ABLAK

Pere Gimferrer (1945) katalán költõ, regényíró, kritikus. 1966-ban és 1989-ben Nemzeti Költészeti Díjjal tüntették ki. Elsõ mûveit még spanyolul írta. 1970 óta csakis katalán nyelven ír.

PERE GIMFERRER

Óda Velencéhez színházak tengere elõtt

A színházak hamis kupái
és halálfejei meg színlelt mérge.
                                            García Lorca

Van tengeri mozgástan, mint van szerelmi jeltan.
Mily sürgéssel húznak föl egy vörösbársony függönyt,
vagy az üres színpadnak e tág torkolatában
mint neszeznek a szobrok, liljomok, görbe kardok,
földre szálló galambok, ahogy lágyan leülnek.
Sálakból komponálni egy zöld színû sakktáblát.
Orcáimnak penésze a tûnt idõt idézi,
s egy csurranó álomcsöpp a szívem égeti.
Kezem mellemre vontam, s órám megtámogatja
a felhõk igazságát s merev vitorlarendjét.
Tengerrõl dagály támad, rózsás kötéltáncosnõk
az éjnek Volta-ívén Velencében elvesztett
kamaszkoromnak abban a telt esztendejében,
márvány a Vámraktárban, mint Pound megjegyezte,
és egy koporsó tömbje a sûrû csatornákban.
Menjetek csak még messzebb, mélyen az éjszakába,
a Dux falszõnyegéhez, összeszövött árnyakhoz,
hercegekhez, sellõkhöz, kikkel az idõ végzett.
Mily tisztaság: egy-egy akt vagy halott siheder-lény
a roppant emléktermek derengõ homályában.
Itt voltam én? Hinnem kell, hogy éppenséggel ez volt
oka szenvedésemnek, ez gyötörte úgy irhám?
Milyen törékeny voltam, s miért is. Mely valóság
valósabb, havas parkban a tincs, mely visszatartott,
amely ma így arcodra kiülteti szerelmed,
vagy akkor Velencében a szépség tetszhalottja?
Élõ kövek beszélnek egy eleven emlékrõl.
Miként gyûjtõér hajtja vezetékein vérünk
le, föl, jön, megy, majd fölszáll planétájára újra,
s csöndes kallózó gépén ilymód terjeng az élet,
a múlt így támad bennem e bizonytalan órán.
Annyit írtam, és ebbõl mennyit akkor. Ki tudja,
megérte-e, megéri. Te, akinek szemében
bizonyosabb a létem, s ti, akik más szférákat
hallotok verseimben, majd tudtok hozzá mércét.
Mondd tehát, vagy mondjátok, és szelíd szavakkal tán
szomorúságomról is szóltok. Éj Velencében,
már öt éve volt ennek, hogyhogy ilyen sok már? Én
az vagyok, aki voltam, kész feszülni, sebzõdni
a szépségért, mint akkor, hegedûszó, mely ketté
osztani képes nyári éjszaka levegõjét,
ha a világ nem képes elviselni a szépség
szorongó vágyát. Sírtam, balkonon könyökölve,
mint rossz romantikus vers hõse, s a levegõben
kék füst- és kámfor-örvényt keringetett a szellõ.
Hálószobákon úszott, nedves gránit alatt szállt
egy arkangyal vagy fûzfa vagy hattyú vagy egy láng-mén,
s ezek végsõ erõik küldözték álmaimba. Sírtam, sírtam, sírtam.
Víz és hideg rubin, ördögi áttetszõség
vésett bele húsomba, tetovált rám fény-ábrát.
Jeges éj, égetõ éj, éjszakám, éjjelem,
de szívesen élném át! Fájdalmas, mégis édes
Velencét odahagyni, ahol mindvalahányan
sihederkorban jártunk, szinte már bûnhõdésül,
s végigûznünk magunkat ma a sok üres termen
lovas õrjáratként, mely szétolvad a tükörben,
ragadva, képmásával, e vers valóságát is.
 

Hárfa a barlangban

Égett az erdõ nesztelenül, csöndben.
Az õszi fellegek tovább folytatták
vadászatuk az egek messzi mélyén.
Birtoklás. Már nem hallotok kakukkszót.
Micsoda sárkányszem, micsoda tûzgömb,
micsoda bûvös tapasz, vörös kendõ
takarja szemem? Esett, és a fûben
megmarad a nyom. De lám, ég az erdõ
fölragyogva körkörös messziségben,
egy épület, csupán egyetlen szikra,
egy lándzsahajítás a láthatárig,
mintha zsinóron húzták volna. Felhõk.
A szél nem mormol szavakat a fülbe,
nem ismétel más történetet, ezt csak:
lássátok várát s falait az éjnek,
a tornác, az óra, álmatlan inga,
a pásztorbotok, a fejszék, a sarlók,
ajándékok az árnynak, minden, mit csak
hátrahagynak a halottak, az alvó
száraz levélszõnyeg, amelyen lépünk,
mikor menedékbe húzódunk. Nos hát,
esett - jajongtak a lombok -, s az ablak
homályos üvege már ámításnak
mutatta a vészt. Ideér-e nyelve
és dühe a tûznek, leég-e benne
az anyaföldig a holt gerendázat,
tisztást nyit-e itt, hol körben a szél jár,
és a csönd honol? Nem haszontalan most
szólni a zongoráról, függönyökrõl,
a mézesköcsögrõl, a csendéletrõl,
az ólomkatonákról fûrészporban,
a komód kulcsairól, mind ormótlan,
mint ó idõkben. Nem hszontalan most.
Hát milyen ege van ennek az õsznek.
A szellemmel társalgó búbosbanka,
a szarka, a bagoly, a jósjel-varjú,
a karvaly, mind elszállt. Egyetlen árny sem
merészkedik a lassú sercegés meg
a haldokló ég közé. Emelj szentélyt
ennek a misztériumnak. Forró vért
hagyott puha melled a tenyeremben,
szerelmem: egy nagy-nagy bíborszín csöppet,
roppant remegõt és édest. Mint tapló
lobbant lángra a gerle, zokszó nélkül.
A halott nõ itt aranyos kántust kap,
Két kígyót két szemére. Milyen csönd van.
Késik a tûz elérni a lugasba,
és visszafelé kell mennünk. Egy csók sem
búcsúzóul. Csak egy kesztyû maradt ott,
meg egy fél álarc. Keresztek, keresztek,
elûzni a farkasokat!
                                   Egy harcos
vértezete átlyuggatva a testén.
Vak szemgödrébe méhek ülepednek.
Ágyékában gyíkok tanyáznak. Hangyák,
ah, a hangyák végigcsókdossák ajkát.
Fénypallosok, sugarai a holdnak
sápadt homlokomon! Egy fölocsúdó
percben tetten értem reflexetekben
Silvanus táncát. Fürgén mozgó lábak,
toporzékoló, ezüst comb. Esõvíz
mosta el a nyomát ez öntött fémnek.
S valami csillám közelít. Elhallgat
a narancsfa a kertben, és nem küldi
szellõje susogását a nyílt tenger.
Élni könnyû. Micsoda támadás most,
Paripák, madarak. Felhõkön túlról
más felhõk figyelmeznek. Dobjátok le
az esõ terhét. Egyetlen csapással,
ahogy a fát gyökerestül kidöntik!
Kiadós esõ a lugasból nézvést,
mikor esteledik, s a bolygólángok
nyögnek, s a sárfalak közt csatangolnak,
mintegy minket keresve. Emlékszem, hogy
rágyújtottál, mielõtt elmentél. Majd
lépteid nesze a kõzúzalékon,
a száraz avaron. Havat, havat már,
lángol az arcom, ha jöttödet várom!
Kiadós az esõ ebben a késõ
õszi éjszakában. Kakukk szólalgat
a zöld falombok közt. Az erdõ tûzvészt,
kivilágítást tartogat számunkra,
akik még alszunk eresszel, cseréppel
fejünk fölött, beton- vagy agyagfallal
menekítve az élet elõl, mintha
a szellemek nem jöttek volna már be
finom kis ropogással
ezen a penész lépte kéménykürtõn.

CSALA KÁROLY FORDÍTÁSAI
 


 
 

FAKULÓ FOTOGRÁFIÁK

MOLNÁR GÉZA

A pesti aszfalt magányos vándora

F. Rácz Kálmán

Baráti társaságban, magunk között, csak Frászkálmánnak hívtuk, irónia és gúny nélkül, csak azért talán, mert Frászkálmánt könnyebb volt mondani, mint F. Rácz Kálmánt.
    Szolid eleganciával öltözõ, sovány férfi volt, modorában is õrzött valamit a jó, a szelíd polgár stílusából. Talán a francia kultúrához való kötõdését is jelezni akarta ezzel; gyakran szóba hozta Párizst, hol éveket élt, a Sorbonne-t is látogatta a harmincas években. Írói munkásságában, regényeiben, novelláiban is gyakran nyúlt francia témához. A kritika, de a barátok véleménye szerint is mûveivel a tisztes középszerhez tartozott.
    Felesége halála után magányosan élt a Népszínház utcához közel, a Körút környékén, nõvérével egy lakásban.
    A délelõtti óráktól kezdve a nap folyamán mindig lehetett vele találkozni valamelyik presszóban, vagy kis igényû étteremben. Úgyszólván minden írói közegben otthon volt, rengeteg pletykát, anekdotába illõ történetet mesélt nekünk is a Földeák János vezette asztaltársaságban. Tõle hallottam, hogy Tersánszky a Rákóczi úti villamoson, a reggeli zsúfoltságban kiabált át a kocsi másik végében utazó íróbarátjának: "Láttad a Szabad Népet? Hogy már megint mit írt az az akasztófára való Révai!" Barátja visszakiabált neki: "Az istenért, Józsi! Halkabban!" Tersánszky most már csendesebbre fogta a hangját: "Tegnap vettem egy ezüst furulyát..."
    F. Rácz rengeteget dohányzott és rengeteg feketét ivott. Amikor rendelt, mindig hangsúlyozottan forrón kérte a kávét, amikor pedig fizetett, ujjai között tartott aprópénzét gondosan megszámolva adott borravalót. Kevés jövedelmét be kellett osztania.
    Kettõnk között közelebbi barátság akkor szövõdött, amikor megjelent Hullámverés címû regényem a Magvetõnél, s a Százévesben egy kritikus vagina-romantikának minõsítette. Igaz, egyértelmû elismerést másoktól sem kaptam. Felüdülés volt számomra, amikor F. Rácz lelkesen gratulált, szorongatta a kezem s újra és újra elismételte: "Barátom, micsoda verzátusság! Az események, de a stílus is! Le a kalappal, micsoda verzátusság!"
    Hiú állat az ember, az író meg különösen. Kálmánt az otthonomba is meghívtam vacsorára. "A pesti aszfalt magányos vándora" - mondtam a feleségemnek. Arra gondoltam, érezze a család melegét. Borozgattunk, Kálmán érdekes eseményei, történetei kifogyhatatlanok voltak.
    Egy alkalommal Bölöni Györgyre terelõdött a szó. Francia íródelegáció látogatott az Írószövetségbe, és Bölöni mondott üdvözlõ beszédet. F. Rácz nevetett, kicsit sunyin, tenyerével takarva száját, mint aki titkot árul el: "Ott voltam, és nem akartam hinni a fülemnek. Ez a Bölöni nem tud franciául. Olyan hebegve-habogva beszélt, annyi nyelvtani hibával, olyan szörnyû kiejtéssel... Ha valakitõlhallom, nem hiszem el. Fél életét emigrációban Párizsban élte le. És nem tanult meg rendesen franciául..."
    Meglepett, amit F. Rácz mondott. Bölönirõl köztudomású, hogy a párizsi magyar emigráció jelentõs tagja volt, Károlyi Mihály szûkebb környezetéhez tartozott, Ady ragaszkodó, hû barátja, Adyról a legszebb, legnemesebb könyvet írta, Az igazi Ady-t, a Párizsi Hírlap szerkesztõje, a "Le Monde magyar könyvei" sorozat igazgatója, Balzac, Maupassant, Anatole Anatole France mûfordítója, neves magyar lapok tudósítója, a felszabadulás után hazánk hollandiai nagykövete - nem akarom itt késõbbi funkcióit elsorolni.
    F. Rácz párizsi éveirõl, azon kívül, hogy a Sorbonne-t látogatta, s ott írta két regényét, a Köd a Szajnán-t s a Barátom, Bögölyé-t - nem maradt fenn nyom, különösképpen arról nem, hogy az emigráció köreiben baloldali színezettel tevékenykedett volna. Mindamellett valószínûsíthetõ, hogy jól beszélte a francia nyelvet, hisz ott élt a nép sûrûjében, tanult is a Sorbonne-on, csakhogy más do-log hivatalosan szabadon, "papír nélkül" beszélni illusztris francia közönség elõtt, s megint más passzív nyelvtudással klasszikusokat fordítani.
    Magam is tapasztaltam, hogy amikor kultúrdiplomataként meghívtak, hogy tartsak elõadást a Balzac által alapított Société des Gens de Lettres-ben, az összegyûlt közönség elõtt el-elakadva sorakoztattam a francia mondatokat. Nehéz ilyenkor a lámpalázzal megbirkózni...
    Meglehet, néminemû irigység is közrejátszott Kálmán véleményformálásába, hiszen Bölöni az irodalomban is, a közéletben is nagyívû pályát futott be, míg õ úgyszólván a névtelen középmezõnyben futott, különbözõ funkcióiban is.
    ... Teltek az évek, F. Rácztól nem jelent meg semmi. Arra gondoltam, valamelyik könyvét meg lehetne jelentetni újra. A Köd a Szajnán címû regényére esett a választásom; elsõ kiadása 1941-ben látott napvilágot, 1969-ben már elég távol voltunk tõle. Vállaltam, leszek a szerkesztõje a Magvetõnél.
    Soha nehezebb, keservesebb szerkesztõi munkát! Néhány mondat, jelzõ törlését javasoltam, de Kálmán minden egyes betûhöz körömszakadtáig ragaszkodott. Nemhogy, mondatot, de írásjelet sem engedett kihúzni. Kivörösödött az indulattól, úgy kiabált: "Nem és nem!" Gyõzködtem, lássa be, nem egy örökbecsû klasszikus mûrõl van szó - falra hányt borsó volt minden szavam. Végül is abbahagytam a vitát, maradjon hát úgy minden, aztán, mikor már egyedül voltam, átvezettem a korrekciókat. Kálmán az új kiadásban mindezekbõl semmit sem vett észre.
    Egyszer megkérdeztem: "Kálmán, miért nem írsz új dolgokat? Regényt, novellát, hiszen tele vagy élménnyel, tehetséged is van..." Rám nézett, nevetett: "Tudod, mennyivel könnyebb nem írni, mint írni?..."
    Akkor értettem meg heves ellenállását. Milyen sokat ért neki, amit megírt, mennyi munkája, fáradsága volt benne! Minden szó egy aranytallér volt az õ kincsesládájában.
    Valaki mondta, Kálmán beteg, az Üllõi úti klinikán fekszik. Meg kell õt látogatni. Annyi munkám volt akkoriban, hogy húztam-halasztottam. Aztán már halálhíre jött. Hetvenéves volt 1980 februárjában.
    Temetésére késve érkeztem, sokan állták körül a ravatalt. Közelebb mentem. Vajon ki búcsúztatja? Meglepõdtem, Fábián Zoli beszélt bensõséges meleg hangon: "Szenátorom!" Így szólította meg a holtat, s ragaszkodó, eltéphetetlen barátságról beszélt, mely õket összekötötte.
    És én mindig azt hittem, Kálmánnak valamiképp én vagyok egyetlen igaz barátja. A pesti aszfalt magányos vándora azonban nem volt egyedül.
 
 


 
 


 
 
 
 

ZENE

CSALA BERTALAN

Rebellis rákendrol, egykor és ma

Ebben az írásban megkísérelek bemutatni néhány zenekart és irányzatot a közelmúltból, amelyek a világ folyása elleni elégedetlenségüket építõnek mondható, rendszerkritikus módon fejezik ki. Valószínûleg lehetetlennel határos vállalkozás volna a létezõ összes baloldali, kritikus szemléletû rockzenei csoportosulást elõsorolni, tehát inkább megpróbálok a tipikus és ismert csapatokra, irányzatokra koncentrálni. A szövegben elhangzó mûfaji besorolásokra és megállapításokra természetesen bármikor találhat ellenpéldát is egy-egy elszánt zenefanatikus vagy rendszerkritikus történész, ezért megpróbáltam a lehetõ leginkább elfogadott kifejezéseket használni.

A hippiktõl a metálig
Kezdjük talán azzal az axiómával, hogy a rockzene rebellis, kritikus mûfaj.
    Kialakulásában is a lázadás szelleme mutatkozott meg. Hiszen mindig akadtak fiatalok, akik nem szerettek volna betagozódni a felnõttek számukra képmutató világába, nem szerettek volna jól fésülten apjuk-anyjuk nyomdokába lépni, és nem észrevenni a környezõ világ problémáit. A fiatalság mint társadalmi csoport és véleményformáló erõ, az 1950-1960-as években vált elõször komoly társadalmi tényezõvé a civilizált világban, a diákmozgalmak és a beatzene révén, többek közt. A beat és a hippimozgalmak sok olyan muzsikust összehoztak, akik zeneileg eltérõ stílusban játszottak, ahogyan sok, eltérõ gondolkodású fiatalt is eggyé kovácsolt az a tudat, hogy részei valaminek, amitõl talán megjavulhat a világ, részesei a "nagy közös ölelésnek", ahogyan egy résztvevõ a woodstocki fesztivált találóan jellemezte anno.
    Ezt a "nagy egységet" váltotta fel a punkzene, az 1970-es évek közepének-végének újabb zenei-gondolkodásbeli forradalma a fiatalok körében. Egy ideig úgy látszott, hogy (noha a punk alapvetõen eltér a hippimozgalmaktól erõszakosságában és a másokat elutasító harciasságában) ez lesz az új diákmozgalmak meghatározó mentalitása s az új lázadás hangja. De a punk nemzetközi erõnyerése tiszavirág életû volt. Képtelen volt az új, elégedetlen generáció hangjává válni olyan tartósan és elementáris erõvel, mint elõdje, a beat. Inspiráló hatása ugyan a mai napig jelentõs, a jelenlegi rock és metál stílusok, alstílusok miriádjainak korában csak egy lett a szinte megszámlálhatatlanul sok mûfaj közül. A punkzene történetét számtalanszor megírták már, úgyhogy behatóbban nem foglalkozom vele, csupán megemlítem ott, ahol szükséges.

A 22-es csapdája
Manapság az ifjúsági zeneipar a kapitalizmus nagy gazdasági ágazatai közé tartozik, s miután megcélzott fogyasztói csoportja a fiatalság, jelentõsége egyre növekszik. Ezeregy módon próbálják megtalálni a fiatalokat a zeneipar csápjai, s ez is válasz lehet arra a dilemmára, hogy vajon miért létezik a korábbiakhoz képest nagyságrendekkel több stílus és mûfaj a mai rockzenében, rajongói miért különülnek el olyannyira egymástól, hogy egy átlagos gimnáziumban (legalább az elsõ években) a felnyírt hajú punk gyerek szóba sem áll a bõgatyás rapperrel, és közösen utálják a lenyalt hajú diszkóst.
    A másik magyarázat a sokféleségre az ellen(szub)kultúrák folytonos létrejöttében és bukásában keresendõ. (Ez úgyszintén a társadalmi és gazdasági berendezkedés okozata.) Az ellenzéki zenei mozgalmak ugyanis örökösen halálra ítéltetnek a kapitalizmusban. Aki hangszert fog a kezébe, és színpadra áll, az vágyik a sikerre, és meg van gyõzõdve róla, hogy jó az, amit csinál. Emiatt szeretne minél több emberhez eljutni. Ha ellenzéki, akkor mindezt valahogy úgy szeretné elérni, hogy a zeneipart kikerülje. De ez hosszú távon, sajnos, lehetetlen. Sokan sokfélével kísérleteztek és kísérleteznek. A legtöbben megpróbálják a zeneipari részt, azaz a lemezkiadást, a terjesztést, a szervezést a saját kezükben tartani, mondván, így nem a kapitalistákat támogatják. A legtöbbször viszont éppen õk maguk válnak kis, lokális kapitalistákká, ha gazdaságilag sikert aratnak, ha meg nem, csõdbe mennek.
    Ezért aztán a zenei ellenkultúra leginkább csak elcsökevényesedett gesztusokban létezik, ugyanúgy, ahogyan például a mai punk tinik többségének "lázadó" gesztusai. A mai fiatal bemegy a cipõboltba anyu tízezresével, megveszi a márkás bakancsot, majd a bolt elõtt a járdaszegélyen lerugdossa az orrát, hogy kopottnak látsszon - a fogyasztói társadalom az elõregyártott, szépen csomagolt lázadás-iparral húzza be a rendszerbe. Nem különbek azok sem, akik "életstílusnak" titulálják a punkot, és ezzel "takarják le" tulajdonképpeni munkakerülõ, drogos vagy alkoholista mivoltukat, kisiklott életüket. Ezeknek a (sokszor már nem is olyan) fiataloknak nincsen már semmi közük az értelmes véleménynyilvánításhoz vagy kritikához. Az igazi lázadás, elkülönülés, netán harc manapság bejárható szûk mezsgyéjén többnyire csak ideig-óráig képesek megmaradni a zenészek, de rajongóik is.

Rage Against The Machine (R. A.T. M.)
Düh a rendszer ellen - ilyen névvel nem lehet mást játszani, csakis rendszerkritikus rockot. Az 1991-ben alakult és 2000-ben feloszlott, de idén újra összeállt zenekar nevét dobta be a saját és egyáltalán nem reprezentatív közvéleménykutatásom alapján tízbõl kilenc huszonéves vagy harmincas rocker a "baloldali beállítottságú rockzenekar" címkéjére. Úgy gondolom, érdemes ezt a prototipikusnak nevezhetõ zenekart bemutatni, hiszen az elmúlt pár évben õk voltak a legnépszerûbb kritikus szemléletû rockbanda a világon. Persze, lehetne még több ezer, hasonlóan fontos vagy inspiráló, kritikus szemléletû metál és rockzenekar történetét végigvenni, én azonban ettõl (ezen egy kivétellel) eltekintek, és a továbbiakban inkább mozgalmakra, csoportosulásokra koncentrálok.

Az R. A. T. M. története
Az eredetileg Los Angelesbõl származó zenekar muzsikája a metál, a rap, a funk és a punk rockosan szerkesztett fúziója volt, szövegvilága pedig mindig harcos társadalomkritikai és "lázító" gondolatok melegágya. Nem a semmibõl alakult ki a srácok meggyõzõdése. Az énekes Zack de la Rocha apja az a Roberto de la Rocha nevû festõ, aki a Los Four mûvészeti csoport tagjaként, Beto mûvésznéven elõször állíthatott ki rangos amerikai múzeumban mexikói bevándorlóként. (Beto késõbb megõrült, és elpusztította majdnem az összes festményét.) Az ifjú Zack chicanóként (a puerto ricó-i és mexikói bevándorlókra használt kifejezés az USÁ-ban) és a terhelt apa miatt nem könnyû családi háttérrel, érthetõen, frusztrált gyerek lett, noha anyagi helyzete még így is jóval elõnyösebb volt, mint sok más mexikói bevándorlóé. Már iskolás korában zenélni kezdett, gitározott és énekelt különféle punk és hardcore zenekarokban (a legjelentõsebb az Inside Out nevezetû volt), nagy hatással volt rá többek között a csupa feketékbõl álló legendás punk-hardcore zenekar, a Bad Brains. A raszta hajú chicanóra
    - aki kicsivel késõbb teljesen beleszállt a rapzenébe, és különféle rap klubokban lépett fel, hozzá hasonló szövegmondós haverjaival - Tom Morello "talált" rá. A harlemi srác, Morello háttere sem akármilyen: apja Mau Mau gerillaharcos volt, nagybátyja pedig Kenya elsõ szabadon választott elnöke. Anyja a "Parents For Rock And Rap" (Szülõk a rockért és a rapért) nevezetû cenzúraellenes szövetség elnöke, középiskolai tanárnõ. Morello már korán érdeklõdni kezdett a politika iránt. 13 éves kora óta gitározik, manapság az egyik legegyénibb stílusú játékosként tartják számon. A Harvardon végzett gitáros egy hiphop klubban figyelt fel a virtuóz rapper Zackra. Csatlakozott még hozzájuk Brad Wilk és Tim Commerford, és kész is volt az R. A. T. M.
    Elsõ azonos címû lemezük azonnal világsiker lett. Agresszív, nyers, mégis fogós dallamokkal teli zene volt, metálosan súlyos, de punkosan egyszerû. Megelõlegezték a nagy hardcore-crossover mozgalmat is Zack rappelõs-ritmizálós éneke és a dalok sokszor hiphoposan "ugrálós" verzéi is. Az R. A. T. M. sikerét újabb sikerek követték: világkörüli turnék, szinte állandó szereplés a (korábban még nagy presztizsû) Music TV-ben.
    A bandatagok közül Morello és de la Rocha voltak a politikai megmondók, és nem is átallottak (legalább is eleinte) véleményüknek hangot adni a nagyobb fórumokon sem. Egyik balhéjuk a híres "fordított zászlós" megmozdulás volt. Második lemezük (Evil Empire - Gonosz Birodalom) kapcsán ugyanis meghívták õket a tengerentúlon roppant népszerû Saturday Night Live címû tévémûsorba. Elvileg két számot játszottak volna élõben, ám fellépésüket meg kellett szakítaniuk, mivel fejjel lefelé lógatott amerikai zászlókkal takarták le az erõsítõiket, és az elsõ dal végén Zack az egyik zászlót meg is akarta gyújtani (késõbb a woodstocki fesztiválon meg is tette). Ahogy késõbb elmondták, így tiltakoztak az ellen, hogy a tévéshow elõre be nem jelentett sztárvendége a médiamágnás és akkori republikánus elnökjelölt, Steve Forbes volt.

