V. évfolyam, 1995/10. október
| TARTALOM | ||
| TANDORI DEZSŐ | Darabok Bartóknak | |
| BARANYI FERENC | A csodálatos mandarin | |
| GYŐRE IMRE | Bartókhoz | |
| LABANCZ GYULA | Ha az égről van szó | |
| TABÁK ANDRÁS | (B. New Yorkban) | |
| KUCZKA PÉTER | Prospero szigetén | |
| FUCHS KATALIN | Ötven éve | |
| FELLEGI MELINDA | Gyermekként | |
| BISTEY ANDRÁS | Egy különös nap vége | |
| TABÁK MIKLÓS PÉTER | Versek | |
| SIMOR ÁGNES | Vers | |
| HAYPÁL TIBOR | Kiűzőitek | |
| SOÓS ZOLTÁN | Bökversnaplómból | |
| D. NAGY LAJOS | Útifű | |
| OLÁH ANDRÁS | pillanatkép a múlandóság fotóalbumából | |
| KOTÁSZ ZOLTÁN | Ütés – tört cserepekre | |
| KÁLNAY ADÉL | Őszi képek | |
| BEDE ANNA | Meghalt testvérkém | |
| ÁGAI ÁGNES | Húsvét | |
| ROZSNYAI ERVIN | Eszelős | |
| KASSAI FRANCISKA | Az életbe rángatott bábu | |
| KÁNTOR ZSUZSA | Lici, Muci, Tódor | |
| PODONYI HEDVIG | A Háromkirályok | |
| BÉKÉSI GYULA | Látomások és felismerések fényében | |
| RÉDEY PÁL | A Zakéus-eset | |
| PAJKOS PEGAZUS | ||
| SZEPES ERIKA | Játsszunk verset! | |
| ZENEMŰVÉSZET | ||
| ITTZÉS MIHÁLY | Bartók | |
| VOX HUMANA | ||
| BARANYI FERENC | Egy szelettel a varázsgömbhöz | |
| TABÁK ANDRÁS | Néktek adom | |
| MÉRLEG | ||
| BENJÁMIN LÁSZLÓ | Nem adhatsz többet | |
| ALFÖLDY JENŐ | Benjámin László „Nem adhatsz többet” című verséről |
|
| FÓRUM | ||
| THIERY ÁRPÁD | Két üveg orosz pezsgő (Emlékiratféle) | |
| KOSZORÚ | ||
| KRÚDY GYULA | Károlyi | |
| MÚLTUNK | ||
| KARDOS ISTVÁN | A műszaki haladás embere volt (Hevesi Gyuláról) |
|
| HEVESI GYULÁNÉ | Mi rejlik egy lexikonmondat mögött? (Részletek a „Moszkoviták” című emlékiratból) |
|
| KÉPZŐMŰVÉSZET | ||
| DÁNIEL MÁRIA | Munkanélküliség – gyermekszemmel (Egy megrendítő vándorkiállításról) |
|
| SZEPES ERIKA | Bemutatjuk Rákóczy Annát | |
| MORFONDÍROZÁS | ||
| SZERDAHELYI ISTVÁN | Közhelyek a legalitásról és a moralitásról | |
| PETŐ GÁBOR PÁL | Egy „hírszerzői jelentés” | |
| OLVASÓLÁMPA | ||
| KRISTÓ NAGY ISTVÁN | Különféle klasszikusok (Nyolc könyvről) |
|
| MOLNÁR GÉZA | Maradandó látlelet (Módos Péter: Holtidő) |
|
| SÍPOS GÉZA | A nemzethez visszatalált katonák (Kis András: A Magyar Honvédség újjászervezése, 1945) |
|
| (emmi) | Könyvajánlat | |
| Rákóczy Anna grafikáival Kecskeméti gyermekrajzokkal |
Kedves Olvasóink!
Sohasem felejtem el, amikor 1991 áprilisának végén – még a Köztelek utcában – egy kulturális műsor keretén belül felmutattam az EZREDVÉG első számát. Olyan robbanó taps fogadta, mintha Pavarotti színvonalán énekeltem volna el egy tenorslágert. Mindenki örült, hogy baloldali folyóirat megszületésénél lehet jelen. Úgy várták, mint az izgatott apukák a kisdedet a szülőszoba előterében. Nos, az újszülött szépen cseperedik. Már négy és fél esztendős. Tud járni, beszélni. És talán nem szomorított meg eddig senkit a családban.
Önöknek növekedik. Önöknek, akiket századok óta hajt már „éhe a szépnek, éhe a szónak”. Ezt az éhséget egyre nehezebb csillapítani. Nem véletlen, hogy a tömegek számára a kultúra immár újra hozzáférhetetlen. Egy elbutult masszát sokkal könnyebb rabszolgává, olcsó munkaerővé alázni, mint rendszeresen olvasó, gondolkodó emberek sokaságát.
Önvédelem ez a folyóirat tehát, A tömegek védőoltása a „lelki restség” nevű kór ellen. Ne mondjanak le róla. Mi szenvedünk a legjobban attól, hogy árat kell emelnünk: az eddigi 55 forintról 80 forintra. De az EZREDVÉG továbbéléséhez ez elengedhetetlen. Ha emiatt lemondják a lapot – a saját kulturális kirekesztettségüket szentesítik. A lap is belehal. A tömeges elbutulást szorgalmazó erők pedig diadaltort ülnek.
És hamarosan a sötétség.
