SPIRA GYÖRGY

Légvárépítõk*

A diplomáciatörténet szakértõjének,
a hetvenöt esztendõs Haraszti Évának,
baráti kézszorítással
 

Földiekkel játszó
Égi tünemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának
Bókol untalan.
                (Csokonai Vitéz Mihály)
A honvédcsapatok, amelyek 1849 elején a magyar testvér-fõvárost, Budát és Pestet kénytelenek voltak harc nélkül átengedni a nyugat felõl elõnyomuló császáriaknak, március végén ellentámadást indítottak a Duna-Tisza közén, s egy hónapon belül az ország nyugati határszéléig szorították vissza az ellenséget, majd május 21-én visszafoglalták Buda várát is, amelynek a falai között a császári fõvezér, Ludwig Welden báró táborszernagy Pest kiürítése után is ellenséges várõrséget hagyott volt hátra.
    A honvédsereg ekkori hadisikerei megrázó hatást gyakoroltak az ellenségre. Welden idegileg teljesen felõrlõdött, az osztrák kormány élén álló Felix Schwarzenberg herceg pedig már a magyar csapatok elsõ gyõzelmeirõl hírt adó jelentések olvastán elengedhetetlennek ítélte, hogy Ausztria orosz katonai segélyt kérjen I. Miklós cártól. De a hadihelyzet kedvezõre fordulása igen nagy hatást gyakorolt a magyar forradalom táborára is: a januárban Debrecenbe menekült magyar országgyûlés már az elsõ gyõzelmek kivívása után, április 14-én kimondotta a Habsburg-Lotharingiai-ház trónfosztását s Magyarországot Ausztriától független országgá nyilvánította, az eddigi ellenállás lelkét, a végrehajtó hatalmat gyakorló Országos Honvédelmi Bizottmány elnökét, Kossuth Lajost pedig az ország kormányzó-elnökévé választotta s felhatalmazta egy új miniszteriális kormány alakítására.
    A trónfosztásról Pest és Buda lakói már felszabadulásukkor értesültek. Arról viszont csak nagy késéssel, csupán a hivatalos Közlöny május 29-i számából szerezhettek tudomást, hogy Miklós cár már május 9-én nyilatkozatot tett közzé s ebben bejelentette, hogy mivel Magyarországon „még nem tudott hatalmat venni a lázadáson az osztrák erõ" s ezért „az osztrák császár azon kéréssel járult hozzánk, hogy közös ellenségünk ellen õtet segítenénk", „megparancsoltuk seregeinknek, hogy törjenek be ezen lázadás elnyomására s semmisítsék meg amaz elvetemedett gazságot".1 S a pestiek természetszerûleg még ekkor sem értesülhettek arról, hogy a budai vár visszafoglalásának a napján, május 21-én Budától jó messze, Lengyelország orosz uralom alatt álló részének a szívében, Varsó városában sor került egy másik - Magyarország jövõjét még inkább, sorsdöntõ módon meghatározó - fejleményre is: minden oroszok cárja vendégül látta itt az elõzõ év decemberében trónra lépett ifjú osztrák császárt, Ferenc Józsefet s „a kedvezõ és barátságos fogadtatástól... elbûvölt 2 jövevénnyel végleges formába öntötte megállapodásukat, amelynek értelmében a szorult helyzetben lévõ császári hadsereg támogatására június derekán hatalmas orosz segélyhad fog benyomulni Magyarországra, a cár nagylelkûségétõl meghatott Ferenc József pedig háláját a megbeszélés végén - mint valami hûbérura elõtt hódoló középkori vazallus - mély térdhajtással és Miklósnak adott kézcsókkal juttatta kifeje-zésre.3
És a pestiek arról sem tudhattak még ekkor, hogy a forradalom költõje, Petõfi Sándor ugyanezen a május 21-én megírta Jött a halál címû versét (s nem is tudhattak róla, hiszen a vers csak bõ egy hónap múlva látott nyomdafestéket)4. De ha kezükbe kerül, bizonyára akkor is teljes értetlenséggel fogadták volna, hogy benne írója így ünnepli a budai vár megvételét:
Oh népem, eddig önmagad se tudtad,
Hogy létezel, s most tudja a világ;
Utósó voltál, s íme a legelsõk,
Most még õk is bámulva néznek rád.
- - - - - - - - - - - - - - - - - -
Méltóbb vagy a legdrágább koszorúra,
Mint bárki más, méltóbb vagy igazán;
Oh hol keressek, hol lelek virágot,
Dicsõ fejedre illõt, szent hazám?

De béfejezve nincsen még a munka,
A melyet néked béfejezni kell,
Csak félig van még a csomó elvágva,
Mit szét kell vágnod kardod élivel.
Majd akkor illet a koszorú téged,
Ha e munkát végkép bevégezéd,
S akkor nem én foglak megkoszorúzni,
Hanem az egész nagy emberiség!

Elõre hát, oh nemzetem, ne állj meg,
Hogy állanál meg pályád közepén?
Félútadon vagy, fölértél a hegyre,
S könnyû már annak, a ki völgybe mén.
Elõ, elõ a zászlóval kezedben,
Egész Európa te utánad jõ,
Te vagy, hazám, most a világ vezére...
Mily nagy szerep, milyen lelkesitõ!5

Ám hogy a budai vár visszahódítása által föllelkesített emberek legtöbbjérõl, ha megismerik is, nyilván merõben hatástalanul pergett volna le az intõ szó, azon nincs miért csodálkozni. Hiszen sokkal kellemesebb volt megittasultan örvendezni a frissiben kivívott diadalon, mint hideg fejjel fürkészni a jövõ eshetõségeit és számot vetni azzal, hogy „csak félig van még a csomó elvágva". Érthetõ tehát, ha a pestiek többsége egyszerûen olybá vette a május 21-én aratott sikert, mintha az végérvényesen megpecsételte s egyben örökérvényûvé tette volna az országgyûlésnek a Habsburgok trónfosztásáról és Magyarország teljes függetlenségérõl április 14-én hozott határozatát. S nemkülönben érthetõ az is, hogy amikor június 5-én visszatért Pestre Kossuth s vele együtt az általa május 1-én miniszterelnökké kinevezett Szemere Bertalan meg az új kormány még két másik tagja, az érkezõket határtalan lelkesedés fogadta a magyar forradalom szülõvárosában.6
    És a lelkesedést az sem lohasztotta le, hogy az emberek ekkor már két hete ismerhették a hivatalos lapból a Szemere-kormány május 18-i közleményét, amely Szentpétervárról érkezett baljós hírek alapján felhívta a figyelmet arra, hogy „az országot idegen hadsereg beavatkozásának veszélye fenyegeti". S a lelkesedést ez a bejelentés már csak azért sem igen csorbíthatta, mert a közleményben az is olvasható volt, hogy „a muszka katonaság egy csoportja... talán már át is lépte a magyar föld határait",7 a határ tényleges átlépése azonban egyelõre - s egészen június közepéig - váratott magára. Így hát érthetõen olyan kép alakult ki az emberekben, hogy az oroszok „nem igen mohón kapnak a betörésen", mert nyilván tartanak a honvédcsapatokkal való erõpróbától,8 s ezért még június 5-én is tapasztalható volt, amirõl némelyek már május derekán számot adtak, hogy tudniillik Pesten „az orosz invasio bekövetkezhetését senki sem akarja hinni".9
    Másnapra viszont némileg mégiscsak megváltozott a közhangulat. Ekkorra ugyanis többeknek eszükbe jutott, hogy a kormányzó-elnök a kormány május -18-i elõterjesztése alapján éppen június 6-ra „minden polgárra nézve... kötelezõleg" országos böjtöt rendelt el, hogy ily módon - azaz az isteni segedelem igénybevételével - hárítsa el az ország az orosz beavatkozást, amellyel „mint sötét borulat, a vadság és mûveletlenség hosszú uralkodása közeledik".10 Márpedig a történelembõl senki sem tudott példát arra, hogy valamely hatalmas ellenség támadásától bárkit is megóvott volna az isteni segedelem. A másnapi böjt meghirdetését ezért most nem egy ember olyan vallomásnak könyvelte el, amellyel Kossuth és kormánya mintegy elismerte, hogy „a muszka ellen saját ereje többé nem elég".11 Az erre történõ rádöbbenés pedig sokakban pillanatokon belül szertefoszlatta a kezdeti lelkesedést és kigyomlálhatatlanul elültette a rettegést.
    S ezt a lelkek mélyén gyökeret verõ rettegést a Debrecenbõl érkezettek persze nem érzékelhették azon nyomban, hiszen a viszontlátás elsõ óráiban még elfedte elõlük a várost felverõ éljenzés. De ha pontos képet nem alkothattak is róla rögtön, apránkint csak-csak ráérezhettek. Ez lehetett az oka annak, hogy amikor a pesti városi tanács tagjai 8-án tisztelgõ látogatást tettek a kormányfõnél, Szemere az aggodalmaskodók megnyugtatására szükségesnek tartotta kijelenteni:
- Uraim, hivatalosan közölhetem Önökkel, hogy Franciaország elismerte Magyarhon függetlenségét s ennélfogva az orosz beavatkozásnak el kelletik maradnia.12
    Amibõl persze egy szó sem volt igaz. Az elmondottakból azonban csak annyi volt Szemere leleménye, hogy a francia elismerés következményeként „az orosz beavatkozásnak el kelletik maradnia . Azt viszont, hogy „Franciaország elismerte Magyarhon függetlenségét", Szemere egyáltalán nem az ujjából szopta. Közvetlenül a városi vezetõk érkezése elõtt ugyanis kapott egy Kossuthtól származó levélkét, melyben többek között az állt, hogy egy „kereskedelmi hír" szerint „a franciák által elismertetett függetlenségünk".13 S kérdés, fejére olvashatjuk-e, hogy ha Kossuth hitelt adott ennek a - ki tudja, melyik pesti kereskedõhöz melyik francia üzletbarátjától érkezett? - közlésnek, akkor õ is hitelt adott neki.
    Márpedig Kossuth hitelt adott neki, amint hitelt adott a hasonló értesüléseknek az elõzõ hónapokban is. Mikor például a honvédsereg soraiban harcoló kiváló lengyel hadvezérnek, az erdélyi országrészt március közepére felszabadító Józef Bem tábornoknak egy március harmadik hetében hozzá befutó jelentésébõl megtudta, hogy a tábornok Nagyszebenben találkozott a bukaresti „angol consulátus egy ügynökével", -Ephingham Grant konzulátusi titkárral s az kijelentette, hogy „az ángol kormány... tûrni nem fogja" az oroszok magyarországi beavatkozását: ezt a hírt sietett azonnal világgá kürtölni,14 jóllehet semmiféle valóságalapja nem volt.15 S a helyzet a késõbbiekben sem változott: még júniusban is, amikor pedig már maga is bizonyosra vehette, hogy az orosz csapatok napokon belül benyomulnak Magyarországra, még ekkor is abban a reményben ringatózott, hogy „a nyugoti nagy hatalmak végre csak közbelépnek 16 s lefogják az oroszok kezét. Akik pedig kiábrándíthatták volna az efféle vakreményekbõl, azokra nem hallgatott: mikor például május második felében hazaérkezett Irínyi József (aki 1848 márciusában a magyar forradalom alapköveteléseit formába öntõ híres tizenkét pont alapszövegének megalkotója volt, 1848 õsze óta pedig Párizsban tevékenykedett a magyar forradalom nyugati diplomáciáját onnan irányító Teleki László gróf munkatársaként), „megtudva azt: hogy az általa hozott tudósítások nem kedvezõek a forradalom végcéljaira", két hétig még csak fogadni sem volt hajlandó ezt a jól tájékozott fiatalembert, „s azután sem ügyelt semmit komoly figyelmeztetéseire".17
    Igaz, arról már Irínyi sem tudott volna számot adni, ami egy héttel Párizsból való távozása után, május 22-23-án történt ott, a francia nemzetgyûlésben. Ekkor ugyanis két radikális képviselõ szóvá tette, hogy Oroszország Miklós cár május 9-i nyilatkozatának a tanúsága szerint Magyarország elleni fegyveres intervencióra készül, s követelte, hogy a francia kormány - egyikük, Jean-Françoise-Claire-Henri Joly szavaival - „azonnal tegyen erélyes intézkedéseket a népek függetlensége elvének tiszteletben tartására". A kormánytöbbség azonban elvetette ezt a javaslatot, s csupán egy olyan határozat elfogadásába ment bele, amely azt ajánlotta a kormánynak, „tegye meg a szükséges intézkedéseket az érdekek hathatós védelmére".18 -Magyarország függetlenségének az elismerésérõl pedig ehelyütt sem ekkor, sem késõbb szó sem esett, mert az egységes Németország és az egységes Olaszország létrejöttétõl tartó Franciaországnak nem állott érdekében Ausztria meggyengülése s mert „Oroszország nemrég... elismerte a Francia Köztársaságot".19 Arról meg nemcsak Irínyi, de más sem tudhatott Magyarországon, hogy az angol kormány, amely Anglia érdekeire nézve úgyszintén elõnytelennek tartotta volna a Habsburg-hatalom csorbítását, ugyancsak tartózkodott attól, hogy fellépjen a magyarországi orosz beavatkozás ellen, s ennek megfelelõen, mikor Filipp Brunnov báró londoni orosz követ május 15-én tájékoztatta a beavatkozás tervérõl az angol kormányfõt, John Russel grófot, emez elegendõnek vélte kijelenteni, hogy „tökéletesen megértette" a cár elhatározásának a mozgatórugóit.20
    És még ha Kossuth tudott is volna ezekrõl a fejleményekrõl, akkor is több mint kérdéses, hogy ez az ország függetlenségének a vágyálmán csüggõ ember képes lett-e volna szembenézni a keserû valóval. A vágyálmokhoz való ragaszkodásban pedig Szemere is méltó társa volt Kossuthnak. Õ már május 18-án tudatta egyik bizalmasával, az ekkor Pesten tartózkodó Hajnik Pállal, hogy az orosz csapatok „körülveszik az országot", „de - tette hozzá - be nem ütnek", mert ezt „Europa nem engedheti meg";21 s ha június 8-án maga is hitelt adott annak a „kereskedelmi" forrásból származó alaptalan értesülésnek, hogy „a franciák által elismertetett függetlenségünk", ez elsõsorban nyilván avval magyarázható, hogy még ekkor is ugyanígy gondolkodott: még ekkor is abban a hitben élt maga is, hogy a mûvelt Nyugat útját fogja állni az orosz beavatkozásnak.
    Teljesen érthetõ tehát, ha Szemere a pesti tanács június 8-án nála megjelent tagjait - s rajtuk keresztül az összes aggodalmaskodó pesti honpolgárt - igyekezett megnyugtatni afelõl, hogy nem kell tartaniok az oroszok betörésétõl. De amennyire érthetõ ez, annyira elszomorító is. Mert a miniszterelnök magabiztosságot sugalló nyilatkozata pillanatnyilag hatásos lehetett: pillanatnyilag elejét vehette holmi pánikhangulat kialakulásának, késõbb viszont annál súlyosabban üthetett vissza: annál nagyobb pánikhangulat kialakulását idézhette elõ utóbb - és nem is sokára, hanem már egy hét múlva, amikor ténnyé lett Magyarország orosz seregek általi elözönlése.
    A legnagyobb baj mindazonáltal mégsem az volt, hogy Szemere éretlen kiskorúakként kezelte és dajkamesékkel próbálta jóllakatni honfitársait, hanem hogy az ország sorsáért - kormányfõ lévén - mindenkiénél nagyobb felelõsséggel tartozó politikus létére maga is éretlen kiskorúként gondolkodott: maga is hitt saját dajkameséiben, s ennek egyenes folyományaként az oroszok betörését közvetlenül megelõzõ és követõ napokban az államgépezet irányítójaként sem úgy tevékenykedett, mint aki a forradalom hadállásainak megszilárdítása végett minél maradéktalanabbul szeretné kiaknázni az összes lehetséges forrást - a fõváros egészének a felszabadulásából fakadó elõnyöket is -, hanem úgy, mint aki még ekkor is bizonyosra veszi, hogy a forradalmat semmiféle veszély nem fenyegeti többé. Vagyis hogy olyasféleképpen járt el, mint azok a hajdani franciák, akik ötvenöt éve, a II. esztendõ thermidorában félreállították a jakobinusokat és magukhoz ragadták a hatalmat. Holott addigra a francia forradalmi hadsereg már maga mögött tudhatta a messidor 8-án (azaz 1794. június 26-án) kivívott sorsdöntõ fleurusi gyõzelmet, s épp a hatalomátvétel napján, thermidor 9-én (július 27-én) végzett Belgium felszabadításával, Magyarország viszont most, 1849 júniusában minden korábbinál veszélyeztetettebb helyzetben volt.

