KOSZORÚ
Hetven éve hunyt el Antonio Gramsci (1891-1937), a 20. századi
marxista elmélet kimagasló alakja, az Olasz Kommunista Párt
egyik alapítója, parlamenti képviselõje és
- letartóztatásáig (1926) - fõtitkára.
A fasiszták börtönében szerzett betegségében
halt meg, néhány nappal szabadulása után.
Elvtársa, a nagy olasz költõ és filmrendezõ,
Pier Paolo Pasolini (1922-1975) immár klasszikus poémájával
emlékezünk rá.
PIER PAOLO PASOLINI
Gramsci hamvai
(Részlet)
1.
Nem a májusé ez a lég, e szennyes,
mely a sötét idegen kertre csak még
sötétebbet hord vagy vakítva verdes
derületeivel… nyálkás kihalt ég
terül a halványsárga félkörökre,
mik behálózzák végtelen szalagként
a Tevere kanyarjait, elöntve
Lazio kék hegységét… Béke árad,
halálos, kiábrándult béke dõl le
ránk vén falak között ez õszi, fáradt
májusból. Benne szürkéllik világunk,
az évtized vége, melyben kiszállt vak
romok közül mély hivõ akarásunk
hogy végre újrakezdõdjék az élet;
és csönd lett, rothadt, terméketlen, ájult.
Te ifjú - akkor élt még s megkísértett
ama tévelygés, olasz májusunkban,
mely legalább lángot adott a létnek -
s te, apáinknál higgadtabb, mocsokban
is egészségesebb - nem apaként, de
bátyánkként - felróttad határozottan
sovány kezeddel az eszményt, mely égve
(de nem nekünk: te holt vagy és mi holtak,
veled dõltünk a kerti televénybe)
ragyog e csöndre. Mit tehetsz? Nyugodj csak:
pihensz az idegen vidék ölében
számûzötten még. Nemes unalom rak
köréd falat. S halványan és mesésen
ér el hozzád az üllõk csattogása
Testaccio gyáraiból, esti fényben
szenderegve: rozsdás vasak rakása
s bádoghalmok közt, bús üvegtetõnek
árnyán dalol ott egy segéd, - lejárt a
mûszak, és az esõ eláll körötted.
[...]
3.
Vörös szövetfoszlány; a partizánok
csavarnak ilyesfélét a nyakukra
s az urna mellett, viaszszín a táj ott,
másképp vöröslik két geránium
ma.
Ide számûztek, kemény és eretnek
méltóságban, idegen mind a hulla,
akik közt hálsz: Gramsci hamvai… Reszket
bennem remény s múlt gyanú, akaratlan
érkeztem e sivár üvegkerethez,
sírod s lelked elé, mely itt alant van
e szabadok között. (Vagy más van ott tán
révültebb s alázatosabb alakban:
részeg egyesülésbe gomolyodván
a serdülõkor az öreg halállal…)
S e honból, hol nem szûnt viadalod, már
fölsejlik, hol tévedtél, s szaporán vall
itt síri békességed, hogy miképpen
egyesültél balsorsunk igazával,
megfogalmazván fenséges igékben
végsõ soraid, mielõtt megöltek.
Ím a tanuság: nem szállt szét a szélben
magvetése még a régi erõknek;
ím, e holtakat ama rend igázza,
mely undorát s fenségét nagy idõknek
mélyébe vájja: s nyomban felkiált a
megszállott üllõk csattogása tompán,
elfojtottan s csüggedõen az árva
külvárosból - elvesztét igazolván.
S itt állok én… szegényen, a szegények
tekintetét vonzaná csak a pompám
a kirakatban, rossz ruhámba fülledt
a legsivárabb utak pora, s piszka
villamospadoknak, mik messze ûznek
napomtól: pihenésem perce ritka
kivétel csak, mig gyötrõdöm, hogy éljek
egyáltalán; és olykor megesik, ha
szeretem a világot testi kéjek
ösztönével, zavaros ifjuságom
tér vissza, midõn még polgári, tépett
magam kínját gyûlöltem benne: vajjon
az általad kettéosztott világnak
ama felét, mely úrrá lett e tájon
ne sújtsa már-már misztikus utálat!?
S megtagadva szigorod, mégis élek, -
más választásom nincs. Élek e bágyadt
hanyatló háború utáni évek
sûrûjében: és szeretvén utálom
világom (mely kínjában gõgre ébredt)
rejtélyes botrányába veszve fájón
a lelkiismeretnek…
4.
Vívódásom botránya, hogy tevéled
s ellened élek: véled a szívemben,
a fényben, s ellened: bensõm sötétebb,
öröklött s elárult mélyébe verten
- ha csak parányi tettben, gondolatban -
kötnek fölizzó ösztöneim engem
s a szépség szenvedélye a tudatban:
míg lenyûgöz egy különb proletár
lét,
mely nálad õsibb, s mint a hit, vigalmam,
üdvöm lett - nem évezredes viszály: épp
léte - s nem tudata - által a hitnek;
eredendõ erõ, emberi szándék,
mit lassan elapasztanak a tettek,
az elvágyás kéjét beléjük oltván
s költõi fényt is: többet mért fecsegjek
róla, mert hisz igaz volna a szó tán,
s mégsem õszinte, keserves szövetség
helyett elvont szerelemrõl locsogván.
Mint sok szegényt, szegényen kötelez még
a megalázó reménység is engem,
s mint õk, hogy éljek, törõdöm naponként
a létért. De mégis õrzöm kietlen
helyzetemben, bárha kitagadottan,
szép vagyonom; és e polgári rendben
nincs kincs különb, ím itt van birtokomban
a tökély. A történelem enyém lett,
s én az övé; értetõ fénye lobban:
de fénye mire jó?
5.
Nem az egyénrõl szólok, nem a testi
s érzelmi hevülések tünetérõl…
Más az õ bûne, másként kell nevezni
vétkét, s e vétek más végzet felé
tör…
De mily közösség tûnik ki a vétkek
eredendõ együttesébõl,
s mily tényleges bûn! Nem szökhet az élet
testén sarjadt külsõ, belsõ cselekmény
semmilyen vallástól, mely megkísért, mert
az életben lappang, és ott feszengvén
záloga a halálnak, s dolga az csak,
hogy a fényt csalva a csalásra vet fényt.
Mert a test sorsa az, hogy elrohadhat
a Verano sírjában - ezt a harcát
katolikusként vívja, szíve alvadt
rögeszméje már jezsuita vadság,
s biblikus ravaszság él még alább a
tudatban és ironikus, szabad vágy.
s a vidéki ficsúr nyers ragyogása
és undorai között a vidéki
egészség… és egyetlen áradásba
dõl minden, állati mélyét eléri
Hatalom s Anarchia. Védekezve,
ha szennyes erény s részeg bûn kísérti,
óva óvatlanságát, mely rögeszme -
így él az én - s minõ tudatban! - ó,
én
élek, kijátszva a létet, szívemre
hadd szálljon bús felejtés, sebes örvény
dúlt közérzetemben. Ó, hogy megértem,
némán a szél nedves zajába dõlvén,
mint állsz itt, hol Róma néma sötéten,
ciprusok közt, mik lomhán kavarognak
s társad, a lélek felirataképpen
Shelley zeng. Értem az indulatoknak
örvényeit, s a szeszély (görög ihlet
élt szívében a patríciusoknak
s északi vándoroknak) étke mint lett
a Tirrén-tenger kék mélyének: értem
gyermeki s esztétikus csínyeinknek
örömét: míg Itália leverten,
mintha egy óriás tücsök hasában,
fehér tengerpartokat tár ki nyersen
e ködfátyolos barokk mívû tájban,
Lazióban, fenyvesek, repceföldek
vidékén, hol rongyok között ziláltan
az ifjú ciociaro szunnyad ma g
örbedt
s duzzadt tagokkal, mintha Goethe álma…
Árnyak és csodás csatornák nyüzsögnek
Maremmában; bennük - csapákon át - a
mogyoróbokor rajza moccanatlan:
elárasztja a pásztor ifjúsága.
Száraz versiliai hajlatokban
vak illatok; szilaj vak tengerére
e táj csiszolt stukkóit és valóban
emberi földjének húsvéti fürge
intarziáit kényesen kirakja:
az Apuanák izzó fényes üszke
alatt a borús Cinquale kanyarja
üvegkéket lenget a rózsaszínen…
Mintha vad illatok szülnék e lanyha,
szirtek s szakadékok alkotta, szûzen
szép Riviérát, hol szél küzd a nappal,
hogy tengeri olajat szelídítsen
fenségesen. S zeng körben víg zsivajjal
a nemiség és a fény véghetetlen
ütõhangszere: ilyen zajt sokat hall
Itália - megszokta, föl se rezzen,
él, mint eleven-holt: forrón kiáltják
száz meg száz kikötõbõl ernyedetlen
társuk nevét izzadt-barnába pólyált
arcú fiúk a Riviera népén,
konyhakertek s bogáncsok
sorfalán át,
piszkos strandok vidékén…
Te dísztelen holt, tán azt mégse kéred:
irtsam ki magamból kétségbeejtõ
szenvedélyem, hogy e világon élek.
6.
Elmegyek hát, és itthagylak az estben,
mely, búsan bár, de édesen szitál ránk
elevenekre, kint a gyárnegyedben
viaszfénye alvad, s e táj homályát
földúlja. Megnövekszik és kiholtabb
lesz a vidék, s messzebb kigyújtja lángját
egy szédült élet, mely villamosok vad
s rekedt zörgésébõl, tájnyelven elszállt
kurjantásokból tompán harsogó nagy
hangversenyt rendez. S e lényekben, ott ládd,
akik míg élnek, ordítnak, nevetnek
a jármûvekben, s a nyomoru porták
mélyén, hol a lét hûtlen és kiterjedt
hozadékát fogyasztják - halld, ezekben
az életnek csak borzongása reszket:
testi, közös jelenlét az, de több sem;
halld, a valóságos hitnek hiánya
kong: nem csak élni - tán különb örömben
a puszta létnél - felnõni az árva
állati sorból, melynek szenvedélye
titkos kéjvágy, naponként tettre váltva:
hitvány hév, olcsó zülléssel tetézve
ünnepi hangulatképp. Ahogy egyre
üresebb lesz - zsongó szünetjelébe
érve a történelemnek, ez ûrbe,
hol elhallgat az élet - minden eszmény,
annál nyilvánvalóbban gyúl ki bûne,
(már Alexandriával vetekedvén)
a szikkadt érzékiségnek. Belepve
mindent, terjed a perzselõ, veszett fény,
míg valami éppen most roskad össze
itt, s a világ hátrál a félhomályban
kihalt terekre, csüggedt mûhelyekbe…
S kigyúl a villany, fürdik a sugárban
Via Franklin, Via Zabaglia, végig
a Testaccio - mely fakón áll s csupáltan
szennyes hegyén - a Tevere-vidék itt,
s túl a sötét háttér, mit Monteverde
szövöget, és titkon az égre széthint.
