KOSZORÚ
 

BODA MAGDOLNA

Talányos, rejtélyes költõ

Emily Dickinsonról

Alabástrom kamrába zárva,
Nincs soha reggel
És nincs soha dél,
Jámboran szúnynak a feltámadandók -
Selyem a padlás,
Kõ a fedél.

Felettük csillog
Várában a szellõ,
Egykedvû kalászon zümmög a méh,
Madár fütyül el-elakadozva -
Mi porladt itt el, mily bölcsesség!

Föléjük évek s mennyek sorakoznak,
Világok vájják
Íveiket,
Hullnak diadémok és tûnnek a dogék,
Mint a hó korongján a jelek.

Tavasz ráz ajtót,
De az Echo dermedt,
Dérbõl az ablak
S a kapu befagy.
Márványkamrákban napfogyatkozások,
Korszakok falkái ott porlanak.

Tavasz ráz zárat,
De a csend dermedt,
Északi tájról szabadúl a fagy,
Jégcsapok kúsznak sarki üregbõl,
Márványban az éjfél megcáfol, te Nap.
(Károlyi Amy fordítása)
 

Emily Dickinson 1830. december 10-én született New Englandben, Massachusetts Connecticut völgyében, Amherst-ben, egy csendes kis faluban, ahol a puritanizmus haldoklott és éppen csak életre kelt az irodalom. Írásait a világnak dedikálja Levél a világnak címmel, de csupán a szerencsének köszönhetõ, hogy a címzett végül is megkapja. Haláláig (1886) nem jelentek meg versei, hét névtelenül publikált írása kivételével, amelyre Helen Hunt kortárs író bírta rá. Apja ügyvéd volt, de igazából nem volt belsõséges kapcsolatuk "szíve tiszta volt és szörnyû" írta róla Emily. Az anya pedig az apa árnyékában élt.
    Apja halálakor a következõ verset írja:

Halál szele - élet szele
akik - halálukig életre se keltek
akik - holtak voltak, míg éltek, s mikor
meghaltak, kezdõdött az élet
(Boda Magdolna)

    Két testvére volt, bátyja Austin és húga Lavinia. Vinni hozzá hasonlóan, nem ment soha férjhez.
    Az amhersti akadémia két éve után még egy évet járt a Mount Holyoke nõi szemináriumára, majd egy New englandi faluba telepedett le. Egyik iskolatársa késõbb így emlékezett rá: "Nem volt szép, mégis óriási szépség lakozott benne. Vörösesbarna, szeretetteljes tekintetû volt, ... haja göndör és teljesen befedte a fejét. Illedelmes volt, és könnyen felragyogott benne a vidámság, ha otthon érezte magát, de idegenek között szégyenlõs és visszahúzódó. Tiszta volt és szerény megjelenésû és mindig volt körülötte virág.
    Az egyik legeszesebb volt és nem volt nyilvánvaló jele majdani remeteségének."
    Ifjú évei alatt két férfi érkezik az életébe, Leonard Humphrey az amhersti akadémia igazgatója és Benjamin F. Newton, egy ügyvédhallgató az apja irodájából. Mindketten nagy hatással voltak rá, de mindketten meghaltak és õ így õrzi meg emléküket:

Én sose vesztettem annyit mint kétszer
És azt is bele a földbe;
Kétszer álltam Isten ajtaja elõtt,
mint koldus.

Az angyalok kétszer szálltak le
Visszafizettem ittlétem,
Betörõ, Bankár, Atya,
Újra nincstelen.
(Boda Magdolna)

    Henry James azt írta róla: írásai a lélek tájképei.
    Korai írásai sajnálatos módon megsemmisültek.
    1858-ben Emily lemásolta ceruzával írt verseit tintával, összegyûjtötte és egy cérnával átkötött csomagocskába rejtette.
    Abban az évben kb. 52 verset írt. 1862-ben egy meglepõ mennyiséget produkált, 356 verset írt. 1865-ben a szám 85-re csökken, majd úgy 20-at ír évente. A kirobbanó kreativitás oka egy philadelphiai tiszteletes volt: Charles Wadsworth. Errõl a kapcsolatról nincsenek kronologikus ismereteink, mert a levelek megsemmisültek - nõvére Lavinia égeti el Emily halálát követõ napon, de annyi tudható, hogy a kezdeti reménységek ellenére útjaik véglegesen elváltak. Emily Dickinson még ugyanabban az évben (1862) lehetõséget látott arra, hogy megjelenjék írásaiból. 4 verset küldött Thomas Wentworth Higginson-nak. A Higginson-nal való levelezés nagy hatással volt rá, mint emberre és mint költõre egyaránt. Az Atlantic Monthly szerkesztõje arra ösztönzi Emilyt, hogy írjon az elvárás szerint, természetesen Emily nem hajlik, így pedig elveszíti publikálás lehetõségét. Vitatható, hogy ez jó, vagy rossz, és hogy hogyan másként alakulhattak volna Emily dolgai. Kéri Higginson tanítását, de "a sorba nem áll be", csökönyös, nem megalkuvó és Higginson tananyaga kõre és nem földbe hull. 1862-tõl évrõl évre leszûkül az érdeklõdése, közönyössé válik a világ irányában és hidegen, sarkvidéki telet növeszt maga köré. Kizárólag fehérbe öltözik, egyre kevesebbet törõdik otthonával, végül semmit se, egyre kevesebb barátját látogatja meg, végül egyet se.
    Kivétel volt Judge Otis P., a család régi barátja. 1878 és 1883 között 50 elképzelt és fiktív levél született ebbõl a szenvedélyes szeretetbõl, sõt Emily még házasságban is reménykedett. Ezekben az években a kertjét gondozta, kenyeret sütött, és bámulta az ablaka elõtt zajló falusi életet. Barátainak virágot küldött, buta üzenetekkel vagy rejtvényes versekkel.
    Megszállta a halál gondolata. Ám mielõtt meghalna, legendává válik; "az asz-szony fehérben", "különc", "remete", "Squire Dickinson félnótás gyereke".
    Verseit féltve õrizte, családja elõl is, még testvére is meglepõdött, mikor halála után kinyitotta a lezárt dobozt, mely versekkel volt tele. Jó néhányat el is égetett belõle, Emily levelezését, de szerencsére jó néhány írása megmaradt.

*

    1862-ben Thomas Wentworth Higginsonhoz egy unitárius klérushoz járult egy fiatal író. A levél azzal a kérdéssel kezdõdött, "mondja meg hogy a verseim élnek-e".
    A levél nem volt aláírva, de írója kártyát mellékelt hozzá, melyre ceruzával az volt ráírva, hogy "Emily Dickinson".
    Ekkor kezdõdött az amerikai irodalom talán legprovokatívabb levelezése. Ugyanabban az évben Higginson-t behívták katonának. Levelezésük késõbb is folytatódott. Húsz évvel késõbb, négy évvel Emily halála után segédkezett a versei kiadásában is. Talán ha kevésbé félénk és jobb az ítélõképessége, felismeri a költõben a géniuszt, és talán Emily Dickinson még életében az õt megilletõ helyre kerül... talán... Ez csak spekuláció. Higginson személyével kapcsolatban nem az a lényeges, amit megtett, hanem amit elmulasztott megtenni...

*

    "1862-egy a következõ levelet kaptam - emlékezik vissza. - Mr. Higginson, mondja meg, hogy verseim élnek-e? ... Ha hibáztam volna, Önnek bizonyára lenne bátorsága elmondani, és én tisztelettel venném ... Mellékelem a nevem, kérve, legyen szíves, uram, megmondani az igazat. A levél bélyegzõjén "Amherst" állt. A levél kézzel íródott, különleges betûkkel ... A régi angol és német method írás ötvözete. Kevés írásjelet használt, és elõrefutó ékezetekkel írt, az írásnak gépírásszerû hatása volt, és versei is így íródtak, talán, hogy könnyebben olvasható legyen. A legkülönösebb az volt, hogy hiányzott az aláírás. Egy kártyára írta ceruzával, és egy kis borítékban mellékelte. Egy nagyon szégyenlõs írót takart ez a momentum. A sors úgy hozta, hogy kapcsolatba kerültem Emily Dickinson nagybátyjával, aki mesélt róla egy keveset, de talány maradt végestelen végig.".
    Második levele:
    "Mr. Higginson! - ... Köszönöm a mûtétet, nem voltak olyan fájdalmasak, ahogy föltételeztem. Küldök további verseket is, amint kérte, bár nem nagyon különbözhetnek ...
    Szeptemberig fájtam, és senkinek sem tudtam elmondani, ezért daloltam úgy, ahogy a fiúk a grundon, mert féltem. Könyveim felõl kérdezett. Van Keats-tól, Mr. és Mrs. Browning-tól. Négy próza Mr. Ruskin-tól, Sir Thomas Browne és a Jelenések. Jártam iskolába, de az Ön értelmezése szerint nincs képzettségem.
    Amikor kislány voltam, egy barátom megtanított a halhatatlanságra, de túl sokat kockáztatott, önmagát is, és sose tért vissza. Röviddel késõbb a tanárom is meghalt, és néhány évig a lexikonjaim voltak a társaim. Késõbb találtam még valakit, de nem harcolt azért, hogy tanítványa legyek, elhagyta ezt a földet. Kérdezett a társaságomról.
    A dombok uram, a naplemente, a kutya, amelyik majdnem akkora, mint én, még az apám vette nekem. Õk jobbak minden létezõnél, mert õk ismernek engem, de nem árulnak el, és tó nesze délben, felülmúlja a zongorám.
    Egy bátyám és egy húgom van, anyámat nem foglalkoztatják a gondolatok, apám pedig túl elfoglalt a tényváltozataival, ahhoz, hogy észrevegyen bennünket. Vett nekem egy csomó könyvet, de könyörög, hogy el ne olvassam, mert attól fél, hogy megmérgezi az elmémet. Vallásosak, én nem, imádkoznak este és reggel ahhoz, akit Atyának neveznek. Attól tartok, fárasztom Önt a történetemmel. Tanulni szeretnék.
    Megmondaná, hogy nõhetnék fel?, vagy ez megtanulhatatlan, mint egy dallam, vagy mint a boszorkányság?
    Beszélt Mr. Whitman-ról. Nem olvastam tõle, de azt mondják, botrányos.
    Olvastam Miss Prescott "Circumtance" könyvét, de ez a sötétbe vezetett engem, ezért kerülöm... Nem tudom megmérni magamat. Úgy érzem kicsi vagyok.
    Olvastam az Atlantic-ban a legújabb fejezeteit, és hálás vagyok Önnek. Biztos voltam benne, hogy nem utasítja vissza kérésemet. Ez volt - uram - az Ön kérdéseire a válasz?
    Barátja E. Dickinson
    Ebben a levelében új verseket küldött, még mindig ugyanazzal a különös írással.

*

    "Drága barátom,
    ...Lenne ideje a barátom lenni, olyan barátom, amire Ön szerint szükségem lenne? ...Kicsi vagyok, nem árnyékolnám be túlságosan az íróasztalát... és nem szaladgálnék sûrûn, mint egér a gangon. Elküldeném néhány munkámat - nem túl gyakran, hogy ne okozzak gondot, és kérem, hogy nézze át...
    Lenne a tanítóm?
    E levelét már úgy írta alá, hogy "tanítványa". És verseket is küldött.

*

    "A következõ levélben képet kértem tõle, hogy legyen valami elképzelésem talányos levelezõmrõl" - írja visszaemlékezésében Higginson.
    A következõ válasz érkezett Emilytõl:
    "Hisz nekem anélkül? Nincs képem most, de kicsi vagyok, mint az ökörszem, hajam szõke, mint gesztenye belseje, szemeim, mint cseresznyék a pohárban, amit a vendég otthagyott..."
    A következõ leveleiben rendre az olvasható: "Drága barátom, köszönöm az igazságot."
    És panaszkodik önmagáról: "Nincs egyeduralom az életemben, és nem tudom szabályozni magam, és mikor próbálok rendszerezni, kicsinyke erõm ellobban és elhagy ... Azt mondta, csökönyös vagyok. Segítene fejlõdni? ..."
    Higginsont még ugyanabban az évben behívják katonának, még váltanak levelet, Emily beteg is lett, és barátságuk intenzitása innentõl kopni kezd.
    Higginson szerint nem írnak már rendszeresen egymásnak. Emily ugyan változatlanul a "tanítványa" aláírással küldi levelét, de Higginson szerint a "tanító" szerepe nem is létezett.
    "Mindig örültem a levelének, és annyi figyelmet adtam, amennyit bírtam..." Emilynek pedig sokat jelentettek a levelek. Egy ízben így ír errõl: "Drága Barátom ... a levél olyan barát, mint a halhatatlanság, mert csak tiszta értelem, test nélkül ..."
    És újra és újra megköszöni a Higginson igazságait.
    1870. augusztus 16-án végül is annyi levelezés után találkoznak Emily apjának házában.
    "Egy kis idõ múlva apró lépéseket hallottam, olyan zajtalanul jött, mint egy kisgyerek, szégyenlõsen. Arca jellegtelen volt és szemei, "mint cseresznyék, amiket a vendég a pohárban hagyott". Sima, vöröses barna haja és furcsa, apácatekintete volt, fehér piké öltözetet viselt, vállát kék gyapjú kendõ takarta be. Jött felém, két liliommal, amelyeket kislányos mozdulattal a kezembe nyomott, és csendesen azt mondta "Ezek az én bemutatkozásaim" "Bocsásson meg ijedelmemért, de sosem láttam idegent, és alig tudom, mit is mondjak."
    Aztán mégis beszélni kezdett ... és folyamatosan beszélt ... néha megállt, hogy engem kérjen beszédre. Nem volt ez színjáték, ... saját meggyõzõdésébõl beszélt, anélkül hogy figyelt volna a hatásra. Korábbi életérõl mesélt, amelyben az apja figurája, mint valami fõnök szerepelt - régi fazonú ember -, de elég volt ránézni a képére, hogy lássam puritanizmusát. Azt szerette volna, ha csak a Bibliát olvassák a gyerekei. Austin, Emily bátyja egyszer egy könyvet hozott haza, és jelezve Emilynek a turpisságot, a zongoraterítõ alá rejtette a szerzeményt
    - amit késõbb persze mindketten elolvastak."

