Gábor Andor

Régi meg új

SZÍNMŰ 3 FELVONÁSBAN

BUDAPEST

Készült a Gábor Andor írói Jutalomdíj támogatásával

Sorozatszerkesztő:
SIMOR ANDRÁS

© Gábor Andor jogutóda, 2012

Gábor Andor 1946-ban írta Régi meg új című három fel­vo­násos szín­művét. A darab az új forint, ahogyan a szereplők emlegetik, a „stabili” megszületése előtt kezdődik, és az orosz hadi­fogságból hazatért kommunista munkás, Samoda János ideig­lenes gyári­gazgatóvá való kinevezésével ér véget.

A Régi meg új színpadi bemutatót nem ért meg, nyom­ta­tás­ban sem jelent meg, a Gábor Andorral foglalkozó irodalom sem ismeri, nem tesz róla említést a 2010-ben megjelent Gábor Andor színművek-válogatás utószava sem.

Jelenlegi első kiadása az Országos Széchényi Könyvtár Szín­ház­tör­té­neti Tárában levő gépirat alapján készült, figyelembe véve Gábor Andor saját kezű, ceruzával írt javításait. A gépirat egy aukciós vásárlás révén lett az Országos Széchényi Könyvtár tulajdona. A fakszimilében közölt anyagok közt látható a mű címe és a szereplők listája, Gábor Andor kézírásával.

      Szereplők

Samoda János, munkás
Juliska, a felesége
Pista, gerekük
Márta, gerekük
Csicsinkó Lajos, munkás
Kiliánné, munkásasszony
Vekerdy Aurél, gyártulajdonos
Vekerdyné, a felesége
Özv. Borotáné, nagynénjük
Lencsiné, házvezetőnő
Dr. Ránki, orvos
Dr. Harámi, ügyvéd
Dr. Kerecsen, ügyvéd
1. G. R., tiszt
2. G. R., tiszt
Klein Piroska, szomszédasszony
Mimi, szobalány
Sofőr

Első felvonás

KILIÁNNÉ   (bejön a gangról a konyhába, ahol Pista és Márta krumplit hámoznak a konyhaasztal mellett) Na, gyerekek, megjött már az anyátok?

PISTA   Nem, Kilián néni, még nem jött meg.

MÁRTA   (fontoskodva) Munka után ma nőgyűlés lesz.

KILIÁNNÉ   Egyszer nőgyűlés, egyszer férfigyűlés. Mi hasznuk van belőle? Több bér? Mire a bér több lesz, az értéke kevesebb. De ehhez ti még butuskák vagytok.

PISTA   Mi nem vagyunk butuskák. Anyuka mondta, hogy infláció van.

MÁRTA   Igenis, az van, infláció.

KILIÁNNÉ   Egy kis sót akartam kölcsönkérni. Gyerekek, a leckétekkel készen vagytok már?

PISTA   Mióta demokrácia van, azóta a tanító urak nem adnak föl.

KILIÁNNÉ   A demokrácia miatt?

MÁRTA   Igen. Az apáca néni azt mondja, az idén demokrácia van, de jövőre már nem lesz demokrácia, akkor megint másképp kell tanulni.

KILIÁNNÉ   Gyerekek, ti olyan soványak vagytok, mint az ujjam. Esztek ti valami mást is, mint krumplilevest?

MÁRTA   Hogyne, Kilián néni! Ha van, akkor kenyeret is kapunk melléje.

KILIÁNNÉ   Hol az aprófa? Megcsinálom a tüzet és fölteszem a krumplit, hogy anyatok ne bajlódjék vele. De kenyeret jegyre már megint nem lehetett kapni. Tegnap se. Egye meg a fene a demokráciát, ha még kenyeret se tud adni a népnek. Olyan nagy csimbummal jöttek, hogy mindent eltörülnek és rendbe hoznak. Hát úgy rendbe hozták, hogy még a kenyeret is el törülték… Na, megyek is már… Szóljatok, ha anyátok megjön.

SAMODÁNÉ   (Csicsinkó kíséretében bejön az ajtón, amelyen Kiliánné akart kimenni) Jó estét, gyerekek. Jó estet Kiliánné. Megint politizált a gyerekekkel?

Pista, MÁRTA   Jó estét, anyuka, jó estét, Csicsinkó bácsi!

PISTA   A Kilián néni nem politizál, csak szidja a demokráciát. És föltette a krumplit.

CSICSINKÓ   A Kilián néninek annyi esze sincs, mint egy bugylibicskának.

KILIÁNNÉ   A Kilián néninek több esze van, mint a Csicsinkó bácsinak.

SAMODÁNÉ   Ne veszekedjenek mindig, hiszen nem is haragudnak egymásra!

CSICSINKÓ   Öreg szervezetlen!

KILIÁNNÉ   Kivénült szervezett!

SAMODÁNÉ   Csicsinkó bácsi olvashat a szobában, míg én megfőzöm a vacsorát.

CSICSINKÓ   Mi nagy vacsorát főzhetsz, Julcsikám?

SAMODÁNÉ   Ötödik napja esszük azt a tíz kiló krumplit, amit a gyárból kaptunk. (Benéz a fazékba.) Elég lesz ez bőven négy embernek. Csak három tojásom ha lenne, olyan rakott krumplit csinálnék belőle, hogy a Rákosi Mátyás is megnyalná utána a száját. Hozd ide a lábast, Mártika, fölteszem.

PISTA   Rakott krumpli lesz, hahó! Hahó!

KILIÁNNÉ   Csengett a füled, Pista.

SAMODÁNÉ   Rakott krumpli nem lesz, de szép sűrű főzelék lesz, mert vettem a maradék pénzemen tíz deka zsírt.

CSICSINKÓ   Hurrá! Tíz deka zsír! Kitört a jólét a munkás­osztály­ban! Be kell szüntetni az osztályharcot! Király­kis­asszony, én is hoztam neked nagy ajándékot!

MÁRTA   (megrohanja) Igazán, Csicsinkó bácsi? Aján­dékot tetszett hozni? Mit tetszett hozni? Tessék mutatni!

CSICSINKÓ   Vacsorához megkapod, királykisasszony! (Bemegy a szobába.)

GYEREKEK   (utána) Tessék mutatni! Tessék mutatni! (Vele mennek.)

KILIÁNNÉ   Egy kis sóért jöttem be, Samodáné.

SAMODÁNÉ   Mindjárt adok. Van még egy negyed kilóm. Egyebem sincs. Egy szál zöldfőzeléket nem tudok venni a gyerekeknek. A Csicsinkó sárgarépát szeretett volna, mert azt mondja, kihullanak a fogai a nagy vitamin- hiány miatt, de nem tudtam venni, olyan magas az ára.

KILIÁNNÉ   Nagy most az ínség. És egyre nagyobb lesz.

SAMODÁNÉ   De maguk eddig tartották magukat.

KILIÁNNÉ   Mert volt még zsidó-holmink, amit eladhattunk.

SAMODÁNÉ   Nem lesz baj abból, hogy eladták? Hátha vissza­jönnek?

KILIÁNNÉ   Elégtek azok Auschwitzban.

SAMODÁNÉ   De lehetnek örökösök.

KILIÁNNÉ   Hát akkor: elvitték az oroszok. Valahogy muszáj megélni. Magánál is hagytak a zsidók holmit, mért nem adja el?

SAMODÁNÉ   Nem visz rá a lelkem.

KILIÁNNÉ   Éhen vesznek maguk a nagy demokráciától. Ha maga a felszabadulás után idevett volna valami fiatal úri­em­bert a szobájába, akkor azt úgy lehetett volna for­gat­ni, hogy az eltartsa magukat. Akkor nem kellene a gyár­ba járni, feltakarítani, amit a piszkos munkások szemetelnek és köpködnek és a gyerekeinek is enni tudna adni.

SAMODÁNÉ   Hogy beszélhet ilyet, mikor nekem uram van, akit szeretek!

KILIÁNNÉ   Szereti, szereti. Holt embert nem lehet szeretni. Mikor írt a maga ura utoljára?

SAMODÁNÉ   1943 február végén.

KILIÁNNÉ   Most 1946 május eleje van. Azóta nem kapott levelet?

SAMODÁNÉ   Nem. Akkor az uram csak olyan kis kártyán írta meg, hogy sebesülten került át az oroszokhoz és kórházban van.

KILIÁNNÉ   És akik már hazajöttek, azok nem tudnak róla?

SAMODÁNÉ   Nem. Senki. Egy illető, aki 45 decemberében jött haza, mondta, hogy együtt volt vele a kórházban. De mikor? 43 márciusában.

KILIÁNNÉ   Ha élne, írt volna. Aki élve maradt, az mind írt is. De nagyon kevesen maradtak élve. Agyonverték a fog­lyokat az oroszok.

SAMODÁNÉ   Ugyan már, Kiliánné! Hát akkor mért vitték volna korházba az uramat? Meg azt a másik illetőt, akivel beszéltem?

KILIÁNNÉ   Azért nem verték agyon, mert zsidónak nézték. Mert munkaszolgálatos volt. Azt hitték, hogy zsidó. Jaj, fiam, beszéltem én is hadifogollyal, aki megszökött. Nem ütötték agyon, mert azt mondta, hogy zsidó.

SAMODÁNÉ   Ugyan, Kiliánné, ezek csak olyan mesék!

KILIÁNNÉ   Jó, ezek mesék. De hogy a maga szegény ura meg­halt, az nem mese.

CSICSINKÓ   (jön a gyerekekkel, Pista kezében egy fa repülőgép van) Na, gyerünk az udvarra kipró­bálni a masinánkat, hogy röpül-e?

PISTA   Ha jó a gumi rajt, akkor röpül. (Kiszalad Mártával.)

SAMODÁNÉ   Hallja, Csicsinkó bácsi, mit beszél a Kiliánné?

CSICSINKÓ   A Kiliánné hiábavalóságokat beszél.

SAMODÁNÉ   Azt mondja, hogy az oroszok agyonverték a hadifoglyokat.

CSICSINKÓ   Ez egy marhaság. De szegény Jánost nem kellett agyonverni. Meghalt az a kórházban. Én is voltam hadifogságban. Tizenhatban. Tudom, hogy aki élt, az írt hazaT Én is írtam.

KILIÁNNÉ   Na látod, a Csicsinkó úr is azt hiszi, hogy meghalt. Meg lehetne indítani azt a gyerektartási port…

CSICSINKÓ   Hát… ha a Julcsa akarná… Fizessen az igazgató, az a vén disznó! Ez az igazi osztályharc: fizessenek a gazdagok! Tudod, Juliskám, én nem akarlak se rá­be­szél­ni, se lebeszélni. De ha a János itthon volna, az kommunista lenne és azt mondaná: fizesse meg az a gazember a bűnét!

SAMODÁNÉ   De a János nem tudott róla, hiszen eltitkoltuk előle teljes öt esztendeig.

CSICSINKÓ   Eltitkoltuk, mert reszkettünk az igazgatótól. Mert akkor más idők voltak. A méltóságos úr megesküdött volna, hogy nem igaz, hogy egy ujjal se nyúlt hozzád, és már el lett volna veszítve a pör. És kiröpült volna a János a gyárból, úgyis a kontóján volt az a röpirat, amiért nyolc évvel ezelőtt bevitték. És én is kirö­pül­tem volna, ha elmegyek tanúskodni. Mert engem is ösmertek a gyárban, mint szervezett munkást.

SAMODÁNÉ   Csicsinkó bácsi, úgy gondolja…

CSICSINKÓ   Én nem gondolok semmit. De azért máma mégis demokrácia van, nem rongy már a szegény ember a törvény előtt. Aki gyereket csinál, az fizet érte, még ha kegyelmes úr volt is, amikor csinálta. (Kimegy.)

KILIÁNNÉ   Be muszáj adni a port. Szegény János, ha lenéz az égbül és latja, hogy a kis családja nem pusztul éhen ebben az inflációban, csak örülhet neki. Na, köszö­nöm a sót. Holnap behozom a dupláját.

SAMODÁNÉ   Miket beszél, Kilianné? Nem kamatra adom én a sót.

KILIÁNNÉ   (kimegy.)

SAMODÁNÉ   (keveri a főzeléket, cserepes hangon dúdolja) Ki tették a holttestet az udvarra…

HARÁMI   (bejön) Pardon, itthon van Samodáné?

SAMODÁNÉ   (háttal áll neki, nem hallja.)

HARÁMI   Jó estét, Samodáné.

Samodáné (elejti a főzőkanalat) Jézus Mária, az ügyvéd úr!

HARÁMI   Mert ijed meg úgy tőlem, Samodáné? A maga ügyé­ben jöttem.

SAMODÁNÉ   Ne tessék haragudni… úgy félek én a magam ügyétől…

HARÁMI   Az nem baj, ha én nem félek tőle. Jó ügyvéd: a pörnek a fele. He-he. (ízetlenül nevet.)

SAMODÁNÉ   Tessék leülni. Nem vezethetem be a szobába, mert ezt a vacsorát kell megfőznöm… De mért tetszett ide­jön­ni? Elmentem volna én az ügyvéd úrhoz, az iro­dá­ba. Ebből beszéd lesz a házban, és nekem hazud­nom kell.

HARÁMI   Hát majd hazudik egyet, lelkem. Peres ügyben az is előfordul.

SAMODÁNÉ   Nem szeretek hazudni.

HARÁMI   Azért jöttem, mert már alá kell írni a meg­ha­tal­ma­zást, különben nem adhatom be a keresetet. És az iro­dámban most keveset vagyok. Örökös tárgyalás meg szaladgálás az életem. Ez a demokrácia. Egyet­len bojtárom sincs, ez a demokrácia.

SAMODÁNÉ   Hát most írjam alá a meghatalmazást?

HARÁMI   Hát mivel a múlt héten, amikor nálam járt, nem írta alá, most kell aláírni, ha azt akarja, hogy a gyerek­tartási keresetet beadjam.

SAMODÁNÉ   Nem írtam alá… nem írtam alá… Mert nincs a szívem szerint…

HARÁMI   Hát azt már nem tudom, fiam. Maga feljött hozzám, és megkért, hogy adjak be egy gyerektartási kere­setet Vekerdy igazgató ellen. Feljött vagy nem jött fel?

SAMODÁNÉ   Fölmentem, persze. Szegény ember még a szalma­szál­ba is megkapaszkodik… Jaj, ha tisztességesen tud­nám kosztoltatni a gyerekeimet, dehogy mentem volna! És ha tudnám, hogy az uram még haza­kerül­het, dehogy mentem volna. Elsüllyednék szégyel­le­tembe miatta!

HARÁMI   Ezek egyéni megfontolások. Ezek az ügyvédet nem érdeklik. Az ügyvédet az ügy érdekli. Feljött és meg­kért, hogy vállaljam az ügyét. Vállaltam? Vagy álmod­tam az egészet?

SAMODÁNÉ   Nem. Vállalni tetszett. De én nem írtam alá a fel­ha­tal­mazást, mert akkor még volt egy illető, akiről azt mondták, hogy tud az uramról.

HARÁMI   Azóta beszélt vele?

SAMODÁNÉ   Beszéltem. De az illető 43 márciusában látta és beszélt vele.

HARÁMI   Nem kell ezt már kutatni. Közben én kihoztam a holttá nyilvánítási okmányt. Megmondtam én magá­nak, hogy én azt egykettőre kihozom. Mert nekem megvannak még a régi összeköttetéseim.

Samodáné (elsapad) Megvan a halotti bizonyítvány?

HARÁMI   Meg, fiam, itt van. (Kivesz egy papírt.) Samoda János, munka­szolgálatos, Ukrajnában, 1944-ben, tanúk vallomása szerint… satöbbi, satöbbi. Ez, kérem, érvényes.

SAMODÁNÉ   Hát a hatóság is tudja, hogy meghalt?

HARÁMI   Itt az írás!

SAMODÁNÉ   Tanúk vannak rá?

HARÁMI   Itt az írás!

SAMODÁNÉ   Nem beszélhetnék én velük? Hogy megtudjak valamit a…

HARÁMI   Mi van ezen beszélnivaló? Itt az írás, ez beszél. Meg halt a maga ura, lelkem, mint annyi más jó hazafi.

SAMODÁNÉ   (kétségbeesve) Hát… ha már a hatóság is tudja…

HARÁMI   Itt a felhatalmazás, most aláírhatja. Szóval: én vállal­tam felibe az ügyet. Kettőszázötven értékálló pengőt kérünk az igazgatótól.

SAMODÁNÉ   Értékálló pengőt kér?

HARÁMI   Nem a keresetben. Ott csak megfelelő tartásdíj ki­sza­bá­sát kérem. De ha tárgyalok az igazgató úr ügy­véd­jével, vagy – netán – magával az igazgató úrral, akkor megmondom, ennyi a követelésünk. Húsz dollár havonként! Húsz dollár. Erről majd csinálunk egy megállapodást és az ügyet, pörön kívül elintézzük.

SAMODÁNÉ   Pörön kívül? Hiszen akkor nem is fogják megtudni!

HARÁMI   Na látja, lelkem! Nem rossz ügyvédet ajánlott ma­gá­nak Kiliánné, mikor doktor Harámi Boldizsárt aján­lotta! Magának akkor tíz dollárja lesz azért a kis­lányért, nyolc esztendőn át mindén hónapra. És abból minden­nap marcipánt adhat a gyerekeinek. De, persze, ehhez az kell, hogy Őméltósága kellő mérték­ben begyulladjon. Majd errül én gondoskodom.

SAMODÁNÉ   Mért kellene az, ha egyszer a kislánynak ő az apja?

HARÁMI   Hamar hozza ide a kislányt!

SAMODÁNÉ   Minek, kérem?

HARÁMI   Hogy megmutassa, hol van ráírva, hogy ki az apja? Mondtam magának, hogy csak azért vállalom, mert mostanában egy ilyen gyárigazgató könnyen megijed a skandalumtól. Azt is mondtam, hogy igazán bizo­nyí­tani ilyesmit nem lehet.

SAMODÁNÉ   Bebizonyítani? Hiszen az öreg tudja, mi történt.

HARÁMI   (összecsapja a kezét) De Samodáné, mikor történt az, ami történt?

SAMODÁNÉ   Nyolc évvel ezelőtt.

HARÁMI   És hányszor történt, ami történt?

SAMODÁNÉ   Egyszer, egyetlenegyszer.

HARÁMI   Na látja! Ma 1946-ot írunk és akkor 1938-at írtak. Nagy politikai izgalom volt akkor. Kitör-e a háború, nem tör-e ki? Muszáj az igazgatónak emlékezni rá, hogy mit csinált 1938. szeptember 8-án, délután hat­kor a lakásán? Mert ott történt, ami történt, ugyebár?

SAMODÁNÉ   Ott, kérem.

HARÁMI   És maga elfelejti, hogy maga férjes asszony volt már akkor is.

SAMODÁNÉ   Tudom, kérem. Hisz amiatt történt. Mert bevitték az uramat a rendőrségre a röpirat miatt és már két hónapja ütötték, vertek, hogy adja ki azt, akitől a röpiratot kapta.

HARÁMI   Jaj, fiam, ki tud ma már erről?!

SAMODÁNÉ   A Csicsinkó bácsi tud. Mert tőle kapta az uram a röp­iratot és a Csicsinkó folyton várta, hogy őt is lefogják, mert kiverik az uramból a nevét. És mikor hazajöttem az igazgatótól, mindent elmondtam neki. Neki meg a Kiliánnénak.

HARÁMI   Szóval ezeket be lehet imi a keresetbe?

SAMODÁNÉ   Világért se, kérem. Senkit se rángatok én bele.

HARÁMI   Na tetszik látni, micsoda ügy ez! Mert hogy van-e, nincs-e a rendőrségen 1938-ból jegyzőkönyv Samoda Lajosról…

SAMODÁNÉ   Jánosnak hívták az én uramat.

HARÁMI   János, persze. A halotti bizonyítványban János van és a keresetben is János lesz. Hol ült az ura?

SAMODÁNÉ   Nem börtönben. Csak a rendőrségen tartották.

HARÁMI   Na tetszik látni? Hát hol itt a bizonyíték arra, hogy Samoda Mária…

SAMODÁNÉ   Mártának hívják a kislányt.

HARÁMI   Jó-jó, a keresetben Márta lesz. De hát mivel lehet bizo­nyítani, hogy a kis Márta nem az apja gyereke, hanem Vekerdy igazgatóé? Ki esküszik meg erre?

SAMODÁNÉ   Én, az anyja, megesküszöm.

HARÁMI   Az kevés, fiam, az édes kevés. Mindenki meg­es­küd­he­tik mindenre. Mit gondol, az igazgatónak csak ma­gá­val volt dolga?

SAMODÁNÉ   Én csak a magaméról tudok.

HARÁMI   De tanúja nincsen. Mert ez a Csics… vagy hogy hívják a maga lakóját.

SAMODÁNÉ   Csicsinkónak.

HARÁMI   Ez a Csicsenkó csak arra esküdhet meg, amit hallott magától. És akkor mit számít a Csucsinkó esküje?… A maga lakója. Vagy talán fiatalember ez a Csics…

SAMODÁNÉ   Dehogy, kérem, öreg mozgalmi ember. És én megmondtam az ügyvéd úrnak, hogy én soha, soha senkivel az én uramat…

HARÁMI   Jó, én elhiszem, de aki magára ma ránéz, nem nagyon hiszi el, hogy… Az igazgató most biztosan nem csábí­taná el… De én az ügyet pörösítem. A bíróság előtt azonban bizonyítani kell. Ha az ura be volt csukva, akkor maga érintkezhetett akárkivel.

SAMODÁNÉ   Ne tessék ilyeneket mondani. Én nem érintkeztem senkivel a világon az uramon kívül.

HARÁMI   A bíróságnak nem muszáj ezt elhinni.

SAMODÁNÉ   De ha megesküszöm! A megboldogult uram sírjára.

HARÁMI   Hol van az, lelkem? Valahol Szibériában! És arra különben se esketik. Nem olyan egyszerű egy ilyen apaság bebizonyítása…

SAMODÁNÉ   Hát akkor nem kell elindítani a pört… Ha ma sem hiszik, hogy akkor ez úgy volt, akkor nem kell. ügyvéd úr tudja, hogy' volt akkor a munkással…

HARÁMI   Nem tudom én, fiam. Akkor én nem foglalkoztam ilyen ügyekkel. Nagy, kövér ügyeim voltak nekem akkor, százezer pengős ügyeim. De a házamat szét­szed­te a bomba, a villámat Budán széjjellőtték az oroszok. Csak most jutottam én oda, hogy ilyen ügyek­kel muszáj foglalkoznom. De azért nem kell el­dob­ni a puskát… Megnyerem én az ügyet. És akkor tíz dollár járadékom lesz havonként. (Dörzsöli a kezét.)

