Mozaik

Botond Ágnes

I.

Mi mindenen mentünk keresztül, s mennyi minden
Mehetett volna rajtunk keresztül...
Hogy a sínpár volt-e hideg, avagy a látvány: a hasas Hold
Még fénye csak, nem jajongása, esetleg egy mozdony
Félszemûnek vélt kacsintgatása, sípszava a vélt-várt
Jajongás, aztán a fölsírás!
Ily, talán csak magunkat vélt állapotban
Köldökzsinór a sínpár?

II.

Nem lehet egy színpadon, egy szerepet egyképp eljátszani,
Ha sokadszor is:
Cukorkászacskók röcögtetése, netán te, a Címszereplõ,
Maga alá pisilése... a Függöny akkor is föl-le
Húzatik

Élni, csókolózni? Párnahuzatot tépdesni titkos pelenkának;
Kinek-kinek lélekharang a karácsonyfai csöngettyû is.
Áh! Az elsõ villamos még Napfelkeltekori csilingelése...
Élni! Csókolózni!
Mi mindenen mentünk keresztül

III.

Ahogy egyik válásom idejekori éjszakáin át
Barangoltattál - és nem is a hol volt, hol nem volt
Helyszínekre! Egyszerûen szarban voltunk;
S jó volt - évtizedek után, egymás kezéhez is alig érve.
A tapintatos esõcske
Nedvesítette ajkunkat egymáséivá, mindketten
Máséra gondolva

IV.

Mint ha én, repülõgép-mániás, iksz ország
Belföldi járatán, az úgynevezett WC zörgõ ablakát
Piciképp megpöccinteném: na, nulla:
tvennéhány ember, hite szerinti csillagra, bolygó fövenyére,
Homokba, lávacsobogásba térne... Landolna? Pöccintés; nulla!
Március hatodika, csók: nulla! Pöccintés: habár,
Egy gombfocipályán (most másnak nevezni nincs Isten-áldotta
Türelmem) aligha maradhatnánk a
Húzott vonalak között

V.

Sírni? Igen, addig jó. A beretválkozáskor kiserkenõ vér.
Igen, addig jó. Hogy néked kell-e vatta, tampon, miegyéb:
Nem tudom, s bár nincs köztünk “vérszerzõdés"
Olykor a pengét nem bánom arrébb csusszanni.
S egy be nem következett perc, egy japán zászlószerû
Hacuka jut eszembe. Eszembe?

VI.

Lámpácska kutakodik barlangjáratban-szûkületbe.
Iszamos a talaj. A lámpa téveteg. Olykor valami csillan,
Egykor majd cseppkõ válik belõle. E csillanás bíztató, bár
Mit is, kit is keres e tévelygõ lámpa? Tükrös a sziklafal.
Tükrös? Kit is keresek valójában? Egy kijárathoz visszatalálni?
E csöppecskét
Nem hagyhatom magára. Turisták gyönyörûségére
Kõként itt meglelnek engem is. Addig meg: évmilliók ide-oda!
Egy kijárathoz visszatalálni?

Az Elvarázsolt Kastély tükreihez?