*

Így kezdõdött. Így kezdõdött a szavak extázisa. És az élet extázisa Emilyben. Ezután ugyanazt az extatikus élményt keresi önmagában, és ha nem találja, teremt egyet. Tudatos makacs elszántsággal, és a formát mindig ráigazítja a tartalomra. "Úgy érzem, hogy nem elég erõteljesen fejezem ki magam."
    Aztán ezt keresi az élet megannyi dolgában, a háztartásban, a kenyérsütésben is. "Ha olvasok egy könyvet, egész testemet úgy lehûti, hogy nincs tûz, amely megmelegítene, tudom, hogy az költészet. Ha fizikálisan a csúcson érzem magam és fejem vesztve érzem magam mégis, tudom, hogy az a költészet. Ezek azok a dolgok, amikbõl tudom. Van más út?"
    Tulajdonképpen tragédia, hogy Higginson se tudott közel kerülni hozzá, akinek pedig ehhez minden lehetõsége megvolt.
    "Titokzatos volt. Csak ültem, néztem, mint az erdõben, fegyver nélkül hívogattam a madarat - írta róla. - Néha a feleségemnek is írt, virágot vagy illatos leveleket mellékelt, és egy-két verset. Egyszer könyvet is küldött. Máskor csak verseket..." Higginson ezen szavai persze már moderáltak, hiszen megesett, hogy gúnyolódásának tárgya Emily volt. És a tréfálkozásban felesége - akinek szemet szúrt a gyakori posta - jó partner volt.
    Emily Dickinson 1775 verset hagyott örökül.
    Versei dátumozás nélküliek, és 24 kivételével, cím nélküliek. 123 a megjelent versei közül még létezik kéziratban. Ezek kronológiáját csak írás alapján lehet nagyjából behatárolni.1 Testvére közbenjárásával írásainak kis része 1891-ben megjelent, amelyet két másik kötet követett, valamint még kettõ, amely leveleit tartalmazta. 1914-ben újabb versei tûnnek föl, majd az 1920-as években még továbbiak. Kissé késve, de elismerték irodalmi jelentõségét. Végül 1950-ben a Harvard Egyetem megvásárolta a hozzáférhetõ kéziratait és a kiadói jogot, majd hat kötetben kiadta verseit és leveleit is.
    A magyar irodalomban Károlyi Amy és Gergely Ágnes fordításai által válik ismertté. Károlyi Amy tizenöt évig foglalkozott Emily Dickinson fordításokkal, ezért is fordultam a fordítások zömében a munkáihoz.

*

    Emily Dickinson talányos, rejtélyes költõ.
    Az élet nem érinti nagy viharokkal, alig érik szólalásra inspiráló érzések, mégis az élet föltámad benne, a lelke mélyében, mint a mag, amely áttöri a kemény burkot, és szinte mást se kell tennie, mint öntözni a szívén növõ virágot. Aztán virágnak világot teremt, a verseinek önálló nyelvet. Minden Higginsoni tanács ellenére nem és nem ír szabályos verseket, és a rímeket is gyakran megtöri.

A lehetségesben lakom -
Valónál szebb e lak -
Az ablaka sokkalta több -
Ajtaja - számosabb

Szobái mint cédrus -
Szemnek nem gyõzhetõ -
S az ég oromzatából
Az örökös tetõ -

Vendégek - jobbnál jobbak -
Tennivaló csekély -
Kitárni mind a két kezem
Az Édenért.
(Károlyi Amy)

    Nem romantikus lelkû, asszonyi érzésekkel megáldott, szépszavú énekes, bármit mond minden sokkal mélyebbrõl érkezik.

Egy arcot varázslat ruház,
Ha nem jól láthatod.
A hölgy fátylat emelni fél,
Elûz varázslatot.

De átnéz fátyol-szemeken,
Kíván s mondja: ne még -
Ne szûnjön szótól a hiány,
Amit kitölt a kép.
(Károlyi Amy)

    Nem él egyértelmûen a költõi eszközök rafináltságával, metaforái nem metaforák, hasonlatai nem hasonlatok, hanem háromfelvonásos dráma egyetlen képben.
    Emily különös képessége a látás, úgy látni, ahogy csak keveseknek adatik meg, de csak ez, és csak ez lenne a titok? E fura kettõs-látás, amely egyszerre láttatja a dolgok színét visszáját, és mindkettõt egyenértékûen.
    Ebbõl a tenyérnyi életbõl, hogy lesz halhatatlanság? S miként ugrik át a falusi kertkapun az idõtlenségbe ez csöppnyi, látszólag erõtlen teremtés? Honnan lesz bátorsága?
    Versei az öröklét, a természet szinte teljes, valóságos és elképzelt megnyilvánulása, a lélek, és a halál, a halál, és újra a halál. Emily nem féli a halált, nem kívánja a halált, hanem úgy nyitja ki rejtélyét, mintha az idõtlenség ablakát nyitná ki. Úgy misztifikál, hogy nem misztifikál. Nem gyõzi le a halált, hiszen nem ellenfél számára. A halál is élet, az élet túlfelén.
    És versei is e motívumok szimbólumrendszerét hordozzák. A látáshoz sajátos képi rendszert és sajátos nyelvet teremt. Gyakran használ görög és latin szavakat. Mert csak ezekben a nyelvekben létezik az a különös ezoterikus kifejezésmód, amelyben teremt, és amelyben õ teremtõdik.
    Ideává válik a Szerelem, a Halál, és az Élet, az ideál szimbóluma a Méh, a Virág... az Évszakok, és Õ maga is. És mert szimbólum, ezért lehet, Virág, Méhecske.
    És mert a szimbólum mögötte rejtõzik az idea, a megfoghatatlan, az idõtlen és a halhatatlan, az élet, a halál, a halhatatlanság.
    Felfedezi magában az ént, az én mögött rejtõzött Ént, megközelíti és eléri a misztikus világot, míg csak maga is nem válik azzá. Így lesz a finom neszbõl földindulás, és a törékeny költõbõl géniusz.
    Így, ezzel a látással már bármit megtehet, gondolatsorokat ugorhat át, hiány-nyal mutathat, szótagokat olvaszthat össze, kihagyhat alanyt és állítmányt, önkényes képeket láttathat öntörvényû módokon.

Legtávolabbi dörgés
Az égnél közelebb.
Moraja tart, bár nyári dél
Lándzsát már félre tett.
A villám, ami elõtte járt,
Egyedül engem ért,
Nem adnám e villámcsapást
Maradék életért.

A levegõnek kölcsönét
Törlesztik boldogok,
De vissza nem fizethetõk
a fensõbb áramok.

Az életünk õk éltetik,
S a fényes csattanás
Csak kíséri a ránk törõ
Megvilágosodást.

A gondolat pihe-nyugodt,
Hangtalan robbanás,
Egy élet visszhangozza így
a magyarázatát.
(Károlyi Amy)

    Ezzel irizálóvá teheti a verseit, többérvényûvé, sejtetõvé, változatosan kódolhatóvá. A banális dolgok Emily Dickinson érintésére, átlényegülnek és átlendülnek a tér és az idõ meg nem világított oldalára. Az õt érõ impulzusok, szerelem, halál, felszabadítják a benne lévõ energiát.

Követve átváltozásaid,
Más porszemekben
Más mítoszokat
Kívánsz.
A prizma nem õrzi a színeket,
Csak hallja õket játszani.
(Károlyi Amy)

    Verseit tisztán, manipulálatlanul hagyta, nem valami irodalmi elvárás mércéi szerint születtek. Nem szépítgette õket valakiknek, valakik ízléséhez, õ az idõnek, a végtelen idõnek írt. Önvallomások, minden modorosság nélkül, és ez a kristály-õszinteség kevés költõnek adatik meg. Ha egyáltalán megadatik...
    És hogy mitõl lett nagy? Tud megtörni, emberül, és fel tud állni ezüst vértben, nem teátrális és romantikus lelkületû, érzékeny affekta, Emily Dickinson attól lett költõ, hogy bár tudatában volt saját értékének, mégis ellen tud állni a költõségnek, tud csatornává válni ég és föld között, tud közvetítõvé lenni, és nem holmi nemes lelkû szellemi adakozó, aki felkínálja az értékét a köznek. Alázatos tud maradni önmagához is.

Senki vagyok! És te ki vagy?
Te is senki?
Akkor mi ketten egy pár vagyunk - el ne
áruld!
Mert számûznek, tudod.

Milyen unalmas valakinek lenni!
Milyen közönséges, mint egy varangy
Hajtogatni a neved egy élethosszú napig
Az ámuldozó mocsárnak
(Boda Magdolna)

*

Kincset tartottam ujjaim között,
és aludni tértem.
A nap meleg volt és a szél száraz.
Azt mondtam: megõrzöm.

Fölébredtem és szidtam derék ujjaim.
A drágakõ elveszett.
És csak egy ametiszt emléke
Minden kincsem
(Boda Magdolna)
 

1 Költészetét tovább misztifikálja az a tény, hogy versei olykor eredeti nyelven is különféle módozatokban tûnnek fel, lásd Selected Poems  Letters edited by Robert N. Linscott, illetve The American Tradition Edited by Schulley Bradlley, Richmond Croom Beatty, E. Hudson Long, George Perkins, Grosset  Dunlap, Distributed by W. W. Norton  Company, Inc. Volume 2. Ennek az lehet az oka, hogy mivel halála után jelentek meg írásai, beleigazíthattak, de az is lehet oka, hogy több versváltozat maradt fenn. Forrásokból tudjuk, hogy E. D. választott a szinonimákból. (vissza)
 
 

MÉRLEG

VERGILIUS

IV. ecloga

Eljött már az idõ, mit a jósnõ szent szava hirdet,
újraszületve az évszázak nagy rendje megépül.
Már megtérhet a Szûz, meg az õsi saturnusi korszak,
már új sarjat küld le a földre az ég a magasból.
Csak te a most születõ gyermekre, ki hozza a vaskor
végét, és akivel beköszönt az aranykor a földre,
szûz Lucina, vigyázz: bátyád országol, Apollo.
És te leszel consul, te, midõn eljõ e dicsõ kor,
Pollio, és a világév nagy hónap-sora indul,
és te vezér, amidõn, ha maradt még bûn nyoma rajtunk,
eltûnik, s az örök remegés elhagyja a földet.
Õ pedig isteni életet él és isteni körben
látja a héroszokat meg, s õt is látni közöttük,
s kormányoz megbékélt földön az õsi erénnyel.
S néked, gyermek, a föld maga elsõ áldozatul hoz
gazdagon omló repkénnyel keveredve gyökönkét,
és vizi rózsát ont s vele együtt tarka akantuszt.
Önként tér meg a kecske fejésre, duzzad a tõgye,
s többé már nem féli a nyáj a hatalmas oroszlánt.
Illatosan, szeliden bölcsõd maga szirmokat áraszt.
Elbukik a kígyó, meg a mérges csalfa növény is
elbukik, és az aszír balzsam beborítja a földet.
Majd, amidõn hõsök nagy tetteit és az atyádét
már olvasni tudod, s mi a férfi erénye, megérted,
lassan, lágyan a búzakalász nõ szõke mezõkön,
tüske között a vadonban a szõlõ fürtje piroslik,
és a kemény tölgy törzse arany mézharmatot izzad.
Mégis, a régi csalárdság magva megmarad itt-ott,
az hajt gyenge hajón tengert kísérteni istent,
fallal övezi a várost, földbe hasítni barázdát.
Lesz új Tiphys is akkor, s hordani messzire Argo
választott hõsök seregét, új harcok is esnek,
és elküldetik újra a trójai sikra Achilles.
Attól kezdve, hogy emberré érleltek az évek,
kalmár hagyja hajóit, nem hord büszke fenyõszál
- mindenhol minden terem - át a tengeren árut.
Föld a kapától nem szenved, szõlõ a kacortól:
barna paraszt az igát is eloldja bikái nyakától,
és a juhok gyapját se hazugság festi szinesre.
Bíbor gyapjat a rét maga ád a rajt legelészõ
kosnak, majd a szinét sáfrány-sárgára cseréli,
és a bodor bárány maga öltözik enyhe pirosba.
"Már ily századokat pergess", szólnak guzsalyukhoz
végzetes egy akarattal a sors õrzõi, a Párkák.
Hív méltó hivatal, vállald, az idõ neked érik,
isteni szent gyermek, nagy magzata nagy Jupiternek!
Nézd, minden meginog, boltívei rengnek az ûrnek,
benne a föld és ég, meg a tengerek árja morajlik,
nézd, ujjong a világ a jövendõ korszak elébe!
Hosszú élet után bár addig tartana bennem
a lélek s az erõ, hogy zengjem tetteidet még:
zengõ szómat a thrák Orpheus sem gyõzi le dallal,
sem Linus, anyja amazt bár, ezt pedig atyja segítse,
Orpheust Calliopea, Linust szépséges Apollo.
Pánt is, hallja egész Arcadia, hallja, s itéljen,
Pánt is, hallja egész Arcadia, dalba legyõzöm.
Kezdd, kicsi gyermek, kezdj nevetést, ismerd fel anyádat,
hosszú volt a nehéz tíz hónap az édes anyának,
és aki nem nevetett bölcsõben már szülejére,
istenek asztala, istennõ nászágya se várja.

TRENCSÉNYI-WALDAPFEL IMRE FORDÍTÁSA
 
 