SAMODÁNÉ   Tíz dollár, mennyi az?

HARÁMI   Ma hatszázezer pengő, de holnap talán már hét­száz­ezer és egy hét múlva tudja fene, mennyi. Mert ezt az inflációt ezek már nem tudják megállítani, ez kisöpri őket az országból. Hála a magasságos jó úristennek!

SAMODÁNÉ   Uramisten, ennyire nem tetszik az ügyvéd úrnak a demokrácia?

HARÁMI   Nem, fiam, nekem nem tetszik. És mondja meg kinek tetszik? A földbirtokos földjét elvette, az értelmiséget félrerúgta, a boltosokat agyonadóztatja és a munká­soknak nem tud enni adni, pedig velük akarj az ipart fölépíttetni…

SAMODÁNÉ   Föl is építettük. Az uramnak, ha élne, és itthon lenne, tetszenek… Az uram kommunista volna. De már a Csicsinkónak, aki szocdem, egyszer tetszik, egyszer nem tetszik…

CSICSINKÓ   (bejön a repülőgéppel és a gyerekekkel) Julcsám, van még két kis szögünk valahol? Leszakadt a szárnya a gépnek. A királykisasszony leszakította. Pardon, látom, vendéged van…

MÁRTA   De Csicsinkó bácsi, én csak feldobtam a gépet, mint a Pisti. Anyu, én nem tehetek róla, hogy nekivágódott az akácfának.

PISTA   Nem jó irányban dobtad, Mártika.

HARÁMI   Ez a kislány a Márta?

SAMODÁNÉ   Ez, kérem.

HARÁMI   No, gyere ide, kislányom, a bácsihoz.

MÁRTA   (elbújik az anyja szoknyája mögé.)

HARÁMI   Te vagy a királykisasszony?

SAMODÁNÉ   Csak tréfából hívják úgy, doktor úr. Az ostrom alatt a légóban egyszer azt mondta, hogy babfőzelék helyett szeretne borjúsültet enni rósejbnivel.

HARÁMI   És nézd, hogy milyen szőke, pedig a bátyja egészen fekete.

SAMODÁNÉ   (elpirul) Igen, szőke, doktor úr.

CSICSINKÓ   (szögeli a gépet) A doktor úr az OTI-tól jött, hogy a gyerekeket megvizsgálja? Hallom, már az is van. Mert azér' nagy dolog a demokrácia!

SAMODÁNÉ   (még jobban elpirul) A doktor úr nem orvos, hanem ügyvéd…

CSICSINKÓ   A… abban az ügyben.

SAMODÁNÉ   Nem, nem abban. Azért jött, hogy megérdeklődje, megvan-e még a bunda, amit a Klein Piroskáék mi­ná­lunk dugtak el, mielőtt elvitték őket Németországba.

CSICSINKÓ   Hát milyen kérdés ez? Hát persze, hogy megvan, ha Samodanéra bízták. No gyerekek, itt a repülőgép, megint egészséges, mint a foltozott makk. Mehettek kipróbálni.

MÁRTA   (kimenet Pistivel) Anyu, ha kész a vacsora…

SAMODÁNÉ   Akkor szólok.

RÁNKI   (bejön) Na, gyerekek, hova rohantok? Gyer­tek vissza, hadd látlak benneteket! Míg az OTI-nál voltam orvos, addig az anyátok elhozott hozzám. Most kirúgtak az OTI-ból, most nem hoz el. Soványak vagytok.

HARÁMI   Szervusz, doktor Ránki. Kirúgtak az OTI-ból?

RÁNKI   Ki, öregem, szervusz. Hát te hogy' kerülsz ide? En­gem bizony kirúgtak. Se szó, se beszéd. Azt mondták, hogy homályos a múltam. Mert kiderült, hogy Ukraj­nában a munkaszolgálatos uraknak – leveszem a kalapomat, ha beszélek róluk – nem adtam penicillint a fejfájásuk ellen. Sajnos, volt köztük egy, akiből most itthon nagykutya lett. Ellenem vallott, kirúgtak. Most kénytelen vagyok magánpraxisból tényleg megélni, két dollárt vagy öt kiló lisztet letétetni az aszta­lomra, mielőtt a beteget megvizsgálom. Csicsin­kó úr, magához jöttem: ugorjon fel hozzám, repa­rálja meg a telefonomat, mert a tárcsája kibicsaklott.

CSICSINKÓ   Kérem, egy kis élelemért szívesen.

RÁNKI   Már három napja bejelentettem, de Gerő, a hídverő, úgy látszik, nem ér rá megreparáltatni. (A gyere­kek­hez) Gyerekek, olyanok vagytok, mint a ne­mes agarak Velâzquez képein. Nincs rajtatok semmi hús.

PISTA   Mi is fölmehetünk a Csicsinkó bácsival? A telefonja vítás nagyon érdekes.

RÁNKI   Ha megígéritek, hogy leültök szépen és nem csináltok semmi rendetlenséget.

MÁRTA   Én a röpülőgéppel az udvarra megyek.

CSICSINKÓ   (Samodánéhoz) Ha az ügyvéd úr nyugtát ad róla, akkor kiadhatod a Klein Piroska bundáját… (El, Ránkival és a gyerekekkel.)

HARÁMI   Ha Samodáné, maga azt mondta, hogy semmije sincs, nem adhat előleget erre a gyerektartási ügyre? Pedig a holttá nyilvánítás még pénzbe is került.

SAMODÁNÉ   Nincs nekem, kérem, semmim. Az uram ünneplő ruháját már eladtam, mikor egyszer szombaton nem kaptuk meg a fizetésünket.

HARÁMI   Na tessék, demokrácia! Azelőtt is előfordult, hogy szombaton a munkás nem kapta meg a bérét?

SAMODÁNÉ   Nem. De akkor a gyáraknak volt pénzük.

HARÁMI   És most nincs?

SAMODÁNÉ   Azt mondják. Még az übé is azt mondja.

HARÁMI   Hát ez a maguk dolga. A mélyen tisztelt munkás- osz­tályé. Ha azonban van egy bundája azoktól a Klein­éktől, akkor azt elfogadnám előlegbe.

SAMODÁNÉ   Azt nem adhatom, ügyvéd úr.

HARÁMI   Mért ne adhatná, ha egyszer itt van magánál? Ha jön­nek érte, azt mondja, elvitték az oroszok. Ha be­pör­lik, megvédem. Megvédtem én a Kiliánékat is.

SAMODÁNÉ   A bundát nem adhatom. Nem az enyém. Én tisztességes asszony vagyok.

HARÁMI   He-he. Magának, lelkem, furcsa fogalmai vannak a tisztességről. Az egyik oldalon gyerektartási pör az igazgató ellen. Tisztességi alapon. A másik oldalon nem adhatja ide a bundát, mert nem a magáé. Nem mondhatja be az oroszokat?

SAMODÁNÉ   Nem. Mert nem igaz. Az oroszok, mikor itt voltak, kenyeret adtak a gyerekeimnek. A pincéből bújtunk ki, egy falatunk se volt. Adtak.

HARÁMI   Hát ha adtak, keressen magának egy másik ügyvédet, aki a gyerektartási port vigye.

SAMODÁNÉ   De azt tetszett mondani, hogy ha aláírom a meg­ha­tal­mazást…

HARÁMI   Nekem az nem imponál, amit én mondtam. Isten megáldja Samodáné!

SAMODÁNÉ   Szóval nem tetszik beadni a keresetet.

HARÁMI   Nem, fiam, nem.

SAMODÁNÉ   Talán jobb is így.

HARÁMI   Ha majd meggondolja magát és elhozza azt a bundát, akkor majd beadom. Jó napot, Samodáné! (El.)

SAMODÁNÉ   Jó napot. (Egyedül marad, tesz-vesz, az asztalra teszi a kész krumplifőzeléket, megsimítja a homlokát.) Jobb ez így… jobb ez így. (Az ajtóhoz megy, lekiált az udvarra.) Mártika, gyere, kész a vacsora!

KILIÁNNÉ   (bejön) Na, Julcsa, megállapodtál az ügy­véddel?

SAMODÁNÉ   Nem. Nem tetszik nekem ez az ügy. És ez az ügyvéd se. Kiliánné, mért árulta el neki a szégyenemet?

KILIÁNNÉ   Mert segíteni akartam a nyomorúságotokon.

SAMODÁNÉ   És a Kleinék bundáját akarta előlegbe. Nem adtam.

KILIÁNNÉ   Hát az egész bundát nem lett volna muszáj. De eladhattad volna a bundát, és adhattál volna neki öt kiló lisztet előlegbe. Azt megérte volna. Te… Tényleg megvan az a bunda, vagy azért nem adtad neki, mert már eladtad?

SAMODÁNÉ   Hát persze, hogy megvan.

KILIÁNNÉ   Teneked „persze”. Nekem nem az. Na, megyek vissza. Hát nem lesztek a kislányból gazdagok. Hozott az uram egy fél kiló tengeri nyulat.

SAMODÁNÉ   Honnan vette?

KILIÁNNÉ   Azt én nem kérdeztem tőle. Nem olyan időket élünk, hogy mindent muszájna megtudni. Hátha lopta? Ne­kem akkor is jobban ízlik, mint a krumplileves. Küldd be a királykisasszonyt, adok neki egy darabkát.

SAMODÁNÉ   Nem küldöm, Kiliánné. Ne is szóljon a gyereknek.

MÁRTA   (bejön) Vacsora, vacsora, vacsora!

KILIÁNNÉ   Büszke egy kódis vagy te, Juliska. (El.)

CSICSINKÓ   (bejön Pistával) Gyerekek, gyertek, mossuk meg a kezünket. Csak szépen, higinéikusan.

MÁRTA   Ki az a Higiné, akit a Csicsinkó bácsi mindig emleget?

PISTA   Biztosan az a néni, aki a gyárba vigyáz a tisztaságra.

CSICSINKÓ   (kézmosás közben) Dehogyis, gyerekek. Higinéikusan, az idegen szó, annyit jelent, hogy egész­ségügyileg.

MÁRTA   Hát tessék, én megmostam a kezemet, ahogy a Higi néni kívánja.

PISTA   És én is megmostam egészségügyileg.

CSICSINKÓ   A doktor azt mondta, hogy holnap leküld egy kiló lisztet. Pedig én ma reparáltam meg a telefonját. Ez a munkás­osztály sorsa: mindig előlegbe adja a mun­káját. És mégis a tőkést hívják munkaadónak.

SAMODÁNÉ   Üljön le, Csicsinkó bácsi és egye meg a vacsorát.

CSICSINKÓ   Mindjárt, csak kihozom a királykisasszonynak az aján­dékot. Nem mutattam meg neki. (Bemegy a szobába.)

SAMODÁNÉ   Pista, mért nem ülsz rendesen a székeden? úgy, ahogy Mártika.

PISTA   A Martika királykisasszony, ő trónon ül. Én csak olyan szimpla gyerek vagyok.

SAMODÁNÉ   Jaj, hogy te milyen csacsiságokat beszélsz! Ki mondta, hogy különbség van közted meg a Mártika között?

PISTA   Csicsinkó bácsi szokta mondani.

SAMODÁNÉ   (Csicsinkóhoz, aki bejön egy fehér papírba csomagolt vala mivel) Csicsinkó bácsi, maga is okosabbra taníthatná a gyerekeket!

CSICSINKÓ   Én osztályharcra tanítom őket. No de mit hoztam én? A királykisasszonynak! Egy igazi, valóságos (kiveszi a papírból) zsemlét!

SAMODÁNÉ   (örömmel) Nézd csak! Igazán! Zsemle. Ha volna egy kis marmeládunk…

Pista, MÁRTA   Zsemle! Igazi zsemle!

SAMODÁNÉ   Negyvenöt nyarán láttam utoljára a körúton. Akkor öt pengőbe került. Most hány ezer pengő?

CSICSINKÓ   Most nem kerül semmibe. Mert most nem szabad sütni.

SAMODÁNÉ   Pláne, ha feketén sütik, akkor ötezer pengő is ellehet az ára.

CSICSINKÓ   Ellehet, ellehet, de én ingyen kaptam a Cseri Jóskától.

SAMODÁNÉ   Az milliomos, hogy ötezer pengőt adhat egy zsemlé­ért?

CSICSINKÓ   Nem a. Hanem a felesége az OTI-ban fekszik. És ott naponként egy zsemlét is kapnak a betegek.

SAMODÁNÉ   Komolyan? Zsemlét?

CSICSINKÓ   De csak azok, akik gyomorbetegségből gyógyulnak. Hogy is mondja Petőfi?
                     Ha majd. a bőség kosarából
                     Mindenki egyaránt vehet…
akkor a többi betegek is kapnak zsemlét. De azért Julcsám láthatod, mégis van szép is a demokráciában. A Cseri Jóska múlt vasárnap látta velem a királykis- asszonyt. Azt hitte, hogy az unokám. Azért adta most a zsemlét.

SAMODÁNÉ   No Mártika, mit kell mondani?

MÁRTA   Köszönöm szépen, Csicsinkó bácsi. És hogy kell ezt megenni?

CSICSINKÓ   Hát már nem emlékszel rá, királykisasszony?

MÁRTA   Nem, Csicsinkó bácsi. Ilyen szép gömbölyűt én még nem ettem.

SAMODÁNÉ   Dehogy nem ettél… Mielőtt apukád… (abba­hagyja) A kávéhoz vasárnap mindig zsemlét kap­ta­tok. Te sem emlékszel már, Pista?

PISTA   Nem, anyu, régen volt az már, mikor apuka elment…

CSICSINKÓ   Hát annak most már negyedik éve…

SAMODÁNÉ   (abbahagyja az evést) Negyedik éve…

MÁRTA   Mikor jön meg már apuka?

SAMODÁNÉ   (elviszi a lábast az asztaltól, hogy ne kelljen felelnie)

PISTA   Mikor jön már haza apuka?

CSICSINKÓ   Királykisasszony, törd el a zsemlét.

MÁRTA   Csak így a kezemmel?

CSICSINKÓ   Ha nagyon finom vagy, késsel is kettévághatod.

MÁRTA   (eltöri) Nini, milyen szép fehér! Az igazi királykisasszonyok ehettek ilyet, amíg voltak. Tessék a fele, Pista…

PISTA   (vágyakozva nézegeti) Neked hozta a Csicsinkó bácsi.

CSICSINKÓ   Miért? Te nem szereted a zsemlét?

PISTA   Biztosan szeretem, ha olyan szép fehér, de ha…

CSICSINKÓ   Mit „de ha”? Vedd el szépen a felét. Nem jössz vissza az asztalhoz, Julcsa?

SAMODÁNÉ   (megtörli a szemét) Dehogynem. Jövök már, csak egyenek. Csicsinkó bácsi, őszintén szólva, a mai gyűlés nem tetszett nekem. Mért vannak a szoc-demek annyira a kommunisták ellen? És senki se figyel, csak akkor, ha egymás ellen beszélnek. Egy kommunista azt mondta, hogy többet kell termelni, hogy a selejtből alumínium edényt kell csinálni. Arra nagy hallgatás volt. Egy szocdem azt beszélte, hogy nagyobb bért adjanak különben sztrájkolunk, arra nagy kiabálás lett. És az übé-elnök nem engedte be­szél­ni azt a szónokot, aki krumpliért falura akart egy bizott­ságot küldeni.

CSICSINKÓ   Hát látod, te is észrevetted… Az übé-elnök nem akar több élelmiszert beszereztetni… Mert az igazgatóság sem akar… Mindig azt a vén dögöt, a Vekerdyt támogatja…

SAMODÁNÉ   Hátha most úgy kell? Azelőtt az igazgató ellen voltunk, most meg mellette kell lennünk. Azt mond­ják, a fölépítés miatt…

CSICSINKÓ   Fölépítés addig volt, amíg az igazgató vissza nem jött. Azóta veszteségre dolgozunk. En mondom neked. Én látom, amit látok.

SAMODÁNÉ   De hát az übé elnöke, a Petries, az kommunista.

CSICSINKÓ   De mióta kommunista? Nem adok én ezekre a fiatal kommunistákra ennyit se! És azelőtt mi volt? Azt ne kér­dezd tőle. De én ismertem, mikor még a Ganznál sztrájk­törőket szervezett. Én megmaradtam szoc-dem­nek, de tudom, ha a szegény János hazajött vol­na, abból lett volna jó übé-elnök…

PISTA   Mért tetszik mondani, hogy hazajött volna, lett volna? Apuka majd hazajön…

CSICSINKÓ   (felköhögi) Csak úgy mondom… az stramm ember, régi földalatti, annak a kezén ment volna a gyárunk, mint a karikacsapás…

SAMODÁNÉ   (zsebkendőjét szeme elé emeli)

Samoda JÁNOS   (kopottas honvédruhában, vatta­ze­ké­ben, cso­mag­gal a kezében belép) Jó estét, jó estét…

SAMODÁNÉ   Kit tetszik keresni? (Megtörli a szemét, odanéz, fölugrik.) János, János, Jánoskám! (Odafut hozzá, megöleli.) Janikám, egyetlenem, megjöttél? (Sírva borul a vállára.)

JÁNOS   Juliskám, szívem, angyalom! Hát megvagytok? Mind megvagytok? Te is, a gyerekek is, Csicsinkó bácsi is!

SAMODÁNÉ   Gyerekek, itt van apu, apátok! Nem ismeritek meg talán? Csicsinkó bácsi, maga nem tud fölkelni a meglepetéstől!

PISTA   (odajön) Maga az én apukám?

JÁNOS   Hát persze, hogy én vagyok. (Felkapja, csó­kol­ja.) És te, Mártika, te is elfogadsz apádnak?

MÁRTA   (odamegy) Szép bácsi, katona bácsi, elfogadom. Csak olyan furcsa kabátja van.

JÁNOS   (fölkapja, csókolja) A kabátot majd letesszük. Az oroszoktól kaptam. És ha elfogadsz, akkor minden rendben van. (Csicsinkó már ott van mel­let­te.) És maga, Csicsinkó bácsi, maga is megvan még? Isten éltesse! (Megöleli.)

CSICSINKÓ   Jánoskám, hát megjöttél? De mit kérdem, hogy meg- jöttél-e, mikor látom, hogy megjöttél? És milyen jó színben vagy! Pedig mi azt hittük, hogy…

JÁNOS   (leteszi a vattazekét) Rosszul hittétek… Le­ten­ném ezt a honvédzekét is, de ha azt hittétek, hogy már nem vagyok a világon, akkor biztosan eladtatok az ünneplőmet, ami itthon maradt.

SAMODÁNÉ   El, drágám, eladtuk… Bocsásd meg a… (Észreveszi az asztalon a felhatalmazást, fölveszi, a zsebébe dugja.)

JÁNOS   Annyi baj legyen. Majd szerzünk másikat. Azt hit tétek, hogy már nem élek? Azt már hallottam, hogy mi minden rosszat gondoltok ti itthon a hadifoglyok sorsáról.

SAMODÁNÉ   Hol hallottad?

JÁNOS   A vonaton is, a pártban is.

SAMODÁNÉ   Hát voltál már a pártban?

JÁNOS   A párttagoknak ott kell jelentkezni. A Tisza Kálmán téren.

SAMODÁNÉ   Előbb, mint a családjuknál?

JÁNOS   Hát persze, te csacsi. Te még nem vagy párttag, Juliskám?

SAMODÁNÉ   Nem, nem vagyok.

JÁNOS   Na, nem baj. Hogy' éltek? Egészségesek vagytok? Dolgoztok? Gyerekek, gyertek, üljetek szépen a térdemre, amíg kikérdezem anyukát meg Csicsinkó bácsit. Juliskám, mi vagy a gyárban? Géplakatos vagy szerelő?

SAMODÁNÉ   (nevet) Nem, csak takarítónő.

JÁNOS   Az is munka. Ti már, látom, meg vacsorázta tok?

SAMODÁNÉ   Uramisten, el is feledtem, hogy vacsorát kell adnom neked. De csak héjában krumplit tudok főzni… Beszaladok Kiliánnéhoz, annak talán van valamije.

CSICSINKÓ   Hát látod, János, ilyen vékonyan élünk a demokráciában.

JÁNOS   Tudom, az elvtársak is mondták. Meg akartak va­cso­ráz­tatni ott, az étteremben, de mondtam, adják haza csomagban. Itt a pakkedli. (Leteszi a gyerekeket, leveszi a vattazekéről a csomagot.)

MÁRTA   (bontogatja.)

PISTA   Muti csak, mit hozott apu?

MÁRTA   Nézd csak, nézd: tojás, vaj!

JÁNOS   Akkor még jól is jártam. Mert a vacsora ott csak bab leves volt, meg lekváros kenyér.

MÁRTA   Lekváros kenyér, jé. Az itt is van két darab! Milyen kár, hogy már megvacsoráztunk.

SAMODÁNÉ   Csak nem ennéd el édesapád elől a vacsoráját, Már- tika?

PISTA   Miért ne? Ha ideadná? Ugye királykisasszony?

JÁNOS   Gyerekek, leülni és megesszük a vacsorámat. (Leül­nek.) Csicsinkó bácsi, maga is egyék. De a kenyér, úgy látszik, kevés lesz. Juliskám, nem adnál egy kis kenyeret?

SAMODÁNÉ   Kenyerünk ma nincs, nem sütött a pék… De talán a Kiliánnénál van még egy pár falat…

JÁNOS   Hagyd csak, Juliskám. Majd elosztjuk, ami van. Hát ti mit vacsoráztatok?

CSICSINKÓ   Ne arról beszéljünk. És ne mirólunk. Mink itthon vol­tunk, megvagyunk. Átéltünk mindent. És túléltünk min­dent, Horthyt, háborút, Szálasit, ostromot. De magad­ról beszélj. Hol voltál? Mit csináltál? Hogy' bántak veled? Milyen világ van Oroszországban? Mikor én ott voltam, ezelőtt harminc évvel, akkor forradalom volt…

SAMODÁNÉ   (félbeszakítja) És miért nem írtál?

JÁNOS   Dehogynem írtam! Míg azt gondoltam, hogy meg vagytok, minden hónapban írtam.

SAMODÁNÉ   Csak egy lapodat kaptuk meg 43 februárjából. A kórházból.

JÁNOS   A többit nem?

SAMODÁNÉ   Nem, egyet sem.

CSICSINKÓ   A Horthyék postája elsikkasztotta. Nehogy tudjuk, hogy a foglyok megvannak.

JÁNOS   És ti írtatok?

SAMODÁNÉ   Hát hogyne! Még a gyerekek is.

PISTA   Csak én, mert a Mártika akkor még nem tudott írni.

SAMODÁNÉ   A kórházi címedre írtunk háromszor. De aztán nem tudtuk, hová írjunk. Gondoltuk, hogy a kórházban nem fekhetsz hónapokig. Nem volt címünk. Azt hittük, hogy a kórházban meghaltál.

