T. ÁGOSTON LÁSZLÓ

Alagsorban

Már több mint egy éve ücsörgött a portásfülkében P., de még mindig nem tudta megszokni az új foglalkozását. Eleve felborította az életrendjét a huszonnégy órás szolgálat. Soha nem tudott nappal aludni. Építész korában is elõfordult, hogy ellenõriznie kellett az éjszakás mûszakot, vagy egy határidõs munka a hajnali órákig a rajzasztalhoz kötötte. Ilyenkor hideg vízzel jól megmosakodott, és folytatta a dolgát, mintha akkor ébredt volna. No igen, de akkor még fiatal volt, és nem is minden másnap történt ilyen.
    Csak forgolódott az ágyon, és az órát leste. Éjszaka meg azért idegeskedett, nehogy fölébressze a mellette békésen szuszogó Irént. Elvileg odabent is alhatott volna, volt a portásfülkében egy szétnyitható fotelágy. Amikor elmentek a délutánosok, éjfél körül bezárta a kaput és hajnali ötig a kutya se zavarta. Nem egyszer meg is jegyezték az ügyeletesek: "Ti csak ne panaszkodjatok, hiszen éjszakai pótlékkal megfejelt órabérben alusztok!" Mintha õk nem azt tették volna…
    De azért mégse ugyanaz volt ez, mint a megszokott, otthoni heverõ. Szállodában se tudott soha jól aludni. Ha üdülni mentek, ott is két-három nap eltelt, mire megszokta az új ágyat. Erre mondta a jó borivó Sanyi kollégája, az egykori gépészmérnök: hogy "Magánjellegû szociális probléma, nincs hatással a társadalmi morálra". Aztán befordult a fal felé, és olyan édesdeden horkolt reggelig, hogy csak az elsõ mûszakba igyekvõk hosszas csengetése ébresztette föl. Õt az se zavarta volna, ha leég fölüle a portásfülke. Egyetlen dolog irritálta csupán; a szonda meg a munkaügyis pasas, aki a kezében tartotta. És volt benne annyi pofátlan szemérmetesség, hogy hajnali kettõkor végigfújtatta az egész mûszakot. Még Sanyit is. Bezöldült az a franckarika, persze, hogy bezöldült. Éjfélig tartogatta a kis borocskája végét. Tán öntötte volna ki a csatornába? Komolytalan feltételezés… Csak az volt a baj, hogy már vagy harmadszor jött rosszkor a pasas. És azt mondta, hogy utoljára. Legközelebb az is elég lesz, ha az üveget meglátja, többé be se kell jönnie.
    P. minden apró neszre fölriadt. Egy szokatlan autóberregésre, az utcán gajdoló részegek rajcsúrozására, a szél zúgására, a mûhelyben halkan zümmögõ gébek hangváltására. Kinézett, körbejárta a gyárat, ellenõrizte a lakatokat. Aztán visszafeküdt, és hallgatózott tovább.
    Egyik reggel, a váltáskor a térdét csapkodva mesélte neki Pataji barátja: - Képzeld, az éjjel ellopták az udvari parkolóból a fõmérnök kocsiját, és leszerelték a térfigyelõ kamerát is.
    - Hogy-hogy leszerelték, hiszen az ott van közvetlenül a teherporta mellett?!
    És mit keresett a fõmérnök kocsija az udvari parkolóban?
    - Hát ez az, ezen röhög az egész gyár! Azt mondta a nejének, hogy vidékre kell mennie, aztán behozta a kocsit a gyárba, rábízta a Béli Gyurkára, és elment a csajához.
    A Gyurka meg tudod, milyen, egy percre se tud megülni a hátsó felén. Rábízta a portát az öreg Sinkára, az öltözõõrre, aztán elment valami pártrendezvényre, vagy a fene tudja, hová. Az öreg bármire vállalkozik egy felesért. Lehet, hogy meg is kapta, mert úgy aludt reggelig, mint a bunda. Váltáskor derült ki, hogy se kocsi, se kamera.
    - És a kapu?
    - Ja, azt a biztonság kedvéért nyitva hagyták, hogy ne kelljen csöngetni, ha jön
    vissza a Gyurka.
    A vizsgálat - bármilyen tapintatosan végezték is - sokak számára kínos volt. A fõmérnöknek eleve színt kellett volna vállalnia a felesége elõtt. No, nem a kocsi miatt, hiszen az vállalati volt, hanem az igazolatlanul távol töltött éjszakáért. A kamera leszerelésében se az érték játszotta a fõszerepet, hanem az, hol volt a kérdéses idõszakban Béli Gyurka, a portás. No, de ezt se nagyon illett feszegetni, mert kiderült volna, hogy máskor is történt már hasonló eset, és többnyire - mint most is -, a humánpolitikai igazgató jött érte, és együtt mentek el az utóbbi úr Fordjával. Mondhatnám úgy is: ismeretlen helyre távoztak. És itt olyannyira megakadt a vizsgálat, hogy gyorsan le is zárták. Hogy az a bizonyos kecske is jóllakjon, és a káposztában se essen kár, elõször is kirúgták Sinkát, az öreg öltözõõrt, meg Béli váltótársát, aki két hónapja betegállományban volt. Sanyit, a jó borivó egykori gépészmérnök portást áthelyezték a város másik végén lévõ raktárba éjjeliõrnek, és megcserélték a mûszakokat.
    Egyik nap P. megkérte a rendészet fõnökét, ugyan magyarázza már el neki, mi miért történt, mert õ bárhogy is töri azt a buta fejét, nem leli az intézkedésekben a logikát.
    - Szóval azt mondod, hogy a buta fejedet töröd? Meg hogy a logikát mit csinálsz?… Értem én, vén róka! Azt hiszed, nem tudom, hogy azon röhécseltek itt a portán, hogy én a nyolc általánosommal ugráltatlak benneteket, egyetemet végzett fószerokat, miközben azt se tudom, mi fán terem a biztonság. Tudod, mit ér a ti egyetemek? Jól jegyezd meg: lószart! Nekem a nagybátyám fõosztályvezetõ, és én vagyok a fõnök. Világos? Ha úgy akarom, holnap már mind az utcán lesztek a rohadt nagy mûveltségetekkel, és kalapozhattok a templom elõtt. Különben is panasz van rád. Igaz, hogy a múlt héten beengedtél két ügynököt?
    - Nem egészen. Azt mondták, be vannak jelentve a fõnöknél. Felhívtam telefonon a Terikét, hogy valóban így van-e. Közben õk félrelöktek és fölmentek…
    - És te hagytad? Vissza se ütöttél?
    - No de… Két erõs fiatal férfi… Jelentettem…
    - Hát ez az, mindent csak jelentetek. Két férfi… Te meg egy vén senkiházi vagy, kéremszépen, kezitcsókolom! Olyan emberek kellenek ide, akiknek van tekintélyük. Kezétcsókolom? Kuss! Elkotródsz, vagy kitaposom a beledet?! Érted? Széplélek, meg szép duma… Bikacsök, aztán adj neki! Nem való ez nektek. Át is helyezem a véneket az öltözõbe. Az alagsorban legalább nem lesztek útban.
    Egy hét múlva az összes negyven év feletti portás levonult a pincébe öltözõõrnek. Két-két ember került egy váltásba. Eleinte még csak-csak elbeszélgettek, de ahogy fogyott a téma, egyre unalmasabbá vált a szolgálat. P. vitt be könyvet, de olyan gyenge volt a világítás, hogy néhány perc múlva égni kezdett a szeme. A portásfülkébõl legalább ki lehetett bámulni az utcára megy a gyárudvarra. Emberek jöttek-mentek körülöttük. Kérdeztek vagy közöltek valamit… Itt csak a mûszakváltáskor jelentek meg. Közben nem is volt szabad beengedni õket. Nagyhangon kiabáltak, szidták, vagy éppen ugratták egymást, no meg az öltözõõröket. Itt az öltözõõr volt a legalacsonyabb beosztás, törvényszerû hát, hogy az õ hátukon csattant minden indulat, bosszúság, keserûség. Ebbõl pedig éppen elég jutott az embereknek, hiszen az idõ tájt jelentették be, hogy fél éven belül a dolgozók felét utcára telik. Még senki se tudott semmi biztosat, de mindenki azt kérdezgette magában: "Miért éppen én, miért nem õ?" S a legjobb barátok ádáz ellenségekké váltak.
    Pataji is az öltözõbe került, s bár többször fölment az irodaházba, hogy elintézze a visszahelyezésüket, minden erõfeszítése sikertelen maradt. Egyik nap magába roskadva vallotta be P.-nek, hogy alighanem rossz napok következnek, mert megszüntették a szaktanácsadói mellékállását, sõt annak a bizonyos pártfogójának is mennie kell a gyárból, aki ezt az állást szerezte neki. P. csak bólintott rá, és tovább bámulta a szürke betonfalakat.
    - Tudod - mondta színtelen hangon -, hajdan azt mondta apám, hogy mindegy mit csinál az ember, csak becsületesen végezze a dolgát. Akkor, és egészen mostanáig úgy éreztem, hogy igaza van, hiszen az önbecsülés a legfontosabb az ember életében. Most valahogy megingott ez a hitem…
    - Átvertek - dünnyögte Pataji maga elé. - Ezek is átvertek. Le vagyok én szarva…
    Amint kiosztották az elsõ felmondóleveleket, napról napra idegesebbé vált a hangulat az öltözõben. Káromkodtak, a fõnökséget és egymást szidták az emberek. Olykor már-már ölre is mentek. Aztán letörték a zuhanyrózsákat meg a csapokat. Meg lehetett ugyan kérdezni, ki tette, és miért, de jobb, ha nem várta meg a kérdezõ a választ.