Fénydiadémok, szépek, elveszettek
szinte a tenger bánatát ragyogva
hûvöslõk… Vacsoraidõ közelget:
ritkán járó fényes autóbuszokra
munkások fürtjei tapadnak. Itt-ott
néhány katona lomhán csámborogva
megy a hegynek föl, hol iszonyu rongyok
és szemetek közt, nyirkos földrakások
mögött bújdosva repedtsarku ringyók
várnak dühödten a szerelmi pállott
szennytrónuson: és nem messze, tilalmas
hajlékok közt új bérházóriások
tövén kisfiúk játszanak hatalmas
kavargásban, könnyûek, mint a rongy; már
nem csíp a tavasz szele: veszedelmes
kamaszok kalandvágytól háborogván
fütyülnek a római május estben
utca hosszat e vidámkedvü órán:
s garázsokon lehulló vasa reccsen
a redõnynek, váratlanul s vidáman,
ha sötétbe dõl az est, hogy pihenjen;
s a szél viharhullámoktól ziláltan,
már a Testaccio tér platánsorára
szelíden omlik, bárha vérszagában
söpört a Vágóhídnak, s vért zabálva
eltelt alvadékkal és mindenütt csak
a mocskot s a nyomorszagot zilálja.
Zsivaj az élet, s õk kik benne úsznak,
el is vesztik vidáman, míg betelnék
véle a szívük: ím, a nyomorultak
azért vannak, hogy élvezzék az estét:
s fegyvertelenségüktõl új erõt vár
a mítosz… De ki csak történelemként
élheti korát értõ szívvel, én,
bár
tiszta szenvedély fût, én mit tehetnék,
ha tudom, történelmünk véget ért már?
GARAI GÁBOR FORDÍTÁSA
FAKULÓ FOTOGRÁFIÁK
MOLNÁR GÉZA
Déry Tibor és a Felelet-vita
Derûs õszi nap volt, a nagyterem megtelt sugárzással,
megvilágította az elnöki asztal elõtt ácsorgó,
beszélgetõ ismerõsöket, Rényi Pétert,
akivel a Pártfõiskola hallgatója voltam, Fekete Sándort,
ki már nevet szerzett magának Vasvári Pálról
írott könyvével, s ki jóakaratú érdeklõdést
mutatott írói ambícióim iránt - figyelemmel
kísérte kezdõ szárnypróbálgatásaimat.
Ott láttam Gimes Miklóst is, a Szabad Nép jeles publicistáját.
Gimes vitte a szót, remek-szép fiatal férfi volt,
sugárzó intellektus, ebben a társaságban igazi
vezéregyéniség. Odamentem, hogy üdvözöljem
õket. Derûs diskurálásba csöppentem, épp
Gimes beszélt: "Tudjátok, úgy vagyunk mi ezzel az
Illyéssel, hogy évente egyszer-kétszer kidugja a seggét
Tihanyból, mi sebesen kinyaljuk, akkor visszarántja, többet
nem látjuk egész évben…"
Pompás telitalálat volt Illyés
Gyula és az irodalom korifeusainak viszonyáról, elismerõ,
helyeslõ nevetés fogadta, amely hirtelen megszûnt -
belépett a terembe ugyanis Révai József. A közönség
zsongása elcsendesedett, visszaültem a helyemre.
A meghívottak soraiban felfedeztem Déry
Tibort, szerényen állt a falnak támaszkodva a terem
közepén. Arca komoly volt, nem árult el érzelmeket,
inkább visszafogott, belsõ figyelést éreztem
rajta.
A vitavezetõ üdvözölte Révait,
s felkérte Gimes Miklóst referátuma megtartására.
Amit hallottunk, teljes mértékben
megfelelt Révai s a párt felsõ vezetése álláspontjának;
Déry több kötetre tervezett regényébõl
a Felelet már elkészült, és megjelent elsõ
kötetét kellett bírálat alá vennie. Köpe
Bálint, a proletárfiú jellemfejlõdése,
kibontakozó életútja volt az alapvetõ probléma,
nevezetesen, hogy törvényszerûen találkozik-e
az illegális kommunista mozgalommal. A regény más
szereplõit, Farkas Zénó egyetemi tanárt és
az egyik nõi fõhõst is érték súlyos
kifogások.
Gimes kétségkívül magas
színvonalon, imponáló felkészültséggel
oldotta meg feladatát. Egy napsugár éppen az elnöki
asztalra tûzött, s harcias fénnyel szikráztatta
Révai szemüvegét.
A közönség már menni készült,
amikor Déry jelentkezett szólásra. Röviden beszélt
arról, hogy nagy figyelemmel hallgatta az elhangzott észrevételeket,
s mindent meg fog tenni azért, hogy a Feleletben a párt álláspontja,
véleménye az itt elhangzottak szellemében érvényre
jusson.
Révai reflektált Déry szavaira,
erõteljes iróniával fûszerezett hangon, csaknem
kiáltva mondta: "Bár az isten szólna magából!"
Évekkel késõbb írói
visszaemlékezésekben olvastam, hogy a Felelet-vita után
Déry elrohant Vas Istvánhoz s felháborodva, magából
kikelve mondta el, micsoda szörnyûségben volt része,
inkvizítori kegyetlenséggel estek neki a regényének,
kivégezték a könyvet, ami történt, valódi
justizmord volt.
Véleményében osztozott Vas
István, de Kassák Lajos, Sándor Kálmán,
Thury Zsuzsa és mások is, kikhez eljutottak Déry szavai
az Elõadói Irodán történt "irodalmi kivégzésrõl".
Csodálkoztam, nem értettem Déry
magatartását. Ott, az Elõadói Iroda közönsége
elõtt megköszönte az elhangzott kritikai észrevételeket,
megígérte, követni fogja a párt útmutatását,
kijavítja a Feleletet. S nyomban utána Vas Istvánnál…
Ez mintha egy másik Déry Tibor lett volna. Hogyan lehetséges
ez? Kétszínûség, alakoskodás?… És
minduntalan hallottam Révai szavait, amellyel Déry önkritikáját,
ígéretét fogadta: "Bár az isten szólna
magából…"
Déry nem folytatta a regényt. Többé
nem nyúlt hozzá a Felelet elkészült s megjelenése
után súlyos bírálatban részesített
elsõ kötetéhez. Fél évszázad távlatából
a történtekre visszatekintve azt mondhatom, neki volt igaza.
Ragaszkodott a maga írói koncepciójához. Így
maradhatott ránk érintetlenül annak a kornak, azoknak
az éveknek egyik legnagyobb mestermûve, a Felelet.
KÉPZÕMÛVÉSZET
ÖRKÉNY ISTVÁN
Lukovszky László festõmûvész
Lukovszky Lászlóhoz régi barátság
szálai fûznek. Ez persze magánügynek látszik,
amelynek semmi köze az õ képeihez, e képek szépségéhez,
értékéhez, mélységéhez.Pedig
mégiscsak hozzátartozik, mert a mi barátságunk
nem nagyon vidám körülmények között kezdõdött.
Mi nem fehér asztalnál találkoztunk, kedélyes
borozgatás közben, nem is valamilyen mûvésztársaságban
ismerkedtünk össze, okos és szellemes csevegésüket
hallgatva, hanem életünk nehéz éveiben megszámlálhatatlan
napokat éltünk át együtt a háborúban,
egy hadifogolytáborban.
Ez volt a mi életünk nagy iskolája.
Távol szeretteinktõl, sorsukról mit sem tudva, szögesdrótok
között, százakkal, ezrekkel összezárva, sokféle
nemzet sokféle fiával, elsõsorban persze a mi magyar
bajtársainkkal fonódott össze a sorsunk, jóban-rosszban.
Ezek persze szomorú évek voltak, de nem haszontalanok. A
hadifogság, ez a kényszerközösség, mindig
is a nagy mesélések korszaka volt. Akinek jelene nincs, a
múltba néz, és elmondja egyszer, négyszer,
ötször életének minden búját-baját,
csalódottságát és boldogságát.
Mi is meséltünk, nekünk is meséltek, s bár
mind a ketten csak egy-egy ócska katonaládával érkeztünk
haza, a szívünk tele volt mások életével,
azzal a sok száz bajtársunkéval, akikkel örökre
összefonódott múltunk, jelenünk, jövõnk.
Minden mesterségnek meg vannak a maga veszélyei.
A bányavíztõl a füstmérgezésig,
az országúti karamboltól egy orvosi mûhibáig,
mindenki aki dolgozik, állandó kockázatban él.
A mûvész is így. Õt az a veszély várja,
hogy az évek múlásával, kezében az ecsettel,
mindig csak a vászonnal szembenézve, tanulva, fejlõdve,
mindig jobb és jobb mesterré válva, egyszercsak elszakad
abból a közegbõl, amelybõl vétetett. Néha
azt sem veszi észre, hogy foszlani, szakadozni kezdenek a szálak,
amelyek a világhoz kötik, övéihez, barátaihoz,
nemzedékéhez, népéhez, nemzetéhez. Õ
tovább él, ír, fest, szobrokat mintáz, de már
egy üvegbúra veszi körül.
Lukovszkyt errõl a búrába jutástól
óvta meg a sorsa. Pedig a kor, amelyben élünk, nehezen
érhetõ, egy emberi aggyal már fel nem fogható,
egész agytrösztök által is csak részleteiben
magyarázható. Egy mûvész, aki száz évvel
ezelõtt bízvást elmondhatta: Minden, amit látok,
értelmes, tiszta és világos - azt már csak
le kell festeni - ma nem mondhatja többé ugyanezt. Két
választása van csak: vagy bebújik a búra alá,
mondván fütyülök az egészre, semmi közöm
ehhez a zagyvasághoz, aminek úgysincs értelme, azt
miért éppen én próbáljam megmagyarázni,
vagy pedig vállalva a nehezét, a szolidaritást ezzel
a bonyolult világgal, s a közösséget embertársaival,
nekiáll, hogy kigubancolja ezt az öszszegubancolódott
szövevényt.
Ezek a képek már nem olyan szépek,
mint az elõttünk járó mesterek remekei. Hiányzik
belõlük minden ringató, vonzó, dallamos és
tiszta harmónia. A kor mûvésze, a modern festõ,
a létezés igazságát keresi, amely nem mindig
szép, sõt, igen gyakran nem szép, hanem zavaros, kusza,
egymásra dobált, néha valósággal ijesztõ,
de mi, e századnak sokat próbált gyermekei, a magunk
bõrén tanultuk meg, hogy a szépségnél
csak egy van, ami többet ér: az igazság.
Lukovszky László is ennek az igazságnak
egyik kimondója akar lenni. Kérem így nézzék
képeit és fogadják õket megértéssel,
szeretettel, és azzal a tisztelettel, amely minden nehéz
vállalkozásnak kijár.