 

PALLÓS JENÕ

Budapest ipara, munkássága és munkaviszonyai 1848-49-ben

Az ipar

1848 a céhrendszer alkonyát jelenti, de nem a végét. Az évszázadokon át bizonyos hivatást betöltõ céhintézmény, amely az ipar minõségi ellenõrzésével, továbbá a maga féltékenyen õrzött numerus clausus-ával valaha az iparosképzés és a minõségi termelés õreként büszkélkedett, ez idõben már túlélte önmagát. A magyar rendi törvényhozás is rést ütött a céhrendszer erõdítményén a gyárak jogviszonyáról szóló 1840:XVII. tc.-kel, amely kimondotta, hogy „a gyártó intézetében mindennemû mesterségeket ûzõ segédmunkásokat szabadon alkalmazhat". Tehát a céhen kívüli iparosképzés is lehetségessé vált immár.
Klauzál Gábor földmûvelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter 1848. június 9-én kiadott rendeletével nem szüntette meg a céheket, csupán a céhszabályokat módosította. A céheket legfontosabb joguktól, az ipargyakorlás jogának adományozásától csak az 1857. évi császári pátens fosztotta meg és ruházta át ezt a közigazgatásra. A céheket azután végleg az 1872:VIII. tc. szüntette meg. A tõkés termelésnek nem volt kedvére való a céhrendszer, amely a legények és inasok zárt számát írta elõ. A hivatkozott 1840. évi törvény is tulajdonképpen már a tõkés gyáripari termelés elõmozdítását célozta.
Magyarország iparilag Ausztria gyarmata lévén, a haladó magyarság vezetõi nehéz küzdelmet folytattak a tulajdonképpeni magyar ipar megteremtése, védelme és fejlesztése érdekében. A kor mûszaki fejlettségének megfelelõen immár elsõsorban a gyáriparról volt szó. Kossuth a vállalkozási kedv felkeltésére gyáralapító társaságot hozott össze, de a cenzúra még a hazai gyárosokhoz és iparosokhoz intézett felszólítást sem engedte közzétenni, még a statisztikai elõ-munkálatokat is elgáncsolták.
1842-ben alakult meg az iparegyesület, melynek célja volt „mõiparos -osztályt nevelni, a szükséges ismereteket könyvekkel és más úton terjeszteni. Már ez év augusztusában megrendezte az egyesület az elsõ, 1846-ban pedig második ipari kiállítását. Az elsõ kiállításnak 14 ezernél több látogatója volt; 213 kiállító 298 tárgyat hozott a kiállításra. A második kiállítás nagy haladásról tett bizonyságot. 1844-ben megalakult a magyar ipar védelmét nevében hordozó védegylet, ennek célja a hazai iparcikkek lehetõleg kizárólagos használatának propagálása volt.
Az ipar és a kereskedelem önállóiról e korból számszerû adatunk sok van, de, sajnos, sokféle. Nem egyazon idõpontra vonatkoznak és önmagukban sem megbízhatók. E két fontos kereseti ágban foglalkoztatott dolgozók számát illetõleg meg éppen csak nagyon is globális találgatásokba bocsátkozhatnánk.
Az 1847. évi Pester und Ofner Weg-weiser adatai szerint a kb. 156 000-es lélekszámú fõvárosban 2300 iparos dolgozott, akik 76 céhben és sok céhen kívüli testületben tömörültek. Ugyanez a forrás 95 kisebb-nagyobb gyárat és üzemet sorol fel, amibõl azonban leszámítandó 11 gyári lerakat. Az üzemek között 20 textilipari, 16 vegyészeti és 11 élelmiszeripari vállalat van. Ez utóbbiak megoszlása: négy sörgyár, négy cukor- és csokoládéipari üzem; három szesz- és élesztõgyár. A vas- és fémöntödék száma öt. Szerepel még az üzemek között egy nagy téglagyár.
A gyáriparhoz sorolható vállalatok állományát vizsgálva vegyük szemügyre azon adatokat, melyek a védegylet által az 1844. és 1846. év végén kiadott jegyzékekben kínálkoznak. E jegyzékek a védegylet keletkezése óta alapított, illetõleg azóta bõvült ipari vállalatokat sorolják fel, tehát nem tartalmazzák a mûködõ vállalatok teljes számát, mindazonáltal tárgyunkra vonatkozólag nem érdektelenek. Tehát volt Budapesten:

 
 
Selyemkelmegyár
Posztógyár
Finomított gyapjú-,
félselyemgyár
Színnyomógyár
Szivargyár
Vas- és gépgyár
Gombgyár
Különféle vállalatok
Összesen 
7
4
16
5
7
4
4
40
87