    Yes I know my enemies
    They're the teachers who taught me to fight me
    Compromise, conformity, assimilation, submission
    Ignorance ,hypocrisy, brutality, the elite

    All of which are American dreams
    All of which are American dreams
    All of which are American dreams
    All of which are American dreams
    All of which are American dreams
    All of which are American dreams
    All of which are American dreams
    All of which are American dreams

    Igen, tudom, kik az ellenségeim,
    Õk a tanáraim, akik megtanítanak, hogy harcoljak magamért.
    Kompromisszum, Komformizmus, Beolvasztás, Elnyomás,
    Tudatlanság, Hazugság, Brutalitás, Az elit
    Mindez maga az amerikai álom…
    (Rage Against The Machine: Know Your Enemy, részlet)*

    Egyik legtöbbet játszott klipjüket a dokumentumfilmes Michael Moore rendezte (Sleep Now In The Fire), és a Wall Street-i tõzsdét a klip forgatása okozta balhék miatt le is kellett zárni egy napra.
    A banda logója a zapatista EZLN (Ejército Zapatista de Liberación Nacional, azaz a Zapatista Nemzeti Felszabadító Hadsereg) szimbólumával azonos, nem véletlenül: de la Rocha személyesen is támogatta a mozgalmat több alkalommal, még dalt is írt róluk (Zapata's blood - Zapata vére). Egy másik alkalommal negyedórát álltak anyaszült meztelenül a színpadon zenélés helyett, beszigszalagozott szájjal, testükön az amerikai szülõi cenzorszervezet, a PMRC betûivel, tiltakozásképpen a Parents Music Resource Center (Szülõi Zenekutató Központ) ellen. Ez a nyolcvanas években alapított konzervatív szervezet idõrõl idõre megpróbálja cenzúrázni az amerikai rock- és rapzenekarokat, "destruktív mondanivalójuk" miatt.
    Ezek a "Szülõk" tétetik rá a különféle, általuk rossznak ítélt lemezek borítójára a híres-hírhedt fekete-fehér "parental advisory - explicit lyrics" billogot, azaz, hogy a lemez hallgatásához szülõi felügyelet javallott.
    Mindez a sok tiltakozás mégis egy kicsit furcsa egy olyan zenekartól, amelyiket a Sony Records egyik leányvállalata, az Epic szerzõdtetett, és amelyiknek a csakis és kizárólag sztárokkal foglalkozó Rick Rubin (is) volt a producerük. A zenészek azzal magyarázták ezt az ellentmondást, hogy a kapitalizmusban csak a kapitalizmus eszközeivel lehet elérni az élõket, s a népszerûséget az üzenet továbbítására kell használni. Egy darabig úgy is látszott, hogy ez így van, aztán szép lassan a Rage mégis elhalt, megszûnt az eredeti hangján létezni.
    Végül de la Rocha kilépett, kereken kijelentve, hogy nem érzi már a többiekben azt az elszántságot, ami az indulásukkor fûtötte õket. Ezt igazolandó, az R. A. T. M. maradéka, az egykori legendás grunge banda, a Soundgarden frontemberével, Chris Cornellel állt össze, hogy megalapítsák az Audioslave-et. Ebben az új zenekarban már szó sem volt semmiféle éles és direkt társadalomkritikáról, politizálásról. Az Audioslave profi zenészek profi rádiórockja volt; anynyival jobb a hasonszõrû produkciók ezreinél, amennyivel nívósabb és kreatívabb zenészekbõl állt a csapat. Három lemezen át tartott ez a formáció, nagy nemzetközi népszerûségnek örvendett. De la Rocha pedig csak vendégszereplõként bukkant elõ itt-ott. Aztán idén újra összeállt a Rage Against The Machine, és koncertezni kezdett. A tagok indoklása szerint a mostani világpolitikai helyzet annyira kilátástalan és szörnyû, hogy egyszerûen muszáj volt újra a vészharangok rockos kongatásához fogniuk.
    Errõl e sorok írójának mégis a híres, késõbb még emlegetendõ angol Sex Pistols punkzenekar jut eszébe. Ennek tagjai sokadik, újraalakuló turnéjukat a Filthy Lucre Live névre keresztelték el, ami annyit tesz, hogy Mocskos Haszon Koncertek.

A hardcore-mozgalom - a skinheadek
A hardcore (hc, hácé) zene kialakulásában, sokak számára talán meglepõ módon, a skinheadeknek volt elsöprõen nagy szerepük. A skinhead mozgalom Angliában alakult ki, a hippimozgalom ellenreakciójaként. Utóbbiról akkorra már kiderült, a régiekbõl jó néhányan csúfosan eladták magukat, meg a virágosszeretõs-drogozós mozgalom amúgy sem volt képes igazán megváltoztatni a világot. A rövidre nyírt séró is a hippik hosszú haja elleni tiltakozás jele volt. A skinheadek külvárosi proli fiatalok voltak, büszkék munkás származásukra. Erõszakosak, mûveletlenek, csoportokba verõdtek, balhéztak, verekedtek a focimeccseken, de egyáltalán nem jellemezte még õket az, ami ma legtöbbünknek rögtön eszébe jut róluk: a rasszizmus. Sõt, a skin srácok voltak azok, akik leggyakrabban együtt buliztak a jamaikai, afrikai és indiai bevándorlók gyerekeivel a külvárosi klubokban és kocsmákban. Közös volt bennük a reggae és a ska zene szeretete. A dub-stílus népszerûsödésével együtt járó marihuána és rasztafári kultusz azonban eltávolította a skinheadeket a reggae-tõl, és inkább a pörgõsebb rocksteady és az anarcho-punk felé terelte zenei ízlésüket. Rendet akartak az életben, és fegyelmet, meg igazi életcélt a hippi pszichedélia végvonaglásának idején.
    Az 1970-es évek végén járunk. Az egyik említésre méltó underground zenekar Angliában ekkoriban a Crass. Sokan tekintik a hardcore zene, sõt a grindcore egyik elõképének is ezt a formációt. Az akkoriban szárnyait bontogató, meglehetõsen ismeretlen, goromba és zúzós thrash metál mûfajból vettek energiát és keménységet saját, zajos punkjukhoz. A tagok anarchista kommunában éltek együtt, és erõszakmentességet hirdettek. Támogatták a feminizmust, és gyûlölték a társadalmi képmutatást. A skinheadek pedig egyre inkább vegyültek a radikális punkokkal, és olyan zenekarokért lelkesedtek, mint a Crass.

    Allegiance to the flag, they say, as they lock the prison door,
    Allegiance to normality, that's what lobotomies are for.
    God, queen and country, they say we've got the choice,
    Free speech for all if you've got no voice.

    Azt mondják, légy hû a lobogóhoz, amint rád csukják a cellaajtót,
    Légy hû a normalitáshoz, a lobotómia erre való.
    Isten, királynõ és a haza, azt mondják, választhatunk;
    Szólásszabadság mindenkinek, ha megnémulunk.
    (Crass - The Gasman Cometh, részlet)

    Miután a punk stílus is nemzetközi sikert aratott, a radikálisok kezdtek kiábrándulni ezekbõl is. Például, a punk egyik alapcsapatának tartott, de közben komoly médiasikereket arató és gazdagodó Sex Pistolsból. A hardcore zene ekkoriban, az "áruló" punk ellenében alakulhatott ki. A szó angolul "keményvonalast" jelent; a hardcore punkok voltak azok, akik hûek maradtak a baloldalianarchista eszméhez és életstílushoz, valamint a rebellis szellemhez. A Clash, vagy a Sex Pistols õszerintük eladta magát, zenéjük is rosszabb lett. Elkezdték hát radikálisabb üzeneteiket radikálisabb zenékhez társítani. Ekkoriban kezdett kettéválni a skinhead mozgalom is: megjelentek az elsõ fasiszta szervezõdésû skin bandák, a militarista, fajgyûlölõ kopaszok.
    A hardcore az Egyesült Államokban alakult ki - elõször ott is a kopasz fej jelezte, hogy együvé tartoznak; volt az zenekarok közt fekete (Bad Brains) és zsidó (korai Beastie Boys) kopasz hc is, és számos vegyes nemzetiségû banda alakult. Közönségük is hasonlóan eklektikus volt. Természetesen odaát is megjelentek a skinheadek fasiszta irányzatai, õket a "bonehead" (csontfejû) kifejezéssel különítették el a baloldali, magukat csak "baldnak" (kopasz) tituláló skinek. Mára a hardcore mozgalomnak - a rövid hajon kívül - nem maradt közvetlen kapcsolata a skinhead kultúrával. Külön utakon járnak.

D. I. Y.
A hardcore-mozgalom alapvetõ mozgatórugója a D. I. Y. (do it yourself - azaz csináld magad). Ellenkultúrát hoztak létre saját maguknak. Korábban is léteztek már fanzine-k, és kicsi, alternatív lemezkiadók, amelyeket sokszor az az egyetlen banda mûködtetett, amelyiknek a cuccait kiadta. Az ellenkultúrát nem a hácések találták ki, hiszen amióta létezik a zeneipar, azóta vannak próbálkozások a fõsodor megkerülésére. A hc mozgalom a nyolcvanas évek közepén alakult ki, és azóta egyre népszerûbb. A hardcore-ban a közösségi érzés - a többi irányzathoz képest - roppant fontosságot kap, a mozgalom lényege lett a "csináld magad, magadnak és a hasonszõrûeknek" mentalitás. A hácések ezért lokálisan szervezõdnek, a közösségek városok szerint jelölik meg magukat (pl.: NY. C. H. C., azaz New York City Hardcore).
    Természetesen a stílus felfutásával ez a nonkonformista zenekészítési metódus és életfelfogás úgyszintén meghasonlott egy kissé. Ám az igazi hardcoremozgalom D. I. Y-szemlélete a mai napig él, a különféle alstílusok fanatikusai ugyanúgy készítenek fanzine-eket, mixtape-eket, webzine-eket, s szerveznek önköltséges koncerteket, mint régen. Csak mindez, természeténél fogva, annyira underground és lokális, hogy nagyjából csak azok tudnak róla, akik hozzátartoznak a helyi közösséghez, s úgy látszik, ezen még az internetkorszak sem tud gyökeresen változtatni.

A straight-edge
A hc kezdeteinél már elõbukkan a (gyakorlatilag lefordíthatatlan kifejezéssel illetett) straight-edge "filozófia". Nagy vonalakban: a követõik szembeszállnak az úgynevezett "rákendrol-életmóddal", elutasítják az alkoholt és a cigarettát, valamint a drogok minden formáját, a keményebb straight-edge-esek mindenféle tudatmódosító szert elvetnek, például a koffeint is, nem esznek húst, és nem élnek házasság elõtt nemi életet. A kezdetekben a straight-edge mozgalom erõsen vallásellenes, sõt ateista volt, hiszen a mozgalom szellemiségének lényege, hogy mindenki erõsnek és büszkének született, és ezt az adottságot kell megóvnunk azzal, hogy teljes életet élünk. Úgy tartják, a mozgalom az azonos címû, Minor Threat-dalból vette a nevét. ("I've got the straight edge" - szólt az ominózus sor a drogellenes számból. A szókapcsolat körülbelül annyit tesz, "élesen meghúzott határ", vagyis, pontosan tudom, hol van a választóvonal, meddig szabad elmennem.) A vallásellenesség gyorsan eltûnt, a straight-edge-et, akik így élnek, életformának, filozófiának tartják, és szerintük, ez az út elvben bárki, a vallásosak elõtt is nyitva áll. Például a Krishna-tudatú hívõk könnyen találtak a straight-edge-ben számukra szimpatikus dolgokat, olyannyira, hogy jó néhány Krishna-hívõ hardcore zenekar tevékenykedett és tevékenykedik ma is, mint például az amerikai Shelter vagy a magyar Mantra. Vannak keresztény straight-edge hardcore zenekarok is, például a brutális metalcore-ban utazó Underoath (ahogy vannak keresztény metálzenekarok is, sõt még keresztény death metálra - halál metál - is akad példa).
    A straight-edge fiúk és lányok hihetetlen vonzódást éreznek az X-betûhöz, fõleg, ha sok van belõle. Szeretik a karjukra rajzolni/tetováltatni, valamint a nevük elé és mögé odaírni. A szimbólum kialakulásáról sok legenda kering, valószínûleg a mozgalom keresztapjához, a fent említett Minor Threat énekeséhez, Ian McKaye-hez köthetõ, aki az Out of step címû számban a maga nem túl szofisztikált módján megénekelte, hogy "don't smoke, don't drink, don't fuck" (ne szívj, ne igyál, ne kefélj), és a három iksz e három tilalom jelképe. A straightedge mozgalom alapvetõen politikaellenes. Idõvel persze itt is megjelentek az idióták, akik inkább kigyúrt kopaszok, mint valamiféle filozófia követõi, és felsõbbrendûnek hiszik magukat. Ráadásul erõszakosak, és lenéznek mindenkit, aki nem "ikszes", és képes jóízzel befalni egy szelet véres bélszínt.

CrimethInc.
Az elmúlt néhány évben Amerikában a legradikálisabb baloldali-rendszerkritikus mozgalmak közé tartozik a szintén zenei (punkzenei) gyökerû CrimethInc. A csoportosulás anarchista-nihilisztikus végletekig jutva, elkeseredetten próbálta felébreszteni "az embereket a tompultságból". Tette mindezt úgy, hogy tag-jai gondolatébresztõ könyveket adtak ki, pamfletteket írtak és terjesztettek nyomtatásban, valamint az interneten, plakátokat terveztek, lemezeket adtak ki, stb. A mozgalom amerikai bázisú, de a világ sok táján akadnak támogatói. A hippifilozófiából vették át a "csatlakozz az ellenálláshoz, légy szerelmes" szlogent, szerintük a szerelem a "nem fogyasztói tudatállapot". A mozgalom egyik fõ képviselõje Brian Dingledine, a Catharsis nevû hardcore zenekar énekese. A Catharsis az elmúlt húsz év egyik legegyénibb hc zenekara volt, szenvedélyes, kegyetlenül brutális, roppant ötletes zenével, és szándékosan amatõrként. A profi stúdiók mélyén generált, kikozmetikázott dalokat és hangzást mellõzõ mentalitással. Mindkét lemezük (Passion, Samsara) nehezen feledhetõ, felkavaró erejû muzsikát rejt.

    Until every wheel
    stops turning
    Until every channel
    goes dead
    Until every light goes
    out
    Until every city is
    burning
    Then we'll seesome
    freedom!

    Amíg minden mókuskerék meg nem áll
    Amíg minden csatornán nem szûnik meg az adás
    Amíg minden fény ki nem alszik
    Amíg minden város lángra nem kap -
    Addig nem érezhetünk valami szabadságot.
    (Catharsis: Panoptikon, részlet)

    We're corpses in their loving hands
    Sleepwalking through a never never land
    And when we wake from dreams there will be nothing fucking left
    Are you comfortable in your cages?
    Living out your very numbered days?
    Don't settle for nothing

    Csak tetemek vagyunk szeretõ kezeikben
    Alvajárunk egy sosemvolt csodaországban
    És amikor felébredünk, kurvára semmink nem marad majd
    Kényelmesen vagytok a ketrecekben?
    Ahogy elõre megszámlált napjaitok élitek?
    Ne állj meg a semmiért.

    (Catharsis: Choose Your Heaven - Válaszd meg a mennyországod, részlet)

    A zenekar valószínûleg többet koncertezett, mint amennyit próbált. Volt olyan évük, hogy szinte minden este felléptek valahol. Magyarországra is több alkalommal eljutottak, és osztogatták koncertjeik alatt az ingyenes CrimethInc. kiadványokat. Sok magyar srác annyira a hatásuk alá került, hogy társulást alapítottak. A nyugati világban (például Hollandiában) bevett szokásként mûködõ squatozást (a foglaltházakra használt kifejezés) próbálva meghonosítani itthon, csekély sikerrel. A társulás tagjai közül többen közremûködnek az indymedia.hu-n
    - ez egy alternatív, kritikus véleményeket közvetítõ magyar portál az interneten -, és magyarra fordítják a CrimethInc. által kiadott könyveket.
    Az ezredfordulón a Catharsis feloszlott, a CrimethInc. prodzsekt pedig jégre került. Manapság profi dizájnú weboldalukon (www.crimethinc.com) jó pár érdekes cikk és esszé olvasható, de a legnagyobb szekció az "online store", azaz az internetes bolt, ahol ugyanúgy, mint egy "kapitalista webshopban", megvehetjük a lázító zenéket, kitûzõket, pólókat stb.
    A mozgalom európai megfelelõje a svéd Refused nevezetû progresszív hardcore zenekar volt, egészen a csapat 1996-os feloszlásáig. Az énekes-szövegíró Dennis Lyxzén ma a The (International) Noise Conspiracy nevezetû retrorock formációban, roppant populáris zenével adja el a régebbi radikális mondanivalót (A Capitalism stole my virginity - azaz A kapitalizmus elvette a szüzességem címû daluk például MTV sláger lett). Szerintük "minden eladó, nem kerülhetjük ki a tõkét, úgyhogy a kezünkben lévõ eszközökkel próbáljuk meg elpusztítani, ami elõttünk van". Ezzel a mentalitással a CrimethInc. nem értett egyet, ám sok másban hasonlított egymásra az amerikai gyökerû mozgalom és a svédek szemlélete, kölcsönösen támogatták is egymást.*

    I took the first bus out of Coca-Cola city
    It made me feel all nauseous & shitty
    I took the first bus out of Shell town
    Cos they didn't want me all hanging around
    Yeah! Yeah! I took the first bus
    Yeah! baby! I took the first bus
    I took the first bus out of Coca-Cola city
    It made me feel all nauseous & shitty
    I took the first bus out of Shell town
    Cos they didn't want me all hanging around
    Yeah! Yeah! I took the first bus
    Let's take the first bus out of here
    Let's take the first bus out of here
    Let's take the first bus out of here
    Let's take the first bus out of here
    Let's take the first bus out of here
    Let's take the first bus out of here

    Elcsíptem az elsõ buszt Coca-Cola citybõl
    Szarul voltam, úgy éreztem, a belem kidõl
    Az elsõ busszal mentem a Shell városból el
    Mikor ott lógtam, nehezen viseltek el
    Igen! Igen! Az elsõ busszal elmentem!
    Gyerünk el az elsõ busszal!
    (Refused: The Faculties Of The Skull)

A Napalm Death és a grindcore
Amikor a punkok durva metált hallgatnak, és ennek hatására zenélni kezdenek, abból lesz a grindcore. Valami hasonló történhetett a nyolcvanas évek elején Angliában. Az eredendõen baloldali radikális (döntõen anarchista, bár ez sem jelenthetõ ki egyértelmûen), angolszász gyökerû punk mozgalom divattá válása és kommercializálódása miatt több módon is tiltakoztak a magukat érintettnek érzõk. Korábban említettük a hc-mozgalmat mint a tiltakozás egyik fajtáját. Késõbb aztán, amikor már az sem volt elég radikális, megszületett a grindcore
    - a hardcore punk zene és mentalitás könyörtelen metálba oltása és felpörgetése. Gyorsra. Nagyon gyorsra. Lényege, hogy minél gyorsabb és durvább a zúzás, annál jobb; kalapáló dobolás, amit blastbeatnek hívnak, széttorzított gitárok és általában mélyen hörgõ vagy magasan visító (esetleg mindkét fajta) ének jellemzik ezt a zenét. A grindcore-nak nagy vonalakban három fajtája létezik, ezek az irányok mondanivalójukban különböznek egymástól.
    A talán leggyakoribb szövegvilág a "nekro-horror-belezõs-pornó", ez nagyon hasonlít a death metál zenekarok perverz, beteges mondanivalóihoz. (Ezeket egyébként többnyire maguk a zenészek sem gondolják komolyan, legfeljebb töredékük vallja a zenén kívül is azt, amit a színpadon.) Ennek a grindnak a képviselõi például, a Regurgitate vagy a Cock And Ball Torture. Aztán vannak olyanok, akik annyira nem veszik komolyan ezt az egészet, hogy még röhögni is képesek a saját és kollégáik írta szövegeken. Az ilyesféle grindcore-ban a szélsõséges zenéhez gúnyoros, ironikus, sokszor önfeledten hülyéskedõ, akár értelmetlen szövegek és furcsa imázs társulnak (pl.: Excrementory GrindFuckers). A harmadik, számunkra érdekes irányzat a kritizálós grindcore, szövegeikben általában baloldali-liberális, sõt sokszor radikális baloldali/anarchista rendszerkritikával.
    Ennek a zenei stílusnak egyik (ha nem fõ) teremtõje a 25 éves brit NapalmDeath (N. D. - Napalm Halál) zenekar. õk a világ talán legtöbb tagcserén átesett zenekara, de az éles rendszerkritikusság mindvégig jellemezte õket. A legelsõ felállás egyetlen koncertjét az angliai bányászsztrájk javára tartott fesztiválon adták 1984-ben. Az elsõ demó a Hatred Surge, azaz "Gyûlölethullám", 1985bõl. A második hanghordozón (From Enslavement To Obliteration, azaz kb. "A szolgaságból a kiirtás felé" 1986) már az a Justin Broadrick szerepelt mint gitáros, aki késõbb az indusztriális zenében úttörõ Godflesh, napjainkban pedig a végtelenül lelassított drone doom mûfaj egyik éllovasának számító Jesu soraiban ért el kultikus státust. Nic Bullen basszusgitáros-üvöltözõvel és Mick Harris dobossal olyan számokat alkottak - ezeket a Napalm Death késõbbi, teljesen más felállásai is fölvállalták -, mint például a lakonikus tömörségû Multinational Corporations: "Multinational corporations / Genocide of the starving nations" (Multinacionális vállalatok, az éhezõ nemzetek genocíduma).
    Késõbb Broadrick és Bullen is kiszállt, és az akkor még nem kevésbé társadalomkritikus Lee Dorian lett az énekes. Vele írta például az N. D. a világtörténelem eddig jegyzett legrövidebb számát, a másfél másodperces You suffer-t. Ekkoriban Dorian még benne volt az Amerikában és Svédországban éppen felfutó death metálban, énekstílusa is a mûfaj jellemzõjének tartott mély, gurgulázó, hörgõ hang volt. Az õ belépésével lett a Napalm Death zenéje még szélsõségesebb. Az ismertség útján is így indultak meg a két, eltérõ felállással készített demó összegyúrásából született Scum (kb.: söpredék, szemét) címû elsõ lemezükkel. Késõbb Dorian is távozott, hogy megalapítsa a doom metál egyik nagyágyújának számító Cathedralt, s ma már tiszta és dallamos hangon énekli kiábrándult és élénk fantáziájú szövegeit.
    A Napalm Death mai felállása jó ideje stabil, és változatlan dühvel ostorozzaa világ igazságtalanságait. Élen jár ebben a Mark "Barney" Greenway névre hallgató énekes-üvöltõs-hörgõs kolosszus, a lemezrõl lemezre kifinomultabban és okosabban fogalmazott szövegek szerzõje. A régebben csöves alkoholistára, manapság elhízott vidéki portásra emlékeztetõ férfi komoly progresszív rock és Aston Villa FC rajongó, valamint vegetáriánus. Az N. D. munkásságát nem az akciózás és a nagy balhék jellemzik, õk "csak" lemezrõl lemezre hozzák megbízhatóan gyilkos dühkitöréseiket.

