ARIEL DORFMAN (Chile)

Személyazonosság

Mit mondtál, megint találtak egyet?
A folyóban, nem hallom, azt mondod, ma reggel
megint leúszott egy?
Beszélj hangosabban, szóval nem merted?
Teljesen felismerhetetlen?
Mit mondott a rendõrség, hogy még az anyja se tudná
                                                          még az anyja se, aki szülte
                                                          még õ se tudná
azt mondta?
Más asszonyok már megnézték, hangosabban, nem értem,
megfordították, és megnézték az arcát, a kezét is megnézték,
                                                          igen,
mind ott állnak egymás mellett, csendben,
talpig gyászban
a folyóparton,
már kihúzták a vízbõl,
anyaszült
                   meztelen volt.
Tessék, hogy van ott egy rendõrkapitány,
s hogy várnak, amíg oda nem megyek?
Hát senki sem,
azt mondod, senki sem?
                        Mondd meg nekik hogy már öltözöm már megyek
                        ha az a kapitány ugyanaz aki a múltkor
                        akkor már tudja
                        mi következik most
                        írják be a rovatba az én nevemet
                        a fiam a férjem az apám nevét
én aláírom a papírokat mondd meg nekik
                        mondd meg nekik hogy már megyek hogy várjanak
és hogy hozzá ne nyúljon a kapitány
egy lépést se tegyen feléje
                                                              az a kapitány.
                 Mondd meg nekik, hogy ne fáradjanak:
                 majd én eltemetem a halottaimat.

SZÕNYI FERENC FORDÍTÁSA

FÉLIX PITA RODRÍGUEZ (Kuba)

Krónika a jövõ költõjének

A jövõ költõjének szánom a krónikámat -
figyeljetek rá.
Azoknak írom én, kik messzi holnapokból
miránk csupán mint elmúlt emlékre néznek vissza.

Neked, ifjú poéta,
aki a maihoz hasonló, hõ júliusi éjben
- harminc év múlva vagy kicsit korábban -
papír fölé hajolsz, amelyen szaporodnak
a verssorok, mûvé torlódva össze.

Neked, kinek mi már múlt és emlék leszünk csak,
mégis úgy érzed majd, hogy tiszta dobbanású
szíved kimondhatatlan érzésekkel telik meg,
mert ez a nyári éj, kilencszázhatvanegyben,
és minden éjszaka, mely még elõbb borult ránk,
neked történelem lesz, szép buzdulásra ajzó,
áldozat és merészség csodás históriája,
amely hazánk acélját tûzben edzette meg.

Elõre nézek s látlak a messzi júliusban
- harminc év múlva vagy kicsit korábban -
papír fölé hajolsz, amelyen verssorokból
új mû torlódik össze, fakult s nevét hullajtott
virág hajt benne szirmot: emlékezés virága.

Eszedbe így jutunk majd
mi, költõk, kik neked múlt és emlék leszünk csak,
mi, akik most vagyunk itt,
földjén megállva újszülött hazánknak,
puskákat fogva, gyõztes jelszavakat kiáltva
a Nép s a Forradalom szent nevében.
Tanúk a verseink, amelyeket se holnap,
sem azután nem írnak meg helyettünk.

Ezért
most hatvanegyben, hõ júliusi éjben
rád gondolok, ifjú költõ, ki messzi nyár hevében
- harminc év múlva vagy kicsit korábban -
papír fölé hajolsz, amelyen szaporodnak

a verssorok, mûvé torlódva össze,
megírom krónikám, hogy érthesd s megbocsáthasd
kiváltságunkat majd: e nagyszerû kort.

BARANYI FERENC FORDÍTÁSA
 

J. C. Orozco: Mexikói falu (részlet)
 
 

ANNA SEGHERS (Németország, NDK)

