KODOLÁNYI JÁNOS

Jézuska, nyisd ki az ajtót!

Vidáman játszadoztak, addig, míg csak az este le nem szállt. A kisfiú hátára vette húgocskáját – akkora volt mind a kettõ, mint a padláb! –, s buzgón cipelte aszobában. Öregesen lépkedett, karjaival szorosan magához ölelte a kislányt, az meg átfonta nyakát, és sikongott örömében. Mikor a díványhoz értek, ráborultak mind a ketten, és nevettek, hangocskájuk betöltötte a szobát, hemperegtek, s újrakezdték elölrõl. Négyéves volt a kisfiú, három a kislány. Szõke fejük mint Rafael angyalaié.
S mikor elfáradtak, elhallgattak egy percre. S akkor vették észre, hogy a szobára ráterült az alkony sötétsége. S akkor vették észre azt is, hogy egyedül vannak.
– Jancika, én félek – mondta a húgocska selypítve, s kerekre nyitott búzavirágszeme foszforeszkált a homályban.
– Kati! Kati! – kiáltott a kisfiú a cselédnek. – Majd mingyárt bejön, tudod, Juliska, és akkor mesél. A mama mondta neki, hogy meséljen, ha este lesz, míg õ haza nem jön.
– Kati! Kati! – kezdett vékony cérnahangon kiabálni Juliska is.
– Kati! Kati-i-i-!

Hallgattak, figyeltek. Csend volt. A házban nem moccant senki. Valahol egy légy pókhálóba került, és kétségbeesetten zümmögött. Ez még növelte a csendet.
Juliska sírni kezdett.
– Hol van, hová ment? – kérdezte.
– Tudod, Juliska, majd megnézem a konyhában – fontoskodott egyre bizonytalanabbá váló hangon a fiúcska. – Megmondom, hogy gyújtson lámpát és meséljen. Tudod, majd mesél!

Fél szemmel az ablakon belátszó s a szélben félelmetesen hajladozó ágakat nézte, elindult az ajtó felé, s rákapaszkodott a kilincsre. Az ajtó nem nyílt ki.
– Be van zárva! Jaj, be van zárva! – kiabált a kislány.
– Hát ez be van zárva. Az a lány elment valahová, és bezárta az ajtót – jelentette a kisfiú, két kezét kitárta, mint a felnõttek, és tanácstalanul bámult maga elé.
– Kati! Kati-i-i! Nyissa ki!
– Nyissa ki!

Hallgatóztak. Csend volt. A pókhálóba került légy elhalóan zümmögött. Egyre sötétebb lett, a bútorok már fekete tömegeknek látszottak, és a szõnyeg virágai elbújtak a homályban.
Ekkor kétségbeesetten döngetni kezdték az ajtót. Páni félelmük kitört, és nem tudtak uralkodni rajta. Kis öklükkel verték az ajtót s hallgatóztak. Kiabáltak, sikongattak, sírtak és hallgatóztak. Rúgták az ajtót s hallgatóztak. S a csend egy
5 re félelmetesebb lett, a sötétség egyre titokzatosabb, már alig lehetett látni, az ablak elõtt egy fa úgy mozgatta ágait, mintha fekete kéményseprõ a seprûit rázta volna, s az égen egy felhõ úgy szétterült, mint a boszorkány repülõ szoknyája.
Most már torkaszakadtából ordított a két kisgyerek. Tipegett a szobában, nekiment a bútoroknak, s csak annál jobban sírt. Az ajtót apjuk botjával döngették, s csak nem nyílt ki.
Egyszer csak, végsõ kétségbeesésében, a kisfiúnak mentõ gondolata támadt.
– Ne sírj – mondta felragyogó örömmel. – Majd kiabálunk a Jézuskának, az kinyitja az ajtót.
– Jó! Jó! Kiabáljunk!
S egymás mellé állva az ajtó elõtt, egyszerre kiabáltak:

– Jézuska! Jézuskaaaa! Nyisd ki az ajtót!

Ez a segítség biztosnak látszott. De mikor öt percig kiabáltak hiába, s a magány és a csend rájuk tenyerelt, és megdermesztette kis szívüket, összekapaszkodtak a zárt ajtó elõtt, és tudták, hogy most meg fognak halni.
– Nem nyitja ki, látod, Jancsika, nem nyitja! – zokogta a kislány.
– Jézuska! – kiáltotta utoljára a kisfiú, rekedten, fájó torokkal, és könnyei ömleni kezdtek. Leült a földre, s arcát a szõnyegre nyomva, az elsõ csalódás fojtogatta torkát.
A csendben már a légy sem zümmögött.
 
 

Sona Spitzová (1931 – 1944) terezíni rajza

KATHY O’BEIRNE (ÍRORSZÁG)*

* Ezek a versek Kathy O’ Beirne önéletrajzi dokumentumkönyvébõl valók. A magyarul A Magdolna nõvérek címmel megjelent könyvrõl e számunk Olvasólámpa rovatában közlünk kritikát.

Darabokra törve

Darabokra tört bennem a gyerek
Nem tudja mi a baj
Megpróbálom megmenteni szeretgetni
Bátorságot önteni belé rávenni hogy menjen tovább
Erõsen érzem mennyire beteg bennem
Együtt remeg velem a felnõttel feltépett bõre nekem fáj
Rosszul vagyok nagyon rosszul
Tudom hogy szétmorzsolódik odabent
Nem tudja mitévõ legyen
Annyi minden történik vele meg velem
Amivel nem tud mit kezdeni
Tudom mit érez odabent
Én a felnõtt vagyok õ a gyerek
Érzem harcol hogy életben maradjon
Üzen nekem szól hozzám odabentrõl
 

Kapszulában lebegve

Testem az elektrosokk kezelés
Kapszulájában lebeg
Éjszaka az ágyban fekszem
Kimerült vagyok és elnyûtt
Próbálom lelökni magamról azt a nagydarab rohadékot
Gyerek vagyok fáradt és gyönge
Sodródom valahova máshová
Csak hogy felejtsek
Összezúztak belülrõl
Beteg vagyok és tehetetlen
Letörlöm a könnyeimet
És máshová kívánom magam.
Remélem ez lesz
A fájdalom és a szenvedés
Végsõ pillanata
 

Egyedül

Széttépték a szívemet
Mindent elvettek tõlem amim csak volt
Nevetésemet bánatba fordították
Elvették minden reményemet és álmomat
Keserûvé tettek megtanítottak a gyûlöletre
Minden gyereknek számot adtak
Ha beszélgetésen csípünk elvisz az ördög
Ezt mondták
Körülnéztem a nagy szobában
Úgy éreztem bekerítettek
A gonoszok iszonyú hálójában vergõdöm
A gépekhez szíjazva
Tehetetlenül. Felnézek és látom õket
Láttok engem? Egy vékony kis hang kiabál belülrõl
Csak egy gyerek vagy a sok közül.
Nem érdekli õket
Apró testem vacog és remeg
De senki sem látja
Tizenegy évesen gyerek voltam mint a többi
Azt kérdeztem magamtól mért éppen én?
 

A lépcsõk alatt

Van egy hideg sötét hely
A szemem tele könnyel
Elbújok egy sötét sarokban
A lépcsõ mögött
Sarokból sarokba futok
Hogy elbujjak a külvilág elõl
Mert tudom ha kijövök
Onnan
Megint halálra ítélnek
 

A gyerek odabent

A gyerek odabent segítségért sír
És én nem tudom mit tegyek
Próbáltam de nem tudok bánni vele
Mintha bent akarnám tartani abban a nagy szobában
És nem ereszteném ki
Távol akarom tartani mindenkitõl
Nem akarom hogy tudjanak róla
Néha olyan kegyetlen amit iránta érzek
Mintha nem akarnám hogy létezzen
Azt akarom hogy tûnjön el
Hogy mindenestõl kitöröljem az életembõl
Szomorú vagyok és dühös hiába részem õ
Úgy gondolok rá mint egy másik személyre
S bebeszélem magamnak hogy ami történt
Õvele történt nem velem
Amikor rá gondolok az olyan szörnyû fájdalmas és szomorú
Hogy ellököm magamtól
Akkor is tehetetlen voltam
S most is tehetetlen vagyok
Ha rágondolok vagy róla beszélek
Nemcsak gondolok rá de tisztán látom õt akár a napfényt
Látom a fájdalmat a félelmet a szomorúságot a könnyeket
És nem tehetek semmit
Megrémülök s olyan mintha félnék tõle

DOBOS ÉVA FORDÍTÁSAI

BERTA MARSÉ (SPANYOLORSZÁG)

