ESNAGY JÓZSEF

Nem tudok elszakadni

Nem tudok elszakadni attól a gondolattól,
hogy egyszer majd belépsz a kertkapun
és mégsem látlak téged, mert árnyék leszel csak,
pedig ott állsz mellettem, talán meg is érintesz
ujjaiddal, végigsimítva foszlásnak indult ingemet,
amelyet szükségbõl vettem fel magamra,
mert már minden ruhám a szennyesben rohad
hetek óta, amióta nem vagy. És csak megyek, megyek tovább
magamban hümmögve beszélve, semmit sem érezve
a szõlõlugas apró résein áthulló napfény melegébõl,
a hónom alá szorítva az aznapi fél kiló kenyeret
és tíz deka szalonnát a korareggeli csendben,
mert hiányod föl-fölsajog elárvult szívemben.
S érzem, amint borostás arcomra lapul majd az éjszaka,
még akkor is, ha már a szomszédház udvarában
hangos kakaskukorékolás
és motorberregés veri fel a múló percek
tünékeny csendjét. S akkor is,
ha menetrend szerint, idõtlenül
dübörög agyamban a félig kikövezett úton
a szántóföldekre igyekvõ lovas kocsik patakopogása,
miközben egy-egy tátott szájú idegen ideges harákolása
harsan föl az utcán, mert a magam némasága örökre
el- s befeketít. S bánni fogom, hogy ostobán kinevettelek,
amikor zavartan azt mesélted nekem,
hogy egy-egy elmélyült ima után mindig magad mellett érzed
szüleink jelenlétét a temetõben.
Hogy nem hittem a neked vigaszt adó
földöntúli létben. Hogy hitetlen maradtam,
és csak az atomok felbomlásának
folyamatát láttam minden élõ s holt anyagban.
A fájdalmas elmúlást. A soha-vissza-nem-térést.
A hiábavalónak mondott hit szavát.
Mert hittem; ha magamra hagysz, többé már nem
találkozhatsz velem.
Ha elhagysz, a testemet többé meg nem érintheted.
S ha elõbb én hagylak magadra, én sem foghatom meg többé
elárvult kezed, mivel a holtak, bárhogy is szeretnénk,
nem kísértenek.
 

Pogány ima

Sok lúd disznót gyõz - mondják.
De a disznó is sok ludat legyõzhet
ha a kukoricát a csõrük elõl
gyorsan föleszi, hogy eképpen haljon éhen
az a sok-sok tollas gága-nép. Ilyen a harc - a végsõ -
mondom én, mindenható Istenem,
s ezért, bizonyára, Te megbocsátasz nekem,
amint én is megbocsátok Neked,
amiért ma olyan meggondolatlanul
taszítasz el magadtól,
mivel fennhangon hirdetem,
hogy akinek egyszer csak szûk lesz
a sors által reá szabott élet,
az valószínû, elõbb-utóbb kimódol majd magának
egy békés (csendes?) (proletár?) ellenforradalmat,
amint az megtörtént nem is olyan régen az ember fiával.
S akkor megnyugszik, s minden nagyon jó lesz.
Az élete, vélhetõen, reményteljesebbé válik,
hiszen az út menti bokrok alatt szabadon
nyöghetnek majd a prostituáltak,
s a kigombolt sliccek
szabadon rázhatják
a nagy októberit,
amint azt egykoron
a lánglelkû költõ írta
igaz versében erre a maira
egyáltalán nem hasonlító világban.
Ezért, ó, én Istenem! ma ismét kérdõ tekintettel nézek rád.
Hallgasd meg kérésemet: - Többé
ne akarj megszabadítani engemet a gonosztól.
Ne kívánd, hogy a Mennyek országába térjek meg Hozzád
egy haszontalanul elmúlt élet után,
hiszen én itt a földön a pénz mindenható uralmát
tisztelem és szeretem.
A gazdagság burjánzó kapzsiságát,
amely felhajtó erõvel
táplálja a feltörekvõ újabb és újabb nemzedéket
hogy megtalálják a kánaáni paradicsomi kertet,
amelyet végsõ soron
meglelni nem lehet sehol. Én már az ember
emberelleni piszkos küzdelemében hiszek,
a lelkiismeret-nélküli mocskos
kizsákmányolásban, amely által érezhetem
a felsõbbség ízét, érzetét, a nyomorultak és
megvetettek gümõkóros élete felett.
Kopár szívemmel én már csak azoknak hiszek,
akik nem adnak semmit, amikor tõlük kérnek,
mert tudom, csak így lehet hasznát venni az emberi kéznek,
amikor a szív elveszti egészséges dobbanását,
és egyre havasabb lesz a fák felett a
repdesõ madárvijjogás.
S amikor majd fölszáll a remény madara kéken,
a torz idõben,
torz reménységképpen,
én így szólok Hozzád: - Ó, én Istenem!
felejtsd el ezt a pogány imát.

LÁSZLÓ-KOVÁCS GYULA

(akár a kútba)

akár a kútba dobott kõ, úgy hullok
a semmibe, úgy szippant magába a hold,
mint tengert a hold, s ez égi lét felold,
testemen átlibben a fény s már nem vagyok

más: síró létige ködlõ alkonyon,
éliás-tüze vörös kapualjban, hol
kísért a magány, s óarany partokon
leányom arca lobog: bolygótûz, pokol

s halál, az óra jár: illés szekere
lángol az ég alatt, s e szürke ég alatt
ágas csillag pislog: isten mécsese
a hó záporoz, betemeti arcomat.
 

GYÖRE IMRE

Tabák Lajos fotográfus

Tabák lajos fotográfus
rokon-bátyám idõk óta
most költöztél száznégy éves
ifjú messzi csillagokba
amíg éltél azzá váltál
akaratlan akit láttál
tükrözõdtél oda-vissza
egész életét megélted
annak aki volt a néped
voltál napszámos arattál
Péter-Pálkor kazlat raktál
tiltó tábla alatt ültél
"Magánút" hát nem mehettél
vén rokkant lábatlan mankód
megnyomta a füvet tarlót
munkás vashordót gurítva
váltván magyar Sziszifuszra
Tejút-végig úgy görgeted
egy csillagról más csillagra
Napról Holdra másik Napra
Öregisten meg-megrezzen
hordód dübbenésit hallva
 

Nincsesség

Nem volt bennem bölcs alázat
építettem Nincsen-házat
Nincs-falakkal Nincs-tetõvel
Nincs-kéménnyel föltörõvel
mely ha nincs is égig érhet
szelet-villámot terelget
házat Nincsen-ámbitussal
nem sorjázó oszlopokkal
állok Nincsen-ablakába
várva váratlan csudákra
hátha mégsem hátha mégis
Nincs-falának nincs téglája
Nincs téglája vagyok én is
 

 

SZARKA ISTVÁN

Jelenések

túl égen földön városon mely
nevemben támadt ellenem
a senkiföldje-pillanatban
éntõl hasadó idegen éjben
túl égen földön városon
LÁTÉK ÚJ EGET ÚJ FÖLDET ÚJ
JERUZSÁLEMET ÉS
HALLÉK NAGY SZÓZATOT AZ ÉGBÕL
ÍMÉ AZ ISTEN SÁTORA
AZ EMBEREKKEL VAN

túlnan a sarki kocsmán a sarki
kurván a sarki
bankon a zsémbes és zsebes
piacon is túl

A HALÁL NEM LESZ TÖBBÉ
SEM FÁJDALOM CSAK AZ ÉLET
ÉS ÉN JÁNOS VAGYOK AZ A KI
EZEKET HALLOTTAM ÉS LÁTTAM

túl a hiányon
szerelmes szabadon ÍMÉ
ELJÖVÖK HAMAR
AZ IDÕ KÖZEL

KUTAS JÓZSEF

A favágó

"Még van számunkra a lejtõn
egy fa talán, hogy nap-nap után láthassa az
ember"
(Rilke: Az elsõ elégia)