A rejtekhely
 
Amikor Kolumbusz harmadízben tért meg Haitiról Spanyolországba, hogy jelentést tegyen a királynõnek, hajóit megint csak nem arannyal rakatta teli, amint remélték, hanem vörhenyes és fénylõn fehér, Európában még ismeretlen fafajtákkal, meg magvakkal és gyümölcsökkel, bálába tekert szövetekkel.
    Elsõrenden a királynõ nyomatékos kívánságát teljesítette Kolumbusz. Vitt neki tizenkét zsenge korú leányt, kikbõl, mint jelentéseiben írta, édeni báj és szépség árad.
    Izabella királyné a spanyol udvarnál kívánta e lányokat neveltetni, hogy mutogatásukkal ámulatba ejtse vendégeit. A legbájosabbakat ajándékul szánta néhány nemesúrnak, a korona kiváltképpen érdemes támaszainak.
    Repülõhalak rajaként szökkentek a lányok, úgy táncoltak a lenyugvó nap elõtt az admirális hajójának fedélzetén. A legszebbiket Toaliinának szólították a bennszülöttek, s rajta maradt ez a név. Társnõi gyakran köréje gyûltek. Igyekeztek felhívni magukra a partra tóduló szigetlakók figyelmét, akik a kikötõhíd közelébõl nézték az indulás elõkészületeit, spanyol strázsák mögül. A fedélzeten hajósok bámulták tisztes távolból a táncolókat. Parancs tiltotta meg nekik, hogy bármelyik lányhoz akár csak egy ujjal is hozzáérjenek.
    Felvonták a horgonyokat. A partot gyorsan párával borította be egyetlen mély lélegzet.
    Toaliina madárrikoltást hallatott. Átvetette magát a korláton. Azonnal utánaugrott valamennyi lány. Egyenletes csapásokkal igyekeztek a part felé, éppen arra a helyre, ahol nemrég hajóra szálltak. Onnan egy-egy kiáltás hatolt el az úszókig: talán intõ szó, talán buzdítás.
    Egy különösen fürge hajósinas Toaliina után ugrott. A lány villámsebesen megfordult és beleharapott a kezébe. Ezenközben több csónakot is lebocsátottak. A lányok vonalban haladtak egymás mögött. Toaliina úszott az élen. A hajósok már utánuk eredtek, ki úszva, ki evezve.
    Ha lesújtanak a lányokra vagy netalán rájuk lõnek, akkor kudarcba fullad a szándék, hogy édeni bájú teremtésekként tálalják fel õket a spanyol udvarnál.
    Toaliina irányt változtatott. Két társnõjét még a tengeren elfogták. Õk ugyanis egyenest a part felé tartottak; mások kiértek s ott estek a strázsák kezébe. A bámészkodó arca elkomorult. Az imént, a hajók indulásakor, még derûsek voltak. Most alighanem megértették, mi forog kockán. Az elfogott lányokat sötét kabinokba zárták a spanyolok. Vajon miért próbálkoztak szökéssel, folyt a találgatás a hajón. "Nem is sejtik, mekkora Spanyolország." "És milyen megtiszteltetés lesz nekik, ha a spanyol királyi udvarnál szolgálhatnak." Két barát az admirális tegnapi vendégérõl beszélt, a törzsfõnök testvéröccsérõl: amikor a búcsúajándékokat hozta a bennszülött férfi, sugdolózott valamit Toaliinával és jeleket rajzolt neki a levegõbe.
    Toaliina nem úszott ki a szárazra. Sodródó vízinövények sûrûjébe rejtõzött, majd pedig a kikötõhídtól igen távol esõ helyen ért partot. Gyors és határozott léptekkel indult meg egy völgyteknõ felé. Odaérve megállt s egy hatalmas fa koronájába kémlelt, melyet emberi erõ vagy szélvihar szakított le törzsérõl. A letört korona újra gyökeret vert. Lombjából ekkor egy öregasszony bújt elõ. Amint látta, hogy Toaliina habozás nélkül követi, vissza is húzódott. Nem szólt, nem intett, csak mutatóujjával bökött a sziklafalra, melyre a zöld lombozat ráborult.
    Az öregasszony nyomában Toaliina becsusszant a kõszikla résén. Csak itt-ott szûrõdött be némi fény a sok folyosóba és üregbe. Ekkor eszébe jutott, mit szisszentett oda neki a foga közt az a honfitársa, aki a spanyol udvarnak szánt ajándékokat vitte fel az admirális hajójára. Bizonyára nemcsak a búcsúajándékok miatt szállt a fedélzetre a fõnök testvéröccse, hanem inkább azért, hogy valamely tanácsot adjon neki. Bátyjával ellentétben, de sok szigetlakóval egy nézeten, kezdettõl fogva gyanakvással fogadta a spanyolokat. A hajón jelt adott Toaliinának. "Csak ennél az asszonynál, a barátom anyjánál leszel biztonságban egész életed során."
    Toaliina nem töprengett a hallottakon, és még ekkor sem gondolt bele, mit jelenthet az: egész életed során.
    Az öregasszony olyan nyugodtan és magabiztosan haladt befelé a sziklahasadékokon, mintha mezei úton járna. Toaliina mögötte tapogatózott. Egy nagyobb üregben megálltak. Körülöttük durván elegyengetett falak, egyik-másik kiugrón pedig munkaeszközök, edények. A földön egypár takaró hevert. Kopott és kirojtosodott takarók, de szövésmintájuk és színük felõl akár a Spanyolországnak szánt ajándékok közé is odaillettek volna. Toaliina máris levegõre és tengerzúgásra vágyott.
    Az öregasszony pépet õrölt gumókból és gyökerekbõl. Egy hátsó bejárat felõl léptek hallatszottak. "Csanangi! A fiam!" - kiáltotta az asszony. És boldog sietséggel õrölt tovább. A jövevény láttán Toaliina arca felragyogott, és amazé is a lány láttán.
    Az ifjú elbeszélte, hogy a szökevény lányok közül hármat nyomban partot érésükkor elfogtak. Két másiknak utánalopóztak a spanyolok, és felfedezték menedékhelyüket. Véresre verték, bezárták õket. Kunyhóikat felégették. Toaliina felkiáltott: "Véresre verték! Felégették!" - "Bizony" - mondta a haiti ifjú, s gyöngéd mozdulattal minduntalan ajkához simította Toaliina karját. "A törzsfõnök el akarja hitetni velünk - folytatta -, hogy az istenek küldték hozzánk ezeket az idegeneket, fivére azonban kezdettõl fogva egy távoli sziget lakóinak tartja õket, akik prédát szerezni hajóztak ide. Hamar kiderült, mi az igazság. Széthúzás támadt köztünk a szigeten."
    Anyja így szólt a fiúhoz: "Ha újra eljössz hozzánk, más utat válassz! Az erdõ felõlit. Azt a nyílást csak mi ismerjük. Toaliina pedig egyáltalán nem járhat ki. Fekete a haja, de rajta arany csillámok. Messzirõl is ráismernek."
    Toaliinát elbódította Csanangi iránti szerelme. Semmit sem tudott már az idõrõl. Semmit a két ölelés közti idõrõl. Arról, amely a férfi búcsúzása s visszatérte közt telt el.
    Fiat szült neki. Csanangi késõbb jött meg, mint bármikor azelõtt. Különös érmet viselt a nyakába kötött zsinóron. Megmagyarázta, miért: "Aki nem viseli a zsinórra fûzött érmet, azt lefogják. Az aranyadó jelzése ez. Mindenkinek a nyakába akasztják, aki lerótta. Nem tudom, jó vagy rossz ember-e az admirális. Alárendeltjei azonban vérszemet kapnak, ha hátat fordít nekik, mint most is. A távolból nem tudja féken tartani õket. Amelyikünk nem rótta le az aranyadót, a bányába küldik. Ott kell kiásnia a földbõl, amit nem adott meg önként."
    Máskor ezt mondta: "Visszatért az admirális a barátjával. Nem örült annak, ami itt történt idõközben. A spanyolok követelõdzõk és szívtelenek. Te, Toaliina, egy lépést se mozdulj innen!"
    A lánynak újra eszébe ötlött, de most meg is rémítette, amit a fõnök testvéröccse mondott neki a hajón: "Ott, a barátom anyjánál, biztonságban leszel egész életed során."
    Hevesen sóvárgott a tenger után. Nemrégiben született gyermeküket Csanangi egyik este kivitte a hátsó kijáraton a partra. Amikor újra a karján volt a kicsi, Toaliina beszívta a sós illatot.
    Meghalt az öregasszony. Keserves volt egyedül.
    Hosszú várakozás után - s ezalatt megtanulta Toaliina, mi az: várni - Csanangi helyett a legjobb barátja jött el. Így szólt: "Csanangi pontosan elmagyarázta, merre jutok be hozzád. Végül mégis elhurcolták az aranybányába. Könnyebb lesz itt élnem veled, mint odakint a spanyolok közt, örökös veszélyben."
    Kolumbuszt nem fogadták annyira szívélyesen Cádizban, mint legutóbbi visszatértekor. Tudatták vele, hogy a helyébe jó néhány új fõparancsnokot neveztek ki az újonnan felfedezett tartományok és szigetek élére. Távollétében lerombolták Haitin La Navidad erõdjét. Oda is új kormányzót ültettek Kolumbusz helyett.
    Az öreg törzsfõnök fivérét, aki Kolumbusz elõzõ elhajózásakor a fedélzetre vitte az ajándékokat a spanyol királyi udvar részére, minden méltóságától megfosztották - nyakas ellenszegülése miatt. Nyugaton, a sziget hegyes vidékén kellett rejtõzködnie sok más haitival együtt. Azokkal, akik kezdetben sem tartották isteneknek a spanyol jövevényeket, hanem hódítóknak, álszent, mohó betolakodóknak. Ekkorra tisztázódott már, ki a barát, ki az ellenség. Egy hegyi úton a haitiak összecsaptak a spanyolokkal. Ezek jobb fegyverekkel harcoltak. A legyõzött haitiakat rabszolgáikká tették.
    Mindezt Csanangi barátja beszélte el. Ott maradt a barlang rejtekében. Csak gyümölcsért és vízért lopózott ki egy eldugott ösvényen, a lehetõ legritkábban. Toaliina megtanulta a módját, hogy olyan ízletes ételeket készítsen, mint Csanangi anyja. Együtt élt ezzel a férfival, nem olyan boldogan, mint a másikkal valaha, de nyugalmasan. Két gyermeket szült neki.
    Ezalatt Spanyolországban Izabella királynõ tudakozódott a papoknál és az egyházi fõhivatalok viselõinél, vajon megengedett dolog-e az emberkereskedelem s a rabszolgák eladása. Hosszas búvárkodás után ezt a választ adták: "Igen. Teljességgel megengedett, már a Szentírásban is."
    A lányok közül, akik egykor megszöktek Toaliinával, de fogságba estek, a legszebbek s a legtanulékonyabbak eleinte az udvarnál és a nagyurak házaiban látták el szolgálatukat. Végül, amikor gazdáik rájuk untak, a rabszolgapiacon kötöttek ki. Igaz, egynéhányan azért nemesurak kedvesei és asszonyai maradtak.
    Kolumbusz, a nyughatatlan felfedezõ, miután visszatért Haitira, több ízben is új utakra indult. Semmi sem ingatta meg abbeli hitében, hogy az elért szigetek és partsávok India részei - az Orinocót, melynek torkolatába behajózott, a hatalmas indiai folyamok egyikének vélte.
    A spanyol udvar felbolydult ugyan az új felfedezésektõl, de a hazai eseményektõl százszorta inkább. Az udvarnál egyik menyegzõ a másikat érte. A legifjabb királylány Németalföld urával kelt egybe, a spanyol trónörökös ennek húgával.
    Csanangi, Toaliina elsõ társa, rég megszökött már a bányából. Eljutott nyugatra, abba a hegységbe, amelynek ura egy Bujarda nevû fõnök volt, aki sohasem tartotta isteneknek az idegen jövevényeket. A fõnök és követõi egyre tisztábban látták, hogy szigetüket aljas, mohó, ravasz emberek fosztogatják közönséges rablóhadjáratokban. Csanangi hamarosan Bujarda legjobb õrszemei és küzdõtársai közé számított. Amikor az egyik spanyol rajtaütés során súlyosan megsebesült, és hátravitték a hegység belsejébe, lázában úgy rémlett neki, abban a barlangban fekszik, mely sokáig volt menedéke. Az asszonyt, aki ápolta, szebbnek látta bárkinél a kerek világon. Ha csak megpillantotta, boldogság árasztotta el. A sebeirõl is megfeledkezett, amíg a nevét keresgélte. Egyszer csak tisztán föleszmélt és elkiáltotta: "Toaliina!" Ezzel az emlékkel egy ideig ellenállt a halálnak.
    Toaliina második társa egy ízben, amikor kisurrant a barlangból táplálékot keresni, hirtelen vigyázatlan mozdulatot tett. A strázsák rákiáltottak. Rá is rontottak s megkérdezték: "Honnan jössz? Ki a gazdád?" "A nyugati hegyek ura" - válaszolta. Ezt a hegyvidéket a spanyolok áthatolhatatlannak tartották. Megkérdezték, kihez jött ide, õ pedig azt felelte, mindenkihez, aki meghallgatja.
    Megkötözték, korbáccsal verték, szüntelenül faggatták s közben sót dörzsöltek felhasadt, vérzõ testébe. Õ csak nevetett, mert elszánta magát: agyonverhetik, de nem árulja el sohasem, hol az a hely, ahol Toaliina rejtõzködik s ahol más üldözöttek is menedéket találtak ezalatt.
    Idõ múltával senki sem kereste már a rejtekhelyet. Bizonyára akadtak egyesek, akik úgy vélekedtek, hogy Toaliina valahol a hegyekben bujkál. Végtére is lehetetlen, hogy egykor, partot érvén, a semmibe tûnt volna, mint egy szellem.
    János spanyol trónörökös, aki a németalföldi uralkodócsalád egyik leányát vette nõül, hirtelen meghalt. Gyászünnepélyek következtek a menyegzõre. Keletkezõben volt a hatalmas spanyol-németalföldi dinasztia, amely még száz esztendeig dúlja majd Európát.
    Olykor talán belopakodott Toaliina rejtekhelyére valaki, akinek halálos veszedelem árán súgták meg, hol ez a menedék. Olykor talán így szólt az egyik bujdosó a másikhoz: "Él ott egy asszony, akit sok-sok esztendeje el akartak adni rabnõnek Spanyolországba, de leugrott az admirális hajójáról, visszaúszott a partra és ott rejtõzött el."
    Így szerzett tudomást saját múltjáról, hiszen õ már szinte mindent elfelejtett, csak a hullámok morajlását nem.
    Egyszer, amikor barlangja mélyén feküdt, iszonyú vihar támadt. Darabokra tépte a partot a tenger. Fák szakadtak ki a földbõl gyökerestül. A barlang falai megroppantak. Toaliina kimászott a félig már betemetett hátsó nyíláson. Megkapaszkodott a sziklán, hogy kifújja magát. Arcát gyorsan kimarta a sós levegõ. Hol vannak a gyermekeim? A bányában? Vasra verve? Rabságban? A tengeren? Bármely pillanatban elsodorhatta a hullámverés. Végsõ erejével körömszakadtig tartotta magát a sziklatömbön, s a veszedelmek közepette is érezte, pártján van a tenger, kisgyerek korától meghitt barátja.
    Érezte, jó utat választott, célhoz ért.
    1980

