ÁGAI ÁGNES

Öt bagatell

Szülõi értekezlet

A tanítónõ év eleji eligazítást tart a szülõknek.
    - Arra kérem a kedves szülõket, hogy minden gyerek hozzon magával széket, padot, sámlit vagy egyéb ülõalkalmatosságot, hogy kényelmesen le tudjon ülni az órán.
    - Etetõszék is lehet?
    - Lehet, persze, anyuka, csak fotel ne legyen, mert az nem fér be. És ha van otthon a kedves anyukának vagy apukának régi tankönyve, térképe, faliújsága, azt is küldje be, hogy ne kelljen újat venni vagy csinálni.
    - Régi üzenõfüzetet, bizonyítványt is hozhatunk?
    - Hát ha megegyeznek az osztályzatok, a bizonyítvány jól jön, a dátumot majd kijavítjuk. Elõre is köszönöm, és várjuk szeretettel a gyerekeket!
 

Beavatás

    A fiú elõször volt nõvel életében. Csak okos ösztöne és a nõ segítõkész irányítása könnyítette meg a helyzetét. A végén hálás elpilledéssel heverte ki a fáradalmakat.
    - Fog ez menni! - bátorította a hölgy, miközben felvarrta a gombot a fiú ingére. - De végezd el szépen a nyolc általánost, mert azért arra még szükséged van.
 

Kérdez a gyerek

    A kislány hazajött az iskolából, ledobta a hátizsákját, és megkérdezte az anyját.
    - Anyu, mi az a xenofób?
    - Hangszer.
    - Milyen hangszer?
    - Fúvós.
    - Nekünk is van?
    - Nincs. Legfeljebb homofóbunk, de azt se tudom, apád hova rakta.
 

Augusztus 20.

    Budapest felkészült. A katonaság, a rendõrség, a Nemzetvédelmi Bizottság, az Önkéntes Hadosztály, a Vészszolgálat, a Megfigyelõ Intézet, a Mentõk, a Tûzoltók, a Barlangi Mentõk, az Alpinisták, mindenki a helyén van, s várja a parancsot. Riadókészültség. Vizet tárolnak, az utakat ellenõrzik. A menekülõ útvonalakat kiépítették, a Vár barlangrendszerét megnyitották. A Légierõ a magasban cirkál, hadihajók a vízen, óvóhelyek megnyitva, a határátkelõket figyelik, csapat-összevonásokat hajtanak végre. A kormány minden eshetõségre készen áll. Félhétkor megdördül az ég, telefonkapcsolat a Jóistennel: halasztást kérünk. Folynak a tárgyalások, a Meteorológiai Intézet a helyén van. Hét órakor kitör a vihar, ömlik az esõ, koppan a jég, süvít a szél, úszik, ázik a város. A vihar nyolc órára a megállapodások értelmében elvonul. Kilenc órakor terv szerint a tûzvirágok az égen kibomlanak.
    - Gyõztünk! - kiáltják a pirotechnikusok, a meteorológusok, a politikusok, a tûzszerészek, a vízszerészek, a mentõk, a katonák, a rendõrök, a tûzoltók, a felderítõk, a barlangászok, a haditudósítók és az ellenõrök mámorosan összeölelkeznek.
    - A kormány nemzetrontó, bûnös, rossz politikája miatt csaknem meghiúsult az idei tûzijáték! - mondja az ellenzéki tévé bemondója.
 

A fordulat napja

    Paál Péter ébredés és tisztálkodás után kiment a konyhába, hogy megigya nagy ibrik reggeli kávéját. Közben bekapcsolta a rádiót, meghallgatta a híreket.
    - Fõbb híreink elõször röviden - kezdte a bemondó. - Megalakult a Szittya-Sumér Baráti Társaság Tassffy Ond fõtáltos vezetésével. Tegnap a késõ esti órákban ismeretlen tettesek ellopták a Parlamentet; a rendõrség nagy erõkkel nyomoz. És merre zúgnak habjai Tiszának, Rábának? - tették fel a költõi kérdést a Méregzöldek. A nagy hõségben árnyékkormány alakult Felcsúton. A Lehetõ Legjobbik Párt is indul a 2010-es választáson. Mérgezett oxigént találtak a Kínából érkezett levegõben. Eladták az Operaházat. Kis átalakítással hétcsillagos szálloda épül belõle, a dalszínház átköltözik a Révay utcai Vidám Színpad helyére.
    Paál Péter letette a kávéscsészét, bement a szobába, keresgélni kezdett, magához vette az útlevelét és leemelte a bõröndöket.
 
 

Ez majd megtanítja õket! (1935)
 
 

Béke a Tõke és a Munka között (1923)
 

ABLAK

Világirodalmi rovatunkban ezúttal kortárs ír költõket mutatunk be. Pat Boran (1963), Eiléan Ni Chuilleanáin (1942), Paul Durcan (1944), Vona Goarke (1964), Bernard O'Donoghue (1945), Sheila O'Hagan, Gerard Smyth (1951), Matthew Sweeney (1952) és MacDara Woods (1942) verseit Gyárfás Endre válogatta és fordította.
 

GERARD SMYTH

Tengerészdal

Apám apja,
tudjuk, a csillagokat követve hajózott,
és vágyakozott kötélbogok,
horgonyláncok után,
mikor a tenger éji mezõirõl
a kikötõbe ért.
Leginkább
a parti fényeket szerette,
esõs novemberben
a füstokádó tengeri városokat.
Apám apja
tudta csak igazán, mi a tenger.
Sötétben sandán vigyorgó fattyú,
hajósgazda degesz zsebét
gazdagító.
Matrózpriccsérõl tápászkodva
hatodik érzéke súgta meg: ne higgyen
a hajnalok síri csendjében,
mely a világ elsõ napját idézi.

VONA GOARKE

Az üres ház

Miután elmegyünk, a ház bezárul mögöttünk.
Mintha mozdulatlan tengerben úszkáltunk volna.
A ciszternák csendesülnek, a hûtõ még zihál,
és testünk nyoma kisimul az ágyon.

A ház a maga hangjaival tölti be helyünket.
Csempe csusszan, miután bevágtuk az ajtót,
a telefon, az ide-oda rakható óra csörren,
csak a postaládán törik meg a lanyhuló huzat.

A kerti bükkfa árnyéka, mely karomra hull,
amint igyekszem a kulcsot elfordítani,
halványulva terül szét, elönti a szobát,
s még ma este felissza, ami belõlünk itt maradt.

MATTHEW SWEENEY

Földalattival Marthához

A King's Cross pályaudvari tûz emlékére

Mielõtt a sziréna megszólalt, már tudta, késni fog,
elkésik barátnõje vacsorájáról,
de talált otthon egy palack pompás vörösbort
és talált egy remek mentséget: macskája
megégette a farkát a kenyérpirítóval (igaz volt),
orvoshoz vitte, majd haza, oda-vissza taxi…
Megint taxi, gondolta, azzal Marthához,
de nem maradt pénze, földalattival csak
négy megálló, gyaloglással együtt fél óra.
Táskájában Ross McDonald krimije volt, régebbi
kiadás, a mozgólépcsõn belelapozott, még az éjjel
végigolvassa. Alig érzékelte a füstöt,
csak amikor a fekete biztonsági már mindenkit
felfelé zavart, és a szerelvények megállás nélkül
száguldoztak, a népek meg tolongtak, jajongtak.
Ahogy a füst sûrûsödött és sötétedett,
a lángok meg elharapóztak, tudomásul vette,
hogy vége mindennek, mielõtt igazán elkezdõdnék.

PAT BORAN

Senkiföldje

A házunknál kezdõdött a világ.
Éjente aki éberen fülelt,
hallhatta, hogy a Mindenség magát
még alakítja. Mögöttünk a kert,

hol a Tejút nyújtózott fészerek
tetõi közt; lámpánkból fénynyaláb
denevéreken villant, kis fejük
megannyi kifordított zseb. Odább

víz cseppent, csordult, hegyezte fülét
az eb, valamit érzékelt s megállt,
mint óramutató, melyet a jég
megdermesztett. Én itt voltam tehát

a senkiföldjén. Újra ez a hely,
amit szerettem és ami zavart.
A sötét, párás levegõ, amely
arcomhoz mint valami kéz tapadt.

Mögöttem az ajtónál, mely a kintet
s a bentet, anyaméhet s anyaföldet
szétválasztja, már csigák gyülekeztek,
vakbuzgón, némán mint õrkutyák jöttek,

vastagon mint angolnák, kötelek,
a ház heve s fénye vonzotta õket,
utazásuk nyomai, kerekek
és kacskaringók egyre fényesültek,

mint mézben ezüst porcsík. Ám egyszerre,
hogy vissza kellett térnem, odahagynom
az idegen tájat, fejem leszegve
futottam, sebesen, ahogy csak tudtam,

szökdeltem nyüzsgõ kígyófészken át,
remélve, hogy emberi fénybe érek.
Az idegenség üldözött tovább.
És hazavittem az idegenséget.
 

Öregember virágokat locsol (1958)

MACDARA WOODS

Houdini receptje

Láncot lazítani könnyû
odalenn a sötétben is
de még ott a vászonzsák
a külsõleg lezárt
kapcsos fémláda
s mikor a ládában ülsz
levegõd fogytán
még ott a sok ölnyi víz
és fenn a jégpáncél
és amint áttöröd
látod hetek óta esik

és ekkor ahogy csak bírsz
lélegezz mélyet és nagyot
a tenger nyájas fövenyén
sétálj ki a hullámok közül
eredj haza a part hajlatán
gyújts tüzet a tisztára kotort
kandallóban
és szórd a hamut
a zománcvödörbe
 

Utcasarok (részlet)

BERNARD O'DONOGHUE

A gyengeség

Fagyos hajnali óra volt, mikor a tehén kétségbeesett
bõdülésére végre kihemperedett az ágyból.
Csizmába bújt, félig sem ébren.
Dan, kiáltotta, gyere csak, Dan,
mindjárt megellik, és a jeges ösvényen
kabát nélkül botorkált a solymokhoz.

