Iszlai Zoltán

Olvastam és lőttem


(Badar sajtó, 1991-1993)

ÚJ MAKUTYI DUMÁK

BUDAPEST

Z-fületek/6.2

Sorozatszerkesztő
SIMOR ANDRÁS

Fcdélterv és tipográfia
JORDÁN GUSZTÁV

Készült
a Lukács György Alapítvány
támogatásával

© Iszlai Zoltán

Másodperces vidámságoknak nevezte Kaposy Miklós a Rádiós Karinthy Színpad szerkesz­tője Iszlai Zoltán 1986-os bemondás­gyűj­te­mé­nyét, a MAKUTYI DUMÁKat. A spontán humor és a fülig érő jó­pofaságok szakértője azóta se hagyott föl a gro­teszk fordulatok vadászatával. Lebírhatatlan poén­ked­ve­lését a Népszabadságban közölt rovata – OLVASTAM ÉS LŐTTEM – igazolta a kilenc­venes évtized elején. Ha valaki egy ültő helyében végig­élvezi az 1991–1993-as incselgő szemel­vényeket, egyszer­csak rájön: Magyar­hon utóbbi három eszten­de­jé­nek torz-tükör cserepeibe pillantott; hangulatától füg­gően fanyarul nevetgélve vagy fölcsiklandozva a röhögés­határig, sőt néha megbirizgálva öv alatt is.

1991

AZ OMLETT VISSZAJÁTSZÁSA

Nyári tünet: „Magyarországon élni… az nem olyan, mintha a Kanári-szigeteken nyaralnánk. Persze az ottani lakóknak sem olyan, mintha mondjuk, Magyar­országon nyaralnának egy évig.” (A Szabadság – V. 16.)

Leendő dicsőség: „Unokáim előtt büszkén fogok emlékezni rá, hogyan döntöttem meg az egyik népirtó rezsimet a másik után.” (2000 – 9. sz.)

Teljes foglalkoztatottság: „Apám Pápán volt ügyvéd és osztályidegen.” (Új Magyarország – IX. 5.)

Burjánzó törpikék: „Mennyi törpe Mátyás teszi az igazságot – kalauz nélkül és magára hagyottan – az ellentétes érdekek burjánzó szövetében, ahol zavaros a vég és homályos az ok.” (ÉS – IX. /3.)

Az omlett visszajátszása: „Egy tudóstól hallottam, aki országában már átesett a reprivatizáció gyötrelmein, hogy ez olyan művelet, mintha a rántottából tojást akarnánk csinálni.” (M. Hírlap – IX. 14.)

Kiáltás a kápusztába: „Az én káposztámmal se jobb a helyzet. Az oroszok tonnaszám vették. Most kimentek. Mi integettünk utánuk; a káposzta meg itt rohad.” (M. Nemzet – IX. 7.)

Délizöldség: „Magyarország olyan lesz, mint a dél-amerikai banánköztársaságok banán nélkül – vázolta föl a fenyegető jövő képét a kisgazdapárt elnöke.” (HVG – IX. 14.)

Pulykaszempont: „Ha természetes dühünket nem tanuljuk meg normál módon kifejezni, akkor az elfojtás szembetegséghez is vezethet.” (Heti Patika – IX. 17.)

Előutálat: „Ne értsük félre egymást. Én legalább olyan ellenszenves vagyok nekem, mint Ti. Sőt.” (ÉS – IX. 20.)

Önfeláldozatosak: „… az utóbbi 45 év alatt nem egymás áldozatai voltunk, hanem a kommunista rezsimé. Egymás áldozataivá most válunk igazán.” (Beszélő – I. 18.)

Nemzeti akvarell: „… mi lenne, ha nálunk se lehetne az uszoda vizébe pisálni, mert a nyomjelző a tettes körül megfestené a vizet pirosra, mint a franciáknál? Esetleg piros-fehér-zöldre, egy költséggel megerősítve nemzeti identitástudatunkat is.” (ÉS – VIlI. 9.)

Viszonyítás-iszony: „Nem a többi szocialista országhoz képest kellene jobban állnunk, hanem egyetlen országhoz képest. Ennek az országnak Magyarország a neve.” (ÍV. Nemzet – 1992. I. 51.)

Szalonvicc: „A pártelnök riposztja most se maradt el: Nekem világéletemben egy fegyverem volt »ekkor a jelenlevő hölgyek közül többen elpirultak, de Torgyán József szalonképes maradt –, a szó fegyvere.«” (Új Magyarország – XI. 2.)

Párközi macera: „Torgyán úr nemrég azt mondta, a Zsírost a felesége irányítja, fakanállal. De hát akkor miért nem a feleségemet zárta ki a pártból?” (Mai Nap – XII. 1.)

Görbe bögre: „Ha egy hazug egy bögrére azt mondja, hogy bögre, az nem azt jelenti, hogy igazat mondott. Ellenben azt jelenti, hogy a bögre annak ellenére bögre, hogy egy hazug bögrének nevezte.” (Békés M. Hírlap – II. 4.)

Nem viccolunk: „… komolyra fordítva a szót: lehet, hogy valaki bigott kommunista volt a régi rend­szerben. De abban a pillanatban, hogy gyára van, ő egy véresen komoly kapitalista lesz.” (Népszabadság –V. 4.)

Piánó gazdaság: „A vállalkozók egyvalamiben meg­egyeznek: Egy szavuk se kerüljön nyilvánosságra.” (M. Nemzet – V. 2.)

Érzéki ingatlanok: „A 36 éves, többszörösen büntetett vállalkozó … élettársa engedélyét, amely vattacukor készítésére és árusítására szólt, jó üzleti érzékkel kiterjesztette ingatlan- és szexpartner közvetítő iroda működtetésére.” (Esti Hírlap – V. 27.)

Nagyobb tyúkok: „Mérlegelve a lehetőségeket úgy döntött, hogy tyúk­farmját sörözővé és drinkbárra, egyben peep show-vá alakítja át. Ami – valljuk be – építészetileg sem akármilyen föladat.” (Népszabadság – XI. 75.)

Szeplőtelen süvegelés: „Arról persze nem lehetett szó, hogy a hirdettetők – akármilyen diszkrét – reklámfeliratot helyezhessenek el a Szentatya süvegén.” (HVG – VIII. 17.)

Mindenható csendestárs: „Maria Treben könyvénél sokkalta jobb füves­könyvek voltak és vannak. De azokon Isten nem szerepel társszerzőként.” (M. Hírlap – VIII. 17.)

Kupacgazdaság: „A tőke és a piac rendelkezik egy sajátos vonással: olyan, mint a kutya. Oda szarik, ahol már van.” (Népszabadság – XII. 14.)

Vásárománia: „Hallottam már olyan szerencsétlenről, aki addig járkált a KGST-piacra, hogy otthon is románul szólalt meg.” (M. Hírlap – XII. 23.)

Pancser in Hungary: „Nos, azt a hitelt, amit egy jó cég már megszerzett magának a tengerentúltól Burgenlandig, egyetlen hazai elárusítónő 8 és egynegyed perc alatt képes lejáratni.” (Mai Nap – XII. S.)

Snasszmenet: „A friss, fess nyugati menedzser eltölt néhány hónapot közöttünk. Aztán felveszi a használt ingét, elfelejt borotválkozni és sörrel kezdi a napot.” (Esti Hírlap – V. 21.)

Mondtak jobbat: „Mit szeretnének, mit tegyen most a polgármester? Mondjon le? Szűnjön meg!” (Heves M. Hírlap – XI. 7.)

Közös szendvicc: „Most két véglet van. Fölül a központosítás, alul a gátlástalan szabad rablás. A kettő között semmi, vagyis mi vagyunk.” (ÉS – IV. 24.)

ÖRDÖGKÖRKÖR

Utero-enteriőr: „Ha valaki megpróbált már egy sötét szobában úgy körbemenni, hogy tudatában van: a fal oly vékony, hogy bármikor átszakíthatja, az cl tudja képzelni abortusznál az orvos érzését.” (M. Hírlap –Vili. 9.)

Körutazás: „Zlinszky Jánosnak, a többi alkot­mány­bíróhoz hasonlóan, az abortusz sohasem állt jogászi érdek­lődése középpontjában. Ám azóta intenzíven foglalkozik a kérdéssel. Több külföldi tanulmány­útra is kelt ez ügyben.” (HVG – VIII. 10.)

Méhlepénylesők: „Rettegjünk a paranoiásoktól, akik eltávolítják az anyaméhet, mert arra gyanakodnak, hogy a magzat, amelyet befogadhat, kommunista géneket örökölt.” (M. Nemzet – IX. 28.)

Tüzes babák: „Hazánkban mindössze két óvodás tűzoltócsapat működik.” (TV 1 – IX. 14.)

Osztálytörténelem: „Olyan ez a múlt­hánytorgatás, mint amikor az elemisták egymásra mutogatnak a tanító néni színe előtt. Pisti ma bekakilt ugyan a második órán, tegnap Józsi is az első órán, de a Feri már tegnapelőtt kakis bugyiban érkezett.” (Népszabadság – XI. 2.)

Szépek vétke: „Nem áll szándékunkban tovább turkálni a szépség­királynő­jelöltek múltjában. Netán még az is kiderülne: úttörők és KISZ-tagok voltak.” (Reform – VIII. 1.)

Sérelem első vérig: „… vérig sért bennünket az, ahogy a kormánypártok néhány úriembere gondolkodik a fiatal generációról. Lényegében egy elhibázott rendszer selejtjeként tekintenek ránk, akiket – mellékesen – ők neveltek.” (Népszabadság – IX. 28.)

Mese velővel: „A dolog mégsem egyszerűen hánytató. Jellemző, hogy az önfeledt ifjúság érti, miről van szó – harsányan végigneveti a velőhabzsolást.” (Népszava – 11. 11.)

Negatív mázlisták: „A gazdagoknak milliós, a szegényeknek filléres gondjai vannak. A hiány felől nézve a szegény ember a szerencsésebb: neki hiányzik a legkevesebbje.” (M. Hírlap – XII. 14.)

Nekeresdi bánthatatlanok: „Égbe szöknek a biztosítások összegei. De a szegények boldogan mosolyoghatnak, tudván, hogy a vészesen szaporodó bűnözés, betörés ellen a legjobb védekezés az ő nincstelenségük.” (ÉS – IX. 6.)

Köll ez a todomány: „S. O.: A szegénység nem pillanatnyi jövedelmi helyzet, hanem tartós állapot, amely sajátos, csak a szegénység körében szokásos életformákat alakít ki.” (HVG – IX. 28.)

Szociális tányérnyalás: „A Halló bárba hónapok óta nem kellett szerződtetni fekete­mosogatót, mert a lejmolók mind megeszik a maradékot.” (M. Hírlap – XI. 6.)

Hallucináltatás: „Végtére is mindegy, kit ültetnek oda pecázni ahol nincs hal.” (Sport plusz Foci – IX. 7.)

Szundikátus: „Nem tudom, egyesek mér’ hiszik, hogy a váró­teterem várakozásra van. Pajtikám, mi tudjuk: itt aludni köll, nem ücsörögni.” (M. Hírlap – X. 17.)

Tántorgó imperatívusz: „Nejem a vendéglátásban dolgozik. Vezető beosztásban, ahol az alkoholizmus szakmai követelmény.” (Heti Patika – XI. 5.)

Mobil bejárat: „Bemehetek? – Mennyit ittál? – Négy felest. – Akkor menj haza és igyál még egyet, meg egy korsó sört. – És akkor bemehetek? – Ha vissza tudsz jönni, be.” (Népszabadság – X. 19.)

Cigihihi: „A beteg lábamból kifolyólag dohányoz­nom tilos és veszélyes. Csakhogy most a másik lábomra dohányzom.” (Ádám – 8. sz.)

Munkaügyi ártalom: „Hallottam, nem veti meg az italt. – Azelőtt is megittam, munkaidőn kívül. Most meg nincs munkaidőm se.” (Zalai Hírlap – IV. 14.)

