WAGNER DEZSÕ

Isonzó, Doberdó, Nyárád

Vas Károly nagyapám
mintegy három évet húzott le
az Isonzó környéki lövészárkok labirintusában;
úgy ismerte a gránát szaggatta Doberdó szikláit,
mint a nyárádi templomdombot,
szülõfalujának kismama-hasát.

LENGYELFI MIKLÓS
 
A kõoszlop
 
A balatoni kisváros egyik partközeli, csendes utcájában egy kõoszlop áll a kocsiút szélén. Alig másfél méter magas és bronzlánc fogja körbe. A bronzláncot az oszlop négy sarkán álló kõkockák tartják, ahogyan a nagy emlékmûvek körül szokásos. A kõoszlopon bronzból készült Krisztusfej, egy név és egy évszám. Semmi több. Sírkõ lenne? Aligha, mert akkor két évszám jelezné az illetõ földön tartózkodásának hosszabb-rövidebb idõtartamát. Egyébként is, hogy kerülne sír a kocsiút és a járda közötti, platánfák árnyékolta, homokos területre? Csakis emlékoszlop lehet. Vajon kinek az emlékére és miért állították? Évek óta furdal a kíváncsiság. Bizonyára fontos személyiség, ha a nevét és a valami okból jelentõs dátumot - 1934. július 13. - szükségesnek találták a megörökítésre.
    Nyaranta néha-néha arra járok. Olyankor rendre felfedezek egy-egy csokor friss virágot az oszlop két oldalán felhelyezett vázákban s rendezett gereblyenyomok tûnnek elõ a bronzlánc határolta gondozott kertecskében. Ebbõl arra következtetek, hogy az emlékezõ még köztünk van, látogatja az emlékmûvet, tehát kötõdése az emlékezést kivívó úrhoz elevenen él benne. A friss virágokon túl azonban semmi nyomát nem fedeztem fel a kõoszlopot látogató ismeretlennek.
    Kíváncsiságom az évek múltával egyre nõtt. Ki lehetett az ismeretlen férfiú, akinek emlékét immár hét évtizede ébren tartja valaki?
    A legtikkasztóbb július eleji napokban ismét arra jártam. Amikor befordultam a kis utcába, észrevettem, hogy valaki hajlong a kertecskében. Közelebb mentem.
    Az oszlopnak gereblye támaszkodott s egy fiatal, húszévesnél alig idõsebb lányt fedeztem fel, aki kapával a kezében, fehér sortban (ami inkább nevezhetõ forrónadrágnak), ujjatlan fehér blúzban gyomlált. Haját a fehér, fordítva viselt siltes sapka sildje alá rejtette.
    A lány észrevett, felegyenesedett.
    - Elnézést, hogy megzavarom - léptem közelebb. - Évek óta várom ezt a pillanatot, hogy felvilágosítást kérjek. Ki volt az az ember akinek nevét itt olvashatjuk, és milyen alkalomból állíttatott ez a kõoszlop? Síremlék talán?
    - Nem egészen. Az illetõ ugyan itt halt meg, de nem itt nyugszik.
    - Rokon?
    - Több annál… - sóhajtott fel a lány. - Hosszú és tragikus története van ennek az emlékoszlopnak.
    Sokéves eredménytelen kíváncsiskodásom után tehát végre nyomra akadtam. De azt is éreztem, nem alkalmas sem az idõ, sem a hely arra, hogy a lány felfedje a történetet. Abban állapodtunk meg, hogy másnap a közeli fagylaltozóban találkozunk.
    - Hol is kezdjem, hogy megértse…? Tulajdonképpen azt is mondhatnám, hogy ez a dédim és a nagymamám története - mondta a lány másnap a nagy adag pisztácia fagylaltos kehely fölé hajolva -, de ez nem lenne teljesen igaz. Mert nemcsak kettõjük története. Ez a mi családunk négy generációjának nem múló, lélekfurdaló, szomorú emléke.
    Letette a fagylaltos kanalat, és kinézett a tükörsima vizû Balatonra.
    - Dédike 1910-ben született. Ha emlékszik, az oszlopra vésett dátum: 1934. A Dédi tehát akkor éppen 24 éves volt, és már hat éve férjezett. Én természetesen csak idõsebb korára emlékszem. 12 éves voltam, amikor 1994-ben itthagyott bennünket, de a régi fényképek alapján azt mondhatom, hogy nem volt kiugróan attraktív szépség. Átlagos, csinosnak mondott fiatalasszony lehetett, akit lelki terror alatt tartott a tizenöt esztendõvel idõsebb ügyvéd férje. Dédikét jószerivel az érettségi vizsgáról egyenesen az esküvõjére vitte az ügyvéd úr. A két esemény között csak annyi ideje marad, hogy a matrózblúzból átöltözzön a menyasszonyi ruhájába.
    Nem volt szerelmes a férjébe, de a szülei megtiszteltetésnek tartották, hogy egy jól szituált ügyvéd vetett szemet leányukra. Ne felejtse: 1928-ban, a világválság kellõs közepén történt, amikor tombolt a munkanélküliség, amikor a mérnökök taxisofõrnek állhattak, ha szerencséjük volt, a többi meg legfeljebb havat lapátolhatott. Dédike igent mondott. Majd megjön a szerelem! - biztatgatták a hasonló korú barátnõk, persze nem titkolt irigységgel, hogy õ már révbe ért.
    A nagy korkülönbség volt-e az oka, vagy férje uralkodni vágyó, féltékeny természete, ezt a Dédi sem tudta pontosan. Kétségtelen, hogy az ügyvéd úr naponta új és új megfogalmazásban ismételgette: legyen hálás, hogy elvette feleségül. Mert "vegye tudomásul, maga kis béka, magát rajtam kívül senki észre se veszi!" Szinte beleszuggerálta, hogy Dédike egy jelentéktelen kis senki, akin férfiszem meg nem akadhat. Dédike így élte le házasságának elsõ éveit. Félénk, viszszahúzódó lett, kerülte a társaságot. Pedig korábban fényes zongoramûvészi pályát jósoltak neki. Kirobbanó tehetségû muzsikusnak tartották a hozzáértõk. De férje addig-addig duruzsolta a fiatalasszony jelentéktelenségét, önállótlanságát, hogy kételkedni kezdett önmagában, tehetségében, és lassan-lassan eltemette mûvészi ambícióit is.
    Aztán 1934 nyarán az ügyvéd úrnak tíz napra egy hagyatéki ügyben Olaszországba kellett utaznia. Úgy rendelkezett, hogy amíg õ hivatalos ügyeit intézi, Dédike a Balatonra utazik a mamájával. Attól a helytõl néhány háznyira béreltek egy kis nyaralót, ahol ma az emlékoszlop áll. Dédike akkor látta elõször a Balatont. Végtelen boldogság töltötte el a vízben tükrözõdõ kék ég látványától és leginkább attól, hogy tíz napig önálló, és szabad lehet. Boldogságát csak tetézte, hogy a megérkezésük utáni napon egy vele egykorú barátnõt is talált a szomszéd nyaralóban. Új barátnõjével, Klárával töltötte a napot, sokszor az estéket is. Két utcával távolabb, a parton akkor nyílt egy kis családias étterem. Esténként kellemes zene szólt: egy zongorista és egy dobos muzsikált. Táncolni is lehetett. Nem volt ugyan nagy a táncparkett, de a 6-8 asztalnyi vendégnek bõséges helyet nyújtott.
    A második este ültek az étteremben és hallgatták a divatos slágereket, amikor Klára észrevette, hogy a szomszéd asztalnál sörözõ négy fiatalember közül az egyik le nem veszi a szemét Dédikérõl. Nem sokkal késõbb a szimpatikus fiatalember - a forró nyári balatoni estéken nem volt illetlenség - udvariasan az asztalukhoz lépett, és táncra kérte Dédikét. Egész este vele táncolt. Dédike kivirult, boldog volt. Másnap természetesen ismét találkoztak, és ismét egész este táncoltak. A fiatalember a Balaton akkor legelõkelõbb attrakciójának számító hidroplánok pilótája volt. Már a következõ napon sort kerített arra, hogy teljes balatoni körre röpítse Dédikét, Keszthelyig és vissza.
    Dédike addig a soha nem tapasztalt élményektõl kipirulva szállt ki a gépbõl, s szaladt Klárához. Lelkendezve újságolta, hogy este - így mondta: a Dezsõ - érte jön. Ne nehezteljen, de erre az estére klárátlanítani szeretné magát.
    Hogy mi történt azon az éjszakán, csak sejteni lehetett… Már világosodott, amikor a nyaraló kapujában elbúcsúzott Dezsõtõl.
    Klára dél körül ébresztette. Dédike Klára nyakába ugrott, táncolt, ragyogott, soha nem érzett boldogság sugárzott belõle. Este mégis bezárkózott a szobájába, hiába jött érte Dezsõ. A következõ napot is szobájában töltötte, Dezsõvel nem állt szóba, hiába kérlelte az ajtón keresztül. Két teljes napja telt el Dezsõ nélkül. A harmadik napon, amikor Dezsõ újabb kísérletet tett arra, hogy szóra bírja, kimérten, hidegen, közömbösen fogadta. Hiába emlékeztette Dezsõ a feledhetetlen éjszakára. "Az tegnapelõtt volt, ma meg ma van" - mondta Dédike határozottan, s tõle szokatlan tárgyilagossággal elmagyarázta Dezsõnek, hogy férje évek óta jelentéktelen senkinek, csúf békának tartja, akin nem akad meg férfiszem. Az elmúlt néhány nap eseményei meggyõzték arról, hogy férjének nincs igaza. Megbizonyosodott arról, hogy nõnek tekinthetõ. Visszanyerte önbizalmát, ezért hálával és köszönettel tartozik Dezsõnek. "Csupán ennyi volt. Vége. Isten vele, Dezsõ." - mondta könnyedén és magára zárta az ajtót.
    Dezsõ nem hitt a fülének. Csupán ennyi lett volna? Semmit sem jelentett ez a néhány nap? Nem volt más, mint egy sértett asszony kísérlete önbizalmának visszanyerésére? Lehetetlen! Kora reggel, még mielõtt szolgálatba lépett volna, Dezsõ felszállt hidroplánjával. A platánfák koronáját súrolva hatalmas csokor vörös rózsát dobott a nyaraló kertjébe. Aztán… hatalmas robbanás rázta meg a környéket. A hidroplán ott lángolt, ahol ma az emlékoszlop áll. 1934. július 13-a volt.
    Dédikét a robbanás ébresztette álmából. Kiszaladt az utcára - és elájult. A hidroplánhoz érkezõ mentõ vitte a közeli város kórházába. Idegösszeroppanás. Egy hónapig tartott a gyógykezelés.
    Baleset vagy öngyilkosság? Szerelmi vallomás, vagy búcsú? Soha nem derült ki.
    Márciusban megszületett nagyanyám. Az ügyvéd úr büszkén fogadta az új jövevényt. A gyermekvárás alatt Dédike nagyot változott. Már nem kételkedett életrevalóságában, férjétõl nem függõ, nem félõ, önálló egyéniség lett. Zongoramûvészi ambícióit eltemette ugyan, helyette a zongoratanításban találta meg örömét. Hétvégeken ideutazott, a zuhanás helyén mindig friss volt a vörös rózsacsokor két mécses között. Férjétõl egy év múlva elvált. Nem bírt együtt élni ennyi teherrel. Lelkifurdalásával és azzal, hogy férje, akit soha nem szeretett, sajátjának hiszi Dezsõ kisleányát…
    Válása után állíttatta az em
lékoszlopot, és megvette a nyaralót is, melyben azt a néhány feledhetetlen, boldog napot töltötte.
    Meg-megjelent a nyaralóban télen is, a nyarakat pedig végig ott töltötte. Tehette, nyáron a zongoranövendékei is a vakációt élvezték. Dezsõ maradt haláláig az egyetlen, az igazi szerelem. Soha nem megbocsátható bûnnek, önsorsrontásnak bélyegezte meggondolatlanságát. Dezsõ a kibírhatatlan lelki terrorból való szabadulás kivezetõ útját nyitotta meg elõtte. De Dédike nem ismerte fel. Értelmetlen kegyetlensége miatt vesztette el élete egyetlen igaz szerelmét, és ezért nõtt fel leánya is apa nélkül.
    Unokája, az én édesanyám örökölte a kõoszlop-gondozás kötelességével a lelkifurdalás kegyetlen élményét is. Mielõtt meghalt Dédike, örökül hagyta Dezsõ emlékének életben tartását. Dédapám értelmetlen halála így lett családunk három generációjának tragikus élménye.
    De mondok önnek valamit. A lelkiismeret-furdalás elõl már én sem tudok menekülni.
 

