Beszélgetés egy szemtanúval

Az utókor emberének kötelezõ lobogni és lelkesedni a múltért. Nincs ez másként a szabadságharc korával sem. Ám a kétely örökké ott él a történelmet szeretõben: vajon valóban minden úgy történt, ahogyan a ma embere tudja? Hõsök voltak-e a hõsök kortársaik szemében? Ki mit jegyzett fel a naplójában, vagy emlékiratában? Belenézni a kulisszák mögé, különös érzés.
    Jó néhány könyvben felidéztem már a történelmet. Három regényt írtam a szabadságharc koráról. Kíváncsian forgattam a kortárs visszaemlékezéseket. Szabad-e 150 évvel késõbb elmondani, hogy ki mit gondolt Kossuthról, milyennek látta a Kormányzót? Milyen volt a legendás Bem? Jókai? Kemény Zsigmond? Haynau? S mind a többiek, akik részesei voltak a világot átalakító eseménynek.
    Elhatároztam, nem írok kitalált naplót, pedig azt akartam elõször papírra vetni. Egy ismeretlen szájába adni mindazt, amit kiolvastam Pálffy János: Magyarországi és erdélyi urak címû visszaemlékezésébõl.
    Gondoltam, megsértõdnek a történészek, a múltban csak a szépet és jót keresõ olvasók. De ha nem mondom meg, ki súgta meg a titkot, még azt hihetné bárki, amit elmondok, csak rosszindulatú pletyka.
    Visszamentem hát a múltba.

Pálffy Jánosnál kopogtattam, aki - a szabadságharc bukása után - Pestrõl Sátor-aljaújhelyre költözött.
    - Kicsoda kegyelmed? - nézett rám szigorúan. Akkor hagyta abba az írást. Letette a pennáját. - Iszik vélem egy pohár tarcali bort?
    - Ha nem édes - feleltem.
    - Nálam a bor savanyú, a szó keserû. De azért Isten-Isten...
    Csak néztem, milyen mohón hajtja föl a bort, mely nem volt annyira savanyú, mint vártam.
    - Szép betûket formáz, uraságod - dícsértem az írását.
    - Sose a forma a lényeges, hanem ami írva vagyon. Engem apámuram, ki alkirálybíró volt, mikor e szép napvilágra születtem, az Ír 1804. esztendejének január 10-én, arra oktatott, hogy az író keze nemes cél érdekében munkálkodjék. Engem mindig a nagy nemzeti célok hevítettek. Székelykeresztúron kezdtem a tanulást, hétesztendõs fiúként Koronka József tanító úr keze alatt, majd buzgó unitáriusként Kolozsvárra kerültem, az unitáriusok kollégiumába, ahonnan, tudja meg kegyelmed, eminens tanulóként jöttem el késõbb, miután már bele szerelmesedtem Bartha Mózes erdélyi kormányszéki tanácsos leányába, a szép Rózsiba. Oly könnyen jõ a szerelem, ha kosztos diák az ember, s asztaluknál ebédelhet. Ez volt az elsõ szerelem, a szerelem virágpora, mely mit sem tud a vágyakról, mely nem kérdezte, hogy viszont szerettetik, de amelynek egyetlen boldogsága, élete: az ábrándozás. Mily boldog idõk voltak ezek, uram-barátom... De kegyelmed a naplóm és emlékezéseim iránt érdeklõdik, nem a rózsás emlékeimre kíváncsi. Így felelek, ahogy katonaként is megtanultam: egyenesen, õszintén.
    - Tudom, szolgált a József-nádor huszárezredben... - vetettem közbe, mert mindig is szerettem sokat tudni arról, akit megidézek.
    - Szolgáltam Stíriában, ott kadét lettem, ott ismertem meg Guyon Richárdot. Beutaztam társakkal Itáliát, de nem mondom el csínytevéseinket, bár olyanokat cselekedtünk Karoján Demeter puszipajtásommal Velencében, hogy menten arra lesz kíváncsi, s nem a közelmúlt hõseire. 1835-ben fõhadnagyként hagytam ott a huszárokat. Erdélybe költöztem. Küsmödön éltem, olyan novellákat írtam, amikben szabadon szólhattam az érett szerelemrõl, amit öcsém-uram szép felesége, Hegyesi Zsuzsa iránt éreztem... Ne tudja meg, kegyelmed, mi a reménytvesztett szerelem. Mit mondjak még? Voltam követ az erdélyi országgyûlésen. A mi családunk örökké ellenzéki érzelmû volt, de mi mások lehettünk volna? A forradalom elõtt hat esztendõvel a mindig is vágyott Pestre kerültem, tudja, ki mindenkit ismertem meg, uram-barátom? József nádort, Széchenyi Istvánt és Batthyány Lajost. Na, eleget beszéltem magamról. Igen, azt kérdi, hogy milyeneknek ismertem meg az embereket? Láttam a fonákságot, a hibákat, a kicsinyességet. Elfogulatlan voltam kortársaimmal szemben. Ne vegye kérkedésnek, ha elmondom, én voltam 1848. május 30-án az, aki az unió-országgyûlés vezérszónokaként azt ajánlottam társaimnak: alakuljon át az országgyûlés nemzetgyûléssé az unió kimondása érdekében. Engem késõbb a minisztertanács Batthyány Lajos gróffal küldött az uralkodóhoz. Azután Kossuth felajánlotta tárcájánál az al-államtitkárságot, Deák meg a szeptemvírséggel kínált meg. Mikor megalakult a képviselõház, elsõ alelnökül engem választottak. Kijelentettem: „Múltam jelentéktelen, jövõm Isten kezében van... Én ismeretlen vagyok!" Késõbb bekerültem a honvédelmi bizottmányba, honnan visszavonultam 1849 márciusában, nem titkolva, a vörös Madarász miatt...
    - Ott volt április 14-én a Nagytemplomban? - kérdeztem errõl a nevezetes napról.
    - A Köztársaság az ifjúkor legszebb álma, férfikorom törhetetlen akarata volt, de megrettentem, mikor a képviselõk, akik tegnap még ellene voltak Kossuth indítványának, mint jámbor birkanyáj, ellentmondás nélkül mentek a templomba, és ott olyan nyilatkozatot bocsátottak a világ elébe, melynek erõnk meg nem felelt, és így kompromittáltuk a nemzetet. De kimondom, hogy az orosz beavatkozásra ez ürügy, mintsem indok volt... Én késõbb, 1849 júniusában, a függetlenséget kimondó Almásy Pál elnökkel együtt akartam elhagyni az országot, de hiába volt meghatározva a nap, mikor indulni kellett volna, nem tudtam idehagyni a szegény hazát. Nos, beleolvas, uram, a naplóm titkaiba, az emlékiratokba, netán meséljek az emberekrõl?
    - Ismerte Bem apót?
    - 48 októberétõl. Egyszer korábban mentem el a honvédelmi bizottmányba, mely Kossuth szállásán, a Nádor utcában tartatott ekkor. Amint bemegyek, látom, hogy egy elõttem idegen, csúnya, öreg, kisded, bekötött fejû ember egy, az asztalra kiterített földabrosz vizsgálatában egészen el van mélyedve. Kossuth hozzám jött, s lassan ezt mondta: „Ismered?", és az idegenre mutatott. „Nem ismerem", feleltem. „Na, hát jól megnézd! Ez Bem", tette aztán hozzá. Én alig tudtam elhinni, oly jelentéktelen külsõvel bírt ezen sajátos ember, s bizony, egyike a legvitézebb katonáknak, kinek erdélyi elsõ hadjáratát valóban mesésnek lehet mondani, s méltán egyvonalra tehetõ a régi és az újabb történelem bármelyik hadjáratával, tekintetbe véve azon úgyszólva semmi eszközt, mellyel õ azt megkezdette s ugyanazon rövid idõ alatt bevégezte... Németül nagyon rosszul beszélt, tábori jelentéseit a kormányhoz egy kis darab papírra franciául írta, néhány sorból állottak, s mindenik ezzel végzõdött: „Envoyez moi de l'argent". Neki soha sem volt egyetlen garasa is, sõt ruháit tisztjei csináltatták. Seregére tömérdek pénzt pazarolt, mint költött.
    - Ismerte, uram, Jókait is?
    - Micsoda kérdés. A forradalom alatt Debrecenben az Esti Lapok szerkesztõjeként, amely a Marczius Tizenötödike leküzdésére alapíttatott a békepárt által, ennek orgánumánul szolgálván. Jókai mint szerkesztõ is úgy tûnt fel, mint nagyon eszes, humorisztikus, tehetségdús fiatal ember. Most legnépszerûbb s legtalentumosabb, egyszersmind legmunkásabb regényírónk. Irálya kissé pongyola, s némelyik regényén megtetszik, hogy nagyon sebesen dolgozik. Elég ennyi?
    - S Kemény Zsigmond milyen volt?
    - Elõször egy kolozsvári közgyûlésen hallottam beszélni. Mentõl többet haladott beszédében, annál nagyobb indulatba sarkantyúzta önmagát, helyébõl megindult, s forgott mint a kerengõs birka, hangja, szenvedélyességének felcsigázott fokozata szerint visító, vagy tompán rekedt lett, eszméinek vezérfonalát elvesztette, s végre szemei kidülledve, arca kitüzesedve, sem lábait, melyek gépileg kerengtek, sem beszédét, mely már öntudatlan handa-bandává vált, megállítani nem tudta. Ekkor hozzámentem, karját megfogva, fülébe súgtam: „Szakaszd félbe! Az emberek kikacagnak... "  Hiúsága azon percben legyõzve indulatát, elhallgatott. Többet soha nem szólalt meg közhelyen, kivéve 1849. április 13-án a titkos gyûlésben, röviden és óvatosan nyilatkozva a detronizáció ellen. Ezzel késõbb érdemet szerzett az osztrák elõtt... Elsõ munkája volt oly rapszodikus regénye: Gyulai Pál. A regény mûvészileg jó lehetett, de nem találtam senkit, aki végigolvasta volna, még Erdélyi Jánosról se hiszem, ki a Kemény fõszerkesztõsége alatti Pesti Napló tárcájában felmagasztalta.
    Regényein és novelláin nagyon látszik, hogy az író társadalmi míveltséggel nem bír, hogy nem otthonos sem a szalonokban, sem az alsóbb osztályok társalgási modorukban. Õ teremt jellemeket, milyenek nincsenek, ami pedig nincs, nem is lehet. Õ teremt társalgást, ahogy sehol sem társalognak, s vidéket, melyhez hasonló nem találtatik. Õ csak íróasztala mellett lát és hall, érzés nélkül...
    - Látta írás közben? - vetettem közbe, noha Kossuthról akartam már hallani, de ez a téma nekem rendkívüli volt.
    - Én egy évig laktam az õ szobája mellett Pesten, a Vadászkürt vendéglõben. A lelke kopár, kedélye sivár, szíve márvány. Például, ha dolgozni akar, már elõtte pár nappal felingerli idegeit. Iszik s jóval többet, mint máskor, mentõl erõsebb borokat, bujálkodik s mikor aztán eljön az óra, mindig éjjel, hogy íráshoz fogjon, legalább egy órát egy kis körben, egy oldalon kereken jár, mialatt, ki e mulatsághoz szokatlan, tízszer elszédülne, s dolgozása közben aztán egy pár óra alatt megiszik egy icce fekete kávét, melynek már elõtte készen kell állani. Õ akkor sír, mikor akar s aki elõtt sír, az már áldozat. Együgyû gondtalan, hogy genie-nek látszassék, sír, hogy érzéketlennek tartsák. Kemény tökéletes színész az élet színpadán.
    - Kossuth... - türelmetlenkedtem. - Kossuthot milyennek ismerte?
    - Kossuth? - tétovázott, mintha azon töprengene, mondja vagy ne mondja.
    Íjra ittunk, nekem is jobban esett, mert kiszáradt a szám.
    - Kossuth Lajos - nézett maga elé -, kivel a sors nagyszerûen játszott, fölemelve a homályból, s lesüllyesztve többször, míg újra fölemelte a magasba, hogy bukásával magával ragadjon két országot... Kossuthot a külföld lelkesült elragadtatással fogadta, bámulta, kit e hazában nagyon sok intelligens ember kárhoztat, s nagyon sok becsületes ember magasztal, kit a józan eszû nép szeretett régebben, s imád most, mint egyetlen remény-horgonyát, mint várt megváltóját, ki hite szerint eljövendõ lészen, megszabadítani nemzetét a rabság bilincseibõl... Kossuth Lajos erényeivel, hibáival, fény- s árnyoldalaival, életének minden fázisai- és momentumaiban, születése órájától bekövetkezendõ haláláig a világhistória sajátja. Õ a világ törvényszéke elé tartozik a történelemben. Nékünk tehát, akik vele rohantunk, vagy útját állni akartuk a szédítõ pályán, kik vele együtt reméltünk, vagy miatta aggódtunk, kik bíztunk s hittünk benne, vagy kétségbeestünk nem szándoka, hanem ereje felõl; kik szerettük, szeretjük vagy gyûlöltük és gyûlöljük, nékünk nem lehet hivatásunk sem megírni, sem elmondani életét, híven s igazán jellemének és tetteinek emelkedése és mélyedéseiben, egyaránt szigorú pártatlansággal, mert mi is párt voltunk, mellette vagy ellene.
    - Akkor hát milyen volt?
    - A jó szónokokban nem szegény Magyarország legjelesebb szónokának, Európa egyik elsõ journalistájának s a világ legnagyobb agitátorának tartom. Az 1848-i forradalmat Kossuth Lajos csinálta egymaga... Kossuth gyûlölve az osztrák uralmat mint magyar, s egyéni bosszú-okból is, a nemzeti gyûlölség képviselõjévé tette magát... A nemzet nem lehetett Kossuth komornyikja, hogy lássa urát pongyolában. A magyar keleti faj. Szereti a fényt s a fényeset. Kossuthban egyesülve mindkettõt nagy mértékben találta fel. A fényt eszében és szellemében, a fényest nyegleségében, melyet valóságosnak tartva szeretett. A magyar szereti a csillogó látszatot, többnyire jobban, mint a komoly szolíditást; a virágos, dagályos ékesszólást inkább, mint a tárgyat hideg logikával boncoló szónoklatot, a nagy és szép szavakat, s a mondatot jobban az ész rideg kétszerkettõjénél; a dicséretet, önmagasztalást hibáiban is, fényes múltjának oly varázstükrét, melyben a jövõt még fényesebbnek láthassa. A nemzet senkiben sem találta fel e tulajdonságokat oly mérvben, mint Kossuthban.
    - De ugye, Pálffy uram, amilyen nagy feneket kerít a dicséretnek, oly nagy lesz a leleplezés is?
    - Igen, õ tökéletes színész, ki képes fölvenni bármilyen alakot. Kossuth akkor hevült, ha fázott is lelkében, akkor lelkesült, ha mitsem érzett is, akkor könnyezett, amikor akart, akkor volt a legbátrabb, amikor félt.
    - Igaz, hogy vágyott a korona után?
    Pálffy felelte:
    - Igen, de titkon. E titkos vágynak elõkészítõje organumául a neje, Meszlényi Zsuzsanna szolgált. E nõ, ki határtalan és pórias büszkesége s ostobasága által szövetkezve elvetemedett, ravasz kalandorokkal, férjét a hínárba s az országot a veszélybe mind bennebb-bennebb vitte, nyíltan, tartózkodás nélkül beszélte, hogy az ország legtekintélyesebb emberei (bizonyosan a Madarászok és Mérei Mór) azon nézetben vannak, hogy férjének el kell vállalni a királyságot s magát megkoronáztatni; de Lajosa oly szerény s a haza szolgálatában annyira elbetegesedett, miszerint vonakodik engedni azon számtalan felhívásnak, melyek mindenfelõl hozzá intéztetnek. S noha õ maga, Meszlényi Zsuzsanna se vágyik a koronára, Isten látja, de õ is azt hiszi, hogy az országnak csak Lajosa megkoronáztatása által lehetne visszaadni a nyugalmat és a biztonságot.
    - S ki tette fejére a koronát?
    - Most mondom el. Nevetséges része e komédiának pedig az, hogy a koronajelvények a Kossuth szállásán levén letéve, neje ápril 14-e után naponta fejére tette a koronát, nézve és gyönyörködve a tükör elõtt Magyar-, Tót-, Horvát- és Erdélyországok jövõbeli királynéjában. S Kossuth Lajos, ha megtarthatja kezében mindvégig az ügyvezetést s a forradalom gyõz, kétségkívül kikiáltatja magát királynak, ha szükség, államcsíny által, lehet azonban, hogy háládatosságból maga a nemzet elõzi meg vágyát... De Kossuth mint király sem lett volna áldás a hazának. Õ nem bírt társadalmi míveltséggel. Modorában, haragjában, egész lényében mindig feszély uralkodott. Azt mondhatnám a felvergõdöttség öntudatlan érzésének lehetett tulajdonítani, hogy õ még akkor se látszott nyíltnak és igaznak, mikor valóban õszinte volt. Õ, ki kereste mások barátságát, egyetlen valamire való ember tartós barátságával sem dicsekedhetett. Ezen kellemetlen, de önkénytelen feszességet Szent István palástja sem fedte volna el. Õ bír ugyanazon negatívus, de inkább ösztönszerû emberismerettel, mely kitalálja, hogy ki az, aki tõle nem fél s ellene mer szegülni, vagy ki az, aki tõle fél s eszközül engedi magát használtatni. Görgeytõl, sõt Perczel Mórtól s mindig félt. Az elsõtõl talán a hatalmát, a másiktól pofáját. Mert Perczel nem egyszer írt és mondott néki szemébe oly goromba igazságokat, hogy ezek nem estek messze a poftól. Félt Batthyány Lajostól. Igen, õ mint király, nemcsak uralkodni, hanem kormányozni is akart volna, õ mint király, a diplomáciát nem bízandotta volna felelõs külügyminiszterére, hanem maga akarván intézkedni, a legkomolyabb bonyodalmakba keverte volna az országot a külhatalmakkal...
 
