TANDORI DEZSÕ

Szemfény

Egy mozgássérült, két és fél dekányi,
ficamoskán visszanõtt combú, hasán
pirosas, tollatlan, ragyogó szemû,
fején pompázatos színekkel ékes
verébke a szemem fénye. S az övé,
az õ szeme fénye? Egy riasztóan
lekopaszodott nyakon ülõ koponyából,
hihetetlen akarásokból, alig használt
szárnyak moccanásaiból, éhségbõl,
szomjból, ki-tudja-mibõl áll.
Ez a fekete szempár és fénye.
Mérhetetlen parányi idõegység
alatt kihúnyhat. Milliárdnyi
szemhez hasonlatosan, ezer meg ezer
milliárdnyi és billiárdnyi és trilliárdnyi
szemhez. Hagyjuk a milliárdokat,
nem biliárdozunk, de a trillák
- dühös recsegések, csóapp és csíjjupp
hangok - bõséggel hallatszanak, mikor hogy.
És közben fénylik és csillog a szempár.
 

A hurrikánok szeme

Láttam egy filmet most a tornádókról,
hurrikánokról, hát jó, megnõtt a számuk,
nem kell részleteznem, az éghajlatváltozás
követte rendszerváltoztatásunkat
véletlenül, tatás-nyanyás. A nyavalyás
hurrikánokat el kellett nevezni, nem
vitás, mégis fura: András, Frenszisz,
Rita… egyik sem Johann Friedrich Baumeister,
Sebastian Krampusz, Hegelovics Marxin,
Zeborah Reagen Tape. Hanem ilyen haveri
alapon csinálják. Repülnek a háztetõk,
hajnaliak, éjiek, halnak az emberek,
pusztul mindenük - ez lehet
a legborzalmasabb. Kicsit maguk is hibásak,
Floridába naponta 600 ember települ,
és mind a partvidékre vágyik, víz, napfény,
homok, szél. Testem, mióta alhasi fájásaim
elkezdõdtek, s hurrikánszerûen jött pár
szenvedés-roham, teljes skálán,
ilyen… Föld-szerû lett nekem, légszerû,
viharszerû, meg plusz. Járok a Pluszba,
a Matchba, és közben a meccs messze plusszabb
ennél, bármikor változhat egy konstelláció,
két kõ a prosztatában (!), jó, szedem a…
jó, mérik kompjutereken a… jó, odaadással
kezelik a kérdést a tudósok, de hát nálam
nagyobb odaadással, mint én magamat,
igazán nem kell kezelni semmit, és tessék.
Folytatom összekülönbözésemet
barátaimmal: Sebastian Krampusz vagyok,
Friedrich Baumeister (Szenior!), megsértõdöm,
sõt, dühösen beléomlok elcsüggedésembe,
hogy mikor a 69-et (annyi volnék)
úgy értelmezem: a halál elõszobájába jutottam,
barátom azt levelezi vissza, mind ott
élünk egyre. Hát nem. Én eddig erre
mintha nem is gondoltam volna. Nem találkozom
lehetõleg senkivel, nem telefonozgatok,
orvosnál tizenöt éve nem voltam, ez nem oly
különös emberi eset, de hogy közel 69 évet
le kelljen élnem, s csak akkor döbbenjek rá,
hogy ha késsel levágok az ujjamból egy darabkát,
orvosi eset… ha sebesre égetem a kezem, úgyszintén…
ha lábamba beleáll az olló… Nem folytatom.
Az alhasi fájás lehetett (lehet!) kezdõdõ sérv,
lehet rák, enyhe bélelzáródás, bélrenyheség,
prosztata, nem folytatom. S én nyugodtan mellõztem
tejföl, gyümölcs evését, szedtem a gyógyszereket,
ahogy jött, külsõleg-kenõccsel kentem fogínyem,
s még büszkélkedtem is ezzel. Jó, így nem annyira
meglepõ, hogy 69. évemben lepõdtem meg egyen-máson.
Mégis, most, amikor a magam szerény materiális igényû,
nagy nyugalmat elváró verébszemnyi-fény életemet
élhetném, feljönnek a láthatáron ezek a Frensziszek,
Riták, Andrások, és azzal fenyegetnek, hogy kiragadnak
világomból, bedöntik életem, kínok közt megölnek.
 
 