    ASZTALOS JÓZSEF FORDÍTÁSA
 
 

D. Á. Siqueiros: Proletáranya


 
FINA GARCÍA MARRUZ (Kuba)

Che Guevara halálára

Fina García Marruz az Orígenes folyóirat körül kialakult nemzedék tagja, amelyet José Lezama Lima, Cintio Vitier, Eliseo Diego neve fémjelez. A költõnõ nemzedéke legnagyobbjaival azonos értékû életmûvet teremtett. Biblikus oratóriuma a mélyen vallásos ember kétségeit megszólaltatva állít megrendítõ költõi emlékmûvet Che Guevarának.

1.
Nevek és tettek

La Pazból háborús hírügynökségi jelentések érkeznek.
A legendás gerilla meghalt tegnap egy ütközetben.
Hány órakor? Ki tudja? Hajnalban, éjjel…?
Él vagy halott? - suttogja egy erdõcske.
Géppisztolyok sorozata
a tigrisszemû fennsík csöndjében.
A katonák összegyûltek Santa Cruzban
eltitkolni a holttest létezését.
"Maradványainak ügye a mi dolgunk" -
hadarták a katonák.
"Testvéredet már eltemették" - mondta
Bolívia kicsiny völgye.
"Kontinentális veszteség" - dörögte egy szónok.
A szakértõk kijelentik, hogy az átlyuggatott gerilla
azonos azzal, aki tizenhét évesen
katonai szolgálatba lépett.
A hatóságok igyekeznek a tényt
minden szükséges biztosítékkal megerõsíteni.
Minden Szükséges Biztosítékkal:
a halottat La Pazba kell vinni.
Az apa nem hiszi, hogy fia meghalt.
A brit tudósító alátámasztja
mondván, õ az egyetlen, aki látta élve.
(Kétkedõ észrevételek a jelenlévõk között).
"Kisebbnek és soványabbnak látszik,
mint mikor a követségen beszélgettem vele."
"De az átélt szenvedések, a bolíviai õserdõ,
a bekerítés megmagyarázhatják a változást."
"Nem meglepõ" - bizonygatja szemrebbenés nélkül egy másik..
Az észak-amerikai ügynök
felkiáltott és elmenekült onnét.
"Hová megy?' - kérdezték. "Sehová!" -
ez volt a nyers válasz.
Szavak zuhataga, versek zuhataga
hullik most a hõsre.
De mezítlen cselekedete marad mindvégig a legigazabb sírfelirat.
Az amerikai csönd földrajza
most sápadt ezüst erezetébe
rejti fiát.