Igen, tisztelt vendég uram, ilyennek ismertem meg Kossuthot azon négy hónap alatt, Magyarország nagyon kritikus napjaiban, midõn mint tagja voltam a honvédelmi bizottmánynak, éjjel és nappal csaknem szünet nélkül vele voltam. Nem egyszer komolyan beszélt arról, hogy a hadsereg élére áll. De bármirõl is beszélek, a kebel vérzõ sebeit szaggatom fel újra s újra. Abba is hagyom...
    - S Görgeyrõl nincs mondandója kegyelmednek? - kérdeztem a beszédbe belefáradni látszó házigazdát.
    - Görgeyrõl most, midõn Klagenfurtban van konfiniálva, nagyon nehéz bármit is szólani. Az elfogultságot senki sem tagadhatja meg. Görgey Artúr is a történelem sajátja. Az áruló fél a következménytõl. Õ bátor katona volt. Haszonból, pénz és nagy ígéretekért lenne õ áruló? De akkor miért élne pénz nélkül Klagenfurtban? De hibázott kétségtelen, amikor báró Welden osztrák generális Windischgrätztõl átvette a fõvezérséget a magyarországi osztrák sereg fölött, jelentést küldött az osztrák minisztériumhoz, az átvett tábor állapotáról, miszerint a megvert és mindössze 45 ezerre csökkent sereggel nemhogy egyetlen csatát nem lehet vívni, de Bécs falai alatt se lehetne megállítani a magyarokat. E jelentést elõörseink elfogták és az Görgey kezébe jutott, ki azt Debrecenbe küldötte a kormánynak. Hogy miért nem használta fel Görgey a kedvezõ percet? Sokan mondták akkoriban, azért nem tette, mert maga is megrettent e lehetõségtõl. Ahogyan Kossuth is, ki megparancsolta a kormány nevében ismételten, hagyjon fel a vert sereg üldözésével, és Budát menjen bevenni. Igen, mi lett volna, ha nem engedelmeskedik Kossuthnak? Mert engedelmeskedett, de csak ekkor és soha többé. Dacos lett. Talán hiú, dölyfös volt? Meglehet. Görgey bátor katona volt, ki nem politikus. Ha áruló lett volna, megtehette volna Kossuth félreállítását már Debrecen városában, mikor április 14-e után összevont kilencezer embert, magához ragadhatta volna a kormányt, és megtisztíthatta volna a képviselõk házát, de talán megrettent, holott jó békét köthetett volna az osztrákkal, akit legyõzni akkor már nem lehetett. S ezért se hiszek abban, hogy áruló volt. Persze, Kossuth teremtette Görgeyt, s el is mondta: „Bánom, hogy Görgeyt teremtettem!" Mikor végre eszébe jutott Kossuthnak, hogy õ a végrehajtó hatalom feje s elvette Görgeytõl a vezérbotot, de csak papiroson, kései volt ébredése, Görgey a hatalmat nem adta át. Kossuth engedett, Görgey nem felejtett... Elég-e ennyi Görgey Artúrról? Mert többet nem tudok mondani.
    Ittam a tarcaliból. Már egészen megszerettem.
    - Önnek, uram, megkegyelmezett Haynau. Milyennek ismerte?
    - Hóhérinas volt. Hóhérinasa Ferenc Józsefnek. Egyszer találkoztam vele. Egyetlenegyszer. Miután huszonnyolcunkat amnesztiált. Egyszer álltam vele szemközt. Fölmentett társaim, kívülem még Tóth Lõrincet és Simonyi János képviselõket kivéve, elmentek másnap megköszönni Haynaunak fölmentésüket. Én nem akartam olyan embernek köszönni valamit, akinek kegyetlenségét s kegyelmezését egyiránt törvénytelennek tekintettem. Azonban többen reám estek, hogy nekem, aki elnök voltam, meg nem jelenése nagyon feltûnt, és hogy ez káros hatással lehet a még el nem ítéltekre nézve, s hogy mennék el. Engedtem fogoly barátaimnak, s felszólítottam Simonyit és Tóthot, és egy délelõtt elmentünk Haynauhoz. Az adjutáns már bejelentvén minket, tudta nevünket, s ezen körülmény fölmentett, hogy egy szó köszönetet is mondjak, mikor Haynau mindjárt hozzám jött s azt kérdezte:
    „Sind Sie der gewesen Vize-präsident? "
    „Ja."
    „So, so, so. Sie waren krank, sehr krank, weiss alles, alles. Nun ist aber alles gut, alles wieder gut. Jetzt können Sie ins Bad gehen, oder wo immerhin."
    Ekkor Simonyihoz fordult, s azt kérdette tõle:
    „Wie alt sind Sie? "
    „Fünf und sechzig."
    „Fünf und sechzig und doch ein Rebell! Schõne Geschichte!"
    Ezzel elfordult tõle. Ekkor Tóth Lõrinc azt mondja néki:
    „Ich bedanke mich für meine Begnadigung im Namen meines kleinen Kindes. " *Ön, ugye, a volt alelnök? "
    Alig mondja ki ezt, Haynau hozzálép, két kezét fölteszi a vállára s könnyei egymásra kezdettek hullani irtózatos bajuszára, de egy szót sem szólt. Percekig bámulva néztem e jelenetet, ekkor intettem Simonyinak, kimentünk a szobából, anélkül, hogy Haynau reánk figyelt volna. A lépcsõ alján megvártuk Tóthot, s kérdve, hogy mit csináltak azután együtt: „Semmit, két kezét hosszasan ott tartotta vállamon, szüntelen könnyezett, de egyet se szólt, míg végre levéve kezeit, lesütött fõvel egy oldalszobába ment, én pedig kijöttem".
    Lám, hogy a tigris is tud sírni! Hogy Isten egyedül ártatlan teremtésének, a gyermeknek neve még az õ szívébe is behat, felköltve a lelkiismeret eltompított szavát.
    Haynau majd egy öles, nagyon szikár ember volt, kétfelõl mellére lecsüggõ, bizonyosan egy láb hosszú bajusszal. Mint mondtam már, csak hóhérinas volt a császár mellett. Erre bizonyíték, hogy amikor a minisztérium elleni bosszúból megszûnt egy napra eszköz lenni, azonnal félre löketett. E nevezetes nap, amelyen minket amnesztiált. Igen, jutalmul a magyar forradalom legyõzéséért egy álladalmi pusztát kért a császártól a Bánátusban. Azonban hárman: Windischgrätz, Jellasich és Haynau 400 000 pengõforintot kaptak, államutalványban. Ez bosszantotta Haynaut, mert mint egy kocsist fizetik ki õt, aki a trónt megmentette. Ettõl kezdve szidta a kormányt, mindenki elõtt, s végül ezt  jelentette ki: „Eddig eszköze voltam a minisztériumnak a kivégeztetésben, ezután felhasználom teljhatalmamat, hogy kegyelmezzek szabad akaratból... " Ez persze Bécsbe jutott, s a császártól 1850. július 2-án levelet kapott, melyben az áll, hogy ezentúl minden ítéletei megerõsítés elõtt felterjesztessenek, s míg onnan jóváhagyás nem jõ, ki ne hirdettessenek, a már hozott s kész ítéletek pedig azonnal felküldessenek. Haynau még az napon megmutatta a levelet Nedelkovich Staabsauditornak, megparancsolva, hogy másnap öszveszedve az ítéleteket, 4-én reggel induljon azokkal Bécsbe. Õ pedig még aznap eljött, esti tízkor bérkocsiba ülve eljött az Íjépületbe, a másik Staabsauditor, Ernszt szállására, de ez Budán mulatván, Haynau utána ment, s elhozva magával, azt parancsolta néki, hogy rögtön egybegyûjtve az auditorokat, mindazok ítéleteit, kikét Nedelkovich Bécsbe vitte, vetesse újból föl, akik halálra nincsenek ítélve, ítéltesse halálra, s reggeli négykor terjessze elébe, délelõtt tíz órára pedig publikációt tartson az Íjépületben, mert õ mindnyájoknak meg akar kegyelmezni. Ernszt mindent parancs szerint teljesített, bár voltak auditorok, akik ellenvetést tettek, mondván hogy nincs hatalmuk megváltoztatni az egyszer meghozott ítéletet, hiszen ki állhat jót azért, hogy Haynau nem akarja-e azokat is kivégeztetni, akik eddig nem voltak halálra ítélve...
    Mi errõl hallottunk valamit, s 5-én, tíz órakor, a publikáció megtörténvén, harminckettõnk közül, kik jószágvesztés és kötéláltali halálra ítéltettünk, négyet kivéve: Buda Sándort, Rákóczy Hugót, Madarász Józsefet és Kubinyi Ferencet, a többiek teljesen fölmentettünk a halálos büntetés és jószágkobzás alól.
    6-án estve Grünne tábornok, a császár hadsegéde Pestre érkezett, meghozva Haynau nyugalmaztatása, s mássali felváltása parancsát. Haynau másnap polgári ruhába öltözött, föltett egy Kossuth-kalapot, s úgy sétált a Duna partján, és egy rakás gyerek utána.
    Nem Haynau volt tehát a hóhér, hanem csak a hóhér inasa. De azért a neve mégis ott áll majd bevésve a történetkönyvbe, párologva a vértõl, századokon át...
    - Hitte volna ezt, uram? - nézett rám a beszélõ, ez is épp oly hihetetlen, bár igaz történet, ahogy az is: 1848 elején, mint nyugalmazott tábornok Temesvár parancsnoka volt, s felajánlotta szolgálatát a magyar minisztériumnak, mely azt nem fogadván el, úgy lépett vissza osztrák aktív szolgálatba, mondván, hogy úgy érzi, néki a magyar forradalomban egy vagy más úton nagy szerep van szánva.
    A tarcali bor igazán kellett a testnek, nemcsak a léleknek.
    - Hát azt tudja-e, barát-uram, mikoron Szabolcsban Haynau jószágot vásárolt gróf Majláth Antaltól, és odaköltözött leányával, nem esett semmi bántódása. Meg-meglátogatta a szomszéd uraságokat, köztük Dégenfeld Imrét, kinek felesége soha ki nem jött volna a szobájából. Egyszer meg Nagy Ignácot látogatta meg, a volt képviselõt... Papp Endre volt nála látogatóban a feleségével. Beszélgettek, és a nõk legnagyobb elképedésére azt kérdezte Haynau az asszonyoktól.
    - Ugye, szeretnek engem a magyarok?
    - Ugyan már, miért szeretnék?
    - De hát, mit tettem, hogy ne szeressenek? - lepõdött meg.
    - Ha egyebet nem tett volna is, már a Batthyány Lajos kivégeztetése elég volna a gyûlöletre.
    - Azt nem én tettem! Azt más tette. Abban ártatlan vagyok.
    - S hát a tizenhárom tábornok? - kérdezte Pappné.
    - Az már egészen más, azok megérdemelték, mert katonák voltak, kik hûtlenül elhagyták a zászlót...
Bizony, újra csak poharat emeltem vendéglátómmal. S ha már az elõbb a kivégzett miniszterelnököt említette vendéglátóm, róla is kérdeztem.
    - Õ volt a Kor egyetlen jelleme, higgye el nekem. Én õt 1848 május végin ismertem meg. Az erdélyi májusi országgyûlés Weér Farkast és engemet nevezett ki azon utasítással, hogy az Unio-törvényjavaslat egyik példányával Innsbruckba menjünk, ahol V. Ferdinánd akkor, Bécsbõl menekülve, tartózkodott. Pestre érkezvén, Emmerling István herceghez címzett vendéglõjébe szállottunk, s Deák Ferenccel, ki ezen vendéglõben lakott, még aznap estve értekezve, másnap délelõtt meghívattunk a teljes minisztertanácsba. Weér Farkas, mint idõsebb, eléadván küldetésünk tárgyát, a minisztérium Batthyány Lajost bízta meg az Innsbruckba menetellel.
    - Milyennek látta Batthyányt?
    - E benyomás a bámulat, a tisztelet, és bús levertség vegyülete volt. Bat-thyány Lajost megpillantva, egy bús-komoly, fájdalmas érzés villant át lelkemen, mely annál nyomasztóbbá vált, mentõl tovább néztem e fejedelmi homlokot, melyre világosan reá volt nyomva a fátum jellege...
    - Kiket ismert még, kegyelmed?
    - Ha én azt most mind elõsorolnám, napokig hallgathatna és jegyezhetne... A Kor minden emberét, az óriásoktól a törpékig, a jelentõsektõl a jelentéktelenekig, aki élt, mozgott a rég letûnt Kor színpadán. De az Idõ minden emléket elmos majd egykoron, és vádaskodnak az emlékezõkre, a naplóírókra, azt hívén, ki-ki csak a maga szerepét akarta jelentõssé emelni, feltolni a magasba. Látja uram-barátom, én kivétel vagyok. Nekem a borom nem annyira jó, mások talán jobbal kínálják, de a szavamban pezsdülés vagyon. S ha bármikor kíváncsi az általam ismert múltra, tudok mesélni kortársaimról, ha nem is örömmel, de igaz dolgokat. Mivel e kancsó kiürült, mostantól én hallgatom kegyelmedet...