SZEGÕ VIKTOR

Szomjúság
 
Cháim tölcsért formált tenyerével a szája körül, hogy a gépész megértse: - De hát ezek mind arabok…
    - Persze, beduinok. Ezek olcsóbbak.
    - Mit mond? Egy szót se hallok!
    Eltávolodtak a kompresszortól. Forró sivatagi szél csapott az arcukba; a homok behatolt átizzadt trikójuk alá, megtapadt a bõrükön, a fogaik között recsegett, eltömte az orrukat, ráülepedett a gégéjükre. Idõnként hatalmas homokoszlopok emelkedtek, majd száz méteres magasságig tornyosulva, a szél sebességével törtek elõre; akit elkapott ez a piszkosbarna örvény, a pokolban érezhette magát.
    - Micsoda szél! - mondta Árje, a gépész. Megtörölte keze fejével a homlokát, s kiköpte szájából a homokot; bronzszínû arca elárulta, hogy régóta dolgozik ezen a vidéken.
    - A hamszin - lihegte Cháim, s nehezen szedte a levegõt.
    Leszegték a fejüket. A sziklás domboldalon mintegy ötven beduin fejtette a követ nagy darabokban, egy ütemes, egyhangú ének dallamára. Két fiatalabb beduin légkalapáccsal furatokat készített a következõ robbantáshoz. Az öltözéke majdnem mindegyiküknek egyforma volt: szokatlanul széles, hátul a bokáig ereszkedõ térdnadrág, hálóinghez hasonló galabieh, fehér vagy fekete zsineggel megkötött kendõ, amelynek az az elõnye, hogy nemcsak a fejet, hanem a nyakat is védi.
    Cháim és Árje a környék egyetlen fájához léptek, amely száraz volt és csaknem lombtalan, s letelepedtek a körülötte heverõ ládák egyikére. Rágyújtottak. Cháim el akarta dobni a gyufaszálat, de Árje megfogta a karját.
    - Vigyázzon azzal a gyufával. A ládákban trikettõ van.
    - Hogy sikerült neki felfogadnia a beduinokat?
    - Mordechájnak? Megkente egy pár pasasnak a markát, a hatóság meg szemet hunyt. Csak annyi a kikötés, hogy ne hagyják el a kõbánya területét.
    Csendesen szívták a cigarettájukat, s élvezték azt a bizonytalan valamit, ami az erõsebb fantáziát egy fa árnyékára emlékeztette. Nem messze tõlük hét rozsdás vizeshordó állt. Cháim felkelt, belenézett a hordókba, és enyhén megborzongott.
    - Ennyi az egész vizük - mondta Árje, majd egy pillanat múlva hozzátette: - Már régen frisset kellett volna kapniuk, legalább három hete ezt használják. Csoda, hogy bele nem betegedtek.
    - Miért nem hoznak nekik utánpótlást?
    - Látszik, hogy maga új fiú. A vizet Beér Shevából kell ideszállítani. Tudja, mibe kerül a szállítás? Mordecháj inkább a táborral próbálja elintézni a dolgot. Egy kis ajándék, miegymás…
    - Akkor miért nem küldenek vizet a táborból?
    - A táborfõnök nem engedi. Néha ad egy keveset, de neki is rizikó… A táborban kicsi a vízfejadag.
    - Szép kis história. De hát Mordecháj végtére is nem hagyhat ötven embert víz nélkül a Negev kellõs közepén.
    - Azt õ is tudja. Ígért valamit, mára talán…
    A messzeségben porfelhõ kerekedett, s lassan közeledett a kõbánya felé. A beduinok felfigyeltek rá, meggyorsították daluk ütemét, két újonnan felbukkant társuk pedig harsány szavakkal nógatni kezdte õket.
    - Mindig így van: mihelyt kocsit vesznek észre, kétszeres erõvel dolgoznak. Ha Mordecháj jön, tartják az iramot, amíg el nem tûnik. Ha meg nem õ jön, rögtön lelassítják a munkát.
    - Az a kettõ kicsoda?
    - A munkafelügyelõk. Õk vigyáznak a többiekre. De ha nincs rajtuk a szemünk, rögtön ellógnak valahová aludni, ilyen lusta fickókat maga még nem látott. Kemény kéz kell ide, attól begyulladnak. Majd figyelje meg, hogyan bánik velük Mordecháj: õ ért hozzá, hogy dologra fogja ezt a népséget.
    Teherautó érkezett, megállt tõlük néhány méternyire. Az egyik oldalon a sofõr szállt ki, a másikon Mordecháj. A beduinok ettõl a pillanattól fogva olyan lármát csaptak, hogy Cháimnak olyan benyomása támadt, mintha a számuk megháromszorozódott volna.
    - Ali, Omár! - kiáltotta Mordecháj, azután Cháimhoz fordult. - Magát most elviszem a táborba, holnap pedig kora reggel munkához lát. A fickók nem akarnak dolgozni: nagy szerencse, hogy maga tud arabul, így könnyebben a körmére néz ennek a naplopó bandának.
    Cháimnak már Beér Shevában, alkalmaztatása napján felkeltette a figyelmét új fõnökének erélyes modora. Noha Mordecháj alighanem betöltötte már az ötvenedik évét, fürge és heves mozdulatai rácáfoltak a korára. Alacsony termetû, izmos ember volt, a külsejével nem sokat törõdött, csupán kurta, tömött bajuszára fordított különös gondot. Mordechájnak kifinomult szimata volt az üzlethez; ez vezérelte különféle vállalkozásokkal eltöltött termékeny esztendõk után a Negevbe, ahol a szemétgyûjtéstõl kezdve a régi házak megvételén, kitatarozásán és újraeladásán át a kõbánya kiaknázásáig egész sora kínálkozott az ígéretes kereseti lehetõségeknek.
    A két munkafelügyelõ a kocsihoz futott. Ali fiatal volt, bár nem kevésbé ráncos, mint a társa, Omár öreg, de a korát nehezen lehetett volna meghatározni. Arcukon a kegyetlen napfény, a forró homok, a szárazság, a hiányos táplálkozás bélyege; hangjuk éles volt és messzehangzó, mint általában a szabad ég alatt élõ embereké.
    Mordecháj hátrafelé bökött a hüvelykujjával, jelezve, hogy rakják le a lisztes és vöröshagymás zsákokat. A felügyelõk neveket kiáltottak, s a nevek viselõi perceken belül kiürítették a kocsit.
    - Víz nincs? - kérdezte arabul Omár.
    - Bukra, bukra! (Holnap!)
    A kocsi rövid idõ múlva kõvel megrakodva indult vissza a táborba. Cháim ott zötykölõdött Mordecháj és a sofõr között. Mordecháj kioktatta, hogy a munka reggel hétkor kezdõdik, és este hétig tart.
    - Tizenkétórás munkaidõ?
    - Ne törõdjön vele, itt dolgozni kell. Maga nem jár rosszul.
    - És õk?
    - Õk? Megkeresik az egyharmadát annak, amit a mi munkásaink, és állítom, hogy nagyon meg vannak elégedve. Ezek az emberek nem olyanok, mint mi, ezeknek nincsenek igényeik. Kenyeret esznek vöröshagymával, nem is kívánnak többet.
    Víz sem másnap, sem azután nem érkezett. A beduinok Cháim vezetése alatt dolgoztak, s valahányszor porfelhõ tûnt fel a távolban, kiküldtek valakit, hogy nézze meg, hozzák-e a vizet. Késõbb, ha teherautó közeledet, már valamennyien abbahagyták a munkát, s látva, hogy víz még mindig nincsen, hangosan fenyegetõztek, hogy hazatérnek a törzsükhöz.
    Amikor Mordecháj újra megjelent a bányában, Cháim beszámolt neki a beduinok fenyegetõzéseirõl.
    Mordecháj nevetett. - Ugyan, csak nem veszi õket komolyan? Olyanok, mint a rossz kölykök, a szájukat járatják, de maguk se tudják, mit beszélnek. Nem mernek ezek elmenni innen a saját szakállukra. Úgy, ahogy mondom, mit rázza a fejét? Sohasem hallott még arról, hogyan szoktuk a beduinokat felfogadni?
    Mordecháj elmagyarázta, hogy a Negev-sivatag beduinjai elsõsorban földmûvelésbõl élnek, vizük azonban nincsen, az esõre vannak utalva, amely meglehetõsen ritka ezen a vidéken. Sokan kénytelenek tehát elhagyni törzsüket, és munka után nézni. Ehhez a katonai kormányzó engedélye kell, de azt igen nehéz megszerezni, és a sejk közvetítése szükséges hozzá. Az a szabály, hogy a közbenjárás fejében a beduinok fizetésének egyhatoda a sejket illeti meg. Ha önkényesen eltávoznak a munkahelyükrõl, a sejket rövidítik meg, és soha többé nem számíthatnak rá, hogy a sejk kijárja nekik a munkavállalási engedélyt.
    - Értem - bólintott Cháim -, de hátha mégis megpróbálják?
    - Ali, Omár! - kiáltotta Mordecháj, és Cháimot felszólította, tolmácsoljon. - Hallom haza akartok menni.
    - Dehogyis, Mordecháj úr! Csak vizet küldene már, hogy a jóságos Allah áldja meg érte…
    - Küldök, amikor küldök, egy szót se többet! Azt akarom, hogy dolgozzatok, különben mindenkit elzavarok. Megértettétek?
    A két felügyelõ válaszképpen vezényszavakat harsogott, a beduinok pedig gyorsítottak daluk ritmusán. Két csoportban énekelték a dalt: az egyik csoport a szöveget mondta, amely alkalomszerûen változott, a másik a refrént ismételgette. A szöveg ezúttal haragos hangsúlyt kapott, és így hangzott: "Mafish moyah, mafish moyah!" ("Nincsen vizünk, nincsen vizünk!") De a refrén maradt a régi: "Ya Allah, ya Allah!" - ami a közbeszédben nemcsak Isten nevét jelenti, hanem ezt is: "gyorsabban, gyorsabban"!
