VII. évfolyam, 1997/5. május
| TARTALOM | ||
| SIMOR ANDRÁS | Versek | |
| BARANYI FERENC | Versek | |
| TABÁK ANDRÁS | A hamiskártyás | |
| TANDORI DEZSŐ | Az éle-tedd | |
| MIKES TAMÁS | Éjjel | |
| SZEPES ERIKA | Bemutatás helyett (Ezredvégi beszélgetés N. Horváth Péterrel) |
|
| N. HORVÁTH PÉTER | Versek | |
| SZARKA ISTVÁN | Versek | |
| TABÁK MIKLÓS PÉTER | Versek | |
| KUCZKA PÉTER | Fehérek és fekete | |
| GULYÁS-ZANA LÁSZLÓ | Versek | |
| FUMACS VIOLA | Versek | |
| GALABÁRDI ZOLTÁN | Majdnem osztályharc | |
| GYÖRE IMRE | Versek | |
| GÖRBE TÜKÖR | ||
| CSALA KÁROLY | Versek | |
| KOSZORÚ | ||
| SZABÓ ENDRE | Kölcsönkenyér visszajár | |
| MIKSZÁTH KÁLMÁN | Hivatalos észjárás | |
| OLVASSUK EGYÜTT | ||
| VAS ISTVÁN | Piroska | |
| SZEPES ERIKA | Örökifjú-örökvén Anakreón (Vas István „Piroska” című verséről) |
|
| SZÍNHÁZ | ||
| KARTAL ZSUZSA | Éhe a szónak (Beszélgetés Keres Emillel napjaink színházáról – Brecht ürügyén) |
|
| TÁNCMŰVÉSZET | ||
| MAÁCZ LÁSZLÓ | Dávid királytól Dimitrovig | |
| DIALECTICA HUMANA | ||
| MAKÓ ISTVÁN | A semmiből való teremtés titka (avagy: A döntő láncszem) |
|
| MÉRLEG | ||
| SZIGETI PÉTER | Tendenciák Magyarországon a parlamentáris jogállam kialakulásától napjainkig (I. rész) |
|
| MŰHELY | ||
| ROZSNYAI KATALIN | Forradalom és munkásosztály (Paul M. Sweezy „A proletariátus ma” című tanulmányáról) |
|
| MORFONDÍROZÁS | ||
| SZERDAHELYI ISTVÁN | Ez a demokrácia csak szép… | |
| OLVASÓLÁMPA | ||
| KRISTÓ NAGY ISTVÁN | Két könyv a válságról (Bata Imre: Változó horizontok; Mítosz és valóság) |
|
| KICSI SÁNDOR ANDRÁS | Chomsky újra magyarul (Noam Chomsky: Mondattani szerkezetek. Nyelv és elme) |
|
| (emmi) | Könyvajánlat | |
| Frans Masereel (1889-1972) grafikáival |
Lapzártakor kaptuk a szomorú hírt, hogy életének 69. évében elhunyt Zalka Miklós, József Attila-díjas író. 1991 októberétől több írásával is szerepelt lapunkban. Emlékét megőrizzük.
Hibaigazítás: Tandori Dezső előző számunkban közölt versének (A Szabad Közműves) első sorába súlyos sajtóhiba került. Antonin Artatud helyett Antonin Artaud olvasandó.
A hibáért mind a költő, mind olvasóink szíves elnézését kérjük!