GÖRBE TÜKÖR

SZABÓ LÁSZLÓ TIBOR

A zebraadó

Az egész világon gyakori eset, hogy az ország költségvetése nehézségekkel küszködik. Ez természetesen abból az altruista szándékból következik, hogy az állam többet kíván nyújtani állampolgárainak, mind amennyit beszed tõlük. A legtöbb állam tehát altruista és persze filantróp is. Mindkettõnek természetesen megvannak a határai, már legalábbis az állam költekezését illetõen.
    Az állam továbbá igazságos is. Ez elsõsorban akkor nyilvánul meg, amikor az altruizmusnak és a filantrópiának megjön a böjtje és elkezdõdik a pénzbeszedés. Az emberiség fejlõdése meghozta a pénzbeszedés egyre kifinomultabb formáit, és amikor mindezekhez az igazságosság kiteljesedése is társul, az emberek mind filantróbbakká válnak - nem is viselkedhetnek másként. De mindezek felett, sajnos, állandóan ott cikázik az ökonómia sötét felhõje. Az ökonómia, amely eredeténél fogva gonosz, nem kímél embert, országot, költségvetést. Történetünk a Jó és a Gonosz összecsapását kívánja bemutatni, egyben az állam heroikus küzdelmét az állampolgárok felemelkedéséért és az igazságos teherviselés megvalósításáért.
    Az egyik európai országban végre sikerült a népakaratnak gyõznie és a parlament szinte hektikus gyorsasággal fogadta el az egymást követõ népjóléti törvényeket. Egységesítették az adórendszert s valamennyi és minden adónemet az elért eredmény egy százalékában határozták meg. A nyugdíjkorhatárt leszállították 25 évre és törvénybe foglalták, hogy a következõ generáció minden tagja születése pillanatában kap egy számítógépet meg egy ágytálat. Ez a forradalmi lépés lehetõvé teszi, hogy az emberek egész életüket az ágyban töltsék el. Hiszen a távmunka lehetõsége óriási méretekben megnõtt, ma már egy fejlett társadalomban nem az a meghatározó, hogy hány kazánkovács dolgozik a lerobbant gyárakban, hanem az, hogy mennyire komputerizált a társadalom. Már az ötéves gyerek is tudja, hogy az egy fõre esõ komputerek száma mennyivel nagyobb, mint pl. 1910-ben volt. A szakmunkások helyét átvették a szerelõ-managerek, valamennyi állampolgárnak bankszámlája van, értékpapírjait rendszeresen forgatja, részvénytulajdonos. Nap mint nap új banki termékek jelennek meg, mint pl. a kizsákmányolási részesedési arányt biztosító értékpapír. Az emberek döntõ többsége már ebbõl élt. A jóléti intézkedések sorára végül az tette fel a koronát, amikor a kormány ingyenessé tette a sört, majd fokozatosan az összes szeszesitalt.
    Az állampolgárok jóléte az intézkedéseknek köszönhetõen szédületes iramban gyarapodott, ám ekkor megindult a Gonosz ellentámadása. Az emberek nem nagyon értették, hogy ki a Gonosz, vagy mi, de lelkesen elítélték és büszkék voltak rá, hogy az õ országukban milyen magas az életszínvonal, és természetesen egyetértettek a Gonosz elleni harccal.
    Mivel az államnak nem voltak lehetõségei, hogy külsõ erõforrásokból finanszírozza a rohamosan romló költségvetést, az egyensúlyhoz szükséges bevételeket kénytelen volt állampolgáraitól beszedni. Elsõ lépésként bevezették a hídpénzt, hiszen ez mindig is létezett a korábbi idõkben. Tulajdonképpen felesleges luxus, hogy állandóan ide-oda utazgassunk a folyó két partja között. Lehet a folyó hosszában is utazni. Az állampolgárok tudomásul vették a megszorítást, a hidak forgalma másfél százalékkal visszaesett, ami azt is lehetõvé tette, hogy a hídrekonstrukcióra csak késõbb kerüljön sor. A Közlekedési Minisztérium matematikusai kiszámították, hogy száz év elteltével három hónappal késõbb kell lezárni az akkor rekonstrukcióra megérett hidakat, ami magától értetõdõvé teszi, hogy ezer év távlatában hidanként két és fél évet nyerhet ezzel a társadalom.
    A hídpénzekbõl származó tetemes bevétel nem hozott azonban annyit, hogy a költségvetés egyensúlyba került volna. Ezért a topmanagerekbõl álló team a Gazdasági Minisztériumban nagyjelentõségû ötlettel rukkolt ki: meg kell adóztatni a zebrán való átkelést. Persze, messzemutató viták zajlottak arról, hogy az autósoknak vagy pedig a gyalogosoknak kell-e fizetni a zebradíjat. A döntés csakis az lehetett - az igazságosság és az egyenlõ teherviselés elveinek a figyelembevételével - hogy mindenkinek fizetnie kell.
    A bajok itt kezdõdtek. Egyrészt túl sok embert érintett a zebrán való átkelés és a Gonosz elleni harccal is elég nehezen volt összekapcsolható. Másrészt rögtön megkezdõdtek a zebraadó elkerülésének, sõt kijátszásának machinációi is. A pártok éjszakába nyúló vitákban fejtették ki álláspontjukat, amely elsõsorban a kedvezmények jogosultsága körül forgott. Figyelembe vették egy-egy zebra hosszúságát és szélességét is - természetesen ennek tudományos alátámasztására zebrakatasztert kellett felállítani, amely csak úgy vált lehetségessé, hogy minden párt állami támogatását megemelték. Magától értetõdõen minden párt saját zebrakataszterrel rendelkezett, és a kataszterek között olykor elég jelentõs eltérés mutatkozott. Ennek kiküszöbölésére tervbe vették egy központi kataszter elkészítését is, amelynek költségeit külön adóval kívánták biztosítani.
    A nagyarányú zebraadó-elkerülési mutató következtében az állampolgárokat arra kötelezték, hogy az adózás érdekében infravörös sugárzásra érzékeny kesztyûket húzzanak fel, ha valamely zebrán akarnak átkelni. Ez ugyan hozott némi eredményt, de még mindig számos állampolgár próbálta elkerülni az adózást. A legkülönbözõbb orcátlan trükköket eszelték ki. Volt, aki a két fülére húzta fel a kesztyût, az ellenõröknek pedig játszotta a szórakozottat, holott a piszkos trükk arra ment ki, hogy az ellenõrzõ automata - amely kézmagasságban volt - ne regisztrálja az átkelõt, és így ne vonjon le egyetlen petákot sem a kesztyûbe beépített chip adatbázisának megfelelõ aktivizálásával. Holott a leolvasó automaták beszerzése milliárdos költségekbe verte az állami költségvetést.
    Csakhamar a Gazdasági Minisztérium javaslatára, törvényt fogadott el a parlament: a zebraadó-fizetõ chipeket be kell operálni a bõr alá és olyan visszajelzõ rendszerrel ellátni, amely bármilyen ruhán keresztül is mûködõképes. A liberálisok ugyan tiltakoztak egy darabig a rendszabály ellen, de azután lobby-érdekekbõl teljesen elhalkultak.
    A rendszer egyre jobban mûködött, a gond csak az volt, hogy rendkívül beruházás-igényessé vált. Automaták felállítása minden egyes zebránál, a kezelõ-kiértékelõ-karbantartó személyzet biztosítása egyre több munkaerõt kívánt meg, miközben persze a kedvezményezettek száma is igencsak növekedett.
    Az új rendszer (közben bevezették a lakáson belüli küszöbátlépési adót is) harmadik évfordulóján az állami költségvetés hiánya a bázisévhez viszonyítva megháromszorozódott. A kormány elõterjesztette a jóléti állam teljes megszüntetésérõl szóló törvényjavaslatát, amelyet a parlament egyhangúlag elfogadott. A társadalom jövõjére vonatkozó nagyszabású tervek mindazonáltal megmaradtak, bár az Egy újszülött, Egy ágytál, Egy számítógép-programból a számítógépet kivették.
 