Ádám és Éva
 
 
 


 
PETÕ SZABOLCS
 
Két karc*
 
Félig szívni csak
 
Mesélt a háborúról is. Hogy kiket vittek el a faluból, és azok mivel foglalkoztak azelõtt. Nem emlékezett olyanra, aki visszajött volna, az üresen maradt házak lassan benépesedtek, a földjeiket felparcellázták és szétosztották a nagycsaládosok között. Meg felidézte a nevét valakinek, akinek lovai voltak, néha nem szolgáltatta be a kellõ mennyiséget, és akit a Rákosi-rendszerben a Sztálin úti épületbe vittek többször is, de volt egy jó ismerõse Pesten, így mindig hazatért. Kádárt dicsérte, az enyhülés évei voltak, mondtam neki, mintha jobban tudnám. Olvastam róla sokat, õ megélte. Nagyon szegények voltak, a napraforgó magjának sajtolásakor visszamaradt keményebb - az õ szavaival élve - pogácsát ették gyakran, meg lesték a tehetõsebb munkásokat és a kenyér végébõl maradt száraz héjat ették délben. Hatan aludtak egy ágyban, egy csizmája volt a család aprajának, így a sarokról télvíz idején gyakran visszafordultak iskolába menet, ha nagyon hideg volt. Hat osztályt végzett, aztán negyven évig ugyanott dolgozott, bõrtáskájában hozta éjszakás mûszakból hazaérve reggelente a friss és még meleg kenyeret, mi meg úgy szedtük szét darabokra, és faltuk mintha nem is hortobágyi húsos palacsintához lennénk szokva. Mosolyogva nézte izgalmas csatározásunkat. A régi kenyér tisztelete volt a szemében.
    Megkérdezte, hogy mi az Internet, s én próbáltam könyvként elmagyarázni, majd a televíziós képújsághoz hasonlítottam, azt látta már. Úgy tûnt, megértette. Aztán meséltem neki, hogy nem vagyok megelégedve a munkámmal, változtatni szeretnék, és hogy mennyi pénzem megy el olykor alkoholra, meg töltöttem neki még bort, aztán koccintottunk. Elgondolkodtam azon is, hogy mostanság mennyire elégedetlen mindenki a sorsával. Éles összehasonlításként megmutattam neki legújabb fényképezõgépemet is gyorsan, s nagyot mosolyogtunk azon, hogy akkor a kenyérhéj, most meg a megapixel. Pedig nem is vicces.
    Meg kell becsülni a dolgokat, mondta, bár megértette, hogy itt nem minden úgy van, mint vidéken, és hogy a lehetõségek gyakran a szemünk elõtt vannak, csak ha mindig a biztonságra törekszik az ember, nehéz egyrõl a kettõre jutni. Kevesen kaptak kiváló minõsítést a munkájukért, mondta, de õ mindig megkapta. Igazi dolgos, szívós ember, szerencsére eme tulajdonságát nem volt fukar átadni az unokáinak.
    Töltöttem és boroztunk tovább. Szétáradt a szánkban a furmint jellegzetes íze és csak néztünk magunk elé. Nem szabad ennyit dohányoznom, mondta, el kell nyomni a felénél, aztán legközelebb elszívni a másik felét, így nem kerül anynyiba. Rágyújtottam még egyre, majd ránéztem drága karórámra. Elszaladt az idõ, fordult felém, hagyjunk egy pohárka bort reggelre is. Feleakkora már csak, mint én, hetvenhárom éves teste mulatságos látványt nyújtott a pólómban, amelyet alváshoz készülõdve adtam rá. A magyar tévére kapcsoljam, mondta, a többi szar, folyton lövöldöznek. A magyar tévé jó, ott legalább nem csak a hülyeség megy, majd becsukta a szemét és horkolni kezdett.
    Eszembe jutott, hogy beállítom a mobiltelefonomat reggelre, feltettem a töltõre, hogy el ne aludjunk, kikapcsoltam a számítógépem, majd az akkumulátorokat is töltõre tettem, hogy hallgathassam a kedvenc zenéimet a pályaudvarról visszafelé. Tulajdonképpen rossz kedvem van, gondoltam a tükör elõtt borotválkozva, majd drága parfümöt tettem nyakamra. Az is eszembe jutott, hogy másnap mennyi a tennivalóm, és hogy estefelé még meg kell beszélni a párommal a problémáinkat - az óriási problémáinkat.
    Hosszan néztem, ahogy megtört, de büszke tekintete oldódni kezd az álom megnyugtató tengerében. Vonatoknak int most biztosan, gondoltam elmosolyodó arcát látva, ahogy egész életében tette. Kiáll a váltó mellé a sínekre a kemény téli éjszakában, áthajtja, majd öregedõ kezével elegánsan int a régóta ismerõs mozdonyvezetõknek. Aztán hajnal felé már eszébe jut a friss, puha kenyér illata, amit a péknél gondosan fekete bõrtáskájába helyez, hogy elhozza nekünk. Mert meg kell becsülni a dolgokat. Kell. Muszáj.
 
Belsõ csönd
 
Mindig ugyanakkor kel fel, mindig hat után kettõ perccel. Mindig három csöngés után nyomja le az ébresztõóráját. Ráérõsen sétál ki fogkeféjéhez, gondosan simítja végig haját zselés ujjaival, mindig ugyanazzal a mozdulattal, hátra, aztán negyven fokos szögben le. Hétköznap kék pizsamát hajt precízen a szennyes kosárba, hétvégén zöldet. Csak vékonyan keni meg a teljes kiõrlésû búzából készült kenyeret a koleszterinszegény margarinnal. Koffeinmentes kávéjában egy édesítõ, nikotinpótló rágógumiból egy a szájába. Ez volt az utolsó rossz szokása. Most már nincs ez sem. Leszokott róla, csakúgy mint elõtte a szerelemrõl. Az elõbbi nehezebbnek tûnt. De megérte. Megérett rá, hogy megértse.
    Tudja már, hogy a szerelem nem csak úgy jön, nem egy lebegõ érzés, de létezõ lebegés nem egyszer. Tudja, hogy a szerelem számos összetevõbõl épül fel az emberben. A szerelem része, ahogy a tárgya a többiekhez viszonyul, ahogy mozdulatait vezérli, ahogy hozza a kapcsolatba környezetét, családját, barátait, ahogy elélvez a másik alatt, vagy ahogy sír, ha érzéseit nem táplálja érzés. Tudja, hogy mindezek függvényében a szerelem bármikor és bárkivel kialakulhat, pusztán idõ és tér sajátos elegye szükségeltetik hozzá, s az érzés megtartása ezen paraméterek harmonikus arányának kölcsönös óvása. A cigarettához elég volt tudni, hogy káros, és, hogy könnyebb lesz lemondani róla, mint a szerelemrõl. Most igazán büszke szabad akaratából fakadó lemondásaira. Mást szeret, és máshogy szeret mást.
    A buszon átadja a helyét az idõseknek és várandósoknak, figyel, hogy ne lökdösse mások táskáját és ne lépjen a mellette álló lábára. Pontosan érkezik munkahelyére, minden tõle telhetõt megtesz cége érdekeinek megfelelõen munkája hatékonyságának és eredményességének növelése érdekében, vigyázva arra, hogy a keletkezett feszültséget mindeközben feloldja, és ne vigye haza. Munkatársaival kedves, udvarias, rendszeresen olvas igényes és humoros oldalakat, hogy minden héten legalább két viccet elmondhasson. Reggel több táplálékot visz be szervezetébe, délben már kevesebbet, és csak gondosan válogatott növényi alapanyagokból. Este hat után egy pohár tejet iszik már csak, enyhén melegítve fel a kitûnõ alvás érdekében. Lefekvés elõtt mindig harminc oldalt olvas.
    Munkaidõ végeztével bevásárol, csak egészséges táplálékot válogat, csak kielégítõ higiéniájú boltokban. Mindig bankkártyával fizet, és mindig van nála legalább két nejlon bevásárlószatyor az aktatáskájában takarékossági megfontolásból. Egyébként is tisztában van végzettségének megfelelõen a szükséges jogszabályokkal és a mindennapi életet érintõ közgazdasági folyamatokkal. Sötét öltönyben jár, vasalt inget vesz csak fel, szép nyakkendõt, egyszínû matt nyakkendõtûvel. Cipõje minden nap fényes, sohasem húz fehér zoknit, kivéve, ha tornázik, minden második kedden, és ha kerékpározik, minden második kedden.
    Van drága sportfelszerelése, alacsony fogyasztású mikrohullámú sütõje, utazótáskája, az évi két utazáshoz, van vízhatlan váltáscipõje, fekete és szürke esernyõje helytakarékos, cipõtartóval kibõvített fogasán lógva. Van gerinckímélõ ágyszivacsa, tökéletes szigetelése az ablakkereten, szobakerékpárja az esõs napokra. Van klasszikus hazai és világirodalmi könyvsorozata, komolyzenei lemezgyûjteménye, színházbérlete minden második szerdára és jógabérlete minden második szerdára. Lakása rendezett, a korábbi életébõl maradt fényképeket az ágynemûtartóba tette, nagy megnyugvással. Van változatos füstölõkészlete, gyertyakészlete, füldugó készlete, különbözõ történetû romantikus filmekbõl álló készlete, kétdarabos kávéskészlete több színben, szív alakú is volt egy ízben és ajzószert tartalmazó teája is több ízben. Van zongorája, multivitamin tablettája, óvszere és egy borotvapengéje.
    Vannak rossz pillanatai, elfojtott indulatai, késztetése a gyilkolásra, indíttatása az önkínzásra. Vannak perverz álmai, titkos videofelvételei, visszafogott vágyai, és van igény a szívében a gondoskodásra. Lenne néhány gyöngéd mozdulata a gyermekének és néhány ölelése a nõjének. A tudatalattijába rejtve. Van kínai teáskészlete három fõre, és belsõ csöndje.
 
