SZARKA ISTVÁN

Micsoda csapat

A kezdetektõl itt járnak közöttünk.
A bátrak, az elsõk, a lépõk, a kitalálók.
Az, aki kiszemelte s kézbevalóvá
farigcsálta a szerszámnyelet, s a
célbadobást is elgondolta, és
készséggé tette füttyögõ köveivel.
A vályogvetõ, a betûvetõ,
a holdjáró, a mûbirkás, a
hidrogénmotoros meg az antibiotikus.
Az az ácsorgó-bámész rádöbbenõ, meg
aki tüsténkedik, tudatlanul akár.
A kerék atyái, s olimpikonjaink.
A lakhatóvá tévõ tisztálkodó,
az élhetõvé tévõ szépítkezõ.
Az érzékeny szellem, az éber álom,
a szelíd jövõ örökhagyói.
Az elsõ szépen szólók, lélekbõl könnyezõk.
A halhatatlan szerelmesek.
Micsoda csapat árad széjjel bennünk!
Bombakészítõ, egyéb gonosz
nincsen közöttük.
 

Magamban mit tehetnék

Mérgezett kúttól-kútig
hömpölyögnek a dûnék
hályogos ég lebeg le
puffad alá a tenger

hát jó szobrász szemével
bûvölöm, mint bizseregsz
pentelikoni bánya
alkonypír szirtjeiben

s föllelem élõfában
fájó smaragdod, zúgó
nedved, nagy vonulásod
örök március felé,

s tüsténkedem, hogy eljuss
hatalmas nõiségben
teljes magadig, hozzám -
jöjj vélem, vígy magaddal…
 

Saturnushoz
                                     Weöresnek

Mivé merültél, örök aranykorunk
latin istene! hazafelé-utam
valószínûtlen óriása,
fagyos metán-ég, semmi-gyûrû!

Ûrbeli útjel! Antropomorf, szelíd
istenként vársz-e aratóünnepen,
kelõ vetés közt emberedre? -
Hoznánk a Kort. Védd meg a Földet.
 
 

Krisztus gázmaszkkal (1928)
 
 

Neolib agitprop

Époszi kezdetek, ó manchesteri esték!
Ha emlékeznél, megsejthetnéd, mi lesz még.

A rothschild- meg a ford-mítosz! s ideleng a
united fruit company-legenda,

lipót, a második, a missziós litániák
jóléti államod jobbléte, a négy világ,

adócsaló fantomok vécéverse,
és gazdagember-listák gegjei persze

és komplexumok és befektetési
alapok véres, véresebb meséi…

(Ha majd az agytröszt meg a menedzsment
a felelgetõs menetdallal neked ment,

megvilágosul, ami leírva van
ruandák, európák szomorú gesztáiban.)
 

Veracruz

Görög- lovag- Krisztuskereszt-e
horog nyilas más téveseszme
égre pókra szemléletekre
vetül a jel bandzsítsz keresztbe

útkereszt sírjel tûzkereszt he
spanyolbakok andráskeresztje
légierõd ezerszerezve
sorskereszt kék sínpár keresztbe

s hogy megtessék magától messze
összeáll a világ keresztje
a bolhacirkusz széteresztve
belelépek a célkeresztbe

dúr-jel írott hang rozskereszt te
pozitív többlet fölmeredsz-e
 

Olykor tán
mintha mégis

Az odabenti galaktikus táj
életbeborult szigetein,
zengõ mûhelyeinkben,
kerti madarunk röpképe árnyán,
szerelemvirág mélyén
így múlatom el a hátralévõt,
így kiáltozom teutánad,
hogy nem üzentél, s nem találtalak -

bár olykor mintha mégis, épp
az odabenti galaktikus táj,
az érzékeny sziget, a munkás szellem,
a madaras ég, a szerelmes virág
teremtõ öbleiben
olykor tán mintha mégis -
 

Szeretettel köszöntjük 80. születésnapján az írót, folyóiratunk régi munkatársát.

FEKETE JÁNOS

1944. március 19-e, vasárnap

A 446-os, Kemény Zsigmond cserkészcsapat Hármashatár-hegyi hadijátékát (számháborúját) váratlanul lefújja a csapatvezetõ. A hegynyeregbõl döbbenten észleli a Bécsi úton a fõváros felé dübörgõ német tankokat. Így vette kezdetét az ország teljes katonai megszállása, a totális náci uralom. A fiúk sietve szétoszlanak, és három-négyfõs csoportocskákban haladéktalanul indulunk haza. A fák ritkulni kezdenek s cserjévé törpülnek, ahogy negyvenkettes csukámmal lefelé taposom a Csúcs-hegy meredek partoldalát. A szántóföldek, a dombok, a sziklák - minden olyan, mint régen, de valahogy mégis megváltozott az egész, akkor is, ha mindenki titkolni próbálja. Mert otthon csak susognak, sustorognak. "Aber nicht vor dem Kind!"
    - Kapocsmacska! - tárja karját Nyuszi. Kibontakozom, behúzom az ajtót, zsákostól nekidõlök. Nyuszit semmiképp sem akarom megijeszteni. A félhomályban lassan kirajzolódik a fogas és a rajta csimpaszkodó kabáthalom. Ejha!
    - Kupaktanács - súgja a fülembe anyám, ujja a száján. Szokatlan hunyora azt sugallja, hogy értsek már szó nélkül, de grimasza kicsit erõltetettre sikeredik. Azon porosan kísér az ebédlõbe.
    - Kez'csókolom - motyogtam, de mindjárt a küszöbön megbotlok.
    A fullasztó füstben klónozott birkafejek bólogatnak. A szanaszét tologatott székeken, háttal az ablakot támasztva, Apa hét testvére mind ott kuporog, ahogyan együtt még sohasem láttam õket. Mária néni, nõ lévén szerényen hátrahúzódik. Többségükben itt laknak Pesten, vagy Budán, de a házunkat eddig elkerülték. Most meg? Családi nagytanács a Ráday utcában? A hátizsákom mindenesetre odavágom elibük. Az ábra szerint éppen rám várnak. Én a mellem düllesztem, Nyuszi viselkedését azonban nem értem. Szegénykém - mint aki láthatatlanság után sóvárog - úgy simul a kályhacsempékhez. Fontosságom tudata azonban minden más érzést elnyom.
    - Budáról jössz, ugye, Jancsi fiam?
    - A Bécsi út felõl? Tankok?
    Még jobban kihúzom magam, s jelentõségem tudatában bólogatok.
    - Lövöldözés?… Honvédség?…
    Nagy bölcsen csóválom a kobakom.
    - És a rendõrök?…
    - Mi lesz ebbõl, gyerek?…
    Istenúgyse, szemérmetlenül élvezem a szitut! Ha már ennyire maguk közé fogadtak, kötelességem, hogy válaszoljak. - Hát mi lenne? - vetem fel a fejem. - Szabadságharc. Mint ezernyolcszáznegyvennyolcban.
    Végre kimondtam! A Kevély-nyeregben megbújt Betyár csárda mögül, ahonnan végre ráláthattunk a dübörgõ Bécsi útra, szüntelen ezen rágódok. Az agyamat feszítõ gondolataimat maga a hídra mutogató Bem apó öntötte szavakba, mikor már a Duna fölött trappoltam riadt bakancsommal. Itt azonban semmi hatás. Csak a nyomasztó csend. Sebaj! Majd megmagyarázom. Mély lélegzetet veszek, mint startfejes elõtt a szigeti Fedettben. Neki is kezdenék a Nemzeti dal gyújtó soraira. De letorkollnak, mielõtt megszólalhatnék.
    - Küldjétek ki a gyereket - szól Ambrus bácsi, a legelõkelõbb s legtorzabb figura. Közbevakkantása jeges víz a nyakamon. - Józsi! Ugyebár nem azért hívtál ide minket, hogy a kölyköd sületlenségeivel traktálj!
    Egybõl világosság gyúl a kobakomban: a kupaktanácsot Apa hívta össze. De hogyhogy Apa nem véd meg? Sõt, mint akit megpirongattak, úgy szegi le a fejét. Francos betolakodónak érzem az összes hatszögletû rokont.
    - Hogy tudsz így nézni, jaj istenem! - csapja össze a kezét ájtatosan Mária néni. - Ha megszidnak, kisfiam, süsd már le a szemed!
    Meg se rezzenek, mintha nem is nekem szólna. Vajon meddig bírom? Szerencsére Nyuszi nem vált még rideg kályhacsempedísszé. - Nem tudod a szád tartani? No, mars a fürdõszobába - tuszkol kifelé, és már odakint fejezi be a pirongatásomat. - Vízcsap alá, egy-kettõ… Te, szabadsághõs!
    Hát igen, az ilyen szidás hét dicsérettel felér. Nyuszi az egyetlen, aki felfogja, min háborgok. Következésképp nem is macskamódra mosakszom, ahogy általában szoktam, hanem beállok a kádba, s Nyuszi kedvéért vastag sugárban eresztem magamra a zuhanyt. Csak úgy zsong bennem a tettvágy, noha nem épp azért bolydult fel a világ, hogy engem férfivé avasson.
    A szobámban ott a tiszta ing és az élibe hajtott fehérnemû az ágyam szélén - mind Nyuszi gondoskodása. Még a vasaló melegét is érzem, amikor a friss cuccokat magamra rántom, s már fütyörészni volna kedvem. A bentrõl átszûrõdõ hangzavar azonban újra ráébreszt a kötelességemre; odaosonok a tapétaajtóhoz.
    - Ej, Józsi, könnyû azt mondani! - ez Mária néni lehet, a gyõri tánti.
    - És a mi családunk?
    - Bízd a Jóistenre!
    - Rég megmondtuk neked - vágnak egymás szavába, s a hangjuk összezagyválódik.
    Mi a csudán vitázhatnak ilyen hevesen? És miért perelnek mindnyájan Apával? Tíz körmömmel kapaszkodok a kilincsbe. Hirtelen csend lesz, mint amikor az osztályfõnökünk váratlanul ránk nyit, s kiszámított párducléptei mindnyájunkat pánikba szuggerálnak. Ki az osztályfõnök odaát? Még csak nem is vitás. Szinte látom a keményített kézelõre pocakló, gyûrûkkel villogó felemelt szõrös kezét, ahogy a pergõ nyelvekre egyetlen intéssel vet hurkot.
    - A tényállás a következõ.
    Miniszteriális rokonunk fakó, opálos hangját nem lehet félreismerni. Halk, de határozott: valósággal megfellebbezhetetlen. Könyörtelen, mint a tankok Bécsi úti robajmenete. Érzem, elérkezett az utolsó pillanat. Már az udvart tiporja, a keramitkockákat, a következõ pillanatban, jaj, a poroló korlátját is kidönti. - A törvények értelmében - maródnak belém a kegyetlen szavak - Elza zsidó.
    - Zsidó!? - nyilall belém, de nem vagyok képes fölfogni. Vicsorgok, a szemem könnyet présel. A fenébe is! És egy elhaló hang, Mária nénié, a világ végérõl sóhajtja rá az áment. - Hiába tért ki, amikor összeházasodtatok.
    Másodpercekig a szívem se dobban. Furcsa, mégis élek. S az ûrben minden helyére kerül. A családon belül húzódó szögesdrótok. Magányosságunk. Semmi sincs ok nélkül, legfeljebb oktalanul. Jézus Krisztus is zsidónak keresztelkedett. Istennek szent anyja, Mária pedig héber asszony volt. Sõt, a feszületekre szögezett INRI is: Rex Iudeorum, zsidókirály. Ezek pedig? "A törvények értelmében!" - visszhangozzák a kisszoba dülöngélõ falai, hogy az ablaktáblák belereszketnek. Úristen! Miféle törvények az ilyenek? Nyuszi zsidó, Nyuzsi zsidó - ismételgetem a felfoghatatlant, s már-már kéjjel forgatom a tõrt friss sebemben.
    - Ugye, ugye - sopánkodik Mária néni egyhuzamban, csak azt tudnám, hogy bírja szusszal -, miért is nem hallgattatok rám idejében?
    - Hagyd el, Marika - hallom újra a Bácsi könyörtelenül recsegõ hangját -, az efféle késõ okoskodás csak lyukas köpönyeg, esõ után. (Istenem, de bölcs!) Döntenünk kell, de józan ésszel. Megértettük egymást? - és számító nyugalma nem sok jót ígér. Abban a mûfogsoros, lélekõrlõ szájban összpontosul most családunk esze, ereje, ítélete. - Meg kell mondjam, kivételezésre ne számítsatok. A minisztériumba garmadával érkeznek hasonló kérelmek. A kegyelmes úr utasítása egyértelmû: irattárba mind! Tehát? - kérdi az imperátor már másodszor, öngerjesztett szónoki hévvel. - A legcélszerûbb a házasság felbontása. Pro forma, természetesen. Elza egyelõre a nõvéréhez költözik - csörren a kegyetlen végkövetkeztetés a koponyaállkapocs halálüregébõl.
    - Nem! - ezt az örökkön görbe, púpját meresztõ Tekintély Szörnyet nem bírom tovább elviselni. - Gazember! - hördülök föl, s eszemet vesztve lököm be az ajtót. Egymagam el tudnék ûzni minden betolakodót. A karszék mélyérõl világító fehér inggallér pedig ellenállhatatlanul vonzza, valósággal görcsbe rántja a kezem. Jézus Krisztus õrjöngõ indulata gyullad ki bennem, a zsidó Jézusé a kufárok láttán, akik a szent helyet meggyalázták.
    Utamban egy szék. Felragadom, meglóbálom, noha szálka szúr az ujjamba, de üvöltés helyett csak hörögni vagyok képes. A nyavalyás féreg! Szögletes arca egyszeriben rombusszá torzul az ijedtségtõl, szeme kigúvad, elkékült kígyóajkát gyûrû-pitykés reszketeg ujjával karmolássza.
    - Jancsi! - torpant meg egy sikoly az utolsó pillanatban. Az egyetlen hang, amely még megfékezhet, Nyuszié, s én szélütötten tántorodom meg. A szék reccsenve hull ki a kezembõl, én meg hang nélkül összecsuklom, s - ki tudja, hogyan - a biztos apai karokban landolok. Föltámadt volna?
    Szava harangzúgás: - Egyikõtökre sincs szükségem többé!
    És már egymás sarkában kocog kifelé a Szégyen Család. Tulajdonképpen el kéne szomorodnom. Sohse voltunk még ennyire magunkra hagyatva. Mégis inkább valami jólesõ melegség tölt el. Apámat és Nyuszit még sohasem éreztem egymáshoz és magamhoz ilyen közel.
    Ilyen idõkben az ember hamar érik. Most aztán mindent meg kell értenem. Hogy túlélhessem. Akármilyen furcsa, de hiszek még ebben a valószínûtlen lehetõségben. Tizenhat évnyi titkolódzás - nem semmiség. És most, se szó, se beszéd, bedobnak a mélyvízbe. Eszmélésem voltaképp szerencsés dolog. Az lett volna csak szép, ha - míg milliók döglenek a saját piszkukba fagyva - én ezt az egész háborút angyali lélekkel végigálmodom.
    Még szerencse, hogy nem voltam soha antiszemita. Ahogy a cserkésztörvény, úgy én se. Bi-Pi mondta - vagyis Lord Baden Powel - tehát hiszem: a cserkész minden cserkészt testvérének tekint. Se vallás, se arcszín, se faj, semmi se számít. Nekem. De azoknak? A fene egye meg, én mégis csak római katolikus volnék! Nem tehetek róla, annak születtem, abban nõttem fel, és csupán magyarul értek. Istenemre, mi vagyok én, ha nem magyar?
    A dupla hazugság dupla szégyen. A zsidóságom most már - bélyeg. A pirulás a vád miatt - ez a sokkal súlyosabb. Ember-e egyáltalán, aki a tulajdon anyját szégyelli?