Azt hittem, minden erdõt ismerek már. Annyit kóboroltam szerte, idegen világokban, annyi ismeretlen táj vetõdött lábam elé, hogy hamar elbíztam magam.
    Azt képzeltem, számomra nincs már új a nap alatt - ami az embereket illeti, talán még igaz is volt a fenti megállapítás, ám az élõ, de nem beszélõ dolgok rendre új meglepetések elé állítottak. Miként az a dantei, sötét erdõ, mely valósággal lebillenni látszott a hosszú, sziklás meredek homlokáról. Minden egyes lépés, amit felé tettem, csak növelte, semmint oszlatta a fekete vonal tömörségét és szilárdságát.
    Természetesen tudtam, miféle helyre vetõdtem, azzal is tisztában voltam, hogy sem életemet, sem csekély számú ingóságomat, sem lelkiüdvömet nem fenyegeti veszély, mióta jó Henrik királyunk, a Csonkabonka kiirtotta országunkban a fosztogatókat, és számûzte gonosz ellenségeit - ám e furcsa vadon mégis homályos szorongással töltött el, míg fáradt lovamat kormányoztam a keskeny, göröngyös csapáson.
    A nap lemenõben volt, és a sugarak, a ragyogó égi hajó remegõ evezõlapátjai egyre kisebb szögben érintették a földet.
    A csupasz mezõn furcsamód meghosszabbodtak azok az árnyékok, melyek gazdáját eddig nem fedeztem fel. A magányos vándort mindig félsz fogja el, ha az éjszaka a teste köré teríti palástját - eleget hallott már lúdvércekrõl és kósza démonokról a kihunyó tábortüzek mellett üldögélve -, jómagam sem voltam kivétel.
    Ha szolgámat le nem dönti lábáról az a titokzatos nyavalya; ha lett volna türelmem megvárni, míg magához tér; ha nem hajtana ez az ostoba vágy, melynek mélyén a hozzám hasonló halandók titkainak megismerése rejlik; és végezetül: ha nem csaptak volna be az útba igazítók, akik váltig állították, egy futamodásnyira van az uraság pompás palotája, és erdõrõl említést sem tettek, nem lett volna okom panaszra semmi.
    Fiatal voltam, noha sokat csalódott és örök elégedetlen, elég magas rangú ahhoz, hogy ne férjenek hozzám a birodalom alattomos talpnyalói, akik még a jó Henrik udvarában is elõfordultak, valamint elég alacsony ahhoz, hogy ne legyenek irigyeim - csak ez a fránya csavaroghatnék, ez az átok múlna el a fejem fölül!
    Anyám szentül meg volt róla gyõzõdve, hogy egy elõnyös házasság a javamat szolgálná (jelentkezõ akadt is épp elég), de én nem akartam lehorgonyozni: jobban csábítottak a szabad vizek bármely biztonságos, kék szemû kikötõnél.
    Apám helyeselte, hogy a kóborlovag-életforma mellett köteleztem el magam, hiszen õ maga is meglehetõsen fordulatos életet élt (rossz nyelvek szerint csupán az anyámmal köttetett frigy mentette meg õt is, birtokát is a pusztulástól), ám - visszaemlékezve a számtalan veszélyre, melyben része volt - alaposan a lelkemre kötötte, mindig fontoljam meg, meddig megyek el, melyik határig merészkedem, és hogy mindig legyen egy jó erõs híd mögöttem a visszavonulásra.
    És most ez az erdõ!
    - Isten segítse az úton járót! - hallottam hirtelen.
    Megrántottam a gyeplõt, és megálltam. Lovacskám tüstént kihasználta a kínálkozó alkalmat, lehorgasztott fejjel legelni kezdte a poros ösvény mellett nyíló sápadt vadvirágokat (csak remélni tudtam, mérgezõ nem akad közöttük).
    Elsõ pillantásra alig tudtam megkülönböztetni a hozzám beszélõt a mellette remegõ, szél fútta fenyõtõl. Vagy a fa hasonlított az emberre, vagy az ember a fához - jelen esetben tökéletesen mindegy volt.
    A férfi, aki elõrelépett (s imígyen el is dõlt a vitatott kérdés) feje búbjával csaknem felért a vállamig, ha lehajoltam volna - egyelõre tartózkodtam az óvatlan mozdulattól, inkább spádém markolatára helyeztem bal tenyeremet -, elkaphattam volna tekintetét is.
    Inkább sejtettem, mint tisztán láttam a fejére húzott fûzöld csuklya alatt kemény arcéleit (a lebukó nap utoljára még végigkarmolta fénysugaraival a síkságot), de, amit láttam, éppen elegendõ volt, hogy szívverésem tempója kissé csillapodjon.
    Az együgyûségig békés, jámbor ábrázatot pillantottam meg, egy középkorú férfi borotvált, egyszerû képmását; olyasvalakiét, akit már nemigen tudnak lázba hozni a világ ügyes-bajos dolgai, megy a maga útján, egészen addig, míg az az út véget ér valahol.
    Ha nem lóbált volna hatalmas jobb kezében egy kétélû fejszét, szerzetesnek véltem volna, így azonban - nem kételkedve a magával hurcolt eszköz hitelességében - láttam már, hányadán állunk.
    Egy közönséges favágóval hozott össze a véletlen ezen a kihalt, a lemenõ nap utolsó ragyogásával megkeresztelt ösvény közepén; egy favágóval, aki - feltételezésem szerint - az engem, ha nem is megrémítõ, hanem bizonytalanságomat kiújító erdõbõl tartott hazafelé.
    - Téged is segítsen - feleltem neki. - És te is segíts nekem. Éjjeli szállásra volna szükségem, és a faluban rossz tanácsadók laknak.
    - A faluban? - a favágó felemelte arcát, és függõleges ránc jelent meg két szemöldöke közt. - Melyik faluban, jó uram?
    - A falu-faluban - válaszoltam ingerülten. - Idegen vagyok errefelé, honnan ismerhetném a nevét a falunak, amelybõl jöttem?
    - Ne mérgelõdjél - mondta erre szokatlan komolysággal, melybõl (nagy meglepetésemre) jó adat bánatot éreztem ki -, mert nincsen rá okod. Vannak jó és vannak rossz faluk, mint ahogyan vannak jó és rossz emberek is. A te faludban milyen volt a templomtorony?
    Büszke voltam jó megfigyelõkémre, így habozás nélkül, kapásból vágtam rá: - Karcsú, akár egy francia dárda, és a végén érckakas ült.
    A favágó bólintott:
    - Te a rossz faluból indultál el, de - körülnézett - még semmi sincs veszve. Ha kilépünk, fedél alá juthatunk, mielõtt a vihar utolér. Induljunk máris! Közben elmesélem, amit arról a faluról tudni érdemes.
    Megragadta a kantárszárat, nem várta meg, hogy egy szót is szóljak, és óriásikat lépve meglódult ama erdõ felé, melybõl mostanra már semmi sem látszott. Súlyos felhõk ültek a sziklaormokon - azt hinné az ember, mesebeli varjúcsapat tanyázik ottan, mondaná erre apám -, melyek sötétszürkék lettek, akár a haldokló emberek bõre.
    Nem a legjobb érzésekkel egyensúlyoztam a nyeregben.
    A roppant fejsze acélja meg-megcsillant elõttem, nyakammal egy magasságban, és ez az állandóan ismétlõdõ, éles fény folyton emlékeztetett arra, hogy - mivel egy vadidegennel tartok az ismeretlen szívébe - helyzetem nem nevezhetõ biztonságosnak.
    Ideje volt felkészülnöm. Gondolataimba merülten hallgattam a favágó szûkre fogott elbeszélését a rossz faluról, melynek "lakói kivétel nélkül mind kötélre való gazemberek, és az a fõfoglalkozásuk, hogy a gyanútlan vándort lépre csalják, tévútra vezessék, majd megöljék és kirabolják".
    - Szerencséd, uram, hogy találkoztunk. Máskülönben Vilmos vagyok, és abból élek, amit a vadon ád nekem nap mint nap.
    - Vilmos? - eszembe jutott egy mondattöredék, ami abból a bizonyos rossz faluból származott. - Vilmos? Te vagy az a Vilmos, akinek Henrik király egész uradalmat adott, amiért átvezette hódító seregét az úttalan rengetegen, és aki visszautasította a királyi kegyet? Te vagy az? - kiáltottam.
    - Én - felelte mogorván a favágó. - Nekem nem kell se a Csonkabonka, se más ajándéka. Megvagyok én a magam erejébõl a magam királyságában. Ne hánytorgassuk, ami elmúlt, jó uram, fordítsuk figyelmünket arra a fergetegre, ni, ami a hátságról tart felénk!
    És valóban! Ösztönösen kaptam bele sarkantyúmmal szegény lovam oldalába, a nyomorult pára felnyihogott, és vágtába fogott volna, ám Vilmos vasmarokkal tartotta.
    Az erdõ felett egyetlen pillantással fel nem mérhetõ, szurokfekete felleg tárta szét irdatlan szárnyait. Nem volt tömege, csak kiterjedése, mégis, úgy tetszett, súlyával képes lenne összeroppantani a föld kérgét, akár a tojáshéjat.
    Az ormótlan, néma szörny lomhán mozgott, és belsejét - szinte mértani pontossággal - villámok cikcakkos tánca tárta fel. Noha rövid földi pályafutásom során számtalan veszéllyel szálltam szembe, a látvány erõsen próbára tette idegeimet és bátorságomat. Lelkem mélyén betegesen irtóztam mindentõl, amirõl nem tudtam, hogyan mûködik, milyen elvek vezérelik vagy mi a szándéka velem, és, ha tehettem, inkább elkerültem õket.
    Most viszont nem volt más választásom, mint rábízni magam Vilmos szakértelmére. A favágó észbontó tempóban vágott neki a meredek emelkedõnek, csizmájával egészen a kápáig felrúgva a vastag port, mely azután hûséges útitársam lett, míg be nem értünk a nevesincs erdõ roppant fái alatt hullámzó rõt rétségre.
    Ekkor már jómagam és lovacskám is jócskán kimerültünk. Fejünk felett mély mollban zúgtak a dús lombok, valóságos koncertet rendezve - a levelek összefonódva hullámoztak, felerõsítve, tompítva a magasban elhúzó förgeteg hangjait.
    A favágó megrántotta a vállát.
    - Az utolsó pillanatban - mondta lustán. - Az ilyen szélvész, huss - mutatta kezével -, jön és megy. Itt nincs mitõl tartanunk. Akár le is heverhetsz, jó uram. A vihar nem hoz esõt. Ez az évszak olyan száraz, mint halott kútban a kõ.
    Legnagyobb megdöbbenésemre sóhajtott egyet, majd még egyet (a hang versenyre kelt a távoli orkán morajával), és elejtette tenyerébõl a gyeplõt. Fejszéjét a legközelebbi, fekete törzsû tölgy derekához támasztotta, óvatosan, nehogy megkarcolja, és letelepedett a földbõl kibukkanó, kötélvastagságú gyökerekre. Követtem a példáját.
    Az óriás favágó már cseppet sem tûnt fenyegetõbbnek eddigi kalandjaim szereplõjénél; a mór kalózok, a ciprusi emberevõk vagy az óceánból felemelkedõ lábasfejûek után kifejezetten megnyugtatónak tetszett az a nyugalom, mely irányította õt.
    Egy gondolat azonban szöget ütött a fejembe.
    Megkínáltam úti tarisznyámból, de õ visszautasított bort, kenyeret, csak ült, térdei közé ejtett karokkal, és nézte a gyengén megvilágított utat, mely a mezõbõl az erdõbe vezetett. Arca belemerült a lombokról aláhulló félhomályba.
    A közvetlen veszély elmúltával - s miután éhemet-szomjamat csillapítottam - úgy döntöttem, megosztom gondolatomat Vilmossal. Igazán nem hétköznapi dolog, hogy a magamfajta úri vagabundus abban a kiváltságban részesüljön, hogy egy nálánál is magányosabb társ életében vehessen részt. Csonkabonka Henrik országában, ahol a törvény, a rend és ezek keveréke, az igazság uralkodik, különösen nem.
    - Mondd csak, Vilmos, hogyan lehet eldönteni, hogy egy falu jó-e, avagy rossz? Hogyan különbözteted meg egymástól a jót és a rosszat?
    Elõször azt hittem, nem hallotta a kérdést, ezért készültem megismételni, de - látva kissé ingerült mozdulatomat - felemelt kezével elhallgattatott. Mozdulatlanul bámulta a távolba futó fényösvényt, mely szikrázva tört utat magának a kövér lapulevelek között, olyan áhítattal, hogy kis idõ múltával én is kénytelen voltam részt venni ebben a céltalan elfoglaltságban.
    Szerencsére lovam magához tért, és halk nyihogással jelezte: cseppet sincs ínyére a furcsa csendbe burkolt erdõ.
    Vilmos végre felemelte a fejét, és bólintott. - Abban a faluban, ahol említették a nevemet, nem mondták, miért utasítottam el a király kegyét? Nem mondták, miért járom egyes-egyedül a határtalan erdõ vadcsapásait, és miért nincs tûzhely, ami melegítené a hátamat?
    Igent ütöttem a fejemmel; értse, ahogyan akarja. A vidéken élõk - hiszen számukra minden dolog, ami megbontja a természet évezredes rendjét, az újdonság erejével bír - beszélnek tücsköt-bogarat, hogy bennfentesnek, fontos személyiségnek tüntessék fel magukat.
    Belevágtam a közepébe. - Valami hídra célozgattak, de az az igazság, nemigen törõdtem velük. Megmutatod, merre esik a jó falu, Vilmos mester?
    - Hídra célozgattak? - kérdezte csendesen, mégis határozottan. - Tudd meg, jó uram, miféle hídról volt szó. Nagy vihar volt (olyasféle, amit itt láttál az imént), és a villámok felgyújtottak egy falut. Egy nemesember, aki Henrik király pohárnokának mondta magát, ott lebzselt embereivel a közelben, de esze ágában sem volt segíteni. A falut három oldalról az erdõ fogta közre, melynek fái szintén lángra kaptak (ez az erdõ, jó uram), míg a negyedik oldalt feneketlen szakadék határolta. A szakadékon keskeny híd vezetett át, ezen akart a pohárnok úr távozni… én pedig.
    - Leromboltad a hidat - fejeztem be elhûlve.
    A vihar visszatérõben volt, mert a tölgy trombitaként harsogott, és ide-oda dobálta hatalmas, lombsörényes fejét.
    - A pohárnok úrral együtt - mondta komoran. - Henrik király ugyan nekem adott igazat, lévén õ maga se szenvedte a pohárnok urat, és korábbi szolgálataimért jutalomban akart részesíteni, de én nem kértem belõle. A falu a házammal együtt leégett. Azóta élek egyedül - arca megvonaglott -, egyedül. A fejszémmel társalkodom, a szél fésüli a hajam. A fû felegyenesedik mögöttem. Olyan vagyok, akár a fák. Nincs szükségem az emberekre!
    - Te megöltél egy embert, hogy megments egy másikat - mondtam -, kettõt másik kettõ miatt. Elvetted az életüket, hogy odaadd másoknak, Vilmos. Szerinted helyénvaló dolog volt ez? A faluban rosszakat meséltek rólad, te azt állítod, jó vagy. Jó és rossz. Ugyanoda lyukadunk ki megint, Vilmos mester. Azt hiszem, ideje megmutatnod, merre visz az út tovább. Semmi kedvem abban az erdõben éjszakázni, amelyik otthont ad neked. Megmentettél engem, és én cserébe nem árulom el az udvarban, hol rejtõzködöl.
    A favágó összerezzent. Fel akart állni, de látta, hogy elkésett mind a védekezéssel, mind a támadással. Tõrömmel hamarabb átüthettem meztelen torkát, mintsem fejszéjét felemelhette volna. Nem szólt, csak nézett merõn. Csuklyája hátracsúszott, haját így szabadon csavarhatta láthatatlan ujjaira a szél.
    - Miért mondod ezt, jó uram?
    - Azért, Vilmos mester, mert a pohárnok úr családja bosszút esküdött ellened. Azért, Vilmos mester, mert amikor legutóbb megfordultam az udvarban, ígéretet tettem, hogy felkutatom a favágót, aki lerombolta azt a hidat… és azért, Vilmos mester, hogy tudd, hányadán állunk, amikor megkérlek, vezess el engem a jó faluba, amit a tûz után újjáépítettél…
    A favágó ismét sóhajtott. Megfogta a kétélû fejszét, melyre vastagon rakódtak a napszállta szürke árnyai, és meglóbálta a feje fölött. Arca felderült.
    - Netán a tanúm is lennél, jó uram, ha szépen megkérlek rá?
    Visszaemlékeztem apám szavaira, melyeket jól emlékezetembe véstem, mielõtt útnak eredtem volna, és hasonló hangnemben feleltem.
    - Miért ne, Vilmos mester? Semmi közöm a pohárnok pereputtyához. Csak egyre vigyázz - fordítottam meg a lovat -, de arra nagyon.
    - Mire, jó uram?
    - Ne nyúlj ahhoz a hídhoz a hátam mögött… Érted, Vilmos mester? Hagyd békén a hidat mögöttem!

GÁMENTZY EDUÁRD

Útravaló

Magamba szívom a várost,
Összegyûjtöm, hogy itt legyen
Bennem, ne legyek egyedül!
Legyen a menedékhelyem!

(Önzõ vagyok, mondták sokan.)
Viszem az Andrássy utat,
Barátokat,… a villamost,
A Nyugatit, a Lánchidat.

Téged is viszlek, s a kutyát,
A házat és az éveket.
Könnyeket, mosolyt, nevetést.
Mint mások a fényképeket.

Aztán majd ott a Kennedyn,
Ahol a Shepparddal összeér,
Elõveszem egy délután,
Mikor Keletrõl fúj a szél.
 

Kocsmakép

Borszagú reggel, keserû mámor,
Zsinórról levágott bábfigurák
Ülnek itt sorban, mindentõl távol
És néznek a szennyes ablakon át…

Poharát emeli újra a tegnap,
Fogatlan szájakból füstkarikák
Szállnak az ég felé, és velük táncol
A padló… a lámpa… az egész világ.
 

És lesz…

És lesz a Napod mocskos villanykörte,
S a faltól-falig négylépés-világ,
Ha szemetét arcodba beleköpte,
Nem akar többé emlékezni rád!

Foltozott, sötét takaróját adja.
Hajléktalan magányodra terül,
De nem lehet - csak megfagyni alatta.
Társak között - és mégis egyedül.

Kályhához ülnél te is melegedni,
Úgy raknád rá az egész életed!
Lyukas cipõt, sárgult fényképeket.

Lobbanjon el, legyen belõle semmi,
Kihûlt parázs, a plafonon korom.
Arasznyi csend - végtelen nyugalom…
 

Pillanatkép

Kezdõdik a nagyvárosi tangó.
Mint bomló húson zümmögõ legyek,
Kirajzanak a viharvert vagányok,
És járja már az egész kerület.

A körfolyosó korlátjának dõlve,
Lesnek kivénhedt, öreg májerek.
S a lányok, akik nem kapnak virágot,
Pörögnek… hogy elszédüljenek…
 

Aki eltûnik

Ki magának nem hagyott
Semmit se magából,
Már nem is áll másból:
Cipõbõl… kabátból…
Még árnyéka sincsen!
Keze néhány vízcsepp
Az ajtókilincsen.
Szeme harmatfelhõ,
Felszárítja a nap.
Lelke félénk madár
Kihûlt szíve alatt…
Szavai csak tüskék,
Ne is hallgasd végig!
Nézem a tükörben.
El is tûnt már félig…
 

 

MÁTYUS ATTILA

Almatorta

- Van-e még szürreális? -
kérdezte azon a szeptember délelõttön
Kovács tanár úr, nyugalmazott orosztanár,
ékes svéd nyelven ébenbõrû kedvesétõl,
(ki soha sem tudta rendesen kimondani
párja születési helyét) s most riadtan
kapaszkodott belé, mint az a madár a Ratkó-versben
a nagyfeszültséggel telített vezeték
halált mormogó harmóniáiba.

Lemenekülve az Empire State Building tetetjérõl
hallották az utcán a második becsapódást,
s akkor életében elõször és talán utoljára
hibátlanul formálva az "a" hangokat
könnyeivel küszködve azt mondta Brigi:
- I want to go to Sárospatak!

Kovács tanár úr csak mosolygott,
s arra gondolt:
Milyen naiv ez a fruska.
 

Játékaink

A költõ ír.
A ló legel
nap hold pék süt
víz fecseg
ketyeg az óra
valaki nagyot hazudik.

A költõ ír.
A ló fecseg
holdarcú pék napozik
víz legel
megáll az óra
ketyeg a szûzlány
valaki újra hazudik.

A költõ ír.
A lovat lelõtték
napalmot ken pék a holdra
ketyeg a víz
lopott az óra
fecseg a lány
valaki mindig hazudik.
 

sivatagi lektûr

valami olyasmi…
mi?
tudja a fene…
vagy teve, vagy mi más…
most asszem
mindegy az egész
oly reménytelen
mint a homokba köpött nyál
csillogó varázsa
illanó

vajon
"hol késel Júdás?"

kurva sivatag
jól be kéne rúgni
 

a szemlélõdés
pozíciója

… hátra dõlök, s nézem
amint játszanak
a szavak…
velem veled velünk veletek
ha nem nyerhetek
legalább legyek
szabad
vagy higgyem azt!


 