A gyárak közül Budán volt hat, Óbudán kettõ, a Goldberger- és Leitner-féle festödék. A vasgyárak közül nevezetes Schlick Ignác vasöntödéje és Knudsen Henrik gépgyára. A selyemgyárak közül a leghíresebb a Valero-féle. A különfélék nagyszámú csoportjából a következõ gyártmánynemeket soroljuk fel: illatszer, pótkávé, lárva (álarc), kesztyû, szalmakalap, csokoládé, mécskanóc és ernyõvillázat, papírpecsét és jelvény, pezsgõ és pakfong (alpakka).
Szükségesnek látjuk egyes nevezetesebb és részben ma is fennálló gyárak ismertetését. Itt kell egyúttal megemlékeznünk az elsõ, félbemaradt magyar gyáripari statisztikai kísérletrõl. Fényes Elek, az elsõ magyar kormány által létesített országos statisztikai hivatal igazgatója, 1848 szeptemberében átteszi a városokhoz a gyárakra, iparosokra, kereskedõkre és malmokra vonatkozó táblákat. E rovatos táblák „betöltése" a számvevõ hivatalra bízatott. Nyomukra, sajnos, nem akadtunk.
    A korszak elsõ igazi modern nagyipari üzeme Budapesten a Duna-gõzhajózási Társaság 1836-ban létesült óbudai hajógyára volt. Azért létesült itt és nem másutt, mert a hajózási vonalak központja Pest volt és mert a Felsõ-Duna vízviszonyai a szabályozatlanság folytán ily telep létesítését ott nem tették lehetõvé. Az elsõ hajó 1838-ban épült, neve Árpád volt; teljesen fából készült, a gépeket és a kazánt még Angliából hozták. 1848-ban a társaságnak 48 hajója volt üzemben; az óbudai hajógyár ekkor már kb. 1000 munkással dolgozott, akiknek fele hajóács volt. (E magas munkáslétszám valódiságát megerõsíti az a tény, hogy a hajógyárnak már 1840-ben 30 személyre berendezett kórháza volt.)
    A Ganz-gyár megalapítója, a svájci Ganz Ábrahám, miután néhány évig a hengermalom öntödéjében dolgozott, 1845 januárjában nyitotta meg üzemét 7 legénnyel. Áprilisban már 22 emberrel dolgozott, õsszel már 26-30 embert foglalkoztatott. Három éven át vascsöveket, rostélyokat, kórházi, fürdõberendezési tárgyakat, ablakrácsokat, vödröket, prést stb. gyártott. 1848. novembertõl 1849 januárjáig 10 ágyút öntött. Hadianyaggyártása kisméretû volt, bár ekkor már 60 emberrel dolgozott. A háború végén a Kórház utcai telepen 600 kiló gránátot és 6 darab ágyúcsövet foglaltak le.
Az elsõ nagyipari vállalat címéért versenyezhet még a XVIII. század második felében alapított Valero-féle selyemgyár, melynek munkáslétszámára vonatkozó adatok azonban megbízhatatlanok. Korszakunkban bizonyára -300-400 embert foglalkoztatott. A Valero-gyár, mely eredetileg a terézvárosi templom közelében volt (Valero utca), ez idõ tájt lipótvárosi új épületében mûködött (ma Honvédelmi Minisztérium). A gyárat 1848-ban a kormány fegyvergyár céljára megvette.
A magyar honvédsereg számára fegyvert gyártott a pesti gépgyár társulat is. A gyárat késõbb államosították. A honvédség szakmunkás egyéneit mind a fegyvergyárakba irányították.
A két-három fegyvergyári üzemen kívül Pesten az Íjépületben is folyt hadianyaggyártás: golyóöntés, lõporgyártás, lõkupakkészítés.
    Még a XVIII. század végén létesültek az említett Valero-gyáron kívül: az elsõ pesti bõrgyár és az óbudai -Goldberger-gyár. A XIX. század elsõ negyedébõl megemlítjük a cukorfinomítót és a Hutter-szappangyárat. A negyvenes években alakult a Flóra-gyertyagyár és a pesti spódium-gyár. Mûködött már Juranek stearingyertyagyára, Zarzetzky gyufagyára, a máig fennálló kõbányai Miesbach-téglagyár és Drasche gubacsi téglagyára. 1847-ben létesült Wagner szénsavgyára, 1848 táján pedig a Strobenz-testvérek festékgyára. A vegyiipar gyökerei tehát e korba nyúlnak vissza.
    Divatos bútorokat szállított a Steindl-gyár, Pestkörnyéki gyárakat is megemlíthetünk, így Karczag soroksári kalapgyárát és az újpesti bõrgyárat.
    A gyáripari viszonyok e szükségszerûleg tökéletlen ismertetését befejezendõ, ki kell emelnünk, hogy a gyári övezet elhelyezésének városegészségügyi szempontjai már ezen években is döntõen érvényesülnek. Pest városa 1848. januári egyik tanácsülése kimondotta, hogy a Vizafogó táján nem engedélyezhetõ spódiumgyár, mivel ez a környék az északi szeleknek van kitéve.
    Bár a téma más helyre is kívánkozik, itt beszélünk, már amennyire lehetséges, a gyáriparba sorolható munkások feltételezhetõ létszámáról. A vonatkozó mûvekben minduntalan felbukkan a gyári munkásság 876 fõt (!) kitevõ létszáma. Alábbi rövid összeállításunk is bizonyítja, hogy a fenti számot nagyon alacsonyan állapította meg Haeufler, a saját további adatainak mellõzésével. Számaink hozzávetõlegesek, de minden óvatosság mellett is végeredményben megközelítik a 2500-at.
    Tehát:

 
 
Óbudai hajógyár
Óbudai Goldberger-gyár
Cukorgyár
Hengermalom
Valero-gyár
Ganz-öntöde
Miesbach-téglagyár
Zarzetzky-gyufagyár
Juranek-stearingyertyagyár
Összesen 
1000
140
280
100
400
60
300
150
50
2480
 
 
    Igaz, hogy ezek közül csupán Juranek gyáráról olvastuk kifejezetten, hogy naponta 50 embert foglalkoztatott; az is bizonyos, hogy a cukorgyár csak a kampányban dolgozott magas létszámmal, a többirõl nem tudjuk, hogy munkáslétszámuk állandóan a jelzett szinten mozgott-e, de ez vélelmezhetõ, és ekkor még csak nyolc gyárat soroltunk fel, márpedig legalább 25-30 gyár dolgozott még átlag 20-30 munkással. Egyébként itt nem az állandó foglalkoztatottságról, hanem a jellegrõl van szó. Természetesen nem szabályszerû szakmunkásokról, de mégis gyári munkásokról beszélünk. Gyáripar és ún. manufaktúra között különböztetni nem tudunk de ez, ipari bérmunkáról szólva, nem is lényeges. Tehát a gyár-iparban dolgozó legalább 3000, és a kisiparban dolgozó körülbelül 7000 legény és inas együtt körülbelül 10 000 keresõ férfimunkást ad ki, ami a kor viszonyaihoz és a fõváros akkori létszámához képest nem is olyan csekély szám: a 156 000 fõnyi törzsökös lakosságnak 6,4%-a. (1930-ban Budapesten az ipari munkásság az összlakosság 19,9%-a volt).
    Most említettük, hogy a kisipari segédszemélyzet száma körülbelül 7000 volt. A mesterek száma megközelítõleg 3000-et tett ki. Néhány fontosabb ipar-ág önállóira vonatkozólag idézzük az 1848 áprilisában megjelent „Budapesti Utasító" számait, amelyek persze éppoly kevéssé megbízhatók, mint az egykorú hivatalos jegyzékek adatai, amelyekrõl már Haeuflernek megvolt a véleménye.
Volt tehát:
 
 
Szabó
Cipész, csizmadia
Asztalos
Lakatos
Könyvnyomó
Pék
Mészáros
Arany- és ezüstmûves
Kávés
Könyvkötõ 
377
335
113
63
3
45
56
42
36
17
    
Nem újság, hogy a ruházati ipar önállói vezetnek a listán, hiszen a város, nevezetesen a fõváros egyúttal részben a környék, sõt az ország szükségletének ellátásában is részt vesz. Nagyon kiterjedt ipar volt még a vendéglátóipar is. Már a harmincas évek közepén 32 kávés, 709 kocsmáros és vendéglõs volt Pesten, ugyanekkor Budán 16 kávéház és 240 kocsma volt üzemben. Vendégfogadók száma ekkor Budán 17 volt, Pesten körülbelül a kétszerese. A vendéglõsipart általában németek ûzték.
A ruházati iparban a szabóipar dominált körülbelül 400 mesterrel. Ez az ipar nagy vagyonokat is eredményezett. Csak a palotatulajdonos Libasinszky-családra kell gondolnunk. Az egykorú újságíró szerint sok háromemeletes háznak volt szabómester a tulajdonosa. Egy Kígyó utcai divatos szabómûhely évad idején 70 embert foglalkoztatott és könyvei szerint egy év alatt 5600 férfiöltönydarabot készített.
A vendéglátóiparban alantas rangot viseltek a nagyszámmal szereplõ kávémérõk. Kávéház 1850 körül 41 volt, de kávékimérési joggal élt 107 egyén. A nagyobb kávéházak tulajdonosai 1848-ban a kávéházak számának növelése ellen vannak. Feltûnõen sok Pesten ezen években az úgynevezett kisebb kávémérési jogot kérõk száma. Ezeknek jó része nem is nyílt üzletet tartott fenn, hanem udvaron át mérte a kávét. Az ilyen engedélyt a tanács szociális szempontok szerint osztogatta, többnyire egykori adózók özvegyeinek. Így például Weiss Annának 1849 júliusában megadják e jogot, mivel sok gyermeke van és hosszú évek óta adófizetõ. Viszont megtagadják már szeptemberben Faerber Annától, mivel a kávémérések száma immár felette megszaporodott. Rokonszakmában dolgozott özv. Molnár Mihályné, aki 1848 októberében a „szegény nép számára" akar kifûzést nyitni.
