Könyvem címadó versében Jézus üvölt az égbe fel a keresztfáról, szentek közé csap ostora, angyalokat ütlegel ott, és Istent Hitvány Atyának nevezi, mert némán szemléli azt, ami az emberek világában történik. A neohorthyzmust támadó verseket zárja a jézusi átok: „mért tűröd ezt / mit se teszel // ima helyett / vedd átkomat!”
A szerző Radnótira emlékezik: „Ki hogyan tempóz, és milyen a módi, / nem igen bánom, azt próbálgatom most, / hogyan bírta ki Abdáig Radnóti.”
A megrendültség sorai ezek: „Fénybogár villog. Mintha én / lennék, de kinek villogok? / Ebből elég! Inkább voníts, / azt meghallják a csillagok.”
2013-ban és 2014-ben írott verseimet gyűjtöttem egybe kor- és személyes dokumentumokként. Azért írtam ezeket a hol haragos, hol fájdalmas sorokat, mert féltem hazámat attól a jövendőtől, ami fenyegeti. A tiltakozás versei ezek. És a tiltakozás a reményt is őrzi, még akkor is, ha a megvalósuló másféle világ nem feltétlenül a szerző életében jön létre.
Ezúttal is gyakran építettem verseimbe klasszikus vendégsorokat, idézőjel nélkül, másféle módon jelezve, kiknek a sorait szerepeltetem. Könyvemet nem bontottam ciklusokra, hiszen hol közvetlenül, hol közvetve végig ugyanarról szólok: „A hazám ne legyen pokol, / hol kéz remeg és láb botol.”
Simor András
Könyörgés
Én Istenem, jó Istenem,
aki nem vagy, legyél velem,
mert kegyetlen bugyorba dug
bukott angyalod, Belzebub.
Belém harap éles foga,
veszni ne kerüljek oda.
A hazám ne legyen pokol,
hol kéz remeg és láb botol,
villám dörög, lehull az ég,
lobban a szív, lángja kiég.
Én Istenem, jó Istenem,
aki nem vagy, legyél velem.
Gnáde Antalrul, Zrínyi Péter
és Frangepán Katalin nevétül is
megfosztott fiárul való ének
Gnáde Antal katonát
besorozta a király,
apjaura vétkiért
börtön néki is kijár.
Anyját, a bajkeverőt,
hiú és szép Katalint
zárda őrizte, sosem
látták többé odakint.
Gnáde Antal katona,
sem főúr, sem lázadó,
nem is nyiszálgatta hát
nyakárul fejét bakó.
Ő csak Kufsteinben csücsült
kerek húsz esztendeig,
róla a szent félszemű
rebellis verset nem írt.
Volt egy öreg esztelen,
Gnáde Antal katona,
kit csöppet sem érdekelt
sem vadkan, sem korona.
Egy csajkányi jó leves,
ennyi volt a vágya csak,
s néha kísérteteket
gyanított az ágy alatt.
Zrínyik közül senkihez
sem volt a sors mostohább,
ne felejtsük hát szegényt,
Gnáde Antal katonát.
Kölcsey verse
A hon immár végveszélybe dűl.
Völgyben a kor. Hol van itt helyem?
Hol a nép, mely hajdan létezett?
Névben él csak, többé nincs jelen.
Karácsonyi ének
Belvárosba
nem való
korgó gyomrú
éhező
ótvaros
pofájú vén
Józsefet
és Máriát
a kisdeddel
űzzük el
akinek
munkája nincs
ne lézengjen
itt nekünk
kéregetve
kenyeret
Szent Karácsony
ünnepén
Magyarország
teljesít
nincs többé
könyörület
semmiféle
balga hit
Rimánkodó
Süss fel, nap,
fényes nap,
tenélküled
a verseim
megfagynak.
Bújj el, hold,
álnok hold,
trocheusról,
daktilusról
égcsap lóg.
Madárnép,
madámép,
alig tudja
már a lábam,
hová lép.
Süss fel, nap,
fényes nap,
tenélküled
a verseim
megfagynak.
Szeptember
Mintha apám volna az,
botja az ajtón kopog.
De odakint senki se,
csak őszi eső csorog.
Pár év múlva így jövök
látogatóba ide.
Ajtóhoz fut a fiú,
de odakint senki se.
Üzennek, dolguk teszik
szeptemberi záporok.
Odakint senki se áll,
csak őszi eső kopog.
December
Kéklő égbolt tavaszt mímel,
csúfondáros nap nevetgél.
Bolond bokor rügyeket bont,
nem veszi észre, hogy tél van.
A kormány politikájáról
Az a jó a hidegben,
hogy ő kint van, mi meg benn.
A jó kapitalizmusról
„Ostobák!” Az Úr
mordul odafönt.
A Föld bűzgolyó.
Sorsunkról ki dönt?
Szegény Petőfi
Hová indulsz, magyarom?
Lábunk ingoványba lép.
Szabad választásokon
rabságot választ a nép.