TABÁK ANDRÁS

A gyöngyfüggönyös belsõterem

Részlet “A Verõember" címû készülõ regénybõl

Szokás szerint én érkeztem elõbb a találkára. A kávézó belsõ helyisége e kora délutáni órán is éppoly üres volt, mint ahogy délelõttönként már megszoktam, most sem kellett hát attól tartanom, hogy megbízóm esetleg sétára invitál, és úgy adja elõ újabb óhaját, habár erre a fordulatra is fel voltam készítve.
Rendeltem egy sört, aztán kinéztem a hõségtõl már-már gõzölgõ utcára. Egy homokszínû, kis Peugeot-t keresgéltem a járdán rézsútosan parkoló kocsik között, és amikor két háznyival odébb, a túloldalon felfedeztem, a jelenléte nagyon is megnyugtatott. Szerényen húzódott meg a jókora Audik, Hondák, FIAT-ok mellett, amelyek majdnem mind palackzöldek voltak, mert az esztendõ divatszíne a palackzöld volt a kocsiknál.
Valami furcsa érzés bizsergetett belül. Végül rájöttem, ez bizony lámpaláz, és igyekeztem összeszedni s ahhoz tartani magam, amit Agár a lelkemre kötött: “Csak elfogulatlanul! Minél természetesebben... semmit sem szabad észrevennie rajtad."
Meghúztam a sörömet, csak úgy az üvegbõl, ahogy legjobban szerettem, és vártam a mentoromra.
Mihelyt elõtûnt a külsõ és belsõ helyiséget elválasztó gyöngyfüggöny mögül, azt tettem, amire kioktattak. Kihúztam a golyóstollat a felsõ zsebembõl, és firkálgatni kezdtem az elõttem fekvõ noteszba.
- Mit jegyezget? - kérdezte, amint leült az asztalhoz.
- Beosztással él a munkanélküli - mutattam meg neki. - A heti kiadásaim és bevételeim. Remélem, szép summát vezethetek be ma.
Megvárta, amíg elõkerül a kisasszony, rendelt tõle, és csak a távozása után adta át a borítékot a járandóságommal. Amúgy tapintásra nem lehetett egy szavam se.
És azután sem, hogy szép komótosan megolvastam.
- Akar számlát róla? - kérdeztem, miután a borítékot eltüntettem a zsebemben. - ÁFÁ-sat persze...
- Mondtam már, hogy nem mindig díjazom a humorát?
- Mondta.
- Nem biztos, hogy erre az összegre rászolgált - folytatta morózusan, és most már feltûnt, hogy szokásos kedélyességének és jovialitásának nyoma sincsen.
- Undok kedvében van, ahogy látom.
-Eltalálta - biccentett -, undok kedvemben vagyok. A legutóbb mintha túlzásba vitte volna azzal a nõvel.
- Elvégeztem a munkát, nem? A többi részletkérdés. Ha óhajtja, bizonyítékkal is szolgálhatok persze.
- Szükségtelen. Az összes újság ezen csámcsog. Alaposan túllõtt a célon, ha tudni akarja.
- Ez a Vezér véleménye, vagy a magáé?
Nem válaszolt, mert jött a felszolgálónõ a kávéjával.
- Gyûlölöm a brutalitást - mondta aztán.
- Maga viszont, úgy látom, túlságosan is az élvezetét leli benne, és ez nem tetszik nekem. Arról volt szó, hogy móresre tanít egy-két embert, nem pedig arról, hogy feleslegesen nyomorékká ver egy nõt, és ezzel visszájára fordítja az egész elképzelésünket.
- Bátorkodnám megmagyarázni, ha szóhoz engedne jutni végre.
- Kíváncsivá tesz - kavargatta indulatosan a kávéját.
Szótlanul a táskámért nyúltam, és a székrõl az asztalra helyeztem. Úgy nyitottam fel, hogy beleláthasson: semmi más nem volt benne csak a 7.62-es TT-pisztoly, egy kendõbe bugyolálva.
Elõvettem, kigöngyöltem és odatoltam elé.
Falfehéren hõkölt hátra.
- Elment az esze? - sziszegte, s közben úgy pörgött a szeme, mintha begolyózott volna, ahogy villámsebesen körülnézett a teremben.
- Azonnal tüntesse el!
Nem tüntettem el.
- Hajszál híján ráfaragtam - mondtam lassan. - Tudniillik a hölgy volt olyan barátságtalan, hogy rám lõjön ezzel a mordállyal. Szagolja csak meg a csövét...
- Gyanakodva a kezébe vette, megszagolta, aztán még gyanakvóbban visszalökte elém.
- Ebbõl mostanában nem adtak le lövést. Nem érzek füstszagot.
 Hát ez az – bólintottam -, ez az a bizonyos hajszál s bár még nem tudtam, rögtönzött ötletem mire lesz jó, röhögtem magamban, hogy ilyen madár módra lépre ment.
 - Elfelejtette ugyanis kibiztosítani. Vagy ami még valószínûbb: bizonyára nem tudta, hogy ennek a stukkernek más a biztonsági berendezése, mint a többié. Ennél a kakas biztonsági nyugaszát kell kioldani, látja?
 - És megmutattam neki.
 - Honnan tudja maga mindezt?
 - Annak idején a seregben még ezzel a típussal lõttünk a pisztolygyakorlaton.
 Visszagöngyöltem a kendõbe, nagy óvatosan, hogy az ujjlenyomatait el ne töröljem, azzal becsúsztattam a táskába.
- Ezek után pedig hadd kérdezzem meg, kedves uram: még mindig csodálkozik, hogy bepipultam?
- Akkor is pancsermunka volt - vakkantotta. - Fogalma sincs, mekkora kárt okozott.
- A Vezér véleménye ez, vagy a magáé? - kérdeztem meg másodszor is.
Kiitta a kávéját, és kelletlenül elismerte, hogy az övé. S még kelletlenebbül azt, hogy a Vezér ezúttal is elégedett volt; a végrehajtás keménységét ugyan õ is kifogásolta, de a személye iránti feltétlen odaadásnak tudta be. Mindazonáltal az a döntés született, hogy a ráncbaszedéseket egyelõre abba kell hagyni. Most már rossz vért szülnének, mert a lúdtalpas libsi sajtó a kelleténél jobban felkapta, és túlságosan rámászott a Vezérre meg a pártra.
- És õszintén szólva - fejezte be epésen -, maga se az a fõnyeremény, barátom, akinek eleinte hittem.
- Ez megint csak a maga privát véleménye - tiltakoztam.
- A Vezérnek pontosan olyan odaadó, kemény faszikra van szüksége, amilyen én vagyok.
Hirtelen elõrehajolt, és fojtottan rám förmedt.
- Elég az óhéber dumából! Ha azt képzeli, hogy beveszem az ilyen alamuszi, álszent szövegelést, akkor rossz helyen kereskedik. Ismétlem - vette még halkabbra a hangját, mindent elrontott! Az óvatlansága és a könnyelmûsége meg egyenesen hajmeresztõ. Hogy egyebet ne mondjak: körözik, minden újságban ott a mozaikképe, de maga fegyverrel mászkál a városban, méghozzá azzal a fegyverrel, amit attól az átkozott nõtõl szedett el. Arról most nem is szólok, hogy a múltkor, ugyebár, nem jött el a kitûzött találkozónkra.
- Talán érthetõ, hogy ki voltam borulva...
- Nem érthetõ. Magyarázatnak pedig elfogadhatatlan. A mi kettõnk kapcsolata olyan természetû, amelyben a legcsekélyebb fegyelmezetlenség sem tûrhetõ el. Ha tetszik, ha nem: egy idõre fel kell hogy függesszük ezt a kapcsolatot.
Hitetlenkedve meredtem rá. Ez túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen.
- Mit bámul úgy rám? - horkant fel.
- Min csodálkozik? Nem engedhetjük meg, hogy a gyanúnak csak az árnyéka is ránk vetüljön. Ez most már politikai kérdés, egyaránt érinti a Vezért is, a pártot is.
Kis szünetet tartott, hogy kellõ horderejében foghassam fel a szavait, én meg elkövettem mindent, ami csak tõlem telt, hogy az lássék rajtam, amit elvár.
- Új megvilágításba fogjuk helyezni a dolgot - folytatta enyhültebben. - Maga pedig lehetõséget kap, hogy kiköszörülje a csorbát, és visszaszerezze a bizalmunkat, a jövõt illetõen is. Ez lesz tehát a következõ, és legalábbis egy idõre - az utolsó feladata.
No igen, gondoltam lelombozódva, valóban túl szép lett volna... És minden lelkesedés nélkül mondtam neki, hogy oké, kezdje csak, hadd halljam, mi lesz a dolgom.