Szólottunk a kisipar önállóiról, részben segédszemélyzetérõl is, említsük meg végül az iparnak e korbeli páriáit, a kontárokat. A céhrendszer könyörtelensége a szakképzett legények nagy részét nem engedte mesterré lenni, kontárokká lettek szegények, akiket feljelentésre üldöz a hatóság. Egykorú újságok szerint számtalan egyéni tragédiát okozott ez az állapot.
A munkásosztály
A többnyire ad hoc célokat szolgáló kezdetleges népösszeírások, de az 1850-es hivatalos népszámlálás sem nyújt tájékoztatást a népesség foglalkozás szerinti megoszlásáról. Így a fõváros akkori munkásrétegének nagyságát is csak megközelítõleg tudjuk megállapítani. Említettük az elõbbi fejezetekben, hogy legalább 3000 gyárimunkást, 7000 mesterlegényt és inast vehetünk számba. Ezek képeznék a munkásság elitjét. A számszerûleg fel nem becsült napszámosréteg, valamint az ezt gyarapító, többnyire a vidékrõl beáramló falusi nincstelenek számát csupán a razziák és a kórházak adataiból következtetve, ahol ezen utóbbiak gyakran szerepelnek „csavargó" megjelöléssel, kb. 10 000-re kell tennünk. 1848 tavaszán egy pesti razzia elõbb 200 csavargót fogott össze, néhány nap múlva újabb 846-ot, akik közül 711-et mint idegent kitoloncoltak. Mindenesetre megállapítható, hogy a napszámosnõket is beleszámítva, akiknek száma népmozgalmi adatainkból következtetve nagyon magas volt, az akkori Budapesten igenis elég erõs munkás- és proletárréteggel kell számolni. Kivált, ha a háztartási nõi és akkor elég nagyszámú férfialkalmazottakat (kocsis, szolga) is ideszámítjuk. Feltevésünk helyességét megerõsítik az 1857-es osztrák népszámlálás adatai. Ekkor csupán Pesten 10 000 napszámost és kb. 9000 férfi- és nõcselédet vettek számba. A kis- és gyáripari munkások száma kb. 11 000, a kereskedelmi segédmunkásoké 3000 volt. Ez természetes is. A város lakosságának hirtelen növekedése elsõsorban a valódi vagy vélt munkaalkalmak által a fõvárosba vonzott proletárság számával magyarázható. E proletárréteg meg nem ülepedett részébõl annyit, amennyit lehetett, 1848 tavaszán eltávolítottak a fõvárosból. Mindezt a társadalmi rétegzõdés némi megvilágítása, illetõleg a munkásosztály jelenlétének számszerû megállapítása végett szükséges volt elmondanunk.
Munkaviszonyok
Néhány tüntetésen és kisebb sztrájkon kívül különösebb megmozdulás a budapesti munkásság közt nem volt, munkásforradalomra nem kerülhetett sor. Egyébként az ország és a fõváros sorsa minden felbuzdulás és késõbbi hõsi küzdelem ellenére is, nem itt dõlt el, a világesemények függvénye volt. Budapesten csupán a munkaviszonyok kedvezõtlensége, a bérek alacsony volta adott okot megmozdulásra és - a miniszterhez intézett panaszos beadványokra.
Mint már említettük, a céhrendszer végnapjai közeledtek, de maga a rendszer még virulens volt. Az iparossegédek körében a „szabadság" levegõje izgalmat keltett. 1848. április 17-én a „mesterlegények  ezrével vonultak a Városháza elé és követelték a céhek eltörlését. Bánásmód, munkaidõ, munkabér tekintetében is sok kívánságuk volt. Panaszkodnak is a céhek, és a legények megrendszabályozását kérik. A kovácssegédek pl. reggel 5 órától este 6 óráig terjedõ munkaidõt kívántak, 1-1 órás reggeli, ill. ebédidõvel. A kovácsok, a kötélverõk és a kávéházi alkalmazottak azt is óhajtották, hogy atyai elnyomójuk, a mester ne tegezze õket! Az iparoslegényekbõl felsír a keserves panasz, hogy 13-14 évi vándorlás után nem tudják megkapni a mesterjogot.
1848-ban a pesti iparoslegényeknek egyik nagy panasza volt, hogy a külföldi mesterlegények elveszik az idevalók keresetét, pusztán élelmezésért is dolgoznak, letörik a munkabéreket. Több céh viszont, így a szabócéh is, azt kívánta, hogy a külföldi legények továbbra is Pesten maradhassanak.
A törvényhozás és a munkaadók kénytelenek voltak, ha lassan is, engedni az elnyomás régi rendszerébõl. A magyar rendi törvényhozás az 1840. évi XVII. tc.-ben bizonyos munkásvédelmi intézkedéseket hozott. A gyermekmunkát 12 és 16 év között napi 9 órára limitálta.(!) Elrendelte továbbá, hogy a munkavállalót a munkaadó köteles gyógykezeltetni. Klauzál miniszter céhrendelete az iparostanoncokra vonatkozólag 9, a segédekre nézve 11 óra napi munkaidõt állapított meg, azontúl külön díjazás jár. Persze a legtöbb ilyen irányú rendelkezés egyelõre írott malaszt maradt. Intézkedés történt a külföldi legények ügyében is. Szemere Bertalan belügyminiszter leír a városhoz, hogy a bizonyítvány és munka nélküli mesterlegényeket távolíttassa el. Róluk kimutatás készítendõ és, ha öt évet nem töltöttek még a fõvárosban munkában és bizonyítványuk sincs, kiutasítandók. Gyárak és mesterek a belföldi legényeknek adjanak elsõbbséget. A céhbeli -legények panaszainak megvizsgálására paritásos bizottságok alakuljanak. Egyébként a legények, „míg a megzsibbadt munka fel fog éledni", ne vonakodjanak a szakmán kívül is munkát vállalni.
    A bérkövetelések közül nevezetes emlékezetõ a pesti nyomdászoknak (187 fõnyi tekintélyes csoport!) Táncsics Mihály részvételével lezajlott sikeres bérmozgalma. Tíz órai munkaidõt kértek, továbbá a napibérnek 1000 betû után két krajcárral való emelését. E mozgalom eredményezte az elsõ magyar kollektív szerzõdést (1848. május 13.).
Bérek és munkadíjak; lakbér.
Kár, hogy az akkori alapítású, ma is élõ gyárvállalatok nem õrizték meg régi munkabérjegyzékeiket (az óbudai hajógyár könyvei elégtek), így most csupán néhány szegényes adat áll rendelkezésünkre a munkadíjakra és a munkabérekre vonatkozólag.
A Ganz-gyár 1848 elején 26-30 embernek hetibér gyanánt 300 forintot fizetett ki. Késõbb már 60 emberrel dolgozott, de egy munkás hetibére átlagosan mindenképpen 10 forintot tett ki. Tudjuk, hogy a napszám a fõvárosban ez idõ tájt egy váltóforint volt, a nõi napszám 50 váltókrajcár, tehát 10-zel kevesebb. (1 pengõ-, ill. váltóforint = 60 pengõ-, ill. váltókrajcár.)
1848 augusztusában a budai gazdasági bizottság döntése szerint egy pallér három forintot, a legény két forintot, a napszámos pedig egy forint 15 fillért kap.
Említettük, hogy a megyei hatóság negyedévenként ár- és bérszabásokat állapított meg. Sajnos, Pest vármegye levéltárában éveinkre vonatkozólag egyetlen limitációs könyvet sem tudtunk megkapni. A legkésõbbi ilyen könyv 1833-ból való, a mezõgazdasági és ipari munkások béreit is közli. Az adatok nagyon tanulságosak, de korszakunkat nagyon is megelõzik. Annyit látunk, hogy 1833-tól 1848-ig mind bérekben, mind árakban körülbelül 100%-os emelkedés állt be. Éveinkben is, fõleg az iparcikkek vonalán állandó drágulás mutatkozik, de ennek mértékét és a reálbér alakulását megállapítani úgyszólván lehetetlen.
Tagadhatatlan, hogy az ipar vállalati díjai, általában a munkadíjak a munkabérekkel összefüggésben vannak. Néhány erre vonatkozó adatot talán nem lesz érdektelen felemlíteni.
Lássunk egy szabóipari darab díjszabási adatot! Hírlapírótól származik, de hitelességéhez nem férhet szó. Tehát: a szabómester kilenc forintot kap egy kabát varrásáért, a legénynek csak négy forintot fizet érte, ez egy tallér munkabérért továbbadja a munka nélküli legénynek és így három és fél forintot ingyen dug zsebre. A kizsákmányoltak egymás közti kizsákmányolására nézve, amelyet megszüntetni csak a szocialista társadalmi rend képes, megemlítjük még, hogy e korban a kocsis is nagy úr, alárendeltje volt a lovász, aki viszont az istállóban megtõrt parasztcsavargóra bízza az állatok gondozását és a helyiség tisztántartását.
Bérkocsisok és fuvarosok 1849 májusában megállapított, falragaszokon közölt tarifája:
 