Tanulmány helyett
Ezekkel
nincs béke
rendezni dolgainkat
velük nem lehet
Werbőczi
úri pereputtya
tivornyázik megint
A korcsma ürül
J. A versének fél sora
ma
így igazabb:
Werbőczi vagy Dózsa
Optimizmus
A szabad tereket
(metaforájuk romkocsma)
ahol
fiatalok vitáznak
énekelnek
táncolnak
tűzkarikáznak
szabadon (legalábbis félig szabadon)
a kormány nem kedveli
Rájuk szabadít
betiltott gárdát
rendőrséget
agresszív ellenvonulókat (Békemenet)
De a terek
mint eső után a gomba
kinőnek elhagyott centrumokban
lerobbant épületekben
üres pincékben
és fiatalok vitáznak
énekelnek
táncolnak
tűzkarikáznak bennük
Mikor a világ megveszett
lobbanj
fölséges Tűz
Nyilatkozat
Ahol rendőrök
választják szét az iskolákban
a verekedő diákokat
az nem rendőrállam
Ha a rendőr
civil ruhában jelenik meg
és csak irataival
igazolja
hogy ő rendőr
akkor beavatkozása
nem rendőri beavatkozás
Ha az iskolaigazgató
rendőr
akkor nem rendőr
hanem
iskolaigazgató
Mi demokraták vagyunk
demokratikus iskolákkal
ahol
demokrata rendőrök
választják szét
a verekedő diákokat
civil ruhában
Ahol nincs
iskolaigazgató
igazgatónak rendőrt nevezünk ki
iskolarendőrt
A mi iskoláink
szép
új iskolák
Jövendő
Miközben a gáz
percenként elalszik
jövőnkre gondolok
amikor
meg se gyullad
Fohász
Még látni kéne itt
egy fölkelő népet
rabságból ébredőt
ki úrhatnám Vezért
és siserahadát
végleg elkergeti
még látni kéne itt
Nem meghunyászkodót
alamizsnalesőt
ki rettegve szavaz
de olyat akiben
a székely Dózsa György
haragja ébredez
még látni kéne itt
Ki kaszával suhint
és levág fejeket
mik csak arra valók
hogy porba hulljanak
pöcegödör felé
gurulva labdaként
Nem messzi földeken
hol vörösingesek
serege tettre kész
de itt hol egykoron
Mátyást a hős fiát
választották a vén
Duna jegén tolongva
Egy fölkelő népet
rabságból ébredőt
nem meghunyászkodót
alamizsnalesőt
ki rettegve szavaz
még látni kéne itt
még látni kéne itt
Pusztító éveken át
Üres utca, üres ég,
leginkább nyüszítenék,
mint az otthontalan eb,
mikor egyre hidegebb
a nappal, az éjszaka,
s hazatérni nincs haza,
kegyetlen kődarabok,
lehullnak a csillagok,
eltűnik a hold, a nap,
a rémteli fák alatt,
ahol vonszolja magát
pusztító éveken át.
Kommentár
Akik
tehetséges politikusnak
nevezik
a Gengsztert
megérdemlik
hogy végezzen velük
Akkor legalább
tovább
nem mérlegelnék
a baloldal esélyeit
a négy
nyolc
tizenhat év múlva
esedékes
választásokon
Miközben
a nép
koldul
éhezik
és csekély érdeklődést sem mutat
a fékek és ellensúlyok rendszerének
mibenléte iránt
Rémálom
Jönnek a könyvek,
a Jósé Marti-
sorozat „minket alig
forgattál”, szakállas
Marx-kötetek,
polcokról, fal mellől,
bedugdosott
könyvek, eladhatatlanok,
kiken giccses felirat se segít
a borítón, kéziratok régi
dossziékból, újak a számítógépből,
folyóiratok, Ezredvég, Eszmélet,
aludni kéne, kiáltanék „segítség!”
ébredni rossz, hosszú lesz
az új nap, ki hallja, tüdőm
feszíti a kiáltás, kipattan, rám
telepszik, apró állatok
futkosnak rajta, plakátkígyók tekerődznek,
„mit akarsz velünk”, glédába
sorakozó könyvek,
ez kinyílik, be-
csukódik amaz,
méregetnek, bosszút akarnak
állni, ellenséges, dühös
szavakkal szólnak, raklapról
„nincs csere” mondják,
közéjük bújtam, most jönnek,
megölnek.
Naptár
A napok futnak, szöknek.
Péntek, utána szombat.
A hétnek hamar vége.
Vasárnap, kedvem fonnyad.
Mi hiányzik, a hétfő,
vagy a szerdára várok?
Itt a nyár, vizet kérnek
a hervadó virágok.
Ébreszt a vekker. Kedd van,
holnapután csütörtök.
Valamit tenni kéne.
Hallgatok és üvöltök.
Gonosz az ég
Ázik erdő,
ázik mező,
nap süt, esik,
majd rekkenő
meleg gyötör,
utána jég,
sapka le, föl,
nem semmiség.
Nem semmiség,
erdő, mező
locsog, tocsog,
még fű se nő,
nap heve öl,
utána jég,
sapka le, föl,
nem semmiség.
Gonosz az ég,
csurog a jég.
Elégia
A tiszta levegőben egy madár vág át olykor,
fekszem a függőágyban, oldalt macska dorombol,
az idő gyorsan múlik, hamarost ősz jön, tél jön,
és elszürkül az égbolt, nem hivalkodik kéklőn,
jegesednek az utcák, fehér öltöny a fákon,
szekrényben keresgélek, hol a télikabátom.
Néma a világ? Végleg elhallgatnak a tücskök?
Mikor hangoltok újra, és kinek hegedültök?