A teknõc

Harmincegy éves vagyok, meseillusztrátorként dolgozom, és két hete sürgõs megbízást kaptam egy szorult helyzetben levõ cégtõl: kabalafigurát kell terveznem a városháza viselkedéskultúrát propagáló új kampányához. A sürgõsség oka az, hogy az elõzõ, alig néhány hónapja meghirdetett kampány egy köztiszteletben álló idõs sorozatszínésznõnek, a gyerekek szeretett nagyijának imázsára épült, akit a napokban lopásért tartóztattak le egy bevásároló központban. Le-het, hogy a kampányváltás túlzott elõvigyázatosságnak tûnik, a valóság azonban még túlzóbb, tekintve, hogy az idõs hölgy a lopás idején ittas volt, és kést rejtegetett a bugyogójában.
    Az új kabalafigurának sokféle funkciót kell betöltenie, mivel egy rajzfilmsorozat fõszereplõje lesz, melyben egyebek közt feltehetõen hasznos és pozitív útbaigazításokkal látja el majd a gyerekeket társadalmi viselkedésünk legelemibb állampolgári normáit illetõen. Ez azon kívül, hogy vitatható, nem is túlságosan eredeti, de végül is ez nem az én gondom. Az én gondom, hogy elvégezzem a munkámat, ehhez pedig egy karizmatikus teknõcre volt szükségem, egy elragadó kis tekire, amely képes rá, hogy elemi illemtan leckéket adjon a legkisebbeknek, hogy saját példájával okítsa õket: hogyan kell és hogyan nem szabad viselkedni a gyerekeknek. Mint mondtam, alig két hete kaptam a megbízást, s mivel érdekelt a feladat, reményteljes öröm töltött el, amikor a projekt általános bemutatásakor, a próbaepizódot nyomban jóváhagyták, méghozzá a fõszereplõ végleges rajza nélkül. Mert – nem tudnám meghatározni, mi okból – a teknõc már akkor becsõdölt. Nem boldogultam sem a formával, sem a mérettel, sem az arckifejezéssel. A figura ellenállt. Az az igazság, hogy bármennyire igyekeztem megfelelni e váratlan bizalomnyilvánításnak, az inspiráció még álmomban is cserbenhagyott.
    A teknõc elsõ változatának vázlatát néhány napja a sógorom és egyetlen nõvérem már-már jóváhagyta, de unokaöcsém és unokahúgom véleménye megint rám hozta a lidércnyomást. A nagyobbikból, kilenc éves unokaöcsémbõl csak egyetlen fizikai reakciót tudtam elõcsalogatni, ami megtörte megsemmisítõ közönyét: egy kellemetlen böffentést. A kislány azt mondta, hogy a kicsiknek talán elmegy, és hogy õ már hat és fél éves. A sógorom igyekezett diplomatikusan viselkedni, hogy kedvében járjon a nõvéremnek, aki imádja diplomatikusan kezelni a legkínosabb és legfeszültebb helyzeteket, amilyen most a miénk példának okáért, mert rossz pillanatban nyitottam az ajtót rá meg a szeretõjére, és errõl még egy szót sem beszéltem vele, és nem is állt szándékomban, aminthogy a sógoromnak sem mondtam semmit, eszemben sem volt. Eva nõvérem ezt a magatartást elegánsnak minõsíti, a jó ízlés és a diszkréció gyümölcsének, amit közös neveltetésünk termett, én azonban ebben nem volnék olyan biztos. Fogalmam sincs, miért kezdett így viselkedni a nõvérem, és most nem a félrelépésére gondolok, hanem arra, hogy éppen akkor tesz hitet a legvitatottabb hagyományos értékek mellett, amikor a legmesszebb van azoktól; gyakorlatilag egy és ugyanazon a héten szerzett be szeretõt magának és íratta be a kislányt a katekizmusra. Anyánk azt hiszi, hogy Evának a korral megjön az esze, én azonban meg mernék esküdni rá, hogy ez épp fordítva van; ezért aztán, és ezúttal komolyan mondom: minél több hálát és büszkeséget fedezek fel rám szegezett pillantásában, annál mélyebbnek érzem a köztünk lévõ szakadékot. A sógorom azonban – egy sportruházati cég képviselõjeként újrahasznosított, frusztrált futballista, akit mellesleg sokkal jobban megértek –, amikor végre magunkra maradtunk, minden teketóriázás nélkül bevallotta, hogy a teknõcöm undorító, gicscses, közönséges, és nem látszanak meg rajta grafikusi tanulmányaim. Kijelentette, hogy még õ is jobban megrajzolná, és megkérdezte, mennyit fizetnek egy ilyen képtelen melóért. Persze, viccbõl mondta, de csak egy kicsit, mert hirtelen ceruzát ragadott, és nagy elszántsággal firkálni kezdett egy papírszalvétára, a maga szerény, ám azért nem kevésbé képtelen hozzájárulásaként az ügyhöz.Ám éppen a sógorom adott egy ötletet ezzel a rögtönzött leckével. Felhívtam a barátnõmet, aki egy állami iskolában a legkisebbeket oktatja, és azt javasoltam neki, kérje meg a kisfiúkat és kislányokat, rajzoljanak teknõcöket a saját ízlésükés elgondolásuk szerint. Õ is érdekesnek találta az ötletet, figyelmeztetett azonban, hogy nincs mese, mielõtt a legkisebbek fantáziájához fordulnék segítségért, eleget kell tennem egy sor formaságnak.
     Így aztán az ezt követõ napokban részt vettem az iskola tantestületi ülésén, egy igazgatótanácsi ülésen, valamint a szülõi munkaközösségén, melyeknek végeztével leszögeztetett, hogy valamennyien egyet értünk, sõt voltak szülõk, akik túlzottan is belelkesedtek a témától: a gyerekek annak a kabalafigurának a megalkotásában fognak részt venni, amely hamarosan saját tanulási folyamatuk sugalmazó példázatainak megtestesítõje lesz. Ha nem lett volna olyan mellbevágó, ami késõbb történt, ami az imént történt, az után, hogy végre nekiláttam ötletem gyakorlati megvalósításának, elbeszélésemben nagyobb súlyt kaptak volna az apák és anyák gyûlései, amelyek már magukban is elegendõ anyagot szolgáltattak több, nem mindennapi történet megírásához. Végezetül, hozzá kell tennem, hogy barátnõm, Diana nem sokat segített nekem az iskolai bürokráciával folytatott csatározásomban, hogy túl sokat fontoskodott, s hogy a leghajmeresztõbb sületlenségek egyikét-másikát éppen az õ szájából kellett hallanom. Ezt friss kapcsolatunk egy kicsit meg is sínylette, ám végül, remélem, ez is hozzásegíti majd a kibontakozáshoz a tulajdonképpeni történetet.
    Nos. Elérkezett a nap, amikor szembe kellett néznem harminc iskolaelõkészítõs négy-öt éves gyerekkel, és el kellett nekik magyaráznom, mit várok tõlük. Az elsõ percek eléggé megviseltek, de utána már könnyen ment. Egyrészt a terem szokatlanul élénk és átható színvilága és szaga, másrészt az a körülmény, hogy folyamatosan lefelé kellett néznem – egy méter kilencvenegy magas vagyok –, ostoba szédülést hozott rám, amit nyilván csak fokozott, hogy begombolt bõrdzsekit viseltem a magas nyakú pulóver felett. Másrészt, az elképzelt zsibongó anarchia helyett, az osztályban rend, csend és fegyelem uralkodott, s agyerekek egyöntetû várakozással néztek rám. Úgy éreztem, hogy a gyerekek pillantásai fojtogatnak, zavarban voltam. Lomha fickó vagyok, amint azt már sejteni lehetett, langyos, ha úgy tetszik, apatikus; anyám szerint mindez a termetem miatt van. Onnan fentrõl azonban egyformának láttam valamennyiüket, egy olyan világ apró és intelligens lényeinek, amelyhez nem találtam a kulcsot. Aztán ellazultam, levetettem a dzsekimet, és leguggoltam, hogy szemtõl szemben várjam a kérdéseiket. És alighanem ez volt a nyerõ gesztus, mert a gyerekek lassan körém gyülekeztek, hogy jobban szemügyre vegyenek: nem, a teknõc nem fél éjszaka, néha a fürdõkádba pisil, igen, de nem mondja el senkinek, nem, nem köp, köpni sohasem szokott, persze, hogy hallja a felnõttek csúnya szavait, de õ már nem nevet rajtuk, nem tudom, mért ne hordhatna egyujjas kesztyût, vigyáz, hogy ne nyalja le a taknyát, mert tudja, hogy az nagyon csúnya, inkább az asztal alá ragasztja.
    Mind megértették, és azonmód munkához láttak. Amikor magukra hagytam õket, már elmélyülten, töprengve készítgették a ceruzákat, a színes viaszkrétákat, a kartonlapokat meg a pohár vizeket a vízfestményekhez. És ugyanazon a napon este hétkor, Diana egy rajzokkal teli dossziét hozott el hozzám, benne annak a teknõcnek az ígéretével, amely – ma már így érzem – azért siklott ki a saját fantáziám elõl, hogy belebotoljak abba, ami itt következik. Diana és én azonban még vitatkoztunk egy sort. Az elõzõ napokban inkorrektnek tartotta, ahogyan némelyik belelkesedett szülõ zagyvaságaira reagáltam, s úgy vélte, fölösleges, sõt provokatív tréfákat engedtem meg magamnak, azt azonban még az eddigieknél is elítélendõbbnek tartotta, hogy a teknõcöcskét, amely – mint mondta – viselkedési normáink betartására és alkalmazására tanítja majd a gyerekeket, olyasvalakiként mutattam be, aki ott játssza ki a normákat, ahol csak tudja, és pofátlanul színlel.
    – Ugyan, csak meg akartam nyerni a bizalmukat, meg akartam nevettetni õket… – mondtam neki, s engem meg éppenséggel Diana konzervatív rohama kedvetlenített el; Diana huszonnyolc éves volt, nemrég barátságosan elvált, haladó gondolkodású szülõk egyetlen lánya, (piercing a szemöldökben), aki meszsze nem volt olyan nagyvilági nõ, mint amilyennek tartotta magát. – És tekintve, hogy milyen modelleket kényszerítenek ránk, be kell vallanom neked, szívem, hogy kezdem egész jó ötletnek tartani a kis teknõcöt.
Még haboztam volna egy ideig, Diana azonban mutató és hüvelykujjával megnyomogatta a könnyzacskóit, s eszembe jutott, hogy szombaton lesz a nõvérem negyvenedik születésnapja.
    – Neked fogalmad sincs az oktatásról, fogalmad sincs a gyerekekrõl. Nagyon okosak, drágám, túlságosan is sokat tudnak – mondta Diana kicsit sejtelmesen.
    – Ezért kell nevelnünk õket. És arról sincs sejtelmed, mire képes egyik-másik szülõ… Ez nem vicces. Nagyon komolyan beszélek. Mindig ezt csinálod – mindössze négy hónapja jártunk együtt –. Ezek a gyerekek most elmesélik a szüleiknek, hogy a tanítónõ barátja azt mondja, nyugodtan pisiljünk a fürdõkádba, csak ne áruljuk el senkinek.
    – Semmit sem értettél meg, Diana. Ezt a teknõc mondja, nem én. Azt akartam, hogy higgyenek valakiben, aki képes a saját fejével gondolkodni.

