KILÁTÓ
 
EVO MORALES
 
"Mindnyájan Elnökök vagyunk"*
* Ez a beszéd 2006. január 21-én Tivanakuban, Kalaszsszaja szent templomának lépcsõjén
hangzott el, hetvenezer ember elõtt. A megválasztott bolíviai elnök hagyományos indián
beiktatására – ahol az elnök a hajdani inka idõket idézõ öltözékben jelent meg – egy nappal a
január 22-i, a La Paz-i parlamenti beiktatás elõtt került sor.
 
Köszönet nektek, a választási kampány során nekem nyújtott segítségért, ajmara, kecsua, mohenyo Nõvéreim és Fivéreim…
    Bolívia, Latin-Amerika és az egész világ országainak nõvérei és fivérei: ma Tivanakuból1, Bolíviából üzenjük: új év kezdõdik az õslakos népek számára, új élet, amelyben rátalálunk az egyenlõségre és az igazságra; új korszak, új évezred minden nép számára.
    Nagy örömet érzek, meg vagyok gyõzõdve arról, hogy csakis a nép egyesült erejével vethetünk véget a gyarmati államnak és a neoliberális modellnek.
    Elvállalom ezt a megbízatást, itt, Tivanaku szent helyén, hogy megvédelmezzük nem csupán Bolívia õslakos indián népét, hanem egész Amerikáét, amelyet hajdan Abja Ajalának neveztek, miként tegnap azt tõlem a La Pazban tartott indián találkozón kérték2. A nép erejére van szükségünk, hogy térdre kényszerítsük a birodalmat.
    De arra is kérem nagy tisztelettel õslakos hatóságainkat, szervezeteinket, amautáinkat3: ellenõrizzetek engem, ha nem haladok kellõképpen elõre, lökjetek, Nõvéreim és Fivéreim.
    Állandóan javítsatok ki, hiszen lehetséges, hogy tévedek, tévedhetek, tévedhetünk, de sosem fogom elárulni a bolíviai nép harcát, Latin-Amerika népeinek harcát felszabadításukért.
    A december 18-i gyõzelem nem Evo Morales gyõzelme4, hanem minden bolíviaié, a demokrácia gyõzelme, a Bolíviában zajló kulturális és demokratikus forradalom gyõzelme.
    De még valamit akarok mondani nektek: sok értelmiségi, szakember testvérünk, a középosztály tagjai csatlakoztak a felszabadítás politikai mozgalmához, ami ma a nép politikai mozgalma.
    Azt akarom mondani nektek, hogy ezekre az emberekre, a középosztály értelmiségi tagjaira én mint ajmara büszkeséggel gondolok, és arra kérem középosztálybeli, értelmiségi, vállalkozó, szakember testvéreinket, hogy õk is legyenek büszkék õslakos indián népeinkre.
    Minden szektor egységére törekszünk, tiszteletben tartva a különbözõségeket, azt, hogy sokfélék vagyunk; mindannyiunknak jogunk van az élethez, de amikor Bolíviáról beszélünk, mi, ajmara, kecsua, mohenyo, csopoko, valyuno, csikitano, jurakí, csipaja és murato népek teljes jogú urai vagyunk ennek a hatalmas földnek, és minden politikusnak emlékeznie kell, megígértük e föld urainak, hogy megoldjuk Bolíviánk politikai-gazdasági problémáit!
    Nõvéreim és Fivéreim! Ez a nagy önkéntes és spontán tömegmegmozdulás meglepetés számomra. Se Evo, se Álvaro5 nem költött egyetlen bolivianót sem, hogy az emberek itt összegyûljenek, ezt a gyûlést a bolíviai nép öntudata teremtette meg. Mert lefizetésekkel Bolíviában már nem lehet az embereket többé manipulálni, a politika két erõt helyezett a mérleg két serpenyõjébe: a lefizetés és az öntudat erejét. Hála Földanyának, hála Istenünknek az öntudat nyert a választásokon, és most a nép öntudata fogja megváltoztatni történelmünket, Nõvéreim és Fivéreim.
    Ezért, a ti indítványotokra, õslakos hatóságaink indítványára forradalmi és különleges üdvözletet küldök a vörös poncsósoknak, hilakata testvéreinknek6, a mallkuszoknak7, a hiliri mallkuszoknak8, a mamat`alláknak9. Köszönet nektek, õslakos hatóságok, ezért a rendezvényért, amely olyannyira a miénk, mely arra ösztönöz engem, hogy jól kormányozzak.
    Csak azt akarom mondani nektek errõl a szent helyrõl, hogy a ti segítségetekkel, kecsuák, ajmarák és guaraník, akarunk kormányozni, tisztelettel, felelõsséggel, hogy megváltoztassuk a bolíviai nép gazdasági helyzetét.
    Legközelebbi kötelezettségünk az Alkotmányozó Nemzetgyûlés összehívása. A világsajtó, a nemzetközi meghívottak részére mondom: 1825-ben, amikor létrehozták Bolíviát, az ajmarák, kecsuák és guaraník ki lettek rekesztve az új köztársaságból, amely önállóságát az indiánok ezrei, milliói harcának köszönhette.

Ezek az õslakos népek követelik most Bolívia újjáteremtését az Alkotmányozó Nemzetgyûlés által.
    Arra akarom kérni az új nemzeti Parlamentet, hogy februárig vagy márciusig fogadja el az Alkotmányozó Nemzetgyûlést Összehívó Törvényt. Az összehívó törvény ez év július 2-ára biztosítsa az alkotmányozó nemzetgyûlési képviselõk megválasztását, és augusztus 6-án, Sucréban, Bolívia történelmi fõvárosában - ahol egykor létrejött Bolívia -, az Alkotmányozó Nemzetgyûlés intézménye révén véget kell vetni ennek a gyarmati Államnak10.
    Egyvalamit kérek tõletek, Nõvéreim és Fivéreim, egységet, egységet minden dolgainkban! Tegnap éjjel láthattátok egész Amerika és Európa indián mozgalmait egybegyûlni Bolíviában, üdvözölve minket, támogató nyilatkozatukat küldve nekünk, erõt adva politikai mozgalmunknak, amely meg akarja változtatni történelmünket. Ez a politikai mozgalom magasba emelte Bolíviát, országunkat az egész nemzetközi közösség elõtt.
    Láthattátok azt is, hogy nem vagyunk egyedül. Nemzetközi téren kormányok és elnökök támogatják Bolíviát és új kormányát. Elvtársnõk és Elvtársak, nem vagyunk egyedül! A gyõzelem idejét éljük, a változások idejét, ezért kérek újra egységet, ezért akarunk egységet.
    Tisztelettel szólítom a vezetõket, az ex-vezetõket, Felipe Quispe testvérünket11, hogy egyesüljünk elõrehaladásunk érdekében. Minden vezetõt, ex-vezetõt elõdjeink nevében felhívok arra, hogy egyesüljünk, mert eljött az idõ, amikor rossz történelmünk jóra fordul, véget vetünk természeti kincseink kifosztásának, a megkülönböztetésnek, a megaláztatásnak, a gyûlöletnek, a megvetésnek. Mi, ajmarák és kecsuák nem vagyunk haragtartók, és ha ma gyõztünk, senkin se akarunk bosszút állni, senkit se akarunk leigázni, csupán egységet és egyenlõséget követelünk.
    Nõvéreim és Fivéreim! Ismételten kimondom itt, hogy az a nemzetközi mozgalom, amelybe Amerikánk vezetõi belefogtak, az "500 év indián és népi ellenállás" mozgalma eredményre vezetett a belsõ gyarmatosítás elleni harcban.
    Miután meghallgattuk Amerikánk indián testvéreit, akik tegnap egybegyûltek, és sokan közülük bizonyára most is itt vannak, azt akarom mondani nekik és nektek, Nõvéreim és Fivéreim, hogy az ellenállás idejébõl a hatalom megragadásának idejébe léptünk.
    Véget ért az ellenállásért való ellenállás. Láttuk, hogy szervezetten, a városok és falvak társadalmi mozgalmaival egyesülve, a társadalmi öntudat és az értelmiségi képességek ötvözésével lehetséges demokratikus módon gyõzedelmeskedni a belföldi elnyomó érdekeken. Ez történt Bolíviában, december 18-án.
    Ezért azt mondom nektek, Amerikánkból és az egész világból való Testvéreink: szervezetten és egyesülve megváltoztatjuk politikai és gazdasági rendszereinket, amelyek nem oldják meg a nemzeti többségek problémáit. Meg vagyok gyõzõdve arról, hogy a tõke kevesek kezében való koncentrációja nem megoldás az emberiség számára, a tõke kevesek kezében való koncentrációja nem megoldás a világ szegényei számára.
    Kötelességünk, hogy megoldjuk azokat a gazdasági problémákat, amelyeket a privatizáció és erõforrásaink áruba bocsátása okozott. Társadalmi mozgalmaink célja felszabadítani Bolíviát, felszabadítani Amerikát. Túpak Katari12 harca folytatódik, Nõvéreim és Fivéreim, és folytatni fogjuk, kontinensünk teljes területének visszaszerzéséig. Che Guevara harcát mi fogjuk beteljesíteni.
    Nõvéreim és Fivéreim! Nagy örömet érzek, nem vagyunk hozzászokva ekkora tömeggyûlésekhez. Ezt a tömeggyûlést Kubában, a Forradalom terén levõkhöz hasonlítanám. Ez a rendezvény erõt ad nekem, köszönöm nektek a Mozgalom a Szocializmusért (MAS) nevében, a MAS parlamenti frakciója nevében, és mindenekelõtt minden õslakos indián nép nevében.
    Köszönet nektek, Nõvéreim és Fivéreim! Ez a harc nem áll meg, ez a harc nem ér véget a világon. Vagy a gazdagok, vagy a szegények kormányoznak. Kötelességünk, hogy az egész világon öntudatra ébresszük a népeket, hogy a nemzeti többségek, a szegények vezessék országaikat, megváltoztatva népeik gazdasági helyzetét. Innét küldjük támogató szavunkat, hogy a népek rendelkezzenek a kormányzás jogával, azzal a joggal, hogy õk is elnökök legyenek.
    Ezért, Nõvéreim és Fivéreim, köszönet nektek a szavazatotokért, Bolívia történetében elõször mi, ajmarák, kecsuák, mohenyók elnökök vagyunk. Nemcsak Evo elnök, mindnyájan elnökök vagyunk.
    Köszönet nektek!