Castor és Pollux ott ült a feje fölött
a dróton, de õ nem látta meg õket
ezen az éjszakán, mint ahogy máskor.
Átvágott az állások elõtt, befordult
a játékkastélynál, melyet tavaly májusban
õ rombolt szét, ám itt megtorpant, mint ahogy

hökken az elme. Mi volt elviselhetetlenebb,
mint a születõ borjú kínja? Tarts ki, Dan,
azt hiszem, gyengülök.
Még sosem gyengültem el ennyire, Dan.
És lecsúszott, miközben markolászta
a döbbent legény húsz éves zubbonyának
hajtókáját.
 

„A szegénység nagy belsõ fényesség” (Rilke)

VOX HUMANA

BARANYI FERENC

Pascoli - nekem

Gondolatok verseinek fordítása közben

Sallay Gézával és Majtényi Zoltánnal közösen végre befejeztük egy új, magyar nyelvû Pascoli-kötet szerkesztését, fordítását. A könyvhétre talán meg is jelenik. Örülök neki. Giovanni Pascoli volt az elsõ olasz költõ, akit hajdan fordítani kezdtem. S hogy miért szerettem meg, elsõ látásra?
    A zene volt az oka mindennek. Az operaszeretet terelt az olasz szakra, ahová elég kalandos úton kerültem be. Ott fedeztem fel az olasz líra jeleseit. Addig - már általános iskolás koromban is - leginkább orosz költõket fordítottam, elsõsorban Puskint. Talán azért, mert igazat adtam Csajkovszkijnak, aki így vélekedett róla: "Puskin a tehetség erejével a költészet szûk szféráiból áttört a zene végtelen területére. Függetlenül attól a lényegtõl, amit a versforma kifejt, magában a versben, a hangok egymásutánjában van valami, ami a lélek mélyébe hatol. Ez a valami nem más, mint a zene."
    Nos, amikor olasz szakos bölcsészgólyaként - kurta idõn belül akarván behozni a mérhetetlen restanciát - szinte habzsoltam az itáliai lírikusok mûveit, Pascoli költeményei gyakorolták rám a legnagyobb hatást. Talán, mert nála a "hangok egymásutánjában" volt valami, ami a "lélek mélyére" hatolt.
    És ez a valami nem volt más, mint a zene.
    Amikor a La cavalla storna címû versét olvastam, nem csupán a szép képek gyönyörködtettek, nem csak a már-már drámai feszültség nyûgözött le, hanem a muzsika is, amely a verssorokból kihallatszott. Már a második strófában, ahol abrakoló lovakról tudósít a költõ, a jó érzékkel adagolt "r" hangzók jóvoltából szinte hallani lehetett, ahogy a foguk között ropog a zab: I cavalli normanni alle lor poste / frangean la biada con rumor di droste.
    A Festa lontana harangjai is megszólaltak bennem. A kisharang az "i" hangzók túltengésével csilingel: Un piccolo infinito scahmpanío. Aztán a második strófában megkondul a nagyharang is, mély hangrendûvé válik a költemény és úgy hullámzik, mint a harangszó a szélben: Là, quando ondando vanno le campane. Az Orfano lelket zsongító alliterációi pedig úgy elringatták a lelkem, mint Csajkovszkij Barcarolá-ja ceglédi zeneiskolás koromban.
    Persze nem csupán a muzsika ejtett rabul Pascoli verseiben, hanem az is, ahogyan igazolta Illyés Gyula - számomra igen fontos - tételét: "… a költõ az egyik végletet sem engedi el. A valóság és a valóságfölötti közt ebbe is, abba is szívósan belefogódzva áll elém. Ketté feszítve magát a közt, ami kifejezhetetlen, ami szökkenést kíván az elmének is, túl a logikán, a hasznosságon".
    Igen, Pascoli mindig az erdõkkel-mezõkkel, hegyekkel-völgyekkel borított sáros, pázsitos, felszántott vagy feltöretlen anyaföldrõl rugaszkodik el, amikor a csillagok közé kíván szökkenni, ahol persze - mint afféle "fanciullino" - inkább otthon van, mint a dobbantás, a rugaszkodás színhelyein, azaz idelent. De sosem jutna oda fel, ha nem volna szilárd talaj a talpa alatt. Az Arano reális, õszi verõfényben fürdõzõ szántóföldjérõl a Scalpitio ködös, kopár, misztikus vidékére természetes szökkenéssel átperdülni csakis a gyermeki - még béklyótlan - képzelet dobbantásával lehet. Ugyanaz az Ady írta A grófi szérûn címû riport-pontos verset és Az eltévedt lovas címû köd-gubás, novemberi sejtelmességet. Nem is gondolnánk, milyen sok vonatkozásban rokon Pascolival.
    Nos, én úgy fordítok Pascolit, hogy újraélesztem magamban a hajdani muzsikust és a hol napsütötte, hol pedig ködlepte Duna-tisza közi tájon törekelés közben is ábrándozó kislegényt. És akkor már csak önmagamat kell újrafogalmazni Pascoli szavaival.
    Mi sem egyszerûbb ennél.
    Végezetül pedig álljon itt az a Pascoli-vers, amelyet legelõször, még húszéves koromban fordítottam tõle, s amely természetesen szerepel a közeljövõben megjelenõ kötetben.

GIOVANNI PASCOLI

A vasderes kanca
(La cavalla storna)

Torréban csönd volt, s a csönd mélye éji.
Susogtak Rio Salto jegenyéi.

A normann mének jászlaikhoz kötve.
Foguk - mint kérget - az abrakot törte.

Állt egy szilaj ló hátul a sötétben,
fenyvek között nõtt, messzi partvidéken,

orrában tenger habja volt a tajték,
fülében ott zúgott a vad vihar még.

Rátámaszkodva gyakran a karám
falára, halkan becézte anyám:

"Csikóm, lovacskám, vasderes, figyeljél,
elhoztad õt, ki vissza már sosem tér,

ismerted szavát, mozdulatait,
szeresd fiát, ki most kamaszodik,

nyolc gyermekem közt, tudod, õ az elsõ,
kicsiny kezében sose volt még gyeplõ,
viharvillámot érez még a törzsed -
légy engedelmes mégis egy kölyöknek,

szívedben még a tenger zúg, dalol,
de halld, ha vékony gyerekhangja szól."

Keskeny fejét a kanca felvetette,
anyámra nézett, ki csak mondta egyre:

"Csikóm, lovacskám, vasderes, figyeljél,
elhoztad õt, ki vissza már sosem tér,

jól tudom, néked mennyire volt drága!
Csupán te voltál véle és halála.

Kinek szülõid hullám és a szélvész:
szívedbe zárva nyomtad el a félést,

mikor érezted, hogy lazul a zabla:
dobogó szívvel vágtád visszatartva

lassan, lépésben ballagtál, vigyázva,
hogy csöndes légyen gazdád haldoklása…"

S a hosszúkás fej szelíden pihent meg
anyámnak édes, könnyes arca mellett.

"Csikóm, lovacskám, vasderes, figyeljél,
elhoztad õt, ki vissza már sosem tér,

csupán csak két szót kellett, hogy kiejtsen,
jaj, de te vissza nem adhatsz egyet sem!

Lazult gyeplõvel, mely patádhoz hullott,
szemedben tûzzel, mit a lövés gyújtott,

s a dörrenéssel füledben csak hoztad,
sötét útján a jegenyesoroknak

hazahoztad õt, késõ alkonyórán,
hogy még utolsó szavát meghallom tán."

Fejét feltartva figyelt már a kanca,
sörényét anyám meg-megsimogatta.

"Csikóm, lovacskám, vasderes, figyeljél,
elhoztad õt, ki vissza már sosem tér,

szeretsz, tudom. Az ember ezt megérzi.
S tudom, hogy jó vagy. De nem tudsz beszélni!

Nem tudsz, szegényke, mások meg nem mernek,
így mégis néked, néked kell feledned!

Láttad a gyilkost, ki megölte párom,
õrzöd a képét ott, a pupilládon.

Ki volt? Ki az? Én csak egy nevet kérdek
s felelni Isten tanítson meg téged!"

Nem abrakoltak már a büszke mének,
álmukban messzi országút fehérlett,

patáikkal az almon nem dobogtak,
álmukban égi kerekek forogtak.

Anyámnak ujja figyelemre intett.
Mondott egy nevet - s a ló felnyerített!
 

Az apokalipszis lovasa (1936)


 
KOSZORÚ

Gábor Andorra halálának 55. évfordulója alkalmából emlékezünk. 1953 januárjában halt meg, mi mégis márciusi számunkban idézzük fel alakját verseivel. A húszas években írt Gábor Andor-versek egyszerre élesztik mindkét március forradalmának, 1848-nak és 1919-nek emlékét. Ötven évvel ezelõtt Imre Katalin így kezdte Gábor Andorról szóló írását: "Ha most hirtelen valaki beleülne Karinthy Frigyes ismert igazmondó Bûvös székébe, nagyon sokat mondhatna el arról, miért, mi okból nem tudott itt soha, de soha igazán »szalonképessé« válni Gábor Andor - a magyar és szocialista Heine - prózája és dala." Ezúttal nem a Bécsi levelek zseniális publicisztájának írásaiból válogattunk, hanem a költõ Gábor Andor életmûvébõl. Külön elemzést érdemelne, hogyan ötvözõdik ezekben a versekben a vitriolos hangvétel a mély megrendültség fájdalmával, a szenzációs sanzonokat író Gábor Andor szellemes rímelése az Arany János-i rímtechnikával. Ady Endre halála után és József Attila fellépése elõtt Gábor Andor írta a legnagyobb magyar verseket. Ezek a versek emigrációban születtek, Bécsben, majd Berlinben és Párizsban, és nem válhattak idehaza ismertekké a Horthy-fasizmus éveiben. Sajnálatos módon a felszabadulás után sem kapta meg Gábor Andor a megérdemelt elégtételt, Kossuth-díjjal is csak halála után jutalmazták életmûvét. Ahhoz, hogy megérdemelt költõi rangját elismerjék, újabb történelmi sorsfordulóra volna szükség. Erre gondolva küldjük palackpostaként hét versét a szocialista jövendõnek, amelyért Gábor Andor élt és alkotott.

