KÁRPÁTI BÉLA

Egy égnek meredt, szép nõi láb

Tizennégy éves voltam akkor. A polgári második osztályában már április negyedikén kikaptuk a bizonyítványt, a háborús helyzetre való hivatkozással. A Nagy-Avas Horváth-tetõn, a szõlõhegyen laktunk egy kúriának is beillõ, vörös téglából épült, tágas verandás házban. A széles veranda középen - épp a mi konyhánk elõtt - még téresebbre tágult. Annyira, hogy bátyámmal ott gyakran fociztunk is. Emiatt a szomszédunkkal, az öreg vincellérrel, Szabó bácsival meg is gyûlt a baja anyánknak, mivel a bõrfocitól túlságosan döngött a veranda kövezete. Ezért anyánk parancsára azontúl csak rongylabdával játszhattunk. A ház végében és környezetében köröskörül szõlõ-, és gyümölcsös-táblák virultak. Bõ termés volt azon a nyáron. A természet fütyült a háborúra, s arra, hogy épp a szomszédunkban három boforc-üteg volt beásva, a látóhatár légterét védendõ.
    Minden környezõ villába katonák voltak beszállásolva, mert a szõlõhegy üdülõövezetnek számított, következésképp a miénkféle üdülõkastélyok katonai célra igénybe vehetõk voltak. A mi "kastélyunkban" három családnak volt kényelmes szoba-konyhás lakása. A ház elülsõ frontján egy földes, tágas kamrában lokátoros szakasz tanyázott, akiknél én minden szabad idõmet eltölthettem. Már amikor a lokátorosok is ráértek. Mert a szomszéd szõlõben hatalmas fülekkel egy lokátor mûködött, az akkor már terhes légtér állandó kutatása végett. No, annak a lokátornak a kezelõ legénysége (valami hat fõ) volt az én vendéglátó gazdám. Úgyszólván mind a hattal jóban voltam, valahogy úgy tûrtek ott maguk között, mint elhagyott gyermekkoruk emlékpéldányát, akinek bõrébe szívesebben bújtak volna, mintsem a frontra, a vágóhídra, a halálba készülõdjenek.
    - Hej, Öcsi - mondogatta Kormos tizedes, a szakaszparancsnok, egy vörös, szeplõs, megtermett katona -, de szívesen lennék a helyedben! - És ebben a sóhajtásban benne volt szerencsétlen generációjának minden reményvesztett keserûsége. Mert a doni katasztrófa téli szele õket is borzongatta már, csak hetek kérdése volt, mikor jön a halálos parancs a bevagonírozásra.
    A szomszéd szõlõben, a miénknél szerényebb vincellérházban üzemelt a tábori konyha, melynek (leginkább ennek!) állandó kuktája voltam. Imádtam a savanykás komiszkenyeret. És miután a konyhafõnök egy tábori csajkával is megajándékozott, én is rendes kosztosa lettem a tábori konyhának.
    A táborparancsnok (Szõnyi fõhadnagy úrnak hívták) velünk hasonló korú unokaöccsének játszópajtásául kiválasztott bennünket, mivelhogy bátyámmal együtt kitûnõ tanulók voltunk, s így (szegénységünk ellenére) "tûrhetõen alkalmasnak" minõsített az úrifiú-öcsike számára.
    Mi aztán hárman, a bátyám, én meg Pubi, az úrifiú éltük aranyéletünket a gyönyörû Avas-hegy legtetején, a korán beköszöntött nyári szünidõ szabadságában. Az üteg legénységével meneteltünk, vágtuk a díszlépést meztélláb katonásan, keményen, a menetszázad végén. Bátyám, aki mindenben kiváló vezérünk volt, fájintos papírcsákót hajtogatott, festett és ragasztott nekünk. Szombat-vasárnap aztán, amikor a három hosszú pincesor borházaiban vikkendezõ miskolci polgárok elõtt elvonultunk heten, hát ugyancsak elédelegtek rajtunk: "No, nézd csak a kis honvédeket!" - mondogatták utánunk csodálkozva.
    Heten, mondtam, mert hozzánk szegõdött a postatiszt-háziúr tízéves forma nagybetyár fia, annak kis húga, és a szomszéd család két lánygyermeke; Ica hat, Kati meg talán ötéves volt. Õk a visszafoglalt Erdélybõl költöztek ide, "haza" -, ennek ellenére maguk közt mindig románul beszéltek. Ki tudja, miért? Nagyzolásból vagy bizalmatlanságból, egyre megy. Így, heten együtt alkottuk a felcsákózott honvédcsapatot, amin elgyönyörködtek a kvaterkázó pincegazdák, a pocakos városatyák és a Vilmos-bajszú kereskedõk.
    A házunk mögött bátyámmal mi vagy húsz nyulat tartottunk, s a ház elõtti lucernásból loptunk nekik busás eleséget. Csakhogy egyszer vizes lucernával etettem meg õket, másnapra mind a húsz felfúvódott. Ezzel odalett a nyúlfarmunk, amely pedig sok jó húsebéddel látta el családunkat.