Ekkor esett ki kezembõl Pálffy János könyve.
    Felvettem, s olvastam tovább.

DARMAY VIKTOR

A padlásszoba

Elhagytam hát a büszke várost,
És annyi fényes palotát;
El a zajongó Dunapartot, -
Maradni nem volt mért tovább.
És odahagytam mindent, mindent,
Oly könnyû szívvel, hidegen;
Csak a kicsiny padlásszobácskát,
Azt soha el nem feledem.
@HASTÖR =
A nagy város magas hajléki
Büszkén tekintének le rám;
A Duna, ha partján bolyongék,
Hideg hullámot vert alám,
Mind azt akarta: õt csodáljam,
S mind azt susogta: nincs hazád!
- Csak a kicsiny padlásszobácska,
Az fogadott, mint jó barát.

GYULAI PÁL

Az utcán

Hogy épül Pest minden soron,
Hogy sürr-forr' benn' a néptömeg!
Ki lakta, látta egykoron,
Immár alig ösméri meg.

Ez utca is megváltozott,
Hol ifjuságom idején
Sok szép órát, sok víg napot
Barátim közt töltöttem én.

Eltünt a régi ház emitt,
Gazdája is már föld alatt,
De hûn õrzöm emlékeit,
A multból már csak az maradt.

Hijába áll szép palota
Az egyszerû kis ház helyén,
Nem léphetek be én oda,
A mult emlékét sérteném.

Megállok és eszembe jut,
Ha elmegyek mellette még:
Az idõ mily rohanva fut,
És mily közel a messze vég!

Fut-fárad, küzd-ví a világ,
Sok földi kincset esdve kér;
Vidám kedély és ifjuság
Minden más kincsnél többet ér.
 
 

Utcai hárs

Beszorítva az aspháltba,
Sindevész a szegény hársfa:
A kék égbõl keveset lát,
Harmat helyett port nyel,
Hervadozó lombja között
Bánatos sohaj kel.

Oh ha kinn az erdõn volna,
Oh ha rajt' madár dalolna,
Oh ha játsznék a szellõkkel
S patak tükrét nézné:
Egy rövid nap virulóvá,
Boldoggá ígézné!

Szegény hárs, e nagy városban,
Vigasztalódj', sok társad van.
Sok ember él úgy itt, mint te:
Vágy és küzd hiába,
S tört reménnyel, megtört szívvel
Roskadoz sirjába.

TÁNCSICS MIHÁLY

Budapest levegõje

Részlet a „Fõvárosunk" címû mûbõl

Budapest nagyszerûvé lehetésének alapfõfeltétele a lehetõ legjobb, legtisztább, legegészségesebb levegõ, anélkül nem képzelhetni dicsõen nagyszerû várost valódilag, hanem csak olyszerûk lehetnek, melyeknek kiterjedése, népessége roppant nagy, de csupán nagy. Tiszta levegõ nélkül a város népe nem lehet tökéletesen egészséges, s testi lelki tehetségei zsibbadtak, tevékenységében nincs szellemi magasztosság, magosra, szépre való törekvés. Hogy a fõváros szépségéhez múlhatatlan legfõbb kellék a tiszta lég, példaképp magyarázzuk meg, s azokat, kik ebben kételkednének, igyekezünk arról meggyõzni. Képzeljünk oly szobát, melyben a lég lehetõ legtisztább, legjobb; az ember, ki benne fekszik takarja be fejét, és takarója alatt a lég éppen olyan tiszta, oly jó, mint egyebütt az egész szobában, tehát csak úgy, oly könnyen lélegzik, mintha nem is volna a feje betakarva. De nem sokára, néhány perc múlva nehezen vesz lélegzetet, még tovább, óranegyed múlva alig bír lélegzeni, félóra múlva, ha ki nem takaródzanék, meg kellene halnia. Mért van ez így? azért mert a takaró alatti kis téren levõ lég megromlott, mivel azt gyakran és mindég csak azt szíta be az ember, benne tehát azt, mi az élet fenntartására múlhatatlanul szükséges (az éleny) a test felemésztette; a megmaradt levegõ már alkalmatlan, sõt káros is. Minden olvasó e kísérletet könnyen megteheti.
    Ha egy ember lélegzete által a lég kis térre szorítva hamar megromlik, több ember lélegzete által nagyobb téren s ha késõbben is, szinte megromlik. Ez világos, kétséget nem szenved, csakhogy ott nem hal meg mindjárt az ember, mert a beszívása és kilélegzése által megromlott levegõ a legközelebb még jó lég rétegével összevegyül, s abból szívja a nélkülözhetetlen élenyt.
    De ismét az is világos, hogy a légnek távolabbi minden rétege emberek sokaságának, sûrû tömegének lélegzése által szinte meg van romolva, azonkívül más ártalmas részek által nagyon meg van fertõztetve, rontva, s ha e romlott levegõt zárt helyekrõl el nem távolíthatjuk, magas házak közt, piciny udvarokon, keskeny utcákon, az embernek sínylenie kell, az természetes.
    Az ételt egész nap, sõt két három nap is nélkülözhetjük, de a levegõt egy óráig sem s bár igaz, hogy a rossz levegõben csak megvagyunk, de világos mégis, hogy az egészséges lég életboldogságunkra éppen oly szükséges, mint maga az élelem vagy eleség.
    Ebbõl következik, hogy javaslataink alapjait ez elvekre kell fektetnünk. Minden intézkedésnek oda kell irányozva lennie, hogy azok a fõváros tiszta, egészséges levegõjét eszközöljék, teremtsék, hogy az állandóan meg legyen, meg se romolhassék s amennyiben mégis néha megromlanék, az ide vonatkozó másszerû intézkedések által megjavíttassék.
    Mindennemû élelmiszereket a falusiak hetivásárokra behoznak s belõlük tetszésünk, kívánságunk szerint válogathatunk: de jó, egészséges levegõt nem hoznak, nem hozhatnak, ha bármily drágán akarnók is azt megfizetni.
    Föltéve, hogy mindaz, mibõl ártalmas kipárolgás származhatik, el van hárítva, mitõl a lég megromolhatnék, tehát ez tökéletesen tiszta egészséges: mégis fenn van egy igen ártalmas, ámbár más nemû anyag, mi az embernek egészségét rontja, lassú méregként emészti: ez a városi veszélyes por. Ezt a levegõvel együtt az ember beszívja, de se meg nem emészti, mint az élenyt, sem ki nem leheli, mint a légnek több meg nem emésztett részét, hanem benn marad, ráragad a tüdõ külsejére, s évek folytán mindig több és több rakódik oda le, végre a vastaggá vált réteg rothadni kezd, és ettõl a tüdõ külseje is rothadásnak indul, és nincs semmiféle gyógyszer, mi által a rothadni kezdõ anyagot a tüdõ külsejérõl el lehetne távolítani, mert tudnivaló: hogy a por nem csak ásványország: hanem állati és növényországi finom részekbõl is áll, mik szükségképpen rothadásba mennek át. De, ha e réteg nem rothadna is, ez által a finom piciny lyukak a tüdõn bedugulnak, a lélegzés mind inkább nehezedik, s végre megszûnik s beáll a halál. Ebbõl láthatni, s önként következik, hogy midõn tökéletesen tiszta légrõl van szó, olyat értünk alatta, mely a városi portól is egészen ment.
    Ki Pest utcái közül a budai hegyekre megy, s ott mozog, sétál, úgy érzi magában, mintha õ testi és lelkileg megváltozott volna; érzékei élénkebbek, lelkesedés szállja meg, s úgy tetszik neki, mintha õ ekkor minden jóra, szépre, nemesre fogékonyabb volna, mint otthon a város rekedt levegõjében. A boldog életnek leghatalmasabb tényezõje a tökéletesen tiszta lég.
    Fõvárosunk szépítését illetõ javaslataink lényege e kevés szóban van: összefoglalva minden intézkedés úgy történjék, hogy azokból a lehetõ legtisztább légnek okvetlenül származnia kelljen.
 

SZABÓ ENDRE

Kató néne

Begyalogol minden reggel
Kató néne Palotárul,
Csetlik-botlik házrul-házra,
Nagy a sora: almát árul;
Kínálgatja szép almáit,
Szemével meg keres, kutat...
„Nagysás asszony!" vegyen ómát!
- Nem látta a leányomat?

„Vigye manó a kend lányát,
- Rámordul az úri fajta -
Ugyan mi ütötte kelmed,
Hogy mindig a lányát hajtja!"
S Kató néne tovább lódul,
A szomszédba bekopogtat:
„Nagysás asszony, vegyen ómát!
- Nem látta a leányomat!"

Tél is elmúl, tavasz is jön,
Az esztendõ kerül-fordul,
Kató néne csak jön, csak megy
A városba, a városbul.
És újra és századikszor
Minden házhoz ellátogat:
„Nagysás asszony, vegyen ómát!
- Nem látta a leányomat?"

- Hej de egyszer nemhiába
Csetlett-botlott Kató néne,
Tárva-nyitva volt egy ajtó,
Kató néne hát beméne...
Ott egy úrhölgy felsikoltott...
Kató néne majd kõvé vált...
És zokogott... és motyogott:
„Nagysás asszony, vegyen ómát..."

KISS JÓZSEF

Az Andrássy úton

A keskeny utcák, szûk sikátorok,
Hol andalogtam szebb napokba' régen,
Amelyek látták ifjú dõreségem,
Eltûntek mind - alig maradt nyomok.

Ahol bizalmas ablakok alatt
Féléjszakákon lestem egy-egy árnyat,
Erkélyes, tornyos büszke palotáknak
Pompája állja el az utakat.

Szent helyeimet mind elfalaztátok!
Az elsõ édes találkozó helyet!
S mint sírból künnrekedt kisértetek -
Így bolygok itten s haza nem találok.

Puhatolódzom... a márvány megett
Hol csendült ifjan itt az elsõ ének?
Isten bocsássa meg tinéktek
A pusztítást, mit véghez vittetek!

CSÁK GYULA

Jégesõ a pesti határban

Az 1873. esztendõ novemberében tartották a Pest, Buda és Óbuda összevonásából alakult, új magyar fõváros, Budapest elsõ közgyûlését. Megannyi részletét ismertették már e nap eseményeinek - azt a részletet kivéve, amely alább következik.