Borvérzésig: „Borgyűjtőnél történt meg, hogy a palackozott Egri bikavér néhány évi tárolás után egyszer­csak különvált egrire és vérre, ami leült a palack aljára.” (Ring – IX. 24.)

Slussz-plusz: „Visszataszító látvány és a gyászolók emlékezetében is jóvátehetetlen nyomokat hagy a sírgödör mellett dülöngélő munkás.” (Dél­magyar­ország – VI. 19.)

Temetni kedélyes: „Az is új jelenség, hogy amatőrök bonyolítanak egyházi szertartást. Volt eset, hogy a sírásók alig bírták ki nevetés nélkül a prédikációt.” (Esti Hírlap – 1992. V. 14.)

Tavalyi bótt: „Hol van az az idő, amikor az fizette a temetés összköltségét, akit a megboldogult író haló porában is megvetett?” (ÉS – 1992. I. 31.)

Hírverde: „A plébános is reflektált: terjed a hír városszerte, hogy veri a pap a gyerekeket az iskolában. Holott ő csak a saját fejét ütögette a falba; egyetlen alkalommal, hallván a tanulók egetverő ostobaságait.” (Délszél – XI. 27.)

Gyürkőző megváltók: „… hétezer transzcendens meditáló ember elegendő a világ megváltásához. Magyar­országon négyszáz ilyen fölkent szükségeltetik. Ennyi még nincs.” (Képes Újság – 1992. V. 2.)

Gyorsuló hívők: „Az ádventista a leg­dinami­kusabb fejlődő egyház. 1 perc alatt egy egész 5 tized ádventistával leszünk többen a világon.” (MTV 1 – XII. 14.)

Degenezis: „A Teremtő, mondják, a hatodik napon alkotta meg az embert. Mennyire sajnálhatjuk, hogy akkoriban még nem volt általános az ötnapos munkahét.” (HVG – XII. 21.)

Ördögkörkör: „… azért, mert ideges vagyok, még nem kéne idegesnek lennem.” (Vasárnapi Hírek – 1992. II. 2.)

Világi bibi: „A probléma az, hogy a történelmet nem lehet tiszta lappal újrakezdeni.” (M. Nemzet – VII. 23.)

GATYA VILÁG

Szexlex: „Pusztán azért, mert az ember rend­sze­resen meg­éhezik, még nem kell mindennap ugyanabban a vendég­lőben étkezni.” (Kurír – 1992. II. 8.)

Vonagló lelkek: „Egy ismert szexológus, Sz. Mikus Edit inkább lélektanilag készít fel bennünket. Olykor beleszól. – Például mit? – Húzd feljebb a lábad, ne takarj a tenyereddel! A behatolás is látszódjon, ne csak a két test vonaglása.” (Heti Délkelet – 1992. 1. 9.)

Száz perc magánügy: „Amikor az ezredes úr hosszabb időre nincs egyedül, szigorúan megköveteli, hogy egyedül legyen.” (TV 1 film – IX. 18.)

Díszsztriptíz: „Sajnos, a díszszázad katonái a Hősök terén ki vannak téve minden durva tréfának, amit rezzenés­telen arccal kell tűrniök. Arra is volt példa, hogy hon­leányaink meg­szabadítva magukat intim ruha­darabjaiktól, illegtek a díszőrséget állók előtt.” (Új Magyarország – XI. 2.)

A lázadás partja: „A pszichológusnő arra is rájött: az a nő nem hord bugyit, aki úgy érzi, környezetében el­nyomják. Rendhagyó öltözete a lázadás egyik formája.” (Kiskegyed – 1992. IV. 14.)

Dudásszomj: „A kebelparádé nagyobb izgalomba hozta Orosháza és vonzáskörzetének férfiait, mintha egy »Ki tud többet a Szovjet­unióról?« vetélkedőt rendeztek volna nekik.” (Vasárnapi Hírek – XII. 15.)

Negromantika: „Tudod ki kell nekem? Egy olyan fekete nő, aki már majdnem kék.” (Kacsa – XII. 31.)

Feleségek kíméljenek: „Egy nő soha nem tud annyit adni, nem képes úgy ragaszkodni, mint egy másik férfi. Én már tudom, hisz volt feleségem.” (Pesti Riport – XI. 21.)

A házasság magasiskolája: „Amerikában a felhőkarcolók tetején is van házasságkötő terem. Ott mindenki szabadon eldöntheti: ledobja-e, avagy elveszi várakozástól remegő, naiv aráját.” (M. Hírlap – XII. 7.)

Nőgyógyászat: „A »Miként viselkedjen a pap a gyóntatószékben?« című előadásban például elmondtam, hogy a paráználkodás meggyónásakor a pap kérdezzen rá arra is: kapott-e az illető nemi betegséget, és ha netán teherbe esett, mik a tervei.” (M. Nemzet – X. 9.)

Szubjektív ideál: „Én őt nem kurvának tekintem. Pedig az.” (M. Rádió 20. stúdió – XI. 24.)

Szakmai kéjérzet: „Nem kurvák vagyunk, hanem hivatásos strichelők! – közölte fölháborodottan a szexuális dolgozók világtalálkozójának egyik részt­vevője.” (Esti Hírlap – X. 19.)

(Meg)döntés után: „Egyik se mondja azt, hogy azért lettem kurva, mert élek.” (M. Hírlap – XII. 9.)

Sebibaba: „… a legemlékezetesebb fuvarja az volt, amikor egy kuncsaftnak száz kilométer per óra sebességnél elégítette ki a vágyát.” (M. Hírlap – XII. 9.)

Radikális átszervezés: „Köntös Szabó Zoltán évekkel ezelőtt sérelmezte, hogy az embernek harminc­két foga van és csak egy nemi szerve, amikor épp fordítva kellene lennie.” (Új Magyarország – 1992. II. 22.)

Gatyavilág: „Két hete már alsót se hordok. Tört madárnak minek a kalitka?” (Népszava – I. 15.)

KÖZÖNYSÉGSIKER

Kíváncsi kritikus: „Önök nyilván érteni fogják, mit is akartak kifejezni a filmmel az alkotók. Ha ez bekövetkezik, kérem, írják meg nekem is.” (ÉS – IX. 20.)

Röntgenszemszögből: „… mi is a producer a néző szempontjából? Ugyanaz, mint a csontváz a tizenhat éves barna kislányban. Nélküle alkalmatlan az andalgásra a holdfényben.” (ÉS – 1992. XI. 22.)

Hiányos randevú: „Billy Wilder egyszer inger­kedve megkérdezte Marlene Dietrichtől: lefeküdt-e Eisen­howerrel, az inváziós hadsereg főparancsnokával. – Ugyan már – így Marlene –, ő sose járt a frontra.” (Heti Magyarország – IX. 6.)

Szépségek skatulyája: „Gyanítom, Júlia Roberts jó színésznő. De tartok tőle: túl szép ahhoz, hogy ez valaha is kiderüljön róla.” (ÉS – VIII. 9.)

Elvont film: „Demi Moore-nak egy filmben kábítószeres lányt kellett alakítania. A próba­felvételkor annyira tele volt kábító­szerrel, hogy csak azzal a föltétellel szerződtették, ha elmegy elvonó­kúrára.” (Kurír – VIII. 11.)

Fekálplán: „A film nagy gegje is választékos ízléssel készült: a szerelmi jelenet közepén a hősnő benyúl a főhős nadrágjába és kiemel onnan egy marék képlékeny anyagot. Amíg tart az ölelés, takaros hamutartót formál belőle.” (M. Hírlap – X. 19.)

Gyomor forgatókönyv: „Csak a pénzért csináltam – mondja Mickey Rourke a Harley Davidson című filmről. – Mialatt a forgatókönyvet olvastam, végig nagy kedvet éreztem ahhoz, hogy lehányjam.” (M. Hírlap – XI. 21.)

Drága közönség: „Ha egy magyar filmet csak egy-két ezer néző tekint meg, akkor legalábbis különös rendezőjének még ugyanabban a naptári évben új film forgatásához közpénzeket megszavazni.” (M. Hírlap – XI. 21.)

Önlekenyerezés: „A sillabusz szerint Dobray György még konzultánsi megbízást is vállalt saját művében. Ami Guinness-kötetekbe kívánkozó teljesítmény.” (Népszabadság – XII. 20.)

Mire jó a forint?: Kénytelenek vagyunk helyárakat emelni. Még így is kétszáz alatt maradunk. – Mennyivel? – Egy forinttal. De olyan jó mégis így mondani.” (Pesti Műsor – VIII. 30.)

Klotyólotyó: „Vagy minek nevezzem … azt az élvonalbeli, jó és népszerű színésznőt, aki rendszeresen beoson a főiskolai hallgatók és a csinos statiszták után a férfivécébe?” (M. Hírlap – XII. 9.)

Színház a ravatalon: „… ahhoz, hogy valamit csináljunk, hely kell. Mi például a színházi díszleteket a református temető halottasházában tartjuk.” (M. Nemzet – IX. 20.)

Közönységsiker: … az előadáson alig lézeng hatvan-nyolcvan ember. Hétfő van; mondja rezignáltan a jegyszedő. Tartok tőle, hogy kedden meg kedd, szerdán szerda.” (Extra Vasárnap – 1992. IV. 5.)

Hármasban megy: „Mennyi az a lehető leg­kevesebb elem, amitől a színház még színház marad? – Kell hozzá legalább egy színész és legalább két néző.” (M. Hírlap – 1992. II. 8.)

Maradandó sikertelenség: „Siklósi Mária építész egymaga több színháztermet tett játszásra nehézkessé, mint amennyit lebontottak kétszáz év alatt a városszépítő atyák.” (Népszabadság – XII. 14.)

Átmenő plasztika: „New York egyes forgalmas közlekedési csomópontjainál nagyon szimpatikus, szokás szerint cserélhető fejű köztéri szobrok állanak.” (M. Hírlap – IX. 14.)

ÍRÁSRlVÁS

Papírni igényes: „Az írás az nem olyan, mint az ásás, hogy ti. egy bizonyos mennyiséget mindenképpen teljesíteni kell. Vagyis nem szükséges az előttünk fekvő papírt teleírni. csak azért, mert van még rajta hely.” (ÉS – IX. 6.)

Piáim, csak marakodjatok: „A népi és az urbánus írók szégyenteljes perpatvara ismét itt van a nyakunkon … Fölösleges lenne közismert okait felsorolnom. De egyik, kevéssé ismert oka az, hogy úgy látszik, nincs újabb nemzeti katasztrófára kilátás.” (M. Hírlap – IX. 7.)

Irásrívás: „Csak annyi biztos, hogy az író az írni ige melléknévi igeneve.” (M. Hírlap – IX. 6.)

Utolérhetetlenek: „Sokszor maga az alkotás folyamata tekinthető műalkotásnak … ez pedig már túl bonyolult a közönség szemében, amely nemcsak nem érti az egészet, de már azt sem érti, hogy mit nem ért.” (ÉS – VIII. 9.)

Utó(d)kezelés: „A legenda szerint a több generációt tanító professzornőt egy könyvesboltban megpróbálták lebeszélni saját műve megvásárlásáról, mondván: az a könyv nem a néninek való.” (Beszélő – XI. 23.)

Kukkoló kritika: „Egy olyan mondat, hogy ki kell elégíteni a közönséget, kíváncsivá tesz a nemi aktusra, amelynek révén ez megtörténik.” (ÉS – 1992. III. 20.)

Műveletlen bogarak: „A gyakorlat során a farontó rovarokról többször kiderült, hogy nem mindig tartják be az irodalomban róluk leírottakat.” (M. Hírlap – 1992. 111. 4.)

Mélység úszóknak?: „Ahol a világ önmaga mer lenni, ott nem kell írni. Az etruszkok boldogak voltak, mert megúszták, hogy írjanak s az írást összekeverjék a beszéddel; aztán a valósággal.” (ÉS – VIII. 23.)

Krónikus esemény: „Véletlen egybeesés: egy­szerre ünnepeljük a múzeumok napját és a támoga­tásukra szánt pénzek negyven százalékos apadását.” (ÉS – 1992. 29.)