CSERTÕI OSZKÁR
Baráti monológ
Lukovszky Lászlóról
Egy tervezett interjú eredményeképp születtek
meg a következõ sorok. Régi barátomat, a 94 éves
Cs. O.-t kerestem fel, mert az õ segítségével,
valamint a mûvész lányainak szívességébõl
sikerült folyóiratunk e számának képzõmûvészeti
anyagát biztosítani. Cs. O. hiányolta, hogy miskolci
különszámunkban egykori barátja miskolci éveihez
kötõdõ jelentõs mûvészi és
közéleti tevékenysége nem kapott helyet, neve
éppen csak megemlítésre került, feltehetõen
azért, mert korai halála miatt a fiatalabb nemzedék
vele és mûveivel nem találkozott. Lányai, Judit
és a mûvész Ilona is csak érettebben, az utóbbi
években ismerték fel édesapjuk igazi értékeit.
Ezért értenek egyet a régi barát figyelem felhívó
igyekezetével. Cs. O. a kérdésekre a benne élõ
barátság szenvedélyével felelt, a kor és
a történelmi háttér részletes ismertetésével
válaszolt, ami a szabvány interjú kereteit elsodorta.
Annyi lehetõségem adódott, hogy a maga által
is szubjektívnek és elfogultnak tartott visszaemlékezés
vázlatát jegyezzem fel ebbõl a délutáni
monológból. S. A.
Lukovszky Lászlót 1947-ben ismertem
meg. Huszonkét évesen esett orosz fogságba, 1944-ben,
Krasznogorszkba vitték, ahonnan 1946-ban szabadult. Én a
világháború magyarországi hadszínterén
szöktem át a szovjet hadsereghez, egyéves karpaszományos
önkéntes, tisztjelölt voltam. Egy elsõ vonalbeli
alakulathoz jutottam el, visszairányítottak, azzal a feladattal,
hogy szervezzek ellenálló csoportot. Ezt tettem, majd a felszabadulás
után a szovjetek megengedték, hogy saját elhatározásomból
kimenjek a Szovjetunióba, ahonnan 1947-ben tértem haza. Idehaza
a VHBSZ, a Volt Hadifoglyok és Hadirokkantak Bajtársi Szövetsége
fõtitkára lettem. Ott ismerkedtem meg Lukovszky Lászlóval,
akit arra kértem, hogy irányítsa a Szövetség
kulturális munkáját. Örömmel vállalta,
a Szövetség kulturális osztályvezetõje
lett, majd a romániai magyar hadifogolyszolgálat ügyeinek
intézõje. Akkoriban naponta jöttek haza a hadifogolyvonatok,
200-250 000 ember, túlnyomó részük azonnal belépett
a Szövetségbe. Akkor jött haza Simon István és
Csanádi Imre is. Laci 1948-ban felvételizett a Képzõmûvészeti
Fõiskolára, ahol másfél-két évig
tanult.
Munkáscsaládból származott,
sorkatonai szolgálatra való behívása elõtt
polgári iskolát végzett, majd szakmát tanult.
Kitûnõ festõ, grafikus volt, rendkívül
érzékeny ember, olyan, akibõl teljesen hiányzott
az érvényesülés iránti vágy. "Ahhoz,
hogy valaki egy materialista mozgalom tagja legyen, rengeteg idealizmusra
van szüksége" - mondogattuk egymásnak, mert nézeteink
nagyon is hasonlóak voltak. Megismerkedésünk idején
a szocialista realizmus sematikus változata - mely 1931 után
eluralkodott a Szovjetunióban - meghatározó szerepet
töltött be a képzõmûvészeti útkeresésekben
is. Laci életének legfõbb ellentmondása, szinte
haláláig tartó nagy konfliktusa ebbõl származott.
Miközben a szocializmus elkötelezett híve volt, egyre
kevésbé tudott egyet érteni azokkal a mûvészi
elvekkel, amelyeket festõként, grafikusként nem tudott
elfogadni. Politikai elhivatottsága összeütközésbe
került mûvészi hitvallásával. Elutasította
azt a hazai felfogást, amely József Attilát, Bartókot,
Derkovitsot nemigen akarta mûvészi példaképnek
tekinteni.
Már 1948-ban érett mûvész
volt, ezt több munkájával be is bizonyította,
nem volt szüksége arra, hogy fõiskolai tanulmányait
befejezze. Kapott egy lakást a Bem rakparton, a Gellért-heggyel
szemben, egy Dunára nézõ harmadik emeleti lakást,
amelyben mûtermet alakított ki. Festett, rajzolt szakadatlanul.
Egyre szélesebb körben ismerték. Mûvésztúrát
tett Erdélyben és Kárpátalján, színpompás
akvarelljeivel is ott jelentkezett. Természeti képeiben nyoma
sem volt semmiféle naturalista elemnek.
1952-ben Miskolcra költözött, ott
kapcsolódott be a mûvészeti és közéletbe.
Megismerkedett Feledy Gyulával, a kiváló grafikussal,
õ hívta Miskolcra, õ tette lehetõvé,
hogy beilleszkedjék Miskolc életébe. A miskolci mûvészi
megújulás egyik lelkes részese volt, a borsodi táj
ihlette festményeit, figyelemmel kísérte a sajószentpéteri
bányászok, a diósgyõri munkások sorsát,
tanárként munkás képzõmûvészeti
kört vezetett. Miskolcon ismerkedett meg késõbbi feleségével,
Feledy Gyula húgával is. 1952-ben és 1962-ben Munkácsy-díjat
kapott, 1955-ben a Munka Érdemrend ezüst fokozatával
tüntették ki. Ettõl kezdve állandó résztvevõje
számos kiállításnak, utolsó kiállítására
1979-ben került sor a miskolci Vasas Galériában. Feledy
Gyulával együtt járta a Bükköt. Jól
ismerte Szalay Lajos munkáit, Kondor Bélával személyes
jóbarátságban volt. Miskolcon a régi mûvésztelepen
kapott lakást. Egyike volt azoknak, akik erõteljesen szorgalmazták
a Szinyei Merse utcai Új Mûvésztelep létrehozását.
Lánya, Ilona, aki elnyerte a Bõrmûvészet Ifjú
Mestere címet jelenleg is ott él, dolgozik.
Emlékszem egy nevezetes és igen jellemzõ
esetre, a hatvanas évekbõl. Hivatalos szovjet mûvészdelegáció
érkezett Miskolcra. Megérkezésükre készülve
két napon át valósággal renoválták
a lakást, a mûtermet. A látogatásból
két napos nonstop vita kerekedett.
Laciban egyre szenvedélyesebbé vált
a sematikus szocialista realizmus elutasítása, igaz, akkor
már a szovjet küldöttség mûvész tagjai
sem ódzkodtak attól, hogy ebbéli kételyeiknek
hangot adjanak, vagy legalábbis sejtessenek belõlük
valamit. Ekkor írja a nagy mexikói muralista, Siqueiros nyílt
levelét a szovjet festõkhöz, rámutatva a mûvészetükben
élõ vakfoltra, a fáradt, tizenkilencedik századi
naturalizmusra, amely a huszadik század eleji jenki, kommerciális
reklám-realizmus stílusával rokon. Laci ugyanerrõl
vitatkozott velük.
Én nyitottam meg elsõ miskolci kiállítását.
Emlékszem egyik képére, amely a szétfolyó
napkorongot ábrázolta, olyan volt, mintha maga a magma csapna
ki belõle. Eszembe jut egy másik képe is: az õszi
szántást ábrázolta, a kép mezõjét
barnásvörös szín uralta, mintha kifordított
termõföld lett volna, felül zöld növényzet,
és a kép alján egy aprócska traktor - s mellette
egyetlen ember. Az arányok és színek egyaránt
Laci szuggesztív, teljesen egyéni látásmódját
tükrözték. Hasonlóképp szuggesztív
módon festette meg vasgyári élményeit is; egyik
képén például egy hatalmas vörös
csík, két óriási vörös mínium
színû vastraverz foglalta el szinte az egész képet.
A sokáig továbbélõ sematizmusnak sehol semmi
nyoma.
Eisenstein és Dovzsenko világához
kötõdött valójában.
Mûvészként kiteljesedett, de
belsõ feszültségein nem tudott úrrá lenni.
Ezt a feszültséget családi gondok is növelték.
Feleségét saját iparmûvészi késztetései
egyre inkább akadályozták abban, hogy férje
mûvészi kiteljesedését zavartalan örömmel
szemlélje. Két lánya sem ismerte fel igazán
apja mûvészi jelentõségét. A lelke ördögeivel
viaskodó mûvész saját családjában
is egyedült maradt. A küzdelmet idegrendszere sínylette
meg, hipofízise, agyalapi mirigye megbetegedett, kórházba
került. Többé-kevésbé kigyógyították,
de a belsõ feszültségek nem csitultak, olykor csak az
alkohol tudta azokat feloldani.
1981-ban saját mûtermében tragikus
balesetet szenvedett, koponyasérülése derékbénuláshoz
vezetett. Három és fél hetes szenvedés után
Budapesten halt meg, egy hónappal ötvenkilencedik születésnapja
után.
Ideje volna, hogy Miskolcon életmû-kiállítást
készítsenek munkáiból, hiszen ma még
festményeinek és grafikáinak nagy részét
össze lehetne gyûjteni.
FILM
KUN TIBOR
A "végsõ megoldás" - afrikai módra
Egy film és mögöttese
A film, amelyrõl szó lesz, Magyarországon is megvásárolható
DVD-hordozón, néhány hónapja az HBO-láncon
is vetítették ugyanis eredendõen tv-filmnek készült,
eredeti címe: Sometimes in April, (Április Ruandában),
készült haiti - USA (HBO) kooprodukcióban 2004-ben;
rendezõje, Raoul Peck 1953-ban Haiti szigetén született.
Két elõzõ filmje közül az egyik (L'homme
sur les quais) a volt haiti diktátor, Duvalier rémuralmát
idézi, a másik (Lumumba) az elsõ szabadon választott
kongói miniszterelnök, Patrice Lumumba rövid politikai
pályafutását és meggyilkolását
dolgozza föl. Mindhárom film remekmû mind a témák
kiválasztását illetõen, mind a rendezés,
mind a nézõkre gyakorolt pszichés hatás tekintetében.
Az események, amelyeket az Április Ruandában vetít
elénk, a másik két említett filmhez hasonlóan
most is a valóságban gyökereznek. Az 1994-ben a kis
afrikai független államban, Ruandában elkövetett
népirtást tárja elénk. Mi itt és most
nem kívánunk a filmmel, mint a valóságnak mûvészi
eszközökkel történõ ábrázolásával
foglalkozni. Az ábrázolt eseményeket szeretnénk
megvilágítani és a történelmi hátteret
megismertetni. Az események fõszereplõi Ruanda két,
egymással nagyon-nagyon régóta szembenálló
törzse, a hutuk és a tuszik, akik közül az elõbbiek,
mint már fentebb említettük volt a dátumot, 1994-ben
véres leszámolást indítottak az utóbbiak
ellen, amit "végsõ megoldás"-nak nevezhetünk.