    P. behúzódott a sarokba és igyekezett láthatatlanná válni. Leperegtek róla a mocskolódó szavak. Nem szólt rá senkire, ha valaki a tiltó tábla alatt cigarettára gyújtott, s az se zavarta, hogy a szekrények tetejére dobálják az üres sörösüvegeket. Már az se érdekelte, hogy a rendészfõnök õt szidta össze a szemét és az üvegcserepek miatt. Komótos, nyugodt léptekkel sétált el a seprõért meg a lapátért, aztán kerített egy szemetes kukát és belerakta. Mindezt olyan határtalan nyugalommal tette, hogy az már õt is idegesítette. Végül belefújt a szondába, s maga is elcsodálkozott, hogy nem változott meg a színe. Este, amikor az utolsó ember is elment az öltözõbõl, összetolta a két keményfa-padot, hogy dikót csináljon magának éjszakára. Ilyenkor fölnézett a plafonra és összeszoruló torokkal kérdezte: "Meddig még, Uram?"
    Nem kellett túl sokáig várnia. Egy hideg, sötét januári reggelen úgy érezte, visszafelé fut alatta az autóbusz. Szédelegni kezdett, izzadt, a torka összeszorult, és kánkánt járt a gyomra. Még szerencse, hogy üres volt… A lába közé rakta a táskáját, s két kézzel kapaszkodott, hogy össze ne roskadjon. Igaz, abban a tömegben nehéz lett volna elesni. Senki se vette észre, hogy rosszul van, csak egy fiatal fruska kérdezte meg a leszállásnál:
    - Tetszem, fater, hogy úgy nekem dõlt?
    A kerítés vasrácsaiba kapaszkodva vonszolta be magát a gyárudvarba. Pataji utolérte, s betámogatta az öltözõbe.
    - Ne csessz ki velem, haver - mondta az egyik lámpa alatt. - Úgy nézel ki, mint akit keresztbe fostak a libák! Azonnal beviszlek az orvoshoz.
    - Melyikhez, te süket Pataji? Nem emlékszel? Tegnapelõtt ragasztottuk ki a papírt a hirdetõtáblára, hogy január végéig szabadságon lesz. Beülök a sarokba, aztán majd rendbejövök. Máskor is volt már ilyen, aztán kipihentem. Majd holnap reggel hazafelé menet beugrom az orvoshoz.
    - Te tudod - hagyta rá a barátja, de azért összetolt a sarokba két padot, és lefektette P.-t. Így mégis csak kényelmesebb.
    Senkinek nem hiányzott az a két pad, hiszen akkor már csak itt-ott lézengtek az öltözõben.
    Már dél is elmúlt, de P.-nek még mindig nem akaródzott fölkelni az alkalmi nyoszolyáról. Pataji ebédelni hívta, az se kellett. Amikor kint fölkapcsolták az utcai lámpákat, húzott mellé egy széket, és megköszörülte a torkát.
    - Hát ide figyelj - kezdte. - Én igyekszem tiszteletben tartani a kívánságodat. Megértem, hogy kell a pénz, meg minden… De hát a szentségit, te is értsd meg, hogy ilyen állapotban nem lehet nekivágni az éjszakának! Látom, hogy nem vagy jól. Vagy talpra ugrasz és azt mondod, hogy kutya bajod, tréfa volt az egész, vagy telefonálok a feleségednek, hogy jöjjön be érted.
    - Tudod, mit? Telefonálj - törõdött bele P., és egy kövér izzadtságcsepp gurult végig a homlokán, le az arcán, az ingnyakába.
    Irén úgy, ahogy volt, otthoni ruhában taxiba vágta magát, s alig telt el egy negyedóra, már ott is volt P.-ért. Vizes ruhával törölgette a homlokát, a szíve táját masszírozta, s erõltetett mosollyal ismételgette: "Semmi baj, semmi baj…"
    - Tényleg ennyire rosszul nézek ki? - kérdezte P., és megpróbált talpra kapaszkodni.
    Az orvos gyorsan belenyomott egy injekciót, aztán felírt egy csomó gyógyszert, és szigorú ágynyugalmat rendelt.
    - Ha netán romlana az állapota az éjjel, azonnal hívja ki az ügyeletet vagy a mentõket - mondta -, de bízom benne, hogy nem lesz rá szükség. Szerzek egy beutalót. Nem ártana egy alapos kivizsgálás.
    Több, mint egy hétig feküdt otthon, mire került egy szabad ágy a kórházban. Hatalmas, ódon épület tizennyolc ágyas szobákkal, széles, kockaköves, boltíves folyosókkal. A falakról és az idõnként meg-megreccsenõ vaságyakról pikkelyekben pattogzott a festék.
    A vizitnél megkérdezte a fõorvos: "Mi a foglalkozása?" Amikor megmondta, hogy portás, elgondolkodott, megingatta a fejét, és csak annyit mondott: "Érdekes, pedig az egy nyugodt szakma. No, majd valamelyik nap elbeszélgetünk." Aztán elküldte a soron következõ vizsgálatra.
    A kórházak általában nem a csábító illatukról híresek. Az ilyen nehéz betegeket ápoló osztályok meg különösen nem. Abban a szobában, ahol P. feküdt, legalább tízen tartoztak a nehezen mozgók kategóriájába. Nõvér meg volt vagy kettõ az egész osztályon. Így aztán elõfordult, hogy mire odaértek az ágytállal, már nem is volt rá szükség. Szegény öreg, tehetetlen ember sírva panaszolta a balesetet, a megfáradt, gyûrött arcú ápolónõ meg némi éllel konstatálta, hogy megint áthúzhatja az ágyat.
    P. szívében egyre gyûlt a keserû indulat, de nem volt mit tennie. Hol és kinél reklamálhatott volna? Kiült a folyosóra, és arra gondolt, hogy délután jön hozzá Irén. Pataji barátja is bement hozzá egyik délután. A folyosón ültek le, mert nehezen viselte a kórházszagot. Hamar el is ment, mert valami sürgõs dolga volt. P. csak mosolygott magában. Alighanem õ is ezt tette volna…
    Egyik reggel még pirkadat elõtt kiült a folyosóra, mert nem tudott aludni. Egy bottal közlekedõ idõsebb férfi csoszogott hozzá. Köszönt, leült, aztán együtt hallgattak tovább. Kis idõ múlva két fiatal férfi jött egy fedeles hordággyal. Bementek az egyik kórterembe, szöszmötöltek valamit, aztán elvitték a hordágyat a lift felé…
    - Maga is ezekre várt? - szólalt meg a botos.
    - Nem. Miért, kik ezek?
    - A hullaszállítók. Mindig ilyenkor viszik el az éjszakai halottakat. Az én ágyszomszédom is elment az éjjel. Neki már jó, nem fáj semmije…
    Aztán eljött az a nap is, amikor hazamehetett. Már kihozta neki a nõvér a zárójelentést, a holmija összecsomagolva a táskában az ágy alatt, de a nagyviziten még ott kellett lennie a statisztika miatt. Jött is a slepp, élén a fõorvossal. Szokás szerint megállt az ágya elõtt, fejcsóválva nézegette a kórlapját, és megkérdezte, mi a foglalkozása.
    - Portás - mondta P. kissé türelmetlen hangon.
    - Érdekes, pedig az egy nyugodt szakma. Ugye, kollégák? Nem úgy, mint a miénk. No, holnap ügyeletes leszek, délután majd elbeszélgetünk egy kicsit…
    - Ma hazamegyek, fõorvos úr.
    - Hm… Hát akkor, Isten vele! Gyógyuljon meg mielõbb!
    Teltek, múltak a hónapok. Szinte csak az orvoshoz járt el hazulról, meg a táppénzlapot vitte be a bérszámfejtõknek. A portán már neki is fel kellett mutatnia a belépõjét, mert nem ismerték az új kollégák. Pataji hívta föl néha telefonon. Nevetve mesélte, hogyan rúgták ki a fõnöküket, de már az újnak is kifelé áll a szekere rúdja. Egyedül õ maradt a régiek közül. Ki tudja, meddig? Az a hír járja, hogy eladják a gyárat valami francia cégnek, az új tulajdonos meg valamiféle õrzõ-védõ káeftére bízza az egész rendészetet. Már volt is ott egy olyan huszonéves forma legényke terepszínû ruhában körülnézni. Állítólag õ a fõnök. Vajon kinek a kicsodája?…
    Egy nap pecsétes levélben közölték vele, melyik rendelõben, mikor kell megjelennie az orvosi bizottság elõtt a rokkantsági fokozata megállapítása végett. Irén elkísérte, s egész úton nyugtatgatta, hogy nem olyan nagy dolog az. Megvizsgálják, mint máskor, és fölveszik a jegyzõkönyvet. Túl lesznek rajta, aztán majd csak kialakul valahogy az életük. Ahányszor még bajba kerültek, mindig megsegítette õket az Isten. Miért pont most ne segítene?
    P. azonban úgy érezte, hogy ez az eset a kivételeket erõsíti. Alig ültek le az egyik csikkekkel körbedobált padra, egy középkorú, nem éppen színjózannak látszó, megviselt arcú férfi lépett ki az ajtón. Aztán hátrafordult, s emelt hangon kezdte el emlegetni a fõorvos úr rosszéletû édesanyját. A folyosón várakozók közül többen helyeseltek neki. Másoknak viszont ezek szüleivel támadt nézeteltérésük. Végül egy fehérköpenyes hölgy jött a folyosó másik végébõl, s a veszekedõket túlkiabálva bejelentette, hogy ha azonnal nem lesz csönd, berekesztik a rendelést. Így aztán nagy nehezen lecsillapodtak az indulatok. Mire P. sorra került, már csak halk duruzsolás hallatszott.
    A szobában hárman voltak rajta kívül. Egy idõs, õsz hajú férfi, egy hasonló korú nõ és egy fiatal lány, aki a jegyzõkönyvet vezette. Az idõs orvos az aktáról olvasott nevet ismételgette, majd P.-hez fordult és megkérdezte: - Mi a foglalkozása?
    - Portás. Vagy öltözõõr?… Már nem is tudom…
    - Hmm… Volt egy ilyen nevû kitûnõ építész. Dolgoztam is abban a kórházban, amit õ tervezett.
    - Én voltam az - mondta P. alig hallhatóan.
    A vizsgálat után kezet fogott vele az orvos, és azt mondta: - Rendben van. Véglegesre veszem, hatvanhét százalék. Nem kell többé visszajönnie. Próbálja meg élvezni a nyugdíját és azt, ami az egészségébõl maradt.
    - Ez hát megvolna - mondta P. hazafelé buszozva a feleségének. - Most már csak azt kellene kitalálni, mibõl élünk majd ezután.
 