Megsemmisítő kritika: „Mi meg nem nagyon tudjuk őrizgetni az alkotásokat. Amelyik mű tehát épségben marad, az jó. Amelyiket összetörnek, az nem.” (Új Magyarország – 1992. III. 12.)

Illesztések: „A sznobság éppúgy kell a művészethez, mint a nyárspolgárság a térzenéhöz.” (Népszava – I. 21.)

Félmuzsika: „A rap – az egy rettenetes zene. Lényege az, hogy jön a kamera felé három selyem­bugyo­góba öltözött néger, és fenyeget.” (Ádám – 5. sz.)

Koporshow: „A győri Charley diszkó legutóbbi sztárvendége koporsóban érkezett a helyszínre … Produkciója végén egy kis vért hányt, eret metszett magán, majd egy hatalmas késsel kiszúrta önnön szemét.” (Mai Nap – 1992. IV. 14.)

Kultúrcsüccs: „Hamarosan eljön az idő – ha ugyan már meg nem érkezett –, mikor egy dolog lesz képes teljes »kulturális élményt nyújtani«: a csönd.” (M. Hírlap – 1992. I. 29.)

Ecsetleg mégse: „A kultúrember hatalmas ecsetével új mérföldkövet jelöl ki magának a kultúra lángoló, vérzivataros egén.” (Pesti Műsor – VIII. 16.)

Csoportkép zelődéssel: „Ha az összes ízléstelen nyomda­termék minden terjesztőjét megbilincselnék, akkor gályarabokhoz hasonlatos csoportok menetelnének vég­telen sorokban – Budapest közlekedési csomó­pontjaitól az őrszobák felé.” (Népszabadság XI. 11.)

Művészi agykontroll: „Feliratot láttam az égen, délibáb gyanánt, hogy »Az arc: a fej tenyere« meg hogy »A fog: a száj körme« meg: »Az orr: az arc nyelve«. Amiből arra következtettem, hogy elmém megbomlani készül.” (M. Napló – 1992. 11. 21.)

1992

IDEGES TRADÍCIÓ

Döntő fölény: „Ledöntöttük a nagy Szovjetuniót meg a kiskonyakot.” (Népszabadság – IX. 5.)

Századunk elei: „Ha végignézzük, ki mindenkik verekedték magukat magasra e nemzet utolsó századában, azon is csodálkozom, hogy egy jó házból való úrifiú miért akart nagyon odakerülni?” (Kapu – 10. sz.)

Maximó kalkuló: „Azt álmodtam, hogy 15 millió Antall József a miniszterelnököm.” (Kapu – 9. sz.)

Váladékos modor: „Illik-e letaknyosozni egy szabadon választott politikust?” (Népszabadság – IX. 26.)

Képviselkedés, oh: „A legtévedhetetlenebbek azok, akik választóik tévedéséből kerültek hatalomra.” (M. Rádió – I. 3.)

Idővel velőtlen: „Az úgynevezett másik oldal rendszeres és rituális szidása eleinte nyilván kéjélmény volt, utána sport, aztán hazafias kötelesség, később kenyérkereset, most már valószínűleg robot.” (ÉS – IV. 3.)

Drága magyar zöld: „… de ki tudja azt, hogy az úgy­nevezett magyar zöld speciális szín a nemzeti zászlón­kon, s ugyanakkor a hozzá szükséges selyem­festő festéket nem gyártják Magyar­országon.” (Nép­szabadság – II. 29.)

Tapsra jár: „Nagy taps, Csurkát sokan hangosan éltetik, egy hang Rákosit élteti, mondván, hogy ez a demokrácia.” (M. Fórum – V. 7.)

Mumus a háznál: „… amióta gyermeke nemrég sírva fakadt, mert ugyanabban az írásban idézték az apja és Csurka gondolatait, Haraszti Miklós lemond arról, hogy egy írásban szerepeljen az MDF író-politikusával.” (Kelet-Magyarország – VIII. 19.)

Tőle rendes: „… Király B. Izabella nem tépte ki tövestül a solti nagyadót, hogy az izzó vastraverzzel írja – lángoló betűkkel – az égre: Mindenkit gyűlölök, aki nem gyűlölködik.” (M. Hírlap – I. 4.)

Fideszfinesz: „Szavazás után azt jelentették be a köz­gyűlés­nek, hogy 5 üres, tehát érvénytelen szavazó­lap volt. Mi, Fideszesek azonban eleve 7 érvénytelen lapot dobtunk be az urnába, így hát nem stimmel a dolog.” (Hajnali Hírlap – VI. 10.)

Ideges tradíció: „Ha Lipótmezőről esik szó, a százhuszonöt éves intézetről kevesen tudják, hogy a Parlament után a második legnagyobb középület s hogy megépítése óta ugyanazt a funkciót látja el.” (Kurír – VI. 13.)

Jóllakott lakosság: „… lehetőségeinket latolgatva úgy gondolom, ma az emberek egyáltalán nincsenek kiéhezve az új pártokra.” (Népszava – I. 13.)

Vitás nyitás: „Nekem, spéciéi, voltak kételyeim, hogy egy olyan országban, ahol mind ez ideig nem találták meg könnyen a nyíló tejfölös­pohár titkát, sikerül-e a társadalom átalakítása.” (Mérték – IX. 27.)

Idomított óra: „A sportos külsejű angol határozottan állítja, hogy az úticél közelében 400 forintról egy­szer­csak 900-ra ugrott a taxióra.” (Esti Hírlap – X. 10.)

Kihívó divatbemutató: „A tévében szociológusok, professzorok, miniszterek lelkiznek a munkanélküliségről. Ami rajtuk van, abból a családom fél évig megélne.” (A Szabadság – X. 9.)

Panellenzékiség: ha a létező szocializmus emlékműveivel van bajotok, bontsátok le az óbudai lakótelepet.” (Mérték – X. 18.)

Piaci délibáb: „Az a reményünk – vélekedik Seregi Pál, a Hungária Biztosító osztály­vezetője hogy ha az ufo­nautáknak ízlik a búzánk, majd vásárlóként is megjelennek a piacon.” (Esti Hírlap – VII. 2.)

Angyali megszállás: „Az Úr angyalai valószínűleg nem akarnak bevándorolni a mi országunkba, de kellenek olyan bevándorlási törvények, melyek lehetővé teszik az ő befogadásukat is.” (M. Hírlap – X. 31.)

Rend a bontóból: ,,… itt és most nem az urak országa épül, csupán egy urizáló álladalom. A két fogalom olyan messzi esik egymástól, mint lámpától a lumpen.” (ÉS – III. 13.)

Pünkösdi régió: „A nép a legjobb demokráciákban is folyton átverve érzi magát, de négyévenként egy napig valóban ő az úr. Igazán stílszerű az lenne, ha mindig pünkösdkor tartanák a választásokat.” (M. Hírlap – XI. 24.)

Szponzorált balsors: „Kíváncsian vártam szilvesz­terkor, hogy vajon a Himnusz marad-e, vagy helyette is hirdetés lesz, amennyiben igen, melyik cégé.” (M. Hírlap – 1993. I. 4.)

CSÖMÖRBŐL KÖZÖNYBE

Egyenlőtlen közlekedés: „… lehetetlen volna a világszerte tapasztalható szociális egyenlőtlenséget oly módon kiegyenlíteni, hogy mindenki oda utazhat, ahol a legmagasabb az életszínvonal.” (168 Óra – I. 3.)

Alánkgyújtós: „A vadkeleti neokapitalizmus kicsiny, fényűző szalonhoz hasonló. Márvány padozata alatt egy hatalmas – pokolnyi méretű – pince van.” (M. Hírlap – 1993. I. 9.)

Urbánus aszály: „… az utóbbi idők páratlan szárazsága nemcsak a szabadságon levőknek hozott örömet. Hisz amíg nem esik, a Horog utcai lakásokba nem folyik be a víz, szárad a penész.” (Fehérvári Hét – VIII. 27.)

Kiállítás szorulásig: „Az expót egyébként jól meg lehetne rendezni, ha a látogatóknak lelkére kötnék, hogy szüneteltessék anyagcseréjüket, amíg itt lesznek.” (Népszabadság – XII. 11.)

POLGÁRI FÉLELEM

Zabrajáték: „Berlinben – elég beütni a számító­gépbe a kívánt autó jellemzőit. így megjelenik a kép­ernyőn, kinek a körzetében, hol található az ellopni való jármű.” (168 Óra – VII. 14.)

Germán fordulat: „…a németekkel nagyon jóban vagyunk. Azóta, hogy egyik felüket nem kötelező szeretni, a másik felüket pedig nem tanácsos utálni.” (Ludas Matyi – I. 6.)

Flottabüntetés: „A néhai szovjet hadiflotta cél­talanná válásánál … semmi se mutatja példaszerűbben, hogy a világban létrehozott műszaki és katonai kapacitások meghaladják a világban fellelhető célszerű értelem mennyiségét.” (Beszélő – I. 18.)

Vértélén népirtás: „Brüsszelben ma egyre többen figyelmeztetik a gyanútlan külföldit, hogy a belga ugyanúgy nem létező nép, mint a jugoszláv vagy a szovjet.” (HVG – XII. 7.)

Dombországi viszonylatok: „Amerika – mondotta egyszer Fényes László Faludy Györgynek – remekül épült utak hálózata. Kár, hogy szemétdombokat kötnek össze.” (M. Hírlap – VI. 11.)

Tetemes gazdálkodás: „Az örmény-azeri konfliktusban kereseti-kínálati alapon folyik a foglyok-halottak cseréje. Egy felnőtt, harcképességétől függően, 100-150 ezer rubelbe, egy holttest 200 ezerbe kerül. A foglyul ejtett gyerekek 50 ezer rubelt érnek.” (HVG – XI. 23.)

Röfögő félpénzek: „Egyes körzetekben csekket adnak pénz helyett. De Közép-Ázsiában az is előfordult, hogy – féláron számítva – élő sertéseket adtak fizetés fejében.” (HVG – V. 23.)

Fényűző hazafiság: „Az iraki invázió ráébresztette a lakosságot a nemzeti identitás kérdésére: mit jelent kuvaitinak lenni? Alig többet, mint sok pénzt.” (HVG – VI. 20.)

Olcsó világveszély: „Az üzleti élet világába tett kiruccanásaival a kínai hadsereg a legveszélyesebb organizmussá válhat. Egy olyan hadsereggé, amely eltartja önmagát.” (HVG – VII. 23.)

Egymásra utazva: „A Duna menti népek közeles egymásra találásában csak az nem hisz még, aki sohase várakozott 24 órát a román-magyar határon.” (ÉS – XII. 30.)

Így még más: „G. H. Funar úr Kolozsvárján … minden román felirat mellé más nyelvű szöveg is feltüntethető, fgy amennyiben anyanyelvünk legalább másnak tekinthető, magyar nyelvű is lehet.” (M. Fórum – X. 29.)

Polgári félelem: „A polgárháború azért szörnyű, mert ott a katonák tudják, miért harcolnak.” (MTV – XI. 22. Közvetítés az Európa Parlamentből.)

ACSARGÓ PÁCIENSEK

Betevő betegek: „A képviselő úgy véli: az orvos továbbra sem érdekelt abban, hogy a beteget meg­gyógyítsa; de a beteg sem abban, hogy meggyógyuljon.” (Köztársaság – VII. 3.)

A szégyenlet bére: „… becsületesen dolgozik egy orvos. A fizetése annyi, amennyi. Illetve annyi, amennyi eleve úgy szégyen, ahogy van.” (168 Óra – 46. sz.)

Doktor stuka: „… az orvosnő úgy berúgott… hogy a kórházban rázuhant a betegeire. Nos, kell-e ahhoz orvosi szakértelem, hogy eldöntsük: etikus magatartás-e az ilyen?” (Új Néplap – VI. 27.)

Acsargó páciensek: „A kolléganőmet Kiskunfélegyházán akarták megverni. A meghirdetett időpont után nem mérte meg a kitartóan várakozók koleszterinszintjét.” (Esti Hírlap – VI. 12.)