    Mordecháj távozása után Ali és Omár ismét panaszkodni kezdtek Cháimnak a víz miatt.
    - A fiatal Husszeinnek megfájdult a gyomra, mert ivott a rozsdás vízbõl. Szeretnénk elküldeni valakit, hogy keressen kutat vagy forrást, van itt valahol a környéken…
    - Miért nem Mordecháj úrtól kértétek ezt?
    - Mordecháj úr rosszul bánik velünk, õt csak az érdekli, hogy a kocsik meg legyenek rakva kõvel. Cháim úr, Allah nevére, ne dolgoztasson bennünket anynyit.
    - Jól van, jól van. Csak legyetek óvatosak.
    A beduinok munkához láttak, s daluk szövege most így alakult: "Cháim, Cháim, ya Allah, ya Allah!"
    Másnap Mordecháj visszatért, és félrevonta Cháimot.
    - Ha így folytatják, maga nem fog nálunk megmelegedni. Tegnap alig küldtek követ. A hiányt ma pótolniuk kell, világos?
    - Igen, de a víz…
    Mordecháj vállat vont.
    Egyébként megint úgy történt minden, mint máskor: Ali és Omár vezényszavakat kiabáltak, a dal és a munka üteme felgyorsult, majd Mordecháj távozása után a szokásos módon ismét lelassult.
    Cháim magához hívta Alit és Omárt, elmondta nekik, mi a helyzet, aztán így folytatta: - Két megoldás között választhattok. Vagy dolgozni fogtok, de akkor dolgozzatok rendesen. Vagy pedig abbahagyjátok a munkát.
    Ali és Omár megtanácskozták a dolgot néhány emberükkel.
    - Dolgozni fogunk, Cháim úr. Csak az a baj, hogy szomjasak vagyunk, nagyon szomjasak, nem tudunk gyorsan dolgozni…
    - Nem. Vagy-vagy!
    Ali és Omár kétségbeesetten néztek egymásra. Lehetséges, hogy Cháim is ugyanolyan gonosz, mint Mordecháj? De hiszen mindig jóindulatú volt, még a vízadagjának egy részét is nekik adta, és naphosszat egy kortyot sem ivott. Néha megpróbált elbeszélgetni velük, de õk alig értették. Most is úgy érezték, hogy el akar nekik magyarázni valamit. Omár a szeme közé nézett, hogy valamilyen jelre bukkanjon, csakhogy ezekbõl a szemekbõl õ semmit sem tudott kiolvasni. Omár más szemekhez szokott, sötétbarnákhoz és mézszínûekhez; Cháim szeme égszínkék volt, tökéletesen idegen Omár számára.
    - Omár, itt az ebéd ideje, hívd össze az embereidet a fa alá. Amíg ebédelnek, megbeszéljük velük a dolgot, és õk majd döntenek.
    Omár és Ali újra összenézett, aztán Omár válaszolt: - Bölcshöz méltó szavak, Cháim úr, áldja meg a mindenható Allah! Majd az emberek döntenek.
    Árje leállította a kompres
szort, és hozzáfogott a tisztításához. A beduinok a fa köré ültek, meghallgatták két vezetõjüket, s élénk vitába kezdtek.
    - Látja, Cháim úr, az emberek dolgozni akarnak, de víz nélkül nem képesek. Arra kérik, legyen elnézõ, ne hajtsa õket túlságosan, hiszen nem bírják.
    - Nem! - szakította félbe Cháim, s felemelte a hangját, hogy valamennyien megérthessék. - Ha nem dolgoztok, Mordecháj elküld engem.
    Csodálkozó és tiltakozó kiáltások hallatszottak. Egy pillanatra csend támadt, majd minden tekintet egy idõsebb beduin felé fordult, aki turbánját a kezében tartotta, s az izzadságot törölgette homlokáról. Ez a beduin látszott a legöregebbnek, rövidre nyírt haja szürkésfehér volt.
    - A szomjúság elgyengített minket, nem tudunk dolgozni - szólalt meg száraz, rekedtes hangon. - Nagyon nehéz eldöntenünk, mit is kellene tennünk. Bárcsak tanácsot kapnánk Allahtól…
    Mások is ezt mormolták, mintegy visszhangképpen: - Igen, ha Allah tanácsot adna, és kegyes volna hozzánk…
    Cháim, aki egy robbanószeres ládán ült, végigtekintett a naptól, a Negev-sivatag homokjától, a forró szelektõl megbarnult arcokon. Ezek az írni-olvasni nem tudó emberek soha nem láttak mást, mint a sivatagot, soha nem ismertek más életet, mint saját törzsükét.
    - Azt mondják, a legidõsebbek a legbölcsebbek. Adjanak õk tanácsot.
    - Cháim úr - szólt ismét az öreg beduin -, maga nagyon jó ember, maga megért bennünket, és segíteni szeretne. De mit tehetnénk? Ha nem dolgozunk, Mordecháj úr, aki gonosz és csak a pénzen jár az esze, mindannyiunkat hazaküld. A sejkünk nem fogja ezt nekünk megbocsátani, nem így van?
    - Inkább azt kívánja a sejketek, hogy itt pusztuljatok el?
    - Nem, a mi sejkünk jó. De ha hazamegyünk, nem kap több pénzt. Cháim úr, maga ismeri a nyelvünket, és írni-olvasni is tud: mondja meg, mit kellene tennünk?
    Cháim a nyomorúságukra gondolt, arra, hogy Mordecháj is, meg a sejkjük is kifosztja õket.
    - Figyeljetek ide - szólalt meg -, elmondok nektek egy igaz történetet.
    - Mondja, Cháim úr, mi szeretjük a történeteket.
    - Jól figyeljetek. Volt egyszer egy ország, egy hatalmas ország…
    - Egyiptom? - kérdezték néhányan.
    - Nem, nem Egyiptom. Sokkal hatalmasabb Egyiptomnál.
    - Akkor Anglia!
    - Az sem. Még Angliánál is sokkal hatalmasabb.
    - Van más nagy ország is? Nemcsak Egyiptom és Anglia?
    - Van. Ez az ország nagyon messze van innen, és nagyon-nagyon hatalmas. Ezt az országot Oroszországnak hívják.
    - Oroszország? Ilyen nevû országról még nem hallottunk. Ugyanolyan ország, mint Anglia?
    - Nem olyan, figyeljetek rám. Oroszországban az emberek igen-igen szegények voltak, és keményen kellett dolgozniuk, ha egyáltalán volt munkájuk, hogy szolgálják a Mordecháj urakat, akik Angliából meg más országokból jöttek. És szolgálniuk kellett a sejkjüket is. Ami a keresetükbõl megmaradt, az olyan kevés volt, hogy belepusztultak az éhségbe és a nyomorúságba. Nem tudtak sem írni, sem olvasni. Követ fejtettek a bányákban, hogy sok-sok út épüljön, ahol a gazdagok kocsikázhatnak, de õk maguk gyalog jártak. Kutakat ástak, hogy a gazdagoknak bõségesen legyen vizük, de õk mindig szomjaztak. Házakat építettek a gazdagoknak, de õk kunyhókban és sátrakban laktak. Nagyon nyomorúságosan éltek.
    - Akárcsak mi - jegyezte meg a légkalapácsot kezelõ fiatal beduin, majd nyomban hangot váltott, mint aki észbe kap. - De a mi sejkünk jó. Õ olyan, mintha az apánk volna.
    - Abban az idõben - folytatta Cháim - élt egy igaz ember. Úgy hívták: Lenin. Ez a Lenin megmagyarázta a szegényeknek, hogy a maguk javára kell dolgozniuk, nem pedig a Mordecháj uraknak és a sejkeknek…
    - Micsoda istenkáromlás, Allah bocsássa meg neki! Hogy lehet az?
    - … hogy amit megtermelnek, az az övék, azzal saját gyermekeiket és asszonyaikat kell táplálniuk. Így szólt ez a Lenin a szegényekhez, ezt mondta az embereknek. És az emberek fellázadtak, nem dolgoztak többé a gazdagoknak. A Mordecháj urak ekkor panaszra mentek a legfõbb sejkhez, akit cárnak hívtak. A cár-sejk félt, hogy elveszíti a pénzét, és a rendõrséget küldte a szegények ellen…
    A beduinok csendben hallgatták az Októberi Forradalom történetét, olyan nyelven, ahogyan azt talán még soha senki senki nem foglalta szavakba. Az elbeszélés varázsa a jövõbe rejtette elõlük a jelent, képzeletüknek engedte át a valóságot. Néhányan észrevették ugyan, hogy a távolból kocsi közeledik, de fel sem figyeltek rá, mintha nem volna hozzá közük; mintha a közeledõ kocsi merõ képzelgés volna, rossz káprázat csupán, amelynek hamarosan szét kell foszlania, hiszen a gondolataikban kirajzolódó új, csodálatos Negevben, ahol víz csillog a kutak ölén, és árnyékot vetnek a pálmalombok, nincs helye semmiféle Mordehájnak. Amikor Cháim befejezte az elbeszélést, álmodozó pillantásokat látott, a tetszés önfeledt mosolyát az arcokon, s õt magát is elragadta ez a ritka, szívet markoló hangulat.
    Hirtelen talpra ugrottak. Mordecháj vágta be maga mögött a teherkocsi ajtaját, brillantinos bajusza fenyegetõen csillogott.
    - Mi történik itt? Ali, Omár, dolgozni, mozgás! Cháim, miért fizetem magát? Várjon csak, majd még elbeszélgetünk errõl.
    Többen a szerszámaikért nyúltak, szemükben a gyerekek bûntudatával, akiket rajtakaptak az engedetlenségen; mások habozva, tanácstalanul pillantgattak hol egymásra, hol Omárra és legidõsebb társukra.
    - Na mi lesz, megsüketültetek? Tudatni fogom a sejkkel, hogy mit mûveltek itt!
    Omár, aki eddig tûnõdve hallgatott, most fellépett egy robbanószeres ládára. Magasra emelte jobb kezét, mély lélegzetet vett, s egy pillanatnyi szünet után, megfontoltan és határozottan kiadta a parancsot: - Szedjétek össze a szerszámotokat. Hazamegyünk!