S. A.
 

GÁBOR ANDOR

"Über allen gipfeln…"

1920 tavaszán, mikor az történt Magyarországon, ami történt, a legjobb magyar költõk költõi versenybe kezdtek, hogy Goethe csodálatos költeményét magyarra fordítsák. Egyik fordítás rosszabb volt, mint a másik. Nemcsak a vállalkozás volt szégyenletes, hanem az eredménye is. Akkor írtam ezt a verset, melynek hangja sokkal kíméletesebb, mint amilyet
a Goethébe menekülõk megérdemelnének.
 

Ó költõk, ó örök hallói annak,
Mit némaság burokja elfedez!
Ó hangadói minden hangtalannak,
Vihar-hallók, ha csak lég lengedez!
Kiknek hallása vallás: Szent Fülek, ti,
Kiknek hallása istennel rokon:
Nem hallotok most hangokat születni?
Tinektek most csend ül az ormokon?

Mióta ember él és hangja hallik,
Azóta volt-e ilyen szörnyü hang?
Mint az, mi most agy-kérgen átnyilallik,
Riasztóbban, mint tébolyult harang?
Sirály sikít, süvölt a Leviátán,
Az ég bõg búgó hullámtornyokon,
Fuldokló hördül és röhög a sátán,
S tinektek most csend ül az ormokon!

Az ormok égnek peremén az égnek,
Szélvész szít szerte poros parazsat.
Szegélye gyúl minden feketeségnek.
Szikrák szállnak szét, mint a darazsak.
Nyögnek a fák és gyökerük csikordul,
Virágos völgyben és kopár fokon,
Reped a menny, jövõ kapuja kordul,
S tinektek most ül csend az ormokon!

Alusztok tán, mélyebben, mint a mélység,
S álom ködébõl szól a hangotok?
S, nem tudván még világnak ébredését,
Az elmúlt csendnek ekhót kongotok?
De most ki alszik, többé föl nem éled,
Halál-gõz leng az álomhalmokon…
Költõk, ébredni! Itt a vég-ítélet,
Az csendül, s nem csend ül az ormokon!

Az nem lehet, hogy hallotok, de halkan
Másról daloltok, mert csak így szabad.
Harsányan szól, mi titkon szól, a dalban,
A hûvös szóhoz bûvös tûz tapad.
Költõ mit elrejt, annál láthatóbb nincs,
S azzal lesz úrrá vad hatalmakon.
Elásott gyémántnál kincsebb a szó-kincs:
De nem ez a csend ül az ormokon!

Hiába estek dús révületekbe,
Magyar hallók, ti már megszüntetek!
Kinek a csend kell, az a fületekbe
Galád kezekkel ólmot öntetett,
Ti nem daloltok, nem! ti csak pihegtek,
Madárfiókák vércsekarmokon,
Ó jaj, nem is sokára már, tinektek
Örökre csend ül minden ormokon!
 

Meddig?

Mikor bújik ki már a fû?
Mikor buggyan ki már a szó?
Verd félre, verd ércénekû
Harangjaid, harangozó!
A perc megállt, bámulva, bénán,
A vérporondos, dúlt arénán:
Oly végtelen reggeltül éjszakáig…
De mégis… most már nem tarthat sokáig.

Már minden tégla vért ereszt,
Már kint nyög minden uccakõ,
Száz Krisztust csügget száz kereszt,
Üres fazékban láva fõ;
Temetõszagú levegõben
Halottak járnak lepedõben,
S a hájuk reszket, hastul fel tokáig,
Mert tudják, hogy már nem tarthat sokáig.

Ki télben hiszi a tavaszt,
S ha éj van is napfényt ki lát,
S hol fáradt lába sárt dagaszt,
Már érzi ott az ibolyát:
Az tudja: lesz! s nem kérdi: lessz-e?
Az bírja még s nem roskad össze,
És menni ösztökéli bús bokáig…
Csak jöjjetek! már nem tarthat sokáig!

Mikor bújik ki már a fû?
Mikor lobog ki már a láng!
Harangozó! ércénekû
Harangjaid zendítsd le ránk!
Meddig fogjuk hirdetni még mi
A nagy tüzet, mely úgy fog égni,
Hogy nyelve elcsap minden rossz okáig?
Ne féljetek, már nem tarthat sokáig!
 
 

Éjjel (részlet)
 

Tél

Alusznak a földben a magvak,
Alusznak a fában a nedvek,
Aluszik a fénye sugaraknak,
Aluszik a heve melegeknek.

Alusznak a rögök és a hantok,
Alusznak a kérgek és a bõrök,
Alusznak a színek és a hangok,
Alusznak a szájak és a csõrök.

Alusznak a hézagok s a rések,
Alusznak az adatok s a számok,
Alusznak a kínos feszülések,
Alusznak a sikító sirámok.

Alusznak a nagy utakra keltek,
Alusznak az életre-verõk is,
Alusznak a testek és a lelkek,
Alusznak az erõk… az erõk is!

Álomfája álmok erdejének
Aluvókra álompelyhet hullat;
Amikor az álmok véget érnek,
A világnak négy sarka kigyullad.
 

Halkabban

Egy kissé megfogyott a hangom,
Lélekzetem kurtábbra fulladt,
Kis rés repedt a nagyharangon,
Mellékzörejt zizegve hullat.

A levegõt nagyon szerettem,
Beittam frissen és egészen,
Most már csak sóvárgója lettem,
Mert kisebb lett belõle részem.

Ez szomorú. Sok kéne nékem,
Még több is, mint amennyi másnak;
S tüdõmet fásli tartja féken,
S a cellácskái egyre vásnak.

Amelyet életemre adtak
Lejárni már elkezd a váltó;
A lángjaim kicsit lohadtak,
És csendesebb lett a kiáltó.

Tán túl sok volt, mit verekedtem,
Túl sok, mit hangosan kimondtam…
És folytatnom kell, így, rekedten,
Zihálás hálójába vontan.

Szeretnék én is megpihenni,
Napfényen sütkérezni renyhén,
Békéket kötni, jóba lenni,
Világnak nem lázadni rendjén.

Szeretnék én is fújni sípot
Csak mindig-lágy melódiákkal,
Elnézni fût-fát, tarka gyíkot,
Beszélni bimbóval, virággal.

Szeretnék… nincsen ebbe semmi,
Hús-vér vagyok, nem csupa pántok,
Nem jó mindig csatába menni,
Hisz engem is bánt, hogyha bántok.

Nem nézi senki úgy a napfényt,
Oly alázatos szerelemmel;
Én elvegyülnék, könnyü habként,
Az ellenséges lét-elemmel.

De nem lehet. Miért? Ki tudja?
Én nem tudom. Én is csak érzem.
Az én utam nem béke útja,
Vért ontok és magam bevérzem.

Ó nyugalomnak drága kelyhe,
Ajkamra kortyod nem kerül már!
Ó forró fészek puha pelyhe
Engem te nem veszel körül már!

Ma délelõtt, az ucca sodrán,
Hová kimentem, kúraképen,
Derülni delnõk csipkefodrán,
Könnyelmûségen, futri képen:

Asszonyt láttam, karján poronttyal,
Csak csont volt, bõr, meg szenny, meg éhség,
Mocskolta lélekzettel, ronggyal
A tavasz tiszta napsütését.

Aszott nõk, poszka csecsemõvel,
Karatlan csonkok, csonka lábak…
Nem! én már nem bírom tüdõvel,
Csak suttogom tovább a vádat.

Küszködvén, sistergõ parázsként,
Tûz ojtó, fojtó csúf idõvel,
Itt állok, nem tehetek másként,
Szent szóval és hitvány tüdõvel.
 

A vég (részlet)
 

Miért?

Mily szégyen élni s nem kiáltani,
hogy minden, ami történik velünk,
csak álom-film, káprázat-valami,
mely eltûnik, ha jõ a reggelünk!
Mily szégyen megnyugodni s nézni csak,
vagy nézni sem, csak tudomásul venni:
ez ágyú, ez kard, ez rohamsisak,
gyerünk tovább, majd más segít rajt; nem mi!

Mi lett belõlünk? és az, ami lett,
hogyan lett? mért lett? Gyilkos változás!
Ember vagy? Hallasz? Nem? Hát nincs füled?
Nincs benned egy csipet csodálkozás?
Amit léleknek mondtak, az mi most?
S mi tudja érdekelni, mondd, mi tudja?
Szemed hogy lásson írott papirost,
ha nem döfi át a gyötrelmek rúdja?

Mindaz, mi van, oly kínos esztelen,
oly össze-vissza, oly határtalan;
a jég hátán sétál a meztelen,
s nem mondja senki: "ez ruhátalan!"
A körmök alá verik a szeget,
s hogy fáj ez, arról már nem is beszélnek,
ezer halál ül minden perc megett,
s az emberek csak élnek, élnek, élnek!

Nincs összefüggés, nincs emlékezet,
gondolkodás nincs és nincs gondolat;
sietõ lábak, kapkodó kezek,
fejetlen testek, fejfedõk alatt;
cvikker mögött nincs szem, s a szem mögött
nincs agy s az agy mögött nincs égi szikra.
Mik hát ez élõ s hemzsegõ dögök?
ember-vonás, hogy' hullott arcaikra?

Miért vagyok rab? és te mért vonod
jármod belétörõdve? mért türöd,
hogy minden kínok szíjából fonott
korbáccsal verjen Ringy Pál, Rongy Fülöp?
Ezért? Ezért a züllött tébolyért?
ezért a rothadt sátán-hányadékért?
ezért az agykirágó vérbajért?
ezért az életfojtó árnyékszékért?

Az nem lehet! Itt valami varázs
mondott reánk megbénító igét,
merevvé tett pók-lé, kígyómarás,
én nem tudom mi, s nem tudom mikép.
Én csak sikoltok, mert álom-lidérc
szorongat nappal és csalán a párnám,
s talán kihez most szólok: meg sem értsz,
s nem érted, hogy miért e kába lármám?