JÁNOS   Akkor ti nem tudtátok, hogy tanulok és dolgozom odakint?

CSICSINKÓ   Nem tudtuk, János.

JÁNOS   Pedig 45 márciusáig folyton írtam. Akkor abbahagy tam, mert azt hittem, hogy vagy a bombázások vagy az ostrom elpusztított benneteket.

SAMODÁNÉ   És te is belenyugodtál a mi halálunkba?

JÁNOS   Nem. Sokszor álmodtam rólatok. Rólad meg a Pisti­ről, de legtöbbet a Mártiról, a királykisasszonyról. Volt egy állandó álmom. A Mártika, mint kék és piros csíkos szitakötő lebegett egy kis patak fölött. Beleesett és én húztam ki belőle.

MÁRTA   Hallod, Pista, röpülni tudtam!

PISTA   De beleestél a vízbe!

JÁNOS   És ti engem végképp eltemettetek?

SAMODÁNÉ   Attól félek: el. Nem, Csicsinkó bácsi?

CSICSINKÓ   Mm… (Morog, de nem felel.)

SAMODÁNÉ   Mindig vártuk, hogy jön valaki, aki 43 márciusa óta látott, beszélt veled. De nem jött senki. Hol voltál?

JÁNOS   Fogolytáborokban.

SAMODÁNÉ   Mint fogoly?

JÁNOS   Mint oktató.

CSICSINKÓ   Hm… oktató? És mire oktattad az embereket?

JÁNOS   Az itthoni életre.

SAMODÁNÉ   Nem jó az itthoni élet, Jánoskám.

JÁNOS   Még nem jó. De jó lesz.

CSICSINKÓ   És te hol tanultad, amit oktattál?

JÁNOS   Iskolában.

CSICSINKÓ   Ott? Iskolában? Furcsák az oroszok. Ráértek a háború alatt iskolákat tartani. De mondd, hogy' kerültél fogságba? Elfogtak vagy átszöktetek?

JÁNOS   Ez is, az is. Voronyezs alatt az orosz támadás második napján előre küldtek bennünket, hogy állásokat ássunk ki. Egy őrmester meg egy tizedes jött velünk.

PISTA   Volt ágyútok meg puskátok?

MÁRTA   Csatáztatok?

JÁNOS   (nevet) Nem, királykisasszony. A te papád nem katona volt, hanem munkaszolgálatos. Annak nem volt se ágyúja, se puskája. Csak ásója volt. De néha az se.

MÁRTA   Hat akkor hogyan estek el a munkaszolgálatosok?

JÁNOS   Vagy az éhségtől, vagy a fagytól, vagy a keret­legé­nyek­től.

MÁRTA   A keretlegények, azok az oroszok voltak?

JÁNOS   Nem, kislányom. Azok magyarok voltak.

PISTA   És megölték a magyarokat?

JÁNOS   Meg, fiam, megöltek.

SAMODÁNÉ   Gyerekek, ne zavarjátok aput. Hadd mondja el, mi történt vele Oroszban.

JÁNOS   Csak kérdezzetek, gyerekek. Szívesen felelek. Sok­szor nem hittem, hogy felelhetek még a kér­dé­sei­tekre.

SAMODÁNÉ   Nem, a gyerekek most már, miután megették az apukájuk vacsoráját is, feküdjenek le szépen. Holnap reggel iskolába kell menni.

PISTA   Anyus, hadd hallgassuk még aput!

MÁRTA   A mi apukánk olyan érdekes ember.

SAMODÁNÉ   Nem, gyerekek. Apuska majd még elmondja tinektek is, lesz idő rá bőven. Bementek a szobába, meg­csi­nál­já­tok az ágyatokat és hajcsi.

Pista, MÁRTA   (fölállnak) Köszönjük a vacsorát. Jóccakát kívánunk. Aludj jól, apuska!

JÁNOS   Szerbusztok, gyerekek, aludjatok jól és álmodjatok szépeket.

MÁRTA   Angyalokról és lekváros kenyérről…

(Csend.)

JÁNOS   Kicsit soványak a gyerekek. És te se vagy kövér, Juliskám. És Csicsinkó bácsin is lötyög a ruha.

CSICSINKÓ   Hát, ami azt illeti: lötyög. Infláció van… Tudod, mire kézbe kapjuk a bérünket, a felit se éri annak, mint amikor gürcöltünk érte.

SAMODÁNÉ   Soványan élünk, Jánoskám, nagyon soványan. A jóisten tudja, mi lesz itt még.

JÁNOS   Semmi baj se lesz. Megy minekünk még jobban is. A pártban azt mondják, hogy stabilizáció lesz augusztus elsején.

Samodáné Te Oroszból jössz. Ott a párt biztosan igen nagy. De itt nem olyan nagy és folyton verekszik a többi pár­tok­kal. A kisgazdák nagyon ellene vannak. És a szoc­demek is… De mondd tovább, Jánoskám, a te sorsodat.

CSICSINKÓ   Azt mondod, Voronyezs alatt kerültél fogságba.

JÁNOS   Na, hát röviden úgy volt, hogy az őrmester ki se jött ve­lünk a pozícióba. Meglógott. Csak a tizedes. Mi csak próbáltuk ásni a keményre fagyott földet, ami­hez csákány kellett volna. És amikor egyszerre fehér hó­ta­ka­rós alakok jöttek felénk, akkor láttuk, hogy azok oroszok és szóltunk a tizedesnek, hogy adjuk meg magunkat.

SAMODÁNÉ   És az oroszok nem lőttek le benneteket?

JÁNOS   Dehogyis lőttek. Cigarettát adtak meg kenyeret. És hátra kísértettek. Ott egy kicsit rossz lett, mert nagyon sokan voltunk foglyok. Magyarok, románok meg olaszok. És mind tetvesek voltunk. És sokan flekktífuszt kaptunk. Így jutottam a kórházba.

CSICSINKÓ   És a kórházban volt ápolásotok?

JÁNOS   Volt. Jobb, mint idehaza. És aki nem halt meg, azt talpra állították.

SAMODÁNÉ   És nem ölték meg a foglyokat?

JÁNOS   De hogy képzeled Juliskám?

CSICSINKÓ   Nono, én se hittem, hogy megöltek, hanem csak hogy elpusztultál.

SAMODÁNÉ   A Kiliánné azt mondta… De beszéld tovább, János­kám.

JÁNOS   És amikor már talpra álltunk, megkérdezték, ki akar iskolába menni?

CSICSINKÓ   És te jelentkeztél?

JÁNOS   Azonnal. És egy Moszkva melletti táborban iskoláztak bennünket.

SAMODÁNÉ   De hát ti, felnőtt emberek, mit tanultatok?

JÁNOS   Gazdaságtant, történelmet meg marxizmust.

SAMODÁNÉ   Gazdaságtant? Hát hiszen ti nem vagyok – ügyvédek.

JÁNOS   A gazdaságtan az alapja a történelemnek.

SAMODÁNÉ   Orosz történelmet tanultatok?

JÁNOS   Dehogy, te csacsi, magyart.

SAMODÁNÉ   Magyaroknak magyar történelmet? Hiszen ti azt már tudtatok.

JÁNOS   Nem tudtuk. Nagyon keveset tudtunk mi a hazánkról. Még a kommunisták is. Hát még a többiek. De most tudjuk.

SAMODÁNÉ   Mit tudtok?

JÁNOS   Hogy hogyan kell visszanézni a magyar múltba.

SAMODÁNÉ   És a marxizmus az mire tanított?

JÁNOS   Hogy hogyan kell előrenézni a magyar jövőbe.

CSICSINKÓ   És amikor már kitanultatok?

JÁNOS   Akkor minket küldtek el tanítani a táborokba. Én egy kicsit messze kerültem. Verhnye Udinszkba meg Be­re­zovkára.

CSICSINKÓ   Berezovkán én is voltam. De mi ott cipészműhelyt alapítottunk, nem iskolát.

SAMODÁNÉ   Ezek a helyek Szibériában vannak?

JÁNOS   Mind ott.

SAMODÁNÉ   És lehet ott élni?

CSICSINKÓ   Julcsa úgy képzeli, hogy Szibéria csupa hómező.

JÁNOS   Télen hómező. Tavasszal virágmező. Nyáron búza mező meg rozsmező. Jaj, de gyönyörű ország az a Szibéria!

SAMODÁNÉ   Ezt komolyan mondod?

JÁNOS   Aki tanított, vagy tanult, vagy dolgozott, annak 800 gramm volt a napi kenyéradagja.

CSICSINKÓ   Nyolcszáz gramm, az nyolcvan deka!

SAMODÁNÉ   Nekünk, ha van is kenyér, huszonöt deka az adagunk.

HARÁMI   (bejön) Oppardón, jó estét kívánok.

SAMODÁNÉ   (egész testében reszketve felugrik, elébe megy) Mi tetszik, kérem?

HARÁMI   Bocsánat, bocsánat, ha tudtam volna, hogy társasága van, nem jöttem volna be. Kiliánéknál voltam, velük beszélgettem, hogy talán mégis okosabb volna ide­adni azt a bundát?

SAMODÁNÉ   Nem, kérem, azt nem lehet. Már megmondtam, hogy nem lehet.

HARÁMI   Azt hittem, hogy meggondolta…

SAMODÁNÉ   Nem gondoltam meg.

HARÁMI   Hát… úgyis jó… Nekem úgyis jó… Nekem éppen elég ügyem van e nélkül is. Nem zavarom a munkás­osztályt…

SAMODÁNÉ   (kinyitja az ajtót) Jóccakát kívánok, jóccakát kívánok… (Roggyant lábban jön vissza az asztal­hoz.)

CSICSINKÓ   Mért nem adtad ki a bundát ennek az ügyvédnek?

JÁNOS   Ez egy ügyvéd volt?

SAMODÁNÉ   Az..7 de nem volt… felhatalmazása…

CSICSINKÓ   Az más. Akkor nincs bunda. De mondd, Jánoskám, ha Szibéria most olyan szép, mért beszélnek annyi rosszat róla, akik most hazajönnek egynéhányan?

JÁNOS   Mert arra tanította őket idehaza az ellenforradalom. Emlékeztek ti még arra, miket hirdettek nekünk Orosz­országról?

CSICSINKÓ   Hát jót csak a földalattiak beszéltek róla.

JÁNOS   A magyar honvéd mindenütt a németek nyomában ke­rült Ukrajnába, félig lerombolt, kipusztított, kiza­bált falukba. És akkor pályázatot tűztek ki a tisztek, hogy aki legjobban leírja az orosz paradicsomot, az száz pengő pályadíjat kap. Aki csak betűt tudott vetni, az mind leült írni a paradicsomról. Én olvastam száz ilyen pályaművet. Az egyikben le volt írva, hogy amikor a mieink partizángyanú miatt felgyújtottak egy ukrán falut, s az egyik kunyhóban két magával tehetetlen öregasszony maradt vissza, a sorok írója baltával verte agyon őket – nehogy szenvedjenek a fűztől. Azért a magyaroktól még a németeknél is job­ban féltek azon a környéken.

KILIÁNNÉ   (bejön) Jé, a János! Hát igazán megjött? Hazajött?

JÁNOS   (fölkel, elébe megy, kezet szorít vele) Hát persze, hogy megjöttem. Vagy maradtam volna ott?

KILIÁNNÉ   Dehogy, dehogy! Isten hozta. Hát nem ütötték agyon az oroszok?

JÁNOS   (nevet) Mért ütöttek volna agyon?

KILIÁNNÉ   Mert nekem úgy mondták, hogy aki fogoly nem zsidó, aztat…

JÁNOS   Hát én biztosan nem vagyok zsidó és mégis élek.

KILIÁNNÉ   Nem értem, sehogy se értem.

JÁNOS   Pedig egyszerű. Nem igaz, amit Oroszországról beszélnek.

KILIÁNNÉ   De ha nem igaz, akkor hol vannak a hadifoglyaink?

JÁNOS   A fogolytáborokban.

KILIÁNNÉ   De ha élnek, mért nem engedik haza őket?

JÁNOS   Mert még nincs megkötve a béke.

KILIÁNNÉ   Hát háború van még?

JÁNOS   Nem, csak fegyverszünet van. Ha meglesz a béke, akkor hazaengedik őket.

KILIÁNNÉ   Hát én nem értek a politikához…

JÁNOS   Azért hitte el, amit meséltek. Pedig maga nem volt rossz asszony, Kiliánné.

KILIÁNNÉ   Most se vagyok én rossz, tessék elhinni, Samoda úr. Mert most is azért jöttem be, hogy hallottam a szom­szé­doktól, hogy ide egy katona jött be. Gondoltam, meg­nézem, hátha hírt hozott a Samoda úrról. Hátha nem ölték meg? Mert azért az is lehetséges. Máma, kérem, a demokráciában, minden lehetséges. Meg­jöttek kérem, igaz, hogy Németországból, olyanok is, akikről két év óta egy kukkantós kukkot se hallot­tunk. Mikor kimentek olyan nyilasok voltak, mint a pinty, most meg olyan baloldaliak, hogy annál balab­bra csak a Sztálin lehet. De most, hogy látom, hogy megjött a János, áthívom mihozzánk a Csicsinkó urat, háljon nálunk, mert hátha a Samoda úr szeretne egyedül lenni a feleségével.

CSICSINKÓ   No végre, hogy valami okos dolog is eszébe jutott Kiliánné! Mindjárt átjövök, csak még egy kicsit tárgyalunk a Jánossal.

KILIÁNNÉ   Csak tessék hamar jönni, hogy lefekhessünk. Szép jóéccakát a fiataloknak. (El.)

CSICSINKÓ   Hát Jánoskám, én csak hirtelen informálni akarlak. Mert én nem tudom, miket mondtak neked az elvtársak… De idehaza nem megy jól se munkásnak, se szegény parasztnak.

JÁNOS   Tudom, Csicsinkó, megmondták nekem. De maga nem tartozik hozzánk? Maga nem kommunista?

CSICSINKÓ   Nem, fiam. Olyan nagy volt a tolakodás, hogy én nem vettem részt benne. Megmaradtam szocdemnek.

JÁNOS   Kár. Hiszen maga mindig tisztességes szocdem volt. Magától kaptam azt a röpcsit 38-ban, amiért három hónapig vertek a rendőrségen, és ami kommunistát csinált belőlem. Be is tettek negyvenkettőben, mint baloldalit, a zsidó munkaszolgálatosok közé, hogy velük együtt verjenek agyon. De kibírtam és haza­jöttem. Es most átépítjük az országot.

SAMODÁNÉ   Jaj Jánoskám, nehéz így építeni. Nincs nekünk mit ennünk, hiszen látod… Hiába mondják, hogy mink vagyunk uralmon, ha egyszer dolgozni és koplalni muszáj.

CSICSINKÓ   Valami baj van itt, Jánoskám. Hát persze, fel­sza­ba­dí­tot­tak bennünket. Ez igaz. elkergették a Horthyt meg a grófokat. Ez is igaz. Kiosztották a földet. De a nyakunkon hagyták a gyárosokat, a háziurakat, a nagy­kereskedőket, a zsíros parasztokat, a papokat. Azok mind a mi munkánkból élnek, csak mi nem tudunk megélni belőle, és dollárt csinálnak a pénzünkből, amiért mink semmit se tudunk venni. És mit mondjak én a kollégáknak, ha jönnek hozzám, és azt mondják: „Csicsinkó, te régi szocialista vagy, mondd már, mi lesz velünk?”

JÁNOS   Azt mondja, hogy még három hónapi türelem, aztán megy fölfelé a munkás élete.

CSICSINKÓ   (legyint) Na, kihozom a hálóingemet és átmegyek a Kiliánékhoz. Majd te elmondod, amit mondani kell, mert nekem nem hiszik. (Bemegy a szobába.)

SAMODÁNÉ   Jánoskám, te reggel itthon maradsz? Ki akarod pihenni magadat? Rád fér a hosszú utazás után.

JÁNOS   Nem, Juliskám, veletek együtt megyek ki a gyárba. Úgy tudom, rendelet van rá, hogy vissza kell venni a hadifoglyokat.

SAMODÁNÉ   Hétkor kezdődik a munka, de az irodát csak kilenckor nyitják. Te ráérsz akkor is.

CSICSINKÓ   (megy át a konyhán) Jóccakát, gyerekek.

JÁNOS   Csicsinkó bácsi, reggel jöjjön be értünk. Szeretnék munka előtt kicsit elbeszélgetni a régi emberekkel. (Feleségéhez.) Vannak még?

SAMODÁNÉ   Vannak. Igaz, hogy negyvennégyben csaknem mind nyilas lett. Es csak keveset nem igazoltak.

JÁNOS   És ki dirigál a gyárban?

SAMODÁNÉ   Az úr… a régi.

JÁNOS   A Vekerdy?

SAMODÁNÉ   Az.

JÁNOS   És az nem ment nyugatra? Mert hallom, aki a néme­tek­kel tartott, az nyugatra ment.

SAMODÁNÉ   De visszajött. Mihelyt a gyárát a munkások rendbe hozták, már 45 őszén visszajött.

JÁNOS   És visszaadták neki a gyárat?

SAMODÁNÉ   Vissza. Eligazította. Ja), Jánoskáin, az urak mindent el tudnak igazítani. Hogy azt mondja, a németek elhurcolták… Pedig… De ezt a Csicsinkó jobban el tudta volna mondani. (A sparherdhez megy, beleteszi a felhatalmazást a köténye zsebéből, gyufát gyújt, elégeti.)

JÁNOS   Mit csinálsz, Juliskáin?

SAMODÁNÉ   (akadozva) Egy darab… zsíros papír maradt a zsebemben, elégettem.

JÁNOS   Reggel jó lett volna alágyújtónak.

SAMODÁNÉ   No nézd, ez igaz… kicsit megzavarodott a fejem.

JÁNOS   (az ágyhoz megy, ráül, leteszi a kabátját) No majd rendbe jössz. Szépen kialusszuk magunkat reggelig.

SAMODÁNÉ   (odamegy, leül melléje) Éppen ma mondta valaki, hogy…

JÁNOS   Mit mondott? Ki mondta?

SAMODÁNÉ   Már nem is tudom ki… Hogy olyan sovány vagyok, hogy már nem is akadna udvarlóm.

JÁNOS   Minek neked udvarló, Juliskám, mikor itt az urad? Samodáné (megöleli) Itt van, hál' istennek itt van! (Föláll, eloltja a villanyt.)

Függöny

Második felvonás

Három hónappal az első felvonás után.
Vekerdyék ebédlője.

VEKERDYNÉ   (pestifehérhajú szépasszony) Elza néni, hát maga holnap tényleg elutazik?

BOROTÁNÉ   El fiam, el és ha isten segít, meg sem állok New Yorkig.

VEKERDYNÉ   Hogy irigylem! De azért mégse szép, hogy itt hagy bennünket.

BOROTÁNÉ   Amíg megvolt a birtokotok, addig volt értelme. Rendet tartottam én ott. De most, amikor elvették…

VEKERDYNÉ   Azt mondják, hogy Aurél visszakapja azt a kis maradékot. A bíróság már visszaítélte, de a parasztok nem adják és a földbirtokrendező tanácsnál az ügy nem mozdul…

BOROTÁNÉ   És a jó ég tudja, mi lesz még itt nálatok. És a lányom nagyon hív. Nem maradok en itt. Nehezek itt a viszonyok. Nem mondom, van minden, de csak dollárért vagy tört aranyért. Néha egészen bele­szé­dül az ember az átszámításba.

VEKERDYNÉ   Minek átszámítani, néni? Soha még ilyen olcsón nem éltünk, mint most.

BOROTÁNÉ   Jaj, fiam, ezt csak ne mondd, mert elrontod vele az új házvezetőnőt. Azt mondtad, ma beszélsz vele.

VEKERDYNÉ   Hívja be, néni.

(Borotáné kimegy. Telefon csönget.)

VEKERDYNÉ   Halló? Ki beszél? Itt Vekerdyné. Igen, a felesége. A férjem még nem jött haza. Kicsoda? Harámi? Ügy­véd? Mért nem az irodájában tetszik keresni?… Tes­sék. Tessék megpróbálni idefáradni.

BOROTÁNÉ   (bejön az új házvezetőnővel) Itt van, fiam. Bizo­nyítványai nincsenek. De a tisztelendő úr a leg­me­legebben ajánlotta.

VEKERDYNÉ   Maga vezetett már nagyobb háztartást?

HÁZVEZETŐNŐ   Igenis, méltóságos asszony. A felsza­badu­lásig hazvezető voltam Csetneken a báró Beyermann Őméltóságánál. Aztán is a kastélyban maradtam, de most július elsején a kastélyt elvették, azt mondják, üdülőházat csinálnak belőle. így kerültem Pestre, mert paraszthoz napszámba, ugyebár, nem járhatok?

VEKERDYNÉ   Hát nem kapott földet a báróéból?

HÁZVEZETŐNŐ   Akartak adni, könyörgöm, de én nem fogadtam el.

BOROTÁNÉ   Mért nem fogadta el, szívem?

HÁZVEZETŐNŐ   Mert nem akartam a rablásban részt venni. Más­részt a tisztelendő úr mondta, hogy ha a Beyer­mann báró hazajön nyugatról, akkor úgyis vissza kell adni és becsuknak mindenkit, aki kapott belőle. így maradtak a jó katolikusok föld nélkül. A szegényje nagyon megbánta már. De én büszke vagyok rája.

VEKERDYNÉ   Hát ez szép, kedves…

HÁZVEZETŐNŐ   Lencsiné.

VEKERDYNÉ   Vegye át a háztartást és vezesse tisztességesen.

HÁZVEZETŐNŐ   Soha rám semmi panasz nem volt. Kezét csókolom. (Kimegy.)

VEKERDYNÉ   Hát látja, Elza néni, ilyen is van!

BOROTÁNÉ   Milyen?

VEKERDYNÉ   Aki nem fogadja el a földet, mert nem hiszi, hogy ez a demokrácia megmarad.

BOROTÁNÉ   Senki se hiszi, de ha kapnak tőle valamit, elfogadják.

VEKERDYNÉ   Az uram se hiszi. Azért nem akar külföldre menni. Azt mondja, hogy itt akar lenni az összeomlásnál. De milyen élet lesz itt addig, Elza néni? Az uram, a gyárával, nagyon biztosan mozog ezen az új talajon. De maga tudja, milyen életet élünk. Nincs itt már társaság, télen nincs estély, nyáron – most július van és nyaralni se mentünk.

BOROTÁNÉ   Én is azt mondom, hogy menjetek külföldre, de azért mindenetek megvan, mint a legszebb békeidőben.