CSALA KÁROLY

Egy XX. századi felvilágosítóra

Volt itt egy vandál évszázad
és benne Bertolt Brecht:
német, kiben a francia
szellem revánsot vett.

Óriásként is kevés volt…
Kevés? Õ? Még mit nem!
Túl sok! Tudást csiholt, míg más
fetrengett a hitben.
 

Széljegyzet
egy alkotmánybírósági határozatra

A lakhatási jog olyan dolog,
amin a gondolat ritkán kódorog,
kivéve azét, kinek nincs hol laknia,
akin nem segít jogrend s emberfia.
 

Ki tudja…

Friss zöld burkod ha elvész
 idõ haladtán,
ne szégyelld, hogy látszik:
 csont a héjad.
Légy kemény,
 ha már dió vagy!
Ki tudja, ez másnak tán
 reményt ad.
 

Fáradozás

Kitaposott ösvényen is
ki lehet fáradni.
A mezõn megsajnálhatjuk
az ilyetén fáradozót.
A mûvészetben soha.
 

Látnivaló

Lám,
nagy úr volt Tamerlán,
s elmúlott a félszük,
akik tõle féltek,
maguk is elmúltak,
ahogy maga Tamerlán is
elenyészett.
Ha távolodva nézzük,
minden jelen ilyen:
múlékony, hevenyészett.
 

SZEPES ERIKA

Elöljáró beszéd Botár Attila mûvéhez

Botár Attila egyik legmûveltebb és legravaszabb költõnk. A két jelzõt szándékosan társítottam: azért a legravaszabb, mert felbecsülhetetlen mélységû és szélességû mûveltségét úgy tudja belerejteni tündökletesen szép képeibe, egyedi ritmusaiba, naivnak tetszõ természetimádatába, hogy a felületes olvasó csak a gyönyörködés szintjéig jut el. Ez sem kevés. Pasztell-gyönyörû képeket látunk, megelevenedõ madarakat, állatokat és különös embereket. Ezzel a különös jelzõvel jutunk el Botár ravaszságáig, és a gyanakvásig, hogy ne érjük be a felületes gyönyörködtetéssel: Botár megteremtett egy világot, amely szép és megnyugtató, örömszerzés forrása, ám abban a világban csak különös emberek élnek: öreg, szeretetre méltó nénikék, az elhalt anya egy szelíd borostyán alakjában susog, és mindenki, aki ebben a világban él, a valós világból kivetett (mert: "A túlélési verseny végetért, / s veszítesz fiam, ahogy apád veszített"), perifériára, határvidékre szorult: "Küszöb-világra", ahonnan inkább nyílik kapu a világon kívül rekedtségbe, mint vissza a való világba.
    Botár Attila különös emberei "félcédulások", mint a róluk szóló versek (amelyek inkább ezért kapták ezt az elnevezést, mint rövid, négysoros szakaszaik miatt), de csak õket lehet szeretni, a "torkáig fölhasított világ" számkivetettjeit. A Küszöb-világból lehet eljutni az egzotikusan - archaikusan hangzó (azték, inka, hettita?) nevû világba, amely az egyetlen értéket, a természeti szépséget õrzi. De ez a természet Botárnál mindig lehatárolt, véges: kertformájú, mintha az elveszített Édenkert volna ("kertünk bûnét egy bûnbeesett kertben"), s itt lép át Botár mûve egy meghatározott mûfajba és annak esztétikai kívánalmaiba: nosztalgikus utópiát ír. És itt mutatkozik meg Botár mûveltsége: jól ismeri mindazokat az utópiákat, amelyeket valaha költõk-írók létrehoztak, úgy épít ezekre a menekülés-országokra, hogy forrásait nem nevezi meg, csak beépíti gondolataikat saját ciklusának szövetébe.
    Botár elkészült, de pénz hiányában még megjelenésre váró új kötete nagyformátumú hozzájárulás az ezredvégi korhangulatról tudósító mûvek sorához. Ezeknek múlt századi - az elsõ világháború szelétõl felborzolt - elõdje T. S. Eliot The Waste Land-je (1922, Weöres Sándor A Puszta Ország címmel fordította le), s mind az elõd, mind e kései utód mûvében egyszerre van ott az elborzasztó jelen (Botár: "torkáig fölhasított világa") és a belõle elvágyódás földje.
    A mû másfél éve készen áll, várja a megjelenési lehetõséget.
    A bemutatott részletekkel, reméljük, sikerül felkeltenünk az Olvasókban is az érdeklõdést, és a bizakodást, hogy nem fog Botár asztalfiókjában elsárgult, elvékonyodott lapokká töredezni, egy félcédulás kulturális spórolás eredményeképpen.
 


 
GÖRBE TÜKÖR
 

PAÁL TAMÁS

Jutalomutazás

Avagy: hogyan tréfálta meg egy mámoros éjszaka után
Krúdy Adyt, Gárdonyit és Kosztolányit egyszerre