S most ismertessük részletesen magát a filmet, amelynek
idõsíkjai - azaz a jelen és a múlt - állandóan
változnak.
Tehát 2004-ben vagyunk, az elsõ helyszín
Ruanda fõvárosának, Kigalinak egyik általános
iskolája. Az osztályban a gyermekek csöndben, megilletõdve
nézik a tv-ben a tíz évvel azelõtti képeket:
Clinton akkori amerikai elnök a ruandai népirtásról
beszél, a tanár, Augustin, aki hutu származású
katonatiszt volt, próbál válaszolni a gyerekek kérdéseire,
közöttük arra, megelõzhették volna-e a népirtást?
Augustin válasza: "Talán, ha bátrabbak lettünk
volna, és a világ jobban figyel ránk." Öccse,
Honoré, közben az arusai (Tanzánia) nemzetközi
bíróság elõtt bevallja, bûnös volt
a népirtásban: az RTLM Rádió adásaiban
uszította a hutukat a tuszik ellen.
Vissza az idõben. 1994. A ruandai hadseregben
századosként szolgáló Augustin és egyik
katonatársa gyanítják, kiképzésük
már a készülõ, tuszi-ellenes manõverek
eszköze. Tudomásukra jut, a hadseregben ún. "halállisták"
keringenek a tuszi származású és a velük
szimpatizáló hutuk nevével, címével.
Augustin figyelmezteti öccsét, Honorét, hogy õ
és a barátai tönkreteszik az országot; öcscse
azonban nem hallgat rá. Eközben a hadsereghez, francia segédlettel,
fegyverek érkeznek: kalasnyikovok Albániából
és Izraelbõl, M16-osok az USÁ-ból, lõszer
Egyiptomból, macheték Kínából ("mert
a népet várja a munka" - jegyzi meg a tiszt).
Ugyanennek az évnek egyik áprilisi
hajnalán lelövik az akkori ruandai elnököt szállító
repülõgépet; ez jeladás volt a hutu katonaságnak
és a felfegyverzett vagy machetékkel és szöges
dorongokkal felszerelt civileknek a tuszik elleni irtóhadjárat
megindítására. Felirat:
1. nap: 8 ezer meggyilkolt ember.
Augustin a családját - tuszi származású
feleségét, Jeanne-t, és két fiát - rábízza
öccsére, vigye el õket biztos helyre. A halállistákon
egyébként Augustin neve is szerepel, õ azonban marad.
Felirat:
3. nap: 30 ezer meggyilkolt ember.
Augustin lánya egy felekezeti iskolában
tanul, és ezt az iskolát is megrohamozzák a hutuk,
akik elõbb szét akarják választani a hutu és
a tuszi lányokat, õk azonban együtt maradnak, mire a
hutu katonák egyszerûen sortüzet adnak rájuk -
csak néhányan maradnak életben a lányok közül,
így Augustin lánya is, bár - mint késõbb
látjuk - halálos lövést kapott.
Eközben az amerikaiak követik az eseményeket
(mûhold felvételek segítségével) -, de
különbözõ kifogások ürügyén
visszautasítják a beavatkozást. Felirat:
65. nap: 620 ezer meggyilkolt ember;
77. nap: 716 ezer meggyilkolt ember.
Mocsaras vidék. Sok üldözött
ide menekült, közöttük az említett felekezeti
iskola két tanárnõje is, akik Augustin súlyosan
sebesült lányát cipelik. A kislány hamarosan
belehal sérülésébe. Végül megérkeznek
az FPR (Front patriotique rwandais -Ruandai hazafias front) felszabadító
katonái, vége a lidércálomnak, a menekülõk
elhagyhatják a mocsarakat. Augustin megtudja, lánya halott,
családjáról azonban csak késõbb tudja
meg az igazságot. Öccse a börtönben meséli
el neki: a katonák megölték a fiait, feleségét,
Jeanne-t egy templomban rejtette el, de õt is megölték
a katonák. És ismét a felirat:
100. nap: csaknem 1 millió meggyilkolt ember.
A film helyenként kegyetlen képsorokban
mutatja be egyrészt a hutu hadsereg FAR (Forces armées rwandaises
- Ruandai fegyveres erõk) gyilkos eljárásait, másrészt
az üldözöttek (akik között minden korú,
nemû és foglalkozású ember volt) rettegését,
menekülési próbálkozásait.
A film a bevezetõ képsorokkal végzõdik:
Augustin kis tanítványai az osztályban Chaplin A diktátor
címû filmjén nevetnek felszabadultan…
Ennyit - ismételjük, nagyon röviden
- magáról a filmrõl. S most rajzoljuk meg hasonlóan
nagy vonalakban a történelmi hátteret!
Sík Endre ismert nagyszabású
(bár sokaktól sok vonatkozásban jogosan bírált)
mûvének IV. kötetében részletesen tárgyalja
a két említett törzs viszályának mozgatórugóit.
Kiindulópont nála is a volt kis ruandai királyság
belga mandátum alá helyezése, ami elõsegítette
a népesség mindig is nagyobb százalékát
kitevõ hutuk elnyomását a kisebbségben lévõ
tuszik által. Ez természetesen bõszítette a
hutukat, akik minden eszközzel igyekeztek változtatni, azaz
megszüntetni a tuszik felettük gyakorolt elnyomó politikáját,
ami - többek között - a hutuk földhöz jutását,
a politikai hatalomban magasabb szintû irányító
posztok elérését akadályozta; általában
a tuszik minden téren megnyilvánuló kiváltságait
megszüntetni. A tuszik viszont, hatalmuk megvédése érdekében
a terrorista merényletektõl sem riadtak vissza, különösen
a II. világháború utáni idõszakban.
Ezekre a terrortámadásokra a hutuk hasonlóképpen
válaszoltak. Így 1959 novemberében véres összecsapások
zajlottak le a két törzs között, amelyeket - Sík
szerint - nem a hutuk kezdtek, hanem a november 1-je és 3-a között
a tuszik provokálták ki. Ez utóbbiak hutukkal szembeni
magatartását egy, az említett események elõtt
tett kijelentése érzékelteti: "A tuszik és
hutuk közti viszony mind ez ideig a hutuk szolgaságán
alapult, úgyhogy testvéri viszonyról közöttünk
nem lehet szó. […] Királyaink meghódították
a hutuk országát, és megölték az õ
kiskirályaikat; milyen alapon igénylik most, hogy testvéreinknek
tekintsük õket?"
Ugyanezekben az években mindkét fél
berkeiben egymás után alakultak a különbözõ
pártok, szervezetek, mozgalmak, amelyek ilyen vagy olyan módon
szították a másik fél elleni gyûlöletet,
ami végül sorozatos és véres leszámolásokhoz
vezetett; Sík ide vonatkozó elemzése, érthetõ
okok miatt, 1960-nál megáll, amikor is a hutuk újabb
támadást intéztek tuszi falvak ellen.
Az általunk használt nyugati - elsõsorban
francia nyelvû - történetírás is a terület
belga mandátum alá helyezésétõl számítja
a két törzs véres viszálykodását.
Elismeri, a belgák tovább erõsítették
a tuszik "feudalizmusát", azaz a hutuk fölötti hatalmuk
megszilárdítását, és hogy hamarosan
belátták annak szükségességét,
hogy ezt a hatalmat hutuknak adják át. Érvelésükben
és döntéseikben nagy szerepet játszottak ideológiai
megfontolások, amelyeket a katolikus egyház is osztott: a
tuszi nacionalizmusban kommunista veszélyt, dekolonizációs
törekvéseket véltek felfedezni, különösen
a II. világháború után. Sík Endre esetében
jeleztük, elemzése 1960-ig terjedt. Nos, 1962 júliusában
Ruanda elnyerte függetlenségét, ez azonban a legkevésbé
sem mérsékelte a két törzs egyre véresebb
és embertelenebb kölcsönös leszámolásait.
1963-ban például a hutuk boszszúja elõl a szomszédos
országokba menekült tuszik fegyveres támadással
akartak hazájukba visszatérni. A hutuk bosszúja akkor
is kegyetlen volt: mintegy 20 ezer tuszit mészároltak le,
és ez a folyamat nem állt meg. 1973-ban Ruanda elsõ
elnöke újabb pogromot indított a tuszik ellen, ugyanebben
az évben katonai államcsíny útján hatalomra
került Juvénal Habyarimana tábornok, aki a hutukra támaszkodva
diktatúrát vezetett be, s belga és francia segítséggel
igyekezett visszaszorítani mindenhonnan a tuszikat. Elérünk
az 1990-es évekhez, és a film cselekményéhez.
A fontosabb dátumok és a hozzájuk fûzõdõ
események, ahogyan azt a Le Monde diplomatique összefoglalta,
1998. szeptemberében.
1990. október 1.: az FPR Ugandából
kiindulva megtámadja Ruandát. Két volt gyarmattartó
ország, Belgium és Franciaország ejtõernyõsöket
küld Kigaliba. Harcok a két törzs között.
1993. augusztus 4.: a tanzániai Arusában
az FPR és a ruandai elnök békeszerzõdést
ír alá, október 5-én az ENSZ békefenntartó
csapatokat küld Ruandába. A feszültség nem csökken.
1994. április 6., hajnal: Juvénal
Habyarimana elnök repülõgépét máig
tisztázatlan körülmények között lelövik;
néhány óra múlva megkezdõdik a hutuk
által a tuszik kiirtására irányuló gyilkosságsorozat.
Mintegy 2 millió ruandai menekül Tanzániába és
(az akkori) Zaire-ba (ma Kongói Demokratikus Köztársaság).
1994. június: francia ejtõernyõsök
próbálják a menekülõket (köztük
a tuszik meggyilkolásában tevékenyen részt
vett hutukat) biztosítani.
1994. július: az FPR gyõz. A menekülttáborokban
a helyzet katasztrofális.
1995. február: nemzetközi bíróság
felállítása, az ENSZ tanácsára.
1996. október-november: Zaire-ban Laurent-Désiré
Kabila csapatai fedezik az országban maradt ruandaiak FPR-kommandók
általi legyilkolását.
Milyen szerepet játszott ebben az Afrikában
soha nem látott méretû népirtásban Belgium
és Franciaország? Hamarosan ugyanis ez a kérdés
kezdte el foglalkoztatni a nemzetközi sajtót és közvéleményt,
s a politikusokat, miután a két ország bizonyos addigi
beavatkozásai régóta evidensek voltak.
Nos, a film egy rövid, angol nyelvû történelmi
utalással indul, amelyben elsõsorban Belgiumot vádolja
a kialakult állapotok miatt, s ez a véleménye - amint
erre fentebb már utaltunk - Sík Endrének is, amikor
a terület II. világháború utáni helyzetét
elemzi. Hát Franciaország?