Nem érted… Azt hiszed, hogy túlozok,
Hogy vészharangot húzok egy gyufának,
s kiáltok, mert torkomban hang mozog,
s hangom kiadni jól esik pofámnak.
Úgy érzed, hogy beszédem csak potya,
nem érted, hogy mért ordítok, nem érted!
S én nyíva, mint egy elrúgott kutya,
viszem sarokba fájdalmamat érted.
 

Palota-ólak elõtt

Disznó, hogy élsz? nem látsz mást, csak a vályud,
csak böfögés a legszebb hangod is.
Széttiprod, ami a csülköd alá jut,
ha bármi szép is volt, ha bármi friss.

S te prédikálsz nekünk kultúrjavakról,
miket te védsz meg ellenünk, te dög!
Gyerünk, leszokni már a szent szavakról,
a véleményed eztán csak röfögd!

A szó fogalmak s eszmék drága tokja,
világos, hogy nem élhetsz már vele;
a szó, ha ronda, véres szád kibukja,
piszokkal és halállal van tele.

Disznó, hogy élsz?… De gyengül már a csülköd,
bár habzsolásod, épp-most, mind vadabb.
Mi fújjuk már a végsõ konda-tülköt,
és szét fogjuk szabdalni hájadat.
 

Kirakat

Van minden. Kirakat mögött.
Odadugták az ördögök.
Orrod az üvegre tapad:
még nézned sem soká szabad.

Csak vékony héj a kirakat,
de zárja iszonyú lakat.
Elzárja fent, elzárja lent,
úgy hívják: társadalmi rend.

A kirakat magában áll,
de onnan száz meg száz fonál
visz messzüvé, látatlanul,
csengõket húz, ki odanyúl.

Ha odanyúlsz, riadva cseng
az egész társadalmi rend:
a gyár, az üzlet és a bank,
gépfegyver, puska, ágyu, tank.

Hogy az csak egy falat kenyér?
hogy az három fillért sem ér?
hogy éhen döglesz nélküle?
E rendnek arra nincs füle.

Csak szeme van. Õrzésre csak.
Csak karja van, mely rád lecsap.
Van ellened érctenyere,
de nincs számodra kenyere.

Minden van. Kirakat mögött.
Meg kell ölnöd az ördögöt.
A száz fonál mind elszakad,
és kinyílik a kirakat.
 
 

Vallatás után (1935)
 
 

MEGMENTETT OLDALAK

Bóka László (1910 - 1964) írása elõször 1962-ben jelent meg Arcképvázlatok és tanulmányok címû könyvében, majd másodszor 1966-ban Válogatott tanulmányok címû gyûjteményes kötetében, amely két évvel halála után látott napvilágot.

BÓKA LÁSZLÓ

Gábor Andor

Nekem csak jót mondtak róla. Apámék nem gyõztek nevetni a híren: Gábor Andor Bécsben "vérespatájú tengeri bornyú"-nak nevezi Horthyt. Karácsony Sándor földesi könyvtárából kaptam kölcsön A kozák címû kötetét, s mikor látta, hogy csak nevetem, elmagyarázta, hogy mi mindent leplez le ez a kötet. (A hadikölcsön címû tréfáján szoktam máig is tanítványaimmal megértetni a háborús vámszedés technikáját.) Egy feledhetetlen bratislavai házban ismertem meg az Ezt izenem és a Halottak arcai címû gyilkos szatír-gyûjteményét, melyben végigvert a kurzus kicsinyjein és törpéin. (Nagyjai nem voltak.) Gombocz Zoltán gyakran idézte Mireiò-fordítását: "Ha este, lámpátok tüzétül, / Kis pille majd a lángba szédül, / Apám, az én leszek…"; tõle hallottam a Harminchárom-ról is, abból a címadó verset idézte mindig:

    Más méri életünket, nem mi.
    De ahogy én elszámolom:
    Kevesett õrlött a malom,
    Itt plussz, ott mínusz… Summa: semmi.

    Révész Mihály adta kezembe a Dr. Senki-t, Sárkány Oszkár hozta haza egyszer Prágából Az én hazám címû fájdalmas kötetét, s mikor itthon már elnémult József Attila és Radnóti Miklós tiszta hangja, s a német megszállók és Szálasi nyilasai versengve pusztították a megmaradt derekakat, mikor már szégyellni kezdtük azt, hogy magyarok vagyunk, végsõ elesettségünkben hányszor szavaltuk egymásnak, biztatásul:

    Az én hazám gazemberek,
    Bordélya, bûnök óla;
    Az én hazámon átok ül
    És nem tud tenni róla;
    Az én hazámat tetvesek
    Bekenték szörnyû varral,
    És csókolják bélpoklosok,
    S átfogják céda karral,
    Az én hazám a tébolyé,
    Mit Belzebub igazgat:
    Az én hazám fekete föld,
    Akaszttat és akaszttat.

    S az én hazám mégis hazám.
    A vérem és a nyelvem
    Mindig hozzá fog szítani,
    Át vágyon, célon, elven.
    S bár szégyen és bár iszonyat
    Magyarként állni gáton:
    Azt is, hogy nem vagyok magyar,
    Csak magyarul kiáltom!
    Az én hazám fekete föld,
    Amely véres vigaszt ad:
    Magyar leszek még akkor is,
    Ha érte felakasztat.

    Az én szám ízét tehát nem lehetett elrontani: tisztelettel és szeretettel mondtam ki nevét, s mégis, valahogy elkerültem, mikor végre hazatért. Találkoztunk ugyan gyüldékben és ünnepségeken, váltottunk is barátságos szavakat, de vele nem találtam oly könnyen kontaktust, mint Balázs Bélával, akivel elsõ találkozásunkon már veszekedtünk, mintha mindig ismertük volna egymást.
    Egy mulatságos alkalom hozott közelébb hozzá. Mikor eltörölték a színházi ruhatári díjat, éppen a Nemzeti Színházba mentem, valami ünnepségre. A földszinti ruhatár baloldalán letettem a kalapom, kabátom és két forintot. A ruhatáros visszatolta a pénzt, közölte, hogy az nem jár neki. Visszatoltam. Felvilágosítottam, hogy ez a színházhoz tartozik. Nem merte elfogadni. Tiltakozott. Nekidühödtem, és javaslatot tettem, hogy hova tegye a pénzt, ha nem akarja elfogadni, mert én ugyan vissza nem veszem. Ekkor már emeltebb hangon vitatkoztam, mikor hirtelen meghallottam, hogy a ruhatár baloldalán valaki azt mondja emelt hangon: "Engem nemigen fog már megnevelni, én amióta élek, fizettem a ruhatárban, még akkor is, ha nem volt vacsorapénzem, én Moszkvában is fizettem minden ruhatárban!" Gábor Andor volt. Ahogy én meghallottam az õ szavát, úgy hallotta meg õ az enyémet. Mindketten otthagytuk a pulton a kétforintot, és egymás felé siettünk. Mosolyogva nyújtotta felém mind a két kezét: - Nem tudtam, kedves, hogy te is ilyen vén marha vagy - mondta ragyogó arccal.
    Ezentúl többet s közvetlenebbül beszéltem Gábor Andorral. Meglepett nagy és széles körû tudása, rendkívüli fogékonysága elvi-ideológiai kérdések iránt s derûs szerénysége. Kiderült, hogy a magyar nyelvtudomány kurrens eredményeit is ismeri, s mikor feltártam elõtte (sajnos, késõn) a Magyar Nyelv Nagyszótárának, a Magyar Nyelvatlasznak, az Új Tájszótárnak sovány kenyéren tengõ életét, azt ígérte, hogy ha javul egészségi állapota, teljes mellel ("és nyelvvel", tette hozzá) a jó ügy mellé áll. Balázs Bélával ellentétben õt nem sértette, ha régi mûveit dicsértük, inkább jólesett neki. Egyszer a Pesti sirámok egyikét említettem neki. Elszomorodott, és azt mondta: - Ti nagyon kedves fiúk vagytok, és többet tudtok rólam, mint én magam. De azért egy dolog fáj. Soha senki egyszer sem említette a legkedvesebb munkámat. A siket Várkonyi még a bibliográfiámból is kihagyta. Nyilván: nem ismeri senki. Pedig látod, a többi olyan, amilyen; van közte haszontalan, van közte hasznos. De ez szép, azt hiszem, szép. Talán azért nem ismerik, mert ingyen osztogatták. Tizenhétben ez volt az Érdekes Újság ingyenes húsvéti melléklete. A Meghalni jobb-ra gondolok. Megvettem neked.
    Úgy nyújtotta át, mintha kezdõ író nyújtaná át elsõ mûvét egy félelmes hírû kritikusnak. - Elolvasod? - kérdezte. - Nem olvasnád el most?
    Álltó helyemben elolvastam. Bizony szégyenkezve. Ha a magyar írók háború-ellenes harcáról beszélünk, mindig meg kellene említenünk ezt a finom, halk szavú, tiszta vádiratot. Innen lehet érteni Gábor Andor pályafordulóját.
    Megkértem, hogy írja bele a nevét. Nevetve csóválta meg a fejét: - Nem, fiam. Te írd be az irodalomtörténetbe. Ha kis betûkkel is…