Zsoltáros K., a naponta kétszer - nappal és éjjel - kivirágzó városházi aktatologató, aki a beteglátogatás nehezebb mûfaját cserélte fel könnyebbre, egy váratlan utazást nyert. Mégpedig a nap 24 óráját végigviduló Délibábos Róna adótól. Azért esett rá a választás, egy "gyütt-mentre", mert õ bizonyult Róna város legjobb köztisztviselõjének. Mert éppen ötödik éve, hogy õ tudta a kollégái közül kimondani a "nem!" szócskát a legkacifántosabban, úgy, hogy a gyanútlan kérelmezõ elõtt az már-már "ííígen"-nek tûnt: … holnap … vagy esetleg holnapután … majd egyszer … minden lehetséges… sohanapján kiskedden, borjúnyúzó pénteken…
    A kemény, embert próbáló munka után lelki egyensúlyát helyreállítandó éjszaka posztmodern verseken kotlott a könnyen hevülõ férj- és családapa. Az "igen" szót szaporította tizenvalahány élõ és holt - számítógéppel összezagyvált - nyelven. Olyan nagy vehemenciával cselekedte mindezt, hogy a "teremtés" (kedvenc szava!) végén már õ maga sem tudta megállapítani, hogy valójában ki is volt a megboldogult… Csoda-e, hogy a sok irigye, akiknek még kérelmezõként nem kellett hozzá fordulniuk, egy sikerületlen rossz tréfaként a becsületes "Áros" névbõl (tiltakozása ellenére!) a "Zsoltáros" nevet költötte?
    Megérdemelten nyert K(áros) - jelentette ki somolyogva Róna városának egyik képviselõje és alpolgármestere, minden sportrendezvény "szépségdíjának" vasgyúró átadója. Õ maga különben a számokkal történõ zsonglõrködésben bizonyult verhetetlennek. No meg a Városházi Pódium estjein, szabadsága alatt, a "Föl-földobott követ" hajigálta nagy szakértelemmel a közönség közé.
    A vastag turbánja megmutatta, hogy a város érdekében mindenre kész. Sõt, tenni is képes.
    - A jutalomutazás nem esik sem távolsági, sem anyagi korlátozás alá! - jelentette ki ünnepélyes arccal, miközben a jobb kezét a szívére tette, a ballal pedig megigazította lecsúszni készülõ kötését a fején. Azután az úticsekk mellé fegyverhordozójával, a helyi Népbarát hetilap fõszerkesztõjével egy hatalmas, vörös rózsacsokrot is átadott. - Ha Eger felé indul, mint hírlik, sógorát, Göre Gábort meglátogatni, könyörgök, a város nevében és érdekében, ne mulassza el ezzel a csekélységgel megköszönni az Egri nõk hagyományõrzõ csoportnak, hogy a nyáron visszadobálták azokat a bizonyos köveket a nézõtérrõl, így biztosítva (nem vártmódon) az elõadás sikerét. Tettük elõtt az országos média is meghajolni kényszerült! Pedig a nagy magyar Róna meglehetõsen távol esik Budapesttõl, mint érezzük naponta a bõrünkön… Aki pedig szponzorként lehetõvé tette az Egri Nõk vendégszereplését, az egy hatalmas, vár formájú, déligyümölcs illatú tortába ütheti bele az orrát, ha Zsoltáros K. úr kegyeskedik majd neki (ezt is) épségben eljuttatni…
    A két - a város hírnevét öregbíteni igyekvõ - tárgy letétbe helyezése után már a Polgármester Úr sem tétlenkedhetett. Tömött (valódi!) kajla bajszát magyarosssan meghúzogatta jobbról is, balról is, és amíg K(áros) és a szájtáti sokaság ezt a nagy energiát felemésztõ mûveletet figyelte, egy hím kanárit varázsolt az újdonsült, meghatalmazott és rendkívüli nagykövet kezébe. Amit követett (tapsvihar közepette) egy ketrec, majd a város címerével ékesített selyemkendõ. - Ez egy kis semmiség - szerénykedett a nagy illuzionista -, ami kijár a nagy színésznõnek, aki az egri Szépasszony-völgyben nosztalgiázva mindig meghatottan emlékszik vissza Rónára, ahol fergeteges filmsikerét, az "Édes Annát" forgatta. Mert Hál Istennek (itt hatásos szünetet tartva, mondanivalója közreadásában keresztet is vetett) csúnyasága miatt korán megvénülvén, Baja helyett (úgyis van szegénynek elég belõle, hát nem?) a szabadság, a végtelenség érzését keltõ Rónát választotta…
    Az indulás még pirkadat elõtt történt. Ezért nem vonult ki a város apraja-nagyja. A vasutasok rezesbandája pedig ilyenkor próbált idõegyeztetési problémák miatt.
    Így eshetett, hogy az úti szükségletek (töltõtoll és 10 db hozzávaló betét), valamint a Zsoltárosnál letétbe helyezett, örökbecsû tárgyak taxin szállítása helyett a meghatalmazott és rendkívüli nagykövet a (csak éjszaka üzemelõ) konflist vette igénybe. Kipróbálandó, hogy elõdei hogyan élvezték az Életet. Amely most megnyílt végre elõtte is. Ezért nem tiltakozott, amikor a felesége, egy nagy-nagy sóhaj kíséretében, századeleji keménykalapot nyomott a fejébe. (A költségek csökkentése véget, de errõl nem szólott a párjának.)
    K(áros) keménykalapját meg sem billentve, foghegyrõl odavetette az álmélkodó bérkocsisnak, hogy filmforgatásra siet, mert õ Ady, Gárdonyi és Kosztolányi! Sõt, talán még több is, mormogta a fogai között a különös tárgyakat felsegítve az érettségizett lóápoló, irodalombarát szakmunkás. Ady és a vörös rózsacsokor az rendben is lenne. A másik két tárgyról is olvastam már valahol… De ez a modor, ez nem vall költõre, Uram! Ez nagyon is megszokott a praxisomból, sajnos. Most még látok mást a hátam megett pöffeszkedni, mint akikkel tele van a nagy magyar éjszaka. Mert nappal az utolsó percig fõnökük ostorcsapásait kénytelenek elviselni, mint ez a kivénhedt, szegény gebe itt, elõttünk… azért, hogy Ön idõben megérkezzék, az ég tudja hová, milyen buta, értelmetlen parancsot teljesítve. Ha Ön három nagy költõt alakít, három, egymáshoz nem tartozó tárgyat kocsikáztatva éjnek idején, akkor legalább a borravalója is legyen a helyzethez illõ: háromszoros. Mert Ady, Gárdonyi, Kosztolányi neve, híre kötelez, Uram…
    De nem, nem, nem és nem!
    Nem így gondolta a városházi (utólagos) költségelszámolástól rettegõ, utazgató nagykövet. A posztmodern költõvel egyetértésben. Mert bizony az állomás elõtt az örökbecsû tárgyaival gyorsan lelépve, csak a törvényesen megállapított tarifát nyomta a (haragos) kocsis markába. Ezt köszönés helyett is, rá se pillantva a másik keménykalaposra. Így mulatott egy igazi magyar úr a nagy magyar éjszakában. A költõk fejedelme…
    A századelõ mámoros éjszakáit a nagy Róna utcáin keresõ-kutató garabonciás alak a sötétséget elûzõ elsõ nappali fénysugaraktól elvakítva, köszönésül az elmaradt (háromszoros) borravalóért, kitette az egyik lábát a csomagok elé, a másikkal pedig megadta a kezdõ sebességet, hogy a három nagy költõ biztosan elérje a már türelmetlenül fújtató vonatot…
    A hatalmas, vörös rózsacsokrot hirtelen fehérre festették a várfalakról leröpülõ óriási hópelyhek. Még a megriadt, férfiatlan kanári száját is betömte a hóförgeteg, mielõtt tolmácsolni tudta volna a Polgármester Úr felháborodását. Sõt, a címeres selyemkendõ pedig a sárba hullt…
    Az irodalomkedvelõ, a századeleji mámoros éjszakákat keresõ újkori konflis az Egri nõk nevetését hallotta a sípolva induló mozdony felõl, mire kitört belõle is a jóízû nevetés. Amire ennek a szerencsétlen, vágóhídra érett "gebének" a munkába állítása óta várt. Felsegítette hát K(árost), aki némán tûrte mindezt. Sõt, azt is, hogy a címeres selyemkendõvel Krúdy kései utóda megszabadítsa fejét a torta- és sárdaraboktól. Még be sem fejezõdött e kényes, gyomormosáshoz hasonlatos mûvelet, egy költõi (fejedelmi) gesztussal borravalóért a zsebébe nyúlt. De a másik, a nappali utcaképbe nem illõ, malaclopós köpenyû alak "ajánlom magam, tekintetes uram" felkiáltással felugrott a bakra, és kalapját megemelve tovatûnt.
    K(áros), mint aki kísértetet lát, száját eltátotta és a tollához kapott, hogy (eretnek módon) megörökítse a rendkívüli élményt. Még a két orcája is kigyúlt. De nem a szégyentõl, mint serdülõkorában, amikor az órán versíráson kapták. Hanem az örömtõl.
    Hát mégiscsak felismerte benne a Költõt ez a csodalény?!
    Mit számít az, hogy (csak) egy Adynak nézte! Vagy (csak) egy Kosztolányinak! Esetleg (csak) egy Gárdonyinak! Vagy valaki másnak…???!!!
    Kihúzta magát, és egyenes gerinccel, kemény, merev léptekkel (akár egy katonatiszt!) indult a nagy ismeretlen felé. Közben gyöngyözõ homlokát (szentségtörõ módon) a címeres selyemkendõvel törölgette…
 