Diana azonban már nem is hallotta, mit beszélek. Azon igyekezett, hogy meggyújtson két gyertyát, de azt hiszem, az öngyújtóból kifogyott a gáz. Lehet, hogy föltett valami zenét is. Ebben nem vagyok biztos. Késõbb, erre viszont határozottan emlékszem, leszedte az alacsony étkezõasztalt, hogy helyet csináljon a gyerekrajz kiállításnak.
    – Nézd, nem tudom, hogy itt maradok-e éjszakára, de a rajzokat együtt fogjuk megnézni. Jogom van hozzá, azon kívül pedig – szerénytelenség nélkül – azt hiszem, tudok neked segíteni.
    Diana jóakarata pillanatnyilag helyre tette a dolgokat. Õ aztán tényleg tudja, mi mindenre képes egyik-másik szülõ. Errõl nekem akkoriban halvány gõzömsem volt, ezért is borítottak ki annyira az események. Így hát letelepedtünk egymás mellé, kinyitottuk a dossziét, és vizsgálgatni kezdtük a rajzokat, egyiket a másik után, nagyon figyelmesen – s legalább is, ami engem illet –, ostoba és derûs várakozással nézve elébe a meglepetésnek.
    A szóban forgó rajz a negyedik volt. Az elsõ, az öt éves Alex Vidalé elnagyolt, mégis bájos óriásteknõc volt, vaskos és faragatlan, akárcsak kis alkotója, és Diana szerint, akárcsak a kis alkotó apja. A második, a négy éves Noel Cardonáé, formátlan tehénlepény volt, aprólékosan kidolgozott és helyes arányokkal megrajzolt, átlátszó reklámszatyorral a kezében, amelyben cigaretta, öngyújtó és egy kulcs volt látható. Diana rámutatott: ez a gyerek homoszexuális lesz, lefogadom. A harmadik, Fátima Ruiz, álomszép teknõcöt rajzolt, szeszélyes alakú, tarkabarka darabkákból összetoldott-foldott páncélban, kesztyûben, szalmakalapban, sõt még egy rojtos napernyõ is volt nála. Tüneményes rajz. Az anyja kolumbiai, figyeld meg a színeket, nagyon barátságos kislány, jegyezte meg Diana. Mélységesen meghatott a részletek finomsága, s az eredmény elragadtatással töltött el. Semmiféle baljós elõjel nem látszott fenyegetni ihletem lassú, ám erõteljes kibontakozását. Csakhogy ott volt a negyedik rajz, a négy éves Alba Soler mûve: egy erekcióban levõ fallosz, amely kissé meghajolva támaszkodik egy dühös fekete felhõre, miközben a makkról mélységesen perverz merev szempár és megfagyott mosoly néz ránk; a rajzon minden kétséget kizáróan, egy hatalmas, görbe, körülmetélt hímvesszõ meredezett. Teljes döbbenet. A bontakozó ihletnek, az elbûvölõ, megindító ártatlanságnak annyi. Ha a gyertyák égtek, az ökölcsapás biztosan eloltotta õket. A lélegzetünket sem lehetett hallani. Annyi ideig hallgattunk, hogy a csöndet már csak egy ütés csattanása törhette meg.
    – Már majdnem vettem a nõvérednek egy tangát, de aztán az jutott eszembe, hogy hátha mégsem fogja viccesnek találni, mit gondolsz?     – szólalt meg Diana olyan hangon és tónusban, amely nem az övé volt.
    – De hát mi ez… – motyogtam. Diana szemöldöke olyan bûnbánóan húzódott össze, mintha a rajzot nem is kis tanítványa, hanem õ maga készítette volna. – Te minek néznéd ezt… hm?
    – Hát… ez az … aminek látszik – mondta, s rá sem mert újra nézni Alba Soler teknõcére.
    – Mondd ki! – erõltettem, ösztönös kegyetlenséggel.
    – Mondd ki te! – védekezett Diana habozás nélkül.
    – Ez egy akkora erekció, mint egy ház, a francba, Diana, ez bizony az! – Felálltam, ledobtam a rajzot, és két kezemmel beletúrtam a hajamba; nem is tudtam pontosan, mit csinálok.
    – Jól van, azért ne légy benne olyan biztos, elméletben ennek egy teknõcnekkéne lennie. És nem kell ennyire kiabálnod… – Lenézett a rajzra, arra a földre dobott, lélektelen hímtagra, s miközben én megpróbáltam értelmezni ez utóbbi megjegyzését, folytatta: – Alba Soler… A szülei elváltak. Nagy képzelõerejû, zárkózott kislány, még ki sem kéredzkedik, csak hogy ne kelljen kérnie semmit, így aztán néha bepisil. Növésben kicsit visszamaradt, de ettõl eltekintve, nem problémás gyerek, és nem is okoz problémát. Bár az igazat megvallva elég hazudós, és önfejû. Azt hiszem, hogy ez – megvetõen bökött fejével a hímvesszõ felé – az elsõ benyomás, kétségtelen, de azt is hiszem, hogy egy kis fantáziával másképpen is lehetne értelmezni.
    – Én pedig azt hiszem – önkéntelenül is utánoztam monoton hanghordozását – hogy ennek semmi köze a fantáziához, és hogy értesítenünk kellene az anyját.
    – Kellene? Megõrültél, vagy mi? Emlékeztetlek rá, mennyire nem voltál figyelmes ezekkel az anyákkal, s hogy gúnyolódtál rajtuk meg a félelmeiken, most pedig képes volnál elõállni egy ilyen súlyos váddal, azzal, hogy a férjeik megerõszakolják az öt éves kislányaikat, mert erre gondolsz, ugye?, hogy ez a teknõc az apja teknõce!
    – Én egyelõre még semmiféle apát nem említettem – mondtam, és ez igaz volt. Még épp csak hogy kinyitottam az égszakadás-földindulást rejtõ ládikát.
    – De az hétszentség, hogy ez nem teknõc, és hogy ennek van valami magyarázata. És nagyon félek attól, hogy ebben a magyarázatban nem lesz sok köszönet. Különben sem értelek, Diana, gondoljunk arra, hogy ha tévedünk, csak annál jobb, nem?
    – Mi a fészkes francért beszélsz többes számban?! – Diana sebzett volt, azt hiszem, tanítványa rajza a legrosszabbat hozta ki belõle, és fájdalmában összetévesztette a vadászt a farkassal, úgyhogy agresszivitással védekezett. – Azon igyekszel, hogy tönkre tegyél! Halvány gõzöd sincs róla, mit kockáztatok, ha ez az egész csak egy elhamarkodott sejtés, és ha a saját perverz értelmezésedet vetíted bele a kislány mókás rajzába!
    – De hát légy szíves, nézz a rajzra, Diana! – a józan eszére apelláltam, arra az ocsmány és nyers expresszivitásra hivatkozva, amellyel Alba Soler, a móka leghalványabb jele nélkül, végrehajtotta, amit kértek tõle. – Ez nem teknõc! Ennek semmi köze a teknõchöz! Ez ráadásul nem egy kisöcs vagy egy kis barát fürdõhabból kikandikáló fütyikéje, de még csak nem is egy felnõtt pénisze, amely intim családi körben a maga természetes állapotában látható. Ez egy erekció rajza, méghozzá annyira világos szándékkal és szexuális funkcióval ábrázolva, hogy a hideg futkároz tõle az ember hátán. Nézd, lehet, hogy megõrültem, de egy rajzot azért még meg tudok érteni, akár egy gyerek mûve, akár a barlanglakó õsemberé, akár teszem azt, a saját sógoromé. – Olyan ember biztonságával suhogtattam a kartonlapot, akinek birtokában van a bûncselekmény perdöntõ bizonyítéka: a gyilkos fegyver. – A vonalvezetés túl feszült ahhoz, hogysem a fantázia szüleményérõl lenne szó, tulajdonképpen hátborzongató, mennyire nyoma sincs benne a fantáziának. És nézd ezt a szempárt!! – Más rajzokat kerestem, s a különbségek csak növelték az aggodalmat. – Hasonlítsd össze akármelyik másik teknõccel! Ne kérd tõlem, hogy fantáziát lássak ott, ahol nincs, Diana, mert egyrészt ez nem teknõc, másrészt nem a kislány agyában született. Tudom, hogy undorító, amit mondok, de ez egy valóságos emlék, életnagyságú kópiája annak, amit õ teknõcnek vél, amit a forma és a kiterjedés precizitásáról ítélve, közelrõl, és mellesleg nem kevés ízben lehetett alkalma megfigyelni, és ami, mint helyesen sejtetted meg, alighanem a saját apjáé. – Diana holtsápadtan, mélységes gyûlölettel nézett rám. – Hívd fel az anyját, szívem! Beszélj az igazgatónõvel! Beszélj Alba Solerrel!
    Diana közölte, hogy megteszi, amit tennie kell, és megkért, hogy a továbbiakban legyek szíves, nem beleavatkozni az ügybe. Hazament aludni. Késõbb felhívott, és szorongását leplezve azt mondta, hogy Alba apja abszolút normális pasasnak látszik, épp olyan tartózkodónak és közönyösnek, mint a lánya, ellentétben volt feleségével, aki a locsogásával mindenkit az õrületbe kerget.
    Miután letettem a telefont, még jó darabig elüldögéltem a heverõn, s próbáltam kimenteni Alba Soler képét a csoport tömör együttesbõl, amely még mindig a retinámon rögzõdött. Megint leguggoltam a teremben, amint elmúlt a szédülés, hogy újból szemtõl szemben fogadjam a kérdéseket. Elõ tudtam bányászni néhány konkrét képet: a kisfiú közbeszólásait, akit az érdekelt, hogy továbbra is a fürdõkádba pisilhet-e, egy szörnyû vérömlenyt egy másik gyerek homlokán, egy ujjat, amely élvezettel turkált egy apró, rugalmas orrban. Néhány köpenyre hímzett nevet: Pau, Martín, Sofía. Plasztilinos körmöket. Aggasztó, idült köhögéseket. Foszforeszkáló taknyokat. Egyetlen arc sem vált ki közülük, kivéve egy kínai kislányét, aki olyan volt, akár egy játékbaba. Jó egoistához méltóan azonban minden válaszomra emlékeztem, és ezután már nem volt különösebben nehéz felidézni a kérdéseket. Végül a kérdések hangszíne alapján sikerült megtalálnom és kiválasztanom azt az apró nõi hangot, amelyet kizárásos alapon Alba Solernek tulajdonítottam: Köp? Köp a teknõc? Köp vagy nem?És az arca, mintha csak rajzolnám, fázisonként, lassacskán kiemelkedett a többi közül: fehér bõr, kék szempár, selymes fekete, göndör, sisakformára vágott haj, kis bajuszka, rózsaszín köpeny, szigorú és parancsoló hangszín, sipító hang: Akkor most köp, vagy nem?
Péntek volt. Nem elég, hogy egész hétvégén ezzel a megemésztetlen gyanúval kellett együtt élnem, de másnap ezzel a gombóccal a torkomban kellett elmennem, hogy megünnepeljem a nõvérem negyvenedik születésnapját, huszadik házassági és két hónapos házasságtörési évfordulóját, s mellesleg Pol, az unokaöcs névnapját, azét, aki böffentésekkel fejezi ki a véleményét. Ennyi családi esemény együtt már kicsit durva volt, hogy finoman fejezzem ki magam, pláne, ha még hozzátesszük új barátnõm hivatalos bemutatását és Alba Soler kis teknõcét.
    – Ez egy felálló fasz.
    Pol nem hazudtolta meg magát, amikor az elõre elgondoltnál lazább felvezetéssel, néhány – feszült – másodperc elteltével, nekitámasztottam az öt éves Alba Soler rajzát a szörnyûséges virágkompozíciónak, amit valaki az asztalterítõ közepére tett. Mint sejtettem, senki sem volt képes kerek perec szavakba önteni azt a bizonyos – Diana szavával élve – elsõ benyomást. Egyedül az unokaöcsém igazolta vissza azt az evidenciát, hogy ez az elsõ benyomás egyben az egyetlen is. S utálatos kijelentése dacára hálás voltam neki, hogy valaki végre nevén meri nevezni a dolgokat. Ekkor ébredtem rá, hogy otthon felejtettem az ajándékát.
    – Ez nem teknõc, hanem egy felálló fasz – ismételte el Pol, ha netán valakinek kételyei volnának, például az anyámnak, aki a szemüvegét keresgélte, és utolsóként lépett az asztalhoz, meglehetõs aggodalommal.
    – Ne kiabálj, Pol, beszélj halkan – volt kénytelen mondani a nõvérem.
    – Ez egy felálló fasz – szólalt meg a kislány, aki nem sokkal volt magasabb Alba Solernél, és elviselhetetlennek éreztem, ahogy lentrõl nézett fel a rajzra.
    – Fogd be, te azt sem tudod, mi az – torkollta le a bátyja, miközben én önkéntelen, ösztönös mozdulattal odébb toltam a kislányt.
    – Uramisten… – szaladt ki anyám száján, aki úgy nézett a rajzra, ahogy egy halottra nézne, aki épp eltüsszenti magát. Való igaz, cseppet sem voltam tekintettel anyámra, amikor úgy döntöttem, hogy közszemlére teszem a kartonlapot. Erre akkor ébredtem rá, amikor a sógorom a karosszékhez vezette anyámat, aki rosszullétrõl panaszkodott.
    – A gyerekeknek igazuk van, nagyi – suttogta a fülébe az a barom sógorom.
    – Akkora nagy fasz, mint egy árbocrúd, világos, mint a nap.
    – Az istenért, muszáj így beszélni a gyerekek elõtt? – Anyám csaknem sírt. Kétségkívül sejtette, hogy a családi ünnepségnek immár visszavonhatatlanul lõttek.
    – És ne nevezz nagyinak, a fenébe, úgy beszélsz, mint egy idióta!
    – De hát senki nem fogja fel, mit jelent ez?! – sivítottam dühömben elvékonyodott, fals hangon. – Vagy nekem lett lassú a felfogásom, vagy ti vagytok olyan hülyék, hogy csak egy felálló faszt láttok, de azt már nem, hogy ez mit jelent!
    – Még mindig nem elég? – szólt rám anyám.
    – Figyelj, hogy érted azt, hogy olyan hülyék vagyunk? – ugrott nekem a nõvérem, de rögtön meg is bánta.
    – Az öcsédnek az az elmélete, hogy Alba szexuális erõszak tárgya – világosította fel Diana õt és valamennyiüket. Az az átkozott rajz olyan döbbenetet keltett, hogy az már a bambaság határát súrolta.
    – Nézd csak… – jegyezte meg a sógorom, és továbbra is összehúzott szemöldökkel fürkészte a rajzot –, lehet, hogy csak a fürdõszobában látta az apját, ez normális, tudod, milyenek a gyerekek.
Nem, én nem tudtam, mellesleg õ maga is csaknem épp olyan lényegre törõen fejezte ki magát, mint a saját fia: úgy mered fel, mint egy árbocrúd. És ha valaki olyan magyarázatot talál rá, ami nem undorító, nagyon kérem, mondja meg. Mindezt közöltem velük, sõt még ennél többet is:
    – Hogy az ördögbe jön ide az, hogy látta az apját a fürdõszobában! És a teknõc?! Mert emlékeztetlek titeket, hogy errõl volt szó! Ez a teknõc pedig… – tettem hozzá már nyugodtabban – nem olyan, mint a többi. Ez annyira nyilvánvaló, hogy az embernek eláll tõle a szava, de még a lélegzete is… Na jó, õt kivéve. – És fáradt mozdulattal Polra mutattam, aki láthatóan büszke volt, hogyha ilyen összefüggésben is – megdicsérik.
    – Igaza van – mondta Diana. – Alba teknõce az összes többitõl különbözik. Szörnyû. Olyan, mintha a kislány lemásolta volna azokat a vonásokat, amelyeket valaki többé-kevésbé így festett rá a péniszére, talán, hogy arra ösztönözzea gyereket, játsszon vele… – És gyors pillantásokat küldött anyám felé, aki úgy döntött, hogy a továbbiakban nem figyel oda.
    – Ha jobban meggondolom… – kezdte a nõvérem, és igyekezett tudomást sem venni az imént fölfedett iszonyatról, amit úgy látszik, senki sem fogott fel –, egy kis fantáziával ez a rész… – és a körülmetélt fityma nyilvánvaló ábrájára mutatott – igenis lehetne teknõc, kicsit ijedt szemecskékkel, ez a másik pedig…
    – a fanszõrzet sûrû sötétje – a páncél, bár igaz, hogy kicsit gyászosra sikeredett, és meglehetõsen távol van a fejtõl, de így elsõ pillantásra páncél formája van, nem igaz, szívem? – fordult segítségért a férjéhez.
    – Elsõ pillantásra meg második pillantásra, meg annyi fantáziával megspékelve, amennyivel csak akarod, Eva, ez továbbra is egy felmeredõ dorong. Ez nem is kérdés, legfeljebb csak az, hogy hol és milyen körülmények között láthatta a kislány, és miért azonosítja egy teknõccel. Csak te már jó ideje nem láttál ilyesmit… tréfálkozott a férje, az én esetlen, felszarvazott sógorom. Nevetése megtörte a feszültséget, ami addig összekötött bennünket, és az egység oszladozni kezdett.
    – Légy szíves, Eva, hallgattasd el a férjedet! – szólt a nõvéremre anyám, aki furcsa dolgokat kezdett mûvelni, például azt, hogy egy kúpformájúra tekert szalvétát dugott a kisunokája orrüregébe, és körben forgatta benne, hogy kiszedje a legmakacsabb takonymaradványokat. Az unokahúgom olyan mártírarccal tûrte a kínzást, ami távoli emlékeket idézett fel bennem. Ekkor Pol kinyújtotta a nyakát és belépett a látómezõmbe: a szeme csillogott, alig várta, hogy valaki a véleményét kérje, és igényt tartson az ismereteire, hogy õ legyen a cunami epicentruma.
    – Ez egy felálló fasz – közölte ismét, amikor mi felnõttek a kimerültségtõl már csak rábólintani tudtunk az õ egyetlen, újra és újra elismételt, ám vitathatatlan verziójára.
Szavak nélkül is mind egyetértettünk abban, hogy a legjobb lesz, ha asztalhoz ülünk, és enni kezdünk, mintha mi sem történt volna. A téma nem került újra terítékre, eltekintve az unokahúgocskám egy megjegyzésétõl, amit megalázó módon mind elengedtünk a fülünk mellett, ám ami – ahogy anyám elõre megjósolta – attól fogva az asztal körül csapongott és árnyat vetett az ünnepségre. Nem is tudtam többet lenyelni, csak egy pár falat szósszal megkent kenyeret, meg négy vagy öt pohár bort. Szorongással töltött el, ami történt, és az is, ahogyan mind viselkedtünk.
    – Nagyon csinos, köszönöm – mondta a nõvérem Dianának, amikor már a díványon ültünk és kávéztunk. – Az az igazság, hogy valamikor már próbáltam hordani, de bevág és zavar, téged nem?
    – Megszokás dolga – biztosította róla Diana. Áthajoltam a válla fölött, hogy meggyõzõdjem róla, csakugyan tangát ajándékozott neki, mire Diana váratlanul arcon csókolt. Nem volt kedvem megnézni, mivel készül megajándékoznia nõvérem a férjét, kissé színpadias körítéssel, az együtt töltött évekért. Úgy döntöttem, ideje elmenni. Még most, ebben a percben is a fülemben visszhangzik a sógorom utolsó tanácsa, amikor az ajtó küszöbén átfogta a vállamat.
    – A kislány tehetségesen rajzol, ez tagadhatatlan, értesz engem… Azt akarom mondani, hogy amit tenni akarsz, az helyes, mégis jobban teszed, ha nem személyes keresztes háborúként fogod fel, és ha valamiféle segítséget keresel.És ha megtalálod, akkor nem mégy túl messzire. Ne feledd, mit tanácsolt a sógorod!
    Dianának hasmenése volt, és a vasárnap folyamán többször is hányt. Én a magam részérõl nem tudtam kiûzni a fejembõl a kislányt, és az éjjel rémálmom volt: egy iskolai gyûlésrõl álmodtam, ami bírósági tárgyalásra hasonlított. Egy anya kora reggel, agyonbodorított hajjal, a szája sarkában cigarettával azt dünynyögi: Megszokás dolga. És Alba Soler, rózsaszín köpenykéjében és pelyhedzõ bajuszkájával, nagyon komolyan és megfontoltan kidugja a fejét a füstfelhõbõl, hogy megint nekem szegezze nyugtalanító kérdését: Most akkor köp, vagy sem?
    Hétfõn kora reggel elkísértem Dianát az iskolába. Gondterhelt és tanácstalan volt, akárcsak én. Abban maradtunk, hogy majd jelez nekem, amikor Alba Soler megjelenik az apjával, aki minden második hétfõn iskolába szokta vinni. Megálltam vele szemben, és megfogtam a kezét; olyan száraz és hideg volt, hogy a leheletemmel próbáltam megmelengetni. Hirtelen a szemembe nézett, és lassan, szomorúan lehunyta a szemét. Amikor megfordultam, megláttam Alba Solert, akit az anyja és az apja vezetett kézen fogva. Felismertem az anyát, a gyûléseken nem maradhatott észrevétlen, mert leírhatatlanul szörnyû frizurája volt, és megátalkodottan szívta a cigarettáját. Az apát akkor láttam elõször. Nekem a legkevésbé sem tûnt normálisnak; élettelen, mélység nélküli tekintete volt, csapott válla, és megesküdtem volna, hogy póthajat visel. Sárgás arcszínû, beteg külsejû ember, akit mintha egy láthatatlan kard döfne át. Tõlünk néhány méterre fölemelte a lányát a hónaljánál fogva, és homlokon csókolta. S miközben fénytelen szemével nézte, mint csatlakozik a kislány a nyüzsgõ csapathoz, a tekintete egy pillanatra keresztezte az enyémet. Bár belülrõl görcsbe rándultam, s tekintetem alighanem egyszerre volt vádló és zavart, úgy láttam, hogy a pasas elsiklott felette és elfordult. Csakhogy tévedtem: az utca felénél hirtelen visszafordult, és idegesen keresett valamit vagy valakit a tömegben. Ezúttal csakugyan láttam a szemében a sunyi kutakodás, az árulkodó és alávaló nyugtalanság csillogását. Alba Soler apja engem keresett, tudtam, éreztem fenyegetõ és fenyegetett lényének egy hirtelen megérzésbõl, vagy valami annál is mélyebb dologból fakadó, fürkészõ bûntudatát. Hisztérikusan törtem ki, mert még soha életemben nem voltam ennél bizonyosabb semmiben.
    – Beszélj a kislánnyal! – szólítottam fel Dianát, és észre sem vettem, milyenerõvel szorítom a kezét. – Õ az.
    Diana bezárkózott a mosdóba, hogy kisírja magából az elsõ, a legrosszabb pillanatokat, aztán megkérte egy kolléganõjét, hogy helyettesítse, amíg az igazgatónõvel beszél. Utána felhívott. A dolog addigra már lezajlott, az említett sorrendben, és éppen Alba anyját várták, akivel az igazgatónõ már beszélt, meg a társadalmi szervek képviselõit, amibõl arra következtettem, hogy a kislány vallomása is épp olyan õszinte és kifejezõ volt, mint a rajza. Igazmondóst játszottak: persze, hogy az teknõc, nem találta ki, ismeri, az a papa teknõckéje. Dianaazonban a részletekrõl nem kíván beszámolni. És nem akar engem látni ma este. Elnézem õt, miközben beszél, és egyre jobban szeretem ezt a törékeny tanítónõt, aki most ilyen keserû perceket él át. Tekintetem kíséri a mozdulatait, miközben szinte lélegzetvétel nélkül hadar nekem a mobilján. Itt állok az iskolával szemben, az osztálya alatt, a kioszk mögé bújva. Ettõl az iskolától jó néhány háztömbnyire, egy dizájn stúdióban mindjárt elkezdõdik a tanácskozás, amelyen kiválasztják Diana tanítványainak rajzai közül az új viselkedéskultúrát propagáló kampány kabalafiguráját. Ezen a tanácskozáson nem leszek jelen. Mert nekem most itt a helyem, hogy mindenre figyelmesen õrt álljak, s felbõszült, dühös õrszemként legyek résen, nehogy bárki vagy bármi fenyegesse ezt a kislányt, az anyját vagy a tanítónõjét a jelenet során, amelyen szintúgy nem leszek jelen, és amelynek végeztével, ha Isten meghallgat, Alba Soler talán már nem alszik otthon ma éjszaka.