 
TÓTH KATALIN

Téli haikuk

csillagok fénye
lecsurran jeges ágról
egy csepp égi méz

*
gallyak ropognak
bõszen csörtet a zord tél
õrizd a lángot

*
fagyott nyomunkból
mesét olvas az erdõ
eltévedt csodák

*
vérfolt a hóban
dermedt szívvel lépek át
egy halott álmon
 

Csali

vattacukor felhõk
nap felé tárt karok
gondtalan égkékhez
szálló sóhaj
önbörtönzõ szabadrabok

takarékon égõ vágyak
mint lidérclángú
hideg tüzek
braille-írás az éjszakában:
kódolatlan csillagüzenet

reményhalak úsznak
holdvizekben
felbukkanó testükön
ezüstpikkelyes álmok
szívek lógnak csaliként
a horgon
- etetik az éhes világot

KÉPES GÁBOR

ahogy elhullámzott a dalunk

Oly messze nézek és látom ahogy lassan lelép
Múltam görbe fegyenceként egy szürke kis alak
Voltam ilyen is
egy lezárt világba szorult ember-forma gyerek
nézd hogy porzik milyen száraz a salak
a futballpálya még megvan gyepén gyakorolt egy fúvós zenekar
a házba behallatszott az egyszerû dallam
s én táncoltam rá magamban
a zsalugáter mögött a lapostetõ alatt

azóta eltûnt a filmgyár s a fehér kádforma kocsi leégett
elfüstölt néhány nehezen átfûthetõ didergõ év
a sufni megroggyant a fagyott víz súlyától
s mikor az almafát kivágták
szétszaladtak a nagy hontalanná lett fekete bogarak
furcsa sebek bottal rajzolt csíkok az út porában
ezek maradtak és tompa sóhajnyi zajok
messze nézek a hely mégis csak tenyérnyi
s az emlékek itt vannak együtt szoronganak:
közért híd árok
õszpofájú villogó agyarú
szomszédok egész közel: kutyák
a Páfrány utcában egy üresen álló kastély
s a hídon innen ahogy operát bömböltet a népbiztos fia
ahogy sövényt nyír az apró hegedûmûvésznõ
ahogy az öreg szobrász a garázsa elõtt söpröget
ahogy két néni sétál mit suttoghatnak
ahogy keresztülbeszélik a szigetforma utcát
itt nõttem fel:
ellenségek kényszerszülte s igen családias kuckói Budán
a Napraforgó utca
villanegyed hiányos buckás járdákkal
olykor elsétáltam a Lotz Károly utcáig
mint felfedezõ peckes léptekkel
s akkor még nem láttam lányt fürdés után
s nem tudtam, hogy Lotz festõ volt
éteri aktok költõjeként utcát kapott Budán

messze nézek ma már
megfojt a szürke
piszmogó magány
és egyszer elfutok akár egy hontalan
ma már kinyílt világ vidám
világlátott nagyszívû halottja vagyok
s a távolságok nem számítanak ma már
 

Kávéház

BENE ZOLTÁN

Rendszerhiba

I.
… Nem akarom azt, mint az anyám. Tizenhét évesen fölcsinálta az apám, ezért hozzáment feleségül, hogy ne legyek zabi. Aztán évtizedeken át utálták egymást, mert a két évvel fiatalabb öcsém születését követõen anyám kövér maradt. Más közük nem volt egymáshoz, csak a testiség, ennél fogva anyám elormótlanodásával nem tudtak egymással mit kezdeni. Apám nem gerjedt be anyámra, anyám meg ezen szomorkodott, aztán vagy ettõl a szomorúságtól, vagy a szíve köré és az ágyékára lerakódott zsírtól frigid lett. Egészen kisgyerek voltam még, és már világosan láttam, hogy nem szeretik egymást. Apám néha kiakadt, tehénnek nevezte anyámat, de leginkább csak gyûlölettel figyelte. Az a különös, hogy mégse csalta meg soha. Amennyire tudom, legalábbis. Talán azért, mert nem egy kívánatos pasi, de lehet, hogy valami hülye tisztesség-érzés miatt. Nem tudom, melyik. Csak azt tudom, én nem akarok úgy járni, ahogy az anyám. Meg az apám…

… Húszéves koromban elhagyott a menyasszonyom, mert drogoztam. Ettõl még mélyebbre merültem a drogban. Nyolc évig tartott, és háromig a leszokás. Ennek két éve. Mikor betörésért leültettek, akkor határoztam el: lejövök az anyagról. Négyszer estem vissza a drog poklába, de végül kimásztam belõle. A saját erõmbõl, megfeszített munkával, vért izzadva. Ma már hetven kiló vagyok újra, a ráncaim belesimultak a pofámba. Kicsit ugyan néha még reszketek, mint egy paralízises, de már nincs bennem az a szörnyû szomjúság, az az olthatatlan vágy az anyag után. Munkám is van, egy régi haverom fogadott föl portásnak, elvagyok. Csak hiányzik egy társ. Nem baj, ha nem szép, nem baj, ha idõsebb nálam. Nincsenek igényeim. Szerelmet sem várok el. Csak annyi kell, hogy legyen…

… Harminc éves leszek két hónap múlva, ez az utolsó esély. Évekkel ezelõtt, egymás után két komolyabb kapcsolatom volt: az egyik négy, a másik öt hónapig tartott. Az elsõ egy testnevelõ tanár, a második egy búvároktató. Azóta majdnem semmi. Mindössze két mozi, amibõl az egyikre részegen érkezett a férfi és harsogva hortyogott a film alatt, a végén pedig fölállt, rám nézett, nem értette a helyzetet és elsomfordált; a másik után pedig alig tudtam elmenekülni, mert bár a film alatt kifogástalanul viselkedett a "partnerem", ahogy a sötét folyóparti sétányra értünk, menten a fenekemet kezdte markolászni… Az összes barátnõm férjnél van, gyereke van. Amelyik meg nincs, az hetente váltogatja a húszéves pasikat. Én viszont egyedül vagyok, a húszéves pasiktól félek, mert nincs közös témánk, az ágyban meg olyasmi kell nekik, amitõl kifordul a belem. Ezek már az Internet-pornón szocializálódtak, ahány lyuk van rajtam, mindet használnák, és még ennél rosszabbat is tennének. Ezért jelentkeztem az Önök hirdetésére…

… Arra nagyon emlékszem, hogy anyám meg apám szerették egymást. Engem nyilván kevésbé, mert a nagyanyámnál hagytak és leléptek nyugatra. Akkor még disszidálásnak hívták, most külföldi munkavállalás a neve. A nagyanyám se szeretett, állandóan töpörtõt ettem nála, másra nem futotta, mert a tíz évvel fiatalabb szeretõje elhordta minden pénzét a kocsmába. Engem meg megfogdosott, mikor hazajött, és nem látta a nagyanyám. Nem tudom, tisztában volt-e azzal, hogy fiú vagyok, mert a tapogatásnál többet sosem csinált, alapvetõen jólelkû ember volt, csak alkoholista. Részegen nehezen kontrollálta magát, igaz, állandóan részeg volt. Ha nem küld el az énektanárom hegedülni, ott rohadtam volna meg a lakótelepen. Az a szerencsém, hogy közepes tehetséggel játszom a hegedûn, s ezért jó tanárnak számítok a zeneiskolában. Csak a nõkkel nincs szerencsém. Valahogy nincs szerencsém. Egyik sem hasonlít ahhoz a képhez, ami bennem él a jövendõbeli páromról. Márpedig én ragaszkodom ehhez a képhez, ennyivel tartozom önmagamnak! Tudom, hogy ez a társkeresõsdi olyan, mintha egy gépbe bedobnám a kívánságaimat fölül, alul meg kidobná a megfelelõt. Éppen ezért nem kívánok semmit. Ha valaki jelentkezik, majd elbeszélgetünk, kiderül, kialakul… Így is elvész a sava-borsa, de mit tegyek, ha csak erre vagyok alkalmas? Pontosabban a világ csak erre alkalmas. Ha alkalmas egyáltalán…

II.