Felhő, állj meg, még látlak, leopárd lennél, birka
inkább, kit játékos kedv a palettára írt ma,
délelőtti hold, feljött tévedésből az égre
incselegni a nappal, melyiknek szebb a fénye?
Sok titkot rejtegettek alig mozduló lombok,
kik egyszer majd az erkély korlátjára hajoltok,
itt kellene maradni, tudni, mit nem is sejtek,
hogy fél évszázad múlva, ti fák, mekkorák lesztek.
Emlék
Hàn Mặc Tử versét olvasom:
„Szélben szerelem könyörög.”
Meglátogat Szegő Laci, olyan,
mint egy félszeg kölyök.
Alig találja, hova ül,
a fotelba ejti magát.
Illattá lesz, viszi a köd,
eltűnik az ablakon át.
B. H. búcsúja
Melanoma, mintha szép
női név volna, olyan.
Mit mondjak még? A halált
ne vegyük túl komolyan.
Fénybogár
Fénybogár villog. Mintha én
lennék, de kinek villogok?
Ebből elég! Inkább voníts,
azt meghallják a csillagok.
Ítélet
A Horthy-rezsim szülte Szálasit.
Luzitánok, egy szörnyet védtetek?
Meg kellett volna, hogy nyíljon a föld,
amikor Estorilba érkezett.
Horthy újratemetéséről
Az ítéletig
ne heverjen itt,
kenderesi föld,
vesd ki csontjait.
A különbségről
Somoza fehér lovon
vonult be Managuába
ÉLJEN A NEMZETI LIBERÁLIS PÁRT
Akárcsak Horthy
7 évvel Somoza előtt
Budapestre
De azt a napot
amikor a fehér ló patái
megcsúsztak
a részegek hányadékán
Managuában nem ünnepük
Budapesten viszont
igen
Ez a különbség
Déjà vu
Hurok billeg egy ágon
sötét fák sora eldől
az út fehér és púpos
megint a rémülettől.
Egy régi versből
Ki hogyan tempóz, és milyen a módi,
nem igen bánom, azt próbálgatom most,
hogyan bírta ki Abdáig Radnóti.
Kossuth tér
Fák sínylődnek a betonban,
hol gyökerük összeroppan.
Egy szobortervre
A magyar csendőrök
akik
a marhavagonok felügyeletét
ellátták
(ilyenen vitték anyámat
Bergen-Belsenbe)
a polgármesterek
akik
az összeírást irányították
nehogy
vidéken idegenek maradjanak
a Hitlernek
büszkélkedő altengernagy
„annak idején
én voltam az első…
és megfelelő intézkedéseket tettem”
valamennyien
kényszerből cselekedtek
(túlteljesítettek)
Megérdemlik
hogy Gábriel arkangyalként
szobrot állítsanak nekik
a vétleneknek
Az előbbi folytatása
Áll a szobor. Mi a teendő?
Tüntettünk nem egyszer, nem kétszer.
Hol vagytok, drága anarchisták,
robbantsátok föl, még ma éjjel.
Alvilágba menet
Mennyi rusnya féreg!
Fán szúette kéreg.
Leginkább a pondró
hozzájuk hasonló.
A tegnapelőttök
poklaiból jöttök.
Emlékszel, Siófok?
Hóhérokról szólok.
Lehet cigányt ölni,
üzeni Werbőczi.
Káromkodás, átok
záporozzon rátok.
Szegénynép adósa,
ő kellene, Dózsa,
lázadás, akárki,
csak ne soká várni,
mert elpusztul minden
ide se néz Isten,
visz minket a Sátán,
üldögélünk hátán.
Icig a vonat hova visz
Tüntetés ellentüntetés
kit érdekel kit érdekel
Természetjárók csapata
egyenruhában menetel
Mi Horthyra emlékezünk
nem kell többé lapítani
Hazaküldtük a ruszkikat
büszkék vagyunk rád dédpapi
Icig a vonat hova visz
vérszomjas folyó muszka Don
legjobbjaink ott hulltak el
beszéljünk nyíltan szabadon
Egyet akar aki magyar
kussoljon aki idegen
Véres dalt fogunk játszani
hegedűhúron idegen
Jézus átka
Ki tűröd ezt
és mit se szólsz
villámaid
is alszanak
vedd átkomat
ima helyett!
Kibe szöget
vernek ma itt
Jézus üvölt
az égbe fel
szentek közé
csap ostora
angyalokat
ütlegel ott
Hitvány Atya
Sátán ki vagy
mért tűröd ezt
mit se teszel
ima helyett
vedd átkomat!
Őskor
A kezdet ez volt:
Egy bolond majom
lejött a fáról.
Megmarad vajon?
Gyilkolni kezd a
homo sapiens.
Káin és Ábel
története ez.
Csontok szétszórva
a barlang előtt.
A kétlábúra
ki tesz szemfedőt?
Papok nem szólnak,
nincsenek imák.
Vigaszul Isten
leküldi Fiát.
Befejezésül
írjuk ide ezt:
lángoló égen
kigyúl a Kereszt.
Majombeszéd
Lemenni minek?
– kérdi a majom –
Itt semmi bajom,
ott vad tigrisek.
Kókusz lóg a fán,
ripsz-ropsz, leszedem.
Megvan mindenem,
mit kíván a szám.
Pálmán ring a csend,
alszik a vadon.
Vihog a majom:
– Félnék odalent.