Ugyancsak a Le Monde diplomatique által feltárt
tényeket idézzük. Ezek megemlítik, hogy Franciaország
1990 - 1993 között teljes erõbedobással támogatta
a ruandai kormányt és annak hadseregét, a FAR-t, az
FPR-t pedig ellenségnek tekintette, "néger khmer"-eknek nevezte.
Mivel hivatalosan ebben az idõszakban nem háború zajlott
Ruandában, a franciák "diszkrét missziók"-kal
(katonai kiképzés, tanácsadás, titkosszolgálat,
külföldi zsoldosok toborzása a FAR számára
stb…) segítették a népirtó ruandai kormányt.
Mindezek kivizsgálására 1998-ban Franciaországban
parlamenti vizsgálóbizottságot hoztak létre,
amely a vizsgálatai során ilyen indoklásokat talált
a véreskezû ruandai kormány támogatására:
francia nyelvû afrikai terület megvédésérõl
volt szó, vagy: Uganda megsegítésének ürügyén
az Egyesült Államok hegemón törekvéseit
látták érvényesülni nemcsak itt, de egész
Afrika tekintetében. Az akkori vezetõ francia tisztségviselõk
továbbra is a tuszi FPR-t vádolták a népirtáshoz
vezetõ háború kirobbantásával.
A franciák mellett a belgák is felállítottak
egy parlamenti vizsgálóbizottságot az illetékes
kormányzati szervek felelõsségének tisztázására.
Ennek a bizottságnak a munkáját, bevallása
szerint, mind a francia hatóságok, mind pedig az ENSZ bizonyos
körei akadályozták adatok kiadásának megtiltásával.
Annyit mindenesetre megállapítottak, hogy a bevetett belga
egységek felkészültsége igen alacsony volt, állítólag
három hét alatt képezték ki õket a ruandai
bevetésre.
Az ENSZ kéksisakosainak illetve a francia
csapatok szerencsétlen béketeremtõ akcióinak
nyomait a filmben is nyomon követhetjük: a hutu "harcosok" (dorongokkal
és machetékkel, nemegyszer modern lõfegyverekkel felszerelkezve)
megtámadták és elhurcolták a külföldi
rendfenntartó erõket, az ENSZ-katonák pedig menekülõ
civilekre nyitottak tüzet.
S hogy a több mint tíz évvel
ezelõtti események mennyire élnek ma is, bizonyítja,
hogy egy francia bíró nemrég keresetet nyújtott
be a jelenlegi ruandai elnök, Paul Kagamé ellen, azzal vádolva,
hogy még az 1993-as arusai békeszerzõdés elõtt
õ és cinkosai tervelték ki az akkori elnök repülõgépének
lelövését olyan rakétákkal, amelyekkel
az FAR nem rendelkezhetett, csak az FPR. A francia bíró lépésével
megromlottak a ruandai-francia diplomáciai kapcsolatok, melyeknek
egyik mozzanata, hogy Ruanda felkérte Franciaország ruandai
nagykövetét, hogy 24 órán belül hagyja el
az országot.
Térjünk most vissza a filmhez és
rendezõjéhez.
Raoul Peck többször és részletesen
beszélt filmkészítési módszereirõl,
szándékairól. Alapvetõ véleménye:
"A filmek nem ártatlanok." Április Ruandában címû
filmjével kapcsolatban (amelyet egyébként 2005 januárjában
az említett ruandai elnök, Paul Kagamé jelenlétében
a kigali stadionban nemzetközi premierként mutattak be - abban
a stadionban, amelyben 1994-ben több ezer ruandait mészároltak
le) a következõket nyilatkozta: "A film minden egyes jelenetében
igaz történetben találtam magam. […] Szakaszról
szakaszra, minden igaz." Célja volt "»biblikus« karakterekkel
felruháznom (ti. a filmet), azért hogy (tíz év
múlva) megmutathassa a területet a maga egészében.
Enélkül nincs lehetséges magyarázat erre a katasztrófára."
"Ami rögtön az elején érdekelt, az a mai és
a holnapi Ruanda. Hogyan élhetnek még együtt az emberek
ebben az országban? A tegnapi gyilkosok találkoznak a túlélõkkel.
Megtörtént, hogy ujjal mutattak a népirtásban
résztvevõkre." Bevallása szerint a szereplõk
többsége valóságos személyeket testesít
meg, reális gondolatokat tolmácsol, a helyszínek valóban
léteznek (ld. A fenti stadiont vagy a templomokat). A menekülõket
ábrázoló képsor is reális alapokon nyugszik.
Amit azonban a nézõk nem tudhattak: "A világ nem értette
meg, hogy ez a több ezres tömeg nem áldozatokból
állt, hanem gyilkosokból vagy gyilkosok cinkosaiból.
[…]A világ elájult a menekülõk ezen képei
elõtt, és elkezdett segélyeket küldeni, ami még
nagyobb bajokat okozott a menekülttáborokban, mivel a gyilkosok
arra használták, hogy a kongóiakkal kereskedjenek,
és továbbra is felügyelhessék a menekülteket.
Itt láthatjuk a képek manipuláló hatását."
Amit azonban a leglényegesebbnek ítélhetünk
a filmben ábrázolt eseményekkel kapcsolatban, az azok
általánosítható/általánosítandó
ereje, célja, amit Peck így fogalmazott meg: "Ez a történet
a világról szól. Nem helyi népirtás:
ez az emberi nemen végrehajtott népirtás. Át
kell lépnünk az ún. tribalizmust. Emberi katasztrófával
állunk szemben."
IRODALOM
Maquet, Jacques: Les civilisations noires. Verviers
(Belgium), Marabout Université, 1962.
Comhaire-Sylvain, S. és J (szerk.).: Le nouveau
dossier Afrique. Verviers (Belgium), Marabout Université, 1971.
Kende István (fõszerkesztõ):
Fejlõdõ Országok Lexikona. Budapest, Akadémiai
Kiadó, 1973.
Sík Endre: Fekete-Afrika története,
IV. k., Budapest, Akadémiai Kiadó, 1973.
Encyclopédie du monde actuel. L'Afrique noire.
Párizs, Le livre de poche, 1977.
Le Monde diplomatique. Párizs, 1995. március.
(Internet)
Clio en Afrique, n.2, été 1997. (Internet)
Disctionnaire Universel Francophone. Párizs,
Hachette, 1997.
Le Monde diplomatique. Párizs, 1998. szeptember.
(Internet)
Stamm, Anne: L'Afrique de la colonisation à
l'indépendance. Párizs, Presses universitaires de France,
"Que sais-je?", 1998.
Tadjo, Véronique: L'ombre d'lmana. Voyages
jusqu'au bout du Rwanda. Arles, Actes Sud, 2005.
La Lettre d'Afrique, 2006. november (Internet)
FÓRUM
(TÛZRAKTÉR CSOPORT)
Tûzraktár, Tûzraktér, A True Story
avagy: Egy független kulturális központ igaz története
az
ezredforduló utáni Budapesten
A következõ néhány oldal megkísérel
a körülményekhez képest objektív választ
adni azokra a kérdésekre, kik, hogyan, miért, mit
akartak elérni akkor, amikor hazánkban eddig szokatlan módon,
civil szervezõdésként, tõke vagy felülrõl
érkezõ támogatás nélkül egy nagyléptékû
kulturális kezdeményezést indítottak útjára.
Megkísérli továbbá eloszlatni azokat a félreértéseket,
melyek óhatatlanul fellépnek egy ehhez hasonló sokszereplõs
történetben, és rávilágítani a
felmerült problémákra, melyekbõl ki-ki levonhatja
a maga tanulságait.
2005. június 23-án Budapest IX. kerületében
egy újszerûnek titulált hely - ne használjuk
az intézmény kifejezést - nyitotta meg kapuit. A volt
laboratóriumi mûszergyár területét képzõmûvészek,
zenészek, színházi társulatok, építészek
és még sokan mások vették birtokukba. A beköltözõk
magja az úgynevezett Tûzraktár csoport volt, egy változó
létszámú közösség, amely tárgyalásokat
folytatott a hely tulajdonosával, az önkormányzattal,
és - fõként a hely mûködésének
anyagi fedezetét biztosítandó, valamint a tulajdonos
által kért bérleti díjat kitermelendõ
- meghívott egy vendéglátó csoportot kerthelység
felépítésére, üzemeltetésére.
A megnyitón majd másfélezres tömeg lepte el a
helyet, messze felülmúlva a szervezõk várakozásait.
A Közraktár-projekt
A csoport próbálkozásai majdnem két évvel
korábbra nyúlnak vissza. Egy hazánkban tanuló
építészhallgató, Étiene Samin régóta
foglalkozott az üresen álló budapesti épületek
újrahasznosíthatóságának problémájával.
Diplomamunkájaként a Duna partján álló
Közraktárak épületegyüttesének hasznosíthatóságát
kívánta elemezni. Beszélgetések során
megfogalmazódott az elméleti vállalkozás gyakorlati
megvalósíthatósága is. Növekvõ
létszámú csoport kezdett kialakulni a projekt kidolgozására.
Számos mûvész, illetve a mûvészet iránt
érdeklõdõ fiatal közös gondolkodása
alakította ki a célokat, fedte fel az általános
igényeket. Az elsõ összehívott gyûlés
után, bár sokan fektettek energiát a tervezésbe,
közülük többen késõbb kikerültek
a projekt alakítóinak körébõl, míg
mások idõvel bekerültek. Étiene Samin, Balla
Zoltán, Gyevi-Bíró Eszter, Simor Ágnes, Ruff
Bálint, Zuber Balázs, Zagyva László, Polyák
Levente, Rab Judit, Huszár Andrea, Benczúr Emese, a Bercsényi
Építészkollégium tagjai, ezek a fontosabb nevek,
a teljesség igénye nélkül.
Különbözõ szakterületekkel
foglalkozó csoportok folyamatos tervezéssel alkották
meg a Közraktár-projekt részleteit, egyeztetve a Fõvárosi
Építészirodával, egy olyan, egyhónapos
eseménysorozat pontos leírását, mely példaként
szolgálhatna a hosszú távú mûködés
számára is.
A cél egy valódi közösségi
tér létrehozása volt. Az épületegyüttes
Budapest szívében a Duna partján helyezkedik el, a
projekt kidolgozásának idején gyertyagyár,
különbözõ raktárak, valamint egy kerthelység-szórakozóhely
kapott helyet benne. A valódi közösségi térben
Budapest lakosai, városlakók, családok úgy
használhatták volna a helyet, mintha sajátjuk lett
volna. Valójában sajátjuk is, hiszen önkormányzati
tulajdonban van. Mûhelyek, játszóházak, színházak,
próbatermek, mûtermek, mozi, koncerttermek szerepeltek a tervben,
melyet mintegy 150 - azaz százötven - ember, mûvészek,
építészek, jogászok, közgazdászok
közremûködésével alkottunk.