SZEPES ERIKA

Vaskor és aranykor között

I. rész

Jézus születése elõtt néhány évtizeddel élt egy római költõ, a legnagyobbak között számon tartottak egyike, Vergilius (i. e. 70 - i. sz. 19), akinél keresztényibb költõ igazán kevés született, hiszen másképpen nem érdemelte volna ki azt a legmagasztosabb küldetést, hogy a keresztény középkor valóban legnagyobb keresztény költõjét, Dantét vezethesse az annak hitvilágát egyetemes világképpé rendezõ mûve fiktív világtájain keresztül. És mindez úgy történt meg, hogy nemcsak arról nem tudott Vergilius, hogy õ lesz a középkori kereszténység kalauza, hanem arról sem, hogy õ - voltaképpen keresztény. Jámbor politeizmus-hívõ volt abban a római korban, amelynek a minden meghódított föld isteneit befogadó, a végtelenségig felduzzadt Pantheonjában még a küszöbnek is saját istene volt. S nemcsak a saját és idegen túlvilági hatalmakat tisztelte ájtatosan ez a jámbor költõ, hanem még a magukat istenektõl eredeztetõ pogány római császárok istenné válásának, apotheózisának lehetõségében is hitt. Mit tett a pius Vergilius (hogy kedvenc hõsének, Aeneasnak általa adott jelzõjét
    - pius = kegyes, jámbor - ráruházzam), amivel saját, keresztény szentté avatását kiérdemelte?
    Egyszerûen igyekezett biztonságban és jólétben élni egy olyan korban, amelyre a legkevésbé a biztonság volt a jellemzõ. Az évtizedes polgárháborúktól agyonzaklatott Itáliában még a Vergiliushoz hasonló, apolitikus lényeket sem kerülték el a válságok: egy háború során az õ birtokai is elkobzásra kerültek, s talán még személyes léte is kockán forog, ha nem akadtak volna támogatói a legfelsõ körökbõl: a gyõztes triumvirátus egyik tagját, a majdani Octavianus Augustust még az "iskolából" ismerte, együtt tanultak Epidus mesternél Rómában. Az ismeretségre és más tekintélyes patricius pártfogókra való tekintettel a késõbbi Augustus gondoskodott birtokai épségérõl és tulajdonjogának megõrzésérõl. A költõ hálából egész életmûvével szolgált a birodalom elsõ emberének.
    De hol itt a költõi nagyság, a Dantét megelõzõ, példára sarkalló jámborság?
    Az életmûben, természetesen, amelynek motivikája, szimbolikus-allegorikus megoldásai, mûfajai mind ott gomolyogtak abban az idõszámításunk körüli évtizedekben, amelyekre a vallástörténetileg érett szinkrétizmus, irodalomtörténetileg a sokmûfajúság, a költészetnek római földön addig sosem látott virágzása volt jellemzõ. A szinkrétizmus azt a folyamatot jelöli, amelyben a Róma köré tömörülõ avagy uralma alá hajtott világ filozófiai-eszmei-vallási áramlatai beépülnek az amúgy is idegen - görög - alapokon álló római gondolatvilágba, így egy heterogén világképet, eklektikus filozófiát és esztétikai ízlést eredményeznek. Ezt a páratlanul sokarcú, színes világot egyiptomiak, perzsák, zsidók és a meghódított kis népek együttesen alakították, a különbözõ eredetû vallási, irodalmi motívumok szervesen keveredtek és hozták létre azt a kultúrát, amelybõl mindenki kiválaszthatta a számára tetszõt.
    A polgárháború viszontagságaitól is menekülhettek a rómaiak az "idegen" kultúrák megtartó erejéhez, vehettek át belõlük megtermékenyítõ gondolatokat.
    Ez történt Vergilius esetében is. Megmentett birtokaira visszahúzódva írni kezdte életmûvét, a hármasoltár-szerûen összefüggõ, három nagy alkotást, amelyet a - tévesen neki tulajdonított - sírfelirat egyes szám elsõ személyében így foglal össze: "...cecini / pascua rura duces." - azaz: énekeltem legelõkrõl, termõföldekrõl és vezérekrõl. Ebben a hármasságban már az ókori kommentárok is (Servius, Suetonius, Donatus) nemcsak mûveinek sorrendjét látják, hanem felfedezni vélik az emberiség fejlõdéstörténetének három fázisát is, a pásztori világot, a földmûvelés kezdeteit és a háborúzó osztálytársadalmakat. Az általam elemzésre szánt ecloga az elsõ mûbõl, a Bucolica ecloga címû, Vergilius által összeállított gyûjteménybõl való.
    A polgárháborús városból a vidékre menekülés az életmód szintjén, a csatákat megéneklõ krónikák helyett a pásztori élet szépségeit lefestõ alkotások a költészet szintjén jelzik Vergilius eltávolodását a való világtól. Viselkedés- és alkotásmódjának már volt elõdje: a szürakuszai származású, de a világvárossá fejlõdött, hellénizált Alexandriában élõ görög költõ, Theokritosz, és mûvei, a városból elvágyódás nosztalgiájával született pásztori idilljei.
    A pásztorokról szóló költészet nemcsak a várostól elfordulás gesztusát jelzi, hanem az emberiség fejlõdéstörténetének korábbi, még ártatlanabb fázisába visszatérést is jelenti. A pásztorok hazája, Árkádia az emberiség aranykorának szimbóluma: az egyszerû, gonoszságtól és irigységtõl mentes pásztorok nem avatkoztak bele a természet életébe, nem tettek erõszakot az önként termõ földeken, sem a maguktól szaporodó, tejüket önként kínáló állatokon. Az ártatlanság kora ez, amelynek mitikus kifejezése, hogy Árkádia világa a szûz Artemisz istennõ fennhatóságának volt alárendelve, míg a földmûveléssel - a földbe erõszakos behatolással - termékennyé tett mezõk és kertek a termékenység és szerelem istennõjének, Aphroditénak a birodalma. Ezeknek az ártatlan pásztoroknak is Artemisz az istennõjük, a hozzá forduló himnuszokat-imákat szüzeknek kellett énekelniük - vagy pásztoroknak. A szûzi világ itt még nem a szexualitás tabuja, az aszkézis világa, csupán a természetességé és az ártatlanságé. Vergilius nevében - költeményeinek ismeretében - már a középkor ott látta a virgo (szûz) gyököt, görögül ezért is mondták Partheniosznak (szûziesnek).
    A Theokritosztól átvett mûfaj darabjai az eclogák, melyekbõl tizet állított Vergilius a gyûjteménybe. Ezekben a pásztori alakoskodás közönséges manírrá válhatott volna, vagy - amiképpen Kerényi Károly írta: "Joggal mondhatnánk, hogy viselkedésünkben van valami opera-szerûség, és a költõben némi primadonna vonás, ha az imával rokon elem nem volna jelen és nem emelné meg a játékot a szent ... szférájába."
    Mely elemekrõl mondja Kerényi, hogy az imával rokonak és a szent szférájába emelnek? Imaszerû mindjárt a kezdet, melyben az invokáció - ami teljesen idegen a pásztori idilltõl - a szicíliai, azaz a pásztori Múzsákat hívja segítségül a dal emelkedettebbé stilizálásához. Még egy ellentmondás: hogyan tehetik az egyszerû pásztori Múzsák emelkedetté a költeményt? Csakis úgy és akkor, ha a pásztori lét önmagán túlmutató jelentõséggel bír. Ennek egy vetületét már láttuk: valamiképpen kapcsolódnak az emberiség ártatlanságának korához, az aranykorhoz. Ám a téma, aminek megénekléséhez segítségül hívja õket, egyáltalán nem pásztori: egy gyermek születését adja hírül a költõ. Az alkalmi költészet egyik mûfaja tehát: egy genethliakon, azaz születést ünneplõ dal, ám ez önmagában még nem emelné a hangnemet. Valamiféle összefüggésben kell lennie a születõ gyermeknek a pásztorokkal.
    Mit hoz a gyermek születése a költõnek, hogy ilyen eufóriában és pásztori költeményben ünnepli? Beteljesedett általa a jósnõ szava, és új rendje támad az évszázadoknak, visszatérhet a Szûz és az õsi saturnusi korszak. Mesékbõl és mítoszokból jól ismerjük a gyermek születését jövendölõ jóslatokat: a leggyakrabban olyan fiúsarj világrajövetelét jelzik, aki majd megöli apját és helyette uralkodik, hatalmasabb lesz apjánál, és minden elõtte uralkodónál, minden eddiginél nagyobb gazdagságot hoz a földre és a rá bízott népre, és más tekintetben is rendkívüli képességekkel rendelkezik. A mi eclogánknak a jósnõ - a Szibülla - által megjövendölt gyermek a vaskor végét és egy új aranykor kezdetét hozza: a Szûzzel (Artemisszel) az ártatlanságot és az igazságot (Artemisz egyik aspektusa volt Diké, az Igazság); Saturnus, a fia, Jupiter által Latiumba számûzött, agg uralkodó magával hozzá uralkodásának jellemzõit: a békés, boldog világot, így lesz Itália földje Saturnia tellus, ami a mitikus metaforában az aranykor szinonimája. Sorolja is a vers az eljövõ boldog kor képeit: bõ termés búzában, szõlõben, mézben. (A saturnusi aranykor nemcsak a termények bõségét jelentette, hanem társadalmi egyenlõséget is, ennek maradványa a Saturnalia ünnepe, mikor a rabszolgák egy napra egyenlõek lehettek a szabadokkal.)
    A gyermek születése sok mitológiában a világ megváltozását hozza. Az Ótestamentumban Jesaja (Izajás, Ézsiás) szájából hangzanak el a Messiásváró szavak, a mi szövegünkhöz - nem véletlenül - igen hasonlóan: "A nép, amely sötétben jár, / nagy fényességet lát. / Akik a halál országának árnyékában laknak, / azoknak világosság támad. / Nagy ujjongással töltöd el õket, / kitörõ örömet adsz nekik / ... / Mert gyermek születik, / fiú adatik nekünk, / s az õ vállára kerül az uralom. / Így fogják hívni: Csodálatos Tanácsadó, Erõ, Isten, Béke, Fejedelem. / Messzire kiterjed majd az uralom, és a békének nem lesz vége / Dániel trónján és királyságában, / amelyeket megerõsít és megszilárdít a jog és az igazság által." (Jesaja 9, 1-6.) Késõbb: "Vesszõ kél majd Izáj törzsébõl, / hajtás sarjad gyökerébõl. / Az Úr lelke nyugszik rajta: / bölcsesség és az értelem lelke; a tanács és az erõsség lelek; / a tudás és az Úr félelmének lelke; / s az Úr félelmén telik öröme. / Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát, / s nem aszerint ítélkezik, amit a fül hall, / hanem igazságot szolgáltat az alacsony sorsúaknak, / és méltányos ítéletet hoz a föld szegényeinek." (Jesaja 11, 1-9.) A héber próféta Vergilius elõtt 700 évvel írt szavaiban hasonló az aranykori világ is, amit a két világmegváltó gyermek hoz magával. Jesajánál: "Aludttej és méz lesz a tápláléka...", és: "Akkor majd együtt lakik a farkas és a bárány, / és a párduc együtt tanyázik a gödölyével. / Együtt legelészik majd a borjú s az oroszlán, / egy kis gyermek is elkergetheti õket. / Barátságban él a tehén a medvével, / a kicsinyeik is együtt pihennek / és szalmát eszik az oroszlán, akárcsak az ökör. / A csecsemõ nyugodtan játszhat a vipera fészkivel /
    s az áspiskígyó üregébe is nyugodtan bedughatja a kezét az anyatejtõl elválasztott kisgyerek." (Jesaja 11, 1-9.) Az állatokkal együtt a növényvilág is megszelídül: "A tövisbokrok helyett felsarjad a ciprus, / és a csalán helyett felsarjad a mirrha." (Jesaja 55, 13.)
    A Jesajával megközelítõleg egy idõben élt görög Hésziodosz Munkák és napok címû tankölteményében így ír az aranykorról: "... a föld meghozta magától / bõ termését és dolgozni merõ gyönyörûség / volt, sok jó közepette, a dús legelõn legelészett / nyájuk..." (111-114.) Az eredetileg keleti, onnan Görögországon keresztül Itáliába került, különféle korokból származó Szibülla-jóslatok így jövendölik meg az aranykor világát: "Farkasok és bárányok a hegyekben egymással keveredve szénát esznek és a párducok a kecskegidákkal együtt legelésznek." (Oracula Sibyllina III. 788-89)
    Idõben és kultúrkörben Vergiliushoz közelítve Theokritosz XXIV., Hérakliszkoszhoz (A gyermek Héraklészhez) címzett idilljéhez érkeztünk, amely nem véletlenül beszél a hõs gyermekkoráról, hanem azért, hogy ezzel jelezze: neki is már gyermekkorában voltak rendkívüli héroszra utaló jegyei és õ is az emberiség jólétéért fog - kultúrhéroszként - fáradozni. Az õ általa fémjelzett korban is együtt legelészik a farkas és a bárány.
    Az aranykor tehát az emberiség õsi, elsõ, igazi gyermekkora: tiszta és ártatlan. Minthogy a történelemben megélt világok soha nem voltak ilyenek, a mítosz nyelvén megfogalmazódott a társadalmi hanyatlás folyamata is: az aranykort ezüst, réz majd vaskorszak váltja fel, ezekben egyre romló erkölcsök és egyre ínségesebb élet jut az emberiségnek. A jövendõmondók és a jósok, a remény felkeléséért, mindig a vaskort felváltó aranykor eljövetelét hirdetik: az aranykor bekövetkezését biztosra, de idõpontját teljesen bizonytalanra ígérik. A korszakok különféle népek jóslataiban
    1000 évenként járnak körbe, 1000 évenként jön el a Messiás (innen a - még a marxista tudományban is használt - chiliasztikus messianizmus kifejezés), de a négy korszak nem egyforma idõtartamú: az aranykor 400, az ezüst kor 300, a rézkor 200 és végül a vaskor 100 évig tart; az emberiség érdekes módon mindig éppen ebben az utolsó száz évben él, ezt bármeddig megteheti, mert az aranykor visszatérésének ideje bizonytalan.
    (A második részt a következõ számban olvashatják.)
 

MÛHELY
 

    BÁN ERVIN

    Egy nemzeti-demokratikus köznevelési kísérlet

1.

Ötvenöt évvel ezelõtt nagy fordulat történt Magyarország sorsában. A korábbi rend összeomlását koalíciós kormány vezényelte átalakulás követte, amelynek célja demokratikus állam és társadalom teremtése volt. A demokrácia építése azonban nehézségekbe, gátló tényezõkbe ütközött, nem sikerült igazán végigvinni. Ezért demokratikus kísérletrõl beszélhetünk. A kísérlet "futamideje" 3-5 év volt, a közélet különbözõ területein különbözõ idõben ért véget.
    A politikai, gondolati, gazdasági átalakulással nagyjából, de esetenként fáziskéséssel alakult át a magyar szellemi élet és az iskola.
    Az átalakulási folyamatnak hatalmas irodalma gyûlt össze fél évszázad alatt.
    A szerzõk azonban mintha nem vettek volna észre egy érdekes kísérõ jelenséget, pedig a korszak embere közelrõl láthatta, a sajtóból is kiolvashatta.
    Ha egy jó szemû, de a magyar múltat nem ismerõ külföldi megfigyelõ jegyezte volna, amit 1945 után néhány évig észlelni lehetett nálunk, azt jelentette volna a fõnökeinek, hogy Magyarországon nacionalista felbuzdulás tapasztalható. Kovács Imre, a Nemzeti Parasztpárt akkori elnöke, azt mondta egyik elõadásában: a nacionalizmust szájtépve hirdetõ korábbi hatalom dicstelenül elbukott, de a nacionalizmus él, sõt igazi korszaka következett el. Való igaz, hogy a szellemi életben - az ország nyomora ellenére - sajátos pezsgést, megújuló reményt lehetett érezni, s ez hatott az iskolára, a nevelés közegére is.
    Tulajdonképpen a nemzetté válás elmulasztott feladatait akarták pótolni. (Valószínûleg így értette Kovács Imre is azt, amit nacionalizmusnak nevezett.)
    A "fényes szellõ" nemzeti felbuzdulása volt ez.
    Az igazi nemzeti gondolat képviselõi akkor is, korábban is a nemzeti lét elengedhetetlen tartozékának tekintették a demokráciát. Imre Sándor már jóval a politikai fordulat elõtt kijelentette: "Még nem vagyunk nemzet. ... Ugyanis a nemzetbõl hiányzik a nép, Magyarországon nincs meg a politikai, kulturális demokratizmus, ami a nemzetté válás feltétele." (Idézi Faludi Szilárd, 1996.)
    A demokratikus kísérlet tehát együtt járt egy sajátos nemzeti kísérlettel. Ennek lényegét így fogalmazhatnánk meg: nyitás önmagunk és nyitás a világ felé. Minthogy a kor közéletében néhány évig igen különbözõ nézetek szólalhattak meg, ebben is többféle értékelés és tervezés kapott hangot. A legradikálisabbak úgy fogalmaztak, hogy hazánk négyszáz éven át német gyarmat - idõnként félgyarmat - volt, a gyarmatosítás rajta hagyta a nyomát a gondolkodáson, és a nyomok túlélték a politikai gyarmatosítást, mutatkoztak az állami szuverenitás visszaszerzése után is. Hivatkoztak arra, hogy a Horthy-korszak ideológiai hatása meny-nyire védtelenné tette az állampolgárokat a "német mákony"-nyal szemben, és még azoknak az ítélõképességét is megzavarta, akik elutasították a nácizmust.
    A teendõ tehát: válasszuk le a gondolkodásunkról és kultúránkról a rárakódott német réteget. Ezt várták tõlünk a gyõztesek is: "A németség nemzetközi megítélése egyértelmûen negatív volt. A magyar kül- és kultúrpolitika tudatosan törekedett a német kultúrával való kapcsolat lazítására. [...] A hidegháború kibontakozásáig a németellenesség Magyarország számára a nemzetközi felfogással való azonosulást jelentette."
    (N. Szabó József)
    A mûvelõdés igyekezett az új szelek irányába fordulni. A német tájékozódás helyére más támpontok kerültek: az igazi, a Rajnán túli Nyugat, amely elõl addig a német tömb elzárta a tekintetünket, és a környezõ népek, benne az orosz világ. Jelentkezett jogaiért, a hivatalos elismerésért az irodalom népi frontja, de csak ekkor került ki igazán a hivatalos gyanakvás körébõl a Nyugat címû folyóirat örökségéül maradt európaiság is.
    Az utcanévtáblákon és az iskolák homlokzatán megjelent Ady Endre, József Attila, Móricz Zsigmond, Juhász Gyula és a nemzeti alkotás más jelességeinek a neve, halála után hamarosan Bartók Béláé is. (Az addig Horthy Miklós út nevét cserélték az övére - jellemzõ az elõzõ korszak és az új kísérlet nemzetértelmezésének a különbsége.) Az átkeresztelések itt-ott egyházi neveket is érintettek; például - fõként nem magyar - szentek nevét vették el, hogy helyükre magyar tudósok, költõk, szabadságharcosok neve kerülhessen. De akadt az egyháznak nyeresége is; a Mária Terézia laktanya Szent László laktanya lett - a Habsburg császárné neve helyére magyar szenté került.
    Az új megközelítések jegyében leltárak készültek a társadalom mûveltségének jellegérõl. Úgy látták, hogy a polgárság jórészt a német szellem erõterében élt, a "lateiner" értelmiség mûveltsége latinos, a papságé latinos-németes volt.
    A középiskolai tantervek jelentõs mértékben igazolták ezt a vádat. Hóman Bálint kultuszminiszter a harmincas években azt hirdette, hogy a latin a magyarságnak második anyanyelve - de miféle magyarságra értette, hiszen a többség soha nem értett latinul, soha nem olvasta az auktorokat! A nemzeti váltást elsõsorban az iskolától lehetett várni. Keresztury Dezsõ, a parasztpárti kultuszminiszter, "minden tekintetben korszerû és minden ízében magyar" mûveltségre tett fogadalmat. Szavain átütött kissé a letûnt idõ retorikája, de a benne burkoltan megszólaló számadást megbízhatónak ítélhetjük: az eltûnt rend iskolájának mûveltségbázisa jórészt avítt volt, szelleme pedig nemzetietlen - a lihegõ nacionalizmus ellenére, vagy éppen azért.