Szia! Ez a bemutatkozó e-mailem. Be kéne mutatkozni, de nem tudom, mit írjak magamról… Barna a hajam és a szemem. Nem vagyok egy topmodell, de meg szoktak nézni a férfiak a strandon. Viszont én komoly kapcsolatra vágyom, nem akarok ilyen nézegetõsökkel kezdeni! Nem számít, hogy néz ki a férfi, ez nem lényeges kérdés. A belsõ a fontos, azt vallom. Számomra a példa a szüleim szép kitartása. Amivel már huszonöt éve élnek egymás mellett. Én is legalább huszonöt évben gondolkozom, illetve nem is annyiban, hanem amennyiben csak lehet: mindigben! Kinevethetsz, de én csak a végletekben tudom elképzelni a szerelmet. Fõleg idõben. Ez érdekel a legjobban. Persze, sok más is érdekel, különösen a természetgyógyászat, de most nem ez a fontos, azt hiszem…

Szia! Jó volt olvasni a leveled. Majdnem megkönnyeztem! Fõleg, amikor azt írod: "Én is legalább huszonöt évben gondolkozom, illetve nem is annyiban, hanem amennyiben csak lehet: mindigben! Kinevethetsz, de én csak a végletekben tudom elképzelni a szerelmet. Fõleg idõben." Én pontosan ugyanígy vagyok ezzel! Egyszer már nagyon megégettem magam. Én örök idõkrõl beszéltem, a lány meg elhagyott. Akkor voltak problémáim az élettel pár évig. Nem tagadom, hogy önpusztító életet éltem (de sosem váltam bûnözõvé!), ennek azonban már hosszú-hosszú évekkel ezelõtt véget vetettem, mert egy este szinte kívülrõl láttam magam, és ebbõl a külsõ nézõpontból megértettem, hogy nem mehet így tovább. Azóta csaknem teljes az életem, azonban Te nagyon hiányzol belõle! Ugyanis már a leveledbe beleszerettem! És engem is érdekel a természetgyógyászat! Nem kicsit…

Szia! Nehezen kezdem, olyan különös helyzet ez: sosem láttuk még egymást az életben, itt van közöttünk ez a virtuális tér és a nagyon is valóságos, ám valóságosságában kissé rideg gép… Mit is írhatnék magamról? Huszonkilenc éves múltam, százhatvannyolc centi vagyok és hatvanöt kiló, a hajam szõkésbarna, a szemem zöld (egyesek szerint olyan, akár a macskáké). A skorpió jegyében születtem, amirõl azt állítják, a legrosszabb mind között, megmar mindenkit, ön- és közveszélyes. Hát, akár hiszed, akár nem, én vagyok ennek a vélekedésnek az élõ cáfolata! Különben sem hiszek a nyugati típusú horoszkópokban, a keleti filozófiák jobban vonzanak. Mélyebbek. Sokat jelent nekem a mélység. Korábban búvárkodtam, ma már nem engedhetem meg magamnak. Egy mélyérzésû, komoly gondolkodású férfire vágyom, hosszú, kiegyensúlyozott kapcsolatra!
    Szia, Kedves! Nagyon megfogott a leveled. Én bak vagyok, de szinte semmi nem illik rám a jegy jellemzõibõl: például egyáltalán nem vagyok konok. Kitartónak kitartó vagyok, ez már a szakmámból, a zenébõl is adódik, de konoknak nem lehet mondani engem, az biztos. Abban is egyetértek Veled, hogy zavaró ez a személytelenség. Alig várom már, hogy találkozzunk! Egyébként én is szõkésbarna vagyok, de a szemem színe barna. Százhetvenkilenc centiméter a magasságom, nyolcvannégy kilogramm a súlyom. Búvárkodni még nem állt módomban soha, de szívesen kipróbálnám. Úgy hiszem, mélyérzésû vagyok és magam is arra vágyom, amire Te: hosszú kapcsolatra.

III.

Kedves Feri! A holnapi nap lesz életünk nagy napja! A vonat, ha nem késik, 11 órára érkezik, én piros kabátban leszek és az arcom a várakozástól ragyogni fog, úgyhogy megismersz könnyen. Jaj, de lassan telik az idõ!

Drága Andi! 10 órára kimegyek az állomásra, de lehet, hogy 9-re már ott leszek. Aludni úgyse tudok majd… Éjszakai mûszakban leszek, úgyhogy estig együtt lehetünk, amíg a vonatod visszaindul. Nekem sötét színû ruháim vannak, nem igazán feltûnõ, de a kezemben lesz majd valami csodaszép, amirõl megismersz, én pedig Téged ismerlek meg a ragyogásról!!! Holnap!…

Kedves János! A ma este tökéletes választás. Kedvez a csillagok állása - nem mintha ez számítana, de az ördög nem alszik! Izgulok, hogy a valóságban is olyan csodálatosan egy húron fogunk-e pendülni, mint ahogy az elmúlt napokban szenzációsan illeszkedtünk egymáshoz ebben a virtuális térben. Az is izgalommal tölt el, hogy a tanítványaid koncertje lesz az elsõ közös programunk…

Kedves! Ha Te izgulsz, mit szóljak én? (Ezt viccnek szántam, ne haragudj érte!) Nem tudok írni, annyira ideges vagyok… Néhány óra már csak, és látlak! Ott állok majd az ajtóban, és a koncert kezdete elõtt egy órára be tudunk ülni a kávéházba, beszélgetni.

IV.

Drága Andi! Kérlek, bocsásd meg nekem, hogy olyan szerencsétlen voltam, és rád borítottam a kávét. Életem nehéz szakaszának öröksége ez az ügyetlenség. Múlik, múlik, csak, sajnos, nagyon lassan. Nem megy egyik napról a másikra. Ám határozottan múlik! Régen sokkal rosszabb volt! Ugye, ezen a kis malõrön kívül rendben volt minden? Szerencsésen hazaértél? Aggódom!

Kedves János! Csodálatos volt ez a koncert! Nagyon ügyesek a tanítványaid! Csodálatosan éreztem magam. Mikor találkozunk újra? Utánanéztél, mikor érsz rá? Mi lenne, ha kirándulni mennénk? Imádok kirándulni! Csuda klassz, ha az ember megtalálja az összhangot a test és a szellem között! Várom mielõbbi válaszod!

Drága Andi! Már nagyon aggódom. Nem tudod megbocsátani azt a kávét? Csak nem esett valami bajod? Írj, kérlek, mert megõrülök!!! Úgy éreztem, kialakult közöttük valami! Tévednék? Ugye, nem tévedek? Ugye, nem?

Kedves János! Újra elküldöm elõbbi levelemet, mert visszajött azzal, hogy nincs ilyen cím. Viszont én tudom, hogy van ilyen cím, ezért ismét elküldöm! Itt következik:

Elragadó volt a koncert! Nagyon-nagyon-nagyon ügyesek a tanítványaid! Csodálatosan éreztem magam. Talán még sosem volt ilyen gyönyörû estém! Te egy igazi gentleman vagy! Mikor találkozunk újra? Utánanéztél, mikor érsz rá? Mi lenne, ha kirándulni mennénk? Imádok kirándulni! Csuda klassz, ha az ember megtalálja az összhangot a test és a szellem között! Mi képesek leszünk erre! Várom mielõbbi válaszod!

Drága Andi! Mi baj van??? Miért nem írsz? A telefonszám, amit megadtál, nem kapcsolható. Biztos elírtam egy számot… Reszketõ kézzel írtam, alig bírom kiolvasni, lehet, hogy csak rosszul silabizálom… Azért reszketett a kezem, mert mellettem voltál… Hiányzol! Mi történik velem???

Kedves János! Megint visszadobta a rendszer a levelet. Rossz a levelezõszerver, amin keresztül megkapod? Vagy mi lehet a baj? Újraküldöm!!! (Kár, hogy nincs mobilod!)

Kedves János! Meseszép volt a tegnap esti koncert! Elmondhatatlanul ügyesek a tanítványaid! Csodálatosan éreztem magam. Soha életemben nem volt még ilyen gyönyörû estém! És milyen visszafogottan, úri módon, férfias udvariassággal viselkedtél! Nagyszerû ember vagy! Mikor találkozunk újra? Utánanéztél, mikor érsz rá? Mi lenne, ha ezúttal kirándulni mennénk? Imádok kirándulni! Csuda klassz, ha az ember megtalálja az összhangot a test és a szellem között! Mi meg fogjuk találni, ez kétségtelen! (Ha nem, én öngyilkos leszek!!!) Várom mielõbbi válaszod!

V.

… Utánajárhatnának, hogy kik regisztrálnak magukhoz! Leutaztam vidékre egy bunkóhoz, aki egy sírcsokorral várt az állomáson, aztán nyakon öntött kávéval, közben folyton azt sugdosta a fülembe, hogy én vagyok álmai asszonya, csak egy hozzám fogható született a világra, de az elbánt vele nagyon. Mindez még kezelhetõ volna, talán idõvel javulna is a helyzet, de ez a fószer ronda, mint a bûn! Harmincegynéhány évesnek mondja magát, de ötvennek látszik, és olyan szarul néz ki, hogy az leírhatatlan. Lehet, hogy a fényképen, amit fölrakott a site-jukra, õ van, de hogy nem manapság készült róla a fotó, az tuti! Hogy hozhatnak ilyen helyzetbe? Ezért írtam le olyan õszintén maguknak mindent??? Föl vagyok háborodva!
    … Kérem, ezt az új e-mail-címemet adják meg ezek után az érdeklõdõ hölgyeknek, a régit ugyanis meg kellett szüntetnem, tudniillik félõ, hogy zaklatnak rajta. Helyesebben egy bizonyos hölgy zaklatásától tartok. Arra is felhívnám a figyelmüket, hogy a beküldött fotók megtévesztõk lehetnek! Saját tapasztalataim alapján írom: nem mindegy, hogy valaki "százhatvannyolc centi és hatvanöt kiló, a haja szõkésbarna, a szeme zöld (egyesek szerint olyan, akár a macskáké)", vagy százhatvannyolc centi és nyolcvanöt kiló, a haja seszínû, a szeme meg szürke és kancsal, úgy járnak a szemgolyói külön-külön, akár a kaméleonnak. A saját hitelük érdekében, találjanak ki valamit, hogy ne régi vagy hamis képek kerüljenek a nevek mellé! Ez skandalum!!!
 

Kávéház (részlet)
 

LENGYEL GÉZA

Helyzetkép

Agyvelõt és szívet, májat,
innen, onnan géndarabkát,
alkatrészek hosszú sorát
rak szalagra egy robot:
célirány a végtelenbe!
Minden csillag egy szerelde.
Hopsza - szól az öntudat -,
mit méretre ördög szabott:
számûzzük az õsalkotót!

Én csak állok s nézelõdöm.

Lámpastoppos autók között
kergetõznek részegek,
égre néz koldussereg.
Naptakaró kormos felhõk
kénes könnye mossa mázunk
- istenivé mit mintáztunk -
arcunkról és szempillánkról
felhólyagzik, lepereg.