DOBOS ÉVA FORDÍTÁSA
 
 

Eva Wollsteinerová (1931 – 1944) terezíni rajza
 
 

LUDVÍK AŠKENAZY (CSEHSZLOVÁKIA)

Lárma

Az ember megszületik és máris
kiabál.
Senki se érti,
de mindenki örül.
Itt vagyok! kiabál az ember,
eljöttem élni.
Jó helyen vagyok?
Jó embereknél
születtem?
Nyájas évszázadban?
Nem viselek véletlenül háborút?
Eltörölték már itt a rabszolgaságot?
Megfelelõ színe van a
bõrömnek?
Származásom rendben van?
Szabad lélegzenem?
Akkor jó. Köszönöm.
 

Harmat

reggelt, azt nagyon szerettük,
mély árnyék fedte a harmatos kertet,
aztán föllebbent, mint egy régi függöny,
a lepkék röpködtek a virágok fölött.
És a napocska! Kortyokban ittuk,
s mezítláb szaladtunk a puha füvön,
zöld hullámverés, tavaszi vihar
hajtott elõre, tovább, tovább.
Zöld hullámverés, kaszálatlan fû,
tengernyi hangya, szöcske meg darázs,
mondtuk is, a világ döngicsél,
mondtuk is, cirpel a világ.
S te megkérdezted: ki sírt itt, apa,
hogy a leveleken annyi a könny?
 

Napocska

A gyerekek kicsinyek, és ezért szeretik a kicsinyített
szavakat.
Minden gyerek valami egészen kicsi tárgyra vágyódik,
hogy nagyobbnak lássék.
A napot napocskának hívják a gyerekek, és ez megható,
mert egyetlen napfolt sokszorta nagyobb, mint a mi
egész tréfás bolygónk.
Egyszer egy japán kislány az eget nézte és megszólalt:
Nézd, anyuka! Gombácska!
 

Hogyan csináltuk meg a világot

Volt egyszer egy kislány, aki nagyon sírt.
A bilikéjén ült – bocsánat – és keservesen sírt.
Évának hívták. Igen?
Másfél óra telt el. És senki se tudta, miért sír.
Adj egy kis könnyet, mondtam.
Elteszem egy kis fekete ládába.
Ez tetszett neki. Sírt nekem egy bögrényi könnyet,
aztán abbahagyta.

Anyuka azt mondja, szólalt meg, hogy én is anyuka leszek.
Kisfiam lesz, kerek és göndör,
és kislányom, copfos és szájas.
És most félek, kérem szépen.
Mert mi lesz, ha bajuk történik? Hát bõgök.
Nem csinálhatunk most mindjárt olyan világot,
ahol senki se fél?
Nekiláttunk és megcsináltuk.
Igazán jól sikerült.
Plasztilinbõl volt és piros, belül is:
tûzhányókat nem csináltunk, határokat se,
a kaszárnyáknak nem jutott hely, és a börtönök is
kimaradtak valahogy.