 
ÁGAI ÁGNES

Felekezetek

Az én Istenem hadban áll
a te Isteneddel.
A mi Istenünk nem ismeri
a ti Isteneteket.
Az õ Istenük leszámol
valamennyiünk Istenével.

Az Úr (vagy Úrnõ) mit szól
mindezekhez?

BARANYI FERENC

Megcáfolták költõjüket

Legeljetek békén, ti népek!
Baromból - ember? Nem, soha.
Vágni vagy nyírni kell csak õket!
Mert minden csordanemzedéknek
Korbács a jussa és iga!
(Puskin: Szabadság magvetõje)

Az ezernyolcszázhuszonhármas évben,
mikor Puskin e keserû igéket
leírta, alapos oka volt hinni,
hogy a valóban barommá alázott
muzsikok s egyéb kiszolgáltatottak
millióinak csöpp esélye sincsen
emberré lenni az embertelenség
s a véle cinkos spleen sivár honában.

Kilencvennégy évvel késõbb - leginkább
egy Léna menti férfi
konok buzgalma eredményeképpen -
a baromsorban tengõk
megcáfolták nagy költõjüket azzal,
hogy nem csupán a scsít, a pirogot, de
az igazságot is éhezni merték,
igazságos világot követelve.
S magukat ezzel emberré emelték.

Ez az újfajta éhség
vetett véget a "termelõ zabálás"
mohóságának. S úgy látszott, örökre.

És most, kilencven évvel
e szép étvágy után a visszaforgó
Föld kifosztói azon fáradoznak,
hogy az igazságérzetet kiöljék
a sokaság szívébõl,
embert barommá silányítva újra -
nem vigasz, hogy civilizált barommá.

Õk Puskin fenti sorait korántsem
keserûen vagy vádolón idézik,
hanem az ámításra építõ rend
figuráihoz méltóan: röhögve.