Titokban temették el Valle Grandéban.

2.
Halotti ima

"Akkor azt mondja a király a jobb keze felõl állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.
Mert éheztem és ennem adtatok, szomjúhoztam és innom adtatok; jövevény voltam és befogadtatok engem;
Mezítlen voltam és felruháztatok, beteg voltam és meglátogattatok; fogoly voltam és eljöttetek hozzám.
Akkor felelnek majd neki az igazak, mondván: "Uram, mikor láttuk, hogy éheztél és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál és innod adtunk volna?
És mikor láttuk, hogy jövevény voltál és befogadtunk volna? vagy mezítlen voltál és felruháztunk volna?
Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál és hozzád mentünk volna?
És felelvén a király, azt mondja majd nékik: "Bizony mondom Néktek, amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb Atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg."

Máté evangéliuma, 25. rész

Emlékszem visszafogott, kérkedés nélküli hangjára a Santa Clara-i ütközet után.

Higgadt, lágy, hajlíthatatlan. Tiszteletet ébresztett, nem szeretetet.

Amikor munícióval és élelemmel
 lejött a Sierrából, a gyárigazgató felajánlotta neki puha ágyát.

"Nem aludhatok matracon, miközben katonáim odafent dideregnek" - mondta.

Két csoportra osztotta az embereket: olyanokra, akik tudnak matracon aludni, mialatt mások szenvednek,

és olyanokra, akik nem tudják megtenni ezt. Csak ezt tudta, és ezért beszélt keveset.

Elszívott, cinkos szivarjának ironikus füstjével légbe fújta az elkötelezett
költészet valamennyi jelszavát.

Elkötelezett embereket akart, csöndes harcosokat.

Kongresszusokon, megszállva elõkelõ hotelekben vitatkoztak, ettek,
mindenféle kívülálló népség,

az a posteriori torzonborzak, ruházatukkal lázadók, ebéd utáni gerillák,

bátor nyilatkozatok aláírói a már felszabadított országban, amelyet
természetesen mások szabadítottak fel.

De a völgy csöndjében csak egy maroknyi ember.
Egyedül, névtelen halottak, szeibagyökerek.
 

A szavak nem voltak erõsséged. Amikor azt mondtad, hogy hideg gyilkoló géppé kell változni, riadtan hõköltünk hátra.

A tisztelet gyanakvássá lett: minden még zavarosabbá.

Emlékeztettelek Hegyi beszédünkre, az alapkõre, a Montecristi Kiáltványra,

hol a brutális ellenségnek nem a gyûlölet felelt, ami hozzá hasonlatossá
tesz minket, hanem a szeretet,

nem a sötét bosszú, hanem a magas igazság, a higgadtan fegyverben álló,

akként, mint templom a hegyen, a hegycsúcson a szeretetnek kell lennie.

Nehezteltem rád, hogy nem követhetlek, hogy nem teszem magamévá
ügyedet, mi a legbizonyosabb volt, lévén a legszerencsétlenebbek ügye.

Az Õ lábaira öntött kenetet
kell adni a szegényeknek, nem mást.

Ezt vagy azt, nem kétfélét egy idõben,

vagy itt, vagy ott, vagy Vele vagy velünk, vagy megtagadod, vagy kívülálló maradsz, a menet szélére sodródsz,

a gonosztevõk közé keveredve, ahogyan Õ a gonosztevõk közé keveredett, kik még meg is botránkoztak ezen,

fej vagy írás, kockát vetettek ruháin,

fogadást kötöttek a katonák a kereszt lábánál: Egyik nyer, másik veszít,

vagy Õ vagy mi, ez a lehetetlen választás,
ez a kegyetlen terv, ez a szakítás,

övéi nevében kitörülni õt az élõk közül, fejére

egy ügy cégérét tenni, ami nem az volt, amiért meghalt a keresztfán.
 

Ekkor érkezett a hír. A hírügynökségi jelentések közölték halálodat egy sötét ütközetben, az amerikai õserdõ egy zugában.

Ekkor érkeztek az elmosódott fényképek, remegve az újságban, ahol annyiszor megjelent  ez az állhatatos arc.

Nem tûzõ napon ért a halál, a gerilla halála emberei közt, saját földjén,
akit elragad a dicsõség,

nem a kiteljesedett merészség pillanata volt, amikor repülõgép fenyeget és emlékezni lehet még egy Jack London elbeszélésre,

hanem a visszataszító halál, a szoba könyörtelen magánya, ahol egy férfi
arra vár, hogy kivégezzék,

és a legrettenetesebb nem maga a halál, hanem szembenézni ezekkel
a csupasz falakkal, a gyilkosok hideg arcával.

Ekkor láttuk a hihetetlen fotót: félig nyitott szemek a halál és az élet között, védtelenül, mint egy lábadozó,

a meghajlott törzs, a kissé besüppedt mellkas, megrendítõ, fegyvertelen, meggyõzõ szavakat suttogtak,

emlékeztettek bizonytalanul a levételek egyikére valamelyik régi vásznon:

Krisztus levételére a keresztrõl, kit a jámbor asszonyok tartanak,

ugyanaz a holdsápadt halál, ugyanolyan ruhamaradványok kitárva a tiszta mellkast,

az övéinek ugyanolyan közönye, ugyanaz a föl nem ismerés, mikor már
nincs idõ. és elment.

Eredj, szív éneke, Calchaquies és az Andok völgyeibe, indulj, falusi bicikli, Mendoza, Salta, Jujuj, La Rioja útjain, szikláin.

Nézd ezeket a fiatal diákokat potyautas arccal, kik bejárják lépésrõl lépésre
az amerikai földet,

kereskedelmi hajón, csónakon, gyalog, induló vonatra felugorva.

Nézd õket, mindenféle emberi mesterséget ûznek,

áruszállítók, vakmerõ tutajosok, mosogatófiúk,

kalandoroknak, sportolóknak, koldusoknak álcázva,

nézd a vándorfotográfusok legnagyobbikát Mexikóban

rögzítve a könyörtelen fényérzékeny lemezen népe névtelenjeinek, legmegalázottabjainak arcát,

nézd a kicsiny kereskedõt, aki valóban felismeri a földet és az embereket, akikért meg fog halni.
 

Hinni kell, hogy a leprások tutajt készítenek végighaladni az Amazonason
és eljutni Leticiáig.

Hinni kell annak a sorsában, akinek a leprások tutajt készítettek.

Kiket senki se akar megérinteni, megérintheti õket anélkül, hogy közülük eggyé válna.

Egyszer részük volt nem a részvétben, de a játékban és a nevetésben,
ami szétszórja a nyomorúságot.

Hinni kell a tutaj nekirugaszkodásában, amit a szegények készítettek.

Hinni kell abban, akinek nem jut más, csak a szegények áldása, mikor nekifog egy kockázatos utazásnak.

Hinni kell az utazásban, amikor csak a sebhelyesek mondanak istenhozzádot a parton állva.

Eredj, kicsiny tutaj, az amerikai folyókon.
Legyetek áldottak, szelek!
 

Jele annak, miként viselkedik egy isten. Ne legyen felismerhetõ. Ah, emmausi vacsora! Ah, szégyen. Ah, megtévedt élet!