Gutenberghez
Az online könyvek
az Ön találmányát
állítólag
fölöslegessé teszik.
Én ezt nem hiszem.
Ha majd
embermilliárdok
viszik magukkal munkába menet
a legújabb mobilokat,
úgy, mint ma
a cigit,
érdemes lesz
erről vitázni.
Addig
dugjunk zsebbe
egy száz forintos könyvet,
és azt lapozgassuk
a villamoson.
Kései termés
Várunk, míg visszatérnek holnap,
kik elmentek, a fecskék.
Vág balta hidege a holdnak.
Nap melengetett nemrég.
A késlekedő fügék érnek.
Lilára válik zöldjük.
Húzom az ágat, hol van még egy?
Az ég dördül fölöttünk.
Őszidő ez, a tél is eljön.
Készül a fügelekvár.
Vénasszony nyár hever egy felhőn,
fityiszt mutat, és elszáll.
Közelítő tél
Madarak, madarak,
szálltok az ég alatt,
kiket Afrika hí,
pálmafák ágai,
szebb, forróbb délkörök,
hol arany nap pörög,
s a Nílusba merül,
krokodilhátra ül,
mint a zsiráf, falánk,
magasról néz miránk.
Ott lenni volna jó,
elúszni, mint hajó,
nem téblábolni itt,
hová tél közelít,
a fagy ordasai,
morgásuk hallani,
falni szeretne mind,
ők várnak odakint.
Holnap mi lesz velünk?
Hervad már ligetünk.
Kutyaugatás
Kicsi, mérges kutya,
vékonyakat ugat,
a kerítés mögül
kémleli az utat.
Mikor erre jövök,
megugat engem is,
tőlem azt kérdezi,
az utam hova visz?
Nem felelek neki,
némán megyek tovább,
ugatása követ
az üres úton át.
Elvágyódás
A parton öreg kapitány
nézi az egyhangú vizet,
nem tenger ez, csak Balaton,
nincsenek benne delfinek.
Messzire vágyik, máshova,
cethalak és bálnák közé,
nem kullogni a semmibe,
mint a betűk végén a zé.
Viharral szembeszállni még
volna ereje, kedve is,
nem tengődni a szárazon,
hol nincs hajó, mi messze visz.
Nézi a komor kapitány
a lavór-tengert, a vizet,
ebbe nem mennek vissza már
az unatkozó delfinek.
Kubáról
Kolera, sertéspestis,
Egyesült Államok,
drága sziget, terád sok
kártevő acsarog.
Ott kéne lennem újra,
gyönyörű tengered
nézni a Maleconról,
mielőtt elmegyek.
Keresni az F utcát,
a hajdani fiút,
drága sziget, te voltál
útvesztőből kiút.
Egy kontinens reményét
őrződ azóta is.
Mi lesz Földanya sorsa,
a jövő merre visz?
Drága sziget, ragyogjon
terád a hold, a nap.
A szabadság dalánál
nincs ének boldogabb.
Levél
Fayad,
egy borítékból
előkerült a rajzod: „Hódolat Budapestnek”
Egy híd
Buda és Pest között
a Gellérthegy
rajta a Szabadság-szobor helyett József Attila
mellette egy úszó földdarabkán
sarló és kalapács
(az első miatt a Kádár-időkben
volt rajzod közölhetetlen
ma a betiltott szimbólum
a második miatt)
1965. augusztus 20-án
Budapesten készült ez a rajz
ideírom címét
spanyolul is: „Homenaje a Budapest”
Egy luftballon a levegőben
mellette ez áll: „Casa de Andrés Simor”
Milyen jókedvű voltál
harmincöt évesen
mennyit nevettünk
„Sierra Maestrát varrtál a nadrágodra” –
mondtam egyszer
Mit írjak még?
Most verseid fordítom
Nem igaz
hogy huszonöt éve halott vagy
él fényed
néped
galaxisod
1967
Kegyetlenebb év nem volt.
Guevarát is megölték.
De meg lehet azt ölni,
ki maga az öröklét?
Ismét Kubáról
Hatalmas nap ragyog,
kigyúlnak éjszaka
sugárzó csillagok.
Iramlik fürge gyík.
A tengeren sirály,
halat fog mindegyik.
A pálmafák alatt
keresek valakit,
keresem magamat.
Forrók a záporok,
perzsel a levegő,
perzselő a homok.
Itt köd van, és hideg.
Nemcsak kint, belül is.
Hol vagy, drága Sziget?
Válasz
Tabák nélkül élni nehéz,
hiába múlik az idő.
Az ember miért nem virág,
mi a földből újra kinő?
Neked írom, Yolanda, ezt,
a leveledre válaszul.
A seb nem enyhül, egyre fáj.
Felhő az égen átvonul,
a napot eltakarja mind,
madárcsapat repül tova.
Fent repülőgép csíkot ír.
Még nézésem is tétova.
Idő a seben nem tapasz,
míg vagyok, egyedül leszek.
Egy hangya futkos kezemen,
szólítnak bogárnyi neszek.
Mindegyik Tabákról beszél,
dolgaim neki mondom el.
Mit ér az álom, ha nem ő,
aki az álmomban felel?
Látod, Yolanda, csupa kín,
élő fájdalom ez a vers.
Az élet elmúlik hamar,
vele a kínnak vége lesz.