VEKERDYNÉ   Nem az anyagi életet gondolom én, néni. Akinek pénze van, most is élhet jól, bár rémes ez a nagy nyo­mo­rúság körös-körül. És én folyton félek, hogy ki­de­rül, kikkel érintkeztünk külföldön, és hogy az Aurél azt is el tudja-e aztán intézni…

BOROTÁNÉ   Az urad mindent el tud intézni, fiam.

VEKERDYNÉ   Kicsit könnyelmű az Aurél, mindig is az volt.

VEKERDY   (bejön) Csókolom a kezedet, cicukam, jó napot Elza néni!

VEKERDYNÉ   Szervusz, mókus. Azt hittem, ma később jössz haza.

VEKERDY   Nem, ma hamar végeztünk. Megmondtam az übének, hogy nincs nyersanyagunk, tehát 200 munkást fel­tét­le­nül el kell bocsátanunk, megmondtam, hogy élel­miszert nem vehetünk, mert nincs pénzünk. Es miért nincsen? Mert a GF nem fizeti ki a számláinkat. Esz­kö­zölje ki, hogy a GF kifizesse a számláinkat, akkor krum­pliban fürödhet az egész társaság… Kíváncsi vagyok, mit gondol most ki az übé elnöke, az új söprű, akit a réginek a helyére benyomtak.

VEKERDYNÉ   Majd ebéd közben elmondhatod. De ne mondd, hogy übé és géef, mert én nem ismerem ki magamat a rövidítéseitek között.

BOROTÁNÉ   (bejön) Ebédelhetünk?

VEKERDY   Igen. Még étvágyam is van. (Leül az asztal mellé.) Pedig egész nap ki-be jártak hozzám az alkalmazottaim, és bizony isten bűzlik róluk az éhezés…

SZOBALÁNY   (hozza a levest) Kezét csókolom, méltóságos úr.

BOROTÁNÉ   (kiosztja a levest) Egy kis ragulevest főzettem, tejföllel. Tudom, hogy az Aurél nagyon szereti. Az utolsó napomon csupa kedvenc ételét csináltattam.

VEKERDY   Köszönöm, néni. Maga még vissza fogja sírni ezt a mi szép Magyar­orszá­gunkat! Nem ezt a mait, mert ez a kutyának se kell, hanem azt, amit majd mi csinálunk belőle, ha ez a rezsim már megbukott.

BOROTÁNÉ   Én, fiam, nem értek a politikához.

VEKERDY   De én értek, néni. És azt is tudom, hogy New Yorkban nincs háztartás, ott magát meg fogja enni az unalom.

VEKERDYNÉ   Fölolvasta a lánya leveleiből, hogy tényleg nem vezet házat, nem tart cselédet, vacsorára mindig csak fel­vágottat esznek.

VEKERDY   Maradjon itt, Elza néni. Itt mindig lesz cseléd. Cse­léd­nek született nép a magyar, hiába próbálták meg fel­szabadítani.

BOROTÁNÉ   Én, fiam, nem értek a politikához.

VEKERDYNÉ   Nincs igazad, mókus. Ha falun mindenkinek adtak volna földet, nem jönnének be cselédnek a városba.

VEKERDY   Cicukám, földet kaptak ugyan, de nincs jószáguk, nincs szekerük, nincs szerszámuk. Ha nem szégyell­nék otthagyni az új földjüket, már mind bejöttek volna, ki munkásnak, ki cselédnek, ki altisztnek a vá­ros­ba. Beszéltem Nagy Ferivel a pártban. Õ mondta, hogy az egész földreform egy vitet taplót sem ér. így mondta: egy ütet taplót sem. Jó, népi származású ember.

BOROTÁNÉ   Én nem értek a politikához, fiam.

VEKERDYNÉ   Nagy Feri? Az egy vezér?

VEKERDY   Most földművelési miniszter, de miniszterelnök lesz. Nagy karriert csinál.

VEKERDYNÉ   És a földreform ellen van?

SZOBALÁNY   (kiviszi a leveses tálat és a tányérokat, behozza a húst.)

BOROTÁNÉ   Panírozott csirke, fejes salátával.

VEKERDY   Nagyszerű, Elza néni. Nagy Feri ellene van. A nagyparasztból lett politikusok mind ellene vannak. Csak az éhenkórászok vannak mellette.

VEKERDYNÉ   Mért nem mutatsz be neki?

VEKERDY   Már bemutattalak tavaly, cicukám, de nem jegyezted meg magadnak, mert akkor még csak államtitkár volt. Azon a nagy estélyen, amit a miniszterelnök rendezett.

VEKERDYNÉ   Annyi új ember van. Csupa új ember. És nincs közöttük egyetlenegy érdekes se.

VEKERDY   Most demokrácia van, cicukám. Ez már magában érdekes, mert ez még sohase volt Magyarországon. Hát ezt új emberek csinálják. De hidd el, nem is olyan újak, amilyeneknek látszanak.

VEKERDYNÉ   Mondd, mókus, miért kell nekünk itt maradnunk eb­ben az országban? Ha te bízol az összeomlásban, ak­kor az tenélküled is meglesz. Nem élhetnénk mi Pá­rizs­ban, vagy Flórencben, vagy akár New Yorkban is? Amíg nyugaton voltunk, Baden-Badenben, olyan szép volt! Négy ország bárói, grófjai jártak nálunk, tábor­nokok és politikusok és angol és amerikai tisztek. Muzsikáltunk, táncoltunk, éltünk… Most meg direkt elrothadhatunk az unalomtól. Nem adhatnád el az államnak a gyárat? És később aztán visszakapod tőle.

VEKERDY   Nem, cicukám. Az államnak nem lehet eladni a gyá­rat, mert az állam úgy lerágja a gyárat, mint én ezt a csirkecsontot. Elhasználja a nyersanyagomat, amit föl­halmoztam, és a jóisten tudja, mit gyárt belőle. A munkásaim a mi távollétünkben szépen helyre­állították, de eddig nem nyúltak az alumíniumhoz.

VEKERDYNÉ   Te, mókus, a mellényzsebedben tartod az alumíniu­mot?

VEKERDY   Nem, cicukám, a pinceraktárakban, de arról csak a raktáros tud. Az régi ember. Tíz dollár. Amikor a volt übé-elnök megtudta, azt is megkentem, új ember húsz dollár. Ha az új übé-elnököm megtudja, az majd harminc dollár lesz, mert az csak mostanában jött haza: egészen új ember.

VEKERDYNÉ   Nem drága most a vesztegetés?

VEKERDY   Infláció van. És lesz is. Ezen a héten stabilizálnak. Jövő héten már csak a felét fogja érni a pénzük. Jövő hónapban csak a negyedét. Nagy halászat ez, cicu­kám, annak, aki érti a dolgát. Ehhez te nem értesz.

SZOBALÁNY   (kiviszi a húst és behoz egy tojásos rutát, külön tálon tejszínhabot.)

VEKERDYNÉ   Mért nem tanítottál meg rá? Azelőtt lehetett úgy élni, most nem lehet. Azelőtt az ember bátran szállt be az autójába, estélyt adott, világfürdőre járt. Most? Mindig megrezzenek, ha a cselédeim méltóságosnak szólítanak. Pedig ez jár nekünk, hiszen kormanyfő- tanácsos voltál…

VEKERDY   (nevet) Pszt, cicukám, ezt felejtsd el. Az iga­zo­lásomnál azt mondtam, hogy ram kényszerí­tet­ték. De méltóságosnak bátran szólíttathatod magadat. Azt hiszed, hogy a demokrácia minisztereit nem kegyel­mes­urazzak? A fordulat után lehetsz te még kegyel­mes asszony is…

VEKERDYNÉ   A fordulat, a fordulat… Micsoda fordulatot vársz te?

VEKERDY   Egész csinosát. Nagy Feri ki fogja nyomni a kommunistákat a kormányból s akkor lecsatlakozunk nyugatra. Lesz itt élet, cicukám, ne félj.

BOROTÁNÉ   A tejszínhabból nem veszel, Aurél?

VEKERDY   Dehogynem, néni. Imádom a tejszínhabot.

BOROTÁNÉ   Tudom, azért vettem.

VEKERDY   Hálás is vagyok érte.

BOROTÁNÉ   Csak tudni kell: hol, és minden van itt, fiam. Az új ház­vezetőnőnek már fölírtam a forrásaimat. Azt beszé­lik, hogy az adópengő is teljesen el fogja veszí­teni az értékét és akkor a közember egyáltalán sem­mit se fog kapni, hacsak az utolsó fehérneműjét nem viszi ki a piacra.

VEKERDYNÉ   Nincs már a népeknek fehérneműjük.

VEKERDY   A jó háziasszony mindig talál egy rongyot, amit el­adhat. A mi munkásainknak mi már krumplit se tudunk beszerezni. A falu is dollárt akar, vagy aranyat, vagy alumínium árut. És azt nem kap.

BOROTÁNÉ   Én nem értek a politikához. Nektek nincs árutok?

VEKERDY   Erre a célra nincs. Nem szabad áldozatul esnünk fogyasztási hangulatoknak.

SZOBALÁNY   (kiviszi a tésztát, behoz egy nagy gyümölcsös tálat, nyári és őszibarackkal és külön tálcán feketekávés gépet.)

BOROTÁNÉ   Nyári vagy őszibarackot, fiam?

VEKERDY   Mindkettőből egyet. Igazán gyönyörűek.

VEKERDYNÉ   Emlékszem, mikor hazajöttünk és meg voltunk híva a miniszterelnökhöz, láttam, hogy a minisztereitek hámozatlanul ették az őszibarackot.

VEKERDY   Cicukám, mondom, hogy új emberek. Enni még nem tanultak meg. De a politikát egész jól csinálják. Nem tudják, hogy a kést-villát hogyan kell a kezükben tartani, de a kormánykereket kitűnően forgatják. Meglátjátok, hogy Nagy Ferenc rendet fog teremteni.

BOROTÁNÉ   Én nem értek a politikához, fiam, de azt beszélik, hogy a kormányban a kommunisták az urak.

VEKERDY   Az csak látszat, Elza néni. Ha néha el kell mennem egy minisztériumba, akkor látom, hogyan ülnek ott a régi emberek. Még a kommunista miniszterek rendeletéit is ők hajtják végre. Mire a rendelet végre van hajtva, az édesanyja sem ismer rá.

VEKERDYNÉ   Mégse kaptuk vissza a birtokunkat…

VEKERDY   Mert a Birtoktanács még nincs megtisztogatva. Majd később ki is egészítjük ezer holdra. Lesz itt föld elég.

SZOBALÁNY   (bejön) Egy úr akar a méltóságos úrral beszélni.

VEKERDY   Egy úr?

VEKERDYNÉ   Nem Harámi, az ügyvéd?

SZOBALÁNY   De igen, ezt a nevet mondta.

VEKERDYNÉ   Ja igaz, telefonon keresett. Sürgős magánügyben. Azért nem ment a gyárba.

VEKERDY   Megiszom a feketém, aztán vezesse a dolgozó­szo­bám­ba.

BOROTÁNÉ   Oda nem lehet, fiam. Most rakják be a második ablakokat. De mi a feleségeddel kimegyünk, itt fogadhatod. Ügyvédnek jó az ebédlő is. Mimi, vigye át a feketénket a méltóságos asszony szobájába.

VEKERDY   Vezesse be azt az urat. Cicukám, zavarjatok, ha soká tartana. Köszönöm az ebédet. (Kezet csókol a feleségének.)

HARÁMI   (bejön, meghajlik) Van szerencsém, méltó­ságos uram.

VEKERDY   Jó napot.

HARÁMI   Harámi Boldizsár, köz- és váltóügyvéd vagyok.

VEKERDY   Van szerencsém, bár nem szeretem, ha otthon zavar­nak. Mivel szolgálhatok?

HARÁMI   Elnézését kérem, ha a lakásán… Tulajdonképpen ez sem ideális talaj abban az ügyben, amelyben szeren­csés lehetek fölkeresni, de az irodában nem akartam, a dolog diszkrét természete miatt.

VEKERDY   Üzleti úgy? Méltóztassék előadni.

HARÁMI   Hm. Lényegében nem üzleti ügy. Illetve: ahogy vesszük. Inkább családi természetű.

VEKERDY   Családi? Megbocsát, ügyvéd úr, nem tudok róla, hogy családi ügyeim a lakásom falain kívül lennének.

HARÁMI   Gondoltam is, hogy méltóságod nem tud róla. Régi ügy. Nyolc esztendős. Méltóságod a közbenső viharos időkben, bokros elfoglaltsága mellett, könnyen meg­feled­kez­hetett róla.

VEKERDY   Nyolc esztendős. Nyolc évvel ezelőtt még kevésbé voltak családi ügyeim a lakásom falain kívül.

HARÁMI   Ez az ügy mindenesetre a lakás falain belül játszódott le.

VEKERDY   Micsoda ügy?

HARÁMI   Azonnal, kérem, azonnal. A keresetet három hónap­pal ezelőtt kellett volna beadnom, de én minden­esetre nem adtam be. Nem, nem adtam be. Ezt nem mint érdememet óhajtom tudomására hozni, de tény, hogy minden ügyvéd kapott volna rajta.

VEKERDY   De micsodán?

HARÁMI   Azonnal, kérem. Méltóságod nevének a nyilvánosság előtti meghurcolásán.

VEKERDY   Mi az, kérem, az igazolásomról van szó?

HARÁMI   Nem, nem, kérem. Egy gyermektartási keresetről.

VEKERDY   Ön meg van őrülve… Gyermektartási kereset, elle­nem? Az én koromban? (Fölkel és könnyed mozdulattal az ajtóra mutat.) Megbocsát, nincs időm, hogy teljesen alaptalan ügyekkel foglalkozzam.

HARÁMI   Méltóztassék helyet foglalni. Az ön kora nyolc évvel ezelőtt még nem volt az ön kora. De én azt hiszem, hogy méltóságod még ma is… Viszont: jobb az ügy­véddel magánlakásban tárgyalni egy kényes ügyről, mint a törvényszéken, laptudósítók jelenlétében. Ez nekem húsz éves tapasztalatom, s azt is tapasztaltam, hogy jó ügyvédek a legkényesebb ügyet is el tudják intézni. Ismétlem, hogy a gyermektartási keresetet én ezelőtt három hónappal nem adtam be.

VEKERDY   De értse meg, nekem nincs gyermekem, tehát nem lehet ellenem gyermektartási keresetet beadni.

HARÁMI   Lehet, hogy méltóságod már nem emlékszik rá, mi történt 1938. szeptember 8-án délután ebben a lakás­ban, méltóságod dolgozószobájában…

VEKERDY   Ebben a lakásban sem 1938-ban, sem 1937-ben nem történt olyasmi, amiből 1946 júliusában gyermek­tartási kereset következhetnék. Nagyon sajnálom, hogy ilyen lappáliákkal…

HARÁMI   Méltóságod ne veszítse el türelmét a tisztelettel elő­adot­takkal szemben. Gyermektartási keresetet minden férfi ellen be lehet adni. Még akkor is, ha teljesen alaptalan. Mert a kereset alaptalansága csak a tárgyaláson derül ki, amikor már az alperes családi boldogsága összeomlott s az alaptalan ügy összes alapos komplikációi az illetőt teljesen tönkretették…

VEKERDY   Ha ön zsarolni akar, akkor eltévesztette a címet. Hagyjuk abba. Távozzék.

HARÁMI   (fölkel) Kérem, én azt is megtehetem. Be is nyújthatom a keresetet. Aminek, természetesen, egé­szen eltekintve attól, hogy van-e alapja, vagy nincsen, igen nagy visszhangja lenne a sajtóban is. Az idők nagyon alkalmasak egy ilyen pör vitelére. Méltóz­tassek elgondolni: a Vekerdy gyártelep tulajdonosa, akinek a demokrácia visszaadta a gyárát, 1938-ban elcsábította egyik munkása feleségét…

VEKERDY   Én? Egyik munkásom feleségét?

HARÁMI   Egy kis türelmet kérek, méltóságos uram. Az asszony a Horthy-rezsim alatt nem mert jelentkezni a szere­lem gyümölcsével…

VEKERDY   Ugyan kérem!

HARÁMI   Ó, ezt ma nagyon jól meg lehet írni. Akkor, kérem, csak­ugyan nem nagyon Jelentkezhetett. Ez nem is volt rossz. Bár ma is úgy volna! De ez a magán­véleményem. Most ellenben, a nyomor, a demokrácia ellenfelei által a munkásságra kényszerített nyomor követ­keztében, jelentkezik s a dúsgazdag gyár­tulaj­donos nem vállalja a gyermektartás költségeit… Azt hiszi, hogy ma is a régi időket éljük… satöbbi, satöbbi. (Meghajtja magát.) Már távozhatom.

VEKERDY   Na, várjon, ügyvéd úr. Őszintén: fogalmam sincs róla, miről és kiről van szó. Ki a manó emlékszik rá, hogy mi történt 1938-ban – hogy mondta? – szeptember hányadikán?

HARÁMI   Szeptember nyolcadikán.

VEKERDY   Ki az a nő?

HARÁMI   Samoda Jánosné.

VEKERDY   Mit mond? Kicsoda?

HARÁMI   Samoda Jánosné.

VEKERDY   Ez képtelenség: az übém elnökének a felesége?

HARÁMI   Ezt méltóságod tudja jobban. Az illető három hónap­pal ezelőtt orosz hadifogoly volt, halottnak számított, halotti bizonyítvány volt róla… (Feltalálja magát) De aztán hazajött, s mert tele van forra­dalmi tanokkal, most a vélelmezett jogát követeli…

VEKERDY   Ez az, persze, hogy ez az! Es nekem közöm lett volna Samoda Jánosnéhoz?

HARÁMI   Nyolc évvel ezelőtt még nem volt übé. s méltóságod akkor nem tudhatta, hogy az asszony férje nyolc év múlva übé-elnök lesz… De tény, hogy 1938. szep­tem­ber 8-án egy munkásasszonyt takarítani hívtak az ön lakására.

VEKERDY   Az lehet. Ki a jóisten tudja, melyiket?

HARÁMI   Samodáné tudja és a tanúi is tudják.

VEKERDY   Csak nem képzeli, hogy én tanúk jelenlétében…

HARÁMI   Azt nem, de az asszony megeskuszik, hogy akkor meg­történt, ami történt.

VEKERDY   No és ha megtörtént volna? ön azt állítja, hogy a takarítónő Samodáné volt. Féljes asszony. Mért lennék én a gyereke apja? Föltéve, hogy megtörtént, amit az asszony mond.

HARÁMI   Férjes asszony, igen. De a férje akkor a rendőrségen ült. Kommunista lazítás miatt. Azért nem mert az asszony ellent állni. Félt, hogy még tovább is benn­tartják és agyonverik.

VEKERDY   Sajnos, nem verték agyon. És én azt hittem, hogy tisztességes, fanatikus kommunista, és most gyerek­tartást akar tőlem. Ez is csak a demokráciában lehet­séges. És mi az a gyerek, az én állítólagos gyerekem?

HARÁMI   Kislány, gyönyörű kis lány. Most látom, mennyire hasonlít méltóságodhoz.

VEKERDY   Ugyan, hagyja ezt a szamárságot. Ide hallgasson, ügyvéd úr. Ez az egész: egy nagy zsarolási hadjárat.

HARÁMI   Méltóságod nyugodt lehet, ha annak tartanám, nem vállaltam volna az ügyet.

VEKERDY   Ezt is hagyhatjuk… Mennyit kémek ezek az emberek?

HARÁMI   Méltányos eltartást a mai nehéz viszonyok között. Méltóságod tudja, hogy pengőért ma már semmit se lehet kapni.

VEKERDY   No nézd, Samoda elvtárs, az übém elnöke, áttért a külföldi valutára. És mennyi kell neki?

HARÁMI   Nagyon szerény a követelés. Sokkal, de sokkal keve­sebb, mint amennyit egy hasonló nagyüzem tulaj­do­nosa Amerikában ilyen esetben fizetne.

VEKERDY   Az mennyi?

HARÁMI   Havonként harminc dollár.

VEKERDY   Hány évig?

HARÁMI   A gyermek most nyolc éves. Még nyolcig.

VEKERDY   Képtelenség. Mondok én önnek valamit. Ha a pert lefolytatja: elveszíti.

HARÁMI   Mért veszteném el? Az asszony megesküszik.

VEKERDY   Én is megesküszöm.

HARÁMI   Annak ma nincs olyan súlya, mint azelőtt volt.

VEKERDY   És, mondjuk, hogy megnyeri? Mit nyert vele? Ennyi meg ennyi százezer adópengőt.

HARÁMI   Mire az ítélet kijön, a stabilizált pénzt fogják meg­ítélni.

VEKERDY   Tegyük fel, tegyük fel. És ön elhiszi, hogy ez az új pénz, amit Rákosiék az országra rádiktálnak, az stabil lesz?

HARÁMI   Ez egy másik, messzemenően politikai kérdés. De addig a botrány kavarog… (Elvezettel.) Kava­rog, kavarog.

VEKERDY   Én azt mondom, hogy önnek sincs érdeke ebben a skan­dalumban. Mert hogy ön mit fog kapni az ügy­feleitől, azt én nem tudom. De többet semmi esetre sem, mint amennyit ők kapnak. Ha ellenben ön meg­győzi Samodáékat, hogy a pömek nincs értelme, mert elveszítenék, akkor én hajlandó volnék azonnal…

HARÁMI   Ön tehát azt kívánja, hogy beszéljem le a klien­seimet?

VEKERDY   Azt.

HARÁMI   Ez, erkölcsileg, súlyos megítélés alá esnék.

VEKERDY   Hagyjuk az erkölcsöt.

HARÁMI   De én a port, a mai viszonyok közt, feltétlenül meg­nyerem.

VEKERDY   És mit gondol, meddig lesz az új pénz értékálló?

HARÁMI   Öt-hat hónapig legalább.

VEKERDY   Na látja. Aztán elértéktelenedik, s ha az új pénz megbukott, kész ez a rezsim, s azután nem fogják szívesen látni az olyan ügyvédeket, akik ilyen ügyeket vittek.

HARÁMI   Ó, kérem. Én sem estem a fejem lágyára. Rend­szer­vál­tozásra én is számítok. De ne méltóztassék elfe­led­ni, hogy a keresetet teljes három hónapon át vissza­tartottam s igyekeztem a kínos kérdést pörön kívül elintézni.

VEKERDY   A jelenlegi rendszer egy híve javára.

HARÁMI   Ügyvédi fogadalmam szerint az ügyfelem javára.

VEKERDY   És én azt ajánlom, intézze az én javamra. Száz dollár. Gondolja meg. óriási összeg. Nyugta nélkül.