    SIMOR ANDRÁS FORDÍTÁSA

 
JEGYZETEK
 
1   Ma romváros, a Világörökség része Bolíviában, La Paztól 70 km-re, 3844 méter magasságban a tengerszint felett. A thak'pala kultúra fõvárosa
volt, az andoki preinka magaskultúrák eredetmítoszának otthona, az "Istenek városa", amely hajdan a Titikaka-tó partján helyezkedett el, ma 20
km-rel távolabb található.    [vissza]
2   2006. január 20-án Amerika Indián Hatóságainak La Paz-i tanácskozásán elfogadott Határozatról van szó, amelyben az indián hatóságok
támogatásukról biztosították Evo Moralest.    [vissza]
3   A tanítók, bölcsek neve az indián népek között. Az elnevezés az inka idõkbõl származik.    [vissza]
4   2005. december 18-én Evo Moralest mint a MAS-IPSP (Movimiento al Socialismo - Instrumento Político de la Soberanía de los
Pueblos-Mozgalom a Szocializmusért - a Népek Szuverenitásának Politikai Eszköze) elnökjelöltjét 54%-os többséggel Bolívia elnökévé
választották.    [vissza]
5   Álvaro García Linera (1962 -  ): Bolívia alelnöke.    [vissza]
6   Indián nép Bolíviában.    [vissza]
7   A népeket övezõ hegyek szelleme az ajmara hitvilágban, késõbb az indián hatóságok neve.    [vissza]
8   Indián hatóság neve Bolíviában.    [vissza]
9   Az indián hatóságok nõi vezetõinek elnevezése.    [vissza]
10 Az Alkotmányozó Nemzetgyûlés végül Sucréban 2007. november 24-én fogadta el nagy vonalakban Bolívia új alkotmányát. A teljes körû elfogadás cikkelyenként két harmados szavazással történik, az új alkotmány végsõ elfogadásáról népszavazás dönt.    [vissza]
11 Felipe Quispe (1942-  ): bolíviai indián vezetõ, aki a 2005-ös választáson az ötödik helyen végzett.    [vissza]
12 Túpak Katari (1750-1781): 18. századi indián szabadsághõs, az 1781-es perui indián felkelés vezetõje. Serege egyesült Andrés Túpak Amaru seregével ostromgyûrûbe fogva La Paz városát. Mindkettejüket bestiális módon végezték ki.    [vissza]
 