Gyogyókúra: „Kétségkívül a legtöbb ember kiadós étkezés közben, az ágyban fekve akar lefogyni.” (M. Nemzet – VIII. 3.)

Fogyasztó babák: „Floridában például több kislány életveszélyes állapotban került kórházba, mivel legfőbb céljukat, vagyis a Barbie-külsőt csak éhezéssel, illetve az elfogyasztott étel rendszeres kihányásával tudták elérni.” (Kurír – 7. 8.)

Tömeges kúrszalon: „Csoportosan sokkal könnyebb fogyni, mint egyénileg.” (Rakéta – III. 31.)

Morbid fürtök: „… egy súlyos vesebeteget két kiló banán is megölhet – annyi benne a számára mérgező kálium.” (HVG – VIII. 8.)

Nótapatológia: „Mert »lehet könny nélkül sírni, ha fáj a szív« különösen olyan betegségek esetében, amikor a könnytermelés egyáltalán nem működik.” (M. Hírlap – VIII. 28.)

Forgótőke szaggal: „A hölgyet már a kezelés elején megriasztotta a 310 márkáért rásózott gyógyszer: a saját székletéből készített, sterilizált kivonat.” (M. Nők. Lapja – IX. 18.)

Písiátria: „A betegnek saját vizeletét kellett meginnia és az ugyancsak avval átitatott törülközővel masszíroznia magát. Ezután a természetgyógyász szigorú zsírmentes diétát írt elő számára.” (Népszava – X. 5.)

Szopáskorlátozás: „Az AIDS-től való félelem miatt egyébként a vámpírok között mind többen monogámok. Azaz, csak ugyanazt a személyt csapolják meg rendszeresen.” (Mai Nap – XI. 14.)

Hamuvízió: „Az első magyar magán­krematóriumban arra is mód van, hogy a hozzátartozók tévéképernyőjükön végignézzék a hamvasztást.” (Riport – V. 13.)

Tetemes elővigyázat: „Hát valakinek csak be kellett feküdnie próbahullának a bádogteknőbe, hogy kipróbáljuk a lépegető koporsót. Nem kopogtathat az elhunyt feje, amikor lefelé viszik a lépcsőn.” (Európa – 11. 20.)

Gyorsuló arrafelé: „… az öregasszony földi maradványait öt nap után találták meg, ami errefelé elég gyorsnak mondható.” (ÉS – IV. 3.)

Mindhalálig simf: „Végeredményben egyik halott se szép. Hiába néz ki majd’ mindegyik úgy, mintha aludna.” (M. Nők Lapja – III. 21.)

BEZÁRÓ OK

A nagy kivétel: „Vegye tudomásul, én nem vagyok akárki. Én büntetlen előéletű magyar állampolgár vagyok.” (M. Hírlap – X. 31.)

Zsaruk réme: „Erős és hatékony rendőrségre volna szükségünk, amelyik nem ijed meg a saját árnyékától, de még Solt Ottiliától sem.” (Pesti Hírlap – II. 14.)

Bezáró ok: „… szívesen belépne a polgárőrségbe, Berki úr? – Nem én. – Miért nem? – Mert én vagyok a bűnöző, azért.” (Heves M. Hírlap – X. 14.)

Borfolytonosság: „Azok a barátaim, akik piával bírták ki a kommunizmust, most még jobban isznak.” (Nyugati Hírlap – XII. 29.)

Megváltók rajt előtt: „A világot is megmentenénk, de ahhoz egyelőre még túl kevés fröccsöt ittunk.” (ÉS – IX. 4.)

Nekünk Velorex kell: „A bűnözés minden formája elszomorítja az embert. Ám még nagyobb a fájdalom, ha arról kell értesülnünk, hogy Össz-Európa egyetlen sámánját, Waszlavik Gazember Barguzini Petőfi Velorex László javait érte támadás.” (Zsaru – VII. 2.)

Szolgálati ártalom: „Az egészalakos kabát rendkívül unalmassá tudja tenni a szolgálatot: még gumibotot sem lehet lóbálni benne.” (ÉS – X. 18.)

Ugratás, iszonyat: „Nem kevésbé aggasztó, hogy hárman gépkocsival próbálták meg elgázolni a rendőrt.” (M. Hírlap – X. 19.)

Őrzés kérdése: „… a testőr tudja, hogy jobb bíróságra járni vádlottként, mintha az édesanyád meg a feleséged sír a ravatalozóban.” (M. Hírlap – VII. 22.)

Halálos szabadság: „… a mi büntetésünk nevetségesen csekély volt. Annyi, amennyit vizsgálati fogságban letöltöttem, hét hónap. Mellékbüntetésként anyám belehalt az izgalmakba.” (Köznevelés – IV. 30.)

Börtönária: „Majd egy hónapja be vagyok zárva – mondja az ápolt szél­hámos­nő. – Hát lehet így dolgozni? (Zsaru – IX. 17.)

Zárkarisztokrácia: „Kegyelmes úr vagyok. Mint minden halálraítélt, akit mégis élni hagytak.” (Mérték – X. 4.)

MÁSODIK NYALVÁNOSSÁG

Strichinform: „A rendőr is tanácstalan, amikor hamvas, érintetlen vidéki lányok megérkeznek a Keleti pályaudvarra és a Rákóczi tér felől érdeklődnek.” (Esti Hírlap – VI. 9.)

Duglőrsors: „Az imitált szex létezik. Van úgy, hogy nem működik a főhős. Ilyenkor forgatás közben a közeli képeknél valamelyik kollégája ugrik be helyettesíteni.” (Napi Délkelet – X. 21.)

Divat unó: „Ügy érzem, a most kezdődő politikai évad slágere az éj fekete csipkebetétekkel és szikrázó strasszokkal díszített unisex slafrok lesz. Benne, éppúgy, mint egy parlamenti interpellációban, minden ki­dombo­rodik, aminek domborodnia kell.” (M. Hírlap – VIII. 29.)

Korlátolt nyalvánosság: „A tervezett konyak­nyalást női felsőtestekről a szervezők az utolsó pillanat­ban vaníliaöntet-nyalásra módosították.” (M. Narancs – IX. 24.)

Foghagymás felelet: „A magánéletedről szabad kérdezni? Persze. Csak lesz, amiről majd nem beszélek.” (Riport – V. 1.)

Kedvenc emlék: „Még szűz voltam, amikor az a gondolat foglalkoztatott, hogyan tudnám kielégíteni szexuális téren leendő férjemet.” (Pletykalap – IX. 1.)

Összehangolt házasulok: „Előfordult-e, hogy vala­melyik fél nem jelent meg a házasságkötéskor? – Nem. De az gyakori, hogy egyikük se jön el.” (Kiskegyed – IX. 1.)

Iz(é)lésnívó: „A barátnőd előtt én nem akarok szexelni veled.” (Pesti Hírlap – IX. 1.)

Védett poportré: „Andreáról nem készíthet kolléganőm felvételt, mert – mondja a lovagja – őt a fél ország hátulról is fölismeri.” (Kurír – VIII. 3.)

Jobb nő: „Négy gyereke van. Az egyiknek tudja, ki az apja.” (Mai Nap – VI. 6.)

Erkölcsös kukkotok: „Peepshow a londoni Sohóban is van … a kukucsablakok mögött illedelmesen felöltözött lánykák illegetik magukat; rosszalló arcot vágva.” (Európa – VII. 23.)

Farmónia: „Az öreg kampók szeretik nézni a szeretkező nőket, én pedig szeretem csinálni.” (Esti Hírlap – VI. 23.)

Bimbózó szexmentesség: „A virág a növények nemi szerve. De érdekes módon a virágokkal kapcsolat­ban senki sem gondol disznóságra.” (Képes Újság – V. 16.)

ÉTI CICÁK

Őzike puff: „Mire emlékszik vissza szívesen? – Arra, hogy én neveltem föl azt a világrekord őzbakot, amelyet Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács egykori titkára ejtett el az egyik vadászaton.” (Új Szövetkezet – VI. 3.)

Szőr-ős szülők: „… már 16 amerikai nő vállalkozott, hogy hajlandó gorillát a világra hozni. A terhességet erős gyógyszerekkel kell majd megtartani.” (Vasi Hírek – I. 17.)

Erdek(es) házasság: „Szóval keresi azt a hölgyet, aki kígyóstul, mindenestül elfogadja? – Igen. De napfényes lakása legyen, ahol van egy-két szoba az állatoknak.” (Szabad Föld – XII. 29.)

Igényes kopoltyúk: „Sajnos, semmi se tökéletes. így a haltenyésztés sem képzelhető cl megfelelő mennyiségű és minőségű víz nélkül.” (Nagyalföld – X. 25.)

Halpatt: „Az amur nem hajlandó hínárt zabálni, a magyar nép pedig nem hajlandó az amurt zabálni.” (ÉS – VII. 31.)

Éti cicák: „Csak a teljesen kedvencükbe habarodottak etetik kígyójukat macskákkal és galambokkal.” (Mai Nap – IX. 12.)

Tüzetes apropó: „Az égő Alfa mozi lángjainál, a szomszéd Rómeó nevű kutyáját sétáltatva jutott eszembe, hogy megint lemaradtam valamiről: az Alfa Rómeó autószalonban kiállítás nyílt.” (ÉS – VII. 13.)

Megoszló házasság: „Nem könnyű egy asszonynak megosztani az életét egy olyan emberrel, aki minden akar lenni – férfi, nő, gyerek, állat.” (M. Nők Lapja – VI. 27.)

Legenyhébb hasfájásunk: „A tudós csak azt tartja sajnálatosnak, hogy manapság főleg a mezőgazdaságban nem jut idő a növények lelkének ápolására.” (Kurír – IV. 8.)

EZT NÉZZÜK MI

Ekés hírnév: „Márai könyvemről alaposan leszedte a keresztvizet egy bíráló. Egyébként arról nevezetes, hogy szemrebbenés nélkül szokta a saját neve alatt megjelentetni mások közleményeit, holott e szokását már szóvá tették írásban is.” (M. Nemzet – I. 4.)

Kétkötetes eszenc:”… a Szili József szerkesztette, kétkötetes, Az irodalom elmélete című kiadvány átrágása után Bouward és Pécuchet hangulatába kerülünk: Az egyszerű testek többnyire összetettek.” (M. Hírlap – VII. 4.)

Sztárirati stílus: „Most eljött Gábor Zsazsa számára az alkalom, hogy bebizonyítsa: nemcsak filmsztárként gyenge, írni se tud.” (M. Hírlap – II. 22.)

A kutya olvasta: „Mrs. Bush … a kultúra támogatója volt. Kevés szabadidejében pedig álnéven írt kutyáknak szóló meséket.” (M. Nők Lapja – X. 30.)

Költészeti földrajz: „A líra rangsorban ma valahol a próza és a Tisza közt helyezkedik el.” (ÉS – VII. 17.)

Átlátszó irodalom: „Van egy olyan mondat vagy szövegfeldolgozás a 30-35 évesig terjedő korosztály (viszonylag felfutó) prózairodalmában, amely olyan szövegeket hoz létre, amire nem lehet emlékezni.” (M. Napló – X. 2.)

Posztmodern rémüldözés: „Pálom, mondta neki a szikár asszonyság, aki figyelemmel kísérte írói fejlődését. Aztán nem fél-e attól, hogy egyszer megtörténik minden, amit leír?” (M. Napló – XI. 13.)

Sulibuli XX. sz.: „Hogy is tanultam az iskolában? Bevezetés, tárgyalás, lefejezés.” (ÉS – X. 16.)

Hosszú ész: „Én azért még emlékszem olyan esztendőkre, mikor legalább a klasszikusok életműve nem számított hiánycikknek.” (M. Hírlap – IX. 19.)

Elfelejtett megbízatás: „Az ősidőkben nem volt rendező. Mindenki színész volt. De akadt köztük egy, aki éppen ráért. Azt leküldték, nézze már meg, milyen lentről a dolog.” (Pesti Hírlap – III. 6.)

