II. évfolyam, 1992/6. június


TARTALOM
 
MOLNÁR GÉZA Kristóf
BARANYI FERENC Versek
CSEPELI SZABÓ BÉLA Varjúszámyú ég
ZÁGONI FERENC A 66-os parcella
SZEPES ERIKA Bemutatjuk Tokai Andrást
TOKAI ANDRÁS Versek
ESZES MÁTÉ Romák
LÁSZLÓ GYULA Öt szem kockacukor
THIERY ÁRPÁD Fanny (Befejező rész)
 
MEGMENTETT OLDALAK
SZANDAI SÁNDOR Varjú a karón
 
ABLAK
ERICH FRIED Versek
 
KOSZORÚ
KÖPECZI BÉLA Comenius magyar utópiája
 
MÚLTUNK
HEGEDŰS SÁNDOR A tiszaeszlári vérvád
RÓNAI MIHÁLY ANDRÁS Bárdossy László
DÖME PIROSKA Néhány halk hang a hazafiságról
 
FÓRUM
FUNK MIKLÓS Segélyegylet – IGE – Alap – Alapítvány – Egyesület
 
MORFONDÍROZÁS
SZERDAHELYI ISTVÁN Történelmi vereség
E. FEHÉR PÁL Kafka és Tvardovszkij – és Lengyel József
PINCZÉSI PÁL Az igazi Robin Hood
KÁNTOR ZSUZSA Love story
 
OLVASÓLÁMPA
MILLOK ÉVA Két könyvről
KRISTÓ NAGY ISTVÁN Kényes könyvek
DOMONKOS JÁNOS Eszter könyve
(emmi) Könyvajánlat
 
Maracskó Gabriella rajzaival

Maracskó Gabrielláról

Ugyanazért rajzol, amiért a klasszikusok is, és még csak nem is nagyon másképpen A klasszikus metódus: ábrázolva megragadni az embert, az emberi viszonyokban az Ember lényegét, ami maga lesz az esztétikum az érzékletes rajzban. Ehhez csak a más emberek iránti fokozottabb érzékenység kell. Csak, – mondom, – pedig ez maga a titok, a teljesen nyílt titok, ott ül a szemében, ahogyan rám néz. Ez a szép szemű asszony csak él, mint más, nincs művész-viselkedése, nincs tágas műterme sem, tanít, és gyakran csak úgy, az ölében rajzol.

Bálványos Huba




Ezúton mondunk köszönetét a Lukács György Alapítványnak 1992. februári (antifasiszta) számunk támogatásáért