FÓRUM
 
SÁNDOR GYÖRGY
 
Marxistának lenni ma
 
Eric Hobsbawm új könyvérõl
 
A kiváló tudós, a brit Eric Hobsbawm könyveit sokan olvasták Magyarországon. Hobsbawm 1917-ben született, a Brit Akadémia és az Amerikai Mûvészeti és Tudományos Akadémia tagja, a világ számos egyetemének tiszteletbeli professzora. Most megjelent könyvének 21 fejezete között több van, amely nemcsak a történészeknek szól, hanem számunkra is sokat mond, akik különösen kíváncsiak vagyunk egy világhírû tudós marxizmusról kifejtett véleményére. Ez a könyv az utóbbi évek elõadásainak és kongresszusi fölszólalásainak szövegét tartalmazza. Ezekbõl válogattam azok számára, akik világnézetüket nem váltogatják, mint mások fehérnemûjüket, hanem megküzdenek azért, hogy mindazt megtartsák abból, ami változatlanul helyes és igaz, de nyitottak a kritikára és elfogadják a 21. század új fölfedezéseit, új megállapításait. Különösen ajánlani való ez a könyv a fiataloknak, akik tudni szeretnék, ki is volt az a Marx Károly, aki - egy nemrégi amerikai felmérés szerint - a 20. század szellemi, politikai életére a legnagyobb befolyást tette.
    E sorok írója egy 1994-ben kiadott könyvében megpróbálta Marx személyét, korát, eszméit bemutatni. Ezért olvasta nagy érdeklõdéssel Hobsbawm marxizmusról szóló írásait. A könyv második felében a szerzõ "a marxista történelemfelfogást vizsgálja", amelynek - mint írja - "én is követõje vagyok. Noha nem egészen pontos, mégsem vitatom el ezt a címkézést. Marx nélkül nem ébredt volna fel bennem különösebb érdeklõdés a történelem iránt […] Marx és a fiatal marxista baloldaliak érdeklõdési köre keltette fel kíváncsiságomat bizonyos témák iránt, és befolyásolta annak módját, ahogy ezekrõl írok […] Sosem szûntem meg kimutatni - ha nem is kritikátlanul - nagyrabecsülésemet az elõtt az ember elõtt, akire a japánok a sensei, vagyis a szellemi vezetõ kifejezést használják, akinek többel tartozunk, mintsem azt valaha visszafizethetnénk. Annak megértéséhez, ahogy a dolgok megestek - az ezekben az értekezésekben leírt fenntartásaimmal együtt -, továbbra is Marx materialista történelemfelfogását tartom a legjobb útmutatónak." Majd késõbb néhány sorral így folytatja: "felmerül a kérdés, mi különbözteti meg a »marxista« és »nem marxista« történészt. Az általunk kényszerûen átélt 20. századot szinte teljesen kitöltõ ideológiai háborúk mindkét oldalán állók megpróbálkoztak a világos választóvonalak és ellentétek meghatározásával. Így például az egykori Szovjetunió állami szervei nem engedélyezték egyetlen egy könyvem orosz fordítását sem, noha szerzõjükrõl tudták, hogy a kommunista párt tagja, valamint Marx és Engels összegyûjtött mûvei angol kiadásának sajtó alá rendezõje. Ortodox mércéjük szerint mûveim nem voltak »marxisták«. Ehhez hozzátehetjük, hogy az egykori cenzorok egy része ma is ragaszkodik felfogásához, míg másik részük nagyobb számban ma már a cári történelem dicsõítõje."
    Elõször azt az elõadását ismertetem, amelyet Hobsbawm 2003-ban itt, Budapesten, a Közép-Európai Egyetemen tartott. Idézem, hogyan értékelte helyzetünket 2003-ban. Elõször is Kelet-Európa peremhelyzetére utal, amely a Nyugat-Európai centrumtól való, évszázadok óta tartó leszakadást jelenti.
    "Valójában - állapítja meg - ez a nyugati régió manapság az Európai Unió gerince. Amennyiben mégis létezett történelmi választóvonal Európa »haladó« és »elmaradott« részei között, az nagyjából az Osztrák-Magyar Monarchia közepén futott keresztül. Az elmaradott országok története a 19. és a 20. században itt, Közép-Kelet Európában a fejlettebb világhoz való folyamatos felzárkózásról szól."
    Kitér a két világháború közötti történelemre, majd így folytatja: "1945 után ezeknek az országoknak a többsége a bolsevik modellt választotta, vagy kényszerült annak átvételére; ez alapvetõen a tervezésen alapuló ipari forradalmon keresztül akarta elérni az elmaradott agrárországok modernizálását." Az eredményt így összegzi: "Szükségtelen kiemelnem a rendszer késõbbi bukásához vezetõ hiányosságait és hibáit, még kevésbé kell szót vesztegetnem a Közép- és Kelet-Európára erõltetett, egyre intoleránsabb politikai rendszerre. Ugyanakkor be kell vallanom, és ez sokaknak bizonyára nem tetszik majd, hogy a Monarchia 1918-ban bekövetkezett felbomlásától egészen mostanáig, bizonyos értelemben, ez a rendszer mûködött a legjobban. A régió elmaradott országainak - így például Szlovákia és Balkán legtöbb országa - átlagemberei számára talán ez volt történelmük legjobb idõszaka. A rendszer összeomlott, mivel gazdaságilag merevvé és kezelhetetlenné vált, mivel szinte képtelen volt újítások kivitelezésére és gazdasági hasznosítására, azt már nem is említve, hogy elnyomott mindenfajta intellektuális eredetiséget. Ezenkívül idõvel lehetetlen volt eltitkolni a helyi lakosság elõl azt a tényt, hogy más országok sokkal nagyobb anyagi fejlõdést éltek meg, mint a szocialista államok. Másképp szólva, mondhatnánk azt is, hogy a rendszer azért omlott össze, mert az átlagemberek közömbössé vagy ellenségessé váltak vele szemben, és ezek a rezsimek már önmaguk sem hittek abban, kiábrándultak abból, ami feladatuk lett volna. […] És mi a helyzet ma? Jelenleg létezik egy másik modell, amelyet mindenki igyekszik követni: parlamentáris polgári demokrácia a politikában és szabadpiaci kapitalizmus a gazdaság területén. Mostani formájában ez nem is annyira egy modell átvétele, sokkal inkább fellépés azzal szemben, ami régen volt. Talán idõvel mûködõképesebbé és irányíthatóbbá válik, amennyiben idõt hagynak rá. Még ha ez meg is történne, az 1918 utáni történelem fényében akkor sem igen valószínû, hogy ez a régió - néhány jelentéktelen kivételtõl eltekintve - belépjen az »igazán« fejlett és modern országok klubjába.
    Egészében véve Közép- és Kelet-Európa népei továbbra is olyan országokban élnek majd, amelyek kiábrándultak múltjukból. Valószínûleg mértéktelenül elégedetlenek jelenükkel és bizonytalanok jövõjüket illetõen. Ez rendkívül veszélyes helyzet. Az emberek bûnbakokat fognak keresni, akiket felelõssé tehetnek bukásaikért és bizonytalan helyzetükért. Azoknak a mai mozgalmaknak és ideológiáknak, amelyek ebbõl a közhangulatból hasznot húzhatnak, már nem céljuk a visszatérés az 1989 elõtti idõszak bármilyen változatához, legalábbis a mostani nemzedék során nem. Sokkal valószínûbb, hogy olyan mozgalmak kapnak szárnyra, amelyeket az idegenellenes nacionalizmus és az intolerancia ihlet. A legegyszerûbb dolog ugyanis az idegeneket vádolni. A történelem ugyanúgy a nacionalista, etnikai vagy fundamentalista ideológiák nyersanyaga, mint ahogy a mákültetvényeken is megtalálható a heroinfüggõség alapanyaga."
    A könyv közepén három olyan fejezet található, amelyek Marx és a történelemtudomány kapcsolatáról szólnak: "Mit köszönhetnek a történészek Karl Marxnak?" A szerzõ azzal kezdi, hogy a 19. századnak, a polgári civilizáció nagy korszakának számos hatalmas, intellektuális teljesítményt köszönhetünk. Ám az akadémiai történetírás semmiféleképpen nem tartozik a hiteles teljesítmények közé. Többeknek, de különösen Marxnak igen nagy szerepe volt abban, hogy a történelemtudományba új szemlélet hatoljon be. Száz évvel a történetírás nagyja, Ranke után Arnaldo Momigliano 1954-ben, négy pontban összegezte, hogy mi minden változott az újítók hatására a történelemírásban:
    1. A politika- és vallástörténet jelentõs mértékben visszaszorulóban van, és a "nemzeti történetek ódivatú benyomást keltenek". Jelentõs érdeklõdés mutatkozik ellenben a társadalom- és a gazdaságtörténet iránt.
    2. Már nem szokásos eljárás, vagy nem is lenne megoldható az "eszmék" használata a történelem magyarázatára.
    3. Az uralkodó magyarázatok most "a társadalmi erõk" formájában jelennek meg.
    4. Nehezebbé vált haladásról vagy akár az események bizonyos irányú fejlõdésérõl beszélni.
    A történelemtudomány megújításában a marxizmus befolyása kezdettõl jelentõs volt. "Elmondható, hogy az egyetlen befolyásos iskola vagy eszmei áramlat, amely a 19. században a történelem rekonstrukcióját célozta, a pozitivizmus. A 18. századi felvilágosodásnak e kései gyermeke a 19. században nem vívhatott ki magának korlátlan csodálatot. Legfõbb hozadéka, hogy a történelemtudományt számos természettudományos módszerrel, modellel próbálta gazdagítani.
    A történettudomány átalakulásához a legfõbb ösztönzés a történeti irányultságú társadalomtudományoktól (például a nemzetgazdaságtan német »történeti iskolájától«, elsõsorban pedig Marxtól érkezett, akinek befolyását olyan mértékadónak tekintették, hogy gyakran neki tulajdonítottak olyan eredményeket is, amelyek nem tõle származtak. Marx maga nemcsak hogy elhatárolódott volna számos ilyen kezdeményezéstõl, hanem bizonyosan tagadta volna azt is, hogy õ vezette be a történelemtudományba például az osztály és az osztályharc fogalmát; de mindhiába, például az Enciklopedia Italiana azt írja: »Marx vezette be a történelemtudományba az osztálykoncepciót«. Még a francia történészek legfontosabb új irányzatáról, a híres Annales iskoláról is azt állították egyesek, például angol tudományos könyvek, hogy azt Marx ösztönözte, holott ezzel a csoporttal jóformán semmilyen kapcsolata sem volt. De még a világhírû Braudelt-rõl is azt állították, hogy a marxizmus befolyása alatt állt. Ázsiában és Latin-Amerikában, ahol a modern történelemírás kialakult, szinte mindenütt Marx tanulmányozásának a hatására jöttek létre az új iskolák. Eközben Marxhoz az általa ösztönzött mozgalmakból sok minden hozzáfûzõdött, olyan szellemi, olyan tudományos "állítások" is, amelyek Marx kiforrott gondolkodásától nagyon is eltávolodtak. Ezt a fajta befolyástípust »vulgármarxistának« nevezem".
    A fõ feladatot Hobsbawm abban látja, hogy szétválasszák a történelmi elemzésben a vulgármarxizmust és a valódi marxista komponenseket. A következõ példákat hozza föl, mint a vulgármarxizmus jellemzõit:
    1. "A történelem gazdasági interpretációja, vagyis az a meggyõzõdés, hogy a »gazdasági tényezõ alapvetõ, minden más ettõl függ«."
    2. "Az alap és felépítmény modellt általában eszmetörténeti magyarázatokra használták, Marx és Engels minden óvása ellenére, sõt egyes korai marxisták például Labriola élesen elmélyült észrevételei ellenére, a modellt általában egyszerû fölé-alá rendeltségi viszonyként értelmezték, a »gazdasági alap« és a »felépítmény« között, amelyet legfeljebb a kapcsolat megteremtésének gondoltak."