    Aranyéletünk (1944. márciustól) már német megszállás alatt dívott. A fõutcai korzón vasárnaponként kinyalt kurvák szürke egyenruhás német bakákkal grasszáltak. Az avasi zsidó temetõ gyönyörû fekete márvány sírköveit nyilas lumpenek sorra törték-döntögették, s mi - csibész csavargásainkon - szabadon dézsmálgattuk a környezõ gyümölcsösök terméseit. László bácsi, a sánta kerülõ hiába dobálta utánunk a hóna alatt hordott, sétabotnak használt, hosszú nyelû baltáját, a fürge kamaszlábakkal szemben tehetetlen volt. Mezei bácsi, a szomszéd szõlõsgazda gyakran hívott elrakni alma- és körtetermését (ma is érzem a borház alma- és körteillatát), ilyenkor kosárnyi hullott gyümölccsel térhettem haza. Csak hullottal, mert az öreg igencsak vigyázott a papírba göngyölt vagyonára.
    - Úgy bánj vele, mint a szûzlyánnyal, te! - óvta serke markaimtól érett kincseit. - Aztán hogy is tanulsz abban az iskolában? Tudsz-e sok verset? Na, hadd hallom, mit tudsz! Beszélj, beszélj, a jebezusodat! - No, persze, tudtam én, hogy nem az elõmenetelemre volt õ kíváncsi. Csakis azért ösztökélt, mert ha beszélek, nem eszem ki a vagyonából.
    Az Avas nyugati völgyében bûzlött a rettegett Danyivölgy, a barlangváros. Nyomorgó cigányok és a Miskolc környéki falvakból a munkahely közelébe költözött gyári munkások nyomortelepe volt ez. A Horváth-tetõrõl ide jártunk ivóvízért a telep egyetlen közkútjára, mert a szõlõbeli artézi kút agyagos-vasas vize csak öntözésre volt jó, ivásra nem. Itt vásároltuk a két vegyesboltban, a már jegyre kiszabott kenyér-, liszt- és zsírfejadagot. A telepen egyetlen árnyékszék volt, a gyerekek meg az öregek "a ház körül", de leginkább az útfélen végezték el kis és nagydolgukat, ettõl volt olyan szarszagú a telep. Hogy is lehetett volna elvárni, hogy akire rájött a hasmars, az ötven, száz méterekre fusson a dolgát elvégezni? Különösen, ha még foglalt is volt éppen a klozet! Hát ide, a Danyiba jártunk le (a zsidó temetõn át) a Simon-féle vegyesboltba, ahol fizetéstõl fizetésig hatályos hitelkönyvre vásároltuk a "megélhetést".
    Emlékszem, az egyik föld alatti putriból kiglancolt kosztümben, dauerolt, fodros frizurával, magas sarkú körömcipõben jártak randira a Ruszó lányok, akiket szállodára vártak a pénzes, öreg palik. Akkor elcsodálkoztam a flancos öltözet és a barlangba ácsolt kulipintyó bizarr ellentétén.
    Az Erdélybõl áttelepült szomszéd családban volt egy túlérett, rengõ mellû lány (húszéves talán), a tüzérszázad õrmesterének szeretõje. Kamaszálmaim szexbálványa gyakran rengette mellét-farát, ha szeretõjébe csimpaszkodva ellejtett az ajtónk elõtt.
    Én már akkor, tizennégy éves koromban megszállott imádója voltam a nõi melleknek, de Erzsiéi különösen magukra vonták mohó tekintetemet. Úgy hullámzottak szûkre szabott melltartójukban, hogy csak arra vártam, mikor buggyannak elõ rózsaszín bimbai.
    Egyszer, tán nagy unalmukban, Erzsinek meg az õrmesterének gyerekes kedvük támadt bújócskát játszani, s bevontak minket is a két lánnyal, Icával meg Katival. És véletlenül (vagy tán én akartam éppen?) úgy adódott, hogy Erzsivel ketten bújtunk egy árokba a hunyó õrmester elõl. Erzsi elõl, én utána feküdtem hason az árokba lapulva. És akkor! Erzsin fehér sort volt, formás, húsos combja között, a feszes nadrágjából kilátszottak bokros fanszõrzetének dúsult szálai. Félelmetes izgalom szállt meg. Mintha rejtelmes, féltve õrzött titok birtokába jutottam volna. Szólni nem mertem, nehogy a lány elvonja tõlem a látványt, mely (akkor már nem elõször) felduzzasztotta éledezõ férfiasságomat. Szédülten játszottam tovább. Azóta aztán úgy néztem Erzsire, mint aki birtokában van lénye legrejtettebb titkának. De inkább szerettem volna az õrmester helyében lenni.