Nem vágott bele azonnal.
- Elõbb felelnie kell egy kérdésemre - pillantott rám élesen. - Mit keresett ma délelõtt a Mercurius Plazában? És épp a hetedik emeleten?
- Honnan tudja, hogy... - adtam a meglepettet. – Aha - dõltem hátra a székemen -, tehát figyeltet! - és áldottam magamban Agárt az elõrelátásáért.
- Várom a válaszát!
Szép komótosan kortyintottam a sörömbõl. Azután elõvettem a brifkómat, abból meg a forgalmimat, és odacsaptam az orra alá.
- Tessék, nézze meg - követeltem. - Nézze meg a zöldkártyán a dátumot! És ami a hetedik emeletet illeti, ott van a biztosítóm.
Nem nyúlt az igazolvány után, egy pillantást se vetett rá. Fagyott kis malacszemével az arcomat kutatta. Magabiztosan álltam a tekintetét. Mivel egyedül tartózkodtam a liftben, a kukkoló csupán azt tudhatta a kijelzõrõl, hogy a hetedikre mentem fel, de azt nem, hogy hová. Ez adta Agárnak az ötletet, hogy beszélgetésünk után ballagjak át a szomszédban levõ biztosítóhoz, és állíttassak ki magamnak egy friss zöldkártyát, mert az ördög - úgymond -, ha vénülõ fejjel még mindig nem tudnám, sohasem alszik.
Valóban nem aludt. Éberen ült velem szemben, és éles tekintettel vizslatott.
- A hetediken - mondta, van egy magánnyomozó ügynökség is...
- Maga megbuggyant, öregem - sajnálkoztam. - Elárulná, hogy mi a fészkest akarnék én egy magándekástól? Vagy azt gondolja, meghibbantam, és ki óhajtom nyomoztatni magam? Ember, hiszen képtelenséget beszél, ennek semmi értelme sincs. Mellesleg, honnan volna nekem lóvém az ottani árakra?
- Én semmit se gondolok, és semmit se beszélek - felelte nyugodtan. - Én csak feltettem egy kérdést. Mellesleg... honnan ismeri az áraikat?
- Na most már elmehet a búsba! - mondtam neki keresetlenül.
- Egy olyan helyen, ahol egyórai parkolás öt kilóba kerül, talán még egy magamfajta csóró is meg tudja saccolni az árakat.
Hallgattunk egy sort, és láttam a szemén, hogy enged a bizalmatlanságából. Logikusan gondolva végig a dolgot, valóban nem lehetett oka gyanakvásra - feltéve, hogy nem tudott Agárhoz fûzõdõ kapcsolatomról. És arról nem tudhatott.
- Rendben van - biccentett végül -, hiszek magának - és egyebet nem is tehetett, ha még volt velem bármi célja.
Márpedig volt. Rá is akart térni éppen, amikor zizzent-lebbent a gyöngyfüggöny, és benyomakodott egy nehézsúlyú body-gyerek. Nem volt éppen akkora, mint egy buldózer, de két dömper kitelt volna belõle. Zöld baseballsapkát viselt, terepszínû katonai overallt és Martens surranót, azt a fajta vastagtalpú bakancsot, amely az efféle izomagyúak rendes szereléséhez tartozik, mert különösen alkalmas cigányok, niggerek és mindenfajta egyéb büdös idegenek rugdosására. Súlyos léptekkel odahimbálta magát az egyik sarokasztalhoz, ledobta magát a székre, és unott pofával kibámult az ablakon. Még véletlenül se nézett volna felénk, s mivel a mentorom sem õfelé, mindjárt tudtam, hányadán vagyunk.
- Na, halljam! - pillantottam a kis malacszemekbe. - Ki ez a fazon, és mi dolga itt?
Elõször mosolyodott el aznap, de annál mézesebben.
- Ó, nevezze talán Joe-nak. Õ legalábbis úgy szereti, ha Joe-nak szólítják.
- Halló, Joe - szóltam át neki. - Most már megjegyeztelek ám magamnak!
A srác füle botját se mozdította. Egy gyors, finom mozdulatot tett, amit mázsányi súlya és ötvenes bicepsze láttán aligha várt volna tõle az ember, s máris egy rugóskés elõpattanó pengéje villant meg a kezében, melyet a következõ másodpercben már el is tüntetett.
- Lüke a gyerek, vagy valami más baja is van? - érdeklõdtem.
- Joe aranyos fiú, de cvíder lesz, ha piszkálják.
- Én meg attól leszek cvíder, de piszkosul, ha rugósbicskás kunsztokkal szórakoztatnak. Minek rendelte ide ezt a félkegyelmût?
- Azért, hogy õ is megjegyezze magát - jött meg a válasz, derûs vihogással.
Meglepõdtem, mert azt hittem, Joe volt a kukkolóm, de azonnal beláttam, hogy ilyen feladatra tökéletesen alkalmatlan lenne.
- Tudniillik Joe lesz az, hogy most már a tárgyra térjek - folytatta elkomolyodva -, akivel szombaton fel kell majd vennie a kapcsolatot. Tud pótkocsis teherautót vezetni?
Bólintottam, hogy vezettem már, bõven volt rá alkalmam a seregben, ahol a harckocsizóknál szolgáltam, de hozzátettem, hogy a jogsim nincs meg hozzá, mert csupán “B" kategóriájú, vagyis legfeljebb három és fél tonnás kisteherautóra érvényes. Õ azonban leintett, azzal ne törõdjek, mondta, az a fõ, hogy Joe-ra mint sofõrre, ezek szerint, nincsen szükség, és az egész akciót egyedül is lebonyolíthatom, ami feltétlenül a legszerencsésebb megoldás.
Azzal átadott egy nevemre kiállított, piszkos jogosítványt, és rámutatott az “E" kategória rubrikájába beütött bélyegzõre.
- Ha netalán belefutna egy országúti rutinellenõrzésbe... Utólag majd semmisítse meg.
Zsebrevágtam a jogsit, és vártam, hogy belefogjon a mondókájába.
- Most pedig jól figyeljen - kezdte.
- Jegyzeteket nem készíthet, mindent memorizálnia kell. Ha valami nem világos, ne szégyellje, kérdezzen rá...
De egyelõre még hallgatott, mert újból jött a kisasszony, és hozta Joe-nak a Red Bullját. Eközben lopva kisandítottam az ablakon. A kis Peugeot ott állt a helyén, és a benne ülõ, szikár, ezüstõsz fejû alak olyan mozdulatlan volt, akár egy viaszbáb.
A pincérnõ eltûnt a gyöngyfüggöny mögött, én pedig megtudtam, hogy mi lesz a teendõm.
 Szombaton reggel elmegy B.-be, és átvesz Joe-tól egy pótkocsis IFÁ-t. Pontosan hét órakor kell megjelennie a vasútállomás melletti non-stop kocsmában - a neve: Mozdony büfé -, ahol Joe már várni fogja. Nagyon fontos, hogy pontos legyen, mivel Joe-nak öt percnél tovább nem szabad várakoznia. Tehát pillanat-pontosan megérkezik, és iszik egy kávét. Joe ezalatt eltávozik. Maga kisvártatva követi, és a vasúti raktárakhoz vezetõ makadámúton utoléri. A raktáraknál ilyenkor szombaton is nagy a forgalom a betakarítás miatt, úgyhogy egy ott álló pótkocsis teherautó nem kelt feltûnést. Útközben Joe átadja az IFA kulcsait és forgalmiját, egy szabályosan kitöltött, aznapra érvényes menetlevéllel együtt. Ezután elválnak egymástól, maga pedig a teherautóval haladéktalanul elindul a helyszínre... Eddig, ugye, minden világos?
Mondtam, hogy világosabb már nem is lehetne, de azért most már legfõbb ideje, hogy kibökje a lényeget, mert kezdem lerágni a körmömet izgalmamban. Magamban meg azon töprengtem, honnan is olyan ismerõs nekem az utóbbi napokból B. városa, miért is hallottam annyiszor emlegetni - de nem jöttem rá.
- Most pedig lássuk a helyszínt...
Filctollat vett elõ, meg egy kockás jegyzettömböt, s néhány gyors, ügyes vonással felvázolta a várost, a környezõ dombokat és a 9-es fõút felé közöttük kanyargó 92-es utat. Egy-egy fontosabb objektum vagy tájékozódási pont nevét is odaírta.
Aztán megfordította, és elém csúsztatta a füzetet.
Nekem pedig kattanva esett le az állam. Ez a kellemetlen, szálkás, visszafele dõlt kézírás még csak nem is emlékeztetett arra a gondosan formált, szép gyöngybetûsre, amely két fénykép hátán meg egy üzenet formájában a birtokomban volt, és amelyhez bizonyos reményeket fûztem.