Felhólyagzik, lepereg.
 

Öregdiákok bálja

Vidám tréfák kelnek félszáz év távlatából
ifjak szemében, nézd, a percnyi gond kiül
s hogy ötletük támad, már internetesül,
míg éltesebbek arca piroslik a tánctól.
Költõként mérlegelve - s nem mint prédikátor -
övék az igazság: ível a Nap, majd éjre dûl,
a létre mért idõ egyre csak rövidül:
a gyertyacsonk még lobban, kormozott, de lángol!

Felszálló párától sok színes lufi lebben -
repülni kívánnak, mint lélek végtelenben.

LÁSZLÓFFY CSABA

Profán hétvége

Süket álmom volt, s te mintha vakon.
Hajnal felé, mint elfõtt marhacsont,
akkor már nem is volt olyan hideg;
mondom - hiszed vagy nem hiszed -,
pillangók röpködtek a vállunk felett.

Hol volt, hol nem volt, de fõleg mikor?
Fiunk és unokánk rohangál valahol
(s mi csak csendes "lesen", szemérmesen).
Melák és korcs marásai, s a nyomoré
nem bántott ennyire. Nem, sohasem.

(Mi volt még,
                    mire emlékszel hajnal felé?)
 

 Az esedékes zsoltár

"Az elkülönítõbe veled!"
Mondd ki nyíltan, Uram, elég
az ámításból. Vagy azt várod, hogy kegyed
lesve, a fagyvirágos ablakról utoljára még
lenyaljam tükörképedet?

A személyiség próbája volna ez (vagy bumerángja)? -
azé, aki a sarki fogadó elõtt koslató egyenruhákra
sandítva nem ismeri föl közvetlen környezetét sem.
Csúnyán elbánsz velem, tudom. Ezt tetted volt
anyámmal és apámmal, nem is olyan régen.
Áfonyaszemgolyód szárazon sötétlik; hagyod,
hogy holmi idegen alakok
hordágyra fektessenek s kitoloncoljanak a
színrõl. Hogy ne legyek sehol.

Nem tévesztettek meg Téged, Egek Ura,
a horpadt mellboltom alól
meteorként süvítõ töredezett metrumok.
Riaszt az ébredés (a lefekvés még inkább);
csontjaimban megfagyott
a tudás; nézem - egyre messzibbrõl - elidegenült
magam, szétfoszló szellemem. Szemérmetlenül
kiszorítanál a feddhetetlennek hitt görög bölcsek
és a nevetségessé tett, fából-
faragott mártíromság szklerotikus világából;
jobban teszed, ha rám üvöltesz:
"Fütyülj rájuk, de fel ne add!"

A test förtelme, a kicsavart gondolatokat
utánzó végtagok, a kitüremkedõ has, a le-
meztelenítés szégyene:
mind a Te mûved. Lépten-nyomon
olthatatlan szomjúság kínoz s az elgázolt emlék-
maradványaim után kiáltozom
- mégsem adom meg magam;
védtelen, végképp lerongyolódott testemmel még
hibbantan is rossz leszek, Uram!
Ám a legjobb, ha nem várom
ki a steril órákat: epilepsziás hasonmásom
nyálas dühöngését a sivatagi önzés vagy közöny
közepette.

Túllépve az ingerküszöbön,
(mint Fiad) az áradó folyóvizek,
a kirojtosodott téli mezõk és a kéklõ hegyek
fölött lebegve - - - - -
az ördög kísértése ez inkább, meglehet.

Nézi a megszeppent rokonság: egy széllel bélelt, könnyû
csontváz, aki kicsavarodott kezével
keresztet vetni sem tudna igazán!
Szúr a szíve, s mennyei rezervátumodban talán
ha begyógyulna is a seb,
a bûntudat eszeveszett
fényével világítasz a szemébe;
és szája sem lesz, hogy kedvére
kiröhöghesse magát végre.

(Ráadásul még Te is belebetegedhetsz, miközben a
cseppenként beadagolt alázat fejében
kikínlódod majd ott is a másnapi fényt nekem.)

2007. december 23.
 

Karácsonyi búcsúelégia

Higgadt beérés?
A Teremtõ sötétbõl felsugárzó
szeme? Tömény tudás?
Ürmös élmények tárháza elõtt
megtorpanva, mint aki egy
újabb érintéstõl is vonakodik;
kivárni mégis a hószállingózást
az idõ fullánkjától rugózó pupillán -
halálod elõtt megtalálni
azt, amit kitaláltál.

Pihés vagy szálkás szövõdmények,
nyirkos tanulság - testre és
lélekre szabott. ("Ha akarom, látok,
ha akarom, nem" - így a költõ.)
Homlok-gyûrõdéstõl levedlett
gondolatfoszlány- s bõrszitálás;
vagy csak egy töredezett hajszál
(az újjászületés ilyenkor
merõ képzelgés - ha szállni akarsz,
minden képzeletet felül-
múl a kétely); nincs más, csupán a
fölösleges gyötrõdés súlya, hogy
a félig értett, vagy egészen
félreértett világ kire marad.

Ki az, akin a lelkiismeret
nyilai átütnek?… Mindennapi
szorongás esélye; a kráter-
huzatban magadra húzod molyrágta
emléktakaród, a fogaid mégis össze-
koccannak.
Rokkant reflexek? Memória-
túltengés? emlékezetkihagyás?
Évek ürüléke; csak a hiány
parancsoló, csak az állhatatos
ábránd bûntett. Lehetsz betört
állat, hím - amin áthatolsz még,
kisjátékfilmben sunyító szemét.

2007. december 26.
 

Elõtt - után

Köldökzsinór
tartja - a szürkeségben valahol
imbolyog az otthoni asztal

esküvõ vagy halotti tor
ünnepi csillogás marasztal
hamis
példabeszédekbe sûrített
fûtött hangulat íz

katasztrófák elõtt s után
szívesen elidõznél itt
az öröklétig
vagy csupán
egy borongó évszázadvégig

kereszteslovag-legendák fakó
rozsdaerezete
csizmasarkakról sárga hó
olvad le sár
pötyög alá - tele-
van a határ

árokba dõlt batár
küllõin nyáladzó makacs
idõragacs

*

(jaj ki maraszt! - a vér?
a lárma? -

egy pillanat
fügét mutat
a halálra)

            2007. karácsony
 

A meg nem értés áldozatai

Hány, vászonra festett s képzelt sziluett! -
mind karomba foghatom - csak azt az egy
igazit nem? Míves, megmunkált percek nélkül
mi az, amit az önmagát ajnározó
tekintély fölmutathat(!) A szárnyam végül
leég, de míg a repkény árnya, mint a szó,
siváran elborít: kiéhezetten, betegen is
megbújni a tudásban az õssövény
mögött. A sekély végeredmény, a kiprovokált,
s a megkövesedett feszület (a demitizált
divateszmény) még nem fölény.

Hány polipkarja lehet a behódoltatásnak?
Karom lehanyatlik - ez még nem a halál
(õ, mindegy, pletyka-, rezesbanda-
rajtaütéssel mondja:
"örülj, ha nem fog legépfegyverezni már
a világ gondja!")

A meg nem értés áldozatai; halott
szertartások, színes hangulatot
kilúgozó idegenség!
(Poros, pókhálós gerendaváz, hazátlan,
emléknélküli vasárnapok,
veszni hagyott, kitapintható-kettõsség
a múltat rejtõ, fülledt félhomályban.) -
Benned az ok,
bennem az elpusztított lehetõség.
 
 

A felelõsök
 

BALLAI LÁSZLÓ

Episzkopi

Mennyire félreismernek téged, Terpszülla! Azt mondják, makacs vagy, nem hallgatsz a jó szóra. Pedig ha te megállsz, annak oka van. Mint a kurióni színház nézõtere fölött, ahol behasadt a föld. Olyan szomorú az a romba dõlt város, de különösen a színház! Teljesen céltalan. Az összeomlott házakról még csak el tudom képzelni, hogy laktak bennük egykor. Egykor. A földrengés elõtt. Épp, mielõtt megszülettem. De Episzkopiban nincs színház. Nem tudom, milyen lehet. Annyira izgat! Azért megyünk oda majd mindennap, Terpszülla.
    Terpszülla meleg, barna szemével a legnagyobb megértéssel nézett rá.
    - A gazdám járt a színházban, és azt mondja, hogy nem volt benne semmi különös. Az istenekrõl, hõsökrõl, meg hõsnõkrõl szóló, közismert történeteket adtak elõ. A színészek egyhelyben álltak. Meg sem mertek mozdulni, hogy fel ne bukjanak magasított szandáljaikban. Arcukat fedõ, furcsa álarcaiktól némelyikük szövegét alig lehetett érteni. Õ kifejezetten unta. Nem is értette, hogy egyesek miképp lelkesedhettek annyira, hogy felugráljanak elõadás közben, vagy hogy utána élénken vitába bocsátkozzanak. Mindenki tudja, Oidipusz megvakítja magát, miután rájön, hogy a saját anyjával esett szerelembe, vagy hogy a Nesszosz vérétõl átitatott köpönyeggel Déianeira nem Heraklész szívét hódítja vissza, hanem megöli a férfit. Az apja mesélte, hogy sok-sok emberöltõvel ezelõtt nézõpénzt fizettek a polgároknak, ha elmentek a színházba. És persze nem voltak nõi színészek.

    Az átriumba belépõ férfi megcsókolta kicsiny gyermeküket ringató feleségét.
    - Túl vagyunk a nehezén, kedvesem - mondta.
    - Hát elköltözhetünk innen? - sóhajtott fel az asszony.
    - Ott még nem tartunk, de hamarosan arra is sor kerülhet.
    - Ha "ott még nem tartunk", akkor sehol sem tartunk.
    - Hogy mondhatsz ilyet?
    - Könnyû neked! Reggel kiteszed a lábad innen, és csak este állítasz haza, amikor jóformán sötétedik. Én azonban álló nap azt a szemközti romvárost nézem a fórumra menet.
    Az asszony a bölcsõbe fektette az elszunnyadt gyermeket.
    - Nézd - mutatta a kezében tartott pénzérmét a férje. - Jóformán már csak az új császárt ábrázoló ezüstök vannak forgalomban.
    - De hiszen Valens császár már egy éve trónra lépett - mondta az asszony.
    - Az igen rövid idõ a teljes pénzcseréhez. Nem tudom, hogyan csinálják.
    - Végül is mindegy. Az a fontos, hogy minél több érménk legyen.
    - Azon vagyok, kedvesem. És ma szerencsés napunk volt. Hatvan as forgalmat csináltam. Az tizenöt sestertius.
    - Ó, istenek! Itt hagyhatjuk végre ezt a szellemvárost?
    - Közel a napja. És akkor felszabadítjuk a leányzót is. Hadd legyen végre színésznõ belõle!
    - Nagyon sokat foglalkoztat téged az a rabszolga.
    - Semmivel sem foglalkoztat többet, mint a kérdések, amelyeket folyton feltesz. Hogyan pusztult el Kurión? Hová lettek a városból az emberek? Miért olyan élettelen Episzkopi is? Ha nem érkezik egy-egy csapat római, szinte halottnak tetszik? Miért nem lehet legalább színházat csinálni? Miért nem akar játszani itt senki sem? Vajon a róluk szóló szerepjátékokkal együtt eltûntek az istenek is?
    - Ugyan, soha nem szeretted a színházat.
    - Eh, itt nem a színházról van szó.
    - Persze hogy nem, hanem a lányról. Miatta nem tudjuk itt hagyni ezt a tizenhárom éve elpusztult vidéket. Miatta kell nekem, valahányszor kiteszem a lábamat a ház kapuján, azt az átkozott halott várost látnom. Miatta nem vagy képes eladni végre ezt a nyomorult házat, hogy tisztességes helyre költözhessünk!
    - Hát nem érted, hogy nem miatta volt a földrengés? Késõbb is született egy hónappal.
    - De jól tudod, hogy mikor született!
    - És nem miatta nem tudom eladni a házat, hanem azért, mert az ingatlanok tizenhárom éve a harmadát érik a paphosziakénak. Ez a leány különben csak két éve van a házunknál.
    - De már tizenhárom éves, és ahol neked kell, kikerekedett.
    - Nem veszed észre, mindennap azért dolgozom hajnaltól estig, hogy végre elmehessünk innen, és õt felszabadíthassam, hogy ne kelljen magunkkal vinnünk?
    - Aha. Miért nem adod el? Az árával is megrövidítesz bennünket.
    - Az árával? Az itteni rabszolgák iránt amúgy sincs kereslet. Ez a pénz nem számít, amikor bejön a nagy üzlet. Egyébként is, miért ne tehetnénk jót egy emberrel?
    - Mondd, miért nem velem teszel jót? És az a te nagy üzleted, ugyan mikor jön be?
    - Bennem bízhatsz, kedvesem.