Daraboló darabölő: „A színészdiplomás rendező már több darabot dúlt színpadra, meglehetős dramaturgiai kegyetlenséggel.” (ÉS – VII. 10.)

Ezt néztük mi: „A pályán jelenleg száznyolc rendező van. A legengedékenyebb mércével sem lehetne találni köztük harminc olyat, aki az utóbbi tíz évben legalább egy szakmailag érvényes előadást rendezett volna.” (M. Hírlap – II. 22.)

Pelyvás minőség: „Ami a társulat kvalitásait illeti, harminc-negyven embert mindenképp el kellene bocsátani.” (M. Hírlap – Vili. 26.)

Yorick, a mindenes: „Yorickot Hamlet atyjának, szerelmének, norvég királyfinak, sírásónak, az első angol királynak, Shakespeare barátjának tippelték a bölcsész­karra felvételizők.” (Napi – IX. 4.)

Hallhatatlan főszerep: „Ternyák valószínűleg érti Hamletet, de a néző nem érti Ternyákot.” (Mozgó Világ – 1992/3. sz.)

Pesti kvasz: „Az Arizona nevű színház, amelyik Boris Viant és Ibsent játszik, olyan, mintha kínai étteremben magyaros marhapörköltet szolgálnának fel.” (M. Hírlap – V. 29.)

Titkos élvezet: „… szerintem a színház varázsa az, amikor megnézek egy előadást s utána nem tudom, mitől volt jó.” (M. Hírlap – XI. 21.)

Szűkített franciák: „A francia film művészi vonulata egyike a legérdekesebbeknek a világon. De csak azoknak, akiket érdekelnek a művészi vonulatok.” (Népszabadság – V. 14.)

Ami lehetetlen: „Ilyen filmet, ugye, nem lehet csinálni, mert senkit sem lőnek le, nem erőszakolnak meg és az űrből se jön egy lélek sem. Ja, és vetélkedő sincs benne.” (Vasi Hírek – VI. 28.)

Nemi meteorológia: „Jancsó egy másik hallgatója … ajánló levelét nemcsak Carlo névre kérte, hanem Carlára is, mondván: »Még nem tudom, mi lesz ősszel«”. (M. Hírlap – VII. 4.)

Az idők telesége: „De egyszer eljön az az idő is, amikor nincs magyar televíziózás, és nem is lesz soha már.” (ÉS – X. 30.)

Koreográtria: „… miért, hogy a kortárs alkotók, különösen a koreográfusok oly szívesen járnak gyűjteni az elmegyógyintézetek környékére?” (ÉS – VII. 3.)

Lepramuzsika: „Ha van egy kortárs zenei mű egy műsorban, akkor a közönség már Beethoven szimfóniájára se kíváncsi – mondotta Fellegi Ádám.” (Köztársaság – XII. 29.)

Spétprimadonna: „Hozzávetőleg kétszer annyi ideig énekli a dalokat, mint ameddig a zenészek játsszák.” (Népszava – VII. 4.)

Gyönge zönge: „Renitens zenefőiskolások a butaságot így fokozták: buta-butább-tenor.” (M. Napló – X. 2.)

A kudarc mámora: „Az igazi az, amikor a közönség előtt bukik meg valami – mondja Czverenz Ákos, a koncert kiötlője.” (Népszava – I. 12.)

BIORGIA

Lenni vagy lent lenni: „A metró annak bevallása, hogy odafent nem megy.” (Népszabadság – IX. 12.)

Nemzetközi védöldöklés: „Több ezer hal pusztult el – jelentette a brazil sajtó mert a környezetvédelmi konferencia­központ szennyvíztisztítója képtelen volt ártalmatlanítani azt, amit a 20 ezer küldött hátrahagyott.” (HVG – IX. 26.)

Szótlan tanúk: „A nikotin gyorsabban ölő méreg. Tanúsítják ezt a dohány kifőtt levét megivó öngyilkosok.” (M. Nők Lapja – IX. 1.)

Biorgia: „Rendezünk joggingbulikat is. Szaunázunk, tornázunk, finom salátákat eszünk és gyógyteát vagy ásványvizet iszunk hozzá, ami belefér.” (Kishegyed – VIII. 11.)

Mi a tubo: „A Fülöp-szigeteken levő Pinatubo vulkán kitörése megnövelte annak valószínűségét, hogy Moszkvát a közeli években rendkívül hideg telek sújtják – mondják az amerikai klímaszakértők.” (Népszabadság – IV. 30.)

Átmentett semmi: „Már a pártállam idején is volt ózonlyuk.” (M. Hírlap – III. 4.)

Okosok pólyában: „Sajnos, a környezetvédelem nálunk még gyerekcipőt sem húzott.” (M. Fórum – IV. 16.)

Lelet a gáton: „Az Állami Számvevőszék vizsgálta a környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumot és pazarlást mutatott ki. Erre példa, hogy gátőrház címén vendégházat építettek.” (Pesti Hírlap – VI. 26.)

Homokos kilátás: „… könnyen lehet, hogy a szanszkrit dzsangala szó nemsokára nem őserdőt jelent majd, mint eddig, hanem azt, amit eredetileg: sivatagot.” (HVG – V. 31.)

Kelletlen tárgy: „Ha a szakirodalom úgy jellemezte az antiszemitizmust, hogy ahhoz nem kellenek zsidók, most azzal a jelenséggel állunk szemben, hogy már antiszemiták sem kellenek hozzá.” (Mérték – XI. 15.)

Végig-gondolat: „A tisztafajúságnak egy dologhoz nincs köze: a tisztafejűséghez.” (ÉS – XI. 22.)

Egy kis rálapátolás: „Végül is az egész emberi civilizáció zsákutcában van – szakadékkal a végén.” (M. Hírlap – VI. 6.)

ÍGY AHOGY VÁGYTUNK

Ínyes politika: „Két eset van, amikor az ember lemezteleníti a foghúsát: amikor nevet és amikor harap. Ha valaki nevet, nem harap. Ez a foghús mutogatásának amerikai üzenete.” (M. Hírlap – VIII. 13.)

Falmászó fogadjisten: Lenyűgöző a maga­biztosságuk mászás közben. Mi jut eszükbe a tériszonyról? – A tériszony.” (Reggeli Délvilág – VI. 30.)

Idővel elmúlik: „Jobb pillanatainkban úgy érezhetjük, nyílni látszik körülöttünk az idő.” (M. Fórum – XI. 12.)

Enyésző egészek: „… ami van, nem tudhatjuk teljes egészében. Csak akkor tudjuk meg, mikor már nincs, de akkor már nem úgy tudjuk, ahogy volt.” (ÉS – II. 7.)

Kráterek békéje: „Azt mondják, a vulkánok körül jámborak az emberek.” (Riport – VII. 3.)

Előfeltétel: „… körülbelül bárhol élhetnék, csak nélkülem nem.” (ÉS – VII. 17.)

Ti.: „…kételkedem, hogy a tudás hatalom. Inkább úgy fogalmaznék, hogy a tudás az, amitől a hatalom fél.” (ÉS – IX. 23.)

Flaska-bölcselet: „Ezt a szellemet nem lehet vissza­dugaszolni a palackba … újabb szellemek kiszabadítása a feladatunk, ha sikerül megtalálnunk az újabb palackot.” (M. Hírlap – I. 9.)

Csalánfilozófia: „Egyetlen elviselhető fájdalom van: a másé.” (Új Néplap – VII. 4.)

Holnapóra: „Nemsokára nemsokára lesz.” (ÉS – II. 7.)

Így ahogy vágytunk: „Csak a jelen és a jövő tehető jóvá. Az egész mocskos XX. század jóvátehetetlen.” (Mai Nap – V. 16.)

Kis magyar pszeudofónia: „… csak arról tudunk beszélni, hogy nem beszélünk arról, amiről kellene.” (ÉS – 1993. I. 8.)

Így már beugrik: „… ha még nem említettük volna, Halipuszta tulajdonképpen Felpéchez tartozik. Tétet elhagyva, Kajár felé bukkanhatunk rá; de nehezen.” (Kisalföld – VI. 23.)

Hűtőlé: „Aki azt hiszi, hogy pótolhatatlan, engedje tele otthon vízzel a kádat és dugja bele az ujját. Aztán húzza ki és nézze meg: maradt-e utána lyuk.” (Hitel – 3. sz.)

1993

FORGÓSZÍNPAD

Beépített alattvaló: „Szuvorov orosz tábornok magát is a saját parancsnoksága alá helyezte. Adjutánsait bízta meg avval, hogy az ő nevében paran­csolják meg ezt vagy azt, s a kapott parancsot pontosan végrehajtotta.” (Holmi – 1993/10.)

Járványos művészet: „Az ég kék volt. Olyan, amilyet csak a baráti országokból érkezett filmekben lehet látni a gaz bitorlón való győzelem mámoros pillanatában.” (Magyar Napló – X. 12.)

A követ következtetése: Nem volt jobb az ukránoknak a Szovjetunióban? Egy világbirodalom részei lehettek. – Gondolom, Magyarországon is van erről tapasztalat.” (Össztűz-Tallózó – V. 13.)

Hosszújáratú hitel: „Ő volt az, aki nem hitt az oroszok távozásában és az utolsó kivonuló vonat után futott. Ellenőrizte: nem térnek-e vissza. így jutott el az Urálig.” (Vas Népe – VIII. 11.)

Ami and home: „Hogyan is értené meg a száznál több nemzet tagjaiból összejött amerikai nemzet, hogy vannak olyanok, akiknek csak a »tiszta« nemzetállam a jó.” (Népszabadság – XI. 13.)

Derék beszéd: „Márpedig, aki a mi magyar államunk tűzoltóinak nadráglyát hordja, az ne visellyen ojan derékszíját, amin amerikai seriffjelvény is van.” (Mai Nap – V. 28.)

Dac és véd: „Csak nem képzelik a magyarok – nézett rám kétkedőn egy NATO-politikus –, hogy ezt a hatalmas apparátust majd arra tartják fenn, hogy megvédje őket a románoktól?” (M. Hírlap – IX. 22.)

Sanda érdem: „Kelet-európai sajátosság, hogy a nemzet mindig olyan vezető politikusokat érdemel meg, amilyenekre a nemzeti kisebbségek nem szolgálnak rá.” (ÉS – VIII. 11.)

lrtó-internacionálé: „Ezenfelül a múlt héten sarlóval, kalapáccsal, CCCP felirattal ékes helikopter szórta a brit-holland Shell cég ajándék-mérgét a marokkói, illetve az olasz sóskákra a magyar Alföldön.” (HVG – VII. 3.)

Forgókínpad: „A katasztrófa-forgatókönyvek közül az első változat: 2000-ig az oroszok visszafoglalják az egykori Szovjetunió által uralt teret. A második, hogy a régióban mindenki harcol mindenki ellen. A harmadik a Nagy­magyarország koncepció.” (M. Hírlap – II. 27.)

Szóból ért: „Ha énnekem nem mondják, hogy Trianon volt, nem vettem volna magamtól észre.” (Mozgó Világ – 7. sz.)

Europocskondiázók: „Különben is: évszázados magyar szokás, hogy a szemben álló pártok külföldről lövöldöznek haza egymásra.” (Kapu – 2. sz.)

Egy kis hazai: „A baloldal természetesen nem jelent világfelforgató kommunista eszméket… mint ahogy a jobboldal sem azonos a sovinizmussal, a rasszizmussal. Legfeljebb nálunk.” (Népszava – XII. 8.)

… a helyzet változatlan: „Nyugaton sokkal több a kozmopolita és a liberális, mint a magyar.” (Népszava – VI. 6.)

Szívélyes gorombák: „P. Thoreaux amerikai szerző szerint a japánok odáig tökéletesítették az udvariasságot, hogy az nem különböztethető meg a durvaságtól.” (M. Hírlap – VII. 13.)

Napkóros elmélet: „A japánok csupán azért nem erősítik meg a magyarokkal való rokonságot, mert ők hitük szerint nem lehetnek földi lények testvérei.” (M. Narancs – VII. 22.)