Ezeknek az embereknek egyike sem üzleti vállalkozásként,
majdani profittal járó beruházásként,
hanem önszervezõdõ, a közösség - város
- számára és a közösség támogatásával
létrejövõ rendszerként látta a helyet.
A tervek szerint a különbözõ alkotóelemeket,
tereket az egyes kultúr-területekkel foglalkozó csoportok
saját erõbõl, nem központi költségvetésbõl
alakították volna ki. Hiányt akartunk pótolni,
betölteni azt az ûrt, mely rengeteg városlakó
számára egyet jelent a kreativitás elhalásával,
a puszta vegetatív létbe süllyedéssel, vagy a
sekélyes kikapcsolódási módok keresésével,
elfogadásával.
Olyan köz-teret akartunk létrehozni,
ahol kreatív gócpontok kialakulásával és
egymásra hatásával új, máshol megszületni
nem tudó tervek, elképzelések valósulhatnak
meg, ahol a városlakó "használóból"
alkotóvá válhat.
Olyan, független, nem kereskedelmi jellegû,
nem turistacsalogató, de befogadó helyet kívántunk
életre hívni, ahol gyakorlatilag nincs szelekció a
programok terén, ahol egy multicég éppúgy tarthat
bemutatót, mint a közelben lakó roma gyerekek, ahol
éppúgy felléphet egy kortárs jazzegyüttes,
mint egy punkzenekar. Ahol leülhet egy család a Duna parton,
megenni a szendvicseit, ahol elfér egy vasárnap reggeli játszóház,
és a háború ellen tiltakozó kiállítás,
ahol a képzõmûvészek mûtermei mellett
civil szervezetek irodái, zenészek próbatermei mûködnek
egymás mellett.
Nem volt célunk lázadni.
Nem volt célunk a tiltakozás semmi
ellen.
Nem akartunk házat foglalni.
Nem képviseltünk semmiféle ideológiát.
Ahhoz túl sokan, és túl sokfélék
voltunk.
Alternatívát akartunk nyújtani.
Az önkormányzattal (tulajdonos) és
a Csarnok és Piac Felügyelettel (továbbiakban CsaPi)
folytatott többhónapos tárgyalásunk után,
mely során többször úgy tûnt, kezdhetünk,
végül elutasító választ kaptunk.
A CsaPi elutasította tervünket, arra
hivatkozva, hogy az épületegyüttes baleset- és
életveszélyes, ott semmiféle, közönség
jelenlétével járó tevékenység
nem folytatható.
Ehhez képest bõ egy évvel késõbb
ugyanott megnyitotta kapuit három éjszakai szórakozóhely.
Tûzraktár
Az elutasítás nem vette el a kedvünket, sõt,
azt gondoltuk, ha ennyi munkát belefektettünk, nem adhatjuk
fel. Az elutasítás nem is döbbentett meg. Hiszen tisztában
voltunk azzal, hol élünk. Legalábbis ezt hittük
akkor.
Újabb alkalmas épületek után
kutatva találtunk rá a Tûzoltó utca 54-56-ra.
Magántulajdonban lévõ épületegyüttes,
használaton kívül, aránylag jó helyen.
És hatalmas. A tulajdonosnak, dr. Rudas Lászlónak
tetszett az ötlet, amit felvázoltunk a közraktárból
hozott anyagokkal, így elindulhatott a helyszíni munka. Volt
ugyanakkor egy feltétele. Ahhoz, hogy mi az egész épületegyüttest
kulturális célokra használhassuk, bevételt
termelõ vendéglátót is akart a helyszínre
hozni. Ez nekünk is megfelelt, mert segítette a hely publicitását,
ezen kívül nekünk is fizethetett volna egy kisebb összeget.
A vendéglátót mi választottuk, de õ
külön szerzõdést kötött vele. A csoport
is alakult, bekapcsolódott többek között Binges Viktória
sajtósként és Miklusicsák Alíz, mint
a színházi ügyek intézõje.
Az épület állapotát illetõen
lenne egy érdekes észrevételünk. Magyarországon
létezik az a bizonyos ingatlanadó. Ez az adó egy ekkora
épületnél csillagászati összeg lehet, és
nem nagyon éri meg tulajdonosnak lenni, ha nem hasznosítja
az épületet. Ahhoz viszont, hogy hasznosítsuk, a szó
hazánkban elfogadott értelmében, rengeteg pénzt
be kellene fektetni. De van egy lehetõség a tulajdonos számára,
ha nem tud hasznosítani, és nem akar fizetni. Bontásra
szántnak nyilváníttatja az épületet, ami
nem alkalmas semmiféle funkció betöltésére.
Ebbõl késõbb bonyodalmunk is származott. Érdekes,
hogy ez például Észtországban, ahol szintén
mûködik egy hasonló hely, amellyel kapcsolatba kerültünk,
épp ellenkezõleg igaz, ha a tulajdonodban levõ épület
romos, büntetést fizetsz.
Tehát szomorú volt a helyzet. Gyakorlatilag
egy ép nyílászáróval nem találkoztunk…
Mindenképpen nyitni akartunk 2005 nyarán.
Kezdõtõkével nem rendelkeztünk. Elképzelésünk
az volt, hogy az általunk meghívott vendéglátó
tud majd annyi bevételt termelni, hogy a tulajdonosnak is, és
nekünk is fizessen valamennyit, csekély, de folyamatos anyagi
forrást biztosítva. A kocsma, jelezvén, hogy itt két
külön dologról van szó, a Tûztér nevet
vette fel.
A fizetésbõl azután nem lett
semmi. A vendéglátós vállalkozók, akiket
valamennyire (nem eléggé) ismertünk és jóhiszemûen,
de kényszerbõl hívtunk meg, maximálisan inkorrekt
módon viselkedtek. Szerzõdésünket, melyet idõ
híján kénytelenek voltunk menet közben írni,
folyamatosan visszadobták, de ha aláírták volna,
ahogy a tulajdonossal, akkor sem ért volna fabatkát sem.
Nem fizettek sem a tulajdonosnak, sem nekünk,
de még jó néhány saját alkalmazottjuknak
sem fizették ki több hónapi munkabérüket,
a felgyülemlett szemetet sem takarították el maguk után.
Mindezt megtehették, következmények nélkül,
mert hát ugye ez egy ilyen világ. Pontosan nem tudjuk, miért
ilyen, de tény, hogy a korlátlan lehetõségek
országa vagyunk, ami a visszaéléseket illeti.
A nyitásra egy hónapi kemény
fizikai munkával készültünk. Sokunk saját
félretett pénzét mozgósította, hogy
tudjunk eszközöket, építõanyagokat venni,
és érezhetõ volt a valódi lelkesedés
a helyszínen dolgozó kb. tízfõs keménymag
és a be-bekapcsolódó mûvészek, barátok,
olykor ismeretlenek részérõl is. Tanyi László,
a Bárka Színház technikai vezetõje saját
világítástechnikai cégének nem használt
eszközeit ajánlotta fel, és installálta. Lett
színpadunk, fénytechnikánk. A nyitónap technikai
igényeit külön támogatta a Trafó Kortárs
Mûvészetek Háza is.
A nyitás elõtt hullafáradtan,
40 óra nem alvással és vastag kosz lepte testtel hazamentünk
lezuhanyozni. Délután 5 óra lehetett, az ott dolgozókon
kívül mintegy tíz ember lézengett az udvaron.
Kivasaltan visszaértünk nyolc óra körül, és
hömpölygõ embertömegben találtuk magunkat.
A megnyitó fantasztikus volt. Az udvaron, a Krétakör
zenekar feje fölött légtornászok (a szervezõk
három tagja is a légtornászok között volt),
a tetõkön tûzfújók, a koncertteremben telt
ház, és rengeteg ember. Felfogni is nehéz volt, hogy
mit csináltunk - a semmibõl, belõlünk, barátaink
segítségével. Teljes eufória. Hajnalig maradtunk,
amikor mindenki elment, zártunk, és úgy éreztük,
megérte a munka és anyagi áldozat. Hazamentünk
és kialudtuk magunkat… Hogy másnapra "felébredjünk".
Egyik célunk az volt, hogy minden programunk
ingyenes legyen a közönség számára. Elég
abszurdnak hangzik, annál is inkább, hogy semmilyen egyéb
bevételi forrással nem rendelkeztünk, de úgy
gondoltuk, ha megpróbálunk valamit, legalább próbáljuk
meg a lehetetlent. Mivel pénz híján a zenészeknek
sem tudtunk fizetni, így õk is ingyen léptek fel nálunk.
Minden nap.
A vendéglátó ekkor azt is megtagadta,
hogy árengedményt, vagy bármilyen kedvezményt
adjon a zenészeknek, akiknek közönségén
õk rendesen megszedték magukat. A hely ugyanis nagyon jól
ment. Míg a nyitás elõtt azt sem tudtuk, jön-e
valaki a megnyitóra, nyitás utáni napon ott találtuk
magunkat egy több száz fõs napi látogatottságú
hely mindennapjaiban.
A Tûzraktár jogi és csekély
anyagi hátterét a FunGo Egyesület szolgáltatta,
melynek Gyevi-Bíró Eszter a vezetõje. A FunGo által
vásárolt minimális hangtechnika amortizálódott
és fogyatkozott egy nyáron át a kazánházból
lett koncerttérben. Pénz híján hangtechnikusunk
is akkor volt, amikor valaki beugrott szívességbõl.
Egy ideig mûködött is ez. Körülbelül két
hétig.
Két hét után nyilvánvalóvá
vált, hogy nem kapunk pénzt a kocsmától, nyilvánvalóvá
vált, hogy elég, ha egyszer nem ellenõrizzük,
megvan-e minden mikrofonunk, és még sok minden egyéb,
amire nem számítottunk. A nagy közösségi
hurrá után a közösség magja gyakorlatilag
magára maradt, és kõkemény napi problémákkal
kellett szembenéznie.
Ekkor merült fel bennünk elõször
a gondolat, hogy ezt így nem érdemes csinálni. A dolgok
egy része várakozáson felül jól mûködött,
dõlt a közönség, és a hely híre gyorsan
elterjedt a városban. Nekünk azonban nap, nap után takarítani
kellett, nyitni, zárni, fogadni a zenekarokat, megmutatni a közönségnek,
hol a színház, kiállítás, amit õrizni
kellett, lezárni, nyitni a nem használt tereket, felügyelni
a programok lefolyását, megoldani a minduntalan jelentkezõ
áramproblémákat, hosszabbítót, lámpát,
bútort szerezni, venni, elromló technikát javíttatni,
rohangálni a 12 000 négyzetméteren, telefonálni
folyamatosan, minden nap, minden órában, és teljesen
ingyen. Jobban mondva saját pénzbõl.
A kettõsség végig megmaradt.
