V. évfolyam, 1995/10. október


TARTALOM
 
TANDORI DEZSŐ Darabok Bartóknak
BARANYI FERENC A csodálatos mandarin
GYŐRE IMRE Bartókhoz
LABANCZ GYULA Ha az égről van szó
TABÁK ANDRÁS (B. New Yorkban)
KUCZKA PÉTER Prospero szigetén
FUCHS KATALIN Ötven éve
FELLEGI MELINDA Gyermekként
BISTEY ANDRÁS Egy különös nap vége
TABÁK MIKLÓS PÉTER Versek
SIMOR ÁGNES Vers
HAYPÁL TIBOR Kiűzőitek
SOÓS ZOLTÁN Bökversnaplómból
D. NAGY LAJOS Útifű
OLÁH ANDRÁS pillanatkép a múlandóság fotóalbumából
KOTÁSZ ZOLTÁN Ütés – tört cserepekre
KÁLNAY ADÉL Őszi képek
BEDE ANNA Meghalt testvérkém
ÁGAI ÁGNES Húsvét
ROZSNYAI ERVIN Eszelős
KASSAI FRANCISKA Az életbe rángatott bábu
KÁNTOR ZSUZSA Lici, Muci, Tódor
PODONYI HEDVIG A Háromkirályok
BÉKÉSI GYULA Látomások és felismerések fényében
RÉDEY PÁL A Zakéus-eset
 
PAJKOS PEGAZUS
SZEPES ERIKA Játsszunk verset!
 
ZENEMŰVÉSZET
ITTZÉS MIHÁLY Bartók
 
VOX HUMANA
BARANYI FERENC Egy szelettel a varázsgömbhöz
TABÁK ANDRÁS Néktek adom
 
MÉRLEG
BENJÁMIN LÁSZLÓ Nem adhatsz többet
ALFÖLDY JENŐ Benjámin László „Nem adhatsz többet”
című verséről
 
FÓRUM
THIERY ÁRPÁD Két üveg orosz pezsgő (Emlékiratféle)
 
KOSZORÚ
KRÚDY GYULA Károlyi
 
MÚLTUNK
KARDOS ISTVÁN A műszaki haladás embere volt
(Hevesi Gyuláról)
HEVESI GYULÁNÉ Mi rejlik egy lexikonmondat mögött?
(Részletek a „Moszkoviták” című emlék­iratból)
 
KÉPZŐMŰVÉSZET
DÁNIEL MÁRIA Munkanélküliség – gyermekszemmel
(Egy megrendítő vándorkiállításról)
SZEPES ERIKA Bemutatjuk Rákóczy Annát
 
MORFONDÍROZÁS
SZERDAHELYI ISTVÁN Közhelyek a legalitásról és a moralitásról
PETŐ GÁBOR PÁL Egy „hírszerzői jelentés”
 
OLVASÓLÁMPA
KRISTÓ NAGY ISTVÁN Különféle klasszikusok
(Nyolc könyvről)
MOLNÁR GÉZA Maradandó látlelet
(Módos Péter: Holtidő)
SÍPOS GÉZA A nemzethez visszatalált katonák
(Kis András: A Magyar Honvédség újjá­szervezése, 1945)
(emmi) Könyvajánlat
 
Rákóczy Anna grafikáival
Kecskeméti gyermekrajzokkal

Kedves Olvasóink!

Sohasem felejtem el, amikor 1991 áprilisának végén – még a Köztelek utcában – egy kulturális műsor keretén belül felmutattam az EZREDVÉG első számát. Olyan robbanó taps fogadta, mintha Pavarotti színvonalán énekeltem volna el egy tenorslágert. Mindenki örült, hogy baloldali folyóirat meg­születésénél lehet jelen. Úgy várták, mint az izgatott apukák a kisdedet a szülőszoba előterében. Nos, az újszülött szépen cseperedik. Már négy és fél esztendős. Tud járni, beszélni. És talán nem szomorított meg eddig senkit a családban.

Önöknek növekedik. Önöknek, akiket századok óta hajt már „éhe a szépnek, éhe a szónak”. Ezt az éhséget egyre nehezebb csillapítani. Nem véletlen, hogy a tömegek szá­mára a kultúra immár újra hozzáférhetetlen. Egy elbutult masszát sokkal könnyebb rabszolgává, olcsó munkaerővé alázni, mint rendszeresen olvasó, gondolkodó emberek so­kaságát.

Önvédelem ez a folyóirat tehát, A tömegek védőoltása a „lelki restség” nevű kór ellen. Ne mondjanak le róla. Mi szenvedünk a legjobban attól, hogy árat kell emelnünk: az eddigi 55 forintról 80 forintra. De az EZREDVÉG továbbélésé­hez ez elengedhetetlen. Ha emiatt lemondják a lapot – a saját kulturális kirekesztettségüket szentesítik. A lap is belehal. A tömeges elbutulást szorgalmazó erők pedig diadaltort ül­nek.

És hamarosan a sötétség.