2.

Ilyen helyzetben próbált új életet kezdeni a magyar iskola. Lelkes nemzeti tervezgetés folyt a szegénység és megalázottság napjaiban.
    A negyvenes évek második felének iskolatörténetérõl is sokat elmondott a szakirodalom. Ám a Kovács Imre említette "nacionalizmus" nevelési leágazásáról nem könnyû krónikás híradást találni.
    A Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról (1945-1948) kitûnõ gyûjtemény, de csak az; adatokat, iratokat mutat be. Ezt a munkát megtalálhatjuk a nagy budapesti közkönyvtárakban. Horváth Márton részletesebb iskolatörténetet írt a korról, de könyvétõl hiába kérnénk számadást a reformfolyamatokról mint nemzeti kísérletrõl. A téma szempontjából felhasználható Golnhofer Erzsébet tanulmánya, de ez, minthogy kandidátusi disszertáció, csak egy-két könyvtárban olvasható, kikölcsönözni természetesen nem lehet. Henri Smotkine francia professzor foglalkozik az egész negyvenes évtizeddel a Magyarországról írt kis könyvében, de az oktatásügyrõl csak annyit jegyez meg, hogy az iskolák kapui megnyíltak a nép gyermekei elõtt.
    Közvetett utalásokat természetesen találunk más munkákban is, ha keresünk.
    Sokan tartották a nagyon súlyos bajok egyikének (így a hatalomba bejutott népi balszárny), hogy a magyar nevelésügy "német minta alapján épült ki, így nem érvényesül benne a magyar szellem" (Golnhofer, 72.1.) "Magyarrá és demokratikussá akarta tenni a nevelést." (Uo. 73.) A két munkáspárt oktatáspolitikusai és sajtója is azzal védték a legfõbb újítást, az általános iskolát, hogy általa az egységes nemzeti alapmûveltséget lehet biztosítani. (A Nemzeti Parasztpárt nem egészen így képzelte.)
    A demokratikus és nemzeti nevelés irányítására Országos Köznevelési Tanács alakult. Elnökké Szent-Györgyi Albertet választották. A tanács tagjainak névsorában, másokéval együtt, Bibó István, Illyés Gyula, Karácsony Sándor, Kodály Zoltán, Sík Sándor, Szekfû Gyula, Zsirai Miklós nevét olvashatjuk. Soha ennyire magyar vezérkara nem volt a hazai nevelésnek! Szent-Györgyi Albert kijelentette: "Tekintetüket a jövõre kell hogy vessük, és a múlt a mai építõmunka közepette csak annyiban foglalkoztat bennünket, ameny-nyiben tanulságul szolgálhat a jövõre." Jelentõs elkanyarodás a múlttól: a múltközpontú konzervatív gondolkodási rend helyett jövõközpontú cselekvés. Tanulságos lehet a mai vajúdás bizonytalanságában. A nevelés szociális célja egyben nemzeti cél is volt, "a parasztság, a munkásság, a dolgozók nemzetbe emelése".
    A tantárgyak közül a történelemhez kellett leggyorsabban hozzányúlni, érthetõ okból. Az átirányítás leginkább a polgári radikalizmus irányában indult el. A tantárgynak, magától értetõdõen, a nemzet helyzetének új történelmi értelmezését kellett vállalnia. A magyarság németellenes küzdelmei a korábbinál nagyobb súlyt és teret kaptak. Szent Istvánnal kapcsolatban például felhívták a figyelmet arra, hogy az államalapító király szembeszállt a német agresszióval és uralmi kísérletekkel. A Habsburg-korszak értékelésébõl kivették az elõzõ tantervi ciklus történelemkönyveinek labanc magyarázkodását (és hellyel-közzel átcsúsztak az ellenkezõ végletbe). Kétségtelen, hogy az új történelemszemlélet kiforratlansága nyomot hagyott a tanításon, és a vezetõ csoportok között is elõfordultak viták történetértelmezési kérdésekben.
    A magyar nyelv és irodalom rangja nagyot emelkedett, legalább is elvi szempontból. A tantárgy jóval nagyobb óraszámot kapott az általános iskolában, mint az addigi gimnázium I-IV. osztályában. A gimnázium felsõ évfolyamaiban 1945 elõtt szégyenletes volt a nemzeti tantárgy helyzete, hiába panaszkodtak és lázongtak miatta a magyartanárok. A gyakorlati megvalósítás csak lépésrõl lépésre haladt, a bizonytalan helyzet miatt, ti. a "kifutó" osztályokban keveset lehetett változtatni az óraterven, a tantárgyak rendszerén. A tankönyvekbõl kihagyták a gyarló, didaktikus történetkéket, versikéket, amelyek addig az elemisták és "kisgimnazisták" irodalmi ízlését "nevelték". Természetesen még nem érkezett el Weöres Sándor gyermekverseinek az ideje, de a kor és a közeli múlt jeles írói (pl. Móricz Zsigmond) már helyet kaptak a gyerekek olvasókönyveiben. Megjelent, már az általános iskola tananyagában is, a 19-20. századi világirodalom legjavának néhány verses és prózai mintája is. Az iskolai iratokban még nem került elsõ helyre a magyar nyelv és irodalom a tantárgyak sorrendjében, ott a hittan maradt, a váltásra csak 1949-ben került sor; a fõ nemzeti tárgy mindmáig õrzi sorrendi elsõ helyét.
    Új volt az idegen nyelvek helyzete is.
    Az általános iskolában, az ötödik osztálytól kezdve, egy élõ idegen nyelvet kellett tanítani. Elvileg tehát minden magyar gyerek tanult idegen nyelvet tíz éves korától. (Gyakorlatilag még hosszú éveket kellett várni, amíg a tervbõl órarendi valóság lett.) A tanügyi vezetésnek az volt a célja, hogy a magyar lakosság kitörhessen a nyelvi elszigeteltségbõl, ne legyen tovább kevesek kiváltsága az idegen nyelvi tudás, ezt bátran nevezhetjük nemzeti feladatnak. (Ma értjük igazán!) Ami a tanítandó nyelveket illeti, észlelni lehetett azt a szándékot, hogy hátrább szorítsák a vesztes országok nyelvét, a németet és az olaszt, és kapjon minél nagyobb teret a gyõztesek nyelve, az angol, a francia, az orosz. Ez is tágíthatta a nemzet horizontját. Az olasz gyorsan "padlóra került" (sajnos). A némettel nehezen boldogultak, a közvélemény túlzott jelentõséget tulajdonított a hagyományos elsõ idegen nyelvnek. Pedig az egyoldalú nyelvi tájékozódásnak volt nemzeti kockázata, és ezt némelyek már korábban felismerték. Ha hihetünk a parlamenti jegyzõkönyveknek, a Hóman-féle tanügyi reform tárgyalásakor Teleki Pál helytelenítette a német általános elsõségét; Szabó Dezsõ úgy vélte, hogy a magyar iskolákban egyáltalán nem lenne szabad németet tanítani. A középiskolák egy része egyensúlyosabb tanításra tért át, sõt akadt olyan iskola, amelyik kiiktatta tantervébõl a németet (az akkori hír szerint a budapesti evangélikus leánygimnázium).
    A természettudományi tárgyakat nem érintette ennyire sürgetõen a változás követelménye. De gyorsan túl kellett adni például az olyan biológiakönyvön, amelyben efféle zagyvalék szerepelt: "A tiszta faj erõsebb, mint a kevert."
    Az eszmék és a tervek tehát szépek voltak. Mai fogalmaink szerint: az elõzõ kurzustól örökül kapott alattvalókból állampolgárokat akartak nevelni. A német "ihletésû" rasszizmussal terhelt nacionalizmus helyére az európai civilizációnak megfelelõ nemzeti tudatot állították a lakosság és az iskolás ifjúság elé.
    A nemzetietlenként megbélyegzett huszonöt éves ideológia elvetésével megpróbálták felrajzolni a magyar szellem igazi vonásait és válaszokat találni a nemzeti sorskérdésekre. Fontos teendõként fogták föl azt is, hogy megszüntessék a tudomány és a tanítás közötti ellentmondásokat, amelyeket az elõzõ korszak tanterveinek több pontján észlelni lehetett.

3.

    Sajnos, a siker tekintélyes része idõlegesnek bizonyult. Mai divatszóval azt mondanánk: a politika "bedarálta" a nevelés megújításának számos eredményét.
    Az eredményességet már kezdettõl fogva korlátozta a háborús viszonyokból maradt szegénység és az általános fellazulás miatt nehezen kezelhetõ színvonalcsökkenés. A közoktatás gyors megváltoztatásának érthetõ kísérlete, a struktúra kevéssé elõkészített bontásának elkezdése megrázkódtatást okozott, mint minden gyors váltás. 1947-ben elvették a kultusztárcát a Parasztpárttól. Általában is megfigyelhettük a nemzeti kísérlet útjának politikai eltorlaszolását. Utolsó demonstratív megnyilvánulása 1848 századik évfordulójának ünneplése volt. Az iskolák államosítása még kapott egy kis nemzeti hátszelet ("egységes nemzeti nevelés"). 1948 õszétõl szinte az egyetlen szervezet volt a közoktatás, amely még épített az elõzõ évek nemzeti értelemben újító értékeire. Jórészt még érvényben maradtak a demokratikus tantervek és az 1945-ben meg a következõ években kiadott tankönyvek. A gimnáziumok magyar nyelvi olvasókönyvet kaptak, amelybõl a tanulók olvasmányos formában tanulhatták meg azt, amit a nemzeti nyelvrõl tudni kívánatos, a finnugor õskortól a legújabb nyelvi eseményekig. (Ha elmarasztalnak is szubjektivitás címén, leírom: ezt tartom a legnemzetibb tankönyvnek azok közül, amelyeket életem - diákpályám és fél évszázados tanári mûködésem - idejében láttam, használtam. A következõ évben már nem szerepelt a tankönyvjegyzéken.)
    A negyvenes évek második felében a köznevelés egyik fontos tényezõje volt a népi kollégiumok hálózata, a NÉKOSZ.
    A tanulás minden szintjéhez kaput nyitott a paraszt- és munkáscsaládok gyermekeinek. Világos volt a távlati cél: a népbõl akart nemzetet nevelni. Hibáit, túlzásait szükségtelen tagadni, ám mégis méltatlanság volt a megrovás, amely 1948-ban érte a párt központi bizottsága részérõl. 1949. júliusában hivatalosan megszüntették a NÉKOSZ-t. A következõ tanév egyik feladatául a NÉKOSZ-nevelés "maradványainak" a felszámolását jelölték meg. Állíthatjuk, hogy "sikerült". Minthogy az 1949-50-es tanévben már a korábbitól teljesen eltérõ tanterv szerint, másféle szellemû és szemléletû tankönyvekbõl tanítottak, a "sikerrel" szûnt meg a nemzeti-demokratikus nevelési kísérlet véglegesen - ledõlt az utolsó bástyája.
    Ötvenöt éve kezdõdött, most éppen fél évszázada merült le az idõbe.

IRODALOM

A tantárgyelmélet forrásai 7. összeállította, szerkesztette és a bevezetést írta Antall József. Országos Pedagógiai Intézet, Budapest, 1988.
Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról (1945-1948). Kossuth Kiadó, Budapest, 1979.
Faludi Szilárd: Kolozsvári-Szegedi hagyományok. Imre Sándor neveléstana és a nemzetnevelés koncepciója. Magyar Pedagógia 1996: 289-297.
Golnhofer Erzsébet: Pedagógiai nézetek Magyarországon 1945 és 1948 között. Kandidátusi értekezés. Budapest, 1991.
Dr. Horváth Márton: A népi demokrácia közoktatási rendszere (1945-1948). Tankönyvkiadó, Budapest, 1975.
Henri Smotkine: La Hongrie. Presses Universitaires de France, Paris, 1984.
N. Szabó József: A külföldi magyar intézetek, tanszékek, lektorátusok és a kultúrdiplomácia. Valóság 1997/2., 53-69.1.
Pedagógiai lexikon. Karaban Könyvkiadó, Bp. 1997. (A NÉKOSZ sorsa: 574.1.)
 

