(Erdős György emlékének)
"Színe, visszája"
Hosszú ugrással
érte el az egeret
a görény karma
Csorba kőtömbök
egymásra zuhant évek
zsidótemető
Mélyben dobbantó
régvolt aranysárkány
a templom őre
Faragott kövek
rőt századok korma
ma romlott torony
Ölel temetőd
mint halálos szeretőd
te kicsiny templom
Kálvária domb
autóutak között
csak egy pillanat
Kék tárnicsvirág
tündérfátyla meglibben
búvó darázson
Hajnal előtt
hegyek ölelte rétre
leszáll a harmat
Ház előtti hárs
föld és ég közé feszül
szél nem dönti el
Feszülő trikó
alatt hasán a köldök
zárt márványkapu
Autópálya
mellett a tücsökzene
már nem hallható
A temetőben
mécsesek égnek, oldalt
legel a csorda
Fenyőtűk hegyén
ingó kristálycseppeken
tüzet gyújt a nap
Szunnyadó macska
mögött látsz megtorpanó
óvatos mókust
Szép szarvasbogár
alá terül az aszfalt
ne hagyd ott soha
Otthona sincsen
rója az utcát föl-le
figyelve körbe
Pillog a teknős
egy elúszó fatönkön
moccan a lába
Az "Edelweiss"
menedékházban láttam
havasi gyopárt
A szitakötő
dieselremegésben
ingó virágon
A keresztespók
virágzó leanderen
nyári vendégem
Egy kannavirág
mégiscsak kivirágzott
az őszi kertben
Kerecsensólyom
a lábakat meghagyta
borzvacsorának
Egy őzlábgomba
a szurdok kapujában
útjelző lámpás
Újra itt az ősz
a borszeszlángú kikerics
visszajátszható
Háromágú fűz
az alvó hajléktalant
épp betakarja
Rezgő pókfonál
gyémántokkal beszórva
ma még láthatod
Hajló fűszálon
harmatcsepp, hajnalhozó
dalol a széllel
Kristálypalota
az agárkosbor szirmán
remegő vízcsepp
Mária-illatú
rejtőző csillogás a
nyíló gyöngyvirág
Nyírfalevelek
vitorláznak a sszéllel
az őszi kertben
Magányos vadlúd
miért nem repültél el
megjött a tavasz
Szent Iván éjjel
jánosbogarak tánca
villog a kertben
Hörög a kutya
a kerítésen fénylő
hajnalka kékje
Szélfútta tölgyes
kopogó szimfónia
őszül az erdő
Kiszáradt patak
a parton foszlott halkupac
egyik sem mozdul
Meggyötört rigó
repül el a hajnali
fagyos szelekkel
Jaj, szarvasbogár
tölgyfára már nem szállhatsz
eltiport egy ló
Istállócsöndben
rezgő "OM"-ot zeng
egy jólakott tehén
Jegenyesárga
szél fúj holt leveleket
az ablak előtt
Tóparti kis ház
ajtót zár most hó és jég
téli bánatom
Ó, fűszálzene
egyszólamú a széllel
a többi már csend
Cinkék a nyárfán
utolsó aranynap
gyönyörű arcú
Fehéren izzó
árokparti mécsvirág
közelg a kecske
Örvénylő cseppek
hullanak szürkeségből
szürke vizekbe
Triász hallgatás
minden négyzetméteren
fenn a hegytetőn
Téli varázslat
a gránátokkal rügyező
vadgesztenyefa
Karácsonyi dalt
ezüsthang énekelget
aluljáróban
Ecetfaágon
egy gerlepár didereg.
Hideg van. Hideg.
Rohanó patak
mélyén rejtőzve, éppen
csillan a gránát
Esett madárnak
aszfaltra törött szárnyán
kihűlő vérfolt
Földhöz szorítva
már félig eltiporva
ne add fel bogár
Egy őszi estén
megöregedett lepke
szálldos a kertben
Ó, kornistárnics
kelyhed zafírja rezzen
lepke szállt reá
Vén hárs hegyélen
sziklához gombolyulva
levele sincsen
Zöld rózsabogár
vadrózsán toroz vígan
mámoros tavaszban
Hegyi kápolna
tornya a völgyből most látszik
napba öltözve
Vizeshordóban
mindig hasával felfelé
végzi be a gyík
Búvó hóvirág
gyémántfehéren szikrázó
manólándzsahegy
Virágot lépő
hajnal gyönyörű bokája
tavaszi kertben
Éjszaka, hóban
elaludni kegyelem
öreg kutyának
Romló hópelyhek
hullanak haldokló fákra
dróthátú égből
Ó, sárgarigó
gyönyörűen válaszolsz a
telefonomnak
Folyópart, fűzfa
gyökéroltáron űlő
hajléktalannal
Hómoccanások
lopakodó tavaszillat
hegyélen, szélben
A parti fűzfa
gyökere között éppen
elfér a vándor
Levélen ingó
vizcsöppben bomlik a fény
tűnő szivárvánnyá
Tengerpart, este
a szerelem illata
itt sós, narancsos
Téli bazilika
márványba és ezüstbe
dermedő ámen
Virágok nyílnak
a búcsújáróhelyen
honvédek sírján
Ködből, falevélből
elevenedő sóhaj
a késő őszi szél
Júra-szemű gyík
romfalat bíró sárkány
azelőtti várból
Erdőhatáron
bíbortüzű prelátus
a vénséges vérbükk
Hallod-e, szaladj
te aranyos bábrabló
kerékabroncs elől
Kankalin lámpasor
múltba kövült bányaúton
sárgán világló
Romló nyárfasor
odaszorul a parthoz
víz és ég közé
Szűk utcasoron
betongarázsok között
nyílik a jázmin
Virágzó hársfa
mozdulatlan robogás
oldás és kötés
Ha meghal a csend
a tücskök mégsem félnek
emlékeznek rá
Csak egy villanás
a smaragdszínű szélben
szálló jégmadár
Hulló vízcseppek
kottáznak tiszta hangzást
hajnali erdőn
Ablakomon zizeg
halovány gyöngysora
meghaló csendnek
Fákon vibráló
fényjáték patakparton
talán az, ahol...