BISTEY ANDRÁS
 
Feltárult a jövõ
 
A diploma megszerzése után egy kis peremkerületi iskolában kaptam állást. Azon a részen az ötvenes években telkeket osztottak, és a házakat nagyjából egyidõben építették. Sok gyerek született a következõ években, de a szülõk lassanként megöregedtek, a gyerekek meg felnõttek és elköltöztek, így a nyolcvanas évek elejétõl egyre nehezebb volt a megfelelõ osztálylétszámok biztosítása. Már akkoriban a fejünk fölött lebegett a megszüntetés réme.
    A városunkat jó okkal nevezték katonavárosnak, két magyar és két szovjet laktanya volt benne. A szovjet tisztek magukkal hozhatták a családjukat egy csomó gyerekkel, így iskolát is mûködtettek a nagyobbik laktanya területén.
    Nemsokkal az odaérkezésem után valakinek eszébe jutott a tanácsnál vagy a pártbizottságon, hogy mivel a mi iskolánk van legközelebb a laktanyához, mi tartsunk kapcsolatot a szovjetekkel. Az igazgatónõm örült, mert azt remélte, hogy ez újabb érv lehet a megszüntetésünk ellen. Én már kevésbé örültem, mert hamarosan kiderült, hogy mint orosz szakosnak, nekem kell intéznem a kapcsolattartással járó teendõket. Volt ugyan egy orosz szakos kollegina a tantestületben, de õ akkor végezte levelezõ tagozaton a fõiskolát, és nem tudott valami fényesen oroszul, az igazgatónõ csak a kezdõk tanítását merte rábízni.
    Nem akarok hencegni, de én már a gimnáziumban jobban tudtam oroszul, mint õ a fõiskolán. Igaz, jó tanárom volt, aki negyedikben úgy feleltetett, hogy a kezembe nyomott egy újságot, és a megjelölt cikket kapásból kellett oroszra fordítanom.
    A kapcsolatunk elég nehezen indult, elõször inkább csak az ünnepeken találkoztunk. November hetedikén mi látogattunk el a laktanyába, április negyedikén meg õk jöttek el hozzánk. Ilyenkor a gyerekek rövid orosz nyelvû mûsort adtak, azután valaki visszakísérte õket az iskolájukba, a tanárok meg együtt maradtak, és fehér asztal mellett még eltöltöttek egy-két órát. Akkor ettem életemben elõször kaviárt és ittam vodkát, szto gram, vagyis egy deci volt a kezdõ adag, azt mindig a magyar-szovjet barátságra ittuk. Vigyázni kellett, ha az ember nem akart szégyenszemre berúgni, mint a csacsi, nekem meg különösen óvatosnak kellett lennem, hiszen nem vonulhattam félre, ha már nagyon elnehezedett a fejem, fordítanom kellett. Ilyenkor én voltam a társaság lelke, mert az orosz szakos kollegina nem nagyon remekelt, lámpaláza volt vagy mi, alig mert megszólalni, a többiek meg csak néhány szót tudtak oroszul, gyorsan elfelejtették, amit az iskolában próbáltak megtanítani nekik.
    Kezdetben elég feszélyezett, hivatalos volt a hangulat, de késõbb oldódni kezdett a feszélyezettség. Kisebb csoportok alakultak, én meg futkostam egyiktõl a másikig, itt is-ott is fordítottam, megindítottam a társalgást, amely azután itt-ott fölszedett vagy az emlékezet mélyérõl elõkapart szavakkal meg mutogatással folytatódott, gyakran nagy nevetések közepette. Lassan megismertük egymást, személyesebb dolgokról is szó esett, az asszonyok elõszedték a fényképeiket, meséltek magukról, a családjukról…
    Néhány találkozó után az igazgatónõmnek az az ötlete támadt, hogy a két iskola tanárai rendezzenek közös kirándulást, és Vologya, a szovjet iskola igazgatója nagyon megörült az ötletnek. Az egyik szülõ segítségével szereztünk autóbuszt, és egy tavaszi hétvégén vagy harmincan elindultunk Egerbe. Megnéztük a várost, azután kimentünk a Szépasszony völgyébe, megebédeltünk az egyik pincevendéglõben, utána meg strandoltunk egy nagyot, mondhatom, nagy sikere volt a kirándulásnak. Vologya nem gyõzte szorongatni a kezemet, olyan szorítása volt, mintha satuba fogta volna az ujjamat, Viktorija, a párttitkár meg összevissza csókolt, valósággal elérzékenyült, és egyre csak azt hajtogatta, hogy ezt meg kell ismételni. Gondolom, nem nagyon kényeztették el õket programokkal, ha éppen nem dolgoztak, halálra unhatták magukat a laktanyában, mert egyébként a civilek sem igen jártak ki a városba.
    Az unalomról jut eszembe, hogy a programok szervezése miatt néha be kellett mennem a szovjet iskolába, és kezdetben mindig a fõkapun léptem be, ahol az õrség igazolványt kért, kifaggattak, hogy kihez, milyen ügyben megyek, hosszasan telefonálgattak valakinek, végül kísérõvel mehettem be az iskolába. Ez a procedúra néha húsz percig is eltartott. Egyszer panaszkodtam emiatt Vologyának, aki fölvilágosított, hogy nem a fõkapun kellene bemennem, van hátul a laktanya falában egy kis kapu, ahol nincs õrség, nyugodtan bemehetek, biztosan jár arra valaki, aki kinyitja nekem, de lehet, hogy nyitva találom.
    Nem nagyon hittem, hogy ez így van, de azért egyszer megpróbáltam. A laktanya hátsó fala mellett már nem voltak házak, kezdõdtek a szántóföldek, csak egy-két tanya volt még a közelben. Megtaláltam a keskeny, rácsos fakaput, de zárva volt. Egy kisebb füves térség terült el mögötte, kiskatonák õgyelegtek rajta, cigarettáztak, kisebb csoportokban beszélgettek, gondolom, hogy a szabadidejüket töltötték ott, és egész belekábultak az unalomba. Amikor megzörgettem a kaput, hárman is odaszaladtak, láthatóan örültek, hogy végre történik valami. Amikor mondtam nekik, hogy szeretnék bemenni, készségesen kinyitották a kaput, kiderült, hogy egyszerû retesszel volt bezárva, ha benyúlok a rácson, akár magam is kinyithattam volna. Amíg az iskolához értem, senki sem szólt hozzám, majd dolgom végeztével ugyanúgy mentem ki a laktanyából. Attól kezdve nem jártam többet a fõkapun.
    Környékbeli ismerõsöktõl tudtam meg késõbb, hogy az a kis rácsos fakapu fontos szerepet játszott a laktanya és a környék életében. Sötétedés után azon keresztül bonyolították a kisebb-nagyobb üzleteket. Nyugatról csempészett pornólapokért, farmernadrágért, de fõleg forintért adtak színes televíziót, búvárszivattyút, órát, marmonkannában üzemanyagot, és ki tudja, még mi mindent.
    Kapcsolatunk harmadik évében, egy kellemes késõ õszi napon Budapestre szerveztünk kirándulást. Akkor is voltunk vagy húszan, szovjetek, magyarok vegyesen. Bejártuk a nevezetesebb helyeket, ahová ilyenkor el szokták vinni a csoportokat, voltunk a Hõsök terén, az Országháznál, végigsétáltunk a Váci utcán, fölmentünk a Citadellára, majd megebédeltünk egy kis budai étteremben, végül még fölsétáltunk a Várba, és a kirándulást a Mátyás-templom megtekintésével fejeztük be.
    Már alkonyodni kezdett, amikor kijöttünk a Mátyás-templomból. Megszámoltam a csoportot, ugyanúgy, ahogy a gyerekeket szoktam kirándulásokon, nehogy otthagyjunk valakit, aki elcselleng és késõbb kerül elõ. Egyedül Viktorija hiányzott. Vártam néhány percet, hátha elõkerül, azután odamentem Vologyához, aki egykedvûen cigarettázott a templomajtó elõtt, és megkérdeztem tõle, hol lehet Viktorija.
    - Bent - mondta, és a fejével a templom felé bökött.
    - Mit csinál még bent?
    - Imádkozik.
    - Mit csinál? - Nem hittem a fülemnek, arra gondoltam, félreértettem valamit. Vologya meglehetõsen szûkszavú ember volt, és ha beszélt is, alig nyitotta ki a száját, nem volt mindig könnyû kitalálni, mit mond.
    - Imádkozik - felelte egy kissé hangosabban. Kék szemével álmatagon elnézett valahová a hátam mögé, és elmélyülten fújta a füstöt.
    - De hát, õ a párttitkár! - feleltem döbbenten.
    - Igen, õ - mondta Vologya komolyan, és mintha egy kis csodálkozás lett volna a tekintetében az én csodálkozásom miatt.
    Nem szóltam többet. Viktorija hamarosan elõkerült, fölszálltunk a buszba, ahol a fárasztó programtól elpilledt csapat csendben üldögélt, néhányan el is szunnyadtak.
    Amíg a busz robogott velünk a külvárosokon át, arra gondoltam, hogy nagy változások elõtt állunk, tíz év múlva talán már nem is lesz Szovjetunió. Négy évet tévedtem, hat év volt még az összeomlásig.
 

K. Sz. Malavics: A Nap legyõzése
 
 

D. D. Burljuk: Rajz

RUDNAI GÁBOR

Károly híd

Átmentem a Gombás-patak hídján.
Közel volt Vác
és messze Prága,
húzott a honvágy
a Károly híd felé.

Mindent feledtem, ahogy áthaladtam,
anyám halálát, apám betegségét,
csak a két part között találhattam békét,
alattam
hullámzik a Moldva,
s mintha az idõ visszafele folyna,
fölöttem hullámzik az ég,
mögöttem hullámzik a föld,
ükapám felkel,
hívatja a császár,
szerencsés napot jósolt neki Kepler.
S mi vagyok én? Csak összetört
tükörkép,
alterego, eltévedt, üldözött
két part, két vallás, két ország között?
Ki vagyok én?
Halottak napjára mit adjak anyámnak?
Visszaforgó órán ugyanúgy van számlap,
egy isten vigyáz ránk, pesti urna helyett
prágai díszsírra tettem koszorút,
kidobták, mert nem kavics, kõdarab -
nincs bennem szégyen, megbánás, harag,
jó helyen hajtottam fejet,
tudatlan voltam és naív,
a szabályokból kiszorult
a szív.