        2 lovas fuvar 1 napra 3 Ft
        2 lovas fuvar 1 órára 40 kr
 
        1 lovas fuvar 1 napra 2 Ft
        2 lovas fuvar 1 órára 30 kr
 
        Bérkocsi egész napra
        (reggel 7-tõl este 9-ig) 5 Ft
 
        2 lovas fuvar 1 órára 1 Ft
        éjjelre „ 50%
A fuvardíjak a három város területén belül értendõk.
A lakások nagyságára vonatkozólag egykorú adataink nincsenek, mégis ettõl függetlenül foglalkoznunk kell a lakbér kérdésével, mint, ami az életszínvonalnak fontos tényezõje. A fõváros, különösen Pest lélekszáma gyorsabban szaporodott, mint épületeinek száma. Az érkezõ munkakeresõt nem várta -elõre megépített lakás. Nagyvárosban, amelynek lakossága nem szervesen, belülrõl kifelé növekszik, hanem rárétegezõdéssel bõvül, bizonyos fokú lakásínség és lakásuzsora az utolsó évszázadban mindenkor fennállott.
Néhány adat a lakbérekre vonatkozólag: A józsefvárosi altanító számára kibérelt szoba havi bére négy forint volt, egy fényûzõbb, képviselõk számára kiutalt kétszobás szállásért 60 forint negyedévi lakbért fizettek. 1848 decemberében egy rajztanár lakbére évi 120 pengõforint volt, ez tehát egy bizonyára kétszobás lakásra vonatkozhatott. A lakbérek emelkednek. A tanács arról tanakodik, hogy az altanítók számára nem bérel többé szállást, hanem készpénzben adja ki a lakáspénzt. 1848 áprilisában volt a Nagy Ferenc ügyvéd által irányított megmozdulás. Lakók népgyûlésérõl küldöttség megy a közgyûlés elé, kérvén, hogy a lakók a Szent György-napján esedékes lakbért ne legyenek kötelesek megfizetni, mert a viszonyok a keresetet lecsökkentették. A lakbéruzsora nagy, állapítsák meg tehát a házak igazi értékét és ennek arányában legyen fizetendõ a lakbér. A mozgalmat nehezen lehetett leszerelni.
 

MÛHELY

BOTOS JÁNOS - TÍMÁR MÁTYÁS

Pénzintézetek a világvárossá fejlõdõ Budapesten

Míg Európa nyugati területein a pénzintézetek alapítása, a bankrendszer kiépítése zömmel a 18. század vége felé indult meg, addig Magyarországon ugyanez a folyamat csak a 19. század második negyedében bontakozott ki. A magyarországi bankrendszer kialakulását nemcsak a gazdaság általános elmaradottsága gátolta, hanem a sok vonatkozásban még középkori állapotokat rögzítõ jogrendszer is.
    Az akadályok leküzdésére, a szükséges reformokra, a pénzintézeti rendszer kialakítására a 18-19. század fordulójától számos javaslat, elképzelés született. Így többek között Désy József felvetette egy nemzeti pénzjegykibocsátó intézmény gondolatát, Balásházy János és Wachtler Bernát megfogalmazta a jogi reformlépések szükségességét, gróf Széchenyi István Hitel címû nagy hatású munkájában felvázolta a modern pénzügyi rendszer kiépítésnek feltételeit, módozatait, Fáy András pedig kidolgozta a Pest vármegyei takarékpénztár létrehozásának a tervét. 1836-1840 között az országgyûlés elfogadta azokat a törvényeket - a váltótörvény, a csõdtörvény, a közkereseti társaságokról szóló törvény és más jogszabályok -, amelyek a jogi keretek oldaláról utat nyitottak a pénzintézetek megalakításának.
    Az elsõ hazai pénzintézet - a Brassói Takarékpénztár - 1835. végi megalakulását követõ években az ország különbözõ vidékein nyitottak kaput az újonnan induló hitelintézetek. A pénzintézetek közül a legnagyobb forgalmat az 1839-ben - Fáy András kezdeményezésére - létrejött Pesti Hazai Elsõ Takarékpénztár Egyesület és az 1841-ben megalakult Pesti Magyar Kereskedelmi Bank bonyolította le. Létrejöttükkel Pest-Buda az ország pénzügyi központjává vált. A megalakuló bankok és takarékpénztárak mûködésük elsõ éveiben széles körben beindították aktív és passzív üzleteiket. Ipari és mezõgazdasági kölcsönöket folyósítottak, hiteleket nyújtottak ingatlanok és értékpapírok fedezete mellett, leszámítolták a váltókat, betéteket gyûjtöttek. A kezdeti években a pénzintézetek tevékenységét általában a forrásbõség jellemezte. A bankok és takarékpénztárak száma a márciusi forradalom idõszakában 36-ra rúgott, és így Magyarországon ez idõ tájt több pénzintézet dolgozott, mint a szomszédos Ausztriában. A magyarországi pénzintézetek zöme azonban helyi, esetenként regionális üzletmenetet folytatott, szélesebb körû tevékenységet csupán a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank és a Pesti Hazai Elsõ Takarékpénztár Egyesület tudott kifejteni.
    Az 1830-1840-es években - a reformkorban - a modern európai viszonyokhoz való felzárkózás jegyében több alkalommal felmerült az önálló nemzeti bank létrehozásának gondolata, és a földhitelintézet megteremtésének a terve. Az önálló nemzeti bank létrehozását a Habsburg-kormányzat gátolta meg - amely az egész birodalom területére kiterjesztette az 1816-ban megalakított Osztrák Nemzeti Bank privilégiumait -, míg a földhitelintézet létrejöttét - amelynek támogatói sorában ott található Trefort Ágoston és Lónyay Menyhért is - a feudális kiváltságok fennmaradása - többek között az õsiség léte - akadályozta.
    Az ország függetlenségének, polgárosodásának programjaként megfogalmazott Tizenkét pont kilencedikként tartalmazta a Nemzeti Bank létrehozásának célkitûzését. Az 1848. március 15-én gyõztes forradalmat követõen megalakuló független magyar kormány Kossuth Lajos vezette pénzügyminisztériuma is elsõdleges feladatának tartotta az önálló nemzeti bank felállítását és a hazai bankjegyrendszer megteremtését. Az 1848. április 11-én hatályba lépõ új törvénycikkek pedig megszüntették a rendi kötöttségeket - így az õsiséget -, és a nemesi kiváltságok helyébe a gazdasági szabadság elvét emelték. A törvényalkotás folyamatában elfogadást nyert az országos földhitelintézet felállításáról szóló jogszabály is, azonban ennek tényleges megvalósítását a szabadságharc leverése meghiúsította.
    Bár a magyarországi pénzintézetek 1847-ben még a rájuk bízott betétek hatékony elhelyezésével küszködtek, a következõ év tavaszán - az európai forradalmi hírek hatására - nehéz helyzetbe kerültek. Betéteseik egyre nagyobb része igyekezett pénzét kivonni, és értékállónak tekintett tárgyakban tezaurálni. Ez a pénzintézeteknél fizetési gondokhoz vezetett. További problémák forrásává vált, hogy az 1848. évi IX. törvénycikk a jobbágyfelszabadítás által érintett birtokosok hiteleire - a váltóadósság kivételével -, moratóriumot léptetett életbe. A földbirtokok fedezete mellett korábban kihelyezett kölcsönök visszafizetése ezzel gyakorlatilag leállt, és ez több pénzintézet esetében - mint például a Pesti Hazai Elsõ Takarékpénztár Egyesület - likviditási gondokat okozott.
    A hazai pénzintézetek a forradalom elsõ heteiben ezért pénzszûkével küszködtek. Ez a helyzet 1848 nyarán gyökeresen megváltozott, amikor a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank közremûködésével megkezdõdött az önálló magyar pénzkibocsátás, megjelentek az elsõ forint bankjegyek. A bankok és takarékpénztárak az újonnan kibocsátott papírpénz felhasználásával bekapcsolódtak a kibontakozó szabadságharc katonai és más szükségleteinek a finanszírozásába. A hadiszerencse forgandósága, és az, hogy ezzel együtt az ország jelentõs városai - köztük Pest-Buda - és ipari centrumai többször is gazdát cseréltek, nem kevés gondot okozott a pénzintézetek számára is. A többszöri hatalomváltás egyúttal többszöri fizetõeszköz-váltást is jelentett. Az ismét megjelenõ osztrák hatalom ugyanis nem ismerte el a független magyar kormányzat által kibocsátott bankjegyeket törvényes fizetõeszköznek, hanem azok megsemmisítésére, ezen keresztül - többek között - a magyar pénzintézetek lehetetlenné tételére is törekedett. Kísérlet történt a legerõsebb hitelintézet - a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank - megsemmisítésére is.
    A hazai pénzintézetek a szabadságharc bukását követõ években a Habsburg-hatalom központosító törekvései dacára szívósan fenntartott és fokozatosan bõvített üzletmenettel teremtették meg az 1867-es kiegyezést követõ évek gyors gazdasági fejlõdésének pénzügyi alapjait. Pest-Buda hiteléletének köz-ponti szerepét mutatta, hogy a kiegyezéskor csak itt mûködött bank - a már említett Pesti Magyar Kereskedelmi Bank és az 1864-ben  létrejött  Elsõ  Magyar  Ipar-bank -, Pesten dolgozott a Creditanstalt magyarországi fiókja, és az Osztrák Nemzeti Bank legerõsebb részlege. Pest-Buda adott otthont a Pesti Hazai Elsõ -Takarékpénztár Egyesületnek, az ország legnagyobb takarékpénztárának, továbbá az Óbudai Takaréknak.
    Pest-Buda pénzügyi központ szerepét tovább erõsítette, hogy az 1850-1860-as években sorra alakultak a magánbankházak és a magán pénzváltó irodák is. Az 1857-es népszámlálás Pest-Budán 17 önálló, pénzzel és hitellel kereskedõ személyt regisztrált. Másfél évtized múltán, 1872-ben a pesti adólajstrom 29 olyan tõkepénzest tartott nyilván, aki bankházat vitt vagy váltóüzletet folytatott, és mellettük további 31 pénzváltót is regisztrált. A magánbankházak sorában olyan jelentõsek is megtalálhatók, mint a Malvieux bankház - amely a késõbbiekben a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank bázisát adta -, továbbá a Hecht-féle pénzintézet és a Wahrmann Mór birtokolta bank. Ekkortájt már jelentõs befolyást szerzett a pénzvilágban a Wodianer és az Ullmann család is. Az önállóságukat és különállásukat akkurátusan õrzõ magánbankárok sorában olyan személyek is találhatók, akik egyúttal a részvénytársasági alapon dolgozó hitelintézeteknél is vezetõ szerepet töltöttek be.
    Az 1867-es kiegyezéssel párhuzamosan meginduló erõteljes gazdasági fellendülés nemcsak hazai okokkal magyarázható, alapvetõen az általános európai konjunktúrára támaszkodott. A gazdasági fellendülés - Európához hasonlóan - Magyarországon is az alapítási láz elõretörésével párosult. A közkeletõen Gründerzeitnek nevezett 1867-1873 közötti évek légkörét a banktisztviselõként dolgozó, és a történéseket közelrõl ismerõ Arany László A délibábok hõsében igen találóan így jellemezte:
 