Csalódottságom bizonyára meg is látszott rajtam, mert felvont szemöldökkel kémlelt az arcomba.
- Talán nem ért valamit? Akkor miért nem szól?
- Szeretném tudni, hogy mire megy ki a játék - feleltem kitérõen.
 Meg fogja tudni - s azzal az asztalon áthajolva egy jókora “x"-et biggyesztett a vázlatra, és kétszer is bekarikázta. Nos - bökött rá a tollal -, ez az a pont. Ezt kell jól észbe vésnie. Ide fog jönni, és itt fog várakozni a teherkocsival.
A bekarikázott “x" a 92-es út és egy bekötõút találkozását jelölte.
- Napokig keresgéltük a legalkalmasabb helyet, míg rá nem találtunk erre itt. Ennél ideálisabbat viszont nem is álmodhattunk volna magunknak... - mondtam.
- És mire?
Nem válaszolt azonnal. Ujjait összeillesztette, mint aki imádkozni készül, és rátámasztotta az állát. Ismét az arcomat kutatta.
- Egy merényletre - közölte hangsúlytalanul.
Kimeresztettem rá a szemem, rezzenéstelenül állta. Talán nem is az döbbentett meg igazán, amit közölt velem, hanem inkább az, hogy Agár jóslata ilyen hamar igazolódik: a Verõember sorozata végén ott a gyilkosság! És megdöbbenésem nem lett kisebb attól, hogy részemrõl mindez már csupán színjáték volt.
- Nono, azért nem muszáj mindent szó szerint venni!
- A két kis malacszem már leplezetlen gúnnyal méregetett.
- Egy zabszem se férne most a fenekébe, igaz? - kuncogott. - Hát csak nyugalom, barátocskám, csigavér! Ez a merénylet... hogy is mondjam... csak egy álmerénylet lesz. Karcolás sem eshet azon, akit célba veszünk.
Hát persze, villant belém, a Vezér! És most végre beugrott B. jelentõsége. A Vezér megy B.-be szombaton, hogy nagygyûlést tartson, és azon szenzációs leleplezéseket tegyen.
Most már csak hallgattam és figyeltem.
- Ugye, emlékszik, mit mondtam még az elején? - s mindegyre kuncogott ott, velem szemben.
- Azt, hogy új megvilágításba helyezzük a történteket. Hát nézze csak, nézze, milyen egyszerû az egész...
A terv valóban egyszerû volt. Amellett alaposan átgondolt és könnyen kivitelezhetõ. A 92-es út, mielõtt elérné B.-t, a várost félkaréjban övezõ, erdõs-bozótos dombok között kanyarog. A 79. kilométernél befut egy hosszú horhosba, amelybe - már a vége felé, jobbról - egy 12%-os lejtésû, meredek földút torkollik. Ezen a földúton várakozik majd a pótkocsis IFA. Az én feladatom mindössze annyi, hogy amint a horhos bejáratánál feltûnik a három fekete Audiból álló konvoj, üresbe teszem a sebváltót, kiengedem a kéziféket, és kiugrom a vezetõfülkébõl. A monstrum lezúdul, fennakad a horhos túlsó földfalán, és pótkocsistul eltorlaszolja keresztben az egész utat. A Vezér, aki a középsõ kocsiban utazik, simán megússza, de hogy hajszál híján egy agyafúrt merénylet áldozata lett - soha senkinek nem lesz mersze kétségbe vonni. Õ pedig aztán világgá mennydörögheti, amit bizonyára már a b.-i nagygyûlésen sem fog elmulasztani, hogy az ellene indított, módszeres provokációk sora - melynek fontos szereplõje a Verõember is -, immár a nyílt gyilkossági kísérletig jutott el. És ki tudja? Meglehet, szép számú szavazatot hoz majd konyhájára ez az ügy.
- No de mi van akkor – kérdeztem -, ha szembõl váratlanul felbukkan egy idegen kocsi?
- Ez az egyetlen, ami közbeszólhat - bólintott.
- Nem túl nagy a valószínûsége, mivel megfigyeléseink szerint a kérdéses napszakban, és fõleg vasárnap, elég gyér arrafelé a forgalom, de természetesen elõfordulhat. Nos - dobta az asztalra a tollát -, akkor ez vis maior. Akkor ejtjük a dolgot, maga visszaviszi az IFÁ-t a vasúti raktárhoz, slusszkulcsot, minden iratot a vezetõfülkében hagy, és majd máshol, más alkalommal próbálkozunk.
Szájamhoz emeltem a sörösüveget, kiittam, ami még benne volt, és a vázlathoz mellékelt, kis idõrendi táblázatot tanulmányoztam. Másodpercekre bontva írta elõ, hogy mikor mit kell tennem. Igazán érdekelt volna, miféle kísérletek alapján állították össze, mert kifogástalan, pontos számításnak látszott. Csak egyvalamit nem tüntettek fel ebben a számításban.
- Akik az elsõ kocsiban ülnek, nem fogják megúszni - dünnyögtem. - De hát, gondolom, õk nincsenek is beavatva...
- Ez nem a maga gondja - reccsent rám, és ebben történetesen igaza is volt, bár nem úgy, ahogy õ gondolta.
- A maga gondja az - pattogott -, hogy a kellõ pillanatban cselekedjék! Vagyis kilenc másodperccel azután, hogy a kocsisor megjelent a horhosban. Semmi mással nem kell törõdnie, csakis ezzel.
- És talán még azzal - jegyeztem meg szelíden -, hogy mentsem az irhámat. Maga ugyan álmerényletrõl beszélt, de ez nem egészen az, ennek áldozatai lesznek. Ha elcsípnek, én ezért akár életfogytiglant is kaphatok.
- No igen, igen - hagyta rám nagyvonalúan. - De abban a zûrzavarban, higgye el, mi sem lesz egyszerûbb, mint eltûnnie.
- Értem. Rám van bízva, rögtönözzek majd... Ahhoz képest, amilyen óramû-pontosan terveztek meg mindent, az egérutamra, hallja, nem sok ügyet vetettek!
Az arca mozdulatlan volt, de a tekintetében megvillant egy kis sunyiság. Mintha csak ezt mondta volna: “Nem lesz neked szükséged semmiféle egérútra!"
- Segítõtársat akar? - kérdezte.
 Nem - mondtam. - Fõleg, ha erre az idiótára gondol - és Joe felé pillantottam, de Joe-nak már hûlt helye volt; elpárolgott anélkül, hogy észrevettem volna, és ezt nem írtam éberségem javára.
- Nem kell segítség - ismételtem meg határozottan -, ez az én boltom, senkivel sem osztozom rajta. És ezzel talán rá is térhetnénk most már a lényegre. A tiszteletdíjamra.
- Meg lesz vele elégedve.
- Leszek? Ó, nem, uram, nem, semmi jövõ idõ! Most kapom meg: most, itt, helyben, mert ez nem az a pénz, ami utólag behajtható. Különben is, ha jól értettem, egy idõre jegelni akarja a kapcsolatunkat...
- Megkapja - intett megvetõen. - Most kapja meg.
A térképvázlatot, az idõrendi táblázattal együtt, visszadugta a táskájába, és egy takarékkönyvet vett elõ.
Közönséges, látra szóló betétkönyv volt, és amint belepillantottam, mindent rendben levõnek találtam. Az összeget is. Nagysága valóban arányban állt a feltételezett kockázattal. No persze, töredéke se volt egy privatizációs sikerdíjnak vagy egy alkalmatlan fõtisztviselõ végkielégítésének, de hát én milliárdokat érõ üzemeket se kótyavetyéltem el bagóért, korrupt állami tisztviselõ se voltam, én csupán egy gyilkos merényletre szerzõdõ kisvállalkozó voltam, aki jól teszi, ha tartja a száját, és nem szívóskodik. Szép csendesen zsebrevágtam a könyvecskét, és csak annyit dörmögtem az orrom alatt, azt is merõben a látszat kedvéért, hogy remélem, a betét körül nincs semmi svindli a dologban.
- Én meg azt remélem - figyelmeztetett hidegen -, hogy nem próbálkozik ostoba trükkökkel. Nem ajánlom, hogy megpróbáljon rászedni minket. Azt az egyet, tudja, nagyon nem ajánlom!
E végszóval aztán el is ment.
Én pedig visszadugtam a golyóstollat a felsõ zsebembe, és azzal kikapcsoltam a parányi lehallgatót.