M. SZÁNTÓ JUDIT

Az én grófom

Jókedvemben kettesével vágtattam le a lépcsõn, és az utcára érve tánclépésben haladtam tovább. Határtalanul boldog voltam: az imént temettem el örökre Rendek Antalnét, hogy visszaváltozzam Víg Erzsébetté. Nem emlékszem arra, hogy valaha is annyira megfelelt volna a nevem a hangulatomnak, mint akkor. Meg is volt rá minden okom: lezártam egy nemszeretem-szakaszt az életemben. A lezárás nem elõször történt meg velem, és mondhatom, mindig is szerencsét jelentett az életemben.
    Hogy a legelején kezdjem, nagyon-nagyon szegény családba születtem harmadik gyerekként egy dunántúli kis faluba. Mégis én voltam a legnagyobb gyerek a családban. Az elõttem született Jocó és Rozi ugyanis már nem éltek akkor, amikor én a világra jöttem. Mindkettõt valamilyen betegség vitte el, de minden valószínûség szerint hozzájárult a halálukhoz az alultápláltság. No, de azért nem voltunk kevesen. A tizenegybõl végül is heten maradtunk életben. Így - velünk élõ öregapámat is beleszámítva - tízen ültünk az asztal körül. Ám az asztal tetejére igen gyéren került étel. Korgó gyomorral, éhes szemekkel figyeltük anyám kezét, kinek mennyit juttat abból a kevéskébõl. És irigyen bámultuk apám tányérját, mert mindig abba jutott a legtöbb. Anyám magának mérte a legkevesebbet. Utána a legkisebb falat öregapámnak jutott, aztán következtünk mi, mindig egyenlõ részesedéssel. Mi azonban egyáltalán nem tartottuk igazságosnak az elosztást. Kivéve apám adagját, aki a családfõ volt, és egyikünk se merte volna kétségbe vonni a legtöbbhöz való jogát. Csak sokkal késõbb villant eszembe, hogy akármennyire szeretett minket, soha nem adott volna egyetlen falatot se nekünk a magáéból. No, de akkoriban ezt egészen másképpen ítéltem meg. Hanem az öregapámnak juttatott ételt már erõsen sokallottuk. Órákig nyámmogott azon a pár falaton. Akkor meg minek neki annyi? No, néha meg is rövidítettük a tányérján levõt valamicskével. Ilyenkor a szerencsés gyorsan bekapta a szerzett falatot, mi, többiek pedig irigységgel vegyes kárörömmel nyugtáztuk a tettet, amit igazságtételként értékeltünk. Nagyapám hályogos szeme sohasem vette észre a csalást. És persze mindezt csak olyankor tettük, ha a szüleim nem látták. No, és igazságtalannak tartottuk, hogy legkisebb húgom, a hároméves Tera is annyit kap, mint mi. Õ ugyanis még mindig szopott. Ha megéhezett, csak fogta a sámlit, vitte anyám után, aki azonnal leült, hogy megszoptassa legkisebb csemetéjét. Mi, nagyobbak sohasem részesültünk ebben a kegyben, mert anyánk hamar újra teherbe esett, és a szoptatást azonnal be is fejezte. Tera után azonban ez nem következett be, így adta a tejét a kicsinek, hogy legalább nála pótolja a sovány étkeket. És az állandó szoptatással sikerült is még mindig tejet préselni a mellébõl, habár jóval kevesebbet, mint három évvel ezelõtt. Igen ám! De akkor miért kapott Tera is annyit enni, mint a többi? Hisz a tejjel neki sokkal több jutott. Ám anya ezt az érvelésünket soha nem hallgatta meg, sõt, ránk szólt, hogy ne sajnáljuk a kicsitõl.
    A nyomorunkat csak fokozta a háború. És a befejezését követõ években sem volt jobb sorunk. Az ötvenes évek elején (tizenhárom éves voltam akkor) már minden munka rám szakadt. Anyám a szatócs Krauszhoz járt takarítani, mosni, vasalni. És ahogy teltek az évek, egyre nehezebben bírta emellett az otthoni munkákat is ellátni. Én meg gürcöltem reggeltõl estig. Egészen addig, amíg anyám ágynak nem esett.
    És ez a szomorú esemény hozta meg nekem a szerencsét. Ugyanis Krauszékhoz ezek után nekem kellett járnom. Amikor aztán anyám annyira helyre jött, hogy az otthoni teendõket el tudta látni, Krauszné, Magdi néni oda is költöztetett magukhoz.
    Ekkor történt életem elsõ szakaszának a lezárása, és mondhatom, nem jártam rosszul. Elõször is nem kellett tovább éheznem. Annyit ehettem, amennyit akartam. Eleinte habzsoltam az ételt, amit Magdi néni szomorú megértéssel figyelt. Ám hamar elteltem, és látva, hogy nem kell az étel megvonásától félnem, normális mederbe terelõdött az étvágyam.
    A munka is elviselhetõ volt. Nem mondom, volt teendõm reggeltõl estig, de valahogy a rendszeresség, a szolid rend és fõleg Magdi néni kedvessége megsokszorozta az erõmet. A nehezebb munkáknál nem átallotta, hogy beálljon mellém segíteni. Ha meg kimenõm volt és hazalátogattam, mindig becsomagoltatott velem egy kosár ételt, hogy vigyem haza. Segítettem is otthon egy keveset, késõ délután pedig régi barátnõimmel találkoztam. Estig beszélgettünk, nevetgéltünk.
    Szóval, jól ment a sorom.
    Ám egyszercsak Krauszék úgy döntöttek, hogy Izraelbe vándorolnak. Nekem pedig más munka után kellett néznem.
    Csakhogy a faluban nem adódott semmiféle lehetõség. Egy volt iskolatársnõm azt ajánlotta, menjek Gyõrbe. Õ is ott dolgozott már egy ideje. És amikor beleegyeztem, szerzett is nekem állást egy vendéglõben. A szüleim egy kicsit ellenezték, hogy olyan messze költözzek, de aztán viszonylag könnyû szívvel bocsátottak útnak. Hisz ha maradok, csak az ennivalót pusztítom. A dologban segíteni pedig már ott voltak a kisebbek is.
    Így hát felpakoltam - igazán nem volt sok dolgom azzal a kis motyóval -, és nekiindultam. Az iskolatársnõm, Ilus szerzett albérletet is. Igaz, csak egy kis lyukat, az ágy is alig fért el benne, azonkívül csak egy szék volt a szobában, meg egy fogas a ruhámnak (mert hogy csak egy volt azon kívül, mint hordtam). No, meg egy polc a fehérnemûmnek. De nem volt drága, és életemben elõször egyedül laktam egy szobát. Még akkor is, ha szobának nemigen volt mondható.
    Konyhalányként dolgoztam, és jól éreztem magam. Különösen késõbb, amikor már kiengedtek az étterembe, és amolyan kisegítõ pincér lettem. Igaz, a vendéglõ inkább kocsma volt, de egy-két részegen kívül nemigen randalíroztak a vendégek. Azokat pedig rövid távon az ajtón kívülre rakta a jól megtermett csapos.
    Mindig jó volt a hangulat, jöttek, mentek az emberek, nem volt unalmas az élet. Engem meg szívesen láttak. Tizenhét éves voltam, és állítólag csinos. A vendégek kedvesek voltak velem, csak némelyik próbált megpaskolni, esetleg belém csípni, amikor elmentem mellette. De valahogy úgy tudtam ránézni, hogy többé nem kísérletezett. Igaz, a csapos is mindig védelmébe vett. Vele pedig nem volt ajánlatos vitába keveredni.
    Járt oda egy olyan harmincas ember, mindig másodmagával. Leültek egy asztalhoz, kihozattak félliter bort. Azt iszogatták, beszélgettek, cigarettáztak. Vasárnaponként meg ott ebédeltek. Már majd egy éve dolgoztam ott, amikor szólt hozzám, hogy beszéde van velem.
    No, vajon mit csináltam rosszul? - morfondíroztam magamban. Biztosan le akar szidni.
    De nem azt akarta. Hanem… megkérte a kezem.
    Meglepetésként ért az eset. Soha egy szóval, egy tekintettel nem adta tudtomra, hogy valamiféle tervei vannak velem. Nem akartam gorombán elutasítani, pedig elhatároztam, hogy kosarat adok neki. Csak egy kis idõt akartam nyerni, hogy kisüssem, hogyan utasíthatnám el udvariasan.
    Elgondolkodva mentem haza. A fõbérlõm, egy szipirtyó vénasszony, akivel elsõ pillanattól nem szívelhettük egymást, olyan szitokáradattal fogadott, hogy felverte az egész házat. Nagy nehezen kihámoztam, hogy a konyhában elcseppentettem a vizet, amikor reggel mosdottam.
    Hirtelen olyan harag fogott el, hogy azt hittem, mentem gutaütést kapok. Lassan már meg se merek mozdulni otthon. De hiába kerestem más albérletet, nem sikerült találnom.
    Egész este duzzogtam. Még az ágyban se tudtam megnyugodni. Reggelre kelve azután nagy elhatározásra jutottam. Hozzámegyek a kérõmhöz, Rendek Antalhoz. És akkor ágyõ albérlet.
    Másnap közöltem is vele, hogy gondolkodtam a dolgon. És hozzámegyek, ha nem zavarja, hogy nem vagyok szerelmes belé. Azt mondta, semmi baj. Õ se szerelmes, csak nehéz egyedül. Aztán látta, hogy rendesen dolgozom, tiszta vagyok. No, meg csinoska is - mosolyodott el -, és az sincs a hátrányomra.
    Hogy így megegyeztünk, hamar meg is esküdtünk. Én meg odaköltöztem hozzá. Tudtam, hogy együtt lakik az anyjával, de abban bíztam, hogy a fõbérlõmnél rosszabb nem jöhet rám.
    Eleinte jól éreztem magam a langymeleg házasságban. Nem hajtottak egymáshoz kitörõ érzelmek, de nemigen voltak vitáink sem. Az anyósommal is úgy ahogy kijöttem. Egy idõ után azonban bántani kezdett, hogy soha egy szál virágot, egy név- vagy születésnapi gratulációt nem kaptam tõle. És az is hiányzott, hogy nem volt hozzám egy kedves mosolya, soha nem simogatta meg az arcomat. Mind jobban belelovalltam magam az elégedetlenségbe. És még két év sem telt el, amikor úgy döntöttem, ennél a házasságnál még az albérlet is jobb a szipirtyóval. Közöltem Tónival, hogy válni akarok, õ pedig nem gördített akadályt elé. Csendben, harag nélkül mondtunk búcsút egymásnak. A banya pedig visszafogadott.
    Így lettem hát ismét Víg Erzsébet, és örültem a szabadságomnak. Két barátnõmmel sokat szórakoztunk. Fõleg táncolni jártunk.
    A munkahelyemen agitáltak, hogy fejezzem be az általánost és tanuljak tovább. Fiatal vagyok, fog az eszem, még üzletvezetõ is lehet belõlem. Ám nekem minden porcikám tiltakozott az ellen, hogy a szabadidõmet magolással töltsem. Nagyon jól éreztem magam így is.
    Jó félév telt el, amikor egy ötfõs társaság lépett a vendéglõbe.
    És bennem megállt az ütõ, a földbe gyökeredzett a lábam. Mert még életemben nem láttam olyan szép férfit, mint az elsõnek belépõt. És az öltözéke!? Tökéletes volt. Na, meg a mosolya…
    Mint egy valóságos gróf.
    Észrevette, hogy tátott szájjal bámulom - és nem volt ellenére. Rám mosolygott. Én meg boldog voltam. Az elsõ pillanatban belészerettem.
    Késõbb kiderült, hogy nem gróf, hanem mintaasztalos a Gyõri Vagonban. De ez engem egy csöppet se érdekelt. Imádtam. És igyekeztem a közelébe férkõzni. Mint megtudtam, Tóth Lacinak hívták.
    Valószínûleg tetszett neki a ragaszkodásom, mert elkezdett udvarolni. És milyen szépen… És milyen hevesen… És micsoda bókokat mondott, milyen virágcsokrokat kaptam tõle, micsoda öröm volt, amikor a táncban megpörgetett…
    Aztán… kierõszakoltam, hogy feleségül kérjen. És nem volt nálam boldogabb asszony a világon. Ha csak rám nézett, a mennyekben éreztem magam.
    Szerettem volna gyereket, de nem lett. Végül azzal vigasztalódtam, hogy Lacit kényeztettem, babusgattam.
    Úgy három év múlva nyaralni készültünk. De nem lett belõle semmi. A mûhelyben épp a fûrész alá tette a munkadarabot, amikor valaki odakiáltott neki. Odanézett, miközben bekapcsolta a gépet. És odalett négy ujja.
    Nem volt mese, leszázalékolták. Ráadásul nem ismerték el üzemi balesetnek, mert a védõrácsot nem használta.
    Otthon ült, és nem tudott mit kezdeni magával. Néha mozdult csak ki a haverokkal. És hová mehettek volna? Hát a kocsmába. Ahol aztán borba fojtotta az én Lacim a bánatát.
    Jaj, istenem, hogy megváltozott az az ember!… Ittasan tántorgott haza, bûzlött a bortól és a cigarettától. És goromba, durva lett. Meg ugyan nem ütött, de nem volt hozzám egy jó szava sem.
    Egészen más lett az életünk. Én otthon tettem-vettem, majd vártam haza. Õ meg a kocsmában ivott. Késõbb már örültem, ha késõn jött meg. Legalább nem veszekedett velem.
    Persze, az ivás ráment az egészségére. A májára, a veséjére. Én meg mit tehettem? Ápoltam. Miközben szidott engem.
    Évekig éltünk így. Õ egyre betegebb lett, én egyre nehezebben láttam el.
    Húsz hosszú év telt el ilyen körülmények között. Illetve, egyre nehezebben. Az utolsó esztendõben már fel sem bírt kelni az ágyból. És - míg elõtte megkívánta, hogy ellássam itallal - már a szesz se kellett.
    Hogy mi adott erõt? Az, hogy az utolsó pillanatig imádtam. Sõt! Azon túl is. Ha ma, tizenkét év után visszagondolok rá, ma is minden már érzést vele kapcsolatban elnyom az a végtelen szerelem, amit mindvégig éreztem iránta.
    Otthon, a karjaimban halt meg.
    Eltemettem. Szépen, ahogy illik.
    Ha meghalok, mellette szeretnék pihenni.

N. HORVÁTH PÉTER

Szavakban

Mindössze szavakban szeretkezem,
ennyit nyújt nekem e jutányos élet;
kéretlen erkölcsöt és tisztességet;
csak ezért nem vesztem el a fejem.

Ezért hát nem vesztem el a fejem,
s érzéki utakra senki sem csábít,
kijárni együtt a test iskoláit;
én ezt is ajándékszámba veszem.

És azt is ajándékszámba veszem,
mikor rám valaki lélekkel tekint,
azután gyorsan a párjára megint;
belátva, miért is nem kezd velem.

Bevallva, miért nem kezd ki velem;
mindegy, hogy három év, egy hónap, két hét,
látni a szeretet elejét s végét;
megértem, pontosan hol a helyem.

Pontosan megértve, hol a helyem
- bár vágyam lényege el sosem veszett -;
képekben élek a valóság helyett,
s egyedül, szavakban szeretkezem.
 

 

BIRTALAN FERENC

Jött egy leány

Jött egy leány a villamosban.
Gyönyörû volt és illatos.
Izzik az ember, lángra lobban.
Fénylik a mocskos villamos.

Szája sarkán egy kis mosoly csak,
épp feledtetni februárt.
Szeme tavaszra nyíló ablak.
Várt szívem, s nem hiába várt.

Jött a leány a csöpp mosollyal.
Magára hagyni nem lehet.
Muszáj-dal után kell mosoly-dal,
nekem meg adjon terveket.

Mi kéne több a zord idõben,
mint árnyûzõn e drága fény?
Olvad a jég, a bú belõlem.
Menj villamos, maradj remény.
 

Révbér

A vízlocsogás a Sztüxet idézi,
Kharón árnya rémlik, a csónak.
A költõ érti, de nem érzi:
hogy hinné magát oda valónak?

Zsebében lapul a révész bére.
Mindenért fizetni kell,
s ekkora útért cserébe
kedvezményt nem várhat el.

Õ, ki vátesz, mondhatni: látnok,
kiben csak jóért lüktetett a szív,
ha meg kell nézze a másvilágot,
tegye úrként: all inclusive.

---

FECSKE CSABA

A huncut hal6atlan

gilkili-gilkili-gunn
jövök megszületni
bort inni szüretni
nemlétem megszüntetem
nem leszek megszûnt tetem
mántikaténi katá…
elsodor az álom
a halált lekakálom
csiribiri zabszalma
bolond aki meghal ma
a nemlét csak talmi
nem illek meghalni
el sose illan a lélek
visszafele élek
vénbõl csecsemõbe
megyek át a mostból
az elmúlt idõbe
gilkili-gilkili-gunn
látjátok feleim én vagyok õ
a széltoló a lókötõ
ki szõrén üli meg
a papíripari paripát
õ a csöngei boglyahajú
itt hallhatók hangjai és csöndjei
az ó meg az ü meg az ú
gilkili-gilkili-gunn
 


 

POLGÁR ERNÕ

A Clotilde Szalon

Dráma egy felvonásban

Személyek
FOGORVOS
NÕ

Történik Budapesten, az Újlipótvárosban, az 1990-es évek legelején.
A fogorvos jól öltözött, idõs úr. Ízlésesen berendezett nappalijában kinyitja az ablakot. Beszûrõdik az utcazaj, becsapja, a rádióhoz megy, és bekapcsolja. Csajkovszkij b-moll zongoraversenye szól. Leül a fotelba, szivart vesz elõ a dobozból, és rágyújt.

Valaki csönget.