Hiányozni fog
a szmog?
Kõkapun át ugyan hova mentek
panaszra, ti, országúti szentek?
A Gombás-patak füstben fuldokol.
Pedig a bolygó egyetlen sikoly.

Utolszor Prága,
világ világa,
második hazám.
Palackpostával búcsúzom,
immár örök
hajótörött,
vigye a Moldva, vigye az Elba, vigye az óceán!
Aki meglátja majd, elõször
örül, aztán õrjöng, hogy papír,
nem pedig szomjára ír,
életelixír,
egy pofa sör.

KORMÁNYOS GÁBOR

Üres az ól

Üres az ól
Korvald nem túrja
A zöld legyek röptükre égnek
A kettétört palatetõn
Piszkol a nap színtelen képet
Kóbor vackol a szalma közt
Tép alom vágyó zokogása
Nyakán fájdalmas harapás
Szapora lapát kék halála
Csukott szemû utódjait
Már nem szívja kínozza álma
Apró csontjukon fekszenek
S hold arcukkal néznek a tájra
Üres kóborlás a jövõ
Síkosodott tetõgerincek
Lent lakatlan szegény az ól
Szalma vackán nem jár a lélek.

TÚRI BERTALAN
 
Testvérek
 
A kék terepjáró megállott a kis erdõ végén. Kiszállt belõle két férfi. Hátul, a csomagteret felnyitották, s elõszedett belõle mindegyik egy-egy festékes dobozt, ecsetet, s elindultak az akácos szélére. A hólével ázott, füves, göröngyös talajon meg-megcsúsztak a bakancstalpak. A nap melengetõ sugarától védve még néhány hóbucka lapult a lombtalan fák tövében, akár a körvadászaton a nyúl a bokorban. De a végzet ennél is, annál is beteljesedik hamarosan.
    Márciusi langy szellõ lengte körül a két testvért. József, az idõsebb, ötvenes, alacsony, zömök termetû, vattával bélelt overallban. A fejét zöld kalap fedte, oldalához fácántoll tûzve. A madarat maga ejtette el. Tagja volt a helyi vadásztársaságnak. A kerek, piros arca fölött folyton kutakodó sötét szemek. A falu derekán nagy házat lakott feleségével s két gyermekével. A gazdálkodáshoz a település peremén széles portája volt, rajta gazdasági épületek és gépek.
    Sándor fejjel magasabb, vékony testalkatú. Kék munkásnadrág, felül szürke vattakabát fedte szikár alakját, fején simléderes sapka. A jó negyvenes férfi aszszonyával, három gyermekével, a templom szomszédságában az édes szülõi házat lakta. A téesz megszûnése óta Pesten dolgozott, ahonnan hétvégeken járt haza. Akkor se mindig. Túlmunkát vállalt, ha mód nyílott rá.
    A föld szélén megálltak. Hár
om kilométerre volt a falu, ahonnan érkeztek. József a fákat mustrálta, melyek egymás mögött sorakoztak, akár a libák, ha a vezérlúd után baktatnak.
    - Hallod-e, testvér - szólalt meg. - Soronként felosztani a területet… Hm. Nem lesz az jó.
    - Aztán miért nem? - nyúlt hosszabbra Sándor arca.
    - Becsapós.
    - Mindig így tettünk.
    - A földnek ez a része sok csenevész fát nevelt. Némely sorban alig akad gerendának való, inkább lennének jók dióverõnek.
    Sándor ibolyakék, széljártatta szeme végigsorjázott a faültetvényen, amelyet csemetékbõl az apjuk telepített hajdan, valami fél holdon. A szomszéd földek felett kis akácfák magasodtak. Más hasznos növény nemigen eresztett volna gyökeret a szikes talajban. Az apa úgy rendelkezett, hogy a fából darabra egyenlõ arányban részesüljön a két fiú. Az ültetvénybõl már jócskán hiányzott, a korábbi fakitermelések okán. Sándor nem értette, hogy a bátyja most miért bontana rendet.
    - Tartok attól - simogatta meg a tarkóját József -, hogy nem jut elegendõ fa az építkezéshez.
    - Aha… - kezdett megvilágosodni az agyában a testvér aggálya. Tudott annak tervérõl: pajtát épít. Ismerte a bátyja természetét, hirtelen haragú, s nem akart veszedelmet vele. Engedett hát, mint mindig. - Szerinted?
    József kétfelé törölt vastag, hamuhodó bajuszán.
    - Úgy vélem - nézett fel a másikra -, hogy a leghelyesebb, ha fákat jelölgetünk. Már amelyik érdemes felhasználásra. Minek háborgatni az olyan fát, amelyik szarufának sem teszi meg?
    Az idõsebb férfi birtokában volt a testvér elgondolása. A szülõi ház tetõzetét akarja cserélni. A sok vihart megért ház fedelét az elmúlt tél vastag hótakarója megroggyantotta.
    - Legyen úgy - bólintott Sándor. A zsebébõl festékkaparót vett elõ, s bontotta dobozának a fedelét. A dobozban piros színû festék. József csavarhúzóval pattintotta fel a doboztetõt. Az õ festéke kék volt.
    A szélsõ sorban az elsõ fa magas, öles törzsû. Egymásra nézett a két ember, Sándor bólintott. József az ecsetét festékbe mártotta, s fejmagasságban meggyûrûzte a törzset. Majd arrébb léptek. A következõ hitvány fa. Továbbhaladtak. Ezt követõen igen szép fejlett példányhoz értek. Sándor jelölte meg pirossal. A továbbiakban is egyszer József gyûrûzött, másszor Sándor. Amikor az elsõ sor fán túljutottak, álltak a következõbe. Tették a dolgukat egyetértésben. Mindaddig, míg tartott az akácosból. Összeszámlálva végül negyven fa jutott az egyiknek, ugyanannyi a másiknak.
    A festékesdobozokat, miután lezárogatták a fedelekkel, az ecsetekkel együtt visszarakták a kocsi csomagterébe. Sándor utolsónak pakolt. A tekintete megakadt a csomagtartó mélyén lapuló vadászfegyveren; szürke pokróc alól kiviláglott a duplacsöve.
    - Mindig hordol magaddal puskát? - kérdezte.
    - Csak ha az erdõt járom - mondta közömbösen József. - Sohasem tudni, mikor támad a vad - és lezárta a csomagtartót.
    - Orvvadász - csóvált a fején rosszallón Sándor, és mozdult arrébb. A bakancsokat a sártól, avartól megtisztogatták a fûben és beszálltak az autóba. József indítózott, a motor felzúgott. Majd sebességbe kapcsolt, s a gépkocsi elindult a latyakos dûlõúton.
    Lassan haladtak, a kerekek meg-megcsúsztak. A sofõr dicsekvésre használta az idõt. Elmondta, hogy miféle elõnye származik a vadászatból. Kapcsolatban van a felsõbb vezetéssel, közvetlen forrásból értesül mindenkor, hogy a következõ esztendõben mit érdemes termelni. Nem úgy, hogy az idén mely termék a sláger. Az már lerágott csont. Esõ után köpönyeg… Tavaly például arról sutyorogtak egymás közt a fejesek, és ezt õ kihallgatta, hogy abban az évben a keresett cikk a dohány lesz. Úgy hírlik, pár évig megmarad. A pajta dohányszárítónak készül.