    3. "Az »osztályérdek és osztályharc« túlzó értelmezése. Az embernek csaknem az a benyomása, hogy sok vulgármarxista történész nem olvasott egyebet a Kommunista kiáltványnál, amelynek elsõ mondata: »Minden eddigi társadalom története osztályharcok története«."
    4. "»Történelmi törvényszerûségek és a történelem lefolyásának szükségszerûsége«. Jóllehet, igaz az a nézet, amely szerint Marx az emberi társadalom módszeres és szükségszerû fejlõdésének álláspontját vallotta a történelemben, de amit ezzel kapcsolatban némely szerzõk hozzáfûztek, teljesen idegen Marx eredeti gondolatától. Marx teljes mértékben elhatárolná magát például a társadalmi-gazdasági formációk gépies egymásra következésétõl, vagy akár egyfajta mechanikus determinizmustól, amely idõnként már-már azt sugallja, hogy a történelemben nem léteznek alternatívák."
    5. "A történelmi kutatás bizonyos témái részben Marx egyéni érdeklõdését követték, mint például a kapitalista fejlõdés és az indusztrializálódás története, de ez A tõkéhez képest nem volt kidolgozott elmélet."
    6. "Más kutatási témák, amelyek kevésbé vezethetõk vissza Marxra, egyszerûen az elnyomott osztályok iránta érzett érdeklõdésébõl fakadtak."
    Gondolom, ez a fölsorolás sok kérdést vet fel az olvasóban. Rendkívül fontos eljutnunk ahhoz, hogy melyek igazában Marx állításai, és melyek azok, amik a különbözõ mozgalmakból rávetõdtek. Európában a "szocialistának" mondott rendszerek összeomlásával növekedett az érdeklõdés az igazi Marx iránt, mert az elégedetlenség az olyan marxista tanítással, amelyet kiegészítettek Lenin, vagy különösen Sztálin bizonyos megállapításaival, vagy az a módszer, ahogy nem Marx-mûveket, hanem csupán mûrészeket tanítottak, csökkentette a Marx iránti érdeklõdést; most viszont lehetõség nyílik arra, hogy sok, magát marxistának valló ember megismerkedjék az eredeti marxi elvekkel. A negatív jelenségek ellenére a szerzõ leszögezi, hogy a marxizmus meghatározó áramlat volt a történetírás változatai között. Marx születésének 150. évfordulóját és A tõke centenáriumát nemcsak marxisták, hanem mások is ünnepelték. A történetírás fejlõdése egybeesik annak a jelentõs számú történésznek a megjelenésével, akikre Marx ösztönzõen hatott.
    A könyv 11. fejezetének címe: Marx és a történelem. Ez az elõadás 1983-ban, Marx születésének 100. évfordulóján tartott konferencián hangzott el. Itt négy pontban foglalja össze a szerzõ, hogy Marx halála után a történetírásra gyakorolt hatása milyen lényeges pontokban jelölhetõ meg:
    1. "Marx befolyása a történetírásra a nyugati országokban ma kétségkívül nagyobb, mint bármikor az én életem folyamán - emlékeim pedig ötven évre terjednek -, és halála óta talán most a legjelentõsebb." Még egyszer hangsúlyozza, hogy "ezen túl van számos olyan elem, amelyet 50 évvel ezelõtt fõként marxisták hangoztattak, mára pedig bekerültek a történetírás fõ áramába, igaz ugyan, hogy ez elsõsorban nem Marxnak köszönhetõ, mégis valószínûleg a marxizmusnak volt a legnagyobb szerepe a történetírás »modernizálásában«."
    2. "A marxista történetírás ma a legtöbb országban Marxot kiindulásként és nem végcélként kezeli. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy szükségszerûen ellentmondanak Marx szövegeinek, habár készek ezt megtenni, ha azok tárgyszerûen tévesek vagy meghaladottak… Azt nem mondanám, hogy a mai marxista történetírás szükségszerûen módosítani akarná a materialista történelemszemlélet fõ irányvonalát, de kész kritikusan szemlélni azt, ha szükséges. A magam részérõl nincs szándékomban a materialista történelemfelfogás feladása. Ám ott, ahol a történelemtudomány a leggyümölcsözõbbnek bizonyul, inkább Marx módszerei vannak használatban a szövegmagyarázatok helyett. Bár ezek ma is érdemesek arra, hogy valóban kommentálják azokat."
    3. "A marxista történeti kutatás ma pluralista. Az egyetlen (helyes) történelemértelmezés nem csupán annak az örökségnek a része, amelyet Marx hagyott ránk. A pluralizmusnak nagy elõnyei mellett vannak kárai is, de másképp nem képzelhetõ el a kutatás. A tudomány csak akkor nem tudomány már, amikor nincs meg a módszer, amelynek alapján eldönthetnénk, melyik vonatkozó nézet téves, vagy kevésbé eredményes. Ez sajnos, a történelemtudományban gyakran elõfordul, ám korántsem csak a marxistában."
    4. "A marxista történeti kutatást ma nem kell és nem is lehet elkülöníteni a többi történelmi gondolkodásmódtól és kutatástól. E megállapításnak két oldala van. Egyfelõl a marxisták ma már - amennyiben azok tudományosan igazolt, elsõdleges források - nem utasítják el azoknak a történészeknek a munkáit, akik nem vallják magukat marxistának, vagy akár antimarxisták… Másfelõl pedig a marxizmus oly mértékben alakította át a történelemírás fõáramát, hogy manapság szinte lehetetlen megállapítani, vajon az adott munkát marxista vagy nem marxista szerzõ írta-e, hacsak az író külön nem hangsúlyozza ideológiai meggyõzõdését. […] A most belátható idõben védenünk kell Marxot és a marxizmust a történelemtudomány keretein belül - és azokon kívül is - a politikai és ideológiai alapú támadások ellen. Ha ezt tesszük, magát a történetírást is megvédjük, valamint az ember képességét arra, hogy megértse, mitõl lett a világ olyan, amilyen, s hogyan segítheti elõ az emberiség egy jobb jövõ kialakulását."
    Befejezésként idézek abból az utószóból, amelyet a történetírás védelmében tettek a kötet végére a szerkesztõk. Meggyõzõdésem szerint ezek rendkívüli jelentõségû megállapítások.
    "Az utóbbi harminc év az érzelmi alapokon eltorzított történelmi kitalációk és legendák tömeges feltalálásának aranykora volt. […] Az a véleményem, hogy mindez végtelenül sok közhelyet termel ki, a történelemírás nacionalista, feminista, meleg, fekete vagy más zárt csoportokkal foglalkozó peremén, ugyanakkor érdekes, új történelmi fejleményeket is ihletett a kultúratudományokban. Ilyen például az »emlékezetrobbanás« a történelemben. Itt az ideje, hogy újjászervezzük azok szövetségét, akik azt vallják, hogy a történetírás az emberi társadalmak átalakulási folyamatának racionális kutatása. A marxista történelemfelfogás mindenekelõtt az értelem elõtérbe állítása. Miközben a posztmodernizmus hívei tagadják a történeti megértés lehetõségét, a természettudományokban bekövetkezett fejlemények ismét a figyelem központjába helyezték az emberiség evolúciós történetét.
    Elõször is a DNS-elemzés biztosabb kronológiát fektetett le az írásos források megjelenését megelõzõ idõszakból, például arról, ahogy az emberi nem - afrikai kiindulópontjáról - hogyan terjedt el az egész világon. Ez a felfedezés nemcsak az emberiség történetének meglepõ rövidségét állapította meg, hanem kizárta a neodarwinista szociobiológiai redukciós megoldását is. Az emberi életben az elmúlt tízezer évben bekövetkezett változások túlságosan nagymértékûek ahhoz, hogy kizárólag a gének általi evolúció darwini folyamatával megmagyarázhatók lennének.
    Röviden: a DNS-forradalom konkrét, történeti tanulmányozási módszert kíván az emberi faj evolúciójának vizsgálatában, emellett racionális keretet nyújt a világtörténelem számára. A történelem a homo sapiens biológiai fejlõdésének más módokon zajló folytatása. Másodszor: az új evolúciós biológia elmossa a különbséget a történelemtudomány és a természettudományok között, továbbá csökkenti a történelemtudomány voltát firtató álvitákat.
    Harmadszor: visszavisz minket az emberi evolúciónak az õstörténészek által alkalmazott alapvetõ megközelítéséhez, amely az emberi nem és a környezet közötti kölcsönhatás különbözõ formáit és az embernek a környezete feletti, egyre erõsebb ellenõrzését vizsgálja. Ezek pedig ugyanazok a kérdések, mint amelyeket Marx fogalmazott meg. A termelõtechnika, a kommunikáció és a társadalomszervezés - valamint a katonai erõ - fontos újításaira épülõ »termelési módok« döntõ szerepet játszottak az emberi evolúció során. Ezek az újítások, ahogyan Marx is tisztában volt ezzel, sem a múltban, sem a jelenben nem önmagukat hozták és hozzák létre. Az anyagi s a kulturális erõk és a termelési viszonyok nem választhatók el egymástól. Olyan emberek - férfiak és asszonyok - tevékenységei ezek, akik ugyan egy nem önmaguk által létrehozott történelmi helyzetben léteznek, de mégsem valamilyen légüres térben cselekszenek és döntenek. Mindazonáltal a történelem új szemléletmódjainak szintén vissza kellene téríteniük bennünket a múltat tanulmányozók alapvetõ, ám teljesen soha el nem érhetõ céljához, a »totális történelemhez«. Ez nem a »minden történelme«, hanem olyan történelem, amely feloszthatatlan hálózat, ahol minden emberi tevékenység összefügg. Nem a marxisták voltak az egyetlenek, akik erre törekedtek, de õk voltak azok, akik a legkitartóbban igyekeztek elérni ezt.
    A történelem kölcsönhatásként való felfogása nélkülözhetetlen, kulcsfontosságú kérdés a homo sapiens történelmi fejlõdésének megértéséhez. Ez a kérdés az az ellentét, amely a homo sapiens átalakulásáért felelõs erõk - amelyek segítségével a neolitikusból eljutott a nukleáris emberiségig -, valamint azon erõk között húzódik, amelyeknek a célja a változatlan újratermelés és a stabilitás fenntartása a humán társadalmi környezetekben. A fejlõdést gátló erõk a történelem folyamán szinte mindvégig hatékonyan szálltak szembe a bizonytalan kimenetelû változással. Manapság ez az egyensúly döntõen az egyik irányba tolódott el. Ez az instabilitás pedig szinte bizonyosan felülmúlja az ember képességeit a társadalmi-politikai intézmények irányítására. Talán a marxista történészek, akiknek lehetõségük volt elgondolkodni az ember 20. századi kollektív terveinek nem szándékolt és nem kívánt következményein, legalább segítséget nyújthatnak abban, hogy megértsük, miként következhetett be mindez."
    Végezetül annyit; Hobsbawm válaszol arra, hogy mire kell törekednie annak, aki a címben feltett kérdésre keresi a választ. Aki védi Marx nagyságát, de elfogadja, hogy megállapításainak egy részét meghaladta az idõ. Aki elfogadja, hogy az értelem, a kritikus és önvizsgáló álláspont nélkül nem jár jó úton. A kutatás pluralista lett, nincs "egyetlen helyes" magyarázat. Nyitott az újra, elismeri, hogy a természettudományok hatalmas felfedezései segítséget nyújtanak az új utak megtalálásához. Aki ezeket elfogadja, mérlegeli, az úgy érezheti, részt vesz annak keresésében, hogy mit jelent ma marxistának lenni.
 