    - Tudod, Terpszülla, minden vágyam, hogy színésznõ lehessek. Szerintem nagyon is érdekes az, hogy Déianeira mennyire szereti a férjét.
    A leány kihúzta magát, kezét diadalmasan felemelte.
    - Elképzelem, hogy én vagyok az asszony - mondta. - Az én férjem a világ legnagyobb hõse, a legerõsebb ember a földön. Nem is értem, hogyan bízhatott meg a kentaurban. Már amikor felajánlotta, hogy átvisz az Eunéoszon Nesszosz kéjsóvár pillantásokkal hátára vett, és nem a folyónak indult velem, hanem tova, Heraklész rögvest lenyilazta. Vergõdés a fövenyen. Kiforduló pillantás. És e félig emberben, félig állatban halála pillanatában megerõsödik az ember. Alázattal fogja meg a kezem. Õ, aki rosszat akart, megbûnhõdik, mondja. Mint mindenki, aki azt hiszi, vele kivételt tesz a sors. De, engedjem meg, hogy jóvátegyen valamit bûneibõl, és fogjam fel kiömlõ vérét. Ha valaha el akarna hagyni Heraklész, e vérrel megkent ruha feledtetni fogja vele hûtlen gerjedelmét. A szem megtört márványába nézek, és megáztatom kendõmet abban a vérben. És valóban, Heraklész szíve tíz év múltán újra fellobban egykori szerelme, Oikhalia iránt. Egyik köpenyét, bedörzsölve a vérrel, elküldöm neki. A visszatérõ szolga jelenti, hogy Heraklész õrjítõ kínban fetreng. Mezítelen kard hegyébe meredek. Ó, hogy is bízhattam egy kentaurban?

    A bölcsõbõl jóízû, egyenletes szuszogás hallatszott.
    - Ja, el is felejtettem, hogy az elöljáróságról küldtek érted - mondta az aszszony.
    - Miért nem ezzel kezdted?
    - Eh, nem juthat minden az eszembe! Be kell menned a questorhoz.
    A férfi elsápadt. - Démétér, Rhea lánya ne hagyj el!
    - Valami baj van?
    - Nem tudom. A questor, az adó…
    - De hisz befizetted a hátralékot.
    - Igen, de az adóalapot görög módra számoltam ki. Ha a rómaiak felülvizsgálják, hiányt állapíthatnak meg.
    - Ó, micsoda szégyen!
    - Szégyen? Neked csak az átkozott büszkeséged számít? Nemrég csupán úgy kerülhettem el a lefejezést, ha megalázó kamatra veszek fel kölcsönt Almentiustól.
    - Ugyan, drágám, te, aki annyira utálod a színházat, elõszeretettel túldramatizálod a dolgokat!
    - Túldramatizálom? Tavaly Flavius Valentinianus és Flavius Valens császárok elsõ rendeleteinek egyike az adóhátralékos polgárok kivégzésérõl szólt.
    - Hiszen csak a magadfajtára ijesztettek rá.
    - Igen? És a szomszédaink, Titus Valerianus vagy Demetrius, hová lettek? utóbbit a saját házában koncolták fel, még hallottuk is a halálsikolyát. Nem, ezek a rómaiak nem tréfálnak. A szökött rabszolgákat és colonusokat a saját bányáikba küldették, a szerzeteseket és remetéket pedig besoroztatták a hadseregbe.
    - Rómának szüksége van a rendre. Túlságosan összezavarodtak a viszonyok.
    - Nem rend van, hanem türannisz. És mérhetetlenül rosszul esik, hogy a férjeddel szemben erre hivatkozol.
    - Választhattál volna görögöt is. Az nem szólna semmiért, hanem azon állandóan rajta kellene tartanod a szemed.
    - Görög, római, mit számít az? - kérdezte a férfi. - Téged szeretlek, nem az õseidet. Jól tudod, mennyire súlyos a helyzetem, miért nehezíted még te is?
    - Tudhattad, hogyha római nõt veszel el, az ki fogja mondani az igazságot.
    -Milyen igazságot? Ugyan mit mondtál te ki? Meg sem hallgattál, amikor beléptem. Nincs több adósságunk. ez az igazság. De persze, téged ez nem érdekel, csak a vérengzõ honfitársaid védelme, meg hogy a kilátásod nem a Palatinusra néz. Én akár fel is fordulhatok, levághatják a fejemet, mint adóhátralékosnak, és amikor te a gyermekkel együtt éhen halsz, még akkor is csak a soha nem látott Rómádról zengesz dicshimnuszokat!
    - Ne haragudj rám. Én bízom benned.
    A férfi magához vonta az asszonyt. - Hogy is haragudhatnék rád, kedvesem? Csak már a holnapon lennénk túl!

    A leányzó hazaért, bekötötte Terpszüllát, az öszvért az alagsori istállóba, és elé tette az abrakot.
    Ekkor hevesen megmozdult a föld, záporozni kezdtek fejükre a vályogtéglák. A kis rabszolga ösztönösen a kijárat felé iramodott, majd eszébe jutott a kedves Terpszülla, és visszaszökkent, hogy eloldja.
    Az elsõ után négy másodperccel érkezett a második lökés, mely az istállóba omlasztotta a kõépületet, maga alá temetve a férfit, az asszonyt és a kisdedet is. Egy perc múlva, a harmadik rengéskor már nem maradt egyéb a házból és a ciprusi Episzkopiból, mint egy fájdalmas öszvérordítás.
 