Chile tönkrementjei, Peru indiánjai, indiánok, kik hátukon cipelik házukat, gyerekek, kik aggastyánoknak látszanak,

se a megszerzett gyõzelem, se a dicsõség képmása nem feledtethette el vele ezeket az arcokat.

Ah, õserdõ magánya, mi elûzi, messzire taszítja az elsõ célokat, a békében mondott szép beszédeket,

mikor a fülbe mászó legkisebb bogár elsötétíti hirtelen magának
az igazságnak a napját!

Ez a csönd a haldoklás csöndje volt.

Hitvány mestersége az írásnak, átáramoltatni az egész életet a szívnél
jobban verõ, a kézen meghallgatható pulzuson!

Elnémult a másféle szívverés.

Felszikrázott az arany, hallgattak a szavak.

Minden dolog szívének csöndesen suttog a név, és a legfõbb a többitõl elválik, és felismerhetõ lesz,

a szavak nem szavak többé, hanem magának az életnek a titka valamennyi,

szégyenkezve hallgattak el, mint mikor a gyász órájában az anya csöndre inti a legkisebb gyereket.

Mint a villám szakítja meg a derûs beszélgetést és látni engedi a felhõk közt az igazság egy darabját, a rögtön elmenekülõ, széttépett tisztaságot.

Mindenki tudta, mit kell cselekedni, de a felhívás elviselhetetlenül kemény volt.

Senki se tudott a gyökeréig érni, hol nem volt más, csak a szenvedés
és a harag, a védtelen szeretet és az önfeláldozás,

a fájdalom gyökerei ugyanazok, mint a dicsõség gyökerei.

Édes a szeretet, a legkisebb gyerek hangja, mikor kérdez, az otthon melege, mikor pislákol a tûzhely, és kigyulladóban vannak az elsõ fények.

Elbúcsúzni annyi, mint meghalni. Nyomódjon bele a szobor gyémántjába ez az istenhozzád.

Mindent magába zár a mellkasa annak, aki elindul, hogy sorsát a legkivetettebbek sorsával ossza meg,

és aki saját otthonát elhagyva otthonát csak szellemének "egyik rekeszében" õrzi.
 

Nézzétek a családi fotókat, milyen sors készült neki.

Egy specialista, tiszteletre méltó orvos, aki ellenségek nélkül hal meg,
saját házában, szeretteitõl körülvéve.

Elmerülni csizmával a sárban, állatok belsejébe hatolni, a valóba, kiválasztani a legégetõbbet.

Látni, hogyan halnak meg a legjobbak, a legtisztábbak elviselhetetlen bûzbe, ürülékbe süppedve.

Nehéz választani a beszennyezetlen ártatlansággal szemben a magát beszennyezõ  ártatlanságot.

Még nehezebb meghalni, tisztának lenni és elviselni mások halálát.

Kemény a szeretet, a könyörület egyszerû. Kemény sebezni a szeretetért.
Ah, erõsek mellkasa!

A "hideg gyilkoló gép" apró betûkkel följegyzi barátai születésnapját
a háborús naplóban.

A "hideg gyilkoló gép" nem lõ két ellenséges katonára, akik alszanak, mert egy alvó ember védtelen, mint egy gyermek.

A "hideg gyilkoló gép", akit elfogtak a gyilkosok, és azt mondták:
"életben van."

A "hideg gyilkoló gép", akit megölnek ott, védtelenül, lángolva, egyedül!
 

Hallgass el, orgona, ki az erdõben szólsz és a szent küszöbökön!

Még van egy kis idõ, mindig jár ennyi kegyelem az elítéltnek.

Nézd, hogyan beszélget a falusi tanítónõvel ancahuazuban.

Nézd, hogyan tanítja néhány szó helyes kiejtésére.

Nézd, mintha úgy képzelné, hogy van még ideje,

saját vakmerõségén szórakozik kissé,

merész gauchói szeméremmel virágot nyújt át,

az utolsó eleganciával, mely még tisztább lesz attól, hogy senki se látja,

a legfinomabb mosollyal búcsúzva a legmagányosabb helytõl.

Mélyen megráz,

hogy a rettenetes szobában

Kuba iskoláira emlékezik, iskoláira Kubának, Kubának,

ahol ez órában gyerekei tanulnak.

Ne feledd, húrok magányos csendülése!

Ringasd, pálma! Dalolj neki, sinsontemadár!

Nem ismertünk fel téged, kis Condottieri, fenséges Segundo Sombra,
amerikai Quijote!

Más nevet is adtál magadnak: a tékozló fiú.

Netán elhagytad a hús-vér családot, miként az Atya házának árnyékát is.

Netán mindent le akartál vetni, hogy magadra vedd az ember
minden nyomorúságát.

Még csak a hit se, még csak a szépség se, csak az õ zsákmányuk
teljes mértékben, kiknek se hitük, se szépségük.

Újra Rocinantét sarkantyúzva, súlyosabb léptekkel, már fáradtabb tüdõvel.

Ne emlékezzünk arra, hogy a második út a halálé volt.
 

Az egész világot bocsánat kérni késztetted, vallatni saját keblünk.

Olyanok akarunk lenni, mint te, mondja az ártatlan iskolás gyerek
és az akarat nélküli cinikus.

Olyan, mint te, és aztán a mozi, az ágy, a kávéház!

Golyózáport küldenek gyilkosaidra.

Vakmerõek szabadversben.

Fenyegetõdznek a színházi páholyból, megosztják másokkal, füstfelhõt eregetnek.

Mert valójában senki se akar a tükörbe nézni.

Mert nem lehet már elviselni magát az irodalmat se.

Mert senki se hiheti már, hogy megcsalatott.

Mert nem lehet kibírni arcod állhatatosságát.
 

Õszinték voltak kétség kívül az összes énekek, az összes könnyek.

Végül is ezt kérted halotti lepledül.

De egy kissé több szemérmet, Baudelaire olvasói,

álszent szerzõk, én véreim, fivéreim,

több szemérmet, siratók, megindultak, éljenzõ sokaság,

nekünk is részünk van ebben a halálban,
minden homlokra ez van rávésve:

ha csak húsz emberrel többen lettünk volna!
 

Más hangokra hallgattunk, mialatt meghaltak és meghaltál.

Nem csak a valószínûtlen merészségrõl van szó. A másféle lélekrõl.

A titokzatos választásról, mit nem az akarat irányít.

Van másféle titkos parancs, másféle hívás,

vannak másféle meg nem értett szónokok.

Nem akarunk erõsek lenni a semmivel szemben,

hanem gyöngék teljességével szemben az égnek és a földnek,

énekelve a "Dicsõséged betölti a mennyet és a földet." A szeretetnek
sokféle útja van.

Tisztítsa meg újra a világot az igazságtevõ harag, a visszatérõ harmatcsepp.

A harcos kardvágásához hasonló a gyermek, ki magányosan játszik.

Imádkozik a zöld. A legragyogóbb kék csatát nyert.

Te, aki minket imádkozni tanítottál, miként egy gyereket,

nem mondtad: "Seregek Ura", csak ennyit, Atyám, ezt a szót, amelyben benne minden bizalom és minden védtelenség.

Nem a miénk a szüntelen csata, melyben minden század szereplõit váltogatja.

Nem a mi dolgunk levágni a rothadt hajtásokat, hogy a gyökér újjászülessék.

Nem keresünk puha ágyat hideg fejjel vagy égõ szívvel az árnyékban.