HARÁMI   Méltósagos uram nagyon megtisztel ajánlatával. De keményfejűek ezek az emberek: munkások, azt hiszik, hogy most ők az urak. Fantáziát látnak az ügyben. Keresni akarnak rajta. Nem valószínű, hogy egyszerű ékesszólás hatna rájuk. Megérne még száz dollárt…

VEKERDY   A többit talán már az ügyvédem jelenlétében. (A telefonhoz megy.) Kerecsen-iroda? Itt Vekerdy. Kéretem az ügyvéd urat. Sürgős ügyben. Nem. A lakásomra. De azonnal. (Visszajön.)

VEKERDYNÉ   (bejön) Mókus, még nem végeztetek?

VEKERDY   Nem, cicukám, át kellett hívnom az ügyvédemet is. (Bemutatja.) Doktor Harámi, akivel telefonon beszéltél. A feleségem.

HARÁMI   Kezét csókolom, méltóságos asszony. Tartom szeren­csém­nek, hogy méltóságodat megismerhettem és ki­fe­jezést adhatok hódoló tiszteletemnek.

VEKERDY   Cicukám, ha végzünk, jelentkezem nálad.

VEKERDYNÉ   Siess, mókus, ez ma Elza néni utolsó napja velünk. (Megbiccenti fejét Harámi felé, kimegy.)

HARÁMI   Örvendek, hogy a nehezén túl vagyunk már. Nem tudom, hogyan fogta volna föl a méltóságos asszony az ügy nyilvános bonyodalmait, s nem tudom, hogy méltó­ságod ügyvédje, bár par distance kitűnő kollé­gának tartom …

VEKERDY   A feleségem okos asszony s az ügyvédem nagyon okos ember…

HARÁMI   Feltétlenül, feltétlenül, de talán jobb lett volna in camera caritatis, magunk közt. Nem jó, ha az ügyek­nek nagy füstjük van. Nagyobb füst, messzebb látszik…

VEKERDY   Ügyvéd úr nem fog ráfizetni az ügyre…

HARÁMI   Nem, attól én nem tartok. Csak nem tudom, hogy a kolléga úr meg fogja-e érteni, hogy én csak az ügy­védi kötelességteljesítés vonalán mozogtam, mikor nem adtam be azonnal, a megbízatás aláírása után a keresetet, hanem előbb méltóságoddal óhajtottam beszélni.

VEKERDY   Az én ügyvédem mindent megért, ha értelmesen előadjuk neki az ügyet.

HARÁMI   S nem tudom, hogy a peren kívüli egyezségnek annyira barátja-e, mint ahogy arra egy ilyen esetben feltétlenül szükség lenne.

VEKERDY   Az én ügyvédem, perrel vagy peren kívül, mindig az én javamra akarja az ügyet legjobban elintézni.

KERECSEN   (bejön) Jónapot.

VEKERDY   Már itt is van. Jó napot doktor úr. Megengedi, hogy bemutassam Harámi… (Harámi felé fordul.)

HARÁMI   (kiegészíti) Boldizsár.

VEKERDY   Boldizsár ügyvéd urat, aki egész különös ügyben kere­sett föl. Arról van szó, hogy ezelőtt nyolc evvel én elcsábítottam volna egyik akkori munkásomnak, aki jelenleg az üzemi bizottságom elnöke, a feleségét. Ennek következménye lett volna, egy nyolc éves gyermek… fiú vagy leány?

HARÁMI   Leány, egy nagyon kedves kis leány.

VEKERDY   Akiért szülei csak most, teljes nyolc év után köve­tel­nek tartáspénzt. Azért kérettem, hogy az ügyet jogilag átbeszéljük.

HARÁMI   Ha kollégám megengedi…

KERECSEN   Pardon, egy pillanatra… Harámi kolléga úr nem az a Harámi, akinek egy pár hónappal ezelőtt az a kijárási ügye volt?

HARÁMI   De igen. Mielőtt kolléga úr megérkezett, éppen föl akartam világosítani a méltóságos urat az esetemről.

KERECSEN   Elítélték kollega urat, vagy nem?

HARÁMI   Nem, a bíróság is fölmentett s az ügyvédi kamara is beszüntette az eljárást. Egy textilcéget képviseltem s az ügyfelem érdekében a minisztériumokban tett látogatásaimat tették meg, akarták megtenni kijárás­nak. s dacára a fölmentesnek, a rendőrség ún. déli internáló táborban internáltatott, ahonnan, a kamarai elnök közbenjárására, csak tegnap helyeztek szabad­lábra.

VEKERDY   Ezt, mindenesetre, előbb is megmondhatta volna.

HARÁMI   Nem tartottam fontosnak.

KERECSEN   Nem lényegtelen.

HARÁMI   Aki a demokrácia rendőrségének túlkapásait ismeri, az tudja, hogy ez az internálás ügyvédi nevemre a legkisebb árnyfoltot sem ejti.

KERECSEN   Vannak, akik így vélik és vannak…

HARÁMI   Hogy vannak mások is, az minket az adott esetben nem kell, hogy érdekeljen. Mert tudtommal a méltó­ságos úr és vállalata és környezete nehezen állhatnak a Rákosi Mátyás alapján.

KERECSEN   Arról csakugyan nincs szó. De ha más alapon is állunk, abból nem következhetik, hogy egy ilyen nyil­ván­valóan koholt ügy alapján meg hagyjuk magunkat zsaroltatni.

HARÁMI   Ne méltóztassék ilyen ide abszolúte nem illő szavakat használni és méltoztassék engem végighallgatni.

KERECSEN   Tessék, ha Öméltósága hajlandó az ügyről tovább tárgyalni.

VEKERDY   Tessék az ügyet ismertetni.

HARÁMI   Mielőtt arra rátérnék, engedjék meg, hogy közöljem önökkel, hogy az internáló táborokban jelenleg az ország legjobb társasága tartózkodik.

KERECSEN   Az lehet, de ez nem tartozik az ügyre.

HARÁMI   Az rögtön kiderül… A régi rendnek csupa erélyes fia­tal embere van ott, akiket szintén nem lehet örök idők­re internaban tartani. Tőlük értesültem, hogy rend­szer­változás esetére már kész miniszteri listájuk van s ezen a listán méltóságod mint iparügyi minisz­ter szerepel.

VEKERDY   Ez, mindenesetre, érdekes információ.

KERECSEN   Ha megfelel az igazságnak.

HARÁMI   Ön azt kívánja, hogy ezt a politikai rendőrség derítse ki?

(Hallgatás.)

KERECSEN   Kolléga úr megérti, hogy szeretnék ügyfelemmel egy pár percig négyszemközt…

HARÁMI   Kérem, kérem.

VEKERDY   Tessék talán a dolgozószobámba átfáradni. Ott ugyan ablakoznak most, de ez nem fogja önt zavarni… (Kinyitja a szoba ajtaját.)

HARÁMI   Kérem, kérem.

VEKERDY   (Kerecsenhez) Kedves ügyvéd úr, beláthatja, hogy nekem a mostani helyzetben semmi szükségem nincsen egy ilyen gyerektartási pörre.

KERECSEN   A bíróságon egész biztosan el tudjuk intézni, hogy…

VEKERDY   Akkor az ügy már a nyilvánosság előtt van. Ezt a mos­tani pártom sem kedvelheti s ezen túlmenően: minisz­teri listán sem lehetnek olyan emberek, akiknek a gyerek­tartási ügyei a lapokban szélesre voltak kitere­getve.

KERECSEN   Ön komolynak tartja ezt a listát?

VEKERDY   Ma mindenféle mozgolódások vannak.

KERECSEN   Vagyis ezt az alakot meg kell vásárolnunk.

VEKERDY   Én már azt megtettem. Most még az ügyfeleit kell leszerelni. Ki kell venni az ügyet a kezéből.

KERECSEN   Az nem jó.

VEKERDY   Miért nem?

KERECSEN   Mert akkor másik kézbe kerül.

VEKERDY   Ebben igaza van. s azonfelül nyugtára van szüksé­gem.

KERECSEN   Micsoda nyugtára?

VEKERDY   Amit ennek az asszonynak a férje ír alá. Az übém elnöke. Azt hittem, fanatikus kommunista. Most látom, hogy egyéb. Ha nyugtám van tőle, el tudom némítani.

KERECSEN   Szóval: meg kell alkudnunk ezzel a… dzsentlmennel.

VEKERDY   Meg… (Az ajtóhoz megy.) Harámi doktor úr!

HARÁMI   Remélem, kolléga úr belátta, hogy…

KERECSEN   Mindent beláttam, és az ügyet feltétlenül elinté­zen­dő­nek tartom.

HARÁMI   Ha a szülők megkapják a száz dollárt egyszer s min­den­kori végkielégítésül, le fognak mondani a keresetről.

(Csend.)

KERECSEN   Bocsánat, méltóságos uram… Utólag jut eszembe: ez az ügy ezzel nincs végképp elintézve.

VEKERDY   Pedig ezt az ügyet végképp el kell intézni.

KERECSEN   Ha a gyermek ottmarad a munkáscsalád kezében, ki ga­ran­tálja, hogy jövőre vagy két év múlva, nem pró­bál­nak meg újra száz dollárt szerezni vele?

HARÁMI   Ha nyugtát adnak, hogy minden igényük ki van elégítve?

VEKERDY   A nyugta a leglényegesebb.

HARÁMI   Az urak nem bíznak bennem?

KERECSEN   Nem erről van szó. Kolléga urat már kikezdte a rendőrség. Én tartok tőle, hogy az a három hónap megismétlődhetik.

HARÁMI   De kérem!

KERECSEN   Ez nem öntől függ. s akkor ki áll a méltóságos úr és a munkáscsalád között? Egy másik ügyvéd, s akkor kezdődik a hacacáré elölről. Szerintem: a gyermeket kell megszerezni.

VEKERDY   Hogyhogy megszerezni?

KERECSEN   Örökbe kell fogadni. El kell venni a szüleitől.

(Csend.)

HARÁMI   Nem rossz. Sőt, nagyon kitűnő. De ez esetben a rábeszélés munkája…

VEKERDY   Kétszáz dollár.

KERECSEN   De méltóságos uram, a dollárnak ma igen magas az értéke.

VEKERDY   De ehhez a feleségem beleegyezése is szükséges.

HARÁMI   Azt méltóztatott mondani, hogy Öméltósága okos asszony. Ha politikai szükségességre hivatkozunk…

KERECSEN   A gyermeket vidékre lehet adni …

HARÁMI   Ez kitűnő, ez kitűnő. Kiadott gyerekek nem örökéle­tűek.

VEKERDY   (az ajtóhoz megy) Cicukám, egy percre.

(Vekerdyné és Borotáné bejönnek.)

VEKERDY   Cicukám, Kerecsen doktor úr, vállalatunk ügyvéde. Özvegy Borotáné, aki holnap New Yorkba utazik.

(Harámi és Kerecsen meghajolnak.)

VEKERDY   (Kerecsenhez) ügyvéd úr ismertethetné az ügyet, a politikai helyzetet.

BOROTÁNÉ   Akkor én kimehetek, én nem értek a politikához.

VEKERDY   Maradjon csak, néni, ez most családi tanács lesz.

KERECSEN   A méltóságos asszony nyilván látta a lapokban, hogy most a tehetősebb rétegektől, amelyek gyermek­te­le­nek, hogy úgy mondjam, elvárják, hogy egy-egy gyer­mek örökbefogadásával segítsenek az alsóbb rétegek helyzetén. Ez, persze, csak egy olyan ál-akció, amilye­nek az új rezsim akciói általában, de én nem gondol­nám, hogy a méltóságos asszonynak kifogása lehetne ellene. Szükség esetében a gyermeket vidékre lehet adni, nevelőszülőkhöz…

VEKERDYNÉ   De minek? Te, mókus, azt hiszed, hogy én nem szere­tem a gyerekeket? Vagy hogy annyira játékszer vagyok, hogy egy gyereket föl se tudnék nevelni?

VEKERDY   Világért sem, cicukam, világért sem.

VEKERDYNÉ   Hol lehet azt a gyereket kiválogatni?

KERECSEN   Azt, sajnos, nem lehet. Egy bizonyos, meghatározott gyermeket, (Harámihoz) fiút vagy leányt?

HARÁMI   Leányt, egy nyolcéves kisleányt…

KERECSEN   Azt kellene örökbe fogadni…

VEKERDYNÉ   Kislány? jaj istenem, hogy fogom én azt öltöztetni! Királykisasszonyt csinálok belőle.

BOROTÁNÉ   Bocsánat, fiaim, én nem értek a politikához. De én azért tudni szeretném: szép-e, csúnya-e? Jó vagy rossz természetű? Ki-mi az anyja-apja? És meg is nézném magamnak, mielőtt a házamba veszem.

HARÁMI   Megnyugtathatom a méltóságos asszonyt. Nagyon patent kislány. Holnapra idehozathatjuk.

VEKERDYNÉ   Most, rögtön! Most rögtön!

KERECSEN   (Harámihoz) El tudja hozni a kolléga úr azonnal?

HARÁMI   Lakik ott a házban egy orvos, az talán azonnal ide­hozhatja. Ha telefonálhatnék, és ha a méltóságos úr elküldi az autóját értük.

VEKERDY   Azt lehet.

HARÁMI   (a telefonnál) Ránki? Dr. Ránki? Itt Harámi. Kedves öregem, ugorj le, kérlek, Samodáékhoz, és hozd el a kislányt Vekerdy Őméltóságához. Az autó lent vár a kapuban. Örökbefogadásról van szó. őmél­tó­ságáék látni akarják a gyereket. Hálásak lesznek a kedves közvetítésért.· A szülők? Nyilván nincsenek otthon. (Visszajön a telefontól.)

VEKERDY   Elza néni, intézkedjék, hogy az autóm… Hová?

HARÁMI   Pető ucca 74.

BOROTÁNÉ   (kimegy) Pető ucca 74.

VEKERDYNÉ   Mókusom, pasziánszot raktunk Elza nénivel. Azt be kell fejeznünk, hogy lássuk, milyen lesz a sorsa Amerikában.

VEKERDY   Csak folytassátok, szívem. Nem is tudtam, hogy meg­ta­nultál pasziánszot rakni. Azt hittem, olvasol.

VEKERDYNÉ   Mondd, mókus, mit olvassak? A világirodalmat már kiol­vastam a béke idejében. Idegen könyveket, ami­ket érdemes lenne elolvasni, most nem eresz­te­nek be, és a mai magyar irodalmat tisztességes em­ber nem olvashatja.

KERECSEN   A méltóságos asszony kitűnően jellemezte a mai irodalmi helyzetet.

HARÁMI   Elsőrangúan, elsőrangúan.

BOROTÁNÉ   (bejön) Az autó már elment.

VEKERDYNÉ   Jöjjön, Elza néni, fejezzük be a pasziánszot. (Bemegy Borotánéval.)

HARÁMI   Közben talán föl lehetne fektetni az örökbefogadási okmányt. Ha az urak megbíznak bennem…

VEKERDY   Méltóztassék az én szobámban, az én íróasztalom mellett. Papír, tinta és toll az íróasztalon.

HARÁMI   Nemde, a családnak száz dollár? Egyszerűen ajándé­kozási összeg. Semmi egyéb. Kolléga úr ötlete kitűnő. A vérrokonsági kapcsolatok így teljesen eliminálva vannak. Erről apa es anya nyugtát írnak alá. Nekem viszont, megállapodásunk szerint kettőszáz. De erről nem lesz írás. Ebből, ha a gyermek tetszik a méltósá- gos asszonynak, azonnal esedékessé válik száz.

KERECSEN   Mért válnék esedékessé? Ha a szülők az örök­be­fo­ga­dási szerződést aláírják s az örökbefogadók a gyer­meket átvették, akkor az egész kétszáz, amennyiben Őméltósága nem sokallja, azonnal kifizethető.

HARÁMI   Méltóztassék belátni, hogy az eddigi munkám és fára­dozásom… az a jóakarat, amellyel ügyfelem pártjáról, az ügy nagy fontosságát belátva, perbeli ellenfelem oldalara álltam át… az az értékes információ, melyet az internáló táborból kihoztam s melynek más irányú felhasználásáról lemondtam…

VEKERDY   Ötven dollar…

HARÁMI   Hetvenöt.

VEKERDY   Hatvan. Tessék az írást megfogalmazni.

HARÁMI   (bemegy a szobába.)

VEKERDY   Kedves doktor úr… ez a kaland ugyan három­száz dollárunkba fog kerülni de ha Samoda nyugtája a kezünk közt lesz, akkor a dupláját is megéri. Ez a Samoda az übém új elnöke, és azt hiszem, rájött a nyersanyag-raktárunkra.

KERECSEN   Arra már az előde is rájött.

VEKERDY   Azt el tudtuk intézni. Régi ember volt. A csontjáig kor­rupt. Erről csak azt látom, hogy mindent a párt­jával csinál, ezt tehát a pártjánál kell elintézni…

KERECSEN   Ha a nyugtát aláírja, akár egyenes úton is el tudjuk intézni. A párt nem tarthat egy olyan embert, aki száz dollárért gyereket ajándékoz a főnökének.

VEKERDY   Viszont nekem semmi szükségem itt a házban erre a gyerekre. A feleségem gyereknevelő lelkesedése, attól tartok, hamar le fog lohadni s akkor, úgy ahogy az ön örökbefogadó ötletét elfogadtam, elfogadnám ennek a haramiának azt az ötletét, hogy a gyereket falura kell kiadni.

KERECSEN   Az kérem, nekem jutott eszembe. Azt hiszem, a kollégámnak, akit bármilyen rendszerben könnyű lesz börtönbe juttatni, abban igaza van, hogy falura kiadott gyermekek nem örökéletűek.

VEKERDY   Meg fogjuk gyászolni. Van önnek összeköttetése a kommunista párttal az übé elnököm elintézésére?

KERECSEN   Hm… A párthoz magához nincsen. A volt übé- elnököt kizárták… Ez a fonál tehát elszakadt, üzemi ügyek­ben nehéz befolyásolni őket. Azért beszéltem az egye­nes útról. A nyugtát aláíratjuk, a gyereket átvesszük s aztán bizalmasan szólunk az üzemi tanács tagjainak. Azok egész biztosan továbbvezetik az ügyet…

SZOBALÁNY   Egy úr van itt egy kislánnyal.

VEKERDY   Bocsássa be őket.

RÁNKI   Gyere, Mártika, gyere. Van szerencsém. Bocsánat, dr. Harámi, kedves, régi barátom telefonált, hogy hoz­zam át Mártikat, mint nagy örömmel hallottam, örök­be­fogadás céljából.

VEKERDY   Vekerdy vagyok, köszönöm a szívességét. Ez Kere­csen dr., ügyvédem.

RÁNKI   Azt hittem, Harámi dr. kedves, régi ismerősöm méltó­ságod ügyvédje. Azért a székben ülve hagytam a páciensemet, hogy csak egy percre elugrom hazulról, s lesiettem Samodáékhoz, ahol persze, a gyerekeket egyedül találtam. A szülők örökösen ülésen-gyűlé­sen vannak, ez kérem, az új idők átka. Szerencsére ott volt a ház öreg barátja, bizonyos Csicsinkó nevű munkás, annak az utasítására volt hajlandó Mártika velem jönni. Most itt van. Gratulálok a gyermek örök­be­foga­dásá­hoz. Eleveneszű, tiszta kislány. Neki is gratuláltam, de nem értette meg. No majd később, ha igazi királykisasszony lesz, selyemruhában és autón jár, meg fogja érteni. De nekem most vissza kell men­nem a páciensemhez. Ha méltóságod megengedi, hogy autóját visszafelé is igénybe vegyem. Nagyon örü­lök, hogy egy ilyen úri háznak alkalmam volt ren­del­kezésére állanom s egy csekély szívességet tennem.

VEKERDY   Tessék ezt a cédulát a sofőrömnek átadni, vissza fogja vinni. A kislányt is visszajuttatjuk később. Hogy hívják a kislányt?

MÁRTIKA   Samoda Márta.

RÁNKI   Ajánlom magamat. (Elmegy.)

HARÁMI   (bejön) Meg akartam kérdezni, hogy az aján­dék­összeget nem volna-e jobb…? A, Martika, elhozott a doktor bácsi?

MÁRTA   El, mert a Csicsinkó bácsi megengedte, hogy ide­jöjjek.

HARÁMI   Csicsinkó bácsi az a vén trotykos, aki…

MÁRTA   Csicsinkó bácsi nem vén trotykos, hanem munkás az alumínium gyárban.

VEKERDY   (az ajtóhoz mégy) Cicukám, itt a gyermek.

HARÁMI   Azt akartam megkérdezni, hogy az ajándékösszeget egyszerre vagy több részletben?…

KERECSEN   Egyszerre, nyugta ellenében. A gyermek átadásakor.

VEKERDYNÉ   Jöjjön, Elza néni, nézze meg maga is a kislányunkat!

BOROTÁNÉ   Nem szeretem én ezt a politikai gyereket…

HARÁMI   A méltóságos asszonynak kezet kell csókolni.

MÁRTA   Apa mondta, hogy ma már senkinek se kell kezet csókolni.

BOROTÁNÉ   No nézd, a kis forradalmárt! De hátha az ügyvéd úr jobban tudja, mint apád?

MÁRTA   Akkor sem fogadok szót neki, mert megsértette Csicsinkó bácsit.

VEKERDYNÉ   Ki az a Csicsinkó bácsi?

MÁRTA   Az a mi barátunk, aki nálunk lakott, mikor apa Orosz­országban volt.

VEKERDY   (a gyerek apaságára céloz) Mondja, ügyvéd úr, nem ez a Csicsinkó?…

HARÁMI   Nem, kérem, ez egy hatvanon fölüli öregember.

VEKERDYNÉ   Hát kislányom, ki a te apád?

MÁRTA   Samoda János, fémmunkás, kommunista, az üzemi bizottság elnöke.

VEKERDYNÉ   Nagyszerű, úgy mondja, mintha azt mondaná: a brit birodalom uralkodója.

MÁRTA   Azt nem mondhatom, mert azt nem ismerem.

BOROTÁNÉ   Nem értek ugyan a politikához, de mondd, kislányom, megveri sokszor apád az anyádat?

MÁRTA   Hogy kérdezhet ilyet a néni? Az én apukám a legjobb ember a világon. Hogy verhetné meg anyukát? Az én apukám csak a tőkéseket veri meg.

VEKERDYNÉ   Ez beszéd, ez neked szól, mókus.

VEKERDY   No már nem soká kell neki verekedni.

MÁRTA   Apu azt mondja, hogy még évekig verekedni kell a tőkések és a kulákok ellen.

HARÁMI   Mártika, ne beszélj haszontalanságokat, mert még el­ron­tod a dolgomat, illetve dolgodat.

MÁRTA   Ezt apu mondta. És apu nem beszél haszon­talan­ságo­kat.