9.

Pár perc múlva megjelent Agár, leereszkedett mellém a székre, és felbámult a levegõbe.
- Ez több, mint amit remélni mertem volna - mormolta. - Hihetetlen...
- Nem biztos, hogy okos dolog volt bejönnöd - aggodalmaskodtam.
- Van egy árnyékom, aki talán most is szemmel tart.
- Annak már semmi jelentõsége - s anélkül, hogy rám pillantott volna, a tenyerét nyújtotta.
Átadtam a minimagnót, alig volt nagyobb egy gyufaskatulyánál, õ pedig eltette. Kiderült, hogy a biztonság kedvéért a Peugeot-ban is lehallgatta és fölvette a beszélgetést, de az én szerkentyûm minõségében jobban megbízott.
Elõkerült a kisasszony is, de nem rendelést jött felvenni, hanem egy video-kazettát tett le az asztalra.
- Minden rendben? - kérdezte Agár.
- Minden - nevetett a nõ.
- A fiúk szerint a gyöngyfüggönyt egyenesen erre a célra találták ki, tökéletes álcázást nyújt.
- Mennyit vettek fel?
- Kábé négypercnyi az anyag, a baseball-sapkás is rajta van. - Szép munka volt - bólintott Agár.
- És ezzel végeztünk is itt.
Én csak bámultam leesett állal. Nem vettem észre, de nem is tudtam, hogy felvétel készül rólunk. El sem gondolhattam, hogy tudták preparálni a helyszínt az alatt a rövid idõ alatt, míg elhagytam az irodaházat, és útközben bekapva valamit, idejöttem.
Mihelyt magunkra maradtunk, Agár kényelmesen pipára gyújtott.
 Nos - foglalta össze -, van tehát két hangfelvételünk az egész beszélgetésrõl és négypercnyi videónk kettõtökrõl, meg a jó Joe-ról. Kell-e több bizonyíték ennél?
- A gyöngybetûs írás, sajnos, ugrott - fájlaltam.
- Sejtelmem sincs, kié lehet, ha nem az övé.
- Az a te egyik hibád, tudod - rázta a fejét -, hogy hajlamos vagy a dolgokat névértékben fogadni el. Valóban azt hitted, hogy saját kezûleg ír neked utasításokat?
Leforrázva néztem rá, de változatlanul kerülte a tekintetemet. A mennyezetre bodorodó pipafüstöt figyelte.
- Egyébként, egész ügyesen alakítottad a szereped. Príma beugrató ügynök válna belõled.
 mondtam szárazon.
- És az a mesterkedés a pisztollyal... az meg már szinte profi zsarura vallott.
- Ó, csak egy pillanat sugallta ötletecske volt - szerénykedtem.
- Ki is rúgnálak érte menten, ha az alkalmazottam lennél.
- No, de hiszen az ujjlenyomatai...
- Ha van valami, ami abszolút lehetetlen, hát az éppen az, hogy a pasas ujjnyomai azon a fegyveren legyenek. Egy egész nyomozást zsákutcába vinnél az ilyen “pillanat sugallta ötletecskéddel". Erre nem gondoltál, mi? - dünnyögtem bûnbánóan.
- Most pedig ide a pisztollyal!
Elõvettem, és szó nélkül átadtam neki. Nem bugyolálta ki, úgy, kendõbe göngyölten dugta a zsebébe.
- Megnézetem, hogy van-e a nõnek engedélye. Ha van, vissza fogja kapni.
Hallgattunk. Szívta a pipáját, és mereven kibámult az ablakon.
- Szerinted - pendítettem meg -, vajon hogyan döntöttek felõlem? Futni hagynának, feladnának vagy kinyírnának az akció után?
- Honnan tudhatnám - vonta meg a vállát. - De én a magam részérõl egyetlen pillanatra sem bíznék a szívjóságukban.
Továbbra se nézett rám, mindegyre az utcát kémlelte, és most már nyilvánvaló volt, hogy szántszándékkal teszi, s hogy egész magatartásával a távolságtartását akarja hangsúlyozni. Rosszul esett, de nem haragudtam rá ezért. Megértettem, hogy a szemében én most már bûnözõ vagyok, és ezen a tényen jottányit sem változat az, hogy kész rajtam segíteni, hajlandó kihúzni a csávából. Meglehet, nem is értem teszi, hanem Erikáért meg a fiúkért.
Valami ilyesmi foroghatott az õ fejében is.
- Mondd - törte meg a csendet -, nem az volna mégis a legokosabb, ha mindent elmondanál Erikának?
- Soha nem bocsátaná meg - ingattam a fejem. - Szóba sem állna velem többé, és talán még a két srácot is eltiltaná tõlem.
- Olyan biztos ez?
- Ismerem õt. Túl fejlett a morális érzéke.
Most egy röpke oldalpillantást vetett rám. Talán cinikusnak találta, amit mondtam, pedig nem volt az. Akadtak ügyeim-gondjaim, amelyekbe azelõtt sem avattam be Erikát, mert bizonyos dolgokban kifejezetten tartottam tõle. Soha életemben nem ismertem senkit, aki olyan következetesen ragaszkodott volna a maga szigorú erkölcsi normáihoz, mint ahogy õ. Ugyanakkor értettem Agárt, és bizonyisten, még sajnáltam is. Átláttam a dilemmáját. Nem terítheti le a Vezért, mert ha megteszi, engem is lebuktat.
- Ha nem, hát nem - mondta végül.
- Akkor nem marad más hátra, mint amiben megállapodtunk. A hangfelvétel és a video másolata még ma a Vezér kezében lesz. Meglátjuk, hogy mit lép. Ha okos, és én azt hiszem, õ igen okos, akkor semmit. Akkor a parti: patt. És téged többé senki se háborgat. Ezt akartad, igaz? Oké?
- Oké - és elmosolyodtam. - De te mintha sajnálnád egy kicsit...
- Sajnálom - bólintott. - És nem is kicsit. Nincs rá kifejezés, hogy mennyire sajnálom! A Vezér a körmeim között... Ritkán adódik ekkora ziccer egy magánkopó praxisában.
- Ennyire szeretnéd kitörni a nyakát?
- Kitörni a nyakát?...
Néhány füstpamacsot eresztett ki a száján.
- No, nem egészen. Ki volna olyan bolond, hogy az aranytojást tojó tyúkot levágja?
Rábámultam. Szerettem volna nem hinni a fülemnek.
- Ezzel a két kazettával - mondta - élete végéig a markomban tarthattam volna.
- Csak nem azt akarod mondani, hogy...
- De igen! Azt! Eltaláltad! - biccentett keményen, összeszorított szájjal, háromszor is.
- Ismered a szentenciát: mindenki csupán a második millióját szerezheti már tisztességes úton. Dollárban számítva, természetesen. Hát hol vagyok én még attól?
Csak néztem szikár, mozdulatlan, pengeéles profilját, és hallgattam. Én voltam a legutolsó ember, aki megítélhette õt, de azért mellbe vágott azzal, amit mondott. Meg hát arra is gondoltam persze, hogy a lekötelezettje vagyok, és a protekcióját sem akartam elpackázni az õrzõ-védõ állás dolgában.
- Apropó... ha már a pénznél tartunk! - és hirtelen szúrósan a szemembe nézett. - Hol a takarékkönyv?
- Úgy gondolod, hogy az lehetne a tiszteletdíjad?
- És ha úgy gondolnám?
- Nem kapod meg - feleltem nyugodtan.
- Mi a szándékod vele? - kérdezte élesen.
Megmondtam neki.
Szívta a pipáját, és újból kibámult az ablakon. Nem tett ellenvetést.

 

BOTÁR ATTILA

Keleti vignetták

1.

Lebeg eleven idõnk, és változó szélbe röppen
tova a szitakötõvel, majd körülnéz, keresgél
szabad a jegenyenyár: ott üldögél kék-ezüstben,
figyeli az aratók hátát, verejtékes ingét.

2.

Topog a küszöbön egy vándor: nagy út áll mögötte,
s a csikasz: a havazás környezte bõszült erõvel
követi a gyalogút: fagykérges, éles szilánk-jég
az idei rügyeket görgetve gyász-zúzmarában.

3.

Hamu lepi be, folyondár zöldje késõbb a formát,
keveredik a kövekkel, csorba száján verõfény
csorog az üde nedûbõl életünk és halálunk:
de nagy öröm is a búcsúé, ha érkezni édes.

KASSAI FRANCISKA

Rendhagyó tavaszi dal

Kifosztotta az élõket a tél.
Tavasz-istennõhöz rebegünk bús imát,
hogy eltüntesse a tél kezenyomát.
Kínlódik a rügy. Kimerül az ember.
Isszuk a fényt szomjas, csodaváró szemmel,
s törékeny kedvünk elsodorja a szél.
 