Honi helyzet
Magyarországon mindig is erõs volt a rendszerkritikus punk mozgalom, történetét sokan sok helyen megírták már, könyv és film is született belõle. A népszerû punk szubkultúra mellett jelentõs a metál és a hardcore élet is. A hácések lokális, város szerinti mozgalmisága itthon is megtalálható, van savaria colonia hc, bphc, stb. Az underground klubélet pezseg, számtalan internetes webzine létezik. Az undergroundnak mint zenei mûvészi kifejezõ formának amúgy is van hagyománya ebben az országban. Az elõzõ század közepétõl különbözõ formákban létezõ avantgárd (és mint ilyen, ha nyíltan nem is politizáló, de mindenképpen kritikus szemléletû) mûhelyek különbözõ zenés kísérletei említhetõk. Ezekbõl és a pinceklubos rockéletbõl nõtt ki a magyar alternatív zene: az Albert Einstein Bizottság, az Európa Kiadó, a Kex, az URH stb. Közülük a rendszerváltás óta sokan visszatértek a színpadra és a zenei életbe, és immárom kultsztár státusban próbáltak némi "nyugdíjkiegészítést" szerezni, döntõen sikerrel. Hazánkban, ahogy feltehetõen majdnem minden országban, amelyiknek gazdaságára a "viszonylatos jólét" kifejezés ráhúzható, rengeteg remek rock, punk és metál zenekar tevékenykedik. Fõ mûködési területük az underground, vagyis a nagyközönség számára szinte láthatatlanok, ezért is gondolhatja úgy az avatatlan szemlélõ, hogy (egy kis túlzással) itthon a Tankcsapdán és a Kispálon kívül szinte senki nem játszik "igazi" rockzenét. Hozzájárul még ehhez, hogy országunkban, valószínûleg kis területe miatt, sajátos eltolódás figyelhetõ meg a rockzenei "rétegzettségben". Úgy látszik, a magyar mainstream zeneipar kihalásos alapon frissül: ugyanazok a nevek (Omega, Charlie stb.) töltik meg a Kisstadiont és a hasonló helyeket, mint harminc, negyven éve. Emiatt az undergroundba szorulnak az új profik, a feltörekvõk, belõlük lesznek a "kicsi-nagyok" (Blind Myself, Superbutt stb.). Abban a közegben is biznisz van, persze, amelyik elvileg a nagybetûs "zenebiznisz" ellenében jött létre és létezik/ett, vagyis az undergroundban. A "kicsi-nagyok" mindenféle érdekszövetségeket kötnek (egyik koncertszervezõ-reklámügynökségük például a Budapestrockandroll), módszereik, stílusuk, mint a nagy profiké. Nem jut nekik lehetõség ott, ahol igazából lenniük kéne, a fõsodorban, a mai "nyugdíjas"rockerek helyén. És mivel az undergroundban maradnak, elveszik még a kevéske maradék teret is a valódi "földalatti" feltörekvõktõl. Az amatõr próbálkozóktól, akiket még tényleg csak az motivál, hogy nyomhassák a rákendrolt, és nem érdekli õket, hogy mennyi gázsijuk lesz. Szerencsétlen helyzet.
    Érdekességként megemlíthetõ, hogy a régi, nagynevû magyar punkcsapatok(CPg, Gecizõk, Tekintetes Úr stb.) közül sokan, amelyek még a Kádár-korszakban kezdték meg "munkásságukat", és értelemszerûen kritikus módon viszonyultak az akkori rezsimhez, manapság, újjáéledve, nem váltottak szemléletet; néhányan még mindig az úgynevezett szocializmus ellen ágálnak, nem pedig a globálkapitalizmus ellen. Illetve, ha igen, akkor meglepõ - vagy nem meglepõ? - fordulattal konzervatív, sõt jobboldali kritikával (magyarán: zsidók tehetnek mindenrõl). Érdekes ország a miénk, itt a punkok nácik - summázhatnánk leegyszerûsítõ módon is, de azért nem tesszük.
    Ellenpéldaként említhetõ a HétköznaPi Csalódások nevezetû punkzenekar. Rettenetes neve ellenére több mint tizenhét éve létezõ pécsi banda tagjai elég ha-mar kinõtték az "igazi punk mentalitást" (ha szabad némi iróniával fogalmaznunk), és megtanultak a hangszereikkel bánni. Hozzájuk kötõdik, többek közt, a Commandante (sic!) címû dal, Che Guevarának állítva emléket, valamint az an-no nagy bírósági botrányt kavart Kössük fel!, ez refrénjében a MIÉP vezetõjének fellógatását propagálja. Nem köntörfalaztak. Most sem teszik, noha szövegeik egy kissé komolyabbak és árnyaltabbak lettek már jó pár éve. Elõnyére vált a csapatnak. Eddigi legemlékezetesebb húzásuk az Én, József Attila, itt vagyok! címû lemezük volt, ezen harciasabb J. A. verseket punkzenésítettek, és az eredmény meglepõen jóra sikerült.

Kitekintõ
A mai társadalmi viszonyok, úgy látszik, kiélezettek, s emiatt a világ berendezkedésével elégedetlen mûvészek, zenészek kezdenek valamiféle egységbe kovácsolódni. Olyanok "érnek össze", állnak össze, akik egy békésebb, optimistább korban valószínûleg még egy asztalhoz sem ülnének egymással. Segít a világháló - az ellenzék is globálisan szervezkedik. A híres popzenész, a szigorúan kétakkordos dalokban gondolkozó Manu Chao, aki eleddig bájosan tinglitangli, könnyed hangulatú dalocskáiról volt híres, keményen politizáló darabot rögzített idén (Rainin' In Paradize), s ehhez a balkáni cigányfilmek mestere, Emír Kusturica rendezett súlyos és provokatív klipet. Az amerikai elnökválasztáskor a legutóbb, a különféle Bush-ellenes happeningeken olyan, eleddig politikai hovatartozásukat titkoló csapatok léptek fel, mint a seattle-i grunge hullám nagy túlélõje, a Pearl Jam, vagy a progresszív rock-metál nagy úttörõjének tartott, szintén addig teljesen apolitikusnak ismert Tool.
    Az eddig csak globális keserûséget és kétségbeesést, valamint belsõ problémákat boncolgató dalszövegekkel operáló, szintén amerikai, patinás thrash metál csapat, a Megadeth idei albuma a United Abnominations címet viseli, amely a United Nations (ENSZ) egyértelmû kifigurázása, a lemezen pedig olyan számcímek találhatók, mint például az Amerikasthan (magyarosítva: "Amerikasztán"). A példák hosszan sorolhatók. A "nemzetközi helyzet fokozódik" - és mivel arock alapvetõen rebellis mûfaj, kötelessége erre megfelelõen reagálni. És teszi is. Szerencsénkre.

Rákendrolügyi kisszótár (elõfordulási sorrendben):
Metál: Angolul annyit tesz: fém. Torzított gitárokkal játszott, erõteljes dobolással kísért rockzene. A tradicionális rockzene legkeményebb és öntörvényûbb irányvonala. Születésének meghatározása nehéz: sokan a Led Zeppelint tartják az elsõ metálbandának, a "szakmabeliek" véleménye abban egyezik meg, hogy a Black Sabbath már indulásától metált játszott. Ma nem beszélhetünk egységes "metál" zenérõl: az irányvonal számtalan alfajra, alkategóriára bomlott és bomlik folyamatosan, szinte minden nap születnek új stílusok a metálon belül, illetve más zenei irányzatokkal keverve.
Crossover: A rap és a metál fúziójából született stílus, a kilencvenes évek egyik nagy dobása. Hatással volt a hardcore-ra, de nem feltétlenül jelent egyet vele. Prototipikus zenekarok: Clawfinger, Dog Eat Dog.
Grunge: Az ún. alternatív rockzene egyik mûfaja. Torzított gitárok, pszichedelikus ének. Lassabb, populáris dalok keverednek az egyszerûbb, punkosabb zúzásokkal. A stílus szintén a kilencvenes években volt a csúcson. prototipikus zenekarok: Nirvana, Pearl Jam.
Drone doom: A doom metál egyik alfaja. A doom metál lassú, szomorú, sötét metálzenét jelent, a drone ennek a végletekig, sokszor az élvezhetõség határáig túllassított és széttorzított verziója, inkább kísérleti zene, mint hagyományos metál. Prototipikus zenekarok: Jesu, Sunn O))).
Ska: A reggae pörgõs, rockos-dzsesszes verziója, sok trombitával. Tipikus zenekarok: The Skatalites, Madness.
Fanzine: Önköltségen készült, kis példányszámú, általában szubkulturális témájú magazin, egy-két ember írja, szerkeszti, sokszorosítja és terjeszti. Webzine: Fanzine az interneten.
Mixtape: Az angol szó válogatáskazettát jelent. Manapság cédét vagy mp3podcastot állítanak össze és terjesztenek a különbözõ szubkultúrák kedvelõi, többnyire ingyen.
Metalcore: Napjaink legnépszerûbb metálstílusa, a dallamos death metál, fõként az At The Gates zenekar munkásságából és a hardcore zene keverésébõl született. Tipikus zenekarok: As I Lay Dying, Born From Pain.
Death metal: Mélyre hangolt gitárokkal játszott, brutális metálzene, általában bonyulultabb ritmusképletekben megírt, gyors számokkal, s mély, gurgulázó, hörgõ hangú énekkel. Tipikus zenekarok: Cannibal Corpse, Dismember.
Retro-rock: A hatvanas-hetvenes évek pszichedelikus, punk és pop-rockjának modern újraértelmezése. Tipikus zenekarok: Interpol, The Aliens. Underground: Szó szerint a "föld alatti". Azon zenei törekvések képviselõire alkalmazzák, akik önszántukból vagy sem, de nem értek el számottevõ médiaszereplést, kiadványaik szûkebb körben ismeretesek, koncertjeik kis elõadóhelyeken zajlanak, és a zenélésbõl kevés, vagy semennyi pénzt sem szereznek.
Thrash metál: A "thrash" angolul annyit tesz, mint zúzni. A nyolcvanas évek elején kialakult mûfaj a heavy metal bombasztikus dallamai helyére egyszerû, agresszív és gyors dallamokat illesztett, az ének pedig a hagyományos éneklésbõl üvöltõs-sikítósra váltott. A dalok témája is döntõen komor, agresszív. Tipikus zenekarok: korai Metallica, Kreator.


 
KOSZORÚ

KISS VIKTOR

"... mag vagy-e, avagy a héj?"

Thoma László emlékére

    "S utolszor most öntöm szavakba
    a természetnek héja nincs,
    se magja; inkább csak magadról ítélj:
    hogy mag vagy-e, avagy a héj?"

MAG ÉS HÉJ. Goethe egyik költeménye végzõdik így, amelyet Thoma László (1943 - 2007) gyakorta idézett, amikor arról akart szót ejteni, mibõl nem szabad egy értelmiséginek soha engednie. Akkor se, ha az élet nyûgei, "az emberiség halálos bûnei", vagy éppen személyes kisszerûségei és tévútjai arra kényszerítik, hogy olyasmit tegyen, amit máskülönben bizonyára nem tenne meg. Mert szerinte értelmiségiek attól vagyunk, amiben nem alkuszunk soha. Ezt tanították neki mesterei, Hegel, Marx és persze Lukács. Azok a "nagyok", akik éppen azzal írták be a nevüket a szellem örökkévalóságába, hogy tisztában voltak vele: hiábavaló a valóság "lényegét" keresni, ha a gondolkodó nem képes önmagából kisarjasztani azt. A korszakos elmék maguk válnak maggá, amelyet elvetve a század talajába olyan hatalmas fa növekszik, hogy annak gyümölcsébõl mindenki markolhat. Csak a valóság anyaföldjével szívhatják magukba mindazt, amit a valóság számára azután megédesítenek. Vagy megsavanyítanak persze - attól függõen, hogy mit ígér a kor, amelyben élnek. De az intelligencia számára ez létkérdés is, különösen régiónkban, ahol a felszínt kapargatókat - biztos gyökérzet nélkül - oly könnyen sodorták tova a történelem viharai, ha az új, aktuális terméshez már nem passzolt a régi burok.

MUNKÁSOK. Ha volt nagy próbatétele ennek számára, akkor az nem annyira a mindennapi "pénzkeresõ" munka szerepjátéka. Sokkalta inkább az 1989 körüli "viharos esztendõk" és azok utóélete volt. Hisz neki is felelnie kellett arra a kérdésre, hogyan tartson ki a szükségszerûen savanyú termés mellett akkor is, amikor mindenkit különbözõ édes nektárok szellemi ígérete csábít, amikor az eleven gyümölcs élvezetét oly sokan keverték össze a rohadó és erjedõ eszmék által kínált bódulattal - nem számolva a másnapossággal. Azt gondolta, megint meg kell kérdezni, amit másnak nem jutott eszébe, ki kell mondani, amit csak az lát meg, aki álmaiban is realista marad. Neki volt garanciája erre, szinte mindig a valós talajon tudta tartani az a szociokulturális ösztön, amelyet a valódi munkásmiliõ ismerete adott neki, no és ha ez sem segített, akkor még mindig ott volt Honoré de Balzac - no, meg a "magyar szak". A munkásosztály volt Thoma László nagy szövetségese, s emiatt a valóság-akarás miatt maradhatott akkor is az, amikor már régen nem volt "munkás", régen nem volt "osztály" és a szocializmusról vizionáló értelmiség régen nem várhatott tõle semmit. Ha jól emlékszem, arra az írására volt a legbüszkébb, amelyet egy május elseje kapcsán éppen a "munkásokról" írt. Arról, hogyan alakult át a munkáskép és a munkások önképe az elmúlt ötven évben. Arról, hogy a baloldali értelmiség hogyan szenved évszázadnyi ideje mindig kudarcot éppen amiatt, mert csak "misztifikált" képe van a proletárokról, a jobboldal meg azért, mert démonizálja a "prolit". Arról, hogyan lett nálunk dolgozó és munkavállaló belõlük, ha a politika érdeke úgy kívánta. És arról, hogy aki a munkásosztály emancipációját valaha komolyan gondolta, annak szívbõl utálnia kell a Kádár-kort, mert az éppen ezt az esélyt vette el történelmileg. És ez már egy globális-turbókapitalistainformációs - meg ki tudja, milyen - korszakban abban a formában és azokkal az univerzális ígéretekkel és potenciákkal (amelyek 1848 és 1968 közt hihetõk és idõszerûek voltak) nem hozható vissza.

KELET-EURÓPAI ÉRTELMISÉG. Ezzel kapcsolatosan is komolyan gondolta, hogy az értelmiségire két hatalmas végveszély leselkedik: az ideologizálás és a romanticizmus. Felülmúlhatatlan érzékszerve volt ezek kiszimatolására, s tanítványait is erre a képességre próbálta rávezetni. Ideológiakutatóként mélyre kellett fúrnom ahhoz a Marx-életmûben, hogy rájöjjek: amiben Thoma László zsigerbõl hitt, az a marxi idealizmus-kritika egyetlen hiteles hazai interpretációja. Az ideológia a jelent egy megkonstruált fejlõdésmenet szemszögébõl szemléli - mondja Marx (versus Hegel), s függetlenül attól, hogy ez egy világkorszakból a másikba, társadalmi formációból a következõbe, értéktelen állapotból az értékesbe, erkölcstelen és igazságtalan viszonyból egy morális szituációba, vagy éppen egyszerûen csak ellenzékbõl a hatalomba repítene, minden valódi helyzetfelmerés végigvitelétõl elzár. Az ideológia mindent ígér, s ezért az ígéretért cserébe éppen a valóságos tetteket veszi el. S ekkor nem marad más, csak a romanticizmus az "annál szomorúbb a tényekre nézve" alapon véghezvitt szélmalomharc. Ma már tudjuk, nemcsak a létezõ szocializmus államvallása csúszott ezekbe a hibákba, de valamennyi baloldali, liberális vagy éppen jobboldali próbálkozás is a rendszerváltás forgatagában.

LELTÁR. Thoma László számára az ideológia a gondolat, a romanticizmus pedig a gyakorlat csõdjének bizonyítéka volt. Amikkel szemben ínséges idõkben is csak egyetlen választás kínálkozik: létezik egy szint, ahol csak a szellem munkálkodik. Az elmélet, ami nem számol a következményekkel, mert utolsó erejét is felemészti a küzdelem az igazságért. Thoma talán mindenki másnál hûebb maradt baloldaliságához, mert nyíltan ki merte mondani "A hetvenes-nyolcvanas években a baloldali gondolkodás globális méretekben (kiemelés - KV) szenvedett vereséget". Annak ellenére is, hogy számára ez egyet jelentett a totális kifosztottsággal. Ez a leltár volt aztán az igazán veszélyes. Mert mit tehetne az az ember, akitõl elvették 1968 életforma-forradalmainak minden közösségi és univerzális perspektíváját? Akitõl elvették a hagyományos mûveltség ethoszát, amely az emberiség nagy kérdéseinek megoldását ígérte - s helyükbe a piacképes és használható terápiák és módszerek kuruzslását ültették? Akitõl elvették az evidenciákat, melyek szerint az értelmiségi lázadó, baloldali és kritikus - akár azzal a rendszerrel szemben, amely a munkásokra hivatkozik, szocialistának nevezi magát és valamennyi alapvetését a társadalomkritika klasszikusaiból vezeti le? Mit tehetett, aki maga is védtelen volt a világgal szemben, amelyet mindig úgy gyûlölt, s amelyben "az ember csak annyi, amennyije van", mint egyik kedvenc regényhõse mondotta volt? Mit tehetett az új erõsek és hatalmasok ellen, akik nem számolnak saját történelmi múlandóságukkal és nem számolnak el a jelen örökkévalóságnak tûnõ kisajátításával? Súlyos batyuba rakta mindazt, amije még megmaradt és ami oly hasznavehetetlennek látszott akilencvenes évek közepén. És azoknak a vállára akasztotta, akikrõl azt gondolta, "olyanok, mint õ volt fiatalon". S mi csak ma vesszük észre, hogy a bármit is húzzunk ki a nagy zsákból, valahogy sokkal több és mélyebb kerül a kezünkbe, mint amire "emlékszünk", amidõn belekerült. õ persze nem tartotta magát a hagyományos értelemben "iskolalapító típusnak" - úgyhogy mindenre biztosan csak annyit mondana most kedvenc gúnyos, ám szeretetteljes stílusában, amivel rendre szokott inteni: "jó lenne, ha nem a saját nekrológodat írnád, hanem az enyémet".

A NAGY ELMÉLET. Thoma úgy gondolta: a baloldaliság teoretikus dekonjunktúráját nem lehet a remény, a bíztató jelek, vagy éppen az igazságok, pláne a jelen szörnyûségén kesergõ Morál Néne nevében felülírni, csak egy új "nagy elmélet" lenne erre képes. Hiszen csak ez tudna valódi folyamatokat megragadni és egyben politikai-szellemi hatásokat indukálni. Mert szellemi dekonjunktúra idején nem a célok, még csak nem is a felismert tények, hanem az összefüggések hiányoznak - a célok és a társadalmi tények között. Mindig a nagy elmélet újjászületésérõl álmodozott, arra a légkörre vágyott újra, amely örökre meghatározta útját szellemi fejlõdésének elsõ állomásain. Miközben meggyõzõdése volt, hogy ez nem születik meg a "semmibõl", csak adott történelmi pillanatban jöhet létre, amikor a tudomány, a filozófia, a politika, a mûvészetek, a társadalmi mozgások, az illúziók és remények, a nehézségek és válságérzetek sokszínûségében egyszerre jelenik meg valami jelentõs és közös, amit azután szintetizálni lehet és kell. Számára Hegel volt a nagy elmélet, aki megszerkesztette a világtörténelem fejlõdésdialektikáját, s egyben felismerésérõl kimutatta, hogy az emberi gondolkodás legmagasabb fokán áll: mert ha innen nézzük a világot, minden a helyére kerül és egyértelmûvé válik. Számára Marx volt a "nagy elmélet", aki a kapitalizmus leírásán keresztül olyan kulcsot szolgáltatott a modern társadalomhoz, amely évszázadokkal késõbb is bepillantást enged az emberek legmélyebb titkaiba, gondolkodásába, cselekvésébe - függetlenül attól, hogy konkrét tudományos megállapításai mennyiben tekinthetõk ma egzaktnak, vagy igaznak. Számára Lukács volt a nagy elmélet, aki idõskori mûveiben arra vállalkozott, hogy az ember és az emberiség viszonyán keresztül nyisson ajtót a konkrét társadalmakra, történelmi pillanatokra, az emberek mindennapi életére, apró-cseprõ politikai vágyainkra és lehetõségeinkre - és viszont. A "nembeliség" oldaláról nézve minden máshogyan lett, a szocializmus és a kapitalizmus egyaránt. S ehhez jön még a "nagy elmélet" másik torzón maradt kísérlete, a Frankfurti Iskola próbálkozása, amely intellektuálisan és érzelmileg is elfogadhatatlanná tett számára minden tudományos próbálkozást a "posztmodern", a "történelem vége", vagy éppen a "civilizációk harca" tekintetében. Számára ezek nem jelentettek többet, mint szélsõséges állásfoglalásokat az apologetika és a resistance széles skáláján. Ahol elõbbit nem igazolhatja semmi, utóbbi viszont nem megfellebbezhetetlen bizonyosság soha. S bár a baloldal szellemi vereségének leszögezése ebben az értelemben szintén nem vezethet egyik végponthoz sem (szóval direktben nem következik belõle semmi), arra mégiscsak jó, hogy egy valódi újjászületésnél és elméleti forradalomnál ne adhassuk alább. Ennek nevében, de csakis ennek nevében szükséges a visszavonulás könyveink közé, ahogyan oly sokszor javasolta azoknak, akiket tartott valamire.

VÁLSÁG. Az értelmiségi programban persze mindig emberi vonások is feltorlódnak. Nem nehéz belátni, Thoma László esetében miért és mihez képest került éppen a válság témája e program középpontjába. Röviden összefoglalva: a válsághelyzeteknek mindig részét képezi egy gondolati válság is, amely megrögzíti mindazt, ami a krízist okozta, és ellehetetleníti a továbblépést. Az új alternatívák megtalálásához a helyzet újraértelmezésére van szükség, de - s ez volt a neuralgikus pont szerinte 1848 és 1917 óta - a helyzetnek valamiképpen önmagát kell újraértelmeznie. (A Szolidaritás számára ennek lehetségességének bizonyossága volt.) Nem az a fontos tehát, hogy az ifjúsági ellenkultúrák, a nyugati középosztály, az államszocializmus, vagy éppen az átmenet politikai válságában hogyan "oldotta meg" ezt - bár az ifjúságszociológia, a szabadidõ, a mûvelõdés, majd a szakszervezetek kutatása során kétségtelenül mindig jól váltott. Az örökség kapcsán inkább arról illene beszélni, ami tíz, húsz, vagy harminc év múlva esedékes problémáink megoldásához már "készen van", hála neki. Nem a "folytathatóról", hanem a "megkerülhetetlenrõl". Ha már Thoma László azt tanította: ez az igazi érték.

