NEMES LÁSZLÓ

Férfiak

Ez az eset akkoriban történt, amikor egy teherautó-sofõr, aki nem lopja sem a benzint, sem az árut, még megengedhette magának, hogy szerelmével elüldögéljen egy-egy presszóban, sõt néhanapján akár valamelyik kisvendéglõbe is bemehessen vele. Vagyis még abban az átkosban történt, abban a legutóbbiban, nem az azt megelõzõben, de nem is a még korábbiban - ha már hazánk korszakait ezen a néven kénytelen besorolni a nép emlékezete -, és fõként nem abban az annál is régebbi korban, amit viszont az igazi békebeli béke dolog idejének mondanak, amikor mégis másfélmillió emberünk tántorgott ki Amerikába. No, de nem a történelemrõl van most szó, csak Juci történetérõl.
    Akkor már tizedik éve volt Hoffer Vince felesége. Amikor a Balaton-parti egykor elegáns, de jócskán megkopott szállodából átalakított szakszervezeti üdülõben megismerkedtek, Sípos Jucinak nagyon megtetszett a magas, jó vágású, nála vagy tíz évvel idõsebb textilgyári munkás. Az is imponált neki, ahogy kihúzta magát, amikor bemutatkozott neki, ha nem éppen mezítláb állt volna ott a strand homokján, talán még a bokáját is összecsapta volna, gondolta elmosolyodva a lány. Aztán versenyt úsztak, õ bizony alaposan lemaradt a férfi mögött. Majd lustán elnyújtóztak a napon.
    - Hát, ide is eljutottunk, ahová azelõtt csak a… - Juci tele volt hálával, elragadtatással. Szakérettségit tett, a gépgyár raktárából az irodába, mégpedig a vezérigazgató titkárságára helyezték.
    - Kell is ez a jó levegõ - mondta mély lélegzetet véve Hoffer Vince. - A festöde bûze és gõze után. Csupa méreg. Anilin meg a fene tudja, mi még. De legalább szunyókálni lehet, amíg a kádban forog az anyag - tette hozzá nevetve.
    - Pedig szép szakma lehet, jó szem, színérzék, még kémia is kellhet hozzá, gondolom.
    - Szakma? Én csak segédmunkás vagyok, tróger, ha úgy tetszik - felelte a férfi. Fehéren villant a foga, most is nevetett.
    Juci két hét múlva, Pesten kérdezte meg tõle, amikor másodszor találkoztak már, nem gondolja-e, hogy tanulnia kellene, érdemes lenne, ma már mindent lehet, szakmát vagy akár érettségizni is… sõt, utána talán tovább… hiszen sose késõ… - Lám, engem is kiemeltek - tette hozzá.
    A lánynak a tegezésre állt volna a szája, de Hoffer Vince valahogy konokul megmaradt a magázódásnál.
    - Érettségizni? De hiszen azon én már réges-régen túl vagyok. Meg máson is. Jobb, ha tudja: én fõhadnagy voltam. Magyar királyi. Ludovika akadémiás. Rossz káder vagyok. - Keményen nézett Juci szemébe. - Most megijedt? Elege lett belõlem? Félti a karrierjét?
    - Ne hülyéskedj! - mondta a lány. Tegezve.
    Az esküvõn, a tanácsnál, tízen se voltak; Juci tanúja Gáspár Lali volt, régi munkatársa még a raktárból. A titkárságról senki sem jött el, a vezérigazgató, Bujáki rosszallón hümmögött, amikor Juci bejelentette neki a tervezett házasságot. - A Hódfalussy-Hoffer? - nézett rá szúrós szemmel. A menyasszony apja, a már régen megözvegyült Sípos Ferenc, zavartan topogott a kopott sötét öltönyében. A võlegény szülei nemrég kerültek vissza valahonnan a Hortobágyról, a kitelepítésbõl. - Nincsenek olyan állapotban, hogy eljöjjenek - mondta Vince. Juci még sohasem találkozott velük, titkon azt remélte, hogy most végre megismerheti õket. Vince tanúját, bizonyos Gáspár Gyuszit is itt látta elõször. Az esküvõi ebéden, egy hûvösvölgyi vendéglõben, már csak öten ültek a tizenkét személyre terített asztalnál. Igaz, elõtte az esõ is eleredt, talán az riasztotta el a meghívottakat, magyarázkodott inkább csak önmagának Juci. Aztán, már a második vagy harmadik pohár bor után, kifakadt.
    - Az a nyavalyás Bujáki! Biztosan miatta…
    Vince tanújának - barátjának, vagy csak ismerõsének, ezt se tudta, késõbb se tudta meg, nem is látta többé soha - neki próbálta elmagyarázni, ki az a Bujáki, aki miatt nem mertek eljönni a munkatársai. De már az elsõ mondatoknál belezavarodott, az a Gáspár Gyuszi sem figyelt igazán oda, így hát csak mondta, inkább csak önmagának, saját magának idézte fel azt a régi jelenetet.
    Három esztendeje is lehetett már annak, hogy a gyár akkori vezérigazgatóját, fõmérnökét, két fõosztályvezetõjét és három osztályvezetõjét letartóztatták. Kémek, befurakodott imperialista ügynökök, mondták. A párttitkárt is leváltották. Éberség hiánya. Új garnitúra jött. Bujáki András, a vezérigazgató szikár, csontos arcú férfi, volt mezõgazdasági munkás, a Nyírségbõl vagy Békésbõl, többszörösen kitüntetett propagandista, kemény, rámenõs. A szakmát majd megtanulja. Fõ a megbízhatóság. Jucit is akkor emelték ki a raktárból, akkor került a titkárságra. Második vagy harmadik hete volt ott, még azt se tudta igazán, mi a feladata, amikor bejött hozzájuk egy délelõtt Kõrösi doktornõ, az üzemi orvosuk. Halk szavú, szemüveges asszony volt, a nyugdíj korhatárhoz közeledett. - A megbeszélt vitamin injekciót jöttem beadni a vezérigazgató elvtársnak - mondta kissé zavarban. Tartott az új, félelmetes hírû fõnöktõl, igyekezett kedvébe járni, nyilván ezért ajánlotta neki ezt az injekciósorozatot.
    A párnázott ajtón túl, a szentélyben, igazgatói értekezlet folyt. - Szólj be te a Bujáki elvtársnak - utasította Jucit, az új lányt, Sárika, a titkárság vezetõje.
    Juci félénken állt odabenn, a nyitva hagyott ajtó elõtt. - Jöjjön be, doktornõ! - kiáltott ki a vezérigazgató, és ott helyben már tolta is le a nadrágját, ráhajolt az íróasztalára. - Szúrja be!
    Csak a menyasszony apja nevetett a történeten. Lehet, hogy neki még sose mondtam el? - gondolta Juci.
    Öt évig kínlódtak vacak albérletekben. Kezdetben éppen ezért nem is akartak gyereket, késõbb valahogy nem sikerült. A vállalat támogatta a lakásigénylésüket. Bujáki vonakodva, hümmögve (egy Hódfalussy-Hoffernek?) végül mégis aláírta a kérelmet.
    Aztán végre Bujákit is leváltották; egy újpesti kis szövetkezet elnöke lett - ott mégis csak kevesebb kárt okoz. Meglett késõbb a lakás is, lakótelepi, másfél szobás, komfortos. Idõvel telefont is kaptak, mert Juci akkor már a titkárság vezetõje volt.
    - Te is próbálhatnál valami mást - mondta a férjének. - Most azért már neked is lehet… A te mûveltséged… a te képességeid…
    - Hiszen már engem is kiemeltek - felelte Vince, és nevetett. Úgy hangzott, mint amikor a rozsdát kaparják egy ócska vaslemezrõl. - Megcsináltam én már a magam karrierjét.
    - Ne hülyéskedj! - mondta megint Juci.
    Hoffer Vince már valóban nem a forró, gõzös selyemfestõ mûhelyben dolgozott