  

---

Nincs tovább

Álmomban újra megjelent apám
vér szivárgott a szája szélén
foltot hagyva a csíkos pizsamán
Hörögve, nyögve megpróbált még élni
n nem tudom, mire gondolhatott
de megtanultam félni
                                   1989

 

---

Nagyanya, nagyapa és mese a régi, napfényes idõkrõl

Csend.
Madarak.
Tavasszal még hûvösek a hajnalok, reggelek, csíp a levegõ és köd van.
Dér villan a füvön, s a fagyott avar még ropog a talpad alatt.
Hófoltok fehérlenek a fák tövében.
Nappalra felenged a levegõ.
Nagyapám kiballag a szõlõbe, nagyanyám, Tündi meg én mögötte ballagunk végig a Vadász utcán, a patak felé. Nagyapám fejszét vagy hosszú karót visz a vállán, néha a hátyit.
Ünnep az ilyen alkalom.
Nagyanyám kezében az olcsó szatyorral, benne zsíros kenyér, hagyma nagy-apámnak, s egy üveg víz. Otthon a Mályva utcai háromoszlopú verandás házban nem nagyon szoktam enni, de amikor kiértünk ide, mindig ettem. Itt más íze volt a zsíros kenyérnek, jó nagy karéj a vekni közepébõl, amire nagyanyám a felszegés elõtt keresztet karcolt a kés hegyével, s mindezt olyan õsi természetességgel csinálta, hogy nem tûnt fel senkinek. Nem volt templombajáró soha.
Régebben nem jött ki velünk Tündi. Akkor csak hárman mentünk föl a hegyre. Késõbb épülni kezdtek a házak a földút mentén, elfoglalták a földeket, s a diófánál elveszett bugylibicska sem került elõ soha. Borsó meg bab volt a földben, az út mellett gát, valami szúrós gazból.
- Vigyázz fiam, nehogy a lábodba menjen a maklóra tövis.
A föld végében valami kis patak folydogált tisztán, aztán pár száz méter után, elnyelték a házak. A patakon túl, a téesz szõlõje meg az út.
Ahogy a házak elérték “keresztanyámék" kis házát a hegyoldalban, nagy-anyámék eladták a földet.
Felszorultunk a kishegy tetejére, a szõlõbe.
Széles földút vitt az oldalán, szép nyugodtan, egyre feljebb. Szekerekkel meg lovakkal, ha találkoztunk, félreálltunk a sövénybe, ami mögött rétek futottak vagy bozót. Tavasszal leégették, aztán selymes lágy volt a fû. Valamikor patakmeder lehetett, aztán benõtte az akác, a maklóra, a szamárkóró, és a patak eltûnt az iszapban.
Az útról, ami továbbvitt a kukoricaföldek felé, egy füves réten át mentünk a szõlõbe. Borszõlõ volt. Õsszel, ha nem lopták le a termést, nagyapám fuvarost fogadott, vagy a pedál nélküli kisbiciklivel egy délután behordták keresztapámmal.
A pincében nehéz, nagy barnadongájú hordók álltak. Csap nem volt, nagyapám lopóval szívta ki a bort. A vakablakban egy gyertya, és egy koszos üvegpohár. Kénnel.
Õsszel, a kert fáiról, meg a szõlõbõl, barack, hullott szilva került a cefrébe. Volt, hogy kifõzték. Ebben nagyanyám döntött.
Esõs délutánokon, beszorultunk a konyhába. Nagyapám az eresz alatt állt, vagy valamit dolgozott a komrában. A láda, a komrában állt a vékony, rücskös fal mellett, kék volt és öreg. Középen kettéosztották, s volt vagy egy méter magas. Tavasszal, mikor elfogyott a szem, nagyapám néha egeret fogott az alján.
Nagyanyám nem gyújtott lámpát. A dikón ültem, hallgattam a rádiót, vagy újságot olvastam.
Az esõ tompán dobolt az ablakon, verte a lugos nagy, zöld, foltos leveleit.
- Csak jég ne lenne - mondta nagyanyám.
Az asztalnál ült. Kezében hosszú, piros ácsceruza, késsel faragta vastag hegyét, s én mindig csodáltam gyönyörû, íves betûit. Rendkívüli mûgonddal írta a szavakat, húzta ki a kettes szárát, a “t" betût. Lassan írt. Ilyenkor felrakta a szemüvegét.
A konyhaszekrényben volt egy régi katekizmus. Abból olvastam, õ meg mesélt.
A szoba kicsi volt és sötét. Nagy barna szekrények uralták. A falon - a fényképek mellett
 egy olcsó kereszt lógott, a szárára tekert rózsafüzérrel. Sosem láttam imádkozni nagyanyámat, igaz káromkodni se hallottam soha.
Egy dobozban régi fényképeket õrzött. Néha elõvette, mint a gombjait, melyek évek folyamán szakadoztak le a kabátokról, ingekrõl, s néhány esõs délután visszakerültek a helyükre. A képek mindegyikének külön története volt.
Volt néhány megbarnult, eléletlenedett fénykép egy angol tisztrõl, a képeket rózsaszínû retusáció és szokatlan csillag alakja emelte ki a többi közül, s egyik hátán egy foszladozó selyemszalag tette még titokzatosabbá. A fotográfián egy szelíd arcú angol tiszt volt a feleségével és a kislányával. Mosolyogtak.
 Ezt nagyapád akkor kapta, amikor Franciaországba vitték õket, a tengerpartra, valamilyen szigetre. Árkokat kellett ásniuk. Lövészárkot.
Egy sárga hatágú rézcsillag is volt a dobozban.
Aztán minden eltûnt. Csak a doboz maradt, meg az imakönyv, benne egy bóvli-Krisztussal, amit nagyanyám még a Szentkúton talált, s titokban megsúgta nekem, hogy egész biztosan a Jézuska adta.
Ha kedve volt, énekelt nekem.
Ahogy múlt az idõ, egyre ritkábban volt kedve.
Néha, ha a konyhába szorultunk, nagyanyám lisztet vett elõ, gyúrótáblát, tésztát gyúrt, melybõl nyersen is ehettem.
Nagyapám hanyatt feküdt a dikón, úgy cigarettázott. Legtöbbször Kossuthot vagy Munkást szívott. Hallgattuk, hogy ketyeg az óra.
Csend.
Nagyanyám ül a szürke konyhában, és maga elé néz.
- Már megint részeg nagyapád - mondja.
- Gyere át, mama.
Átjött. Óvatosan beteszi maga mögött a kaput, de elõtte még szól keresztanyámnak:
- Ági! Átmentem Marikámékhoz.
Vizes az út, mamusza csöndesen csoszog.
- Ne rohanjatok má, úgy.
Leül a konyhában egy sámlira, a fal mellé.
Eszünk.
- Gyere. Egyél, mama.
Int.
- Nem kell, fiam. - Aztán gyorsan hozzáteszi. - Má otthon ettem.
Ül a széken és langyos vizet iszik. - Olyan jó nézni, ahogy esztek.
Aztán beszél. Mindenfélét. Tudja az utcát, Markóékat, Franckimikit, azt, ami régen volt.
Este, valaki átkíséri az úton.
- Nézd, mama. Telihold.
Felnéz.
- Siessünk, fiam. Nagyapád biztosan otthon van. Nem fázol?
Belelépünk egy tócsába, és hozzábújok a durva kabáthoz.
- Fázok, mama.

Ó, ez a szív

Hogy tudott dobogni ez a szív!
Ó, ez a szív!
Búcsúban, lakodalomban, keresztelõn és temetésen,
egykor hatalmas uradalomban
egyetlen Hoffer-gépet utánozva
dobogott ez a szív!

Sirassatok lányok,
értetek dobogott ez a szív!
Könnyed ne hulljon sok-sok anyácska,
vagyis a népem,
bár minek mondom!
de mégis mondom:
érted is dobogott ez a szív!
s vad szeleken odajutva,
hol már felrémlett Jézus útja,
tombolt szegény a torkomban,
de kibírta ez a szív!