MARX. Az elsõ helyre mindenképpen Marx kívánkozik, pontosabban az a mód, ahogyan számára a marxi örökség kérdése felvetõdött. Olyan idõszakban kellett ezzel szembenéznie, amikor a "marxizmus" egyszerre akart tudományos és ideológiai síkon is vezetõ szerepet magának, ráadásul ezt egy éppen Marxra hivatkozó társadalmi rendszer és egy önmagát kommunistaként meghatározó vezetõ párt bizonyos értelemben garantálta is. A nyolcvanas évek elsõ felétõl azonban olybá tûnt, a kelet-európai baloldali értelmiségnek - nem függetlenül a létezõ szocializmus válságtüneteitõl és letagadhatatlan ellentmondásaitól
    - valamilyen módon szembe kellett néznie azzal a kérdéssel, hogy Marx vált-e alkalmatlanná arra, hogy a felvetõdõ új problémákat "marxista" módon oldják meg - vagy csak a szovjet blokk politikai-történelmi-társadalmi prekondíciói és zsákutcái felelõsek a kudarcokért. Thoma volt az, aki a korszak legnagyobb marxizmus-vitájában áldilemmának minõsítette mindezt, s az "aktuális-e Marx", a "használható-e Marx" típusú kérdésekre a Marxhoz, a baloldali tradícióhoz, egyáltalában a klasszikus szellemi teljesítményekhez vezetõ általános érvényû viszonyulás újrafogalmazásával válaszolt."A Marx halálára vonatkozó kérdés elvileg értelmetlen. A kérdés az, hogy a marxisták képesek-e választ adni egy adott utókor adott kérdéseire, de ez a válasz aligha függetleníthetõ az adott történelmi és társadalmi helyzetben élõ kérdezõtõl." A klasszikusok érvényességére vonatkozó kérdés tulajdonképpen nem más, mint annak a felvetése, hogy kinek a számára hordoznak érvényes tartalmat, pontosabban az utókor mit talál bennük érvényesnek, kielégíthetik-e a más körülmények közt élõ ember "elméleti szükségletét". Az aktuális kérdéseket - vagy amiket annak hiszünk - hogyan fogalmazzák át, vagy az eddigi válaszokat újra. "A Marx érvényességére vonatkozó kérdések többnyire nem annyira Marxra, hanem sokkal inkább az elemzõre jellemzõk, s a korra amely ezt a viszonyt alakítja". Az, hogy egy szellemi teljesítmény milyennek látszik a mából visszatekintve, igazából csak arról árulkodik, hogy mi magunk mennyire voltunk képesek megragadni saját korunk problémáit, hogy jól és jó klasszikushoz nyúltunk-e. A szellemi hatások elõfeltétele, hogy a klasszikusok valami olyasmit mondjanak ki, ami csak annak fényében kerül napvilágra, amit mi mondunk ki saját korunk sajátos viszonyairól. Thoma László számára így válik újra, meg újra aktuálissá Marx, s persze emögött az a meggyõzõdés húzódott meg, hogy a jelen elemzésének tükrében - ha igazán eredeti és lényegre tapintó - Marx is újabb és újabb módon jelenik meg. Marx (és persze Hegel, Lukács, meg a többiek) így számára egyszerre volt inspiráló, egyszerre élõ elemzési forrás és egyszerre a szellemi teljesítmény bírája. Ez a gondolkodásmód ma éppen úgy figyelmen kívül hagyhatatlan, mint a hivatalos marxizmus évtizedeiben. Az egyetlen teremtõ lehetõségként jelenik meg egy szellemi dekonjunktúra (és általános bomlási folyamat) idején, amikor a fennálló melletti és elleni állásfoglalások egyaránt merevek, reménytelenek, kiüresedtek és ön-apologetikusak. Marx nem segít, csak ha tudjuk, miért éppen õt kell hívnunk segítségül.

ÖNBECSAPÁSAINK ÉS ILLÚZIÓINK. De a "mi a helyzet?" kérdésének megválaszolását nem csak a klasszikusokból minduntalan sietve doktrínát eszkábáló értelmiségi magatartás lehetetleníti el a lenini "mi a teendõ?" azonnal-kényszerességében vergõdõ Kelet-Európában. Zsákutcáinkkal és tehetetlenségünkkel csak úgy nézhetünk szembe, ha nem mentjük fel magunkat a kialakult helyzettel kapcsolatos kollektív felelõsség alól a "kritika", a "körülmények", vagy éppen a "kívülmaradás" nevében. A politika világának könyörtelen logikája van, amelynek nevében belekezdeni bármikor szabad, de tudni kell abbahagyni is. Ezt a logikát találjuk a legnagyobbak állandó önmarcangolásában, tudniillik, hogy ha kudarcot vallottunk, akkor az csak azért lehet, mert osztozunk azokban az önbecsapásokban és illúziókban, amelyek miatt nem találunk kiutat helyzetünkbõl. Hogy miféle dolgokra gondolt ezzel kapcsolatban Thoma László? "Hibás volt az a szemlélet, amely a kultúra virágzását és az életmód átalakulását a gazdaság növekedésétõl várta - fogalmaz például a nyolcvanas évek közepén a baloldal azóta is meglévõ, lesüllyedt kultúrjóvá vált egyik illúziója kapcsán - A kultúra nem lehet a gazdaság ígérete. Az a logika, hogy minél többet termelünk, annál többet fordíthatunk kultúrára, egészségügyre, szociálpolitikára, életszínvonalra", s ettõl a humanitás ügye is elõbbre jut, csak ad-dig folytatható, ameddig egy igen alacsony szintrõl közelítünk egy elfogadható felé. Ami ebben megkerülhetetlen: az ideológiakritikai perspektíva: a felvetés, hogy nem maga a szocializmus "növekedései elve" termelte-e ki az anyagi felhalmozásra és individualitásra építkezõ életstratégiákat, amelyek végleg felbomlasztották a rendszert? Hogy nem ezekben gyökerezik-e a piacpárti és neoliberális gondolkodás korlátlansága az átmenet után - amikben "titkon" még az antikapitalisták is jobban hisznek, mint kellene? Hogy a politikai oldalakat véglegesen megosztó "antikommunizmus" és "nemzeti kérdés" ma jellemzõ felvetése nem annak kompenzációja-e csupán, hogy különben túlzottan ugyanolyanok vagyunk? És egyáltalában: a globalizáció, az integráció, a felzárkózás, a szociális problémák, a politikai küzdelmek, vagy éppen az értékek terén mutatkozó gyászos helyzetünk nem annak köszönhetõ-e ma is, hogy a rendszerváltás éppen azt mulasztotta el, hogy tudatalattinkból érkezõ közös hazugságainkkal leszámoljon?

A NÉP OLDALÁN. Ha már itt tartunk: valószínûleg keresve sem találhatnánk nagyobb hazugságot az utóbbi évtizedek ideológiáiban, mint a népre való különbözõ formájú hivatkozást - a demokrácia, a szabadság, a jólét, a nemzet, vagy akár a forradalom farsangi álarcában. Azok azonban, akik a népre hivatkoznak, szükségképpen csak saját ambícióiknak keresnek fedelet. Akik a népért cselekszenek, csak saját elidegenedettségüket és elégedetlenségüket próbálják meg kivetíteni a tömegekre. Akik a nép sanyarú helyzetét felhatalmazásként kezelik saját politikai szerepvállalásukra, éppen akkor árulják el a valódi népet, amikor leginkább közel érzik magukat hozzá. A "szellemi korszükséglet", az önbecsapásainkkal és illúzióinkkal való szembenézés igénye mellett ez a harmadik számomra megkerülhetetlen "öröksége" Thoma László munkásságának. A Forradalom címû írásból (1991!) idézve ennek egyik leginkább lelkesítõ megfogalmazását: "A baloldal ma, amikor politikai esélye nincs, új esélyeket nyert a világ intellektuális feldolgozására. A forradalmiasult tömegek azonosultak erkölcsi céljaival, de nem hisznek a baloldalnak. A mi erkölcsi parancsunk viszont azt diktálja nekünk, hogy ma is azonosuljunk azzal a néppel, amely szabadságharcát vívja. Azonosuljunk vele akkor is, ha nélkülünk, vagy esetleg ellenünk cselekszik, vagy éppen bennünket büntet szavazataival. A baloldali értékrend tiltja nekünk, hogy abban lessük politikai esélyeink jobbra fordulását, hogy a helyzet rosszabbra fordul. A forradalom ethoszával szemben a politikai számítás erkölcstelen, s azok az erõk, amelyek az elégedetlenségre építenek, bármely oldalon szervezõdjenek is, az ellenforradalmat erõsítik". 1989 forradalmát idehaza a nép akaratából, de a nép helyett küzdötték végig. Ez nem az új rendszer fogyatékossága, hanem alapja, amibõl lehetõségek és korlátok egyaránt születnek, de amit - legalábbis eddig - a társadalom nem minõsített elfogadhatatlannak.

POLITIKA. Az utóbbi évek visszavonulása talán semmiképpen nem csak egyre szaporodó nyavalyáinak volt köszönhetõ. Olyan elméleti meggyõzõdés munkált mögötte, amelyrõl bízvást állíthatjuk: sokan nem nézték jó szemmel. "Megítélésem szerint az igazi probléma nem az volt, hogy a nyolcvanas évek második felében a baloldali értelmiség nem találta volna meg az adekvát történelmi választ (hiszen megtalálta), hanem az, hogy a nyolcvanas években Közép-Kelet-Európában egy ilyenfajta kiútkeresésnek semmilyen, komolyan vehetõ realitása vagy támogatottsága nem volt. Itt nincs mód tárgyalni a nyolcvanas évek történelmét, de Közép-Kelet-Európában a nyolcvanas évek történelme a szocializmus mint társadalmi forma delegitimálódásának története. S vele szemben nem az egyébként vonzó és gyönyörû önigazgatás volt az alternatíva. Közép-Kelet-Európa nem az önigazgató szocializmustól, hanem a piactól és a demokráciától várta a megváltást." Thoma László nem tudott nem politikában gondolkodni. Talán ebbõl adódott, hogy a rendszerváltás olyatén kritikája, amely baloldaliként utasítja el mind az átmenet "hazugságait", mind pedig az aktuálpolitika nyelvére lefordíthatatlan rendszerkritika "igazságait", megkérdõjelezhetetlen kiindulópont volt számára. Ez a kiindulópont nem csak azért volt "skandalum" az elmúlt másfél évtizedben (körülbelül 1992 óta), mert kétségbe vonta az ancient regime legitimitását, ezzel párhuzamosan azonban az új rendszert is kilátástalannak tartotta. Hanem azért is, mert lehetetlenné tette volna ezzel a rendszerrel szemben a kiútkeresést mind egy humanisztikus-baloldali-szocialista politikai és társadalmi alternatíva nevében, mind annak nézõpontjából. Mert tisztában volt vele: elõbbi üres frázis lehet csupán, utóbbi a (globális) párt és érdekharcok hátterében itt és most csak utópia maradhat - és mutatis mutandis az is maradt az utóbbi idõk "mozgalmaiban". Thoma László elképzeléseinek egyetlen lehetséges lefordítása (amolyan tertium daturgként) egy olyan praxis lett volna a baloldal szellemi dekonjunktúrájának és politikai szétveretésének elhúzódó folyamatában, amely kizárólag egy másmilyen társadalmi forma érdekében tevékenykedik. Tehát a jelen vitáiban, a jelen harcaiban, a jelen szereplõinek horizontján és a valóban létezõ aktuálpolitikai alternatívák között válogat. Ennek a valóságnak az eszközeivel és prekondícióival, ennek a valóságnak a számára.
    A baloldal globális kiüresedése idõszakában csak a jelenrõl, a jelen nyelvén lehet beszélni, de a jövõrõl kell közben szó legyen. Sajnos, nem maradt energiája és ideje mindezt elméletileg megalapozni. De hitte: ahhoz, hogy 1956, 1968 és 1989 politikai veresége gyõzelemmé változhassék, fel kell számolni az elméleti-taktikaiszimbolikus tradíciók legtöbbjét, hisz azokat a vereség ténye ad acta tette. Ez ugyan még nem a diadal "receptje", de a továbblépés feltétele mindenképpen - s azért már ez utóbbival is kint lennénk a vízbõl. Mindvégig tudta (s önként vállalt számûzetésének ez volt a teoretikus és politikai oka), hogy ez a nézõpont éppen a számára legértékesebb gondolatokat teszi vállalhatatlanná mások számára és éppen az eszmeileg és emberileg hozzá legközelebb álló "harcostársakkal" állítaná szembe. Éppen azokat az elképzeléseket és megoldásokat kellett tehát szórványosan megjelenõ írásaiba zárni, amelyek egy valódi baloldali újrakezdésért folytatott heroisztikus szellemi küzdelem alapjai voltak, vagy azok lehettek volna, ha érzett volna magában elég tehetséget, hogy a rendszerváltás elõtti gordiuszi csomók után az 1989-et követõeket is õ bogozza ki.

FORRADALOM. A történelemnek persze nincs pátosza, csak földhözragadt, száraz tényei vannak. S vannak helyzetek, amidõn a legtöbb, amit találhatunk, az abszurditás, amely mindent átértékel és gyõzelemre segít éppen a leginkább kétségbeesett pillanatokban. "Forradalom, forradalom nélkül" - írta egyszer, amikor a rendszerváltást kellett röviden jellemeznie. S bizony ebben is ott van az abszurdum, amelyet csak a közeli ismerõsök érthettek, meg akik egyáltalán felfogták, amirõl Thoma László beszélt: hogy ebben a rövid mondatban nem egyszerûen a rendszerváltás értékelése, de a saját nemzedékének minden keserûsége is benne volt. Mert Thoma László életfunkcióihoz tartozott a forradalmiság, amelyet vissza lehetett tartani, mint a lélegzetet, de megszüntetni nem lehetett. Éppen úgy kísérte, mint a jó borok, vagy éppen a kapható legerõsebb cigaretta füstje. õ a "száguldó történelmen" nevelkedett. Horthyzmus, háború, koalíciós idõszak, rákosizmus, 1956, hatvanas évek - olybá tûnt, egymást kizáró eszmék és univerzális igényû társadalmi formák küzdelme, ott és akkor hosszú idõre elõre eldönti az emberiség alapkérdéseit. A forradalmárság "normálisnak" számított akkoriban. Aztán neki is végig kellett asszisztálnia a hetvenesnyolcvanas évek agóniáját. S éppen neki kellett beérnie egy ilyen felemás, félresikerült, téves és pszeudó revolúció végigélésével, mint a mi 89-es átmenetünk (meg annak baloldali-munkástanács próbálkozása) volt. Ma már tudjuk: nem egyszerûen a polgári fejlõdés egész mocska ömlött vissza ránk, ahogyan szocializmusunk alapjai és fejlõdése azt szinte elkerülhetetlenné tették. De ami utána következik, az újkapitalizmus meg a liberális demokrácia sem lett több, mint olcsó világtörténelmi lõre és élvezhetetlen társadalmi kapadohány.

A THOMA. Padlóig nyomjuk a gázt évtizedek óta, s "a Thoma" - ahogy a tanítványok hívták - személyében olyasvalakit veszítettünk el, aki legalább azt fel bírta fogni, hogy rükvercben vagy ötösben száguldunk-e. Vagy esetleg régen lerobbant a motor. Tegyük hozzá: erre csak az képes, aki számára a szociologizáló felületesség, a múló politikai és érdekharcok, a felesleges és a fontosnak tetszõ lényegtelen dolgok, a világtörténelmi önbecsapás és a kényszerû képmutatás mindennapjaiban is maradt még intellektuális mentsvár: no nem az ezredforduló politikai-, hatalmi- és radikális illúziói, lehetséges pótcselekvései és mentáliskibúvói. Hanem a csupa nagybetûs VALÓSÁG elkerülhetetlen ünnepnapjai.
 
 


 
 