Ernesto Cardenal
Amikor
Managua repülőterén
a térdeplő
szerzetesköltőt
János Pál pápa
megfedte
Krisztust fedte meg
Az Ember Fia
bajkeverő
a Vatikán szerint
Szentek
püspökök közé
nem való
Didereg a hóvirág
Féreg gyökeret kirág,
didereg a hóvirág.
Lesz-e tavasz, lesz-e nyár,
megtér a gólyamadár?
Jég odakint, idebent,
kutya ugat idegent.
Késik a pirkadat
Bogarak, madarak,
elvagyok köztetek.
Nézegetem a fát.
Melyikünk öregebb?
Törzsébe balta vág.
Hiába magasul.
Még reccsen, ellenáll,
aztán a földre hull.
Siratják bogarak,
siratják madarak.
Éjjel hold hunyorog,
késik a pirkadat.
Átverés
Az autóból kilépő
mosolygó fiú
tanár úrnak hívott,
és megállás nélkül beszélt
valami ajándékot emlegetve.
Mire észrevettem magam,
már konyhánkban mutogatta nekem
a sokszemélyes edénykészletet.
Napok óta töprengek,
miért vettem meg,
hiszen szükségünk
új edényekre nincs.
Cipollaként
játszott velem
az a mosolygó fiú?
Éjszaka, madárral
Madár, madár,
mire vár?
Felhők alatt
tovaszáll.
Fenyők felett
elrepül,
pihenni fa-
ágra ül.
Ámul a szem,
int a kéz.
Madár ágról
idenéz.
Hová megyek,
hol vagyok?
Kigyúrnak a
csillagok.
Fentről lenéz
a Tejút,
kit hívogat,
meg ne tudd.
Sötétedik,
jön az éj.
Akármi lesz,
te ne félj.
Nézd, hova száll
a madár,
mire készül,
mire vár.
Pihenni fa-
ágra ül,
életeddel
elrepül.
Ballada
Remény nem oszt, nem is szoroz.
Aludni jó, ébredni rossz.
Tobzódik hitvány és gonosz.
Aludni jó, ébredni rossz.
Ki hatalmas, gyöngét pofoz.
Aludni jó, ébredni rossz.
Csizma tipor, orosz, porosz?
Aludni jó, ébredni rossz.
Bűnhődik, ki bűnt sokszoroz?
Aludni jó, ébredni rossz.
Akác, meghalsz, vagy élni fogsz?
Aludni jó, ébredni rossz.
A föld vérünket nyeli most.
Aludni jó, ébredni rossz.
Ady-kérdező
Üzen-e még a Hortobágy?
Megint vannak cívis urak.
Virágoznak az orgonák.
A szomszéd kutyája ugat.
A föld tavaszodni akar,
éltető nyáridőre vár,
fagyot lehel sok álmagyar,
kiket irtani kéne már,
mint a kártevő bogarat,
hogy nőjenek az orgonák.
Állok virágzó fák alatt.
Mikor üzen a Hortobágy?
Ismét Adyval
Elmegy a kútágas,
marad csak a kútja,
körülötte dölyföl
úri pereputtya
Werbőczi uramnak,
törvénybe kiket hí,
van-e még, kit lehet
törvény elé híni?
Száradóban a föld,
maholnap kiszárad,
béka se kuruttyol,
egy madár se lázad.
Zselénszky gulyása,
Tisza urak csősze,
mintha ők szöknének
innét messzi földre.
Szájtáti legények,
parlamenti hősök,
ágálnak, beszélnek,
csuda ijedősök,
hol vagy, Ady Endre,
van-e, ki kiáltson,
minden veszendőben
magyari világon?
Nem hihetem, megvan,
még él ez az ország,
lesz, ki igazítja
szebbre, jobbra sorsát,
mert, ha nem lesz, elvész,
kiszárad, mint földje,
bár mást érdemelne,
hivatva volt többre.
Múltidéző
Ezek skorpiók,
mennyi, mennyi pók,
mohó döglegyek.
Mitévő legyek?
Sereg fenevad,
oligarcha had,
sok tátott torok,
aligátorok.
György úr, te segíts,
néped hí megint,
Lőrinc, aki szól,
mint valamikor.
Bús kaszafenők,
kapudöngetők,
torkon kapjatok
urat, gazdagot.
Ezt tette a nép
ötszáz éve épp.
Négysoros
Hazám, hazám, minő úton jársz?
Ismét kérdez a Montblanc-ember.
Vagy én kérdezek, és a hon
megint adós a felelettel?
Inkább a napot nézzük
A fény lassan nyomul be az alvó éjszakába,
ébredezik az ember, ilyenkor kicsit kába,
aztán hirtelen fölkel, sietve teát készít,
aznapi teendőit gyorsan gondolja végig.
Jelentkeznek a macskák, vizet kérnek a csapból,
ott a bögre a padlón, de sosem isznak abból.
Ma a nyomdába készül, Z-könyvet korrigálni,
ha ő nem lesz, e dolgot megteheti akárki.
De hagyjuk ezt, vessük be az éjszakát, az ágyat,
orrcsepp kell, orvosság is, a versírás még várhat,
lépkedő alexandrin, szonettféle kinek kell,
inkább a napot nézzük, madárként száll a reggel,
„nincs veszve semmi” – mondja, hallani kurrogását,
a végtelenbe indul, éber csillagok várják.