Ó, ez a szív!

Nem hiszek, nem hiszel

Mindenki mást szeret,
mindenki meghal itt,
mi ez a szívemben
robbanó ekrazit?

Karmát nyújtja az éj,
csillag hadonászik,
ki ez a szívemet
büntetõ másik?

Hol vagyok, merre vagy,
hová lettünk? Régen
nem hiszek, nem hiszel
semmilyen mesében.

MIKES TAMÁS

Rokonok

Zsuzsa mindig bolond volt. Ha valaki, én tudom. Már gyerekkorában elég bajom volt vele, de amint elmúlt tizenhat, ez megsokszorozódott. Egy ideig küzdöttem, hogy kordában tartsam, azután feladtam. Egyszerûen becsuktam a szemem, és arra gondoltam, majd valami történik, jó vagy rossz, de olyasmi, ami után nem kell többé szoronganom. Beleavatkozni a dologba reménytelen, kétségbeesni hiábavaló, ez a lány elemi csapás, amin túl kell jutnia a világnak, akár egy szélviharon vagy földrengésen.
Nagy meglepetésemre nem züllött el, nem szedett össze betegséget, sõt meg sem fojtotta egyik szeretõje sem, jóllehet voltak ötletei, amelyekért én a szerencsétlen helyében bizony megtettem volna. De hát én csak az anyja voltam, aki mégsem kívánhatta, hogy haljon meg. Egyszer-egyszer irigykedtem, mit meg nem enged magának, s mégis szeretik, mégis mások szenvednek, mint a kutya, míg õ magától értetõdõen teszi, amihez kedve van. Én még sohasem tehettem mást, mint amit a világ elvárt. Ahhoz túl jól neveltek, és nevelt meg az élet. Mindegy. A pillanat mindig elmúlt, Zsuzsa meg csak csinálta a maga életét. Nem is rosszul. Felvették a fõiskolára, mert elintézte, kitüntetéssel végezte el, és lettek megrendelései. Késõbb reklámot csinált, nagyon hamar külföldön is, bolondos tárgyai világszerte elharapóztak a légitársaságok jóvoltából. Csak a magánélete nem akart megnyugodni. Huszonhat éves korára mindent kipróbált, ami idióta lapok témája szokott lenni. Nekem a valóságban kellett látnom egy-egy mozzanatot, s olykor belebetegedtem helyette. Apja, aki tízéves korában vált el tõlünk, idõnkint ingerülten felhívogatott, amikor a sajtó pletykázott a lányáról. Mindig is nagyon önzõ volt, s egyedül az érdekelte az egészbõl, hogy a lánya megárthat a társadalmi tekintélyének. Igaz, az õ körei soha nem találkozhattak a miénkkel, jobban mondva a lányáéval. Aligha volt valószínû, hogy a jeles zenemûvésztõl és tanártól számon kérnék: a nevét sem használó, hol kopasz, hol derékig érõ hajú, harlekinre maszkírozott mûvészpalánta, késõbb jeles dekorátor és tárgytervezõ miféle botrányt csinál külföldön vagy idehaza, mit nyilatkozik különbözõ férfiak nemi szokásairól és potenciájáról, vagy arról, hogy õt többé férfi nem fogja érinteni, mert a nõi szeretõnél nincs jobb a világon. Azt meg az orrára sem kötöttem a kedves exférjemnek, hogy a mondatok nem mindig értendõk szó szerint, hiszen Zsuzsa olykor akkora marhaságokat hagy rá az újságíróra, fõleg ha részeg vagy mérges, mint annak a rendje. A valóság is eléggé zavaros volt persze.
Mindezek után szinte mellbe vert, amikor férjhez készült menni. Semmi extravagancia, a férjjelölt szép, tiszta és normális fiú volt, már elõre sajnáltam. De a lányom gyanúsan megszelídült a készülõdés idején. Eljegyzést tartottak, lakását emberivé pofozta, ruhatárát kicserélte, nem ivott, számos volt barátjától megvált, új nõgyógyászt szerzett. Terhességi specialista szülészt. Megszállta az angyal? Igazából semmi sem volt érthetõ: megint egyszer sikerült megbotránkoztatnia környezetét. Egy narcisztikus, félpederaszta fiú engem ostromolt, hogy akadályozzam meg ezt az egészet, mert Zsuzsa alkalmatlan a házasságra, és a házasság mint intézmény Zsuzsára. Hogy az a fiú valóban gyönyörû, de az õ esete, akit vétek nõkkel tönkretenni. Mást is mondott, válogatott marhaságokat, persze hagytam: megszoktam, hogy nálam van a lelki szemetes. Zsuzsa mindig is rám testálta a “nyafogókat", ahogyan a szekerérõl lehagyott embereket nevezte.
Végül eljött az esküvõ, fehér uszállyal, sok vendéggel, álomszerûen, ahogy csak egy filmrendezõ meg egy díszlettervezõ - Zsuzsa tanúi - összehozhatják az ilyesmit. Utána gardenparti volt Zsuzsa fõnökénél. Az õ lakásának teraszán tízen alig fértek volna el, nemhogy a meghívott kétszáz és a hivatlan többi. Annyi felvétel született, amennyi dukált, vagy amennyit akartak csinálni. A lányom, amíg a “lószerszám" - ahogy a menyasszonyi öltözéket nevezte  - rajta volt, maga volt a megtestesült báj és szelídség. Még én is meghatódtam egy pillanatra, bár a mellette szerzett gyanakvási hajlamom azt súgta, hogy valami nem stimmel. Nem úgy gondoltam, hogy éppen most készül egy hamisítatlan botrány vagy hasonló. Csak éppen a viselkedésében éreztem meg a változást, a házasságkötõbõl kilépve. A tekintete kezdett árammal töltõdni. Ha akarom, betudhattam volna egyfajta izgalomnak, elvégre a házasság merõben más volt, mint eddigi tapasztalatai, jóllehet tudtam, jó elõre kipróbálta a férjét: nem akarta, hogy bosszúság érje a nászéjszakán. Izgalma tehát másnak szólt. De minek?
Átöltözött kosztümbe, mert reggel repültek külföldre. A nászutat valami munkával kötötte össze: ebben az egy dologban nem változott. A kosztüm is szolid szabású volt, Chanel-modell, de a mintája eléggé extravagáns, anyaga pedig valami indiai, világító szállal átszõtt selyem. A kabátkát hamar levetette, hiszen táncoltak. Blúza rövid ujjú volt, és eléggé merész szabású. Zsuzsa karcsú alkatú, ehhez képest nagy mellel. Nekem is hasonló alakom volt, sõt már a nagyanyjának is. A lányom ráadásul nagyon izmos, a vékony testéhez képest meg pláne. A blúz mindenesetre még akkor is kihívta volna a figyelmet, ha nem épp az ifjú asszonyon van. ëgy viszont a jelen lévõ férfiak többsége enyhén megbolondult, és a helyiséget megtöltötték gerjedelemmel, aminek a középpontjában õ táncolt, átvéve a kisugárzásokat, egyre vadabbul és önfeledtebben.
Mikor egy pohár pezsgõvel odajött koccintani és kifújni magát, meg is kérdeztem: - Búcsúzóul, vagy a vesztedet érzed?
 - De még mennyire! Olyan gyönyörû a hapsi!
A férjére nézett  - õ állt velünk szemben -, és a poharát is ráemelte. Azt hiszem, ez volt a fiú legboldogabb pillanata ebben a házasságban. Ekkor éppen irigykedni támadt kedvem. Hát végül mégis jól ér véget ez a tízéves ámokfutás? Milyen kár, hogy nem a testvére, hanem az anyja vagyok!
Késõbb hazamentem, s csak a reggeli telefon ébresztett föl a látomásból, amelyben a lányom részesített.
A férje hívott fel. Nem volt külföldön, de elõször azt hittem, csupán elaludtak, ami ezek után érthetõ lett volna. De két perc alatt kiderült, hogy nem errõl van szó. Zsuzsa már elrepült Lisszabonba, csak éppen mással. Igazából, azt hiszem, erre vártam, hát nem is voltam meglepõdve, bár játszanom kellett, hogy igen. Mikor azonban a részletekre került sor, megijedtem. Nem valamelyik ismerõse miatt hagyta el a férjét. Ott, az esküvõn látta elõször és a partin ismerte meg alaposabban az illetõt, aki nem volt más, mint a sógora, Péter: János testvére. Egy órával a távozásom után félrehívta Jánost, és visszaadta a gyûrût, megvallotta, hogy nem tud Péter nélkül élni, és reméli, az sem nélküle. Utána kiment a kertbe, félrehívta Pétert, és szerelmet vallott neki. Mit mondott, mit nem, azt senki sem hallotta, mert a zene is szólt, lényeg, hogy utána elmentek kettesben. Mire János taxihoz jutott - a lányom a kocsit persze elvitte -, és Zsuzsa lakására ért, ott sem találta õket, s mire a repülõtérre, már jegye sem volt, mert átírták Péter nevére. Hogy az egyéb formaságokról miképp sikerült Zsuzsának meggyõznie a hatóságot, rejtély: tény, hogy elrepültek.
Három hét múlva megjöttek Portugáliából. És ekkor kezdõdött a pokol. Mert Zsuzsa felhívta Jánost, közölte, hogy terhes. Azt viszont nem tudja, melyikük a gyerek apja, mindketten beleférnek a képbe. Ezért, amíg ezt valahogy nem lehet kideríteni, elvileg János az apa. Õ tisztességes nõ, amennyiben így van, a szülés után visszatér Jánoshoz, mert egy gyereknek családban kell felnõnie. Szeretni persze Pétert szereti, de nem válik, viszont amíg az igazság ki nem derül, Péterrel marad. Ha mégis Péter az apa, akkor minden megy tovább a maga útján, és elválhatnak.
Nem tudom, melyik férfit sikerült jobban megzavarnia, de biztos, hogy ez a helyzet jól kikészítette õket. Zsuzsa azonban megkötötte magát az álláspontjánál. A helyzet egyszerre volt tébolyító és nevetséges, mint már annyiszor a lányom körül. Idõnként a két fiú megpróbálta az ügyet lezárni, de Zsuzsa hallani sem akart semmirõl a maga döntésén kívül. János öngyilkosságot kísérelt meg, de megmentették, a terhesség második felében pedig Péter bolondult meg szép csöndben. A szondás szerológiai vizsgálat kétértelmû volt, az orvos megnyugtatta az érintetteket, hogy a szülés után könnyû lesz a dolog. Persze a két testvér vére nem volt eléggé különbözõ, s a lányom is jól belekevert genetikailag az egészbe, ráadásul a gyerek az õ vércsoportjába tartozott. A szakemberek szerint salamoni döntés legyen a talpán, ami helytáll ebben az ügyben.
Pétert még szanatóriumban kezelték, amikor Zsuzsa meglátogatta. Kilencedik hónapban volt, és én, az anyja sem mondhatok mást, csak azt, hogy az anyaság gyönyörûvé tette. Ezt õ is tudta, és szokása szerint rá is játszott, ruhával, sminkkel. Az utóbbi idõben kissé nyugtalanabb volt, ami a közeledõ szülés miatt nem lepett meg: világéletében rosszul tûrte a fájdalmat vagy a megerõltetést. Annyit kiderítettek a vizsgálatok, hogy elég szûk a medencéje. Ez is alkati dolog, én is sokáig vajúdtam, de nem akartam evvel riogatni. Mindenesetre szedett valami enyhe nyugtatót, amit a baba miatt egyáltalán megengedett neki az orvosa. Péter aznap nyugodt volt, ezért kiengedték délutánra. Zsuzsa beültette a Renault-ba, és lejöttek a városba.
Vasárnap délután a forgalom gyérnek mondható, ezért biztos, hogy nem hatvannal vezetett, de a karambol talán elkerülhetõ lett volna, ha a reflexei nem gátoltak a nyugtatótól. Autóbusszal ütköztek. Péter azonnal meghalt, Zsuzsa a kórházban, de elõbb császárral még megszülte a fiát. Késõbb János valami olyasmit talált ki, hogy valójában Péter vezette a kocsit, akiben sokkal több gyógyszer volt. Erre a rendõri jelentésben semmi sem utal. A gyereket végül nem vizsgálták meg, hiszen már nem volt szükséges eldönteni, ki az apja. Azt hiszem, János sohasem lesz meggyõzõdve az apaságáról, de mivel a gyerek Zsuzsáé volt, szenvedélyesen szereti a kis Pétert (a gyerek neve Zsuzsa utolsó kívánsága volt). A haláleset óta viszont õ sem egészen normális, ezért végül valószínûleg rám marad unokám felnevelése. Csak remélhetem, hogy nem az anyja természetét örökölte.