KILÁTÓ

SIMOR ANDRÁS

Túpak Kataritól Che Guevaráig

Egy világtalálkozón Bolíviában

A bolíviai Vallegrandéba, ahol a Che Guevara Alapítvány szervezésében került sor a Második Che Guevara Világtalálkozóra, hosszú, keskeny és elképesztõen kanyargós út vezet az Andok 2000 és 3000 méter magas hegyláncai között. Santa Cruzból öt órás kanyargás után értünk Vallegrandéba.
    A világtalálkozó nyitó ünnepélyén az "öreg Európa" képviselõjeként hívtak fel az emelvényre az elnökség tagjai közé. Szót kértem. Annyit mondtam, hogy üdvözlöm a jelenlevõket azoknak a magyaroknak a nevében, akik szolidárisak Latin-Amerika népeinek forradalmi harcával, és hogy felolvasok egy verset. Ezután felolvastam Ladányi Mihály Zene gitáron címû versciklusának egyik részletét Yolanda Ulloa kubai költõnõ fordításában, és visszaültem Daniel Viglietti, világhírû uruguayi énekes mellé. Rövid szereplésem felkeltette a figyelmét az ott levõ fiatal argentin filmeseknek, akik felvételt készítettek velem. Nekik azokról a hazai költõkrõl, írókról beszéltem, akik már a hatvanas, hetvenes években felfigyeltek a kapitalista restauráció veszélyére, és hiteles baloldalisággal fordultak szembe azzal a politikával, ami 1989-hez vezetett.
    A világtalálkozón képviseltették magukat Latin-Amerika forradalmi mozgalmai, köztük a chilei MIR (Movimiento de Izquierda Revolucionario - Forradalmi Baloldali Mozgalom), a brazíliai Földnélküliek több milliós mozgalma, a paraguayi MAS (Movimiento al Socialismo - Mozgalom a Szocializmusért). A világtalálkozót a bolíviai Che Guevara Alapítvány szervezte Kuba és Venezuela hivatalos támogatásával, a bolíviai kormány teljes egyetértésével. Kilencezer fiatal hallgatta végig a különféle kerekasztalok elõadóit, köztük Enrique és Rogelio Acevedo kubai ezredeseket, Che Guevara Sierra Maestra-beli harcostársait, akik annak idején kamaszfiúkként csatlakoztak a Felkelõ Hadsereghez, a kubai Urbanót, a bolíviai gerilla öt életben maradt tagjának egyikét, s tapsoltak lelkesen a mexikói alternatív színház Che Guevara életét népi komédia formájában felidézõ, megrendítõ elõadásának.
    Evo Morales Ayma, Bolívia elnöke a záróünnepségre helikopteren érkezett. Beszédében magát és kormányát guevaristának nevezte, és megmagyarázta, mit jelent számukra ez az elnevezés. Elutasítani a kapitalizmust, a neoliberalizmust, a gyarmatosítást, és megteremteni a 21. századi szocializmus lehetõségét.
    Evo Morales Ayma 1959. október 26-án született Oruróban. Hét testvére közül négy kisgyerekként halt meg. 2006. május 15-én, az Európai Parlamentstrasbourgi ülésén így idézte fel családi körülményeit születése évében: "Édesanyám, nyugodjék, békében, írástudatlan volt, apám alig tudott írni, szinte egyáltalán nem tudott, ugyancsak írástudatlan volt. Szüleimnek nem volt semmilyen létezésüket igazoló dokumentumuk."
    Bolívia indián lakosságának sorsa ez: az elsõ aymaráknak és kecsuáknak, akik megtanultak írni-olvasni, kivájták a szemüket és levágták a kezüket büntetésképpen. Beszédét azzal folytatta, hogy ezért akarják legsürgetõbb feladatként felszámolni az írástudatlanságot, és minél elõbb személyi igazolvánnyal ellátni a Bolívia utolsó, 2001-es népszámlálása szerint 62,2 %-ot, az ország és Latin-Amerika elsõ indián elnöke szerint 70%-ot vagy talán 80%-ot is kitevõ indián lakosságot. Fiatalon kõmûves, pék és trombitás volt, az orurói trombitazenekarban játszott. A nyolcvanas években a család Chaparéba költözött, itt kapcsolódott be a szakszervezeti mozgalomba, kezdte meg politikusi pályafutását. Egyike a MAS-IPSP (Movimiento al Socialismo-Instrumento Político de Soberanía de losPueblos - Mozgalom a Szocializmusért - a Népek Önrendelkezésének Politikai Eszköze) elnevezésû népmozgalom létrehozóinak. 1996-ban a cocacserje termelõk hat szövetségének közös, VIII. kongresszusát irányítja elnökként Cochabambában. Itt kijelenti: "A kapitalista rendszer, amely a tõkét kevesek kezében koncentrálja, nemcsak a bolíviaiak többsége számára nem megoldás, de hozzátenném, a világ számára sem az. Lehet, hogy a neoliberalizmus megoldás néhány ország számára Európában, de Latin-Amerika számára csõd." Ezzel folytatja: "Elõbb szakszervezeti téren, majd politikai formában kell megszervezni magunkat, és tovább haladnunk az antineoliberalizmus útján." Egy év múlva képviselõvé választják, majd 2002 januárjában az Egyesült Államok követsége és a hagyományos pártok nyomására kizárják a Parlamentbõl. 2002 júniusában a MAS-IPSP elnökjelöltjeként a választáson második helyezett lett, a Parlamentben az ellenzék vezetõjeként harcol az energiahordozók új törvényéért, és vezetõjévé válik annak a nagy népmozgalomnak, amely véget vetett a neoliberális kormányok uralmának Bolíviában. 2005-ben a választópolgárok 54%-a Bolívia elnökévé választja. 2006, január 21-én a Tiwanakuban tartott elnöki beiktatási szertartáson arról beszélt, hogy Tiwanaku szent helyén nemcsak Bolívia, hanem egész Latin-Amerika, hajdani indián nevén Abya Ayala indiánjai érdekében vállalja el azt a megbízatást, amely lehetõvé teszi, hogy Bolíviában véget vessenek a gyarmati államhatalomnak és a neoliberális modellnek.
    "A nép erejére van szükségünk, hogy térdre kényszerítsük a birodalmat." Hitet tesz az Alkotmányozó Nemzetgyûlés összehívása mellett. "Túpak Katari harca folytatódik, nõvéreim és fivéreim, és mindaddig folytatjuk, amíg vissza nem szerezzük földrészünk egész területét. Che Guevara harcát mi teljesítjük be." A
    18. századi indián hõs és Latin-Amerika huszadik századi gerillavezérének nevét egymás mellé téve több évszázados távlatba helyezi a mai küzdelmeket, és hogy hallgatóinak ne legyenek kétségei afelõl, mi is a MAS szocializmusképe, hozzáteszi, hogy ez a szertartás õt a kubai Forradalom terén tartott tömeggyûlésekre emlékezteti. Történelmi jelentõségû beszédének címe: "Mindannyian elnökök vagyunk."
    Másnap La Pazban, a Nemzeti Kongresszusban tartott hivatalos elnöki beiktatáson is Che Guevara nevével folytatja az egykori indián hõsök, szabadságharcosok nevének felsorolását, egy perces csöndet kérve a parlament tagjaitól a szabadságért elesett hõsök emlékére.
    Az 1 086 581 km2 területtel rendelkezõ Bolíviának mindössze 9 62 269 lakosa van. A Vallegrandébe vezetõ úton el-elvétve láttam csak kicsiny településeket, tanyákat az Andok hatalmas hegyláncai között, ahol a hegyvidéket kedvelõk számára turistaparadicsom épülhetne ki, hiszen szebb tájat a világ kevés helyén találni. A Santa Cruz, Chuquisaca környékén levõ hatalmas földgáztartalékokkal rendelkezõ országban, ahol újabb és újabb kõolajmezõket fedeznek fel, amelyeket venezuelai, kanadai és kínai segítséggel tárnak fel, ahol La Paztól északra a világ legnagyobb vasérctartalékára bukkantak nemrég, ahol az egykor legendás Potosíban ma is nagy ezüst, cink, ón lelõhelyek találhatók, ahol a bányászat hagyományai az inka idõkig nyúlnak vissza, a lakosság 30%-a nem ismeri az ivóvizet, és a gyerekek az ivóvíz hiánya miatt betegen jönnek a világra, és hamar meghalnak, miként Evo Morales testvérei. A demokratikus és kulturális forradalmat meghirdetõ új kormány ezen a helyzeten akar változtatni, és ha terveit megvalósítja a koldusszegény Bolívia egy-két évtized alatt Latin-Amerika Svájca lehet. Ahhoz, hogy eljussanak ebbe a jövõbe, az osztályharc rögös útját kell végigjárniuk.
    Osvaldo "Chato" Peredóval beszélgetek, a Che Guevara Alapítvány elnökével, Santa Cruzban. "Chato" Peredo testvéreinek, Che Guevara bolíviai harcostársainak, Inti és Coco Peredónak a halála után 1971-ben a Teoponte körüli hegyvidéken tett kísérletet a gerillaharc újjászervezésére. "Latin-Amerika forradalmi mozgalmai napjainkban nem különülnek el egymástól. Kuba, Venezuela, Bolívia, Ecuador a bolívari eszme, a Nagy Haza megteremtésére törekednek. Az indián tömegek öntudatra ébredése új tényezõ, meghatározója lesz az elkövetkezõ évek történéseinek" - mondja. "Nem hiszem, hogy az új bolíviai kormány ellen a bolíviai hadsereg államcsínyt kísérelne meg. A latin-amerikai hadseregek egyre inkább rádöbbennek arra, hogy az Egyesült Államok óvszerként használja õket, használat után megszabadul tõlük. Az ország egysége érdeke a hadsereg legfelsõ vezetésének is." "Chato" Peredo Evo Moralest Vallegrandéban ismerte meg, 1997-ben, az Elsõ Che Guevara Világtalálkozón. "Ma egészen mások a körülmények, az idei találkozót három ország, Bolívia, Kuba, Venezuela támogatásával szerveztük meg. Guevara neve a latin-amerikai egység jelképe lett, Hugo Chávez Frías, Evo Morales, Rafael Correa egyaránt guevaristának vallja magát."
    Bolíviai utam elõtt Kubában megvettem Che Guevara 2006-ban Apuntes críticos a la Economía Política (Kritikai megjegyzések a Politikai Gazdaságtanhoz) címmel kiadott könyvét. A kötet közli Guevara aláhúzásaival és megjegyzéseivel annak a szovjet politikai gazdaságtani kézikönyvnek a részleteit, amelyet Guevara bolíviai útja elõtt tanulmányozott, és kritikai megjegyzésekkel látott el. Iparügyi miniszterként tartott beszédeinek, munkaértekezleteken elhangzott észrevételeinek részletei egészítik ki ezt az anyagot. Bevezetõként a kötet Guevara 1965ben írt levelének terjedelmes részletét közli, amelyet kongói útja elõtt küldött Fidel Castrónak. A levélrészletnek a kötet szerkesztõje a következõ címet adta: Algunas reflexiones sobre la transición socialista (Néhány észrevétel a szocialista átmenet kérdéseirõl). Jegyzetei közt fennmaradt egy új politikai gazdaságtani könyv tervezete, és feljegyzése arról, miért van égetõ szükség egy ilyen könyv megírására. Paul Baran A növekedés politikai gazdaságtana címû könyvéhez írt kiadatlan jegyzetében azt írja: "kritikus elemzésre van szükség, amely megvizsgálja a szocialista országok kapcsolatait az alulfejlett országokkal. Megírásra váró könyv ez, és egy kommunistának kell megírnia".
    Guevara a hatvanas évek elején arra figyelmezteti Fidel Castrót, hogy a Szovjetunióban - Hruscsov pökhendi kijelentései ellenére - korántsem fejezõdött be a szocializmushoz vezetõ átmeneti szakasz. A hierarchikus munkamegosztás újratermeli a gazdasági elkülönültséget, a kiváltságokat és az egyenlõtlenségeket. "A szovjetek és a csehek úgy vélik, hogy túljutottak ezen az elsõ szakaszon; úgy hiszem, ez a dolog objektív módon szemlélve, nincs így" - írja Fidel Castrónak, 1965 áprilisában. Felismeri, hogy a hagyományos marxista felfogástúl szûkre szabta a Szovjetunió-beli Új Gazdaságpolitika (NEP) történelmi határait. "Valójában a jelenlegi szovjet társadalom egész gazdasági-jogi létesítményrendszere az Új Gazdaságpolitikából ered; ebben tovább élnek a kapitalizmus régi kategóriái, a nyereség, a banki kamat, és magától értetõdõen létezik a dolgozók közvetlen anyagi érdekeltsége." Mi következik ebbõl? "Téziseink szerint az Új Gazdaságpolitika (NEP) gyökerei mélyen beleágyazódtak a Szovjetunió életébe, korszakos jelet hagytak rajta. Következményeik lehangolóak: a kapitalista felépítmény egyre mélyebben benyomult a termelési viszonyokba, és azok az ellentmondások, amelyek a NEP kétféle irányzatának keresztezõdésébõl születtek, ma olyan erõvel hatolnak be a felépítménybe, ami már a kapitalizmushoz való visszatérést eredményezheti." Rámutat arra is, hogy az európai szocialista országok gazdaságpolitikája nem az értéktörvény tudatos korlátozására épül, így annak fokozatos elsorvadása helyett annak felerõsödése fenyeget.
    Fidel Castro 1992-ben ezt a nyilatkozatot tette a nicaraguai Tomas Borgénak, aki arról kérdezte, mekkora Kubában az érdeklõdés Che Guevara írásos életmûve iránt: "Tiszteletem és rokonszenvem Che iránt még inkább növekszik, mióta látom, hogy mi történt a szocialista táborban, mert õ elszánt ellensége volt annak, hogy a szocializmus építését a kapitalizmus eszközeinek felhasználásával vigyék végbe. [...] Che látnok volt, amikor olyan korán, a hatvanas évek elején felismerte, milyen következményekkel jár az a módszer, amelyet Kelet-Európában alkalmaztak a szocializmus felépítése során."
    Kuba és a Szovjetunió viszonyát hosszú távon az 1962. októberi krízis idején kötött szovjet-amerikai megállapodás határozta meg. Hruscsov beleegyezett abba, hogy az Egyesült Államok blokádot hoz létre Kuba körül, amely napjainkig alapvetõ gátja a szigetország gazdasági elõrehaladásának, és elfogadta azt, hogy Latin-Amerika washingtoni érdekterület. Minderrõl a kubai vezetõk megkérdezése nélkül döntött. Ignacio Ramonet Száz óra Fidellel címû interjúkönyvében Castro közreadja Hruscsovval folytatott levelezése részleteit. Az interjú során Ramonet megkérdezi a kubai vezetõt, hogy 1991-ben, amikor Gorbacsov Moszkvában James Baker külügyminiszterrel megállapodott arról, hogy kivonják Kubából az utolsó ott állomásozó szovjet egységeket, konzultáltak-e errõl a kubaivezetõkkel. "Nem, dehogy konzultáltak! Már minden szétesõben volt. õk sohasem konzultáltak velünk. Mindent, amit elvittek innen, konzultáció nélkül vittek el. Az októberi krízis idején sem konzultáltak velünk - felelte Fidel Castro, majd azt is hozzátette: - Közvetlenül az Egyesült Államokkal állapodtak meg, anélkül, hogy velünk konzultáltak volna, minden megállapodást konzultáció nélkül kötöttek."
    Az Egyesült Államok a Playa Girón-i vereség után beérte a blokád fenntartásával, majd annak napjainkig tartó folyamatos szigorításával, katonai támadás helyett az állandó katonai fenyegetés politikáját alkalmazva. A Szovjetunió vezetõi - miközben a proletár internacionalizmus szólamait minduntalan beleszõtték ünnepi beszédeikbe - a szovjet párti latin-amerikai kommunista pártok segítségével hol elárulták, hol bomlasztották a latin-amerikai gerillamozgalmakat, és ezzel a földrész forradalmi hullámait az Egyesült Államok számára kedvezõen lecsendesíteni törekedtek. A Bolíviai Kommunista Párt fõtitkára, Jorge Kolle Cueto 1984-ben kijelenti - mintha nem is õ lett volna az, aki egészen másféle ígéreteket tett Havannában -, hogy "a BKP egyetlen vezetõje sem kötelezte el a pártot, sem saját magát arra, hogy résztvegyen a gerillamozgalomban, ha arra a mi hazánk területén kerül sor". A kínai irányvonalat követõ másik bolíviai kommunista párt vezetõje, Oscar Zamora Mediocelli, aki 1968-ban Fidel Castrót revizionistának nevezte, jelenleg a bolíviai jobboldali ellenzékhez csatlakozva fellép Evo Morales népi kormánya ellen.
    Nézem La Pazban a Telesur tévéadó Rafael Correával, Ecuador elnökével folytatott interjúját. A Telesur adóját Kuba, Venezuela, Bolívia közösen mûködteti, Latin-Amerika-szerte fogható Limától Bogotáig, Havannától Buenos Airesig, Caracastól La Pazig. A közgazdász képzettségû Correa arról beszél, hogy Guevara szembefordult azzal az irányvonallal, ami a kelet-európai szocialista országokat jellemezte, és ami a kapitalizmus restaurációjához vezetett. Che föntebb idézett könyvére hivatkozik, és kitér arra is, hogyan élt tovább a tõke a Szovjetunióban. "A latin-amerikai szocializmus minden egyes ország jellegzetes sajátosságaiból nõ ki" - mondja, amit azzal a lefordíthatatlan szójátékkal fejez ki, hogy nem az "el socialismo", hanem a "lo socialismo" épül Latin-Amerikában, a szocializmus szónak a semleges nemû névelõ használatával szubjektívebb értelmet adva.
    A Szovjetunió felbomlását és az úgynevezett szocialista országok rendszerváltását követõ években a latin-amerikai földrészen hatalmas népi mozgalmak szervezõdtek, elutasítva a kontinens számára csõdöt jelentõ neoliberális modellt. "1989-ben ledõlt a Berlini Fal és 1991-ben összeomlott a Szovjetunió, ezzel egyidejûleg magasra emelték a neoliberalizmus gyõzelmes zászlaját, és megszületett a történelem végérõl szóló tétel: »Véget ért a történelem, gyõzött a kapitalizmus«; azt mondogatták a kilencvenes évek elején: »Vége a történelemnek, ez az egyedüli üdvözítõ gondolat, nincs más alternatíva«. Értik? Elmúlt egy évszázad, ez így igaz, összeomlott a Szovjetunió, vége lett a szocializmusnak, vége lett a kommunizmusnak, éljen a neoliberális kapitalizmus, ésatöbbi. Venezuelában viszont, meglepõ párhuzam ez, 1989-ben ledõl a Berlini Fal, de 1989-ben Caracasban fellázad a nép, rendkívül heves népi lázadás robban ki, ezreké, százezreké, a szegényeké mindenekelõtt, akik lázadásukkal elözönlötték az utcát, fegyvertelenek voltak, de fellázadtak. Mi ellen lázadt fel a caracasi nép 1989. február 27-én? A Nemzetközi Valuta Alap neoliberális csomagterve ellen" - mondta Hugo Chávez Frías 2003. január 26-án, a brazíliai Porto Alegréban, a Bolivári Forradalommal szolidáris Szociális Világfórum egyik találkozóján.
    Fidel Castro így fogadta 1994-ben Chávezt Havannában, "Ti ott Venezuelában az emberi méltóságért, az egyenlõségért vívott harcot bolivarizmusnak nevezitek, mi itt szocializmusnak hívjuk. Ti bolivarizmusnak hívjátok, egyetértek, de ha kereszténységnek hívnátok, azzal is egyetértenék."
    Az önálló gazdasági és politikai erõvel rendelkezõ Latin-Amerika távlati tervének pilléréül szolgál az Egyesült Államok irányításával mûködõ ALCA (Amerikai Szabadkereskedelmi Övezet) ellenében tevékenykedõ ALBA (Bolivári Alternatíva Amerika számára) egyre látványosabb szerepvállalása. 2007. január 25-én Kuba és Venezuela tizenhat pontból álló gazdasági együttmûködési tervet írt alá. Bolívia, Nicaragua, Ecuador támogatja ezeket a törekvéseket, és nem zárkózik el elõlük a többi, mérsékelten baloldali kormánnyal rendelkezõ latinamerikai ország sem. 220 km hosszú gázvezetéket avatott fel együtt Venezuela és Kolumbia elnöke. Kínai segítséggel kõolajvezeték készül Venezuelából Kubába. Megszületett a déliek bankja, és Rafael Correa már arról a távlati tervrõl is szól, amely a közös dél-amerikai pénz bevezetését fontolgatja. "Tudják meg Bolívia oligarchái, hogy ha Evo Morales népi kormánya ellen fellépnek, azt Venezuela nem fogja ölbe tett kézzel nézni" - üzeni az agresszív bolíviai jobboldalnak Hugo Chávez. A kubai Misión Milagro-program során a kubai orvosok 826 862 ember látását adták vissza.
    A vallegrandei világtalálkozó záróülésén hihetetlen dolog történt. A bolíviaiak kevésbé lepõdtek meg, késõbb megtudtam, hogy számukra a jelenség természetes volt, gyakran láttak ilyet. A vakítóan tûzõ trópusi nap körül megjelent egy hatalmas, kerek szivárvány. "Dios también es guevarista" - gondoltam spanyolul. "Isten is guevarista."
 


 