 FOGORVOS (bentrõl kiált) Ma már nem rendelek!
 NÕ (kintrõl hangosan) Tudok olvasni!
 FOGORVOS Akkor holnap jöjjön! Késõ este van. Nincs órája?!
 NÕ Nem jövök holnap! Engedjen be!
 FOGORVOS Ha nem megy el, rendõrt hívok!
 NÕ Hívjon! (sziszegve) Még õ fenyegetõzik!
 FOGORVOS Tessék?
 NÕ (szelídebben) Szeretnék bemenni.
 FOGORVOS Az asszisztensnõm már hazament.
 NÕ Nem akarok fogat tömetni. Beszélni szeretnék magával!
 FOGORVOS (kinyitja az ajtót, ötven év körüli hölgy áll a küszöbön) Tessék!
 NÕ Na végre!
 FOGORVOS Jó estét! Nem ezt akarta mondani?
 NÕ Nem. Akárkinek csak úgy nem köszönök.
 FOGORVOS (bevezeti a látogatót a nappaliba) Orvos vagyok, hozzászoktam, hogy a legváratlanabb pillanatokban zavarnak. De hogy ne is köszönjenek! S hogy be se mutatkozzanak, ez sok!
 NÕ Ki mondta magának azt, hogy nem mutatkozom be?
 FOGORVOS Valóban nem mondta. (Hellyel kínálja) Leül?… Nos? Akkor tehát kihez volna szerencsém?
 NÕ Mary Rose vagyok. Amerikai újságíró.
 FOGORVOS Nem mondja?
 NÕ Kéri az igazolványomat?
 FOGORVOS Nem vagyok útlevélellenõr! Viszont az roppant mód érdekelne, hogy ha ön amerikai, miképp lehetséges, hogy ilyen kiválóan beszél magyarul?
 NÕ Úgy lehetséges, tisztelt uram, hogy magyar származású vagyok. S nem felejtettem el az anyanyelvemet. Tetszik érteni?
 FOGORVOS Majdnem mindenki magyar származású.
 NÕ Térjünk a tárgyra. A második világháború a témám.
 FOGORVOS Nem markolt egy kicsit nagyot, hölgyem?
 NÕ Nem. Mert engem csupán egy részlet érdekel, báró úr, amirõl a történelemkönyvek nem tesznek említést.
 FOGORVOS (meglepõdik) Ma már nincsenek bárók! És mégis mi lenne az, ami Önt foglalkoztatja?
 NÕ Sztójay Döme a deportáló miniszterelnök és gazdasági csúcsminisztere, a hitvalló katolikusnak ismert Imrédy Béla vajon tudtak-e arról, hogy négyezer magyar keresztény nõt toboroztak és szállítottak tábori bordélyokba?
 FOGORVOS (mérgesen ugrik fel a helyérõl) Miért tõlem kérdezi?
 NÕ Ártatlan utcalányokat szállítottak el. A terézvárosi Clotilde Szalon összes kurváját elvitték.
 FOGORVOS (idegesen járkál, harapdálja az ajkát, s kifakad) Nem tudok válaszolni a kérdéseire.
 NÕ Maga volt a Clotilde Szalon fogorvosa.
 FOGORVOS Elég! Hagyja abba! Nem válaszolok a kérdéseire. Nem hívtam ide magát. Azonnal hagyja el a lakásomat!
 NÕ Madame Clotilde zsidó nõket bújtatott bordélyházban.
 FOGORVOS (ordít) Fejezze be, kérem! És távozzon!
 NÕ A kurvákkal együtt a szalonban bújtatott Rózsa lányokat is deportálták. Errõl sem tudott?
 FOGORVOS (elsápad) Tudtam… (Hirtelen sírva fakad) A feleségemrõl és a kicsi Máriáról van szó… (Erõtlenül a rekamiéra esik, a rosszulléttõl fuldokolva kérdezi) Most boldog?… Menjen el!
 NÕ (kiszalad a nappaliból, s egy pohár vízzel a kezében jön vissza) Igya meg!
 FOGORVOS Mi ez?
 NÕ Víz.
 FOGORVOS Öntsön hozzá whiskyt!
 NÕ (tölt az asztalkán álló üvegbõl) Tessék.
 FOGORVOS Köszönöm.
 NÕ A felesége nincs itthon?
 FOGORVOS Tévedésbõl a feleségemet is elvitték.
 NÕ És nem jött vissza?
 FOGORVOS Nem.
 NÕ És nem nõsült meg újra?
 FOGORVOS Nem… De most már tényleg fejezze be, kérem!
 NÕ Bocsásson meg!

Hosszú csend után

 NÕ Értem.

Feláll, a férfit figyelve, a falról levesz egy fényképet. Magához öleli, de amikor az orvos hátranéz, megijed, s leejti.

 NÕ Bocsánat!
 FOGORVOS (dühösen) Mit mûvel?
 NÕ Véletlen volt. Bocsánatot kérek!
 FOGORVOS Tudja, ki van a képen?
 NÕ Tudom.
 FOGORVOS (megdöbben) Honnan tudja? (Kis szünet után) Ki küldte magát ide? Kicsoda maga voltaképpen?
 NÕ Ne izgassa fel magát! Kímélnie kell a szívét. Az orvosok magának ezt már gyermekkorában megmondták.
 FOGORVOS Ezt is tudja?
 NÕ "Kicsoda maga?" Ezt akarta kérdezni, ugye?
 FOGORVOS Ezt… (Lehajol és felveszi a bekeretezett képet) A kislányom fényképe.
 NÕ Kislánya?! Klára huszonnégy éves volt, Mária pedig tizennégy. Csak nem azt akarja mondani, hogy a felesége tízéves korában szült? Ez még Afrikában se divat!
 FOGORVOS Jó… nem az én lányom volt, igaz! De az ember nemcsak a vér szerinti gyermekét tekintheti sajátjának!
 NÕ Bocsásson meg!
 FOGORVOS Én voltam az apja… Tízéves volt, amikor a szülei autóbalesetben meghaltak. A kislány volt a mindenünk.
 NÕ Akkor miért? (A sírással erõlködve) Akkor miért küldte a halálba õket?
 FOGORVOS (kiabálva) Nem vagyok bûnös! (Fuldokolva) Szerencsétlen vagyok. Érti? Egy szerencsétlen!
 NÕ Miért küldte õket Madame Clotilde nyilvánosházába?
 FOGORVOS Az évszázad ötletének tartottam. Zsidó nõket kuplerájban elbújtatni! (Iszik) Madame Clotilde régi ismerõsöm volt, s vele együtt kezdtük elõkészíteni elbújtatásukat… S amikor egyre ijesztõbb lett a pesti zsidók helyzete, valóban búvóhellyé vált a Clotilde Szalon. (Maga elé mered) Klára ugrándozott örömében, ha örömnek nevezhetem az életben maradás akkor egyetlennek vélt lehetõségét.
 NÕ S akkor mivel magyarázza, hogy Prónay különítményesei, SS-katonák kíséretében megjelentek a szalonban, és egyenesen a Rózsa lányok szobájának titkos bejáratához siettek?
 FOGORVOS (megdöbbenve) Micsoda?!
 NÕ Belökték az ajtót. A lányokat rugdosva terelték a bárba. "Kik ezek?" - kiabáltak. "Ó, ezek igen finom úri kurvák, kérem!" - felelte a takarítónõ.
 FOGORVOS (maga elé motyogva) Egy hét alatt õszültem bele az egészbe. A frontszolgálatot is talán azért éltem túl, mert valójában nem akartam élni… Késõbb hazatérve jó ideig aztán be sem tudtam menni a szobáikba. Most is csak akkor megyek be, ha a takarítónõ behív valami ürüggyel.
 NÕ (csodálkozva) Takaríttatja a szobáikat?
 FOGORVOS Takaríttatom. Bemehet. Megnézheti.
 NÕ (kinyitja az egyik ajtót, és ámulattal) Ó!
 FOGORVOS Ez a szoba Máriáé. Menjen csak be, nézze meg! (A nõ belép, a báró folytatja) Úgy hagytam mindent, ahogy volt. Nem nyúltam semmihez. Ha a takarítónõ valamit máshová tesz, azonnal visszarakom. (Elfogódottan) Várom haza õket…
 NÕ (sírva fakad) Ha várja õket, s ha már itt vannak, miért nem öleli meg õket? (Kezében egy babával kilép a szobából)
 FOGORVOS (megdöbben) Miket beszél?
 NÕ (zokog) Úgy, ahogy én ölelem az én drága babámat!
 FOGORVOS Mária?!
 NÕ (sír) Papa! (kis szünet után) Súlyos percek telnek el, s te nem is sejted, hogy ki vagyok?! (A sírástól nehezen szólal meg) Papa!…
 FOGORVOS Kicsikém! Máriám!
 NÕ A kicsi Mária meghalt… amikor az elsõ német tiszt…
 FOGORVOS Nem! Errõl nem akarok hallani! (Magához szorítja) Kérlek, errõl ne beszélj!

Sokáig mozdulatlanul állnak

 NÕ (halkan) Minden el kell mondanom neked. Belehalok, ha nem tehetem.
 FOGORVOS (bólint) Figyelek.
 NÕ (újra sír) Négy hónapja temettem el a férjem.
 FOGORVOS (sóhajt) Ó, csillagom! (Megcsókolja, leülteti, s egy pohár vizet itat vele) Mondj el mindent, kérlek…
 NÕ (hallgatás után) Férjem, Dr. Robert Gordon… Szülei Berlinbõl, Hitler elõl menekültek Amerikába. Robert New Yorkban kezdett dolgozni, mint szülész-nõgyógyász. Az európai évek után azonban nem érezte jól magát abban az Európától távoli országban, és jelentkezett katonaorvosnak, hogy visszatérhessen. A partra szálló amerikai egységek jól felszerelt kórházakat alakítottak ki. Magam is Robert betege voltam. Nagyon kedves és jámbor fiú volt. Hívõ zsidó. Sokat beszélgettünk a kórházban. Megértettük egymást. Egyszer, jól emlékszem, éppen kiment a sábesz, õ nagy csokor virággal állított be a sátramba. Zavarban volt, s nagyon körülményesen, de megkérte a kezemet. "Tudod, Robert, hogy én már nem szülhetek neked gyermeket?" "Tudom, drágám - válaszolta -, hiszen én operáltalak" - és elõször nevettünk, majd sírtunk.
 FOGORVOS Klárát is õ kezelte?
 NÕ Nem.
 FOGORVOS Õ veled volt?
 NÕ Nem tudod? Tényleg nem tudod?
 FOGORVOS (falfehér arccal) Mit? Úgy hallottam, hogy együtt maradtatok.
 NÕ Valóban. Egy ideig. De aztán… ne haragudj, de nem akarok errõl beszélni!
 FOGORVOS Kérlek! Könyörögve kérlek! Egyszer még utoljára, beszélned kell! (Letérdel elé, s megfogja a kezét) Kérlek! Tudnom kell az igazat. Báruch Ha sém!
 NÕ (kiált) Nem akarom!
 FOGORVOS Jeanette, egy hazatért kurtizán azt mondta, hogy Klára beteg lett. Kórházban halt meg. Kérlek, mondd el, mi történt vele?
 NÕ A nácik kórházba szállították, de ott…
 FOGORVOS Ott? (Biztatja) Nos? Ott?
 NÕ A kezelõorvos rájött, hogy…
 FOGORVOS Folytasd!
 NÕ (kiabál) Nehéz a felfogásod! Arra jött rá, hogy zsidó!
 FOGORVOS És? (Csókolgatja a kezét) És?!
 NÕ (kiabálva) És! És! Mit és?! Koncentrációs táborba szállították! És!!!
 FOGORVOS (könnybe lábadt szemmel) Értem.
 NÕ (hosszú csend után) És CIKLON B!
 FOGORVOS Tudnom kellett! Ne haragudj!

Sokáig hallgatnak

 NÕ (szólal meg) Robert halála után úgy éreztem: megfulladok. Csak azért volt minden szép, mert Robert velem volt.
 FOGORVOS Mindent otthagytál?
 NÕ Mindent. Hazajöttem.
 FOGORVOS Kicsim! Jól tetted.
 NÕ S mindaz a szenvedés, amire évtizedekig nem gondoltam, a repülõgépen mind eszembe jutott. A gyermekkor! Klára! Te! A szereteted, amivel elhalmoztál! A háború! A tábori élet! (Sírva fakad) Papa! Minden összekuszálódott bennem! Segíts nekem! Kérlek! (Bocsánatkérõen néz) Téged is kezdtelek gyûlölni!
 FOGORVOS Most már ne gondolj erre, angyalkám!
 NÕ Meg tudsz nekem bocsátani?
 FOGORVOS Nem tettél semmit, amit meg kellene bocsátanom!
 NÕ Köszönöm, papa! S nem haragszol, hogy a háború után feléd se néztem? (Szünet után) Milyen ember lett belõlem? Egyedül maradok és hozzád menekülök?
 FOGORVOS Hazataláltál. Hazajöttél. (Mutatja) Az a szobád. Minden a tiéd. Nézz körül!
 NÕ (szipog) Levelet se írtam neked.
 FOGORVOS Ne vádold magad! Egy nagyszerû ember mellett, Báruch Ha Sém, a világ másik végén, elfelejtetted, ami veled történt.
 NÕ (súgja) Olyan jó hallani a hangod! (Megöleli)
 FOGORVOS (nevet) Lehet így évtizedeket fiatalodni?
 NÕ Nem értelek.
 FOGORVOS Kislánykorodban bújtál így hozzám. De már elfelejtetted.
 NÕ (kicsordulnak a könnyei) Azért annyira jó!

A történtek a néhai bárót annyira felkavarják, hogy egész testében remeg. Az ablakhoz siet, kinyitja, és mélyes szívja magába a friss levegõt. Odakint villámlik, dörög az ég, fúj a szél, s zuhogni kezd az esõ.

 FOGORVOS Van Isten?
 NÕ Gorkij írja, ha hiszel, van.
 

 

LENGYEL GÉZA

Emléknyomok

Elsõ, még bõrfûzõs focim, mi volt
kétszer nagyobb, mint most, ha látnám
- s mit kaptam ama Nagy II.-tõl
a Putrisark-erdõ majálison
elvette tõlünk egy ördögfi - oh!
még mindig fut tán nyakiglábán.

Az erdõ mellett (ismét ott tehát)
kis birtokunk nádtetõs háza -
gyümölcsfák, dús fürtû szõlõk között -
miként jómagam, elbûvölve állt,
ha aranymálinkó villant - dalát
tûnõ idõ halkan oboázza.

Mostanság már tenyérbe fogható,
miniatürizált sok emlék:
templomtorony, út, kapualjak.
Petrik, Kovácsok, Karesz és Kató…
Harang hangja halkulón hallható -
tenyérrõl fellebbenõ lepkék.

Folytatni a sort tudom nincs erõm…

Szélmormolás sír-rí emléktemetõn.

DONKÓ LÁSZLÓ

Tengerré váltak

M. F. horgászbarátom halálára

Sírtam akkor nem tagadom
Az a nap nem az én napom.

Kántor kántált beszélt a pap
Egy szem szárazon nem maradt.

Tátott szájjal a vén haver
Azóta is mellém hever.

Mondana tán még valamit
De csak hallgat de csak lapít.

Vagy csak éhes könnyen lehet
Sós angolszalonnát szeret.

Hogyha lenne adnék neki
De kezem is odább löki.

Kántor kántált beszélt a pap
S tengerré váltak a tavak.

SZABÓ LÁSZLÓ

Megveszve

Megalázottan szaladgálunk
A csatornák között
 Éhezõ patkányok.

Annyira szûkek az erdõk
Gazdag a betondzsungel
 Régi hiba köszön.

Felesleges már minden könnyem
Hidegség vesz körbe
 Az alvás hiányzik.

UDVARDY BALÁZS

Egy szakácsról

Majoros Józsefnek

Ha nevetsz, gyorsabban vágom a paprikát,
s kicsúszik a lábam alól a talaj,
arcra vágódom. Soká nézek elõre,
a felmosórongyot fognám, hogy felkeljek,
mert tócsává válok,
de egészen a nyílt égig folyok,
ott a napsugárban már boldogan repülök.

Szeretem ha nevetsz.
 

MAGYAR LÁSZLÓ ANDRÁS

Tavasz

Pipálva fönn, a vár fokán
a szellõ járta napsütésben
nem bánt, mi nem vár és miért nem,
csak eltûnõdöm pár okán.
A háztetõk a ferde fényt,
hintás harangszót verve vissza
ragyognak, kék ködét felissza
a zsongós város. Adj reményt,
te zsenge zöldbe öltözött
tavasz, ne hagyj magamra engem
képzelt börtönfalak között,
engedj, ki voltam, újra lennem.
Számban pipámmal ülve itt, még
mindig remélem, van segítség.
 

Színjáték

Az élet útjának felén
kissé túl szokványos, sötét
erdõbe értem. Nem lelém
szerelmem ringató ölét,
sem párduc, sem költõ, se fény
nem jött, hogy megsegítsen engem,
szívem kalimpált, szólva: "bam-bam"
- kellett nekem erdõbe mennem -,
majd ott fordultam föl, magamban,
két korsó sörrel a belemben.
 

RÓZSÁSSY BARBARA

Tavaszi Róma

Róma az apácák szoknyája alá bújt.
Tavasz végi meleg csiklandozza combjuk,
lábuk között csípõjükig kúszik fel.
Kaján ez a város,
a rengõ csuhás-hátsókon mulat.
Mert a papok közé is befészkelte magát,
minden falat ostyát magának követel,
szájból szájba nyújtaná a hívõknek.
Hívõ vagyok én is.
Számba veszem az édeskés falatot,
ízlelgetlek, Róma.
Ízedben a tilalmas kéjek felszabadultan
fickándoznak - kicsiny ebihalak a szájban.
Szép rendben, libasorban vonul ki
mise után a Santa Maria del Popoló-ból
a gyönyör fürdette arcú,
kielégült gyülekezet.
 