Vár, hogy visszatalálj

Jó szeretõd a világ,
       nyílnak a térdei rád!
Görcsöl az árnyas lágyék,
       lüktet a fény: a selyem has,
emlõk bolygómûve közén
        a magas horizontból
rád néz az az arc,
       ígéretföld századok álma.
Vár, hogy visszatalálj.
       Európai nyár derekában
örvénylik tág egein,
       lomha szelében a ciklon,
fürdet kacagó füveket,
       cserjét, lenge virágot,
ringnak a fák: üde bölcsõk,
       ébred bennük a zöld csönd,
bíbor bogarak
       vízhatlan molyhoska fonákon
              múlatják az idõt.
              Hallgasd, kortyol a föld.
Pánikbetegen,
       vasbeton odvad vak horizontján
nyitva vagy-é, vagy
       mit se fogadsz be a teljes-egészbõl?
Vizslat a szenny meg a fegyver
       s bankod a mûveletekkel:
              mit bírsz, emberiség,
              programozott zabagép,
báva önellenség csak, nem több,
       tompa rab, ollyas,
ki nem érzi a lét
       jó örömét többé, mediterrán
ciklon szárnya alatt csak
       teng szeretetlen a sorsban.
Ó, nem! Ameddig
       figyeled e hatosok perdületét: oly
              jó szeretõd a világ,
              nyílnak a titkai rád,
vár, hogy visszatalálj
       európai nyári hazába.

Lét

Egyszerre van is, és nincs is,
nincs után újabb nincs jön:
süllyedés, süllyedés lefelé,
le a tengerfenékig, s az – van!
Van végsõ buborék a tüdõben,
rugaszkodás a lábban: fel, fel!
Kipattanni, ki, ki a hullám,
a tajték legtetejére,
mint víz alá nyomott parafadugó
kilövi magát a mélybõl
magasra, magasra, még magasabbra,
vissza nem esni,
van is, meg nincs is,
röpülni inkább,
fölcsapó szelekkel,
van is, meg nincs is,
ki fogja kézbe,
hol az a lepkeháló,
mely elkapná, víz alá nyomná,
újra, örökre,
nem, nem, röpülünk, szállunk
fel és alá, Keletre és Nyugatra,
szakra, Délre,
dühödt kedvünk szerint,
kedvünk szerint csakis.