VEKERDYNÉ   Elza néni, hozzon be egy kis csokoládés kalácsot meg gyümölcsöt.

BOROTÁNÉ   (kimegy.)

VEKERDYNÉ   És jársz te iskolába, Samoda Márta?

MÁRTA   Igenis, járok. A Pető uccaiba, a II. bébe.

VEKERDYNÉ   És mit tanultok ott?

MÁRTA   Magyart, számtant és hittant.

VEKERDYNÉ   És te hogy tanulsz?

MÁRTA   Jeles rendű vagyok. Még hittanból is, pedig azt nem szeretem.

BOROTÁNÉ   (behozta tányéron a kuglófot és a gyümölcsöt) No nézd, a kis vakarcsot! Nem szereti a hittant. Akkor nem kapsz kuglófot.

MÁRTA   Kuglófot mi nem eszünk. Nem is tudjuk, mi az.

VEKERDYNÉ   De kalácsról már hallottál?

MÁRTA   Mondták, hogy az volt azelőtt. Vasárnap.

VEKERDYNÉ   De most nincs?

MÁRTA   Apu mondta, hogy nem kell arról beszélni, mit eszünk. Majd ha meglesz a stabili, akkor minden lesz. Kalács is. Apu mondta.

BOROTÁNÉ   De hiszel te a te apudnak, te kislány!

MÁRTA   Az én apum mindig igazat mond.

BOROTÁNÉ   (Vekerdynéhez) Nem irigyellek, fiam, lesz itt mit átnevelned, ha átveszed.

VEKERDYNÉ   Bízza rám, Elza néni, jó kislány lesz ebből.

MÁRTA   Én most is jó kislány vagyok. Apu mondta anyának, mikor meg akart verni.

VEKERDYNÉ   Szóval verés azért van nálatok?

MÁRTA   Dehogyis van. Anyu csak mondja, hogy meg akar verni, de apu azt mondja, hogy nem kell engem meg­verni, mert jó kislány vagyok én.

VEKERDYNÉ   És amikor apád nem volt itthon?

MÁRTA   Akkor Csicsinkó bácsi mondta, és anyu akkor se vert meg. Csak egyszer volt egy kis pofon, amikor apu fényképét leejtettem az asztalról és az üvege eltört. Most haza akarok menni.

VEKERDYNÉ   Nem eszel egy kis kalácsot meg őszibarackot?

MÁRTA   Azt azért szeretnék… Apu mondta, hogy Kilián néni­től nem szabad semmit elfogadni, mert neki is kevés van. De ha maguknak több van, akkor apu talán meg­engedné… (Már nyúl a kalácshoz.)

VEKERDYNÉ   És nem szeretnél itt maradni nálunk?

MÁRTA   (eszik és a fejét rázza.)

VEKERDYNÉ   Nem szeretnél autón járni?

MÁRTA   (eszik és a fejét rázza) Autóm nekem is van. Apu most rugót tesz bele és magától fog járni.

SOFŐR   (levett sapkával belép) Ezer bocsánatot kérek, méltó­ságos uram, egy asszony lejött az eme­let­ről, mikor azt az illetőt, aki a kislányt hozta, haza­vit­tem, és azt mondta, hogy neki föltétlenül ide kell jönnie.

VEKERDYNÉ   Á, a kislány anyja. Jöjjön be, talán mindjárt átve­het­jük a kislányt. Érdekes kis vadóc ez…

BOROTÁNÉ   Én ugyan nem értek a politikához…

SAMODÁNÉ   (megjelenik az ajtóban, nagyon fel van dúlva, körülnéz) Jó estét kívánok. (Észreveszi Mártát.) Mártika, tedd le azt a kalácsot.

MÁRTA   Anyu, ezeknek sok van.

SAMODÁNÉ   Tedd le és menj ki az előszobába és várj meg.

MÁRTA   Igenis, anyu. (Kimegy.)

VEKERDY   (Kerecsenhez) Nem emlékszem rá, hogy…

VEKERDYNÉ   Jóasszony, mért küldte ki a kislányt? Érdekes kis vadóc, nekem nagyon tetszik. Én szívesen átveszem.

SAMODÁNÉ   Nem lehet azt… Nem lehet átvenni… Erről nem is volt szó… Hogy én a kislányomtól megváljak, arról ak­kor sem volt szó, mikor majdnem éhen döglöt­tünk… Itt a doktor úr, ő a tanú rá…

HARÁMI   Megbocsát, méltóságos uram, szegény asszony meg van zavarodva, nem tudja, mit beszél.

SAMODÁNÉ   Ha a doktor úr még emlékszik rá, akkor tudhatja, hogy ő beszélt rá a gyerektartási keresetre, mikor az ura­mat halottnak hittük. Mert a Kiliánné behozta, hogy ő megmondta neki, ki a gyerek apja, és hogy a dok­tor ki fog pörölni annyit, amennyiből meg tudunk élni.

HARÁMI   Meg van zavarodva, nem tudja, mit beszél.

SAMODÁNÉ   De erről nem volt szó… Hogy a gyereket elvigyék tőlem, arról nem volt szó. Akárkinek a gyereke, én szültem, én dajkáltam, én neveltem idáig…

VEKERDYNÉ   Mit beszél kegyed? Kinek a gyereke? Mókus, a te… Jézus Mária. (Borotáné karjába ájul.)

BOROTÁNÉ   (viszi ki) Mondtam, hogy én nem értek a politikához…

SAMODÁNÉ   Mért tetszett ezt velem csinálni, doktor úr? Hiszen amikor a zsidóbundát nem adtam előlegbe, akkor azt tetszett mondani, hogy nem adja be a keresetet, és keressek magamnak másik ügyvédet…

KERECSEN   És ön nem keresett?

SAMODÁNÉ   Dehogy kerestem! Minek a szegény embernek az ügyvéd? Hogy ez jöjjön ki belőle? Hogy egy anyától elvegyék a gyerekét? Nincs a munkásnak joga a saját gyerekéhez?

HARÁMI   De ha a kedves férje nem tűri a házban az idegen gyereket?

SAMODÁNÉ   Ha nem tűri, akkor… akkor. Istenatyám, hogy ebből most mi kerekedik!

HARÁMI   De Samodáné, csak nem akar dicséretet a nyolc év előtti erkölcstelenségért? És nem ingyen akarják a gye­reket, ötven dollárt fizetnek érte. Ötven dollárt. És úrilánynak nevelik… És maguk ötven dollárt kap­nak.

KERECSEN   Kolléga úr nem jól emlékszik az összegre.

HARÁMI   Hogy én mit kötöttem ki az ügyfelemmel, az kolléga urat ne érdekelje.

SAMODÁNÉ   Ki beszél itt pénzről? A gyerekemről van szó. És a házas­ságunkat törte össze. Hiszen holnap már a Ránki doktortól az egész ház tudni fogja, hogy a Veker­dyék akarják elvinni a gyereket. És maga azt hiszi, hogy a prolik olyan buták, hogy nem tudják, hogy miért? És én nem hazudhatok az uramnak. Az uram kitesz a házból. Most, amikor újra olyan boldo­gan éltünk. De én akkor se adom oda a gyerekemet, ha az utcán kell koldulnom vele… (Csöndesen.) Jó napot kívánok. (El.)

(Csend.)

KERECSEN   No, kolléga úr, ezt jól meg tetszett csinálni.

VEKERDY   Amíg ezt a gyereket kibeszélem a feleségemből, addig hónapok fognak eltelni, ügyvéd úrnak van még valami óhaja?

HARÁMI   Kérem, hatvan dollár volt kikötve, tekintet nélkül

arra, hogy az örökbefogadás létrejön-e.

KERECSEN   (hidegen) Kolléga urat internáltatni fogom a gazdasági rendőrséggel.

HARÁMI   Úgy? És én a miniszteri listát talán nem fogom bekopni a politikai rendőrségnél?

Függöny

Harmadik felvonás

KILIÁNNÉ   Gyerekek, apátok-anyátok még nincs itthon?

PISTA   Nincsenek, Kilián néni. Apának ülése van az übével. Anya nőgyűlésre ment.

KILIÁNNÉ   Egyszer pártnap, egyszer ülés, egyszer gyűlés, egyszer felvonulás. Mindig mondom, hogy a párt nem szegény embernek való. A gazdagok, azok igen, azok ráérnek!

MÁRTA   A párt segít a munkásokon.

KILIÁNNÉ   Ezt neked ki mondta, királykisasszony?

MÁRTA   Apu mondta, és amit apu mond, az igaz.

KILIÁNNÉ   Eridj már. Apád, mióta hazajött, egyebet se beszél: a párt meg a Szovjetunió, meg a Szovjetunió meg a párt. És te azt mind elhiszed neki?

PISTA   Ne tessék azt mondani, hogy a mi apukánk nem mond igazat!

MÁRTA   Mert akkor én kitiltom innen a Kilián nénit.

KILIÁNNÉ   Te ne szavalj itt annyira, királykisasszony, mert te már úgyse tartozol ide. Téged a méltóságosék örökbe fogadnak.

MÁRTA   Nekem van apukám is, anyukám is, engem nem lehet örökbe fogadni. Ma este meg is fogom mondani apukának.

KILIÁNNÉ   Hát eddig még nem mondtad meg?

PISTA   Apuka egész héten késő éjjel jött haza.

KILIÁNNÉ   Hat persze, most übé-elnök, most a gyárban is alszik. Azt hittem, legalább több krumplitok lesz most, hogy elnök lett belőle.

PISTA   Ma van a stabili. Holnap vége a krumplinak.

KILIÁNNÉ   Stabili van? Hát azt hiszitek, adtak már az új pénz­ből? A régiből sem adtak. Pedig szombat van, bémap. De csak jövő hétre ígérik. De ne szóljatok apátoknak, hogy megmondtam nektek, mert még megver.

PISTA   Apa csak a tőkéseket veri meg.

MÁRTA   Kilián néni nem tőkés, csak nincs osztálytudata.

KILIÁNNÉ   (nevet) Mit beszélsz, te tökmag? Mim nincs nekem?

MÁRTA   Apu tudja, kinek mije van, mije nincs, ő mondta, hogy Kilián néninek nincs osztálytudata. Hát mutassa, ha van.

KILIÁNNÉ   Te ne beszélj ilyeneket. Te autón fogsz járni, király­kisasszony. Meg se fogod ismerni a Kilián nénit, ha nem leszel itt.

MÁRTA   Meg fogom ismerni, mert itt leszek.

KILIÁNNÉ   Azt az ügyvéd jobban tudja.

MÁRTA   Az ügyvéd nem tud semmit. Az ügyvéd úgy tudta, hogy kezet kell csókolni annak a gazdag néninek, és én mégse csókoltam kezet. Én tudtam jobban.

KILIÁNNÉ   Na, addig is hámozzátok a krumplit vékonyan, mert még nem vagytok milliomosok.

PISTA, MÁRTA   (az ajtóhoz futnak) Anyuka, anyuska, jó estét!

SAMODÁNÉ   (nevetve) Kiliánné, maga már megint rontja a gyerekeket?

KILIÁNNÉ   Julcsa, te hogy beszélsz? Már megtanultad az uradtól…

SAMODÁNÉ   Hálisten, sokat tanultam az uramtól. Gyerekek, a leckéket megtanultátok? A krumplit meghámoztátok? Az ágyakat fölbontottátok?

PISTA   Minden meg van csinálva.

MÁRTA   Apu harisnyáját keresztöltéssel megstoppoltam.

SAMODÁNÉ   Bravó, kisasszony. Míg a vacsorát megfőzöm, men­jetek a szobába játszani. Beszélni szeretnék a Kilián nénivel.

MÁRTA   Kérd el tőle az osztálytudatát, azt mondja, hogy van neki! Gyere, Pista.

KILIÁNNÉ   Na, mi újság, Juliska?

SAMODÁNÉ   (a sparhert mellett) Semmi. Még nem szóltam az uramnak. Ma este fogom neki elmondani.

KILIÁNNÉ   Mit félsz tőle, mint a jóistentől? Hiszen most már nincs szó a gyerektartásról. Most már csak örök­be­fogadásról van szó. Meg vagy te bomolva, Julcsa, hogy utánaszaladtál a gyereknek és bemondtad, hogy nem adod oda. Hiszen az csak megtiszteltetés, ha egy méltóságos asszony neveli a gyerekedet.

SAMODÁNÉ   Az én gyerekemet én nevelem.

KILIÁNNÉ   Azóta járt nálam az ügyvéd, elmondta a részleteket. Minden proli megnyalná az ujját, ha ilyen cukrot szopogathatna. Az ügyvéd mondja, hogy száz dollárt kapnátok.

SAMODÁNÉ   Nem becsületes ember ez a maga ügyvédje, Kiliánné.

KILIÁNNÉ   Nem becsületes? Ügyvéd.

SAMODÁNÉ   Azzal ment el innen, hogy ha nem adom neki a bundát, nem adja be a keresetet. És mégis beadta.

KILIÁNNÉ   Mert a javadat akarta.

SAMODÁNÉ   Maga talán tényleg a javamat akarta, mikor rá­be­szélt, hogy pöröljem a Vekerdyt. De ez akkor volt, amikor a Jánost még halottnak gondoltuk. Rossz tanács volt.

KILIÁNNÉ   Ki tehet arról, hogy hazajött?

SAMODÁNÉ   Istenem-uram, maga úgy beszél, mintha baj lenne, hogy az uram hazajött.

KILIÁNNÉ   Hát abból lett ez a zenebona.

SAMODÁNÉ   Tönkretett engem ez az ügyvéd, aki csak keresni akar rajtunk.

KILIÁNNÉ   Ügyvéd, keresni akar.

SAMODÁNÉ   Egész héten készültem rá, hogy elmondom az uram­nak. De éjszaka jött haza mindennap. Mert nagy revízió van a gyárban. Hazajött, megette azt a falat ételt, amit főztem neki és lefeküdt és aludt, mint a halott. És hajnalba megint ki a gyárba. Nem volt szívem. Se ellene, se magam ellen. Mert elkerget, ha megtudja. De ma nyilván korábban jön haza. Mindent elmondok neki.

KILIÁNNÉ   Meg vagy gömölyödve, Julcsa? Az apaságot már nem kell elmondani, az már be van takarva.

SAMODÁNÉ   Mindent kitakarok.

KILIÁNNÉ   De hiszen az egészet elhallgathatod.

SAMODÁNÉ   Maga azt hiszi, hogy ez a Ránki doktor elhallgatja, hogy odavitte a gyereket? És hogy az ügyvéd, ha látja, hogy nem keres, tartja a száját? És a vezér­igazgató nem szól a Jánosnak?

KILIÁNNÉ   Ha eddig nem szólt…

SAMODÁNÉ   Mert most megy a nagy revízió. A János nem volt bent nála…

KILIÁNNÉ   Hát… a jóisten adjon neked erőt ahhoz, hogy elintézd… (Megy kifelé.) Nini, a Klein Piroska!

PIROSKA   Jó estét, Samodáné, jó estét Kiliánné…

SAMODÁNÉ   Piroska, Piroska, hát maga még megvan? Visszajött? Hálaistennek! Nem öltek meg? Tessék leülni. Ide üljön, a sparhert mellé…

PIROSKA   Köszönöm, nagyon kedves. Nem zavarom a mun­ká­já­ban?

SAMODÁNÉ   Dehogy zavar! úgy örülök! Mit gondol, milyen kevesen kerültek haza? Azt hittük, maga is oda­veszett. Honnan jön?

PIROSKA   Németországból.

KILIÁNNÉ   De mért olyan későn tetszett jönni? A háborúnak már másfél esztendeje vége. A többi zsidók már mind haza­jöttek. Azt mondjak, többen vannak, mint azelőtt.

SAMODÁNÉ   Kiliánné, hogy mondhat ilyet, mikor annyi sok száz­ezren elpusztultak!

KILIÁNNÉ   Én nem olvastam meg őket. Azt mondják, hogy sokan vannak.

PIROSKA   Nem tudtam előbb hazajönni. Apámat-anyámat elé­get­ték Auschwitzban, a két nővéremet Majdanekben.

SAMODÁNÉ   Az egész családot kiirtották?

PIROSKA   Ki. Engem munkára osztottak be. Iszonyú volt. De meg­úsztam. Aztán kórházban feküdtem, meg­gyó­gyul­tam.

SAMODÁNÉ   Hálaistennek!

PIROSKA   Ott tartottak ápolónőnek. Egy amerikai hadnagy belém szeretett és elvett…

KILIÁNNÉ   Hát akkor mért van itt? Mért nem ment Amerikába? Én négykézláb elmennék oda.

PIROSKA   Mikor hazarendelték, én nem kaptam beutazást. Aztán soká nem írt. Arra vártam. Aztán azt írta, hogy… De mindegy. Fölbontatta a házasságunkat.

KILIÁNNÉ   De pénzt csak küldött, dollárt?

PIROSKA   (legyint) Hazajöttem, mert jelentkezett egy unokanő vérem, hogy életben maradt.

KILIÁNNÉ   Kár. Mert ott jobban megy a népeknek. Mindenütt job­ban megy nekik, mint ebben a nyavalyás ország­ban.

PIROSKA   Én nem tudom, Amerikában hogy megy nekik. De amerre én hazautaztam, mindenütt nagyon rosszul megy nekik. És mindenütt haragszanak ránk, hogy túléltük a veszedelmet. Most az unokanővéremnel lakom, de mindenki, akinél a holminkat hagytuk, vas­villa­szemekkel néz rám. A boltunkat nem adja vissza, akire ráhagytuk, a lakásunkat nem kapom vissza attól, akit beültettünk és ez ma este az utolsó vizitem. A többiek mind azt mondták, hogy a holminkat elvitték az oroszok.

KILIÁNNÉ   Hát el is vittek mindent. Tőlem is elvitték, a magam holmiját is meg a zsidóholmit is.

SAMODÁNÉ   Mitőlunk nem vittek el semmit. Pedig még csak kulcsa se volt a szekrénynek. Megvan még a szép bundája, Klein kisasszony. (Bemegy a szobába.)

KILIÁNNÉ   Olyik helyről még a vánkoscihákat is elvitték. Nagy kivétel az, hogy a Samodáné visszaadja.

SAMODÁNÉ   (kijön, a bundával) Talán egy kicsit meg­molyo­so­dott. De azért szép meleg lesz télen.

PIROSKA   (tapogatja a bundát, feltépi a bélését, felsikolt örömében) Megvan! Megvan! A fülbevalóink és a gyűrűink megvannak. Drága Samodáné, nagyon-nagyon szépen köszönöm!

KILIÁNNÉ   Látod, Julcsa, szépen megköszöni. Érdemes volt négy esztendőn át tutujgatni.

PIROSKA   (megérti) Itt egy kis rubint gyűrű, tessék elfogadni!

SAMODÁNÉ   Csak tartsa meg, amije megmaradt, kisasszonyka. Magának most szüksége lesz rá. Nem volt semmi fáradságunk a bundával.

PIROSKA   (fölkel, menni készül) De igazán szívesen adom.

HARÁMI   (bejön) Jó estét. Bocsánat, Kiliánnéhoz jöt­tem, hogy megkérdezzem… Mert maguk vad­em­be­rek.

PIROSKA   Jó estét, Samodáné még egyszer: nagyon szépen köszönöm.

HARÁMI   Ez volt az a bunda? Ez volt az? Látja, Samodáné, ha ezt akkor ideadta volna, az ügy már régen el volna intézve, maguk megkapták volna a pénzt. És az ura már belenyugodott volna.

SAMODÁNÉ   Mért tetszett ezt csinálni velem? Mért nem kérdezte meg, mielőtt beadta a keresetet, hogy akarom-e még?

HARÁMI   Ugyan, lelkem, mit sopánkodik? Ha magától függene, maga már el is rontotta a boltot. Remélem, a kedves urának, aki übé-elnök, több esze lesz. Azért jöttem, hogy megtudakoljam, meddig fog ez az ügy még a levegőben lógni? Közben én három hónapig külföldön tartózkodtam s mihelyt hazajöttem, be akartam nyúj­tani a keresetet. De előbb elnéztem a vezér­igaz­gató úr lakására, és ott peren kívül öt perc alatt elintéztem, hogy…

SAMODÁNÉ   Azt tetszett mondani, hogy ez egy nagyon nehéz ügy …

HARÁMI   Ö… Másik ügyvédnek nehéz lett volna… De én meg­találtam a formát, amibe azonnal belementek… Ön azonban elszaladt onnan, és egy hét óta egy ige választ nem kaptam a kedves férjétől…

SAMODÁNÉ   Mert még nem beszéltem vele…

HARÁMI   Mit van ezen mit beszélni? Vekerdy Őméltósága az apaságot nem ismeri el. Nem fél a botránytól, hajlandó a torvény előtt megesküdni, hogy egy ujjal sem nyúlt magához…

SAMODÁNÉ   Ó, a tűzrevaló! Megesküszik?

HARÁMI   Meg. Ezzel az apasági kereset megbukott. De az én ékes­szólásomra hajlandó a gyermeket örökbe fo­gad­ni, és ajándék fejében száz dollárt, nyugta elle­né­ben kifizetni. Ebből nekem, megállapodás szerint, öt­ven jár. Maga ugyan elrontotta az ügyet, de még rend­be hozhatja, ha az urával aláíratja a nyugtát. Itt van a nyugta, elhoztam magammal. Csak ide a sarokba.

SAMODÁNÉ   Tegye el azt a nyugtát. Maga nem fog keresni se az én szégyenemen, se azon, hogy az uram, ha meg­mon­dom neki, el fog kergetni a háztól.

HARÁMI   Hát megdicsérni nem fogja. De lesz annyi esze, hogy ha a zabigyerekért ötven dollárt zsebre tehet, azt nem fogja az ablakon kihajítani. Nem olyan időket élünk. És figyelmeztetem, hogy hiába akarja az esetet titokban tartani, én elmegyek hozzá a gyárba, és töviről hegyire elmondom neki.

SAMODÁNÉ   Már mehet is az ügyvéd úr, mielőtt a mosogató ronggyal kiverem. De hogy elmondja, arra nem lesz szükség, mert a gyereket maga nem fogja megkapni tőlem. Ott az ajtó, ügyvéd úri

HARÁMI   Nana, kérem. Elmegyek én magamtól is. Nézd csak, Csicsinkó úr, aki nem hitte el, hogy a gyereket Öméltóságához viszik. Most már elhiszi?

SAMODÁNÉ   Ki innen! (Harámi kiszökken.)

CSICSINKÓ   Kidobtad ezt a varangyot? Jól tetted. Bár sose kezd­tünk volna vele!

HARÁMI   (visszadugja a fejét) Kiliánné, maga még marad?