IRODALOM

Eric Hobsbawm magyarul megjelent könyvei:

A Birodalom kora; Primitív századok, 1974.; A tõke kora, 1978.; A forradalmak kora (1789-1948), 1968.; A szocializmus 200 éve, 1997.; A szélsõségek kora, 1998.; A történelemrõl, a történetírásról, 2006.

MORFONDÍROZÁS
 
SZERDAHELYI ISTVÁN
 
Jannisz Mociosz, az elavult költõ
 
A barátom, Jannisz Mociosz a Pindosz-hegység által körülölelt Ioannina városában él, a Pamvotida-tó partján, azon a tájon, ahol Ali, a janinai pasa azzal írta be nevét a történelembe, hogy szembe mert szállni az oszmán birodalommal.
    A barátom, Jannisz Mociosz bátrabb nála: egy egész világgal szembe mer szállni. Ez a világ ugyanis, mint tudni illik, ma már posztmodern. Ami - J.-F. Lyotard-tól megtudhatóan - azt jelenti, hogy elveti mindazokat a maskarákat, amelyekbe a felvilágosodás öltöztette az emberi szellemet. A tudományba, a racionális gondolkodásba vetett vakhit csörgõsipkáját, a fehérre meszelt pofa öntelt vigyorát, amellyel azt merte hirdetni, hogy a társadalom átalakítása révén elérhetõ történelmi fejlõdés az emberi szabadság fokozatos kiszélesedéséhez vezet. Holott mindennek az ellenkezõje történt. A felvilágosodással kezdõdõ, és az 1950-es évek derekáig tartó modernség korának bohócköpenyege alól diktatúrák, totális háborúk, szegénység és szellemi elnyomorodás áradt a világra. Vesszen hát a modernitás, az állam mindenhatóságának támaszával, a logikus gondolkodással együtt, most már a posztmodernségé a "mainstream".
    Szegény barátom ott a Pamvotida-tó partján menthetetlenül elavult költõ. Még arra is képes - miként errõl Emlékezés címû költeménye tanúskodik -, hogy e "Coca-Cola életérzéstõl" pezsgõ és arckrém-csodákkal örök ifjúságot garantáló posztmodern világból visszavágyódjék a modernitás sírdombjai közé:

    Idõk és tájak dombhajlataiban
    hagyták ott csontjaikat s végsõ leheletüket
    szívbéli barátaim,
    testvérei a nagy fájdalomnak,
    amely rájuk tátotta száját,
    és csatakiáltások zengtek fel hegyszorosokban
    és kék völgyekben.
    És amikor úgy érzem,
    hogy elhagyott a szerencse,
    és elapadt az erõm,
    elindulok az ismert ösvényen
    a gazzal benõtt sírok felé,
    elõttem jár az emlékezés,
    égõ hangokat cipel bennem.

    Szegény, szegény Jannisz Mociosz, minden áron költõ szeretne lenni, pedig fogalma sincs arról, mi a költészet.
    Fent idézett szövegét így folytatja:

    És megölt elvtársaim századaihoz kiáltok:
    Útitársaim hajdan, ma és örökké
    keljetek fel a fekete földbõl!
    Ragadjátok meg
    az igazságért vívott régi csatákban
    megszentelt fegyveretek,
    jertek velem és célozzatok,
    mert kemény napok vesznek körül.
    Vihar csapott rám váratlanul,
    villámok csapdosnak,
    a poklot nyitják meg elõttem,
    egyszál magamra maradtam,
    s kezemben nem érzek baráti kezet.

    Márpedig a dekonstruktivista posztmodernizmus vezéralakja, Derrida egyértelmûen leszögezte, hogy a nyelvi szövegek jelentésére a "disszemináció", a "jelszóródás" miatt a kikerülhetetlen többértelmûség meghatározatlansága jellemzõ, s így nem az az elsõdleges feladata, hogy a valóságról alkotott igazságokat közöljünk vele, hanem az, hogy a jelölõk szabad játéka legyen. Az amerikai filozófus, Th. S. Kuhn pedig azt is világossá tette, hogy a gondolkodás történetében nem az igazságok egyre pontosabb megközelítésének törekvése uralkodik, hanem a szemléletmódok ("paradigmák") váltakozása. A paradigmák értékét pedig az igazságtartalom helyett az határozza meg, hogy melyik hatalmi közösségnek sikerül elgondolásait a szakemberek és laikusok körében legelterjedtebb, az adott korban uralkodó irányzattá terebélyesíteni.
    Amibõl ugye világosan kitûnik, hogy Jannisz barátom elvtársai nem az igazságért vívták csatáikat, hanem csupán egy paradigma hatalomra juttatásának kísérletébe buktak bele. Hát istenem, elõfordul az ilyesmi. Jannisz Mociosz pedig hiába reménykedik, hogy bárki is felfogja hozzájuk írt fohászát, hiszen csak egy nyelvi szöveget barkácsolt össze, amelyet többféleképp lehet érteni, akár úgy is, hogy megtagadja hajdani elvtársainak századait és rohan, hogy egy nagy pohár "Coca-Cola életérzéssel" vidítsa fel amúgyis pompás korhangulatát.
    Az érdekes csak az, hogy disszemináció ide vagy oda, én valahogyan abban az illúzióban ringatom magam, hogy pontosan, abszolút pontosan azt olvasom ki Jannisz barátom költeményébõl, amit abba bele akart írni. S ha többen is így vagyunk ezzel - netán sokan -, akkor ez már nemcsak valamiféle paradigmaváltás-igényt vet fel, hanem azt a kérdést: a rács melyik oldalán állnak a bolondok, és melyiken az épeszûek?
    Ha viszont túlságosan nagy bizakodással töltene el bennünket sokaság-érzetünk, olvassuk el Jannisz Mociosz Odüsszeusz visszatérése címû költeményének e részletét is:

    Hogy megsokasodtak napjainkban a pilátusok -
    hozzatok vizet, sok vizet, hogy mossák kezeiket.
    De hol találni vizet a Golgota csúcsán!
    Így aztán õk is a krisztusok vérével mossák kezeiket,

    Hogy sokasodnak napjainkban a krisztusok!
 

OLVASÓLÁMPA
 
BISTEY ANDRÁS
 
Két író
 
Sarkady Sándor: Írom korom - Minden élet szolgálat
 
Sarkady Sándor költõ, mûfordító, kritikus, irodalomtörténész és irodalomszervezõ ötvenéves munkásságának keresztmetszetét tárja az olvasók elé a soproni kiadó két feltûnõen szép kiállítású kötete. Ezekkel a könyvekkel nemcsak a kiadó, hanem maga a város is tiszteleg kulturális élete emblematikus alakjának munkássága elõtt. Sarkady Sándor ugyanis azon vidéki alkotó értelmiségiek közé tartozik, akik erõsen kötõdnek egy-egy városhoz vagy kisebb tájegységhez, és annak értékeit felmutatva is gyarapítják a magyar kultúra egészét.
    Bár Sarkadyt az Alföld indította, választott szûkebb hazája Sopron lett, tevékenysége immár több évtizede ahhoz a városhoz kötõdik. Csak õ tudná megmondani, hogy azért választotta-e Sopront, mert vonzotta a város sokszínû kulturális élete, vagy a véletlen sodorta oda, és ott fedezte föl önmaga számára az összegyûjtendõ és felmutatandó kincseket. A végeredmény a fontos: értõ és megbecsülõ környezetre talált, Sopron pedig olyan embert nyert vele, aki szenvedélyesen kutatja mûvelõdéstörténetét a latin nyelvû iskoladrámát író egykori mûvész-tudós polgármester Lackner Kristóftól ma élõ fiatal alkotókig.
    Ám egyoldalú volna a kép, ha Sarkady Sándorról csak mint Sopron mûvelõdéstörténetének kutatójáról szólna ez az írás. Munkásságának jelentõs részét ugyanis versek és mûfordítások teszik ki, amelyek azt bizonyítják, hogy szerzõjük korántsem zárkózik be a város falai közé. Versei egyetemes érvényûek, mûfordításaival pedig széles ablakot tár a világirodalomra.
    Az Írom korom címû kötet verseket és mûfordításokat tartalmaz. A szerkesztés sajátossága, hogy saját költeményeit és mûfordításait nem külön blokkban adja közre az egyébként ciklusokra osztott könyv, hanem vegyesen egymás mellett, ami érdekes kontrasztokat teremt, ugyanakkor meg is nehezíti a költõ pályaívének követését.
    Az elsõ versek dátuma 1953, s ezekre a költeményekre a kor fiatal költõire általánosan jellemzõ tettvágy és bizakodás jellemzõ (Tavaszi dal; Márciusi vers). A látóhatár azonban hamar elsötétül, az 1956-os keltezésû Huszonegyedik születésnapomra címû versben már így ír: "Nincsen hazám, csak államom". Mintha József Attila fájdalmasan hetyke "se istenem se hazám" gondolata derengne föl a vers hátterében.
    A hangja megkeseredik, harag, elkeseredés, önvád keveredik a költeményekben, amelyekben az indulat olykor elfojtja a költõi hangot. A következõ években csak lassan talál magára. Mint oly sok költõt, õt is a szerelem segíti át a megpróbáltatásokon (Szerelmes vers egy könyvtároslányhoz; Énekek éneke; Cilike). Az 1960-as évek elején ismét tud örülni egy épülõ ház látványának, mint a népdalszerû Egy épülõ ház elõtt címû versben:

    A réginél jobb ház épül,
    A környék is hozzászépül;
    Testvéreit tatarozzák -
    Építkezik Magyarország.