A Miatyánk

SÓ BALÁZS

Sötétben

A huszadik század elején épült pesti bérház sötét lépcsõházában lépkedett fölfelé. A fiú máskor kettesével, hármasával vette a lépcsõfokokat, de most nem sietett, minden egyes fokot kihasznált. Lent nem találta a villanykapcsolót, bár nem is nagyon kereste. A lépcsõk és a korlát körvonalait így is ki tudta venni. A kapu elõtt megtisztította bakancsa talpát, de egyes hódarabok így is kihullottak belõle, ahogy erõteljes, komótos léptekkel haladt fölfelé. Érezve ezt, gyakran viszszatekintgetett az épp elhagyott lépcsõfokokra, és a sötétben is érzékelte a fehér foltokat.
    A lift a ház másik részén volt. Pár hete egy alkalommal több ideje volt még az óra kezdetéig, így megkereste. Ahogy megérkezett a lift, ott termett Sally, a fiú tanára, és a férje, Laci. - Hi - köszöntek rá a fiúra. - Hello - válaszolta õ. Laci egy nagy dobozt cipelt be a szûk liftbe, amibe így hárman alig fértek be. Az út a legfelsõ, negyedik emeletig a fiúnak igen hosszúnak tûnt. Közben végig a doboz tartalmán gondolkozott, és a második sikertelen középfokú angol szóbeli vizsgájáról beszélt. Sally és Laci akkor jöttek vissza Kanadából az ünnepek után, és a fiúnak már oda is kellett egy e-mailt küldeni a vizsgával kapcsolatos élményeirõl, csak az eredményt nem tudta még akkor. A liftben viszont már ennek tudatában mesélhetett. Nem sok kedve volt hozzá, de az angolba magyar szavakat keverve - ilyenkor Laci felé fordult - pár mondatban összefoglalta a történteket. A tanárnõ és a férje nem szólt semmit, de ez az élmény, az összeszorulással együtt, arra késztette a fiút, hogy ezután inkább gyalog tegye meg az utat a negyedik emeletig.
    Most, hogy a fiú felért, becsöngetett. Szinte azonnal nyílt az ajtó. - Hi, … (a pontok a fiú nevét helyettesítik) - köszönt széles mosollyal arcán Sally. - Hello - válaszolta a fiú. Õ is mosolygott, de ez sokkal erõltetettebbnek tûnt, mint a tanárnõé. Levette kabátját, guggolva, egyik térdét a földön tartva vetette le cipõit. Közben Sally beszélt, angolul, fõleg az idõjárásról, a fiú egy-két szavas válaszokat adott. Aztán bementek a szobába. A tanulók helye a sarokban volt, a kanapén, a tanárnõ vele szemben, az asztal túloldalán a fotelbe ült. Sally harminc év körüli, csinos nõ volt, de a fiúnak nem tetszett. Általában nem nyerték el tetszését a tanárok. Miután leültek, beszélgettek angolul tovább, most már muszáj volt a fiúnak is hosszabb mondatokkal elõrukkolnia, és õ kicsit megerõltetve magát eleget is tett ennek az elvárásnak. Az óra eleje általános beszélgetéssel folyt. A fiú mai napja, órái a gimnáziumban kerültek szóba. A tanárnõ sokat mosolygott, és még mindig többet beszélt, mint tanítványa. A fiú próbált felszabadultan társalogni, de érezhetõ volt rajta némi szorongás. Az elsõ percektõl kezdve gyakran órájára tekintett, amit megpróbált lopva végrehajtani, de ez persze nem sikerülhetett. Sally már megszokta, nem foglalkozott vele, zavartalanul folyt tovább a beszélgetés. Újra elõjött a második bukott vizsga, a tanárnõ - mint minden alkalommal - így magyarázta a problémát, összefoglalva a fiú összes hibáját: - Because you are a shy guy! Az írásbeli elsõre sikerült a fiúnak, Sally az elsõ szóbeli után kezdett foglalkozni vele, és az elõbb hangoztatott tulajdonságán kívül meg volt elégedve tudásával. A szokásos felkiáltásra a tanárnõ mindig elmosolyodott, a fiú pedig rövid, ideges nevetést hallatott, majd kényszeredetten mosolygott. Ezeket a mosolyokat megpróbálta minél kedvesebben elõadni, és nem volt tudatában, mennyire nem sikerül. Ezzel be is fejezõdött az óra beszélgetõs része. Mivel a fényképekrõl való beszélés ment a legrosszabbul, a következõ vizsga pedig másnap volt, a fennmaradó egy órát erre szánta Sally. A szóbeli talán legfontosabb feladata volt, hogy egy - általában elég bugyuta - képrõl kellett megadott ideig beszélni. Legjobb volt, ha kis történetet talál ki róla a vizsgázó. Ha nem ment, segített a vizsgáztató, általában kérdésekkel, így megindulhatott egy beszélgetés a képrõl. A fiúnak sohasem jutott semmi eszébe, nem értette, mit lehet például egy tehént fejõ kislányról mesélni. A tanárnõ most tanult magyarul, így tudtak volna a fiú anyanyelvén is váltani pár szót, de õ csak akkor váltott át egyszer-egyszer, ha a fiú nem tudott egy kifejezést angolul. Ennek ellenére sokat segített, nagyon kedvesen viselkedett, a fiú ezt értékelte is, ezért az órákon egyre jobban teljesített. A vizsgákon is próbáltak segíteni, de ez a fajta kedvesség hiányzott neki, így ott végképp nem volt ötlete, mirõl beszéljen. Most egy óra alatt vagy tíz-tizenkét fénykép is sorra került. A fiú egyenletes színvonalon teljesített, egyedül nem sokat mondott, de Sally kérdéseire igazán gördülékeny mondatokkal válaszolt, valódi beszélgetések alakultak ki. A legutolsó képnél különösen felvillanyozódott. Egy focimeccs volt látható. Errõl kérdések nélkül percekig beszélt, egészen az óra másfél órájának leteltéig. Egészen büszke lett magára, arca elvörösödött, de a tanárnõn is látszott az elégedettség.
    Tíz perccel az óra vége elõtt megérkezett Laci. Beköszönt, de kinn maradt a konyhában. Amikor vége lett az órának, a fiú átadta az aznapi díjat. Sally különösen kedvesen mosolygott, most a fiú mosolya is felszabadultabb volt, örült, hogy túl van mára az egészen. De most a tanárnõ arca komolyra és bizalmasra váltott. Halkan, szinte suttogva elmondta, hogy most Laci fog néhány szót váltani a fiúval. Ez szokása a férfinak vizsgák elõtt, fõleg ha a tanítvány már egy-két sikertelen kísérleten túl van. A fiút nagyon leforrázta az új fejlemény, teljesen kimelegedett - le is vette felsõ ingét -, újra kipirult. Nem szívesen hallgatott litániákat, most pedig erre számított. Lacival nem sokszor találkozott, de a liftben átélt rossz élmény emléke megmaradt vele kapcsolatban. Másik aggodalma az volt, hogy apja minden óra végére küldött számára egy taxit, hogy ne kelljen másfél órát utaznia. Az autó már biztosan várja, gondolta. Sally biztatóan mosolygott, és még hozzátette, hogy nem tudja, hogyan, de férje beszélgetései általában sikeres vizsgához szoktak vezetni. Ezután felpattant, kiment a szobából, a fiú két-három percig egyedül maradt. Nagyon izgatta, hogy ketyeg a taxióra, de tudta, a tárgyalást már nem kerülheti el. Elhatározta, nem törõdik a körülményekkel, megpróbálja összeszedni magát. A tanárnõ és Laci együtt léptek be, a nõ ünnepélyes, a férfi komoly arccal. Odahúzott egy széket felesége fotele mellé, és leültek. Laci is körülbelül harminc éves volt. Kanadában született, ott is élt sokáig, csak pár évvel ezelõtt költöztek Magyarországra. Õ is angoltanárként dolgozott. - Szervusz,… - köszönt. Magyarul beszélt. - Jó estét - válaszolta hebegve a fiú. Nem könnyen választotta ki, melyik köszönést használja, angolul a "hello"-val bárkit köszönthetett. A férfi mélyen a fiú szemébe nézett. Száját kicsit elhúzta. Nem mosoly volt ez, alig volt látható, de a fiú egy kis megvetésre következtetett. - Holnap újabb szóbeli vizsga. Már a harmadik. Nem unod még? - kezdte a beszédet Laci. A kérdésre láthatóan nem várt választ. A fiú csak egy kényszeredett mosollyal reagált. A figyelmes megfigyelõ ebbõl is kiolvashatott némi megvetést. - Tudod, hogy mi az oka? - tette fel újabb meg nem válaszolandó kérdését a férfi. A tanárnõ már értett annyira magyarul, hogy részben megértse férjét. - Because he is a shy guy! - kiáltott fel diadalmasan, Laci szavába vágva. A férfi már gyakran hallhatta ezt Sally szájából. - Tudod, mit jelent az a szó, hogy shy? - kérdezte. Hangja végig felsõbbrendûséget éreztetõ és kemény volt. Egyfolytában a fiú szemébe nézett. Õ próbálta állni a tekintetét, csak egy-egy különösen zavarba ejtõ mondatnál kapta el a szemét, de szinte rögtön visszatért Laci arcára. A beszélgetés kezdete óta fészkelõdött a kanapén, fenekét jobbra-balra csúsztatta, teste elõre-hátra dõlt. Amikor még csak Sally-val beszélt, ez nem volt jellemzõ. Az utolsó kérdésnél különösen felerõsödött ez a mozgás. - Félénk - mondta elég halkan, de azért határozott hangon. - Nem - jelentette ki Laci. - Shy azt jelenti, beszari. A "beszari" szót különösen megnyomta, szótagonként ejtette, szeme diadalmasan felcsillant. A fiú erre már meghökkent kissé, arca pirossága most már némi dühtõl is származott, nem csak az izgalomtól. Nem szólt semmit, de most elkapta a szemét egy pillanatra a férfirõl. - Le akarod tenni ezt a vizsgát? - jött a következõ kérdés. A fiú még alig ocsúdott fel az elõzõ mondat sokkjából, de most magához tért. - Igen - válaszolta. Beszéde sohasem volt túl hangos, de ez a szó különösen meggyõzõdés nélküli volt. - Ez az! - kiáltott rá Laci. - Te nem tudsz akarni! Így teljesen fölösleges odamenni! Most már õ is kipirult, haragos volt a hangja. A fiú nem tudta eldönteni, hogy ez a harag igazi, vagy tettetett. Inkább az utóbbira tippelt. Most vagy fél percig mindhárman hallgattak. - Minek neked a vizsga? - vetette oda a kérdést a férfi. Ebben már leplezetlen lenézés volt, de a fiú ennek nagy részét is megjátszottnak érezte. - Ha megvan, nem kell érettségizni angolból, és plusz pontokat ad a felvételire - hangja most nyugodt, határozott volt. - Csak ezért? - A fiú bólintott. - És hová felvételizel? - A fiú tudta, hogy Laci ismeri a választ, ezért csak maga elé motyogott. - Bölcsészkar magyar szakra, több egyetemre. - Mit akarsz majd dolgozni? - Még nem tudom, talán újságíró leszek. - Talán?! Te nem tudod, mit akarsz! És tudom, azért kell az egyetem, mert szüleid is elvégezték! - A fiú megint meglepõdött. Emlékezett, egyik órán tényleg mondott olyat Sally-nek, hogy ezért jelentkezik az egyetemre. De ezt csak úgy mondta, valamit mondania kellett. - Nem, engem tényleg érdekel az irodalom - szabadkozott. Laci most pár másodpercre levette szemét a fiúról, elgondolkozott. - Érdekel, tényleg? - mormogta maga elé, választ ismét nem várva. Aztán felkapta fejét, mint aki mély álomból ébredt, és órájára nézett. - Elment az idõ, mindjárt jön a következõ tanuló! Még gyorsan csinálunk egy próbavizsgát! - mondta, és angolra váltva megkérdezte, hogy mit csinált a fiú a legutóbbi nyári szünetben. Õ azt válaszolta, hogy sokat volt a balatoni nyaralójukban, és három hétig volt Oxfordban egy nyelviskolával tanulni. A férfi megkérdezte, hogy mit csinált három hétig Oxfordban. A fiú azt mondta, hogy voltak Londonban, és több más helyen - például Stratfordban - kirándulni, de különben nem csinált semmi különöset. Laci szemei erre villámokat szórtak, magyarul kiabálni kezdett, hogy õ beleharapna minden egyes házba, a tíz körmével kaparná az összes falat gyönyörûségében, ha egyszer eljuthatna Oxfordba. - Így nem lehet élni! - kiabálta a fiúnak. Õ most már igazán megijedt, a férfi dühét ezúttal tökéletesen õszintének érezte. Laci aztán lehiggadt kissé, beszédét már nem kiabálva, de még mindig ingerülten folytatta. A saját életérõl beszélt. Többek között kiderült az is, hogy politológusnak tanult, de szülõhazájában ilyen foglalkozásúakra nincs szükség, ezért települtek át Magyarországra. Lassan lehiggadt és befejezte a monológot. A fiú a vége felé már nem is figyelt rá, újra eszébe jutott a taxi. Boszszankodott magában, gondolta, már biztosan elment. Laci azt mondta - újra angolul -, hogy hagyjuk a csudába a beszélgetést, kínlódjon majd a fiúval a vizsgáztató, inkább húzzon egyet a lefordított fényképek közül. Már mozdult a keze, amikor a tanárnõ - aki valószínûleg sok mindent nem értett a beszélgetésbõl - közbeszólt, hogy már több mint félórája vége az órának, a fiúnak már biztos haza kell mennie. A fiú bólogatott, és nagyon megkönnyebbült, amikor a férfi kelletlenül beleegyezett, hogy a képrõl mesélés elmaradjon. Csak Sally ment ki vele az elõszobába, Laci még a szobában elköszönt tõle. Most egészen barátságos arcot mutatott, sok sikert kívánt a vizsgához, így a fiúban felmerült, hogy mégis végig megjátszotta a lenézõ és dühös felsõbbrendû embert. Ezt sehogy sem tudta eldönteni. Amíg felöltözött, Sally mosolygott, sok sikert kívánt, és próbálta kiolvasni a fiú szemébõl a forradalmi pozitív változást. Nagyon büszke volt a férje módszerére - bár nem érthette, miket mondott -, ez látszott rajta, és a fiút nagyon bosszantotta.
    A lépcsõházban most is sötét volt, még jobban, mint amikor fölfelé ment. Már pár fokot megtett lefelé, amikor Sally utána szólt, hogy ugye, tudja, hol a kapcsoló, a múltkor megmutatta. Õ visszakiabált, hogy persze, köszöni. De már nem emlékezett rá, hogy hol van, és esze ágában sem volt keresni. Nagyon sötét volt már, de azért látta a lépcsõk és a korlát körvonalát is, de lefelé az utóbbit nem használta. Elõször nagy, gyors szökellésekkel indult el, de aztán beismerte, hogy ez veszélyes, így a harmadik emelettõl minden fokra rálépve haladt. Fõleg azt vette észre nehezen, hogy hol van vége egy szakasz lépcsõnek, és hol kezdõdik a rövid sík rész. Egy ilyen helyen még volt hátra két lépcsõfok, de õ már nem számított többre. Megbotlott, nagyot kellett szökkennie, hogy a síkra érjen, ott vitte tovább a lendület és a tömött hátitáska, de végül nagy nehezen lábon tudott maradni. Ezután még jobban vigyázott, és végül baj nélkül kijutott az utcára.
    A taxit nem látta sehol. Gondolta, hogy már elment, de azért mindkét irányban elsétált egy darabot, hátha valahol ott parkol. Az autó nem volt sehol. A fiú elõvette a telefonját, és bekapcsolta. Gondolkozott rajta, hogy a taxitársaságot, vagy az apját hívja. Inkább az utóbbi felé hajlott, de végül nem hívott senki. Elrakta a telefont, és elindult az öt perc gyalogútra levõ villamosmegálló felé. Alakja csakhamar beleveszett a hópelyhek és a körúti járókelõk tömegébe.