FÖLDVÁRI JÓZSEF

Panaszkönyv

No most akkor megírom,
hogy: a tartósított szavak
a konzervált Shakespeare
minden olyan jellegû
áporodott zápor
most akciós áron
kosarakba rakva
Vörösmarty kéne
a vén aromákból.
húzz rá vonalkódot
no persze, elittad
hagyjuk a májmosást
most valaki másra
a földvári mólón
révbe ér a kompót
dobd ki a jelenkor
gõzhajóját Mársra!

NEMES LÁSZLÓ

Emberek vagyunk…

Hajnalban csengett a telefon, veszettül, az éjjeliszekrényen. Palócz Béla az elsõ pillanatban a nevet sem értette pontosan, valami Krumpmayerné vagy hasonló, aztán a hurutos, harákoló hangból csak annyit, hogy a szomszéd…a mama… nagyon rosszul van a mama… jöjjön azonnal! Palócz Béla jó fiú volt, a francba, morogta elõször, de azért ugrott ki az ágyból, mellette Anikó félig nyitott szemmel, zsíros arcát felé fordítva kérdezte: mi van? - A mama - mondta a férje, miközben már a nadrágot ráncigálta magára. - Te csak maradj, aludj, majd telefonálok.
    Hogy-hogy az a szomszédasszony… miért nem a mama? Gondolta már a kocsi volánja mögött, miközben szokásától eltérõen robogva hajtott lefelé a Rózsadomb kanyargós útján. Szerencsére még nem kezdõdött el a reggeli csúcsforgalom; a körúton piros lámpánál kétszer is baj nélkül száguldott át a keresztezõdésen. Volt kulcsa az anyja lakásához, a Ferenc körúti bérház kapujához is, de a második emeleten az elõszoba ajtaja tárva-nyitva állt, az ágyon az anyja csukott szemmel feküdt, zihálva szedte a lélegzetet, mindig gondosan fésült, sõt, fodrászolt haja izzadságtól lucskos homlokára, arcába tapadt; mellette orvos állt, fonendoszkóp, vérnyomásmérõ, az éjjeliszekrényen egy lereszelt nyakú, üres injekciós ampulla - ki hívhatta a doktort? Talán az a Krumpmayer… vagy Krumphauserné? Õ lehet az, persze, az az ágy lábánál papucsban toporgó, barna hálóköpenyes öregasszony…
    - Már hívtam a mentõket - mondta az orvos. - Mindjárt itt lesznek. Azt hiszem, agyvérzés… szerencsés esetben csak agyi érgörcs. Nem tudhatom… - Aztán bemutatkozott: - Doktor Szabó.
    Amikor elmentek a mentõk és elvitték az anyját, és Szabó doktor - feltehetõen a házi orvos - meg az a Krumpmayerné vagy Krumphauserné is elment (Ha kell valami Palócz úr, én itt, a szomszédban… - mondta készségesen és kíváncsian), Palócz Béla egyedül maradt a lakásban. Furcsán, idegenül, szinte betolakodónak érezte magát. De hiszen itt nõttem fel, gondolta, itt éltem le a gyerekkoromat, csaknem az egész ifjúságomat. Ez a másik ágy, az anyám most vetetlen, rendetlenül feltúrt, átizzadt ágyához változatlanul szorosan hozzásimuló, szinte vele összenõtt ágy a régen meghalt apám ágya volt…
    Átment a szomszéd szobába, az ebédlõbe. Az asztalhoz ült, a falat nézte, a kopott, itt-ott már rongyosodó tapétát, a régi bútorokat, a gyerekkorában félhomályban sokszor komor várkastélynak képzelt nagy, tornyos kredencet, a kihúzáskor csikorogva akadozó fiókos szekrényt, amelyen még mindig ott állt az a régi, vörösesbarna, szerinte olyan ronda váza, a kihúzható, ormótlanul nehéz ovális asztal, magas támlájú, kényelmetlen székek - ócskaságok, gondolta nagyobb fiú korában, amikor néhány barátja, iskolatársa szüleinek lakásában egyenes vonalú, modern kombinált szekrényeket és könnyû székeket, heverõket látott -, most viszont szinte csodálkozva jött rá, hogy ez a sok ezer mindennapos látástól megszokottá jelentéktelenedett holmi tulajdonképpen milyen szép biedemeier bútor. És, ahogyan talán már évek óta sose tette, benézett az elõszobából nyíló kis szobába is, melyet amikor a ház épült, az elmúlt század legelején, személyzeti, ahogy akkoriban mondták: cselédszobának szántak, de ez lett az õ birodalma, ott volt az ágya, a játékai, késõbb a könyvei és a tanulóasztala.
    Késõi, egyetlen gyerek volt Béla, amit csak lehetett, mindent meg akartak adni neki a szülei, hogy boldoguljon az életben. Az apja, Palócz Sándor éppen hogy megszerezte a jogi doktorátusát és megkapta élete elsõ állását a Hangya szövetkezetnél, amikor tényleges katonai szolgálatra hívták be. A Don-kanyarnál fogságba esett ifjú zászlós csak tíz esztendõ múltán került haza az ukrajnai és oroszországi táborokból.
    Új munkahelyén, az egyik könnyûipari nemzeti vállalat központi irodájában ismerkedett meg azzal a csinos gépírónõvel, Pongor Ellával. Csoda volt, õ maga is úgy vélte, a kor egyik csodája, vagy talán a fáradhatatlan Ella ügyessége, hogy a kerületi tanács egy teljes, két és félszobás lakást utalt ki a Palócz Sándor hajdani tiszti rangja miatt nem is olyan "jó káder"-nek minõsülõ ifjú házaspárnak. Azt a súlyos, komor ebédlõbútort, amint azt Béla gyerekkorában többször is hallotta, anyja, a még mindig szép Pongor Ella örökölte valamilyen Dódi nevû, soha nem látott ceglédi rokonától.
    Még egy pianínó is volt itt valahol, ha csak rövid ideig is, jutott eszébe Palócz Bélának, amikor a kisszobából visszament a kopott tapétájú, komor ebédlõbe. Persze, emlékezett, azt a pianínót csak bérelték, mert a szülei zongorázni is taníttatták valamikor, pedig ahhoz õneki sem tehetsége, sem igazán kedve nem volt soha, de hát minden lehetõséget meg kell adni a gyereknek, mondta újra meg újra anya, mindent, ami jó és hasznos lehet az életében…
    Aztán, amint megtehették, Béla nevére íratták a szülõk a lakást. Õ már nagyobb fiú volt akkor, gimnazista, és meghallotta, bántotta, de azért kissé meghatotta is, amint a szülei pusmogtak egymás közt: sose lehet tudni… emberek vagyunk… halandók… biztosítsuk ahogy lehet… És késõbb - de az már minden bizonnyal a szocialista rend összeomlása idején, az õ frissen sült mérnöksége és házassága korában, de még apa életében történt -, amikor a leromlott állagú bérházakban a régi bérlõk nevetséges töredékösszegért vásárolhatták meg az államtól a lakásaikat - a Palócz szülõk is megvették, természetesen változatlanul a fiuk nevére írottan, azt a bizony már jócskán megkopott otthonukat. Bélának és Anikónak akkor már megvolt - véletlenül nem is messze a Palócz szülõktõl - az elsõ közös, barátságos kis lakása.
    Palócz Béla a megsavanyodott szagú hálószobában, az anyja átizzadt, feldúlt csatatér ágya mellett a padlón találta meg az éjjeliszekrényrõl leesett telefont. Elõször Anikót hívta fel. - Igen… kórházba vitték… igen, nagyon rosszul van szegény… most megyek be én is, hogy megtudjam… - mondta, és azt is megkérdezte a feleségétõl, tudják-e a gyerekek, hogy mi történt a nagyanyjukkal, és elmentek-e már az iskolába. Aztán az irodáját hívta fel. - Majd csak késõbb megyek be - mondta röviden, megindokolnia nem kellett, hiszen õ volt a fõnök; futott le a lépcsõn, be a kocsijába, irány a kórház. - Mama, anyukám! - mondogatta magában, mint valamikor, gyerekkorában. Szerette az anyját, mindig szerette a szüleit. Õszintén, nagyon.
    A kórházban az orvos semmi biztosat nem mondott, mit is mondhat millió dolga közt a sok izgatott, laikus kérdezõsködésre. Persze, semmi se biztos, soha, semmi se biztos… vannak határesetek… még felszívódhat… még az is lehet… Persze… természetesen…
    Másnap a mama mintha megismerte volna a fiát és a menyét. Valami kis érdeklõdés szikrája villant fel a tágra nyílt szemében. Csak a bal karját és a bal lábát nem tudja mozgatni, mondta a beteg párnáját éppen megigazító Jolán nõvér. Minden lehet, mondta megint az osztályos orvos. Emberek vagyunk… És mintha halkan, dünnyögve azt is hozzátette volna: halandó emberek.
    A következõ napon váratlanul az irodájában hívta fel az a kedves Jolán nõvér. - Jöjjön be, ha tud, minél hamarabb, Palócz úr. Nagyon rosszul van a néni. Infarktus… - Úristen, még ez is? - kiáltott fel Palócz Béla, és rohant a kórházba. Az anyja csukott szemmel feküdt az ágyán, arca csillogott az izzadtságtól, karjába, nem a béna, de a másik mozdulatlan karjába bekötve az infúzió. - Van még remény? - kérdezte a fia az orvostól. Az csak kissé ingerülten - vagy csak fáradtan talán -, vállat vont. - Aligha - mondta õszintén. Majd hozzátette: - Mindent megteszünk… - Az a derék Jolánka nõvér halkan megjegyezte: - Nagyon erõs a kedves mama szervezete…
    A következõ napra sem változott Palócz Sándorné állapota. Csak a bõre feszült meg furcsán, sárga pergamenszerûen a hajdan oly csinos arcának most kitüremkedõ csontján. És a szeme nézett fenyegetõen a semmibe. Meg a következõ, és a negyedik és az ötödik napon is.
    Az egyik délután Palócz Béla azt a készséges szomszédasszonyt is ott találta az anyja ágya mellett. - Krumpmayerné, özvegy Krumpmayer Fülöpné - mondta, most már érthetõen és a szemét törölgette: - Meg se ismert szegény.
    Hiszen engem, a fiát se - gondolta Béla, és neki is könnyes volt a szeme. - Ha majd segíteni kell neki otthon - tette hozzá kissé zavarban a szomszédasszony, én majd szívesen…
    - Meddig tarthat még ez így? - kérdezte Anikó a kórház folyosóján a nõvértõl. A máskor oly kedves Jolán komoran válaszolt: - Sose lehet tudni - és sietett tovább.
    - Meddig tarthat még ez így? - kérdezte a férjétõl is Anikó. Többször is. - Csupa részvét és aggodalom… - gondolta õ, és hálásan nézett a feleségére.
    Akkoriban kereste fel Palócz Bélát az irodájában az egyik nagy, nemzetközi, amerikai és francia meg spanyol és ki tudja még, milyen érdekeltségû építési vállalat embere az ajánlattal: lépjen be alvállalkozóként az egyik budai új - nem éppenséggel a legnagyobb, de mégis jelentõs - lakóparkuk építkezésébe. Ajtók meg vizes blokkok szerelése, ez volt Béla nem is olyan régen alapított, még viszonylag szerény, kevéssé ismert cégének a profilja. - Nem csekélység ez - magyarázta otthon a feleségének -, jelentõs lépés lenne, ha sikerül, felfelé a szakma ranglétráján. Persze befektetés, pénz kell az induláshoz, a bõvítéshez… - Számítgattak, latolgattak, Anikó is segített, nem is volt rossz matematikus valamikor… Nem kevés, ami kellene… de tulajdonképpen nem is olyan nagyon sok… csak a hitel drága manapság… a bank kamatja indokolatlanul magas… De hiszen, ami azt illeti, van is valami pénzünk, ha nem is elég… és az a nyaraló sem sürgõs… El is lehetne adni valamit…
    - Mit? - kérdezte Béla.
    - Hát… a Ferenc körúti lakást - mondta Anikó.
    - Az a mama lakása.
    - A tiéd - jelentette ki a felesége. - A te neveden… Neki már úgyse…
    A férje döbbenten nézett rá. - De hiszen az anyám még él!
    - Él? Úgy is lehet mondani. Még egy napig? Kettõig? Tízig? Az orvos is… Persze, megértem az érzékenységedet. Én is szeretem, sajnálom õt… De hiszen reménytelen… sajnos reménytelen… megmondta az orvos is… - Meg is simogatta a férje fejét; nem érzéketlen, nem szívtelen asszony õ… De most itt ez az alkalom… És már tudjuk, hogy a mama…
    Palócz Béla egész éjszaka nem aludt. Számolt, izzadt, forgolódott az ágyban, emlékezett, latolgatott.
    Meglepõen jó ajánlatot kaptak a Ferenc körúti lakásra. Közel a Dunához… viszonylag jó levegõ… A biedermeier bútorért ketten is versengtek: alaposan felverték az árát. Arról a rondának hitt vörösesbarna vázáról kiderült, hogy értékes, a legrégibb, elsõk között készült Zsolnay…
    Palóczék vérszemet kaptak. - Van itt a falon, töredezett keretben, egy sötét, alig kivehetõ festmény… tizenkilencedik századvég, ismeretlen mester… És a mamának, aki mindvégig szeretett jól öltözködni, társaságba járni, barátnõivel kávézni, fagylaltozni a cukrászdában, mint kiderült, megvolt még a régi perzsa bundája… ki hitte volna, hogy annak még ára van, hogy az ma is - vagy újra? - kell még valakinek… A ruhák… csupa ócskaság… talán elviszi a Vöröskereszt… Három darab régi ezüst kávéskanál, rajtuk még a nagymama lánykori monogramja… azt hazavisszük… az emlék…
    És a mama egy reggel kinyitotta a szemét. - Hol vagyok? - kérdezte. - Kórházban - mondta Jolán nõvér, és langyos vízzel mosta az arcát, a homlokát.
    A fiát délután már megismerte. Mintha mosolygott is volna. Anikóra is ránézett. - Szép a kalapod - mondta. Ez volt az elsõ néhány szava. Még nehezen, akadozva mondta. Anikó fején nem volt kalap.
    Másnap már a folyosón, az egyik karosszékben ülve, kissé még torz mosolylyal, de mosolyogva várta õket. Mellette állt az a kedves Jolánka nõvér.
    - Mondtam, hogy nagyon erõs a kedves mama szervezete - jegyezte meg, ugyancsak mosolyogva.
    Aztán voltak még rosszabb, majd jobb és újra rosszabb napok. Olykor sírt, folytak a könnyei. - Kértelek, hogy segíts felülni - mondta egyszer Bélának. - Hiába kértelek, hogy segíts felülni, de te csak ültél itt, az ágyam mellett, egész éjszaka…
    - Itt se voltam - tiltakozott rémülten a fia.
    - Hiába kértelek… ezt érdemlem én tõled? - Sírt, rázta a zokogás.
    Ez volt a mélypont. Utána már csak jobb és jobb napok, hetek és remények… Remények?
    - Túl van a krízisen - mondta az egyik délutánon az osztályos orvos. És hozzátette: - Szinte hihetetlen. De megmondtam, minden lehetséges…
    - Mikor visztek haza? - kérdezte másnap, vagy két nap múltán özvegy Palócz Sándorné. Egyedül ment ki, a biztonság kedvéért még botra támaszkodva, a mosdóba és a folyosóra…
    - Hamarosan - mondta a fia. - Amint megerõsödtél…
    - Nem szeretek itt lenni - folytatta korábban ismeretlen, szinte sírós hangon. - Vigyetek már haza! - Majd hozzátette: - Képzelem, mi van otthon, a lakásomban… micsoda por, piszok…
    - Kitakarítottunk - mondta Béla. Fel ne izgassa magát a mama, gondolta, meg ne ártson ez most neki. És még azt is hozzátette: - A gyerekek is segítettek.
    Az anyja csak nézett rá. Elhitte vajon? De a fia, ha már elkezdte, tovább tódított. - Az ebédlõben a tapéta is nagyon piszkos volt… és kopott. Új tapétát ragasztattunk fel…
    - Kár - mondta komoran a m
ama. - Azt a régit nagyon szerettem. - A barátnõim is mindig megcsodálták. Ha legközelebb eljönnek hozzám…
    - Képzeld, mama, ugyanolyat találtam. Pontosan olyat. A régi már szakadozott… ez ugyanolyan.
    - És a ruháim? Tettetek molyirtót a szekrénybe? Ha tönkrementek, mit vegyek fel?
    - Minden rendben van mama. Majd meglátod…
    De az anyját feldúlta a sok kérdés, a sok izgalom. Rosszul lett megint. Futott a nõvér, szaladt az inspekciós fiatal orvos, borogatás a szívre, injekció…
    Minden rendben van mama… Rendben? Iszonyat!
    Másnapra a mama jobban lett.
    A következõ héten maga a fõorvos kérette a szobájába Palócz Bélát.
    - Nem tarthatjuk itt tovább a kedves édesanyját. Meggyógyult… illetõleg… már amennyire lehet… a kedves mama kora és az orvostudomány mai állása szerint… - És a fia kérdésére válaszolva azt mondta: - Biztonságban? Ki tudhatja azt? Ki van teljes biztonságban, kedves uram? Ön vagy én? Hogy ez váratlan döntés? Csak a jövõ héten? Azt talán még megtehetjük…
    - Nincs más lehetõség - mondta este a feleségének Palócz Béla. - Ide hozzuk a mamát. Van itt hely… nem is kell túlságosan összehúzni magunkat. - Még azt is hozzátette, mintegy suta humorral oldandó a feszültséget: - És megmagyarázzuk neki: jót fog tenni neki ez a rózsadombi levegõ.
    Számított az ellenkezésre, de a hevessége mégis meglepte.
    - Ide? Soha!
    - Átmenetileg - mondta õ. - Amíg elrendezõdik…
    - Mi rendezõdik el? Hát nem… Õ vagy én!
    - Ne õrülj meg… az anyám…
    - Az esküvõnk után, emlékezhetsz, két hónapig laktunk együtt velük… vele, abban az istenverte lakásban! Két hónapig, de az volt maga a pokol! Soha többé!
    - Csendesebben - intett fejével a másik szoba felé a férje. - A gyerekek…
    - Soha! - ismételte Anikó. - Õ vagy én!
    - Hát mit csináljunk vele? - ordított most már Palócz Béla is. - Dobjuk ki az utcára? Üssük agyon?
    - Vannak intézetek - mondta halkabban a felesége. - Olyan szociális-félék… amik nem túl drágák…
    - Soha! - kiáltott most a férj.
    Nem is vacsoráztak, tévét se néztek, Palócz Béla a dolgozószobájában, a szép, új íróasztalán turkált az irattartók, levelek és számlák között, aztán lefeküdtek, egymás mellé a szép, nagy francia ágyukba, egyik jobbra, a másik balra fordult szótlanul.
    Rosszul aludt Palócz Béla, izzadt, forgolódott, többször felébredt. Amikor korán, fáradtan kikászálódott az ágyból és papucsban, gyûrött pizsamában kicsoszogott a konyhába, Anikó már ott tett-vett, némán csapkodott.
    - Intézd el - mondta a férje halkan. - Az ilyen dolgokban te ügyesebb vagy.
 