    - festékraktáros lett. Ült a pult mögött az alagsori, félhomályos, vegyszerszagú raktárban, idõnként kiadta a kért festékesdobozokat, kannákat, méricskélte a sósavat, vegyszereket.
    - Itt még többet bóbiskolhatok - tette hozzá. - És még újságot is olvashatok.
    Még otthon is érzõdött rajta a vegyszerek szaga, a festékpor bennragadt az álla, az arca sörtéi közt - hajnalban ment a gyárba, nem mindennap borotválkozott. Tévét is vettek, igaz, hogy nem nagy képernyõset, de Vince mûsorzárásig nézte, sokat nem, de egy-két üveg sört azért megivott a fotelben ülve, valami pogácsát vagy aprósüteményt is elrágcsált hozzá.
    Jucinak a vezérigazgató titkárságán ebben az idõben már az öltözködésére, a külsejére is jobban kellett ügyelnie, a fürdõszoba polcán addig ismeretlen rendeltetésû krémek, samponok sorakoztak, a kolléganõje tanácsára egyszer még kozmetikushoz is elment. - Nocsak, a Sípos Juci! - mondta a tévé elõtt ülve a férje.
    Tizedik éve voltak házasok, amikor Juci megismerte Cseke Zolit. Valami papírért jött be a titkárságra a fiatal teherautó-sofõr. Hét-nyolc évvel lehetett fiatalabb Jucinál, karcsú, hajlékony, az arca, a szeme kölykösen mosolygós, futhatott a lépcsõn, mert kipirult, göndör, szõke haja kócosan a homlokába hullt. Egymásra néztek, és akaratlanul, mindketten elnevették magukat.
    Másnap is bejött a titkárságra, harmadnap is, akkor csak azt kérdezte, hogy jó helyen van-e a bélyegzõ azon a papíron, amit az elõzõ napon kapott.
    A következõ hét egyik napján, hazafelé indulva, Juci a gyárkapu elõtt belebotlott a fiúba.
    - Nahát! - nevetett Cseke Zoli. - Micsoda véletlen! Én tudom, hogy maga hol lakik.
    És véletlenül éppen arra kell mennem. Elvinném… ha nem veti meg a luxuskocsimat. - Ott állt a böhöm nagy teherautó. Juci is elnevette magát. - Nem bánom! - és azzal felkapaszkodott a vezetõfülkébe. A fiú gyengéden megfogta a derekát, és könnyedén felsegítette.
    Másnap megint csak összeakadtak
    a kapunál. - Micsoda véletlen! - nevetett Zoli.
    Mind gyakrabban követték egymást ezek a véletlenek. Néha megálltak egy kis presszó elõtt.
    - Úgyis hamarább ér haza, mint a villamoson - mondta a fiú, és beültek egy kávéra, egy kis beszélgetésre. Az is megesett néha, hogy reggel Juciék lakásához közel, a villamosmegálló elõtt várt a teherautó - véletlenül éppen erre jártam, mondta Cseke Zoli, de késõbb már ezt se mondta -, és együtt mentek be a gyárba.
    Egy téli estén Juci a konyhába tevékenykedett, Vince a tévéhíradót nézte a szobában, amikor váratlanul megszólalt a csengõ. Zoli állt a küszöbön, rövid sofõrbundában, kipirult arccal, nagy csomaggal a kezében. - Hoffer elvtársnõt keresem - kezdte. Udvariasan bemutatkozott Vincének. - A gyárunk zalai részlege néhány disznót hizlaltatott a dolgozóknak. Az igazgatóság ajándéka: egy kis kóstoló, karácsony elõtt, néhány kiváló dolgozónak. - Letette a csomagot a konyhaasztalra.
    - Jöjjön beljebb - mondta zavartan Juci.
    - Egy kupica pálinkát? Vagy egy pofa sört? - kérdezte Vince.
    - Köszönöm, nem lehet, kocsit vezetek, most érkeztem Zalából…
    - Te hogy tudsz hazudni! - mondta neki másnap nevetve Juci, amikor felkapaszkodott mellé a vezetõfülkébe és megfogta a volánt markoló izmos kezét.
    Aztán õ is megtanult hazudni. Mert néha nem csak a presszóba ült be Zolival, hanem valamelyik kiskocsmába is, néha együtt vacsoráztak, sétáltak az illatos kora tavaszi budai utcákon, õ Zoli vállára hajtotta a fejét. Hogy tud csókolni ez a fiú! - gondolta.
    - Túlóráztunk. Mostanában olyan sok a munka - mondta otthon.
    - Ahá - morogta Vince a tévé elõtt.
    - Jó lenne néha színházba vagy moziba is elmenni veled - mondta egyszer Zoli. - Vagy elutazni néhány napra valahová. Ha sikerülne valami kiküldetés… esetleg Zalába…
    Egy este Vince azzal fogadta Jucit: - Egy órája állok az ablakban, onnan néztem, ahogy a vezetõfülkében csókolóztatok. Régen figyellek, de most már csak arra kérlek, egy-két utcával messzebb álljatok meg azzal a rohadt teherautóval, ne a házunk elõtt. Nem kell, hogy a szomszédok mind lássák, miféle ribanccal élek itt együtt.
    Juci egy szót se szólt.
    - Holnap is túlórázol? - kérdezte a férje.
    - Lehet - felelte dacosan.
    De csak három nap múlva ment el megint vacsorázni Zolival. A kedvenc óbudai kiskocsmájukba. Az öreg pincér is jól ismerte már õket, a megszokott sarokasztalukhoz ültek.
    - Finom friss rántott májunk van ma - újságolta a pincér. - Borjúmáj. Ritkaság! - Cseke Zoli szép, kék szeme felcsillant. Húslevest is rendeltek, a májhoz vegyes savanyúságot.
    Még meg sem ették a levest, amikor nyílt az ajtó, és belépett Hoffer Vince. Mintha meg se látta volna õket, egyenesen a szemközti sarokasztalhoz ment, leült és intett a pincérnek. Hallották, hogy õ is rántott májat rendelt.
    A pincér egyszerre hozta ki mindkét asztalhoz a májat. Jucinak gombóc volt a torkában, fogta a kést, a villát, majd visszatette a tányér mellé. Reszketett. A kis helyiség másik oldala felé lesett, Vince rájuk se nézett; enni kezdett.
    Zoli meg odaszólt a pincérnek: - Savanyút is kértünk. - Közben vágott egy falatot a rántott májból.
    Ez õrület! - gondolta Juci. Mi lesz ebbõl? Pofozkodás? Késelés? Lövöldözés? Emberölés? És mi lesz velem? Ez a két férfi meg csak ül itt, és eszik. Cseke Zoli állkapcsára nézett, amint az mozgott, amint fehér, egészséges fogai õrölték az ételt.
    - Én is kérek savanyúságot! - kiáltotta Vince.
    Õrület! - mondta magában megint Juci. - A sorsom! A jövõm! A boldogságom!
    Az életem! Ezeknek fontosabb, hogy ki ne hûljön a rántott máj?
    Most már nem is gombócot érzett a torkában: csomóra volt kötve a nyelõcsöve.
    A két férfi meg evett.
    Aztán Vince befejezte az evést, lenyelte az utolsó falatot, felállt, nehézkes léptekkel az asztalukhoz ment, mindkét kezével Juci székének a támlájára támaszkodott, nem ért õhozzá.
    - Mondja, fiatalember - szólt száraz, kaparós hangon Cseke Zolihoz -, van magának rendes lakása, ahová a szeretõjét viszi? Van rendes lakása? Mert az enyémet nem oszthatjuk meg! - azzal sarkon fordult, valami pénzt nyomott a pincér markába, és kiment a vendéglõbõl.
    Juci nem tudott megszólalni. Aztán mégis kinyögte: - Most mi lesz?
    - Most mi lesz? - kérdezte a fiú is. A tányérjára nézett. Volt még egy falat a rántott májból. A villájára szúrta. Majd megette hozzá a maradék savanyúságot is. - Most mit csináljunk?
    - Semmit! - mondta Juci.
    Felállt és kiszaladt az utcára.
    Eleredt az esõ, õ meg csak futott, futott, már a második utcában járt, sûrû nyári zápor mosta arcáról a könnyeket.
 