GYÖRE IMRE

A tálentomról

Jön valaki közületek,
jön közületek valaki gazdám,
jön, nyitja a ládát,
megszámlálni a tálentomok sokaságát
mert az az egy tálentom
sokasult, gyarapult nyilván -
s csak engem talál ott, ahogyan
magamra rántottam a láda födelét
akaratlan s azóta nem gyarapodtam,
nem gyarapítottam, csak a láda…
csak én fülem leszáradt koponyámról,
le orrom, a bõröm, az ajkam,
a hús, az erek, csak a csont van,
a csontváz, ahogy itt fekszik vigyázzban,
várva, hogy jöjjön valahára a gazda,
megszámlálni tálentomait
szigorú számolással,
s nem fogja föl ésszel, mi lett velem,
vele, tálentomaival is mi,
s mért bámulok beomlott szemgödrömmel
az égre,
az égre, melyen a csillagok kattannak egyet
és minden idõkre kialusznak.
S akkor fogja föl, hogy én vagyok a
titkon rejtegetett tálentoma
ezután mindig.
 

A kommunisták elesnek, a valutaárfolyam emelkedik
 

SIMOR ANDRÁS

A teremtés dialektikája

A szocializmust
ilyen néppel
nem lehet fölépíteni.
Mi következik
ebbõl?
Az,
hogy a szocializmus
nem építhetõ fel?
Ugyan!
Ki tanácsolta
az emberszabásúnak,
hogy másszon vissza a fára,
hogy ne járjon két lábon?
Ki mondta neki:
"Nem vagy alkalmas arra,
hogy emberré legyél!"
Próbálják meg inkább
a delfinek a vízben.
Vagy az ég
madarai.
Esetleg
egy másik bolygó
élõlényei.
Pokolba a tanácsadókkal!
A pokol
legmélyére velük!

KOHÁRI CSABA

Bohémek

Van valami varázslat abban, hogy a Nap áldott fénye az asztal lapjára esik. Az asztalon Mamiva C-prospektusok valahonnan a 60-as évekbõl és egy német Photo Magazin 1953-as száma. Mellettük gesztenyék, diók.
    Fenn, Bocföldön, egészen a málok alatt, ahol végtelen mezõk meg elhagyott hosszúszárú, sárga magas fûvel benõtt szõlõk, meg hepehupás pongorok futnak fel a hegyek lábáig, a hajnali vadkantúrások fekete foltjai között, keskeny csapások visznek fel a málokra, a sziklák, meg a ritkásan növõ fenyõk közé.
    Innentõl ez már a vadak birodalma, túl a Bika-réten, ahol valamikor - talán száz éve is van már - a város tenyészbikái legeltek halk szavú egyszerû legények, meg nagytestû, keverék kutyák társaságában. Volt, hogy egy keménykalapos bohém úriemberforma fényképész tévedt fel idáig, aki kihúzatos, lemezes gépével a mezõk színes, illatos virágai között illedelmes, finom, unatkozó polgárasszonyokat állított a 6,8-as fényerejû Rodenstock Doppel Anastigmat Eurinar szépen csiszolt lencséi elé, hogy vastag plánparalell üveglapokra rögzítse a fekete kendõ alatt, a hölgyek meredezõ mellbimbóit a kellemes, szórt fényben.