 

Lovak

LENGYEL GÉZA

Majd elviszi a víz

(Tudósítás egy természetvédelmi ankétról)

Trafó Nagycsarnoka,
itt - istenem, mintegy 40 éve már! -
Paul Robeson énekelt:
"Zúg a folyó" - zúgott az erekben a vér,
az érzelemáradatban úsztak emelkedtek
ezerek,
a csepeli munkásemberek.
"A Mûvek legkisebb üzeme volt"
- hangzik a szó -,
ma a Siemens Transzformátorgyár a legnagyobb
(s hol a többiek?).
"Független verseny eredményeképp emelte magához
a nagy monopólium"
(független? és emelte magához?).
"Mindent megtesz, mindent megteszünk
építünk, ellenõrzünk, önellenõrizünk…
fojtótekercsek százai (mit fojtanak?!)
elosztó-transzformátorok (mit és kinek osztanak?!)
védekezünk, védekezünk minden tûz ellen
(minden tûz ellen?!)
veszélyes víz, penetráns olaj ellen
elszívatunk (szívatunk!)
és intézkedéseket foganatosít minden hatóság
(mindenhatóság!).
Mi mindent megteszünk.
Építünk,
épül a szennyvíztisztító telep;
(valami jó is talán?)
alig, a hosszú felsorolástól alig kapok levegõt -
szelektív hulladék - metán gáz - épülnek urnák -
elnézést - az urnákra emlékeztetõ
esztétikus
szemgyönyörködtetõ
tereptárgyak sora,
és alig-alig bontjuk meg a kelta sírokat,
a néha rájuk boruló festékiszap
(az évi 100 ezer tonna festékiszap)
eltûntetése nem projektünk,
nem a mi projektünk része,
majd elviszi a víz, majd elviszi a Duna.
("Zúg a folyó,
zúg a…")
 

Esti órákban a Csele-pataknál

A víz rohan, tajtékot vet a köveken,
komor az ég, ordító, egymásnak rohanó fellegekbõl
esõ zuhog, megáll, egykedvûn permetel,
mint hajdanán
- közel ötszáz esztendeje már -,
midõn sorsunk hosszú idõre eldõl.
Kiterítve az ország,
mint hajdanán
szegény ifjú király;
ázik - esõ zuhog, egykedvûn permetel,
mint hajdanán. Az estbe hajló délután,
hol késik felragyogni Napunk a nyugati égen
szivárványt festeni fejünk fölé;
hol késik dermedt szívünknek az égi jel?!

Esõ zuhog, megáll, egykedvûn permetel.
 

Virradat

PROHÁSZKA LÁSZLÓ MÁTÉ

A visszakapott föld

A gémeskút összedrótozott
zsiráf csontváz,
bambán néz a magasból,
a széttört kávára,
az elkorhadt itató-vályúra.
Kiszáradt medrében döglött békák.

A tanya vályogfala sárguló,
bûzlõ, avas szalonna.
Kiköpnéd, ha szádba kerülne.
A kemencében, hogy kenyér,
rétes sülhetett, szétporladt,
kormos tégla jelzi
Istálló, disznóól, baromfiudvar,
kifosztott, lerombolt végvár.

Régen, míg a gazda élt,
a föld fekete vaját cipóra
kenhette volna.
Hajnalban kakas ébresztette,
telihold fektette.

Az örökösök, hogy visszakapták,
büszkén járták a határt.
Felébredt a paraszti ösztön?
Tüske, gaz, árnyék nélküli hõség,
izzadság szagú szél.
Szétszaggatott nõi harisnyák,
férfiak korgó gyomra,
gyerekek unatkozó nyavalygása,
pánik, hanyatt-homlok menekülés.
Gépkocsikba szorult vadló
rúgkapálva vágtat velük a dûlõ úton.
 

Öreg paraszt

Az öreg paraszt,
bajsza alatt morgolódik.
Akárcsak apja, nagyapja,
látástól vakulásig
teszi a dolgát.
Haszna annyi,
nem kell neki esti mese,
amerikai tévé krimi,
hogy elaludjon.

S hajnalban,
az állatok az ólban
sírnak, kotkodálnak.
A kakas hangos kukorékolással
követeli udvarháza,
s a maga jussát.
S a föld - öt hold, amit visszakapott -,
mint zsémbes öregasszony,
nem városi nagysága,
nincs rajta ráncot, szeplõt fedõ
illatos kence.
Bõre száraz, repedezett,
terméketlen, ha nincs trágyázva,
megmunkálva.

A határban pacsirta dalol,
nem hallatszik ide
a parlamenti politikusok
ádáz, alantas vitája.
Érte hadakoznak?
Akár a kivert kutya a gazdáját,
a kapanyél
tenyerük szagát sem ismeri.

Morgolódik az öreg paraszt,
fogytán levõ erejével sokra nem megy,
a falu új összefogása kellene.
Felesége fejcsóválva néz utána,
majd a konyhába besurranó macskát,
mivel lusta s nem egerészik, kiseprûzi.