Hollók őszi szélben
kárognak arany csendet
rekedt örömmé
Megfúló kikerics
nyár végén csontbafájó
árvíz a réten
Padlásablakban
égig érő hegyre néző
fenyő, cserépben
Sziklákon porló
összezuhanó csillogás
folyó születik
Ó, napfelkelte
ablak mögé zárt macska
szemében lángolsz
Egy átszúrt bogár
vére is megméretik
azon a napon
Velem utazott
egy kis légy a sapkámon
végig a parton
Késő őszi lepke
csapong, ó, bíbor lángolás
bükktörzs ezüstjén
Útkanyarulat
aszfaltra préselt sünláb
szárad a napon
Ki fejtheti meg
a folyómederbe író
kagylók szavait
Jégtiszta szemmel
telefonfülkébe fagyott
reménytelenül
Megtorpansz, figyelsz
az erdőszélen morog
éjszaka a borz
A macska érzi
mikor kell elbújnia
ha elfogy az idő
Kihűlő szemén
kapaszkodnak a csillagok
éjszakai kutya
Eltűnő titok
nincsen már tücsökodú
az erdőszélen
Macska napozik
lombtalan fűzfán, alatta
alszik a koldus
Hulló őszi termés
nem akar megsebezni
szelídgesztenye
"A csend határán"
Tükörajtó, ó
tegnap is megijedtem
szemben magammal
Haydn kvartett szól
padon, szemben a heggyel
várom a hajnalt
Mediterrán szem
rögtön a bokát nézi
róla álmodik
Egy pillangó ült
a lábujjamra, talán
könnyű lesz végül
Írtam csontodra
faragott keresztemről
magamról írtam
Nézem arcodat
nemhervadó nőszirom
közelítő télben
Hegy, tó, erdő, vár
közöttük aranyhidak
őrzőim mindvégig
Jégtiszta színek
elomló hamucsendben
kék angyal száll
Szemében álma
hullik a szilvavirág
szunnyad a kedves
Egy bezárt kapun
ott lebeg gyermekkorom
rozsdamarta lánca
Egyszer az angyal
meglátogatott téged
nem voltál otthon
Gránátszín rügyek
fénylenek a rákosztály
ablaka előtt
Hajnali szellők
csókolják lába nyomát
álomtündérnek
Hold süt szobádba
miben reménykedhetsz még
megbotló árnyék
Öreg kellékes
a konyhában motozol
lemegy a függöny
Kép, amin te vagy
mosolyodra lobban fel
kései vágyam
A templomtorony
árnyékában Ő végül
csontodra feszül
Csorduló csendben
már csukódnak az ajtók
haza kell érni
Tavaszi szélben
szagolgass virágokat
játssz gyerekekkel
Pohár boromban
bokád borostyánfénye
táncoló emlék
Téli hófelhők
között fürdőző holddal
tudsz-e még szállni
Kórházi ágyon
zuhanórepülésben
mit tehetek én
Ahol mosoly van
ott semmi más nem fér el
az árnyékodban
Szó és szó között
görgetem emlékeim
a többi már csend
Uram, add meg még
felhők alatt fölzengő
gyógyító zenéd
Úgy hiszem, reggel
amikor megcsókoltál
időntúli volt
Lábujjadból is
áradó szerelemmel
fizetsz mindenért
A hajnalcsillagról
szökkent át a kerítésen
nem láttam többé
Vároldalt, ahol
a falak összeérnek
érzem az időt
Türkiz angyalszem
világol szív alakú arcon
őszutón
Kabátba búvó
rejtelmes szenvedélyek
megöregedtél
Álmodj tündérrel
hajnalcsillagot váró
téli éjszaka
Csend és szirom
közöttük ostyafehérben
néma szerzetes