KILIÁNNÉ   (sötéten) Maradok. De Csicsinkó úr is későn bánkódik. Olyan nagy okos ember, mozgalmi ember, mért hagyott bennünket belemenni a pocsolyába?

SAMODÁNÉ   Hagyja ezt, Kiliánné. Ne bántsa a Csicsinkó bácsit, örülök, hogy elnézett hozzánk. Mért jön olyan ritkán? Múlt hét óta, mikor kölcsönadta a Mártikat a Ránki doktornak, nem volt nálunk. Nem érdeklik már a gyerekek?

CSICSINKÓ   Dehogynem, Julcsám. Itt lennék én minden este. De, őszintén bevallom, félek attól, amit csináltunk. A fene egye meg a pártomat.

KILIÁNNÉ   A pártját? Mi köze ehhez a pártjának?

CSICSINKÓ   Ehhez maga nem ért, ebbe ne kotkodáljon bele.

KILIÁNNÉ   Nana! Most még gorombább, mint mikor itt lakott.

CSICSINKÓ   Neked meg kellene értened, Julcsám, két hónap óta magad is kommunista vagy. Nem maradhat az ember büntetlenül a szocdemek között a mi mai időnkben.

SAMODÁNÉ   Ennyire én még nem értek a politikához. Munkáspárt az egyik is, a másik is.

CSICSINKÓ   Igen, fiam, de az egyik, a szocdem, tele van kétséggel és bizonytalansággal, nem hiszi el, hogy ez a demok­rácia tartós, hogy ezért csakugyan mindent föl kell áldozni. És folyton a polgárság felé pillog, hogy azokkal jóba kell lenni, nem szabad szakítani. És most, látod, itt ez a marhaság, amit elkövettünk.

SAMODÁNÉ   Hiszen nem mi követtük el, hanem…

CSICSINKÓ   Hanem ki?

SAMODÁNÉ   Hanem… az ügyvéd.

CSICSINKÓ   Eridj már, aki ügyvédhez nyúl, annak tudni kell, mi­hez nyúlt. Hát persze, hogy az ügyvéd csinálta, de ki mondta neki, hogy csinálja? Mi mondtuk neki.

KILIÁNNÉ   Ez így is van.

CSICSINKÓ   Maga csak hallgasson, magánál nem tudom, nem kötött-e ki magának percentet az ügyvédnél?

SAMODÁNÉ   De Csicsinkó bácsi!

KILIÁNNÉ   Hogy mondhat ilyet? Nem fél, hogy megveri az isten?

CSICSINKÓ   (gőgösen) Régi szocdem nem hisz istenben.

KILIÁNNÉ   Hát akkor majd én verem le a ciroksepríível a képéről a borostát.

CSICSINKÓ   Maga csak ne verekedjen, Kiliánné. Maga is benne van a főzőcskében. Én is benne vagyok.

KILIÁNNÉ   Na és ha benne vagyok? Rosszban vagyok benne? Én is azt akarom, hogy a munkásosztálynak jobban men­jen. Nem nézhettem, hogy a gyerekek a fölszabadulás után jobban éheznek, mint azelőtt. És azt gondoltam, hogy jobb, ha a királykisasszonyból úrilány lesz és ennek a söprűnyél-asszonynak meg a Pistinek is lesz enni­valója. Ezt akartam, mikor a Julcsa férje még halott­nak számított, és ezt akarom ma is, amikor olyan eleven, hogy soha sincs itthon. Ma szombat este van, hol az urad, Julcsa? Üzemi ülésen, párt­ülé­sen vagy népgyűlésen? Lesz abból kenyér? Lesz nyavalya­kórság. Az lesz, hogy visszajönnek az urak, az uradat felakasztják, és tik éhen döglötök! (Kimegy, becsapja az ajtót.)

SAMODÁNÉ   Na, ezt nagyon megharagította, Csicsinkó bácsi.

CSICSINKÓ   Meg hát, mert nagyon haragszom magamra. Az isten verje meg a hitemet…

SAMODÁNÉ   Régi szocdem nem hisz istenben.

CSICSINKÓ   Eh, fiam, én már abban is hiszek. Csak a mi dol­gaink­ban nem hiszek. Szocdem vagyok én a kisujjam porcikájáig.

SAMODÁNÉ   De mit jelent az, Csicsinkó bácsi?

CSICSINKÓ   Hogy ha öt-hat lépésre előre visznek a kommunisták, akkor elakadok. Nem látom az utat, nem látom a jö­ven­dőt. Fölosztottuk a földet, tudom, de én csak azt lá­tom, hogy mennyi csirkefogónak hagytuk meg a három­száz holdját. A munkásság fölépítette a gyárunkat, de én csak azt látom, hogy visszaadtuk a Vekerdyeknek. üzemi bizottságunk van, de én csak azt látom, hogy az elnökét korrupció miatt el kellett csapnunk. És most látom, hogy az urad, mint übé-elnök, hogyan csatázik, most egész héten nagy revíziót csinált, de én nem hiszem, nem hiszem, nem hiszem, hogy ő fog győzni, mert tudom, hogy ez a Vekerdy mindent el tud intézni a minisztériumokban.

SAMODÁNÉ   A János nem hagyja magát.

CSICSINKÓ   És mi ezt a gyerek-ügyet elébe dobtuk akadálynak. Összedűl a családja, és úgy fest, mintha meg akarta volna zsarolni ezt az igazgatót. És mit csináljon, szegény, ha mink elindítottuk ezt az izét? És mért ne indítottuk volna el, mikor úgy nézett ki, hogy ebből kenyér lesz a családjának?

SAMODÁNÉ   Én nem akartam. Én nem adtam oda a bundát, amit az ügyvéd előlegbe kért. Én azt hittem, nem adja be a keresetet.

CSICSINKÓ   Dehogynem indítottuk el! Kiadtuk a szégyenedet az ügyvednek. Hogy hihettük, hogy nem akar pénzt csinálni belőle? Azért ügyvéd!

SAMODÁNÉ   El fog kergetni a János, el fog kergetni.

CSICSINKÓ   Hát mit csinálhat egyebet? Szegény embernek is van becsülete.

SAMODÁNÉ   (az ajtóhoz megy) Gyerekek, gyertek, itt a vacsora!

PISTA, MÁRTA   (bejönnek) Jó estét Csicsinkó bácsi.

MÁRTA   Csicsinkó bácsi, hozott valamit?

CSICSINKÓ   Meg akartam csinálni az autódat, királykisasszony, de apád elvette, hogy rugót tesz bele, és akkor magától is tud szaladni.

MÁRTA   Éljen! éljen! mégis lesz autóm, pedig itthon maradok!

SAMODÁNÉ   Gyerekek, ma utoljára van csak krumplileves vacso­rára.

PISTA   Van kenyér is?

SAMODÁNÉ   Van. szép, friss kenyér van.

PISTA   Akkor meg lehet enni a krumplilevest is.

MÁRTA   De anyuka, tegnap azt ígérted, hogy ma este hús is lesz.

SAMODÁNÉ   Holnap, gyerekek, holnap lesz a húsnap. Mert nagyon későn kaptunk az ÚJ pénzből előleget. És mire eljöttem a gyárból, már be voltak csukva a boltok. És piac szombaton csak kettőig van. De holnap talán még borjúhúst is tudok venni az új pénzen. Kiadja a mészáros, hátul, az udvarra. Borjusült lesz, királykisasszony… (Elfordul, halkan.) Ha még itt leszünk.

PISTA   Mutasd az új pénzt, anyuka!

SAMODÁNÉ   (tálal, aztán odaad egy forintot.)

MÁRTA   Jé, ezüstpénz, igazi ezüstpénz!

PISTA   A tanító úr mondta, hogy nem ezüst, csak alumínium. (Feldobálja, megköpködi.) Apád-anyád idejöjjön! Ebből most sok lesz a munkásosztálynak!

CSICSINKÓ   Jaj, fiam. Nem is kellene sok. Csak elég kellene. De az se lesz. Attól félek én, hogy Magyarországon már soha tisztességes munkabérek nem lesznek.

SAMODÁNÉ   Csicsinkó bácsi, maga is úgy beszél a gyerekekkel, mint a Kiliánné.

CSICSINKÓ   (a saját szájára üt) Igazad van, Julcsám, igazad van. De mit csináljak magammal, ha már ebbe se hiszek? Ki kellene engem fordítani egészen.

SAMODÁNÉ   Nem vállalja már a szabó, Csicsinkó bácsi. Nem elég friss az anyag.

JÁNOS   (bejön, egy kis fehér csomag és egy nagyobb van a kezében) Megjöttem, gyerekek, jó estét!

SAMODÁNÉ   Jó estét!

GYEREKEK   (fölkelnek, apjukhoz futnak) Jó estét, apuka, jó estét.

MÁRTA   (fölkúszik rá, megcsókolja) Jaj, de szépen meg vagy borotválva! Olyan sima az arcod!

JÁNOS   Két ülés közt megberetválkoztam, a stabili örömére!

MÁRTA   És hoztál is valamit?

JÁNOS   Persze, hogy hoztam. Jó estét, Csicsinkó elvtárs! Szép, hogy elnézett hozzánk! Mióta nem lakik nálunk, lenéz bennünket.

CSICSINKÓ   Itt voltam a múlt héten is, mikor…

JÁNOS   Mikor?

CSICSINKÓ   Mikor nem voltál itthon. Majd a Julka elmondja. Megyek is már. Tudom, hogy szeret az ember a családjával egyedül maradni.

JÁNOS   Maga nyolc év óta a családhoz számít. Meghívom vacsorára (nevet), ha van valami vacsoránk.

SAMODÁNÉ   Egy tányér krumplileves neki is jut.

JÁNOS   (kedvesen) Csak krumplilevest főztél, mikor kezedben a Dárius kincse, az új pénz?

SAMODÁNÉ   De nem lehetett bevásárolni már. Későn adták ki az előleget a heti bérre.

JÁNOS   De a végén kiadták, nem? Elég bajomba került. A főkönyvelő nem tudott bemenni a Nemzeti Bankba. Az alkonyvelőnek a bérlistát kellett összeállítani, a mellékkönyvelőnek nem volt igazolványa. Vekerdyvel nem lehetett beszélni, mert a minisztériumba szaladt. De a végén kiverekedtük. Ki bizony, öt forintot pro koponya!

SAMODÁNÉ   Üljetek le.

JÁNOS   Leülünk. És megesszük az utolsó inflációs vacsorát. De azért megünnepeljük a stabilit. Hoztam a gyere­kek­nek a kocsmából egy pár igazi, valódi virslit. (Kipakolja.) Tessék!

MÁRTA   Ez virsli?

PISTA   Éljen a virsli! Én már láttam ilyen görbe húst. A Szerencsi, akinek a papája textillel feketézik, hozott egyet az iskolába. De az csak egy volt, ez még kettő!

JÁNOS   Ezt úgy híjják, hogy egy pár. Mint a harisnyát, vagy a kesztyűt. Juliskám, csak egy kicsit meg kell melegí­teni, mert meg van főzve már. Nyersen nem akarta ideadni. Akkor nem számíthatott volna érte egy forint húszat.

SAMODÁNÉ   Jézus Mária. Egy forint húszat adtál ki az öt forintodból egy pár virslire? Vagy te többet kaptál?

JÁNOS   Nem. Előlegbe mindenki csak öt forintot kapott. Hiába akartak az übének és a vezető munkásoknak tízet adni, nem engedtük meg.

SAMODÁNÉ   Pedig, istenem, ránk fért volna.

JÁNOS   Nem engedtük. Abból megint szájalás lett volna. A hét folyamán kifizetik az egész bért új pénzben és most már komoly különbség lesz a bérekben. Nagy difi lesz, ha a melós hatvan vagy hetven forintot keres meg egy héten. Rendbe jövünk mink, gyerekek, rendbe!

PISTA   A főtisztelendő úr azt mondta a hittanórán, hogy imádkozzunk a forintért, mert annak csak az imádság lesz az alapja.

JÁNOS   Ravasz ember a ti papotok, Pistikém. De nem szabad elhinni, amit mond. Lesz a forintnak más alapja is, mint az imádság.

PISTA   Mi a pénz, apuka?

CSICSINKÓ   A pénz az értékcsere eszköze, ezt még fiatal­korom­ban tanultam.

PISTA   És mi az értékcsere?

CSICSINKÓ   Az a kereskedelmi forgalom.

PISTA   És mi a kereskedelmi forgalom?

JÁNOS   Na, most mondja, Csicsinkó bácsi, hogy a keres­kedelmi forgalom az a társadalom vérkeringése… Pistikém, egy este, majd ha ráérek, elmagyarázom neked, mi a pénz.

PISTI   Te tudod, apuka?

JÁNOS   Tudom, fiam.

PISTA   Te mindent tudsz, apuka?

JÁNOS   Nem, fiam, nem tudok mindent, de annyit tudok, hogyha a munkánk jó lesz, akkor a forint is jó lesz. Ha a munkánk elromlik, akkor a forint is elromlik.

SAMODÁNÉ   Ilyen egyszerű ez, János?

JÁNOS   Ilyen egyszerű, Juliskám.

SAMODÁNÉ   De hiszen eddig is dolgoztunk. Az arcunk verej­té­kével dolgoztunk.

JÁNOS   De eddig csak a helyreállításon dolgoztunk. És a régi pénzünk alapját elvitték a németek és széjjellődözték a levegőbe. És ami megmaradt, azt kivitték az urak külföldre.

SAMODÁNÉ   Külföldre, János? De hiszen a mi urunk külföldről jött haza és visszaadták neki a gyárat, amit mi állítottunk helyre.

CSICSINKÓ   Az ám, János, hol itt a szocializmus?

JÁNOS   Azt is megmondom nektek, ha a gyerekek előbb szépen lefeküdtek.

PISTA   De mi is szeretnénk hallani.

MÁRTA   Apu, a virsli az már szocializmus?

JÁNOS   A virsli kislányom csak jó, de még nem szocializmus. Menjetek lefeküdni.

PISTA   Te mindig olyan szépeket meséltél az Oroszországról.

JÁNOS   Igen, de most már kilenc óra elmúlt, Oroszországban már tizenegy óra van, már régen alusznak a gyere­kek. Itt az autód, királykisasszony, most ha felhúzzák, magától szalad.

MÁRTA   Muti, muti!

JÁNOS   Egyszer megmutatom, aztán lefekvés. (Felhúzza a rugót, letérdel, a gyerekek köréje, az autó szalad.)

PISTA   Éljen! Ez már szocializmus!

MÁRTA   A mi apukánk a szocializmus!

SAMODÁNÉ   Na gyerekek, szépen bemenni, ott a mosdótál, megmosni a kezeteket, fületeket, lefeküdni. (Viszi őket.)

MÁRTA   (visszafordul) Holnap kiviszel bennünket a ligetbe?

JÁNOS   Ki, ki, kislányom.

MÁRTA   Felültetsz a hullámvasútra?

JÁNOS   Fel, fel, kislányom! Jóccakát! Szép álmokat.

CSICSINKÓ   Na, én is elnézek haza…

JÁNOS   Csicsinkó, mit szól, hogy megtaláltuk a nyers­anya­got? Hat pinceraktár van tele alumíniumlemezekkel! És az új automatákat, amiket 43-ban hoztak be Német­országból. Mind megvan, még csak meg se rozs­dásodtak. Olyan edényt fogunk előállítani, hogy a háziasszonyok fél lábra állnak örömükben.

CSICSINKÓ   Ésa Vekerdy olyan vastagra hízik…

JÁNOS   Hogy el se fog férni a gyárban.

CSICSINKÓ   Na, megyek már, megyek már, köszönöm a vacsorát…

KILIÁNNÉ   (bejön) Bocsánat… csak benéztem, hogy a Samoda úr itthon van-e már? Nem szokott ilyen korán idehaza lenni.

JÁNOS   Itthon vagyok én, amikor lehetek.

KILIÁNNÉ   Mit ér az, amikor sohase lehet? Mindig csak a mozgalom meg a mozgalom…

JÁNOS   Es azt maga nem szereti, Kiliánné?

KILIÁNNÉ   Nem, én azt nem szeretem. Nem jön ki belőle semmi jó. Se azelőtt, se most. Mert az urak azért urak. Most is azok. Én tudom, hogy a Samoda úrnak ezentúl nehéz lesz a sorsa…

JÁNOS   Kiliánné, honnan veszi ezt a csacsiságot a stabilizáció napján?

KILIÁNNÉ   Hát az ügyvédtől.

JÁNOS   Micsoda ügyvédtől?

KILIÁNNÉ   Hát aki az egész ügyet eszközölte… De azért mégis disznóság, amit a Csicsinkó mondott, hogy én percentet kapok utána.

JÁNOS   Micsoda percentet?

KILIÁNNÉ   A Harámi doktortól. Nem olyan gazember az, amilyen­nek most látszik, amikor kicsit le van csúszva. Minket nagyon tisztességesen megvédett.

JÁNOS   Nem értem, Kiliánné. Mert kellett magukat megvé­de­ni?

KILIÁNNÉ   Mert mikor a zsidó holmit eladtuk, akkor a zsidók az uramat följelentették, és törvény elé vitték. És el is nyomta az uramat a törvény, ez a híres demokrácia, de odajön hozzám az ügyvéd a törvényszék folyosó­ján, és ajánlkozott, hogy megvédi az uramat a NOT-nál, csak hadd fellebbezzen az ügyész súlyos­bításért. És az uramat föl is mentették. És egy vasat se kért.

CSICSINKÓ   Ingyen védte meg az urát? Ez az ügyvéd? Kinek meséli ezt?

KILIÁNNÉ   Ingyen védte, lehet mondani. Csak aztán, ha honoláriumba kapott valami holmit vagy ékszert, amit ő maga nem mert eladni, akkor mink adtuk el. Hát ez a mi összeköttetésünk.

CSICSINKÓ   És ezt az ügyvédet eresztette maga ránk?

JÁNOS   Csicsinkó bácsi, maga tudja, miről beszél a Kiliánné? Kire eresztette rá az ügyvédet?

CSICSINKÓ   Rám meg a Juliskára. De esküszöm, hogy kapni akart belőle.

KILIÁNNÉ   Ezt ne tessék mondani! Ezt ne! Nekem is van becsü­le­tem. Én nem tehetek róla, hogy a Julcsa nekem nyolc évvel ezelőtt elmondta a titkot. Én meg is őriz­tem, úgy mint maga, híres szervezett munkás. Csak ami­kor az ügyvéd nálam volt, hogy nem tudok-e vala­mi ügyet, akkor kérdeztem meg, nem tudna-e a gyere­kügyből pénzt csinálni, mert maguk, maga is Csicsinkó úr, itt ültek és éheztek.

JÁNOS   Micsoda gyerekügyről beszél?

KILIÁNNÉ   Arról, hogy a Mártika a Vekerdy gyereke.

JÁNOS   (megkapja és megrázza Kiliánnét) Kié? Mit mond maga?

KILIÁNNÉ   A méltóságos úré… És az ügyvéd azt mondta, hogy annyi pénzt ás ki belőle, hogy mind megélhetnek… Gondoltam, erre jó lesz az ügyvéd. És a Csicsinkó úr nem mondta, hogy ne csináljuk.

SAMODÁNÉ   (kijön a szobából) János, mért bántod a Kiliánnét?

JÁNOS   Nem bántom már (elereszti). Nekem nem mondtatok, nekem nem!

KILIÁNNÉ   Mért mondtam volna? Gondoltam a Csicsinkó úr, a nagy mozgalmi ember tudja, hogy kell-e szólni vagy sem. Nem vagyok én rossz asszony, tessék elhinni, ha nincs is osztálytudatom. Jóccakát kívánok… (El.)

JÁNOS   (elkomorodva) Jóccakát.

CSICSINKÓ   Én is megyek, János. Ne bántsd a feleségedet. Tisz­tes­séges asszony az. (Kihúzódik.)

JÁNOS   Felforrt bennem az indulat… Megráztam a Kiliánnét. Azt hittem, hogy hazudik.

SAMODÁNÉ   Nem hazudott, János…

JÁNOS   Nem hazudott? Nem hazudott?

SAMODÁNÉ   Nem, János. Ma este akartam neked mindent elmondani.

JÁNOS   Hát gyere, ülj le… Jaj, micsoda szenny ez!

SAMODÁNÉ   Tudom, hogy elkerget magától… (A köténye sarkával törli a szemét.)

JÁNOS   Ne sírj, fiam. Azzal nem segítünk magunkon. Mondd el szépen sorjában, mi történt ezelőtt nyolc esz­ten­dővel.

SAMODÁNÉ   Hát az igazgató nem mondta el, hogy mit akartunk tőle?

JÁNOS   Nem. Az igazgató egész héten rám se nézett, amíg a nagy revíziót csináltuk. Neked kell ezt elmondanod. És kellett volna… ezelőtt nyolc évvel.

SAMODÁNÉ   Akkor már akkor elkergetett volna…

JÁNOS   Hát… ha urak szajhája lettél…

SAMODÁNÉ   (felforr) Nem lettem. Nem voltam. Elmegyek a háztól, de ne beszéljen így velem. Hűséges asszonya voltam tizenegy éven át!

JÁNOS   És a gyerek?

SAMODÁNÉ   Az akkor volt, harmincnyolcban, mikor magát be­vitték. Szeptemberben. A méltóságos úr még nem volt ilyen öreg…

JÁNOS   Nincs most méltóságos úr… A szeretője lettél? Viszo­nyod volt vele? Hogy keveredtél Össze vele?

SAMODÁNÉ   Jézus Máriám, hogy gondol ilyet! Mondom, hogy szep­tem­berben volt. Maga a rendőrségen. Én takarí­tásból éltem, és a Csicsinkót idevettem lakni hozzánk. Mert kicsi volt a kereset, nagyon kicsi. És a Pista már kétéves volt, etetni kellett…Magát lefogták, bevitték a Zrínyibe. És itthon házkutatás volt, föltúrták az egész lakást, és ordítoztak, hogy mutassam meg, hol vannak a titkos iratok, még a pincénkbe is lementek, hogy nincs-e ott a nyomda. A Csicsinkó meg minden­nap rettegett, hogy maga bemondja, hogy tőle kapta a röpcsit.

JÁNOS   Ezt tudom. Ezt elmondtátok, mikor kijöttem, de egyéb semmit. Semmi egyebet.

SAMODÁNÉ   Egy ideig megpróbáltam ételt bevinni a Zrínyibe. De nem fogadták el. Azt mondták, politikainak nem jár kívülről koszt. De a tolvajok és betörők hozzá­tarto­zóitól elfogadták.

JÁNOS   Hát ez így volt… Az elvtársak ezt is elfelejtették…

SAMODÁNÉ   Akkor tanultam meg, hogy munkásnak lenni rosszabb, mint betörőnek.

JÁNOS   Kommunista munkásnak mindenesetre rosszabb volt.