ABLAK
 

ERNESTO ARENSON

A kukoricacsõ

A tangóról

A tangónak szövege is van: szerves része a szöveg vagy a költemény. És fontos eleme a cím is, amely néha kétértelmû szó, mint például a kukoricacsõ, ami a Buenos Aires-i tolvajnyelvben férfiúi nemi szervet jelent. Az énekelt vagy szavalt szövegre vonatkozó meghatározások némelyikét, a szerzõ vagy szerzõk nevét feltüntetik a legtöbb tangó, milonga, kreol keringõ és candobe partitúráján, amelyek a 20. század eleje óta láttak napvilágot Buenos Airesban. A szerzõk olykor valódi költõk, akik együtt dolgoztak a zeneszerzõkkel. Máskor fûzfapoéták, akik a közönség fülének és lelkének tetszõ, a népnyelvben elfogadott mondatokkal és szavakkal töltötték meg a már kidolgozott zenei gondolatokat, rímeket, ritmusokat, elmeszüleményeket kényszerítve rájuk. Voltak (és vannak) hivatásos szövegírók is, a két elõbbi típus közé helyezhetõk, akik a szép, a mély és igaz, illetve a sikert hozó és hatásos közti kényes egyensúly megteremtésére törekedtek.
    És kivételek: istenáldotta költõk, kiknek szövegei elõbb, és a daloktól függetlenül születtek meg, noha azok tették õket széles körben ismertekké. Bármelyik esetben, irodalmi értékétõl eltekintve, a szöveg mindig fontos volt a tangóénekes számára; mindig annak a közösségnek örömeit, fájdalmait és álmait fejezte ki, amely õt nemzette.
    A tangó a népi kultúra része: népzene, népköltészet; tánc, mûvészi és filozofikus kifejezésmód, a nép cselekvésének és érzelemvilágának tükre. Erre a meghatározásra - nemrég kényszerütem arra, hogy kidolgozzam, mióta Európában, Magyarországon telepedtem le, hiszen mindaddig csupán átéltem azt - talán homlokráncolással felelnek új, helyi ismerõseim, akikkel a nyolcvanas években kerültem kapcsolatba, és akik zeneileg képzettek és a tangóval rokonszenveznek, ám ártatlan európacentrizmusban nõttek fel. Világos, hogy a tangó jellegzetességei nem egyeznek a klasszikus néprajzi és zenetudományi elvárásokkal, ezek bizonyára hasznosak a kissé múzeumba illõ európai folklór tanulmányozására, ám teljesen alkalmatlanok élõ, erõteljes, hús és vér népi megnyilatkozások megértésére. Márpedig a tangó ilyen! Sokhelyütt Amerikában, így például Argentínában is, a vidéki lakosság korlátozott számú, a népesség tetemes része, maga a nép a nagyvárosokban él, bizonyság erre Buenos Aires, amely elõvárosaival az ország teljes lakosságának több mint egyharmadát tömöríti. Ez a nép énekli meg életét és álmait a városi folklórban, a tangóban.
    A tangó szövegét, akárcsak zenéjét olyanok írják, akiknek család- és keresztnevük van, és ezek a szövegek többé-kevésbé személyes történetrõl szólnak. De a tangó szerelmese, aki a színpadon vagy a tus alatt, az utcát járva vagy a kávéházi asztalnál várakozva énekli, idézi vagy mormogja ezeket a verssorokat (amelyekben õ maga él), nem is ismeri a szerzõket, vagy eleven személyekként ismeri, de nem azonosítja õket mûveikkel, és szavakat cserél fel, egyiknek a zenéjét a másiknak szövegével párosítja, miként a népköltészet klasszikus eseteiben történni szokott. Egyszóval: éli tangóját.
    Ez persze Buenos Airesben van így. Itt, Budapesten, bizonyára másképp van.
    Mindjárt hajnali két óra. Kinézek negyedik emeleti szobám ablakán, amely a Széna térre néz, és a Margit körút most az Avenida de Mayóra emlékeztet, amikor a Congreso Negyedbe ér.
    Jobban teszem, ha lefekszem aludni… vagy netán Budapest Buenos Aires?

SIMOR ANDRÁS FORDÍTÁSA
 

VOX HUMANA
 

BARANYI FERENC

Halhatatlanságom története

Valamikor a hatvanas évek végén Zsurzs Éva felhívott a televízióból. Elmondta, hogy zenés film készül Jókai Mór Sárga rózsa címû kisregényébõl. Felkért a dalbetétek megírására. Közölte, hogy a zeneszerzõ Behár György lesz, jó lenne, ha mielõbb felvenném vele a kapcsolatot. No, fel is vettem, még aznap. Izgatott a feladat: népdal-szerû verseket írni…
    A Hortobágyon játszódó históriában Decsi Sándor, a csikóslegény és Lacza Ferkó, a gulyásbojtár ugyanazt a lányt szereti. A végén meg is verekszenek érte. A számos pusztai szituáció, életkép, nyers konfliktus valóban izgalmas dalok, együttesek és kórusok írására adott alkalmat.
    Már javában benne voltunk a munkában, amikor Behár Gyuri felhívott egy este
    - Szeretnék az egyik öreg juhász szájába egy balladát adni, amely a Kilenclyukú-hídról szól. Basilides Zoltán adná elõ Melis hangjával. Biztos van valamiféle eredetlegendája a hídnak - te filosz vagy, nézz utána a nagy könyvtárakban.
    No, én valóban filosz vagyok, de a leglustább fajtából való. Nyûgösen válaszoltam neki: - Gyurikám, tudod ki fog ilyen gyönyörû strandidõben könyvtárakban kutakodni. Majd én kitalálok egy tetszetõs és fõleg hihetõ eredetlegendát.
    - Mit bánom én, csak mielõbb kapjam meg versbe szedve - így Behár.
    Öt teljes percig facsartam az agyamat, a hatodik percben megvolt az eredetlegenda. Egy jó óra múlva pedig a dalszöveg. Kifundáltam egy Árva Jóska nevû hortobágyi betyárt, aki kilenc szeretõvel dicsekedhetett. Mindig a pusztacsárdában múlatta magát. Egy ízben pandúrok vették körül a csárdát, hogy a Jóskát vasra verjék. Csak a víznek menekülhetett volna, de a Hortobágy-patak megáradt, nem lehetett rajta gázlót találni. És most már a megfelelõ verssorokkal folytatom:

…Kilenc kislány összeszaladt
szép testébõl rakni hidat,
kilenc karcsú termet íve
ráhajlott a sebes vízre.
Jóska rajtuk átugratva
beleveszett a viharba,
messze röppent, mint kilõtt nyíl,
hallgat róla szóbeszéd, hír.
Kilenc lány is hallgat róla
rákövülve a folyóra.

    A kész szöveget elküldtem Behárnak, tetszett neki, szép zenét csinált hozzá. Aztán a film is elkészült, bemutatták, még szerény sikere is volt.
    Eltelt vagy tíz esztendõ. Az egyik könyvhéten Debrecenbe hívtak író-olvasó találkozókra. Szállodai szobám éjjeliszekrényén idegenforgalmi szóróanyagok tömegét találtam. Az egyik kiadvány a Hortobágyot ajánlotta a turisták nagybecsû figyelmébe. Elõadta, hogy a kilenclyukú hídnak szépséges eredetlegendája van. A néphit szerint - és így tovább, és így tovább. Következett az én történetem úgy, ahogy Behárnak kifundáltam annak idején. Hatalmas büszkeség dagasztotta a kebelemet, mert "néphit" lettem. Folklór. Legalábbis az IBUSZ hajdúsági részlege szemében.
    És még mindig nincs vége a történetnek. Két-három évvel ezelõtt mindezt elmeséltem a Magyar Rádió népszerû folklór-magazinjában. Nem sokkal az adás napja után levelet kézbesített címemre a postás. Akasztóról érkezett. Réthey-Prikker Miklós, az ismert népdal-kutató írta. Tudatta, hogy éppen szalonnázott, amikor a rádióban elhangzott a történet. Meglepetésében kiesett a bicska a kezébõl. Merthogy õ ezt az Árva Jóska-balladát nem is oly rég "begyûjtötte" egy helyi öregasszonytól, és már meg is jelent egy általa szerkesztett, paraszti dalokat tartalmazó antológiában.
    Ebben a pillanatban csapott meg a halhatatlanság szele. Mert hogy is írta Váci Miska?

Akit a nép ajkára vesz, vállára veszi azt,
akit a nép vállára vesz, szívébe zárja azt,
akit a nép szívébe zár, nem hal meg soha az.
 