LADÁNYI-TURÓCZY CSILLA

Téglaarcú

Téglaarcú homloka
ráncolódik a régi háznak,
udvarán a gyom nyoma
és a repedések áznak,
ott a lakók fürdõköpenyben
csoszognak és magáznak,
a villanykörték ráznak.

Téglaarcú homloka
merre néz a régi háznak?
Mennyi ereszcsatorna árka
tömve a rothadásnak
elszomorító, hûs szagával,
tegnapelõtt csatakos koszával?
Hogyha a villanyt majd eloltják,
csapódnak lassú szárnyak.

Jég és izzás
Elõbb Szibéria hasított
kezembe, ereimbe szúrós jegével
s vonszolt magával egyre szûkebb
rostjaiba a sík magánynak,
míg a másik karom,
lábam, csípõm felét
izzó szentként
egy pusztaság dühös
lehellete pirította keményen,

úgy ugrottam volna a mélybe,
hogy összetörjem kínzott létezésem,
köszöntve csöndben egy kiszögellésen
átlyuggatottan véres, csúf halálom,
de ketrec zárt el minden szakadékot,
és éles tárgy se volt sehol, sehol,
csak jég és izzás, csak, hogy halni kell,
hogy halni kell, és halni nem lehet.
 

Õsember-könyv

Összefirkált õsember-könyv volt,
lapjai kiszakadtak,
apró léptek nyomai vezettek
benne oldalról oldalra
valahová, ki a könyvbõl,
egy gyûröttebb világba,
torzonborz vadak közé,
ahol a bunkó lesújt
és a sár belecuppan a sebbe.

OLÁH ANDRÁS

mellõlünk elfogyott

mellõlünk elfogyott az éj derûje
a kandallóban száraz fa ropogott
de kérdõjelként egymásnak feszülve
lúdbõrzõ testünk gyönyört szomjúhozott

nem szûnõ vágyunk juttatott pokolra
s miként ki faggyúba kócot mártogat
lehunyt pilláid mögött haldokolva
õrült álmokkal mérgeztem álmodat

jövõnk - ha lett volna is - nem érdekelt
jegyet váltottam egy másik hajóra
hol "es-o-es"-jeleid nem értek el

picinyke zugban kuporgok azóta
felejtésbe zárva - magházba a mag -
múlttá dermedve az örök éj alatt

NAGY ZOPÁN

Jegyzetfüzet

(Rövidek)

Távolság
A zománcos méz-madár
énekét hallgatom.
A plafonon fény-darázs
építi kunyhóját

(okibo - ro - zawa -ro,
pempe - oka - malina…)

- és elkezdõdik érdes,
fullánkos ébredésem…

(Ez nem illik ide - suttogom,
és ragacsos kámforhoz
hasonlítom mocorgásomat…

Emlékfoltok, híg szagok:
áttetszõ testek
a hiányzó utakon…)

Ülök már, fejrázva,
ülök, mint a "szent ember",
kit régen bezártam
szú ette szekrényembe…

Közben (a)
ficam-bamba fa-cimbalma
fél-ingerbõl felordít(ott)

- és lesújt(ott) az éjfekete
(ébengyökér-szárú, csiszolt),
eszement fejû kalapács…

Utat út is mutat(hat),
csontrák ollóz járatot
(kívül-belül járatok),
a múlt ma sem mulat(tat)…

Otthon
Kertem végében: két roncs a bozótban.
(A kutyaólak visszakérdeznek…)
Gyülekezet a föld alatt
(Az ásó sem tehet róla…)

Megrágom almafám törzsét.
(Kecskémet is láncostól temettem…)
A lépések fontos képnyomok.
(Cipõmet eszi a rozsda…)

Több tárgy - és jel, immár kint marad.
(A sírhalmok mellett: kertem végében…)

Itthon
A pohár torkig ragacsos.
(Köpenyes csalók botladoznak…)
Elég csak bele-szagolnom.
(Hitébõl a hely is kifordul…)

("Alteregóm üldözötten
[ott] fészkelõdik a tükörben
- s az ördög borát otthagyom…)

Romlott lény ismétlõdik bennem.
(E "genius loci" kegyetlen…)
 

HAYPÁL TIBOR

A brigadéros

Béri Balogh Ádám, aki 1710 végén a kuruc brigadérosok közül már egyedül maradt a Dunántúlon, a Karakó melletti vereség után, seregének maradványával, kétszáz lovassal, néhány hétig a Balaton déli pontjának mocsaraiban és erdeiben húzta meg magát.
    Megpróbált kapcsolatot teremteni a lakossággal, hogy kicsiny csapata ellátását biztosítsa, és szerette volna összegyûjteni a bujdosókat. Keservesen tapasztalta, hogy a hajtóvadászatokon elfogott bujdosókat és együttmûködõiket, elrettentésként, a falvak templomai körüli fákra akasztották a labancok. A szegényeken úrrá lett a félelem. Már senkiben nem bíztak. Köpönyegforgató földesuraik együtt dáridóztak éjszakánként a császár tisztjeivel. Nekik pedig csak a látástól-vakulásig tartó munka, a csalódottság, s a sanyarúság jutott. Az országban dühöngõ pestisjárvány is többnyire a szegényeket tizedelte.
    A lappangó kuruc sereg hangulata napról-napra romlott. Az októberi éjszakák hidegek voltak. Ruháik elnyûttek, szennyezettek lettek. Kicsiny sátraikban nádkötegen vagy szalmán aludtak. Kenyeret hetekig nem láttak. Csak a halászat-vadászat segítette néha húshoz õket. A legnagyobb gondot lovaik abrakolása jelentette. Sokszor életük kockáztatásával szereztek takarmányt a jószágnak.
    A körülményeket mérlegelve Balogh Ádám úgy döntött, elindul csapatával Tolnába, s a Dunát elérve, átkelnek a folyam túlsó oldalára, a még szabad Duna-Tisza közére, s csatlakoznak a kuruc seregekhez. Lovasaiból két szakaszt észak felé indított Terstyánszky István parancsnokkal, a földvári hidat õrzõ labanc erõk kifürkészésére, s megfogyatkozott seregével Szekszárd felé vette az irányt. Napokig esett az esõ, éheztek, ruháik átáztak, alig aludtak, elcsigázva érkeztek a Duna mocsaraihoz.
    A brigadéros a terepet szemlélve, kiválasztott egy erdõvel borított löszdombot, amely meredek falával közvetlenül érintkezett a Duna árterületével. Fenn, a domb hátán széles tisztást találtak, s nekiláttak a sátorverésnek. A csapat ezermestere, Kiss Dénes, a legmagasabb fa csúcsára, az ágak közé, ülõalkalmatosságot eszkábált. Ez lett a figyelõpont, ahonnan jó rálátás nyílt a Dunára és a közeli falura. A strázsamester kijelölte az õrhelyeket, felállította az õrséget, a készenléti tartalék is elfoglalta helyét. Két felderítõ, Palásthy Imre parancsnokkal, elindult az újpalánki híd körüli labanc védelem erejének felderítésére. A hadtápos szakaszbeliek egyik fele az erdõbe ment vadászni csapdákkal, lándzsákkal, nyílpuskát is vittek magukkal; a másik fele a vízhez sietett, merítõhálókkal, szigonyokkal. A rejtõzködéshez tartozott, hogy lövés nem dörrenhetett, éneklés, tárogató, hangos beszéd nem zavarhatta a csendet, s a tábortûznek is füst nélkül kellett égnie.
    Sötétedéskor már halak, vadak fõttek a bográcsokban, a fáradt kurucok nagyrésze sátrában szundikált, amikor Palásthy Imre két felderítõjével visszatért a táborhelyre.
    Palásthy beszámolt brigadérosának. Délelõtt azt tapasztalták, hogy a híd melletti ellenséges sáncot egy hadnagy védi két szakasznyi katonával. Négy õr vigyáz a hídra, a többi készenlétben vagy pihenõben van. Az õröket kétóránként váltják. Kora délután váratlanul megjelent vágtában vagy százhúsz lovas, majd két óra múlva századnyi gyalogos hajdú követte õket. A Dunán pedig két ágyúval fölszerelt árbocos sajka tûnt fel és kikötött a híd közvetlen közelében.
    Balogh Ádám nyugodtan hallgatta végig a beszámolóját.
    - Valaki megláthatta - bólintott -, ahogy a Duna irányába haladunk, és értesítette Petrasch ezredest, a körzet parancsnokát. A hidat védõ délelõtti császáriakat éjszaka még egy váratlan rácsapással szétverhettük volna, de a megerõsítésre érkezett túlerõ miatt a sáncokkal most már nem tudunk megbirkózni. Sürgõsen el kell tûnnünk, különben becserkésznek és körülzárnak bennünket… A szekszárdi szõlõdombokon keresztül behúzódunk a sötétvölgyi erdõségekbe, úgy teszünk, mintha feladtuk volna átkelési tervünket, kivárjuk, hogy visszahívják a megháromszorozódott õrséget, és akkor elfoglaljuk a hidat, s eljutunk a mieinkhez… Beszélj a szakaszparancsnokokkal, ismertesd velük a helyzetet és a tervemet. A parancsnokok ezután közöljék szakaszaikkal a teendõket. Fontos, hogy mindenki tudja, mit miért kell tennünk. Éjfélkor indulunk. Pirkadáskor a szekszárdi dombok között leszünk.
    Hideget árasztottak a néma mocsarak, a hold néha elõbukkant a vastag felhõk közül, s megvilágította a szótlan, rosszkedvû, sovány kurucokat és göthös lovaikat, amikor éjféltájt, indulás elõtt felsorakoztak. Balogh Ádám a csapat élére állt. Ságodi Mihály zászlótartó kibontotta Rákóczi piros zászlaját, s elindultak.
    Pirkadatkor elérték a szõlõdombok legmagasabbikát. A brigadéros rövid pihenõt rendelt el. Távcsõvel figyelte a távolban magasodó Bati-hegyet és a Bativár-hegyet. A két hegy jelentette a Sötét-völgy bejáratát. Kellemes emlékei voltak a végtelennek tûnõ völgy, vadban gazdag, tölgy és bükk erdeirõl, illatos fenyveseirõl, a tiszta vizû Haramia-forrásról, a táj keskeny patakocskáiról.
    A lesre küldött felderítõk századnyi labanc közeledését jelezték. Balogh Ádám rövid mérlegelés után, csapdát állítva, rájuk csapott. A heves, több oldalról indított roham, megbontotta a labancok harci rendjét, s menekültek a közelharc elõl. A kurucok sokat levágtak közülük üldözés közben.
    A derékhada élén ügetõ Petrasch ezredes ledermedt a meglepetéstõl, amikor a dûlõút kanyarából elõbukkant elõhadának menekülõ maradványa, szilajul száguldó, szúró, kaszaboló torzonborz kurucokkal tûzdelve.
    Mielõtt cselekedhetett volna, az egyik dühtõl izzó kuruc lerántotta lováról és ráemelte kardját. Szerencséje volt, segédtisztje lelõtte a támadót. Mögötte lovagló helyettesét Szecula ezredest is megsebesítették.
    Mivel a sokszoros császári túlerõ felocsúdott, s ellentámadásba kezdett, Balogh Ádám látván a reménytelen küzdelmet, csapata maradványának parancsot adott a szétszóródásra, hogy megossza az üldözõk erejét… Néhány harcosával a szõlõskerteken át, délnyugati irányba menekült. Petrasch pihent, jól táplált lovasságának zömével, õt vette üldözõbe.
    Útjukat hosszú, mély szurdok keresztezte. Petrasch már a sarkukban volt. Csapzott, kimerült lovaikat hátra hagyva, leereszkedtek a szurdokba. Vesztükre a szurdok másik oldala meredek volt. Kétségbeesetten próbálkoztak, de nem tudtak kimászni belõle.
    Perceken belül megérkeztek a császáriak. Leereszkedtek a szurdokba. Sokan voltak. Kétoldalról támadtak. A kurucok halálraszántan védték magukat. Felülrõl a szurdok peremérõl, hálót dobtak Balogh Ádámra, majd pokrócokat dobáltak rá. Tehetetlenül vergõdött a hálóban. Helyettese, Palástyh Imre, a brigadéros jeladásából megértette, azt akarja, szüntessék meg a reménytelen ellenállást, s félrajnyi katonájával megadta magát. Ságodi Mihály zászlótartó kezébõl egy potrohos labanc tiszt kitépte a zászlót.
    - Itt soha többé nem lesz rebellió meg tûzszínû zászló! - kiáltotta és minden oldalról csúnya, kárörvendõ röhögés hallatszott.