TÚRI BERTALAN

Írás
 
Özvegy Szarka Pálné már megvénült, s bizony hogy lassan mozog kezében a kapa, de a szeme a dudvát a rózsa- meg a krizantémbokrok tövében is fölfedi, mert olyan a látása, akár a sasé. Fakó kendõvel a fején magányosan dolgozik a háza mögött, a keskeny kertecskében. A tavaszi lágy szellõben ringatózó almafa rózsaszín, s fehér virágai mintha integetnének feléje, a rózsa új hajtású ágainak tüskéi bele-beleakaszkodnak a sötét ruha fodrába. A kertek hangosak a verébzsivajtól. A vénasszony fölegyenesedik, megropogtatja a vézna derekát, s a magasba pillant. Kék az ég, felhõ nem tarkítja. A nap langy melegében minden él, ujjong. Szarkáné tekintete végigpásztázik a törvénykezésen levõ nadrágszíjparcellán. Az elõzõ szomszéd a magáéból adta végérvényesen, de írás nem készült róla. A ráncos arc elsápad, s irigység fészkel a vizenyõs, kék szemekbe.
    - Hm. Mire lett volna az írás? - motyogja értetlenül maga elé. - Megbíztunk egymásban mink. Jó szomszédok voltunk…
    Az új szomszéd a telkét mérnökkel mérette, az új telekhatár az ereszcsorgás lenne. Töprenkedik, hogy a kertrészt, mely oly kedves neki, hogyan tarthatná meg. Az egyezségre eddig valamennyi próbálkozás hiábavaló. Tóth úr pénzben nem alkuszik. Abból van neki elegendõ. Amely szóba jöhetne, az a võnek becses. Még tegnap is, amikor szóba hozta a megállapodás egyetlen lehetõségét, János mit tett. Újra felhördült, hogy az õ szép, deres csikója értékét senki ne mérje egy nyúlfarknyi földrészhez!… Bezzeg õ nem fukarkodott az öröklésnél, amikor a házát, kertjét, földjét a lánya meg a veje nevére íratta. Nem tett kivételt az édes gyermekével. János is annyit kapott mindenbõl, amennyit Borcsa. Ez a virágoskert, amit magáénak tudhat. S most ezt is elveszítheti. Haj, ez a kapzsiság! Uramisten… Uramisten.
    Kapával a kezében indul hazafelé, mert a nap lecsúszott a dombok mögé. Csetlik-botlik az ösvényen, csüggeszti a bánat. A kert bódító illata elkíséri az udvarba. Imbolyogva lépked, súlyosbodik a terhe, a veszteség bizonyosságát cipeli a hátán, melyet már soha le nem lökhet onnan.
    Csendes alkony ereszkedik a falura. Rogyadozva lépked a ház irányába. A hátával a fáskamra oldalának dõl, s a kapanyél fölött pihen keveset. Kérges tenyér markolássza a szívét. - Rosszul van, anyuka? - közeledik a võ a lóistálló felõl.
    A férfi a konyhába támogatja. A lánya döbbenten mered rá a villanyfénynél. A vénasszony szótlanul tervelget magában. Reszketõ kézzel leveszi a kendõt, lábáról a félretaposott bocskort. A díványra fekszik, s suttogón rebegi a võnek: - Szólj az apádnak, útközben kopogj be Tóth szomszédhoz, mert beszédem van velek.
    A megtört tekintet titkot rejteget, a fogatlan száj a levegõt hangos surrogással veszi, kifelé már csak pötyörészgeti. A lánya telefonálgat az elõszobában, és suttyomban hozza az imádságos könyvet.
    Halk csosszanásokkal lépnek be a rokonok, ismerõsök, az arcok kétkedéssel terhelten. Csak nem?… Hát, bizony… Tán nem vészes az állapotja… Megjött Tóth úr is. Meglepetten nézik a per ismerõi. Õ meghúzódik a közeli sarokban. A feleségével egy éve érkezett a faluba. Kevés ember kötött ismeretséget vele. A híre miatt. Nyugdíjaztatásáig végrehajtó volt a távoli városban. Cudar embernek ismerték ott. Mondják. Ezt, akik állítják, másoktól hallották. Az emberek olykor annyifélét beszélnek. Csak azért, hogy jólértesültséget fitogtassanak.
    Szarkáné jobb tenyerével megtörli ráncos homlokát, majd az ujjait összekulcsolva, a kezeit a szikkadt hasára fekteti. A fonnyadt bõr a nyakán enyhén csavarodik, a fejét oldalra mozdítva szól: - Tóth úr?
    A középmagas, testes ember ráemeli a tekintetét.
    - A virágaimmal mi a szándéka? - kérdi Szarkáné.
    - Valamennyit viheti, ahová akarja.
    - Keskeny a telkünk, szûkösen vagyunk így is. - A vénasszony pihen keveset, és újfent megszólal: - Fogadja el ajándékul, és viselje a gondjukat.
    Tóth úr meghökken, s csóvál a fején. A hüvelykujjával kétfelé töröl a deres bajuszán, és csendesen szól: - Ezt meg kell gondolnom…
    Az asszonylány zsebkendõt nyomkod a szeméhez, mintha valami kikívánkozna onnan. A võ a derekát az ablakpárkánynak veti, s mint a búsuló juhász, mereng maga elé. Megérkeztek az unokák, jobbra-balra lesnek. Kóstolgatják a szomorú érzést. A nyitott ajtón kopogtatnak, a nász úr lép be. Köszönésként csak biccent a fejével, mintha ravatalhoz jönne. A vénasszony ránéz, s bár õ hívatta, de hellyel kínálni már másnak a dolga. A lány mutat széket a frissen érkezõnek, de õ csak legyint, s a hátával az ajtófélen támaszt.
    A nász mûvelt, törvényismerõ ember. Sok éven át volt bírósági ülnök.
    A kapu felõl motorzúgás hallik, aztán a moraj hörögve elnémul. A gazda fordít a fején, kinéz az ablakon, s csak ennyit szól: - Az orvos.
    A doktor középkorú férfi, régtõl szolgálja a falut. Kit milyen betegség gyötör, ezt õ igen jól tudja. Megáll a küszöbön, a táskáját szorongatja. A tömegben a beteget nem leli.
    - Merre van a néni?
    Az emberek utat nyitnak neki a díványhoz. A lány siet az elsõ szobába; pénzt, takarót vegyen magához. Vissza futva jõ, mégis elkésett: az orvos már vizsgálja a beteget. Borcsa mögéje sedrél, a terítõbõl spanyolfalat emel. A doktor használja valamennyi eszközét, melyeket a táskája rejt: sztetoszkópot, vérnyomásmérõt s egyéb mûszereket.
    A vizsgálat végén csóvál a fején. Pakol a táskába, az arca komor.
    - Végelgyengülés.
    A lepel leomlik, mert a lány karjai hirtelen elgyengülnek, a szeme megkönnyesül. Az orvos széttárja a karjait.
    - A természet törvénye ellen nem tehet az orvostudomány. - Receptet, tollat vesz elõ a fekete táskájából, s megfontoltan jegyezget a rendelvényre.
    - Erõsítõ tabletták - mondja, s feláll.
    Távozóban már az ajtóban jár, mikor a lány pénzt csúsztat a köpenye zsebébe.
    A beteg állapota rohamosan romlik. Sípol a tüdeje, az arca hamuszürke, a fájdalom a ráncos ajkat csücsörítõre csomózza. A võ a receptet a kezében forgatja.
    - Megyek a patikába - szól, s már indulna.
    - Maradj veszteg! - förmed rá az anyósa. Aztán megtört hangon hozzáteszi: - Hallottad, rajtam nem segít az orvostudomány.
    A nász a receptet elveszi a fiától, a gyógyszerek nevein a szemét futtatja.
    - Vitaminok, csecsszopónak valók - szól szakértelemmel. - A doktor akárha ne is írta volna fel.
    - Az orvos tudta - kottyant bele az egyik ismerõs -, hogy a betegnél a pirulák fabatkát se érnek, mégis rendelkezett, hogy gyarapítson a kincstár bevételén.
    Bosszankodnak egy sort felette, aztán a lelkük a részvétbe hajlik. A vénaszszonynak kevés az ideje. Mozdulatlanságba merevedik, a légzése lassul. Szemében az élet épp hogy pislákol. Oldalra mozdít a fején, s szól: - Tóth úr.
    A szomszéd a borús képét odafordítja: - No?
    - Hogyan döntött?
    Tóth köhent néhányat, pedig nem is kell köhögnie.
    - A virágok maradnak a helyükön - mondja -, és ápolom õket.
    - Köszönöm, szomszéd… De néha ad egy-egy szál virágot a kertbõl, ugye?… A drága halottaim sírjaira kérem.
    A gazda szeme, mint a vasvilla, hegyesen szúr az anyósa felé.
    - Efelõl nyugodt lehet - dünnyögi az öregember.
    A nász felüti a fejét. János vérét meg már forralja, hogy Tóth úr javára mindjárt jó vége lesz a dolognak. Neki is van a lelkiismeretével elszámolnivalója. Még nem szól, vár. De nem így a vénasszony.
    - Bizonyosságot szeretnék, szomszéd - petyegi suttogva a szavakat. - Készüljön írás róla.
    A tekintetek Tóthra szegezõdnek. Annak a képe megnyúlik, ráeszmél, hogy kelepcébe csalták. Simít a bajuszán, és gondolkozik. Néha az aszott, kicsiny arcra pillant, néha összevonja a szemöldökét.
    Végre megszólal: - Vegyük úgy, mintha a per már nem is létezne.
    - Már az égi bírák kezelik az ügyet - bólint a nász.
    - Szóval lemondana a kertecskémrõl? - A vénasszony úgy érzi, a fájó szívét mintha gyógyírral kenegetnék. Jólesõ érzéssel pihen a díványon. - Bolond doktor - mondja vékony, beteg hangon. - Máris temetne engem, mert kissé megfáradtam… - Felemeli száraz, erõtlen mutató ujját: - De én túljárok az eszén… Holnap folytatom a kapálást. Meglátjátok.
    A látogatók bólogatnak hozzá. Egy olyan tapasztalt vénasszony, mint Szarka Pálné, ha azt állítja, hogy talpra áll, akkor az úgyis van. Az erdei vad is megérzi a halála közeledtét. De Tóthnak nem tetszik a fordulat. Elég morózusan néz a vénasszonyra. Õ a rend híve. Most valamit azonban elhibázott, s a töpörödött asszonyt okolja. Egyre morózusabban néz. Hogy a vétkét helyrehozza, erõsödik benne egyféle elhatározás.
    - Szarkáné! - mordul, s a vénasszony ijedten kapja oda a fejét. - Hogyan került használatukba a telekrész?
    Az asszony megkönnyebbül, hogy csupán tájékozódni akar a másik. A tenyerével hátra simít a megritkult fehér haján, majd ölébe ejti a kezét, s csendesen szól: - Fiatalasszony voltam, megáhítottam a virágoskertet. A mi keskeny telkünkön erre akkor sem nyílt mód. Szabó úr, a szomszéd, holtában is áldja meg az Isten, a magáéból adott. Még segédkezett elkeríteni is a háza felõl… Úgy bizony!
    - Mennyi pénzt fizettek a földért?
    - A vénasszony szeme kikerekedik. - Egy fillért sem - motyogja meglepetten.
    - Ingyért senki nem csorbít a telkén - simít tenyerével a levegõn Tóth. - Pláne évtizedekre nem! - S a mutató ujjával nyomatékot ad a megállapításhoz. - Mivel fizettek?
    A vénség csak néz meredten rá. Mire ez a faggatás?
    - Az uram önzetlen barátsággal - feleli.
    - És maga?
    Megrökönyödve néznek az öregemberre. A lélegzet elakad mindenkinél egy pillanatra, akkora a megdöbbenés. Szarkáné ereiben a vér meghûl a rémülettõl.
    - No, de… uram!… - hápog, mint a darazsat nyelt kacsa.
    - Ez arcátlanság… Rágalom… Becstelenség!… - hördülnek fel többen.
    A vénasszony erõt vesz magán.
    - Én mindvégig hûséggel voltam az uramhoz - mondja.
    A lánya gúnyosan végignéz a szomszédon. - Mi van, Tóth úr? Egy beteg vénasszonytól visszavonná az ígéretét?
    Az öregember ümmög, csóválja a fejét. Elvetette a sulykot. Õ csupán a pénzbeli fizetséget akarta megtudni, hogy az összeget visszafizesse kamattal. Ezzel eltávolíthatná a szomszéd asszonyt a telkérõl örökre.
    - Ekkora terület tartós használatra köszönömért? - Nem fér a fejébe.
    - Akkor magának, tisztelt uram - emelkedik fel ágyából Szarkáné, s csillog a fakó, kék, öreg szeme -, fogalma sincs az önzetlen barátságról! Hogyan is lehetne önzõ embernek? - S ereszkedik vissza a párnára, a fejét elfordítja.
    - Miféle ember ez?… Micsoda szomszéd… Bizonyság arra, hogy ki volt azelõtt… Szegény asszony… Kijutott neki vénségére - pusmognak az ismerõsök egymás közt.
    Az alacsony termetû, de jó kötésû Vágó István, a túlsó szomszéd, izeg-mozog, a tarkóját dörgöli a tenyerével. Gondolkozik. Egyre erõsebben töpreng valamint.
    Egyszer csak kiböki: - Én adok helyet a virágainak, Szarka néni.
    A vénasszony lassan fordítja rá a tekintetét. Fürkész pillantást vet az arcába. Mérlegel, hihet-e a szavainak.
    - Megteszed, Pistukám? - rebegi aztán, s fény vibrál a szemében.
    A férfi igazít a kalapján.
    - Már holnap kerítést bontunk - mondja lelkesen, s fordul a gazdához. - János, ráérsz?
    Rosszul tette fel a kérdést. A kert áthelyezése nincs János ínyére. Fennáll a veszélye, ha az átültetést valamelyik virág megsínyli, õt okolják érte. Nem áldozta fel a csikót a kert árába. Ha most kifogással él, bizonyosan elmarad a földcsere. Kapargatja tar koponyáját, csóválgatja a fejét.
    - Holnap nem jó - mondja határozottan. - Sõt, a közeli napokban sem érek rá. A vetéssel vagyok elfoglalva a mezõn. Sürgõs munka.
    - Üsse kõ! - legyint a túlsó szomszéd. - Csináljuk a fiammal.
    János álla leesik a meglepetéstõl. Érzi, hibázott újra. Elmulasztotta a lehetõséget, mellyel enyhíthetne a terhén. Már meg nem hozakodhat elõ azzal, hogy átgondolta a dolgot. Késhet a vetéssel néhány napot. Az anyuka érdeke mindenek felett. A legokosabb amit tehet, hogy hallgat.
    - Pistukám, írást adsz-e róla? - hallja az anyósa szavait.
    - Amikor óhajtja.
    - Na, Tóth - veti oda éllel a vénasszony -, már nem leszek nyûg a nyakán!
    Az öregember homlokán ráncok csomósodnak. Leseget jobbra-balra, itt-ott gúnyos tekintetek szegezõdnek rá, kínos helyzetben van. A róka lehet hasonló érzéssel a vadászok gyûrûjében. Már csak a ravaszsága mentheti meg a bõrét. Amióta a faluban él, az emberek mindig is bizalmatlanok voltak hozzá. Nem érti az okát. Ha nem tesz ellene, meglehet, ezután kiközösítik. A falunak tetszõ dologra lenne szükség. De mi legyen az?… Hosszan töpreng. Végül, úgy érzi, rálelt a megoldásra.
    - Kevés hasznom származna abból a kertrészbõl - mondja. - Használja tovább a területet, szomszéd néni. A virágok jól elvannak ott. A helyet a maga nevére íratom, és az átíratás költségét magamra vállalom.
    - Vigye a csikót, Tóth úr - kap az alkalmon János. - A helyet megfizetem a Tündével.
    - A Tündével?! - hökkennek meg többen. - A szilaj csikóval? A formás deressel?… Ekkora áldozat. Az anyósért. - A gazda becsülete nõ a szemekben.
    - Hagyjuk a csikót - mormogja Tóth.
    János ezt nem hagyja annyiban.
    - A minap ezt az árat szabta a falatka földért - veti a másik szemére. - Most merjen cselekedni!
    Borcsa észbe kap.
    - Nem kell a parcella ingyen! - És a tokája felfúvódik, mint az örvös galambé. - Az imént megtapasztaltuk, hogy mennyire szavatartó ember. Az olcsó egyezséget késõbb az édesanyám szemére vetné. Vigye a csikót, Tóth úr! Az édesanyám nyugalma a legfontosabb nekünk.
    - A döntésünket írásba adjuk - nyújt az alakján a férj.
    - Máris fogalmazzuk - mozdul Borcsa, s a stelázsiról papírt, tollat tesz az asztalra. Az apósát megkéri, a szavakat rögzítse.
    Embert nem sújtott ekkora szégyen. Tóth dohog, fújtat, nem néz a szemekbe. A vére mind az arcába szökken. Remeg a bajusza, a keze ökölbe szorul, s mint a sebzett vadkan, felbõdül: - Meghibbantatok?… Fogjátok fel ésszel, hogy ingyért lemondok róla! Ez legyen írásba téve, de nyomban!
    Valamennyien megütközve meresztik rá a szemüket. Az asszonylány, s az ura sandán körbenéznek, a pártjukra nem kél senki. Az írás Tóth úr kívánsága szerint készül.
    - Mi ütött ebbe? - nézi Tóthot a vénasszony furcsa tekintettel. Nem tudja, mire vélje az erélyes tolakodást. Tán szánja-bánja vétkét, s vezekel érte? Meglehet. Sokat nem idõz a találgatással. Azt a dolgot máskor is tisztázhatjuk, gondolja. Neki most fontosabb az, mit a szomszéd a virágokról mondott. Marad hát a kiskert ott, hol hajdan a szeretett férjével alakítgatták.
    A megállapodást a tanúk aláírásukkal hitelesítik. A lány a megírt lapot feléje nyújtja. De õ csak mereszti rá a szemét, mint valami idegen tárgyra. Aztán mozdul a fonnyadt kéz a papír irányába.
    Az ügy Szarkáné javára fordult, anélkül hogy a csikó gazdát cserélt volna. János legnagyobb bánatára.
 