*

Az egyesítés napján lóvásár volt a dél-pesti határban. Végtelenbe nyúló szekérsorokat lehetett látni, körülöttük pedig a legkülönfélébb lovakat, a szekerekhez kötve. Kocsisok fonták a lovuk farkát, nedvesítették a sörényét és érdeklõdéssel pislogtak az õdöngõk felé, hátha akad vásárló is köztük. Alkudozások zajlottak végkimerülésig: százszor is egymás markába csapott vevõ és eladó, mert egyik sem engedett a magaszabta árból, miközben a vitatkozás tárgya, sovány kis lovacska, foszlott pokróc alól dideregve szemlélte az alkudozást, mintha nem is az õ sorsáról lenne szó. Miért is ne volna mindegy, hogy ki fogja verni ezután?
    Jócskán akadtak persze másfajta lovak is: jól tápláltak, simaszõrûek, szín szerint összeválogatva például a kiskunsági ménesekbõl. Urasági hátaslovak toporzékoltak, lengették hosszú sörényüket, rágták a kötõféket az istállófiúk ostoraitól hõkölve, vagy csupán unalomûzés gyanánt. Muraköziek állottak szorosan egymáshoz simulva, felséges mozdulatlansággal, mint az oroszlánok, dobbantva idõnként bozontos lábukkal, s ilyenkor sebesen hullámzott széles tomporuk. Bõvítették a választékot méntelepi paripák meg igáslovak, s bár látszatra mind csak ló volt, a hozzáértõ különbséget tudott tenni közöttük aszerint, hogy melyik dúcos farú, kanfarú, lámpás orrú, hóka orrú, sugárderekú, kecskeállású, keresztbe kesej, taplószõrû, medvés fakó, csókás szemû, menyét hasú, szíjhátú, hegyes fülû, tehénhorpaszú, félcsípejû, gacsos, balkörmû, szûkcsontú, sigerhasú, tömött, poroszka járású, szálas, keskeny, dísztelen, horgos, zömök, csillagos homlokú - és a teremtû tudja, hogy még milyen!
    A szekerek utcaszéles közeiben nyüzsgött a nép, éppen úgy mindenféle fajú és jellegû, mint a lovak sokasága. Széles homlokú, festett bajuszú, lengyel sapkás birtokosok hanyagul, avagy leereszkedõ jóindulattal beszélgettek a puha kalapos, zöldkesztyûs, pókhasú, teveszõr lebernyegben sürgölõdõ kupecekkel. Hosszú kabátos, zöld színû övvel páváskodó és az öv mögé ujjatlan bõrkesztyût hol betûrködõ, hol elõrángató lócsiszárok lesték a vevõ szándékúnak látszó embereket. Kifoszlott hónaljú, báránybõr bekecsbe öltözött, gúvadtszemû, göndörfejû cigányok megszállottak módjára cikáztak elõre-hátra, vizsgálták a lovak fogát, megemelték a lábukat és farkukat, kiabáltak, civakodtak, ajánlgatták magukat, vagy javallott portékájukat, azaz: a szerintük legmegfelelõbb jószágot az általuk bekerített szürkeköpenyes, esetleg vörös, vagy zöld mentében feszítõ és mogorván szemlélõdõ katonatisztnek.
    Fokozta a vásárokban amúgy is hevült hangulatot, hogy híre ment: N. gróf, a XX-ik ezred lóvásárló tisztje is jelen van. Illetve: itt kószálnak emberei, az úgynevezett remontõrök, akik nyereg alá betörendõ kétéveseket keresnek. De bizonyára más lovakra is szükségük lehet, akár igavonókra is. Mindenki jó vásárban reménykedett, mindenki hadonászott, kiabált, összeveszett és megbékült, szitkozódott és kacagott. S helyenként létre is jöttek egyezségek. És akik megegyeztek, azok siettek áldomásra a kocsmába, vagy a fogadóba.

Maga N. gróf, az ezredesi rangú lóvásárló tiszt, a fogadóba vette be magát. Bokáig érõ sár volt a vásártéren, s különben is elegendõ lószakértõt küldött szét; õ majd a végén tart mustrát, ha múlik a vásár.
    A fogadó csak a cégtábla szerint volt Fogadó - egyébként inkább a Pesten mindjobban szaporodó nagyvendéglõ és kávéház keveréke volt. Minthogy azonban helyileg az akkori város szélén állt (hozzávetõleg a mai Keleti pályaudvar vidékén, s azon túl, a Pesttel ellentétes oldalon már csak szántókkal tarkított homoksivatag, meg végtelen legelõk, erdõk terpeszkedtek), Csokaji úr vendéglõjéhez olyan helyiségek is csatlakoztak, amelyek inkább kocsmák voltak, s ezekbe sáros csizmával is be lehetett lépni, és nem szólták le a vendéget, ha csupán pálinkát fogyasztott. Kitûnõ üzletember volt Csokaji úr, és a pesti városiasodásnak minden elõnyét, mondhatni, csontját-bõrét-szõrét hasznosította.
    Csokaji úr feltûnõen kövér, õszülû férfiú, az arca puffadt, apró szeme ravaszul jóságos, a homloka zsíros, fonalasan futnak a ráncok rajta. Már húsz éve Pesten él. Annak idején századosi rangot ért el Görgey huszárjaként, de a fegyverletétel után lefokozták, s büntetésbõl két évre besorozták az osztrák hadseregbe. Szabadulása után hazatért szülõfalujába, de nem fogta a hely és némi tisztviselõsködés után tettvágyaktól eltelten - megannyi sorstársához hasonlóan - más életre vágyva „ki akart szaladni a világból".
    A lehetséges világon túli világ akkor Pest volt. Pest, a maga száguldásával, elsõ pillantásra korlátlannak tetszõ lehetõségeivel. Mindenesetre megannyi más emberfajta között ide vágyott sok bohém fiatal, korán megûszült, de korlátokat még mindig nem tûrõ negyvennyolcas, hogy új ambícióktól telten új célok felé törjön. Valódi céllal ugyan kevesen jöttek s valódi sikert még kevesebben értek el, minek folytán halmozott keservükben csak a sírva vigadók számát gyarapították.
    Csokaji sikeres lett. Jöhettek hozzá sorstársai és vigadhattak, meg sírhattak a kocsmájában. Az üzleti élet kemény törvényei hamar kijózanították ifjúkori ábrándjaiból s úgynevezett józaneszû emberré lett. Élelmessé és leleményessé, mint amilyen a legtöbb kocsmáros. Nem tûnt ki érzelmességben, szeretetreméltóságban, beszédességben, mégis vonzotta, és ha már odavonzotta, ott is tartotta vendégeit. Így lehet, jólesett a vendégeknek, hogy magukon érezték a hidegvérû, de mindig barátságos házigazda éber tekintetét, miközben poharaikat forgatták maguk elõtt a pultnál, vagy a kezdetben még elnagyoltra faragott asztaloknál. Ha nem is locsogott fölöslegesen, azért mindig tudott jó tanácsokat adni. Ezt sem „direktbe" tette azonban, hanem az önzõ és óvakodó ember módján, aki jobban szeret a háttérben maradni, és csak távoli, látszólag minden szándék nélkül elejtett célzásokkal terelgeti a vendégeket az igazság útjára. Mindenben kiismerte magát, ami fontos és érdekes lehetett. Értett a lóhoz, a szarvasmarhához, a birkákhoz, erdõgazdasághoz, téglákhoz és egyéb építõanyagokhoz, bõrfajtákhoz, kéziszerszámokhoz, meg a dalhoz és a tánchoz s általában a vigasságos hangulatok felkeltéséhez és ébrentartásához is. Ha nem volt vendége, kiült a ház elé tett székre, akár egy zsák, és jóindulatú szavakat váltott az éppen arramenõkkel. Ezek aztán rendszerint be-betértek hozzá egy kis „öblögetésre", mert nemcsak kellemes, de hasznos is volt a társasága. Sok mindenrõl tudott, ami Pesten zajlott, meg arról is, ami Pesten kívül száz kilométeres körzetben. Soha nem kapták rajta, hogy bármit kifecseg, és nem látszott Buddha-ábrázatán, hogy azt is tudja, amirõl a legszemesebb rendõrbiztosnak sincsen sejtelme. Csak hallgat, somolyog és bibelõdik a poharaival, mégis hatni tud az emberekre. Egyszer még egy ismert lótolvajt is rábírt arra, hogy vigye vissza az elkötött lovat gazdájához.
Nem kell azért azt gondolni, hogy merõ jószívûségbõl cselekedte, ami jót cselekedett; egyszerûen igyekezett elébe vágni mindannak, ami nyugalmában s a maga tette-vetteiben megzavarhatta volna. Ügyelt háza és családi élete rendjére. Két kamasz fia volt, meg eleven szemû, jó mozgású felesége, aki az utóbbi idõben férjéhez hasonlóan elnehezedett kissé, de tekintete mindenen rajta volt, õ kezelte a pénzt és rendszerint õ szabadította meg házuk táját a korhelyektõl, akikbõl kevés a haszon, csak a lármájuk nagy.

Csokaji úr jó üzletmenetének fontos elõmozdítója volt bizonyos Döme névre hallgató, kiszolgált fõhadnagy. Kistermetû, erõsen barna bõrû, sovány ember. Ötven körüli, de még fekete a haja. A szeme homályosan barna, az orra pedig tompa és fitos. Vezetéknevén soha nem szólították. Falubelije volt Csokaji úrnak, s õ is Pestre jött szerencsét próbálni, de csak Csokaji úr szerencséjének növelésére futotta képességeibõl. Hálából kedve szerint lebzselhetett a vendéglõben.
    Csokaji úr haszna ott származott Dömébõl, hogy az õ másfajta vendégfogó és vendégmarasztaló ambícióját kellõen kiegészítette a maga módján. Nem csupán küllemükben, de tulajdonságaikban is eltértek egymástól. A megfontolt mozgású Csokajival ellentétben Döme ugrálva járt, gavallérosan begörbítette könyökét, és járás közben lengette kezeit, fejfedõjét mindig hetykén félrecsapva viselte, s kék vászonnal bélelt katonazubbonya ujját rendszerint feltûrte, ha a biliárdteremben forgalmazta magát - és többnyire ez volt a tartózkodási körlete. Itt gyülekeztek a Pestrõl kiránduló, szeleburdi tisztecskék, hájas bürgerek, azaz: módos polgárok, vagy az élénk mûvészvilág bohém és nem-bohém jelesei. Gyakorta megfordult itt Munkácsy Mihály, a festõ, vagy akár a nagy író, Jókai. És Döme kártyázott, ivott, pipált, biliárdozott velük, és többségükkel tegezõdött. Szinte megfejthetetlen, hogy mit kedveltek benne, de imádták a társaságát. Holott nem volt eszes, szellemes, valójában tréfacsinálásra is alkalmatlan volt, mégis az volt az érkezõ urak elsõ kérdése: „Döme? " És Csokaji úr a maga megszokott, komótos módján rendszerint a biliárdterem felé bólintott.
    Az igazsághoz tartozik, hogy a vendégkör többsége vigyázott azért bizonyos távolságtartásra. Elpajtáskodtak vele, barátságos fölénnyel kezelték, mint afféle jópofa, de amúgy üres fickót, akit kocsmán kívüli baráti vagy családi körükbe soha nem vontak be, s néhány hét vagy hónap múltán a barátkozást is abbahagyták Dömével, hogy másoknak adják át helyüket.
    És mindig jöttek mások. Ennek a titka talán abban rejlett, hogy Döme fõhadnagynak szokása volt némely szavakat, kifejezéseket korszakonként derûre-borúra használni. Ezek a kifejezések ritkán minõsülhettek mulatságosaknak, mégis mindenki nevetett rajtuk. Egyik ilyen kifejezést öt hónapon át használta. Ráhasalt a biliárdasztalra, egyik lábát magasabbra emelte hátul, mint a feje volt, azután jobb célzást keresve megszállottan kúszott-mászott a dákóval a kezében s amikor végre lökött és talált, felkiáltott: „Papperlapapp! " Ha ez a kiáltás, vagy egyszerû közlés elmaradt, akkor térdüket verve és harsányan nevetve követelték az asztal körül állók. Olyankor is, amikor nem sikerült a lökés, és Döme oldalt billentette fejét, és úgy lógatta ki szája sarkán a nyelvét, mintha az a saját súlyától, más szóval a Föld vonzerejétõl vezényelten lógna lefelé. Talán ez és még néhány apró mutatványa érzékeltetett valamit bohóctehetségébõl. De ez nem volt elég, azt is mondani kellett, hogy „Papperlapapp". Másik idõszakában dúdolt, éspedig egy ügyvéd által papírra firkantott szöveg szerint a következõt: „Szam-kam-kiri-miri, kimkam, kumkam, kórija magájé." Ez ugyebár színtiszta sületlenség volt, nem is tudható, miképpen hozta össze Döme s honnan volt invenciója, hogy dallamot is szerkesszen hozzá, de versenyeztek a körülötte állók, hogy ki tudja gyorsabban szó szerint megjegyezni az egész emeletes marhaságot, amirõl egyébként az állította Döme, hogy japán tüzérinduló.
    Volt olyan korszaka, amikor váratlanul lecövekelt valaki elõtt és kijelentette: „Okleveles doktor vagyok, mellporokat osztogatok, adjak?" S ha az illetõ elõre élvezve a folytatást, várakozással bólintott, akkor Döme ököllel mellbe ütötte, merthogy ez az ütés volt a doktori mellpor. Ügyelt rá, hogy csak ott sújtson erõset, ahol ezzel nem követ el tiszteletlenséget, vagy nem kelt vele haragot, de az alkalmilag éppen vele cimborálók némelyike akkora ütést kapott, hogy köhögött, vagy elakadt a lélegzete. Harag természetesen kizárt dolog volt ilyen esetekben.
    Az is az igazsághoz tartozik, hogy a Dömével cimborálók elfeledkeztek olykor az általuk szükségesnek gondolt távolságtartásról, és bizalmas viszonyba kerültek Dömével. Vagy közlékeny alkatukból következõen, vagy éppen meglevõ felzaklatottságuk okán, vagy az ital hatására elsutyorogták magántitkaikat, egzisztenciális gondoktól belsõ családi problémákon át ilyen-olyan szerelmi ügyeiket, mert szilárdan belefészkelte magát a köztudatba, hogy Döme titoktartó. Ez a titoktartó fegyelme alapozta meg Csokaji úrral való szövetségét is. Jöhetett, mehetett, hallgatózhatott, bármibe beleláthatott Csokaji úr környezetében, mert garantált volt, hogy soha, sehol nem jár el a szája. S minthogy ez kölcsönös volt, ráépíthették legfontosabb közös titkukat.
 