    Hárman kapaszkodtak fölfele a Lencse-mál saras, kanyargós útján a határszéli Jézuskához, át a lassan folyó, dermedt, álmos patakon, a völgy fehér virágain át, melyek épp csak most kezdtek ébredezni a napfényben, így kilenc óra felé.
    Hûvös volt még a levegõ is, és a Yashica 635-ök zárjai épp, hogy átmelegedtek a fényben, meg a kabátok puha testmelegében.
    A lassú folyású patak széles völgyében, amely a Lencse-mál szántóföldjei meg a szemközti hegyoldal közé vágta bele magát, szembe esett a fény, átmelegítve a virágok hidegtõl elnehezült pihéit, és a dérlepte levelekbe is csöpögtetett egy keveset melegébõl. Vékonyszárú, barna növények hajlongtak a napfényben, fehérbóbitás kis csodái a természetnek. Gábris, míg a kamera keresõjével föléjük hajolt, megértette a 16. század panteista filozófusait, mert ugyanazt a csodát látta õ is. A természet nagy misztériumát.
    Balázs és András már a válaszút Krisztuskájánál hevert a dermedt füvön, amikor Gábris is fölért. Szuszogott a magán hordott fölösleges súly szorításától, de felegyenesedett és õ is mélyen teleszívta dohányfüst gyötörte tüdejét a reggel friss, éles levegõjével. Kellemes, telt, tavaszi íze volt a levegõnek, idõnként érezte akkor is, amikor esténként leszállt a távolsági busz neon zajából, s nagyváros korma után, beleharapott a mellékutcák utcalámpa melegítette valóságába.
    Azok ketten a fûben, kezük távcsövén át nyugat felé néztek, le a városkára, a napfényben csillogó vörös meg barna cseréptetõkre, az azok felett lebegõ füstre, mely elgörbült, alacsony kéményekbõl szállt fel az ég felé, mint könnyû, ezüstös pára. A napszítta tetõk közül, magasra emelkedett a katolikus templom karcsú, sárga barokk tornya, tetején a szürke, bádog toronysisakkal.
    A Múzeum téren a Szent Lõrinc templomban Lajos atya talán éppen a délelõtti misére készült.
    A sekrestyés minden bizonnyal felsegítette rá a szépen hímzett, szõlõfürtökkel és más növényi motívumokkal díszített miseruhát és benn a fõhajóban már kétszer csengettek. A kántor úr hátrafordult az orgona elõtti öreg, keskeny padon, hogy a karzat korlátján kissé áthajolva lássa az északi falon a sekrestye apró ajtaját. Az énekkarban a gyerekek az orgona mellett ácsorogtak hosszú fehér ruháikban. Lenn a kopott padokban, halkan mormogott a nép a csehsüveg boltozatok alatt. Festett szentek néztek le rájuk némán.
    Gábris míg új filmet fûzött a gépbe a fûben guggoló Balázsra nézett és megkérdezte: - Mit csináltok?
    Azok felé sem fordultak, csak bámultak megigézetten, aztán mégis inkább András válaszolt: - Messzire nézünk.
    - Javítja a látást - mondta rá Balázs is.
    És tovább néztek messzire némán, el a városka háztetõi fölött, túl a Zagyván, a fölszántott földeken, túl a Szopkó-kastély sárga foltján, túl az országúton, elnéztek a Cserhát keleti lankáiig, aztán azon is túl, egészen a Bézmáig, addig, amíg a hegyek kékje össze nem ért az éggel.
    - Van-e még idõ egy tömésre? - kérdezte Gábris, miközben bezárta a Yashica hátfalát, hogy a számlálón az elsõ kockáig továbbítsa a filmet.
    - Van még idõnk - nézett fel Andris az égre. - Addig megnézem a körtefáimat az út mellett. Ott bevárunk.
    Lassan leindultak a dombocskáról, el a fehérre meszelt feszület mellett, ahol a Megváltó lábához valaki mindig tett egy csokor mezei virágot, rá a nedves, nyúlós füvû útra, ami a Boc-kúton túlvitt, egészen a málok aljáig, végig a patak mellett, hogy ott egy akácosban megint ketté ágazzon, s az egyik szára felkanyarodjon a földek felé, a másik szárny meg elvigyen az erdõkig.
    A Jézuskától nem messze, a mélyút patakfelõli oldalán elhagyott, fûvel, kóróval benõtt elvadult gyümölcsösök feküdtek, szemben az út másik oldalán a gondozatlan magányos szõlõkkel, melyek árván álltak az idõben, vágyakozva régen elment gazdáik után. A szõlõtõkék között diófák álltak a sorok végében, nyáridõben áldóan széttárva nagy, sötétzöld lombjukat, védve az elburjánzó gazt a napsütéstõl.
    Gábris barnafejû, egyszerû angol pipából Cherry Ambrosiát szívva ment el a beszakadozott, folyondárral, indákkal befont drótkerítések magányosan álló napszítta, korhadt oszlopai mellett. Az egyik ilyen kertben Andriska tapogatta szerelmesen egy öreg körtefa repedezett, durva kérgét, s talán arra az örök igazságra gondolt, hogy amibõl lekvárt lehet fõzni, abból pálinkát is.
    Gábris a keresztúton túl érte be Balázst, aki már a hegyoldalra felkapaszkodó, széles mezõk alatt járt és élvezte a fényt a Hét Vezér Koporsója fölött. Belefektette borostás férfiarcát, szinte fürdött benne. A városka felõl a tiszta levegõben idáig jött fel a harang szava, hogy egy utolsót szóljon az elmaradóknak.
    - Ezért érdemes élni - mondta Balázs és megállt szembe a mezõvel, s nem lehetett igazán tudni, hogy a jó levegõre, a fényre, a hitre, vagy mindháromra értette-e.
    Isten ott lakott valahol a hegyek között - legalábbis sokan ezt tartották - egy másik szakrális helyen, ahol a meleg nyári estéken vörösbort kellett inni és elheverni az elpusztított Cserteri vár tövében, ami egykor büszke, magas tornyú lovagvárként õrizte a vidék nyugalmát, meg a király útját át a Mátrán Tokaj, Sirok meg a Felvidék felé. El kellett heverni a déli oldal maradék kövei alatt és hosszan lehetett nézni a lemenõ nap fényét a hegység keleti nyúlványának elomló lankáin, hallgatni a szemközti fenyves moraját és e sok jóhoz kortyolni egyet-egyet a selymes, mély vörösborból, amely addigra már meglangyosodott a zöldfalú üvegben.
    Isten tehát ott lakott valahol a sziklás, virágillatú fennsík meg a várdomb elhagyott szõlõföldjei között, túl a fenyvesen átvivõ úton. Néha beszélni is lehetett vele, inkább csak szólni hozzá a nagy nyomorúságban, õ meg csak hallgatott és segített ahogyan tudott.
    Egy éve a hegytetõn törökgyuri állította fel viharvert magnoláját, hogy finom szemcséjû síkfilmmel adózzon a tájnak, mert az õ kemény kémikus lelkét is megérintette a hely szelleme. Órákat kellett várni rá a nehéz vörösbor illatú finom délutánban, mert a Lencse-mál dombhátai nem hagyták nyugodni, s a jó húszperces utat ez a derék tanárember több mint kettõ óra alatt tette meg. Aztán felment a hegyre, hogy kicsomagolja a 9x13-ast, és elrejtõzzön az ólomszegélyû nagy, fekete kendõ alá, s tán aludt is egyet, mert még a finom nagyrédei szavára sem bújt elõ. Ez a csaknem két méter magas mûvésztanár nem szólt senkihez, de értették, mert egy ilyen helyen, lehet, hogy nem is kellenek már a szavak, de egyenletek meg érthetetlen, zavaros képletek lakta lelkével, csak József Attiláról meg Adyról morgott valamit és hagyta, hogy a zöldnyakú üveg isteni nedûje lecsorogjon lomhán a bohém bölcsészek szikkadt, szomjas torkán.
    Janó a földre loccsantotta az elsõ kortyot, hogy így köszöntse a hegyet, s az eget, ami áldóan, kéken borult föléjük. Janó álomittas, szakállas, ördögi vigyorú történész volt és szeretett énekelni jó társaságban, bor és dohányszagú kocsmák asztalainál. Most az üveget az égre emelve verset mondott, a bölcsészek meg hallgatták. Dionüszosz ugrott elõ a fák közül, s ledér lányok lengték õket körül dalolva, a jó Hamvas Béla pedig mosolyogva nézett le az égbõl Berda úr társaságában. Gyurika kidugta fejét a fekete, ólomsúlyú nagy kendõ alól és hátrafordulva, csak annyit mondott:
    - Bõcsészek. Komolytalan egy népség!
    Egy éve múlt mindez. Akkor is így sütött le Isten drága napja. Harangoztak is.
    Õk hárman lassan sétáltak kameráikkal a vállukon, bele az illatos, langyos koratavaszba, egy fának dõlve Bartók muzsikált, a fa ágain madarak ültek, s egy hosszúszõrû ónémet juhász vágtatott velük szembe az úton. Körbeugrálta, megszaglászta õket, s tenyerük alá nyomta nagy busa kutyafejét, s az elsõ tanyánál berohant elõlük a nyitott kapun.
    Itt az elhagyott temetõ magasságában a hegyen, négy-öt régi, alpesi stílusú hétvégi ház állt, még a jobb idõkbõl, amikor az embereknek volt tehetségük, meg lehetõségük itt építeni. A néma házak elõtt megmûvelt szõlõlugasok, gereblyézett barázdák, metszett, ápolt gyümölcsfák, felásott ágyások feküdtek.
    - Jó napot! - köszöntek oda a gazdaforma embernek. Az elébük jött, egy kurta, de szívélyes agyistennel válaszolt. A kutya követte, aztán újra ott volt közöttük. Hempergett a fényben.
    - Honnan jönnek? - magázta az meg õket, becsület és tisztesség szerint.
    - Az urak - mutatott kettejükre Gábris - budai úri népek, én meg itt vettem házat a városban, négy éve. Akkor költöztünk ide a feleségemmel.
    A gazdaforma ember nem azt kérdezte hol. - Kiét?
    - A Kovács Györgyét.
    - Haj, az hosszú, fehér parasztház - lökte hátrébb fején a sapkát.
    - Nagy porta.
    - A Kossuth utcán.
    - Ott - bólintott rá. - Aztán merre járnak erre? Kirándulnak?
    Az öreg még emlékezhetett arra az úriforma kalapos emberre, aki a Bika-réten túl fotografálta a tehenészeket meg a bikásokat. Meg valami nõszemélyrõl is szó esett, meg, hogy a mûteremben is zárás után…
    - Nagyon szeretjük ezt a vidéket.
    - Tán még házat is vennének erre? - csillant fel huncutul az öreg szeme.
    András mosolyogva legyintett. - Nincs nékünk annyi. Fényképészek vagyunk.
    - Nagyon szép dolog az - mondta az öreg, aztán megfordult és a hegyoldalban álló házakat kezdte mutogatni.
    - Az ott másfél millió. Az meg ötszázezer, lakható és jó nagy gyümölcsös tartozik hozzá. Komolyan mondom: szõlõbõl, gyümölcsbõl, zöldségbõl megtermi egy család egész évi szükségletét. S az esték idekint! Csendesek, illatosak, s látni az egész égboltot, minden csillagot, a Göncölöket. Nem cserélnék én senkivel. Tudják, húsz éven át mindennap jártam Pestre, meg az országba szanaszét. Minden áldott reggel, ötkor. Anyagbeszerzõ voltam, hát menni kellett. Ahogy beértem a telephelyre, leültem az irodába, az irodista kisasszony meg egybõl hozta a kávét, hogy meséljek neki a Mátráról, a hegyekrõl. Hogy olyan jó hallgatni, hogy olyan szépen mondja.
    Elhallgatott egy pillanatra, talán a szeme is bekönnyesedett.
    - Mert én kérem bejártam az egész Mátrát végestelen-végig. Keresztbe-kasúba. Szerelmes voltam én ebbe a hegybe. Vadász voltam, hajnalba szombat-vasárnap ki a hegybe, nem lõttem én semmit, csak ültem ott, aztán néztem, ahogy a ködbõl, párából elõjönnek az õzek, a szarvasok, meg a vaddisznók. Nincs is attól szebb. Nem néztem én tévét, kérem. Attul csak az ember szeme romlik. Elolvastam az újságot, a híreket. A politikát meghagytam az uraknak, szórakozzanak azzal azok. A hegyre úgyse engedem fel õket, az az enyém, meg a magamfajta embereké. Az meg az övék. Hát, nem zavarjuk egymást… Tudják-e, milyen szépek itt a hajnalok? Reggel kiállok a tornácra, átnézek a szõlõk fölött a pongorig, hát ott túrnak a disznók. Kondában. Morognak, hangoskodnak. Aztán jönnek az õzek, riadoznak, felkapdossák a fejüket, de itt nem bántya õket senki. A kutya is, tél végén már nem bírja lenn a városban. Kivágyik õ is. Ahogy veszem a csizmám, már rohangál, sereg-forog, nem bír magával. Aztán jövünk ki. Van, hogy télen is. - Aztán a kutya után néz, aki az úton túl jár, elkiáltja magát. - Hej, Bella, gyere vissza, szépségem!
    - Mi is nagyon szeretjük a hegyet, de nem nagyon ismerjük - mondja Gábris, és nagyot szív a pipából. Az Ambrosia fûszeres, sûrû füstje felszökik az ég felé. - Mi arra Taron túl, a Tuzson felé szoktunk menni.
    - Végig a völgyön? Az nagyon szép, csak mindig vizes, meg az úri vadászok autói összevágják, felhasogatják, összetörik a gyalogutakat. Nem lehet azokon már járni. Arra az erdõk tele vannak muflonnal meg zergével. Sûrû, vegyes erdõk, színesek õsszel nagyon, meg sziklás, száraz hegyoldalak. A kecskék azokat szeretik.
    - A Tuzson varázslatos hely.
    - Az bizony - bólogat az öreg is -, ott megnyugszik az ember. Egy hét után kimegyek az erdõre, hát leülök egy fa alá, olyan nyugodt békesség szállja meg az embert. Biz a, nem cserélnék én senki mással. Meg nem is nagyon értik. Mert itten nincsen semmi. Se áram, se víz. A vizet kannában, kézben kell felhozni ide. Tavasszal, õsszel ezeket az utakat autó meg nem járja. Csak az állat meg az ember. Tolvajok se járnak ki idáig, messze van ez nekik, meg hát mindig van kinn valaki. Van egy-egy sípunk - húz elõ egy vörös színû puskatöltény hüvelyt a zsebébõl - ezzel jelzünk egymásnak, ha jövünk kifelé. Aki kinn van, persze figyel a többi portára is. Abban a házban, egy elvált ember vette meg egy éve, az kinn van egész nap. Télen-nyáron. Itt lakik, fût magára, idõnként megy csak be a városba, hoz magának ennivalót, cigarétát.
    - Újságot?
    - Minek? Van nekem egy kis Szokol rádióm, de hétszámra nem kapcsolom be, ha idekinn vagyok. Más világ van itt fenn.
    Hallgatott egy versnyit, amíg Gábris kiverte a pipából a hamut a fagyos, nyirkos fû közé.
    - Sok ház üresen áll, már évek óta. A szõlõt, a földet is felveti a fû. Arra lejjebb én is megörököltem egy gyümölcsöst, de nincs erõm már levágni benne a gazt. A hegy visszaveszi azt mi az övé volt. A fiatalokat ez meg már nem érdekli. Az idõsek kihalnak a házakból, a fiatalok meg nem jönnek már fel ide. Nekem is aszongya a fiam: Aggya el, minek ez magának, csak a gond, a baj, a veszõdség van vele. - Legyint, gondolatban újraéli a történést. - Dehogy adom el. Hiszen nincs ennél szebb dolog a világon. Ennél a jó levegõnél, ennél a csendnél? Amióta kijárok ide, nem voltam még csak náthás se. De beteg se. Itten én a magam ura vagyok, nem parancsol nékem senki, egy ember se.
    Hármójukra nézett és összehunyorította a szemét, talán a nap miatt, talán csak megszokásból. - No, nem vesznek házat?
    - Jó lenne, de nincsen tehetségünk hozzá.
    - Hát gondolják meg, én inkább a városban adnám el, amim van, mint itt ezt kint. Azt mondják, vannak akik úgy gondolják, hogy itten ezt a területet természetvédelmi vagy tájvédelmi körzetté alakítják.
    - Meg is érdemelné - mondta Balázs.
    - Meg - hagyta rá az öreg.
    - Merre visz az út tovább? - kérdezte Gábris.
    - Hát attól függ, merre akarnak menni? Ez a földút, levisz egészen a szõlõk mellett lévõ betonútig, onnan vissza tudnak menni a faluba. El a kiserdõ mellett, át azon az akácoson, aztán a régi gépállomás mellett lefelé.
    Aztán a hegy felé mutatott, úgy folytatta: - Ha arra mennek tovább fel a hegynek, ezen a kis cserkész ösvényen át a mezõn, ott felérnek a hegyoldalba, onnan slégan fel a Bika-rétre, aztán a málokra. Itt van a Mátra második legmagasabb csúcsa, a Muzsla. Valamikor nagyon szép volt, de most már sok fát kivágtak arra. Valaha a csúcson évszázados, nagy, vastagtörzsû fák nõttek szanaszét. Meg se moccantak a szélben, csak a lombjukat tépte, ágaikat tördelte le a vihar is. De hogy mostanában mi van arra, az Isten tudja csak. Na, jó utat, szép idejük lesz.
    - Viszontlátásra!
    - Isten álgya magukat is!
    Felmentek hát a dombon a magas, sárga fûbe vágott keskeny ösvényen, amit sûrûn kereszteztek a vadak vékonyka csapásai. A málok idáig eresztették le magukat, s a hegy, mint egy õsi nagy állat, feküdt lomhán a napsütésben.
    - Menjünk lefelé - mondta Balázs. - Megállunk még az elhagyott temetõnél is, nincs már idõ innen tovább menni. 15.19-kor megy a vonat, azt el kell érni.
    Hát ballagtak lefelé a földek, az elfelejtett, gazos szõlõk mellett, lefelé az úton az akácoson át. Valahol felzavartak egy õzet, az csörtetett el mellettük nagy zajjal a bozótban. Fácánok dübörögtek el a levegõben hangos rikácsolással szabadabb, nyíltabb területek felé.
    A betonúton a hídnál egy fehér ló állt egy parasztszekérbõl kifogva. Arrébb két férfi szedett az út szélén hajlékony, vörös vesszõket, azt rakták a kocsira.
    - Jó napot!
    - Adjonisten! - fordult feléjük a fiatalabb, de a görbe kacorral addig is tisztogatta a kosárnak való vesszõket. - Kirándulnak? Szép idejük van.
    - Ez az út visz be a városba?
    - Ez bizony - bólintott az ember. - El teccenek menni a szõlõk mellett, túl a gépállomáson már látják a táblát is.
    - Sétálnak? - kérdezte a másik is, aki eddig az összekötött nyalábokat dobálta a szekérre. - Jó idejük volt. - Aztán az égre nézett, s csak úgy magának mormolta. - Csak böjtje ne legyen ennek a korai jó idõnek!
    Ezek hárman meg csak mennek le tovább az úton, be a városkába. Poros, provinciális, csendes, nyugodt kisváros ez, barokk, sárgafalú templomokkal, elhagyott meg mûködõ temetõkkel. Iskolákkal, boltokkal a fõutcán. Munkanélküliekkel, ingázókkal, csökkenõ lélekszámmal. Költöznek el innen az emberek. Ki más városokba, ki a temetõkbe. Gyerek nem születik, vagy kevés. Nincs hol, nincs hova. Nincs mire szülessen. A bizonytalanra? A nincsre?
    Különös, álmos, tespedt csend ül a vidéken. Nyugodt, álmos szombat délutáni csend. Amilyennek rendesen lenni kell mindenütt.
    Az elhagyott temetõben a városka szélén, letördelt keresztû, behorpadt sírok között, egészen a temetõ végében, ahol az árkon túl már a mezõ kezdõdik, egy rozsdás feszületen idõmarta arcú Megváltó repül. Csak lebeg évszázadok óta nekifeszülve az égnek.
    Körülötte meg ott a pusztulás.