    De idézhetném a Biztató címû költeményt vagy további szerelmes versek sorát.
    Rím- és ritmusjáték iránti vonzalmát a gyermekversekben éli ki igazán.

    Rontom-bontom, haragszom
    Újévre én azt mondom:
    Ne legyen jó napja több,
    Csak háromszázhatvanöt!
                         (Újévi mókázó)

    Fagyos ágak
    Zörögnek
    Hangicsál a
    Vörösbegy.

    Nem repült el,
    Itt telel;
    Didereg,
    De énekel.
        (Vörösbegy)

    Sarkady Sándor költészetére rendkívüli formaérzékenység jellemzõ. A népdalok egyszerûségétõl a legbonyolultabb klasszikus versformákig mindegyikben otthonosan mozog és sok költõt is megidéz a saját hangján, Balassitól Berzsenyin át József Attiláig. Aki ilyen biztonsággal uralja a formát, abból jó mûfordító válhat, és Sarkady Sándor él is lehetõségeivel. Kedvencei az orosz költõk Rilejevtõl Jevtusenkóig, Vinokurovig és Gamzatovig. A legtöbbet azonban Lermontovtól ültetett át magyar nyelvre. Érezhetõen közel áll hozzá Lermontov romantikus szabadságvágya, a közöttük levõ közel két évszázad ellenére is lelki rokonának érezheti a fiatalon elhunyt orosz költõt. Az oroszokon kívül elsõsorban kínai költõk verseit, maori dalokat fordított, s néhány angol és délszláv költõ verse is szerepel a kötetben.
    Sarkady Sándor másik kötete, a Minden élet szolgálat jegyzeteket, esszéket, kritikákat, valamint kisebb igényû, de nem kevésbé igényesen megírt köszöntõket, megnyitó beszédeket és egyéb alkalmi írásokat tartalmaz.
    Ezekben, néhány kivételtõl eltekintve (ilyen például a Halotti Beszéd egy vitatott mondatának értelmezése), elsõsorban a szeretett város, Sopron irodalmi, képzõmûvészeti hagyományait idézi föl, a városból indult, vagy életük egy szakaszában ott alkotott mûvészek munkásságát elemzi. A névsor meglepõen gazdag, a már említett Lackner Kristóftól Berzsenyin, Petõfin, Benedek Eleken át Kónya Lajosig, és sok, országosan kevésbé ismert alkotóig, akiknek azonban Sopron számon tartja a munkásságát, mert az a város kultúráját gyarapítja. Sokat mondanak a fejezetcímek: Sopron kultúrája, Íróportrék Sopronból, Mûvészportrék Sopronból, Soproni arcok (Polgárok, Tudósok, Isten tudós szolgái, Tanárok).
    Aki ennyire vonzódik egy városhoz, azt fenyegeti a provincializmus veszélye, az a veszély, hogy túlértékeli a bemutatandó alkotókat, zsenit sejt a tisztes középszerben is, mert városának szülötte, vagy ott fejti, fejtette ki munkásságát. Sarkady azonban kikerüli ezt a veszélyt. A magyar és a világirodalomból szerzett széles körû tájékozottsága megóvja a provincializmustól. Nem tulajdonít a valóságosnál nagyobb jelentõséget a bemutatott alkotóknak, alkotásoknak, de jó szándékkal és kíváncsian keresi bennük a megõrzésre, felmutatásra érdemes értékeket. (Edutech Kiadó, Sopron)
 
*
 
Lõrinczy Attila: Méz és áfonya
 
Szabálytalan önéletrajzi kötet, amolyan esszébe foglalt önéletírás Lõrinczy Attila könyve, a Méz és áfonya. A szerzõ számára ugyanis az önéletírás mintha csak ürügy lenne arra, hogy elmondja véleményét a világról, azon belül pedig elsõsorban a 20. századnak azokról az évtizedeirõl, amelyeknek tudatos szemtanúja volt. A könyv azért érdekes elsõsorban, mert Lõrinczy rendkívüli tudatossággal élt mindig a korában, nemcsak az eseményekre figyelt, hanem a háttérben kevésbé látható, de többnyire fontosabb dolgokra is, és jó érzékkel fedezte föl összefüggéseiket, ok-okozati viszonyaikat.
    Maga az életrajz viszonylag rövid idõt fog át, a szerzõ gyermekkorától nagyjából egyetemi évei befejezéséig követi az eseményeket, alcíme is: Az én ötvenes éveim. Nagyjából idõrendben követi az eseményeket, de néha ez a vonulat oldalak tucatjain át eltûnik, hogy helyet adjon a reflexióknak. Ezek a reflexiók olykor vitairat jelleget adnak a könyvnek. Lõrinczy az igazság megszállottjaiként pöröl minden álság, hazugság, történelemhamisítás ellen. Errõl a könyv bevezetõjében nagyon egyértelmûen nyilatkozik: "… mint a nagy változások során mindig, napjainkban megint túl sok a hamis emlékezés. Az önigazolás olykor be sem vallott, vagy titkolni akart szándékával, vagy a közszellem észre sem vett nyomására sokan apró, de nem lényegtelen módosításokat végeznek nemcsak a személyes, hanem a közös múlton is. Hogy saját múltjával ki mit mûvel, nem teljesen magánügy az sem. A közös múltnak azonban része az enyém is. Senki sem kezelheti úgy, mintha az övé volna. A magam múltjáról én magam akarok vallani!"
    A teljes életútból kiválasztott idõszak a magyar történelem, de legalábbis a 20. század magyar történelmének legnehezebb idõszaka, a második világháború és az úgynevezett ötvenes évek ideje. Ami elõtte és utána volt, az sem marad említetlenül, de már nem lineáris elbeszélésként, hanem utalásokban, rövidebb-hosszabb esszékben, elõretekintésekben, portrékban és különösen a könyv elsõ felében szépirodalmi igényû lírai betétekben.
    Ez utóbbiak többnyire a családról, egyes családtagokról vagy olyan ismerõsökrõl szólnak, akik fontos szerepet játszottak a szerzõ gyermekkorában. Az apa alakját a Bicikli, bõrfoci és villanyvonat, az anyáét az Anyám halni készül idézi meg, de hasonló módon emlékezik Filótea nõvérre vagy az egykori vöröskatona Janóczki Ferencre.
    Ahogyan múlik az idõ és a szerzõ egyre tudatosabban, felnõttebben tekint a világra, megszaporodnak a reflexiók, és az élettörténetbõl mindinkább a szellemi fejlõdés izgalmas története lesz. Egyúttal pedig az ötvenes évekrõl is körképet ad, a ma szinte kötelezõnek számító gyûlölet és elfogultság nélkül. Szó sincs róla, hogy megkísérelné idealizálni ezt az idõszakot, csupán annyit tesz, hogy elutasítja az egyoldalúságot. Így ír errõl: "Aki azt állítja, hogy az emberek egy része csak épít, másik része meg csak rombol, az vagy képtelen normális ítélkezésre, vagy így rejtegeti, hogy hátsó szándékai vannak. Feltétel nélküli támogatónak toboroz a hiszékenyek és a rossz szándékúak között."
    Miben nyilvánul meg az egyoldalúság elutasítása? Abban, hogy a szegénység, a padlássöprések, a törvénytelenségek mellé odaállítja a nagybirtok szorításában sínylõdõ parasztság föllélegzését, az évezredes hierarchia összeroppanását, a soha nem látott társadalmi mobilizációt, azaz a legszegényebbek tíz- és százezreinek tanulását, fölemelkedését, egy új, népi gyökerû értelmiség kialakulását. Amely értelmiség egy része utóbb - és ez is a történethez tartozik - szégyellte és igyekezett elfelejteni, hogy honnan jött. A szerzõ azonban tudja és nem tagadja, hogy saját tehetségén kívül a nagy társadalmi fordulat is kellett hozzá, hogy sok társával egyetemben kiemelkedjék korábbi helyzetébõl. Errõl a nagy társadalmi fordulatról szól a szegedi író, Tóth Béla Mi, janicsárok címû regénye, melyet és szerzõjét Lõrinczy gyakran megidézi könyve lapjain.
    A szerzõnek azonban nemcsak a politikáról van mondanivalója. Filmekrõl, színházról, irodalomról is ír, felidézi a szegedi diákok hétköznapi életét, tanulását, szerelmeit. Portréinak modelljei rendszerint barátok, ismerõsök, többnyire rokonszenvesek, ritkán azonban a korszak haszonélvezõit, a törtetõket, a meggyõzõdés nélkül mindent és mindenkit túllihegõket is bemutatja.
    Nem véletlen, ha 1956-ról kialakított képe is eltér a mai hivatalos képtõl. "… láttam, hogy ami történik, az a legtöbbször nem igazságkeresés, sokkal inkább valamiféle sokszor kényszeres reváns. Vagy magyarázható-e másképp, ami a Köztársaság téren történt?[…] Az sem fontos, hogy kiskatonák védték-e a pártházat vagy ávósok. Az a mód, ahogy néhányukkal elbántak, a forradalom oly sokszor emlegetett tisztaságán ejtett soha el nem tüntethetõ foltokat[…] Alapigazság, hogy az egyik fél bûnét nem menti a másiké".
    Lõrinczy Attila könyve izgalmas olvasmány. Nem maga a bemutatott életút teszi azzá, az izgalmakat sokkal inkább a továbbgondolásra serkentõ gondolatok okozzák. A sokféle témáról szóló kis esszék, portrék, novellisztikus betétek végül gondolatilag rendkívül egységes önéletrajzi esszéregénnyé állnak össze. Szokatlan mûfaj ez, de maga a mû bizonyítja a jogosultságát. (Szerzõi kiadás, szponzorok támogatásával)