Bizonyos szempontból jó volt ott lenni, mert tudtuk, elindít
valamit, amit csinálunk, büszkék voltunk rá,
úgy éreztük, továbbfejlõdhet a dolog,
mert mögöttünk széles kör támogatása
áll, azoké, akik úgy gondolják, a kreativitás
nem csupán az államilag létrehozott intézményekben
lelhet otthonra, és nem elsõsorban ott. Azoké, akik
úgy gondolják, ebben az országban sem csak azt kaphatjuk,
amit belénk nyomnak, és tálcán elénk
tesznek valahonnan felülrõl, adóinkból visszacsorgatva
valamit nekünk, a köznek, hanem bárki, civilként,
alkotóként hozhat létre maradandót, birtokba
veheti azokat a tereket, melyek kiaknázásra és birtokba
vételre várnak.
Valamilyen módon közösséget
éreztünk azokkal, akik Magyarországon is meg akarják
honosítani az emberek és a törvényhozók
fejében a foglaltház fogalmát, azokkal, akik szerint
a civil kezdeményezések meghatározhatják a
társadalom jövõjének alakulását.
Hazánkban szinte teljesen ismeretlenek, kevés
sikerrel lopóznak a köztudatba azok a civil kezdeményezések,
amelyek Nyugat-Európában és a világ más
részein már a hetvenes nyolcvanas években virágoztak.
A káosz és kétkedés ködében tapogatózunk,
ha szó esik ezek némelyikérõl. Sokan például,
akik hallották már a foglaltház, squat kifejezést,
esetleg hallottak már gyárépületekben létesült
kulturális központokról is, a kettõt hajlamosak
egy kalap alá venni, pedig csak kevés közük van
egymáshoz.
Európa szerte mûködnek mûvészeknek
mûtermet biztosító, mûhelyekkel rendelkezõ,
színtársulatokat befogadó, programokat nyújtó
közösségi helyek, legálisan, különbözõ
forrásokból költségvetést teremtve, betöltve
azt a hiányt, ami igencsak égetõ, és betöltése
létfontosságú egy magát fejlõdõképesnek
vallani akaró társadalomban. Mi is kapcsolatba kerültünk
néhánnyal, Franciaországban, Észtországban
mûködõkkel. Hangsúlyozom: mûködõkkel.
Tudtuk, hogy nagy sikerû a hely, de mi is
meglepõdtünk, amikor kiderült, Bozóki András,
az akkori kulturális miniszter nálunk szeretne sajtótájékoztatót
tartani. A politikai függetlenség olyan dolog, amiben nem ismerünk
kompromisszumot a Tûzraktárt illetõen, ám mivel
ez nem pártpolitikai, hanem a kulturális élet hazánkbeli
jövõjével kapcsolatos esemény volt, örömmel
adtunk helyet neki, nem minden remény nélkül, hogy a
látogatás után talán anyagi támogatásban
is részesülünk. Ez utóbbi sajnos még jó
egy évet váratott magára, sok nehézséget
okozva nekünk. Jó ideig azonban arra kellett élõ
például szolgálnunk, hogy pénz nélkül
is lehet nagyot alkotni.
A júniustól októberig tartó
idõszakban 6 kiállítás 180 alkotóval,
64 színházi elõadás, 10 táncelõadás,
147 koncert, 2 cirkuszi elõadás, 13 performance, 5 irodalmi
est, 5 divatbemutató valósult meg. Volt nálunk rövidfilm
fesztivál, roma fesztivál, hajléktalanokkal foglalkozó
filmklub, rengeteg egyéb program. Mûtermek jöttek létre,
egy nagy mûhely, egy önkéntesekkel foglalkozó
szervezet irodát rendezett be magának. A Bercsényi
építész kollégium tagjai, akik aktívan
részt vettek a hely kialakításában, szintén
kialakítottak maguknak egy termet. Az ELTE társadalomelméleti
szakkollégiuma heti rendszerességgel elõadásokat
szervezett nálunk. Mindez úgy alakult ki, hogy egy fillér
nem forgott a rendszerben.
Egyik elsõdleges célunk, a mûtermek
biztosítása (érdekes tapasztalat) döcögve
indult. Sokan ugyanis, akik az elején lelkesen takarítottak,
belefáradtak a munkába, és bár lefoglaltak
maguknak termeket, kialakításukra már nem volt energiájuk.
Így lassan rá kellett jönnünk, hogy hiába
adunk ingyen mûtermeket, ha rossz állapotban vannak, és
fõleg, ha nem biztos a sorsuk jó néhány hónap
után, akkor kevesen fektetnek energiát helyrehozatalukra.
Akik mégis megtették, azoknak megérte. Másik
tapasztalat, amit külföldi példák is megerõsítenek,
és most szörnyû mondat következik: nem célszerû
ingyen kiadni mûtermeket, mert ha az ember valamit ingyen kap, akkor
úgy érzi, nem kell semmit tennie annak rendben tartására.
Nem érzi az értékét a helynek, és esetleg
akkor is lefoglalja magának, ha nincs is rá szüksége.
Tapasztalat hiányában azonban mi ingyen adtuk ki az összes
mûtermet, amelyeket lassan megtöltött a változó
összetételû mûvészgárda.
Színházi és táncpróbatermeink
rendkívül jól mûködtek. Kialakítottunk
egy táncpróbatermet megfelelõ berendezéssel,
amely közös használatban állt, váltakozva
használták a különbözõ tánccsoportok.
Több színtársulat is próbált nálunk
a nyár folyamán, és nem ragaszkodtak egy térhez,
hanem a darabnak legmegfelelõbb helyet választották
ki. Így születhettek olyan rendhagyó és nagy
sikerû produkciók, mint például a "Macbeth a
Tûzraktárban", ez utóbbi speciálisan legnagyobb
épületünk felsõ két szintjére adaptálódott.
Zenészek próbatermeket alakítottak
ki, vagy olykor a napközben üresen álló koncerttermet
használták próbahelyként. Jó néhány
terv csak a kezdeti lépésekig jutott, így a rádióállomás,
egy hangstúdió építése megrekedt a jövõ
bizonytalansága miatt.
A megnyílt gyárépület
rengeteg fotóst, filmest inspirált, és film, klipforgatások,
fotózások helyszínévé vált. Mi
pedig emberi roncsokká.
Tûzraktér
2006. április hetedikén megnyílt új néven
a Tûzraktér az eredeti helyszínen. A Tûzraktér
hivatalos hátterének képviseletét Balla Zoltán
alapítványa az Art Sector vette át. A helyszíni
elõkészületek jóval kevesebb idõt vettek
igénybe, és ott dolgozó önkénteseink száma
is kevesebb volt. A csoport néhány tagja azért ott
volt minden nap, és próbált lelkesedést önteni
a többiekbe is. A kocsma jól indított, tõlünk
kérte, hogy tervezzük meg a bárpultot, amit Eszik László
építész meg is tett, és majdnem teljes mértékben
meg is valósult a terve. Kisebb átalakításokat
eszközöltünk a bár segítségével
a koncerttermen, ahova le szerettek volna vinni egy pultot, erre késõbb
engedélyek hiányában nem került sor.
Azt szerettük volna, ha a helyet a látogatók
tervezik meg, ezért pályázatot hirdettünk egyes
designelemek megalkotására. Az érdeklõdés
nem volt túl nagy, fõleg, mert pénz nem járt
a tervezésért. Végül a legtöbb olyan elem,
ami a hely hangulatát meghatározta, kényszerûségbõl
maradt ott, vagy, mert valahonnan olcsón tudta azokat a kocsma beszerezni.
Újabb tapasztalat, nem is meglepõ: egy profitorientált
vállalkozásnak senki nem szívesen tervez ingyen. A
világítás, a székek a pult színvonala
a megnyitott udvari épület belsõ kialakítása
alulmúlta várakozásainkat.
A megnyitón ismét sokan voltak, de
az utána következõ néhány hét pangással
telt el. Nem csoda, hiszen áprilisban esténként még
hideg volt, esett az esõ, ezen kívül a vendéglátónak
nem volt még meg minden engedélye, így hetekre bezártak.
Zárva elég nehéz bevételt termelni, nekik sem
sikerült. Ezért természetesen minket okoltak, szerintük
nem voltak elég jók a programok.
A pultban dolgozók száma is kevés
volt. Az udvaron, ahol hanyagolták a takarítást, óriási
BMW-k, néha terepjárók álltak, a vendéglátósokéi,
a kivetítõkön, ahol egy évvel azelõtt
különleges vetítésekre került sor, most leggyakrabban
tévéadások mentek. Volt, hogy a pultfõnök
hölgy nézte bent barátnõivel a Viasat 3 egyik
sorozatát, ezért a 60 négyzetméteres kivetítõn
is azt kényszerültek nézni a látogatók,
ráadásul hang nélkül, akik színházra
vártak. Aztán jött a karaoke party, a lufipartys drum'n'
bass bulik, olykor 15 fõs látogatottsággal, amikkel
a vendéglátó növelni szerette volna a bevételt,
nem látván, hogy az ellenkezõ hatást éri
el, és azok, akik azért jöttek egy évvel azelõtt,
hogy valami mást lássanak, gyakran csalódtak. Az addig
Budapest második legnagyobb galériájának számító
galériánkat a kocsma kettévágta, és
a közepén önkényesen irodát létesített
magának. Másik galériánkat egyszerûen
befalazták.
De ez volt a "kisebbik" baj. Szerencsétlen
módon ugyanis az odarendelt biztonsági szolgálat valójában
egy adósságbehajtás fõprofilú cég
embereibõl állt. Ez nagyon jó lett volna, ha adósságot
kell behajtani, mert a srácok elég meggyõzõen
néztek ki, de sajnos egy underground kultúrközpont portaszolgálatának
ellátására nem õk voltak a legjobb választás.
Ahelyett, hogy csak a biztonságra ügyeltek volna, sokszor elõfordult
motozás, udvariatlan beszólások, táskaátkutatás,
italelvétel.
Bár a porta jó néhányszor
megállított tolvajokat, akik a mi nehezen megszerzett berendezéseinkbõl
mazsoláztak, késõbb, a nyár folyamán,
az õrök jelenléte ellenére több millió
forint értékû berendezésünk tûnt
el. A látogatók sem voltak jobb helyzetben. Körülbelül
olyan agresszív vizsgálaton kellett átesniük,
mint egy diszkó bejáratánál. A hely hangulata
kezdett vészesen eltávolodni attól, amit mi független
kulturális központnak, közösségi helynek gondoltunk,
és az ellenkezõ elõjelet kezdte felvenni.
A vendéglátó ezen kívül
egyszer csak bejelentette, hogy nem fizeti ki azt a szerzõdés
szerinti másfélmillió forintot havonta, ami a zenekarokat,
egyéb publikus rendezvényeket, hang- és fénytechnikusokat,
nyomdai költségeket, rezsit, õrzést fedezi. Tekintve,
hogy szinte minden nap voltak koncertek, és a tervek szerint minden
zenekarnak fizettünk, legalább a szállítást,
mindig biztosítottunk technikusokat, minden héten szórólapokat
terveztünk, nyomtattunk, ez az összeg még nem fedezte
egyikünk fizetését sem. De ez is elapadt, ennek ellenére
mi a következõ hónapban megtartottuk minden szervezett
programunkat, adósságokat is magunkra vállalva.