„Bank, társaság, egylet nõ, mint a gomba...
Külföldi tõkék jõnek forgalomba,
Franc, belga, ángol meg se kérdezi
Kinek, mi célra, mily pénz s mennyi kell, -
Szilárd és korlátlan a magyar hitel."
    A Gründerzeit hét éve alatt Pest-Budán 23 bank és 6 takarékpénztár jött létre. Az új bankok ténylegesen befizetett alaptõkéje 60 millió forintot tett ki (összehasonlításul megemlíthetjük, hogy ekkortájt 1 mázsa búza ára 10-11 forint között mozgott). Az új pénzintézetek elsõsorban a tõkeerõs külföldi bankok befektetéseivel jöttek létre. Így alakult meg 1867-ben a Creditanstalt pesti fiókjából a Rothschildok pénzével a Magyar Általános Hitelbank, angol befektetéssel az Angol-Osztrák Bank. A következõ évben létrejött - szintén külföldi tõkével - az Angol-Magyar Bank, majd 1869-ben az alapítók sorába lépett az Erlanger bankház is. A német-osztrák-francia pénzintézet elõbb a Franco-Magyar Bankot, majd 1871-ben a Magyar Általános Földhitel Részvénytársaságot és az Általános Magyar -Municipális Hitelintézetet hívta életre.
    Pest-Buda régebbi alapítású pénzintézetei a Gründerzeit hét éve alatt is a hagyományos keretekben folytatták mûködésüket, az újonnan létrejövõ hitelintézetek azonban a klasszikus üzletágak mellett az üzleti, vállalkozási banki tevékenységi kört is felfuttatták. Ennek megfelelõen törekvéseikben központi helyre került az ipari és a kereskedelmi vállalatok  alapítása,  létrehozásuk  elõsegítése. A Franco-Magyar Bank tevékenységében a városépítési, az ingatlan- és a tõzsdeügyletek, az -Angol-Magyar Bank -üzletkörében a hitelügyletek domináltak. A Magyar -Általános Földhitel Részvénytársaság tevékenységi körébe nemcsak az ingatlanügyletek, hanem a vállalatalapítások is beletartoztak a gazdaság minden területén, a bányászatban, az iparban, a közlekedésben és az agrárgazdaságban egyaránt. Az Általános Magyar Municipális Hitelintézet tevékenységi köre az ingatlanok mellett felölelte az önkormányzati vállalkozásokat, sõt a talajjavítást is. A Gründerzeit éveiben a megelõzõ periódushoz képest az értékpapírkibocsátások és a beruházások meghétszerezõdtek. A világjelenséggé váló alapítási láz haszonélvezõi azok a befektetõk lettek, akiknek célja a nyereség megszerzése és a tõzsdei játék nyújtotta lehetõségek kihasználása volt. A megtakarított pénzét kockára tevõ kispolgár sokszor a vesztesek sorába tartozott.
    A Gründerzeit éveiben a pest-budai takarékpénztári hálózat szélesedése is lendületet vett. A gyorsan erõsödõ Pesti Hazai Elsõ Takarékpénztár Egyesület megkezdte pesti fiókhálózata kiépítését. Mellette a lakossági igényeket kielégítve sorra alakultak új takarékpénztárak is, amelyek közül jelentõs szerepet az Egyesült Budapest Fõvárosi Takarékpénztár játszott. A többi, elsõsorban regionális - városrésznyi - üzletkörû takarékpénztár ügyfélköre zömmel a gazdaságilag gyarapodó kis- és középpolgárság különbözõ csoportjaiból került ki.
    Pest-Buda pénzintézetei nemcsak tõkeerejüknél fogva lettek meghatározói a magyarországi pénzügyi szférának, hanem ide összpontosították az aktív és a passzív bankügyletek zömét is. A forgalom döntõ részét - esetenként a felét - az öt legnagyobb pest-budai bank mondhatta magáénak, ami egyértelmûen a koncentráció térnyerésére utalt.
    Pest-Budán az alapítási láz negatív következményei elõször az 1869. évi hitelválság során mutatkoztak meg. Az Osztrák Nemzeti Bank deflációs politikájának következményeként fellépõ pénzszûke Pest-Budán 18-20 percentre tornázta fel a váltóleszámítolást és 111 vállalat bukását hozta magával. A gazdasági folyamatok azonban az 1870-es évtized elején ismét lendületet vettek. Az ezeket az éveket jellemzõ gyenge mezõgazdasági termések, majd az 1872-ben kirobbant járvány következtében a gazdaság bõvülése ismét lelassult, a kereslet visszaesett, és túltermelési válság kezdõdött. A bécsi tõzsde 1873. május 9-ei összeomlása magával rántotta a magyarországi pénzpiacot is. A külföldi befektetõk kivonták tõkéiket, a pénzintézetek felmondták hiteleik jó részét, a vállalatok egymás után fizetésképtelenek lettek. A gazdaság meghatározó területei 1873-as teljesítményüket újból csak 1880-ban érték el. Mindez Pest-Budán a történelem fintoraként idõben egybeesett Budapest fõváros megalakulásával.
    Az 1873-as válság következményei a budapesti pénzintézeteket súlyosan érintették. Míg 1872-ben 16 bank, 7 takarékpénztár és 3 hitelszövetkezet dolgozott a fõvárosban, addig a bankok száma 1879-ben hétre zuhant vissza és elvesztették részvénytõkéjük több mint felét. A felszámolások elsõként az újonnan alakuló pénzintézeteket érték el, de a válság következményei 1876-ban magukkal rántották a legnagyobb saját tõkével rendelkezõ Franco-Magyar Bankot is, míg több kisebb intézet csak fúzió révén menekült meg a bukástól.
    A takarékpénztárak száma csak kettõvel csökkent, ami annak tudható be, hogy ezek az intézetek kevésbé vettek részt a tõzsdei manipulációkban, a gründolásokban. Tõkéjüket elsõsorban a megfelelõ fedezettséggel rendelkezõ jelzálogkölcsönökbe és a váltóleszámítolásba fektették. Sajátos jelenség, hogy ez idõ alatt a hitelszövetkezetek száma 13-ra bõvült, ami potenciális ügyfeleik - a kispénzû emberek - növekvõ igényeit mutatta. A megalakult fõváros pénzügyi központ szerepét nemcsak az 1864 óta mûködõ Áru- és Értéktõzsde forgalmának bõvülése, a jegyzett részvények számának emelkedése erõsítette, hanem az is, hogy az 1878-ban életre hívott binacionális, dualista Osztrák-Magyar Bank egyik fõintézetének a József tér (ma: József nádor tér) lett a székhelye.
    Az 1873-as krach következményei az 1880-as évtized elején Európa-szerte kibontakozó fokozatos konjunktúrával lassanként a fõvárosi pénzpiacon is megszûntek. Az ismét lendületet vevõ külföldi tûkebefektetések révén a budapesti bankok alaptûke-emeléseket hajthattak végre, és egyúttal közvetítûi is lettek a gazdaság különbözû ágazataiba irányuló tûkebeáramlásnak. A tûkeemelések külsû forrását a francia és az osztrák bankcsoportok biztosították, sût 1881-ben - igaz, kérészéletûnek bizonyuló - új bank alapításába is belevágtak (a két évig fennálló Magyar Országos Bankról van szó). A megerûsödû budapesti pénzintézetek - mivel még frissen éltek vezetûikben a Gründerzeit következményei - óvatos, körültekintû, a régi vállalkozási formák keretében maradó üzleteket folytattak, és nagy figyelmet fordítottak a tartaléktûkék gyarapítására.
    A budapesti bankok és takarékpénztárak tevékenységének fellendüléséhez hozzájárult az is, hogy az 1880-as években a kamatviszonyok a fõvárosban kiegyenlítettebbé váltak, a korábbi szélsõséges különbségek fokozatosan megszûntek. 1880-ban a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank a pénzintézetek közül elsõként megteremtette a mai takarékbetétkönyv elõdjét. Ezzel új lendületet adott a pénzintézeti forrásgyûjtésben a takarékbetéteknek, és egyúttal olyan formát hozott létre, amely alkalmasnak bizonyult a kevésbé tehetõsek „filléres" megtakarításainak az összegyûjtésére, hasznosítására is. A banki takarékbetét-gyõjtés kibontakozása, illetve a takarékpénztárak üzletkörének a szélesedése fokozatosan a pénzintézetek két meghatározó típusa közötti alapvetõ különbségek eltûnéséhez vezetett. Így a Pesti Hazai Elsõ Takarékpénztár Egyesületet egyre inkább már csak a neve és nem az üzleti filozófiája különböztette meg a kereskedelmi bankoktól.
    1882-ben Lánczy Leó személyében olyan új vezetõ került a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank élére, aki a bank üzletpolitikáját átalakította, üzletágai körét az értékpapír-spekulációt kivéve a gazdasági élet minden területére kiterjesztette. Az új bankvezetõ a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank egyik fõ célkitûzésének az országos jelentõségû in-frastrukturális beruházásokban való aktív, kezdeményezõ részvételt tekintette.
    A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank szélesedõ üzletköréhez kapcsolódva, az ügyfelekhez való közeledés szándékával 1886-tól kiépítette budapesti fiókhálózatát. Az elsõ bankfiók Kõbányán nyílt meg, majd ezt követték a Budán, a Terézvárosban, a Belvárosban, a Józsefvárosban és a Lipótvárosban átadott új hálózati egységek. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank példáját 1890-tõl követte fióknyitásával a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank, majd más hitelintézetek is.
    Budapest, a megalakulását követõ években nemcsak az ország pénzügyi központjává vált, hanem gazdasági centrumává is. A fõvárosban és közvetlen környékén - Íjpesten, Budafokon - ezekben az évtizedekben az ipar minden területén meghatározó súlyú vállalatok mûködtek. A gépgyárak közül a Ganz, az Államvasutak Gépgyára, az Oetl, a Schlick, a Nicholson, a hajógyárak sorában az Óbudai, a Schönichen, a Hartmann, a nyomdák közül az Athenaeum, a Franklin, a Pallas, a bõrgyárak közt a Wolfner, a Mauthner, a textiliparban a Goldberger, a Magyar Pamutipar, az élelmiszer-ágazatban a hengermalmok, a Dreher, a Haggenmacher sörgyárak nemzetközi hírnévre és piacokra tettek szert. A gazdaság különbözõ ágazatai és a pénzügyi szféra egyre több szállal kötõdött egymáshoz.
    Az 1880-as évtized végétõl, az 1890-es évek elejétõl az ipar fejlõdésével együtt a fõvárosban is fokozatosan újabb bank- és takarékpénztár-alapítási hullám bontakozott ki. Ennek egyik jellemzõje, hogy a külföldi pénzintézetek általában a fõvárosi bankokkal együttmûködve hoztak létre új intézeteket. Így a már említett Erlanger bankház 1892-ben a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal karöltve hívta életre a közlekedési beruházásokban élenjáró, a vasútépítést finanszírozó Helyi Érdekû Vasutak Bankját. A Deutsche Bank és a Wiener Bankverein együttesen alapították meg 1890-ben a Magyar Ipar és Kereskedelmi Bankot. A Niederösterreichische Escompt Gesell-schaft a Pesti Hazai Elsõ Takarékpénztár Egyesülettel összefonódva 1895-ben hozta létre a Hazai Bankot. 1897-ben pedig az osztrák Unionbank közremûködésével jött létre a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank. Ugyanezekben az években a kispolgárság megtakarításait kezelõ takarékpénztárak száma is gyarapodott.
    A kilencvenes évek új tendenciái közé tartozott, hogy a tõkeerõs fõvárosi pénzintézetek vidéki bankok érdekkörbe vonásával - affiliáció, azaz leánybankká alakításával - megkezdték a Budapesten kívüli hitelszervezet befolyásuk alá vonását. Ezt a célt szolgálta az a gyakorlat is, hogy az ország vidéki gazdasági, kereskedelmi centrumaiban a fõvárosi pénzintézetek saját alapítású és tulajdonú regionális hatókörû bankokat hoztak létre. A pénzintézetek és a gazdaság összefonódásának új lehetõségeit nyitotta meg az a törekvés, hogy a fõvárosi bankok megkezdték az ipari, a kereskedelmi, a közlekedési, és az agrárgazdasági vállalatok érdekkörükbe vonását. Ez a tendencia azonban széleskörûen már csak a századfordulót követõen bontakozott ki.
    Külön szükséges szólni arról a szereprõl, amelyet a fõvárosi pénzintézetek töltöttek be Budapest világvárossá fejlesztésében. A bankok és a takarékpénztárak által folyósított nagy összegû, hosszú lejáratú jelzálogkölcsönök, az ezek forrásait biztosító községi záloglevél kibocsátásokból teremtõdõ tõkék a fõváros épített környezetét sokszor napjainkig meghatározó, jellemzõ középületekben, bérpalotákban, villákban és új lakónegyedekben öltöttek testet. A budapesti körutak mentén álló bérházak felépítése, a városi kommunális létesítmények elterjedése, a helyi közlekedés fejlesztése ezeknek a hosszú lejáratú forrásoknak a hiányában lehetetlen lett volna.
    Budapest városképéhez az 1880-1890-es években már szorosan hozzátartoztak a neves építészek által tervezett pénzintézeti székházak, majd a biztonságot és tekintélyt sugárzó formában kiépített bankfiókok. A bankok és takarékpénztárak székházai közül - ezek némelyike még ma is a városkép meghatározó eleme - ez idõ tájt már állt a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Hild József által tervezett Gizella téri (ma: Vörösmarty tér) székháza, amelynek földszintjét a Gerbeaud kávéház foglalta el. A Belváros egyik forgalmas pontján, az Egyetem utca (ma: Károlyi Mihály utca) és a Reáltanoda utca sarkán állt a Pesti Hazai Elsõ Takarékpénztár Egyesület Ybl Miklós tervezte - és napjainkban romjaiban is - lenyûgözõ bankpalotája. A századfordulót megelõzõen épült fel a Nádor utca és a Fürdõ utca (ma: József Attila utca) találkozásánál az a szecessziós stílusú ház, amelyik a Magyar Általános Takarékpénztár központja lett. A fõváros budai oldalán a Clark Ádám tér és a Fõ utca találkozásánál emelkedett - a második világháborúban gyakorlatilag megsemmisült - Ybl Miklós tervezte bankpalota, a Budai Takarékpénztár székháza. Nap mint nap a bankvilág informális találkozóhelyeként mûködött a Lipótvárosi Kaszinó (ma: a Belügyminisztérium Duna Palotája). A fõváros polgárai szemében a banktisztviselõ, bankalkalmazott státusa a stabil jövedelem, a biztos nyugdíj és más juttatások miatt irigyelt foglalkozássá vált.
    Az 1890-es évtizedben alakuló új pénzintézetek között sajátos vonásként feltûntek azok is, amelyek a banküzlet egy-egy speciális, de nagy forgalmú ágát mûvelték csak. Így jött létre a szinte kizárólag váltóügyletekkel foglalkozó Központi Váltóüzleti Részvénytársaság 1890-ben, majd négy év múlva a Hermes Részvénytársaság. 1893-ban 12 fõvárosi pénzintézet alakította meg a Budapesti Giro- és Pénztáregylet Részvénytársaságot azzal a céllal, hogy az bonyolítsa részükre a tõzsdei ügyleteket, gyorsítsa a budapesti bankközi pénz- és értékpapír-forgalmat, meghonosítsa a klíring rendszerû elszámolást, és ezzel elõsegítse a készpénzkímélõ módszerek elterjedését.
    A millennium évében az országban 243 bank és 559 takarékpénztár mûködött. Közülük csak 14 banknak és 9 takarékpénztárnak a székhelye található a fõvárosban. De ezek a budapesti hitelintézetek rendelkeztek a részvénytõke több mint kétharmadával, kezelték a takarékbetétek több mint harmadát, a váltótárca közel 30%-át, a jelzálogkölcsönök mintegy 56%-át, és birtokolták az értékpapírok több mint kétharmadát. Ezek az adatok nemcsak a fõváros központi szerepérõl tanúskodtak, hanem a kibontakozó banktõke-koncentráció elõretörésérõl is.
    A fejlõdés további sajátossága, hogy a fõvárosi pénzintézetek között is bizonyos területeken specializáció alakult ki. Az egyes üzletágakban más-más -fõvárosi bank, bankok vitték a prímet. Így például a jelzálogkölcsönzésben a Jelzáloghitel-bank, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank és a Pesti Hazai Elsõ Takarékpénztár Egyesület a piacvezetõ. A váltóleszámítolásban a forgalmat elsõsorban a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, a Pesti Hazai Elsõ Takarékpénztár Egyesület, az Egyesült Fõvárosi Takarékpénztár, és a Magyar Országos Központi Takarékpénztár mondhatta magáénak. Az értékpapírokra folyósított elõlegek terén a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank és a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank uralta a piacot, míg a takarékpénztárak között az Egyesült Fõvárosi Takarékpénztár.
    A századforduló idõszakára Magyarországon a budapesti bankok és takarékpénztárak központi, meghatározó szerepet töltöttek be. Ezt a szerepet a fõvárosban mûködõ 34 bank, takarékpénztár és földhitelintézet, továbbá 58 hitelszövetkezet, valamint ezeknek a pénzintézeteknek a 18 budapesti és 4 vidéki fiókja, és affiliációi biztosították.
    A századfordulóra kiteljesedõ kapitalista gazdasági-termelési rend pozitív és negatív következményei egyre nyilvánvalóbbá váltak. Egyfelõl a modern gazdálkodás központi szereplõjévé tették a pénz- és hitelügyleteket folytató bankokat, és a kor technikai vívmányait alkalmazó vállalatok sorát teremtették meg. Másfelõl a gazdasági fejlõdés elõ-nyeit csak a fõváros - és az ország - lakosságának kisebb része élvezte, és a nyertesek mellett ott találhatók a vesztesek, a nyomorban, a szegénységben élõk, a munkanélküliek, a napszámosok serege. Ezeknek az új tendenciáknak a felvázolása azonban már egy másik tanulmány feladata.