FUCHS KATALIN

Nekrológ

Apám emlékének

Lógás vagy dolog -
egyremegy
nyugtatótól izzad a lábam
hiányod tengelyén
egyensúlyoz a kétségbeesés.
Harminchét évig tanítottál
hogyan kell
saját lábakon állni -
így lettem teljesen
kiszolgáltatott.
Se csillagfény
se villanyoltás
nem segít immár
s a lét oly fölös
mint fejfára biggyesztett
selyemkoszorú.
 

Mosolyod

Mosolyod õrzöm a fényképen,
dobozban tested porát.
Szimpla téboly az életem:
kiszáradt benne a holnapután.
 

Gyertya helyett

Egy hónapja
csak befelé bámulok
lelkem farkasszemet néz
a semmivel -
halálod oly értelmetlen
mint holt karodon az óra ketyegése
 

Mintha

Ha nyílik
a villamos ajtaja,
olyan, mintha
valakit várnék.
Ha megyek az utcán,
olyan, mintha
szólnának hozzám.
A villamos kocsiszínbe döcög,
a város belefúl
saját zsivajába,
kirakatüveg mögül
bámul rám az arcom:
olyan, mintha élnék.
 

Se káprázat

se gyertyafény
mi az ûrt betöltené
nap nap után
bömbölök utánad
mint dühödt medve
kinek barlangjába
borzas majmok keveredtek
s okát sehogy sem értheti.
Meghaltál
mégis én bomlok
furcsa cafatokká
szétszóródom
mint kezeim közt
hamuporod
mit virágok közé
hintettem szerte szét.
S mint sorsomnak
bamba cselédje
teszem mi dolgom -
a vágy idegen
a tovább mihaszna
hiszen csak emlék már
rólad a valóság.
 
 

ROZSNYAI ERVIN

Talán valami más

Rugdosó
magzattal a hasában
hófelhõ dõl a völgyre,
nehéz dübörgést görget
lélegzete.
Nyirkosan
halmozódik a homály
fûszálon, ághegyen,
mint beváltatlan ígéretekre
a csalódás:
hátrál, ami közel volt,
elfullad a zöldnek
százféle beszédes
árnya-fénye,
fagyok nyomakodó raját
hessentik az erdõ
tépett rongyai.
De néha azért a nap is
felbuborékol
a fordított tengerfenékrõl,
és egy-egy elcsendesült perc
megrebbenti a titkot,
hogy a legtávolabbi dombvonulat
éggé oldódó lebegése mögött,
túl a gonosz káprázatokon,
talán valami más van.
 

Hosszú még

Hosszú még az ezredév,
történhet valami jó is.
Egyelõre azonban úgy érzem magam,
mint aki létrát állít a mezõre,
hogy kicseréljen egy kiégett csillagot.
 

Halál naturban

A halál olyan felvételi vizsga,
ahol senkit sem utasítanak el
alkalmatlanság címén. Pedig a leg-
többen szívesen megbuknának.
(Ismeretlen szerzõ)

Attól a szerencsétlentõl
nem volt egy perc nyugalmunk.
Arénázott éjjel-nappal,
verte az ágy szélén a deszkát,
a csuklójából kirángatott infúziós csövet
szájába dugta és szopogatta.
Le nem vehettük róla a szemünket,
nehogy kárt tegyen magában.
Bizony, egy idõ múlva
elfogyott a türelmünk, és
emeltebb hangon próbáltuk
jobb belátásra bírni,
gondolván: ha a szóból nem is,
talán a hangerõbõl felfog valamit.
Így ment ez két napig,
a harmadik nap reggelén elcsendesedett.
A doktornõ az ágya mellett
szívét hallgatta, pulzusát kereste,
a nõvérkével sugdosott.
Aztán fejére húzták a lepedõt,
kilógó lábára cédulát kötöztek.
(Megjelölték, mint az újszülötteket.)
Csomaggá bugyolálva,
ezen a sívár rakodóparton
várakozott elõírás szerint,
míg egy nyeles, kerekes
szürke bádogteknõben
el nem hajózott a hátsó lift felé.
"Talán mégse kellett volna kiabálnunk vele"
mondta valaki.
Elnyúltunk az ágyakon
gondolattalanul.