KALÓ BÉLA
 
Egy dialektikus misztikus
 
William Blake: Az Ártatlanság és a Tapasztalás dalai
 
Sokan, - de Ezra Pound, Hart Crane és fõleg Ginsberg (és vele a beat-költõk jó része) - tanultak Blake-tõl (Ginsberg "Blake-fényû tragédiákról"szól), ettõl az angol romantika szinte valamennyi sajátos vonását egyesítõ költõtõl. Akit saját korában csak mint rézmetszõt és nyomdászt tartottak számon, noha versei szerves részei színes nyomtatástechnikával készült képeinek (voltaképpen egymásba fonódó, oda-vissza illusztrációk szövegben és rajzban), ahonnan ihletet merített például a mi Kondor Bélánk is.
    Az Ártatlanság dalai (1789) és A Tapasztalás dalai (1794), ez a két, egymást kiegészítõ "ikerkötet", a dialektikus látás egyik elsõ elõfutára (elvetve az empirikus filozófiát, s idõben megelõzve Hegelt is) most egy kötetben, egy kettõs Blake-évfordulóra (250 éve született és 180 éve halt meg) jelent meg, Erdõdi Gábor tolmácsolásában.
    A két verseskönyv elsõ felében, Az Ártatlanság dalai-ban a védett, boldog gyermekkor jelenik meg olykor gyermekvers-hangon (Szerb Antal a "misztikus tárggyal különös ellentmondásban álló pósabácsis hangot"említ), amelyet Blake kivetít az állatokra, az emberre, sõt a világegyetemre is. A Tapasztalás dalai-ban viszont a Jó és Rossz örökös harcában a keresztényi ihletés, Isten és a Sátán harca és ellentéte nyilvánul meg, ahogyan az elsõ kötet jelképeit mindig ellentételezi a második kötet negatív jelképe (pl. bárány- tigris), bár az utóbbi Blake-nél alapvetõen az erõ szimbóluma, a magasztos-fenséges-lenyûgözõ pozitív etalonja.
    A költõ szerint a fejlõdés forrása az ellentétek harca, mindez sajátos vallási és esztétikai építménybe ágyazva. Mûködése kép- és költeményalkotásban azonos ihletettségû, azonos erejû.
    Erdõdi Gábor vállalkozása a maga nemében páratlan, s egyben egyfajta kutakodásra sarkallja az angolul valamelyest tudó olvasót, hiszen kétnyelvû kötetrõl lévén szó, olvashatjuk az angol eredetit is a magyar változat mellett. Ez persze valamely komparasztikus vizsgálódásra is módot nyújt, összehasonlítható nagy, neves fordítók (Weöres, Babits, Szabó Lõrinc, Radnóti, Kosztolányi, Somlyó György) tolmácsolásaival.
    Nézzük például a talán leghíresebb Blake-darabot, A tigris-t, amelyet Szabó Lõrinc fordításában ismerünk. Csak az elsõ versszakot vizsgálva is kitûnik Erdõdi érzékenysége és empátiája az eredetiben égõ, fényesnek nevezett (burning bright) látomást szikraszemnek fordítja (egyetlen szókapcsolattal jellemezve a ragadozó látványát).
    Még érdekesebb a harmadik-negyedik sor magyarítása. A szó szerinti fordításban ez így hangzik: milyen halhatatlan kéz vagy szem tudta megmintázni - "szobrászni" - ezt a szörnyû szimmetriát? Erdõdinél: "Mily isten gyúrt nap alatt, / szimmetrikus szörnyalak?"
    Vagy összehasonlíthatjuk a Dickens világának elõképeként is felfogható London címû vers Radnóti fordította változatát az Erdõdiével. Radnótinál: "Sikátor mélyén lépdelek / A Temze partjához közel / És minden arcon jel remeg / Bûn és bánat marta jel" - míg Erdõdinél: "Kerengtem város zugain, / hol Temze zajlik, kanyarog, / és minden arcban láttam - ím, / sok gyöngeséget, bánatot." Radnóti radnótisabb, Erdõdi viszont "angolosabb", ha csak a hangzást veszem alapul.
    Blake fordítójának köze kell hogy legyen a miszticizmushoz (legalább elméletben), a kelta misztikához, s Erdõdi vállalkozása Yeats és Dylan Thomas után idõben visszafelé (hiszen a költõ-rézmetszõ volt e képzelt triász elsõ tagja) is megállja a helyét, s jól illeszkedik a fordító következetes kincsmentéséhez.
    Ami fölismerhetõ elsõ olvasás után is: a magyarítások szervesen illeszkednek, idomulnak ahhoz az önálló mitológiához, amit Blake teremtett önmagának. Ez pedig versben, festményben és grafikában is a "lelki szemek", a belsõ látomásosság kivetülése. Nem volna nehéz kimutatni rajzkészsége hiányosságait (miként Csontvárynál), vagy verselési tévedéseit, csakhogy ezzel tökéletesen félreértenénk mûvészetét. Blake a gótika alkotóinak utódja, aki - mint a középkori mûvészek - mit sem törõdött az élethû ábrázolással.
    Szív-jog, érzelem, szenvedélyesség, természet-közelség, egyéni szélsõségek (a költõ pszichopata lényérõl több kutató is említést tesz) - mindez Blake. Aki lehet, hogy rendezetlen elme volt az életben, de a Mû-ben aligha.
    Erdõdi Gábor fordításai éppen azt a tételt emelik ki, amely az angol lírikus- képzõmûvész alapeszméje: születéskor az ártatlanságból lépünk át a tapasztalás világába, s ez az élmény csaknem mindig megrázó s keserû. Õsi hõsénekek világa ez, talán nem véletlen, hogy A Gyûrûk Ura alkotója, a nyelvtudós-író Tolkien is sokat meríthetett Blake-tõl.
    Ez a külcsínre is takaros kötet valóban hiánypótló vállalkozás, s egyben Erdõdi Gábor fordítói munkásságának újabb fontos állomása. Ím, készen áll a "mágikus triász" (Blake, Yeats, Dylan Thomas) látomás- és misztikum-esszenciáit be- és felmutató sorozat. (General Press Kiadó)
 