 
 


 

FAKULÓ FOTOGRÁFIÁK

MOLNÁR GÉZA

Zsuka

Szigligeten ismerkedtünk meg személyesen, ott barátkoztam össze Dénes Zsófiával és élettársával, Szalatnyay József festõmûvésszel, kit mindenki általánosan Szepinek hívott, amiként Dénes Zsófiát Zsukának szólították ismerõsök és barátok egyaránt.
    Szigliget, az Írói Alkotóház azért is nevezetes intézmény volt Zsuka számára, mert szorosan kapcsolódott Bölöni György életmûvéhez.
    Az illetékes állami szervek az ötvenes évek elején két szigligeti kastélyt ajánlottak fel könyvjóváírással az Irodalmi Alapnak, válasszanak: melyik volna alkalmas irodalmi alkotóháznak? Az Irodalmi Alap elnöke Bölöni György és Veres Péter, az Írószövetség elnöke együtt mentek Szigligetre (talán velük volt Földeák János is, Bölöni helyettese az Alapnál). Bölöni Párizsból hozott kisautóján utaztak, melyet Bölöni vezetett istenkísértõ gyakorlatlansággal és magabiztossággal. Az autó hol az út jobboldalán, hol baloldalán, hol közepén haladt, mert Gyuri bácsi fél kézzel fogta a kormányt, másik kezével szenvedélyesen gesztikulált, hadonászott, tekintetét gyakran Veres Péterre függesztve - mindezek ellenére szerencsésen megérkeztek Szigligetre, ahol is gróf Eszterházi Pál kastélyát választották. A döntésbe belejátszott a kastélyhoz tartozó hatalmas, gyönyörû õspark is, melynek sétaútjain már látni vélték az alkotásban megfáradt s itt inspirációt merítõ írókat.
    Nagyszabású átalakító s berendezõ munkálatok után vehették birtokba az írók ezt a pompás alkotóházat, melynek személyzete is gonddal, sok kedvességgel segítette az írók munkálkodását. (Bölöni emlékét bronz mellszobor õrzi a park egy sétaútján.) Télidõben, különösen az öregek közül sokan fészkelték be magukat Szigligetbe, hogy meneküljenek a lakás fenntartásának, fûtésének gondjaitól, szabaduljanak a fõzéstõl, bevásárlástól, egyáltalán a barátságtalan, rossz levegõjû, locspocsos pesti téltõl, náthától, influenza-járványoktól. Ilyen meggondolásokból járt oda Dénes Zsófia is, ki megismerkedésünk idején, a hatvanas években már túl volt a hetedik ikszen, s minden alkalommal vele jött Szalatnyay Szepi is, ki ugyan jó harminc évvel volt fiatalabb nála, de még valódi szerelmet demonstrálva töltötték együtt, egy szobában az alkotóházi heteket, hónapokat. Néha én is a feleségemmel vonultam le írni; Zsuka gyakran invitált be minket délutáni feketére, hosszú-hosszú érdekes beszélgetésekre. Ilyenkor kikerülhetetlenül szóba került az eljegyzés és a meghiúsult házasság története Ady Endrével, jóllehet ezt a históriát Zsuka könyveibõl már mindenki ismerte, de más volt az írás, a holt betû, s más volt Zsuka szájából, szenvedélytõl fûtött szavaival hallani azokat a csodálatos, felejthetetlen eseményeket, érzelmeket, amelyek kettõjük között szövõdtek.
    - Anyám özvegyen maradva, meg karakterénél fogva is, teljhatalmú ura és intézõje volt életem irányításának, sorsom alakításának. A leghatározottabban megtiltotta, hogy Adyval, akár társaságban is találkozzam. Az egy részeges, erkölcstelen, züllött, beteg ember, a lányom még közelében sem lehet - mondta. Akkor már volt egy kérõm, egy török orvos, aki diplomata is volt, õt tekintette anyám megfelelõ férjnek. De bennem csak Ady égett és lángolt. Eljegyeztük egymást és bejelentkeztünk házasságkötésre a fõvárosi hivatalban. Titokban akartuk tartani, kértük a magasrangú úr diszkrécióját. Ám õ egy társasági vacsorán kibeszélte a nagy szenzációt, Dénes Zsófia és Ady Endre készülõ házasságát. A hír anyámhoz is eljutott. Akkor azt mondta, õvele házasságkötésre ebbõl a szobából ki nem mehetsz. Ha mégis elindulsz, lefekszem a küszöbre, és csak a testemen át. Ady nagyon gyorsan elvette Boncza Bertát, barátok maradtunk továbbra is, én hozzámentem a török kérõmhöz.
    - Drága Zsuka, ne izgassa így fel magát, hisz mindezeket megírta abban a csodálatos könyvében, az Élet helyett órákban, amit Móricz Zsigmond is olyan szívbõl jövõ forró szavakkal üdvözölt 1935-ben, amikor az elsõ kiadás megjelent - csitítottam, mert Zsuka még most is tûzben volt, féltem, hogy valami baja esik.
    Késõbb, más alkalommal visszatértem az Élet helyett órákra.
    - Tudja, Zsuka, az magának a legjobb könyve - mondtam. - Igazi nagy könyv, írói remeklés. Nemcsak az önmagáról írt lélekrajza, nemcsak az Ady-portré miatt, de azt hiszem, a néhány oldalon felvázolt Léda-alak okán is. Én ebbõl értettem meg igazán ezt a különös, nagyvilági nõt. Léda emésztõ gyûlöletét mindenki iránt, akinek, akár a késõbbi években is valami köze volt Adyhoz. Mert Adytól õ sem tudott szabadulni egy életen át.
    Mindegyik beszélgetésünkbõl valami emlék maradt Zsuka nyomán. Egyszer elmondta, hogy a Nyugat szerkesztõségében Osvát Ernõ letérdelt eléje, két karjával átfogta a térdét, úgy kérte, hogy legyen a felesége.
    - Lenéztem rá s láttam, milyen korpás a haja. Akkor azt mondtam magamban: én ilyen korpásfejû emberhez nem megyek feleségül…
    Mostanában az Új Magyar Irodalmi Lexikont bogarászgatván, találtam adatot arról, hogy Dénes Zsófia 1918-ban Szabó Ervin révén részt vett a forradalmi propagandamunkában. Feleségem történész, egyik ismerõsétõl ajándékba kapta a Vörös Újság kemény táblákba kötött évfolyamát, az 1919-es Tanácsköztársaság történetét. A foszladozó megsárgult lapokat olvasgattam s a párthírek rovatában néhány sort találtam arról, hogy egy kerületi alapszervben Dénes Zsófia újságírónõ tart szemináriumi elõadást.
    Zsuka tehát Ady halála után is hû maradt a progresszióhoz.
    Szigligeten, az Alkotóház irodáján könyvelgetõ Zsuzsika megkérdezte tõlem: - Ugye, a Zsuka néni csak egy "ápizód" volt az Ady Endre életében?
    Igen, bizonyosan így volt. De Ady Endre Dénes Zsófia egész életét meghatározó, betöltõ, forró és eleven élmény maradt. Mondhatni, foggal-körömmel védte szerelmük, jegyességük, készülõ házasságuk történetét, hitelét, Ady költõi-politikai nagyságát. Ez volt életének megtartó ereje, hosszú-hosszú évtizedeken át.
    Egyszer készültem fel Pestre, Szepi ajánlkozott, jönne õ is az autómon. Indulás elõtt bementem érte Zsukához, Szepi némi zavarral kiküldött, mondván, ha más is jelen van, nem tud illõ módon elköszönni Zsukától. "Illõ módon" az akkor már nyolcvanéves asszonytól…
    Pesten gyakran jöttek Zsukától levelek. Újságolta nagy örömmel, végre kapott egy gyönyörû lakást a Várban, szemben a Nagy Boldogasszony-templommal, invitált, menjünk kávéra, beszélgetésre.
    Valóban pompás kilátás nyílt az elsõ emeletrõl, a tágas nappaliból, amely Szepinek a festõmûhelye is volt. Az öltözködõ-asztalon több tucat rúzs sorakozott, Zsuka észrevette feleségem csodálkozó pillantását. Mosolyogva mondta: - Itt a nappaliban a színek változnak. Más a megvilágítás reggel, más délután vagy az alkonyi órákban. Ha valaki festõ felesége, ügyelnie kell a színekre…
    Hihetetlen életerõ volt ebben az asszonyban. Százkét éves korában halt meg, 1987. január 21-én.
 


 


 