PALÁDI ZSOLT

Düh

Izsák mindig Isten közelségére gondolt, ha nyári alkonyokon felnézett az égre. Hogy itt van, a kert és az udvar bibliai nyugalmában. Bizonyosan neki köszönheti a serkenõ fû zöldjét, a gyümölcsfáit, a tágasságot.
    Tudomása szerint vezetékneve is valamilyen bibliai hõsre utalt. Valamikor régen fel is lapozta a históriát, úgy emlékezett, Izsák valami lencselopási ügybe keveredett. Eladott egy tál lopott lencsét az örökség fejében vagy valami ilyesmi. Nem fontos.
    Az a fontos, segít-e neki az ismeretlen most, amikor igazán fél.
    A nyári konyha elé ült, a kissámlira. Mint egy öregember, úgy gubbaszt ott, pedig alig ötvenéves. Aki látja ezt a hatalmas, tömör izomzatú embert, bizonyára alig hiszi, hogy oly védtelenné válhat, mint "a szükségét végzõ vadállat". De ha e pillanatban lepi meg, amikor állát tenyerével megtámasztva farkasszemet néz az ereszcsatornával, a túzokként kuporgó Toldi Miklós jut eszébe.
    Nincs magyarázat arra, miért kellett a kétszáz embert foglalkoztató szövetkezetet feloszlatni, amikor a környéken egyedül ez maradt utolsó lehetõségként, az ipari munkásoknak, a lakatosoknak és asztalosoknak. Mindenki mehetett Isten hírével, vagy az ötven kilométerre levõ nagyvárosba ingázott, vagy ha ott nem kapott munkát, a környezõ falvak parasztjainál vállalt napszámot. A fõnökök persze megszedték magukat, azt beszélik, több milliós vagyont sikkasztottak el a csõd bejelentése után, és nem akadt olyan férfi sem, aki megkérdezte volna: uraim, hogyan jutottunk idáig?
    Õ már nem emlékezhetett, hiszen akkortájt karonülõ kisgyermek volt, apja lemondó legyintéseire, lapos és gondterhelt pillantásaira, magába forduló mélabújára, nem emlékezhetett, mert nem õ szenvedett tõle, hanem az anyja, õ tartotta számon és egyenlítette ki a kereskedõ családdal szembeni követeléseit. A rettegésnek ez a lassan ölõ vírusa most újra gyötörni és emészteni kezdte, pedig már azt hitte, kipusztult a zsigereibõl.
    Érezte: legyengíti, elgyámoltalanítja, amikor a környezõ településeket és a város közelebb esõ részeit járta munka után kutatva. Egyre kevésbé tudta megvédeni a maga igazát az ötvenéves embert lenézõ, fölényeskedõ vállalkozókkal szemben. Mind gyérülõbb lelkesedéssel magyarázta, hogy tudása, tapasztalata és fiatalokat meghazudtoló munkabírása idõt és pénzt takarít meg; legutoljára olyan kevés meggyõzõdés csengett a szavaiban, hogy félbeszakították és sok szerencsét kívántak neki.
    Lejárt a munkanélküli járadéka is, de még mindig alkalmi megrendelésekbõl tartotta fenn családját. Mit tegyen, várja meg, míg neszét veszi valamely szerencsétlen szakmunkás halálának? Pátkai, a falu legrosszabb hírû vállalkozója cinikus mosollyal éppen ezt emlegette neki három hónappal ezelõtt, amikor ott járt; hogy csak kihalás esetén juthat munkához, mert nála csak a románok állandók.
    Durva, sunyi arcú, baltafejû ember volt ez a Pátkai, hadarva beszélt, egymás után lökte a szavakat, rövid mondatai vakkantásnak hatottak. Még a kézfogása is kellemetlen volt, erõsen megszorította a másik kezét, de közben elnézett a feje fölött. Senki sem szerette, fiatal felesége a luxusélet miatt maradt együtt vele, elõzõ házasságából származó fiai kihasználták. Rajtuk kívül még fél tucat élõsdi rokon dézsmálgatta vállalkozása bõségszaruját.
    És holnap már csak az õ szavától függ, ki tudja-e fizetni a rezsit.

Szerencséje volt: másnap Pátkait rosszkedvében találta. Ha ugyanis jókedvében leledzett, az azt jelentette, nincs szüksége senkire, elemében van, mert munkásaival kedvére gorombáskodhatott, nem gyötrik személyzeti gondok. Zordsága jót sugallt: épp egy hete lépett ki az egyik szakmunkás, így rábólintott Izsák felvételére.
    Egyelõre nem jelentették be, azt csak hat hónap munkavégzés után adták volna meg, s akkor is csak hatórásra, hogy papíron még a minimálbért se érje el. Mindegy, munkát kapott, fellélegezhetett, s felkészülhetett a prolik mindennapi csatáira, a mindentûrés és szívós önfegyelem próbáira.
    Mindjárt a munkába állás napján ízelítõt kapott a fõnök modorából. Pátkai, mint a legfõbb hadúr, negyedtizenegykor begördült metálszínû Mercedesével az elhagyott kocsiszín elé, ahol a hevenyészetten kialakított mûhelyben munkásai dolgoztak. Tökrészegen kiszállt a kocsijából, és beimbolygott.
    Ott bent nem az a látvány fogadta, mint amire számított. A konténert még nem illesztették össze, darabjai szanaszét hevertek, a félig kész panelek vastraverzei szálkaként meredeztek, hegesztõpisztolyok villantak, olajosképû ördögök szorgoskodtak a munkadarab körül. Pátkai agyában megfõtt az indulat: ha nem lesz készen holnapra az áru, hátrányba kerül a megrendelõvel folytatott tárgyalásokon. Úgy vélte, a megrendelõ már eddig is túl sok méltatlan fricskát engedett meg magának az üzleti vacsorákon. Nem tudta, vagy nem akarta tudni, hogy ez jórészt nagykorúvá vált, tizennyolc éves dzsekijének köszönhetõ, amit még az étteremben, a munkaebédek elfogyasztásakor is magán felejtett. A khaki színû kabátot szürke foltok tarkították, elveszítette eredeti színét és szinte már megkeményedett a kosztól, gazdája mégis csupán éjszaka szabadult meg tõle.
    - Rohadtak - üvöltötte - Nem megmondtam, hogy holnapra legyen kész! Hogy lesz ez kész holnapra, bazmeg? - fordult Szabó Pistához, aki a románokat irányította.
    - Ennél gyorsabban nem tudjuk megcsinálni - védekezett Szabó. - Legfeljebb holnap bennmaradunk. Mit vársz napi ezerötér' - célzott a feketemunkások napidíjára, vesztére, mert Pátkai dühe csak egy pillanatra fordult a románok ellen, utána viszont, ha még lehet, fokozódott.
    - Rohadt bocskorosok! - átkozódott. - De te felelsz értük! Ha holnapra nem lesztek készen, letépem a fejedet és a kezedbe adom!
    Így adott nagyobb nyomatékot szavainak, majd befejezésül belerúgott az egy kupacban fekvõ szerszámokba. Sûrûn kurvaanyázva vonult vissza. A munkások földre szegezték tekintetüket, de néhány merészebb szúrós szemmel követte kacsázó lépteit.