 

 
MORFONDÍROZÁS

SZERDAHELYI ISTVÁN

Az én Budám

Különös, hegyvidéki, falusi világ. A fehér köves utak és alig elegyengetett ösvények itt a hajdani vízmosások alján futnak, a természet logikáját követve, s nem az emberekét. Rendszertelenül vezetnek valahová - ki tudja hová -, a partoldalakból vastag, szürke gyökérkötegek bújnak elõ, s vissza. A föld ujjai, markukban tartják az egész világot. Némán, biztonságban. Kátrányszagú fenyõ-villanyoszlopok méhzümmögése.
    A horizonton az erdõkkel borított hegyek karéja, a János-hegy, a Hunyad-orom, a Svábhegy. Itt-ott csúcsos, fehér sziklák, köztük fenyvesek katedrálisai és tölgyesek lombkupolái. Bennük sötétség és színes napfénytócsák, madárkiáltások. Erre lefelé már az elvadult rétek terpeszkednek, magasra nõtt, kalászos füvekkel, tarka virágdíszeket nyitó gyomokkal, ellenségesen indázó vadrózsabokrokkal s egy-egy elhagyatottan megvénült gyümölcsfával. Némelyik réten egyhelyiséges, kátránypapír-tetejû, fehérre meszelt téglaviskó guggol, itt a legszegényebbek húzzák meg magukat és kecskéket legeltetnek.
    Az erdõk és rétek szélén, s fõként a vízmosások oldalaiban a XIX. század derekán épült majorok emlékei. Egyszerû, földszintes-egyemeletes épületek, sárga, vedlõ vakolatú homlokzatokkal, olajfestékkel zöldre mázolt ajtókkal és vaksi ablakszemekkel. A majorgazdálkodás már a múlté, de akik itt élnek, egyszerû, kétkezi emberek. Az egyik bádogos, a másik üveges, a harmadik tetõfedõ, tudható, hol laknak, s ha ilyesfajta gond van a háznál, anyám átküld hozzájuk. A mészáros egy kisebb sárga házban lakik a Hunyad-orom túloldalán, ha disznót vágunk, hozzá kell átgázolnom a térdig érõ hóban a hurkatöltõért. A Kútvölgyi út tetejénél egy pékség illatozik, de oda mi csak olyan idõkben járunk kenyérért, ha a völgyben valami miatt háborúskodás, lövöldözés zajlik.
    A kockás drótkerítések mögötti, mohos udvarok hársfái alatt a XIX. század második felében épült, romantikus nyaralók csipkésre faragott, barnára festett faszerkezetei töredeznek-korhadoznak. Óriási, színes szegélyekkel üvegezett verandák, álmodozó tornyocskák gótikus bádogdíszekkel, szélkakasokkal. Valaha nyugdíjas táblabírók és könyvtárnokok tarokkozhattak nyaranta ezeken a verandákon, lanterna alakú gázlámpák fényénél. Az én idõmre már elhaláloztak, s a nyaralókba - a nagyobbakat több lakássá átépítve - villamosvezetõk, hivatali altisztek költöztek. Egy ilyen házban lakik Tari bácsi, a kéményseprõ is.
    Az úri családok viszont, amilyen az enyém is, a századfordulón emelt villákban élnek. Ezek tekintélyesebbek, magas tetõszerkezeteik alatt a homlokzatokat barna terméskõ-berakás ékíti - ilyen alapzaton állnak íves vaskerítéseik is -, és nagy, fehér ablakkeretekbõl néznek a bukszusokkal, fenyõkkel övezett parkokra, ahol a gyepet százszorszép tarkíthatja csak, a kutyatejet s más gyomokat szorgos kezek tüntetik el. Az effajta villák ritkábbak, két-három ha akad a rétekkel övezett utcákban, s a mienkének különös, alkonyi dicsfényt kölcsönöz az, hogy apám elbeszélése szerint egy bolond gróf építtette magának a kiegyezés idején. Festeni járt ide, ennek emléke a padlásunkon egy kockás panorámaablak alatt porosodó deszkapódium is. Az õ idején konyhája, fürdõszobája nem is volt a háznak, ezeket apám építette már, ahogyan a gázvilágítást is õ cseréltette villanyra.
    E különféle helyeken élõ emberek itt valamiképpen mégis egyenlõk. Köszönnek egymásnak és elbeszélgetnek, miközben legyalogolnak a völgybe a 81-es villamoshoz, ahol a villamosvezetõ is ismerõs, tudni való róla, hogy verseket ír, s megvárja azokat, akik futnak a megállóhoz. Nekünk cselédünk is van, de õt se szabad cselédnek nevezni, hanem úgy kell emlegetni, hogy „házikisasszony", noha ennek semmi értelme nincsen. Mindenesetre egyfajta családtag, én kezicsókolommal köszönök neki, az asztalunknál eszik, s talán - bár ez nem biztos - meg is pofozna, ha nagyon szemtelenkednék vele.
    Az emberek itt összetartanak, ha valamelyik házban nem jön a csapból víz, a szomszéd vájdlingban adja át a kerítésen. A zsidótörvények napjaiban anyám különös és számomra érthetetlen szigorral tiltotta meg, hogy az iskolában mögöttem ülõ kövér fiú szellentéseit szóvá tegyem, azt mondta, mindenkit lebüdösözhetek, de ezt a gyereket most semmiképp. A bombázások és az ostrom idején az egész környék egy-egy biztosabb óvóhelyen húzta meg magát, késõbb, amikor betörõbandák jöttek volna, a férfiak kecskelánccal és karókkal felfegyverkezve járõröztek az éjszakában. 1956-ban megszervezték az élelmiszer-beszerzést, s olyan szomszédok is hirtelen összebékültek, akik esztendõk óta dobálták át egymás veteményesébe a nagyobb köveket és a férges-rohadt gyümölcsöket.
    Ott lenn, a villamossínek mentén kezdõdik a város. Az már egy idegen világ, hozzánk csak a csörömpölése-moraja hallatszik fel néha, míg az esti tücskök túl nem cirpelik a réteken. Ott autók is rohangálnak fel-alá, hozzánk csak egy jár, évente egyszer vagy kétszer látni. Légrády Ottót, a Pesti Hírlap tulajdonosát hozza a franciaablakos nyaralójába, amely a balfelõli kerítésünkön túli, kertészek gondozta birtokon áll. Íszómedence, teniszpálya. Naspolyát lehetne lopni onnan, de én nem szeretem. Amúgy a mi utcánkba csak a Rubleczkyék szekerét vonszolja fel egy öreg fehér ló, a tejet, kiflit s más megrendelt élelmiszereket hozza reggelente. A barátomnak érzem, mert a Zalai út meredekén ki-kifullad, megáll, s a kocsis ilyenkor nagyon durván bánik vele. Kánikula idején a kétségbeesetten üvöltözõ jeges stráfkocsija is fel-felbukkan, a drótostótok, üvegesek és a friss tejföllel, túróval házaló budakeszi sváb asszonyok gyalog jönnek. Az utóbbiak tutyit hordanak, fekete pamutból kötött papucsfélét, virágdíszes szegéllyel.
    Ez hát a való világ, mindennek az alapja, ahol az igazi dolgok történnek. Ami lenn, a városban zajlik, azt csak hallomásból tudni, vagy igaz, vagy nem. Olyan, mint egy üveglap, festett figurákkal, amelyek mögül áttetszik a valóság. Ez az üveglap azonban egyre feljebb csúszik felénk, s most már eltakarja az én világomat. Az utcánkat aszfalt fedi járdája is van, de járni nem lehet rajta, mert teleparkolják az aut¢k. A sarki fenyk közt esténként valaha baglyok h¡vogatt k egymást, azokat r‚g nem hallani m r. A réteket beépítették, s baloldalt, az angolkisasszonyok õszibarackos ban éppenséggel egy lakótelep kockaházai vágnak négyszögeket az égboltba. Csak én látom az aszfalt mögött a köves út fehér kavicsait, amelyek voltaképpen röpcédulák, s az angolkisasszonyok õszibarackosának kerítésére ráburjánzó iszalag bolyhos virágait, amelyek szirénák. Kassa bombázásának híreit mesélte itt séta közben anyámnak apám, s én az addig sose hallott szavakat a kövekhez, növényekhez kapcsoltam, máig ezeket a képeket idézik fel bennem. Az üveglapra festett lakótelepen természetesen nincsenek emberek, akikkel szót válthatnék, de mögötte ott látom az angolkisasszonyok kertjében napszámosként dolgozó lengyel katonát, aki újra és újra elmondja, milyen hõsiesek voltak a bajtársai, amikor hurrázva, lovasrohammal támadtak a németekre. Ám azok óriás, páncélos szörnyetegekben jöttek. - Nem volt mit tenni - mondja a lengyel, s hallom, hogy nemcsak töri a magyart, hanem a sírás fojtogatja a torkát. A Zalai út tetején valami újgazdag villájának pöffeszkedése mögül is kitetszik a galagonyabozót, ahol 1944 õszén az iskola után csavarogva Zsuzsival megtaláltuk azt az ismeretlen, szürke esõkabátos embert, aki felakasztotta magát az egyik vastagabb ágra.
    Lassan csúszott fel ide ez az üveglap, az 1950-es évek derekáig nemigen változott semmi errefelé. Csak az angolkisasszonyok barackosa és a Légrády-birtok vadult el, az iszalag beindázta a gyümölcsfákat, az úszómedence és az esõvíztárolók alján felgyûlt a sáros avar. Az emberek idegesen lesték, ha aktatáskás idegenek járták a környéket, s szegényebbek lettek. A gyepek, virágoskertek földjébe krumplit, kukoricást ültettek, több lett a láncait mélabúsan rángató kecske a telefonpóznák mellett. Azok bámulták, amikor a hivatalos ünnepeken úttörõ egyenruhába öltözve és munkásmozgalmi indulókat dúdolva - egyedüliként a kihalt környéken - pompázatos dekorációt barkácsoltam a kapunkra, vörös szádaalapon arany betûs jelmondatokkal és a megfelelõ képekkel.
    Ekkoriban lettem kommunista egy kora tavaszi éjszakán, amikor jószagú szelek zörgették az ablakokon a redõnyöket, s gyantacseppeket könnyezõ, öreg fenyõk suhogó ágai simogatták a háztetõt, ahonnan idõnként csattogva és puffanva - mint a kamaszfiúk sorsdöntõ elhatározásai - lefutott egy-egy cserép. Merõben logikai döntés volt, s így nem változtathatott rajta, hogy a háztetõt simogató fenyõket aztán kivágták, a szoba pedig, ahol elhatározásom megszületett, régóta a ház másik felé-ben élõ család lakásához tartozik. A kommunisták ugyanis, akikhez lélekben csatlakoztam - saját fennálló törvények szerint is jogtalanul - államosították a házunkat. Ezek is rajzolatok az üveglapon, mögöttük ma is látom a fenyõket, s a tavaszi szelek változatlanul zörgetik a redõnyöket.
    Az a mögöttes, igazi valóság azonban egyre ellenáll, át-áthatol az üveglapvilágon. A kertünkben áll egy vénséges vén szotykoskörte-fa. Az olyan öreg, hogy már gyerekkoromban is az volt, de kétévenként változatlanul telehinti gyümölcseivel a gyepet. Ha meghalok, szeretteim tudják, hogy az urnámat ennek tövébe kell majd beásni.
    A nyári éjszakák denevérrajai már nem jönnek vissza, de a sündisznók ma is ott szuszognak a szentjánosbogár-világításban a kert lapulevelei alatt. A fele-ségem száraz kenyeret gyûjtöget a szomszéd néni disznókat nevelõ vidéki rokonainak, s a néni olyan gyümölcsöket hoz szakajtószám, amilyenek nálunk nem teremnek. A környék régi lakói még tudják a szabályt, hogy ha nincs szükségük a levágott fõre, kivágott fára, az annak jár, aki nyulat tart, fával fõt. Néhány esztendeje telenként sok töprengést okoztak a kertünk végét eléktelenítõ földtúrások. Aztán egy este, ahogy hazaérve kiszállok a taxiból, ott áll elõttem az úttest közepén egy vaddisznó a malacaival. Késõbb a vaddisznók elmaradtak, a borostyánjaink között megjelentek viszont az addig ismeretlen lábatlan gyíkok. Igaz, õk már a feleségem ismerõsei. Magam ritkán járok a meredek kertlépcsõkön, reggeltõl estig a szövegszerkesztõ masina képernyõjét bámulom, és olyan mondatokat próbálok megfogalmazni, amelyek a tetõrõl lezuhanó cserepek logikájával futnak végpontjuk felé.
    Miközben ez az üveglap ide felcsúszott, magam is sok idõt töltöttem ott lenn, a városban. Voltam állástalan és nagyon éhes, szerkesztettem lexikont úgy, hogy reggelente svábbogarak pislogtak rám az üres kávéscsészébõl, de állt az íróasztalom olyan mûperzsaszõnyeges termekben is, ahol tizenöt karú csillárok lógtak a plafonról. Akárhol voltam, igyekeztem az igazi világ szabályaihoz tartani magam. Lehet, hogy nem mindig sikerült. A férges-rohadt gyümölcsöt dobálókkal ritkán tudtam megbékélni, s a kecskeláncos õrködés szokásának is ellenállt az üveglapvilág. De kezicsókolommal köszöntem a leggonoszabb takarítónõknek is, tudtam, hogy az óvóhelyekre nemcsak be kell engedni másokat, hanem be is kell õket hívni, s ha rajtam múlt, a villamosok megvárták a megálló felé futókat.
    Itt születtem és mindig itt éltem. Jó volt, hogy így volt.