    1710 november végének koromsötét , hideg éjszakáján nagyméretû árbocos sajkák indultak a Dunán Balogh Ádámmal, s néhány hû társával Budára. A kétoldali - és az elõl-hátul biztosító kísérõ sajkákon, ágyúk és folyamõr katonák voltak. A kezén-lábán megláncolt brigadérost, külön sajka szállította, fegyveres õrei sûrûn váltogatták egymást. Társait két másik sajkába zsúfolták össze õrzõikkel. Fagyos szél gyötörte az elrongyolódott ruhájú foglyokat. Élelmezésük silány volt. Néhányan belázasodtak. Végtelennek tetszõ három nap és három éjjel telt el, mire feltûntek Buda tornyai.
    Balogh Ádámot meredek lépcsõn kísérték cellájába. Bilincseit rajta hagyták. A boltíves helyiség kõfalai nedvesek voltak. A jobb oldali sarokban levõ szalmaalomra két vastag pokrócot terítettek. A másik sarokban öblös vödör állt, fedõvel ellátva, ürülékmaradványok enyhe, alig érezhetõ szagát lehelve magából. Mellette egy ládán lavórt, szappant és vizeskannát látott. A bejárati ajtó mellett, kicsiny deszkaasztal árválkodott, ládából összeeszkábált ülõkével. Az asztalon, a vizeskancsó mellett, régimódi csajkát látott. A másfélméternyi szélességû falba vágott ablakon, a vastag ormótlan rácsok miatt, kevés fény szûrõdött be.
    Egy hétig csak a szótlan õrrel találkozott. Odavánszorgott az ajtóhoz, a láncán levõ nehéz vasgolyót vonszolva, amikor a vizet, kenyeret, meg a levesnek csúfolt moslékot átvette. Sokat köhögött. Sajogtak a csatákban szerzett sebek helyei, reuma kínozta. Ahogy a napok teltek, érezte, egyre gyengül a szervezete.
    Egyszer aztán, az ebéd utáni órák egyikében, ketten dübörögtek végig a folyosón. Megálltak a cella ajtajánál, az õr beengedte õket. Azt hitte, kihallgatásra viszik, de egy barátságtalan, kopár helyiségbe vezették, ahol borbély várt rá. A borbély megborotválta. Akkor a pribékek odakötözték a székhez és a borbély leborotválta a bajuszát, s kopaszra vágta a haját. Tehetetlenségében káromolta az istent, a császárt s a jelenlevõket, de azok csak vigyorogtak rajta. Amikor a borbély befejezte munkáját, lerángatták róla a ruháját, s szattyánbõrbõl készült csizmáit. Egy ideig mezítelenül állt a kövön, míg meg nem jelent a harmadik pribék, vastag daróc ruhával a karján, s másik kezében facipõkkel… A béklyó vasgolyóját vonszolva, vánszorgott vissza a két pribék között cellájába. Új öltözékében, bajusz nélkül, kopaszon, úgy érezte, mintha lelke idegen testbe költözött volna.
    Fáradtan dõlt a pokrócára. Vékony, kicsiny papírszelet csúszott ki zsebébõl. Szétnyitotta a papírt. Üzenet volt rajta: A fejedelem ki akar cserélni! Nagyot dobbant a szíve, melegség futotta át a testét. Rákóczi keze ide is elért. Valahol itt lappang az emberünk, s becsempészte a darócba az üzenetet.
    Rákóczi! Az 1705. májusi elsõ találkozásuk jutott eszébe. A fejedelem sátrában, a sarokban, földre fektetett szalmazsák volt, mellette néhány, könyvekkel zsúfolt polc állt. A mennyezeti sátorvasakról térképek lógtak.
    A széles, festetlen deszkaasztalnál ültek. Rákóczi tábori ruhát viselt, arca nyugalmat árasztott. Meglepetésére a generálisaira panaszkodott, akik egyik hibát a másik után követik el, és jelentéseikben kerülgetik az igazságot, mint a macska a forró kását.
    Az is váratlanul érte, hogy a fejedelem megdicsérte, az irreguláris harcmód legjobb mesterének, a legsikeresebb portyázónak és rajtaütõnek nevezte, aki szilárd fegyelmet tud tartani, s példát mutat a bátorságból kurucainak. Végül kijelentette, hogy azért rendelte magához, mert azt akarja, beszéljen õszintén az 1704-es dunántúli vereség okairól, a dunántúli nép hangulatáról, harcáról.
    A puritán környezet, az õszinte szavak és az elismerés föloldották benne a feszültséget. Beszélt Rákóczinak a dunántúli szegények szenvedéseirõl. A törököt kiûzõ Szent Liga erõinek eltartása még a török idõk nyomoránál is nagyobb ínséget hozott. A dunántúli jobbágyság éhezett. Egyetlen reménységük a fejedelem lett: a megmentõt, a szabadítót látták benne. Amikor januárban a kuruc seregek átnyomultak a befagyott Duna jegén, özönlött a szegény nép a kibontott zászlók alá. Tudták, hogy a fejedelem a szabadságharc kezdetén hajdúszabadságot adott a zászlaja alá tóduló jobbágyainak. Harcukkal õk is a hajdúszabadságot akarták kiváltani.
    Kezdetben a hadtáp alig mûködött, ellátásukról maguk gondoskodtak a harcoló egységek, s megsarcolták a labanc földesurakat. Ha ellenállást tanúsítottak, felkoncolták õket, felgyújtották kastélyaikat, elhajtották lovaikat, jószágaikat, feltörték hombáraikat.
    Siegbert Heister tábornagy korszerû fegyverzettel, ágyúkkal bõven ellátott, alaposan kiképzett hadserege, sokat tapasztalt, akadémiát végzett tisztikarával együtt, az ismert hadiszabályok szerint szeretett volna megbirkózni az irreguláris kuruc csapatokkal. De azok fütyültek a hadiszabályokra. Hol elölrõl, hol hátulról, hol jobbról, hol balról, hol pedig minden oldalról támadtak, és mindig váratlanul, és mindig közelharcot provokálva. Mert tudták, hogy a közelharcban a haditechnika alig érvényesül. Így aztán a tisztiiskolákon tanult katonai dogmák, a rájuk kényszerített kuruc harcmodor miatt, fabatkát sem értek. A kuruc lovasnak csak egyszál kard, kopja vagy fokos volt a fegyvere a karddal, pisztollyal, karabéllyal fölfegyverzett császári lovassal szemben, közelharcban mégis a mindenre elszánt, bátor kuruc volt fölényben.
    Heister megfogyatkozott, szétzilált hadaival a Bécs körüli sáncokba húzódott vissza. Károlyi Sándor kuruc generális pedig megállt seregeivel az osztrák határnál. Akkor lettem én, Balogh Ádám fekete bárány Károlyi szemében. Mert kurucaim szavára hallgatva, osztrák földön lecsaptam egy alvó császári táborra, lekaszaboltuk õket, aztán felgyújtottunk néhány kastélyt és hombárt, elhajtottuk a környék legnagyobb nyájait, marhacsordáit, hadd tudják meg osztrák földön is, milyen a háború.
    Károlyi gróf unatkozván, tétlenségében vad tivornyázásba kezdett. Biztos volt benne, hogy a bölcs Lipót császár békét köt a kuruccá lett Magyarországgal, és meg sem kísérli, hogy seregeivel még egyszer hazánk földjére lépjen.
    Részegen egyszer azt is kifecsegte, hogy fél a dunántúli jobbágy kurucok dühétõl, mert néha úgy viselkednek, mintha az átkozott, istentelen Dózsa katonái lennének. Mivel a földbirtokosok nem mentesítették kuruccá lett jobbágyaikat a hûbéri terhek alól, a jobbágyokból lett kurucok kihasználva a "békét", hazamentek dolgozni. Az ezredekben alig néhány százan maradtak.
    Közben a császár parancsára Heister csapatait alaposan megerõsítették, s a rendelkezésükre álló idõt jól kihasználva, fölkészültek az ellentámadásra.
    A labancok közé beépült kuruc felderítõk jelezték a császáriak készülõdését, de Károlyi nem vette komolyan a jelentéseiket. Szétszóródva pihentette ezredeit, nem mozgósította a földeken dolgozókat, nem összpontosította az erõket.
    Amikor a császári seregek támadása megindult, Károlyi pánikszerûen elmenekült a Dunántúlról. Magukra hagyta ezredeit.
    Heister hatalmas túlerejével szétverte a kuruc erõket. Az erdõk, nádasok megteltek bujdosókkal. Mindenki árulásról beszélt…
    Balogh Ádám szintén bevallotta a fejedelemnek akkori csalódottságát, ingadozását, bénultságát, magányba vonultságát, búskomorságba taszítottságát. Behúzódott a kúriája közelében levõ nádrengeteg egyik halászkunyhójába, s naphosszat halászott, merengett, tépelõdött. Aztán egyszer, amikor csónakjával messze beevezett az árterület egyik tágas szigetére, szegénylegényekre bukkant. Kurucok is voltak közöttük, s felismerték. Hosszasan tanyázott náluk, s helyrebillent lelkének egyensúlya. Akkoriban a bujdosókra akasztófa várt, ha a labanc kopók rájuk bukkantak hajtóvadászataikon. Vállalta nehéz, keserves életüket, s kérésükre élükre állt.
    Csapatával a Rába völgyében csavargott, s mindenütt csatlakoztak hozzá, az elvadult, kicsiny csoportocskák. A bujdosó mozgalom egyre szélesedõ folyammá duzzadt. Szakaszokra, századokra osztotta õket, a legtehetségesebbek, legbátrabbak, közakaratra parancsnokok lettek. Területi körzetek alakultak. Az ellenség hátországában egyre gyarapodott a szabad körzetek száma. Átterjedt Gyõr, Veszprém, Zala, Somogy megyékre is hálózatuk. Heister tûzzel-vassal pusztította a kisvárosokat, falvakat. Azt hitte, terrorjával megtörheti a népet. Pálffy labancai megsütöttek egy csecsemõt, és kiéheztetett anyját arra akarták kényszeríteni, hogy egyen belõle. Másutt a hóhérok a jobbágyok száját, torkát lõporral teletömködték, majd meggyújtották a lõport, mivel nem árulták el bujdosó testvérüket, apjukat, fiukat. A nép hadseregének csírája lehetne a bujdosómozgalom kibontakozása. Ez a had nem hasonlítható sem a zsoldos hadakhoz, sem a nemesi hadakhoz…
    1704 májusában Forgách Simon generális négyezer fõs, Dunán átkelõ seregét, huszonötezer fõre duzzasztották fel a kelet-dunántúli bujdosók csapatai. Forgách ezt a jelentékeny haderõt azonban képtelen volt összehangolni és mûködtetni. Heister nyílt ütközetet akart. Forgách pedig ahelyett, hogy manõverezett volna, egyszerre többféle harcmodort is alkalmazva, elbizakodottságában elfogadta a hagyományos katonai dogmákon alapuló frontális ütközetet, Koroncónál. Lovassága javát ágyútûz emésztette, legjobb talpasait golyózáporok tizedelték. Heister jól kihasználta technikai fölényét, és egészen a Duna vonaláig üldözte Forgách seregét.
    Ránk is kegyetlen napok vártak. A bujdosók cselekményeivel a Haditanács és a császár is foglalkozott. Óriási erõket vontak össze ellenünk a Dunántúl középsõ és nyugati megyéiben. Nagyon megfogyatkoztunk, de nem adtuk olcsón az életünket…
    Most is olyan tisztán emlékszik itt a cellában, mintha a fejedelem asztalánál ülne… Az utolsó szavaknál megremegett a hangja, majd elnémult. Nagy fáradtságot és szédülést érzett. Amikor Rákóczi észrevette az arcán legördülõ könynyet, fölpattant az asztaltól, sietve a matyóterítõvel takart komódhoz lépett. Megragadta az apró lábakon álló, faragásokkal díszített csutorát, s az asztalhoz visszatérve, kezébe nyomta.
    - Húzza meg jól, ezredesem! Ez segít! - mondta, és a szemében aggódást látott.
    Az édes, illatos, erõs tokaji aszú átjárta Balogh Ádám minden porcikáját, bódító ereje szinte elszédítette. Szégyellte pillanatnyi elgyengülését, mentegetõzni kezdett.
    - Emberek vagyunk - vigasztalta a fejedelem -, néha megfáradunk. Magam is jártam már így, nincs ezen szégyellni való.
    S hogy elterelje a figyelmet a kínos pillanatról, a neki szánt feladatról kezdett beszélni. Az volt a terve, hogy a Heister és Pálffy törzseibe beépült kuruc felderítõk lõszer-fegyver-ruházati-élelmiszer raktárakra, továbbá trénszállítmányokra vonatkozó értesüléseiket ezentúl közvetlenül a diverziós osztagok parancsnokához juttassák. Mivel a parancsnoki poszt betöltésére Balogh Ádámot szemelte ki, felszólította, hogy válogassa ki ezrede legtapasztaltabb és legbátrabb harcosait a feladatra.
    A fejedelem teljes titoktartást kért. Idõpontot nem jelölt ki a küldetés megkezdésére. Csak jelezte, ha eljön az idõ, a konkrét feladatok meghatározására, ismét magához rendeli.
    Kéméndi tartózkodása alatt rendelte magához a fejedelem és ellátta feladatokkal. Beosztott mellé öt felderítõt is. Négyen az információkat közvetítõk hálózatával tartották az állandó kapcsolatot, egyikük pedig a rejtjelezett jelentések megfejtését végezte. Szûkszavú, titokzatos, vakmerõ emberek voltak, szemlátomást vonzódtak hozzá, s csakhamar Balogh Ádám is szívébe fogadta õket.
    A parancsnak engedelmeskedve a nyár derekának egyik meleg, csillagfényes éjszakáján, Foktõnél csapatával együtt átkelt a Dunán.
    Szeptember közepén visszatért, s jelentést tett a fejedelemnek. A kapott feladatok többszörösét teljesítette. Rákóczi a legfinomabb aszúborral kínálta, s úgy beszélt vele, mintha közeli rokona lenne.
    Azt is tudomására hozta, hogy rövidesen legtehetségesebb generálisát, Bottyán Jánost bízza meg, a Dunántúl visszahódításával. De elõtte neki még vissza kell mennie csapatával, hogy az ellenség hadtápját tovább bénítsa.
    A hideg, nyirkos cellában megbeteg
edett, s a silány koszttól legyengült Balogh Ádámot, hosszúnak tetszõ, idegõrlõ hetek múltán a hadbíróság kihallgatójához kísérték. Csak kemény, végtelen akaraterõt sugárzó szeme maradt a régi. Amikor kihallgatója szemébe fúrta tekintetét, az zavartan az íróasztalán levõ iratokba nézett. Mielõtt a rücskösképû hadbírótiszt megszólalhatott volna, a brigadéros, régi szokásához híven, váratlanul támadásba lendült. Vádolta a császár generálisait, mert nem tartják meg a hadifoglyokra vonatkozó megállapodást. Százszámra akasztatják fel a hazájukért és szabadságukért küzdõ, irreguláris seregek harcosait, s kivégzésük elõtt éheztetik, kínozzák, megalázzák õket. Kivégzik az elfogott kuruc tiszteket is. Heister altábornagy Veszprémben kivégeztette Hajnold Zsigmond kuruc kapitányt, hat tiszttársával együtt. Egy Kapronczai nevû kuruc hadnagyot, Gyõrött nyolcadmagával akasztatott fel. Heister elrendelte, hogy a kurucok otthon maradt feleségeit üldözzék ki házaikból, gyerekeikkel együtt, s ha még találnak lappangó kuruc feleségeket, akik visszaszivárogtak otthonaikba, vessék mindenüket prédára és koncolják fel õket. Napokig lehetne sorolni a meggyalázottak, megkínzottak, kivégzettek névsorát… És mindennek ellenére a kuruc parancsnokok tartják a megállapodást. Még az ellenség hátországában harcolók is. Katonái például a Gyõrvár körüli harcokban elfogták Heister altábornagy rokonát, Hannibál Heister generálist. Sümeg várába kísérték, majd a kuruc seregek törzséhez vitték. Senki nem bántotta még egy rossz szóval sem. Gyõrszemere közelében harcosai elfogták a labanc Esterházy Ferenc grófot, feleségével együtt. Az asszonyt díszes hintójukkal tovább engedték. A gróf hadifogoly lett. A haja szála se görbült meg. A gyõztes kölesdi csatában pedig Pflueg és Ratkovitz császári parancsnokok estek fogságba, úgy bántunk velük, ahogy azt a hadifoglyokra vonatkozó elõírások megkövetelték. Holott sok kegyetlenkedés fûzõdött a nevükhöz.