    Sándor csak bólintgatott, meg hümgetett a beszédre. A bátyjának adva vannak a feltételek az efféle vállalkozáshoz, a téesz felszámolásakor potom áron jutott mezõgazdasági gépekhez. A földek visszaadása után, a parlagon maradt területekbõl pedig olcsón vásárolhatott az új tulajdonosoktól. Többeknek nyûg volt a föld; sem pénzük, sem gépük nem volt a mûveléshez. Nem fakasztott irigységet benne a bátyja szerencséje. Egyébként sincs földje, sem pénze a hasonló vállalkozáshoz. Elégedett volt a sorsával. Van munkája, a keresményével ügyesen gazdálkodik a felesége, jut a pénzbõl mindenre, amire csak szüksége van a családjának.
    A terepjáró megállott a kapujánál.
    - Öcsém - szólott kézfogás közben József -, a részem begyûjtését már hétfõn megkezdem.
    - Te rendelkezel vele - mondta Sándor, és kiszállt a kocsiból.
    - Hallod-e - tolta utána a fejét a bátyja -, ha fennakadásod lesz akár favágáskor, akár rönkszállításkor, csak szólj nekem.
    Sándor merev arcvonásai meglágyultak. - Köszönöm, testvér!
    - Számíthatsz a segítségemre. - A motor felzúgott, az autó elindult az aszfaltozott úton.
    Miközben Sándor nézett a távolodó gépkocsi után, gyökeret kezdett verni benne a felismerés, hogy Józsefben a kapzsiság azért még nem ölte meg a testvéri szeretetet. Rengeteg a dolga, de bármely munkáját félretenné, hogy segítsen rajta. Erre azonban nem kerülhet sor, egyedül akarja megoldani a feladatát. De az ígéret mégis nagyon jólesett neki.
    A következõ hét végén nem jöhetett haza Pestrõl, mert túlmunka akadt. Telefonon egyeztetett asszonyával, hogy az egy héttel késõbb kezdõdõ fakitermeléshez mik a teendõk. Péntekre minden el volt rendezve. Szombaton reggel Sándor vihette a zetort, a pótkocsival együtt, a komától. Volt vezetõi engedélye. Két markos legény megjelent otthonába. Láncfûrész gépet, fejszéket, köteleket raktak a platóra, a két fiatalember helyet foglalt társaságukban, és indultak a mezõre. Sándor úgy számolt, ha kivágva, az ágaitól megfosztva tíz darab fával megtérnek estére, négy nap alatt végeznek a munkával. A hétvégét ugyanis megtoldotta két nap szabadsággal.
    De a dolgok nem úgy alakultak, ahogyan eltervezte.
    Borús, nyirkos idõben utaztak; kerülõ úton közelítették meg az akácost. A rövidebb utat a rakománynak tartogatta Sándor. A vontatót megállította a föld végén, kiszállt a fülkébõl, igazított a pufajkán, és szemlélõdött. A bátyja része kitermelve, ezt rögvest észrevette. A törzsekrõl levagdosott gallyak szanaszét hevertek, Isten tudja, mikor lesznek eltakarítva. Fölütötte a fejét. Tudniillik különös dolgot észlelt. Elindult, és a szélsõ sornál megbizonyosodott arról, hogy a gyanúja nem alaptalan. Helyenként egymást követik a tuskók.
    - A szentségét! - tört fel a mellébõl.
    - Mi van, gazda? - közeledett egyik embere, középtermetû, de jókötésû legény. Sándor elnézett fölötte.
    - Gyere te is - intett a pótkocsit széles vállával támasztó, magasabb fiatalembernek. Az elindult feléjük. Amikor együtt voltak, közölte velük.
    - Felderítünk. Két-két soron haladva számoljuk a piros színnel jelzett fákat. Ügyeljetek arra, hogy egy se maradjon el!
    Sándor ment szélen, olykor-olykor odapillantott a véle egyvonalban lépegetõ legényekre. Mennyire figyelmesek. A munkát akadályozta a temérdek gally. No de, azért csak haladtak vele, félórába se tellett a mûvelet. Harminc fát találtak megjelölve.
    - Megloptak - mordult fel Sándor.
    - Kire gyanakszik? - kérdezte az egyik legény.
    - Még senkire. De felkutatom a tettest! - Gondolkozott, hogy ki bánhatott el véle. A szomszédok? Akikkel évtizedek során õrizték egymás földjét? Valamelyik most adta volna lopásra a fejét? Szétjártatta a tekintetét. Miféle meggondolásból? Hisz mindegyiknek a földjén rengeteg, jobbára öles vastagságú fa ágaskodik. Elvetette a szomszédokat. Még ki jöhet számításba?
    - Akár a bátyja is tehette - szólott óvatosan a legény. - Amilyen harácsoló…
    Sándort meglepte a fölvetés, rámeredt a másikra. Lassan megenyhültek arcán a merev vonások, szelíden mosolygott.
    - József olykor nem erkölcsös úton gyarapítja a vagyonát, az igaz - mondta -, de hogy meglopja a testvérét… arra nem vetemedik.
    Ha már szóba jött a bátyja, fûzte tovább a gondolatát, érdeklõdni kellene nála, tán szolgál friss nyommal, amelyen elindulhat. Nem vesztegette az idõt. Intett a legényeknek, s indultak a vontatóhoz. Az emberei fölmásztak a platóra, õ nyeregbe szállt, és indítózott. Meg sem állott a faluig, József gazdasági telkének kapujáig. Ott leállította a zetort az útszélen, s bement a portára.
    József meg két másik férfi, hátul a színnél, acélgörgõkön vezetve, szalagfûrésszel farönköt hasogatott deszkának. Megállt a közelükben. Amikor a bátyja megpillantotta, kikapcsolta a villanymotort.
    - Mi újság? - fordult feléje, és kezet fogtak.
    Sándor még be sem fejezte közölni a jötte értelmét, a bátyja már legyintett bosszúsan. - Hadd el. Az enyémbõl is elvittek hatot.
    - Friss nyomra leltél-e?
    - Volt gyanús nyom. De keveredett a miénkkel. Nem lehetett tényként kezelni.
    Ezzel az ügy el volt intézve József részérõl. Indította a gépet, a szalagfûrész hersegve hányta a melegport. Sándor tanácstalanul ácsorgott. Nem tudta, merre induljon, hol akadna a tolvajra. Leste a szikkadó földet, mintha lelné rajta a megoldást, de semmit. De ahogy nézelõdött, a frissen gyártott deszkáknál különös dologra figyelt fel. Hogy feltûnést ne keltsen, andalogva közelítette meg a halmot. Tisztán kivehetõ volt ujjnyi hosszú, vöröses barna csík a kéreg mélyedésében. Belsõ kényszerre tovább kutatott. A friss farönkök távolabb hevertek rakásban. Fokozódó érdeklõdését féken tartva, lassan bandukolt az öt-hat méteresekre szabdalt szálfákhoz. József sandán leste az öccsét, az arcáról lerítt, hogy nyugtalanítja az érdeklõdése.