    1959
 

Utcasarok

MÉRLEG

MIHOLICS TÍMEA

Egy mûfaj változásai: az ekloga

Az "ekloga" vagy "ecloga" kifejezés egy irodalmi mûfajt jelöl, de míg ez köztudomású, az már kevésbé, hogy milyen változásokon-változtatásokon esett át az évszázadok folyamán. E mûfajhoz sokan neveket is tudnak kapcsolni, azt viszont kevésbé sejtik, hogy egy-egy korban, mennyire divatos volt, s valójában sokkal több költõ mûvelte, mint gondolnánk. Írásomban elsõsorban a mûfaj tartalmi-formai kritériumaival, illetve ezek alakulástörténetével kívánok foglalkozni, másodsorban az ezeket a változásokat létrehozó-alakító szerzõk életmûvében próbálom õket elhelyezni.
    Magát a mûfajt, az eklogát, eredetileg nem ezzel az elnevezéssel illette megalkotója, a görög Theokritosz. A költõ i. e. 300-ban, Szicíliában született, de késõbb az egyiptomi Alexandriába költözött. A Nagy Sándor által metropolisszá építtetett város az elõnyök mellett hátrányokkal is rendelkezett: benne Theokritosz egy a természettõl elidegenedett életbe csöppent. A marhapásztorok dialógusait (esetleg monológjait) megjelenítõ, hexameterekben íródott költeményeit eidüllionnak (mai szóval: idillnek) nevezte (a görög szó jelentése képecske, életkép). Ezekben a versekben a természet lágy öle, a békés egymás mellett élés, a harmónia, a mámoros, boldog szerelem kínálta alaphangulatba keverednek bele a pásztorok életérõl, illetve a költészetrõl folytatott beszélgetések. Már Theokritosznál sem egyszerû, puritán marhapásztorok a szereplõk, szavuk (a költõ tudatának megjelenítéseként) a városi ember mûveltségérõl árulkodik. Az eszményi világképnek, a körülmények meghittségének ábrázolása késõbb elvált a mûfajtól, s az idill fogalmában egyfajta életérzés megjelenítõjévé vált. Theokritosz késõbbi követõit (mint Bión1 vagy Moszkhosz2) bukolikus költõként tartjuk számon. A bukolosz görögül marhapásztort jelent, a szó tehát a theokritoszi költemények szereplõi után irodalmi fogalommá alakult.
    A rómaiak, mint minden szépet és hasznosat, a pásztorköltészetet is "kölcsönvették" a görögöktõl. A kölcsönvétel Vergilius esetében azonban individualizálással egészült ki. Pásztori költeményeivel lépett nyilvánosság elé i. e. 37-ben.3 Bucolica címen gyûjtötte õket egybe, de késõbb 10 darabot kiválasztva belõle eclogának nevezte õket. (Eclogae [a görög ekloga szóból] = szemelvény, szemelvénygyûjtemény, válogatott versek.) Némely eclogában Vergilius megtartja a hexameteres, párbeszédes formát, a szereplõk neveit, némely, mint pl. egyik leghíresebb darabja, a IV. ecloga, monológ. Ebbe a középkori keresztény hívõk a Megváltó eljövetelének próféciáját látták bele:

    "Eljön a Szûz ismét, már jön Saturnus uralma.
    Már a magasságból küld új ivadékot a mennybolt.
    Óvd csak e most született csecsemõt, Lúcina, ki majdan
    véget vetve a vaskornak, hoz a földre aranykort"
    (Ritoók Zsigmond fordítása)

    Nem véletlen tehát a középkor Vergilius-kultusza (lásd: Dante Isteni Színjátéka), s hogy a latin nyelvû költõt egy idõben szentté akarták avatni. A valóság prózaibb volt: a konzul (Pollio) gyermekének születésére készült alkalmi versrõl van szó.
    A theokritoszi idealizált táj Vergiliusnál már az elsõ eclogában disszonanciával telítõdik: az õ korában a polgárháborúk, a hatalomért folytatott öldöklések, a területekért vívott harcok az idilli egységet újra és újra megbontani kísérelik. A IX. ecloga bukoloszainak, Lycidasnak és Moerisnak dialógusát is át- meg átszövi a fenyegetettség, a félelem érzése. A csak emlegetett Menalcas személye azonos Vergiliusszal, aki maga is részese volt az erõszakos földosztások miatti kellemetlenségeknek, szenvedõje volt a kiszolgáltatottságnak. Így válik Vergiliusnál a mûfaj az önéletrajzi, az ars poetikus elemek és egyúttal a politikai gondolatok közvetítõjévé.
    A 18. században a pásztori költészet Európa-szerte igen nagy népszerûségnek örvendett. A korabeli, hazai, költészettannal foglalkozó könyvek az eclogát a drámai mûfajok közé sorolják. A magyar rokokó költõk latin nyelvû eklogáinak gyakran csak a címe utal a mûfajra, tartalmilag csak a nevek átvétele, de a pásztori élettõl eltávolodva a keresztény kultúrkör témájához kapcsolódnak.4
    Faludi Ferenc 1773-ban írta 1. eclogáját, s összesen hat ilyen számozott költeményt készített. A latin számozás mellett (Ecloga prima, Ecloga secunda stb.) az elsõ kivételével alcímük is van (Pásztori versengés, Az aggódó pásztor, A kesergõ pásztorok). A versek tanúsága szerint a költõ világnézete az 1770-es években gyökeresen megváltozott. Az udvari élet erkölcstelenségébõl kiábrándulva menekült a tisztább, természet közeli, idilli világba, megtartva a pásztori költészet theokritoszi-vergiliusi motivikáját, a párbeszédes formát (helyenként elbeszélõ strófákkal felváltva azt.) A pásztor költészetrõl való oktatás címû elméleti munkájában a fogalom definícióját is, a mûfaj kritériumait is tisztázza:
    "A 'Pásztor Költés a' mezei életnek minden hozzá férhetö kellemetességekkel való le ábrázoltatása. […]Eklogáknak is mondják a' Pásztor Költeményeket. Ekloge, Görög szó, 's anynyit tészen, mint válogattatott akár mitsoda dolgoknak egybe gyüjtetések. Jónak találták az utánn így nevezni a' mezei életröl íratott kitsiny Költeményeket, melylyeket egy Kötetbe egybe szedtenek. Így származott az a' nevezet is, Virgyílnak Eklogái, az az, Virgyílnak a' mezei életröl való rövid írásainak gyüjteményök. […] Sokszor Idilliáknak is mondatattak. Eidyllion, hasonlóúl Görög szó, és kellemetes kitsiny képet jelent. […]Ha mi kölönbség vagyon az Idíllia, és Ecloga között, az épen nem sokat tészen. A' Költeményesek sokszor egyikét a' másika helyett vészik. Azonbann úgy tetszik még is, mint ha a' szokás azt kívánná, hogy az Eklogában több légyen az élet, és a' mozgó mívelés; ellenbenn az Idíllia képezetekkel indúlatokkal gyönyörködtessen."5
    Faludi pásztorainak neve az eredetiekhez hasonlatosak (Menalcas, Meliboeus), de míg más verseiben már kísérletezett az idõmértékes verseléssel, a hexameternek itt nyoma sincs, helyettük magyaros felezõ 12-es sorokat találunk:

    Ecloga tertia - Megint pásztorversengés
    THYRSIS

    Mint az eresztett méz, oly édes éneked,
    Azért a szép kupát méltán elveheted.
    Nem rossz az ajándék, ha jól megvizsgálod,
    A szép tavaszt itt is, íme, feltalálod.