ZENE

RUDNAI GÁBOR

A zeneszerzõ, a költõ és a légió

Tamássy Zdenkóról

1987. június 8-án, 66 éves korában elhunyt Tamássy Zdenko Erkel-díjas zeneszerzõ. Rutinmûtétre készült, mely után egy hét múlva otthon lehet. Maga az operáció sikerült is, de mikor a kórterembe visszatolták, megállt a szíve. Tizenkilenc éve ismertem.
    Régóta tervezte verseim megzenésítését, Hívogató címmel komponált volna dalciklust. A határidõs feladatok szorításában egyre csak halogatta, szabadidõre várva. Tulajdonképpen mindnyájunkban él egy kép nyugdíjas éveinkrõl vagy egyszerûen arról, mihez kezdenénk, ha rangsorolhatnánk teendõinket. Én például aligha sejthettem, hogy megérem ugyan a nyugdíjas kort, de minden percét megkeseríti a rák.
    Klasszikusokon nevelkedtem, hála énektanáromnak, Záborszky Józsefnek, aki egyben az István Gimnázium európai hírû zenekarának alapító karmestere is volt. Kötelezõ volt bérletet vásárolnunk a hétvégi ismeretterjesztõ zenetörténeti koncertsorozatra (Danuvia Gorkij Mûvelõdési Háza, Angol utca) és jegyet a zeneakadémiai gálára. A vasárnap reggeli korai felkelés miatt kezdetben morogtam, de két-három elõadás után ez megváltozott, élveztem a zenét és a hozzá fûzött magyarázatot. Az elsõ tanév után nyáron szabadtéri színpadot építettünk Zebegényben, földmunkát végeztünk. Jutalmunk az volt, hogy esténként a negyedikes Rozsos István, aki késõbb operaénekes lett, elénekelte nekünk példaképe, Mario Lanza teljes repertoárját.
    A következõ ízlésformáló irányzat a beat-zene volt. Leszerelés után, de még az egyetem elõtt egy hónapig dolgoztam az AGROKER mezõgazdasági vállalatnál, telexeztem és irodaszereket vásároltam. Kollégám volt egy hasonló korú és beosztású fiatalember, élsportoló, országos futóbajnok, a Szféra nevû beat-zenekar billentyûse, zeneszerzõje, aki angol vakszövegeket írt szerzeményeihez, nem lévén magyar szövegírója. A beat-zene hõskora volt ez, publikáló költõként egyáltalán nem éreztem rangon alulinak, hogy dalszövegeket írjak. A dalokat egy-két héten belül viszonthallottam a zenekar fellépésein. Barátom vitt el a Boschba is, Illésék klubjába, az akkori újdonság a Nyári mese volt.
    Dalainkat a zeneszerzõ - a bírálati díj befizetése mellett - elküldte az Országos Sanzon- és Táncdalbizottságának, rendre meg is kapta az elutasító választ. Fordulat csak akkor következett be, amikor a szójátékokra épülõ Mars-rakétát és Halmérgezést látták: elvetették a zenét, de ötletességéért megdicsérték a szöveget. Ugyanez ismétlõdött az operaáriára emlékeztetõ Belzebub esetében, kiegészítve egy lábjegyzettel: a szövegíró keresse meg Romhányi Józsefet a rádióban! Csak fél év múlva olvashattam el a levelet, a zeneszerzõ addig titkolta.
    Romhányi József barátságosan fogadott, utódját, felfedezettjét látta bennem. Megígérte, egy hónapon belül munkát szerez. Nemsokára ott ültünk együtt a Pagodában: Romhányi József, Tamássy Zdenko, Ruitner Sándor, Semsei Jenõ és én. Elõttünk a Barbara tejbár címû új zenés rádiójáték Semsei Jenõ által írt szövegkönyve, Rejtõ Jenõ kisregényének (A detektív, a cowboy és a légió) rádióváltozata. A többiek kívánságára áthelyezte a történetet Budapestre, a keretjátékban maga Rejtõ Jenõ is megjelenik.
    Tamássy Zdenko felajánlotta, hogy a forgatókönyv alapján írjam meg a verseket, õ majd utólag komponálja meg a zenét. Szabadjára engedhettem a fantáziámat, nem korlátozott semmi. A Sanzonbizottság tagjaként õ is emlékezett dalszövegeimre, megbízott bennem. Ruitner Sándor viszont ragaszkodott ahhoz, hogy a szövegeket folyamatosan megküldjem neki is.
    Zdenko mindössze kétszer hívott munkamegbeszélésre a lakására, minimális változtatásokat javasolt, melyeket a zene tett szükségessé. Jó hangulatban dolgoztunk, amit csak fokoztak a kiváló melegszendvicsek és az akkoriban még ritkaságszámba menõ külföldi orange juice konzervek.
    Rejtõ Jenõ egyébként ugyancsak istvános diák volt egykor, de a hatvanas években még nem dicsekedtek vele, mellszobra sem volt, inkább Illés Bélával büszkélkedtek.
    A stúdiófelvételek 1968 novemberében készültek, ezalatt én a László Kórházban feküdtem mononukleózissal. A rádiópremier 1969. január 1-jén este zajlott le, parádés szereposztásban: Bárdy György, Csákányi László, Kibédy Ervin, Major Tamás, Domján Edit, Rajz János, Buss Gyula és mások.
    Ma már megdöbbentõ hallani Domján Edit egyik dalát: "Hinni kell az élet értelmében, / A halálos búcsúlevél szégyen."
    Rajz János adja elõ A légiós regény címû dalt, s amint késõbb Zdenko egy emlékmûsorban elmondta, valószínûleg ez Rajz egyetlen megmaradt zenei felvétele. Igazi brechti song kerekedett belõle: a színész a strófákat aláfestõ zenére szavalja, csak a refrént énekli. Hanghatások révén különbözõ halálnemek jelennek meg: géppisztolysorozat, akasztás, megfojtás.
    A rádiópremier egyéves évfordulóján megleptem Zdenkót egy "Barbara tejbár" feliratú, egygyertyás tortával. Édesapám, aki cukrászkönyvei által lett az egyik legismertebb szakíró, maga tervezte és kiviteleztette a nagy kerek Lúdláb-tortát. Zdenko ezt nagyra értékelte, mert igazi ínyenc volt.
    Szép, de üres címmel sanzonszöveget írtam, amelyet Zdenko megzenésített. Egy fiatal színésszel fel is vették, de a rádió átvételi bizottsága nem fogadta el. Más elõadót kellett keresnünk, én a legnépszerûbb táncdalénekest javasoltam. De ki hívja fel a másikat? A zeneszerzõ az énekest vagy fordítva? Hiúsági kérdést csináltak belõle, aztán az énekes tragikus halála lezárta a vitát.
    Ljubljana vagy Zágráb? 1980-ban választanom kellett volna két új egyetemi lektori állás közül, melyeket a minisztérium felkínált. Zdenko tanácsát kértem, s õ lelkesen ajánlotta Ljubljanát, ahol a Ljubljanai Rádió meghívására többször is járt. Végül mégis egy harmadik város, Prága mellett döntöttem, mert Prágát ismertem, és ott a lektornak saját lakást is biztosítottak.
    Zdenko révén ismertem meg Gyöngy Pált, akivel három közös szerzeményünk volt.
    1982-ben alakította meg az R-Go együttest Szikora Róbert. A híradásokból értesültem, hogy szokatlan jelmezt választottak, beöltöztek idegenlégiós egyenruhába. Így támadt az az ötletem: adjuk oda nekik A légiós regény címû dalunkat. Kikértem Zdenko véleményét, tömören válaszolt: "Nem vagyunk egy súlycsoportban!"


 
RUDNAI GÁBOR - TAMÁSSY ZDENKO

A légiós regény

(Song a "Barbara tejbár" címû zenés rádiójátékhoz)

A légió durva katonai csapat,
minden katonája kezéhez vér tapad.
Vállalták a sivatagi menetet,
elõre felvették az utolsó kenetet.
Ezer veszély közt is fõ a fegyelem,
mindenáron gyõzni kell, nincs kegyelem.
A légió védi a kultúrát,
nem sajnál egy nagy gyalogtúrát.
A légió harcban az élcsapat,
ellensége a fûbe harap.
De mivel kenyere: kinyírni könyörtelen,
ahol már járt egyszer, ott többé fû nem terem.
 

De azért az összkép mégsem ilyen negatív,
regényalakokból nem hiányozhat a szív.
Szeretik az whiskyt és a kártyát,
mindig a gyengébb nemnek fogják pártját.
Nehogy bárki jóhírüket rontsa:
nem gyilkolnak önként, csak parancsra.
A légió védi a kultúrát,
nem sajnál egy nagy gyalogtúrát.
A légió harcban az élcsapat,
ellensége a fûbe harap.
De mivel kenyere: kinyírni könyörtelen,
ahol már járt egyszer, ott többé fû nem terem.

A fõhõs fiatalos, délceg,
nem veti meg a jó tréfát, élcet.
Természetes, hogy mindig csak gyõz,-
anélkül nem is lehetne hõs.
Gondtalan ifjú vagy lefokozott tiszt,
csinos és karcsú,
megnyerõ arcú,
illemtudó és a zsebkendõje batiszt.
A légió védi a kultúrát,
nem sajnál egy nagy gyalogtúrát.
A légió harcban az élcsapat,
ellensége a fûbe harap.
De mivel kenyere: kinyírni könyörtelen,
ahol már járt egyszer, ott többé fû nem terem.

Kezdõ színhely egy ócska,
füstös kantin vagy kocsma,
magas, markos, marcona
katona
terrorizálja a lebuj
asztal mögé lebujt
begyulladt vendégeit,
de itt
rendet teremt a hõs,
ki síkra száll a köz
érdekében,
így lesz újra édes éden
az odú,
mert itt is jól bevált adú
ez a potom
harminc pofon,
ami után
ezt a bután
elbambult behemót
daliát fenemód
finoman kezeli,
fintorgó orral,
finnyás mosollyal,
nem is nagyon,
félig agyon-
veri.
Nem volt kedve éhgyomorra ölni,
helyreül s elõkerül a kölni,
nem érheti gáncs,
hogy nem elegáns,
hogy nem tudja, milyen most a divat,
õ igazi gentleman,
ez a buli is lement,
köhint egyet, aztán pincért hivat.
A légió védi a kultúrát,
nem sajnál egy nagy gyalogtúrát.
A légió harcban az élcsapat,
ellensége a fûbe harap.
De mivel kenyere: kinyírni könyörtelen,
ahol már járt egyszer, ott többé fû nem terem.