A lábról, lyukas zoknik ürügyén
Majakovszkij
frissen vasalt ingre vágyott
Én arra:
ne legyen lyuk a zoknimon
Mert a lyukon
kibújik a köröm
beleakad a cipőbélésbe
és megfájdul a láb
Márpedig
a lábra
még szükségem van
(lesz)
most
és ki tudja talán
egy évtizedig
Postscriptum
Mi tagadás, csoszogok,
és csoszogni is fogok.
Ami egyszer csak kinő,
láb kéne új, nem cipő.
Ereszről esővíz csorog
Esik, az utca latyakos,
homályos lesz a szemüveg.
Keserves vásárolni most,
gyíkocskát rejt kicsiny üreg.
Eszes, csak fejét dugja ki,
de azt is visszahúzza már.
Előttem siet valaki,
azt gondolom, sietni kár.
Az élet úgyis eltelik.
Ereszről esővíz csorog.
Efosszú az idő esteiig.
Délután aludni fogok.
Első dal
Ha nem vagy itthon,
jöttödet várom.
Fekete varjak
ülnek a fákon.
Üres a szoba,
ténfergek benne.
Rideg lesz, mintha
elősír lenne.
Fekete varjak
ülnek a fákon.
Ha nem vagy itthon,
jöttödet várom.
Második dal
Undokom
nem vagy itt
Meghalok
holnapig
Az égen
csillagot
keresek
nem ragyog
Sötétség
fény helyett
Nap se kél
hova lett
Meghalok
holnapig
Undokom
nem vagy itt
Dúdoló, rémek ellen
Hallgatom éjszaka
alvásod neszeit,
rémek gonosz hada
hiába közelít.
Hiába közelít
rémek gonosz hada,
alvásod neszeit
hallgatom éjszaka.
Mikor egyedül vagyok
Mikor egyedül vagyok,
dermesztenek rút fagyok,
félig-meddig nem vagyok.
Áldott nap hiába süt,
ha a magány szíven üt,
jeges szél fú mindenütt.
Fészke nélkül a madár
azt se tudja, hova száll,
magot keres, nem talál,
ágat ha lát, odaül,
tollat borzol, nem hévül,
ilyen vagyok egyedül.
Záróvers
Aki most
nincs itt
itt van
Nyilvánvalóbban
mintha
itt volna
Szólok hozzá
beszélek
álomból
felriadva
Ki ül
a holdban?
Ki fut
a széllel?
Aki most
nincs itt
itt van
Itt van
nappal
éjjel
Esti ének
Bagolykám
gyere be
aludni kellene
Az idő
kései
az éjjel
kései
döfnek mint
szuronyok
a lélek
kuporog
jobb volna
idebe
Bagolykám
gyere be
Dalocska
Az élet
buborék
tó jegén
sunyi lék
szétpukkan
mélybe ránt
gyom akár
a katáng
Volt és nincs
nyoma hol
tévelyeg
bujdokol
idelent
odafönt
maradék
furcsa tönk
Látok-e
még kaput
hova fut
aki fut
Zárt ajtó
tört kilincs
Nincs tovább
útja sincs
Útja sincs
visszanéz
az égen
vatta géz
mennyi seb
mindenütt
hold se gyúl
nap se süt
nap se süt
hold se gyúl
alkonyul
alkonyul
Ellenvers
Mihez kezd a halacska,
akit a horgász kifog?
A vödörnél nincs rosszabb.
Hínárban kínlódni jobb.
Mikor lenyesik szárnyát,
a madár meddig repül?
Ha eltiporja csizma,
tücsök hogyan hegedül?
Vonaglani a földön,
mint lábát vesztett bogár?
Nem érezni, ha megjön
a vágyott tavasz, a nyár?
Nem lenni, nincsen rosszabb.
Hínárban kínlódni jobb.
Mihez kezd a halacska,
akit a horgász kifog?
Maholnap
Lépcső, buszkorlát, villamos,
új szabály, kapaszkodni kell.
Ennyit az ember megtehet,
maholnap, nyolcvanhoz közel.
Másként az ember elesik,
és abból nagyobb baj lehet.
Kapaszkodni fontos szabály.
Ennyit az ember megtehet.
Lépcső, buszkorlát, villamos.
Új szabály, kapaszkodni kell.
Nézzünk mindig lábunk elé,
maholnap, nyolcvanhoz közel.
Beszélgetés a macskával
Mit látsz, madarat,
ág felett, alatt,
s rá morogni kell?
Érd be ennyivel.
Suhint kint a fagy.
Házi macska vagy.
tányérod teli.
Nem tudsz ugrani.
Előtted üveg.
Morogni minek?
Nézd a madarat
ág felett, alatt.
Irigyled nagyon.
Repül szabadon,
bár suhint a fagy.
Házi macska vagy.
Leselkedsz megint,
mi van odakint.
Most morogni kell?
Érd be ennyivel.
Róza-vers
Hátha sír a kisgyerek,
felriad erdő, berek.
Hátha sír a kisgyerek,
remegnek utcák, terek.
Hátha sír a kisgyerek,
cincognak az egerek.
Hátha sír a kisgyerek,
égi csillag pityereg.
Hátha sír a kisgyerek,
kifli a hold, nem kerek.
Hátha sír a kisgyerek,
elaludni nem merek.