MÉRLEG

SZÉCHY ÉVA

A "Mindenki képzésének" baloldali alternatívája, kapitalista viszonyok között

A gazdaságilag fejlettebb kapitalista, valamint a kelet-európai országokban s a volt Szovjetunió államaiban a "modernizáció címén" különféle oktatási reformokat hajtottak végre, melyek az új válságok, a "jóléti vívmányok" leépítése, és a tõkés restauráció folyamataiban megtorpanásokkal, deformálódásokkal és visszaesésekkel járnak. Brüsszelben, az Európa Parlament gyûléstermében 15 európai ország baloldali pedagógusainak szakértõi találkoztak - a kommunista és munkáspártok kezdeményezésére -, hogy véleményt cseréljenek hazájuk képzési-nevelési jelenségeirõl. A tanácskozáson összevetették, többek között, Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, Oroszország, Svédország, Finnország, Portugália, Görögország és több kelet-európai ország e téren jelentkezõ tapasztalatait.
    Közös tendenciaként állapították meg, hogy napjainkban megrekedtek, s veszélybe kerültek a permanens (élethosszig tartó) tanulás ígéretesen elindult új folyamatai, a minden állampolgárra kiterjedõ általános és szakmai képzés korszerû szükséglete. Ez országok zömében csökkent az iskolázás és továbbképzés állami központi és helyi támogatottsága, s fokozódott az oktatás privatizálása.
    Az európai szakszervezetek az idén, Sevillában rendezett kongresszusának tényközléseibõl is megtudhattuk, hogy Európában, annak különösen keleti felében, a fiatalok 16 százaléka igen korán hagyja abba a tanulást, számosan nem végzik el még a kötelezõ alapfokú iskolát sem. Magyarországon ez különösen a hátrányos szociális helyzetû rétegek (a szakképzetlen munkanélküliek, az elmaradott térségek, a szegény helyzetû "csonka családok", s jelentõs részt a nagycsaládos romák) gyermekei között gyakoribb, s kedvezõtlenül hat ki egész életútjukra. Hazánkban az egyes évjáratok hozzávetõlegesen egyötöde a munkaerõpiacon alig konvertálható alacsony iskolai végzettséggel lép ki az oktatásból, s gyakorlatilag csak betanított segédmunkára alkalmazható. Jóllehet növekedett a továbbtanulók mennyiségi mutatója, de éppen a szakmunkásképzõ és szakközépiskolákban a legmagasabb a tanulást abbahagyók száma (mintegy 25-30 százalékot is meghaladó). Ezeknek a tanulóknak igen korlátozott az esélyük szakmai érvényesülésük és életvitelük sikeres alakítására, közülük kerül ki a munkanélküliek és a csak részlegesen, sokszor a törvényesség kijátszásával alulfizetett fekete-munkás foglalkoztattak jelentõs hányada.
    Magyarország az OECD (a gazdaságilag fejlettebb) országok sorában a képzettség tekintetében az utolsó harmadban foglal helyet, s jelentõsen lemarad, - a nemzetközi összehasonlító vizsgálatok ezt jelzik -, vissza is esett a mennyiségi fejlesztések szorgalmazásának ellenére, vagy annak nem feltétlenül szükségszerû velejárójaként az alsó, közép- és a felsõfokú képzés hatékonysága és színvonala. Ez igen komoly hátrány a gazdasági versenyképességben és a lakosság életkörülményeinek javításában is.
    Legsúlyosabbnak tûnik az elmaradásunk a felnõtt dolgozók továbbképzésében és átképzésében. Ez annál is inkább hátrányos, mivel korunkban a gyors tudományos és technológiai haladás következtében csaknem valamennyi szakma magas szintû végzéséhez e követelmény már elengedhetetlen. A gazdaságilag legfejlettebb országokban ma már a permanens továbbképzés eléri a felnõtt foglalkoztatottak 30-50 százalékát, s a legfontosabb szakmákban, különbözõ fokokon kötelezõvé és általánossá is vált. Nálunk ez az arány 4,2 százalék, vagyis nálunknál jóval elõbbre tart szinte valamennyi kelet-európai ország. Számunkra különösen tanulságos lehet olyan országok gyors, korszerû gazdasági fejlõdése, mint például Ausztriáé, Szlovéniáé, Finnországé és Dániáé, amelyek új sikereiket jórészt annak köszönhetik, hogy 15-20-30 százalékos az átgondolt felnõtt általános és szakmai továbbképzés. Ez beilleszkedik a képzési rendszerbe, fokozatai államilag akkreditált képesítési minõsítést nyújtanak, s a szakmai elõbbremenetel lehetõségeit intézményesen segítik. E rendszernek mind a társadalom, mind az egyének jelentõs hasznát élvezik.
    Összehasonlíthatatlanul kedvezõtlenebb a helyzet más kontinensek alacsony fejlettségû, nagyrészt lényegében neokolonizált országaiban. A 21. század elsõ évtizedének közepén, a földünkön élõ gyermekek több mint egynegyede, de az országok legelmaradottabb 10 százalékában közel 40 százalék ún. mélyszegénységben, "abszolút nyomorban" él. Eltartóik jövedelme napi néhány dollárnál is kevesebb. Itt a megszületett gyermekek mintegy 10 százaléka nem éri meg az ötödik életévét. Ezekben az országokban csaknem egyötödük egyáltalában nem jár iskolába, a beiratkozottak egynegyede pedig igen alacsony színvonalú elemi tanintézetekben csupán néhány osztályt végez el. A többség ennek elvégzése után már megreked, s csupán primitív szinten levõ önellátó munkára vagy alacsony bérezésû betanított munkára alkalmas. A közép-, és felsõiskolákba csak a privilegizált rétegek gyermekei járnak: civilizáltabb térségekben középfokú képzéshez csak a szakmunkás, alkalmazotti munkaerõ utánpótlása juthat, felsõiskolákhoz és a modernebb képzési lehetõséghez pedig kizárólag a komprádor társadalmi elit és kiszolgálóinak gyermekei férnek hozzá. Jellemzõ ezekben az országokban a jelentõs számú, legolcsóbb gyermekmunka: az 5-14 év közötti gyermekek egyötöde végez rendszeres fizikai munkát ültetvényeken, gyárakban, vagy háztartási cselédként. A neokolonizált országokban továbbra is nagyon magas fokú az analfabétizmus, a civizilizáltabb életformától az elzártság.
    Tõlük alapvetõen különbözik a gyorsan fejlõdõ országok között e téren is a szocialista orientációjú Kína, Vietnam és Kuba, s ha csekélyebb mértékben is, de ilyenek a más haladó társadalmi berendezkedésû, önállóságuk megvédésére törekvõ arab, dél-amerikai és afrikai országok jónéhánya. Meg kell jegyezni, hogy a fejlett és közepesen fejlett ipari országokban (s ez már mélyebb tanulmányozás témája volt az európai baloldali pedagógusok konferenciájának) a szegény rétegek és különösen a bevándorlók körében kiugró mértékû az ún. "funkcionális analfabétizmus", azaz a kvalifikáltabb munkára való alkalmatlanság. Ez alólnem kivétel az Egyesült Államok iskolázottsági állapota sem. Súlyos gondot okoz egyes országokban a használatos közös nyelv, s a bevándorlóknál saját anyanyelvüknek a megfelelõ szintû elsajátítása, úgyszintén a kisebbségek jelentõs arányának saját kultúrájuk ápolása.
    Amikor világszerte a kor követelményeinek megfelelõen napirendre kerül a tudásra, a legfejlettebb tudományos kutatások hasznosítására épülõ gazdaságitársadalmi-kulturális fejlesztés szükséglete, a kapitalista berendezkedésû országokban rafinált módszerekkel szelektálják a szélesebb néptömegek hozzáférését a magasabb színvonalú képzéshez. Ma a kapitalista világrendszeren belül nagy probléma, hogy a hadikiadások mesterséges növelése javára, s az elhúzódó pénzügyi-gazdasági válságok következtében csökkentik az állami oktatási intézmények finanszírozását, áttérés történik fõleg a magasabb képzettséget adó intézményekben az ún. "önfinanszírozás", többek között, a kötelezõ tandíjak rendszerére. Mindez teljesíthetetlen terheket ró a szegényebb családok gyermekeinek és fiataljainak, de az adottságaikkal tehetséges felnõtt dolgozóknak az önképzésére, továbbtanulására is.
    Magyarországon az oktatásra fordított kiadásoknak a GDP-hez viszonyított aránya ugyancsak alatta marad a rendszerváltás elõtti ráfordításoknak, s elmarad az Európai Unió országainak átlagától. Nem csak a legfejlettebb gazdaságú OECD országok elõznek meg minket, de olyan országok is, mint például Mexikó, Dél-Korea vagy Izland. Különleges megszorításokat kellett alkalmazni legújabban hazánkban a költségvetési hiány, a konvergencia program idõszakában. A szûklátókörû pragmatizmus anyagi hátrányba, munka-túlterhelésbe hozza a pedagógusok nagyrészét is, s rendkívül megnehezíti szakmai fejlõdésüket.
    Különös drasztikussággal ment és megy végbe a rekapitalizálás az oktatás területén a volt szocialista országokban. Az európai baloldali pedagógusok tanácskozásán az Olaszországban levõ Szocialista Átmenetet Tanulmányozó Tudományos Központ igazgatója, Andrea Catone kimutatta, hogy ezekben az országokban, az oktatást is az instabilitás jellemzi. A váltakozó kormányzatok nem egyszer egymásnak ellentmondó reformtoldozgatásai immár több mint más félévtizede folyamatos bizonytalanságot eredményeztek.
    A hozzászólások ezt mind megerõsítették. Az Oroszországi Föderációban például visszaálltak az oktatás dualizmusára: az elitképzés és a tömegképzés szétválásának rendszerére. Ez utóbbiban általános mennyiségi és minõségi visszaesés következett be, súlyos károkat okozva a dolgozó tömegek gyermekeinek általános és szakmai képzésében. De gyengülnek egyéni anyagi, egzisztenciális és állampolgári státuszuk lehetõségei is. Lengyelországban különösen szembeötlõ a szekularizáció visszafordítása. A klerikális képzés hegemóniájának támogatása nem csak önálló intézményeik visszaállításának elõnyben részesítésében, de a világi iskolákban is befolyásuk növekedésében jelentkezik. A balti országokban, a Duna-medencei térségben és a Balkánon felfokozódott a nacionalista gyûlölködés élezõdése, a nemzetiségi kisebbségek kulturális fejlõdésének burkolt, s nem egyszer nyíltan brutális akadályozása.
    Az Európai Unióhoz való csatlakozásnak az ún. lisszaboni és bolognai oktatásügyi és felsõoktatási elõírásaihoz való mechanikus igazodás megkövetelése azzal jár, hogy a nyugati típusú uniformizálás és standardizálás folyományaként áldozatul esik a kelet-európai országok számos értékes pedagógiai hagyománya, s elvész az oktatás fejlesztésének számos, megbecsülendõ helyi sajátossága. A modernizálás folyamataiban általános hiányosság a megvalósíthatóság realitásainak nem kellõ számba vétele, a fejlesztési ütemek, formák és módszerek megválasztásának kiérleletlensége, a döntések elõtti kritikátlanság.
    Az is közös megállapítás nyert, hogy nyomasztóan növekszik az egész oktatási-nevelési rendszer mûködésében a tõke ellenõrzése és befolyása, a profit önös érdekû növelésének érvényesítése. A tanulók társadalmi tudatának és magatartásának formálásában nem elsõsorban a tudományosság, a kultúra progresszív értékei átadása az elsõdleges, hanem mindenek elõtt a piaci céloknak alávetett közvetlen utilitarista használhatóság és beállítottság. Ez torzítólag hat az oktatás-képzés-nevelés egész tartalmára, a képzés minõségére és a személyiségek sokoldalú egészséges fejlõdésére.
    A személyiség formálásában a tömegképzõ intézményekben nem az egyéni adottságok és a széleskörû alkotóképesség kibontakoztatása áll elõtérben, hanem a specialistaképzés, a végrehajtó munkaerõk s az engedelmes állampolgárok elõállítása. A tõkés érdekeknek megfelelõ munkaerõ árú kitermelése a fõcél, amelyet a tehetõsebb tulajdonosok saját kitûzött feladataikra könnyebben hasznosíthatnak, s amihez olcsóbban juthatnak hozzá.
    Mérhetetlen kárt okoz, hogy a képzés és nevelés eszmei-társadalmi tartalmában megszilárdult a felvilágosodás, a társadalmi haladás és a humanitás örökségének tagadása vagy homályba taszítása. Nemcsak a pragmatizmus primátusa, válik uralkodóvá, hanem a retrográd, konzervatív, ultraindividualizáló, egyrészt a polgári kozmopolita, másrészt a soviniszta eszmei-erkölcsi nézetek középpontba állításának tendenciája, a más népek és kultúrák ellen irányuló hegemonizmus, sõt gyakran a kommersz és primitív "weszternizálás". Nem ritka a rasszizmus és az ellenséges gyûlölködés gerjesztése. Ezt az ideologikus egyoldalúságot, ezt az értékszennyezést mindenáron rá akarják erõszakolni a kisebb és gazdaságilag gyengébb, kiszolgáltatott országokra, megsértve hagyományaikat, nemzeti érdekeiket és szuverenitásukat. Nem csak az ifjú nemzedékek látják ennek kárát, de rombolóan hat a szülõkre, a szélesebb közvéleményre és a társadalom magatartására, mégha gyakran és sokfelé heves szembeszegülést és ellenállást kelt is.
    Hazánkban a rendszerváltás menetében - elsõsorban neoliberális hatásra - egyes régi és új pedagógiai divatoknak hódolva, s azokat misztifikálva, különösen hátrányosan hatott a modern szakemberképzés oktatási intézményeinek, a szakiskoláknak és szakirányú felsõiskoláknak elhanyagolása, elhamarkodott visszafejlesztése, sõt egyik-másiknak hiányt okozó megszüntetése is. Ez már alapos gond a korszerû szakmunkás, az alkalmazotti és a középvezetõi utánpótlás biztosításában. A felsõoktatásban a létszámok átgondolatlan sokszorozásával, felelõtlenül rögtönzött értelmiségi munkaerõ-túltermelés ment végbe, amely nemcsak a színvonal csökkenéséhez vezetett a tanintézetekben, de megnövelte a diplomás munkanélküliséget, s pazarlóan a képesítésen aluli foglalkoztatás kényszerét. Ma már nem titkolható el, hogy nálunk is jelentkezik - különösen a pauperizálódó nagycsaládosok gyerekeinél - az éhezés, a nyomor, mely fõleg a munkanélkülieknél és a szakma nélküli migrációs családoknál a fejlettebb tõkés országokban létezõ valóság.
    Az európai pedagógusok konferenciája szembefordult ezekkel a káros jelenségekkel, síkra szállt és felhívással fordult a "képzést mindenkinek" progresszív tartalmú törekvések érvényre juttatásáért nemcsak nemzeti, kontinentális, de világméretekben is, szolidarizálva az emberiség milliárdjainak boldogulása elõbbre mozdításának érdekeivel.
    A baloldali pedagógusok brüsszeli konferenciája számot vetve a jelenlegi nemzetközi erõviszonyokkal, elsõsorban a görög és oroszországi marxistákkommunisták kezdeményezésére - az egykori népfrontos pedagógiai tapasztalatokat is hasznosítva és továbbfejlesztve - alapos vitában felvázolta a mai kapitalista viszonyok között alkalmazható baloldali képzési alternatíva körvonalait, amely szembeállítható az uralkodó retrográd, antidemokratikus tendenciákkal, s lépést jelenthet a jövõ közösségi társadalmai képzési megoldásainak irányába. Ezek közül saját okulásunkra is kiemelhetõk az alábbi következtetések:
    1. Szélesítendõ és korszerûsítendõ az iskola elõtti gyermek-intézmények (bölcsõdék, óvodák) hálózata és minél szervesebb beépítésük a nevelés rendszerébe. Szükségessé teszi ezt szociálisan is a szegényebb családok megélhetési gondja, az új civilizációs fejlõdésben tömegesen jelentkezõ válások, a gyermekeket egyedül nevelõk számának ugrásszerû növekedése, a nõk munkába állásának szükségessége és így tovább. De pedagógiailag is igazolható, hogy a személyiség fejlõdésében a szakszerû egészségi gondozást, a testi, az értelmi, az érzelmi és a társas nevelést a maga korosztályi sajátosságai szerint minél elõbb kívánatos elkezdeni. Erre különösen nagy szükségük van a halmozottan hátrányos helyzetû rétegek gyermekeinek már az iskolába lépés elõtt.
    Hazánkban a rendszerváltás elõtti állapotokhoz képest a bölcsõdei intézmények száma, férõhelye, s gondozóinak mennyisége mintegy felére csökkent, pedig az igény irántuk állandóan növekszik. Az óvodáknál más a helyzet, itt nemzetközi viszonylatban is átlag feletti ellátottsági szintet értünk el már a rendszerváltás elõtti idõszakban, s a magyar óvodai pedagógia tekintélyes elismertséggel rendelkezik. E téren az iskolára elõkészítõ pedagógiai feladatok megoldását célszerû tovább korszerûsíteni sajátos módszereikkel, különös gondot fordítani hatékonyabb nevelési ráhatásokkal az elmaradott térségek és rétegek gyerekei hátrányainak csökkentésére már az iskolakezdési szakaszt megelõzõen is.
    Az ingyenes korszerû általános alap-, és középfokú képzés fokozatos kiterjesztése, a középfokú szakmai képzés szerves beépítése az oktatásügy középtávú feladatrendszerébe. Az oktatási fejlõdés világtendenciája, hogy a gazdaságilag fejlett és közepesen fejlett országokban a fiatal korosztályok teljes egészében teljesítsék az alapfokú tankötelezettséget, s lépjenek tovább a középfokú iskolázás valamelyik ágazatában, szerezzék meg a középfokú képesítést. Ez utóbbi a legutolsó nemzetközi áttekintések szerint 80-95 százalék körül teljesül Európában, nagy szóródással. (Természetesen ezek az arányok teljesen másként alakulnak az ún. "harmadik világ" államaiban, s a legelmaradottabb "negyedik világ" országaiban.) A középfokú iskolák különbözõek. Egyszerûsítve a sokféleség típusait: a.) gimnáziumi jellegûek, amelyek leginkább készítenek elõ az egyetemi továbbtanulásra; b.) szakközépiskolák, amelyek képesítést is adnak valamely szakmában, s elõnyt jelentenek fõleg a szakfõiskolákon való továbbtanulásban; c.) szakiskolák, szakmunkásképzõ tanintézetek, amelyek nem teljes értékû középfokú tanintézetek, ún. "alsó középiskolák", amelyek elsõsorban szakképzésre koncentrálnak, de lehetõséget nyújtanak az érettségit adó teljes középiskolákban a további tanulási fokozatokban való részvételre.
    Kerekítve az arányokat, Magyarországon ma középfokú tanulásban a korosztály 85 százaléka vesz részt (összehasonlításul: Csehországban és Lengyelországban ez 90 százalék). A belsõ összetétel ezen belül nálunk: gimnáziumba jár 35%, szakközépiskolába 40%, szakiskolába, szakmunkásképzõbe 25 %. (A rendszerváltás elõtt: gimnáziumba 20, szakközépiskolába 30, szakiskolába pedig 45% járt.) A dolgozó családok és a nemzetgazdaság érdeke azt sürgetné, hogy nagyobb legyen a szakképesítést nyújtó iskolák aránya, hogy jobban korszerûsödjenek és emelkedjék színvonaluk, a szakmunkásképzõ iskolák pedig fokozatosan szakközépiskolákká fejlõdjenek.
    Európai és hazai tapasztalataink szerint is egyre inkább törekedni kellene a középfokú iskolázás általánossá tételére, s az ésszerû, alsó- és középfokú képzés tartalmi struktúrájának összehangolására. Korunk haladásának követelménye, hogy minél inkább elõtérbe kerüljön a számítástechnika-informatika oktatása, legalább egy világnyelv megtanulása és a pályaorientálás idejekorán való elkezdése. Biztosítani kell a tehetségek intenzívebb képzését, a tagozatos osztályok szélesítését, a középfokú szakmai képesítés megszerzésének lehetõségét bármely hivatásban. Továbbá a lehetõ legnagyobb erõfeszítést kell tenni az iskolák közötti színvonal különbségek kiegyenlítésére.
    3. A felsõfokú képzésben a további szélesítés, fokozatainak átgondoltabb tagolása és öszszehangolása, a dolgozó rétegek tehetségeinek nagyobb támogatása került napirendre. A korszerûen felkészült szakemberek képzése megköveteli, hogy átgondoltabban kapcsolódjék össze a fõiskolai, az egyetemi és a tudományos utánpótlás graduális képzésének rendszere, ne menjen ez a képzési fõ célok rovására. Nagyobb figyelmet kell fordítani az egyes fokozatoknál, az elméleti képzéssel összhangban, a gyakorlati feladatokra való felkészítésre, tapasztalatszerzésre, külön kiemelten a hivatáság végzésére képesítést is adó képzés elsõ szakaszában. Az egyetemi szintû szakemberképzésnek az egyes ismeretágakban meg van a külön logikája, szigorúan ennek követelményei szerint ajánlatos felhasználni az Európai Unióban alkalmazott kredit rendszert. A tudományos utánpótlás képzése külön elmélyedést igényel. Hazánkban a felsõfokú tanintézetekben elkerülhetetlenül erõfeszítéseket kell tenni a szakág gyakorlati bázisaival, akadémiai mûhelyeivel, külföldi testvérintézményekkel a kapcsolatok építésére közös oktatási és innovációs feladatok megoldására a tudományos együttmûködésre, nem utolsósorban az oktatói és hallgatói cserék létesítése érdekében is. Ez a színvonalemelésnek nélkülözhetetlen segítõje; vissza kell szerezni tanintézeteink elvesztett megbecsültségét a nemzetközi rangsorolásban.
    A baloldali képzési alternatíva elhanyagolhatatlan része, hogy gondot fordítsunk hazánkban is arra, hogy az értelmiségi elit képzésében megfelelõ helyet foglaljanak el a dolgozó osztályok, rétegek tehetségei, ne jöhessen létre kontraszelekció a magyar értelmiség összetételében. Ösztöndíjakkal és a nagy hagyományú magyar kollégiumi nevelés felelevenítésével érdemes külön gondot fordítani ezek fejlõdésére.
    Az alapképzések utáni folyamatos továbbképzés, önképzés kiterjesztésének szükségessége minden szinten az alapvetõ foglalkozási ágak mindegyikében. Ez korunk tudományos-technikai forradalmának új terméke a képzés-nevelés történetében. Minden szakma rohamosan fejlõdik, s ha az egyén és társadalmunk nem akar lemaradni a nemzetközi versenyben, komolyan veszi minden tagja életkörülményeinek, mûveltségének, alkotó képességeinek fejlesztését, ténylegesen nélkülözhetetlen kiépíteni hazánkban is, mindenekelõtt a legerõsebb szakmai oktató, s gyakorlati intézmények bázisán, a posztgraduális képzés képesítéseket is bõvítõ rendszerét.
    A "Mindenki képzésének" továbbfejlesztését a korszerû tudományos felismerések alapján, csak az általános és szakmai mûvelõdés, a minden egyes személyiség, a felnövekvõ nemzedékek és dolgozói közösségek sokoldalú nevelõhatású formálása kölcsön-hatásában, szerves egységében lehet hatékonyan megvalósítani. Elengedhetetlen, hogy az egyes országok költségvetési ráfordításaiban a képzés-mûvelõdés-nevelés átfogó rendszere fejlesztésének kiemelt helye legyen. Ebbe beletartozik a még mindig jelentõs számú szegénysorban levõ és hátrányos helyzetû gyermek nevelésének progresszív igazságosságon alapuló anyagi és erkölcsi támogatása is. Nem engedhetõ meg a képzés-mûvelõdés-médiumok semelyik területén sem retrográd nézetek terjesztése, haladásellenes és antihumanista cselekvésre való felbújtás, az ifjúság és a közélet életvitelének szellemi mérgezése és aláásása. Ez korántsem az emberi jogok és a szabadság korlátozása, éppen ellenkezõleg, azok védelme, egyúttal a humán erõforrások egészséges kibontakozásának garanciális elõsegítése.
    Korunk társadalmi viszonyainak jelenlegi alakulásában az elõbbre haladás életkérdése az egyenlõtlenségek visszaszorítása, az e téren keletkezõ konfliktusok leküzdése a helyi, országos, regionális, nemzetközi terepeken egyaránt, az ifjú nemzedékek felnövésének megvédése mindenfajta deformálódástól, a népek békés fejlõdésének biztosítása az agresszív terrorizálásoktól és a világot fenyegetõ pusztításoktól. Az emberiségnek nyújtott baloldali nevelési alternatíva minden láncszemében ezt szolgálja az egyének, az egymásra utalt munkahelyi, települési kisközösségek, szélesebb társadalmi együttélés egészséges, alkotó fejlõdése számára.
    A kapitalista körülmények között küzdõ marxista-kommunista erõk tudományos alapokon nyugvó, alternatív pedagógiai koncepciója igényli valamenynyi haladó politikai, társadalmi, szakmai erõ, a pedagógusok, a tanulók, a szülõk, a permanens tanulásban résztvevõ dolgozók összefogását e program tökéletesítésére, részletei országonkénti sajátosságaiknak megfelelõ továbbgazdagításában és a következetes munkálkodást a megvalósítás országonkénti, regionális és nemzetközi közegeiben.


 

FÓKUSZ

ROMÁNY PÁL

A FAO Európa Központjának
érkezése elé

Magyarország és az ENSZ 1945-ben alakult Mezõgazdasági és Élelmezési Szervezete (angol betûszóval rövidítve: FAO) megállapodott arról, hogy a Szervezet európai központja 2009-ben Rómából Budapestre települ át. Ilyen méretû, jellegû és fontosságú nemzetközi szervezetnek - állandó jelleggel - még nem adott otthont Magyarország. Budapest természetesen korántsem versenytársa ebben Genfnek, Bécsnek vagy Párizsnak, azoknak a városoknak, amelyek régóta befogadói különbözõ, jelentõs nemzetközi szervezetek központjainak. Talán ezzel magyarázható, hogy a számunkra roppant elismerõ döntés csaknem visszhang nélküli nálunk. Remélhetõleg nem azért, mert "csak" agrártéma, sõt annak is egy békés esete, azaz nincs is ezért "hírértéke".
    A Rómából átköltözõ szervezet fogadásának elõkészületei - a már régebben itt mûködõ Subregionális Hivatal részvételével - megkezdõdtek, rendben folynak. Zavarónak tetszik ugyanakkor, hogy gyakorta lehet találkozni (ismét) a hazai történeti folyamatok, események elnagyolt bemutatásával, vagy politikai jellegû emlékezet-kihagyással. Sõt, adatok elhallgatásával, a 20. század tényeinek relativizálásával is. Különféle körökben, így agrártörténeti értékeink interpretálása körében is található ilyen. A FAO-ban, szerencsére, számon tartják mezõ-, erdõ-, és vízgazdálkodásunk megtett útját. Voltak évtizedek a múlt században, amikor bizonyos megoldásainkat példaként állították más országok elé.
    A római központban természetesen ismerték és ismerik a magyar szakemberek, agrárkutatók világszerte végzett munkáját, csakúgy, mint a harmadik világ országaiban kivívott megbecsülésüket. Ennek kerete, elõfeltétele pedig az volt, hogy Magyarország a második világháborút követõen a békeszerzõdés aláírása után a FAO tevékeny tagja lett. Azaz: nem 1985-ben, miként a Magyar Nagylexikon hetedik, 1998-ban kiadott kötetében szerepel. Idõközben ugyan egy darabig szünetelt a tagsága - más "keleti" országokéhoz hasonlóan -, de 1967ben, a Szovjetunió fenntartásai ellenére, helyreállította azt. 1966-ban ugyanis életbe lépett mezõgazdaságunkban az új gazdasági mechanizmus, amely az 1953. évi rövid életû "új szakasz" agrárpolitikáját akarta alkalmazni, még nemzetközi vonatkozásban is.
    A Tisza-völgyi öntözési rendszer kifejlesztésében s más tervek megvalósításában így már részt vett a FAO Magyarországon. Hazánk képviselõjének javaslatára fogadta el a FAO 1979. évi közgyûlése, hogy alapításának napját, október 16-át, Élelmezési Világnappá nyilvánítsa az ENSZ, ezzel is ráirányítva a kormányokfigyelmét az emberiség élelmezési gondjainak megoldására. Így volt 2004-ben a FAO emlékezõ ünnepi rendezvényének, a 25 éves évfordulónak a díszvendége a Magyar Köztársaság akkori elnöke, Mádl Ferenc. Elõtte méltatta ünnepi beszédében dr. J. Diouf, a FAO fõigazgatója hazánk elismert szerepét, s szólt arról az elõzõ fõigazgató, E. Saouma is. Tehát nem csupán a földrajzi adottság, vagy egyfajta geopolitikai követelmény motiválta a FAO és a magyar fél megállapodását, hanem az elmúlt évtizedekre jellemzõ, kipróbált, gyümölcsözõ kapcsolat is.
    Nem feltételezem, hogy a két évtizednyi agrártörténet kifelejtése tudatos lett volna. Szóvá kellett tennem azonban, hiszen ha "Agrár-Európa" (más feladatokkal együtt) Rómából Budapestre költözik, legyen tisztázva a kezdeti idõszak is. Mert a történelem - Sütõ András intelme szerint - folytatódik, azaz nem az új nemzedékkel kezdõdik. A fákat idejében kell ültetni.
    Érthetõ Szentgyörgyi Zsuzsa bírálata a 168 órában amiatt, hogy több iratmegsemmisítõ cég is szorgoskodik az idõk során összegyûlt "sok haszontalanság" eltakarításában. Van persze levéltári törvény, van más, írott és íratlan szabály is arra, hogy valamiképpen fennmaradjon ami érték, ami tanulság a jövõ számára. És ami esetleg meghaladja a telekkönyvi nyilvántartás, az adás-vételi szerzõdés idõtállóságát is. Az oly sok vihart megélt hazai agrárvilág történelme is erre figyelmeztet. A 20. és a 21. században szinte folyamatosan. Egykor a m.kir. bábolnai ménesbirtok tiszti kaszinójának iratait és könyveit vasvillával hányták teherautókra a fordulat évében. (Már ami a front után megmaradt.) A mostani "fordulatoknak" miért lenne része az élüzem, és más dokumentációk, iratok, tárgyak eltakarítása? Az állami mezõ- és erdõbirtokoknak, kincstári (és magán) nagygazdaságoknak évszázados, sokféle hagyománya, tanulságos története van Európában, s nálunk Magyarországon is. Az erdélyi Fogarastól, Mezõhegyesen át, Gödöllõig. A birtoklevelek, a táblatörzskönyvek, az állatjárványok beszámolói, a vízjárási térképek stb. sorra beszélni tudnak - ha megvannak, és hozzáértõk megszólítják õket. "Elmondhatják" - a kor egykori agrármérnökei, erdészei vagy éppen írástudó lelkészei -, hogy falvaink kudarcai vagy gazdálkodóink sikerei miként is keletkeztek. Átfestések nélkül.
    Miért lenne hát jobb a kedvezõ történeteink kiiktatása, mindenféle tegnap kötelezõ elfelejtése, mint az értelmes megõrzés, a nemes, a tanulságos hasznosítása?
    Ami - adott esetben, mint pl. a FAO-nál - a kontinuitás, a kölcsönös megbecsülés és bizalom kerete is. S lehetne a nemzedékek és az "elit"-ek közötti kapcsolat egyik erõs szála a jövõben. Mint számos, ezt régen felismerõ, s ezért nem folytonosan civakodó ország társadalmának gyakorlatában. Ott, ahol reálisan mérik fel helyzetüket és józanul határozzák meg nemzeti ambícióikat. Teljesítményeiket pedig nem dacos kinyilatkoztatásokban mérik, hanem javakban, országuk szellemi és anyagi-mûszaki haladásában. Amihez lehet, hogy - az egykori emigráns politikus, Kovács Imre szavaival - "sokkal nagyobb fegyelem és politikai bölcsesség kellene, mint amire képes a magyar".
    Volt már rá példa, hogy képes volt erre. Legalábbis a nagyobbik része. Átmenetileg.
    Nem lehetne ezt állandósítani?

MORFONDÍROZÁS

SZERDAHELYI ISTVÁN

A magyar kapitalizmus legyõzhetetlen

    Ha beütöm a Google keresõprogramba a "szocializmus gazdasági csõd" szavakat, a képernyõm 0,22 másodperc alatt 79 000 magyar nyelvû találatot jelez. Olvassunk bele az egyikbe, amelyik az ANNO Online Történelmi Magazinban jelent meg Nem futott a szekér - A szocialista gazdaságpolitika csõdje 1987. július 2. (20 éve) címmel. "Az MSZMP KB 1987. július 2-i ülésén beismerte, hogy a párt gazdaságpolitikája csõdöt mondott. A magyar gazdaság strukturális és növekedési válságát az egyre növekvõ külföldi hitelek sem oldották meg, s a krízissel párhuzamosan csökkent a kádárizmusba vetett össztársadalmi bizalom is. A helyzet kialakulásának okaiban Romsics Ignác történész-professzor Volt egyszer egy rendszerváltás címû munkájában több tényezõt jelöl meg, melyek közül kiemeli, hogy "az 1970-es évekre egyre inkább kimerültek az extenzív gazdasági növekedés forrásai, vagyis elfogyott a mezõgazdaságból érkezõ új munkaerõ, amely az addigi gyors iparfejlesztést lehetõvé tette." Ilyen módon pedig "hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy az adott helyzetben az egyetlen hatékony reform a rendszerváltás, mely elkerülhetetlenül be is következett".
    Be bizony, ami azt jelentette, hogy Magyarországon megkezdõdött a kapitalizmus újjáépítése. "A magyar közvagyon - írta Bogár László 2006-ban - mindezek nyomán 15 év alatt drámai változáson ment át. 1990-ben a közvagyon mai áron kb. 150 milliárd dollár lehetett, az állam nettó adóssága pedig 30 milliárd dollár. 2005-ben az állam nettó adóssága 70 milliárd dollár, a vagyona viszont már csupán 30 milliárd dollár. 15 év alatt tehát a magyar közvagyon 160 milliárd dollárral csökkent."
    Járai Zsigmond pedig az idén arról tudósít, hogy ez az összeg két esztendõ alatt újabb 10 milliárddal nõtt: "Az államadósság nagyjából 80 milliárd dollár. Ennek talán ha 25 százalékát használtuk akár fogyasztásra, akár beruházásra, a döntõ többséget a folyamatosan halmozódó kamatteherre fizettük ki. Ez a legdurvább és legrosszabb adósságcsapda, amibõl nagyon nehéz kikerülni. Az én számításaim szerint, a dolgozó, Magyarországon foglalkoztatott 4 millió embernek nagyjából 2-3 évig ingyen kellene dolgoznia ahhoz, hogy visszafizessük az adósságot. Tehát semmilyen fizetést nem kapnánk 2-3 évig, akkor tudnánkkijönni ebbõl az adósságcsapdából. Így, hogy közben még fizetést is kapunk, így azt gondolom, hogy 20-30, vagy akár 50 évet is igénybe vehet. Egy jó gazdaságpolitika esetén."
    Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum igazgatója szintén az idén, egy nemzetközi konferencián azt mondta: "Kádár János gyáva ember volt. Élete minden szakaszában, minden próbatételénél üzembiztosan gyáván és méltatlanul viselkedett. Sokszor nyilvánosan is sírva fakadt. Alattomos és ezért kegyetlen és kíméletlen ember volt. Sunyi volt, számító és igencsak gyakorlatias. [...] Öröksége ólomsúlyként nehezedik ránk, a feldolgozatlan, kibeszéletlen múlt megosztja az országot, bizalmatlanságot, állandó nyugtalanságot gerjeszt."
    Milyen igaza van. Nem az nehezedik ránk ólomsúlyként, hogy félévszázad múltán is csak akkor tudnánk megszabadulni az új magyar kapitalizmus 80 milliárd dolláros adósság-örökségétõl, ha ezt a rendszert most rögtön felváltaná egy másik, amelyik képes "egy jó gazdaságpolitikára". Ha tehát most azonnal megszûnnék az a rendszer, amelyik Schmidt Máriát - mondjuk így - a "publikációk nélküli szellemi szabadfoglalkozásút" miniszterelnöki tanácsadóvá tette, meg oda emelte, hogy - Rainer M. János szavaival - "az egyik legismertebb jelenkortörténész ma Magyarországon", noha "nevét nem annyira történetírói munkássága vagy egyetemi oktatói tevékenysége, hanem a politikai élet nemzeti-konzervatív oldalán való közszereplései, publicisztikái, visszhangos állásfoglalásai és nem utolsósorban közvetlen politikai szerepvállalása fémjelzik".
    Mi az a félévszázad? A fontos az, hogy Schmidt Máriáék végre kibeszélhessék maguk közt a kádárista múltat. Nem a nyomor osztja meg az országot, nem az gerjeszt bizalmatlanságot, állandó nyugtalanságot, hanem az, hogy Kádár János sokszor nyilvánosan is sírva fakadt. Schmidt Máriáék sosem tennének ilyet.
    Nekik nincsen okuk sírni, az õ kapitalizmusuk abszolút szilárd, biztos alapokra épül. Legyõzhetetlen. Az a nyavalyás szocializmus már 30 milliárd dollár adósságba belebukott, de ennek a kapitalizmusnak a szeme se rebben két és félszer annyitól. Azt a félévszázadot azzal is el lehet tölteni, hogy feldolgozzák, kibeszélik az ólomsúlyként ránk nehezedõ kádárista múltat, s ha közben évi 5 milliárd dollárral növekszik is az adósságunk, nem lesz végre semmi, ami megoszthatná az országot, bizalmatlanságot, állandó nyugtalanságot gerjeszthetne.
 