A Szahara nagyon meleg terep,
itt napozik ruhástul a sereg.
Egzotikumot se kérjen számon:
olykor mindent elsöpör a számum.
Sikeres volt: mire szertefoszlott,
harcedzettebb lett a menetoszlop.
A menetoszlop nem megy, csak vánszorog,
szomjúságtól tikkadt minden torok.
Egy-egy halott, de ez csak az elsõ fázis,
fel a fejjel, közeledik az oázis.
De mire meglátnák az elsõ pálmát,
alusszák mind a hazugok álmát.
A légió védi a kultúrát,
nem sajnál egy nagy gyalogtúrát.
A légió harcban az élcsapat,
ellensége a fûbe harap.
De mivel kenyere: kinyírni könyörtelen,
ahol már járt egyszer, ott többé fû nem terem.
 


 
 

FOTÓMÛVÉSZET

SZARKA KLÁRA

Világraszólót alkotott

Tabák Lajos búcsúztatása*
* Elhangzott T. L. sírjánál 2007. december 6-án, Szolnokon

Olyan embertõl búcsúzunk ma 104. évében itt, Szolnokon, aki világraszólót alkotott. Az a fotómûvészeti világ, amelyet az ifjú Tabák Lajos életre keltett kamerája fényérzékeny lemezén - ennek a városnak az utcáit járva több mint nyolc évtizede - a nagyvilág talán legeredetibb, legizgalmasabb és legõszintébb fotómûvészeti irányzatának élvonalához tartozott.
    Az 1920-as évek közepén fiatal tisztviselõként a város szegényebb fertályán fotózott a szabad idejében. Kétségkívül politikai szándék is vezérelte, a vesztesekért akart volna tenni valamit, tarthatatlan és egyre nehezedõ helyzetükre akarta felhívni a figyelmet. S meg akarta mutatni a dolgozó embert, a nehéz fizikai munkát végzõk erejét, helytállását, meg azt a szépséget, ami a munkálkodó ember lendületes gesztusaiban felcsillog. Ám soha egyetlen pillanatra sem választotta külön a mûvészi szándékot attól a társadalmi felelõsségtõl, amit a világ sorsáért érzett. Tudta, hogy a jó szándék, a lelkesedés s akár az igaz hit is nagyon kevés ahhoz, hogy valaki érvényeset, hatásosat és maradandót alkosson a mûvészetben. A mûvészet lényege ugyanis legalább annyira a hogyanban rejlik, mint a puszta témában, abban, hogy mit is kívánunk mondani, mutatni. S Tabák Lajos olyan mûvészi kifejezésmódot teremtett teljesen önállóan, iskoláktól, trendektõl és mesterektõl függetlenül, amelyikkel egyszerre volt képes társadalmi és mûvészi igazságot kifejezni örök érvényû felvételein.
    Pedig az ifjú Tabák Lajos, a gyermekkorától lelkesen fényképezõ amatõr sohasem tanulta a fotózást. Teljesen egyedül tapasztalta ki a mesterséget és határozta el, hogy a masináját a valóság sajátos megörökítésére fogja használni. Hosszú ideig magányosan dolgozott, legalábbis õ úgy hitte. Akkor még nem volt fogalma arról, hogy Európa és Amerika számos városában hozzá hasonló céllal és elszántsággal sokan kezdtek akkoriban hasonló munkába. Magányos amatõrként ugyan, de Tabák már elsõ képeivel szuverén módon belekapcsolódott abba a nagy politikai, szellemi és mûvészeti irányzatrendszerbe, amelyik a mûvészeti avantgárd kiteljesedését és a fényképészet formanyelvi és tartalmi megújulását hozta az elsõ világháború után.
    Tabák Lajos is, ahogyan mûvésztársai világszerte, megújulást akart minden módon. Nemcsak mást, de máshogyan is akart fényképezni. Szinte az elsõ pillanattól fogva nem szokványosan fotózott. Tudatosan, átgondoltan komponált. Hatásos képeket akart készíteni. Ám soha nem hozzátenni akart a valósághoz, hanem kiemelni, hangsúlyozni, "ráerõsíteni" a látványra. Mûvészi eszközökkel akarta hangsúlyozni azt, amit fontosnak gondolt, vagyis igazi expresszionista volt, ha mindenáron be akarjuk sorolni mûvészetét valahová. Örömmel tapasztalta meg a húszas években, hogy a magyar avantgárd vezérében, Kassák Lajosban és a körötte gyülekezõ mûvészekben szellemi társakra talált itthon is. Kassák egész élete során figyelemmel kísérte és nagyra értékelte mûvészetét. S Tabák azon kevesek közé tartozott, akik 1945 elõtt, majd utána is kiálltak a semmilyen rendszer kedvencének nem számító avantgárd pápa mellett.
    Tabák Lajos egyébként még a merészek nem túl széles hazai mûvészcsoportjában is talán a legmerészebbnek és következetesebbnek mondható. Nem véletlen, hogy a jobb hazai lapok, majd az osztrák, német, holland és francia sajtó is rendre képeket várt és közölt tõle. S ez a szolid tisztviselõ, amúgy aktív baloldali ember az 1930-as években, sõt még a 40-es évek elején is telefényképezte az európai sajtót. Nem volt még mobiltelefon és Internet, s õ mégis mindent tudott arról, ami fontos és új volt a mûvészetben, s akik fontosak voltak és újat alkottak világszerte, szinte mind tudtak a szolnoki Tabák Lajosról.
    S hogy képei erejét mennyire megérezték azok is, akiket éppen ostorozni kívánt a mûveivel, jól bizonyítja az a tény, hogy az általa szervezett fotótárlatot 1932-ben betiltották itt, Szolnokon. Mint helyi fõkolompost, Tabákot mesterével, Kassákkal együtt fogdába hurcolták, s ami ennél jóval nagyobb tragédia volt, mûveit elkobozták s megsemmisítették. Aztán, az életmûnek azt a részét, amelyik ezután keletkezett, szétszórta, megsemmisítette a második világháború pusztító vihara. Üldöztetés, munkaszolgálat, több év hadifogság, szörnyû, csaknem halállal végzõdõ betegség, szétzilálódott családi élet; felsorolni is torokszorító mindazt, amit az élet rámért az addig sem könnyû sorsú férfira.
    Van-e, aki nemcsak feláll és újrakezdi az életet innen, hanem újra csak másokon igyekszik segíteni, a világ jobbításán próbál a maga módján munkálkodni? Van. Úgy hívták: Tabák Lajos. Gazdasági szakemberként az ipar újjászervezésében, lelkes fotográfusként a fényképész közélet megindításában vállalt önzetlen szerepet. Járta a vidéket, szervezett és tanított. 1956-ban az elsõk között lépett be a Magyar Fotómûvészek Szövetségébe, és évtizedekig nem múlhatott el nélküle fontos kiállítás megnyitó vagy szakmai konferencia. Hogy azt a pár pengõt is megtakarítsa, huszonéves korában gyakran biciklivel tette meg az utat Szolnok és Budapest között, hiszen a Centrál kávéházban Kassák várta. Jóval túl volt már a kilencvenen, amikor kis fekete aktatáskájával a hóna alatt rendre végigutazta a Szolnok-Budapest viszonylatot, hogy a Nyugati pályaudvartól elsétáljon a Szövetség valamelyik rendezvényére. Ha nem látom, tán el sem hiszem.
    Volt arra is ereje, hogy összegyûjtse szétzilált életmûvének fellelhetõ cserepeit, s hetven-nyolcvan évesen aktív kiállítómûvészként jelenjen meg újra a honi fotográfiai életben. Képei múzeumokban, albumokban és tankönyvekben sorjáznak, élete s mûvészetének jelentõsége lexikonok lapjain és monográfiák oldalain õrzõdik meg.
    Én is õrzök egy képet magamban. A már kissé hajlott hátú, mosolygó Tabák Lajos alakjáét, ahogyan udvarias házigazdaként a kapuig kísér. Nem fogja persze a lépcsõkorlátot az emeletrõl lefelé haladva, szigorúan középen lépked, s aztán hosszan integet a kapuból télvíz idején is hajadonfõtt, amíg el nem kanyarodunk. De szívesen kiabálnék megint az autóból kihajolva: menjen már be, Lajos bácsi, meg ne fázzon! De az én emlékképemen, persze, csak mosolyogna és integetne tovább, ahogy mindig is szokott.
    Hiszem, hogy nemcsak az én emlékképemen, hanem még jó néhányunkén él tovább ilyen elevenen Tabák Lajos.
 