    A kihallgató az asztalra csapott és felállt. Balogh Ádám rákiáltott.
    - Engedje meg, hogy befejezzem! Miért tartanak engem hideg, nyirkos cellában? Miért etetnek undorító moslékkal? Miért öltöztettek fegyencgúnyába? Miért nyírtak kopaszra, miért vágták le a bajuszomat? Hiszen úgy is itthagyom magukat. A fejedelem kicserél engem!
    A hadbírótiszt kárörömmel mosolyodott el.
    - Ne reménykedjék - mondta. - Rákóczi cserekísérletét a császár õfelsége jóváhagyásával a Haditanács megtagadta. Katonához méltó bánásmódot és ítéletet pedig ne várjon! Rebellis pártütõknek, templomgyújtogatóknak, felségsértõknek és istenteleneknek nem jár.
    Azzal az elõtte fekvõ vaskos iratkötegbõl olvasni kezdte a vádakat.
    A végére érve, táskájából újabb papírt húzott elõ, és kérdéseket tett fel.
    - Hazugságra alapozott kérdésekre, nincs mit válaszolnom - mondta Balogh Ádám, s többé meg sem szólalt. Mióta megtudta, hogy Rákóczi cserekísérletét visszautasították, rádöbbent kiszolgáltatottságára, s tompa fásultságot érzett. Testét súlyos sebesülések nyomai borították, sokszor nézett farkasszemet a halállal, de leleményessége és bátorsága, no meg a szerencse mindig kisegítette a bajból. Most azonban megértette, hogy visszavonhatatlanul föl kell készülnie a halálra. Méghozzá büszkén, emelt fõvel, elgyöngülés nélkül.
    - Elvihetik! - A hadbírótiszt hangjából tömény megvetés áradt.
    Megcsörrentek Balogh Ádám láncai, ahogy megindult vissza a kísérõivel.
    A folyosón Savoyai Jenõ, az udvari Haditanács elnöke jutott eszébe, aki gyûlöli, mert egyik portyázásakor a császártól kapott faluját, Moson-Szolnokot és kastélyát porig égette, ménesét, nyájait és csordáit elhajtatta, a környék õrzésével megbízott horvát ezredet pedig szétverte és lefegyverezte.
    Amikor rázárták a cellaajtót, elveszítette egyenes tartását, határozott lépteibõl vánszorgás lett. Nagy fáradtság szakadt rá. Ledõlt a szalmaalomra, magára húzta a pokrócot, s álomba merült.
    Vaksötétségre ébredt. Furcsa, alig hallható surranó hangot hallott, s úgy tûnt, mintha féreg motozna a szalma között. Lassan, tapogatózva ment a kübliig, leverte a födelét, belevizelt, majd visszakecmergett a szalmaalomhoz. Belefülelt az éjszakába. Némaság ölelte körül.
    Kõszeg jutott eszébe. A kihallgató legsúlyosabb vádja Kõszeg volt. Elõször, még az elsõ dunántúli hadjárat idején, amikor szikrázott a hó a téli napsütésben, vér nélkül foglalta el a gazdag várost. Behódoltak neki, ünnepelték, a kedvében jártak. Javaslatára itt állították fel a dunántúli kuruc sereget ruházattal és fegyverzettel segítõ gazdasági szervezetet. Jó minõségû, posztóból készült egyenruhákat, pirosbársony süvegeket készítettek.
    Hosszú, gyõzelmekkel és kudarcokkal járó háborús évek után, maroknyi, rongyos és éhes kurucával, néhány hónappal ezelõtt, megint Kõszeg közelébe vetette a sors. Ismerte a városbírót és az elöljárókat, élelmet, téliruhát kért tõlük, de õk különbözõ kifogásokkal az idõt húzták. Élt a városban egy hajdani végvári harcos, Kovács Pál. Sokáig összekötõ volt közte és a kuruc felderítõk között. Most a vár lõportornyának a mûhelyében dolgozott. Tõle értesült arról, hogy a város elöljárói összejátszanak a császáriakkal, csapdaállítást terveznek, de az erõsítésre még várniuk kell. Kérésére azt is pontosan megjelölte, hol vannak a labanc erõk ruházati és élelmezési raktárai, s hányan õrzik õket. Megbízta Kovácsot, hogy készüljön fel a lõportorony felrobbantására.
    Azon a bizonyos napon, a kitûzött idõpontban, amikor a déli harangszó megkondult, a lõportorony a levegõbe repült. Viharos szél dühöngött, a vár tüze átterjedt a városházára, a bíróság épületére, a plébániára, a bencésházra, a Szent Jakab-templomra, a Szent Imre-templomra, s estére az egész hûtlen város, néhány városszéli kunyhót kivéve, porig égett. Szó sem volt szándékos templomgyújtogatásról, amirõl a hadbírótiszt beszélt. Ha nincs az a viharos erejû szél, csak a labanc fészekké vált vár lett volna a tûz martaléka.
    A szegények elfojtott úrgyûlölete idõnként nagyot lobbant. Ellenõrizhetetlen túlkapások, nemegyszer vérengzések, rablások történtek az õ hadmûveleti területén is. A labancok minden adatot összegyûjtöttek, nyilvántartottak, s most Rákóczi és a kurucok gonosztetteiként akarják mindezt feltüntetni.
    A hadbírótiszt a mórichidai plébános halálát is a nyakába akarná varrni. Pedig nem is tudta, hogy meghalt a plébános. Annak idején csak megkésve értesült arról, hogy a falu lakói betörtek a plébániára, és kegyetlenül megverték a papot, akit azért gyûlöltek, mert kisfiúkkal és kislányokkal fajtalankodott. Amikor megtudta, mi történt, úgy döntött, hogy elrejti a falu lakóit egy mocsaras, erdõs vidéken a labancok bosszúja elõl. Késõbb emberei a Gyõrvár körüli harcok idején, felismerték a mórichidaiakat, akik elõjöttek a mocsarakból és hátbatámadták Hannibal Heister katonáit, fejszékkel, kaszákkal aprítva õket.
    A bujdosók elleni hajtóvadászatokon és az elfogottak nyilvános akasztásain segédkezõ labancok irtását a kurucok közül senki sem tekintette bûnnek - így volt ez rendjén. A labanc kopó Nyiczki Pált például harcosai megfosztották javaitól, házát felgyújtották. Egyik tizedese, Szabó Miklós harcosaival körülfogta az Egerszegen lakó Szabó Ádám présházát, ahol labanc társaival mulatott. Az egész társaság bent égett a felgyújtott présházban. Szükség volt a megtorlásokra, az árulók móresre tanítására! A júdáspénzre áhítozókat igenis el kellett rettenteni…
    A hajnal fényei bevilágították a cellát. Megint rátört a köhögési inger, rázta a testét, fuldoklott tõle. Felült az almon, tenyerével végig simított izzadt homlokán, láztól tüzelt az arca. A küblihez vánszorgott, fölé hajolt, felkrákogott váladéka véres volt. Az õr bekémlelt a lesõlyukon, majd döngõ léptekkel távozott az ajtótól.
    Délután fürge mozgású, deresedõ orvost kísért cellájába egy tizedes. Az orvos barátságos volt, sokáig vizsgálta, és az arca egyre aggódóbb lett.
    Látogatása után bõségesen ellátták gyógyteákkal, s javítottak a kosztján. Mégis érezte, hogy napról-napra sorvad.
    A tárgyalás elõtti napokban szokatlanul jó, ízletes ételt kapott, s még egy-egy pohárka vörösbort is ihatott.
    Mint élete során mindig, a tárgyalás alatt is bátran viselkedett. Visszaverte a vád rágalmait, jogosnak tartotta a kifosztott, elkeseredett nép önvédelmi harcát.
    Megbélyegezte a pozsonyi labanc országgyûlést, amelyen Keresztély Ágoston herceg esztergomi érsek vezetésével tizenhat püspök, huszonhat kanonok, apát és prépost s a világi mágnás arisztokrácia nagy része, élén Esterházy Pál nádorral részt vett, bizonyítva ezzel, hogy egyéni érdekeiket a haza érdekei fölé helyezték.
    Amikor a budai császári haditörvényszék elnöke a pallos általi halálos ítéletet kihirdette, Béri Balogh Ádám emelt fõvel hallgatott, és a rendíthetetlenekre gondolt.
    Cellájába visszatérvén beburkolódzott az almon levõ felsõ pokrócba. Kimerültnek érezte magát, de nem jött álom a szemére. … Most úgy tûnt, mintha a vád szövegét az átkozott Bezerédy brigadéros sugallta volna. Hosszú évekig intrikált ellene. Kezdetben azt hitte, hogy féltékenységbõl teszi, hogy irigyli harci sikereit. A generálisok tivornyáin azt beszélte róla, hogy összemosódik benne a határ keménység és kegyetlenség, zsákmányolás és rablás között, s a szabadságharc ügye iránti lelkesedése kritikus helyzetekben elhomályosítja tisztánlátását. Fanatikus õrültnek nevezte a háta mögött. Hiába volt Rákóczi iránta érzett szeretete, Bezerédy a generálisokkal s egy ideig még Bercsényivel is elhitette, hogy vele kapcsolatban óvatosnak kell lenni, nem méltó arra, hogy brigadérossá léptessék elõ.
    Aztán Bottyánt, a legtehetségesebb kuruc tábornokot, a Dunántúl visszahódítóját, aki a reguláris és irreguláris harc kitûnõ összehangolója volt, szintén furkálni, becsmérelni kezdte Bezerédy. Bottyán a dunántúli hadjárat idején kímélte az agyonsanyargatott jobbágyokat. Rendelkezései arra irányultak, hogy a földesurak és a tollasodó polgárság is viseljék a terheket. Bottyánt "Jóttévõ Jánosunknak" emlegették a szegények. Bottyán meghallgatta a dorbézoló, hatalmaskodó, kelekótya Andrássy generális elleni jobbágypanaszokat és orvosolta õket. Mindent megtett azért, hogy a nép ne azonosítsa a kuruc mozgalmat Andrássyval. Népvédõ, igazságot osztó tevékenységével helyreállította a megingott bizalmat. Bottyán, a vagyontalan, bocskoros nemesivadék, ismerte és szerette a népet. Hozzá képest a fõúri generálisok politikában és harcászatban egyaránt szánalmas kontárok voltak. Ennek ellenére megtörtént a szörnyû igazságtalanság: Esterházy Antal generális és Bezerédy Imre intrikái miatt Bottyánt leváltották, más jelentéktelenebb feladatot kapott. Sohasem felejti el Balogh Ádám az utolsó poharazgatásukat. Kettesben voltak. Másnap Bottyán indult új beosztásába. Elkeseredett volt, fájt neki, hogy Rákóczi nem védte meg az intrikusokkal szemben. Mégis védelmébe vette a fejedelmet.
    - Rákóczi becsületességét, népszeretetét és igaz szabadságküzdelmét soha senki nem vonhatja kétsége - mondta. - Egyszer, még törökverõ császári óbester koromban, összefutottam egy híres jezsuitával, aki Rákóczi egyik nevelõje volt, s a fejedelemrõl beszélgettem vele. Azt mondta: "Fejedelemre emlékeztet benne minden, de keménység híján!" Ádám, ez sajnos igaz! Én nem hiszek a szentté avatottak hibátlanságában. Minden embernek van kisebb-nagyobb hibája. Ne akarjunk soha senkibõl szentet faragni. A keménység hiányával együtt is szeretem Rákóczit, vezérlõ fejedelmemnek tekintem és soha nem hagyom el… Nyolc generális grófja van! Legtöbbjük ellene is intrikál. Én az õ helyében szétcsapnék közöttük. Nem azért mert grófok, hanem azért mert tehetségtelenek, kétkulacsosok, önzõk, hazaszállíttatják a zsákmányt ahelyett, hogy szétosztanák, és mert részegesek, és intrikusok. Körülményeink rendteremtésért kiáltanak!
    A félszemû Bottyán generális emléke felkavarta. Mindig vakmerõ volt, élenjárt, példát mutatott, s egy nyomorult, parányi kullancs végzett vele, sátrában fetrengve agyhártyagyulladásban halt meg.
    Fáradtságát legyûrve, tovább szõtte emlékezetének fonalát… Késõbb kiderült, hogy Bezerédy Imre brigadéros a labanc Pálffy János tábornagy embere volt, s gyûlöletét a kuruc erõk elleni ártó szándék fûtötte. Aknamunkáját leleplezték, s az árulásban résztvevõ tiszttársaival együtt letartóztatták. Bezerédy elnyerte méltó büntetését, a kuruc hadi bíróság halálos ítélete után, Sárospatakon lefejezték.
    Rákóczi rádöbbent a szövevényes fondorlatokra, s akkor magához rendelte, érdemeit figyelembe véve elõléptette brigadérossá, s neki adományozta Csobáncot, várával együtt.
    Csobánc! Itt élte ifjúként tanuló éveit, a végváriak között. Tallián Sándor, Csobánc várának fõkapitánya volt a mestere. A bazalt hegykúpon ülõ vár, terepadta lehetõségei miatt, nehezen megközelíthetõ, s könnyen védhetõ volt. Tornyából messze láthatott az ember. Körbefutó mély sáncárka akadályozta lerohanását. Vastag falai, s erõs támpillérei voltak. Sziklába vájt, rejtett, elzárható kocsiút vezetett fel vaskapujához. A törökök néha nekirugaszkodtak ostromának, de nem tudták elfoglalni.
    Talliántól tanulta a portyázások legjobban bevált módszereit, a lesvetés sokféleségét, a "martalék" szerepét, a váratlan rajtaütés fontosságát, a "csiripelés" lényegét, a zsákmányszerzés ezernyi lehetõségét. A végvári szegénylegények évszázados tapasztalatát, leleményességét, az önállóság fontosságát itt szívta magába… Tudták, sem a Habsburgok, sem a törökök, sem a magyar földesurak nem szeretik õket. A környezõ jobbágyok szeretete tartotta bennük a lelket. A nép és a végváriak segítették egymást.
    Mestere, Tallián Sándor vitte el a szilveszteri bálba, ahol Festetich Juliannával megismerkedett. A szerelembõl házasság lett. Nyolc gyermekükbõl már csak öt él. Családja földönfutóvá vált. A császáriak porig égették házát, megfosztották javaitól. Öreg, özvegy édesanyja, fiatalon elözvegyült húga gyermekeivel és felesége öt gyermekükkel Szécsénybe menekült… A fejedelem a labanccá lett Sréter János szécsényi házát, minden tartozékával, a Balogh családnak adományozta… Jövõjük mégis bizonytalannak látszik… A szabadságharc már a nyolcadik évébe lépett, s egyre kedvezõtlenebbek számunkra az európai erõviszonyok. Országunk gazdasága kimerülõben van. A paraszti követelések kielégítése nem történt meg idõben, s a sárospataki országgyûlés ezirányú határozatai már elkéstek. A császári önkényuralom terrorja kiirtotta népünk legjobbjainak zömét. A vezetõ posztok gazdagjai között gombamódra szaporodnak az árulók… A pestisjárvány futótûzként terjed… Félelem és kiábrándultság béklyózza az embereket.

    Egy hideg hajnalon, súlyos csizmák dübörgésének zajára ébredt. Sokáig matattak a záron, majd betódultak a cellába. Keserves hetek múltán elõször vették le kezérõl, lábáról a bilincseket. Nyak nélküli, tiszta fehér inget vehetett magára, s megindultak vele a vesztõhely felé. A szokatlan hideg széltõl köhögés gyötörte, szájából vér szivárgott az állára, letörölte, s véres lett az ingujja…
    Széles, magasan fekvõ teraszra értek. A terasz minden szögletében, fegyveres õrök álltak. Keringõ zenéjének dallamát hozta a hajnali szél a teraszra. Nehéz, nagy hintók csengõi csilingeltek, lovak patái csattogtak a macskaköveken. Buda urainak hajnali, vidám farsangolása hallatszott.
    Az izmos hóhér hosszú, kétélû pallosával várta.