 


 
 

OLVASÓLÁMPA

GYIMESI LÁSZLÓ

Megkésett sorok egy mestermûrõl

Konczek József: Damó

Hogy mehettünk el érzéketlenül éveken át e mellett a ragyogó regény mellett? Hogy hallgathatott róla az egész irodalmi élet? (Alföldy Jenõ értõ kritikája üdítõ kivétel volt, de kivétel: pusztába kiáltott szó.)
    Konczek József, a kitûnõ költõ, az elérhetetlen föld hajdani meghódítóinak egyike már hét évet pontot tett a Damó címû alkotás (regény? kisregény? novellafüzér?) utolsó mondata végére, s lassan hat éve annak is, hogy megjelent a könyv.És azóta tart a süket csend, motyogó mellébeszélés, ha szóba kerül. Pedig a beharangozója kitûnõ volt: Vasy Géza figyelemfelkeltõ fülszövege, Juhász Ferenc vers-magasságú értékelése helyén kezelte a mûvet: a magyar próza csúcsteljesítményei között.
    Nem elemzést akarok hát kerekíteni a Damó pikareszkje köré, célom mindössze az, hogy a könyvtúltermelés válságában fásulttá tett, ellustult figyelmünket egy valódi alkotásra fókuszáljam.
    Divat ma az egy-egy táborra felesküdött ítészek körében a szomszédvárak teljesítményének teljes negligálása, sõt, ami rosszabb: ma már halvány törekvést sem látok arra, hogy legalább elolvassák (elolvassuk?) azt, ami nem a saját zászló alatt születik. Jaj annak az alkotónak, akit nem fogadtak be valamely sáncok közé, jaj annak százszorosan, aki saját ízlésére vagy jó érzésére hallgatva önként tartotta távol magát a bozótharcoktól. Megírhatja a legjobb mûvet is, az észrevétlenül porosodik idegen raktárak mélyén, s a mûködõ terjesztõi hálózatok tudomást sem szereznek létezésérõl. Miközben a felszín fecseg percnyi könyvdiadalok papírhajói körül, míg mûpótlékokat fényesít a torlódó habzás, az értékek lesüllyedni, elsüllyedni látszanak. (Nem csak a Damó sorsáról beszélek, sorolhatnám Konczeké mellett mások neveit is: Szerdahelyi István találó szavaival élve, "a nem létezõ írók" sora alkot visszhangtalanul, hozza létre tulajdonképpen azokat a mûveket, amelyek fenntartják a magyar irodalom legjobbjai által meghatározott irányt, szolgálnak és értéket teremtenek akkor is, ha szolgálatukra nincs kereslet, s értékeik rejtõzködõk maradnak.)
    Történik mindez azokkal a ritka alkotásokkal is, mint a Damó. Mert ez megfelel minden tábor esztétikai elvárásának, minden iskolát kielégít - olyan menynyiségû és minõségû tudást, mûveltséget, intelligenciát sûrített az alig több mint száz oldalba az író, amely egész életmûveket tarthatna a múlandóság fölé.
    Csak néhány utalást a részletekre! A könyv a magyar történelem nagy túlélõ próbájának, a török hódoltságnak az idején játszódik. Nem a csatatereken, a várvívások vérzivatarában, hanem a hétköznapokban, az állandósult végveszély peremén túlélni akaró, s így akaratlanul balga vagy magasztos hõssé váló emberek világában. A különféle magatartások (nemesi-nagyúri, katonai, paraszti, értelmiségi szerepek, férfi és nõi karakterek) a tartalmas, cicomátlan, magától értetõdõ hazafiság kialakulásának és megtartásának mintaértékû példáivá nõnek. Ugyanakkor a narráció bizonytalansága megfelel a korszerûnek vélt regényelméleteknek: nem tudjuk, nem tudhatjuk, ki az elbeszélõ - sõt, a fõhõsök személyazonossága is nem egyszer bizonytalan. A posztmodern pápák megnyalhatják a szájuk szélét: lehet, hogy maga a regény írja magát? Persze, ezek az "eredmények" nem kívülrõl aggatódnak a beszélyre, hanem a sokszínû nyelvi-esztétikai szövet szerves részeiként teljesítik a szerzõ által meghatározott funkciójukat. Tudja õ, hogyan kívánná a trendi irodalomtudomány! Tudja azt is, mit kívánt tegnap - elég, ha a vétlen árulás sartre-i dilemmájának újrafogalmazására gondolunk az írás elejérõl...
    Sorolhatnám a példákat, de ezek csak a mû elolvasása után érthetõk. Így csak azt hangsúlyozom, hogy mindenkinek, aki úgy érzi, köze lehet a magyar irodalomhoz, annak a Damó kötelezõ olvasmány! Szerkezete, történetei, alakjai, a több szálon futó cselekmény racionális, mégis álomszerû összefuttatása miatt is, a kitûnõ jellemábrázolás, a visszafogott, de mégis telivér nõalakok jellemzése miatt is, s mondhatnám tovább, de csak a számomra legfontosabbról szólnék.
    Ez pedig a mû nyelve. A Balassi elõtti kor irodalmi nyelvét újraalkotva (megalkotva?), a tájnyelvek eszközkészletébõl bátran merítve, bizonyos anakronizmusokat is vállalva Konczek József olyan írói nyelven szól, amelynek nincs párja élõ irodalmunkban. Nem arról van szó, hogy régies szavakat, kikopott ragozásokat, elfeledett igeidõket használ. A nyelv szövetét alkotja meg - ahogy a korból, az életbõl, a társadalom adott viszonyaiból szervesen következik, a világ újrateremtése mellett mintegy felfedezi újra az annak leképezésére alkalmas, hiteles eszközkészletet - prózában, versben egyaránt.
    S mivel tudatos, régimódian mûvelt író, leleménye túlterjed a szavakon, mondatai minden kifogást állnak, s ezek a mondatok úgy kapcsolódnak össze bekezdésekké, mint a verssorok strófává, s a fejezetek feszes ritmusát ezek e remekre formált bekezdések adják. A fejezetek zenei igényességgel, matematikai pontossággal ellenpontozzák egymást - a természet örök ritmusával a háttérben.
    Amikor elõször elolvastam a könyvet, csak ennyit tudtam mondani: ilyenszépen nem beszél senki más magyarul. Újraolvasva kiegészítem: és kevesen tudnak ilyen sokat az irodalmi mû törvényeirõl, a szerkesztésrõl, az akció és narráció arányairól. Mind az egész mûbõl, mind a részletekbõl egyértelmû: a költõ Konczek József ezt a könyvet önfeledt elragadtatásban írta, de a szárnyaló poétára végig ott vigyázott a tanár Konczek József, rápirított túlzásai miatt, terelgette, nyesegette a mondatokat-bekezdéseket, s így sikerült igazi mestermûvet létrehozniuk.
    (Masszi kiadó)

KALÓ BÉLA

Gyönyörûséges paráznaság

Dusa Lajos: Veled áldjon az este

Szerelmes versek. Erotika: mágikus szó - örökké titokzatos, vonzó, isteni és állati öntudatlanság. Szent és átkozott, igazi õsösztön, tenyészés, egy a testtel és szellemmel.
    Erotika selyemben. Dusa Lajos ötödik verseskötete kellemes és üdítõ olvasmány - tiszta formák, letisztult, érett stílus, s humor; különös gyönyörûség, mely abból a bizonyosságból fakad, hogy nincs bizonyosság.
    Szelíd, szolid, ironikus erotika. A Veled áldjon az este címû, hatvannyi verset tartalmazó kötet pajkosan erotikus vonulata az, amely legjobban megfogja az olvasót, nem véletlen, hogy az antikoktól Villonig, Csokonaitól napjaink lírikusaiig sok mindenkit megérintett:

    Mellesedõ bakfislányok
    a szél markát bizserélik.
    - Körbe-körbe, bizsere
    Kamasz a szél, arca lángol
    nagyfiú, s gyermek nézik…
    Vére már nem cibere!
    (Zsongító)

    A szonett-kedvelés sem véletlen, a költõt attitûdje-mentalitása az acediára, "jóra való restségre" teszik alkalmassá, s itt utalhatunk Theophile Gautier-re, aki e versformát a mindig talpára esõ macskához hasonlította:

    Ülj Petrarca ketrecében!
    Mérhetõ tizennégy sorában
    otthon vagy, mint kint a világban:
    egy sors szûkre szabott terében.
    (Beutaló a 14- es apartmanba)

    A személyes hit, s Erato jegyesek lehetnek, a testi és lelki paráznaság az élet teljességének kívánása, a gyönyörûség szent átkozottsága, illat, zamat és fûszer: amiért is érdemes élni.
    Dusa Lajos gótikus szellem.
    Tiszta lélekkel mer és tud "ragadozó, vad szeretetû" lenni, de szorongós- lidércnyomásos is. Hiszen: "havazik. Kórházi fehérben/didergek, s míg nézlek, megértem/hogy kint a bárány. S bent a tél"
    Valahol már hallhattuk: a humor isteni villámfény, amely a világot erkölcsi többértelmûségében mutatja meg: az embert pedig mélységes illetéktelenségében, hogy megítélje felebarátait. Dusa látásmódja, testi-lelki habitusa látatlanban- ismeretlenben is szimpatikus. Egyistenhívõ-élet-liberálist, liberális keresztényt (keresztyént) képzelhetünk el magunk elõtt, lelki alkata néminemû archaizmust-konzervativizmust, archaikus létezésmódot-szemléletet is feltételezhet.
    Szerelmek, szeretõk, fiktív és valóságos árnyak, asszonyok, nõk. A költészet, a Szent Mágia kinek milyen fundamentumú-centrumú témát adhat, a lírikus "idõ-tér gabalya" mindenkinél más. Az egész persze - végsõ soron - nyúlgátépítés a halál ellen.
    Ennek a lírának életingere van, eleme a játékosság, a ludibrionizmus, s nem úrhodhat el rajtunk az elmúlás tematikája, s mindenféle baljós diagnózis. A nárcisztikus költõ végül is önmagához tér meg, önmagához is megtér, magány és társas magány dichotómiájában.

    S ó, hogy gyûlölöm lassúságod,
    míg melled alatt összezárod
    karod, s ringatod nélkülem
    nagy, falánk kölyköd - árvaságom;
    s nézd: nászunk zeng már lombon, ágon,
    mint összevissza szélütem.
    (Parázson járatsz)

    Dusa Lajos, a kóborlovag. (S Liza mellette hogyan is lehetne jó feminista? Hol lelhetõ föl a nárcizmus-feminizmus?)
    Szerepjátszó könyv ez is, természetesen. S ezek a jó könyvek. Weöres mester örülne, ha ott ülhetne az egyre terebélyesedõ tehetségû, mesterséget ismerõ, nyelvalkotó és nyelvbeleérzõ képességgel megáldott lírikusok gyûrûjében. A csúcsok egymásnak átbólogatnak: all-round költõk és kisebb mesterek, metrum-prozódia szakemberek és lángoszlopok találkozása, akárha hajóvonták lennének. Olvassuk Dusa Lajost!
(Felsõmagyarországi Könyvkiadó)
 
 

ILLÉS LÁSZLÓ

Az ellipszis két fókusza: nemzeti
kultúra - baloldali értékrend

Agárdi Péter: "... a múltat be kell vallani"

Az elmúlt másfél évtizedbõl származó tizenhat tanulmányát válogatta új kötetébe Agárdi Péter. Ezek az írások mûvelõdés-, eszme- és recepciótörténeti ihletésûek. Két ciklusba rendezõdik a szerves egyetemességû eszmélkedés termése, ahogy a szerzõ írja: "Az elsõ a XX. század tágan értett baloldali forrásvidékével, mindenekelõtt a radikális, demokratikus és szocialista progresszió egyéniségeivel és tendenciáival, illetve ezek nemzeti beágyazottságaival foglalkozik. Szorosan kapcsolódik hozzájuk a második ciklus, amely József Attila körüli eszme- és irodalomtörténeti vitákba, értelmezési diskurzusba kalauzol el." Korábban az eleven szocialista hagyomány tágítása volt a szerzõ szubjektív indítéka, "újabban - úgymond - inkább a több mint másfél évszázada ható emancipációs és baloldali világkép és mozgalom kulturális örökségének felmutatása, a lezárult rendszer vallott értékelveinek és valóságának szembesítése, a múlt - József Attila által oly gyakran megidézett - bevallása, a múlt szövõszéke mûködésének megértése és megértetése a személyes motívumom".
    Negyven év szakmai munkássága alapozta meg e cél megvalósítását, annak hitelét. A régebbi magyar irodalom búvárlásában és a múlt századelõ feltárásában végzett filológiai mestermunka után nyomban nagy figyelmet keltõ monográfiával jelentkezett Agárdi Péter (Értékrend és kritika - Fejtõ Ferenc irodalomszemlélete a harmincas években, Bp., 1982.). Az újabb kori magyar irodalom történetével és korai József Attila stúdiumaival párhuzamosan vélhetõen ebben a munkájában sûrûsödött össze mindaz a tudás és indíték, felismert és magáénak vallott témáinak még teljesebb kibontása, melynek hozadékát következõ köteteiben prezentálta. (Korok, arcok, irányok. Bp., 1985; Torlódó múlt - József Attila és kortársai. Bp., 1995.) A jelen kötet szellemi auráját is áthatja Agárdi érdeklõdésének és munkásságának egy általánosabb, régrõl származó törekvése, mondhatni: tudósi elhivatottsága, ez pedig a magyar mûvelõdéstörténet, még konkrétabban: a kultúra sorsa a századok mélyérõl kezdve s különösen a közelmúltban és a jelenben. Mindennek mintegy biográfiai kerete volt az a szerencsés körülmény, hogy Agárdi Péter egy évtizednyi idõt töltött a magyar irodalmi kultúra intézményesen aktív szolgálatában, majd egy fél évtizeden át a Magyar Rádió kulturális elnökhelyettese volt, késõbb évekig a rádiós Közalapítvány elnöke, másfél évtizede pedig a Pécsi Tudományegyetem Felnõttképzési és Emberi Erõforrás Fejlesztési Karának egyetemi tanára. A tudatok megvilágításának, a közmûveltség terjesztésének ez a pedagógiai éthosza szövi át több könyvét (Mûvészet és közösség. Bp., 1985; A kultúra sorsa Magyarországon - 1985-1996. Bp., 1997; valamint a magyar mûvelõdéstörténet egyetemi tankönyveiként is hasonuló többkötetes szöveggyûjteményei, 1995, 1997).
    Jelen könyvét is ez az éthosz jellemzi. A kötet elsõ fele a szerzõ eszmei vonzalmai jegyében a századelõ és a harmincas évek szocialista, szociáldemokrata mozgalmainak szellemi áramlataival, kiemelkedõ személyiségeivel foglalkozik. Agárdi széleskörû és elmélyült történeti és eszmetörténeti euridiciójának köszönhetõen minden tárgyalt jelenség vagy kulturpolitikus az adott kor bonyolult és általa bevilágított szövedékében jelenik meg, válik plasztikussá. Közülük kettõrõl kismonográfiát, illetve egy szöveggyûjteményt bevezetõ nagytanulmányt már korábban megjelentetett (Mónus Illés - Metszet az 1930-as évek magyar szellemi életébõl. Bp., 1992; Kunfi Zsigmond, Bp., 2001). "Ideje végre belátni - írja Agárdi - hogy a szociáldemokrácia kultúrája és értékrendje, kánonja ugyanúgy illetékes összetevõje a magyar mûvelõdésnek, mint a más világnézeti ihletettségûek, a konzervatív, a liberális vagy a népnemzeti orientációjúak." Ez az egyetemességre törekvõ szemlélet az a módszertani-eszmei kánon Agárdiánál, amely lehetõvé teszi az értékek felismerését bármely demokratikus, humanista irányultságú mozgalomban és eszmeáramlatban. Ily módon olvashatunk értekezést József Attila liberális barátairól, avagy Illyés Gyula plebejus-népi indítékairól.
    Ugyanakkor Agárdi szellemes és élestollú debattõr minden olyan megnyilatkozással szemben, amely nem ismeri el az egyetemes nemzeti kultúrában a szocialista törekvéseket, és negligálni kívánja a marxizmus filozófiájának értékállóságát, a munkásmozgalom kapitalizmus-kritikáját. Vélhetõen nagy szükség van erre a - minden árnyaltsága mellett is - markáns állásfoglalásra, hiszen lehetetlen nem érzékelni: a közszellemiségben jelen van az a szándék, hogy némelyek kitudják a szocialista kulturális örökség korpuszát a nemzettudatból. A baloldali írástudók ezt nem engedhetik meg, akkor sem, ha tudomásul kénytelenek venni: másfél évszázad munkásmozgalmi törekvései történelmi vereséget szenvedtek, s ez a tény kötelezõen írja elõ a teljes múlt objektív átvizsgálását.
    Erre különleges alkalmat nyújtott a 2005-ös József Attila-év, amelynek történetét egy újabb írásában elemzi Agárdi Péter (Metszet a József Attila centenárium nyilvánosságszerkezetébõl. In: Mozgó Világ, 2006. 11. sz. 84-99.). A József Attila-év publikációi, rendezvényei megmutatták, hogy a költõi mû világa elevenen él a
    21. századelõ viszonyai között is; sugallata a legkülönbözõbb létérzékelésre fogékony olvasók tudat- és érzelemvilágát érinti meg. "József Attilának jót tett a rendszerváltás" - írja egy helyütt Agárdi. Nyilvánvalóan azért lehet ez - tehetjük hozzá -, mivel mára felfokozott módon van jelen az a konstruktum, amely líráját és elméleti tanulmányait - a szembenállás jegyében - "kiprovokálta", s amely összetörte és halálba taszította õt.
    A jubileumi év megnyilatkozásainak szemléjébõl kitetszik, hogy nem a szocialista színezetû hivatalosságban, hanem a baloldali intellektualitásban látszik az az övezet, amely õrzi, ápolja és árnyaltan értelmezni képes az eleven József Attila-i örökséget, azt, hogy a költõ - mint Agárdi Péter írja - "a demokratikus, humanista, antifasiszta világkép jegyében élete végéig megõrizte a felnõtten eszmélõ antikapitalista rendszerkritika szocialista hevületét". S másutt még inkább kibontva: "József Attila költõileg hitelesített 1930-as évekbeli világképe, megrendültsége és reményei, nihilélménye és az ezt meghaladó-megszüntetõ harmonikus költõisége, szociális érzékenysége és világtörténelmi léptékû antikapitalizmusa, demokrácia-eszménye és fasizmusellenessége, teoretikus igényessége és érzelemteli patriotizmusa, s mindezekkel együtt: tépelõdõ, önkorrekciós, bensõséges és mély (nem pártpolitikai rigiditású) szocializmusa az új évszázad küszöbén sem vesztették el frissességüket."
    S ha egy rövidre szabott recenzió nyújtotta lehetõséggel élve - Agárdi módszerét követve - "metszetet" akarunk készíteni a szerzõ fáradhatatlan és gyümölcsözõ munkásságának az esztétikumot mobilizáló ideológiai hajtóerejérõl, akkor azt a demokratikus szocializmus eszméjében jelölhetjük meg. Eszmét mondtunk, mert valóságot nem mondhatunk. A hazai és nemzetközi szociáldemokrata mozgalmak gyakorlati tevékenységének ideológiai kisugárzása a finánctõke kolosszális nyomása következtében egyre halványodik, a globalizált monopoltõke uralta csatatéren a küzdelem "szép új világ"-unkban az ellenállásra szolgáló szervezõerõ nélküli tömegek (azaz már nem osztályok) öntudatának, tudatvilágának a szétoldására, lezüllesztésére, kioltásáért folyik. Ebben a média széles övezetei vezetõ szerepet játszanak. Ilyen körülmények között csupán az értelmiség elszigetelt csoportjai maradtak hûek a József Attila-i intelemhez: "A munkásosztály szerepe ebben a történelmi öntudatosodási folyamatban éppen az, hogy magasra tartja és el nem ejtheti azt a zászlót, amelyre minden emberi lénynek társadalmi eredete van írva." Ezt a zászlót kiragadták az egykor öntudatos munkásosztály kezébõl, s feliratát posztmodern betûkkel az ellenkezõjére írták át. A József Attila által, s Agárdi okkal nagyra becsült mentora, a költõ barátja, Fejtõ Ferenc által vallott demokratikus szocializmus idolja szellemképpé vált, s a valóságban nincs jelen.
    És mégis - mi élteti ezt a virtualitást a sötétben látó recenzens képzelme ellenében? Mily paradoxon: maga a globális elnyomás és kizsákmányolás gondoskodik errõl! József Attila egy ponton tévedett elméleti fejtegetéseiben: úgy vélte, "ha egy osztály a maga sajátos életérzését nem képes társadalmilag, azaz mûvészileg kifejezni, akkor erõtlen ahhoz, hogy az egész emberiség nevében lépjen fel a történelem dobogójára". Tudnunk kell: a monopoltõke sem azért lépett fel erre a dobogóra, letaszítván onnan a munkásosztályt, mert mûvészileg ki tudta volna fejezni "sajátos életérzését". A modern klasszikus világirodalom az ember megnyomorításának és megalázásának tõkés életérzése elleni tiltakozás és nem a tõkés rendszer antihumanista dicsõítésének jegyében fogant. Az Eszmélet feljajdulására. "Minek is kell fegyvert verni belõled / arany öntudat" - a történelmi válasz ez: azért, hogy a profitmaximálás érdekében a kizsákmányolás igájába ne hajtsák az öntudatuktól megfosztott milliókat és milliárdokat.
    Mindazok azonban - munkások és értelmiségiek -, akikben, mint beomlott tárnákban a kincs, az öntudat elpusztíthatatlanul lobog, a végsõkig ragaszkodni fognak ehhez az idolhoz: a demokratikus szocializmus eszméjéhez. (Argumentum Kiadó - Lukács Archívum)
 