 

Tabák Lajos: Trágyadombon (1932)
 
 

KÉPZÕMÛVÉSZET

KÁLLAI ERNÕ

Kassák Lajos képarchitektúrája

Minden kollektív mûvészetnek két pólusa van. Az egyik testek ábrázolásának készségével tárul szét, hogy a világot magába foglalhassa. A másikban a társadalmi és szellemi közösséget teremtõ akarat állít önmagának önmagából emléket.
    Amaz bizonyos mértékig tárgyhoz kötött realisztikus szemlélet, emez térré, testté vált tiszta szellem és etika: tárgy nélküli forma.
    Mivel pedig a kollektív szellem törvényt és logikát jelent, a kollektív forma mindig a tagozatok végsõkig kötött rendjén épül.
    Architektúrát emel ott is, ahol képet fest, vagy szobrot farag.
    […] Kassák Lajos kollektív embert hirdetõ metszeteivel szemben sokan fogják emlegetni még a forradalom ifjúsága körébõl is az ábrázolás hiányát és vele azt a sajnálatos körülményt, hogy ezek a metszetek nem közérthetõek. Bizonyos, hogy Kassák Lajos függõleges, vízszintes és diagonális erõvonalakból, síkokból és ívelésekbõl tagozódó szerkezeteit nem lehet a közvetlen politikai izgatás céljaira használni. De ez az egyetlen mínusz, ami a tömegek számára való érthetetlenség következtében terheli õket. Mert a proletariátusnak közérthetõ, kivált pedig az új realizmus módjára végzett ábrázolás ma csak a politikai és gazdasági kétszerkettõ illusztrálása lehet. Ez a realizmus pedig, hacsak nem éri be a polgári társadalom és mûvelõdés többé-kevésbé dadaista kritikájával (a régi George Grosz értelmében), múlhatatlanul ellentétbe kerül a legszerényebb konstruktív kísérlettel is. (Az új George Grosz!) Konstrukció nélkül pedig nem lehet a jövõ ember és társadalom pozitívumainak képét nyújtani. Nem is szólva arról, hogy a térnek az illuzionista távlaton alapuló sarokba szorításából és rövidülésébõl ki-ki csak a maga féltett részletjussának a korlátolt morálját és filozófiáját olvashatja.
    Ám ha a realizmus által nyilvánítható igazságok ezerszer elkerülhetetlen lépcsõfokai is a társadalmi forradalomnak, mégsem teszik a kollektív ember alfáját és ómegáját.
    Kassák képarchitektúrájában a kollektív civilizáció emberisége nyilvánul meg szigorú hatalommal. Fékevesztett egyéni indulatok mai káosza fölött egyszerû tiszta tér- és formaviszonylatok tartják magasan a jövõt.
    Ennek a hitnek és akaratnak a fatalizmusa fölöslegessé tesz minden kérdést, mely a tárgyszemlélet hiányának okát kutatná. A tárgynélküliség itt nem világ elõl való futást, nem romantikát jelent; még kevésbé misztikus testen-túlvalóságot, hanem egy kérlelhetetlen forradalmi akarat új törvény- és életszabását.
    Legsûrítettebb és legegyszerûbb formába redukált cselekvõ mûvészet ez: TETT. Teremtés, mely az eljövendõ közösség határköveit, diadalmas elõrejelzéseit cövekeli a végtelen és alaktalan térbe. Kereteket állít az új tárgyak és tartalmak vajúdó, kollektív sokasága számára.
    Nem törõdik a részletekkel, a végsõ egy igazság relativitások adta fény-, szín- és formatörekvéseivel. Ezért nem ábrázol embert, proletárt, kapitalistát, vagy amit még kívánni találhatna a politikai közérthetõség realizmusa. Ezért konstruál. De szerkezeteiben a tárgyi szemléletek ezer lehetõsége kínálkozik a jövõre nézve, és a jövõ legkézzelfoghatóbb realizmusa sem lehet más, mint egy önmagában is architektúrához jutott kollektív valóságnak a formába sugárzása.
 


 

VOX HUMANA

BARANYI FERENC

Sós László köszöntése*
* Elhangzott 2007. szeptember 10-én, a Nemzeti Galériában, a So-Ky retrospektív kiállítás megnyitóján.

Sós Laci ma nyolcvanöt éves. Én mintegy 25 éve ismerem. A Zrínyi Miklós Irodalmi és Mûvészeti Társaság elnökségében kerültünk egymás mellé. Ez a társaság baloldali mûvészek gyülekezete volt, tehát Laci eleve eszmetársam kellett legyen, amikor megismerkedtünk. Aztán tagtársam lett, ugye, a Zrínyi Társaságban, késõbb bajtársam, amikor a baloldal nehéz helyzetbe került, ezután pedig megalakultunk mi, a József Attila Mûvészeti Centrum Alapítvány, amely munkatársakká is tett bennünket. S mindezekkel párhuzamosan szépen, csöndben, szinte "suba alatt" mûvésztársamból barátommá lett, ma pedig immár a testvéremnek mondom õt, annyira megszerettem. Több okból. Egyrészt a mûvészetéért szeretem, azokért az alkotásokért, amelyekkel a Sós László - Kemény Éva páros a vizuális kommunikáció csaknem minden területén jelentkezett, mindig jó ügyek mellett mozgósítva, azaz - Petõfi kifejezésével élve - elsõsorban "használni s nem ragyogni" akarván.
    Szeretem õt azért a tevékeny életért, amely tetemesen meghosszabbította az ifjúságát. Tizenöt évvel idõsebb nálam, de munkabírását, lendületét tekintve õ a fiatalabb. Hozzám mindig az apostolok lován vágtat fel a harmadik emeletre - s lefele is ugyanúgy. Egyszer, egy megbeszélés után együtt indultunk tõlem valahová. Megkértem, hogy az én elõrehaladott koromra való tekintettel kivételesen vegye õ is igénybe a liftet.
    Fõleg azt szeretem benne, hogy elsõsorban nem a jutalomért teszi, amit tesz, hanem az élni-segítés tiszta szándékával. A baloldali alkotó mindig csak magában bízhatott "elejitõl fogva": A Horthy-rendszerben nem számíthatott sok babérra, a Rákosi-rendszer csúfot ûzött belõle, a Kádár-éra "aczélos" kultúrpolitikája is leginkább a zsigerbõl fanyalgóknak hízelgett, "pénzt, paripát, fegyvert" elsõsorban nekik juttatván, hátha elérkeznek egyszer a máig leghumánusabb eszmerendszer tételeinek legalább a józan mérlegeléséhez. Õk persze gondosan ügyeltek arra, hogy véletlenül se érkezzenek meg, mindig csak közeledjenek, mert az a legkifizetõdõbb. S ma mi a helyzet? Az égvilágon semmi sem változott. Jelenlegi elvbarátaink az aczéli politikát folytatják a kultúra és a mûvészet területén: ellenfeleiknek alázatos tisztelettel vekniket nyújtanak át, a sajátjaiknak legfeljebb morzsákat potyogtatnak. Azt is csak akkor, amikor szükségük van a mi el nem vesztegetett hitelünkre. Kertész Ákos, korunk legkiválóbb prózaíróinak egyike, akinek már régesrég Kossuth-díjasnak kellene lennie, akárcsak Sós Lacinak, négy éve így nyilatkozott egy lapban: "Ha jött a zimankó, fölvettek. Használtak, még kezet is fogtak velem! Ha elmúlt, hagytak lógni a fogason, még csak naftalinba se tettek, hogy megõrizzenek."
    Nos, Sós Laci semmit sem várva, de mindent vállalva küzd azért, hogy osztályosai egy kis levegõhöz jussanak ebben a mérgezett légkörû világban. Hálistennek, olyan szövetségese akadt, mint Verók István, fõvárosunk VI. kerületének polgármestere. Lendülete kicsit sem tört meg. Alapállását alapítványunk névadójának, József Attilának fájdalmasan gyönyörû soraival lehet leginkább kifejezni:

    Szép a tavasz és szép a nyár is,
    de szebb az õsz s legszebb a tél,
    annak, ki tûzhelyet, családot
    már végképp másoknak remél.

    Lacikám! Nyolcvanöt évesen végre Magadnak is remélj valamit. Töretlen munkakedvet, egy-két babérkoszorút is a számos töviskoszorú után. Arra hiába kérnélek, hogy sütkérezz most már az õszi napsütésben, hiszen olyan vagy, mint én: még a sírban sem tudsz majd megnyugodni. Ezért engedd meg, hogy egy nemrég írt versemet egy napra - a mai napra - átruházzam Rád. A címe: Zsákutca.

    Boldog lehetsz, ha benne lakhatsz,
    forgalma gyér - s nem átmenõ,
    ott reggel-este nyugodalmas
    ritmust kopog az utcakõ,
    ott kiülhetsz a ház elé, hisz
    zaj, benzingõz nem háborít.
    A zsákutca a csend felé visz,
    nem ismer száguldó kocsit,
    nem ismer durva törtetést, se
    sietséget, mely végtelen
    úton igyekvõk önveszélye,
    s korai, gyors halált terem,
    nem ismer bõsz patáliákat,
    fenyegetõ menetelést,
    se lázongó felvonulást, csak
    sétát, mely megbékélni készt.
    Az útadon nyolcvanöt éve
    hajt a haladás ingere,
    pedig hozzád is már a béke,
    a halk zsákutca illene,
    de éltetõd a régi reflex:
    a folytonos rugaszkodás.