KÉPZÕMÛVÉSZET
 

KOSÁRKA JÓZSEF

"Magyar-mexikói mûvész"

Andrés Salgóról

A Salgó Endreként 1909. október 22-én, Mezõtúron született, és a mexikói képzõmûvészetet sajátos színekkel gazdagító festõmûvész életérõl készült, egyik ottani összefoglaló értékelés szerint: fõleg "humanistaként és idealistaként jellemezhetõ, aki piktúráját nem szûkítette le a szemmel látható formák és színek ábrázolására, hanem annál sokkal többet akart elmondani, üzeneteket közölt".
    *
    A budapesti Barcsay Gimnáziumban végzett diák, a magyarországi iskolai évek után, a csehországi Liberec egyetemén textilmérnöki tanulmányokat folytatott, miközben egyre inkább a festészet kezdte érdekelni. Elsõ próbálkozásaiból 1928-ban kiállítást is tartott ebben a városban. Ezután Párizsba ment, ahol az École Superieur de Beaux Art hallgatója volt. Mûvészi karakterének alakulásában Jean Dujardin és René Marchand hatása játszott meghatározó szerepet. Mûvei 1931-ben már láthatók voltak a Salón D'Hiver de Paris tárlatán. 1932-ben sor került alkotásainak elsõ önálló bemutatójára a francia fõvárosban, majd késõbb más nagyvárosokban is. Ezekben az években faliképek festõjeként is bemutatkozott, több vidéki templom számára készítet ilyen mûveket.
    Magyarországra 1935-ben tért vissza, de szinte azonnal tovább is indult, hogy egy több mint féléves balkáni és közel-keleti körút során élményvilágát gazdagítsa, illetve kiállítási lehetõségekhez is jusson. Az 1936-os hazaérkezést követõ idõszakban folytatott itthoni tevékenységérõl, sajnos, nincsenek bõvebb információk, neve a fontosabb kiállítások részvevõi között nem bukkant fel. A különbözõ életrajzok csak annyit említenek, hogy nem sokkal nõsülését követõen, 1939-ben hagyta el végleg az országot, és egy rövidebb görögországi tartózkodás után 1940-ben feleségével Lisszabonba érkezett.
    Itt közel egy évet töltött el, több kiállítást tartott, és néhány falfestményt is készített.
    Mexikóba 1942-ben, egy New York-i kitérõt követõen érkezett meg, és hamarosan a végleges letelepedés mellett döntött (nemsokára kéri, és négy év múlva meg is kapja az állampolgárságot).
    A gyors beilleszkedés során kialakuló baráti körében volt például az az Andrés Henestrosa író, aki felelõs szerkesztõként jegyezte a helyi Szabad Magyarság címû folyóiratot (a Károlyi Mihály meghirdette népfronttömörülés mexikói tagozatának Tamás Aladár által készített lapja), valamint Diego Rivera, aki késõbb az El pintor Andrés Salgó címmel kiadott (1958) albumban "nagyon értékes mûvésznek" nevezte magyar kollégáját. Elsõ nagyobb visszhangot kiváltó mexikói kiállítását a fõvárosi Palacio de Bellas Artes-ben tartotta, 1945-ben, majd 1947-ben, José Clemente Orozco közremûködésével, New Yorkban is fontos bemutatkozási lehetõséghez jutott. Ez lényegében az amerikai és a kanadai karrier elindulásának kezdetét jelentette, hiszen utána mindkét országban rendszeresen tartott kiállításokat, és jutott freskófestési lehetõségekhez. Jó viszonyba került a nagy mexikói muralista trió harmadik alakjával, David Alfaro Siqueirosszal is, aki - egy kiállítási katalógusban - szintén igen elismerõ szavakkal írt munkásságáról.
    Andrés Salgó mûveinek sorából két festménysorozat emelkedik ki. Mind a kettõ jelentõs sajtóvisszhangot keltõ elismerést, s hazai és külföldi sikereket hozott számára.
    Az egyik a Mexikói békeüzenet a világnak címmel, 1959-ben, a mexikóvárosi Modern Mûvészetek Nemzeti Múzeumában került bemutatásra. Sok év munkájával készült, tíz nagyméretû alkotásból áll és bibliai témákat dolgoz fel. Ennek az Utolsó vacsora címû darabjáról például a korabeli sajtókritika azt írta, hogy a mûvész "legimpozánsabb képe, amely szakít az eddig az egyház által elfogadott vagy közismert utolsó úrvacsorai megjelenítéssel, szeretettel és tragédiával teli másféle felfogást tükröz. Ezen az erõs színekkel megfestett képen a festõ nemcsak Júdás árulását emeli ki, hanem mindazokét, akik aprópénzért elárulják apjukat, anyjukat és legjobb barátaikat". Egy másik kritikus a teljes sorozatot értékelve úgy vélte, hogy a mester "egész mûvében lüktetnek a mexikói színek, amelyek egységet alkotnak a szeretet és a testvériséget árasztó tartalommal. Ez magyarázza legerõteljesebben Salgó egyetemességét. A tíz kép láttán az ember misztikus lelkesedést érez".
    Ez a festmény együttes késõbb látható volt a New York-i világkiállítás vatikáni pavilonjában is és komoly nemzetközi visszhangot keltett.
    A másik festménysorozat meghatározó ifjúkori olvasmányélményével, Don Quijote történetével függ össze. A regény fõhõsének sorsa és jelleme állandóan foglalkoztatta. A témán a hatvanas évek elején kezdett el dolgozni, és annak eredményeként életmûvének talán legjelentõsebb, de mindenképpen legismertebb alkotásai születtek meg. A közelmúltban, egy sajtóinterjúban visszaemlékezõ leánya errõl a következõket mondta: "Amikor apám a Don Quijote-sorozatot kezdte festeni, újraolvasta Cervantes mûvét. Azután a mondatok értelmét és indulatait színekkel keltette életre. Szenvedélyesen tudtára akarta adni a világnak, hogy a modern kor a maga falanszterjellegével, gigantomániás technikájával hogyan pusztítja el az emberi értékeket, hogyan veszi át a hatalmat az ember fölött". A végül 70 mûvet tartalmazó Don Quijote a XX. században címû sorozat elsõ darabjait elõször 1965-ben láthatta a mexikói közönség, majd késõbb egymást követték a többi festményt is bemutató kiállítások, illetve 1969-ben a legjelentõsebb mûvek albumban is megjelentek.
    Az errõl beszámoló egyik magyar sajtóismertetés szerint a kiadvány "a színek muzsikájával, a vonalak dinamikájával teremti újra a világirodalom egyik remekét", és annak fõhõsét "a mába transzponálja, s ezáltal a figura jellemének humanisztikus alaptónusa még félreérthetetlenebb, határozottabb kontúrokat kap. Don Quijote Andrés Salgónál nem a szélmalommal áll szemben, hanem ösztövér Rocinantéja hátán, hosszú dárdáját magasra emelve, egy elembertelenedett metropolis ádázul tornyosuló felhõkarcolói ellen indul rohamra. Érezzük, hogy ezek a házóriás-szélmalmok nem a kenyérmagvakat zúzzák össze, hanem az emberek lelkét". A kiadványról a budapesti Mûvészet címû lap is közölt ismertetést, Andrés Salgó festõi stílusát így foglalta össze: "Képei megformálására jellemzõ a mexikói inspirációval kialakított neoprimitív egyszerûsítés, ami az agitatív, felhívó mûvészetnek is formanyelve, és amit az egyéni, expresszív indulatok differenciált vonásai gazdagítanak, hitelesítenek és mélyítenek el." A mexikói kritikus úgy vélte, hogy a mûvész ezzel a sorozattal "a halhatatlan cervantesi regényalakot a mai korba hozza vissza és az eredeti szándéknak megfelelõen mutat rá egyetemességének aktualitására. Minden kép üzenetet hordoz és tanulsággal szolgál, ezáltal a legendás vándorló lovagot a XX. század valódi személyiségévé teszi".
    Az 1992-ben a mexikói Guanajuato városában megnyílt Museo Iconográfico del Quijote gazdag anyagában nem véletlenül Salgó sorozatának egyik képe számít az egyik legfontosabb darabnak, amelynek képeslapon is megjelentetett, a múzeumi üzletben árult reprodukciója mindig gyorsan elfogy.
    Feltétlenül szólnunk kell pannóiról is, amelyek kilenc ország tizenöt városában láthatók. Közülük az egyik, talán leghíresebb, 1963-ban a kanadai Victoria városában a Montreal Trust Building homlokzatára mozaikból készült, és két szimbólumot jelenít meg. Az egyik egy stilizált viharmadarat, a másik egy juharlevelet ábrázol, és elkészítéséhez ötven színárnyalatot használt. A Puerto Rico fõvárosában Szövetség a haladásért címû nagyméretû murálja politikai mondanivalója miatt vált híressé. Mexikó városban ilyen mûveinek többsége a politikai és az üzleti élet notabilitásainak házába került, de egy monumentális alkotása középületen is látható. (Egyik utolsó mozaikja ma egy múzeum raktárában még sorsára vár.)
    Magyarországra elõször 1965-ben látogatott haza, és mûveibõl kiállítást tartottak a Kulturális Kapcsolatok Intézetének bemutatótermében. A már említett magyar szaklap írása a Don Quijote-sorozat több darabját és néhány táblaképet tartalmazó anyag alapján úgy vélte, hogy "alkotói szemlélete a közvetlen szókimondáson alapszik. Még ha szimbolikus eszközökhöz nyúl is, áttételei nem szubjektívek, hanem általánosan ismert formajegyek. Szenvedélyesen közölni akar. Ezért kifejezési eszközeit, stílusát a mondanivalója szerint választja meg. Távol áll tõle az esztétizálás. Nem tetszeni akar, hanem hatni. Szenvedélyes alkat".
    A korabeli sajtó egy másik cikke arról is beszámolt, hogy felkereste szülõvárosát, és találkozott régi barátaival. Az Új szélmalmok ellen címû olajfestményét 1972-ben a Nemzeti Galériának adományozta. Az 1976-os délkelet-európai és magyarországi útja során, illetve annak élményei hatására több mûvet is készített (többek között: Mezõtúri parasztember, Pletykálkodók a Tisza partján, Gyomai látkép), és ezekbõl kiállítást rendezett a mexikóvárosi Pedagógiai Múzeumban. Akkortájt személye és életútja itthon is megkülönböztetett figyelemben részesült, számos sajtótermékben jelentek meg vele foglalkozó részletesebb írások.
    *
    1978. augusztus 18-án hunyt el Mexikóvárosban. Halálát követõen mûveibõl egészen a kilencvenes évek elejéig számos emlékkiállítást tartottak Mexikó több városában.
    A késõbbi csökkenõ érdeklõdést tapasztalva a közelmúltban lánya kezdett erõfeszítéseket azért, hogy az apai életmû ne merüljön feledésbe. E tekintetben Magyarországra is gondol, hisz - mint írja - apja soha nem szakadt el szülõhazájától, amelyet nem jószántából kellett elhagynia. Emlékeiben úgy él, mint akinek mindkét ország sokat jelentett, és a két eltérõ kultúra hatása példásan ötvözõdött személyiségében és mûvészetében.
    Ezt abban is igazolva látja, hogy Andrés Salgó következetesen "magyar-mexikói mûvésznek" vallotta magát.
 