    Nemcsak a ritmus, hanem a szóváltás is magyaros - Faludi Ferenc eclogáiban a pásztorok öltözékének, illetve eszközeinek megnevezése (bocskor, ostor, csákó, furulya) és a helységnevek is (Bakony, Pápa, Veszprém) hazánkhoz köthetõk.
    Az ekloga mûfajának felelevenítése a huszadik században Magyarországon Radnóti Miklósnak köszönhetõ. A doktori fokozatát megszerzett, tanári diplomás költõ a 30-as évek Magyarországán állás nélkül maradt. A Tóth Árpád Társaság tagjaként barátja, Trencsényi-Waldapfel Imre juttatta munkához a Kerényi Károly klasszika-filológus, vallástörténész által indított Kétnyelvû Klasszikusok sorozatába való bevonásával. Kerényi és baráti köre még 1930-ban megalapította a Sztemma-kört, mely az antik kultúra újrafelfedezését és terjesztését tûzte ki feladatául.6 1935-ben megindították a rövid életû Sziget címû kiadványt is, melynek neve a kör tagjai szerint nem a világtól való elidegenedést vagy menekülést, hanem épp a kulturális értékek megõrzését, szigetre menekítését jelképezi egy kaotikussá váló világban. Trencsényi-Waldapfel Imre terelte Radnóti figyelmét Vergilius IX. eclogájára, melyet a költõ 1938-ban ültetett magyar nyelvre. A mûfajjal való találkozás sorsdöntõ: Radnóti még ebben az évben megjelentette a Meredek út címû kötetében az Elsõ eclogát, majd 1944-ig további hatot írt, illetve Száll a tavasz címmel egy elõhangot, Elõhang az eclogákhoz alcímmel. (Ez utóbbi költemények poszthumusz kötetében, a Tajtékos ég-ben jelentek meg 1946-ban.) Hatodik ecloga nem létezik. Az irodalomtörténészek ma is különbözõ álláspontot képviselnek hiányával kapcsolatosan. Nem zárható ki az a lehetõség, miszerint elkallódott a bori munkatáborban. A legelfogadottabb nézet szerint
    viszont a Töredék címû költemény volna a hiányzó darab.
    Vergilius eclogáival sok a kapcsolódási pont. Mindkét költõ háborús idõszakban menekült az idilli világba - Vergilius fosztogató polgárháborús idõszakban (saját birtokaitól is megfosztották, majd Augustus császár - Maecenas közvetítésére - visszaadta birtokait), Radnóti a második világháború idején, az Elsõ eclogában még a spanyol polgárháborúra utal. Ritoók Zsigmond megállapítja, hogy Vergilius korában ugyanúgy üldöztek és bujtattak "bûnösöket", törvényen kívül helyezetteket (proskribáltakat), mint az 1940-es években.7 Pásztori verseiket a költészethez való menekvés, a béke iránti vágy jellemzi. Radnóti megtartja a hexameteres formát a Száll a tavasz… - Elõhang az Eclogákhoz címûben, bár pentameterrel zárja. Hexameteres az elsõ, a harmadik, az ötödik, a hetedik és a nyolcadik ecloga. Párbeszédes az elsõ, a második, a negyedik és a nyolcadik. Pásztorok szerepelnek szintén az elsõben, a másodikban, a negyedikben és a nyolcadikban. Mindezek alapján úgy tûnik, az elsõ és az utolsó (nyolcadik) ecloga felel meg formailag leghívebben a mûfaji kritériumoknak. Ritoók szerint minél korábbi eclogáról van szó, annál inkább kötõdik az ókori hagyományokhoz, míg a Nyolcadik eclogában szembekerül a vergiliusi világgal. Az Elsõ eclogáról ez valóban elmondható. Már a mottót is a Georgiconból veszi Radnóti: "Quippe ubi fas versum atque nefas: tot bella per orbem tam multae scelerum facies…" (Trencsényi-Waldapfel Imre fordításában: "Itt, hol a bûn az erény, harcok dúlják a világot / oly sok alakban lép fel a vétek…"). Ferencz Gyõzõ a Nyolcadik ecloga szerkezeti felépítését tekintve Vergilius IX. eclogájához köti a verset.8 Szintén Ferencz jegyzi meg, hogy Radnóti olyan finomságokat is átvesz Vergiliustól, mint a helylyel kínálás. A IX. ecloga végén Vergiliusnál Lycidas szavai így hangzanak: "Ülj ide, Moerisem!" Radnóti Elsõ eclogájában a Pásztor invitálja a Költõt: "Mért vagy olyan szomorú, nem akarsz ideülni a kõre?" Ezt kiegészíteném egy másik példával Faludi Ferenc Ecloga primájából, melyben a gesztus hasonlóképp így hangzik, mikor Tityrus csalogatja Mirtyllust: "Nyájos a tûz, ülj le, lágy gyep van alattad".
    Az idill és a bukolika is mindvégig jelen van Radnóti költészetében, de a kezdeti pásztorköltemények inkább a falusi élet jeleneteit ábrázolják, az idill pedig a biztonságot jelenti, a legutolsó költeményekben viszont csak az irántuk érzett égetõ vágy sejthetõ.
    Ami a kísérletezést jelenti, Radnóti a mûfaj olyan kritériumait, mint a versformát, az elõadásmódot és az idillt is saját költõi ízlése szerint alakította. A nem hexameteres költemények közül a Második eclogában különbözõ alexandrinusok váltakoznak (az Erõltetett menet soraihoz hasonlóak), a Negyedik eclogában változó hosszúságú és szabályosságú jambusi sorok. A Száll a tavasz…, vagyis az elõhang elõadásmódja elbeszélõ jellegû. A Harmadik ecloga egyes szám elsõ személyû fohászkodás a Pásztori Múzsához. A költõi kérdést ("szerelemrõl írhatok én még?") és az utolsó sor megszólítást is tartalmazó könyörgését tekintve ("ó pásztori Múzsa, segíts hát!") s a fohász sajátosságaiból is adódva mégsem egyszerûsíthetõ monológgá, inkább felfogható egy modernizált dialógusként. Az ötödikben és a hetedikben azonos narrátori szempont érvényesül: a levélíróé, tehát a pásztorversek mûfaja közelít az episztolához. E leveleknek "címzettjei", megszólítottjai vannak ("Drága barátom" benne, és "Látod-e Drága" abban), s a szerzõ - fõleg a Hetedik eclogában - szinte beszélget velük, választ vár tõlük, kérdéseket intéz hozzájuk, mintha itt is kitágítaná a monológ szabta kereteket, dialogikussá tágítva azokat. Az idillt tekintve, mivel a legfontosabb motívum Radnóti eclogáiban a költõhaláltól való félelem, az életöröm, a békesség és a boldog szerelem csak ritka vendégei ezeknek a költeményeknek. Sõt, a Hetedik eclogában anti-idill tárul az olvasó elé, az ilyen sorokban: "Fekszem a deszkán, férgek közt fogoly állat, a bolhák / ostroma meg-megujúl, de a légysereg elnyugodott már". Mindez érthetõ, ha tudjuk, hogy a lágerben írta szerzõje, az ottani borzalmas életkörülményekrõl tudósít kedvesének.
    Radnóti virtuóz verstechnikájáról tanúskodik hexametereinek tökéletessége. A hexameter a görögországi archaikus kor legkedveltebb ritmusa volt. A megnevezést elõször Hérodotosz9 használta az i.e. 5. században. Jelentése görögül 'hat ütem'. Eredete egy különleges haditánchoz kapcsolódik (kalamae körtánc), amely a támadást és a visszahúzódást utánzó hullámzó mozgásból áll.10 A legkorábbi ránk maradt, írásos görög mûvekben, a homéroszi eposzokban alkalmazott hexameterfajták közül találunk a nyolc költeményben holodaktilikusat, mely (az utolsó ütem kivételével) csupa daktilusból áll ("Látod-e drága, a képzelet itt, az is így szabadul csak" a Hetedik eclogában), ritmuskövetõt, melyben a lábhatár egybeesik a szóvégekkel ("s látni az ablakon át, hogy a fegyveres õrszemek árnya" szintén a Hetedik eclogában), szapphikusat, melyben az elsõ és az utolsó láb spondeus ("most lágyan mosolyog, de ha éjszaka fagy köti tükrét" az Elsõ eclogában), periodikusat, melynek ütemeit felváltva alkotja daktilus és spondeus, képlete tehát DSDSDS ("Nem tavasz ez még, játszik az ég, nézd csak meg a tócsát" az Elsõ eclogában), illetve fegyvertánc-hexametert, melynek ritmusképlete DDSDDS ("Pásztori Múzsa, segíts! úgy halnak e korban a költõk…" a Harmadik eclogában).
    A költõ valószínûleg külön ciklusba rendezte volna az eclogákat, errõl tanúskodik, hogy az elõhangot csak a Harmadik ecloga megírása után készítette el. Hogy vergiliusi mintára õ maga is tízet készített volna belõlük, már nem tudjuk meg, a kompozíció töredékes maradt. Radnóti eclogái szerzõjüket nemcsak a Nyugat harmadik nemzedékének újklasszicistáihoz sorolják, hanem európai és világirodalmi kontextusba helyezik õt. A hagyomány azonban folytatódik. Barátja, Trencsényi-Waldapfel Imre írta meg nekrológjaként a Kilencedik eclogát,11 melyben az elhunytat gyászolja, arról ad számot, mennyire várták õ és barátai a költõ visszatértét. "Tudtam, hónapok óta, talán esztendeje is már, / és mégis bújtam, a gyásztól, gyáván kérve halasztást, / gyáván bújtam, ahol lombot bont még a reménység".
    A Radnóti utáni magyar irodalomban is akadnak a mûfajnak hódolói. Gondoljunk Weöres Sándornak a 60-as években nagy port kavart versére, a disztichonokban íródott Antik eklogára, melynek az antik mûfajhoz a címén kívül legfeljebb annyiban van köze, hogy egy kamasz és egy fiatal lány pásztorórájáról szól, s ez talán nevezhetõ idilli hangulatnak: "inkább karmolt és harapott, s csókkal borítottam széjjelnyílt ajakát és ragyogó fogait, válla fehérét, mellkupoláit, lenge csipõjét, táncos térde közé csúszva kerestem a rést, s vágyam nedve szökellt combjára s a gyûrt rokolyába." Csukás István is készített Ekloga címmel egy daktilikus verset, gyermekkorát, régi idõk kedves emlékeit idézi meg benne. Szélsõséges példákat tudnék még sorakoztatni. Jánky Béla haikuját, mely az Ekloga címet viseli, és a japán verstípus kritériumai szerint egy 5-ös, egy 7-es és ismét egy 5-ös sor váltakozása az egész: "Ölik a pásztort. / Elhaló furulyaszó / tereli nyáját.", illetve Gyimesi
    László Aquincumi eclogáját, amely a bukolikus költemények minden kelléktárát felvonultatja.
    A Theokritosz által az i. e. 3. évszázadban létrehozott bukolikus költészet világszerte olyan folyamatot indított el, amely korszakonként meghatározó jelensége lett a költészetnek. Hazai és világirodalmi alkotók sora találta alkalmasnak a jelen politikai és személyes mondanivalójának egybefûzéséhez, egy vágyott vagy remélt világba menekülés útjához, melyben a formai virtuozitás is szerepet kap. A mûfaj sajátosságai nem olyan merevek, hogy ne tehetnék lehetõvé az egyéni stílusokhoz való alkalmazkodást, az újradefiniálást. S úgy látszik, erre nem csak a magyar irodalomban támad újra és újra igény. Világirodalmi vonatkozásának kutatására azonban a jelen tanulmányban már nem térek ki, késõbb szándékozom visszatérni hozzá.
 

JEGYZETEK

1 Törökországban született görög költõ az i.e. 2. században. Az úgynevezett bukolikus költõk közé tartozott, Theokritosz követõje volt.   [vissza]
2 Görög költõ, született az i.e. 2. században  [vissza]
3 Adamik Tamás: Római irodalom az aranykorban, Seneca, 1994   [vissza]
4 Szelestei N. László: Faludi Ferenc autográf verseskönyve Nagyszombatban, Magyar Könyvszemle 115. évf. 1999. 3. szám   [vissza]
5 I. fejezet. A' pásztor költésnek magyarázatja, 's annak az ö tárgya.   [vissza]
6 Szepes Erika: "mint fatörzsbõl gyönge ága" - Radnóti Miklós baráti körérõl, Radnóti Miklós és kora. Elõadások az ELTE Radnóti Miklós
  Gyakorlóiskolájában, szerk. dr. Gordon Gyõri János, ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola, Budapest, 2003, 228-240. o.   [vissza]
7 Ritoók Zsigmond: Vergilius - Radnóti - ma, i. m. 14-24. o.   [vissza]
8 Ferencz Gyõzõ: Radnóti Miklós élete és költészete, Osiris Kiadó, Budapest, 2005, 431. o.   [vissza]
9 Hérodotoszt (i. e. 485 - 425 körül) a történetírás atyjának szokták nevezni. Halikarnosszoszban született; sokat utazott, Athénban telepedett le,
   majd Dél-Itáliába vándorolt. (SZERB Antal, A világirodalom története, Budapest, Magvetõ Könykiadó, 1962, 45.)   [vissza]
10 Szepes Erika - Szerdahelyi István: Verstan   [vissza]
11 A vers a Tiszatáj 1948/6. számában jelent meg  [vissza]
 
 

A nagybácsi
 

KÉPZÕMÛVÉSZET

LÁNCZ SÁNDOR

George Grosz

(Részlet az azonos címû kismonográfiából)

"A legnagyobb szatirikus mester Honoré Daumier óta."
 (Kurt Tucholsky)