Nem játszom meg a bátrat. Csak kimondom, hogy szerettelek kissé.

Itt, ebben a végtelenig terjedõ rosszban, hol megszégyenültünk, mint bûnösök.

Mindent el lehet felejteni, csak egyet nem, hogy örökül a szeretetet hagytad
a rémület ellen.

Talán ez ugyanaz a hit, ami arról gyõz meg, hogy a szegény gerillák

többre képesek, mint a föld legerõsebb birodalma,

ez a gyámoltalan remény, ami szembeszáll a tettek erejével,

a sír mindent túlharsogó evidenciájával,

hitet téve arról, hogy a szeretet többre képes, mint a halál.

Talán egy nap ugyanezzel a jelszóval

egyesít minket, aki az egeket és a földet létrehozta:

A sírok megnyíltak. Dávid legyõzte az óriást.

A hegyek megrepedeztek.
 

Figyelnek minket ezek is, azok is.

Vesztettünk és gyõztünk egy másik ütközetben.

Legyen a legigazibb, a legmagasztosabb.

Legyen az erõtlen ártatlanság dicsõségtõl övezve.

Mozduljanak a leszögezett kezek, melyek nem tudnak mozdulni.

Sokféle dolog nincs megengedve nekünk, bocsássátok meg vétkeinket.

Hagyjatok egyedül, hírek nélkül, azok oldalán, akiknek nem jár ki a taps,

akik semmit se tudnak bizonyosan,

akik nem biztosak magukban és félnek, hogy nem találnak célba,

akik nem ártatlanoknak érzik magukat, de bûnösöknek,

akikbõl örökké gúnyt ûznek,

akik követnek valakit, aki semmit se tud adni nekik ezen a világon,

a "kicsinyek, kik énbennem hisznek", akikrõl Krisztus beszélt.
 

Nagy tisztátalanság, igazolni magunkat!

Védd a mi ügyünket, míg elmúlik ez a nap.

Abban az órában, amikor nem tudtunk mit mondani és hallgattunk zavarodottan.

A legkényelmetlenebb helyzet kényelmessé válhat.

Hallgassunk, amikor a kövek kezdtek beszélni.

Hallható lesz, mit mond szószékérõl a gyémánt.

Néhányan, akik nem mondták nekem: "Uram, Uram!", fiaimnak neveztetnek az utolsó napon.

És ha ki leszünk vettetve az Õ szájából?

Hirtelen beleszúrta a kését egy öszvérbe az õserdõ tehetetlen csöndjében.

Senki szeretete nem erõsebb az övénél, aki életét adja barátaiért.

Azt mondta, végezzék ki az embert, nem remegett a keze.

Álszent! Nem mented meg a báránykát, aki a kútba hullt, mert tisztelte
a szombatot?

Õ a fotón még jobban hasonlít a Megfeszítettre.

Málkus! Málkus! Õrizd a kardod, Péter. A mi dolgunk nem a gyõzelem,

hanem meghalni, könyörögni, meggyógyítani Málkust!

A statisztikák felvonyítanak. Milliók halnak éhen.
 

Mi, akik nem értettünk egyet minden szavaddal, csöndeddel egyetértünk.

Valamit mindent túldübörgõen mondtak nekünk, míg aláhulltál a porba, mert hirtelen mindnyájan sírni kezdtünk.

Hirtelen amaz ismeretlen elém tette kifordított lelkét, mint aki megjelenik
egy bíróság elõtt.

Összezavarodtak érveim, hevesen bocsánatot kértem, mialatt a fotó szemei hallgattak.

Most arra gondolok, legvégül miképpen idézte fel minden Szavadat
a halálban amaz, aki nem volt a te barátod,

miért ez az ítélet, ez a gyászdal, ez a másért mondott ima,

vége már, ezt az imát a mi saját lelkünkért mondtuk.
 

3.
A hõs sírfelirata

Nevét már nem õrzi titokban mellkasa.
Már nem hívja õt. Zászlókon lobog.
Tereken növekszik. Kenyereket sokszoroz.
Vad zászlók alá lépett.
Igazság lesz, aztán igazságtalanság,
és igazság megint.
Forogj, ember csillaga a vén történet felett,
végül elõretörsz, végül felszállsz,
odaérkezel, sötéten, az ismeretlen Napig!

4.
Tisztaság

A halott nem foglal el helyet már.
Szabadon hagyja a teret másoknak.
Szent salak,
semmiféle ünneplést nem igényel.
Útját nem tudni.
Kárt neki már senki sem okoz.
Ismét újszülött.
Õrizd az Isten
pora alatt.
Hallgatása világos beszéd.
Hasonlatos most
a gyerekekhez, a virágokhoz.
                                               1967-69

         SIMOR ANDRÁS FORDÍTÁSA
 

D. Á. Siqueiros: Karl Marx
 
 
 

KILÁTÓ
 
Ezt a perui kecsua mesét az 1960-as években jegyezte le José María Arguedas, Limában.