TUDÓSPORTRÉK
 

KARDOS ISTVÁN

A magyar ipartörténet egyik
legnagyobbja

Aschner Lipót (1872-1952)

Ha némelyek talán furcsállják is, miért kerül Aschner Lipót ebbe a tudósokat bemutató rovatba, életpályáját megismerve talán félreteszik majd aggályaikat. Aschner ugyanis a tudományos iparvezetés és iparfejlesztés nemzetközi hírû alakja volt a maga korában.
    1872-ben született Assakürtön, az egykori Nyitra vármegyében. Apja vegyeskereskedõ volt, s mivel többre nem futotta, fiával csupán a négy polgárit végeztette el - így az ifjú, apja nyomdokába lépve, kereskedõsegéd lett. Ez azonban nem elégítette ki. Budapestre kerülve,  1896-ban lépett be az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. elõdjének, Egger Béla és Tsa Huszár utcai cégéhez. A vállalat a századelõn települt át a rohamosan iparosodó Újpestre. Aschner itt kistisztviselõként kezdte, majd rövid idõ alatt szédületes ívû karriert futva be kereskedelmi igazgató, majd 1918 decemberében - a vállalat vezérigazgatója lett.
    Mint vezérigazgató nem éppen humanista, de annál hatékonyabb munkamódszereket vezetett be, s az Egyesült Izzó csakhamar modern nagyvállalattá fejlõdött, sõt kilépett a világpiacra. Tungsram néven része lett annak a világot behálózó nemzetközi kartellnek, amelyhez a legnagyobb, izzólámpát gyártó cégek csatlakoztak: az amerikai General Electric, a holland Philips, a német Osram és a francia Compagnie des Lampes. E hatalmas szervezetben Aschner több ízben is betöltötte az alelnöki, majd az elnöki tisztet.
    A Tungsram sikereit mindenek elõtt rendkívül korszerû laboratóriumi hálózata révén érte el. Aschner a Külsõ Fóti úton laboratóriumok egész sorát hozta létre, és minden, az elektromossághoz szükséges kutatási feltételt biztosított, méghozzá a kor világszínvonalán. Ezekben a vákuumtechnikai és elektrofizikai laboratóriumokban fejlesztették ki a korszak legkorszerûbb fémszálas izzólámpáit, itt valósult meg Bródy Imre óriási jelentõségû találmánya, a kriptontöltésû izzó tömegtermelése. Itt kísérleteztette ki Aschner a világszínvonalú rádiócsõ-gyártást, s itt alapozta meg a késõbbi televízióképcsõ-gyártást is. de a gyár laboratóriumában érte el Bay Zoltán is elsõ Hold-letapogatási eredményeit.
    Aschner a gyár világvállalattá fejlesztése érdekében kimagasló képességû kutatógárdát gyûjtött össze. Mûszaki igazgatóvá Bay Zoltánt nevezte ki, elektrofizikai laboratóriumát Szigeti György irányította, a rádió-katód részleget Winter Ernõ - akit még az eindhoveni Philips gyár is "kölcsönkért" katódfejlesztésre -, de itt dolgozott a xerox-eljárás alapjait kimunkáló Selényi Pál és Millner Tivadar, a kriptonlámpa felfedezõje, a már említett Bródy Imre, az elsõ Holdszonda-kísérlet elõkészítõje, Budincsivics Andor, és Barta István akadémikus, aki 1936-ban - Mihály Dénessel együtt - bemutatta a legelsõ zártláncú televízióadást, a budapesti Gellért Szállóban.
    Aschner vezetõi, tudományszervezõi nagyságáról mi sem tanúskodott jobban, mint az a tény, hogy e kutatóbázist már 1922-ben, a megszokott ipari gyakorlatot jóval megelõzve, állította fel. Igen jellemzõ rá az az eset, amit Bay Zoltán beszélt el egy alkalommal. Aschner 1936-ban 300 000 pengõt ajánlott fel a budapesti egyetemeknek, fizikai kutatások céljára, s kezdeményezésére összehívták a professzorok tanácsát, hogy véleményezzék: mire fordítsák azt az akkoriban hatalmas összeget? A professzorok túlnyomó többsége a rádiógyártás problémáit megoldó kutatások támogatását javasolta, ám Aschner, aki akkor már hallott az Otto Hahn vezette németországi atomfizikai kísérletekrõl, arcrándulás nélkül így szólott: "A professzor urak meggyõztek engem. Ebbõl az összegbõl tehát megalapítjuk az atomfizikai tanszéket."
    Koncepciózus, mindenkor távlatokban gondolkodó vezetõ volt, minden kétség nélkül a magyar ipartörténet egyik legnagyobbja. A harmincas években már szociális érzékenység is jellemezte, részint racionális megfontoltságból is. Színvonalas üzemi étkeztetést vezetett be, a gyárhoz tartozó gyermekintézményeket üzemeltette, strandot és sportlétesítményeket építtetett.
    1944. március 19-én az országot megszálló németek az elsõ között tartóztatták le, és Mauthausenbe deportálták.
    Az amerikaiaknak azonban - rejtelmes fogolycsere révén - sikerült Svájcba menekíteniük.
    A felszabadulás után, a magyar kormány kérésére, hazatért, s bár már megöregedetten, betegen, alelnökként bekapcsolódott az államosított Egyesült Izzó munkájába. Fáradhatatlanul dolgozott élete utolsó napjáig, 1952. február 6-án bekövetkezett haláláig. Életmûve, tevékenysége a magyar ipartörténet aranylapjaira kívánkozik.
 

MORFONDÍROZÁS
 

SZERDAHELYI ISTVÁN

A lódarazsakat meg kell ölni

Valahol itt lakhatnak az ablakomat árnyékba borító hársfa-katedrálisban. Gyerekkorom óta be-betévedtek hozzánk, de csak napközben, és rendre el is szálltak, nem volt velük különösebb gond. Most viszont, hogy éjfél után is ott gubbasztok a szövegszerkesztõm képernyõje elõtt, s az ablakot nyitva kell tartani, mert a cigarettám füstje - mint valamennyi élvezetes dolog - egészségtelen, minden nyári éjszakán megjelenik egy ilyen hüvelyknyi rovaróriás, és addig õrjöng az íróasztal-lámpám körül, míg meg nem ölöm. Elhessegetni nem lehet, mert villámgyors és gonosz természetû, ha nem ölöm meg, elõbb-utóbb megmar.
    A lódarazsakat meg kell ölni.
    Könnyû és tiszta haláluk van; amikor függõleges tartással elkezdik tombolásukat a lámpa körül, a készenlétben tartott hosszú papírvágó ollómmal elnyisszantom a derekukat, s a hullájukat belelapátolom a hamutartóba.
    Könnyû és tiszta haláluk van, de minden halál szörnyûséges, és ezek a feszült, gyilkos pillanatok kirínak napjaim idilljeibõl. Nálam a dolgoknak szertartásos rendjük van, s felébredés után, amikor még rosszindulatú és magába fordult vagyok, megszabott lépésekben, a békés boldogság örömeivel engedem magamhoz az életet. Az elsõ, hogy felveszem a szemüvegemet, megnézem az unokám színes fényképét - Németországban él és Béka-Brukinak hívom - s elmosolyodom. Azonnal kivilágosodik és felmelegedik minden, a lakás tárgyai határozott kontúrokat nyernek. Béka-Bruki is mosolyog a képen, a világ biztonságos és barátságos. A második lépés az erõs illatú, méregerõs fekete tea és a magam készítette, sajttal sütött tükörtojás mámorító ízei, aztán a kávé és az elsõ cigaretta ernyesztõ gyönyöre, s végül a fürdõszoba illatos bõrérzetei. A záróakkord a második cigaretta feszült, éber logikával feltöltõ energiája.
    Ezenközben egyre szól a rádió, zene és érdekes újdonságok a távoli világból. Itt persze be-beröpül már egy-egy õrjöngve keringõ hír is, de a lelkem mélyén készenlétben tartott láthatatlan olló kettévágja a derekukat, és belapátolom õket a feledés hamutartójába.
    A lódarazsakat meg kell ölni.
    A reggeli szertartás után felmászom a fából ácsolt galériámra, a könyveim közé, az elõzõ éjszakán abbahagyott munkához. A gondolatok világához, ahhoz a világhoz, ahol békés és biztonságos minden, hiszen ez az a világ, amelyet meghitten ismerek, ahol mindenhez érthetek, s ahol tõlem is függ, hogy mi hogyan alakul. Ahol egyenes derékkal és felszegett állal nézhetek az utókor felé. Innen le se jövök, csak - ugyanazon idõpontokban - az ebédhez, vacsorához, meg a délutáni kerti munkához. Erre eredetileg a feleségem kényszerített, de mostanra már a szertartás részévé vált. Rájöttem, hogy a kert is ugyanolyan biztonságos világ, mint a gondolatoké, s ugyanolyan személyes ismerõseim lettek a madarak, fák, bokrok, mint Arisztotelész vagy Bojtár Bandi poétikai virányai. Az egyik cserjét például Túlélõ Bokornak hívjuk
    - úgy hírlik, valami loncféleség -, mert az életünkön átgázoló építkezési hullámok vagy ötször is letarolták, sújtotta mész, cement és sitt, de mindent átvészelt, mindenen átfurakodott a gallyaival. Száraz idõkben protekciós locsolást kap; sok életbölcsességet tanultam tõle.
    Ezekben a világokban tûrhetetlenek az õrjöngõ lódarazsak.
    A lódarazsakat meg kell ölni.
    Hetenként egyszer-kétszer, ha bemegyek az emberek közé, s barátaim megkérdezik, mi újság, mosolyogva ingatom a fejemet. Néha átvillan rajtam, mit szólnának, ha azt felelném, megnyertem egy gerillaháborút. Sikerült megfejtenem, miért nincs irodalmi konstruktivizmus, noha szekérderéknyit írtak róla. Aztán õk mondják el, mi újság, közismert gengszterekrõl és politikusokról beszélnek, s azt hiszik, hülyéskedek, amikor egy-egy név hallatán megkérdezem: az ki? Néha valóban hülyéskedek, de korántsem mindig. Pocsék névmemóriám van, és lelki ollómmal is kettévágok neveket.
    A lódarazsakat meg kell ölni.
    Nagyon veszélyesek. Egyszer az történt, hogy két órával az óriás rovar kettévágása és hamutálba való temetése után elnyomtam a cigarettámat, s véletlenül hozzáértem a potrohához. Ki sejtette, hogy ezek órákkal a haláluk után is reflexszerûen döfnek, ahogyan a réges-rég halott ideológiák is egyszer csak belénk eresztik a fullánkjaikat. Életemben még ilyen fájdalmat nem éltem át. Mintha a szívem lüktetésének tempójában az ujjamra vágtak volna egy kalapáccsal. Napokig tartott a kín, hetekig érzékeny maradt a szúrás helye.
    Van, hogy a reggeli rádiózás során berepülõ, s lelki ollómmal kettévágott hírekkel is így járok. A lódarazsakat meg kell ölni, de nem mindegyiket sikerül. Csak a gondolatok világában függ tõlem is, mi hogyan alakul, meg a kertben. Mikor a hírek valóságreflexei meresztik felém mindenfelõl a fullánkjaikat, gyakran lüktetve sajog az ujjam. De a semmittevést buzgó tevékenységgé burjánoztató szájjártatás és ülésezés helyett meglocsolom a Túlélõ Bokrot, ennek van értelme. Gondolni persze gondolok mindenféléket.
    A lódarazsakat meg kell ölni.
 

PETÕ GÁBOR PÁL

... csak pontosan, szépen ...

Két lapszéli jegyzet lapunk 2000. októberi számához

1. Kultúra és pisztoly

A "Führer" úgynevezett "asztali beszélgetéseit" tartalmazó könyvrõl szóló érdekes ismertetésben ezt is olvashattuk: "A germán kultúrmisszió lényegét fejezi ki Joseph Goebbelsnek, Hitler propagandaminiszterének kijelentése: Csak azt ne halljam, hogy kultúra, mert elõkapom a pisztolyomat.
    Ez a kifakadás, amely híven kifejezi a nácizmus kultúraellenességét, gyakran felbukkan a III. Birodalomról szóló írásokban. Ám van vele egy kis baj: hol ennek, hol annak a náci vezérnek tulajdonítják. De ki is mondta valójában?
    Dr. Goebbels birodalmi propagandaminiszter biztosan nem, éspedig nemcsak azért, mert diplomás, doktorált, és bár aljas, de mûvelt, kulturált ember volt, hanem azért sem mondta, mert õ - hivatalánál fogva - a kultúrával "foglalkozott": õ irányította (és cenzúrázta) az irodalmat, a színházat, a filmet, a rádiót, a sajtót, de még a tudományt is - vagyis körülbelül mindent, amit kultúrának szoktunk nevezni.
    A durva, cinikus brutalitás ráillene Hermann Göring marsallra - de õ sem mondta.
    Volt Németországban egy jelentéktelen író, Hanns Johst, akit a nácik megtettek a Birodalmi Színházi Kamara elnökévé. Tõle származik - mestersége következtében eléggé meglepõ módon - ez a hírhedt mondás. És mégsem tõle származik, hanem az õ Schlageter címû drámájában mondják. A Schlageter: személynév. Albert Leo Schlageter 1894-ben született a Fekete-erdõben levõ Schönauban. Katonatiszt volt, és 1923. május 26-án "hunyt el" a Düsseldorf melletti Golzheimer Heidén. Az "elhunyt" ezért írandó idézõjelben, mert Schlagetert kivégezték. Ugyanis a Németországnak az elsõ világháborúban elszenvedett veresége után garázdálkodó úgynevezett szabadcsapatok (Freikorpsok) egyikének volt tagja.
    A francia megszállás alatt álló Ruhr-vidéken szabotázsakciókban vett részt, amiért a francia hadbíróság halálra ítélte.
    "A nemzetszocialista propaganda mártírként kezelte" - írja róla a kitûnõ német Brockhaus lexikon 1992-es kiadása.
    Innen származik tehát a hírhedt szállóige. Jellemzõ a dráma szereplõjére és ezúttal az írójára is: aki a kultúra szóra a revolveréhez nyúl, az náci, vagy legalábbis pro-náci, szélsõjobboldali. De aki a kultúrát revolverként használja - s ilyesmit napjainkban is láthatunk -, az sem sokkal jobb.

    *

    Ennek az ügynek - nem az idézett szólásnak, hanem a Schlageter-ügynek - van egy elképesztõ, és véleményem szerint, szégyenletes utótörténete.
    Schlageter, amint a fentiekbõl kiderült, szélsõjobboldali terrorista, afféle "prenáci" volt. Ennek ellenére Karl Radek akkor a Komintern különleges németországi megbízottja, üdvözölte Schlageter "hõsiességét"! (François Furet: Egy illúzió múltja. Európa Könyvkiadó, Budapest 2000. 322. old.) tehát nem valami tájékozatlan ifjú baloldali került egy "platformra" a neonácizmussal: Karl Radek, lengyel származású (igazi nevén Sobelsohn, 1885-1939?) újságíró, a nemzetközi munkásmozgalom tekintélyes személyisége, aki már az elsõ világháború elõtt részt vett a lengyel és a német munkásmozgalomban, az 1917-es októberi forradalom után pedig Szovjet-Oroszországban, majd a Kommunista Internacionáléban fontos pozíciókat töltött be, volt diplomata (több nyelven beszélt kitûnõen), ideológiai és pedagógiai tevékenysége is jelentõs (egy ideig a Szun Jat-szen nevét viselõ egyetem rektora is volt) - és mégis ezt mondta! Sõt: a Komintern Végrehajtó Bizottságának III. teljes ülésén, 1923 júniusában ezt mondta Schlageterrõl: "Ennek a fiatal német nacionalistának a sorsát nem szabad sem elhallgatni, sem megvetéssel beszélni róla. ... Az ellenforradalomnak ez a bátor katonája megérdemli, hogy mi, a forradalom katonái is tisztelettel emlékezzünk meg róla. ... Mindent meg fogunk tenni, hogy az ilyen emberek, mint Schlageter, akik készek meghalni egy nagy ügyért, ne a semmi, hanem az egész emberiség jobb jövõje felé meneteljenek." (Furet id. mû, 338. old. A Bulletin communiste - vagyis a Komintern hivatalos kiadványa - 1923. július 26-i száma 420-421. oldaláról idézi!)
    Ez a meghökkentõ kijelentés baljóslatú elõjele annak, hogy a "weimari Németországban" (1918-1933) a kommunisták, bár tisztában voltak a hitlerizmus jellegével, nemegyszer együttmûködtek velük.