A kerületi önkormányzat, melynek
polgármestere nálunk nyitotta meg a Ferencvárosi Roma
Fesztivált és több rendezvényünkön
részt vett, támogatásáról biztosított,
nyár végén súlyos pénzbírsággal
kecsegtetõ felszólításokat küldött
nekünk, hogy azonnal fejezzünk be mindenfajta tevékenységet
az épületben, mert az épület nincs funkcióba
helyezve. Ez egy bontásra ítélt rom, és így
semmilyen tevékenység nem folytatható benne. Semmilyen.
Tehát magyarán egy ilyen épületet
ebben a formában tilos használni, tilos több ezer ember
kedvenc helyévé tenni, ahol minden nap történik
valami olyan dolog, amiért érdemes volt felkelni. Olyan hellyé
alakítani saját erõbõl, ahol a csóró
punk és kulturális miniszter egy helyen szórakozhat,
sajátjának érezhet és nézhet olyan kiállítást,
amelynek alkotásai szintén az épületben készültek.
Ezt nem lehet "csak úgy". Ez nem olyan egyszerû.
Összességében elmondható:
a helyzet nehezen alakulhatott volna másképp. A vendéglátó
célja csak a profit maximalizálása. Minden más,
ami a kultúra finanszírozását illeti, csak
rákényszeríthetõ, ha megvannak az eszközeink.
Mivel azonban õk a tulajdonostól bérelték a
helyet, nem volt semmiféle kényszerítõ eszközünk.
Valójában mi csak megtûrt "programszervezõ"
státusban voltunk. Mondta is egyszer egyik vendéglátós:
"Pénzt azt nem kaptok, de itt bohóckodhattok, amíg
nem zavartok minket".
Tehát bohóckodtunk. Hozzánk
látogatott Frank Gehry, a világ ma élõ egyik
legnagyobbnak tartott sztárépítésze, aki a
jövõben ki is szeretné állítani rajzait
nálunk, Indiából érkezett szerzetesek mandalát
építettek galériánkban, helyet adhattunk a
legkülönbözõbb tevékenységeknek, a
díszletépítõktõl a nemzetközi építészeti
workshopon, bábrestaurátorokon, zsonglõrökön,
számítógépes óriás lan-partin,
csoportos foglalkozásokon, fotómûtermeken keresztül
olyan különleges foglalatosságokig, mint az egykerekû
uniciklikkel akadálypályán való gyakorlás,
valamint sikerült beépítenünk egy kisebb hangstúdiót
is.
Ha valaki a legelképesztõbb ötlettel
jött is hozzánk, mi soha nem mondtuk, hogy azt lehetetlen megvalósítani
nálunk. Így születtek olyan alkotások, installációk,
mint a "Sötétkamra", mely egyfajta elvarázsolt kastélyként
borzolta a látogatók érzékeit pincerendszerünk
járataiban.
Belépõjegyet továbbra is ritkán
szedtünk, de ha egy-egy zenekarnak nem tudtunk fizetni, természetesen
megengedtük, hogy õ szedjen magának. A két év
során több fiatal önkéntes segítette munkánkat,
akik ingyen takarítottak, jegyet szedtek, szórólapot
hordtak, vagy közös fõzéseket rendeztek. Emellett
elfogadhatóbb minõségû hangtechnikánkkal
javítani tudtunk a mindennapos koncertek színvonalán,
befogadó színházunk is nyert pályázati
pénzeket eszközök beszerzésére, mûködésre,
elindultak a munkák egy könyvtár létrehozására,
mûtermeink csaknem megteltek, rengeteg tematikus fesztivált,
filmvetítést, irodalmi estet tartottunk. Elkezdtünk
tárgyalni a kasseli Documentával arról, hogy nálunk
legyen a jövõ évi Documenta kihelyezett helyszíne.
Egyszóval tettük a dolgunkat, gyakorlatilag fizetés
nélkül. Egészen októberig, amikor a Tûzraktér
ismét bezárt. Télen két programsorozatot szerveztünk,
egyiket a Merlin Színházban, és egy ötnapos "Álmatlanság"
elnevezésû eseménysorozatot a Sirályban. Fellépõinknek
tiszteletdíjat fizettünk, pályázati pénzbõl,
és tovább folytattuk az állandó pályázást
a központért és a mûvészek segítéséért.
A csoport egy része, amely mûteremmel,
próbateremmel rendelkezik az épületben, összegyûjtött
mintegy huszonöt bérlõ-csoportot, akik mûtermeket
szerettek volna az épületben az õszi-téli-tavaszi
hónapokban is. Felmértük a helyeket, igényeket,
és kész koncepcióval álltunk a tulajdonos megbízottja
elé, akinek elvben tetszett az ötlet, de két kitétele
volt: 1000 Ft + áfa / négyzetméter bérleti
díjat + rezsit + kéthavi kauciót kért ablak,
ajtó, villany, fûtés, víz, festés nélküli,
olykor beázó, omladozó vakolatú termekért,
amelyeket fõként raktározás céljára
tud kiadni. Ez idegenek közt sem baráti ár. Mondhatni,
viccnek is rossz. A másik kitétele az volt, hogy az Art Sector
alapítvánnyal, amely a Tûzrakteret képviseli,
nem szerzõdik, csak magánszemélyekkel. Tehát
minden bérlõnek külön kellett volna szerzõdést
kötnie borsos árú bérletére. Így
sikerült a mûvészek 90%-át elriasztani.
Utolsó energiáinkat összeszedve
mindennek ellenére megpróbáltunk hosszú távú
mûködési koncepciót összeállítani,
építész cégekkel, pályázatírókkal,
ingatlanhasznosítási szakemberekkel. Eredeti célunk
is az volt, hogy a helyet ne csak nyaranta tudjuk használni, hanem
a tulajdonossal tíz-tizenöt éves szerzõdést
szerettünk volna kötni, és önfenntartó kreatív
kulturális központot teremteni, fokozatosan felújítva
az épületet. A tulajdonosnak azonban már régen
más tervei voltak, ezekbõl elmondása szerint nem szándékozott
minket kihagyni, ám terveit nem kötötte az orrunkra, folyamatosan
halogatva a hosszú távról való tárgyalást.
A hosszú távú lehetõségek
hiányában a munkát még egy nyáron át
a helyszínen csak akkor akartuk folytatni, ha a vendéglátót
mi hozhatjuk, és velünk köt szerzõdést,
nem úgy, mint eddig, a tulajdonossal, minket megkerülve. Így,
és csak így láttuk lehetségesnek azt, hogy
ne kerüljünk ismét kiszolgáltatott helyzetbe.
Ez azonban nem sikerült. Két évi
sziszifuszi munka után újra kell kezdeni mindent, új
épület után kell nézni.
Olyan, remélhetõen önkormányzati
tulajdonú épület után, ahol nem megtûrtek
vagyunk profitorientált vállalkozók és önkormányzati
fenyegetések kereszttûzében, ahol nem leszünk
eszközei egy üzleti terv felfuttatásának, hanem
ahol azt tudjuk megteremteni, ami eredetileg is célunk volt, és
amire az igény egyértelmûen bebizonyosodott.
A Tûzraktér csoport jelenlegi tagjai:
Balla Zoltán, Békési Zoltán, Binges
Viktória, Manheim István, Miklusicsák Alíz,
Ridovics András, Ruff Bálint, Simor Ágnes, Tõgyi
Balázs, Vincze Márton, Zagyva László.
DOKUMENTUM
2007. május 2-án és május 8-án tiltakozást
juttattunk el a Népszabadság szerkesztõségéhez.
A lap a két tiltakozást csak híranyagban közölte,
az aláírók tetemes részének említése
nélkül, a teljes szöveg csak a Népszabadság
online változatában jelent meg.
Tiltakozás Kádár János
és felesége sírjának meggyalázása
ellen
Kádár János és felesége sírjának
meggyalázása olyan cselekedet, amely az európai fasizmus
legijesztõbb tetteire emlékeztet. Sírokat feldúlni,
kirabolni hullarablók szoktak. A jelenlegi sírgyalázás
szimbolikus üzenet, a verbális erõszakot hirdetõk
legújabb jelzése: itt vagyunk, féljetek tõlünk
élve és holtan egyaránt. A sírgyalázást
elutasítva az újfasizmust kell a leghatározottabban
elszigetelni. Ez az akció szemben áll minden civilizációs
értékkel és normával.
A "no pasarán" hajdani jelszava ma hazánkban
szomorú érvényességet kapott. Ne legyünk
békülékenyek akkor, amikor az antihumanista nézetek
hirdetõi egyre agresszívebb cselekedeteket hajtanak végre.
Az ilyen cselekedetek arra figyelmeztetnek, égetõ szükség
van arra, hogy antifasiszta egységfront jöjjön létre,
amelyben mindenki részt vesz, aki a humánum védelmét
alapvetõ emberi kötelességének tartja.
Artner Annamária közgazdász
2007. május 2.
Baranyi Ferenc költõ
Benyik Mátyás közgazdász
Csertõi Oszkár ny. hírlapíró
Galló Béla politológus
Györe Imre költõ
Kartal Zsuzsa író
Képes Gábor költõ
Konok Péter történész
Krausz Tamás történész
Kristó Nagy István irodalomtörénész
Lugosi Gyõzõ történész
Molnár Géza író
Ördögh Szilveszter, író
Simor András költõ
Szalai Erzsébet szociológus
Szász Gábor fõiskolai tanár
Szepes Erika irodalomtörténész
Szerdahelyi István esztéta
Szigeti József filozófus
Szvák Gyula történész
Tabák András író
Tamás Gáspár Miklós
filozófus
Varga Anna esztéta
Zimmermann, Susan történész
Tiltakozás a Kuba-ellenes
mesterkedések ellen
Caleb McCarry, Bush elnök személyes megbízottja,
akit a "kubai átmenet koordinátorá"-nak neveztek ki,
hazánkba látogat, hogy hivatalos állami szervekkel
a kubai átmenet kérdéseirõl tárgyaljon,
és egy errõl rendezendõ konferenciát készítsen
elõ. Az Egyesült Államok kormánya ezzel egy független
ország belügyeibe kíván beavatkozni, és
ehhez keres szövetségeseket Európában. Ne legyen
hazánk az iraki háborút folytató Bush-adminisztráció
latin-amerikai terveinek szolgai támogatója, ezért
emeljük fel tiltakozó szavunkat a látogatás és
a tervezett konferencia hazánkban való megtartása
ellen.
2007. május 8.
Baranyi Ferenc költõ
Györe Imre költõ
Harsányi Iván történész
Kállai R. Gábor író
Konok Péter történész
Krausz Tamás történész
Rozsnyai Ervin filozófus
Simor András költõ
Szerdahelyi István esztéta
Tabák András író