 
KECSUA NÉPKÖLTÉS
 
A pongo álma
 
Egy emberke a gazdájának tanyaháza felé gyalogolt. Szolga lévén, kötelezettségét leróni, szolgálni ment a nagy házba. Kicsi volt, gyarló testû, gyönge akaratú, mindene szánalmat keltõ, ruhái viseltesek.
    A nagy úr, a birtok gazdája nem tudta elfojtani nevetését, amikor az emberke a ház tornácán üdvözölte.
    - Ember vagy, avagy valami más dolog? - kérdezte a szolgálatban levõ férfiak és asszonyok elõtt.
    A megalázott pongo nem felelt. Rémülten, dermedt tekintettel álldogált.
    - Lássuk csak! - mondta a gazda. - Hátha tudsz lábast mosni, vagy értesz legalább a seprû kezeléséhez, noha a kezed olyan, mintha nem is volna. Vigyétek innen ezt a szemetet! - parancsolta a birtok ura.
    Térdre esett a pongo, megcsókolta a gazda kezét, és hétrét görnyedve követte a felügyelõt a konyhába.
    Kis testû volt az emberke, de ereje éppolyan, mint bárkié. Minden munkát elvégzett, amit csak rábíztak. De arcán valami rémület látszott: volt szolga, ki nevetett rajta, volt, ki sajnálta. "Árvák árvája, szeme hidege a hold fuvallatának gyermeke, szíve csupa szomorúság" - mondta az öreg mesztic szakácsnõ, amikor csak meglátta.
    Az emberke senkivel sem beszélt, hallgatagon dolgozott, csöndben evett. Megtette, amit ráparancsoltak. "Igen, apácskám, igen, anyácskám" - csak ezt mondogatta.
    Talán rémült tekintete, talán annyira rongyos ruhája miatt, vagy mert mindig hallgatott, de a gazda különös utálattal viseltetett az emberke iránt. Szürkületkor, amikor a szolgák egybegyûltek a tanyaház tornácán Ave Mariát énekelni, ebben az órában mindig megkínozta a gazda az emberkét, méghozzá minden szolgáló szeme láttára, megragadta, mint valami bõrdarabkát.
    Taszigálta fejénél fogva, kényszerítette, hogy letérdeljen, és amikor összegörnyedt, lágy ütéseket mért az arcára.
    - Azt hiszem, kutya vagy. Ugass! - mondta neki.
    Az emberke nem tudott ugatni.
    - Állj négy lábra! - parancsolta erre.
    Az emberke engedelmeskedett, tett néhány lépést, járni kezdett négy lábon.
    - Ügess oldalazva, mint a kutya! - adta ki újabb parancsát a gazda.
    Az emberke értett hozzá, hogy a fennsík kis kutyáit utánozza.
    Jókedvûen nevetett a gazda, teste csak úgy rázkódott a nagy nevetéstõl.
    - Gyere vissza! - kiáltott, amikor a szolga a nagy tornácon körbe ügetett.
    A pongo visszatért, oldalazva futott. Fáradtan ért vissza.
    Egyik-másik szolga, vele egyívású, imádkozott, lassan szállt tova az Ave Maria, mint félénk szellõ a szívükben.
    - Most mozgasd a füled, vizcacha! Vizcacha vagy - parancsolt rá a gazda a megfáradt emberkére. - Ülj két hátsó lábadra, és tedd össze a kezed!
    Mintha anyja méhében valamilyen vizcacha érintette volna meg, a pongo tökéletesen utánozta ezeknek az állatocskáknak mozdulatait, amikor megdermednek, mintha imádkoznának a sziklákon. De nem tudta mozgatni a fülét.
    A gazda csizmájával rugdosta, ugyan nem túl erõsen, míg csak el nem terült a tornác agyagpadlóján az emberke.
    - Imádkozzunk a mi Urunkhoz! - mondta aztán a gazda indiánjainak, akik sorba állva várakoztak.
    Rövidesen feltápászkodott a pongo, de nem tudott imádkozni, mert nem találta a helyét, hiszen neki még helye sem volt.
    Alkonyatkor a szolgálók a tornácról lementek az udvarra, és a birtok viskói felé indultak.
    - Eredj, te szerencsétlen - parancsolta ilyenkor a gazda a pongónak.
    És nap mint nap el-eljátszott új pongójával a gazda a sokaság szeme láttára. Kényszerítette: nevessen, tettessen sírást. Kiszolgáltatta a többi indián gúnyolódásának.
    De… egyik délután, éppen amikor az Ave Mariát mondták, és a tornácon öszszezsúfolódott a birtok népe, a gazda pedig szúrós szemével már pongóját keresgélte, az emberke világos szavakkal szólt. Továbbra is némi rémület tükrözõdött az arcán.
    - Nagyuram, engedélyedet kérem, apácskám, szólni szeretnék - mondta.
    A gazda nem hitt a fülének.
    - Hogyan? Te szóltál vagy másvalaki? - kérdezte.
    - Engedélyedet kérem, apácskám, szólni szeretnék veled. Veled szeretnék beszélni - ismételte a pongo.
    - Beszélj… ha tudsz - felelte a birtok ura.
    - Apácskám, nagyuram, szívem gazdája - kezdte szavait az emberke. - Éjjel azt álmodtam, hogy mindketten halottak vagyunk, együtt, együtt voltunk halottak.
    - Velem? Te? Mondj el mindent, indián - szólt a nagy úr.
    - Mivel halottak voltunk, uram, meztelenül jelentünk meg mindketten, egészen meztelenül a mi nagyurunk, Szent Ferenc elõtt.
    - És aztán? Beszélj! - parancsolta a gazda, és hangjában a harag kíváncsi nyugtalansággal vegyült.
    - Látván minket meztelenül, együtt, a mi nagyurunk, Szent Ferenc szemügyre vett minket, szeme senki sem tudja, mekkora távolságot képes felmérni. Szemügyre vett téged meg engem, gondolom, mindkettõnk szívébe nézett, mik voltunk, és mik vagyunk. Te, a nagy és gazdag ember, visszanéztél rá, apácskám.
    - És te?
    - Nem tudom, mit csináltam, nagyuram. Én nem tudom, mit érek.
    - Rendben van. Folytasd.
    - Erre ilyen szavakkal szólt hozzánk a mi Atyánk: "Minden angyalok közül a legszebb jöjjön ide! Ezt a hasonlíthatatlant kísérje egy másik, kicsi angyal, de az is nagyon szép legyen! A kicsi angyal hozzon egy aranyserleget, egy átlátszó mézzel teli aranyserleget!
    - És azután? - kérdezte a gazda.
    Az indián szolgák kimondhatatlan figyelemmel hallgatták a pongót, de azért féltek is.
    - Uram! Alighogy a mi Urunk, Szent Ferenc kiadta a parancsot, megjelent egy angyal, magas, csillogó, mint a nap, lassú léptekkel jött a mi Atyánk színe elé. A nagy angyal mögött jött egy másik, a kicsi, szép, sugárzó, mint a fényes virágok. Kezében aranyserleget tartott.
    - És azután? - ismételte a gazda.
    - "Nagy angyal, kend be ennek az úrnak a testét a serlegben levõ mézzel, kezed finom toll legyen, amikor ennek az embernek a testéhez ér!" - parancsolta a mi nagy Atyánk. És a magas angyal kivette kezével a mézet, és fénylett a tested, fejedtõl a lábad ujjáig. S kinyúltál egymagad, az égi ragyogást tested fénye túlragyogta, mintha aranyból, áttetszõ aranyból lennél.
    - Így is kellett lennie - mondta a gazda, majd megkérdezte: - És azután?
    - Egy öreg, mit sem érõ angyal, pikkelyes lábú, akinek már arra is alig-alig tellett az erejébõl, hogy a szárnyait elbírja, jelent meg a mi nagy Atyánk színe elõtt: nagyon fáradtan jött, szárnyán izzadság csorgott végig, és a kezében egy nagy köcsögöt hozott: "Ide figyelj, öreg - parancsolt rá a mi nagy Atyánk erre a szegény angyalra -, kend be ezt az emberkét azzal az ürülékkel, amit a köcsögben hoztál, kend be az egész testét, ahogy csak tudod. Sebesen!" Erre a vén angyal ragacsos kezével kiszedte a köcsögbõl az ürüléket, bekent engem, éppúgy, ahogy a szegény házak falára kenik a sarat, minden vigyázat nélkül. Ott álltam megszégyenülten, az égi fényben, bûzölögve…
    - Bizony, így is kellett lennie - jelentette ki a gazda. - Folytasd! Vagy ez a vége?
    - Nem, apácskám, én uram. Amikor ismét, noha már nagyon is különbözõképpen ott álltunk mind a ketten a mi nagy Atyánk, Szent Ferenc elõtt, megint ránk nézett, megint csak terád meg énrám, hosszasan nézett ránk. Szemében tükrözõdött az égbolt, nem tudom, milyen mélyre látott a tekintete, melyben együtt él a nap meg az éj, a felejtés meg az emlékezet. És azután így szólt: "Amit az angyalok megtehettek veletek, megtették. És most nyaljátok le egymást! Egyik a másikát, lassan és sokáig!" A vén angyal e pillanatban megfiatalodott, szárnyai visszanyerték fekete színüket, õ maga meg régi erejét. És Atyánk megparancsolta neki, legyen rá gondja, hogy teljesítsük az õ akaratát.

    DOBOS ÉVA FORDÍTÁSA
 

J. C. Orozco: A rabszolga

GUILLERMO LANFRANCO - HORACIO VERNITSKY (Argentína)

"El kell választani az ocsút a búzától…"

Horacio Vernitsky Krisztus Gyõz címmel könyvet írt az argentin egyház és a politikai hatalom viszonyáról 1880-tól 1983-ig.