 

Ádám és Éva
 

GYÖRE IMRE

Éjfél

Kívül-belül lázban égve, néz
tem ki
az éjsötétbe, meglehet, épp éjfelen,
éppen, mikor nesztelen éjem váltott
másik éjbe, holnapba, vagy lehet, mégse,
boltozatját kémlelem, ismert csillagát
keresve, lehet Fiastyúk vagy Medve,
csakhogy éppen éjszakára szállt a földrõl
föl a pára, egyiküket sem lelem,
képzelem, hogy épp így állnak
rajtam kívül ezrek, százak, s mind
keresnek valamit, csakhogy semmi
sincsen itt, vagy hogy van, de felhõpaplan
mögött van, s e pillanatban minden csillag
láthatatlan, meddig, percig, századig…
 

Kérdés

Honnét tudnám, hogy én vagyok,
ha nem látom a holnapot,
cipõm talpa is megkopott,
mégis hordja a tegnapot.

Valami nõ bennem: hiány,
feszítgeti a koponyám,
s míg fulladozom lég hiján,
nincs káromlásom, nincs imám.

Magam vagyok szûk otthonom,
belém se férek, künn lakom,
tetõm nádját egy szép napon
akár magamra gyújthatom.
 

Elhatár…

Ma elhatároltam magam
lábamtól, mivel arra vitt,
hol csak félig volt kész a híd,
mely a túlpartra átvezet.
Nem ismerem e két kezet,
mely követ cipelt vélve, hogy
állít pillért és oszlopot,
s elérjük azt a partot ott.
Kitagadom a szívem annál-
fogva, hogy nekik friss vért pumpált,
egész magam kitagadom:
szállj el fejem, rõt luftballon,
durranj szét vörös csillagon.
Ki ád testet, hol ellakom?

OLÁH ANDRÁS

bizonytalanul

behunyt szemmel ácsorogtál a mólón
bejártad a lélek katakombáit
a sirályvijjogást szürcsölted mohón
s bogoztad bénán a régmúlt indáit

fölszedted a horgonyt - messze hajóztál:
várt rád a távol sóvár horizontja
szirénhangként elõtted poroszkált
ledér álmok színes csokrait ontva

kikötõi tornyok fényei hívtak
- Isten megvakult tükröt tett eléd
egy halott lelkiismeretre bíztak:

sikoltott a gyötrõ félelem: ne még…
gonosz vágyak téveszmék arattak ott
ahol szûzen a szó nem maradhatott
 

utolsó kísérlet

még egy utolsó kísérlet
hogy szavakba rajzold
az üveghegyen túli boldogságot
ahová álmaidat gyökerezteted
ahol virágok illatába süppedve
hervadsz a végsõ meztelenségig
s ahonnan végképp nem lehet
se elõre se visszafele nézni
 

Kérdõjelek

Hangulat. Egy érzés. A kimondhatatlan.
Mikor minden kidõlt fa fáj,
s a szavak nem hagyják el a szájat.
Bent rekednek. Összenyálazódva
õrlõdnek… Már nem tudod, ki vagy.
Kendõ talán halott fák szemén - - -

NAGY ZOPÁN

Hajnali képek

Lángoló lángossütõ
(lakókocsi egy elhagyott piacon)
hóviharban…

Hatalmas, gyûrött lepelrõl
föl-fölcsapó, ropogó lángok…

(anyám ájulása)

*

Úszó víztorony
(hajóárbochoz kötve)
az óceánon…

- Mélységes tömegbe,
fekete hengerbe nézünk be…

(apám betegsége)

*

a jövõ állandó visszatérés
a jelen (elavult) ismétlõdés
a múlt folyamatos jövõ(k) elõképe(i)

a múltak mindig jelen vannak
a jelenek megromoltatnak
a jövõk (remélt) túllépések

(örök helyben-járások)