A világot Éva magával vitte az ágyba,
én meg hazamentem és meghallgattam az éjszakai híreket.
 

Gyerekkocsi, 1945

A katonalány nem tudta, hogy hívják
azt a német utcát, de rálépett a fékre.
Aztán kiszállt az autóból. Mert a járdán
egy elhagyott gyerekkocsi állt,
régimódi, fekete, magas kerekû.
Nem nézek be, gondolta, nem nézek be. Megijedne
tõlem a kisfiú.
Különben is, mit mondhatnék neki, ha nem tudok
németül.
Csak azt tudom:
Du!
Meg azt, hogy
Hände hoch!
De ez nem illik ide; meg nem is tudná fölemelni
a kezét.
Biztosan be van bugyolálva.
De valamit csak összehozok. Talán azt, hogy:
Du! Bald zwanzig Jahr. Du viel essen. Du viel
Kinder machen,
du leben, du leben lassen.
Du Kleiner. Du Kind!
És mindent elmondott.
A kocsi nem felelt. Páncélököl volt benne,
világoskék pólyába csavarva.

ZÁDOR ANDRÁS FORDÍTÁSAI
 
 

Eva Schulzová (1931 – 1944) terezíni rajza

TABÁK ANDRÁS

Farkaskaland

Az a havas, kora áprilisi délután Zsgyár fölött, a Bélai-Tátrában, valahol harmadúton Javorina felé, mindenképp pompás elõjelekkel kezdõdött.
    Elõször is láttunk egy csapat mókust. A mókusok egy cseppet sem ijedtek meg, szelíd érdeklõdéssel nézegettek bennünket, azután elunták a bámészkodást, villámfürgén felkúsztak a fenyõtörzseken, átröpültek egyik ágról a másikra, és szemvillanás alatt eltûntek.
    Csak a legkisebbik nem tágított. Egészen Mukihoz merészkedett, a közvetlen közelébe, oly igen nagy bizalommal volt iránta, két hátulsó lábára emelkedett, bozontos farkára támaszkodva, és úgy tekintett rá, annyira beszédesen, mintha valami szerfelett fontos közlendõje lett volna.
    De alighanem csak egy szem mogyorót akart kikunyerálni.
    Mogyorónk, sajnos, nem volt. A mókusnak be kellett érnie egy darabka csokival, ami Muki kisbundájának feneketlen zsebébõl került elõ, de nem látszott elégedetlennek.
    Mi sem voltunk azok. Reggel óta talpaltunk, remekül telt a délelõttünk, és most, alighogy tarisznyából megebédeltünk, lám, a délutánunk is rögtön szépnek ígérkezik.
    Pedig honnan is sejthettük volna, mi mindent tartogat még?
    Egy csacsit mindenesetre tartogatott. Méghozzá egy csengõs csacsit. A csengõ a csacsi nyakában himbálózott, és igen szépen csilingelt, a csacsi egy szénával megpúpozott szánt húzott, a szánon kucsmás, bekecses öregember ült, jókora zúzmarás bajusszal, marcona hegylakóábrázattal, mellett pedig egy jambósapkás kisfiú, akit mindenféle göncökbe és nagykendõkbe bugyoláltak, de úgy, hogy csak a hidegtõl megcsípett, piros papucsorra meg a csillogó szeme kandikált elõ.
    Csin-csin, csin-csin, csöngött a csengõ a csacsi nyakában, tap-tap, tap-tap, futott a csacsi a keményre tapodott havon, nyehe-he, nyehe-he, nógatta rezes hangon az öregember – és elsuhantak mellettünk a szántalpak játszi surrogásával befelé, a fenyvesbe vágott úton. - Dobry deò! – köszönt le az öregember a bakról. – Dobry deò! – köszöntünk neki mi is.
    Csak a kisfiú nem szólt. Õ csak feszített a pokróccal kibélelt bakon, feszített odafönn ragyogó tekintettel büszkén pillantva ránk, és odaintett az egyujjas kesztyûjével.
    Visszaintettem neki, büszkeségét nagyon is megértve. Elvégre ülni egy szánon, egy olyan szánon, amelyet csengõs csacsi röpít a tavaszodni nem akaró, hófútta, téli világban – az bizony nem akármilyen élvezet!
    És úgy vettem észre, Muki is szívbõl átérzi ezt.
    – Kis töksi… – dünnyögte irigykedve. – Hogy felvág avval a csacsival! Pedig ilyen szánhoz nem is csacsi való, hanem ló. Méghozzá harangos ló. Benne van az olvasókönyvünkben…
    – Így igaz – helyeseltem, rögtön tudván, honnét fúj a szél. – Föl se ülnénk olyan szánra, melyet csak egy csengõs csacsi húz.
    – Nem hát – mondta vágyakozva. – Olyan szán, amit csacsi húz, nem az igazi, hiába lóg akár száz csengõ is a csacsi nyakában. Ló kell az ilyen szánhoz – erõsítette meg –, egy jó erõs ló. Sõt, nem is egy ló, hanem kettõ. De még jobb –tette hozzá vérszemet kapva –, ha mindjárt három lovat fognak elébe. És mind a három lónak harang van a nyakában.

    Ki tudja, tûnõdtem el, talán tényleg így történt. A trojkát talán valóban így eszelte ki valaki. Ha nem is épp egy elsõ osztályos kisfiú. Elkísértük tekintetünkkel a távolodó szánt, aztán folytattuk utunkat mi is befele az erdõbe.
    Nagy volt a hó, még nagyobb a csend. A csacsifogat nyomait követtük, a kicsiny patákét meg a széles szántalpakét. És közben úgy rémlett, egyre halljuk a csengettyûszót, ha mind messzebbrõl is, már valahonnan az erdõ mélyes-mélyérõl, de bizonyára csak hallucináltunk. Csak a fülünk õrizte meg a cseppnyi csengõ remegõ, pici hangját.
    A magisztrális út folytatásán, a kék jelzésen haladtunk, és úgy terveztük, rajta is maradunk mindvégig, majd csak Lysa Polanán, a lengyel határnál ereszkedünk le róla, onnan pedig autóbusszal térünk vissza Poprádra, a szállásunkra. Jókora darab út állt még elõttünk, de nem bántuk. A tavaszi szünidei szép napok megkoronázásának szántuk ezt a túrát.
    Szótlanul ballagtunk, ropogott, harsogott talpunk alatt a hó. Az út hol emelkedett, hol süllyedt. De mindenütt jó elõre beláthattuk, hogy merre fog továbbvezetni, és ez elég unalmas volt. Nem kecsegtetett meglepetésekkel.
    – Tudod mit? – ajánlottam Mukinak. – Tegyük érdekesebbé a kirándulásunkat, csatangoljunk el erre-arra. Hátha akad valami jó kis kalandunk.
    Lelkesen beleegyezett. Jó kis kalandokra õ bármikor kapható. Õ aztán nem olyan, mint a nõvére meg a bátyja! Mert Kata (nemhiába eminens tanulónak is, tájfutónak is) kizárólag olyan kalandra hajlandó, amelyrõl elõzõleg tüzetes tervet készítünk, amelyre térképekkel, tájolóval, stopperórával szerelkezünk fel, útközben furtonfurt bemérve, meghatározva, ellenõrizve pontos feltalálhatóságunkat, és amelyet olyan iramban loholunk végig, mint akiknek föltett szándékuk a nem hivatalos tájfutási világcsúcs halaszthatatlan megdöntése; ami pedig Gabbancsot illeti, szó se róla, õ is kész bármilyen kalandra, ám csakis azzal a feltétellel, hogy kalandunk érett megfontoltságú legyen, vagyis vendéglõk, melegkonyhás turistaházak, de legalábbis forróvirslis büfék tõszomszédságában történjék, s hogy természetesen szerét is ejtsük e vendéglõk, melegkonyhás turistaházak és forróvirslis büfék fölkeresésének.
    Muki más fából van faragva. Õ nem szab feltételeket. Hacsak azt nem, hogy a kaland legyen minél izgalmasabb. Mert kedve szerint örökké csak veszélyekkel dacolna, naphosszat Herkulesekkel viaskodna, Dávidként Góliátokat gyûrne le. Ilyen volt már feleennyi idõsen is. Mi leszel, ha nagy leszel? – kérdeztemeg egyszer az óvó nénije. – HÕS – felelte Muki. De így ám! Csupa nagybetûvel.
    – Akkor hát rajta – vezényeltem –, kalandra fel!
    Rátértünk egy kitaposott, keskeny csapásra. A legelsõre, amely utunkba akadt. Kényelmes, könnyû járás esett rajta úgy ezerháromszáz méteren, a hegység málján, a ritkás fenyvesben, és már csak azért is bizalmat keltett, mert amerre vezetett, minden lélegzetszegõen szép volt. Fölöttünk balra a verõfényben szikrázó, fûrészfogú csúcsok, a felhõtlen, hidegkék ég elõterében, átellenben, majdnem egy magasságban velünk, a hótakarta, kopár Magura megfagyott hullámverésre emlékeztetõ vonulata s középütt, jobbra alattunk, s fák közül ki-kibukkanó hosszú, keskeny, kanyargós völgy, az országút sötét szalagjával és egy be nem állt, sebes vizû patak érzékeny hajszálerével; körös-körül pedig, ameddig a szem ellátott, az egybefüggõ fenyvesrengeteg roppant zöldje, a fenyõcsúcsok felett finoman opálozódó köddel.
    Olyan tiszta, annyira áttetszõ, oly könnyen áttekinthetõ volt minden! Ki hitte volna, hogy eltévedhetünk?
    Az ösvény egyre beljebb-beljebb hatolt a fenyvesbe, mi pedig engedelmesen követtük lejtõit, kaptatóit, szeszélyes kanyarulatait. Mentünk, mentünk, sõt – ahogy Muki megjegyezte – mendegéltünk (egy barnába öltözött, anorákot, kordnadrágot viselõ, zömök férfi meg egy kék bundás, piros csizmás, aprócska kisfiú), miközben megsûrûsödtek körülöttünk a fák, haragosabbak lettek a színek és nõttön-nõtt az erdei homály. Vagy egy jó órát kutyagoltunk még, mindvégig abban a hiszemben, hogy a jelzett út közelében járunk, és hamarosan újból rátérhetünk.
    De az ösvény nem vezetett vissza hozzá. Egyáltalán sehová se vezetett. Egyszerre csak megszakadt. Se szó, se beszéd – véget ért.
    Leesett állal bámultunk egymásra. Ki látott már ilyet? Kitaposott csapáson haladunk, mások nyomain, és egyszerre… mintha elfújták volna az egészet. Ahol álltunk, még egy csomó nyom (itt egy kiscsizmáé, ott egy sílécé, emitt valami recézett talpú cipõé, amott hatalmas jancsiszöges bakancsé), ám alig egy macskaugrással odébb már semmi. A világon semmi. Csak a csillámos, érintetlen porhó.
    – Hát ez vicces! – álmélkodott Muki. – Elröpültek a lábnyomok…
Érthetetlen volt. Megfoghatatlan. Merõ képtelenség.
Olyan, mint Èapeknál az a magányos lábnyom a hóban.
Csakhogy mi nem valami kies parkban ámultunk-töprenkedtünk rajta, a nagy
    város kellõs közepén, hanem egy fölöttébb kietlen fenyvesben, amely percrõl percre barátságtalanabbnak tetszett.
    – Sebaj – mondtam végül, belátva, hogy ítéletnapig meg nem fejtjük ezt a talányt –, nem esünk kétségbe! Erre ugyan tovább nem mehetünk, de juszt se fog ki rajtunk ez a nyavalyás ösvény. Ha idevezetett bennünket, akkor vissza is vezet szépen oda, ahol elindultunk rajta.
    Sarkon fordultunk, és útnak eredtünk arra, amerrõl jöttünk. Most már kiléptünk, mert vészesen fogyott az idõnk, még pihenõket se tartottunk. Csak néha egy-egy pillanatra álltunk meg, és a fülünket hegyeztük. Talán abban reménykedtünk, hogy ismét meghalljuk a csacsicsengõ csilingelését.
    De nem hallottuk meg. És az útra se találtunk rá.
Az ösvény visszafelé se vezetett el oda. Letévedtünk róla valahol, anélkül hogy észrevettük volna? Pedig úgy tartják: nagy hóban úgyszólván lehetetlen eltévedni, mert ha utat veszít is az ember, a saját lába nyomán könnyûszerrel visszajuthat oda, ahonnan elindult.
    Hát nekünk sikerült ez az úgyszólván lehetetlen.
    Egy alig tenyérnyi irtáson álltunk, ahol két halom felsarabolt fa szunnyadt a vastag hó alatt, és ahonnan nem vitt tovább az ösvény. Leríhatott rólam a tanácstalanság, mert Muki reménykedõen megkérdezte: – Talán eltévedtünk?
    – Hogy képzeled?! Szó sincs róla! Ott egy másik csapás – mutattam –, azt is emberek taposták ki. Valahová annak is el kell vezetnie.
    Szaporán nekivágtunk – és néhány perccel késõbb ugyanott találtuk magunkat, ahol az elõbb. Ugyanazon a tenyérnyi irtáson, a két halom felfûrészelt fa társaságában.
    És amikor, egy másik ösvénnyel próbálkozván, harmadszor is ugyanoda bukkantunk ki, éreztem, hogy hirtelen melegem támad. – Nos – vallottam be Mukinak –, azt hiszem, mégis eltévedtünk.
    Örömében épp hogy csak bukfencet nem vetett a hóban.
    – Biztos vagy benne? – kiáltott. – Egészen biztos? Nem csapsz be?
    – Nem csaplak be – biztosítottam róla dühösen. – Tudd meg, ha mindenáron tudni akarod: úgy eltévedtem, mint még soha!
    Csak úgy ragyogott az a hatalmas kék szeme. A boldogsága láthatólag ezzellett teljes. Én pedig sóvárogva gondoltam Katára meg a térképeire, de fõleg atájolójára. Egy iránytû most igencsak elkelt volna. „Ámbár – ötlött fel bennem hirtelen –, erdõben igazán nem boszorkányság az égtáj-meghatározás. ”
    – No, figyelj csak – pillantottam Mukira. – Azt az egyet szerencsére tudjuk, hogy mindig északkeletnek kell tartanunk, és akkor elõbb-utóbb elérjük odalenn az országutat. Most tehát az a legfontosabb, hogy megnézzük, merre van észak.
    – És azt hogy nézhetjük meg?
    – Mi sem egyszerûbb! A fatörzsek mohos oldala mindig északra mutat.