Három hónap múlva amolyan mûvezetõfélének nevezték ki Izsákot. Nehéz eldönteni jutalom volt-e ez, vagy csak újabb teher. Szakképzetlen román feketemunkásokat kellett irányítania, akik gyakran még a szerszámok neveit sem ismerték, így a munkaidõ jelentõs része azzal telt el, hogy megértette velük az utasításait.
    Szabó Pista nem bírta sokáig, hamarosan elment a cégtõl. Izsák akár a vállalkozó bizalmi embere is lehetett volna, ha nem lett volna annyira különbözõ és egyben hasonló a természetük. Különbözõ és hasonló. Pátkai megérezte azt a törni-zúzni képes erõt, amit bármikor kiválthat Izsákból és sejtette, káromkodása és szájhõsködése kevés lenne Izsák sokat próbált izmaival szemben.
    Kettejük párviadala jelzésekben merült ki, Izsák úgy kapta fel a fejét fõnöke õt illetõ kitöréseire, hogy az nyomban félbeszakította a pocskondiázási tirádáit. Ilyenkor - jobb híján - az alkalmi munkások származásán gúnyolódott a felvilágosult szellemû vállalkozó.
    - Nyustyuk… Ti is elmennétek a munka temetésére, szõröstalpúak! A tetû egyen meg benneteket az Olt partján, kár volt lerobbantani rólatok a bocskort! - mondta, és nevetett hozzá, mintha viccnek szánta volna.
    A románok igen zordan vizslatták az idõs szeszkazánt, és egyáltalán nem tartották mulatságosnak szellemesnek szánt megjegyzéseit. De idénymunkára szerzõdtek és sorsuk arra predesztinálta õket, hogy a kedvezõ valutaváltás reményében mindent elviseljenek.
    Újabb és újabb feketemunkások jöttek és tûntek el a semmibe, az állandó cserélõdés miatt senkinek sem volt ideje megismerni õket, az arcok szüntelenül változtak, mindõjüknek csak a kezére volt szükség, az eszére és tudására nem, a szakértelmet Izsákra és néhány társára bízták. Pedig lett volna mire ügyelnie Pátkainak, jónéhány börtönviselt ember megjárta már a lerobbant kocsiszínt. S ráadásul olyanok, akik nem itt, hanem odaát járták ki a karcer kemény iskoláját.
    Amikor Gheorghe és Octavian, a két elválaszthatatlan cimbora megjelent, senki sem sejtette, hogy barátságuk egy belsõ-romániai fogdában érlelõdött, majd együtt szabadultak, és a szabadulás napján, alighogy belebújtak civil gúnyáikba, testvériséget fogadtak egymásnak egy háromjegyû számmal jelölt talponállóban. Octavian kistermetû, törékeny csontú, de ravasz tekintetû, fiatal fiú volt, aki rugalmasságát és mozgékonyságát zsebtolvajlásra és besurranásra használta. Gheorghe a nagydarab, biztonságot adó õrzõangyal szerepét játszotta mellette, ám neki is gyorsan forgott az agya, még gyorsabban a keze. Tõkét gyûjteni érkeztek Magyarországra, hogy aztán otthon közösen vágjanak bele valamilyen üzletbe.
    De munkába állásuk harmadik napján, a rakodásnál, ahogy Octavian a teherautó raklapjáról kifelé húzott egy vasbeton elemet, tenyere megcsúszott, s a félúton lévõ betontömb megbillent, majd az autóról a fiú lábára zuhant. Hiába emeltette le rögtön Izsák az embereivel a több mázsás terhet, Octavian lábfején összezúzódtak az ízületei, csontja ugyan nem tört, de mindenképpen kezelésre szorult. Hõsiesen tûrte a fájdalmakat, még õ nyugtatgatta Gheorghét, már amennyire tudta, hiszen a fájdalomtól összeszorított fogai közt szivárgott át a szó. Gheorghe azonban nem nyugodott meg, ragaszkodott hozzá, hogy orvos lássa el a barátját, sõt még röntgenfelvételre is igényt tartott, hiába bizonygatták, neki itt semmihez nincs joga.
    Izsák egy erdélyi fiú segítségével elmagyarázta, mindenképpen meg kell várniuk Pátkait, hiszen megígérte, hogy jön és egyedül õ dönthet ebben a kérdésben, minden más megoldást, ami eltér az õ elképzelésétõl, szabotázsként értékelne. Gheorghe beleegyezett, de fenyegetõen hozzátette, mivel Pátkai adott munkát, neki kell a doktorról gondoskodnia. Ám ekkor már az erdélyi tolmács válaszolt Izsák helyett: mit gondol, nem a betyárbecsület hazájában vagyunk, a vállalkozó semmit sem fog segíteni, haza fogja zavarni mindkettõjüket. Akkor meghal, mutatta egyezményes nemzetközi jellel Gheorghe, amint jobb kezét elhúzta ádámcsutkája elõtt.
    A munkát szüneteltették. Izsák úgy határozott, most, hogy Gheorghe így megorrolt a fõnökre, nem lenne tanácsos elvonni a figyelmet védence ápolásától. Legalább ilyenkor tapasztaljanak némi emberséget, gondolta, és magukra hagyva õket egy félreesõ sarokba vonult a sportújsággal.
    Feltûnt a láthatáron Pátkai acélosan villogó Mercedese. Már messzirõl láthatta, baj van, hiszen a munkások nem ugrottak fel mindjárt ültõ helyükbõl, amint meglátták. Ez a számára idillinek tûnõ helyzet alaposan felingerelte. Rögtön támadott.
    - Mi a fene van? Henyéltek, én meg szarrá idegeskedjem magam?
    - Octavian balesetet szenvedett, a lábára esett a vasbeton - közölte szárazon Izsák. Az újságot letette, de nem kelt fel a helyérõl.
    - Melyik az a nyustyuk? Ki van rúgva! Hé, Lakatos - szólt az erdélyinek -, vidd haza a Trabantodon, aztán ne is lássam többet! Te meg állj föl, hogyha veled beszélek! - mordult Izsákra.
    Izsák fölállt. Gheorghe észrevétlenül elõbbre lépett néhány lépést, így egészen Pátkai közelébe ért.
    - A kurva anyád! Megmondtam, hogy te felelsz értük! - fröcsögött Pátkai.
    Izsák felkapta a fejét. Elõször hangzott el ilyen formában ez az õt illetõ durva szitok. Érezte, fordulóponthoz érkezett.
    - Vond vissza, te mocsok! - ordította.
    - Micsoda? - üvöltött Pátkai, és kezét ütésre emelte. Szembetalálta magát Izsák elszánt arckifejezésével. Feltartott karral állt.
    Gheorghe belekapott, iszonyatos erejével megpörgette a testes embert, és könyökét szétroppantotta a térdén. Mint valami törékeny lécet.