BARTUSZ-DOBOSI LÁSZLÓ
 
HHC,
avagy Mélyvizy Szomoryért csatázik
 
A hosszúkásan elnyúló elsõ emeleti szoba ablaka elõtti íróasztal állapota lázas munkáról tanúskodott. A hatalmas írógép billentyûi szédületes ütemben verték a tekercsek közé szorított festékes szalagot, amely fájdalmában fekete foltokban köpte ki magából a megjeleníteni kívánt vallomásokat. Szanaszét heverõ, félig teleírt papírok, jegyzetek és rajzok élték önálló életüket minden mennyiségben a szoba különbözõ pontjain. A kellemetlenül kék forgós fotel rozzant szerkezete, amelyet Mélyvizy a Külkereskedelmi Üdülõ bártermébõl örökölt, nagyokat kattant egy-egy váratlan mozdulatra, s erre az asztal mellett toronyba rakott könyveken egyensúlyozó teásbögrében bujkáló kiskanál csilingelése felelt. Mindezek kellõs közepén ült Mélyvizy, kedvenc Sherlock Holmes-sapkájával a fején, amelyet csak itt bent a lakásban mert felvenni, mert amikor egyszer kiment benne az utcára, le akarták fényképezni a turisták. Pedig eredeti darab volt, egyenesen Londonból, a Baker Street 221/B-bõl, de hát lehet, hogy épp ezért. Otthon mindenesetre valahogy inspirálólag hatott rá ez a kis fejdísz, ezért ha munkába ereszkedett, mindig felvette. Most is így ült ott a papírkupacok között, lázas idegességben, hogy a hétvégének minden pillanatát kihasználja az írásra. Még csak szombat reggel volt, de Mélyvizy már most gyomorgörcsben volt, ha a vasárnap délutáni visszautazására gondolt. Ez az állandó kétlakiság teljesen tönkretette az idegeit. Gyûlölt visszamenni Budapestre, mert abban a pillanatban, ahogy felszállt a vonatra, eltûnt minden ihlete, s egy lett a sok farmernadrágos, üresfejû középiskolás közül. Itthon azonban szárnyalt a képzelete, és elhatározta, hogy író lesz. Péntek esti hazaérkezése után karcsú ír szetter kutyája társaságában bevonult a szobájába és írt rendületlenül. Mindent. Szinte válogatás nélkül, bár titkon valami nagyregényen dolgozott. Ezért verte olyan kíméletlenül azt a szerencsétlen írógépet, s ezért nem volt hajlandó egyetlen percet sem elszalasztani, amit ezzel tölthetett.
    Az egyetlen hely, ahova eljárt, a városi könyvtár volt, hogy anyagot gyûjtsön. Ezen a hétvégén is elballagott a közeli kultúrház épületének elsõ emeletén nyomorgó intézménybe, ahol már ismerõsként üdvözölte õt a Varga Imre bronz, könyvre könyöklõ Gondolkodó szobra és a szocreál gúnyába öltöztetett ingaóra. Mélyvizy mindent tudott már errõl a könyvtárról, pedig kiskorúsága miatt hivatalosan még nem is lehetett volna a tagja, de kitartó kuncsorgás után, végül felvették. Az üvegfallal elkülönített kézirattári olvasó volt a törzshelye, ahova elvonult jegyzetelni. A hatalmas szótárak és gyûjteményes lexikonok pedig remek fedezéket biztosítottak neki az elmélyüléshez és könyvrejtegetõ mániájához. Mélyvizy ugyanis bizonyos, általa különösen nagyra értékelt könyveket átmenekített ide a nagyterembõl, hogy elrejtse, félretegye magának. Nem akarta ellopni õket, csak kisajátította, hogy bármikor beléjük lapozhasson, ha éppen úgy tartja kedve. Nem akart közösködni másokkal. Egyébként is élt benne valami beteges birtoklási vágy a könyvekkel kapcsolatosan és ennek itt sem tudott ellenállni. Évekig ûzte ezt a "mesterséget" anélkül, hogy egyszer is lebukott volna. Hogy vajon a könyvtári adminisztrációban hogyan kezelték a hiányzó könyveket, az sohasem derült ki. Néha vérszemet kapott, és egy-egy különösen becsesnek tartott könyvet otthoni "megõrzésre" is el akart vinni, de ilyenkor mindig eszébe jutott az a gyerekkori élménye, amikor lopkodta a gyerekkönyvtár útikönyv sorozatának leszedhetõ borítóit, hogy az otthoni "pucér" példányokat felöltöztesse azokba. Utána persze borzasztó lelkiismeret-furdalása volt hetekig, de visszalopni már nem volt mersze, így aztán a borítók és a rossz emlékek maradtak, s ennek köszönhetõen most itt e könyvek is.
    A kézirattári olvasóterem azért is volt tökéletes hely, mert szinte teljes egészében üvegbõl volt a fala minden irányban. Így pontosan lehetett látni a könyvtári lépcsõházat, ahol az újabb látogatók érkeztek, valamint a nagy olvasótermet, s ha az ember kissé ágaskodott, akkor ki lehetett látni az épület elõtti térre is. Egyszóval remek megfigyelõhely volt, ahol gyakorlatban is lehetett anyagot gyûjteni az emberekrõl anélkül, hogy õk tudtak volna róla. Egyesek azt mondanák erre, hogy leskelõdött, de ez így igencsak egyoldalú állítás lenne. Sokkal jobban közelít a valósághoz, ha azt mondjuk, hogy szakmai adatgyûjtést végzett. Árulkodó mozdulatokat, egy-egy elcsípett arcmimikát, amilyenekhez az író csak így, titokban juthat. Az emberek, ha tudják, hogy figyelik õket, nem viselkednek természetesen. Így viszont ideális volt a helyzet. Mélyvizy egyszerûen kihasználta az épület adottságait.
    Most, hogy megszokott helyére igyekezett, döbbenten vette észre, hogy nagy könyvkupacok mögött valaki ül a kedvenc asztalánál. Elsõ felháborodásában nem is tudta, mit tegyen, csak állt ott, bambán bámulva a betolakodóra. Ráadásul a feltûnõen fehér bõrû, nyakán hatalmas anyajegyet viselõ, nyúlánk fiút ismerõsnek találta, de hirtelen nem tudta, hogy honnan. Amikor azonban az kelletlenül felpillantott, rögtön beugrott neki, hogy régi általános iskolai osztálytársa, Zoltánfi trónol a helyén, akivel egykoron elhagyott padlások mocskában "régészkedtek". Azóta eltelt három év, és õk semmit sem tudtak egymásról. Most pedig hirtelen itt ült elõtte, az õ kedvenc helyén, azzal a pökhendi nézéssel, amelyet oly kevesen tudtak elviselni.
    - Szia, de rég láttalak! - közeledett Mélyvizy vidáman, hiszen a felismeréstõl teljesen elpárolgott iménti haragja.
    - Szia, ismerjük egymást? - kérdezte Zoltánfi oly felháborítóan blazírt arccal, hogy ettõl bárkinek elment a kedve a további beszélgetéstõl.
    De nem Mélyvizynek. Õ emlékezett egykori barátjának kiállhatatlan stílusára, amely a tudatos szociopata álláspont nemtörõdömségével igyekezett lerázni magáról a hozzá közeledõket. Így hát lendületébõl ki sem zökkenve folytatta: - Osztálytársak voltunk, nem emlékszel?
    -Te voltál az a kis töpszli, idegesítõ gyerek, igaz? - kérdezett vissza Zoltánfi, továbbra sem engedve elmaró taktikájából.
    - Igen. Te pedig a rongybaba, akit mindenki cibált, mert olyan vékony és nyavalyás voltál, hogy ezt egyszerûen nem lehetett kihagyni - vágott vissza Mélyvizy, aztán maga sem értette miért, rendkívül õszintén folytatta. - Könyvet írok. Valamit megérezhetett Zoltánfiban, hogy ezt az amúgy bizalmas információt, ilyen gyorsan kiadta magából, ami egyáltalán nem volt jellemzõ rá.
    Telitalálat volt. Zoltánfi felengedett és maga is nyilatkozott. - Én is.
    - Az enyémnek az lesz a címe, hogy "Egy igaz hazafi viszontagságai". A tizenkilencedik századi vidéki Magyarországon fog játszódni. Már kész van belõle nyolcvanegy oldal.
    - Én pszichológiai regényen dolgozom. A fõszereplõ kifejleszt egy olyan szerkezetet, amellyel fel lehet tárni az emberek tudatalattijában lejátszódó folyamatokat. Ez persze óriási hatalmat jelent a tulajdonosának, s megkezdõdik a hajsza.
    - Én a városban megfigyelt karakteres figurák átsminkelésével alkottam meg a szereplõimet, no és persze saját magam jellemzõit is belevittem.
    - Tipikus - fölényeskedett Zoltánfi. - A kellõ fantáziával nem rendelkezõ írók szoktak ilyen kölcsönzésekhez folyamodni.
    - Ez nem igaz. Véleményem szerint minden író a környezetét és saját magát írja bele a mûveibe.
    - Ugyan már! Én például teljes egészében kitalált szereplõkkel dolgozom.
    - Azt ne mondd már nekem, hogy te a szereplõid jellemvonásait, karakterét nem úgy ollóztad össze innen-onnan!
    - Bizonyára lehetne találni néhány hasonlóságot az ismerõseim és a szereplõim között, de ettõl még teljes egészében az én szüleményeim.
    - Nem ez a lényeg! - melegedett bele a szócsatába Mélyvizy. - A történet legyen eredeti, és persze módszeresen kidolgozott, hiszen ez tengelyt ad a gondolatoknak. A szereplõk karaktere, jellemábrázolása viszont hihetõ és árnyalt kell hogy legyen, mint Dosztojevszkijnél, akinél meghasadnak az evidenciák. Ez pedig csak alapos megfigyeléseken alapulhat.
    - No igen, ezzel nincs is semmi baj, csakhogy én nem egy-egy jellemzõ karaktert faragok át a saját szám íze szerint, hanem sok-sok felszedett tulajdonságból alkotok egy önálló személyiséget.
    - Emiatt lesznek a szereplõid feltehetõleg extrémek és cseppet sem természetesek. Túl sok mindent akarsz beléjük préselni ahelyett, hogy azt a néhány fõ csapásirányt finomítgatnád, ami egy átlagos embert jellemez.
    A vita egyre hevesebb lett s olyan természetességgel áradt kettejük között, mintha már évek óta ismerték volna egymást. No persze, ismerték is, hiszen valaha egy osztályba jártak, de azóta nemcsak az eltelt évek, hanem sokkal inkább az irodalom iránti elkötelezõdésük, külön utakon járó szellemi fejlõdésük is eltávolította õket egymástól. Most pedig, ahogy itt hirtelen összefutottak a könyvtárban, bámulatos sebességgel hangolódtak újra egymásra, egymás gondolataira, eszméire. Mindezt látszólag úgy, hogy szinte semmiben sem értettek egyet, mégis mindketten érezték, hogy fejlõdésük új szakaszához értek. Nagy verseny kezdõdött közöttük. Egészséges, de senkit és semmit sem kímélõ verseny. Ha valamelyikük megemlített egy, a másik által nem ismert írót, költõt vagy mûvet, a másik azonnal igyekezett ezt a hiányosságát pótolni, s legközelebb már úgy ment a találkozóra, hogy õ is tudta, õ is ismerte. Ûzték, hajtották egymást minden téren és végül elválaszthatatlanok lettek. Mélyvizy hétvégéi ezentúl is fõként az írással és a könyvtári adatgyûjtéssel teltek, csak mostantól állandóan jelen volt Zoltánfi is. Ezt úgy oldották meg, hogy vagy az egyiküknél, vagy a másikuknál ültek és dolgoztak. Zoltánfinál különösen is könnyen ment a dolog, mert legalább három írógép volt a szobájában, ami egyébiránt egy külön tanulmányt is megérne. Együtt mentek könyvtárba, együtt tervezgették még el nem készült könyveik borítóit, illusztrációit, amelyhez a tervek szerint Zoltánfi készítette volna el a vázlatokat. Errõl egyébként nem egy éjszakába nyúló, vicces, veszekedésekkel teli tárgyalást is folytattak, amelynek eredménye egy cirkalmas, többször átszerkesztett szerzõdés lett. Ezekbõl aztán persze sohasem lett semmi, szellemi energiáikat azonban lekötötte néhány napra.