 

 
OLVASÓLÁMPA

KRISTÓ NAGY ISTVÁN

Egy hasznos sorozat két kötete

Prohászka László: Lovas szobrok
Prohászka László: Duna-korzó

Van a fõvárosnak egy népszerû kis városismertetõ sorozata: jó formátumú, zsebredugható, szép kiállítású, színes képekben gazdag s tûrhetõ árú kötetkék gyûjteménye, mely a város építészeti-mûvészeti múltjának látványos, hasznos, mára is alkalmazható történeti bemutatása. Címe: A mi Budapestünk. Ezúttal csak két kötetét ismertetem, azt is röviden. Mindkettõ szerzõje Prohászka László, akinek már korábban is megjelentek olvasmányos, friss, mûvészettörténeti-mûvelõdéstörténeti írásai, pl. a magyar vonatkozású európai útirajzokat kötetbe gyûjtõ Barangolások. Az személyes hangvételû könyvecske volt, míg a kettõ, amelyrõl az alábbiakban szó esik: tárgyiasabb, útikalauzszerû.
    Az egyik a Lovas szobrok, a köztéri emlékmûvek „arisztokratáinak" emutatása, melynek ismeretében jobban megbecsüljük, amit talán naponta látunk, s fölidézzük azokat, amelyek meg sem valósultak vagy elpusztultak. A magyar szobrászat fontos állomása lett volna a múlt század közepén a Ferenczy István által megmintázott, de végül el nem készült Mátyás király szobor - nem volt rá elég pénz, míg a mágnások által kedvelt lovassport céljait szolgáló Nemzeti lovarda épületére fölkerült egy kiváló osztrák mûvész: Anton Dominik Fernkorn nemes lóalakja. Én még láttam a délceg jószágot a háború elûtt s alatt is, a Nemzeti Múzeum mögött, ám a lovarda romba dõlt az ostrom alatt s ottveszett a paripa is. De Prohászka könyvecskéje folytatja a lovas szobrok sorravételét egészen napjainkig.
    A fõváros egy nevezetes pontjával, a Duna-korzóval foglalkozik másik könyve. Miként jött létre a reformkor klasszicista palotasora tövében az igazán demokratikus, mert bárki által igénybe vehetõ korzó: utóvégre mindenki sétálhatott, bár nyilván voltak pl. öltözködés megszabta „osztálykorlátok". 1849-ben a várvédõ Hentzi tábornok szétlövette ugyan a pesti part palotáit, de aztán újak épültek helyettük, közöttük a magyar romantikus építészet világviszonylatban párját ritkító remeklése: Feszl Frigyes Vigadója, mely aztán szintén romba dõlt 1945-ben, de a szocialista építõtevékenység jóvoltából több évtizedes munkával helyreállították: szebb, mint valaha volt. Olyan mesterek fellépését élvezhettük itt még a háború alatt is, mint Ansermet, Dohnányi vagy Gieseking, pedig az akusztika nem volt igazán jó, mint ahogy nem jó ma sem.
    De még fontosabb építkezés volt az 1850-es évektõl a rakpart kiépítése, amellyel immár por és sár nélküli, igazi korzó jött létre. Ez megint csak a politikai fordulat elõtt nyerte el újból régi, sõt azt meghaladó fényét, fõként Wild László építész és munkatársai jóvoltából. A korzó két végpontját pedig máig is Huszár Adolf két múlt századi szobra jelzi: északon Eötvösé, délen Petõfié.

(Városháza kiadás)
 
 

 
FRIDECZKY FRIGYES

Gyönyörû album fõvárosunkról

Buzinkay Géza: Budapest képes története

Budapest születésének 125. évfordulójára gyönyörû album került a könyvesboltokba. Buzinkay Géza történész, muzeológus, sajtótörténész könyve fõvárosunk fejlõdéstörténetét tárja elénk az õsidõktõl napjainkig. Fõvárosunk történelme rendkívül változatos. A fényesen tündöklõ korszakok mellett számtalanszor érték nemzetvesztéssel felérõ háborús vereségek, országdúlások, de mindig talpra állt, s nekigyürkõzött újra. Budapest hányatott történetének legjellemzõbb vonása éppen ez a fiatalos életerõ, az újrakezdésre mindig képes energia, sok nemzetbõl jött és sokféle vallásfelekezetet képviselõ polgárainak kultúrateremtõ ereje.
Maga a város története a keltákkal kezdõdött, a három külön városrész (Buda, Óbuda, Pest) fõvárossá fejlõdése pedig lényegében a 19. században zajlott le. A Habsburg-udvarhoz kötött Budával szemben a fõvárosteremtõ nemzeti ébredés céljára Pest volt az alkalmasabb. József nádor tervet készíttetett (Hild Jánossal) Pest fejlesztésére, amelyet az uralkodó 1808. július 29-én elfogadott. E terv alapján a Szépítõ Bizottmány ötven év alatt kialakította a klasszicista pesti belvárost. Gróf Széchényi Ferenc 1802-ben a nemzetre hagyta gazdag könyvtárát s egyéb gyûjteményeit, hogy belõlük nemzeti múzeum szülessék. Az Országgyûlés törvénybe foglalta a Magyar Nemzeti Múzeum, a Ludovika Akadémia felállítását Pesten, a város Belvároson túli kiépítését, úthálózatának, csatornázásának, világításának megoldását. 1814-re annyira kiépült a város, hogy október végén a Napóleont legyõzõ szövetséges hatalmak uralkodói Bécsbõl átrándulhattak Budára és Pestre. Pest lett a magyar irodalmi és szellemi élet központja. Egyre több országos hírlap, divatlap, hetilap és folyóirat mûködött Pesten. 1837-ben megnyílt a Nemzeti Színház. Széchenyi István nevéhez fûzõdik az a fejlõdés, ami Pestet egy modern állam fõvárosává tette. A Lánchíd, a Magyar Tudományos Akadémia, a Casino, a lótenyésztés és a lóverseny,  folyamszabályozás és a gõzhajózás, a vasút és az útrendezés, mind-mind azt a célt szolgálta, hogy az ország elinduljon a modern fejlõdés útján, s ennek lüktetõ szíve legyen Budapest. Buda és Pest összlakossága 1851-ben 178 ezer volt, a kiegyezés, majd az egyesítés újabb lökést adott: 1890-re lakosainak száma már csaknem félmillió. Hozzákezdtek a nagy urbanizációs feladatok végrehajtásához; a város tetemes hiteleket vehetett fel, hogy megépíthesse a vízmûvet, a közvágóhidat s hogy programszerûen meginduljon az elemi iskolák építése. Budapest elsõ fõpolgármestere Ráth Károly, polgármestere Kamermayer Károly, alpolgármestere Gerlóczy Károly munkássága eredményeként kiépült Budapest új közigazgatása, európai színvonalú egészségügye, létrejöttek kulturális és mûvészi intézményei. Gróf Andrássy Gyula miniszterelnök koncepciója szerint Budapest csomópont lehet a balkáni országok mezõgazdasági és ipari termékeinek, kereskedõinek Európa felé vezetõ útvonalán. Andrássy már 1868 májusában összehívott egy pest-budai bizottságot és vázolta elképzeléseit, az 1870. évi X. törvény pedig életre hívta a Fõvárosi Közmunkák Tanácsát. Pest európai rangú fõvárossá fejlesztésében jelentõs szerepet játszott báró Podmaniczky Frigyes, aki több mint harminc évig volt a Közmunkák Tanácsának elnöke. Rajongva szerette a várost: a fõváros fejlesztési terveinek kidolgozása, elfogadtatása és megvalósításának kezdetei mind az õ elnöki energiájának eredményei. Megtervezték a városrendezést, majd 1870-ben kiírták rá a pályázatot a feladatok pontos felsorolásával: a Duna budapesti szakaszának szabályozását, rakpartok, közraktárak, hidak, bulvárok, fõbb útvonalak, központi pályaudvar, vasúti híd építését. Megkezdték a Sugár út (1890-tõl Andrássy út), a Nagykörút kiépítését, a második Duna-híd, a Margit-híd építését, a pesti utcák tömeges kiszélesítését. 1870-et követõen a hagyományosan földszintes házak helyett a belsõ városrészekben három-négyemeletes házak épültek.
Az Andrássy út lett Budapest névjegye. A Sugár út kisajátított és újra parcellázott telkeit 1871-tõl azzal a kikötéssel adta el a Fõvárosi Közmunkák Tanácsa, hogy rövid idõn belül be kell építeni. E nagyrészt tizenöt év alatt elkészült útvonal meglehetõsen egységes, neoreneszánsz arculatú lett. A két és fél kilométer hosszú út három egyforma részre tagolódik. A Kiskörúttól az Oktogonig érõ elsõ szakaszán háromemeletes bérpaloták épültek fasor szegéllyel. Az Oktogontól a Köröndig terjedõ szakaszon a házak egy szinttel alacsonyabbak. Ezt az útszakaszt kettõs fasor és lovaglóút is szegélyezi. A sugárút harmadik szakasza a Városligetig terjed, lazán épített, az úttól beljebb helyezett fényûzõ villákkal. Ezek eredetileg egyemeletesek voltak.
    Az a rengeteg pénz, mely ehhez az építkezési és bõvítési lázhoz kellett, a budapesti kereskedelemben és bankvilágban halmozódott fel. Ugyanis a Balkán ekkoriban felszabaduló, gazdag mezõgazdasággal és állattenyésztéssel rendelkezõ országai: Bulgária, Románia és Szerbia áruikkal Budapesten keresztül juthattak el az európai piacokra, és másik irányban is Budapest volt a fõ közvetítõ a német és angol áruk, fõleg iparcikkek Balkán felé vivõ exportjában. A magyar fõváros kifejlesztett malom- és élelmiszeriparával nemcsak a közvetítésre, hanem a felvásárlásra és feldolgozásra is vállalkozott. Az a központi elhelyezkedés, amely Pestet másfél évezred óta jelentõs várossá formálta, a 19. század végének és a századfordulónak liberális gazdasági viszonyai között gazdaggá tette Budapestet. Lehetõvé vált, hogy mindazt a hatalmas tõkét elõteremtse, amely a térség központjának alkalmas nagyváros kialakulásához szükséges volt. A nagypolgárság ekkor már pontosan akkora és olyan igényõ palotákat építtetett, mint a történelmi nevet viselõ arisztokrácia. A múlt század utolsó éveiben kialakuló nagy mûgyûjtemények jelentõs része ezekben a nagypolgári lakásokban, palotákban született meg. Rohamosan kiépült a vízvezeték- és csatornahálózat - a budapesti házak 67%-ában már volt vízvezeték 1890-ben, a középosztályi lakásokban: fürdõszoba. Rohamosan fejlõdött a közvilágítás és a közlekedés. Az 1880-as évek második felében az elõvárosokat helyiérdekû vasút kötötte össze a fõvárossal: a HÉV a pesti oldalon Soroksárt, illetve Cinkotát, a budai oldalon Szentendrét „hozta közelebb" Budapesthez. Kialakult a távíró- és telefonhálózat, újságpaloták, kiadók, nyomdák épültek; kávéházak, színházak, orfeumok és lokálok nõttek gomba módra. A leghíresebb kávéházak festõk, zenészek, írók találkozóhelyei voltak évtizedekig.
    Az utolsó fejezetek a századfordulótól a második világháborúig nyújtanak lényegre törõ átfogó tájékoztatást. Például: az Eucharisztikus Világkongresszussal és az azokban a napokban elfogadott elsõ zsidótörvénnyel, az 1944. március 19-ei német megszállással, a nyilas rémuralommal, embermentõ csoportokkal és tettekkel, az ellenállási mozgalmakkal, vezetõik kivégzésével, Budapest ostromával és felszabadulásával foglalkoznak. Késõbb az újjáépítéssel, a néphatalom kialakulásával, az erõltetett ütemû iparosítással és Nagy-Budapest kialakításával. Az utolsó fejezet 1956-ról, a nagyszabású budapesti lakótelepek, modern szállodák és irodaházak építésérõl, Ráday Mihály városvédõ tevékenységérõl, a rendszerváltásról, a millecentenáriumról s Budapest további fejlesztési terveirõl ad tömör összegezést.
    A befejezõ oldalak elénk tárják Buda, Pest és Budapest bíráinak, polgármestereinek, fõpolgármestereinek és tanácselnökeinek névsorát 1707-tõl Demszky Gáborig. A 80. és 81. oldalon láthatjuk a pesti és budai tisztségviselõkrõl, budapesti városvezetõkrõl készült festmények reprodukcióit. A szerzõ-válogatta 137 pompás színes és fekete-fehér kép és térkép címjegyzéke, valamint a képek forrásának feltüntetése zárja e reprezentatív albumot. A könyvet Illyés Éva tervezte és tördelte, Falus János szerkesztette, Hanák Péter lektorálta. A szerzõt mûve elkészítésében a Budapest Bank és a Fõvárosi Önkormányzat Kulturális Bizottsága támogatta. A ragyogó nyomdai kivitelezés a gyulai Dürer nyomdát dicséri.

(Corvina)