Döme tudta, hogyan kell a lovat megtojatni. Csikósoktól vagy nádi betyároktól tanulta barangolásai során, már maga sem emlékezett a forrásra és a kezdetre. A lényeg, hogy - tudta. Annyiból állott ez a tudomány, hogy kileste, amikor a ló elhullatta citromjait, s ugyanoda, ahonnan azok elõbújtak, odanyomott Döme egy esztergált fatojást, és azt a ló a természet rendje szerint mozgó izmaival beszippantotta. Ezt követõen azután hüvelykujjal horpaszon kellett nyomni a jószágot, és menten kilökte a tojást. Lehetett álmélkodni.
    Olcsó, kis vásári trükk volt ez, de jó végigviteléhez azért figyelem és hozzáértés kellett. Tudni kellett, hogy melyik a legalkalmasabb pillanat a tojás benyomásához, hogy a ló valóban beszippantsa. Tudni kellett, hol van az a pont a horpaszán, amit megfelelõ erõvel meg kellett nyomni, hogy kellõ ingert kapjon a ló a tojás kidobásához. Ezenkívül arra is vigyáznia kellett, hogy az elõkészületeket senki ne láthassa.
    Elõször csak játékosságként mutogatta tudományát Döme, s amikor sikerült meglepetést keltenie, valaki elismerõen rászólt: „Na, cimbora, ezért megérdemelsz egy pofa pálinkát!" Késõbben elõre kikötötte Döme, hogy ha sikerül a mutatvány, akkor liter bor legyen a jutalma, ha meg nem sikerül, õ fizet a ló gazdájának. Idõvel oda fejlõdött a dolog, hogy a körülállók is fogadtak egymással, s egy-egy sikeres tojatás tetemes nyereményeket biztosított egyik vagy másik oldalon. Még késõbbiekben megállapodott egy kiszemelt emberrel Döme, hogy nagy összegben fogadjon, miáltal másokat is a tétek emelésére serkent, de ne aggódjon, mert bizonyosan nyer. Ha mégsem, akkor Döme vállalta, hogy kártalanítja.
    Az esetek többségében Döme nyert. Ha ügyel a pénzre, akár egzisztenciát alapozhatott volna a nyereményekre, csakhogy tõle úgy ment a pénz, ahogyan jött. És felületességében még egy dologra nem ügyelt eléggé. Arra nevezetesen, hogy nem szabad a trükköt egyazon helyen többször bemutatni, mert ha mások is ismerik a dolog - és a ló! - nyitját, akkor vége a váratlan meglepetésnek meg a nyereménynek. Erre Csokaji úr figyelmeztette, miután legyökerezett nála Döme, és fölfedte a lótojatás titkát, és Csokaji úr meglátta benne a nagy lehetõséget.
    Kitudakolta Csokaji úr, hogy hol, mikor, mekkora vásár lesz, és odautazott Dömével. Ott azután Döme kinézte a tojatható lovat, beléhelyezte a fatojást, azután tájékoztatta Csokaji urat, aki dobosokkal, kikiáltókkal hirdette, hogy ilyen-és-ilyen mutatvánnyal készül az érdeklõdõket szórakoztatni. A gyülekezõk között megjelent Döme is, és kezdeményezte a fogadások kötését. Természetesen senki nem tudta, hogy köze van Csokaji úrhoz. Miután pedig Csokaji úr a Dömétõl tanult módon oldalba bökte a lovat, és az kipottyantotta tojását, megint csak hallatlanul hihetetlennek tûnt a teljesítmény, mert senki nem tudta, hogy azt Döme készítette elõ. Csokaji úr a semmibõl jött, és mûvelte a csodát.
    A bezsebelt hasznon azután megfelelõ arányban osztoztak, azaz: Döme kapott egy kis elmulatni való részecskét, Csokaji úr pedig eltette a nagyobbik részt. Volt úgy, hogy ez a nagyobbik rész maga a megtojatott ló volt, ugyanis Csokaji úr megajánlotta, hogy kifizeti a ló árát, ha nem sikerül a tojatás, ha ellenben sikerül, akkor viszi a lovat. „Látták, hallották?" - fordult körbe Csokaji úr, hogy szükség esetén megfelelõ szemtanúk adjanak igazolást. Erre szükség is volt, mert megesett, hogy a vesztes gazda nem akarta adni a lovát, de a körülállók emlékeztették adott szavára, és mivel az adott szó akkor még szent volt, komoly tetemrehívás esetén senki sem tehetett ellene.
    Ezeken a kirándulásokon bõven megtérült Csokaji úrnak az utazás költsége, de még jelentõs haszonnal is térhetett haza, azon a hasznon kívül, hogy jól szórakozott. Föl-fölmerült olykor benne, hogy valami nagyot kéne egyszer húzni ezzel a kidobott hálóval, de ezt mindig csak halasztgatta. Érlelte magában a dolgot, kitalálta, majd elvetette a lehetséges nagy húzást, és tovább finomítgatta gondolatban a kivitelt.
 
N. gróf, a lóvásárló ezredes tehát a Fogadó-ban tartózkodott, annak is a biliárd-termében. Negyvenes korú, széles vállú, széles állú, alacsony homlokú, tatárszemû, ragyás arcbõrû volt, a haja fényes és fekete, rövidre vágott, sörteszerû, akár a kefe. Ajkai keskenyek, sápadtak voltak, és elsõ pillantásra kegyetlennek tûnt az egész ember, de alaposabb megfigyelés után nyugodtnak, már-már merengõnek tetszett. Mozdulatlanul ült az egyik, éppen használaton kívüli biliárdasztal szélén olymódon, hogy ragyogó fényû csizmába bújtatott lábai egyikét a padlóra támasztotta. Minthogy õ nem szólt, vele sem próbáltak társalogni, de ahhoz bátorságot vettek a jelenlevõk, hogy egymással társalogjanak.
    Hozzávetõleg húszan tartózkodtak a biliárdszobában, amelyet egészen elárasztottak a dohányfüst ólomszürke hullámai. Fesztelen, magabiztos, kikent bajszú, zsinóros kabátú fiatalabb és idõsebb földesurak, nehéz lélegzésû, kurta nyakú kereskedõk, különbözõ ezredekbõl való tarka egyenruhás tisztek, egy méltóságosan karosszékben trónoló úr, akinek turbánszerû kalapját pávatoll ölelte körül, és megannyian olyanok, akik ismerõsként mozogtak s olyanok, akik érdeklõdõ szemekkel tekintettek a körülöttük levõkre. Némely szempár természettõl véreresen, vagy alkoholtól zavarosan meredt ki a koponyákból. Német, lengyel, szerb és magyar beszéd keveredett. A téma többnyire kivehetetlen volt, azt az egyet kivéve, amit két kackiás tisztecske, meg egy nyakravaló nélküli, bozontos fejû férfiú túlságosan hangosan hozott a terítékre. A tisztek egyként hangoztatták, hogy ma este a színházban háromszor ki kell tapsolni Hübsche kisasszonyt, míg a civilruhás amellett kardoskodott, hogy õ inkább cigányzenét hallgat, semmint német színházba menjen.
    Döme egy huszonévesnek látszó, ingujjra vetkõzött, kényeskedõ, élénk arcjátékú tisztecskével biliárdozott. A tiszt vagy rokona, vagy valamiért kedvence lehetett az ezredesnek, mert idõnként hozzá pattant, és sugdosott neki valamit. Ugyanígy sugdosott és vihorászott azonban Dömével is. Azután egyszercsak hátbaütötte Dömét, és követelõn kiáltott rá, hogy bökje ki már, mi az új mondás, mert az ezredes úr is szeretné hallani. A gróf elé merevedett Döme, és érthetõen kijelentette: „Tollólógó icce-picce."
    Pillanatnyi némaság után kacaj tört ki a közel állókból, ami csak növekedett, amikor az ezredes komoly arccal elõrébb hajolt, és azt kérdezte Dömétõl: mit is mondott? Odapenderült a tisztecske, és felvilágosította ezredesét, hogy ne keresse a mondás értelmét, mert Döme szólásai olyanok, mint a tenger fenekén heverõ gyémántok: csillognak, de semmi értékük. Fölengedett az ezredes, maga is nevetett. Ismét elkomorult azonban, sõt: haragossá lett, amikor egyik embere arról tájékoztatta, hogy nyugtalankodik a lova, mely a vendéglõ elõtti oszlopok egyikéhez volt kötve. Kiment, megnézte, azután megnyugodva visszajött, és szívbõl nevetett Döme észrevételén, amely szerint lehetséges, hogy egy jérce lelke költözött a lóba, minek folytán arra készül, hogy tojást tojjon. „Ha kanca lenne! - vetette oda a gróf. - Csakhogy az én lovam herélt! El kellene varázsolni ahhoz, hogy tojást tojjon. És aki az én lovamat varázslattal sújtotta, azt lelövöm, és megtiltom, hogy eltemessék! Annak én a torkán húzom ki a sarkát!"
    Csokaji úr, aki a közelben állott, gondterhelt arccal megjegyezte, hogy márpedig valami valóban van a lóval, szerinte is tojhatnékja van. S azt a tojást ki is kellene tojnia, mert még belébetegszik, vagy súlyosabb is lehet a következménye.
    „Hát akkor gyógyítsa meg! Elõ azzal a tojással a lóból!" - rikkantotta Döme, és letette a dákót, jelezve, hogy a játéknál fontosabb ügy kerül napirendre. „És én bizonyos vagyok, hogy Csokaji uram képes annak a lónak a megkönnyítésére, azaz: megtojatására! - tette az elõbbiekhez. - Erre én bármiben fogadni mernék!"
    Mind többen figyelni kezdtek, s kialakult annak a kíváncsiságnak, majd fogadási hajlamnak a lélektani alapja, amit Döme oly sokszor elõidézett már különféle vásárokon. A nyugodt magatartású ezredes is nyugtalanná lett, és õszinte kíváncsisággal kérdezte a kocsmárost, hogy vajon komolyan gondolja-e a lótojatást, méghozzá az övét, avagy csak tréfálni merészel. Szokott modorában azt felelte Csokaji úr, hogy szerinte valóban beteg az ezredes heréltje, mégpedig valóban attól, hogy tojás van benne, és õ valóban ki tudja varázsolni azt a tojást. Körülnézett, és olyan megemelt hangon beszélt, hogy mindenki hallja. „Annyira bizonyos vagyok a tojatási tudományomban ezredes uram, hogyha nem sikerül, akkor minden esztendõben annyi birkát adok a nyájamból ezredes uramnak, ahányszor jég esik a pesti határban."
    „Lássuk! Lássuk!"  - hangzott innen is, onnan is, majd az ezredes emelte fel a hangját olyan tréfálkozással, amelybõl fenyegetés is kihallott. Azt kiáltotta: „Na, ha viszont sikerül az én lovamból tojást elõvarázsolni, akkor azt a gyönyörû heréltet magának adom, Csokaji uram!"
    Döme körbenyargalt, és betanult módszere szerint kiáltozta: „Hallották? Mindenki hallotta az adott szót? Mert akkor tollólógó icce-picce!"
    Az ezredeshez bizalmas tisztecske visító jókedvvel ismételte: „Tollólógó icce-picce! Egy havi járandóságom arra, hogy nem jön ki tojás az ezredes úr lovából! Nem olyan az! Ki tartja a fogadást?"
    Mindenki megtette a maga tétjét. A mindig higgadt Csokaji is olyan tûzbe jött, hogy magához intette a teremben lebzselõ, pelyhedzõ állú két fiát, vállukra tette a kezét és azt kiáltotta: „Ha én meghalok, még a fiaim is megadják minden jégesõ után a birkát, amennyiben sikertelen lesz a tojatás!" Döme ismét körbetekintett és csillogó szemekkel kérdezte: „Hallották? Mindenki hallotta? Lesz elég tanú az adott szóra..."
    Vezényelt az ezredes, hogy indíts kifelé, és lássuk azt a tojatást. Odakint a szép mogyorószín herélt pej fejéhez állott, Csokaji vendéglõs pedig közelített a ló horpasza felé, hogy szokott mozdulatával kiugrassza azt a tojást, amit Döme tíz perccel korábban, kellõ ügyességgel már a helyére tett. Igen ám, de mielõtt Csokaji uram oldalba bökhette volna a lovat, pisztolyt rántott az ezredes, és egy villanás, egy dörrenés - vakszemen találta saját, imádott lovát, s az menten leroggyant. Azt már nem lehetett megtojatni.
 
Körülbelül a lövés idején fejezõdött be az elsõ budapesti közgyûlés. N. gróf lova odaveszett, Magyarországnak fõvárosa lett. Sokan vitatták a késõbbiekben, hogy miképpen tudhatta saját lovát sajátkezûleg elpusztítani az ezredes, de bármeny-nyire nehéz lehetett is a gyilkos tett, könnyen jött rá a magyarázat: az elkövetkezõ években annyi birkát kapott a gróf úr, amennyibõl öt másik lovat is vehetett. Mert ragaszkodott a jussához, és ahhoz is, hogy jussát a leszármazottai is megkapják Csokaji úr leszármazottaitól. Idõnként elakadni látszott a dolog, de ilyenkor ügyvédek léptek a színre. Ha az adott szó jogi erejét például a francia törvénykezés elismeri, érvényt lehetett annak szerezni magyarhonban is.

*

A hetvenes években, a téeszek virágzása idején ismerkedtem össze Csokaji úr leszármazottaival. Még mindig vívták a harcot N. ezredes utódaival, akik az adott szó jogán követelték a nekik járó birkát, ahányszor jég veri a pesti határt. Akkor ez a joguk megszûnt. De azóta megint más pennával írunk, s lehet, hogy manapság ismét jó reményekkel kémlelhetik a jeget hozó felhõket.
 