 


 
 

KRISTÓ NAGY ISTVÁN

A-tól Z-ig

Tizenkét szerzõrõl

A-tól Z-ig jópár mûrõl kell számot adnom - összegyûltek, s ha már elolvastam, írnék is róluk. Nem mindig örömmel, de a szigorral kritikusi lelkiismeretemnek tartozom, no meg az Ezredvég (és olvasói) bizalmának, melynek jóvoltából hóról hóra elmondhatom a magamét. Megbírálva még a jószándékú baloldali törekvéseket is.
    Így rögtön az Adalékok a történelmi igazsághoz címû füzetet, melyben A Május Elseje Társaság adta közre tagjai s barátai néhány írását. Nagyon jó Aggod József ajánlása, a Ságvári-fórum keresztmetszete, Bárdos József holokauszt bevezetõje s Kende János Kun Béla-cikke, bár nem tudom, mennyire igazolható a Szamuelyféle puccskísérlet fölemlítése. Teljesen fölösleges a Schwarz Jutka emlékezése, sematikus és primitív. Nem kell mindenkinek újra meg újra elmondania, amin átesett, fõleg így: a máról mint "rosszul meghatározott demokráciáról" szól, de hogy ezen mit ért, nem tudhatni. A múltról pedig dicsekedni azzal, hogy életében akkor hallotta elõször a csûr szót, mikor oda beterelték, meg hogy csutako
    lásra "lettem beosztva". No, de ez kismiska a fiatal Nagy László történész sokféle írásához képest. Ezekben nyilván igaz, amit Wass Albert "gróf" emigrációs fasiszta tevékenységérõl elõad, de aligha helyes ide sorolni azt a kétségtelen pozitívumot, ami a dunai konföderáció elvi vállalását jelenti.
    Egészen más minõség (és minõség) Baranyi Ferenc kötete, amely hetvenedik életéve kapcsán hétszer tízféle írást gyûjt kötetbe (7 x 10. Hetvenkedõ könyvecske. Hungarovox Kiadó.) A címlapon és hátoldalon egy-egy Baranyi bájos személyiségét meghamisító arckép, ám belõl annál több szívet melengetõ közlemény. A versek szokott stílusukban szólalnak meg, bár némelyik politikuma szinte gyilkos, mikor pl. "a megkergült vezérürürõl" szól, ám egész költészetünkben párját ritkítja a Rossz nap, amely egy szerelem megpróbáltatását ábrázolja, megrendítõen. Fordításai most is bravúrosak; olykor jobbak az eredetinél: "Honesta leggiadra, un cuor vezoso... - Kecses könnyedség kelleme a bájnak." Tettszámba megy Pascoli szociális szellemû, hatalmas versének magyarítása (A gazdag halála) a tíz kispróza pedig számomra már-már azt mutatja, hogy Baranyi majdnem olyan jó prózaíró, mint amilyen költõ - az Angyalföldrõl és Kõbányáról szóló kis írások a legszebb magyar tájábrázolások közé tartoznak, a Beatrix királynéval folytatott "eszmecsere" pedig briliáns történeti eszmével ér fel. Hanem a vacak operett- és más giccsek bármily ügyes lefordítását kár volt közzétenni. Ezek helyett jobb lett volna beiktatni egy fejezetet az író közéleti szereplésérõl: a médiában végzett munkájáról, egyesületek alátámasztásáról, megemlékezésekbõl és így tovább; ez sem kisebb tett, mint számos nyomtatásban megjelent írói alkotása.
    A Baranyival készült "írófaggatások" fontos adalékokat képeznek, bár történetszemlélete itt-ott túlságosan egyéni; ötvenhatról például nem biztos, hogy "valójában tömeges baloldali megmozdulás volt", még kevésbé (Kádárhoz kapcsolódva) az, hogy "a konszolidáció érdekében Szent István a fél országot kivégeztette" - hiszen ezt még a tatár sem cselekedte meg. No, de ez nem okvetlenül Baranyi, inkább az interjút készítõk hibája. Kimagaslik viszont közülük Hajdú Gyõzõnek a Bartók-Kodály tevékenységérõl rögzített szövege. A Baranyihoz írt köszöntõk közül épp tárgyilagos "irigysége" révén a legkülönb Varga Rudolf verse.
    Ábécémben most Csák Gyula következik. Csakhogy (az eddigi gyakorlattól eltérõen) nem könyve, hanem kisebb írásai révén. Egy-egy elbeszélése akár az Ezredvég-ben, akár a Tekintet-ben mindig új meg új öröm, ám most egyetlen apróságot (Öröm) emelnék ki, amely a Népszabadság-ban jelent meg: pozitív voltát, finom munkásbarátságát, az angol tévéközvetítõket (köztük egy hölgyet) és a közönséget egyszerre ábrázoló páratlanul rokonszenves, mi több: rokonszenvetébresztõ rövid közleményét. Így tovább - az effélék kötetbe gyûjtéséig.
    Csák után egy album: a Rubicon címû folyóirat különszáma a Horhty-korszak elitjeirõl. Az "elit" szemérmes körülírása az uralkodó osztályoknak, melyek egész visszataszító butasága s gusztustalansága kibontakozik a páratlan összefoglalásból. Kiemelkedik Ormos Mária két cikke Horthyról és Kozma Miklósról, s Gazda Istváné a tudományos és mûszaki elitrõl (bár utóbbiban több teret érdemelt volna az építészet - a hivatalos és a modern - ehhez pedig más hozzákapcsolhatta volna az országot hõsi emlékekkel telezsúfoló szobrászat nagy üzletét - Pásztor stb.). Gyengécske Buda Attilának az irodalmi elitrõl szóló cikke, mely a korszak reprezentatív mûvei között említ elsõ világháború elõtti Herczeg- és Molnár mûveket, de nem utal Móricz Erdély-ére, vagy Tamási Ábel-jére.
    - Az "osztály" szó az egész albumban egyszer fordul elõ, a baloldali elitrõl (szociáldemokraták) szó sem esik, a korszakra oly jellemzõ titkos társaságokról csak Bethlen István 1944-es emlékezése tesz említést, no de ezek manapság megbocsátható hiányosságok, az Elitek így is szinte könyvtárral ér föl.
    Hogy hová vezetett ez az osztályuralom, arról Fekete Gyulának a Hitel kiadásában megjelent Európa! S.O.S.! címû füzete árulkodik. Mert a magyarság (ne féljünk kimondani!) kihalását Fekete nézeteivel ellentétben nem a szocializmus okozta-okozza, hanem az Illyés által már 1930 körül felismert Pusztulás, amelyet a 2. magyar hadsereg és a holokauszt tragédiája tetõzött be. A szocialista idõszakban volt azért Ratkó-féle (erõszakos) népesedéspolitika, aztán (épp Fekete kezdeményezésére) gyes és gyed - míg mára "felzárkóztunk" Európához, mely egészében a Római Birodalom bukásához hasonlítható alászállásnak néz elébe
    - immár olyanokkal együtt, mint a még néhány évtizede is szaporodó lengyeleknek a miénken is túltevõ dekadenciája. Pedig "a társadalmak kontinuitása, folyamatossága, az élet szinten tartása, az egészséges korszerkezet megõrzése a nemzedékek váltásában, elsõrendû közérdek". "Kezdetben a gazdaság marxista jövedelemelosztásában is helye volt az utód, a »munkaerõ« nevelési költségeinek". Ám "a neoliberalizmus züllesztése nyomán az elvénülõ társadalomban mára az életellenes erõké a fõszerep". Pedig lehetne segíteni: pl. ha "a nyilvánvalóan gyermekirtó adózást mindenütt lecserélnék végre a családi jövedelemadóval" - és így tovább. Változtatás nélkül - vége Európának...
    És nemcsak Európáról van szó. Az egész emberiséget végveszély fenyegeti. Ennek belátásához egy nagy ugrás az ábécében s tematikában is. Sándor György rádiós és tévés szakember ideális tudománynépszerûsítõ s e tekintetben országos jelentõségû A Föld hátán címû új kötete (Pont Kiadó). Alcíme: Tessék kapaszkodni. De miért kell kapaszkodni? Mert lecsúszunk (mármint életünk színvonalát tekintve) és elpusztulunk, ami már nem életszínvonal és európai kérdés, hanem életkérdés. Sándor az egész emberiség mai létének alapproblémáival néz szembe, mégpedig történeti tekintetben is. Elmondja, hogy mit köszönhet korszerû szemléletünk Kopernikusznak és Darwinnak, meg követõiknek, s hogy mi az, mi tanaikból máig érvényes (majdnem minden). Mi az, hogy globalizmus, mi a természettudományosság szerepe mai és (ha lesz) jövõbeli gondolkodásunkban (majdnem minden!). Ezért nagyszerû s új ez a könyv, noha nem "eredeti". Mert "eredeti" gondolatokat és eszméket sokan próbálnak kiötleni s kifejezni (ebben is vezet a szépirodalom meg mûvészet), de tudományosan gondolkodni nem. Idõsebb vagyok a szintén nem fiatal Sándor Györgynél, s több mint nyolcvan évemben mindig irodalmár és mûvészetkedvelõ voltam, de örülök jósorsomnak, hogy rákényszerültem az alapos (egyetemi szintû) természettudományos szemléletre, mely nélkül szintén mindig meglevõ politikai érdeklõdésem sem érne semmit. Ezt érzi Sándor is mikor a történetiség mellett a természettudományosság szövi át nagyszerû, az egész látóhatárt átfogó kis kötetét. Szóval: nem eredetieskedik, nem mûvészkedik és filozofál, hanem közvetít
    - jól megválasztott külföldi mûveket foglal össze s népszerûsít, ebbõl bontakozik ki az egész mai humánus világ jelen és jövõje a galaktikáktól befelé tekintve a volt gyarmatok sorsán át az amerikaiak szerepéig, piacgazdaságig, a kapitalizmus jelenéig s reménybeli új szocializmusig. Ha egyetlen könyvet ajánlhatok annak, aki egész mai világunkat óhajtaná áttekinteni, Sándor György korántsem eredeti, ám annál szélesebb ölelésû mûvét ajánlanám, amibõl magam is sokat tanultam. Hiszen tanulni sose árt, mindhalálig, hogy éljünk s ne csakmagunk, hanem utódaink, embertársaink is. És igenis van remény, ha magunk is úgy akarjuk, pl. a környezet megóvásával. Mert Sándor György nemcsak ismertet, hanem állást is foglal (pl. az elavult megyerendszer ellen).
    Most pedig lássunk egy még jobban olvasható (s eladható - bestseller) regényt s ez Isa Schneider Csókolj meg utoljára címû írása. A szerzõ ugyan magyar, de a kiadó (K. u. K.) nyilván úgy találta, hogy németesített, szászosított névvel jobban olvasókra talál. Ami nyilván így is van, bár a szerzõnõ által készített rusnya címlap csöppet sem segít... Akárhogyan is, sajátos képét adja a romániai magyarság életének. Az derül ki belõle, hogy az ottani magyarok zárt közösségében eléggé jól megvannak s az államhatalmat képviselõ más néppel is jól kijönnek, hiszen az általános iskolától a kereskedelmen át a hivatalokig más, mint magyar fel sem bukkan. Aztán külön esik szó az államnyelv képviselõi és a fõhõsnõ viszonyáról, mely ekkor már korántsem problémamentes, bár a szerzõnõ a román szótól éppúgy tartózkodik, mint az oláhtól. Az elõbbit nyilván a mi finnugor voltunknál szilárdabban álló latinörökség, utóbbit pedig sértõ volta miatt nem használja, ezért kieszel egy nem létezõ uralkodó nyelvet.
    De nem ez a lényeges, hanem a nõ sorsa, mely egészen a könyv utolsó fejezetéig csupa megaláztatás, fõként szerelmi téren, mely utóbbinak egy tárgya van - egyetlen férfi, aki miatt vágyakozva - meg van írva: - folyvást nedves lesz a bugyija. Az, hogy valaki mindig a rövidebbet húzza, tulajdonképpen lázító célzatú írói fogás lenne, mint pl. Faulknernál, csakhogy szinte érthetetlen, hogy akivel örökké kitolnak, miként lehet olyan egyértelmûen kiváló személyiség, kit aztán csak Amerikában becsülnek meg.
    Lélektanilag nincs bemutatva s értelmezve a hõsnõ személyisége: kiválósága adott, fejlõdésre szüksége sincs. Magánya is természetes - még barátnõi is alig vannak; a legkülönbet elküldi Izraelbe, ahol rövid úton végez vele egy palesztin bomba (!), de miért? Különben a ceau?escui Románia viszonyai, noha elrettentõen, eléggé hitelesnek tûnõen vannak ábrázolva, s az is, hogy a mindig mindenben kiváló hõsnõ miért akar (és tud?) innen elmenni. Hogy aztán az USÁban kiváló kutatóvá legyen, s ez a tevékenysége teszi lehetõvé a regénynek csak utolsó két oldalán végbemenõ fantasztikus és abszurd végkifejletét. Aki jól akar szórakozni egy ilyen tipikus bestselleren, ám tegye, de nehogy elõrelapozzon a végére, mert oda a bravúros csattanó és vele az olvasói élvezet. Isa Schneider ábrázolásának lélektani hiányosságai ellenére ügyes író, s mûve egy-két tekintetben még tanulságos is.
    A hazai írónõk közül hadd szóljak (nem elõször) Szepes Erikáról, aki még tiltakozik is az ellen, hogy költõi babérokra vágynék. Ám új kis füzetében ilyenként is megállja helyét, mikoris Petõfi Világosságot! címû keserû verséhez, azt mintegy kibontva s megválaszolva szinte "ellenverset" kapcsol. A Napút füzetek sorozatában megjelent "Bár emelkednék a világ..." címû füzet két Petõfi vershez kapcsolódó rövid tanulmányokat ad közre. Az elsõ a már említett Világosságot! Vörösmarty nagy, kétkedõ verseivel rokon, a másik meg (a korábban keletkezett) A XIX. század költõi, mely a közösségi mondanivalójú költészet alapmûve, s melyhez Szepes Erika valóságos kis magyar antológiát illeszt, az efféle költészetnek (a Világosságot! címûvel egybehangzóan) reménytelenséget sugalló Weöres-féle állásponttól ("minden reménytelen") vagy száz - köztük számos mai
    - költõnek a közéletiséget igenlõ verséig. (Kár, hogy a szintén hiábavaló Tandori kimaradt.) Mellesleg Petõfinek a késõbbi Vörösmartyt elõlegezõ költeményében feltûnik egy pár kitétel, mely majd Arany mintegy húsz évvel késõbbi Hamlet fordításában betû szerint ismétlõdik: "lenni vagy nem lenni", "Irtóztató", jelezve azt, hogy Petõfi miként segítette Arany (és persze mások) kifejezésbeli készségét. - Szepes mûve elgondolkodtató elemzés és kiegészítés - méltó a tudós hölgy (máris) nagy mûveihez.
    Szepes egy füzetet Petõfinek, míg Szerdahelyi István egész kötetet szentel Varga Rudolf életmûvének. Az alcím: "ez az izé vadkapitalizmus". Noha Vargának már harminc kötete van, s ezt jól szemelvényezve okkal dicséri Szerdahelyi, voltaképpen õt a közélet és gazdaság alcímben jelzett rendszerváltása utáni eldurvulás még jobban érdekli, mint Varga alkotói tevékenysége. Mintha egy kissé ürügy lenne, hogy a "vadkapitalizmusról" õ is elmondja a magáét. Tény, hogy Varga Rudolf legfõbb érdeme: senki élesebben, dühödtebben nem reagált az utóbbi évtizedek alakulására. Ez a páratlan szókimondás akkor is figyelemre méltó, ha nem lennének mûvészi kvalitásai. De vannak, ha nem is állíthatók a sokban megelõzõ, elõkészítõ Ladányi és Petri mellé. De arról, ami itt 1990 óta végbement, nem írtak még keményebben, kíméletlenebbül, a vadkapitalizmusra mintegy vadrealizmussal válaszolva. Végül is milyen író Varga Rudolf? Kötetét egyet sem ismerek, míg számos versét olvastam az Ezredvég-ben és a Nagy Lajos Társaság antológiáiban. Oda kell rá figyelni, noha mûvészi tekintetben nem meggyõzõ, amit csinál. A számtalan széttördelt versmondatban, ahol sokszor egy-egy betû alkot egy sort (tehát ok nélkül kiemelõdik), teljesen szétzilálja mondandóját. Prózájában pedig (épp a Szerdahelyi által kiválasztott mutatók alapján) hiába rögzíti nyelvészi pedantériával vergõdõ, kínlódó hõsei (okkal) durva beszédmódját, ez még nem mûvészet, legföljebb dokumentáció. (Orpheusz)
    Tóbiás Áron hatalmas (négy kötetes) rádiótörténeti munkájának elsõ részérõl, mely a felszabadulás elõtti két évtizedrõl szól, már írtam az Ezredvég-ben. A nyáron olvastam el az 1945-56 közötti idõszakról szóló Kettészelt égbolt címû gyûjteményt (nem értve, hogy miért kellett címûl a hajdani NDK egyik legjobb írójának, Christa Wolfnak regénycímét kölcsönvennie). Azt sem értem, miért nem lehet könyvesboltokban megkapni ezt a páratlan áttekintést, amely jócskán túlmutat a rádióban történteken és elhangzottakon. Nem is mindig világos, mi és mikor volt hallható, honnan vette a honi dokumentumok kiváló gyûjtõje, Tóbiás az anyagot, amely mindenképpen hasznos, így ahogy van. Jó, hogy olvasható pl. Németh Lászlónak a Rákosival történt találkozójáról készített beszámolója - mindkettejük remek portréja, épp csak a rádióhoz nincs semmi köze, akár Zilahy Illyéshez intézett szabadversének, vagy az okosan pesszimista Vas István október 23-ra való visszaemlékezésének. De amihez köze van a rádiónak, sokszor az is sok a jóból: Molnár Auréltól például 60 oldal. A legnemesebb, olykor gyakorlati szövegek Kodálytól valók, ám az nem derül ki, minde Kodály szöveg elhangzott-e a rádióban. Viszont máshonnan alig ismerjük Mindszenty november 3-ai "szózatának" Péter László által itt közzétett hiteles szövegét.
    Tóbiás kinyomozza s megszólaltatja azokat, akiknek szerepe szinte folklorizálódott: a fiatal vöröshajú (?), pirossapkás (?), piroskabátos nõt - ha ugyan õ volt. A mai emlékezések nagy többségétõl eltérõen nem hallgat arról, hogy országszerte divat volt "a jobb felé szorításnak" a politikája. Különösen érdekes az 1957 augusztusában letartóztatásban levõ csaknem kilencven fõ listája, amelybõl (még) hiányoznak olyan késõbb felelõsségre vont személyek, mint Angyal István vagy Tóth Ilona. Az viszont tiszta papírpocsékolás, hogy az 1956. október-novemberre meghirdetett (tehát a kutatás számára eddig is hozzáférhetõ) teljes rádiómûsorokat is közzéteszi. A történeti anyagon kívül fontos még egy rádióesztétikai összefoglalás Cseres Miklóstól. Egy dolgot mégis hiányolok a különben mindenre kiterjedõ gyûjteménybõl: annak leírását, amit a magnó megjelenése jelentett. Mennyire kellett áttérniük az elõre fölvett anyagok leadására (melyek így jobban voltak ellenõrizhetõk)? (A Magyar Rádió Közalapítvány kiadása)
    Mostani kiadós kiadvány-ismertetésemet A Május Elseje Társaság egy füzetével kezdtem s a vége felé egy másik kis kiadványukat idézem olvasóink elé, megjegyezve, hogy ezt látni kellene, mert egy kiváló - épp a minap elhunyt - fotómûvész, Tabák Lajos százharmadik (!) születésnapjára jelent meg, s néhány húszas-harmincas évekbeli fényképremekét adja közre. Ez a kiadvány rátereli figyelmünket arra, hogy a magyarság mûvészetének, a zene mellett, világviszonylatban leginkább méltányolt mûfaja a fotómûvészet, mely megelõzi még festészetünket, iparmûvészetünket, sõt (mert fordíthatatlan) költészetünk világ-elismertségét. Elég itt Brassai, Capa, Hervé, Kertész nevét említeni. Tabák, az elkötelezett szociofotós úttörõszámba ment, mégpedig a munkásmozgalomhoz,s a mûvészetet, irodalmat, ideológiát tekintve Kassákhoz kapcsolódva. Életútja töretlen és páratlan dokumentumokkal szolgál.
    Zilahy Lajos a fönt már említett Horthy-korszak "elitjének" volt az egyik kedvenc írója, bár emberileg alighanem a legkülönb, mert volt némi szociális lelkiismerete, pl. támogatta a kibontakozó népi kollégiumi mozgalmat. Halálos tavasz címû regényérõl már háromnegyed évszázaddal ezelõtt tudtam, de irtózván a bestsellerektõl, még híres megfilmesítését követõleg sem olvastam el, csak most, hogy az Ulpius-ház újra kiadta - kíváncsiságból. Szinte a kor irodalmának paródiájaként hat. Fõhõse az úri osztály dekadenciájának tipikus képviselõje, aki elõbb egy tábornok lányát szereti (hiszen a vele való házasság eleve képviselõséget is hozna majd), aztán egy idõs férfi által kitartott kedves kis nõt. Közöttük õrlõdik és bánatában mindenét elissza-elkártyázza. Íme, a "szociális" indokolás: "... hadd pusztuljon ez a vagyon, mert ennek köszönhetem szenvedéseimet", mármint a határozatlanságot, a semmittevést, a léhaságot. Hanem a végén mindkét hölgy örököl, s házasság fejében boldogan segítenének rajta, míg hõsünk nem tudván választani köztük: "én most egy óra múlva ebben a hangtalan sírfalú hotelszobában szíven lövöm magam". És miután kilencven oldalon leírja összes vergõdését - meg is teszi. Puff! A szívnek kell megszakadnia!Összefoglalásként nem tudok mást mondani, mint amit 1942-ben Várkonyi Nándor írt a mûrõl: "felületi jelenségekbõl összerótt szentimentális látszat-tragédia". Hanem ennek az "elitnek" az uralma korántsem vala látszat - az egész ország tragédiája volt az.
    E számunk összeállításakor kaptuk a szomorú hírt, hogy életének 104. évében meghalt Tabák Lajos. A Kassák-féle legendás Munka kör tagjaként a magyar szociofotó egyik legnagyobb, nemzetközileg is ismert és elismert alakjává nõtte ki magát. Ma már klasszikus értékû fotográfiáiért elnyerte a Nemzetközi Fotómûvészeti Szövetség által adományozott az Évszázad Fotómûvésze címet, 1999-ben pedig Életmûdíjat kapott. 1991 óta dolgozott folyóiratunknak, fotókat, fotómûvészeti írásokat és hézagpótló emlékezéseket jelentetett meg az EZREDVÉGben.
    Emlékét megõrizzük.
    Spira György történész, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc neves kutatója, 82 éves korában meghalt. Könyveirõl rendszeresen hírtadtunk folyóiratunkban, értékes tanulmánnyal gazdagította 184849 százötvenedik évfordulóján megjelent különszámunkat.
    Emlékét megõrizzük.


 
 
 
E számunk összeállításakor kaptuk a szomorú hírt, hogy életének 104.
évében meghalt Tabák Lajos. A Kassák-féle legendás Munka kör tagjaként
a magyar szociofotó egyik legnagyobb, nemzetközileg is ismert
és elismert alakjává nõtte ki magát. Ma már klasszikus értékû fotográfiáiért
elnyerte a Nemzetközi Fotómûvészeti Szövetség által adományozott
az Évszázad Fotómûvésze címet, 1999-ben pedig Életmûdíjat
kapott. 1991 óta dolgozott folyóiratunknak, fotókat, fotómûvészeti írásokat
és hézagpótló emlékezéseket jelentetett meg az EZREDVÉG-ben.
Emlékét megõrizzük.

 
 
 
Spira György történész, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc
neves kutatója, 82 éves korában meghalt. Könyveirõl rendszeresen
hírtadtunk folyóiratunkban, értékes tanulmánnyal gazdagította
1848-49 százötvenedik évfordulóján megjelent különszámunkat.
Emlékét megõrizzük.