ION IRIMESCURÓL

1988-ban a bukovinai Fălticeni-ben ismerkedtem meg vele, abban az egykori bojárpalotában, ahol 1983 óta életműve legjavát őrzik. Akkor már nyolcvanöt éves volt (1903 februárjában született a moldvai Preoteşti-ben), de húsz esztendőt szemrebbenés nélkül letagadhatott volna. Nem is annyira fizikumából, mint inkább lényéből és szelleméből áradt az a robusztusság, amely egész művészetét áthatja, s e bámulatos 441 plasztikai alkotást bemutató retrospektív tárlat valamennyi darabjára meghatározó jelentőségű. Irimescu – Constantin Brăncuşi mellett – a legnagyobb román szobrász; sajátos, öntörvényű realizmusa, a tiszta formák kibontására igyekvése – mely részint a moldvai-bukovinai paraszti művészetből, részint az óriás honfitárs, Brăncuşi formateremtő hagyományából táplálkozik – eltéveszthetetlenül egyéni plasztikai nyelven szólal meg. Ami grafikai lapjait illeti, korántsem afféle melléktermékek, s nem is egy szobrász ujjgyakorlatai – szerves részét alkotják életművének. Rajzaira is ugyanaz jellemző, mint ami szobraira. Az erőteljesség, a fölényes technikai tudás és elmélyült előadás, a mind nagyobb egyszerűségre törekvés; sőt, a törekvés az „abszolút kiegyenlítettségre”, mely Brăncuşi szerint a szépség lényege..

TABÁK ANDRÁS

A szerkesztőség köszönetét mond olvasóinak a lap számára küldött adományokért, amelyek lehetővé tették a postai áremelések miatti többletköltségeink mérséklését. Egyúttal kérjük, hogy gyűjtsenek újabb előfizetéseket a folyóirat részére.