KÁRPÁTI BÉLA

Kubista kép

Esõ után az alkonyi kékben
háztetõk és házfalak kúsza
háromszöge és rombusza szépen
egymást szögeli keretbe csúszva -
kubista képen.

Fehérek, barnák, pirosak, zöldek
mint üvegtáblák éles szögei
egymásba vágnak, egymásba szöknek
a síkmértannak bõsz ördögei -
vad ellentétben.

S az alkonyi nap ragyogó fénye -
mint õrült Van Gogh - ragyogó sárgán
hunyorog rájuk, s naplementében
hidal felettük ékes szivárvány -
békés reményben.

Szomorú sorsunk ragyog e képen.
Egymásba marnak fehérek, barnák,
szunniták, síiták s keresztények
mintha mindük a békét akarnák -
másféleképpen.
 


 
 
 

DIENES TIBOR

Félelem

Esküm hol
Átkom hol

Alkony tájon
Bárnásfejû földpárnákon
Letépetett rongyaimban
Leszek halott
 

ma

most
megérett éveket szüretelek
lassan
bennem préselõdik az élet s
csöppen
halk diadaldal mámoromba
a
remény
csak megénekeltet újra
 


 
 
 


 
CSEH KÁROLY

Ízisz hava

Ízisz hava. Napba öltözött már a kalász.
Érett búza fénye lett szádon a kacagás.
Keresztüllengsz az idõn. Fénylõ birodalmak
hullnak alá közben, mint fûrõl a hûs harmat.
Egyiptomi vagy sumér korban hadilándzsám,
késõbb tornyom voltál, mit a szem könnyön át lát.
Mert aranylás éltet engem mindig, mindenütt,
hol csípõd ring, mint karcsú és napsütötte füst.

GYÖRE IMRE

Kettõs vers

Éluard-ra emlékezve

… és igen, itt vagyok
magamra fölszögezve
és tudom mért ítélt
épp erre a keresztre
az Idõ mely kezd végez
dolgát téve a restre
mérte mi jár neki
mert dolgát nem kereste
sõt elkerülte mindig
amikor megtehette

Saját nyomába lépett,
bár nézett néha messze,
remélve mégis rálel
társuk el nem hagyó,
újféle emberekre,
akik azt mondják: ember,
és a holnapot látják,
s nem alszanak, ha más sem:
éjfélkor égnek, fáklyák,
s tudják: nedves agyagból
hogyan kell gyúrni téglát,
a makogásból hogy lesz
beszéd és dal a Másról,
hány cipõ válik ronggyá,
míg mindenki kilábol
a tegnappá vált Mából,
s minden idillnek vége,
túl messzirõl jönnek még,
ki-ki titokban gyötri,
nyitja-zárja az öklét,
legszebb szavuk az Élet,
nem cserélhetõ másra,
érvényes reggel-este…

Ama Koponya-hegyre
távolból nézek újra,
hol régi bûnöm szárad,
mint vedlett lepkék burka
 

Mintha

Mintha mindent láttam volna
mégis mintha semmi foltja
vakítaná el szemem

Mintha mindent éltem volna
mégis mintha éltem holta
vonná gyolcsát testemen

Mintha régi gyémánt volna
markom kincsét úgy markolja
csíra-duzzadt árpaszem
 

Az után

Elgondolom mi lesz holnap
tagjaim szétvándorolnak
a világba négyfele
el a láthatáron túlra
ahogy jobbra-balra fújja
porukat a lég szele
és ki jót szippant belõle
mintha szilvapárlat gõze
csapott volna orrlyukába
pislogat elõre-hátra
véli jobban süt a Nap ma
attól frissebb minden tagja
s levegõbõl jót harapva
belenéz a Mindenségbe
kékségbe és feketébe
valamit már tenni kéne
rossz lenne ha így maradna
szokott váljék szokatlanba
eszébe jut apja anyja
kéne unoka-fiacska
legyen mindük folytatása
hasonlója mégis mása
s a világot mintha gyurma
lenne újjá mássá gyúrja

JÁRVÁS PÉTER

Égrenézõ

Kezemben egy fehér
papírral bûvölöm
elõ, amit érzek:
elõttem a tv,
házamban a világ,
lásd: senki sem ért meg.
Megnézem a meccset,
megiszom a söröm,
mégsem
lelem magam.
Én vagyok a levél
a legfelsõ ágon,
kinek tériszonya van.
 

Gittának

A hajnali hideg
csípõsre dörzsölte szemét,
a fecskéket nézte,
és egy percre még
fázni is elfelejtett.
 

Nyár

A fák alá szaladj, a nap
ha megtalál,
én megfürdöm a szélben,
mint egy madár.

ERDÕS OLGA

Tudatos útvesztõ

Porcelán szilánkok -
ezer és ezer
szanaszét hever.

Áthúzott mondatok -
egyedül kevés
kódolt tévedés.

Lélek-én darabok -
félig üresen
jövõm keresem.

Karmámmal zárt zsilip -
titkos, védett út
félek, nincs kiút.

Tudatos útvesztõ -
mágneses terem
falait verem.
 

Torinó, õsszel

Mert nem számít
tér,
idõ,
mozdulat -
csak a derengõ napfény
a langyos október
rõt levélszõnyegén.

Mert nem fontos
tegnap,
ma,
holnap -
csak a szürke alkonyon
szitáló esõ lágy
permetkönnye arcomon.

Mert nincs többé
miért,
mikor,
hogyan -
csak egy árkádos utca, hol
a sült gesztenye ízében
meglelem önmagam.
 

Ego

Egyedül akarok lenni magammal.
Külvilág nélkül.
Csak a sötétlila semmi és én.
Zsibbadtan lebegnék a térben, elfelejteném az idõt, a szavakat.
Egysejtûként volna jó a teremtés kezdetén.
Csak ösztönökkel - gondolatok nélkül sodródni, vagy épp megállni.
Aztán osztódni.
Tovább és tovább, hogy ne legyen más, csak én. És minden én tudja, hogy
összetartozunk,
hogy egyek vagyunk.
Ez az érzés dörögne a viharfelhõkben, ettõl fénylene a villám, és ez törne elõ
a vulkánok mélyérõl.
Csak én lennék.
Sok én.
Egyedül - magammal.

FINTA ÉVA

Szapphó a szirten

Képzelem halványeres alkonyatban
vén idõ márványköve partra téved
kék fodor habzik el a vízhatáron
s fut fel a parthoz.

Szobra már széttört nagy idõk futásán
habra hab mosták husa-bõre vásznát
gömbölyû lett már a szilánkra tördelt
kõ meg a csontok.

Hull a kék vízmélybe a kép sudáran
látni még parthoz tapadó ruháját
só levét melybõl ki se bújhat végképp
rajta marad s boldog.

Csak a vers mértéke örök s a versek
korcs szavak kortársak irígy ajkáról
szétesnek testét fogadó malomban
mérgük nem ér célt.

Nagy titok fodrozza vizünket így is:
mérce hogy lett asszonyi sorsa mellett
s ily kevés emlék folyosó-homályán
mit üzen folyvást…

Nem is õ ver már ütemet a tenger
csobbanás-hangját tititázza versben
összetört dal kõpora ázik árván
tengerdényben.