    Odaléptünk a legközelebbi fához, és megvizsgáltuk a törzsét. Körös-körülujjnyi vastag moha borította. A mellette állóét nemkülönben. És közelében az összes többiekét is.
    – Itt, úgy látszik, mindenfelé észak van – kuncogott Muki. – Akkor meg úgyis mindegy, hogy merre megyünk, mert akármerre megyünk, mindig jó felé megyünk, hát nem igaz?
    – Túl jó a kedved – mordultam rá –, csak ne bõgés legyen a vége!…
    Benne voltunk a csávában, és nem tudtam, hogy kecmereghetnénk ki belõle.Hideg szerencsére nem volt, de az idõ már alkonyra hajlott. És a hegyvidéki alkony pillanatok alatt lepi meg az embert. Ha pedig itt az erõdben sötétedik ránk… „No – borzongtam bele –, arra jobb nem is gondolni!” Ráadásul a hó is pilinkélni kezdett.
    – Gyerünk – sürgettem meg Mukit –, indulás, itt mégse toporoghatunk! Me
    gyünk az orrunk után, bele a vakvilágba, aztán… csak lesz valahogy. Buzgón helyeselt.
    – Az orrunk után, bele a vakvilágba… Ez az igazi csatangolás! Úgy tévedniel, hogy azt se tudjuk, hol vagyunk. Ez a jó! Én még úgyse tévedtem el sosem, se utcán, se erdõben, se hóban, se sötétben… mert ugye, még este meg éjszakais el leszünk tévedve? És akkor nem kell lefeküdni és aludni, hanem kedvünkre kóborlunk reggelig… Igen – hajtogatta boldogan –, igen, ez tényleg egy kaland! Igazi, remek kaland. Ugye, apu, szerinted is az?
    – Az – hagytam rá megadóan –, bizony, hogy az.
    – Remek, nagy kaland! – lelkendezett. – És akkor lenne még remekebb és még nagyobb kaland, ha véletlenül farkasokkal is találkoznánk. Az gyönyörû lenne… ó, apu, egészen gyönyörû! olyan, de olyan gyönyörû szép!…
    – Meghiszem azt – dünnyögtem. – Képzelni se tudnék gyönyörûbbet-szebbet! – s titokban csak gratulálhattam magamnak, hogy történetesen tudom, a Ma-gas-Tátrában már régóta nem élnek farkasok.
    – Egyszer csak a fák közül csörtetést hallanánk – folytatta nekihevülten Muki –, meg nagy recsegés-ropogást, és hipp-hopp… máris itt teremnének elõttünk. Igazi, okos, szép farkasok. Mi meg rögtön köszöntenénk õket. Úgy csinálnák, hogy: hú-ú-ú! És erre õk is rögtön úgy csinálnának, hogy: hú-ú-ú! Mert mindjárt látnák, hogy mennyire szeretjük õket, és hogy a barátaik vagyunk… Ugye, te is fogsz hú-ú-úzni, apu, ha majd találkozunk velük? – az arca kipirult izgalmában, pirosabb lett piros sísapkájánál is, és olyan könyörgõen, már-már esdekelve nézett rám, hogy muszáj volt beleegyeznem.
    – Fogok – ígértem meg –, persze hogy fogok.
Azzal tettünk is nyomban egy próbát.
Fejünket hátravetettük, az égnek túrtuk az orrunkat, és szájunkat kerekre csücsörítve, elvékonyított hangon, amúgy farkas módra rázendítettünk: – Hú-ú-ú, hú-ú-ú… – és tutultunk, egyre csak tutultunk, ott a homályosodó fenyves mélyén, valahol Zsgyár és Javorina között, egy ki-tudja-hová-vezetõ ösvényen, az alkonyi, néma csendben, tutultunk-tutultunk, míg csak a szusz végleg ki nem fogyott belõlünk – akkor pedig összenevettünk, s elbillentett fejjel, mintha csakválaszt vártunk volna, figyelmesen hallgatózni kezdtünk. És egyszer csak a fák közül csörtetést hallottunk. Meg nagy recsegést-ropogást.
    – o sa tu bi? – dördült ránk egy mély hang. „Mi történik itt?”
    Öles termetû ember állt elõttünk, erdészuniformisban, araszos vállán puskával. Az ilyenekrõl írták hajdan: nagy brontes férfi. Még Muki is tisztelettel nézett rá. Fõleg a puskájára.
    – Zabludil sme – mondtam neki. „Eltévedtünk. ”
    – Maguk magyarok? – kérdezte erre.

    Kiderült, hogy hibátlanul beszél magyarul, valahonnan a Zobor-vidékérõl származott el, úgyhogy minden nehézség nélkül beszélhettem el, mi is történt velünk.
    – Hát jól elkeveredtek – dörmögte. – Legalább egy óra, amíg visszajutnak a jelzett útra, azon meg még kettõ, amíg beérnek Zsgyárba. De húsz perc múlva már sötét lesz.
    Gondolkozott egy kicsit, azután így szólt:
    – Jöjjenek. Megüdülnek nálam, közben pedig kitalálunk majd valamit. Az erdészház, ahová elvezetett bennünket, alig néhány percnyire volt, egy tágas tisztás garádja mögött. A félig hóba süppedt, megfeketedett gerendázatú, alacsony faépület kopár volt kívül is, belül is.
    – Nem itt lakom, hanem a faluban – mondta az erdész, szinte szabadkozva emiatt –, ez csak a szolgálati hely. De akármilyen kopár volt is a ház, került benne tea is, harapnivaló is, a po
    hos vaskályhában pedig tûz pattogott. Csak ekkor éreztük, hogy mennyire átfáztunk a bolyongásunk közepette.
    – Akár meg is fagyhattak volna ebben az idõben – csóválta a fejét az erdész.
    – Az idén nagyot késik a tavasz, és errefelé könnyû eltévedni. Miért hagyták el a jelzett utat? Mindenhol táblák vannak, hogy a jelzett útról tilalmas letérni. Talán egyet se láttak?
    – Dehogynem – feleltem bûnbánóan –, de egy kis kalandra vágytunk.
    – Nagyon jó kis kaland volt – jelentette ki Muki, és két kezébe fogta a pöttyös bögrét, úgy hörpölgette a teát. – Még lábnyomokat is láttunk, amik elröpültek.

    – Hogy… hogy mit csináltak? – hökkent meg az erdész.
Elmeséltem neki titokzatos esetünket a lábnyomokkal, amelyek eltûntek a hóban, és aminek a nyitjára sehogy se leltünk magyarázatot. Nevetett.
    – Hiszen nincs abban semmi titokzatos. Gyakori dolog a téli fenyvesben. Szélvész kerekedik, megsuhogtatja a fákat, és az a rengeteg tömeg hó mind az ösvényre szakad. Úgy betemeti, hogy hûlt helye se marad.
    – No – néztem Mukira, bosszús kis fintort vágva –, ezt ugyan magunk is kitalálhattuk volna.

    De neki szemlátomást máshol járt az esze. Révedezve kortyolt a teájából, és azt mondta:
    – Csak az a kár, hogy nem volt szerencsénk, és egyetlen farkassal se találkoztunk. Mert az lett volna az igazi. Attól lett volna csak igazán szép a kalandunk.
    – Ej – csodálkozott rá ismét az erdész –, te ilyen bátor legényke vagy? Aztán eleven farkast láttál-e már?
    – Az Állatkertben – legyintett Muki. – De az állatkerti farkas nem igazi farkas. Mert a farkas, ha rabságban van… nem farkas már többé – s megvetõen elbiggyesztette a száját –, hanem csak egy kutya.