 

 

 
SIMOR ANDRÁS

XIX. század

Ez itt
a Kerepesi út,
a légszesz ház elõtti tér,
ahol
egy nagy,
veres lobogó látható
ily felirattal:
„MUNKÁSOK EGYESÜLJETEK"
Ám
a munkások
egyesülni nemigen akarnak,
végül is
honnan tudják,
mi a teendõ.
Van önsegély-,
államsegély-,
productio-szövetkezet,
ki ezt ajánl,
ki azt.
Az Európát riogató kísértet
nincs jelen.
Az egybegyûlt
kétezer-kétezerkétszáz egyén
õróla nem is értesült.
Netán
a kapitányi tollnok
hallott valamit,
azért nyugtalan?
Nem hihetõ!
De
sértõ észrevételezéseket,
mi több,
lökdösõdést
kellett elszenvednie, mivel
az emelvény elõtti asztalon
helyet
nem reselváltak
ezúttal neki.
Ügyetlenség!
Az új században
másképpen leszen.
Örömében
bazsalyog a tollnok,
mikor a boldog
jövendõre gondol.

                   1985

 

PASS LAJOS

Városrészek ölelkezése

Egy város kamaszkora - s kamaszkorom városa

„Nekem nem térkép e táj!"
Elég tenyerembe nézni: a vonalak - hidak;
Nemzedékeket összekötõké, s a szerelmes kézenfogásoké
Az örökösítõké, egyetlen tenyéren... Ahogy
Sok-sok minden jelképezi a Város látható hidait;
Ám csak egyszer is keljék át rajtuk,
- Ha egymaga is - már nem magányos.

Ez nem történelemkönyv - lehet: a lélektan,
az ízek s szaglások kapcsán diagnosztikálások... A
Lényeg: micsoda „odeur"  lehetett akkoriban?!
Hogy egy-két évtized, s lelket lehelltek
Építészetébe, szobrászatába - részvétem, de
Halálukkal hídavatókba, akik biztosan Odafönt
Lelik nyugtukat, amint költõjük.

Jut eszembe, minden a Pilvax-szal kezdõdött...
Utána néma csönd, csak kávéházak... mert akkor
Jöttek a virágárus lányok. Is. És közben, legalább
Rajzasztalon a szecesszió és már föltárattak
Vájatok a mozaikkövekhez... Németbõl
Magyarrá lett összeölelkezõ Város, kivétel a
„Mostohagyerek"  - az akkor még Budaaljának
Mondott Óbuda, a ma is - persze sajátosan -
Istenített kuplék s kadarkák keresztszülõje.
Ugyan a „tarkabarka"  abroszok már
Régen pihenõben. Roncsokban.

A „Híd" , Széchenyi medikálisan is monomániája
Vala. Én a Zuglót Angyalfölddel összekötõ vasúti
Hidat érzem így. Ezért neveztem el
Szilvihídnak; bár mi összeölelkezni - a Vágány utcában... Zugló - -

Itt jön az, hogy gyerekként a Ligetben (Fuit), a talán
Csaknem száz esztendeje - micsoda „ipari forradalom"
Gázlámpákat megengedtetett a „bácsinak"  segíteni
Föllobbantani, és az azidõtájt azt az orgonát
- A Hermina úti kistemplomban - fújtatni,
Amit Liszt avatott fel! Féltem. Hozzáérni a
Klaviaturához! Ha írógépelek, talán ez rettent?!

A Vár (munkahely) lépcsei, amiket csak én ismertem...
Fasor... csókok... A tenyerem nem változott - - -

BARANYI FERENC

A lárma fölé

Alighogy megjön a tavasz, engem máris a budai hegyekbe hajt valami leküzdhetetlen erõ. Fel, a szmog, a gondok, a lárma fölé. A nap, a csillagok közelébe. Kicsit kvaterkázni a Mindenséggel.
    Igen, az ember mindig azzal áltatja magát, hogy ha felkaptat a budai hegyek valamelyikére, fölébe kerül a városnak, azaz legyõzi, maga alá gyûri azt. Aztán rendszerint fordítva sül el a dolog: a „lábunknál heverõ" város a maga panorámikus, bontatlan teljességében még lenyûgözõbbé válik, még jobban meghódít bennünket. Ezt élem át mindig, ezt a gyönyörû vereséget, amikor a Széchenyi-hegyrõl a János-hegyi kilátó felé igyekszem. Balról a budakeszi erdõ sejtelmes susogása, jobbról a Zugliget irányába táguló és tárulkozó körkép. Tekintetem végigröppen a völgy felett, meg-megáll a Hunyadorom és a Tündér-hegy tájékán, hogy aztán, amikor végre magam elé nézek újra, beleütközzön a János-hegy haragoszöld tömbjébe. Ez az „ütközés" rendszerint a félúton, a Svábhegy legmagasabb pontján, a Normafánál következik be. Bele is bódulok ebbe az ütközésbe, olyannyira, hogy hosszasan elidõzöm ezen a helyen, padra roskadva vagy a gyepre heveredve.
    Az eredeti Normafának már csak a legendája létezik.
    Az öreg tölgyfát, amelynek árnyat adó koronája alatt Mátyás király is megpihent annak idején, a múlt század végén villám sújtotta. A helyére ültetett bükk a harmincas években kidõlt. Mindenki sajnálta, még a megmentésére is történt kísérlet: csonka törzsét a Margitszigetre szállították s ott az artézi medencébe helyezték. Így vélték, hogy a meszes víz majd tartósítja, mintegy bebalzsamozza a becses rönköt. Sajnos, a regények nem igazolódtak: a második Normafa maradványa teljesen szétkorhadt a vízben.
    Ám emlékét nemcsak a helyére 67-ben ültetett bükkcsemete élteti, hanem egy szép, másfél százados történet is. Akármilyen hihetetlenül is hangzik manapság, de volt idõ, amikor a mûvészek még szerették egymást. Nem irtóztak egymás látásától, nem tettek keresztbe egymásnak a színházban és a társadalmi életben, hanem jó szívvel voltak együtt még a hétvégeken is. Közös kirándulásokat szerveztek a budai hegyekbe, letanyáztak itt, az öreg tölgyfa árnyékában és szavaltak, énekeltek egymás gyönyörûségére.
    Schodelné Klein Rozália akkoriban a Nemzeti Színház egyetlen európai hírû primadonnája volt. Õ alakította Szilágyi Erzsébetet a Hunyadi László õsbemutatóján, 1844-ben.
    Az egyik kirándulás alkalmával, mûvésztársai unszolására, elénekelte itt, ezen a helyen Bellini Norma címû operájának a nagyáriáját. Casta Diva - szállt az ének a hold felé, mint az áldozati füst. Casta Diva, che inargenti queste sacre antiche piante - Szûzi Istennõ, aki beezüstözöd ezeket a szent, öreg fákat. Szállt az ének és a nyári estben beezüstözte a kollégák, barátok kedélyét. Schodelné oly nagy tetszést aratott Norma híres áriájával a szabad ég alatt, hogy a jelenlevõk az öreg tölgyet azon nyomban elnevezték Normafának.
    Bizonyosan varázslatos volt az ének. Sajnos, hangrögzítés nem létezett még akkor, de a korabeli ítészek lelkendezésébõl következtetni lehet az erdélyi származású énekesnõ mûvészetének lenyûgözõ voltára. A Honmûvész 1837. december 3-i számában például így írtak róla, éppen egy Bellini-bemutató után:
    „Schodelné asszony meglepett mûvészi elõadásával, egészen magunkon kívül ragadott. Így van, magunkon kívül ragadt; s ezt nem magasztaltság, nem dícséretre perdült szókeresés mondatja velünk, hanem tiszta kebelérzet. Mert õ csakugyan képes olvadó hangjával a lelket a végtelenbe fölemelni."
    Nekem egyébként személyes közöm is van Schodelnéhez. Pilisen születtem, de a szomszéd faluban, Nyáregyházán nevelkedtem. Schodelné falum egykori földesurának, Pest megye haladó gondolkodású alispánjának, Nyáry Pálnak volt a kedvese. Nyáryt a szabadságharc folyamán kifejtett aktivitása miatt Königgrätz várába zárták a világosi összeomlás után. Schodelné lemondva a sikerrõl, a világot jelentõ deszkákról, a hódolattal felérõ ünneplésekrõl, Nyáregyházára költözött, vezette a Nyáryak birtokát és küzdött szerelmese kiszabadításáért, amit nem érhetett meg: 1854-ben, negyvenhárom esztendõs korában meghalt. Sírja most is megvan a nyáregyházi akácerdõben, diszkrét távolságban Nyáry Pál sziklasírjától.
    A két sír és a hozzájuk kötõdõ romantikus történet nyitotta rá elõször a lelkemet az opera mûfajára. Schodelnének is köszönhetõ, hogy megszerettem az operát - s hogy ezt az operaszeretetet két évtizeden át a képernyõn is kiéltem. Nos, a Normafa így kötõdik az én kicsiny falumhoz. Ezért, ha rám tör a honvágy, mindig feljövök ide, ha már hazamenni, elbocsátó közegembe visszaruccanni csak ritkán enged az idõ múlásával egyre inkább elhatalmasodó nehézkesség, meg a mind sûrûbbnek tetszõ élet. A Normafa oldja békévé bennem a falu és a város századok óta szított ostoba viszályát és teszi hazámmá az ország egészét.
    Hadd fejeljem meg mindezt egy nem túl régi versemmel!
 

Schodelné

Szeretõje lett Nyáry Pálnak
s mikor azt várbörtönbe zárták:
a színpadról nyomban lemondott
és felkereste Nyáregyházát.

Ott, az elárvult kúriában
gazdasszonykodott elvonulva,
holtáig várt a kedvesére
és lassan megfakult a múltja.

Ledolgozta a napi normát
õ, aki Norma volt elébb még,
nem gyõzött versenyezni véle
az emberszámba vett cselédség,

de éjjelente az akácos
gall rengeteggé válva hívta
s egy kifeszített holdsugáron
pendült a dallam: Casta Diva -

SZARKA KLÁRA

Fémképek Pest-Budán

A fotográfia kezdetei

Az elsõ hír

Az elsõ hírt a Hasznos Mulatságok hozta 1839 februárjában egy bizonyos párizsi Daguerre úrról, aki a napsugarak segítségével a tárgyakat oly híven lerajzolja, hogy még nagyítóval sem találni rajta hibát. A rövid és sokak számára talányos közlést aztán külföldi lapokra hivatkozva a Vörösmarty és Bajza által szerkesztett Atheneaum egészítette ki szabatosabb és részletesebb formában. A találmány az érdeklõdõ és fõleg a tudós közvélemény fantáziáját mindjárt megmozgatta. A további híradásokra sem kellett sokat várni. Apponyi Antal, aki a Monarchia párizsi nagykövete volt, jó kapcsolatokat ápolt a francia fõvárosban népszerû és közismert Jacques Mandé Louis Daguerre-rel. Így Apponyi már nyáron arról tájékoztatta a császárt, hogy hamarosan küldeni fog az udvarnak egy ajándék példányt a francia felfedezõ varázslatos nyomataiból.
Augusztusban a jeles tudós, Arago bejelentette a Francia Tudományos Akadémián néhai Niepce úr, és a festõ s látványszínház-tulajdonos, Daguerre közös találmányát, a mai fényképezés elsõ formájának tekinthetõ dagerotipizálás feltalálását. Egyben azt a nagyvonalú felajánlást is, mely szerint a francia állam életjáradékért megvette a találmányt, és azt ingyen az érdeklõdõ világ rendelkezésére bocsátja. (Ne legyünk szõrszálhasogatók, és ne beszéljünk most arról, hogy a nagyvonalúság mögött ezúttal is a politika sejthetõ. Éppenséggel az angol Fox Talbot tiltakozó levele tette a franciákat nagylelkûvé. Miután a tudós angol meghallotta, hogy az általa már szintén felfedezett foto-gráfia elvét a franciák kizárólag maguknak tulajdonítják, felháborodott levelet írt a francia kormánynak, és levédette saját azonos elvû, de más módszerû eljárását. A büszke gallok, akik addig csak húzták az idõt, egyszeriben kihirdették a felfedezést, és - nagylelkûségben legalábbis - rögtön túltettek az angolokon.)
    Szeptember elsõ napjaiban számos bemutatót tartott Louis Daguerre. Az egyiken, több kiválóság mellett, ott ült Andreas von Ettinghausen lovag, udvari tanácsos, matematika- és fizikaprofesszor, és nagyon igyekezett, hogy maga is elsajátítsa a camera obscurában elõállított ördöngös fénykép készítésének módját. Az új csodát látni akaró bécsi udvarban már nagyon várták, hiszen akkorra már megcsodálhatták a feltaláló nagylelkû ajándékát, a két aprócska fémlapot, egyiken a Notre Dame képét, a másikon Daguerre úr mûtermének enteriõrjét. A képeket hamarosan kiállították a képzõmûvészetek akadémiájának tanácstermében, ahol többek között a bécsi Theresianum tanára, a magyar Zimmermann Jakab is megtekintette azokat. Elbûvölte az addig elképzelhetetlenül valóságos látvány. Õ lett az eljárás leírását tartalmazó, a feltaláló, Daguerre által kiadott füzet magyarra fordítója. Németbõl dolgozott egyébként, hiszen a könyvecskének megjelenése után négy hónap alatt huszonöt, közte kilenc német, fordítása készült el. Képzelhetõ, mekkora érdeklõdés kísérte a fotográfozás elsõ idõszakát!
Magyarországon, ahol pedig Közép-Európában elsõként olvashattak a korabeli leírás szerint találóan fémképnek nevezett látványról, akkor még nem láthatott senki dagerrotípiát. Végre 1840 nyarán a földrajztudós Vállas Antal a Nemzeti Casino Duna felõli termében a párás idõjárás ellenére két csaknem sikeres felvételt készített a Duna-partról és a királyi várról. Bár felvételei hagytak maguk után némi kívánnivalót, a hazai tudományos közvélekedés továbbra is korszakos találmánynak tekintette a fénnyel rajzolást. Miután Bécsben, Kolozsváron és sok más helyen a nagyközönség is láthatott néhányat az újfajta képekbõl, végre Pesten is megcsodálhatták a polgárok a francia találmányt. Az általában tíz-tizenkét centiméter oldalszélességû, ezüstösen csillogó lemezecskék még a mai szemlélõt is elbûvölik, hát még a múlt századit. A sérülékenysége miatt üveggel védett dagerotípia csak egy szögbõl látszik, szinte a semmibõl tûnik elõ a ragyogó kép. Nagyon részletgazdag, élesrajzolatú monochróm ábrázolat, egyetlen direktpozitív, ami nem, vagy csak nagyon nehezen és költségesen másolható. (Szemben az angol Talbot papírnegatívos, papírképes lágyabb, elmosódottabb pozi- tív-negatív eljárásával.)