Apám visszajött
Apám visszajött
másfél hónapos
nevet nyelvet ölt
olykor haragos
Gének titka ez
fene tudja mi
róla érdemes
versben szólani
Ő maga a vers
nevet nyelvet ölt
gének titka ez
apám visszajött
Szigliget
Fölébred a fiú,
és nem vár reggelig,
begyújt, hogy a szoba
meleg legyen megint.
Jó vele. Tűz ropog.
Nincs tél se bent, se kint.
Alkalmi vers
Harminckét éves lett Peti,
és mi gratulálunk
neki ez okból.
Jön nyár heve, május hava,
napnak örül, inget apa
kigombol.
Elindul Barnabás, hova,
hová én nem érek,
oda, biciklin.
Boldogabb hazára talál,
hol nincs hiéna, se sakál,
hol nincs kín.
Segíts, Jézus, e szép napon
ne hangozzék kívánatom
hiában.
Zita, Barnabás és Peti,
örüljenek majdan neki
mindhárman.
Egy fényképre
Fiam nézi a fiát,
kettejüket nézem én,
nincsen dolgom biztatóbb
itt az öreg földtekén.
Apám most azt mondaná:
„Új kis magyar született.”
Az élet élni akar,
ez a legszebb üzenet.
Ady úr beszél velem,
gyönyörű szó: a tovább.
Vesszetek, vén huncutok,
ti is, gonosz ostobák.
Éjszaka, álmatlanul
Kísértetek, ti dörömböltök?
Vihog fogatlan Halál néne.
Viszket az orrhegy. A szemöldök.
Ne vakaróddz. Aludni kéne.
2014. április 23.
Mit ér a város barát nélkül,
mit ér a reggel, és mit ér a nap,
mit ér tervezni, tépelődni,
ha nincs kivel, az emlék szétszakad!
Mit ér a kincs után nyomozni,
ha nyomtalanul odalett a kincs,
mit ér az éjszaka, az álom annak,
kinek ébredni kedve nincs?
Mit ér a Napra, Holdra nézni,
ez nem világít, és amaz se süt,
mit ér remélni, hinni, várni,
mától T. A. hiányzik mindenütt.
Mit ér tervezni, tépelődni,
ha nincs kivel, az emlék szétszakad,
mit ér a város barát nélkül,
mit ér a reggel, és mit ér a nap!
Másnap
A szerda rossz. Tabákhoz nem megyek.
Utolsó versét már nem írja le.
Azt kellene tudni, hogyan tovább,
ha többé nem beszélhetek vele?
De kérdezem, mintha itt volna még,
és kitalálom a válaszait.
Nap nem melegít. Az ég fekete.
Villámra várok, mi felhőt hasít.
Két nap múlva
A lányom
piros gyertyát gyújtott
emlékezetedre
Azt mondja
jó dolog
hogy nevető arcod
jelenik meg előttem
Biztosan
igaza van
Ennyi
amit mondani lehet
A többi
álmatlanság
fáradtság
forgolódás az ágyban
hajnalig
Ugyanakkor
Ezek a versek
a folyóirat
neked szentelt számában
fognak megjelenni
2015 januárjában
Készülnek ez alkalomra
tanulmányok
visszaemlékezések
Válogatok
elbeszéléseidből
verseidből
Ironikus tekintettel
nyugtázod
ezt a buzgalmat
„Micsoda felhajtás
úgy látszik
meghalni
érdemes”
Két hét múlva
Álmomban
azt mondom:
„5-re megyek.”
Aztán
azt kérdezem:
„Jutka is otthon lesz?”
2014. május 12.
Ravatalozó, utána a sír.
Aki itt maradt, gyászbeszédet ír.
Szégyenkezik az ártatlan papír.
Mit ér a vers? Lennék inkább tapír!
Egy hónap múlva
„Andris a halálán van.”
„Megyek.”
Beszélgetünk.
A folyóiratról.
Mindenben
egyetértünk.
Eljövök.
Másfél óra múlva telefon:
„Andris elaludt
végleg.”
Azóta ez van.
Ez van nappal,
éjjel.
Ez van este,
reggel.
„Azért túlozni
fölösleges” –
hallom.
Ez a vers
ennyi.
Ennyi.
Szemrehányás
Miféle stikli,
itt hagyni engem!
Verembe hullok,
mit kéne tennem?
Lenni mi végre,
magam elhagyva,
élni, mint fán él
megrágott alma?
Férges hasonlat!
Kurjantok inkább,
ágra akasztok
ringani hintát.
Nap süt, madár jön,
lent csiga mászik,
idetart éppen,
elér a fáig.
Szarvacska szólít:
„Van dolgod – írni.”
Itt hagyni engem,
miféle stikli?
Fogas kérdés
Ha telefonértesítést kapok
hogy meghaltam
nem fogok csodálkozni
Intézkedem
hogy nevemet
a folyóiratban
gyászkeretbe tegyék
Töprengek
ki
írjon nekrológot
Közel a nincs
Öt vagy hat év,
ki tudja, hány?
Hol lesz a lány,
milyen falon
ugrándozik?
Hol rejti út
őt, a fiút,
idegen ég
alól felel?
Ha tél, ha nyár
károgja: „Kár!”
Közel a nincs.
Botlik, ki vén.
Eltűnt a rév.
Öt vagy hat év,
ki tudja, hány?
Ne írd tovább!
Közhely e vers.