    Ezért számodra veszedelmes,
    amitõl boldog lenne más.
 
 

LACZKÓ ANDRÁS

Példaképbõl pályatárs

Varga Rudolf "Baranyi Ferencnek, szeretettel"
címû versérõl

A barátságok, az irodalmiak is, elõbb vagy utóbb "megkásásodnak" (Illés Endre kifejezése), követhetetlenné válnak, gyakorta az ellenkezõjükbe változnak át. Varga Rudolfnak Baranyi Ferenchez kötõdésében ez nem következett be. Nemcsak versének címe jelzi ezt, hanem a mindjárt utána következõ megszólítás is. Mielõtt ezekrõl esnék kissé részletesebben szó, szükséges hivatkozni irodalomtörténeti példákra, amelyek épp az Illés Endre-i megfigyelés helytálló voltát igazolják, többek között, a Vörösmartyhoz szóló babért tépdesõ költemény, vagy a huszadik századból a Nyugat költõ-szerkesztõjének lírai kvalitásait erõsen kifogásoló kritika. Ezekkel szemben Varga csodálattal - a segítõkész mester és az önmagát tanítványi szerepig emelõ egyén - szempontjából írt. A "szeretettel" a legnagyobb tiszteletet tartalmazza, a "Feri Bátyám!" pedig a szinte családias kötõdést. (Azt persze meg kell jegyeznünk, hogy az a megközelítés évszázadosnál hosszabb örökség a magyar társalgási stílusban. De ennek követése túl messzire vezetne.)
    Az értelmi felhang nem lehet véletlen Vargánál, hiszen csaknem negyven esztendõ távolára datálódik csodálata. Arra a pályaszakaszára, amikor már költõnek tartotta magát, vállalkozott író-olvasó találkozóra. Szinte ugyanabban az idõben volt Baranyi Ferencnek Kurittyánban, Vargának pedig Farkaslyukon lett volna. (A feltételes módú fogalmazást mindjárt indokolom, de elõbb utalni szükséges arra, hogy mindkettõ bányásztelepülés, Miskolc mellett. "Én akkoriban - emlékezik a költõ - az alacskai általános iskolában, mint szibériai számûzött, képesítés nélküli tanítóként hirdettem az igét." Elementáris igénye volt ekként az idõsebb pályatárstól várható-érkezõ megerõsítés.) A fentebbi feltételes módot az magyarázza, hogy Varga a farkaslyuki bányász mûvelõdési házban röviden beszélt-olvasott a "három fõbõl álló" hallgatóságnak. Életbevágó dologra hivatkozva motorbiciklivel elvitette magát Kurittyánba. Ott Baranyi felolvasó estje még az idõ derekánál tartott. A nagyterem zsúfolásig tele volt, így bármiként szerette volna, a fiatalember nem jutott a segítõkész személyiség közelébe. Pedig nagyon akart, mert terve volt vele, nyilván az, amirõl elsõ részében a Baranyi Ferencnek, szeretettel szól: hogy mennyire fontos lenne számára, ha munkái megjelenhetnének pesti lapokban (mármint gyakrabban, mert azért elõfordultak publikációk). Költeménye elõbb Vers, kabát alól címû kötetében jelent meg. Természetesen más környezetben és más formátumban, mint a Versek címû válogatásában. A Dögkútba esve ciklus a társkeresés- és találás gondjairól is szól, s ebbe szervesen illeszkedik a Baranyinak el nem küldött (missilis) episztola. A formátum a további idézetekkel összevethetõen ekként változott (itt gyorsabb a ritmus, s egy szó is bõvült).

    Ha
    megengednéd, elmesélném,
    milyen
    szájtátva csodáltalak
    úgy
    harminchat éve,
    mikor
    a
    Somogyi Béla utca 6
    kapualjában vártalak.

    Miért éppen Baranyit választotta? Mert õ szerkesztõként az 1970-es évek elején induló generáció számára legenda volt. Elsõsorban támogatókészségérõl. Bármelyik ifjonc bátran kopogtathatott, jelentkezhetett nála, ha "atyai segítségre" volt szüksége. Ezt tette volna Varga is (már megint a feltételes mód!), de történetének elmondásából az derül ki, hogy pesti utazása és a találkozás nem volt igazán sikeres. Pedig korábban már néhány verse megjelent a Magyar Ifjúságban (az Univerzitas antológiából vették át).
    A személyes kapcsolatfelvételi kísérlet Varga számára nem hozott eredményt. Szándékai ugyan még évtizedek távolából emlékezve is félreérthetetlenek: versei minél gyakrabban jelenjenek meg a lapban. A Baranyi Ferencnek, szeretettel a megszólítás után a következõ nyolc sorral nyit:

    Ha megengednéd, elmesélném
    milyen szájtátva csodáltalak
    úgy harminchat éve, mikor
    a Somogyi Béla utca 6 kapualjában vártalak.
    Acélvárosból zöld reklámszatyorban
    hoztam Neked zseniálisabbnál zseniálisabb
    verseimet Pestre. (Természetes,
    azonnali megjelentetésre.)

    "Egy ilyen váratlan találkozás olyan lehet, mint amikor Lenin leugrik a diszkontba, de a vers inkább a múlt, az idõsebb és fiatalabb költõ összekovácsolásáról szól, egyben mítoszrombolás, a nagy, a befutott költõ álljon talapzaton." (Idézet Kerekes Tamás és Rentz Mátyás dolgozatából, 2007. okt. 31. - A kiemelések tõlem - L. A.)
    Az értelmezési kísérlet - mint olvashattuk - "váratlan" találkozásról szól. Ki gondolhatja oly naivnak Varga Rudolfot, hogy vállalkozik csaknem kétszáz kilométeres utazásra, hogy esetleg találkozhat Baranyi Ferenccel. A vers szövege félreérthetetlen ("a Somogyi Béla utca 6 kapualjában vártalak"), azaz elõre megbeszélt (levelezett) lehetõséget említ. A félmondatot követõ hasonlat - ha tetszik - világtörténelmi perspektívába helyezi a találkozást, bár erre semmiféle utalás nem történik Varga textusában. A "múlt" idõsíkja világos ("harminchat éve"), de akkor vagyunk pontosak, ha kétféle múltról szólunk: az objektív az, ami a kapualjban történt, illetve nem történt, a szubjektív pedig, ami a költõben végbement és õrzõdik azóta is (a "sárgabõr-válltáska"). Az utóbbi határozza meg a lezárást, a véghangulatot. A két lírikus "összekovácsolásáról" szó sincs, a kontaktus megmaradt és átalakult pályatársivá. S hogy Baranyi "álljon talapzaton"? Szó sincs róla. Említi a kétórás szobrozást, mert a Keleti pályaudvarról azonnal a megbeszélt helyszínre sietett. Varga emlékezete szerint ott többen várakoztak a szerkesztõ úrra, de megunták és elmentek. Varga Rudolf viszont kitartott, mert lekötötte magát a járókelõk megfigyelésével ("Csak úgy" - írta). A várakoztatás mellett a gyors távozás sem a talapzatot erõsítette. Nem lehet véletlen, hogy ennek szûkszavú leírásánál halmozza az igéket, illetve hiányos és alig bõvített mondatokkal jelzi a helyzet fonák voltát:

    Jó kétórás késéssel
    (Valami mindig közbejön)
    kialvatlan eltörõdöttséggel
    (Túl az éjszakán) végre meg is jöttél.
    Kezetráztál. Hunyorogva mentegetõztél.
    Elköszöntél. Nagyon siettél.

    Ez valóban mítoszrombolás, de azt ne feledjük, hogy harminchat esztendõ távolából (azaz nem közvetlen élményközeli szituációból). A Varga számára nevezetes esemény (ha nem is napra azonosíthatóan) 1970-1971 fordulóján esett meg. Két fogódzót is kínált ehhez a költõ. Az egyik, hogy "rojtosra" olvasta Baranyi Ferenc: Túl az éjszakán címû kötetét (ami 1969-ben jelent meg). A másik, hogy késõ õsszel vagy kora télen álldogált a dufar (kocsibejáró) alatt és azt érezte, hogy várakozás közben nagyon fázik. A versszöveg ezekre nem céloz, de a költõtõl tudhatók (2007. november 5.). A háttér információknál akkor és ott a versek, a Varga-versek fontosabbak voltak. Fõként pedig az, hogy kommentálva átadja azokat:

    Fenomentálisabbnál fenomenálisabb
    költeményeimet
    sárgabõr válltáskádba gyûrted a többi
    száz nagyreményû fiatal költõ
    (az enyémnél kevésbé érdekes)
    igazgyöngye mellé. A sötét dufar alatt
    egy pillanat alatt eltûntél.