    De voltak egyszer egy öreg zongoratanárnõnél is, hogy Zoltánfi zenei agypárlatait lekottáztassák, az ügy azonban kudarcba fulladt, mert a hely s a környezet oly zsíros és gondozatlan volt, hogy nem bírták sokáig. Mindenfélét összehazudoztak Bachról, kinevették a tanárnõ kõmûves fiát, aki nagy trunkó ujjaival nekilátott lejátszani az állítólagos Bach darabot, de az ügy akkor vált teljesen reménytelenné, amikor Zoltánfinak a kezébe adtak a háziak egy xilofont, hogy játssza le a dallamot. Röhögve menekültek a döbbent család elõl, és sohasem mentek vissza. Zoltánfiból pedig sohasem lett zeneszerzõ.
    Nem egyszer együtt jártak kirándulni is a környezõ erdõkbe, ahol versíró versenyeket szerveztek egymásnak, s szerzeményeiket vadászlesek tetejérõl üvöltötték bele a rémülettõl elnémult erdõ csendjébe.
    Ha éppen nem "dolgoztak", illetõleg nem a fentebb említett "komoly" ügyeiket intézték, akkor a nem sokkal azelõtt nyíló Teátrum Kávéházban ücsörögtek, amelyet kineveztek törzshelyükké, és azon vitatkoztak, hogy hány év alatt fog tönkremenni.
    Máskor olyan kitalált közvélemény-kutatásokkal tréfálták meg az embereket az utcán, amelyekben többek között arra kellett választ adni, hogy melyikük a nagyobb író. Mindezt olyan természetességgel tették, hogy a beugratott illetõ még sohasem hallott nevek közül, teljes lelki nyugalommal tette le a voksát hol egyikük, hol a másikukra. Ilyenkor alig bírták ki, hogy el ne nevessék magukat, de ez is elõfordult, s olyankor aztán szaladniuk kellett.
    Máskor szellemes vetélkedõket szerveztek egymásnak a városban, amelyekben az intellektuális feladatokat mindig valami játékos leégetéssel igyekeztek ötvözni. Lehetõleg olyannal, amelyben a kisváros minél több lakója szemtanújává vált a másik megszégyenülésének. Évõdésük, fantáziájuk s kreativitásuk ezen a téren nem ismert határokat.
    Esténként, szertartásos körülmények között, este tízkor jöttek össze Mélyvizy lakásán, hogy egyetlen percet se szalasszanak el egymás nélkül, ennek az inspiráló napszaknak a kiélvezését illetõen. Az ilyen estéken állandó kellékek voltak a gyertyák, néhány angol teáscsésze, Chopin, no és a Sherlock Holmes-sapka, amelyet Zoltánfi egy idõ után elbitorolt Mélyvizytõl. Ezeknek az estéknek a hangulatából született meg az elhatározás, hogy irodalmi klubot kellene létrehozniuk. Thomas Hardy neve merült fel névadóként. Nem amiatt, amit írt, hiszen az inkább az angol vidéket és a szegények nyomorát volt hivatott bemutatni, hanem csak azért, mert Mélyvizynek  ez idõ tájt éppen õ volt a mániája. Meglátta Az erdõlakók címû könyvét egy antikváriumban, s megkívánta. Olyan lágy és selymes volt nevének csengése, oly finom volt a könyv illata, és a borító színei is megnyugtatóak voltak. Zoltánfinak akadtak ugyan ellenvetései, de Mélyvizy hajthatatlan volt, s a következõ, tõle megszokott barokkos körmondatokkal tûzdelt monológgal állt elõ.
    - A megtalált harmónia ringatja a lelket, míg az teljesen el nem szenderül. Oly békés álom ez, mely nem ösztönöz a felébredésre. Ilyenkor az ember egyetlen gondolata a legmegfelelõbb póz megtalálása. Egyfajta materializmus ez, az érzékelésé, a mozdulatlanságé. Hiszen ebben a megtalált biztonságban legfeljebb arra érzünk ösztökélést, hogy azt még jobban tökéletesítsük, sõt bebiztosítsuk. Ez az irodalom élvezetének a lényege.
    - Brávó! - tapsolt gúnyosan Zoltánfi. - Komolyan mondom, néha úgy érzem, mintha a pozsonyi diétán lennénk! Úgy beszélsz, hogy az kész röhej. Huszadik század, kedves barátom! Lassan jó volna már váltani! Mit jössz itt nekem ilyen giccses szövegekkel, mint a "megtalált harmónia, ami ringatja a lelket…" és hasonlók? Halálra röhögöm magam. Modernség, dinamizmus. Ez kell ide! - hömpölygött Zoltánfiból az indulat.
    A klub neve azonban Dickens Pickwick Klub-ja után, s Mélyvizy fafejû hajthatatlansága miatt HHC, azaz Hardy Harmónia Club lett. Magukat pedig HHCTÖE-nek, azaz a Hardy Harmónia Club Tagja és Örökös Elnökének, illetõleg HHCTÖDE-nek, azaz a Hardy Harmónia Club Tagja és Örökös Díszelnökének csúfolták. Ezen aztán nagyon jókat szórakoztak, és megkezdték a HHC alapszabályának a kidolgozását.
    Minden jól is ment volna, csakhogy ekkor felbukkant Szomory, az egykori különc író nevét viselõ jégkrémárus, aki hajdan szintén osztálytársuk volt. Be akart lépni a HHC-be. Szomoryról tudni kell, hogy alapvetõen tehetséges fiúnak indult, egészen ügyesen rajzolt, kézmûveskedett, de semmihez sem volt kitartása. Olvasottsága pedig… hát, mondjuk úgy, hogy olvasási szokásait illetõen megrekedt az amerikai reklámfeliratok betûzésénél. Tagságra azonban minden klubnak szüksége van, hát bevették. Szomory azonban nem bírt magával. Nyavalygásával állandóan tönkretette ezeket az éjszakai irodalmi szeánszokat. Hol kocsmát akart nyitni, hol keramikus iskolába akart járni, de leginkább az Egyesült Államokba vágyakozott. Minthogy azonban sohasem volt semmihez elég kitartása, télen lepukkant szállodákban portáskodott, nyáron pedig árulta lejárt szavatosságú jégkrémjeit a német turistáknak. Zoltánfi és Mélyvizy egy darabig tûrte a tagság rendbontásait, de egy idõ múltán ezeket megelégelve, nem hívták a találkozókra. Olykor, hogy Szomory ne sejtsen meg semmit, meglátogatták sivár éjszakai munkahelyén, és alaposan ráijesztettek a televíziót bámuló "õrre".
    A HHC tehát szép lassan, bár "tagság" nélkül, de újjáéledt. Napjaik mindig egyazon séma szerint zajlottak. Napközben szédületes tempóban írtak és olvastak, este pedig felolvasták egymásnak aznapi termésüket, amit aztán a másik alaposan kivesézett. Nem voltak kíméletesek egymáshoz, mert azt vallották, hogy aki nem bírja a kritikát, ne adja a fejét írásra. Ennek az idõszaknak a legkézzelfoghatóbb termése vitakészségük látványos fejlõdése volt. Egy idõ után azonban mégiscsak felmerült bennük az igény további társak keresésére, szellemi mûhelyük kiterjesztésére. A részletek kidolgozásában azonban megint nem tudtak könnyen megegyezni. Különösen akkor, amikor Mélyvizy valahogy bele akarta venni az Alapszabályba a Szomory-féle különcök kiiktatását.
    Zoltánfi õrjöngött. Talán azért, mert titokban saját magát is ebbe a társaságba sorolta, s ezt így ellene irányuló támadásként értékelte.
    - Te bolond vagy! Nem lehet egy egyesületi alapszabályba beleírni, hogy különcök, elmebetegek és mániákus hazudozók kíméljenek!
    - Gondolhatod, hogy nem pont így szeretném megfogalmazni, de azért valamit tenni kell. Nem emlékszel, hogy eddig kik jelentkeztek? Egy általános iskolai karbantartó melegítõnadrágban, óvodás színvonalú versekkel, egy Balaton-parti vállalkozó napszemüveggel, egy madarász, egy kötögetõ nyugdíjas nénike, egy falusi anyuka és a lánya, no és Szomory! Hát ezt akarod? Félhülyék társasága. Még Szomory volt közöttük a legelviselhetõbb, de õ sem irodalmi szempontból. Pedig, ha legalább névrokona tehetségét örökölte volna! De csak a nevét sikerült.
    - Ugyan, Szomory! Az is író volt? Egy beképzelt, sznob pojáca. Csak a nõk, meg a hírnév, meg a puccos öltözékek. Valahol azt olvastam, hogy 1944-ben azért nem volt hajlandó az utcán mutatkozni, mert a zsidók számára kötelezõen viselendõ sárga csillag nem illett szürke zakójához. Na, ehhez mit szólsz?
    - Na jó, az igaz, hogy kevés hasonlóan öntelt alakja volt a magyar irodalomnak, talán az egy Szabó Dezsõt kivéve, de azért a tehetségét nem tagadhatod le.
    - Tehetség? Ugyan. Legfeljebb abban volt tehetséges, hogy miként isteníttesse saját magát. Olyan volt, mint egy önmagáért létezõ tárlat. A lakásában is minden úgy volt elhelyezve, mint egy múzeumban, s persze minden róla szólt. Az agyamra mentek volna az õ kényesen és koncepciózusan elrendezett saját tervezésû bútorai, mindenféle porfogó szobrocskái, szõnyegei, festményei. Már életében kultuszt akart gyártani maga körül. Ezt nevezed te tehetségnek? Röhögnöm kell - állt fel ingerülten Zoltánfi, s hosszú lábaival róni kezdte a métereket a szobában oda-vissza.
    - No azért talán nem véletlenül állt mellé egykor Ignotus, Babits és Kosztolányi! Ha annyira tehetségtelen lett volna, akkor nem próbáltak volna segíteni neki.
    - Mindenki tévedhet. Egyébként pedig a Nyugatosok akkor még szinte kezdõk voltak, nem csoda, ha elkápráztatta õket nagyvilági stílusával, párizsi és oxfordi élményeivel.
    - Ez nem válasz. Szomory öntelt volt, hiú és pökhendi. Ez igaz. De például háborúellenes írása, a Harry-Dorsan Russel, egészen kiváló.