Fatönk, reves,
csak odva van.
Vagy odva sincs.
Éjem lova
mikor, hova
visz innen el?
Levélféle Ady úrnak
Hunnia úri trágyadombja,
Ady úr, e sort Öntől lopva
mondom, félelemtől dadogva.
Bűze immár orromig felcsap.
Undorítóbb, mint vala tegnap,
túrja a trágyát itt nem egy vad,
sertés, tulok, sokféle állat,
akik szegényekre vadásznak,
kísértet-rémek közt tanyáznak.
Futnak az ifjak Angliába,
meggazdagodni, de hiába,
nyílik majd nekik brit sír szája.
Hová rohanunk, a Pokolba?
Hol visszanézve, hol botolva,
mintha a hon már nem is volna.
Ady úr, átkot csak Ön mondhat
arra, mi van, mi leszen holnap,
mikor az ördögök tolongnak
Belzebub parancsára itt fenn,
maholnap nekik szolgál minden,
szánakozik rajtunk az Isten.
Ketrecharc
Ne kisgyerekek
Mint dühös kosok
öklelődzenek
a jobbikosok
Elnöki nyilatkozat
Akik túl öregek vagy túl betegek
ne kapjanak kórházi ápolást
Az állam pénzét rájuk költeni
felelőtlenség és mi
nem vagyunk felelőtlenek
Vegyünk példát a spártaiaktól
a testi hibával született csecsemőket
a Tajgetoszról lehajították
Két kérdés
Hoz-e jó hírt a mai nap?
Mit hazudik a napilap?
Este
Fecske csivitel.
Kivel társalog?
Talán senkivel.
Én is hallgatok.
Bolond idő
Hol kiderül,
hol beborul,
egy-két csöpp a
kezemre hull.
Májusvégi
bolond idő,
kertben a gyom
gyorsan kinő.
Felhők mögül
les a ravasz,
késlekedő,
álnok tavasz.
Harap a szél,
rút foga van.
Mi lesz holnap,
lesz-e nyaram?
Rímek
Mit csinál a lomha ész,
míg az ember heverész?
Mit csinál a lomha vágy,
mikor csikordul az ágy?
Mit csinál a lomha test,
amikor fölkelni rest?
Mit csinál a lomha szív,
mikor sehova se hív?
Mit csinál a lomha agy,
ha azt se tudod, ki vagy?
Pesszimizmus
Nézek az égre.
Nem kék a kék se.
Nézek az útra.
Mintha elfutna.
Ladányi
Amit ő tudott, azt nem tudja senki.
Engedd a népemet előre menni!
Beszélgetés Hamlettal
Vénülök vagy hülyülök, ez a kérdés.
Győré társalgód: veled, Hamlet pajtás,
most én szólítlak, jobb híján, mióta
elment ő is, mint előtte a többi,
és itt maradtam egy szál kérdezőként.
Nem is Győré, a kísértet Petőfi
beszélt így: „szabadság, respublika,
ily szókat kimondani, vagy csak rájuk
gondolni is honárulás, így lettem
honáruló én, bizony, Hamlet pajtás.”
Honárulónak lenni most dicsőség,
ezt mondom nektek, Hamletnak, Györének,
mert Lehel úr nyargal újra, magaslik
Tisza István, és még ki tudja, hányan
térnek vissza elátkozott időkből.
Vén bolond vagyok, bizony, Hamlet pajtás,
olyat ismétlek, amit sokan mondtak,
ismét turulimádó, nyilas hordák
kalandoznának fürge lovaikkal
Koppány vezért dicsérve, miként egykor.
Nemet mondok, nem is egyszer, de négyszer,
és megismétlem, míg lesz erőm szólni.
Nemet Lehelre, Koppányra, Tiszára,
és a törpére, ki órájuk büszke,
addig élek, Hamlet, míg nemet mondok.
Reménykedő
Híves szellő, árnyék, nap,
éppen olyan, mint tegnap.
Macskám kezem felé kap.
Faágon varjú károg.
Ne nyíljon még az árok.
Valami jóra várok.
Társalgók a fenyővel,
milyen magasra nőtt fel,
szembenéz szürke köddel.
Én szembe mivel nézek?
Hiénák jönnek, rémek,
ordasai a télnek.
Hess, varjú, szállj el innen.
Kigombolom az ingem.
Szellő, nap melegítsen.
Madarak, fák, virágok,
ne nyíljon még az árok.
Valami jóra várok.
Szigligeti ének
Szigligeten mikor teszek-veszek,
falatozni hí egy roppant keszeg,
noha nem én vagyok, ki nem eszek
harmadnapja. Szálkástul harapom.
A Balatonban úszik tavaszom.
Hetvenhat esztendőmet eladom.
Miféle beszéd ez, bú béleli,
mindenféle szamársággal teli,
pincéjébe a lélek vermeli.
Érlelni kell, mint nap a gabonát.
Jó ízekkel telítődjék tovább,
örömmel igyuk a lélek borát.
Zsörtölődjek? Mit ér, ha nincs kinek?
Inkább lant kéne, rajta víg ideg,
énekedre sóvárgok, Szigliget.
Alkonyat
Bandukol a nap,
néha idenéz.
Alkonyat csordul,
olyan, mint a méz.
Olyan, mint a méz,
kenyérre kenem.
Édesítse meg
mai éjjelem.