Izsák azóta is arra gondol, miért adja az Isten a gyümölcsfákat, a virágzó kertet, a tágasságot, ha utána nem segít mindezt megtartani? Vajon más az az Isten, aki ad és más az, aki elvesz? Vagy lehetséges, hogy néhány éve a felhõk mögött kicserélték az Istent?


 
TANDORI DEZSÕ

T. D. - Bécs, T. A.!

Bármi rideg volt kószálnom, szombat, futamok telt
képzeteit nem-idõ (Unwetter) fújta el, úgy, hogy
még mûpályák (dörzshomokos, por-fíberes, ez s az)
módozatát sem bírta a rendezvény. Ha csikordult
Grinzing bimje (a villamos), nem tudtam, Parlagi Sajtár
löttyent egy jót kristálytiszta vizekbe,
Fázom nem fut Uttoxeterben, Francba Utánam
fara nem lenget lófarkat, s hogy jégeren át is
át- s átfagyva (a kettõs tél!) hogy jégerem és én
fázunk s fogvacogunk… (egy jéger fogvacog! ó!),
kettõs gyönyörûség volt, mintha a Koala Kártya-
bajnokságba, hazacsöppentem volna, egyetlen,
ami maradt, Cattrick versenynapja, egy esélytelen, de
nagypapa: Caro (múltkor pikk volt a bûvszó, kihagytam)
annyira helyreállított egyensúlyomban, hogy billegések
nélkül jártam le kocsmáim, szikár nyereménnyel,
T. A. járt az eszemben s két kirugott könyv,
T. A., hogy azt mondta, Bécsrõl már össze lehetne
állítanom kis könyvet, s helyette
 elszáll Lauda Air, Dublin,
minden repülõgép, elszállnak a lófutamok, csikorogva járom
be a Josefstadtot, a vasúti sínek vidékét, s este,
falnak nekifordulva nem is Rilke rózsáját idézem, mint rózsa -:
ennyi pillanat pilla-árnyán még ennyi alvást követõen
aludni vágyom? én valaki-senki? de a fölkeléshez ez is kell.

 2000-2001
 

K. u. k., k. u. rv.

"wird…lange Briefe schreiben"
 (Rilke)

Hosszan levelezek, mert nyomor napom
mással nem bírom kitölteni, nyomor, hogy
levelezéssel kell kitölteni napomat.
Ide jutott(am? vagy ki és mi?). Egész
délutánokat mászkálok át, ha Bécsben
vagyok, semmit tévõn, fõleg, ha
szombat van, a Rádiókávéházba
kell bemennem drága borért, még szemközt
az az állóbüfé is zárva, ahol
klumpa cipõm miatt hollandnak mondtam
magam és hehegve beszélek. Zárva.
Rászoktam a metróra, karácsonyi
piacokat messze kerültem, kínosan vágtam
át a Karlsplatzon így, aztán Doderer
utcájában, a Porzellangassén
tértem be egy teljesen felesleges
rántott májra, felkaptattam Doderer lépcsõjén,
megsimogattam a hal pofáját: hála.
De hogy miért hála? Hogy elõzõ este
elmenekültem a fogadóirodába/ól,
pedig Zen az elsõ versenyét nyerte
(vitte Agglegény, Batchelor), nem tudom.
Itthon jó, csak itthon jó: és itthon
rettenetes dögunalommal telnek a délutánok,
hosszan levelezek, holott a k. u. rv. francba kívánom…
 

Dunnyó, vártõ (I.)

Elsõ vártövi légia
(Dunnyói kálnokológia)

Uram, herr, a szarba is, megvolt a nyár, hát megvolt,
napórák ide vagy oda, ború, de legalább nem háború,
fingok itt a szobában, ennyi a harcterep, büdös az élet.

Az utolsó gyümölcsöknek a nagykereskedõk rohadt árakat szabnak,
teli a tökünk ugyanakkor egyébbel is, semmi "pár nap",
semmi külön kiteljesedés (moderató: teli a hólábbelink),
a bor kiteljesülése a kannások némi javulása csupán, de azért.

Akinek háza van, különbözõ manipulációkkal lehet vádolva,
akinek nincs, tényleg nem nagyon épít (vagy épít éppen, na),
egyedül van, soká az lesz, társasan is, mit mondjak, épp a
ház ügyében levelez netán, olvasni alig olvas, a fõallén is
unottan jár, másodszor Ottlik "Iskolá…"-ja se új, ennyi errõl.

Nyugtalanul vándorol, míg a levelek tépnek, tekernek…
és legföljebb újra kezdi a verset.
A franc ott egye meg
õt magát akár. De hát te, áldott Rilke, kösz ezt az esélyt is.
Itt az idõ, nincs itt az idõ.

Gyümölcsök? Mit! Padlizsánt vett valaki a Rochus-piacon
Bécsben, ittam egy pohár hideg bort, jól összefázítottam
a torkom, unom az egészet. Össze, hát össze.

Itt az õsz, herr, Uram, csapjuk össze.
Jól összecsaptad nekünk az egészet.
De a versszakok tükrözõdése kifért egy lapra, a többit: más lapra.
 
 

HORVÁTH EÖ TAMÁS

Határsáv

Azt álmodom, hogy megint az iskolapadban ülök. Elmúltam harminc, ennek tudatában vagyok, de úgy látszik, ez nem akadálya annak, hogy úgy szórakozzanak velem a tanárok, akár egy taknyos tizenévessel. A padban ülök, és azt is tudom, hogy egy csomó tárgyból nincs leckém aznapra. A tornafelszerelésemet sem hoztam el. Akik körülöttem vannak, boldog tinik, mind szebbek, jobbak, legfõképpen pedig felkészültebbek nálam. De a legnagyobb botrány, hogy igazából még bukásra sem állok. Úgy elégséges és hármas között, renitensnek is kevés. Szerencsétlen kripli, aki elvan valahogy. Persze jó néhányszor lejátszhatják velem azt, hogy kikérik a füzetemet, mindenféle megjegyzést tehetnek a munkámra, a viselkedésemre, az öltözékemre. Égek, mint a rongy. Mert a játszma nem arról szól, hogy bevágnak nekem egy kapát, hanem arról, hogy minél lehetetlenebbül érezzem magamat. Ne legyek több: kis szarházi.