2. A korszerûtlenség korszerûsége

Bálint György 1936-ban írott Önarcképvázlatának újraközlésével jó szolgálatot tett lapunk. Gondolkodásra ihletõ írás ez, és jó irányba mutat: ma is helyes korszerûtlennek lenni, mint õ volt akkor, vagyis ne higgyünk annak, aminek ez a kor hisz, ne élvezzük, amiért lelkesedik (pl. millenniumi hisztériáért, koronáért, vitézekért, zászlókért, a mind intenzívebb tömjénfüstért), ne osztozzunk a múlt feltétlen
    (és meghamisított) tiszteletében.
    Bálint György mûveit valóban jó ideje nem adták ki, de sok vájt fülû olvasó (és fõleg tollforgató) könyvespolcán ott állnak sokféleképp válogatott kötetei. Legyünk vele együtt korszerûtlenek abban is, amit szinte prófétai elõrelátással leírt ebben a cikkében: mi is utasítsuk vissza azt a kényelmes gondolkodást, mely ellentétes tartalmú politikai rendszereket egy kalap alá vesz, mert bizonyos módszereik hasonlóak. Õ akkor nem akarta megnevezni a leggyakrabban "azonosított" politikai rendszereket "melyek a valóságban csak annyira azonosak, mint amennyire az asztal azonos a szamárral, azon a címen, hogy mindkettõnek négy lába van". Nekünk sem kellene megnevezni: mindenki tudja, hogy arról az arcátlanságról van szó, amely halottgyalázó, kegyeletsértõ módon azt hirdeti, hogy a Gulág azonos Auschwitzcal, a szovjet rendszer és fõleg a kommunizmus a nácizmussal!
    A Bálint-cikket megelõzõ tömör és kemény írás joggal mondja: csak ámulni lehet azon, mennyire idõszerûek Bálint György írásai, mennyire rólunk és nekünk szólnak. Csak éppen a "miniesz-szék"(?) felsorolásába csúszott bele valami félreértés. A bevezetõ cikk írója zárójelben, de kurzív szedéssel ezeket sorolja fel: A kultúrember válsága vagy a botcsinálta individualizmus, A kritikusok árulása, Útmutató kezdõ helyeslõnek, A butaságról, Odisszeusz vagy az óvatosság, Levelek kezdõ felháborodókhoz, Az elmélet dicsérete, A toronyõr felkelése és a többiek.
    Nincs "Levelek kezdõ felháborodókhoz" - helyesen: Intelmek kezdõ felháborodókhoz; de fõleg nincs "A toronyõr felkelése és a többiek" (ez utóbbi három szó nyilván már nem tartozik az idézett szövegekhez, vagyis nem kellett volna kurzívval szedni), de kontaminálódott két cikk: A szavak felkelése (ez egyik, persze posztumusz cikkválogatásnak is a címe volt) és A toronyõr visszapillant - ami viszont két nagy, kétkötetes gyûjteményes válogatásának (az 1961-esnek és 1966-osnak) a címe is volt.
    Mindez nem változtat sem Bálint György, sem emléke idézõjének érdemén, de Bálint bizonyára a fejét csóválta volna ezek olvastán. Õ tudta, amit barátja: "Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes."
 

OLVASÓLÁMPA
 

WIRTH ÁDÁM

Intellektuális önéletrajz
- kortörténeti háttérrel

Szigeti József: Intellektuális önéletrajzom

Nem kis morális és intellektuális bátorság kell manapság ahhoz, hogy egy - történelmi tapasztalatokból kitartó elméleti munkával leszûrt, egyéni intellektuális fejlõdése során a maga számára belsõleg is kikínlódott - világnézetéhez ragaszkodó marxista értelmiségi eddigi életét és munkásságát mérlegre téve, eredményeivel és kudarcaival számot vetve, a szellemi önfeltárulkozás és élveboncolás kockázatait vállalva, megírja, és közzé is tegye intellektuális önéletrajzát. Az önéletrajzíróra sokféle csapda leskelõdik: nosztalgikus ellágyulás, szentimentális érzelgõsség, önsajnálat és önigazolás, a pillanatnyi történelmi kudarc nyomasztó súlya alatt önmaga és elvei felelõsségelhárító megtagadása, menekülés a vak történelmi szükségszerûség elvont sémáiba. Elkerülésükhöz önmagában a vállalkozás bátorsága nem elegendõ, tudományos vértezettség, a megélt történelmi anyagban elmélyedni képes komoly elméleti munka, objektív elemzés és szubjektív önvizsgálat képessége is szükségeltetik. Az így készülõ önéletrajz több mint személyes történések és emlékek leltározó leírása: a kora társadalmában eligazodni vágyó, saját helyét keresõ, hivatást választó, alkotni akaró, gondolkodva cselekvõ, a tudatos harcot is vállaló ember életének és munkásságának a személyen túlmutató, jövõre orientált összegzése. Olyan gondolati összegzés, amely egyben tett is. Szigeti József könyve, az Intellektuális önéletrajzom ilyen munka.
    A most megjelent könyv egyes fejezeteivel az Ezredvég olvasói az elmúlt évek során a folyóiratban közölt részletekbõl már megismerkedhettek. A könyv egészét olvasva azonban az "intellektuális önéletrajz" olyan összefüggései, gondolati ívei tárulnak fel, amelyek a részekre darabolt, idõbeli megszakításokkal történõ közlésben szükségképpen rejtve maradtak, s igazi jelentõségük csak az egymást követõ fejezetek szerves kapcsolatában, a szerzõ életének és intellektuális fejlõdésének összfolyamatában mutatkozik meg.
    Szigeti 1948-ig terjedõ intellektuális önéletrajza, általa eredetileg másra alkalmazott, de rá is illõ hasonlattal, "a szellem Odisszeájának kalandsorozata". Ahogyan Homérosz eposzában Odisszeusz kalandjai csak a hosszasan bolyongó hõs hazaérkezésével kapják meg értelmüket, a szellem Odisszeájának kalandsorozata is csak a szellemi révbeérkezéssel kapja meg értelmét. Szigeti számára ezt a szellemi révbeérkezést a marxizmussal és a forradalmi munkásmozgalommal történõ találkozás jelentette. Természetesen nem a hajózás végleges befejezése, hanem saját szellemi otthonának, a biztos kikötõnek megtalálása értelmében.
    A meglelt biztos kikötõbõl, most már megfelelõ navigációs eszközök birtokában hajósunk újabb veszélyekkel terhes, hajót és hajóst egyaránt próbára tevõ további kalandos utazásokra indulhatott. Ez a történet azonban még megírásra vár.
    Most megjelent könyve azon úton vezet végig bennünket, amelyen egy pestkörnyéki kisvárosban felnõtt gyermekember "világnézetéhségétõl" hajtva Magyarországon a negyvenes évek derekán eljutott a marxista világnézetig. A maga egyediségében ez az út egyszeri és megismételhetetlen. Sok kortársa másképpen, más utakat megjárva jutott el a marxizmusig. S valószínûleg más utakon kell végigmenniük a következõ nemzedékeknek is, ahhoz, hogy eljussanak a marxizmushoz. Senki nem született, és a jövõben sem születik marxistának. Marxistává csak az élettapasztalatok, saját megélt tapasztalatai és a tudatosított társadalmi tapasztalatok alapján, intellektuális útkeresés és intenzív munka útján válhat valaki. Szigeti "intellektuális önéletrajza" arra a fundamentális kérdésre keres választ: hogyan lesz az ember azzá, ami? Az õ esetében tudatos marxistává. Az egyszeri és megismételhetetlen személyes példának van általános érvényû, a konkrét személyen túlmutató, a jelenhez és a jövõhöz szóló mondanivalója is: hogyan lehet, hogyan lesz, valaki mai korunkban marxistává.
    Az Intellektuális önéletrajzom a szerzõ fejlõdéstörténetét - a kora serdülõkortól a kiforrott, érett gondolkodóig - a korba ágyazva mutatja be. Azaz, olyan egyéni élettörténetként, amely az egyén reflektálódása korában és szellemi áramlataiban, s egyben ezek reflektálódása az egyénben. Így kifejlõdõ szellemi arculata mindenestõl a sajátja, s mégsem csupán az övé, hanem mindazt felöleli, amit kora felkínált és adott, s abból kritikailag elsajátított. Az egyéni élettörténet háttereként, kereteként, befolyásoló közegeként plasztikus képet kapunk a családi környezetrõl, lakatossegédbõl katonazenésszé lett apával, vasesztergályos nagybácsival, kommunista nézeteket vallókkal és kardgyárossal a rokonságban. Szülõvárosa szociográfiájáról, a magyarországi és csehszlovák köztársaságbeli viszonyok különbözõségeirõl, a rákospalotai Wágner Manó nyilvános reálgimnázium és budai érseki katolikus gimnázium tanári karáról, tanulóinak szociális összetételérõl. A hivatalos politikai kurzus és a terjedõ fasizmus megnyilvánulásaival való találkozásokról, az egyetemen uralkodó ideológiai légkörrõl, az Eötvös Kollégium pedagógiailag inspiráló atmoszférájáról és kedvezõ tanulási feltételeirõl, a "tanár urak és gólyák" viszonyának furcsaságairól, a Vajda János Társaság tevékenységérõl, a hazai irodalom és irodalmi élet állapotáról, a háború lélekromboló és emberpusztító hatásáról, a bécsi Collegium Hungaricumról a háborús években. A felszabadulás és az újjáépítés lelkesítõ pátoszáról a háború után. A British Council ösztöndíjasaként Angliában szerzett tapasztalatokról.
    Mindezt érzékletes leírások, élménybeszámolók, emberi portrék fûszerezik. Ennek során nem titkolja pozitív és negatív személyes elfogultságait sem. Elismerõ tisztelettel adózik azoknak, akik élete különbözõ szakaszaiban támaszt és impulzust jelentettek számára élete alakításához és intellektuális fejlõdéséhez, akkor is, ha nézeteik sokban eltértek és útjaik késõbb elváltak egymástól. Nyers szókimondással szól azokról a vitákról és személyes konfliktusokról, amelyekbe idõnként legközelebbi barátaival és társaival keveredett. Vélt vagy valódi igazát mindig dacos büszkeséggel, néha talán túlságosan is nagy indulattal védelmezte. Volt bátorsága és ereje igazságát ár ellen úszva is képviselni, gyakran a hatalmon lévõk és a konformista többség rosszallását is kiváltva. Ugyanakkor volt ereje tévedéseit és hibáit is felismerni és korrigálni. A mérce nála ebben is az igazság keresése és a tudományos igényesség volt. Emberi kapcsolatokat, elismerést, sikert, érvényesülést elsõsorban ennek rendelt alá. Ezért tekinthet vissza nyugodt tudományos és morális lelkiismerettel életére és munkásságára, vállalva annak konfliktusait, tévedéseit és kudarcait is. Joggal írhatta le: "Ha lelki szemeim elõtt elvonultatom azoknak az élõ és halott kortársaimnak a képét, akik sikeremberek voltak és sikereiket nem utolsó sorban annak köszönhették, hogy csatlakozás és nem-csatlakozás, a beletartozás és kívülállás kétértelmû játékait játszották: vonakodva fogadtak el pozíciókat, csak azért, hogy annál biztosabban, mint párton kívüli vagy párton belüli szimpatizánsok megkaparintsák ezeket, fenntartással írtak, mint "marxisták" vagy a marxizmushoz közeledõk, de fenntartásaik, uram bocsá "kritikájuk" éppen ott hallgatott el, ahol valóban szükség lett volna rá, akkor bevallom mély elégedettséggel tölt el, hogy La Bruyère-rel szólva az honnête homme szerepét vállaltam." Vagyis, ahogyan La Bruyère aforizmájában olvashatjuk: "a tisztességes ember saját kezûleg fizeti magát azért az odaadásért, amellyel kötelességét teljesíti, - azon örömmel, amelyet akkor érez, amikor dolgát teszi, és nem érdekli sem a dicsõítés, sem a megbecsülés és elismerés, ami esetében nemegyszer hiányzik". (Talán innen az a belsõ harmóniát sugárzó nyugodt derû, amely a könyv borítóján látható fotográfiából árad.)
    Szigeti intellektuális fejlõdése a marxizmusig nem nyílegyenesen haladt elõre. Az akkori Magyarország ideológiai viszonyai között nem is haladhatott így.
    A szellemi útkeresés és öntudatraébredés elsõ idõszakában érdeklõdése rátermett pedagógusokkal való szerencsés találkozások függvényében szükségképpen sokfelé csapongott, hol a rajz, hol a zene, hol a matematika, hol az irodalom irányába. Több területen is kipróbálva magát, fokozatosan ismerte fel a filozófia szükségességét, és fordult a filozófia felé.
    Egyetemi évei alatt, noha önálló szakként nem vette fel a filozófiát, magyar és angol szakos volt, már elsõsorban a filozófia érdekelte, és minden kínálkozó lehetõséget megragadva, idejének jelentõs részét a filozófia tanulmányozására fordította. A népszerû filozófiai, filozófiatörténeti kézikönyvek leegyszerûsítései már nem elégítik ki, a filozófiával, mint tudományos rendszerrel, problematikájával és diszciplináris tagoltságával kívánt bensõbb ismeretséget kötni. Az elsõ lehetõséget erre Pauler Ákos szisztematikus könyve - Bevezetés a filozófiába - kínálta. Az egyetemen Korniss Gyula filozófiai szemináriumát kezdi látogatni, de alapvetõen önállóan, saját erejébõl dolgozza be magát a filozófiába. A filozófia iránti érdeklõdés felerõsödése arra ösztönzi, hogy keresse és megismerje mindazokat az értékeket, amelyek a magyar filozófiai irodalomban fellelhetõk voltak, a hivatalos és nem-hivatalos filozófiát is beleértve. Így fedezi fel magának Lukács György ifjúkori munkáit, veszi fel a kapcsolatot a Tanácsköztársaság bukása után zengõvárkonyi filozófiai remeteségben élõ Fülep Lajossal. Tájékozódása a külföldi filozófiai irodalomra, többek között Dilthey, Rickert, Oswald Spengler, Max Weber, Karl Mannheim, Nikolai Hartmann és mások munkáira is kiterjedt. Gondosan tanulmányozza a filozófiatörténet klasszikusainak, köztük Kantnak és Hegelnek munkáit. Erre az idõre esnek elsõ önálló irodalmi szárnypróbálgatásai és publikációi is, amelyekben már elválaszthatatlanul összefonódott filozófiai, esztétika és irodalomtörténet.
    Filozófiailag ez az idõszak szellemtörténeti fejlõdési szakaszt képvisel Szigeti intellektuális fejlõdésében, amelynek filozófiai alapvetéseit késõbb - A magyar szellemtörténet bírálatában - megsemmisítõ bírálatnak vetette alá. Az intellektuális továbblépés szempontjából azonban ez nem volt elvesztegetett idõ, hanem a komoly filozófiai felkészülés, erõgyûjtés idõszaka volt, amely egyre élesebben és sürgetõbben vetette fel az addigi filozófiai álláspont kritikai meghaladásának szükségességét. A döntõ lökést ehhez elméleti vonatkozásban a marxizmus klasszikusainak munkáival való megismerkedés adta meg. Az Eötvös Kollégium könyvtárában felfedezi, és tanulmányozni kezdi a Tõke elsõ kötetét. Lenin írásaihoz fordítóként jutott hozzá, amikor a Külügyminisztérium munkatársa szolgálati célokra egy német nyelven megjelent Lenin-kötet lefordítására adott megbízást. A bécsi Collegium Hungaricum könyvtárában rábukkan a Szabó Ervin által szerkesztett két kötetes Marx-Engels válogatásra.
    Mindez csupán az elsõ lépés volt a marxista klasszikusok extenzív és intenzív tanulmányozásához. A marxizmussal való elméleti foglalkozás igényét felerõsítette, hogy ebben az idõben szociális igazságérzete, demokratikus értékorientáltsága, antifasizmusa és a háborúval való szembenállás érdeklõdését egyre inkább a társadalmi kérdések, a politökonómia, a történelem és a politika irányába fordították, ami végül is a forradalmi munkásmozgalomhoz való csatlakozáshoz vezetett. Megismerkedése Lukács Györggyel, Révai Józseffel, Fogarasi Bélával, Molnár Erikkel, Rudas Lászlóval, és a politikai gyakorlattal való közvetlen kapcsolat új dimenziót adott intellektuális fejlõdésének. Szerzõnk élettörténetében új korszak kezdõdött, új kihívásokkal és buktatókkal, eredményekkel, sikerekkel, kudarcokkal, konfliktusokkal, ami az "Intellektuális önéletrajzom" folytatásának tárgya lehetne.
    Az Intellektuális önéletrajz kronológiailag 1948-ig - politikában a "fordulat évéig" a szerzõ személyes élettörténetében féléves angliai ösztöndíjáig - megy el. Bõvelkedik ugyanakkor idõbeli elõreszaladásokban, a késõbbi idõszakokra és a jelenre történõ utalásokban. Nincs semmi meglepõ abban, írja a szerzõ, hogy "a jelenrõl és jelenbõl kiindulva beszélek, hiszen akarva-akaratlanul múltamban a jelenhez vezetõ, egyáltalán nem egyenes vonalú utat keresem. A katasztrófa felõl nézve szükségképpen kritikailag".
    A könyv tárgyát képezõ idõszak kronológiai határán túllépve utalásszerûen felvillantja azokat a problémákat, hibákat és torzulásokat, amelyek hozzájárultak a szocializmust elveszejtõ katasztrófához.
    A bekövetkezett katasztrófában azonban "nagyobb része van a világtörténelem legnagyobb és legsúlyosabb következményekkel terhes cselszövésének és árulásának, mint azoknak a hibáknak és esetenként bûnöknek, amelyeket a marxista-leninista elvek megsértésével, a szocializmus eddigi fejlõdése során elkövettek, s amelyek - errõl sosem szabad megfeledkezni, éppen a belõle levonható, más tényezõkkel összefonódó tanulságok levonása miatt! - a mögöttük álló mélyebb feladatok megoldatlansága következtében az árulás belsõ és külsõ lehetõségét teremtették meg". A jelenhez vezetõ egyáltalán nem egyenes vonalú útra történõ kritikai visszatekintés arra tanít bennünket, hogy marxisták számára a jövõ szocialista társadalmáért vívott harc "hosszúlejáratú harc": negatív értelemben harc "az intrikák, klikkek, az üresen kongó marxista frázisokkal kendõzött mûveletlenséggel és elméleti közömbösséggel szemben", pozitív értelemben harc "a szocialista út, a marxista ideológia" fenntartása, továbbfejlesztése, reális konkretizálása mellett.
    A terjedelmes angol, német, francia nyelvû idézetek, csak a szakértõknek szóló ("pour les connaisseurs") kitérõk beiktatása, például az a priori szintétikus ítéletek kanti problematikájáról, vagy az azonosság és nem-azonosság azonosságáról, nem könnyítik meg az olvasó dolgát, komolyan próbára teszik a filozófiában kevésbé járatos olvasók koncentráló képességét és türelmét. Mintha ezzel is jelezni kívánná, hogy a filozófiában senki számára nincs királyi - könnyített - út, mintha tesztelné olvasóit, és nagyobb szellemi erõfeszítésekre ösztönözné õket. A szellemi erõfeszítésekre serkentõ akadályok leküzdése ugyanakkor fokozza az olvasás intellektuális élményét és hasznát. Szigeti könyve izgalmas és élvezetes, tanulságos és idõszerû olvasmány mindenki számára, aki a filozófus munkásságát meg akarja ismerni, és meg akarja érteni a kort, amelyben ez kibontakozott. (Eötvös József Könyvkiadó)
 