    Sándor a szemével a rönkökön matatott. Az egyiknek a kérgén vörös csíkra lelt. Majd olyan nyomra akadt, melytõl a képe besötétedett. De teljes bizonyosságot akart. Szembeállt a végekkel, és számolt: negyvennél többet olvasott. "És már mennyit fölhasogattak!" - gondolta, és barázdát vágott benne a fölháborodás.
    - Majd elfeledtem - szólalt meg hirtelen mellette József. - A maradékból kivágtam tíz fát, hogy pótoljam a hiányzó mennyiséget.
    - Csak a maradékból? - szúrt feléje a szemével Sándor.
    - Ahogy mondtam.
    - Hát az enyémek?
    - Nincs közöm hozzájuk.
    - Akkor ezek mit jelentenek? - mutatott az áruló jelekre Sándor.
    - Elfolyt a kék festék és a kéregben kifakult - vont vállat József.
    - És a gyûrû? Az miért nem piros? - csattant fel Sándor. - Azért, mert átmázoltad kékkel - folytatta. - Nagy volt a sietség, bátyó. Nem ügyeltél a részletekre. Nézd! A kék gyûrû szélén keskeny vörös csík húzódik. Ilyen nyom még fellelhetõ néhány darab fán.
    József hol a bûnjelekre, hol az öccsére nézett. Fogóba került, mint egér a csapdában. A súlyos bizonyítékkal nem bírt meg. Taktikát változtatott.
    - Valamennyi fa marad! - villant a sötét szeme. - Még sok fa van a kiserdõn. Vágj, amennyi szükséges.
    - Hitványak.
    - Megteszik szarufának.
    - A dióverõk! - hördült fel Sándor. Hát ennyi az õ otthona? Az elsõ téltõl megrokkanhat?
    - Majd duplán rakod - szólt cinikusan a másik.
    Sándorban vad düh kezdett megáradni, a keze ökölbe szorult. Csak nem akaszkodnak össze, mint a cigányok… Támadt jobb ötlete. Fordult, s nekidõlve indult, sietett a kapu felé.
    - El sem köszönsz, öcskös? - szólott utána gúnnyal a bátyja.
    Sándor magasba emelte a karját, melyet amaz köszönésnek vélt, mert felröhögött, s indult a géphez. Pedig a fiatalabb testvér csupán azt jelezte: elköszönni még korai.
    A zetornál közölte a türelmesen várakozó embereivel: - Fát pakolni készüljetek.
    - Mit? Hol? - értetlenkedtek azok.
    Sándor a fejével az udvar felé bökött.
    - Hamar a szerszámokat a fülkébe - állt a vonórúdra.
    Végre megmozdultak a legények. Amikor végeztek a pakolással, õ nyeregbe szállt, s indította a masinát. A vontató befordult a portára, behajtott a farakáshoz. A legények leugráltak a platóról, s nyitották a végfalat. József odanézett, de nemigen értette a dolgot, csak meresztette rájuk a szemét. Akkor eszmélt fel, amikor az elsõ szálfa a pótkocsin volt már.
    - Hé! El onnan, de gyorsan! - kiáltotta. A fûrészt leállította, s lódult a fák védelmére. - Abbahagyni! Takarodjatok a portámról!
    De azokon nem fogtak a szavai, rakodtak tovább háborítatlanul. Sándorék éppen újabb rönköt emeltek, amikor József odaért hozzájuk. Két karjával átölelte a fát, és vonszolta visszafelé. - Nem engedem! Az enyém! - ordította, mint akinek esze ment. De az ereje nem ért fel a másik hároméval. Bizonyosan õt magát is fölteszik a platóra, ha idõben le nem válik a rönkrõl.
    - Emberek, ide, ide! - dörrentett a fûrésznél ácsorgókra. - Kikergetni õket, de nyomban! - lendült a keze a rakodók irányába.
    - Arra nem szerzõdtünk - bökte feléje az idõsebb férfi.
    - Azt teszitek, amire utasítlak benneteket! - fröcskölte felpaprikázva. - Azért fizetek!
    - Sándor a sajátját menti - így a fiatalabb.
    - Hát ti is ellenemre vagytok? - hörögte József, s az arca szederjessé vált. - No, de… így is jó! - És hangja fuldoklott a dühtõl. Ment, iparkodott a ház irányába.
    A fûrésznél ácsorgók követték a tekintetükkel, s látták, hogy a ház elõtt parkoló terepjáró mögött megáll. Felnyitotta a csomagtartót, s behajolt derékig. Amikor kiemelkedett belõle, a kezében kétcsövû puskát tartott. Az emberei megütközve nézték.
    - Lerakni! - szólott fagyosan József, s megállt biztonságos távolban. - Valamennyi fát vissza a helyére! - parancsolta.
    Sándorék a rakományt már rögzíteni készültek. Bontogatták a kötelet. Odanéztek. A két fiatalember arcára nyugtalanság telepedett. Sándor csak rántott a vállán: - Ijesztésnek szánja - szólt egykedvûen. A kötél egyik végét átlendítette a rakomány fölött. A segítõi szinte futottak a pótkocsi túloldalára.
    - Azt mondtam: lerakni! - cserdített József, s rájuk szegezte a fegyvert. - Innen egy szál fát el nem visz a zetor!
    - Egyet nem, de tízet igen - mondta nyugodtan Sándor, és feszített a kötélen, a végét a plató alatti horogra rögzítette.
    - Velem nem pimaszkodhatsz, kölyök! - És József a vállához emelte a fegyvert.
    - Ne, gazda! - kiáltott rémülten a fiatalabb munkása.
    - Ne akadékoskodjon, József - lépett feléje az idõsebb férfi.
    - Pofa be! - förmedt rájuk, s hirtelen mozdulattal ráirányította a puskát.
    - A testvére - kockáztatta meg a fiatalabbik.
    - Kuss! - röffent rá József, és a vállgödrében igazgatta a puskatust.
    - Üljetek fel a gerincre - mondta Sándor a legényeinek, és még csak rá sem pillantott a bátyjára.
    - Nem értesz a szóból, isten barma? - ordított rá a bátyja, és kezében remegett a puskacsõ.
    Sándor megfogta a kapaszkodót, hogy föllendüljön a zetorra, amikor eldördült a fegyver. Egy pillanatra megdermedt, mint aki a zajforrás felõl tájékozódik, aztán, mint mikor guggolni készül valaki, süllyedni kezdett. A fogantyú kicsúszott a markából, és összecsuklott, mint a collstok.
    A fûrésznél a két ember szobormerevvé dermedt. József értetlenül nézte az öccsét, kezében a puska lehanyatlott. A két fiatalember ész nélkül csúszott viszsza a rakományról. Meglátták a gazdájukat elterülve a zetor hátsó kerekénél, és futottak hozzá, emelték kétoldalt. Annak hátracsuklott a feje.
    - Azért a kevés fáért? - szörnyülködött az idõsebb férfi a fûrész mellõl.
    József arcából a vér a lábába szállt.
    - Én… én… a kereket… - hebegte -, csak a kereket… akartam -, de többre nem futotta, a hangja elfulladt.
    - Ezt elbaltázta, fõnök - szólt megvetéssel a fiatalabbik munkás. - El bizony, az isten verje meg magát!