    Az erdész mosolygott.
    – Hogy érted ezt?
    – Úgy, ahogy Petõfi megírta – válaszolt Muki. – Petõfi Sándor. A bácsi talán nem ismeri a kutyákról meg a farkasokról írt verseit? Komoly arccal letette a bögrét, és szavalni kezdett. Ezt a két verset betéve tudta.
    Mint ahogy betéve tudtam én is már ötéves koromban. Mert alig ötéves múltam és bárányhimlõsen feküdtem, amikor egy este apám (az éppen szabadságos munkaszolgálatos katona) az ágyam mellé ült, és egy aranyozott gerincû, ódon Petõfi-kötetbõl, melynek vérpiros fedelét a költõ arcmása díszítette, verseket olvasott fel, egyebek közt A kutyák dalát meg A farkasok dalát. Soha nem felejtem azt az estét. A félhomályos, csöndes szobát, az elsötétítõ táblával födött ablakot, a pergamenburás állólámpa sárgás fényét, a cserépkályhába vetett fa hasábokon nyargalászó tüzet, apám lesoványodott, megszegletesedett arcát és a testébõl áradó, szúrós fertõtlenítõszagot, amelyet itthonléte napjai alatt megannyi fürdéssel sem tudott megszüntetni, de még a hangját, meleg színezetû, kissé tompa hangját is hallom, amint félig hangosan, félig suttogva, valami fojtott, bensõ izgalommal olvassa nekem A farkasok dalát, és emlékszem, négy évtized távolából is, mint egy minapi, friss élményre, olyan élénken emlékszem arra az enyhe láztól támogatott bódulatra, amelyet a vers keltett bennem, elbûvölve, megrendítve, lelkem mélyéig fölkavarva. Úgy éreztem, rólunk magunkrólszól a vers. Hogy valamiképp a sorsunkat példázza. És akkor már nem a farkasokat, hanem aput láttam magam elõtt abban a süvöltõ förgetegben; aput, aki két nap múlva visszamegy a hómezõre, vissza a csatába, ahol egyre-másra halnak meg a katonák, és ahol neki még csak puskát sem adnak a kezébe, s hirtelen könnyek öntötték el a szememet, mert arra gondoltam, hogy sem õ, sem én, sem senki meg nem mondhatja, élve marad-e, viszontlátom-e még, megtér-e onnan valaha is…
    Ez a története, hogy olyan különös, nagy becsbe kerültek elõttem a farkasok. Attól a naptól kezdve úgy gondoltam rájuk, mint akikhez titkos szövetség fûz.És késõbb is, egész gyermekkoromat áthatotta az irántuk érzett elfogult szeretet. Olvashattam akárhány mesét, láthattam szintannyi rajzfilmet, amelyek egytõl egyig a gonoszságukat hirdették, az én szememben nemes, büszke és bátor állatok voltak, akiket igaztalanul üldöznek, s akiknek akkor is pártjukat kell fognom, ha ellenük esküszik bár a fél világ. Amikor pedig néhány éve Gabbancs fiunk bárányhimlõbe esett, s erre a két kicsit, Katát meg Mukit az ágyába dugtuk, egy füst alatt is átsegítendõ a ragályon, váratlanul felidézõdött bennem az egykori emlék. Gondoltam egyet, és leemeltem a Petõfi-kötetet a polcról. Felolvastam A kutyák dalát meg A farkasok dalát, és elbeszéltem mindazt, ami azon az 1943. decemberi estén történt, és amit egyszer már nekik is meg kellett tudniuk.
    Azóta õk is tántoríthatatlan hívei a farkasoknak.
    Csakhogy – éppúgy, mint én – sose láttak még egyet se. Kivéve az állatkertieket. De azok valóban nem az igaziak.
    Hanem akkor ott, meghallgatván a két verset, az erdész így szólt Mukihoz:
    – A szavalatod olyan szép volt, hogy jutalmat érdemelsz – és figyelmesen kipirult arcába nézett. – Ha tényleg farkast akarsz látni – mondta –, holnap láthatsz.
    Mindketten elkerekedett szemmel bámultunk rá. Muki egyszerûen nem jutott szóhoz, de én is csak hebegni tudtam.
    – Ezt… komolyan mondja?
    – Komolyan hát – erõsítette meg.
    – De hiszen mindig úgy tudtam, hogy száz év óta nem él farkas a Tátrában…
    – Igaz – bólintott –, egyszer már utolsó szálig kipusztultak. De a háború alatt újból felbukkant néhány példány, a román Kárpátokból menekültek át a harcok elõl. Most is él itt egy család. És holnap, ha korán megébredünk, megleshetjük õket.

    … Hát így esett meg másnap a mi rendhagyó farkaskalandunk. Mert mondanom se kell, a házban töltöttük végül az éjszakát, hajnalok hajnalán már talpon voltunk, és házigazdánk elvezetett bennünket egy meredek lejtésû, hatalmas irtáshoz, amelynek fölsõ végében gerendából ácsolt magasles emelkedett. A zúzmarás létrán felkapaszkodtunk az állványzat fülkéjébe, õ pedig megmutatta Mukinak, honnan várható a farkasok elõjötte az erdõbõl; napi rendes útjuk ugyanis az irtáson át vezetett ivóhelyükhöz, egy közeli forráshoz, amely a legnagyobb hidegekben se fagyott be. Ott az a magas farakás, azt kell figyelni, kötötte a lelkünkre, mindig onnan bukkannak elõ.
    Türelmesen vártunk, a szemünket meresztgettük, figyeltük a farakást. Világos éjszaka volt, hótól, holdvilágtól derengett a vidék. De a hold nem a szokott ezüstösen fénylett, hanem sárgásan, és Muki szerint pontosan olyan volt, mintegy nagy lángos, amibõl Gabbancs egy jóízût harapott. És azért a Gabbancs, nem pedig a Kata, magyarázta meg suttogva, mert a Gabbancs sokkal nagyobbat tud harapni.
    Álldogáltunk, topogtunk, fagyoskodtunk, telt-múlt az idõ. Nagy csönd volt. Olyan valószínûtlenül nagy és mély csönd, hogy szorongást keltett, megborzongatta az embert. Idõnként felröppent egy-egy éji madár; surrogó röptük szinte fülsértõnek hatott.
    – Hát nem jönnek? – szipogott Muki. – Éppen ma nem jönnek?… Miért nem jönnek?…
    És abban a pillanatban megláttuk õket.
    Három surranó árny sötétlett elõ a havon. Két nagy és egy kicsi. Lappangva,
    hangtalan vágtak át az irtáson, de annyira gyorsan, oly alig villanásnyi idõ alatt, hogy mire felocsúdtam, már el is tûntek túloldalt, a bakacsinsötét erdõben.Olyan volt az egész, akár egy látomás. És talán annak is hittem volna, ha mellettem Muki meg nem szólal.
    – Ordaskáim… – suttogta gyengéden.
Nem mondott egyebet.
Halkan, melegen felsóhajtott.
 
 

Tóth Csaba (15 éves): Teremtés, 2.

ÁGAI ÁGNES

Nemzedékek

(Részletek)

SZERETED A REGGELT,
amikor feltépõdik az éjszaka,
elmaszatolódnak az álmok,
s a léceken át
bemászik a fény,
beszivárognak a hangok?
Felhúzzák a sorompót,
és kigördül a nappal.
Jó reggelt!
Vidáman ébredsz?
Önmagadra?
Vagy pokolgép riaszt
a párna alól?
Gyûrött az ágyad?
Visszaragadnál
a paplan gubancába?
Álomízû a szád?
Lógatod a lábad?
És nézed a fél papucs
horpadt orrát
a szoba túlsó
sarka felõl?
Az idõ belesimul a térbe.
Az öntudat elemlámpája
kigyullad.
Feltörik a tojáshéj.
Kipottyan belõle a reggel.
Helló! Jó reggelt! Szia!
Van kinek köszönnöd?
Visszaköszönnek?
Hideg vízben mosakszol?
Rád fröccsen
a józanság?
A muszáj?
A „nahát kezdjük!” elszántsága?
A tubusok és tégelyek fölött
belenézel a tükörbe?
Gyûrött, duzzadt arcodat
átalakítod?
Felveszed aznapi önmagadat?
Megcsapnak az illatok,
a vegyszerek és tectíliák,
kimosott és kimosatlan
ruhák szaga?
Fogkefék õrt álló sora
a fogmosó pohárban
Anyád zöldben,
apád pirosban,
te sárgában?
A család felsorakozott
a polcokon?
Gurgulázol? Köpsz?
Szavakat mormolsz
a fogmosó pohárba?
Magad vagy a fürdõszoba
párás inkubátorában?

*

MI MESSIÁSRA VÁRUNK,
aki kopott farmerünkbe bújik,
megváltja nekünk a világot,
és KERESZTÜLviszi,
hogy ne vigyék KERESZTre.
Lehet, hogy itt jár
már közöttünk,
de a Megváltók
haláluk után születnek.
Ki figyeli addig a jászolt,
és ki fon glóriát Máriának?
Minden kisdedet életre szülnek,
halálszaga van a halálnak,
létezni jöttünk a világra,
és létezhetõ világot kérünk.
Az új századot
fiaink nyitják majd,
persze ha megnyílik határidõre,
és ha fiaink nem félnek
megszületni.
Addig ebben az aláducolt
huszadik században élünk,
tisztogatjuk nekik a pályát,
összesöpörjük a hulladékot,
a széttaposott tökmaghéjakat,
lenyakazott sörösüvegeket
és érvényét vesztett menetjegyeket.
Itt élünk ebben a törmelékben,
amit ránk hagytak a lelépõk,
egy fészekalja közösségben,
mely HA nem lenne, ZAvar
támadna a szívekben.

*

A SZÜLÕK
szabványmintára készülnek.
Konfekció-szülõk.
Szériaszámot viselnek.
Másodállásban szülõk.
A te apád is hajszolt?
A te anyád is hisztis?
A te szüleid is
simára gyalulnának?
A te szüleid is
stréberek
és beilleszkedõk?
Szülõi munkaközösségben
funkcionálnak?
Kikilincselik,
kiguberálják,
kitelefonálják,
hogy továbbjuss?
A te szüleid is
fáradhatatlanul
fáradnak érted,
és fáradtak hozzád?
Ha megmakacsolod magad,
pszichológushoz visznek,
aki lerajzoltatja veled
az egymásba fáradt családot?
A CSALódott,
a MEGCSALT CSALádot?
Te elõnyös helyzetû
tanuló vagy?
Eléd havat szórnak,
ha szánkózni akarsz?
A te apád
érti a halmazelméletet?
A te anyád
tud verset elemezni?
Ha betörnél és
botrányt csinálnál,
lenne enyhítõ körülményed?
Mi a fenét akarsz
tulajdonképpen?
Tudsz jobbat,
mint amit õk akarnak?
 

Tóth Csaba (15 éves): Teremtés, 3.
 
 

MARIO BENEDETTI (URUGAY)

Az a száj

Már jó ideje lenyûgözte a cirkusz. Talán két hónapja. De amikor az egész élet még csak hét esztendõ, és a nagyok világát mint csiszolt üvegen átszüremlõ sokaságét látni, két hónap hosszú, kifürkészhetetlen idõ. Bátyjai kétszer vagy háromszor is elmentek a cirkuszba, és a legapróbb részletekig utánozták a bohócok ugrabugra ugrándozásait és az erõmûvészek izmot feszítõ egyensúlygyakorlatait. Osztálytársai is látták, és harsány hahotával emlékeztek egy-egy ütésre vagy piruettre. Csak Carlos nem tudta, hogy õelõtte pózolnak-e, õelõtte, aki nem látta a cirkuszt, mert apja szerint túlérzékeny gyerek, és felizgathatná a légtornászok fölöslegesen kockázatos mutatványa. Mi tagadás, Carlos mintha mindig szúrást érzett volna a mellében, amikor a bohócokra gondolt. Napról napra nehezebben fojtotta vissza kitörni vágyó kíváncsiságát.
    Elõkészítette a megfelelõ mondatot, és egy alkalmas pillanatban apjához fordult vele:
    „Nincs valamilyen mód arra, hogy egyszer én is elmehessek a cirkuszba?” Hétéves szájból minden hosszú mondat rokonszenvesen hangzik, és az apa elõször kötelességszerûen elmosolyodott, csak azután kezdett magyarázkodni: „Nem akarom, hogy lásd a légtornászokat. ” Carlos, amikor ezt hallotta, valósággal megmentettnek érezte magát, mert õt nem érdekelték a légtornászok.„És ha elmennék, amikor ez a szám kezdõdik?” „Rendben van – felelte az apa
    – így megengedem. ”
    Anyja megvette a két jegyet, és szombat este elvitte a cirkuszba. Megjelent aporondon egy vörös trikóba öltözött nõ, aki fehér lovon egyensúlyozott. Õ a bohócokat várta. Tapsoltak. Azután biciklis majmok következtek, de õ a bohócokat várta. Megint tapsoltak, és jött egy zsonglõr. Carlos tágra nyílt szemmel nézte, de hamarosan azon kapta magát, hogy ásít. Ismét tapsoltak, és megjelentek – most végre igazán – a bohócok.
    Izgalma a tetõfokra hágott. Négyen voltak, ketten közülük törpék. Az egyik nagy bohóc bakugrást mutatott be, olyat, amilyet bátyja utánzott. Az egyik törpe a lábai közé keveredett, és a nagy bohóc csattanósakat vert a fenekére. Szinte valamennyi nézõ nevetett, és néhány kisfiú elõre örült a bohócfintornak, még mielõtt a bohóc fintort vágott volna. A két törpe valamilyen képtelen verekedés ezernyi változatába bonyolódott, mialatt a másik kettõ közül a kevésbé mulatságos arra buzdította õket, hogy üssék egymást. Ekkor a második nagy bohóc, aki kétség kívül a legmulatságosabb volt, egészen a porond pereméig lépett, és Carlos olyan közelrõl látta, hogy meg tudta különböztetni a férfi fáradt száját a ráfestett, merev bohócnevetés alatt. Szegény ördög egy pillanatra meglátta azt az elképedt arcocskát, és rámosolygott, szinte észrevétlenül, valódi ajkával. De a másik három a mutatvány végére ért, és a legmulatságosabb bohóc csatlakozott hozzájuk, hogy õ is kivegye a részét az utolsó ütésváltásokból és ugrándozásokból, tapsolt mindenki, még Carlos anyja is.
    És mivel ezután jöttek a légtornászok, a megállapodás szerint anyja kézen fogta, és kimentek az utcára. Hát most látta a cirkuszt, mint testvérei és osztálytársai. Mellében ürességet érzett, és nem érdekelte, hogy mit mond majdholnap. Éjjel fél tizenegy lehetett, de anyja sejtett valamit, és egy kivilágított kirakat elé vezette. Kezét lassan, hitetlenül végigsimította a szemén, majd megkérdezte, hogy sír-e. Õ semmit se mondott. „A légtornászok miatt? Szeretted volna látni õket?”
    Ez már sok volt. Õt nem érdekelték a légtornászok. Hogy a félreértést tisztázza, megmagyarázta, azért sír, mert a bohócok nem nevettették meg.