    Berlinben 1918 novemberében a munkásosztály - ha rövid idõre is - magához ragadta a hatalmat. Ennek ellenére még a polgári-demokratikus forradalom célkitûzéseit sem valósították meg következetesen: sem a nagybirtokosokat nem fosztották meg hatalmuktól, sem a junkereket nem távolították el az államapparátusból. "Kompromisszumokkal lépre csalt forradalom volt ez, a múlt rendszer és különösen a vilmosi hadsereg magasabb kádereivel, akik mint a rend õrzõi maradtak funkcióban. Mégis rendkívüli esemény volt, és sok értelmiségi energiának adta vissza a cselekvési szabadságot" (de Micheli). A forradalom hatására és támogatására jött létre Max Pechstein vezetésével 1918 decemberében a Novembergruppe. Egyesítette az expresszionistákat, az absztraktokat és a konstruktivistákat. 1919 januárjában közzétett irányvonaluk értelmében "… a Novembergruppe a radikális képzõmûvészek (német) egyesülése…" Ehhez csatlakozott George Grosz is. Az évek folyamán a csoporton belüli ellentmondások mind jobban kiélezõdtek. 1921-ben Grosz, Dix, Heartfield és mások kiváltak belõle. A következõ években mindinkább elvesztette jelentõségét.
    Az 1918 decemberének végén a Spartacus Bundból megalakult Német Kommunista Párt minden hatalmat a munkástanácsoknak követelt. A tanácsok szociáldemokrata többsége azonban a polgári köztársaság védelmében a hatalmat egy szociáldemokrata-polgári koalíciós kormány kezébe kívánta összpontosítani. A császár elûzése után is helyükön maradt német bankárok, iparmágnások és a hadsereg tábornokai a jobboldali szociáldemokrata vezetõket saját céljaikra használták fel. Az 1919. január 6-án kirobbant berlini sztrájk alkalmat adott a munkások felkelésének kiprovokálására. Ebert, Noske és társaik a rendõrséget és a hadsereget mozgósították a forradalmi munkásmozgalom szétverésére.
    A berlini Dadához csatlakozott mûvészek is a forradalmat akarták támogatni munkásságukkal - s csak jóval késõbb döbbentek rá arra, hogy a munkástömegektõl, ezekkel a számukra érthetetlennek bizonyult kompozíciókkal, csak elszigetelõdtek.
    A forradalom vérbefojtása után a berlini Dada is több ágra szakadt: a két Herzfelde testvér, Franz Jung és Grosz a baloldalhoz tartoztak: munkásságukkal továbbra is a forradalom ügyét kívánták szolgálni, Grosz így írt Hans Richter dadaista folyóiratába, a "G"-be: "Hogy az én munkámat […] mûvészetnek nevezik-e, független attól a kérdéstõl, hiszi-e, hogy a jövõ a dolgozó osztályoké." Ez választja õt el Huelsenbecktõl, Hausmanntól és a többiektõl. Munkásságát a Dada feloszlásáig kettõsség jellemzi: részt vett annak megmozdulásaiban, dadaista kompozíciókkal kívánta megbotránkoztatni a közönséget; ugyanakkor rendkívül agitatív, világos és egyértelmû rajzokban leplezte le a burzsoáziát. Ezek a rajzai - hol folyóiratokban, hol albumokban jelentek meg - a Német Kommunista Párt harcát segítették a húszas évek elején. Így jelent meg egyik legismertebb rajza a Die Pleite 1919. áprilisi számának címlapján: Egészségedre Noske! A proletariátus le van fegyverezve!, melyen a novemberi forradalmat a reakciós Reichswehr-egységek és fehérgárdista szabadcsapatok segítségével vérbefojtó szociáldemokrata vezetõt leplezte le. A rajz közepén Reichswehr-sisakos katonatiszt áll, övében pisztollyal és kézigránátokkal, egyik kezében kihúzott kard hegyére tûzött halott csecsemõ, a másikat pohárral emeli magasra; körülötte az utca tele van halottakkal.
    1920-ban Isten velünk címmel kilenc litográfiát jelentetett meg. Ennek egyik jellegzetes lapja a Sorozóbizottság: a törzsorvos az eléje kerülõ foszladozó bõrû csontvázat vizsgálja kerek fejéhez illesztett fülhallgatójával (a típus a Németország, Téli rege címû kép tartalékos tisztjével azonos), hogy megállapítsa: K. V. (azaz Kriegsverwendungsfähig, alkalmas). Jellegzetes alakok közt zajlik a vizsgálat. Elõl, nekünk háttal két magas rangú katonatiszt mesél egymásnak viccet: jellegzetes porosz figurák, kövér nyakkal, szögletes állkapoccsal. Mellettük a butaság szobraként áll az altiszt; a jobboldalt terpeszkedõ asztalnál pedig a szorgoskodástól és igyekezettõl ráncolt homlokú írnok és a jóllakottságtól terpeszkedõ kapitány ül. Balra egy nõies szanitéc szolgálatkész kispolgári kereszténységével álldogál tisztelettudóan.
    Ez idõben érte el csúcspontját a berlini Dada-központ munkássága, s ez egyben válságának, hanyatlásának kezdete is. 1920-ban rendezték meg Otto Burchard könyvkereskedésében az "Elsõ Nemzetközi Dada-vásárt"; ezen a mozgalom minden tagja részt vett. Az üzlet mennyezetérõl egy disznófejû német tiszt kitömött figurája lógott alá, "A forradalom akasztotta föl" felirattal. A vásár jellege az uralkodó osztály ellen irányult; a politikai dokumentumok jelentõs része George Grosz ötlete volt. Ezek miatt Grosszal együtt többen bíróság elé kerültek a Reichswehr tagjainak megsértéséért; Groszt 5000 márkára ítélték (ez az inflációban nem volt túl magas összeg).
    A Dada-mozgalom 1922 vége felé lankadni kezdett, s 1923 elején - párhuzamosan a burzsoázia restaurációjának szilárdulásával - fel is oszlott. Grosz késõbb maga mondott ítéletet e tevékenysége fölött: "A dadaizmus rikoltozással és gúnyos nevetéssel telített áttörés volt egy szûk, felfuvalkodott és túldíszített környezetbõl, amely, az osztályok közt a levegõben lebegve, a közösség élete iránt semmiféle felelõsséget nem ismert. Mi akkor láttuk az uralkodó társadalmi rend tébolyult végproduktumait, és nevetésbe törtünk ki. Még nem láttuk, hogy ez a téboly egy rendszer alapjául szolgál."
    A burzsoázia ismét hatalomra került ugyan, de a forradalmi hullám még nem apadt el Németországban. 1919 áprilisában néhány héten át Bajorországban volt szovjethatalom; 1921-ben, sõt még 1923-ban is volt forradalmi felkelés, s ennek nyomán Szászországban és Türingiában alakultak munkáskormányok.
    A kapitalizmus európai méretû stabilizációjáig még nem dõlt el véglegesen a hatalomért folyó harc kérdése. A Német Kommunista Párt sem adta fel a küzdelmet. Ezt két fronton kellett folytatnia: segíteni az intervencióból éppen hogy kikerült szovjethatalom megszilárdulását, s úrrá kellett lennie a belsõ helyzeten. A mûvészekre is kettõs feladat hárult: egyrészt segíteni az éhezõ Szovjetuniónak, másrészt pedig leleplezni a német nagytõkét, a militarizmust és az õket kiszolgáló szociáldemokratákat. George Grosz - Herzfeldékkel együtt - mind a kettõbõl kivette a részét. A Der Gegner hasábjain felhívással fordultak "minden mûvészhez és értelmiségihez" az Oroszország éhezõinek nyújtandó Mûvészeti Segélybizottság nevében. A Malik kiadónál pedig sorozatosan jelentek meg Grosz rajzai, melyek az uralkodó osztályt és támogatóit leplezték le. 1921-ben jelent meg Az uralkodó osztály arca címmel 55 litográfiája (rövid idõ alatt három kiadást ért meg), s Árnyékban címmel kilenc litográfiája. A rákövetkezõ esztendõben jelentek meg az Ecce homo, az Ecsettel és ollóval, A rablók és a Leszámolás következik címû kötetek. Ezekkel a rajzaival Grosz széles körképet festett a gyûlölt uralkodó osztály erkölcseirõl és magatartásáról. Megmutatta igazi arculatát, amely jelszavai, szólamai mögött rejtõzött, vallásosságát, szerelmi és üzleti erkölcseit, hazafias jelszavait, a nagytõkések gátlástalanságát, a kispolgár jellemtelenségét, állhatatlanságát. Mint 1920 elején írta, egy cél vezette csupán: "… Az egyedül boldoggá tevõ egyéni kezdeményezés hite uralkodik (Németországban). Segíteni, hogy ez a hit megrendüljön, és az elnyomottaknak megmutatni uraik igazi arculatát - ez az én munkám értelme. Ez a forradalmi mûvész kötelessége, kettõs propagandát ûzni, hogy a világképet a természetfölötti erõktõl, istentõl és az angyaloktól megtisztítsa, hogy az emberek tekintetét a környezõ világ reális tartalmára irányítsa…" Alakjai a weimari Németország jellegzetes figurái, az uralmon levõk és áldozataik egyaránt: szögletes nyakú burzsoák, iszákosak, elhagyottak, monoklis tisztek, kövér asszonyaik és buja ringyóik, a "Berlin Café" karakterjei, Bertolt Brecht és Kurt Weill Koldusoperájának figurái.
    A húszas évek közepére a kapitalizmus stabilizációjával a német militarizmus s a mögötte álló német nagytõke végleg úrrá lett a helyzeten. Ez sok haladó mûvészt kiábrándított: a kritikai hang alábbhagyott, lemondtak a kor égetõ problémáinak tárgyalásáról. Ennek következményeként a szubjektivizmus csodálatos virágai hajtottak ki a német mûvészetben. A legextrémebb szimbolisztikus és irrealisztikus áramlatok nõttek naggyá. Ezek ellen született meg 1925-ben George Grosz és Wieland Herzfelde kiáltványa: "A mûvészet veszélyben van!" Ez részletes áttekintést ad a kor mûvészetének problémáiról, s benne Grosz áttekinti saját életútját is. Itt írta e nagyszerû sorokat: "… Akinek a munkásosztály forradalmi ügye nem szóbeszéd csupán, vagy »szép, de sajnos, meg nem valósítható eszme«, az nem elégedhet meg azzal, hogy gondtalanul vagy formai problémákkal eltelve dolgozzon. Azon fog fáradozni, hogy a munkások harci eszméjét fejezze ki, munkájának értékét szociális használhatóságával és érvényével mérik majd…"