Farokparádé: „Az idegen angolnát szembe­állítani a magyar tengerrel nem tény, hanem virág­nyelven fogalmazott ideológia, vörös farok helyett rasszista farok.” (Új Magyarország – IV. 7.)

SZERESSÜNK MÁST, GYEREKEK

Menetrendszer: „Most agyon vagyunk közélve és mindenkinek közélnie kell.” (Népszava – VII. 17.)

Egy lyukkal feljebb: „Kinek van igaza? Ne így a kérdést, uraim! Kinek van joga eldönteni, hogy kinek van igaza?” (ÉS – VII. 23.)

Komplett alakítás: „Mert egy közéleti szereplőnek nemcsak tisztának és erkölcsösnek kell lennie, hanem annak is kell látszania.” (M. Hírlap –VII. 10.)

A mennyország pártja: „Számomra az igazság: az isteni valóság. Ezt miképp lehet pártprogramként megjeleníteni?” (Esti Hírlap – VII. 21.)

Párthölgyek öröme: „A tagság fele hölgyekből áll. Ebben a felmérések szerint nagy szerepe van a pártelnök személyének.” (M. Narancs – IX. 16.)

Szeressünk, mást, gyerekek: „A kormánykoalíció kialakításánál nem az a szempont, hogy a kormányon levők érezzék minél jobban magukat, hanem hogy a kormányzottak.” (M. Hírlap – X. 14.)

Negyedik típusú tanulságok: „Igaz, oktatási törvény sincsen, nemzeti alaptanterv sincsen. A magyar közoktatásnak egyetlen fix pontja létezik: a nulladik óra.” (Napi Gazdaság – V. 28.)

Képzavar agyvíziországból: „Azt el sem tudom képzelni, miként lehet valamit, ami gyönge lábakon áll, zátonyra futtatni.” (M. Hírlap – III. 11.)

Kitűnő mellek: „Most, hogy a vörös csillagos ordókat felváltották a keresztek, meglehetősen bizarr kép bontakozna ki, ha egy-egy kidekorált közszereplő egyszerre viselné valamennyi kitüntetését.” (Új Magyarország – IV. 2.)

Bölcs kacaj: „… ha maga azt gondolja, hogy van két-három, az ország vezetésére alkalmas értelmiségi garnitúra, akkor ezen én csak mosolyogni tudok.” (M. Narancs – XI. 25.)

S (ki)bújt az üldözött…: „Gondot inkább az okoz, hogy a háború utáni években mind nagyobb tag­lét­számúvá duzzadó partizánszövetséghez hasonlóan egyre nő az 56-os üldözöttek tábora.” (Népszava – XI. 24.)

Beldebilitás: „Az, hogy Kónya Imre lehülyézte Zacsek Gyulát, igazából nem zavar. Ez az MDF belügye.” (Kanizsa – IV. 23.)

Családi ügy: „Egyszer az egyik unokámnak föltették a kérdést: nem furcsa érzés, hogy a köztársasági elnök névrokona? Nem, mondta, mert ő a nagyapám.” (Pesti Hírlap – IV. 9.)

Lát-hatás: „Egy nem nyerésre álló kormányzópárt alkatilag fátumhívő személyiségei ne vetítsék ki a nemzet képernyőjére fájdalmaikat, mert a hatás nem Ugyanaz, mint amikor egymás között búsulnak a magukra hozott turáni átkokon.” (Nyugati Hírlap – VI. 2.)

Jólértesült képviselő: „Hogy értesült a kizárásról? Szerdán reggel, a rádió ötórai hírműsorából.” (Fejér M. Hírlap – V. 3.)

A nímandátum hátrányai: „A mai képviselők legnagyobb problémája, hogy egzisztenciálisan nincs hova visszavonulniok. De azok a pályák sem léteznek, ahonnan ők a parlamentbe kerültek.” (Griff – VI. 25.)

Vöröslámpás Országgyűlés: „Mint valami bordélyban a prostituáltak, járnak fel s alá a képviselők. Hátha valamelyik párt hajlandó elhálni őket a következő fordulóra.” (Népszava – IX. 7.)

Fejgyűlölet: „… egyvalamiben az összes roma egyetért: közösen szidják a nevükben föllépő, rájuk hivatkozó és ezen a címen sok pénzt felmarkoló díszcigányokat.” (Reggeli Délvilág – IX. 2.)

Indulás Amnéziába: „A választások közeledtével az Antall-kormány egyre inkább már csak a választópolgárok emlékezet-kihagyására számíthat.” (M. Narancs – IX. 30.)

Pofákra megy: „… a szabadság oda-hova­továbbodott, hogy a lapokat egy-két emberért vesszük meg. Olyan is van, amelyiket egykét ember miatt nem.” (Népszabadság – XI. 26.)

Mizujs?: „Hamvas Béla egész életében kétszer vett kezébe napilapot. Mind a kétszer hazudtak neki.” (BS – VI. 4.)

Abszolút féligazság: „Azt senki nem tudja, ki nyeri meg a jövő évi választásokat. Azt mindenki tudja, ki fogja elveszíteni.” (M. Hírlap – IX. 23.)

Alap és leépítmény: „Most épp a kapitalizmust akarjuk fölépíteni, három év alatt. Méghozzá a szocializmus alapjaira, amit Kádár János és elődei már leraktak.” (ÉS – III. 3.)

Summa dumárum: „Válságunk negyven év sikereinek az eredménye.” (Tekintet – 1992/6.)

VAKULJ, POLGÁR

Huzatott közmondás: „Elment Száska, jött a sáska.” (Pesti Hírlap – VI. 24.)

Előerkölcs: „Az erkölcsös Magyarország a reklám után kezdődik. Odáig: egyszerűen mindent lehet.” (Népszabadság – V. 29.)

Vakulj, polgár: „Ha hisznek abban, hogy társadalmunk igazságos alapokra épül, a szegények elfogadják helyzetüket és a gazdagok nem éreznek lelkifurdalást miatta.” (M. Hírlap – VII. 17.)

Amúgy imígy: „A gazdagok merciznek, a szegények kukáznak, a kisvállalkozók meg csalnak.” (Kurír – III. 26.)

Nyűhetetlen példázat: „A Revizorral még sose jutottunk olyan országba, ahol egyhamar ne derült volna ki, hogy épp most lepleztek le vagy nemrég tussoltak el valamilyen nagyszabású korrupciós ügyletet.” (Holmi – 10. sz.)

Gyöngéd előjáték: „Azok a vállalatok, melyek egy-egy tender aláírásakor labdába akartak rúgni, kénytelenek voltak meghatározott alapítványi számlákra bizonyos összegeket befizetni.” (M. Narancs – XII. 23.)

Nemzeti sápkór: „Ebben biz’ megelőzzük a haladó Nyugatot is: minden újonnan termelt 1 forintnyi értékből több mint 60 fillért nyel be az államkassza.” (M. Hírlap – XI. 26.)

Állam orra fokhagymás: „Az állam iránti tisztességnek van egy összeghatára. Ha az elvonás 100 forintból 60-70, esetleg 80 felé közeledik, felveszek egy szakembert. Vagy átképzem magamat adószakértőnek.” (Napi Gazdaság – XII. 8.)

Bankólíra: „Ady és Petőfi papírpénzeinkről való eltűnése után egyértelmű lesz, hogy a magyar családoknak elfogyott a költőpénze.” (A Szabadság – VI. 18.)

A végbér ára: „Az idős úr … kifizette a tartozást. Utána ráparancsolt a végrehajtóra, hogy üljön le a sámlira és hallgassa meg az életét, különben ráuszítja a kutyáját.” (Börtönújság – VII. 9.)

Ők: „… ezután még kevesebb tejet és kenyeret fognak vásárolni, ők, akik még hátralevő életük hónapjaira, éveire másokra bízzák néhány ezer forintjukat, mondván: »Aztán legalább eltemessetek.«” (Hajdú-Bihari Napló – VIII. 3.)

Szégyen a hasznos: „Egy időben kiírtam a portréim árait. Jött egy bányász a családjával. Számolt, hasonlított; a végén alig úsztuk meg futással.” (Kisalföld – IX. 21.)

Lelketlen testület: „Az önkormányzat arra hivatkozik, régen is el volt egy óvónő 100 gyermekkel, akikből rendes, becsületes emberek lettek.” (Képes Újság – XI. 6.)

Konzumzümi: „… nem baj, ha abnormálisak vagyunk. Csak legyen elég pénzünk, hogy a születési fogyatékosságokat jól sikerült beszerzésekkel közömbösíteni tudjuk.” (M. Sajtó – 1. sz.)

Kényszeredmény: „Az eredmények között feltétlenül meg kell említeni, hogy a semmiből munkanélkülieket ellátó hálózat teremtődött.” (Vas Népe – IV. 20.)

Pörge szint: „Fél év, egy év elmúlik, mire az ismét állásba került magyar munkanélküli felpörög a tőle elvárható teljesítményszint ötven százalékára.” (Napló – X. 6.)

Szemétkeztetés: „Egyre többen élnek, esznek egyre kevesebbek egyre dúsabb szemétjéből.” (Népszabadság – V. 8.)

Hírünk a nyomor: „Egy hajléktalan se haljon meg köztünk nyom nélkül.” (Mai Nap – VII. 22.)

Csak Madáchosan!: „Mér’ nem a milliók kapják a milliókat?” (Figyelő – X. 14.)

Cincog a lóvé: „Van húsz-huszonöt törzs­vendégünk. Akad köztük különös figura, játéktermes. Mindennap eljátszik 20-30 ezer forintot egérversenyen.” (Napi Gazdaság – III. 26.)

Ingyennyomor: „Amíg valaki nem ismeri Mauritius szigetét, a napfényt és a luxust, addig annak nem is annyira hiányzik.” (Sport plusz foci – VII. 31.)

Meredek karikák: „Két fiam van. Báránynak igyekszem nevelni őket. De olyan báránynak, amelyik szükség esetén képes leszámolni a farkassal.” (Zsaru – V. 13.)

A múlt kezdete: „A rosszul fizetett, beszélő szerszámnak tekintett proletár egy darabig tűr. Majd utána újra megteszi mindazt, aminek következményeit volt módunkban megismerni.” (Kapu – 1. sz.)

RÁZÓS KÖZEG

A döfi menetrendbe: „A nyomozók zsargonjában a »pacekball« azt jelenti, hogy két ismeretlen ember találkozik egy néptelen helyen. Az egyik kést ránt, majd szúr. Aztán a rabolt értékekkel kereket old.” (Esti Hírlap – II. 22.)

Helyettes deviancia: … az is valószínű, hogy az elragadott gyermek, aki most a krisnásoknál főzi a csicseriborsót, már rég a Csillagbörtönben ájtatoskodna, ha destruktív szekták nem volnának Magyarországon.” (ÉS – IX. 17.)

Nebulók, csak bűnözzetek: „A 14. életévét be nem töltött gyermek a büntetőjogban nem vétőképes – kapom a választ.” (Képes Újság – X. 9.)

Svájci Svájc: „A nevelőtanár svájci tapasztalatairól beszél. Ott hat hónapon át tartó kőtöréssel kezdik a nevelőintézeti nevelést.” (Mai Nap – VIII. 20.)

Betörés kinyitva: „A nyitás óta többször is betörtek az üzletbe. Ezért gondoltam úgy: a bolt őrzésének azt a módját választom, hogy éjjel is nyitva tartok.” (Délkeleti Krónika – X. 25.)

Friss csapolás: „Miskolcon megesett, hogy a Hotel Lidó csaptelepei, amelyek reggel még a vendégeket szolgálták, délutánra már a városi szabadpiac kínálatát szaporították.” (Napi Gazdaság – V. 21.)

Szokás dolga: „A helyi lakosok és nyaralók … képtelenek fölfogni, hogy egy ember, akinek rangos üzletei vannak a fővárosban, miért lop zászlókat.” (ÉS – IX. 10.)