Lemásolt ismerõsök

Daguerre bemutatóin egy olasz, de akkor már 1835 óta Pesten élõ festõmûvész, Jacopo Marastoni is részt vett. A törekvõ arcképestõt joggal érdekelte az újfajta, fénnyel rajzoló eljárás. Hamarosan õ lett az elsõ magyar hivatásos fotográfus, az õ fényképeit csodálta a fõváros és vidék. Bizonyára ennek is szerepe volt abban, hogy 1846-ban megnyithatta az elsõ magyar festõakadémiát, melyhez személyesen József nádor gratulált neki. Ma is létezõ pesti emléktábláján a Deák utcában mint -festõ és pedagógus szerepel, arról, hogy Daugerre eljárásával elsõként örökített meg Magyarországon embereket, sajnos, egy szó sincs a márványtáblán. Pedig a Pesti Hírlap tanúsága szerint Marastoni Jakab képein „olly élethíven és meglepõ pontossággal láttuk néhány ismerõsünket... hajszálnyiig lemásolva, miképp eddig még a legmûvészibb ecsetnek sem sikerült". Marastoni - és ez nagy szenzációnak számított - két percre csökkentette a felvétel idejét. Ez ugyan a korábbi öt-tíz perces, sõt félórás expozícióhoz képest jelentõs rövidülés, azért nem kevés önuralmat kívánt a modellektõl. De legalább már szóba jöhetett az élõ emberek dagerotípizálása is.
Az elsõ felvételeken, a lemezek csekély fényérzékenysége miatt, inkább csak élettelen tárgyakat lehetett megörökíteni. Emiatt és az eljárás megbízhatatlansága, a vegyészeti leírás hiányosságai miatt is, hamarosan alábbhagyott a közönség felvételezési kedve. A múlt században jószerével inkább csak a tudós-kísérletezõ emberek, a hivatásos fényképészek mûvelték az új eljárást, késõbb néhány elszánt, sok szabadidõvel és pénzzel rendelkezõ mûkedvelõ mûvész fényképezett. Bár honfitársunknak, a bécsi matematika professzornak és az optikai tudományok szakemberének, Petzvál Józsefnek köszönhetõen megszületett az elsõ nagy fényerejû, portréobjektív, és egyre tökéletesebb eljárásokat dolgoztak ki, a tömeges hobbifényképezés XX. századi jelenség. Ám ez nem azt jelentette, hogy a fotó nem érdekelte a nagyközönséget. Sõt! 1842-ben már arról írnak a lapok, hogy Marastoni fényes üzletet csinál a portré-lemezeivel.
    Járja az országot, korát meghazudtoló módszerekkel hirdeti magát, kampányt szervez, akciókat rendez. Egy-aránt vállal festmény- és dagerrotíp-arcképet. Mi sem mutatja jobban anyagi és erkölcsi sikerét, mint az, hogy Pozsonyban már vetélytársa is akadt. Marastoni egyik útján, Kolozsváron 1842-ben két hét alatt már húsznál több olajfestmény arcképet és száz dagerrotípiát készített megrendelésre. Ekkorra Pesten már elkészítette egyetlen máig fennmaradt és hitelesített fényképét: Kossuth Lajosról sógorával, Ruttkay Józseffel és Both Pállal. A Kossuthékról készült csoportfelvételt az elsõ pesti fényképészmûteremként nyilvántartott feldunasori Nákó-ház második emeletén vette fel és dolgozta ki. Keveset tudunk arról, hogyan is nézhetett ki a legelsõ fényképészmûterem, Marastoni Jakabé. Valószínûleg még nem úgy, ahogyan majd két évtized múlva az egymás után nyíló pesti és vidéki atelier-k, a klasszikus üvegmûtermek. A reformkori fényképezkedés szinte mindig a szabad ég alatt történt, udvaron, teraszon. A mûterem a felvételezés utáni teendõknek adott helyet, illetve a vendégek fogadását szolgálta. A korabeli sajtó - némi malíciával - így számol be a patinás Tigris vendégfogadóban berendezett egyik mûteremrõl: „...menjünk a harmadik emeletre, mert az isteni mûvészet magosra, egészen az istenekhez, szokta az embereket emelni, vagyis itt a legfelsõ emeletre. Ott, mindjárt a lépcsõ elején illy tartalmú irat függ: Kéretnek a t.c. uraságok, hogy itt méltóztassanak belépni, és ne menjenek a .. szám alatti kontárhoz, ki inasom volt, mõvészetemet eltanulta, s most saját rovására dolgozik, és igen rossz képeket csinál!" Valóban szinte egymással szemben dolgoztak ott egy ideig Stuhr és Kawalky fényképészek, s kemény konkurenciaharcot vívtak. (A Tigrisben egyébként nagy volt a forgalom, 1843-ban három angol is megfordult ott, akik Talbot eljárásából tartottak bemutatót. Mérsékelt sikert arattak, és nem nagyon találtak követõkre.) Aki megbízhatóan, és némi ízléssel készített dagerrotíp arcképet, az tisztesen, sõt hamarosan meglehetõsen jól tudott megélni az új eljárásból.
    Igaz, egy helyben letelepedni, és várni a megrendelõt, csak a nagyobb városokban lehetett. Pest, Pozsony, késõbb a nagyobb vidéki városok tudtak eltartani mûtermi fényképészeket. Sokan - idõszakonként - így is utazni kényszerültek, és voltak olyanok, akik csak idõlegesen béreltek maguknak mûtermet. Az 1840-es években Magyarországra is több külföldi arcképkészítõ ellátogatott, de huzamosabb ideig egy sem tudta megvetni itt a lábát. Erõs volt már a hazai fényképipar. Vagy mûvészet? E kérdésben a kortársak véleménye is megoszlott.

Mechanikai mesterség

Vahot Imre 1847-ben már korántsem az újdonságnak kijáró lelkesedéssel ír a pesti mûkiállításon látható dagerrotípiákról. Nála szó nincs már az ecsetet leváltó, valósághû mûvészetrõl. „Nagy technikai szorgalom - egyéb semmi ... szinte csak a mechanikai mesterségek körébe tartoznak."  Miért ez a gyors „lecsúszás", az eredetileg legtökéletesebb mûvészetnek gondolt fotográfia egyszeriben csak igénytelen iparosmunka? Talán a kezdeti lelkesedés volt inkább túlzó. A mûvészetekrõl mélyebben gondolkodókat joggal bõszítette, hogy Daguerre találmányának megjelenését mint a festészet feleslegessé válását kommentálták némelyek. (Örök téma ez. A film, a televízió nemrégen, most meg a komputer és az internet hasonló megjegyzésekre ragadtat egyeseket.) Igaz, az elsõ fotográfusok között több festõmûvészt is találhatunk, mindjárt a legelsõ, Marastoni is jó hírû festõ volt. Az õ nyomdokain haladva több korabeli festõ kedvvel vagy kénytelen-kelletlen tanulta ki Daguerre módszerét, így Barabás Miklós vagy Borsos József is. Simonyi Antal az 1860-as évtized legelismertebb fotográfusa pedig fényképésznek jobb volt, mint festõnek.
    A festõk és tudósok mellett - többek között Jedlik Ányos és Bolyai Farkas is szenvedélyes fényképezõ volt - sok más szakma képviselõje is szerencsét próbált a sötétkamrába helyezett fémlemezzel. Strelisky Lipót aranymûves és ékszerész, Beck Vince ötvös és kõfaragó, a soproni Wagner látszerész, Lukrits Ignác meg városmérnök volt eredetileg. Õket csak azért mûvésznek tartani, mert volt türelmük kitanulni egy mechanikai-kémiai leképezõ eszköz használatát, erõs túlzás volna. A nagyközönség pár év alatt megszokta a dagerrotip arcképeket, így az élelmes mestereknek hamarosan újításokkal kellett meglepniük és csábítaniuk a megrendelõt. Strelisky, például, azzal hirdette magát, hogy felszereléseit - bár 1845-tõl Pesten is megvehette volna - mindig Párizsból hozatja. A biedermeier miniatûr portréra gondolva pedig bevezette „a csalódásig élethû mignon, azaz aprócska képek divatját". Ezeket aztán gyûrûbe, medálba, karkötõbe, órafedélbe lehetett illeszteni, s kezdetét vette a fotográfia mint ruhadísz és lakberendezési tárgy több évtizedes divatja.
Bár a világ több helyén évek óta használták, Magyarországon a fényképezés angol fajtája, a papírnegatívos talbotípia olyan ismeretlen maradt, hogy amikor 1847-ben a budai Kramolin Alajos gyógyszerész bemutatta, igazi újdonságként üdvözölték. Sõt, többen neki tulajdonították a papírkép feltalálásának érdemét. Kramolin végül is eredeti szakmája mellett kiegészítõ tevékenységként talbotipizált.
    A legjelentõsebb életmûvet hátrahagyó hazai talbotipista a gyõri Skopáll József volt. Több mint kétszázötven -papírportréja és néhány városképe maradt fenn. A Xantus János múzeum -õrzi fennmaradt életmûvét becses kincsként. Az angol eljárással néhányszor a gyakorlottabb dagerrotipisták, így Strelisky Lipót is sikerrel megpróbálkoztak.
    Éppen a fenti Strelisky Lipótot vélik sokan Petõfi Sándor máig fennmaradt dagerrotip arcképe készítõjének. De ez inkább csak feltételezés. Szilágyi Gábor fotótörténész nagy költõnk arcmását tartja a magyar fotótörténet egyik legrejtélyesebb darabjának. A portré létezésérõl Petõfi halála után csak több mint húsz évvel szerzett tudomást a közvélemény, amikor a dagerrotípia a költõ fia, Zoltán halála után dr. Beli-czay Imre birtokába került. Ekkor készültek róla az elsõ másolatok, és azóta folynak róla a viták. Nemcsak azt nem tudjuk, hogy ki a fényképész, de azt sem, hogy mikor készülhetett a felvétel. Szilágyi el tudja képzelni, hogy egy osztrák vándorfényképész a kép készítõje. Petõfi, aki lelkesen fogadta az újdonságokat, nyilván nem mulasztotta el, hogy a modern találmánnyal, a dagerrotipizáló berendezéssel az új kornak megfelelõ gépi képet készíttessen magáról.
    Több külföldi fotótörténész szerint a fényképportré viszonylag gyors elterjedésének nem elsõsorban a festményhez mérhetõ viszonylagos olcsósága és gyorsasága volt az oka, inkább az, hogy a terjedõ polgári ízlésnek és stílusnak jobban megfelelt. Az arisztokraták csak festessék magukat az ósdi olajba, akik hallgatnak az idõk szavára, az emberi kéz érintése nélkül, addig nem látott hitelességgel festetik magukat egyenesen a fénnyel.
    A forradalom és szabadságharc alatt számos politikai és katonai vezetõrõl készült dagerrotípia, az új találmány segítségével hiteles képet õrzünk Kossuthról, Batthyányról, Bemrõl és Görgeyrõl is. A szabadságharc leverése után a fényképészek közül is többen büntetést kaptak. Streliskyt az Íjépületben kötél várta volna, ha magas -rangú orosz tisztek nem járnak közbe érte, egy ismeretlen nevû magyar fényképész pedig az emigrációval együtt Törökországban telepedett le, és -Isztambulban dagerrotipistaként dolgozott.
    A szabadságharc után lassanként a hazai fényképezésben is új korszak kezdõdött. Íjabb, tökéletesebb eljárások jelentek meg, s az 1860-as évektõl megindult a sokféleképpen nevezett mûtermek, a fényirdák, üvegmûtermek, üvegházak, photographic atelier-k építése is. De az már egy másik történet.