KRISTÓ NAGY ISTVÁN
 
Ma meg a kegyetlen korok
 
Öt könyvrõl
 
Mea culpa! Mea maxima culpa! Az Ezredvég 2007/11. számának 123. oldalán helytelenül állítottam, hogy Fanyar László regényében (Judikatura) "puputeveként említett neurotikus vénasszony" szerepel. Éppen e vénasszony emlegeti puputeveként az elbeszélõt. Úgy hiszem, ez a sajnálatos elírás, ez a kétségtelenül súlyos ténybeli tévedés bírálatom lényegét mégsem érinti.
    Kézbevenni is kellemes azonban Marafkó László Litera-túra címû új könyvét (Hét Krajcár Kiadó) a címlapon reprodukált remek Nagy István kép okán. De a mûben nem sok modern népiségnek megfelelõ szöveg van, eltekintve Illyés említésétõl s egy sokszor idézett Tamási Áron-mondástól. Több szó esik Tamási Lajosról, akinek ötvenhatos szerepérõl, majd késõbbi "megalkuvásáról" tanúskodik a szerzõ. Kortárs írókról különben keveset ír, ám nagyon fontos, amit Csorba Gyõzõ a természettudományos szemlélet megkerülhetetlenségérõl s emellett Pécs kulturális szerepérõl mond (fõként a hajdani Jelenkor címû folyóirat kapcsán, ami másutt is többször elõjön), a vidéki irodalmi élet megbecsülését követelve. Ám hogy ez a jótét vidékiség mily küzdelmes lehet, azt a Ratkó Józseffel folytatott, tragikus elemekben gazdag beszélgetés mutatja. Még tragikusabb a Csolnoky fivérek sorsáról szóló visszatekintés. A közelmúlt klasszikusaira való megannyi emlékezés valóságos stílusbravúr: a Mikszáthot, Krúdyt, Kassákot, sõt az itthon alig ismert Arthur Koestlert - tehát különbözõ kifejezésmóddal élõ szerzõket - idézõ cikkek megejtõen szépek. De nemcsak alkotók és mûveik fölidézése folyik, egészen Mándyig, Nagy Lászlóig, hanem a szerzõi állásfoglalás sem marad el: Marafkó nem fél vitatkozni a ma kelleténél divatosabb Márai nyegle megjegyzésével, mellyel Petõfit gyáva "krakélernek" merte minõsíteni. Nyilván nem mindenben kell a könyvben egyetértenünk, így pl. nem érzem, hogy Hamvas Bélára meg kellene érnünk - jómagam már hetven éve olvastam s máig sem "értem meg" félbölcsességeire. De vitatható a zseniális László Ervinnek sajátos istenfogalma, bár mondanivalójának lényege: a Római Klub (és általa) feltárt öszszefüggések az egész emberiség létkérdéseit vetítik elénk. Nem minden fontos persze e kis kötetben, így a Nagy Gáspárral folytatott levelezést nyugodtan mellõzhette volna. Egészében azonban jól kiválasztott idézetek, remek szójátékok, szóviccek is jellemzik Marafkó gyûjteményét, melybõl többet tanultam modern irodalmunk egészére nézve, mint minden eddigi tudományos áttekintésbõl (a "spenótot" sem kivéve). Ez a szerzõ írói-irodalomtörténészi elhivatottságát is jelzi.
    Drámáról semmi, költészetrõl viszonylag kevés szó esik e könyvben, ám hogy utóbbi mily fontos irodalmunkban, azt nem egy új kötet is bizonyítja. Itt van az Ezredvég-ben már megismert, de országosan máig sem fölfedezett Szarka István új kötete, a különös címû Balzsamos sebek csorognak (Hungarovox). A cím egy (mamutfenyõkrõl szóló) vers egyik sorának nem feltétlenül szerencsés kiemelése, ám önmagában mutatja azt, hogy Szarka minden sorát lehetne vizsgálni, de elemzés nélkül is mindre a sokfelé mutató asszociációkban való gazdagság a jellemzõ. Hogy aztán e sorok miként állnak össze egy-egy, olykor nagy verssé, azt akár a kiemelkedõ magyar politikai versek közé sorolható, Stromfeldet ábrázoló A piros tulipán bizonyítja, akár a szabadságukért lázadó távoli (itt afrikai) népeket megszólító Szózat, vagy a Fazekas Mihályt meg József Attilát értelmezõ vers. Mindebben a helytállásé és reménykedésé a végsõ szó: "Élvezd, hogy túlélsz. Szerencse fel!". "Dologra rálelj. A dolgod rád találjon". Másutt: "mások felé nyílj bennük élsz majd és hazatalálsz". Még "istenverse" is megfog: "olykor tán mintha mégis". Mert kritikai szelleme mindennél erõsebb és sok-sok költõvel ellentétben nem érzi magát csalhatatlannak: "képes az elme helytelen absztrakciókra is". Nem ismerik eléggé a szerzõt? No, majd az utókor, ha egyáltalán lesz, mint ahogy László Ervin is figyelmeztet rá…
    Mindazonáltal az utókor már itt van: fiatal alkotók mûvében. Közülük is kiragyog Simor Ágnes, a riasztó címlapú s olykor tartalmú Ma szellemekkel vigadok címû kötettel. Mi a riasztó eleinte? A halállal való "kacérkodás", ami fiatalos tünet: szembenézni a megkerülhetetlen - noha ténybelileg nyilván távoli - elmúlással. Emellett számtalan ötlet, sajátos, groteszk istenesség és persze szerelem, házasság. A szerzõ tud jelképrendszert teremteni, váratlan fordulatok révén csattanókkal élni. Nem minden versnek van élményhitele, de amit kialakít, már több mint ígéret, bár Szerdahelyi Istvánnak a hátsó borítón is idézett dicsérõ szavai talán túloznak is: "költeményei tökéletesre csiszoltak, kristályosan tömörek…" Szerintem e kötet legfõbb érdeme a fiatalos kócosság, ugyanakkor bár hiteles életképekkel szolgál, nemcsak "a korszerû életérzések" kifejezése, hanem az öregség olykor "kísérteties" megsejtetése. (Jaffa Kiadó)
    Így fest tehát a jelen és jövõ költészete. De most lépjünk vissza csaknem kettõszáz évet, ahol is a hangsúly a "csaknemen" van. Mert ha a francia tizennyolcadik század legnagyobb költõje, André Chénier megéri a tizenkilencedik század elejét, még mindig alkotóereje teljében lett volna. De nem érte meg - a francia forradalom ("mellesleg" ártatlan) áldozatai közé tartozott. Így is bámulatos, amit létrehozott a forradalom mellett (A labdaház), majd a halál árnyékában is (Jambusok). Sose szerettem Faludy György "átköltéses" fordításait, de ez utóbbi, döntõ fontosságú költemény sorait nagyszerûen magyarította. Persze nemcsak a végsõ létkérdések fontosak, hanem a korábbi (akkor merõben új és bátor) erotikus versek, köztük egy nõi jellemrajz (Gyötrelmes éj), melynek a fordítása Szabó Lõrinc közvetítése, bizony gyengécske, mint ahogy A fogoly lány esetében is jobb Baranyi Ferencé, sõt Szász Károlyé is a Vas Istvánénál. De ez az összehasonlítást lehetõvé tevõ párhuzamos közlés, a francia eredetivel együtt remek lelemény. Jó hogy olvasható ez a kötet - ahogy egy zseni összegezi a rokokót, átmegy a klasszicizmusba, sõt (a Jambusok-ban) a romantikába (André Chénier válogatott versei. K.u.K. Kiadó). - Csak azt nem tudom, miért kellett a gyönyörû kis kötetben agyonhallgatni, hogy második kiadás!
    A lefejezett géniusz költészetétõl, tehát rokokó és klasszicizmus találkozásától lépjünk vissza még több mint kétszáz évet, a reneszánsz és barokk határára. Nem kevésbé kegyetlen korba, mirõl most végre megjelent Alonso de Ercilla grandiózus eposzának, az Araukánok könyvé-nek második része. Talán a hazai fordításirodalom legfontosabb mulasztása tûnik el Simor András jóvoltából: a legnagyobb spanyol s elsõ latin-amerikai hõsköltemény, mely a chilei indiánok elszánt szabadságküzdelmérõl szól, az elnyomó hódítókhoz tartozó szerzõ leplezetlen rokonszenvével. Csupa csata, akár az Íliász, s a görög klasszikushoz hasonlóan pártatlan, sõt a maga nemében tökéletes. Már az elsõ részrõl írtam az Ezredvég tavaly áprilisi számába, s akkori bámulatomat csak fokozni tudom, mert ez a hispán költõ a bármily imponáló, de mégiscsak helyi háborúból kiindulva itt valódi világképet mutat fel, mégpedig egy sajátságos megérzéssel.
    Az emberiség minden technikai vívmánya régi vágyak teljesülése. Itt a televízió elképzelése teszi lehetõvé az egész akkori világ teljes felmutatását. Ezen belül is kiemel egy világtörténelmi csatát, a lepantói ütközetet, melylyel megállították a törökök tengeri elõretörését. Az esemény szinte haditudósítói pontosságú megéneklését finom pszichológiai eszközök mélyítik el: a török admirális harcra buzdító szónoklata mögött ott van belsõ kételyeinek, a vereségtõl való tartásának ábrázolása. Ez a mû megírásának idején már múlt, de amikor az eposz játszódik, még jövõ - vagyis a szerzõ az idõbeli korlátokat is átlépi. Ám megjelenik itt sok-sok más is: Szigetvár ostroma, Erdély helyzete, az egész Európa, Ázsia meg az Újvilág korrajza, mindez nemcsak térképszerû leírásként, hanem élõ, színes képpé varázsolva, mintha mai tévén néznõk. Olykor persze nehézkes a sok felsorolás ("katalógus"), szónoklat meg a harci küzdelem (csupa barokk vonás), a szerzõ érzi is, nem egyszer mentegetõdzik. Mégis hitelessé teszi a mûvet, hogy az elsõ résszel ellentétben Ercilla maga is részt vesz a harcokban, életét kockáztatja, közben bámulja a hõs ellenfelet, melynek elfogott, halálra ítélt kacikái (hóhér híján) maguk akasztják fel magukat, egy araukán harcos pedig, miután mindkét kezét levágták, addig buzdítja a még ép küzdõtársakat, míg meghal. Hogy a maga által is érzett harci egyoldalúságot oldja, Ercilla két araukán nõ érzelmes történetét is elbeszéli, persze ezek tragikuma is férjük küzdelmeivel kapcsolatos. Nem egyszer az írói elhivatottságnak, meg a kifejezés nehézségeinek ábrázolása is fokozza a mû teljességét. Mindez a már másoknál bevált "octava rima"-kban, melyekbõl óriási alkotás áll össze. Vetekszik Ariosto sajátos iróniájával, Tasso mély természeti s érzelmi világával, valamint a pár évtizeddel korábbi Camoesnek a konkurens portugál hódítást célratörõen megörökítõ A lusiadák-jával, sõt ezeknél kisebb, ezért élvezhetõbb mitológiai készlettel, melyben nem ókori istenek szerepelnek, hanem például az Értelem.
    Az Araukánok könyvé-nek olvasói befogadását lehetõvé teszi Simor András hajlékony fordítása: szóképekkel, szójátékokkal, népi kifejezésekkel s a magyar nyelv ragozó lehetõségeivel élve, az eredetinél is különb rímeléssel. Kíváncsian várjuk a harmadik rész elkészülését! (Eötvös József Könyvkiadó)