Hogyan születik meg ez a terv, hogy megírja az argentin egyház politikai történetét?

Amikor 1995-ben interjút készítettem Adolfo Scilingo századossal, meglepett az a kijelentése, miszerint a politikai foglyok repülõgéprõl való tengerbe hajításának módszerét a hadsereg egyeztette a legfelsõ egyházi vezetéssel, amely ezt a módszert keresztényi halálnemnek ítélte. Scilingóval ezt a tényt Luis María Mendía admirális közölte, néhány nappal az 1976-os államcsíny elõtt, amikor a tisztikar egy része összegyûlt a Puerto Belgrano támaszpont mozijában. Mendía nemrég egy bírósági nyilatkozatban, néhány nappal a halála elõtt, megerõsítette, hogy sor került erre a tanácskozásra, ahol õ ilyen értelmû nyilatkozatot tett. Ezenkívül Scilingo azt is elmondta nekem, hogy amikor a légi utakról visszatért, fel volt dúlva és kétségei támadtak, hogy jogos volt-e, vagy nem, amit cselekedett. Felkereste az ESMA1 (Hadsereg Rendészeti Iskola) tengerészetnél dolgozó lelkészeit, akik bibliai példabeszédekkel nyugtatták meg, mondván, hogy el kell választani az ocsút a búzától. Ez ráirányította a figyelmemet arra, hogy az egyházi vezetés segítséget nyújtott a diktatúrának, noha arról is beszéltek, hogy tiltakozott a gyilkosságok és az eltûnések miatt. Nem tudtam, hogy meghitt cinkosságban álltak, az elnyomás módszereirõl tárgyalva. Ettõl kezdve foglalkoztatott ez a téma, és nekikezdtem a kutatásnak egy 1979-es epizód kapcsán, amikor az AÁSZ (Amerikai Államok Szervezete) Emberjogi Bizottsága megkezdte a feljelentések kivizsgálását. Akkor a hadsereg még öt tucat foglyot tartott letartóztatva, és hogy a bizottság ne találja meg õket, egy hétvégi majorban rejtették el a foglyokat, ez a hely több mint egy hónapig koncentrációs táborként szolgált, ahol a foglyok ugyanolyan rendszernek voltak alávetve, mint az ESMA-ban. Eközben az ESMA épületét átalakították, hogy a bizottság tagjai ne ismerjenek rá az épület helyeire az iskolából kijutott túlélõk leírásai alapján. Ebben a majorságban ünnepelték meg minden évben a Villa Devoto-i papnevelde kurzusának befejezését, ahová az új papok beiratkoztak. Itt töltötte a hétvégeket Buenos Aires érseke. Ez volt a világon az egyetlen egyházi tulajdonban lévõ koncentrációs tábor.
 

J. C. Orozco: Krisztus összetöri keresztjét

Szinte minden argentin kormány szoros kapcsolatba lépett a katolikus egyházzal. Ez a tény abból ered, hogy eredményesen tudtak együttmûködni?

    Az 1980-as évek nemzedékének és az egyháznak nagy konfliktusa után, amikor a kúria ellenállt a világi, általános és ingyenes oktatás bevezetésének, a polgári házasságkötésnek, a születés, a házasságok és az elhalálozások anyakönyvi hivatalban való nyilvántartásának, a válási törvénynek, háromszor öt éves idõszakra megszakadt a diplomáciai kapcsolat Argentína és a Vatikán között. A múlt század elsõ éveiben az egyház és a burzsoázia egymásra talált, mert a saserosi csata2 után az uralkodó osztály képtelen volt olyan politikai pártot létrehozni, amely érdekeit a demokratikus versengés keretei közt szolgálta volna. A betelepülõk gyermekei teremtette társadalmi válságra sem tudott megoldást kínálni. Az egyház viszont igen, az örökös engedelmesség, a fegyelem, a sohasem változó hierarchia rendjének hirdetésével. Mindez, úgymond, isteni akaratból származik, tekintélyét ennek köszönheti. Amikor a 20. század elsõ felében sztrájkokra és anarchista merényletekre kerül sor, a burzsoázia képtelen politikai érdekképviseletét demokratikus eszközökkel megteremteni, ezért az egyházhoz közeledik, katonai jellegû pártot igyekszik létrehozni, amelynek tûzkeresztsége az 1930-as államcsíny, egyházi áldással, a katolicizmus apoteózisával Argentínában. Ettõl kezdve az egyház, az állam és a hadsereg felismeri, hogy kölcsönös együttmûködésre képesek, a számukra elõnyös társadalmi rend megteremtésére. Ez ismétlõdik az 1943-as, 1955-ös, 1966-os és 1976-os államcsínyek idején. Mindegyikben jelentõs szerepe volt az egyháznak. Ez könyvem központi gondolata, Luis Matera pápai delegátus országunkból való kiutasításától kezdve3 Roca elnök mûködésén át4 Peron bukásáig5 majd az 1955. június 16-ai Május téri bombázások után6, amikor a repülõgépek szárnyára egy V betû belsejébe rajzolt keresztet festettek, ez azt jelentette, hogy Krisztus Gyõz. Ez lett a könyvem címe is.

    Az egyház és az állam szétválasztása, ami Latin-Amerika sok országában már évtizedek óta létezik, Argentínában eszerint nehéz dolog?

    Alkotmányos reformra van szükség, ám ez jelen pillanatban nem halaszthatatlanul szükséges. De létre kell hozni olyan szekularizációs intézkedéseket, amilyenek a szomszédos államokban, Uruguayban, Brazíliában, sõt Chilében is már léteznek. Szerintem éppen ezeknek a hiánya okozta, hogy miközben ezekben az országokban az üldözöttek az egyházban a katonai államcsínyek idején menedéket találtak, a mi országunkban az egyház ostorcsapás, és nem vigasz volt számukra.

    KOVÁCS ZITA FORDÍTÁSA
 

JEGYZETEK

    1 Kínzóközpont, a katonai diktatúra egyik legrettegettebb szimbóluma, ahol igen sok hazafit meggyilkoltak a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején. Jelenleg emlékmúzeummá tervezik átalakítani.
    2 1852. február 3-án a Juan Manuel de Rosas parancsnoksága alatt álló Buenos Aires-i hadsereg súlyos vereséget szenvedett Brazília, Uruguay és a diktátor ellen fellépõ belsõ erõk egyesült seregeitõl, Palomar de Caseros vidékén.
    3 Luis Matera 1880-tól 1884-ig különleges megbízatású pápai delegátus volt Argentínában. Roca elnök döntése alapján 1884-ben kiutasították Argentínából.
    4 Alejo Julio Argentino Roca (1843-1914): - argentin politikus, katonatiszt, 1880-tól 1886-ig és 1898-tól 1904-ig Argentína elnöke.
    5 Juan Domingo Perón (1895-1974): - argentin politikus, katonatiszt, 1946-tól 1952-ig, 1952-tõl 1955-ig, 1973-tól 1974-ig Argentína elnöke.
    6 A haditengerészet, a légierõ és "civil egységek" kísérlete Juan Domingo Perón elnök megbuktatására, amikor bombázták, géppuskatûz alá vették a Május téri elnöki palotát. A támadásnak 350 halottja és 2 ezer sebesültje volt.