    - Nocsak, micsoda tájékozottság! - gúnyolódott Zoltánfi. - Egyébként teljesen beleillik a képbe, hogy háborúellenes könyvet ír, hiszen maga is olyan gyáva volt, hogy a katonai szolgálat elõl Párizsba szökött, s még a nevét is megváltoztatta Weisz Mórról Szomory Dezsõre! Ez ám a jellem! No és ez a névválasztás! Szomory. Pfuj, micsoda giccs! Ahogy szegény menekülõ emigráns szomorkodik, de azt is ipszilonnal teszi. Röhej.
    - Ez azonban továbbra sem jelenti azt, hogy rossz a könyv, sõt! Olvastad te egyáltalán? Hömpölyög a meggyõzõ erõ a soraiból. Olyan cizellált a jellemábrázolása, hogy a hõsei szinte kiemelkednek a könyv lapjai közül. Ugyanolyanok, amilyen õ lehetett. Kiapadhatatlanok, mámorosak, élettõl duzzadóak, s cseppet sem erõltetettek. Erre az emberre mondod te, hogy tehetségtelen, csak azért, mert kissé idegesítõ szokásai voltak, s mert nem akart meghalni egy értelmetlen háborúban?
    - Kissé idegesítõ? Az, hogy csak elõzetes telefonos bejelentkezés után lehetett a színe elõtt megjelenni, hogy méltóságos uraztatta magát, hogy már az elsõ próbán tökéletes szövegtudást várt a színészektõl, hogy egyfolytában ugráltatta a környezetét s folyamatosan udvaroltatott magának, hogy minden írót gyûlölt, mert merészeltek valamit írni, ami az õ pozícióit veszélyeztette, ezt nevezed te kissé idegesítõnek? Ez borzalom - hõbörgött Zoltánfi, s közben szeme idegesen rángatózott. - Minden írót tehetségtelennek tartott, s ennek megfelelõen is állt hozzájuk. Szép Ernõt kigúnyolta, a rajongó Juhász Gyulát nem is fogadta, s akit csak véletlenül is dicsértek a jelenlétében, az el volt ásva elõtte. Nem csoda, hogy kortársainak nagy része ki nem állhatta. Nemrégiben olvastam valahol egy korabeli kritikát róla. Feltûnt a neve a mi Szomory barátunk miatt. Nos, ebben aztán alaposan lehúzzák a te tehetséges barátodat. Megnyaklott, vonagló nyelvezetû drámaisággal illetik, aki még írásaiban is csak pózol.
    - Mindenkinek lehetnek ellenségei, s neki pont a különcsége miatt több is lehetett. Semmi meglepõ nincs efféle kritikában. Elfogult és kész.
    - No persze, ami a te álláspontodat képviseli, az objektív, ami az enyémet támasztja alá, az elfogult. Na ez is jellemzõ, mondhatom - sértõdött meg Zoltánfi.
    - Jó, biztos igazad van, de én nem isteníteni akarom Szomoryt, csak meg akarom mutatni, hogy több volt õ annál az elefántcsonttoronynál, amibe saját magát beleerõltette, és amibõl azóta sem került az õt megilletõ helyre. Tudod te például, hogy hogyan küzdött az emigráció majd két évtizedében, hogy anyanyelvét megõrizze? Görcsös igyekezettel fennhangon beszélt magában akár az utcán is, hogy gyakorolja a nyelvet.
    - Hát ez nagyon szép - ironizált tovább Zoltánfi -, mondtam, hogy õrült volt. De ettõl még nem fogok hanyatt esni.
    - Jó, térjünk vissza az írásaihoz! Ha tehetségtelen lett volna, szerinted elfogadták volna a korabeli színházak a darabjait? Ugyanis számos alkotását játszották a Nemzetiben vagy éppen a Vígszínházban. S ez tudod-e minek köszönhetõ? Annak, hogy írásait olyan zeneiséggel itatta át, amely teljesen modernnek hatott abban az idõben. Merthogy eredetileg zenésznek készült. Liszt Ferenc tanítványa volt a Zeneakadémián!
    - Hm, ezt nem is tudtam! - hökkent meg Zoltánfi. - És azt is el kell ismernem, hogy drámái egészen tûrhetõek voltak. De azok a modoros, romanticizáló novellák, amelyek egyfajta arisztokratikus pózt kölcsönöztek szövegeinek, pont olyant, mint amilyen õ maga is volt… nos, azok borzasztóak. Verejtékesen elõkelõsködõek. Talán ez a legjobb kifejezés rájuk.
    - Ne bosszants már! Nagyon j
ól tudod, hogy az írók sokszor olyan eszközöket alkalmaznak mûveikben, amelyeknek a formája tudatosan elferdített, hogy azzal is ráirányítsák a figyelmet mondandójukra.
    - Én mégiscsak azt mondom, hogy ami giccses, az giccses, bármennyire szépítgeted is. Szomory egyfajta nevezetességnek tekintette magát és azt képzelte, hogy emiatt bármit megtehet, bármit megírhat, s még azt is elvárta, hogy ezért tapsoljanak neki. Nálam ez nem jön be. Olyan volt, mint egy modern Narcissus: arcpirítóan önimádó.
    - Ez is csak részigazság - vágott közbe Mélyvizy. - Szomory rengeteget dolgozott, nem várt ingyen semmit. Amikor elkapta a hév, akkor szinte megmámorosodva alkotott, mintegy láztól hajtva. Akár betegen is írt, magyarázott, játszott, szavalt, énekelt, ha kellett. Kívülrõl tudta darabjainak minden sorát, érzékeltette a hangsúlyokat, érvelt, meggyõzött. Nem lehetett neki ellentmondani.
    - Igen, tudom, a nõk nem is tudtak. Ismered a Jászai Mari-esetet?
    - Igen, ismerem, de ne tereld el a szót! Igaz, hogy gõgös volt, és feltehetõleg beképzelt is, de volt annyira büszke is, hogy ingyen senkitõl sem fogadott el semmit. Ha úgy adódott, nagyvonalú volt és bõkezû, de ha rosszabb idõk jártak, akkor fejedelmien koplalt, meghúzta magát, vagy éppen imádott könyveit adogatta el.
    - Na jó, én nem bírom tovább! Tõlem aztán szobrot is emeltethetsz a te Szomorydnak, de azért az Alapszabályba mégsem lehet bevenni egy ilyen agyament kitételt! - vonított fel Zoltánfi, s hogy ingerültségét valamivel levezesse, éktelen csörömpölésbe kezdett a bögréjében lévõ kiskanállal. Mélyvizyt azonban most nem lehetett kibillenteni egyensúlyából.
    Folytatta: - Már rég nem az Alapszabály itt a lényeg, hanem a Szomory-kérdés! Az ember jelleme és az alkotásai közötti kapcsolat. Vajon szét lehet-e választani õket? Szomory esetében egy vitathatatlanul nehéz jellemû embert látunk magunk elõtt, aki gyerekként már ott kullogott Deák temetési menetében, aki végigélt egy hosszú emigrációt, az elsõ világháború borzalmait, szembe ment Tisza Istvánnal, de ugyanígy a Tanácsköztársasággal is, és zsidóként negyvennégyben bátran szemberöhögte a halált. Gõgbõl és önhittségbõl ugyan, de nem foglalkozott a konvenciókkal, õ maga lett az etalon sokak szemében. Huncutkodott a nõkkel, kezet csókoltatott magának fiatal rajongói körében, vizsgáztatta az embereket, állandóan tele volt groteszk történetekkel, amiket õ maga adott elõ, teológiai vitákba merült, s törzshelyén, a Luxor Kávéházban, a kinyilatkoztatás bizonyosságával ontotta magából az általa felállított evidenciákat. Bámulatos személyiség volt, aki mellett azonban nem volt könnyû megmaradni. Jelleme olyan mértékben volt tömény, hogy az nemhogy érvényesülni, de még létezni sem nagyon engedte a környezetét. Magának követelt minden figyelmet, elismerést, hódolatot. Önmagáért élt, s lubickolt kortársai áhítatos figyelmének középpontjában. Mániákus gyûjtõ volt. Mindent eltett. Könyveket, színházi lapokat, kéziratokat, kis ceruzavégeket, nõktõl kapott emléktárgyakat, leveleket… saját múzeumának anyagát rendezgette. És ez jellemzõ alkotásaira is. Amit te póznak, romanticizáló giccsnek nevezel, az Szomory jellemébõl fakadó világlátása, iróniája. Pontosan ezek adják írásainak erejét. Ha ezt nem látod be, nem is érted azt a korszakot, amit õ végigélt. Csak így lehetett ép ésszel átvészelni, téboly nélkül túlélni. De ha sejtésem nem csal, a látásmódbéli különbség közöttünk nem ebbõl fakad, hanem abból a nagyon egyszerû ténybõl, hogy egyetlen mûvét sem olvastad, s holmi felületes információkra alapozva véleményedet, te magad is kinyilatkoztatsz. Csakhogy ez így, ismeretek nélkül, légüres térben lebeg, s teljesen erõtlenné válik. Ezért aztán nem is veszem figyelembe.
    Mélyvizy ezzel végre befejezte és jelentõsen nézett a közben teljesen elgyötört Zoltánfira. Az most bezzeg nem szólt egy szót sem, csak magába zuhanva lógott le a kihúzható fotelrõl. Néhány másodperces szuszogás után aztán lassan mégis megszólalt.
    - Engem meggyõztél. Szomory egy karakter volt. Tényleg! Egy tébolyult túlélõ. És éppen ezért nem kihagyni kell az ilyen embereket, hanem direkte bele kell írni õket az Alapszabályba! Gondolj bele! A téboly egyenlõ bizonytalanság, ahol nincs kapaszkodó, nincs kényelem, nincs társ. Ez ösztönöz a továbblépésre, a keresésre, a gondolkodásra. A tébolyult ember többet mutat a harmonikusnál. Állandó mozgásban van, helyezkedik, keres. A gondolat nála van. Hiszen muszáj valamit kitalálnia helyzetének jobbítása végett. Ezek a gondolatok a talaját vesztett filozófusoké, mûvészeké, az ilyen Szomory-féle "magányosoké". Alkotásaik értéke ugyan sokszor kétes, mégis csak ebbõl születhet valami zseniális. A kérdés tehát: a harmonikus semmittevés biztonsága, avagy a tébolyult alkotás zseniális bizonytalansága?! Én azt mondom, hadd jöjjenek az õrültek!
    - Jól van, nyertél! Értem. Majd legközelebb folytatjuk. - felelte Mélyvizy, amikor látta barátján, hogy azzal már nem lehet komolyan beszélni. Besokallt. Ilyenkor mindig ezt mûvelte. Elõször magába zuhant, késõbb megállíthatatlanul dübörögtek elõ belõle a válogatott elmésségek. Zoltánfi ebben utánozhatatlan volt. Lehengerlõen tudott csúsztatni és beszélni-beszélni a semmirõl, hogy a tapasztalatlan ellenfél ámuldozva hajtson fejet elõtte. Mélyvizy azonban ismerte már barátját annyira, hogy érzékelve ezeket a jeleket, nem erõltette tovább a beszélgetést. Õk ketten ezt csak úgy emlegették, hogy a másik metaforák mögé rejtõzött. Ez pedig annak a jele volt, hogy elfáradt, részérõl befejezettnek tekinti a vitát.
    A HHC a késõbbiek során azonban valahogy mégis kibõvült, sõt még valami kétes eredetû országos amatõr szervezetnek is a tagja lett. Persze az Alapszabályba nem került be semmiféle kitétel az "õrültekkel" kapcsolatosan, s ezzel a rend helyreállt, az alkotás folytatódhatott, a teáscsészék továbbra is munkában voltak esténként, a Sherlock Holmes-sapka pedig egyik fejrõl a másikra vándorolt.
 

Õsvadászok (Pannórészlet)