Arról volt szó: boldognak kellene lenni. Persze, egyikünk sem tudta, még körülbelül sem, mi az. Szerelemre gondoltunk elsõsorban. Lányokra, akik engednek. Nem kurvákra, hanem olyanokra, akiknek éppen miránk van szükségük. Arra, hogy jó meleg a víz, sokan vannak kint, és telik a háromgombócos fagyira. Lesz autónk, és nem kell bumlizni a fél városon át, ha el akarunk jutni valahová. Pláne nem kell a személyvonat rozsdaszagú ülésein fél napokat olvadozni, ismeretlen nevû kis falvak állomásain várnunk kukulásig, míg befut az ellenvonat, az égszínkék expressz, melynek fülkéiben csak jól öltözött, elégedett emberek ülnek.
    Arról volt szó, hogy ki fogunk törni ebbõl a se ide, se oda állapotból. Léteztek egész konkrét tervek. Kimenni Amerikába, ötös lottó vagy egész egyszerûen híres embernek lenni.
    Télen havaznia kellett volna. Legalább karácsonykor. És nem úgy, hogy földet sem érnek a pelyhek, máris olvadnak. Kevés ocsmányabb dolog van a világon, mint egy újévi lucskos-mocskos olvadás. Szól a tévében a koncert Bécsbõl, kint meg a latyak. Valahogy összepasszol a kettõ.
    És a szeptember is boldog lehetett volna. Minden tanévkezdéskor volt bennünk még egy lapátra való tartalék. Hogy mostantól kezdve minden másképp lesz. Szorgalmasak leszünk, és megmutatjuk. Gyönyörû volt az idõ. Vénasszonyok nyara. Körtét zabáltunk, otellószõlõt. És minden szeptemberben jött valaki új, legtöbbször lány az alattunk járó osztályba. Egy érdekes arcú, rendezett hátterû, akit csak tisztes távolságból lehetett bámulni.

És most itt van ez a lakótelep, ez a kocsma, a gyárnegyed, ahol mindig valami mással van baj. Nem a járdalapok repedéseiben burjánzó acattal. Sem a félresikerült beszélgetésekkel, amelyek ezerféleképp kezdõdnek, de mindig ugyanazon a ponton esnek csapdába. Naponta százszor is körüljárjuk a dolgokat, csakhogy mire kimondanánk õket, rég nincsenek a helyükön.
    A házakat, lakásokat eleve úgy építették, hogy ne lehessen lakni bennük. Megvan minden, fürdõszoba, spájz, csak ha másnapos az ember, egyáltalán nem biztos, hogy elvergõdik a díványtól a vécéig. Valahogy a környék is ilyen. Van áruház meg földhivatal, csak nem derül ki sosem, melyik melyik.
    Magát az egész vidéket is úgy találták ki, hogy ne lehessen menekülni innét. Próbálkozni persze, sok mindennel próbálkozhatunk. A pincék, sufnik tele vannak félbeszakadt kísérletekkel. Egy ideig úgy látszik: menni fog, aztán megakadnak az ügyek egy bizonyos pontnál, s onnan tapodtat se. Ha nem tévedek, ezt hívják sorsnak. Volt, aki diófát ültetett, más megpróbálta újravakolni, kifesteni a házat. Elpusztultak a fák, és öt év sem telt belé, a vakolat lekoszlott a falakról.
    Amúgy szó sem volt arról, hogy itt élni lehessen. Túlélni. Véletlenül csak. S azt sem tiszta játékkal. Simlizni kell, vagy megdöglesz. Erõvel, ésszel, szemtõl szembe hamar ki lehet feküdni. Ez nem mozi, ahol a jónak kell gyõznie mindenáron.
    Babonáink maradtak csak. Kabalák, félig elmorzsolt varázsigék, amelyeknek valóban nincs már semmi jelentésük. Egy fakult legenda arról, hogy szívósak vagyunk, kemények, mert minket az élet nevelt. Hogy itt van az igazság. A kutyaszaros, füstködös igazság, nálunk, a kocsmában, a gyártelepen.

A kertváros. A kertvárosiak. Másik bolygó. Annyira azért mégsem, hogy ne gyûlöljük õket teljes fordulatszámmal. Bámultuk az autóikat, órákig kukkoltunk be a szélvédõn: mennyit fut? Vörös köd ülte meg agyunkat, ha megláttuk õket ki- és beszállni. A fene sem tudta kibogozni, direkt nekünk, csóróknak csinálják-e a mûsort, vagy csak úgy.
    A gyerekeiket is gyûlöltük. De szívesen megvártuk volna iskola után a jó tanuló, jól öltözött fiúcskákat, leánykákat leverni a képükrõl a beképzeltséget! Azt, hogy õk mindenbe be vannak avatva! Könnyedén, félszavakkal csevegtek helyekrõl, dolgokról, amiknek mi még csak közelébe se férhettünk. S a lányok különösen. Az undorral kevert felsõbbrendûség, hogy mi, kültelekiek koszosak vagyunk, csórók, ráadásul bunkók is. És mégsem vertünk laposra senkit, mert iskola végén ott vártak már rájuk a hangtalanul suhanó autókban a felnõttek, vagy ha nem, akkor is ott õrködtek láthatatlanul.
    Ellenségeink voltak, akiket nem volt szabad legyõzni. Ellenségeink, akik szépek voltak és okosak, és arra sem tartottak méltónak bennünket, hogy a lábukat belénk töröljék. S bármi volt is az igazság, nekünk azt kellett hinnünk, hogy õk sokkal szennyesebbek nálunk. A villák, amelyekbe nyolc-tíz szobákat ábrándoztunk, mind valami szemét csalás következményei. Az elegáns, kimért modorú úriemberek egytõl egyig valódi keresztapák, akik gátlás nélkül képesek keresztülgázolni a magunkfajta piti tolvajokon, garázdákon.
    És valamitõl mégsem mûködött tökéletesen. Túl sokat bámultunk be az autók szélvédõjén, túl hosszú ideig nyomtuk orrunkat a kerítések cirádáihoz. Egyszer bezavartam egyet egy lánynak. Azonnal osztályfõnökit kaptam, de nem ez volt az igazi büntetés. Évekig nem bírtam elfelejteni a fehér pulóverén leszaladó vércseppeket, mert úgy, ahogy ott állt bevert orral, döbbenten, riadtan, ellenállhatatlanul szép volt.
    A gyûlöletrõl ennyit.