Tájékozódási lopás: „Újpesten három ismeretlen férfi bement az István úti könyvesboltba, fnegtámadta a 38 éves üzletvezetőnőt és 38 térképet vitt el az üzletből.” (Esti Hírlap – V. 29.)

Jó ez a biztonság: „Ha valaki két azonos sorszámú bankjegyet talál, biztos, hogy közülük legalább az egyik hamis.” (M. Nők Lapja – VI. 25.)

Perc nyugtuk sincs: „Gépkocsifeltörés közben megzavartak a rendőrök.” (Börtönújság – VII. 9.)

Rázós közeg: „Volt olyan banda, amelyik a BKV-egyenruhájában tevékenykedett. Egy szakaszon feszültség alatt ellopták a villamos felső vezetékét.” (Reform – III. 4.)

Kapásvétel: „Fritznek volt pénze és ha valaki neki nem tetszett, odaadott tíz-húszezer forintot valakinek. Olyan is van a Nyugatiban, aki ezért a pénzért nem halálra ver, csak ahogy kéri a megrendelő.” (168 Óra – VII. 24.)

Dupla szívesség: „Egy magyar filmre készülök. Csupaszív, naiv rakodómunkást játszom benne, aki emberi okok miatt csak kétszer gyilkol.” (Dunaferr – IV. 15.)

Jó(s) kis szakma: „Tudni kell előre, hogy egy adott városban le fognak lőni embereket. Ilyenkor ott kell lenni a kamerával, és meg kell mutatni a világnak az eseményt.” (M. Hírlap – V. 13.)

Irmaghíradó: „… a sofőrgyilkosok rendre életben hagynak egykét szemtanút, hogy legyen, aki érzékletesen elmeséli a nyugati tévétársaságok kamerái előtt, mi történt a társaival.” (Népszabadság – VI. 5.)

Bérvérontó rövidprogram: „A nemzetközi kategóriájú bérgyilkosok … megérkezhetnek Ferihegyre a délelőtti géppel. Végrehajthatják a cselekményt – melynek helyszínét előzőleg bejárták – s délután akár el is röpülhetnek Magyarországról.” (Vasi Hírek – XI. 29.)

Prágai ravasz: „Az Interpol értesülései szerint tavaly ősszel a cseh fővárosban került sor a szicíliai camorra és a csecsen gengszterek között az egyeztető tárgyalásra.” (M. Narancs – VII. 15.)

SZÁLLNAK A FARKAK

Szobázó demokrácia: „Megszavaztattuk a hajléktalanokkal: kell-e nekünk intimszoba? Előbb meghökkentek, majd vártunk, és titkos szavazással igent mondtak.” (Reform – XI. 24.)

… édes a pihenés: „Girodoux hisz a férfi és a nő közötti plátói szerelemben. Különösen, ha egykor házastársak voltak.” (M. Nők Lapja – X. 1.)

Havi műsor: „… szeretnék véget vetni a menstruáció részletesebb leírásának, amelyet nem tudni mi okból, sok nő előszeretettel ecsetel férfitársaságban.” (ÉS – II. 26.)

Kihüvelyezve: „Júlia utolsó szavai a halálos ágyán mintha nem lennének a legszerencsésebbek. Jöjj, drága tőr! Ez jobb hüvely – mondja.” (Holmi – 10. sz.)

Szekszpírológia: „Külön könyv jelent meg arról, hogy Shakespeare a férfi nemi szervre nyolcvan, a nőire pedig 120 kifejezést használt.” (Ahogy tetszik. – XI. 20.)

Kani kamera: „… a lét elviselhetetlen gyönyörűsége vérbeli dokumentumfilmesnél hím­tag­merevedést okoz.” (M. Narancs – X. 14.)

Párnamese: „Sharon Stone legújabb rög­eszméje: megpróbálja elhitetni az emberekkel, hogy az ágyban aludni szokott.” (M. Nők Lápja – X. 29.)

A rükverc kezdete: „Naponta maximum négy és fél órát alszom, nem iszom, nem dohányzom … hát csajozok, de nemrégiben még az se került pénzembe.” (Griff – IX. 2.)

Nemzeti lovar: „Szerintem Magyarország legnagyobb csődöre Kábái Zoltán – mondja eközben Kovács úr.” (Kurír – II. 10.)

Végzett jövő: „Zsuzsa nem fél a fölhozatal visszaesésétől. Kedves, szép, kulturált lány lesz elég a szexpiacon, hisz a 160000 végzős diák fele aligha talál magának állást.” (M. Nők Lapja – IX. 3.)

Rövidített játszma: „A férfi, aki első volt az életemben, csak annyit mondott: kifizeti, mire én: vegyél rajta kötelet.” (M. Nők Lapja – IV. 2.)

Merülő szerelem: „Nekem például volt egy visszatérő vendégem, aki búvárruhában szeretkezett.” (Börtönújság – X. 15.)

Latin tömés: „Ha vendégünk nem tervez semmi különöset, a Hélia vezetői rávezetik, mire alkalmas a Thermál Hotel. Így alakultak ki a tógapartik; az úszómedence körül a római kori lakomák és fürdők varázsát idézik fel.” (Vasárnapi Magazin – X. 16.)

Vízszintes extra: „A nyögés az külön megrendelésre jár, de inkább eljátszom, hogy jó, csak ne erezzem a leheletét.” (Népszabadság – III. 3.)

Arany középúton: „Fogkrém- vagy intim­betét­reklámokat viszont nem vállalok.” (Reform – X. 6.)

Üsse köcsög: „Az értelmiség fanyalgását, hogy nem foglalkozunk már a homokosokkal, majd valahogy elviseljük.” (Kurír – VII. 30.)

Vérmes szellem: „Félve mondom, hogy a mondanivaló nekem csak eszköz. Eszköz egy szellemi gruppenszexhez.” (Ahogy tetszik – V. 22.)

Szállnak a farkak: „Salinger Alpári novellájában olvasható a kérdés: hány macska farka kell, hogy égig érjen? A válasz: egy is elég, ha jó hosszú.” (Mai Nap – II. 14.)

Dermateológia: „És tetszett a braziloknak az áldást osztó Krisztus magyar bőrön? – Igen, eléggé vallásosak.” (Reform – XII. 8.)

Úri gusztus: „Kik azok, akik az UFO-cltérítések alanyaivá válhatnak? A Hermann Albert társaság kutatói megállapították: az alacsony, szőke, kék szemű, 26 éves hölgyek ebből a szempontból a leg­veszélyez­tetetteb­bek.” (Fehérvári Hét – V. 27.)

Mindennapi miskárolók: „A szexuál­pszicholó­gusok szerint a szakáll eltávolítása egyfajta kasztrá­cióként is fölfogható.” (M. Nők Lapja – I. 15.)

Fürge ujjak: „Az alpolgármesterről megtudtuk, hogy testületi értekezleteken dermesztő gesztusokkal botránkoztatta meg munkatársait. Hátradőlve a széken a nadrágját markolászta például.” (Pesti Riport – VI. 3.)

Lehelet megszegik: „A hangulatos bár­helyiségben leheletnyi fehérneműben várakozó lányok tán örültek is, amikor csapatnyi férfi özönlött be. Ám mosolyuk egyszerre tűnt el a hírre: az urak rendőrök.” (Zsaru – XI. 11.)

TRAUMAGYÁR

A hárítás trükkje: „Még a munkásmozgalom se tudott olyan szolidaritást felmutatni, mint amilyen megmutatkozik akkor, amikor az orvostársadalom valamelyik tagját kívülről bírálat éri.” (Mai Nap – IV. 13.)

Falusi távfűtés: „A másik oldalról… azok szeretnének a körzeti orvosnak befűteni, akiket munka­helyen kívüli bokros teendőik sürgőssége ellenére mégsem írt ki táppénzre.” (24 Óra – X. 20.)

Traumagyár: „Az amerikai beteg bevonul a pszichiátriai klinikára, emlékek nélkül. Midőn távozik, már hibátlanul emlékszik gyerekkora rituális vagy szexuális kínzásaira.

Meztelen ápolónők: „A professzort a problémákról senki sem értesítette. Arról sem, hogy azalatt, amíg más vezette a klinikát, a nővérruhák fele eltűnt.” (Mai Nap – IX. 28.)

Kocsmai gyógyászat: „Az is tény, hogy az alacsony fizetés elől a csinos nővéreink és ápolóink a szórakoztató- és vendéglátóiparba menekülnek.” (Esti Hírlap – IX. 7.)

Fogalmazni nehéz: „Az AIDS! Mindenki beszél róla, de a hiteles tényeket kevesen ismerik. Közülük az egyik dr. Mikola István, a László Kórház főorvosa.” (Heti Magyarország – VIII. 6.)

Síröröm: „… az AIDS-járvány egyetlen előnyös következménye a túlnépesedés meg a vele járó környezetszennyezés csökkentése lesz.” (Népszabadság – V. 22.)

Ismerős mégmásabbak: „A Magyarországi Zöld Párt radikalizmusa kissé más jellegű. A homoszexualitás szerintük betegség, az AIDS pedig a természetes védekezés a betegség ellen.” (Beszélő – IX. 11.)

Árva a párt: „A Magyarországi Zöld Párt a minap nagy alapossággal megtartotta sajtótájékoztatóját. Nekem, egymagamnak.” (Esti Hírlap – XII. 9.)

Hízlandi jelentés: „A modern brit legszembe­tűnőbb ismertetőjele, hogy nem fér be.” (Vasárnapi Magazin – VI. 12.)

Röntgenszemű riporternő: „Makrai Pál salátával a gyomrában éli a mindennapokat és gondtalanul mosolyog.” (Kisasszony – XI. 15.)

Esélyünk hidegvér(ű)nél: „A puffogó vipera mérge elég erős. De ez is olyan, mint az áramütés, ki mennyire érzékeny rá. Van, akinek fél óra elég, de van, akinek két nap is kell, hogy belepusztuljon.” (Felső Bácska – IV. 26.)

Tessék választani: „Csak minden 78 ezredik kullancs csípése okoz agyvelőgyulladást. Ellenben minden 32 ezredik szérum jár súlyos következményekkel.” (HVG – VI. 19.)

Gyógyászír természetünkre: „Anatómiánk szerint négykézláb kellene járnunk, s hogy nem így teszünk, ez okozza a bajokat? – Pontosan.” (Esti Hírlap – V. 20.)

Utolsó segély: „Fogjuk vissza reményeinket odáig, hogy idén – bár kegyetlenebb a tél, mint tavaly – nem fagy meg senki a pesti utcán, mert a Menhely Alapítvány pályaudvari őrjáratait mentőautó kíséri.” (M. Nemzet – XI. 19.)

Lére magyar: „Az abzacc a korsókról lecsurgatott habok sörré visszalényegült tócsája, amit valakinek meg kell innia.” (Úritök – VIII. 13.)

Kutyaharapást sörével: „A sör ezenfelül az egyetlen ital, ami nemcsak a szomjat oltja, de a túlzott szomjoltás következtében fellépő másnaposságot – még a sör által okozottat is. (M. Narancs – VIII. 3.)

Családi kór: „Észrevettem: lebegek a fű tetején. A fák nem fölfelé nőnek, hanem oldalt. – Amúgy mivel foglalkozik? – A családot nevelem.” (Békés M. Hírlap – IX. 7.)

Kulturált önpusztítás: „Kialakulóban van a drogfogyasztó kultúra Magyarországon, ami azért is örvendetes, mert elvétve fordul elő csak túladagolás – hangzott el a kábítószer-világnap alkalmából.” (M. Hírlap – VI. 24.)

Preventív kihágás: „Te nem is használsz semmi drogot? – Alkalmanként, de semmi komoly. Nem üthetem ki magamat, mert akkor ki csinálná az üzletet?” (Vasárnapi Magazin – III. 6.)

Gyorselfekvő: „A betegségre kalkulált bevétel akkor a legnagyobb, ha a beteg rövid ideig fekszik a kórházban, s ezalatt semmi nem történik vele.” (HVG – VI. 26.)