SAMODÁNÉ   Az ötödik héten jött hozzám egy leány, azt mondta, a Vörös segélytől, és adott egy kis pénzt, és én főztem egy jó ebédet és megpróbáltam bevinni… A sorban ott beszélték, hogy nagyon verik a politikaiakat, de a betörőkhöz nem nyúlnak. Azt hittem, csak ijesztgetni akarnak. De akkor – egyszer – elfogadták az ételt, és csomagban kiadták a fehérneműdet, hogy haza­vigyem, kimosni. És akkor láttam, hogy az inged meg a harisnyád csupa vér.

JÁNOS   Mert drotkorbáccsal verték a hátunkat meg a talpunkat.

SAMODÁNÉ   Napokon át sírtam… A hetedik héten alig volt már mit ennünk. A Csicsinkó adott valamit a lakbéren fölül is, de akkor még neki is volt valami asszonya, az vitte el a keresetét.

JÁNOS   Jóember volt a Csicsinkó, de mindig nagy csacsi.

SAMODÁNÉ   A nyolcadik héten aztán a Kiliánnét hívták, menjen ablakot mosni az igazgató úrhoz. És a Kiliánné engem küldött maga helyett, mert, azt mondta, énrám jobban rám fér az a négy pengő kereset.

JÁNOS   Szóval így kerültél bele?

SAMODÁNÉ   Így. Nem rosszból tette a Kiliánné. Igazán azért küldött, hogy keressem meg a napszámot.

JÁNOS   No mindegy, fiam, mondd tovább.

SAMODÁNÉ   És én elmentem és megpucoltam az ablakokat, úgy, ahogy kell, előbb mosóronggyal, aztán szép fehér papírral, amit a konyhában adtak. Mikor a dolgozó­szo­bában álltam a létrán, bejött az igazgató úr, és elkez­dett az íróasztala mellett dolgozni. És beszél­ge­tett velem, elmondtam a sorsunkat, és úgy tett, mint­ha figyelné a szavamat. Aztán lehívott a létráról, el­kezd­te simogatni a fejemet, és én sírtam, és ő el­mondta, hogyha ő akarja, magát kiengedik a vizs­gálati fogságból… És elkapott… Nem mertem ellen­kezni… így történt.

JÁNOS   (hallgatás után) Szóval: miattam történt?

SAMODÁNÉ   (némán rábólint.)

JÁNOS   És a Mártika?

SAMODÁNÉ   Mikor maga egy hónap múlva kijött a fogságból, akkor én már tudtam, hogy víselos vagyok, de nem mertem szólni, féltem, hogy maga leüti az igazgatót… Úgyis olyan nehezen vették vissza… Mikor a Mártika meg­született, azt mondtuk, hogy nyolchónapos gye­rek. De nem volt az. Rendes, kilenchónapos gyerek volt, nagyon szép, rendes kislány, és mert maga na­gyon szerette, én se tudtam haragudni rá.

JÁNOS   Gyerekre nem lehet haragudni. Többször nem voltál az igazgatónál?

SAMODÁNÉ   Nem is láttam többször.

JÁNOS   És így történt, ahogy' elmondtad?

SAMODÁNÉ   Így. Esküszöm az egy élő istenre.

JÁNOS   Hagyd, fiam, az istent, nincs annak köze a munkások dolgához.

SAMODÁNÉ   És amikor a Mártika nőtt, én mindig megijedtem, mikor kiütközött rajta, hogy nem közülünk való. A haja olyan finom volt, mint a selyem…

JÁNOS   Ha mossák a gyerek haját, akkor minden gyereké finom.

SAMODÁNÉ   És olyan kis keze volt, és úgy tudott kényeskedni, hogy a Kiliánné elnevezte királykisasszonynak…

JÁNOS   Kis keze van minden gyereknek, amíg nem dolgozik, és ha kényeztetik, hamar lesz belőle király­kis­asszony… És hogy jutott eszetekbe a gyerektartás, teljes nyolc esztendő után?

SAMODÁNÉ   Mert azt hittük, hogy te odavesztél Oroszországban. És nagyon-nagyon rosszul ment a sorunk. Hiszen látod hogy élünk. Kiliánné mondta, hogy most itt a demokrácia…

JÁNOS   Mégis jó valamire Kiliánnénak is a demokrácia.

SAMODÁNÉ   És Csicsinkó is azt mondta, hogy ez az igazi osztályharc, fizessenek a gazdagok.

JÁNOS   (a fejéhez kap) Jézus Mária!

SAMODÁNÉ   A Kiliánné azt mondta, hogy az ő ügyvédje megnyeri a port, mert az ügyvéd azt mondta, hogy nem is lett volna pör…

JÁNOS   Persze, csak zsarolás lett volna.

SAMODÁNÉ   Nem, az se lett volna. Mert az ügyvéd, mikor meg­tudta, hogy nálam van a Klein Piroska bundája, azt kérte előlegbe.

JÁNOS   (felugrik) De te nem adtad?

SAMODÁNÉ   Nem, persze, hogy nem. És akkor az ügyvéd azt mondta, hogy keressek magamnak másik ügyvédet. És azzal ment el, hogy nem adja be a keresetet.

JÁNOS   Hol a Klein Piroska bundája?

SAMODÁNÉ   Ma vitte el, és megtalálta benne a belevarrt ékszereit.

JÁNOS   Ez jó, ez nagyon jó!… És te hogy' gondoltad, mi lesz most? Én, a Vekerdy-gyár übé-elnöke tartásdíjat fogadok el az igazgatótól?

SAMODÁNÉ   Nem tartásdíjról van már szó. Örökbe akarja fogadni a gyereket.

JÁNOS   A mi gyerekünket?

SAMODÁNÉ   Az ügyvéd csinálta ki… De én megmondtam, hogy nem adom a gyerekemet, és hogy mindent elmondok neked, és ha te azt gondolod, hogy széjjelbontottam az életünket, akkor én elmegyek tőled a Mártikával és itt hagyom neked a Pistit. Te azt mondod, hogy ezentúl jobban fog menni a dolgozónak. El fogom tartani magunkat…

JÁNOS   És velem mi lesz?

SAMODÁNÉ   Te veszel magadnak egy másik asszonyt. Kapsz is biztosan.

JÁNOS   Hát… ha keresek, mert most éppen az a gondom, hogy asszonyt keressek, akkor kapok. De keresek-e?

SAMODÁNÉ   Nem élhetsz egyedül. Kell, aki főzzön, mosson rád, kell, aki melléd bújjon, ha nagyon elgyötörtén jössz haza a gyárból…

JÁNOS   Idehallgass, Juliskám. Miközben elmondtad ezt a tör­té­netet, folyton azt kérdeztem magamban, hogy én most másképp érzek-e irántad, mint azelőtt? Amikor még nem tudtam, hogy egyszer, valamikor, nagyon rossz időkben, munka közben baleset ért. De én nem érzek másképp. Ezek olyan úri tragédiák. De mi nem vagyunk urak. Bár az urak ránk diktálták az erköl­csüket. Hát persze, hogy Oroszországban, amikor már kijártunk a táborból, volt nekem asszonnyal dol­gom… De azért mindig az kószált a fejemben, hogy neked idehaza, mégse szabad. Ilyenek vagyunk.

SAMODÁNÉ   Ó, Jánoskám, soha, amíg távol voltál, férfi meg csak eszembe se jutott…

JÁNOS   Juliskám, én becsületes asszonynak ismerlek, s nem gondolom, hogy elveszett a becsületed, mert ez a… ez a disznó egyszer hozzád nyúlt. A fogságom ideje alatt sem volt senkid. Az én asszonyom maradtál, még akkor is, amikor halottnak hittél…

SAMODÁNÉ   Jaj, Jánoskám, olyan leromlottan, ahogy én most vagyok, kinek kellettem volna?

JÁNOS   Szegény embernek sovány az öröme. Most talán meghizlaljuk egy kicsit.

SAMODÁNÉ   De a Mártika tényleg nem a te gyereked.

JÁNOS   Nem érzem, hiába mondod, úgy játszottam vele, mint­ha az enyém lett volna, úgy neveltem, amikor időm volt, mintha az enyém lett volna. És most egy­szer­re nem az enyém? A föld azé, aki műveli. A gye­rek azé, aki neveli. Nem adhatom én oda az én kis­lányomat, akire olyan vágyakozva gondoltam négy teljes esztendő alatt… ügyvédeknek, uraknak. (Bemegy a szobába.)

SAMODÁNÉ   János, hová mégy?

JÁNOS   Megnézem a gyerekeimet.

VEKERDY   (benyit) Nem tudom, jó helyen járunk-e? Bocsánat, itt lakik Samoda János úr?

KERECSEN   Jó estét kívánok.

SAMODÁNÉ   Itt lakik, kérem, őt tetszik keresni, vagy engem?

VEKERDY   Az urát, jóasszony.

KERECSEN   Ön már a múlt héten nyilatkozott az ügyben.

SAMODÁNÉ   És önök most vele is beszélni akarnak?

KERECSEN   Sürgős üzleti dologban.

SAMODÁNÉ   Nem üzlet az én gyerekem. Nem adom, nem adom.

VEKERDY   (türelmetlenül) Jó, kérem, ez már az ön dolga. De nekünk egyéb elintéznivalónk van a kedves férjével. Elnézést kérünk, hogy a családja körében zavarjuk. Vagy még nem jött haza?

SAMODÁNÉ   (az ajtóhoz megy) János, a vezérigazgató úr van itt.

JÁNOS   (az ajtóban) Kicsoda?

KERECSEN   A vezérigazgató úrral voltunk bátrak idefáradni.

JÁNOS   Bocsánat, hogy csak ingujjban vagyok. Nem tudtam, hogy szerencsém lesz az urakhoz. (Fölveszi a kabátját.) Tessenek helyet foglalni. Juliskám, menj be a gyerekekhez. Ébren vannak még.

(Vekerdy és Kerecsen leülnek.)

JÁNOS   Azt hiszem, tudom miről lesz szó. De ön, ügyvéd úr, ön is tudott a pincéinkben levő nagy alumínium- lerakatról?

KERECSEN   (bizonytalanul) Nem, kérem, én csak a gyár jogi ügyeivel foglalkozom.

VEKERDY   Az alumínium-lerakatról mindenki tudott…

JÁNOS   Mindenki?

VEKERDY   Aki a gyár ügyeivel foglalkozott…

JÁNOS   Én most már harmadik hónapja foglalkozom a gyár ügyeivel, de nem tudtam róla. s a gyár leltárában nyoma sem volt.

KERECSEN   Nyilván a könyvelés tévedése folytán.

JÁNOS   A raktáros havi tíz dollárt kapott, hogy ne jelentse a könyvelésnek.

VEKERDY   Félreértésekről van szó… Méltóztassék meghallgatni az ügyvéd úr előadását.

JÁNOS   De ez nem jogi ügy. Bár nyilván lesznek jogi követ kezményei is. Tessék, ügyvéd úr.

KERECSEN   Ön nagyon jól ismeri vezérigazgató urunk szociális felfogását…

JÁNOS   Ismerem.

KERECSEN   Amely az elhurcolásból hazakergette, hogy a demok­rácia jegyében átvegye a nagy vállalata vezetését.

JÁNOS   Tudom, tudom.

KERECSEN   Ön, mint az üzemi bizottság elnöke, élesen a vezér- igazgató úr személye és gesztiói ellen működött, nyilván úgy vélve, hogy erre az üzemi bizottságokról szóló rendeletek önnek jogot adnak.

JÁNOS   Azt hiszem, hogy ezt ön nem vonja kétségbe.

KERECSEN   Az én jogi véleményem ebben az ügyben mellékes. Viszont vezérigazgató urat, saját szavai szerint, teljesen dekoncentrálta az a különös apasági kereset, amely egy héttel ezelőtt teljesen váratlanul merült fel a horizonton.

JÁNOS   Tényleg. Nyolc év múlva szokatlan.

VEKERDY   Abszolút szokatlan.

KERECSEN   Magától értetődik, hogy vezérigazgató urunk teljes felháborodással utasította vissza ezt az alaptalan apasági keresetet…

JÁNOS   A feleségem azt mondja, hogy alapja van.

VEKERDY   Én semmi esetre sem emlékszem rá, hogy…

JÁNOS   Azt mindjárt gondoltam…

KERECSEN   De ez a kereset az ön üzemi működését olyan színben tünteti föl, mintha… s azért vezérigazgató úr a meg­oldásnak azt a módját választotta, amely, szociális érzése szerint, teljesen megfelel a fölvetett probléma meg­oldásának. Örökbe fogadja a kérdéses kislányt s az önök szorult anyagi helyzetén megfelelő egyösz- szegű juttatással segíteni fog.

JÁNOS   Nem akarom az ön előadását félbeszakítani, legyen szíves megmondani, ha a mondanivalója végére ért…

VEKERDY   Ön megérti, hogy csodálkoztunk?

JÁNOS   Mindent megértek, és remélem, mindent el is fogunk intézni.

KERECSEN   Ha ön mindent megért, akkor megérti, hogy ez a különös apasági kereset amely, hogy úgy mondjam, családi kapcsolatot létesít az ellenféllel, ellentétben áll az ön üzemi ténykedésével. Kedves neje ellenben a múlt héten vezérigazgató úr lakásán járt, és kije­len­tette, hogy a gyermeket nem adja oda. Viszont az ön nyilatkozatát egész héten hiába vártuk a folyamatban levő ügyben, s ön az üzemben folytatta, hogy így fejezzem ki magamat, bujtogató tevékenységét, nagy revíziót vitt keresztül, s végül úgy tett, mintha föl­fe­de­zett volna egy körülbelül millió dollárnyi értékű nyers­anyagot, amely kétségkívül nyíltan feküdt a gyár pincehelyiségeiben. Vezérigazgató úrban tehát annak a véleménynek kellett kialakulnia, hogy ön e nyilvános cselekedeteivel csupán magánkövetelése hatékonyságát akarta emelni. Ön, úgy látjuk, nem éri be a százdolláros juttatással, melyet vezérigazgató urunk felajánlott.

JÁNOS   Valóban nem.

KERECSEN   Ön többet kíván? Mennyit?

JÁNOS   (elneveti magát) Semennyit.

VEKERDY   Hogyhogy kérem?

JÁNOS   Önök, mint a vizsgálat kiderítette, végigvesztegették az egész üzemet. Kisösszegű dollárajándékokkal a vezető embereket levették a lábukról. Ezt a gyár munkásai tudták, de már csak maguk között beszéltek róla, mert a megelőző üzemi bizottságnak hiába jelentették. Tehát, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba, engem nem lehet megvesztegetni, és én nem akartam a vezérigazgató urat megzsarolni.

KERECSEN   Bocsánat, a nyolc év múlva elindított gyerektartási kereset…

JÁNOS   Valóban csúnya dolog. Van olyan csúnya, mint a tény, amelynek reparálásara indították. De nekem nem volt tudomásom róla. Az ügy még távollétemben került egy zsaroló ügyvédhez…

KERECSEN   És kegyed nem tudott róla?

JÁNOS   Sajnos nem, mert azonnal beszüntettem volna. Én nem akarok semminő összefüggésbe kerülni a vezér­igazgató úrral. A kislány az én kislányom…

VEKERDY   Ön elismeri, hogy nem én vagyok az apja.

JÁNOS   Én elismerem, hogy ön az apja, de nem vagyok haj­landó a kislányt abba a környezetbe kiadni.

KERECSEN   Belátja, hogy mi erre nem gondolhattunk.

JÁNOS   Lehet, de ez engem nem érdekel. Én a kislányt szere­tem, és annak a másik környezetnek kevés jövőt jósolok. Én nem gondolom, hogy a kislánynak ott jobban fog menni a sora, hogy ott tejben-vajban fogják füröszteni.

VEKERDY   Miért kérem? ön nem tart bennünket szociálisan gondolkodó embereknek?

JÁNOS   Nem. És emigráns-jelölteknek tartom önöket. Mert a tejet, a vajat és az autót mi el fogjuk venni attól a másik környezettől. A kislány tehát, a mi nagy sze­gény­sé­günk­ben is, minálunk jobb helyen van. Sem száz, sem ezer dollárért nem adjuk örökbe.

VEKERDY   Ez teljesen… teljesen önöktől függ. És ami az alumíniumot illeti…

JÁNOS   Azt más helyen fogják számon kérni.

VEKERDY   Ki fog derülni a félreértés…

JÁNOS   Ki fog derülni, hogy önök nem óhajtottak teljes erővel termelni a demokrácia számára. Százötven munkást elbocsátottak és még kétszázat most akartak elbocsátani.

VEKERDY   Szemét pénzt kaptunk. Elpazaltuk volna a nyers­anyagunkat.

JÁNOS   A szemét pénz csak a munkás számára volt szemét. A nagy célhiteleket önök az államtól fölvették, és dol­lár­ra és aranyra váltották be.

VEKERDY   Bocsánat, ez a vádaskodás már túlmegy minden ha­tá­ron…

JÁNOS   Önök is túlmentek rajta. A nyersanyagot el akarták adni, és újabb államhitelekkel vissza akarták vásá­rol­ni. Biztosíthatom az urakat, hogy ez így nem fog tovább menni…

VEKERDY   Mit akar ön?

JÁNOS   Azt akarom, hogy az üzemet vegyék ki az önök kezéből és államosítsák.

KERECSEN   Ön téved, Samoda úr, Magyarországon még magán- tulajdon van. És még lesz is sokáig.

JÁNOS   Nem olyan soká, mint az urak gondolják. (Fölkel.) Nagyon örültem, hogy az urak a lakásomon megtiszteltek.

LENCSINÉ   (berohan) Méltóságos uram, méltóságos uram, bocsánat, hogy zavarom. Az ügyvéd úréknál mondták, hogy ide tetszett jönni.

VEKERDY   Ön kicsoda?

LENCSINÉ   Én az új házvezetőnő vagyok… Méltóságod még nem ismer, még nem volt személyesen szerencsém.

VEKERDY   De mért liheg? Miért szaladt ennyire? Már éppen haza készültünk…

LENCSINÉ   (félrevonja Vekerdyt) A méltóságos asszony izeni, ne tessék hazajönni. A gazdasági rendőrség tart nálunk házkutatást. A dollárokat meg az aranyat már megtalálták.

VEKERDY   (Kerecsenhez) Doktor úr, azonnal haza kell mennünk, hogy egy túlkapást megakadályozzunk. Kerecsen Nem tudom, nem volna-e jobb…

VEKERDY   Én hazasietek, ön azonnal telefonál Nagy Ferencnek, az otthoni telefonszáma…

KERECSEN   Tudom, de attól félek, hogy szombaton a birtokára ment ki. (Ki akar menni, a gazdasági rendőrség két tisztje nem engedi.)

G.R.-TISZT   Bocsánat, uraim, a szakácsné nyomán jöttünk ide.

LENCSINÉ   Nem vagyok szakácsné… házvezetőnő vagyok…

G.R.-TISZT   Lelkem, az már mindegy. A maga nyomán jöttünk ide. (Fényképet néz.) Vekerdy úr, ugyebár? Föl­szólítjuk, hogy kövessen bennünket. (Kerecsenhez.) És ön?

KERECSEN   Én kérem, úgyszólván… csak látogatóban vagyok itt.

G.R.-TISZT    (kicsit szigorúbban) Ki ön?

KERECSEN   Dr. Kerecsen…

G.R.-TISZT   Vekerdy úr ügyvédje? ön is velünk jön. Kedves Samoda elvtárs, ne haragudjon, nem hittük, hogy az ön lakásáról fogjuk elvinni az igazgató urat. De ha már itt vagyunk, átadjuk a Gazdasági Főtanács ideiglenes rendelkezését… Jó estét kívánunk… (Kiviszik a két urat.)

JÁNOS   (olvassa az írást)… Ideiglenes igazgatóvá… hhh… (Az ajtóhoz fut.) Julcsám, Juliskám gyere ki, elvitték már a veszedelmet.

MÁRTA   (hosszú, fehér hálóingben) Apukám, anyu azt mondta, hogy énértem jöttek.

JÁNOS   Nem, királykisasszony. Őértük jöttek.

PISTA   (hálóingben, felugrik egy székre) Hurrá! Éljen apuka, aki legyőzi a tőkéseket!

Függöny

Utószó

A Régi meg új, Gábor Andor három felvonásos szín­műve, színpadra sohasem került, nyomtatásban sem látott napvilágot. Jelen kiadás az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tárában levő gépelt példány alapján készült, egy aukciós vásárlás révén lett a könyvtár tulajdona.

Gábor Andor ezt a kiadatlan művét 1946-ban írta. A darab az új forint, ahogyan a szereplők emlegetik, a „stabili” megszületése előtt kezdődik, és az orosz hadifogságból hazatért kommunista munkás, Samada János ideiglenes gyárigazgatóvá való ki­ne­ve­zé­sé­vel ér véget. A korszak hiteles képe legmeggyőzőbben a kitű­nően megrajzolt mellékszereplők, a szomszédasszony, Kiliánné, Csicsinkó Lajos, öreg szociáldemokrata munkás szavaiból bon­ta­kozik ki. Az inflációs nyomorúságban élő emberek nem fukar­kod­nak a demokráciát csepülő megjegyzésekkel, és nemigen bíznak a szebb jövendőben, amelynek megszállott hirdetője Samada János, aki csak a harmadik felvonásban értesül arról, hogy lányát, Mártikat nem ő, hanem gyári ellenfele, Vekerdy Aurél gyár­tulaj­donos nemzette, miközben belőle kapcsolatai nevét akarták kiverni a detektívek. Feleségét mégsem kergeti el, ahogyan az asszony gondolta, valljuk be, jóval nyilvánvalóbban, mint ahogyan a férj viselkedik a három felvonáson át titokban maradt ügy kipattanása után.

A Régi meg új a remény színműve, de ne feledjük, hogy ennek a reménynek az igazát a mű megírásakor a korabeli néző se tagadta volna a művet színpadon látva, és a hálóingben egy székre ugró Pista gyerek kiáltását: „Hurrá! Éljen apuka, aki legyőzi a tőkéseket!” nem mosolyognivaló gyerekségnek érezte volna, hanem a Horthy-rendszer, a Szálasi-téboly és a második világháború borzalmai után született remény üzenetének.

A Gábor Andor írói Jutalomdíj örömmel publikálja a Z-könyvek sorozatban, amelyben nemrég Gábor Andor válogatott versei is megjelentek, ezt a kiadatlan, méltatlanul elfelejtett színművet, a megírása után hatvanhat évvel.

Simor András

---

ISBN 978-963-89356-2-8
ISSN 1216-18-61

Felelős kiadó Simor András

Felelős szerkesztő Tabák András

2012 Vasas-Köz Kft. nyomda
Felelős vezető Badó Géza

---