    A túlhajtott absztrakció ellenhatásaként született meg a valóság "sachlich" (tárgyias) visszaadására való mûvészi törekvés. G. F. Hartlaub értelmezése szerint "a kifejezés (Neue Sachlichkeit) az akkori korszellem rezignáltságára és cinizmusára vonatkozott (az expresszionizmusban kifejezõdõ), túláradó remények egy korszaka után. Cinizmus és rezignáció a Neue Sachlichkeit negatív oldalai. Pozitív oldala tükrözõdik a meztelen valóság iránti lelkesedésben, amely abból az óhajból származik, hogy a dolgokat teljesen objektíven és anyagi szubsztanciájukban lássuk anélkül, hogy õket elõzetesen eszmékkel terheljük." Az irányzat romantikus szárnya (Kanoldt és mások) hideg, kísérteties Árkádiát fest mûveiben, míg a radikálisok verizmusukkal a kapitalizmus igazságtalanságai ellen küzdöttek, mint az egykori November csoport tagjai, s azok a volt dadaisták, akik a Kommunista Pártot segítették mûvészetükkel. Közéjük tartozott George Grosz.
    Ez idõszakban festett mûvei közül kiemelkednek portréi: Max Herrmann-Neissérõl, a kitûnõ expresszionista költõrõl, Felix I. Weilrõl, Eduard Plietschrõl festett képei, valamint Neissérõl és édesanyjáról készített ceruzarajzai. Ekkor festi híres olajfestményét, az Agitátort. Szakít a "sachlich" szárazsággal, korai rajzainak stílusában dolgozik. A hideg kék és zöld alapszínben tartott képsík közepén áll a náci agitátor, kabátja alól kilógó hatalmas karddal. Melle teleakasztva háborús kitüntetésekkel, köztük a vaskereszt a rajta csüngõ szív alakú fekete-fehér-piros érdemrenddel. Egyik kezében hatalmas fejsze, a másikban vörös masnis trombita, mellette háromlábon álló dob verõkkel. A figura a vásári kikiáltók jellegzetes tartásával deklamál: feje felett megjelenik, amit ígér: a földi Eldorádó. Eszményeit a babérkoszorúval díszített "komiszcsizma" képviseli, meg a nyakkendõtûként díszelgõ horogkereszt. Körülötte bruegeli figurák galériája: az ostobaság és élvetegség orgiája dúl az arcokon, a kövér kopasz fejeken, a puffatag nyakakon.
    Ugyanebben az esztendõben készítette el Piscator részére a Švejk, a derék katona inszcenálásának terveit, köztük a gázálarcos, keresztre feszített Krisztust; ezért istengyalázás miatt perbe fogták és megbüntették. Az uralkodó osztály új arca címmel 60 rajza, A lerajzoltak címmel tizenöt év válogatott rajzai jelentek meg 1930-ban; s még ugyanebben az évben Mindenekfölött a szerelem címmel 60 rajza látott napvilágot.
    1928-ban a Német KP kezdeményezésére alakult meg a Szovjetunióban létesült Assoziation mintájára az Assoziation revolutionärer bildenden Kunst Deutschlands, ismertebb nevén az ASSO. Már 1927 elején létrejött a Kommunistische Künstlergruppe, melynek George Grosz, Edwin Fischer, Gehrig-Targis, John Heartfield, Otto Nagel, Rudolf Schlichter és Heinrich Vogeler voltak a tagjai. Számos közös akcióban vettek részt, többek közt tiltakoztak Sacco és Vanzetti meggyilkolása ellen, a Becher-pör ellen stb. Tevékenységük kiszélesítésére alapították az ASSO-t, széles proletárforradalmi mûvészeti szervezetként.
    Alapító felhívásában áll: "A mûvészet fegyver, a mûvész harcos a népek felszabadító harcában egy csõdbe jutott rendszer ellen!" Az ASSO jelentõsége mindenekelõtt tagjainak munkájában rejlett: kiállításaik nemzeten belüli és nemzetközi hatásában, harcukban a polgári cenzúra és a fasizmus térhódítása ellen. Erejét és hatását jelzi, hogy 1933-ban az ASSO tizenhat helyi csoportjának közel ötszáz tagja volt.
    George Grosz munkássága akkortájt szorosan egybeforrt a német politikai eseményekkel. Rajzaiban ritka érzékenységgel reagált azokra. Alkotásain egy osztály típusait jelenti meg. Kritikája metszõn vág bele a polgári társadalom kelevényeibe. Nem is igen akadt senki, aki a mûvészet eszközeivel precízebb diagnózist adott volna a német polgári társadalom amoralitásáról. Pozitív alakokat azonban sehol sem lát: a proletár is csak mint a tõkés figurájának kontrasztja, a rendszer kiszolgáltatottja, áldozata jelenik meg mûvein, és soha sem saját, egyénített arculatával.
    Grosz rajzai különleges helyet foglalnak el a karikatúrák sorában. Minden erkölcsábrázolás tartalmaz karikaturisztikus vonásokat: szükségszerûen torzítja s ezzel a szokásostól eltérõ megjelenítéssel húzza alá, amit nevetségessé kíván tenni. Grosz szatírái azonban nem tesznek nevetségessé. Régen túljutottunk már a mosolygáson; ezen már Daumier társadalomkritikája is messze túlhaladt, majd száz évvel korábban. George Grosz gúnya fájdalmas, könyörtelen és mellbetaszító. Nem csupán kiteregeti a polgár szennyesét, hanem vigasztalan valóságában csoportosítja, ezáltal még kíméletlenebbül leplezi le a maga teljes alávalóságában. Ez a fajta karikatúra már nem a valóság torzképe, hanem egy torz valóság kíméletlen ábrázolása.
    Érdemes egy pillanatra összevetni George Grosz mûvészetét Derkovits Gyula alkotásaival. Mint Körner Éva is írja, az alapvetõ különbség osztálybázisukban rejlik. Grosz árnyaltan, sokrétûen taglalja saját osztályának rothadtságát, züllöttségét; a proletár ábrázolása hiányzik látókörébõl. Ezért írta róla Kemény Alfréd: "… Grosz inkább szatirikus, mint patetikus, s egy nagy szatirikustól egyidejûleg a forradalom alkotó pátoszát (természetesen nem olcsó »pátoszt« értünk ezen) »követelni«, ilyen körülmények között emberfeletti kívánság lenne…" Derkovits egészen más: õ a proletariátus osztálybázisáról gyûlölteti meg a burzsoát, annak hibáit is a saját és osztálya szenvedésein át látja. Saját osztályát pedig mély szeretettel és együttérzéssel ábrázolta.
    Az osztálykülönbségek, a szemléleti különbségek a képeken alapvetõ formai s ezen keresztül tartalmi eltérésekhez vezetnek. George Grosz korai képein - Ensor és Munch által inspirálva - a nagyváros tárgyi világának új értelmezését keresi. A szûk, égig nyúló, düledezõ nagyvárosi utcák között zajló polgári élet csõdjét elemzi-kutatja. Késõbb pedig sorozataiban lineárisan elõadott rajzain mindig jellegzetes szituációkat állít elénk, csoportokat cselekvés közben, de mindezt belülrõl, a kénytelen résztvevõ tehetetlen dühével. Akár játékbarlangban, bordélyban, sorozáson vagy éppen az utcán vagyunk, Grosz az alakok sorával fejezi ki álláspontját; figurái cselekedetükön át válnak gyûlöletessé. Így juttatja érvényre nézetét: ez a polgári világ korhadt, rothadt, szétverésre ítéltetett. Hogy ki és mi módon fogja szétverni, mi következik azután, az már túlhaladja Grosz világképét. Eszményképet nem talál, nem találhat a proletárban. Az õ proletárjai lumpenelemek vagy éppen osztályellenségeiknek kiszolgáltatottak, általuk tönkretettek: utcanõk, rokkantak, koldusok, akik éppen kiszolgáltatottságukon keresztül állnak eltéphetetlen kapcsolatban gyûlöletes ellenségeikkel. Ember és ember relációjában nem talál eszményt: a dolgokkal álcázott emberi kapcsolatok gyûlöletesek, elpusztítandók. Derkovits a proletariátus soraiból, a másik oldalról mutatja be a polgárság egy-egy alakjának részletét: a telefonáló fejét, a halárus, a csendõr fél-figuráját. Mintha a mozi vásznán jelenne meg a figura: õ maga kívülrõl szemléli õket: sosem a szituáció a gyûlöletes, hanem az alak, akit a hozzáfûzõdõ képzetek tesznek azzá. Ugyanakkor proletár és munka, a gép és ember új kapcsolatában új szimbólumot tudott teremteni, s ez az építés motívumának bekapcsolásával képessé tette õt a proletár monumentumának megalkotására. Nem ember és ember, hanem ember és tárgy új funkciójú együttese válik nála az új tartalom kifejezõjévé.
    A kapitalizmus egyre mélyülõ válsága mind erõszakosabb intézkedésekre késztette a német burzsoáziát, hogy a válságot a munkásosztály rovására oldja meg. 1933 elején a német nagytõke segítségével a nácik jutottak uralomra. Ez a döntõ fordulat kihatott az egész világ sorsára. A német nép legjobb fiai ezerszámra pusztultak el a koncentrációs táborokban; aki tehette, emigrált.
    Ezt a sorsot választotta George Grosz is. 1933-ban családjával együtt áttelepült az Egyesült Államokba. Életének hátralevõ esztendeit, az utolsó néhány héttõl eltekintve, ott töltötte.
 
 

Egészségedre, Noschke! A proletariátus le van fegyverezve! (1919)