Kór, te kurta: „Valóban el kell ismerni, hogy a klinikai halál egy olyan betegség, amely nagyon rövid ideig tart.” (ÉS – III. 26.)

Alternatív elmélkedő: „Az ember akkor javul meg, amikor az első enyhébb szívrohamát túléli. Vagy akkor, amikor már késő.” (24 Óra – IX. 29.)

Pilogerontológia: „Hogy 88 évesen mire lehet gondolni egy kórházi ágyon, azt csak 88 évesen lehet tudni egy kórházi ágyon.” (Vasárnapi Hírek – VIII. 1.)

Aranyos utódok: „Az is érdekes, hogy az elfekvő osztályon levő betegekért oly nagyon aggódó hozzátartozók közül milyen sokan szeretnének valamilyen holmit emlékül hazavinni. Ezek kivétel nélkül mind aranyból készültek.” (Képes Újság – III. 20.)

Tetemes helyszűke: „Ma egy budapesti temetőben átlagosan 3,5 m2 terület esik egy sírhelyre. Holott az ideális ennek a duplája lenne.” (M. Hírlap – X. 16.)

Zombiágynemű: „… azt a tervet, hogy majd azok a lepedők, amelyekbe holttestet göngyöltek, nem kerülnek megint betegágyra, elvetették.” (ÉS – XII. 3.)

Egyoldalú szívélyesség: „– A viszontlátásra – mondja búcsúzáskor a krematóriumvezető. Zavarban vagyok. Nem tudom, hogyan is köszönjek el tőle.” (ÉS – XI. 19.)

TÚLÉLÖEB

Virágnyelvű belelépők: „Nap mint nap talál­kozhatunk városaink járdáin bandukolva a kutyatartás kulturálat­lanságából eredő visszásságokkal.” (Zsaru – IV. 6.)

Emberkék, lábhoz!: „A kutyakiképzők fegyelmezettebbek embertársaiknál. Ők megértek rá, hogy tanuljanak az állatoktól.” (KÁPE – V. 6.)

Ember az állatban: „Béla mindig úgy beszélt kutyáival, mintha emberek lennének. így adta tudtunkra: nem kell megsértődni, amikor velünk meg úgy beszél, mint a kutyáival.” (Népszabadság – XII. 4.)

Eb gondolat: „Ha nem sikerül óriás uszkárral találkoznunk, a veszteség pótolható. Nézzünk meg egy közép uszkárt két méterről és képzeljük azt, hogy tíz méternyire van.” (M. Narancs – XI. 25.)

Túlélöeb: „A wolfspicc nagyon ragaszkodó, mélyérzésű kutya. Ne csesszünk ki vele azzal, hogy előbb halunk meg, mint ő.” (M. Narancs – VIII. 5.)

A madárnak megtiltani…: „A jákó hazája Ausztrália. Onnan kihozni nem lehet, mint ahogy hozzánk behozni sem. Mégis elég sok magyar jákó van.” (M. Nemzet – XII. 2.)

Lehetnénk teknőcök: „Lám, a Velencei-tavat sújtó környékbeli általános kiszáradás nem zavarja a nádtorzsák közt komótosan ballagó mocsári teknősöket.” (Heti Pesti Riport – V. 7.)

Baromi plasztika: „A biennálén formáimnál teli akváriumban hosszába kettéfűrészelt tehén két fele úszik. Mellette egy kisebb vitrinben lebeg a borja; szintén kettészelve.” (HVG – VI. 26.)

Cin-cin: „Az egér népszerűsítéséért Antall József miniszterelnök előtt a meseírók tették a legtöbbet.” (Népszabadság – X. 30.)

GONDOLATÉLETJEL

Tanár Úr! Kérem!: „Legfeljebb annyi hallatszik, hogy a nemzeti tantervből ki akarják (akarták?) hagyni a magyar próza egyik gyöngyszemét, a Légy jó mindhalálig-at, mert tanárellenes.” (Hajdú-Bihari Napló – XII. 8.)

Vágyállami érdeklődés: „És akkor a tankönyvírók meg fognak tanulni magyarul?” (Új Magyarország – IX. 16.)

Gőznemű pedagógia: „A hétköznapokat is próbálják ünnepivé tenni. Ebben a légkörben a gyerek észre sem veszi, hogy a krisztusi gondolat beleszivárog.” (Reggeli Délvilág – VI. 13.)

Iljics körtécskéi: „A moszkvai Lenin könyvtárba … a látogatónak villanykörtét kell vinnie. Az intézetnek nincs pénze a kiégett körték pótlására.” (M. Hírlap – 1992. 11. 8.)

Hűtővíz nyüzsgőknek: „Márai hidrosztatikai törvénye is változatlanul érvényes: »Minden író annyit veszít írói és erkölcsi súlyából, amennyi az általa kiszorított politikai szerepkör súlya.« (ÉS – III. 19.)

Észmentes értelem: „… a versek nagy része tökéletesen értelmetlen. De éppen ez a lényegük, hogy nem kell végre gondolkodni, lehet viszont jó nagyokat érezni.” (ÉS – V. 7.)

Imádat alulról: „Mivel a költői tevékenységet a szer­tartások légköre övezi, mindig akad egy hölgyréteg, mely a verset szerzőstül fogadná be, mégpedig nem­csak a fülével.” (2000 – 2. sz.)

Netene-híradás: „Kukorelly pedig lemondott a lírai meg­szólalás előfeltételeként működő retorikai pozíció stiláris regisztereiről.” (Kortárs – 10. sz.)

Gondolatéletjel: „Bolondság persze, de hát vannak bolondok, akik gondolkozni szeretnek a kép­ernyő előtt. Ők is élnek, bár csak értelmiségiek.” (Népszabadság – IX. 18.)

Pápista fortuna: „A Szerencsekerék műsora környezetére jó hatással van. Az utána következő katolikus krónika nézettsége azelőtt 1-3 százalék volt. Azóta 12 százalékra emelkedett.” (Népszabadság – VI. 7.)

Hivatali át(t)étel: „… ha egyszer Hankiss Elemér szolgálati tízóraiját többször is megette a Náhlik Gábor, akkor nyilván ő az igazi elnök és kész.” (ÉS – III. 26.)

Idei filmsiker: „Ettore Scola Fracasse kapitány című filmje nagyon tetszett. Ahogy elnéztem, a másik három nézőnek is.” (Magyar Napló – IV. 2.)

Nulladik típusú randevú: „A tömegfilmeket nézve csupán egyvalamiről feledkezik meg a néző: igaz, hogy nem kellett fáradnia, de azért, mert nem is tett szert semmire.” (Filmvilág – 2. sz.)

Érdeklődő értékelés: „Hevesi Endre-díjas kollégánktól kitüntetése napján megkérdezte közvetlen munkatársa: Te, ki volt az a Hevesi?” (Érdeklődő értékelés:)

A rajongás feltétele: „Tudjuk, hogy a nagy művészek nem ismerik a kötelező olvasmány fogalmát. De akkor elvárja tőlük a jámbor csodáló, hogy tévedhetetlenek legyenek.” (ÉS – II. 12.)

Érdekes színművészet: „Ügy tárgyalnak ma a színé­szek, mintha magánszínházi alkalmazottak volná­nak. Amikor megsebzi valaki az érdeküket, visítva elő­hozakodnak a szociális szemponttal.” (Népszabadság – 111. 21.)

Gyógyítható kiakadás: „Ha egy rendező a próbák feszült hangulatában azzal fenyegetőzik, hogy »rögtön felkötöm magamat«, kollegái rendszerint azzal vigasztalják, hogy nem baj, majd levág a kritika.” (Pesti Műsor – X. 1.)

Szünet színház: „A két és fél órás opera négy óra hosszáig tartott. Bizonyára még a szünetekben is dolgoztak a darabon, hogy valamennyire színpadképes legyen.” (M. Hírlap – V. 29.)

Abszolút magánszínház: „A néző egy darabig zavartan várja, hogy »történjék valami«. Aztán belátva, hogy ott a színpadon megfeledkeztek róla, mit tehet egyebet, kisomfordál a színházból.” (M. Hírlap – V. 8.)

Zsák a foltját: „Az Egyszer az életben című mű cinikus erénye, hogy adekvát önmagával. Arról szól, hogy valami minél silányabb, annál sikeresebb.” (ÉS – V. 21.)

Operai bolsevizmus: „A földön élők többségének nincs olyan hangja, hogy elénekelje vele Verdi műveit és Sudlik Mária is e többséghez tartozik.” (ÉS – IV. 23.)

Préshangzatok: „Ujj Zsuzsi úgy énekel, mintha satuba fogtak volna egy harmóniumot és addig szorítanák, amíg riadtan búgva ki nem sírja magából, hogy az egész világ fáj.” (ÉS – X. 29.)

Hírhedett zenések: „Megemlíthetnénk még Connie Clayderman küzdelmét a zongorával, amit a jámbor hangszer csak nehezen él túl. A harcmodor neve Liszt: Mephisto-keringő volt.” (ÉS – VI. 25.)

Szesztivál: „A fesztivál két legkomolyabb performance-át képzőművészek hozták. A Provokátor lányok társaságában gallonnyi vörösbort ittak és hánytak vissza.” (Reform – IX. 15.)

Tour de snassz: „Egy nap Velencében – misztikus turné. Kiválóan egyesíti magában a St. Gallen-i betörés, a modern bankrablás és a korai magömlés minden előnyét.” (M. Narancs – VII. 13.)

A TREND MÉHE

Ki merre lát?: „… ha egy moralistát hatalmába kerít az elemzés fékevesztett szenvedélye, jobb, ha menekülőre fogjuk a dolgot.” (ÉS – X. 1.)

Embert tolláról: „Egykori tanárom azt mondta, hogy a vallásos és a nagyon vallásos egyén között annyi a különbség, mint a madár és a jómadár között.” (Népszabadság – III. 13.)

Lesz, ami lett: „Mintha mindenki túl szeretné élni azt, amiről nem tudja, hogy micsoda, csak azt érzi, hogy közeledik.” (HVG – V. 29.)

Globális tényállag: „Konkrétan miről van rossz véleménye? Az egészről.” (M. Hírlap – V. 8.)

Akár a falnak: „Mindig politizáltam ugyan, de nem értettem egyet. – Kivel? – Senkivel.” (Szabad Föld – X. 3.)

Visszafogott lángelme: „Én mindig csak két-három mondattal vagyok előbbre, mint a világ.” (M. Hírlap – VI. 14.)

A trend mébe: „A kérdés csupán az, hogy jövőre ugyanazok ugyanazok lesznek-e?” (Népszabadság – VI. 26.)

Stabil alternatíva: „Szinte kizárólag tragikus eseményeket látok előre. Vagy olyat, ami rossz.” (Mai Nap – VII. 6.)

A centrum betájolása: „Ezt csak azoknak, akik azt hiszik, ez már a vég. Nem, kérem, ez még csak a közepe.” (Népszabadság – VII. 3.)

Gyomorforgás előtt: „A történelem kész van, tessék fogyasztani!” (Népszabadság – V. 15.)

Némelyek, émelyek: „… nekünk harminca­soknak legalább a történelmi abroszunk tiszta. S most letaglózottan, étvágytalanul figyeljük, mint okádják egyesek ismét foltosra azt.” (Népszabadság – VII. 1.)

Pontos időzítés: „Itt és most még csak annyit, hogy mennél bizonytalanabbá válik a lét, annál inkább szaporodnak az idézőjelek.” (Magyar Napló – VIII. 20.)

Várható lapjárás: „Arra, hogy mi lesz ’94-ben, csak azt tudom mondani: aki azt hiszi, hogy nem lesznek meglepetések, az meg fog lepődni.” (M. Narancs – IX. 16.)

VIGYÁZAT, TÁJOLVA!

„A közlő akkor manipulál, ha valamiféle
koncepció érdekében úgy rendez össze
– önmagukban még nem hamis – valóságdarabokat,
hogy a befogadó fejében hamis kép jöjjön létre.”

(M. Hírlap – 1993. II. 22.)