KRISTÓ NAGY ISTVÁN

Tanuljunk könnyen, gyorsan...

Tíz könyvrõl

Már a háború alatt elterjedtek ilyen címû nyelvkönyvek - politikai nézetei szerint ki-ki választhatott, hogy németet vagy angolt tanul (orosz nyelvkönyv nem volt). Most a magyar hírlapírás kiemelkedõ személyisége, Bernáth László azonos címmel okít mesterségének elsajátítására. A Tanuljunk könnyen, gyorsan újságot írni! (Dóm Kiadó) valóságos médium iskolát pótol, mikor pedig jó néhány ilyen tényleges iskola létezik, többek között a Magyar Újságírók Szövetségében. Ennek épp most volt a közgyûlése - s ez teszi aktuálissá, hogy elõvegyük Bernáth könyvét. Túlmutat a "tantárgyon", történeti s mondhatni, filozofikus hátterét is megfesti ennek a mesterségnek, különös tekintettel az újságírói etikára, melynek kódexét is közreadja (noha most az említett közgyûlés egy "hivatalosnak" tetszõ kódexet is közreadott). Szellemessége, tréfássága és praktikus volta ellenére mélyen etikus mû a Bernáthé - bár többen forgatnák azok, akik a mai sajtó mocsarában lubickolnak! Az ötletes széljegyzetek nemcsak az áttekintést, eligazodást segítik, hanem mindig hozzátesznek a fõszöveghez. "Könnyen, gyorsan" ugyan nem lehet belõle megtanulni újságot írni; ahhoz elsõsorban sok-sok próbálkozás, gyakorlat kell, de Bernáth könyvecskéjét elolvasni annak is élvezet, aki - mint e sorok írója - idestova hetedfél évtizede gyakorolja ezt a mesterséget.
    "Történetiség" írtam Bernáth könyve kapcsán s ez alkalmat ad arra, hogy megint csak a "törivel" foglalkozzam. Lehet-e könnyen, gyorsan történelmet tanulni? Lehet, mégpedig élvezetesen, verssel vagy prózával egyaránt. Elõbbire Baranyi Ferenc szép új kötete ad lehetõséget: A honfoglalás felszámolása (General Press). Nem új versek ezek, de a mostanság mindent elborító millenáris (és ezeregyszáz éves) ünnepélyesség során történelmünk "könnyû és gyors" tanulságait sorakoztatja fel, egy elvhû baloldali szerzõ tollával. Az egész, már Arany által megénekelt (s Bartóknál világviszonylatban visszahangzó) szarvas-üldözésnek népi elbeszélõ hangon elõadott idézésével indul, hogy az utolsó versben ezt ismételve az egész történelem hagyományos emelkedettségét vonja vissza - a szegény emberek most annyira elhallgatott, elhalkított (pedig épp ma különösen aktuális) ezredéves szomorúsága és szorongása felõl tekintve. Az egész kötet ezt a feszültséget fejezi ki: a helytállásét, a véres és vértelen harcét, a munka révén való megmaradásét s az új meg új kifosztottságét. Közben a történelem mellett egyénekre is lebontott pszichológiai, szociológiai is. Mindez tán iskolás, mindenesetre közérthetõ és tanulságos - kár hogy mûvészi tekintetben egyenetlen. Mert - jól tudjuk - Baranyi mindenre képes a költõi mesterségben, de a verselés biztonsága a gonoszt leleplezõ disszonáns tartalmat néha a kelleténél jobban "kiegyenlíti" ehhez a tartalomhoz talán kevesebb csengõ-bongó rím kellene. A (mindenkori) uralkodó rétegek bûneinek megmutatását, a Horthy- vagy Kádár-korszakban egyaránt jelenlévõ rút karrierizmust, különféle álságokat, népnyúzást és önelárulást (Egy parasztkáderre), a damaszkuszi úton való újkeletû tolongást, megannyi galádságot tán több disszonanciával kellene érzékeltetni. Bálint György és Illyés, no meg József Attila és Ladányi szelleme él itt tovább, olykor groteszk, keserû daccal, mégis szépen megverselve - de tán több prózaiság sem ártana, a szabad vers belsõ fegyelme. Ezért tetszett nekem leginkább A múlt dübörgései vagy Hegyibeszéd, meg egypár hozzájuk hasonló, kevéssé kötött formájú vers. Ezen az úton kellene Baranyinak tovább haladnia s végképp szakítania az olyan olcsó (s fedezet nélküli) költõi formulákkal, mint "ámbrató", "konok telek", "kidõlt kupa", "jövõnk vörösbora", "maradék hazánk világnyi-súlya", "gyöngyszemillatú habok", "úgy döf szívébe, mint a tõr"; - többet ér (ugyanebben az utóbbi versben): "futtában székel, mint a ló". De hiszen van itt számos szellemes ötlet, - ezekre kell redukálni, akár a "költõiség" rovására is. No de jó ez a kötet így is, ahogy van - mélyenjáró sokféleségével s ezen belül pontos (nem félek kimondani) pártosságával.
    Aztán van itt még egy verskötet, melynek jó része szintén "töri". Doby János több mint ötvenévi várakozás és készülõdés után tette közzé második kötetét, noha annak idején már az elsõre fel kellett figyelnünk. Közben azonban kulákként, majd disszidensként, végül betegeskedve szorult ki az irodalomból. De most letette a garast. Félévszázad során semmi fejlõdés, tán némi másság. Se mûveltség, se mesterségbeli tudás, se ízlés-mértéktartás, ám valami, ami több: gazdag életanyag és istenáldotta tehetség, melynek révén minden jobb verse (ez a kevesebb) szinte ráhibázás. A magam részérõl többre tartom ezt, mint nem egy formai tekintetben tájékozottabb, de sokszor közhelyeket ismétlõ, tetszetõs verseket formáló kortársét. (Néha hangot is adok ennek, amiért rendszerint megsértõdnek). Néhány ilyen (találomra kiválasztott) sor bizony jól formált kötetekkel ér fel:

A part határt szab, lábunk elõtt
a sík nem föld, egy nagy tóvá összefolyt
harmat, szinte behorpad, oly sima és sík.
A lenyugvó nap a gyalogútnyi hidat
most festi míniummal. De várj. Mielõtt
lendül a lábad, hajolj fölé.
(Ekkora tükrünk sose volt még.)