KARDOS ISTVÁN

Buda és Pest

Fõvárosunk nevét a reformkor és a kiegyezés közötti idõszakban még így, két szóban kellett leírni, hiszen akkor még nem beszélhettünk egyesített fõvárosról, csak három városrészrõl, Budáról és Óbudáról, melyek a Duna jobb partján épültek és a bal parton elterülõ, síkvidéki Pestrõl. A jobb parti, budai részt az egyenetlen, dombos talaj akadályozta a terjeszkedésben.
Budát a Vár kisvárosi utcái és a hatósági, királyi intézmények jellemezték. Krisztinaváros, az egykori Logod nyaralóépületeinek adott teret. Az Országútnak és Vízivárosnak (középkorban Szent Péter külvárosnak nevezett) a Vártól Városmajorig elterülõ lapályt hívták. Az egykori Szent Jakab település, késõbb Íjlak, Óbuda néven vonult be a helytörténetbe. Ez volt a leglassabban fejlõdõ jobb parti település.
A bal parton fekvõ Pestnek a cityje, a belváros, az üzleti élet, kereskedelem terréniuma, a Lipótváros, a Terézváros a kispolgárság, míg a Józsefváros, a késõbb épült Nemzeti Múzeum környéke, a fõurak kedvelt lakóhelye volt. A Ferencváros a fuvarosok és malmok munkásainak, Kõbánya a téglavetõknek szolgált otthonul.
A város idõben és térben egyenetlenül fejlõdött. Az építkezés lendülete a legjobban az egyesítés, illetve a kiegyezés éveiben volt érzékelhetõ.
Budapest az európai nagyvárosokhoz képest évszázadokat késve indult rohamos fejlõdésnek, de szerencséjére, nem koncepciótlanul. Nagyszerû építészek, világlátott, városszerkezetben gondolkodók mûveként alakult ki, és nyerte el a Millenniumra máig is meghatározó karakteres képét. A város nem véletlenül lett már a 18. század végén egy világváros ígérete. Nagyszerû fekvése, a Duna mint nemzetközi vízi út, panorámás tájai, Bécs és Pozsony mellett, szinte szükségszerûen emelték a Monarchia egyik központjává.
Rómer Flóris szerint Pesten már 1695-ben 40 utca és 3 tér volt. Ezek száma 1853-ra 238-ra gyarapodott. Budán ugyanebben az évben 99 utcát és teret számláltak. Mindig foglalkoztak a Duna-part szabályozásával, és a városban nemcsak építettek, de folyamatosan bontottak is épületeket, a városszerkezet javítása érdekében. Már az 1700-as évektõl mûködött valamilyen néven és jogosultsággal közmunkákat orientáló hivatalos szerv, mely ügyelt az építkezések harmóniájára. Ennek köszönhetõ a város körút-sugárút szerkezete, mely Bécsben, Párizsban és más nyugati nagyvárosokban is fellelhetõ.
E cikk terjedelme nem teszi lehetõvé, hogy a fõváros genézisét akárcsak érintõlegesen kövessük, ezért bemutatnánk néhány nagy építõt, városteremtõt a teljesség igénye nélkül.
Elsõül kell említenünk a nagy kezdeményezõt, Széchenyi Istvánt, aki európai utazásainak gazdag tapasztalatával, nagyvárosban és az ezzel együtt járó infrastruktúrában gondolkodott. Kevesen tudják, hogy milyen érdemei vannak pl. a franciaországi Canal de Midi létrejöttében. Közismert volt érdeklõdése a vízi utak szabályozása iránt. Már 1828-ban felvetette a Lánchíd felépítésének szükségességét, mely összekötné a jobb és bal parti városrészeket, (s egyben a Dunántúlt az Alfölddel). Az alapkõletétel 1842-ben, a városegyesítés elõtt harminc évvel, meg is történt.
    1825. november 2-án tette meg lelkesítõ felajánlását a tudományos akadémia létesítésére. Szellemi amfiteátrumnak szánta a Nemzeti Kaszinót, a világvárosi gondolat szellemi központjának. A sors különös fintora, hogy ennek tagjául megnyerte halálos ellenségét, Metternichet is. A Lánchíddal nemcsak a két part településeit akarta összekötni, hanem kereskedelmi útvonalat is vélt létrehozni Bécs és Konstantinápoly között, melynek a magyar fõváros fontos tranzitállomása lehet. Jelentõs szerepet töltött be az elsõ hengermalom létrehozásában, a hajógyár és a téli kikötõ Pest-Budára helyezésében és az államvasúti rendszer törvényének elfogadtatásában, mely szintén segítette a város központtá válását. Javaslataival elõmozdította a Szépítõ Bizottmány munkáját is. Az 1838-as árvíz után a partszakasz megerõsítését, parti sétányok, terek kialakítását, 1845-tõl az utcai gázvilágítás bevezetését, 1847-ben az építészeti rendszabályok törvénybe iktatását. A városi tanáccsal elfogadtatta az Alagút gondolatát, de ezt már Clark Ádámra hagyta. Terveit sokszor csak utódai valósították meg, így pl. Baross Gábor a vasúthálózatot.
Nagy építészeink többsége valódi világpolgár volt, a monarchia gyermeke. Pollack Mihály apja hatására lett építész. Bécsben tanult, de Milánóban a lombard építõmûvészet tette rá a legnagyobb hatást. A 18. század végén Bécs már építészetileg „telítõdött", Pesten adódtak inkább munkalehetõségek. 1799-ben megépítette a pesti evangélikus templomot (a mai Deák téren), ezt a tiszta, nemesen arányos alakzatú épületet. Bár vitatott kérdés szakmai körökben, de igen valószínû, hogy õ építette a várbeli Sándor palotát. A Szépítõ Bizottmányban a tiszta magyar klasszicizmus híveként dolgozott. Legjelentõsebb mûvei Pesten: a Vigadó (Redout), a Ludoviceum, a Nemzeti Múzeum.
Hild János egy bécsi építõmesternek volt a fia, aki alig húszévesen került Pestre. A Neugebäude építésénél pallérként kezdett dolgozni. Pest város elsõ átfogó tervezõjének tekintik. Az elsõ tervet õ készítette a nemzeti múzeumhoz, de a Hatvani (a mai Kossuth Lajos) utcában. Több sikertelen pályázata miatt csatornázási feladatokat is vállalt. Legfontosabb ezek közül az akkori Angol király (a mai Király) utca csatornázása, mely egészen a Dunáig vezette a szennyvizet. Jelentõs vidéki épületei mellett õ készítette el a dohányhivatal, a sóhivatal és a hajóhivatal terveit is. Fiatalon halt meg.
Legidõsebb fia Hild József, Pollack Mihállyal együtt a korszak kiemelkedõ építészegyénisége. Pesten nevelkedett, de bécsi akadémián nyerte el diplomáját. Pest tanácsa 917(!) engedélyezett tervét ismerte el és engedélyezte. A Bécsi Képzõmûvészeti Akadémia tagjává, Pest város pedig díszpolgárává választotta. Épített kastélyokat, palotákat, lakóházakat, többnyire tiszta klasszicista stílusban. Legjelentõsebb mûvei: a Kirakodó (ma Roosevelt) téri Lloyd-palota, az Ullmann palota, a Marczibányi-palota (Október 6 utca), a Coburg-palota, a Tänczer-ház (Akadémia utca), a Tigris szálló (Nádor utca), a Gross-ház (József nádor tér), a Császárfürdõ, a pesti lipótvárosi bazilika terve és elkezdése, továbbá számtalan vidéki kastély, palota és villa.
Ybl Miklós székesfehérvári kereskedõcsaládból származott. A bécsi mûegyetemen végezte tanulmányait. Hazatérte után Pollack Mihály mellett dolgozott négy évig. Tanulmányutakat tett Toscanában, Lombardiában, Münchenben. Munkáiban szerencsésen keveredtek a keleti elemek a romantikus stílussal. Több jelentõs mûve elpusztult, pl. a Nemzeti Lovarda, a Budai Takarék Pénztár, melyeken már megjelentek a neoreneszánsz elemek. Megépítette a Fõvámházat (a mai Közgazdasági Egyetemet) és az Operaházat. Az épület egyetlen íves tetõzete, külsõ szobrászati díszítése, valamint a pompás Lotz-freskó, Európa egyik legszebb operaházává emeli ezt az épületet. A kiegyezés évei után megépíti még a Várbazárt és a Bazilikát. Neoreneszánsz mûvei európai színvonalúak.
    Lechner Lajos régi mérnökcsaládban született. Kezdetben, akárcsak apja, maga is a vízügyi igazgatásban tevékenykedett, de a kiegyezés utáni pesti építkezési láz õt is a városrendezés, a fejlesztés felé fordította. Mintegy évszázadra meghatározó várostervet készített, ma is érvényes alapelvekkel. A belvárost körülölelõ kiskörút, nagykör-út csakúgy az õ elképzelése, mint a városközpontból kiinduló sugárutak rendszere, melyek ma is meghatározzák Budapest arculatát. Jellemzõ építészi éleslátására, hogy már 1873-ban tervet készített az Árpád híd megépítésére, melyet végül csak 1950-ben valósítottak meg.
Lechner Ödön a berlini Építészeti Akadémián fejezte be tanulmányait, ahol fõleg a hellenisztikus stílust favorizálták. Elsõ felépült mûve a pesti belvárosban levõ Zöldfa vendéglõ volt, és a Váci utcai Thonet-ház, amely acélvázas szerkezetû. A Millenniumra stílust váltott. Bõségesen alkalmazott Zsolnai-kerámiát, szecessziós elemeket, pl. az Iparmûvészeti Múzeumon, a Földtani Intézeten és a kõbányai Szent László templomon, valamint a Postatakarékpénztár épületén. Számos szakkönyvben tette közzé mûvészeti elveit.
Steindl Imre szintén a monarchia intézményeiben nevelkedett. Õ a neogótika híve volt, de Magyarországon akkor még a neoreneszánsz volt az uralkodó stílus. Steindl a tiszta, „õszinte" anyagokhoz vonzódott, így nehezen alkalmazkodott, s áttért a német reneszánszra. Nagy diadala csak 1888-ban érkezett meg, amikor megnyerte az Országházra kiírt pályázatot. Az épület Európa egyik legszebb parlamentje lett. A funkciót világosan kifejezõ épülettömeg festõi látványa a Duna-partnak, egy országot méltóan reprezentál.
    A 19. század e nagy építõi példáján nagy tehetségû utódok nevelõdtek. A régi mesterek ma is utat mutatnak, melyet követni tisztelet és kötelesség dolga.

FEKETE SÁNDOR

A „Csatadal" sorsa

(Részlet a szerzõ „Petõfi forradalma" címû könyvébõl (Budapest, 1998.)
Az országgyûlés még Pesten mûködik, amikor kap egy költeményt Petõfitõl, ez a Csatadal. Kísérõlevelet is mellékelt hozzá, íme a teljes szöveg:

„Levél a képviselõházhoz"
Debrecen, december 8-kán 1848.

Képviselõ polgárok! Millyen nagy fontosságú lehet egy kis költemény, bizonyítja egy francia tábornok levele, ki azt írta a conventnek, hogy vagy küldjenek neki tetemes segédsereget, vagy egy kiadást a marseilleise-bõl. - Ha elég buzdítónak találják önök a következõ költeményt, nyomassák ki annyi példányban, a mennyit szükségesnek fognak látni, s küldjék szét országszerte a magyar táborba. Részemrõl igen ohajtom, hogy miután szigorú körülményeim elvonták egy kis idõre a hadipályáról személyemet, legalább lélekben az alatt is részt vegyek nemzetem harcaiban.

Nyolc nap múlva a Közlöny és a Pesti Hírlap már beszámolt az eseményrõl. Az elsõ lap szerint „a ház részérõl tetszés nyilvánult", a második szerint a felolvasott csatadalt „a ház nagy tetszéssel fogadta". (Endrõdi: Petõfi napjai 33.) A Közlöny 20-án már a költõ levelét is közli. (Mindegyik lap helyesen közli a marseillaise nevét, eltérõen a PÖM. III. kötetétõl, ahol az ai helyett ei áll... hibásan. Ha a hibát a költõ követte el, akkor ezt a jegyzetekben rectifikálni kellett volna. Megjegyzendõ még, hogy a lapok, fõleg a néhány nappal késõ német újságok beleszövik szövegükbe azt is, hogy a szóban forgó francia tábornok vagy 40 ezer katonát kért, vagy ugyanannyi példányt a Marseillaise-bõl - de ez a szám a költõ levelében nem szerepel. (Adattár I. 300.) A francia nyelv mindenesetre nehéz lehet, mert a Der Ungar éppenséggel Marsilleis-nek keresztelte el a Marseillaise-t... (I. m. 300.)
    Nagyobb baj az, hogy a képviselõház tetszése, más forrás szerint nagy tetszése ellenére a vers, felolvastatása után „a honvédelmi bizottmányhoz átküldetni határoztatott, hogy az a kinyomtatása iránt intézkedjék" - legalábbis például a Nemzeti címû újság december 16-i száma szerint. Ám ez az intézkedés - a meglepõen kedvezõ sajtófogadtatás, sõt egy sietve készült német fordítás ellenére is - aligha tekinthetõ gyorsnak... Nincs hiteles adat arra, hogy a verset a költõ által elképzelt nagy példányszámban nyomtatták volna ki, s a megérdemelt honorárium kiutalásáról sem szól megbízható forrás.
    Az ellenkezõjérõl van híradás - Jókai kései emlékezése. Ez sem hangzik megnyugtatóan:
    „...a mikor csak egy csodalelkesülés hozhatott még diadalt, akkor írt Petõfi egy lelkesítõ riadót, s azt beküldte a kormánynak (pontosabban: a nemzetgyûlésnek - F. S.), hogy nyomassa ki egy millió példányban (megint tárgyszerûbben, s nem jókaiul: Petõfi nem jelölte meg a kinyomtatandó példányok számát, annak megállapítását a képviselõkre bízta - F. S.), ossza ki a nép és a hadsereg között, neki pedig adjon minden példányért <175>fél krajczárt«." (Petõfi természetesen a krajcárok mennyiségét sem szabta meg - F. S.).
    A többi viszont igaznak tûnik:
    „A kormány nem nyomatta ki a költeményt millió példányban, s nem adott érte a költõnek fél krajczárt darabonkint.
    Pedig már akkor tízezer forinttal többet nyomatni a bankóprésnek akár ide, akár oda. S ha azt megkapta volna Petõfi, vehetett volna magának szekeret, lovat, nem kellett volna gyalog menekülnie a segesvári csatából... " (Petõfi eszmecsirái 49-50.)
    Talán nem leszünk túlságosan elfogultak, ha a Csatadal ily közönyös kezelését összefüggésbe hozzuk azzal a ténnyel, hogy ifjú Pázmándy Dénes, a ház elnöke volt ama férfiú, aki felolvasta a Csatadalt. S õ javasolta, hogy a Honvédelmi Bizottmánynak adják át a versezetet a kinyomtatás iránti intézkedés megtétele végett... Amihez még tudni kell, hogy mind az idõsebb, mind az ifjabb Pázmándy 1849 januárjában sietve hódol majd be Windischgrätznek... Nincs adat arról, hogy árulásuk értékének feljebbezése végett magukkal vitték-e a Csatadalt az osztrák hadvezérnek... (Ez természetesen csak irónia akart lenni. Halvány jelzés arra, hogy kivel-kikkel lett dolga a forradalom elsõ számú harcosának.)