    Magyarázatra, kissé hivatalos stílusban: szóbeli kiegészítésre csak addig volt lehetõség, amíg a kéziratcsomó a táskába került. S következik egy ellentétes kötõszó, a de. Ennek nagyjából a vers közepén kettõs jelentéstartalma van. Az elsõ, hogy akire várt (két órát szobrozott) "a tünemény, a fenomén, A Költõ" eltûnt, ez indokolta a csakazértis álláspontot, hogy vele ilyen kurtán és furcsán nem lehet elbánni. Azaz, belül tovább folytatta a szinte meg sem kezdett dialógust (ami persze ettõl kezdve monológgá vált). A de másik szerepe a váltás jelzése, hogy az objektív idõbõl a szubjektívba került. Ott bármikor (akár 2006-ban) folytathatta az argumentálást. Valószínûsíthetõ, hogy gesztikulált is hozzá. Miért? Ebben szerepet játszhatott az önerõsítés, a figyelemfelhívás, de leginkább a várakozás belsõ túlfûtöttségének levezetése. Érdekes, hogy a nyomatékosító szóismétlések mellé igazi érveket nem társított:

    De én még akkor is tovább
    soroltam fennhangon
    az érveket. Erõsködtem: rendkívül.
    Rendkívül fontos.
    Fontos a megjelentetés! Hogy ezért,
    meg azért…

    Az idõben élõ, de végül is a semmibe veszõ argumentálást lezáró három pont figyelmeztet, hogy a szubjektív idõ helyére a tér objektivitása kerül. Pontosan körülhatárolva. Varga alig három évvel a felemás találkozó elõtt járt Pesten. A miskolci Földes Ferenc Gimnázium negyedikes osztályával a Bánk bán matiné elõadását látták. A pályaudvarról gyalogoltak a színházig, a Rákóczi úton és a körúton. Ez erõsíthette meg abban, hogy a Rákóczi útnak Pesten kiemelt fontossága van. A "Keletiig sétálva" írja versében. Az útvonal meghatározó voltát húzta alá számára, hogy a Blaha Lujza tér, az aluljáró és a közeli (látható) Keleti pályaudvar - az önkiszolgáló éttermekkel - 1969-tõl (miután egy ideig Pesten dolgozott) mintegy egérutat, ha szükséges, akkor menekülési útvonalat jelentettek. "A Blaha Lujza tér és a Rákóczi út így vált kitüntetett földrajzi hellyé az én beszûkülten kitágult tudatomban" - írta (2007. nov. 5.).
    Ezek után az étkezésrõl (Vargánál az evés megkerülhetetlen voltára több vers figyelmeztet, például: Meleg vacsorával, Jól éltünk, Nappal aludtak).Ez a motívum nem kerülte el Kerekes Tamás és Rentz Mátyás figyelmét sem: "A Lottó önkiszolgáló körül azonban hiányzott a talapzat, ami inkább a feltét nélküli paradicsomos káposztának dukált" - olvashatjuk (Kiemelés tõlem - L. A.). Némi képzelet-illúzióval az idézett mondat után arra a következtetésre juthatunk, hogy az elemzési kísérletben a megjelölt ételnek szimbolikus tartalmat tulajdonítanak. Mert a költõ félre nem érthetõen parajfõzelékrõl és két szelet kenyérrõl írt. A különbség az étkezés minõségét illetõen nem nagy, de a pontosság alól ez nem mentesít. Ráadásul, a versszöveg két evést idéz föl, másodszor forró sültcsirkefarhát a menü (a miskolciak által akkoriban igencsak kedvelt kõbányaival). A kettõ együtt már valóban jelkép: allúzió a korszak szegénységére, az egyének (mint a költõ) nyomorúságára. Kellettek a változtató szelek.
    Addig azonban még volt egy monológszerû "dohogás" arról, mi lenne, ha a költõ is birtokolna egy olyan "sárgabõr-válltáskát", mint amilyenbe Baranyi Ferenc belegyûrte a verseket. A háromszor megismételt eszköznév szimbólumra utal. Varga világértelmezésében kiemelt jelentõségû; záloga annak, hogy aki ilyen táskát hord a vállán, már nem senki, sokkal inkább valaki, mi több, az eszköz az írás minõségének is záloga lehet. Huszonévesen természetesen õ is ilyen szeretett volna lenni - persze tehetsége, szorgalma, munkája alapján -, azaz megszerezni az akkor számára kiváltságnak számító pesti lakást, autót (legyen az akár Zaporozsec). "Mindezek tárgyiasult kiindulópontjának, vagy a magasba repítõ társadalmi hullámvasút beugrójának a sárgabõr-válltáskát képzeltem" - írta magyarázatként (2007. nov. 5.). Versét pedig így zárta le:

    Aztán fújtak (változó szelek).
    De nekem sárgabõr válltáskám
    sosem lett.
    Így hát…

    A Baranyi Ferencnek címzett episztola így akár befejezetlennek is minõsíthetõ. Nem az persze, mert a történetet, amit elmesél (Kecskés Tamás és Rentz Mátyás szavai) végigviszi és lezárja. Az ilyen mûveket nevezte - egyik elemzésében - Horváth János véghangulatos versnek. Legyen csattanó, ami nem állít a feje tetejére semmit (bármiként is sugallja a filozófiatörténet), csupán erõteljesen összekapcsol egy eszközt és a költõi teljesítõképesség határait. S ha már az eszközök szóba kerültek; Varga legtöbbet a köznyelvi és a társalgási stílusból merített (zabálás, kõbányai-kõbalta, reklámszatyor, feketevonat). Metaforái csak néha lépnek túl ezeken (igazgyöngyök).
    A Baranyi Ferencnek, szeretettel formáltságához hûen, a magyarázatban is elkerülhetetlen a véghangulat: a szerkesztõnek átadott versek soha nem jelentek meg a Magyar Ifjúságban. Valószínûsíthetõen úgy végezték, amiként "a több mázsa idegbeteg költemény" (Varga Rudolf szavai) a papírgyûjtõben. Viszont, hogy az optimista tervezgetésbõl is megvalósuljon valami, a következõ versrovat szerkesztõ toplistára tette Vargát, harmadik helyezett volt a leggyakrabban megjelenõk között. Fogjuk fel úgy, hogy ezt Baranyi Ferenc készítette elõ.
 
 


 
 

MÛHELY
 
DANIELA DAHN
 
Még egy gazdag országban is öröklõdik a szegénység
 
Daniela Dahn Lipcsében tanult újságíró szakon, majd TV riporter lett. Egyik megalapítója az NDK-beli "Demokratikus Megújulás" elnevezésû polgárjogi mozgalomnak. Az egyesülés után szabadfoglalkozású újságíróként a német társadalom szociológiai vizsgálatával foglalkozik, riportjait, elõadásait több könyvben foglalta össze. Munkásságáért megkapta a Kurt Tucholsky- és a Louise Schröder-díjat. Vendégtanárként tanított angliai és amerikai egyetemeken. Két évvel ezelõtt Ludwig Börne-díjjal tüntették ki, a laudációt a Nobel-díjas Jorge Semprun tartotta a frankfurti Paulskirchében rendezett ünnepségen. Számunkban közölt elõadását a hamburgi Heinrich Böll Alapítvány keretében tartotta. A Demokratischer Abbruch (Demokrácia lejtmenetben) címû, 2005-ben a Rowohlt kiadónál megjelent könyvébõl vettük, eredeti címe Armut wird erblich, selbst in einem reichen Land.
    I. L.