    Múltunk sajátos tükre ez a válogatott verskötet. (Szikrányi öröklét, Pannónia könyvek.)
    Töri: könnyen, gyorsan - mondhatni középiskolás fokon. A sokévszázados nemzeti kisebbrendûségi érzés és friss kiábrándulás körülményei között szinte áldás egy olyan könyv, mint Bíró András ezer évet felölelõ történeti trilógiájának zárókötete. (Szétszaggatva, megtaposva, megmaradva, Mikes kiadó.) Mohácstól Trianonig idézi föl egy "lófõ" (tehát hadrafoghatóként lóval bevonuló) székely család - mondhatni - karriertörténetét. Csupa (osztály-hovatartozásában is) "nemes" férfiú; sorsukban nemcsak megmaradás (önmagában is eredmény), hanem boldogulás, szaporodás is. Hát még a hölgyek! Megennyi széplelkû, szülésre kész honleány. Nincs itt félrelépés, árulás, még megalkuvás se, csakhogy ezek a hõsök-hõsnõk kissé mind hasonlítanak; az olvasó megörül, mikor végül egy léhának, sõt részegesnek tetszõ figura is fölbukkan, de aztán õ is megtér, sõt - íróvá lesz; ötven körül megházasodik s tíz év múlva (szó sincs házasság elõtti félrelépésrõl...) már huszonéves diplomás fia van... - Habsburg hatalom általi vagyonelkobzás? Ennek ellenére is jól élnek ezek a nemesurak, kastélyaikban vagy udvarházaikban, - még jó, hogy a legkülönbek egyikének, egy orvosnak, anyagi nehézségekkel kell szembenézniük. Jó hogy jegyzetek is vannak, ám az túlzás, hogy például Voltaire neve mellett a szövegben oda van írva: "ejtsd: Volter". No de, ne komiszkodjunk, hiszen ha meggondoljuk, hogy ifjúkorunkban milyen Rákosi Viktor, késõbb meg Illés Béla-féle "hazafias" történeteken kellett nevelõdnünk, akkor méltányolhatjuk, miszerint valaki humánus (noha folyvást oláhokat emlegetõ) hazafiakat ábrázol. Tett, hogy Bíró András ezt a mûvet tetõ alá hozta, pedig - ahogy másszor már írtam - napjainkban alig lehet történeti regényt írni.
    Ha alig is, de lehet. Albert Gáborral már a kelleténél is többet foglalkoztam, mégse hallgathatok arról, hogy õ miként oldja meg korszerûen - a megoldhatatlant. Szintén sok száz évrõl ír, de jungi mélypszichológiával, joyce-i belsõ monológgal, mégpedig mintegy metszeteket készítve: a történelem egy-egy figuráját s pillanatát megragadva. (Királyok könyve, Pont Kiadó.)
    Mi lehet még a "töri"-ben? A groteszk, abszurd elemekbõl való építkezés. ezt csinálja Anatole Hongrie álnéven Hódos Mátyás, aki "újraírja", helyesebben folytatja Anatole France Angyalok lázadását. Kedvesen mulatságos könyv, france-i színességgel és frivolsággal. Mint Bírónál, itt is rokonszenves és sikeres párválasztások vannak, de persze jelen van a huszadik század megannyi szörnyûsége is: épp két legrokonszenvesebb mûvész fõhõs halála döbbent meg. Egyiket a nácik, a másikat az (ok nélkül!) sztálini büntetõtáborba került kommunistát köztörvényes bûnözõk ölik meg. Egészében véve mégis konstruktív, derûs, sõt optimista írás ez, kissé tán túlírva, fölösleges motívumokkal terhelve. (Miért kell Trockijnak egy Balatonba fulladt magyar kisfiú alakjában újjászületnie? Ráadásul éppúgy funkció nélkül, mint "a század meghatározó egyéniségének" Fehérvári úrnak!) Mint Bírónál, itt is az avatott szerkesztõt hiányolom - kis (elõzetes, házi) kritikával mindkettõbõl jóval jobb könyvet lehetett volna csinálni. (Az angyalok második lázadása. Romi-Suli Könyvkiadó.)
    Van-e még más lehetõsége a "törinek"? Hát a dokumentum, a szociográfia! Varga Domokos, aki jelentõsebb író, mint amilyennek általában tartják, saját édesanyjának visszaemlékezéseit gyûjti egybe, s ezzel egy alföldi kisváros társadalmát írja meg úgy, ahogy még senki. (Édesanyám sok szép szava, Hét Krajcár Kiadó.) Írtak már itt az urakról és a parasztokról, de keveset a kisvárosi középrétegekrõl, még kevesebbet a református papi világról, pedig ezek a két háború között nagyon jellegzetesek voltak. Varga pontosan s ízesen-színesen ábrázolja ezt a (sajnos!) elsüllyedt embercsoportot, mely megannyi erény hordozója volt, legalább annyira, mint Bíró "lófõ" nemesurai. Ami nekem nem tetszett: a transcendens körítés, afféle spiritiszta szellemidézés, amely szerintem fölösleges. No de, sokan élnek ilyen eszközökkel.
    Az is, akit a legnagyobb élõ írónak tartok: Günter Grass az egész huszadik századot áttekintõ remek mûvében, amelynek utolsó fejezetkéjében szintén halott édesanyját szólaltatja meg. (Az én évszázadom, Európa.) Grass, aki pedig hajlamos a bõbeszédûségre, most a végsõkig sûrít: anekdotikus kis történetekben mutatja be az egész német múltat (némelyikük dióhéjban egész regény s majd mind túlmutat a német vonatkozásokon). Aki (nem volt élvezet) a század négyötödét végigélhettem, igazolhatom, hogy a lényeget tárja fel (beleértve a gazdasági- és osztályviszonyokat is!). S mily ügyesen! Ahogy például mindkét háború (megírhatatlan) rémségeit mintegy kívülnézetben ábrázolja, az elsõben a legszorosabb értelemben szembesítve épp a két legkülönb (bár Grasshoz képest kevésbé jelentõs) krónikását, kik utólag visszanézve idézik emlékeiket és megjelenítési módjukat: a pacifista Remarque és a hõsködõ Junger (akinek szégyenszemre máig sem jelent meg könyve magyarul). A második háborúra pedig haditudósítók emlékeznek vissza - magyarázva saját bizonyítványukat, elfoglaltságukat, ferdítéseiket, elhallgatásukat (és persze, elhallgattatásukat). Van itt minden: munkanélküliség és munkásarisztokrácia, infláció és romeltakarítás, acélsisakok célszerû formatervezése, berlini fal és alagútásás, Vilmos császár és Rathenau, Hitler és Eichmann, nem elhallgatva a német katona, kispolgár, sõt: munkás bûnrészességét, sok-sok politika és érzelgõsség. No és sport, a 100 méteres síkfutás 10 másodperces rekordjával, meg a magyarok elleni foci világbajnoki döntõvel, amely a háború utáni német öntudat kiinduló-, sõt csúcspontja volt (nem véletlenül szerepel ez Fassbinder legjobb filmjében is).
    Létezik persze szaktudományos "töri" is, amelynek csúcsteljesítménye a Napvilág kiadó hatalmas tanulmánygyûjteménye: Fordulat a világban és Magyarországon - 1947-49. A cikkírók körüljárják e sorsdöntõ éveket. Legtöbbet az általános, összefoglaló cikkek mondanak: Balogh András és Balogh Sándor, Gazdag Ferenc, Hubai László és Strassenreiter Erzsébet
    írásai. Nagyon helyes, hogy behatóan foglalkoznak a munkaerõpiaccal és hadseregfejlesztéssel, de a világpolitikai egészével is melyben a mai közhelyekkel szemben "nemcsak szembenállás, hanem együttmûködés is létezett", s ugyanakkor mindkét oldalon e korábbi kompromisszumokat meghiúsító lépések történtek (pl. Francia- és Olaszországban a kommunisták kiszorítása a kormányból). Érdeme a könyvnek, hogy disztingvál: nemcsak Rákosi bûneire mutat rá, hanem a mai Mindszenty-kultuszt is túlzásnak tartja, mint ahogy megkülönbözteti (a Moszkvától okkal rettegõ) Rákosi s a stabilabb Gerõ magatartását. És helyes, hogy a könyv nem hallgat a nyilvánvaló eredményekrõl, a teljes foglalkoztatottságról, vagy arról, hogy a kommunista erõszaktól függetlenül is itt volt az ideje a szekularizációnak, nem is szólva a mezõgazdaság korszerû nagyüzemi termelésérõl, s a (persze önkéntes!) szövetkezésrõl, amely tekintetben (megint csak disztingválva) kiemelik Nagy Imre vagy Veres Péter agrárpolitikájának humánusabb - mert nem dogmatikus, hanem praktikus - voltát. Fontos annak felmutatása is, hogy az MDP-nek milyen káderhiánnyal kellett küzdenie, s ezzel kapcsolatban "a szellemi rétegben" ... "lényegesen nõtt a munkás- és parasztszármazásúak aránya", viszont nem esik szó arról, hogy a Parasztpárt balra állításában, Veres Péter ellenében is, milyen nagy szerepük volt épp a népi kollégistáknak. Az életszínvonal emelkedése kapcsán nyilvánvaló, hogy az eredményeket az emberek maguknak tulajdonították, még azt is, hogy a városok és falvak közötti különbség csökkent - a zuhanást (nem ok nélkül) a kommunista pártirányításnak. Nincs róla szó, hogy az eladdig elõre kiutalt fizetésekkel szemben áttértek az utólagos bérezésre, ami önmagában egyhavi munkabér elvonást jelentett, nem is szólva a kényszerkölcsönökrõl. Az osztályharc folyamatos élezõdésének tana is több figyelmet érdemelt volna.
    Van aztán egy csöppnyi egyenlõtlenség: kissé esetleges témaként épp (és csak) Lengyelországnak a kettéosztott világrendbe való betagozódása, vagy a Kisgazdapártnak (csak) a gazdálkodásáról, vagy az SZDP beolvasztásáról szóló
    - másutt is tárgyalt - egyik fejezet, vagy az egyetemek átalakulásának pusztán Pestre történõ redukálása. Szerintem nincs eléggé kidomborítva a görögországi polgárháború, melynek elsõ felbukkanása (a 17. oldalon) még nyilván rossz idõponttal, 1944-ként szerepel, de az sem, hogy Magyarország jövõje már 1945 végén eldõlt, mikor is a választásokat követõleg a Kisgazdapárt kénytelen volt a Belügyet teljesen átengedni a kommunistáknak (még az sem sikerült, hogy Kovács Bélát tegyék meg államtitkárnak). Vagy az hogy a Szovjetunió milyen tudatosan akadályozta a balkáni és skandináv kis államok föderációját. (Nekem Takács Ferenc mondotta el, mily keserûen beszélt errõl neki Dimitrov.)
    Eléggé koros lévén saját emlékeimre is támaszkodva ismertettem ezt a kitûnõ könyvet - vélt vagy valós hiányosságairól sem hallgatva -, de akárhogyan is: eleddig ez a legjobb mû, amely 1945 utáni történelmünkkel foglalkozik.
    Szak-történelem után most szak-filozófia s irodalom kritika - múlt és jelen együtt tûnik fel Pethõ Bertalan Lét és irodalom címû kötetében (Platon kiadás). Múlt annyiban, hogy régebbi, olykor több mint harmincéves tanulmányokat gyûjt össze, melyeknek csak egy részét ismerhettük, hiszen egyáltalán nem vagy csak késve jelenhettek meg. Jobb késõn, mint soha - mondhatom most is, mint tettem már Sándor Kálmán, Albert Gábor, vagy Nádas Péter mûveit nem kis késéssel ismertetve. Mostanra "értünk be" Pethõ könyvének megértéséhez is. Igényes mû ez - hogy "nehezet" ne mondjak -, igényeket támaszt az olvasó ellenében. Mert "igényesen" filozofikus, és az egzisztencialista meg posztmodern filozófia nézõpontjából elemez magyar mûveket - és nemcsak irodalmiakat, hanem zeneieket is. Épp ez utóbbi kapcsán hatol a legmélyebbre: "A Bartók-modell szerinti élet eltûnõ semmibe foszló elõreút-vállalás..." "A mûvek ... az úttalan út jelei ... szédületben talpon maradó ember tanúságtételei". Ebben a szellemi világhelyzetben egy lehetõség a "visszautak vállalása". Ez a Kodály-modell. Melyben központi helyet foglal el a magyar lét: "a népdalból, mint a nemzeti önismeret forrásából fejlesztette ki a nemzeti öntudat zenei formáját", azt az érzékletet, ami "a tudatalatti magyarság hagyományából fakad". És így tovább
    - százával idézhetném Pethõ személyes és nemzeti s általánosan emberi létre vonatkozó sokféle megállapítását, de (mint föntebb is) szimplifikálás lenne, a könyv társadalmi-filozófiai tekintetben "igényes" vonulatának egyszerûsítése. Amely pedig néhány sorban összegezi a heideggeri filozófia lényegét s alkalmazza azt az irodalomszemléletre, akár a Spengler-féle "fausti" lélekre vonatkozó meglátásokat - meglepõ módon Németh László Égetõ Eszterében látva egy újszerû, mai fausti figurát. Ami persze vitatható, mint annyi más is, de mindez Pethõ mûvének gazdagsága, melynek során a már említetteken kívül szólni tud Adyról, Lukácsról, Weöresrõl (a legszebb, amit eddig róla írtak!), Takáts Gyuláról, Fejes Rozsdatemetõjérõl, Somogyi Tóth Sándorról, Grendel Lajosról. Mindez visszatekintve, késve bár, de nem közreadva s régebbi mûvekrõl szólva s régi megírtságában is egyszerre múlt; igényességében, filozofikumában pedig jelen - sõt, igénybejelentésében: a jövõ.
    És ha már a jövõre utaltunk, vegyünk elõ egy primitív kivitelû füzetet, egy sajátos, nem képzelgõ, hanem gyakorlati, baloldali utópiát. Márkus Péter átgondolja a népi érdekek meg népképviselet helyzetét lehetõségeit, és pontokba szedve terjeszti elénk. Nincs ebben az elképzelésben semmi képtelenség. Sõt, minden javaslata nagyon is konkrét, az egyes családok helyzetétõl, lehetséges magatartásától az ország során át - az emberiségig, amely ma a globalizáció törvényeinek alávetve keresi útját. Mi lehet a kivezetõ út? Egyrészt a kis egységek önkormányzata, másrészt "civil" összefogás és közvetlen demokrácia révén egy "globális antikapitalizmus" kialakítása. Rendszerkritika, önszervezõdés, a piac és állam visszaszorítása, ha kell, állampolgári engedetlenségi mozgalom létrehozásával; kétkamarás országgyûlés, visszahívható képviselõkkel - mindez egészen a nemzetközi összefogásig... Utópia? De létezik egy idõtényezõ is...
    Márkus elképzelési rímelnek Grass szépirodalmi remeklésének részvétteli iróniájára, amely ugyancsak az osztályharcot tudomásul vevõ, de immár magánkezdeményezésekre támaszkodó, enyhén anarchisztikus-szocialista álláspontot képvisel. Azért nem kommunista jellegû, mert lemond a forradalomról és az erõszakról. Ez a "szelíd" szociáldemokrácia lenne (jó idõre) a jövõ zenéje? (Márkus Péter: Globális antikapitalizmus
    - Humanista baloldal - Közvetlen demokrácia. Baloldali Alternatíva Egyesülés.)
 

ESZES MÁTÉ

A hetérából lett császárnõ

Alma Johanna Koenig: Theodora

Alma Johanna Koenig történelmi regényében a VI. századi Bizánc vérben és aranyban tobzódó históriáját, a hetérából lett császárnõ különös életét lenyûgözõ mûvész erõvel jelenítette meg.
    A regény központi alakja, Theodora, aki talált gyerekként Konstantin cirkuszában nevelkedett, ahol már gyermeklányként meghódította az aréna közönségét szépségével és korán felsejlõ bujaságával. A trónra kerülve maga lett a megtestesült fenség, a bizánci etikett és pompa bálványozott "istennõje". Okos és bátor fellépése a Nika-lázadás alkalmával megmentette Justinianus trónját. A rideg és aszkéta hajlamú császár, aki papjai által tolmácsolt isteni kinyilatkoztatás hatására emelte Theodorát maga mellé a trónra, ettõl kezdve személyét mindenek fölé helyezte a Szent Palotában, s csak "Isten ajándékozta nõnk"-ként említette.
    A regény cselekményének középpontjában kettejük szenvedélyektõl viharzó, érzéki frigye áll. A háttérben pedig a késõrómai-bizánci birodalom fülledt erotikája, buja élvetegsége, a bigott vallási hitviták miszticizmusa, a Circus Maximus csõcselékmorálja kavarog. Theodora, a lobogóvérû császárnõ tökéletes megtestesítõje volt ennek a dekadenciába hanyatló kornak. Az írónõ rendkívüli drámaisággal ábrázolja Theodora jellemének fejlõdését, lelkületének fokozatos torzulását. E megrázó emberi tragédiát katartikus élménnyé magosítja az az írói igényesség, ahogyan Koenig regénye tárgyát feldolgozza: írása minden lényeges mozzanata hiteles tényeken alapul. A regényt a sok hatásos dialógus teszi eleven, az olvasó számára jeles és tanulságos olvasmánnyá. Külön erénye a mûnek, hogy az írónõ mértéktartó, az elegáns formák iránti érzékenyen vonzódó stílusa mentes a jelenre vonatkozó semmitmondó utalásoktól. Pedig a kor, amelyben a regény született, tálcán kínálta fel a kísértést, hétköznapi élményét sugallta annak az emberi gyarlóságnak, hogy a tehetség és a szeretetre méltó emberi erény mivé silányul, s miként süllyed a hatalom birtoklásának mámorában egy bûnözõ despota színvonalára.
    Nem lehet a véletlen játéka, hogy az osztrák írónõ személyes sorsa megannyi rokon vonást mutat regényalakjai tragikus sorsával, különösen nem, ha a mûvek keletkezésének körülményeire gondolunk.
    Alma Johanna Koenig 1889-ben született Prágában, katonacsaládban. Apja, a Monarchia hadseregének vezérkari tisztje, elesik az elsõ világháborúban. Az írónõ 1924-ig Bécsbe, majd 1925-1930-ig Algírban élt. 1942-ben, származása miatt, a nácik koncentrációs táborba hurcolták, ahol nyom nélkül eltûnt. A gyermekévek nyomorúságban, nélkülözések közepette telnek, s a szerencsétlen ifjúság után szerencsétlen házasság következik. Az írói pálya verseskötettel indul, a szigorú versmértékben írt költeményeinek, történelmi regényeinek érzelem- és gondolatvilága a be nem fogadott, hazájában is idegen mûvész igazságkeresõ szenvedélyét tükrözik. 1925-ben Bécs városának irodalmi díjával tüntették ki. 1918 és 1922 között nyolc könyve jelent meg, 1933 után már nem adták ki több mûvét. Fáradhatatlanul dolgozott, írt tárcákat, esszéket és irodalmi-életrajzi portrékat. Utóbbiakat jómódú bécsi asszonyok egy csoportja elõtt rendszeresen felolvasta, amivel a hajdanvolt irodalmi szalonok hagyományát igyekezett ápolni. 1938-tól jogfosztottként, nyomasztó anyagi nélkülözésben, egyik nyomortanyáról a másikra vándorolva is dolgozott Nero-regényén, amelynek megírására egész életén át készült. Reménytelen magányban, hihetetlen energiával írja a könyvet. Fûtetlen kamrában, íróasztal gyanánt szolgáló deszkán dolgozik, pokrócba burkolózva. Sem nyugalom, sem források, sem pedig lexikonok nem állnak rendelkezésére.
    És mégis csoda történt. Az írónõ élete regénye elkészült, s még lehetõsége nyílt rá, hogy biztonságba helyezze a kéziratot, megmentse azt a Gestapó elõl.
    Amikor pont került a regény végére, nyoma veszett szerzõjének is.
    1942. május 22-re virradó éjszaka elhurcolták és gyûjtõtáborba szállították. Május 27-én transzport gördült ki a bécsi pályaudvarról - ez életének utolsó felvonása. Azóta nincs megbízható adat további sorsáról, sem haláláról.
    1957-ben Oscar Jan Tauschinski Alma Johanna Koenig-díjat alapított tiszteletére, amellyel azóta is minden évben egy addig kiadatlan irodalmi mûvet jutalmaznak.
    A Theodora bizonyíték arra, hogy Alma Johanna Koenig életmûve méltó az újrafelfedezésre.
    A regény elsõ magyar nyelvû kiadása, amely mostani kiadásának is alapjául szolgált, 1923-ban jelent meg a Genius Kiadónál, a költõ Somlyó Zoltán kiváló fordításában.
    (Curiosa Nova Kiadó)