MÉRLEG
 

BÁN ERVIN

Két könyv egy emberrõl

Elmélkedésem tárgya két könyv. Megírásának alkalma pedig háromszoros évforduló: a két mû közös hõse idén lenne nyolcvanöt éves; az egyik könyv harmincöt éve, a másik tizenöt éve jelent meg elõször.

    *
    1935 utolsó heteiben meghalt egy székesfehérvári fiatalember, Kaszap Istvánnak hívták. Katolikus körökben hamarosan szárnyra kelt a hír, hogy szent távozott az élõk sorából. Nemsokára megírták az életrajzát, Kaszap István Lapja címmel kiadvány tartotta ébren az iránta való érdeklõdést, és Kaszap István Titkárság névvel ugyanezzel a céllal hivatal mûködött. Javasolták Rómának a kanonizálását.
    Az ilyen eljárás éveket, sõt inkább évtizedeket vesz igénybe - de az idõ nem várta ki a végét. 1945 másfelé terelte az emberek érdeklõdését. Akadt, aki próbálta a kultuszt idõszerû érvekkel folytatni, de az érdeklõdés nagyon megcsappant; 1948-ban megszûnt a titkárság.
    Évtizedek múlva, 1966-ban azonban újra megjelent Kaszap István alakja, és sorsa a hazai nyilvánosság elõtt méghozzá Thurzó Gábor A szent címû regényében, amelybõl Az ördög ügyvédje címmel utóbb sikeres színmû is készült. A regény cselekménye a második világháború idején játszódik; fõhõse egy kanonok, akit az egyház "Gregor Pista" ügyének kivizsgálásával bíz meg. A vizsgálat elõször azt állapítja meg, hogy a szentség hírében meghalt fiatalember tiszteletét a laikus "elõkelõségek" eleinte szkeptikusan, sõt cinikus érdektelenséggel elutasították. Ám következõ lépésként a kutató nagy fordulatot észlel. Amikor hatalmasaink érzik, hogy reng alattuk a föld, egyik pillanatról a másikra megváltozik a véleményük, túllicitálják a papokat - vélt vagy valós történelmi példákat követve szentet akarnak szerezni a kurzusuknak, hogy "vallási" ténnyel hitelesítsék azt. A talpig becsületes kanonok kutató munkáját minden lehetséges módon zavarják, és nemcsak a halottat annak idején befogadó (majd kitaszító) egyházi rend szorongatja, hanem - hivatali és személyes kapcsolatok révén - néhány világi méltóságos úr is. Egy felbérelt emberük pedig zsarolni próbálja. Õ azonban csak a lelkiismeretére hallgat, s a vizsgálat negatív eredménnyel végzõdik. Püspöke ráveszi, hogy a békesség kedvéért kozmetikázza a jegyzõkönyvet, minek ingereljék a közelgõ vereség miatt amúgy is ideges hatalmat - nem lesz az ügybõl semmi, maga alá fogja temetni a háború és a kurzus összeomlása. A processzust mozgató páter 1945-ben Németországba menekül, a háromvagonnyi "anyagot" a város pályaudvarán hagyja.
    A Kaszap-kultusz az ellenforradalmi korszak "eszmeiségébõl" nõtt ki; Thurzó Gábor értelmezésében visszaélés volt az egyszerû katolikusok hitével és egy szerencsétlen sorsú fiatalember emlékének védtelenségével. Az olvasó természetesnek érzi, hogy éppen egy katolikus író szolgáltatott igazságot a halottnak, bizonyította a visszaélést, az ügy lezárult.
    Az irodalom, mint nemzeti történelmünkben annyiszor, elvégezte a más feladatkörbe tartozó munkát. Ki hitte volna, hogy ezek után fel lehet támasztani az idõ által elfújt pert?
    Mégis megpróbálták. A nyolcvanas években észlelhettük, hogy elõkerül Kaszap István neve, s húsz évvel Thurzó könyvének megjelenése után, 1986-ban megjelent az ellenkönyv, Balássy László munkája: A szeretet tanúja. (A székesfehérvári egyházmegye kiadásában.)
    A hajdani módon és stílusban írja le Kaszap István életét és halál utáni sorsát. Balássy László mûve azoknak a vallásos életrajzoknak a sorába tartozik, amelyekbõl hiányzik mind a tudományos, mind az irodalmi szûrõ. René Bazin mûve,
    A Szahara szíve a bizonyíték arra, hogy ilyen szûrõvel is meg lehet írni egy szentség hírében álló ember életrajzát, még egyházhû szellemben is. Csakhogy az elbeszélés és a színpadi mû létfeltétele a konfliktus, mégpedig az ügy konfliktusa, s Thurzó Gábor ezt nagy hozzáértéssel formálja, Balássy László könyvébõl azonban teljesen hiányzik. Ám enélkül még egy kiváló elbeszélõ és stiliszta is csak sematikus mûvet tud írni. Katolikus szempontból azt mondhatnánk, hogy Balássy a zsinat elõtti gondolkodáshoz tér vissza. Az õ hõsének története tulajdonképpen egyszerû: így születik, nevelkedik, hal meg egy szent; kísértésekkel, vargabetûkkel, evilági nehézségekkel, de töretlenül halad célja felé. A halála utáni visszaélésekrõl nem esik szó, a szerzõ csak néhány szenzációhajhász újságíróra tesz célzást.
    Amikor Kaszap István kanonizálásának gondolata felvetõdött, egyházi személyek is elismerték, hogy élete és jelleme nem felel meg a szentekkel kapcsolatos hagyományos elképzeléseknek. Véleményük szerint a szentek egy új, huszadik századi típusát képviseli, s ez a típus vállalja a mindennapok szürkeségét, abban éli meg a szentséget. Balássy László is így próbálja jellemezni hõsét. Keresi az evilághoz való tartozás bizonyítékait: Pista sportversenyeket nyert, cserkész volt (a dzsemborin nem vehetett részt, lévén szegény szülõk fia). Feljegyzéseibõl olyan töredékeket idéz, amelyek mai idõszerûségét bizonyítanák: elítélõ sorok a szociális anomáliákról, "ökumenikus" gondolkodás (mert megdicséri a mellette lévõ ágyban fekvõ, bibliát olvasó református bácsit) - az utóbbit nagyon cáfolja egy másik bejegyzése, amely "janzenista métely"-t emleget. (Mit szólna Montherlant, ha tudna róla?) Az emberi értékek tisztelõje nem gondolhat, nem írhat ilyet: a janzenizmus a francia szellemi felvirágzás egyik hajtómotorja volt, eredményei kisugároztak egész Európára. A "métely" szónak Európa a sértettje. (A novícius tollán persze az elmarasztalás kölcsöngondolat volt.)
    A hõs útja Balássy könyvében "világos út". Thurzó viszont olyan úton vezeti végig az olvasót, amelyen homályos szakaszok, vitatott fordulatok vannak. Mégis õ a hitelesebb.
    Miért lett Kaszap István jezsuita?
    A ciszterci rend iskolájába járt, ebbe a rendbe kérte elõször felvételét, de gyönge tanulmányi eredménye miatt nem vették fel. A gimnázium utolsó évében már jó tanuló volt, de nem tett újabb kísérletet, más igazodást keresett az egyházi pályához. Ennek az írásnak a szerzõje is ciszterci diák volt, ismeri a rend vonzóerejét, és a szerzõ magyarázata nem gyõzi meg. A visszautasítás félénkséget vagy tudat alatti sértõdöttséget okozhatott a fiúban, mind a kettõ teljesen prózai jelenség. Az utolsó lelkigyakorlat idején (nem jezsuita tartotta) döntött végleg a szerzetesi pálya mellett, majd egy könyv revelációszerû hatására fordult a jezsuita rend felé. Ettõl egyenes út vezetett a célhoz, és ebbõl a szempontból Balássy László történetvezetése logikus.