Évtizedek óta vitatkoznak mifelénk arról, lehetséges-e szegénység a jóléti társadalomban? Nemzetközi összehasonlításban szemlélve a szegénység-vizsgálat a Német Szövetségi Köztársaságban a társadalomtudományok újonnan feltûnt ágazata. A mai napig nincs pontosan meghatározva, hogy mi a mértéke a szegénységnek. Ez a kérdés a politikai érzékenységgel függ össze: a szegénység ugyanis ellentmondásban áll az alkotmánynak azzal a tételével, miszerint az minden polgára számára biztosítja az emberhez méltó létmódot ahhoz, hogy ki-ki részt vehessen a normális társadalmi életben. De vajon milyen mértékben érvényesül a szociális állam alkotmánya a Szövetségi Köztársaságban?
    Mi a szegénység mérésének indirekt módját választottuk, amelynél a jövedelem a potenciális életnívóra enged következtetni, s nem függ össze a tényleges speciális, anyagi vonzású terhekkel. A szegénység empirikus mérése - úgy vélem - nem is lehetséges. A szegénységrõl szóló beszámolók adatai kérdõíveken alapulnak. Akinek pl. nincs saját lakása, tehát a klasszikusan szegényekhez nem is jut el kérdezõbiztos.
    Ha az Európai Unió definícióját elfogadjuk, akkor Németország még csak nem is kétharmados társadalom. A lakosság mintegy 14 százaléka él jövedelem-szegénységben, vagyis az átlagos családi jövedelmek kevesebb, mint 60 százaléka alatti összegbõl. 35 százalék él ún. csekély jövedelembõl, azaz az átlag 75 százalékánál kevesebbõl. Mindez azt jelenti, hogy a lakosság fele él "relatív szegénységben", azaz a fogához kell vernie minden euro centet. Õk a reformok kárvallottjai. Lényegében az a kérdés, hogy a dolgozók és a munkát irányítók, azaz a lakosság meghatározó része miképpen viszonyul ahhoz az egyre növekvõ tömeghez, amelynek nincs munkája, nem vehet részt a dolgok irányításában. Itt voltaképpen valamiféle "felosztási harc" zajlik a dolgozók és a nem dolgozók között, miközben az utóbbiak kezében, érdekeik védelmére, semmilyen eszköz sincsen.
    A munkanélküliek kiszolgáltatottak. Fõleg a tartósan munkanélküliek. Az állítólag kényelmes "szociális háló" mögött szakadék húzódik meg. Kísértet lapul a jövedelem-szegénység mögött: a lehetõség szegénysége. Különösen a családokat sújtja ez az állapot: hivatás és gyermekvállalás egyre kevésbé egyeztethetõ össze a munkabeosztás "flexibilitásával" és rendszeres túlórázással. Különösen igaz ez az egyedülálló anyákra vonatkozólag. A nõk egyharmada ezért inkább lemond a gyermekvállalásról - ez embertelen alternatíva.
    A betegek és rokkantak lehetõségei meg kedvezõtlenebbek. A menekült külföldiek és késõ bevándoroltak szegénységi kvótája lényegesen magasabb. A Szövetségi Köztársaság szegénységi mutatói európai összehasonlításban a középmezõnyben helyezkednek el. Ez a besorolás éles ellentétben áll az ország gazdasági erejével.
    Hogyan viselkedünk a relatív szegénységben élõkkel szemben? "A mi szféránkon kívül is élik az emberek az életet: a magukét." Amit Kurt Tucholsky így írt le, annak idején, az látszólag magától értetõdik. S mégis ez a kijelentés egy szimptomatikus deficitet fogalmaz meg, amely azóta is fennmaradt, sõt: fokozódott - mi valamennyien nem egymással, hanem egymás mellett élünk. Végtére is roppant keveset tudunk azoknak az embereknek az életérõl, akikkel nincs közvetlen kapcsolatunk.
    S ez fõleg azokra a rétegekre vonatkozik, amelyek a nyilvánosságban nem, vagy csak alig jutnak szóhoz. Az õ életük elsõ pillantásra nemcsak hogy nem látványos, hanem vigasztalan változtathatatlanságukban olyan vádat sugall, amelyet szívesen elhárítunk magunktól. Van-e egyáltalán sejtelmünk arról a végzetes összefüggésrõl, amely szerint sok embernek azért megy jól a dolga, mert sokkal több embernek nagyon is rosszul megy?
    A háztartások 10 százalékára jut az össz-magánvagyon 42 százaléka, miközben az említett alsó 50 százalék rendelkezik a nemzeti vagyon 4,5 százalékával. De még a felsõ 10 százalék jövedelemeloszlása sem egyenletes, a legfelsõ 5 százalék birtokolja az összvagyon 35 százalékát. A Manager Magazin 100-as toplistája szerint 2001 tavaszán Németországban 95 milliárdos élt, és 13 000 olyan személy, akinek a havi jövedelme elérte az egymillió eurót. A legutóbbi szövetségi jelentés szerint másfél millió olyan személy volt, akinek a vagyona több millióra rúgott. Ez 700 százalékkal több, mint az 1970-es éves végének állapota.
    Ezzel szemben a szociális segélyre szorulók száma megkétszerezõdött. Ismeretes, hogy szociális segélyt csak az kaphat, aki elõzõleg már minden vagyonát felélte. Ez több mint egymillió fiatalkorúra is vonatkozik. Az életkilátások elvesztése fokozatosan eléri a következõ generációt is, a szegénység öröklõdik. "Mindenki a maga szerencséjének kovácsa" - ez a régi közmondás egyre kevésbé érvényes.
    A felsõ és az alsó réteg közt kommunikáció alig létezik. S ha a horizontális információs csatornák eldugultak, a vertikálisak még inkább. A szegénységi és a szociális információáramlás mind a hivatalokban, mind a médiában rendkívül hézagos. Pedig beszélni kellene az elesettségrõl, a mindennapok szerencsétlenségeirõl, a szociális lesüllyedésrõl és az ettõl való félelemrõl ebben a gazdag országban. A magas életszínvonal és a viszonylagos szociális biztonság ellenére mûködnek a hagyományos kirekesztõdés mechanizmusai, amelyek átöröklõdnek a következõ generációra. Ugyanakkor a vezetõ pozíciókban ülõ menedzserek közt "felülreprezentáltak" a nagypolgárság és a jómódú polgári réteg leszármazottai, azaz a karrierlehetõségek is öröklõdnek.
    A rettegés a szegénységtõl még a szegénységnél is jobban terjed. Minden második európai számára a munkanélküliség a legnagyobb gond az életben. Már korán felmerül a kérdés: miképpen képezze magát az ember, hogy alkalmassá váljék a munkára? Majd: kap-e munkát, hogyan tudja megtartani azt, mi történik, ha elveszíti? S már innen vajmi könnyû az átmenet a "fekete" munkavállaláshoz. A munkakeresõk tömegei szociális dömpinget idéznek elõ, és az újraintegrálódás rendszerint a radikális önkizsákmányolás növekedéséhez vezet. S ettõl mindenki szenved.
    A kapitalizmus át van itatva az önzés ideológiájával és az irracionális individualizmussal, ez pedig szétrágja az összetartozás érzését, és elmagányosítja az embert. Az olyan szabadságfogalom, amely kizárólag a gazdasági rendszerbõl szívja életerejét és amely minden közösségi érzéstõl elszakad, eltúlozza a személyiség önértékelését. A strukturális gazdasági erõ alkalmazása szükségszerûen demoralizálja az egyént, és egyben az emberek közötti erõszakra ösztönöz: rasszizmushoz, alkohol- és drogfogyasztáshoz vezet. Ebben a légkörben tovább süllyed az amúgy is alacsony tolerancia a kisebbségek, kivált a külföldi menekültek iránt. Az állami tolerancia is csökken a másként gondolkodókkal, s a protestálókkal szemben. Nem véletlen, hogy a represszió fõleg azokat a fiatalokat sújtja, akik a gazdaság demokratizálásáért küzdenek, s az atomfegyverkezés és a globalizáció ellen tiltakoznak.
    A szegénység spektruma e gazdag országban is szélesre terül. Ez számos családi- és kézmûipari cégtõl (amelyek bizonytalan fizetésképességük miatt mennek csõdbe) a naponta nyolcvan megszûnõ parasztgazdaságon át egészen két és félmillió kezelésre szoruló alkoholistáig terjed. S akkor még nem szóltunk a drogfüggõkrõl és a mintegy négyszázezer prostituáltról. A német ápolási otthonokban - amint egy szociális munkás az egyik müncheni pódiumbeszélgetésen elmondta - az intézményi étkezésre és italra mindössze havi 3000 eurót fordítanak.
    "A társadalom okozta szenvedés" okai mindinkább az állam gondjainak fókuszába kerülnek. Az állam ugyanakkor maga is a magángazdaság hálójába bonyolódik. Pierre Bourdieu írta a Der Spiegel-ben (1996. 50. szám): "Ott tartunk, hogy az európai állami civilizáció - amely kifejlõdéséhez több évszázadot használt fel - kezd széttöredezni, mégpedig a világ legostobább törvénye: a profitmaximalizálás oltárán."
    Az államnak jobban kellene védekeznie a "gazdaság terrorja" ellen, többet kellene tennie azért, hogy a politika számára visszaszerezze azokat az elõjogokat, amelyek lehetõvé teszik a közjó érdekében való fellépést.
    Az állam azonban nem így tesz. Vajon miért? Nos, mert egy hatalmas lobby, amely nagyon is közel áll az állam némely "felsõ szolgájához", a profitmaximalizálás törvényérõl nem hajlandó lemondani. A "fizetési milliomosok" kétharmada vállalkozó. Németországban a finánctõkések 2,7 billió euró, az ingatlantulajdonosok 3,8 billió euró felett rendelkeznek. A szolidaritás emlegetése az õ körükben teljesen hiábavaló.
    A közeljövõben a középosztály jelentõs része sem tudja tartani jelenlegi életnívóját. A kormánynak a szegénységrõl és a gazdaságról szóló jelentése kimondja: "A szegénység, az ellátatlanság és a szociális kitaszítottság egy oly gazdag országban mint a Német Szövetségi Köztársaság, jelentõs kihívás." Ám ha valaki a javak elosztását felülrõl lefelé olyan reformnak nevezi, amely állítólag alternatíva nélküli és jövõbe mutató, az soha sem lesz hajlandó arra, hogy a kisemmizettek javára végrehajtandó bármilyen radikálisan demokratikus újrafelosztást helyeseljen (az Alkotmány 14. és 15. paragrafusa értelmében), és sohasem fogja támogatni azt, hogy egy mégoly gazdag ország is a számára szégyenletes szegénységet lebontsa.

    ILLÉS LÁSZLÓ FORDÍTÁSA