KISS GÉZA FORDÍTÁSA

KOSZTOLÁNYI DEZSÕ

Teri

Sápadt kislány, hétéves, második elemis.
    Apja fodrászsegéd, de már régóta nincs állása. Anyja azokból az elcsigázott, sovány, rossz fogú munkásasszonyokból való, akik harmincéves korukban ötvennek látszanak.
    Pincelakásban élnek. Népkonyhából étkeznek, hárman egy adagból.
    Teri az iskolában azt hirdeti, hogy õk „nagyon gazdagok”. Õ talán az egyetlen a földgolyón, aki magáról beszélvén a gazdagsága elé egy nyomósító határozót tesz. Mintha már maga is sokallná a gazdagságot.
    Vásott ruhácskájában úgy viselkedik, mint egy hercegkisasszony. Már ahogy õ a hercegkisasszonyokat elképzeli. Szája körül fitymáló, hideg mosoly. Gyakran vonogatja vállát is, mert ezt elõkelõnek tartja.
    Iskolatársai ugratják: – Mondd csak, Teri, hány szobátok is van nektek?
    – Öt vagy hat – feleli. – Kettõ nekem, kettõ anyukámnak, és kettõ apukámnak. De fürdõszobánk is van – és gúnyosan mosolyog.
    A kisleányok – leendõ kávénénikék és boszorkák – nem kacagnak rajta. Öszszenéznek komolyan, megértõ, néma gonoszsággal. Tovább vallatják: – Mi volt nálatok tegnap ebédre?
    – Ja, már el is felejtettem – sóhajt –, annyi mindenféle volt – s fölsorolja a hercegi étrendet, már ahogy õ elképzeli –, kacsapörkölt, feketekávé, csirkeleves, datolya, kolbász, torta – és vonogatja vállát.
    Múltkor reggel találkoztam vele. Az esõben édesanyja kísérte az iskolába. Délben megint találkoztam vele. Megszólítottam: – Láttalak reggel, Teri, az édesanyáddal.
    – Az nem az anyukám volt.
    – Hát kicsoda?
    – A kisasszonyom…
    Rám meredt a tündöklõ, fekete szemével. Aztán lehunyta hosszú, seprõs pilláit. Olyan volt így, mintha álmodnék.

SIMOR ANDRÁS

Parafrázis

Rimbaud verse itt, Budapesten,
a didergetõ decemberben,
hol kéreget

    öt kicsi térden leskelõdve,
most visznek a Pékségbe szõke
nagy kenyeret,

    vagy vendéglõbõl száll ki éppen
az illat, hol ebédre készen
hölgyek, urak,

    s õk belesnek egymáshoz bújva,
jószagot falatoznak újra
s a langy lyukat

    nem hagyják el, hiszen még élnek
a zúzos Jézuskák, szegények
mind, amikor

    orrocskájukhoz ér a virsli
lehe, és odabent a krigli
habja kifoly,

    ilyenkor rongyuk alatt lelkük
éledez, szállóban keservük
ott, odakint,

    míg nadrágjuk szétrepedezget
s a téli szélbe csüngve reszket
rajtuk az ing.

LEKSA MANUSH (LETTORSZÁG)

Cigány bölcsõdal*

Csicsijja, bubája…
Kihunyt a tûz lángja.
A cigány mind alszik,
Az út is elalszik.
Aludjál, fiacskám,
Én kicsiny csikócskám.
Csicsijja…
Kisfiam szép álma:
Mint a nap sugára –
Csicsijja…

    Csicsijja, bubája…
Alszik a madárka.
Lefekszik a farkas,
Te is most már alhass –
Aludjál, fiacskám,
Én kicsiny kutyácskám.
Csicsijja…
Fejed alatt párna,
Kél a hold világa –
Csicsijja…

    Csicsijja, bubája…
Jó a cigány sátra,
Benne a szél nem fúj.
Az is hálni indul –

    Aludjál fiacskám,
Én kicsiny halacskám.
Csicsijja…
Amint a nap felkel,
Indulunk majd reggel
Útnak a sereggel –
Csicsijja…

    Te is jössz majd vélünk:
Megyünk, mendegélünk –
Csicsijja…
Utadat szerencse
Áldja, kísérgesse –
Csicsijja…

SZEGÕ LÁSZLÓ FORDÍTÁSA
 

 Tandori Dezsõ karácsonyi rajza

SZALONTAI IMRE

    A vándor

    Por. Messzire szálló, szemet-fület betapasztó, orrot ingerlõ porfelhõ, amely ott kavarog az út két oldalán és onnan is tovább, a sárgálló repcetáblák fölött… Az egész a Napban kezdõdik: száz- és százmilliárd atom, millió tonnányi hidrogén részecskéi várakoznak a plazmában, cikáznak és száguldoznak, hogy egymásnak ütközve héliummá, tehát hõvé és fénnyé lényegüljenek, mocsarakat szárítsanak ki a földön, nedvet szikkasszanak az árkokból, porfelhõt korbácsoljanak az ember arcába, ami csíp és mar azután, izzadságot szív magába és sóval kevert sárrá változik megint. Körforgás, amelyen nem fog az idõ…
    A két gyerek az apró viskó elõtt ült az árokparton és alagutat fúrt az elõttük tornyosuló homokbuckába. Már harmadszorra figyeltek fel az öregember görnyedt alakjára, aki izzadtan, vöröslõ arccal haladt el elõttük. Kis lapátkákkal igazgatták a homokvárat.
    – Hová igyekszel, bácsi? – kérdezték az idegent.
Az öregember megállt, megtörölte a homlokát és fölfelé nézett.
    – Föl, oda… az égbe.
    – Az égbe?
    – Az égbe – mondta az öreg. – A csillagokba.
    A két gyerek – hat-nyolc év körüli fiú és lány – elgondolkodott. Egyikük maga mellé mutatott egy téglahalomra, közben arrább vackolódott.
    – Pihenj elõtte egy kicsit. Meleged van.
    – Igaz – mondta az idegen –, melegem van. És fáradt is vagyok.
    Az öregember már harmadszor kerülte meg a falut, de sehogy sem találta a címet, amit keresett. Egy ízben még az erdõbe is betévedt, ami benyúlt az alvég viskói közé és felfutott a domb közepéig. A por közben bemászott az inge alá, sárrá dagasztotta rajta az izzadságot és könnyeket csalt a szemébe. Nem látott szinte semmit.
    – Miért? – kérdezte most a lány.
    – Mit miért?
    – Miért mégy a csillagokba? – Oldalra fordította a fejét.
    – Mert itt nem jó – felelte egyszerûen a vándor. Pislogott.
A két gyerek megint maga elé nézett, aztán bólintottak.
    – Tényleg nem jó – mondták komolyan.
    Aztán a lány fogott egy rozsdás bögrét, amirõl csak õ tudta, hol lakozott ad-dig, képzeletben vizet öntött belé, odavitte az öregemberhez és átnyújtotta neki.
    – Tessék, igyál. Nagyon szomjas lehetsz.
    Az öreg hosszan ivott a bögrébõl, élvezettel és lassan, még az ádámcsutkája is mozgott fel és alá, majd megtörölte a száját.
    – Rég ittam ilyen jót – mondta.
A lány elégedetten sóhajtott. Letérdelt az alagút elé, bedugta a karját, hogy megvizsgálja, elég mélyre fúrtak-e már. Most felülrõl kellett volna kijáratot csinálni, de félõ volt, hogy akkor beomlik az egész. Így leültek inkább egymás mellé és maguk elé nyújtották koszos lábaikat.
    – Vigyél bennünket magaddal – kérlelte az öreget a sörtés hajú fiú.
    – Nem készültetek el rá – mondta a vándor. – Még nem mehettek el. Millió és millió kilométert kell megtennem odáig, ezernyi veszély kísért közben, s nem vállalhatom a felelõsséget értetek. De sajnálom azért a dolgot.
    – Én elkészültem már – replikázott a lány. – Elmúltam nyolc… Felállt, egymás elé rakta a lábait, teátrálisan meghajolt, akár egy balerina a színpadon. A mutatvány mosolyt fakasztott a vándor arcára, de a szívét nem lágyította meg.
    – Kár, hogy így döntöttél – sóhajtotta a fiú. – Hiszen látnod kell, hogy élünk itt. – S körbemutatott a kezével az apró házak, a hepehupás utak és a szomjúságtól tikkadt fák között, ahol enyhülésért kiáltott élõ és élettelen.
    – Látom, hogyne látnám – felelte az öreg. – De vár rám a másik világ…
    – Másik világ?
    – Másik – mondta az öreg. – Fehér. Ahol fehérben járnak az emberek. És nem beszélnek egymással, mert értik egymást anélkül is. Gondolatban, tudod… Csak állnak a fényben egymás mellett, jóllaknak energiával, és beszélgetnek egymással. Csodálatos világ…
    – Akkor enniük sem kell – jegyezte meg tûnõdve a fiú. – Úgy élhetnek, mint a fák. Felülrõl a napsugár, alulról a föld táplálékai…
    – Úgy – hagyta rá az öreg. – Mindig süt a nap, de sosincs meleg. És tél sincs, hogy aludjanak.
    – Csodálatos világ – sóhajtott a fiú.
    – Csodálatos – bólintott az öreg.
    A lány nemigen figyelt rájuk ezalatt, az alagút izgatta inkább, de nem találta a megoldást a kijárat ügyében. A homok száraz volt. Segélykérõen a fiúra nézett, akit okosabbnak tartott magánál, s aki nélkül nem is dönthetett. Végül nekiláttak és óvatosan fúrni kezdték az építmény tetejét. Elmerültek a munkában.
    Észre sem vették, hogy a vándor már nem nézeget körbe-körbe, mint azelõtt. Ledõlt oldalra, pislogott egyet-kettõt, majd behunyta a szemét. Az arcán nem volt már veríték. Sõt, kifehéredett valamiképp, kicsit hasonlóvá válva ama világ lakóihoz, ahová igyekezett.
    A gyerekek csak akkor mentek oda hozzá, amikor elkészültek az alagúttal. Akkor megnézték az öreget. A lány megsimogatta az arcát, a fiú megigazította a haját. Egészen szép lett így, gondolták, s azt is, hogy biztosan a csillagokban jár már az övéi között. Akik csak álldogálnak egymás mellett és beszélgetnek, mint a fák.