Egyre valószínûbb, hogy nem fogjuk megtalálni. Sokszor képzeltük el, ahogy odalépünk hozzá, beterítjük, eltörjük a bordáját. Annak, aki ezt a rohadt ipartelepet kitalálta az esténként összecsomósodó dühvel, kétségbeeséssel együtt. Egyre valószínûbb, hogy mi magunk játszottuk fel az egészet magunknak. Az este mindnyájunkat egyformán talál: ma sem sikerült. Minden erõnk azon úszik el, hogy takargatjuk a mocskos igazságot: magunk vagyunk boldogulásunk legfõbb akadálya. Maga a boldogság is olyan távoli, annyira megismerhetetlen, hogy csak a másolatait vagyunk képesek megragadni. Összejöhet bármi, a gyanú a levegõben marad: megint hagytuk magunkat apróval kifizetni.
    Mert sohasem mertük kiálmodni dolgainkat. Talán túlságosan is belénk verték: eddig az álom, s innét a valóság. Védtelenek vagyunk, és bevesszük, hogy a szerelem gömbölyû seggû, nagymellû nõket, az igazság ököljogot, a béke pacalpörköltet jelent, kovászos uborkával és világos sörrel. Lábon, áron alul passzoltuk el a jövõt, s az árából cigit vettünk, meg vodkát. A sufnikban dédelgetett bombaötletek lassan betokosodtak.

Arra gondolok, milyen egyszerû volna egy napon megszökni. Teljesen felelõtlenül. Álmomban is így szokott lenni. Kerget valaki vagy kergetnek valakik. Száz százalék, hogy utolérnek. Cselezek és kanyargok ide-oda, de ennek semmi jelentõsége. S ekkor valami hülye húzással sikerül átlépnem egy másik térbe, illetve egy másik álomba, ahová még nem tudnak követni. Ott vagyok egy sokkal boldogabb vidéken. S bár él bennem a lelkiismeret-furdalás, hogy nem volt jogom elszökni elõlük, eszem ágában sincs visszamenni.

Itt, a kültelken van egy furcsa kert. Nem túl nagy a ház, és ugyanolyan vedlett, mint akármelyik másik. De tornáca van és udvara, ahol az örökzöldekkel nagy egyetértésben burjánzik a gaz. Azt sem tudni, van-e lakója. Mindennap megállok elõtte, és hosszú percekig bámulok befelé a rozsdás kerítésen.
 

RUDNYAI GÁBOR

Nagyanyám

Nem eszem többé csörögefánkot.
Nem hallok az enyingi malomról,
Sosemvolt koromból
dörömböl
az a malom.
Olyan öregen, hogy szinte fiatalon.

S még régebbre is érdemes:
a Temes
partján lugas -
Lugos.
Fõtér, sétatér, tollas nagy kalap.
A csupa-csipke századfordulón
délibáb-múlt és hurrá-hangulat,
kisasszonyok,
nagyasszonyok
és számos ködlovag,
iparosok és iparkodók,
semmirekellõk és elõkelõk,
járókelõk,
gyanútlan forgatag
a békebeli háború elõtt.

Elbarnul elõbb a fénykép, aztán a
társadalom.

Mi adott erõt
felnevelni öt gyereket,
keresni két pöröly között
rést,
átvészelni pincerazziát
és padlássöprést?

Egyetlen szentség: a szeretet,
Egyetlen kötelék: a család.

De kikapcsolható-e gombnyomásra,
akár a tv, rádió -
a világ?
Halottaknak mennek a levelek
légipostán a mennyországon át.
Sehol a visszhang,
s te még pengõben számolsz.

Hány holt,
hány élõ,
hány túlélõ,
elbujdosó és rabnak visszatérõ
gyûlik köréd a végsõ számadásnál?

Késõ.
Letörli a mosolyt és a ráncot,
kifaragja arcod egy kegyetlen vésõ.

Amíg éltél, éltetett a munka,
ezt hagytad örökül mindannyiunkra:
nincs írás,
csak hímzés a párnán,
nincs esõ,
csak szemünkön szivárvány.

Talán a horgolt terítõk
visszalapozzák az idõt?

Nem eszem többé csörögefánkot.
Nem hallok az enyingi malomról.
 

NOVÁK ÉVA

Szobám falán a fotográfia

az elsõ nagy háborúban készült rólad, nagypapa,
mûtermi asztalkán az agg uralkodó képe, bajszod
bajszának szakasztott mása, lehettetek volna apa és fia,
a képen ó, a jó apa, aki többezer fiát küldte
tetves lövészárkokba rohadni könnyedén,
pályaudvarok odvas pofával habzsoltak
frisshúsú bakákat, füst helyett
idétlenül vidám nótákat pöfékeltek mozdonyok
a glazúros égre, de néha semmi nem segít,
ki szedi össze bármikor mások elvesztett könnyeit.
Rombadõlt ház elõtt zokogtam anyám után,
tarkóncsapott az idõ, akár egy mostoha,
te nem pro patriás-gyûrût, tölténybõl kovácsoltat,
engem vittél emlékképként haza,
így születésemkor egymásra ismerhettünk azonnal.
Most? Megfeketedett dióbél a héjban,
senki fel nem töri, mert nincs titok,
magányomon kívül is, belül is kopogtatok.
A réteknek nélküled már nincs valódi harmata,
köténybegyûjtött vackorok a hajnalok,
emlékszel még rám, nagypapa?
 

ESNAGY JÓZSEF

A kígyók szigetén

E pokoli hely, amely talán nem is hely,
csupán tengerecskébõl kiemelkedõ
korall-sziget, belakva jámbor
fajtámbeli testvéreimmel, hozzám hasonló
rokonaimmal, csúszó-mászó, sok nyelvöltögetõ
hajléktalannak tûnõ bolonddal, indához hasonló
nyelvemet használva tapogató eszközömnek,
versenyezve széltõl zúgó levelekkel,
szisszenek, vagyis inkább sziszegek,
ha felém lép óvatlanul egy emberbõrbe bújt szamár,
vállán puccos pántos, szíjas tarisznya,
kezében hosszú és kemény nyársfabot,
hátán lazára terített királyi rongy,
míg lábszárán
csupán csak üszkös bõrharisnya, de a talpát
védi surranó bakancsa,
s orra alatt, mint fogkefe
pici bajsza zizzen-moccan, bár fejecskéje már
csendesen õszülõcske,
de azért még rá-rábámul a bögyös nõre,
ha feléje surran teremtõjének isten-vétke;
egy emberbõrbe bújt szamárleány,
kinek a szája állandóan jár, mivel
pulykaméreggel van teli,
mert többrendbeli hûségét meg nem szegheti
bárha csak egy emberbõrbe bújt szamárbeli,
ezért bele-belemar a szomorúan szótlan szamárfiúba,
aki olyan türelmes, akár egy elsõrendû
göndörszõrû birkabeli rendbeli.