    Thurzó Gábor másként írja meg. A bemutatkozó látogatás szerinte elvette Pista kedvét a rendtõl; a kalauzolásával megbízott atya az utolsó körséta alkalmával már mint világi vendéggel társalog vele. Aztán mégis… A fordulat a Thurzó-regényben bizonytalan indítékú, mégis emberibb, meggyõzõbb.
    Igen nagy különbség van a két könyv között a hõs betegségének és halálának leírásában. Balássy László igyekszik követni az orvosi folyamatot. A betegség eredete az õ elbeszélésében nem világos. A tragikus végkifejlet, ahogyan a könyvben olvashatjuk, legalább részben orvosi mûhibának tulajdonítható. Thurzó Gábor nem nevezi meg határozottan a betegséget, de könnyen kitalálhatjuk, minek tartja: Pista nemibetegségben halt meg. Tudományos bizonyítékokra közvetlenül nem utal, regénytõl ilyet nem is kívánhatunk, a vizsgálat - mert hiszen errõl szól a könyv - menetébe azonban jól illik. (Kulcsár Árpád történész szerint a halál közvetlen oka: általános vérmérgezés. Hetek, 2000. nov. 18.) Az ügyet Balássy László sem mellõzi teljesen. Valamiféle kísértést említ, arra az idõre vonatkozóan, amikor Thurzó kronológiája szerint Pista találkozott azzal a lánnyal. Következményekrõl nála nincs szó, és azt sem tudjuk meg, mi volt a nagy kísértés.
    Ezen a ponton szembetûnõ, ami egyébként rejtetten van jelen a könyvben. Aki olvasta Thurzó könyvét, megérzi Balássyéban a visszhangját. Mintha cáfolatot írna - darabosabban fogalmazva: mintha le akarná járatni Thurzót.
    A könyv végén bibliográfiát találunk, Thurzó regénye hiányzik belõle. Nem olvasta volna a szerzõ? Elképzelhetetlen. Titkolni akarta olvasói elõl? Okát értjük, de az ellenirányú gondolatoknak tendenciáknak a bibliográfiából való kihagyása vétség a szerzõi korrektség ellen.
    Az említett bibliográfiában az elsõ mû Endrõdy László S. J. Életet Krisztusért. Kaszap István élete címû munkája. Vajon arról a könyvrõl van-e szó, amely Thurzó kanonok-hõse szerint tele van tudatos hamisítással, és amelyért szerzõje nagyobb tiszteletdíjat kapott, mint a maga regényeiért Herczeg Ferenc?
    Mûfaját tekintve A szeretet tanúja átmenet a hitbuzgalmi írás és a dokumentumregény között. A határhelyzet labilitással, a körvonalak bizonytalanságával jár. Érezzük a "kapcsolást" a stíluson is: a vallásos irodalom szokásos fordulatai keverednek a hétköznapi beszéd szófûzésével. A keveredés harmóniátlanságot okoz. Amikor a szerzõ bemutatja hõsének gyönge bizonyítványát, megjegyzi: "Ez így nem mehet tovább." Ennek a reflexiónak a szerzõje mint tanár (és magyar szakos!) úgy érzi, hogy egy pedagógiailag fantáziátlan apa vagy osztályfõnök mondana ilyesmit a balsikeres diáknak.
    Ha az összehasonlítás eredményét summázni akarjuk, a következõket fogalmazhatjuk meg. Két, irodalmi szempontból igen különbözõ írásról van szó. Balássy László lelki olvasmányt írt egyszerû híveknek, s a mûfaj hagyományaihoz igyekezett igazítani a dokumentumirodalom eszközeit. Thurzó Gábor könyve regény, és nem Kaszap István életérõl szól, hiszen a szomorú sorsú fiatalember csak halottként jelenik meg a cselekményben - hanem az emléke körüli botrányos manipulációról. Az irodalmi összehasonlítás tehát csak kevés tanulsággal jár. A vallás felõl való megközelítés ésszerûbbnek látszik. Thurzó regényében a Zsinat utáni, megújult katolicizmus bátorságát, igazságkimondó elszánását érezzük, továbbá századunk nyugati katolicizmusát, olyan kritikai gondolkodást, amely a szerzõt Francois Mauriackal és Heinrich Böll-lel rokonítja.
    Mégis felszínesség volna csak a vallási elkötelezettség alapjáról megítélni a vitát. Másról van szó. Ki ne tudná, hogy mi minden történt hazánkban a Thurzó regény megjelenése óta!
    Évszázadokon át minden kornak megvoltak a maga szentjei, vallási és profán szentjei egyaránt. Ezek vagy az adott korban éltek és haltak meg, vagy több-kevesebb idõvel elõtte. Kaszap Istvánban az ellenforradalmi korszak próbált magának "saját" szentet szerezni (ezért kitûnõen jellemzõ Thurzó könyvének címe!), s Thurzó kanonokja ez ellen harcol emberül. Néhány éve a társadalom némely rétegeiben divat lett a dicstelenül elmerült kor iránti nosztalgia, amelyet észlelhetõ propaganda erõsít. Olykor kimondott, de többnyire ki nem mondott szavak igyekeznek az emberek, fõként a hívõk figyelmét ráirányítani az állítólag vallásos korra. Jórészt ezzel magyarázhatjuk, hogy ismét elkezdtek foglalkozni Kaszap István ügyével.
    A régi-új igény kielégítésére Thurzó regénye, A szent nyilvánvalóan nem alkalmas. (Bár van benne például imameghallgatás, de olyan eseménnyel kapcsolatban, amellyel az akkori hatalom nem dicsekedne.) Balássy László feltehetõen ennek a "hiánynak" a pótlására vállalkozott.
    Ám mi egy másik korban élünk, és a mi korunknak is megvannak a vallási hõsei. Azok, akiket a pápa a közelmúltban boldoggá avatott: Edith Stein, Maximilian Kolbe atya, a fasizmus áldozatai. Melléjük állíthatjuk a szintén kanonizált Apor Vilmos püspököt, aki szembeszállt a fasiszta õrülettel, bár õt a nácik nem ölték meg. (Elhurcolására sor került volna, ha a nyilasok hosszabb ideig maradnak hatalmon.) És még egy magyar, akit azonban ma keveset emlegetnek: Salkaházi Sára nõvér, a Szálasi-bûnbanda áldozata. Boldoggá avatását kezdeményezték, de az ügy nem akar haladni. Érthetetlen - vagy nagyon is érthetõ?
    A két könyv összehasonlításának tehát fõként a társadalmi háttér szempontjából van értelme; az idõsíkok hazai körforgásának sajátos vetületét ismerhetjük föl bennük.
    Hát "Pista", aki sem az egyik, sem a másik könyvnek nem akart hõse lenni, aki a róla készült két kép ellen nem tud tiltakozni? Thurzó könyvébõl megszeretjük, éppen úgy, mint Bernadette-et Franz Werfel regényébõl. Egyiküknek sem volt alkalma, hogy megszerettesse magát. Tisztelet az íróknak, akik ezt elvégezték helyettük!

    *
    Pár éve olvastam egy undorítóan érdekes történetet. A szent megjelenése után az író az utcán találkozott egy ismerõsével. A nyilvánvalóan buzgó katolikus úr nem üdvözölte, hanem félrefordult, és köpött egy hegyeset. Az inkvizíció gesztusa volt: ennek az embernek mint eretneknek máglyán a helye, de századunkban az égetést kénytelen jelképesen "elvégezni".
    Thurzó Gábor regényének végén - pár héttel a háború befejezése után - "Pista" édesanyja ezekkel a szavakkal fogadja a kanonokot: "Hazajött a fiam." Mintha lidérces álomból ébredne, amelyben olyasfélét élt át, hogy fiát hatalmukba kerítették és elszakították tõle gonosz erõk.