    Akkor, a hétvégeken (még!) zengett az Avas. Barlanglakásokban, az õsidõktõl mésztufába ásott pincékben, s az eléjük ácsolt "Fennállókban" lakó cigány zenészek járták végig a pincesoron kvaterkázó városatyákat, akik vendégeikkel kijöttek ide borozgatni, kártyázgatni, és ráhagyták a cigányra a feltukmált koldusmuzsikát; játsszon magának. Aztán, ha nekik is megjött a kedvük, már rendelték a nótát, akár a menüt az étteremben. Daloltak, és iszogatták az avasi vinkót, amely még aszú is volt valaha, annó dacumal. Vasárnaponként, a református templomból jövet, a csizmás, vagy szmokingos polgárok felmentek a Fábián vagy a Tátra vendéglõbe, amelyek konyhájából áradt a paprikás csirke meg a "perkeltek" és sütemények dús illata, és nekiláttak a kiszolgált ebédnek. A Tátra emeleti teraszán esténként nagy kivilágítás mellett szalonzenére még táncolni is lehetett. Este hat óra tájt a kilátó felõl minden napon kurucnótákat sírt egy tárogató, hosszan emlékeztetve a hõsi múltra, megrebbentve a miskolciak lelkében a honfibús Hiszekegyet, mi szerint "Hiszek Magyarország feltámadásában, Amen!"
    Általában is ez volt az Avas, a város legendás szõlõhegye. Nyugati (a gyár felõli) oldala a nyomor, az ínség pokla, az északi és keleti oldala pedig a polgári jólét Kánaánja. Az óriás Bükk kinyújtott nyelve, melynek elsõ fele virult, a hátsója meg rohadt.
    Májustól már a detektoros rádió is (amelynek hangszóróját idõsebb bátyám kiszögelte a falra) megszaggatta adásait: kelet felõl a szovjet repülõgépek fenyegettek: júniustól már az angol-amerikai bombázók miatt riasztott a rádió: "Légiriadó! Kassa! Légiriadó! Légiveszély! Miskolc! Légiriadó!"
    Június másodikán volt az elsõ bombázás. Még csak afféle figyelmeztetõ. Nyolcadikán aztán megmutatta magát a front. Este tíz óra lehetett. Már lefeküdtünk, amikor iszonyú robajjal törtek ránk a bombázók. Zúgásuk olybá nõtt, mint az égdörgés. Pár perc után aztán fütyültek a bombák, és hatalmas reccs-bumm-sorozat reszkettette meg a levegõeget. Szomszédunkban az ágyúk szüntelenül ugatták az északi fénynél is fényesebb égben villámként cikázó gépeket. (Alkalmasint az általuk keltett légnyomás szívta-feszítette a mi ajtónkat is.) A bombázók fõleg a Tiszai pályaudvar környékét szórták meg rettenetes terhükkel. Olyan volt körülöttem a világ, mint amikor nyolcéves koromban fejre estem a nyújtónak kiképzett hintáról, és rengett bele az egész fejem.
    Aztán, hogy vége szakadt a borzalomnak, elhalkultak a távolodó gépzajok, döbbent csendet ütöttek az órák. Magunkra eszmélve mindnyájan azt kerestük, hogy megvagyunk-e még. Álmunk elhagyott, a katonák futkosó lépteibõl, röpködõ kiáltásaiból vettük a hírt, hogy a pályaudvar romokban hever, a vágányok járhatatlanok, a szomszédságukban levõ városrészek, a temetõ, a népkert és az új MÁV-telep teljesen elpusztult. A támadással a katonai utánpótlás útvonalát tették használhatatlanná.
    És milyen az emberi kíváncsiság! Nem hogy elriadnánk a borzalomtól, még látni, szinte élvezni kezdjük azt. Másnap (vasárnap lévén) ebéd után felkerekedtünk, és mentünk a romlás csodálatára. Megnézni, hogy mennyit ártott a városban az angol légierõ, az a nehéz, vastömbökkel terhes viharfelhõ, amely éjjel a városra rászakadt. Látni a mások borzalmát, s örülni, hogy nem minket sújtott menthetetlenül.
    Én már csak a Mindszenti-temetõ látványára emlékszem. A szépen fásított, parkosított nyughely, amely Munkácsy szülei és más helyi hírességek földi maradványait is õrizte mélyében, s amely a Tiszai pályaudvar közelébe esett, mint maga a pályaudvar, feltorlódott földkupacok és mély bombatölcsérek rengetegével döbbentett meg valamennyiünket. Sírokat gyaláztak a bombák, halottak, csontvázak fordultak ki gödreikbõl.
    És hirtelen földbe gyökerezett a lábam. Az egyik földkupacból (sírhalom vagy bomba hányta földtúrásból) egy, csak egyetlenegy nõi láb meredt az égnek. Eleven, selyemharisnyás, fekete körömcipõs nõi láb mutatott vádlón az égre. Égnek meredõ felkiáltójel, amelyen a pont a fekete körömcipõ. Fiatal, szinte lányos láb volt; talán éppen aznap temették. Mert kötve hiszem, hogy éjnek idején egy fiatal lány a temetõben járkálna. Vagy ki tudja! Hátha éppen ide menekült a légiriadó miatt. De este tíz körül? Alig hihetõ!
    És milyen a kamasz képzelet! Arra gondoltam, hogy milyen lehet ennek a szép nõi lábnak a folytatása. Milyen lehetett ennek az eleven  formás lábnak a teste? Milyen az arca, a haja? Szõke volt-e, vagy barna? És hány éves lehetett? Diákformának becsültem. Talán ismertem is? És a melle? Ez a még testszínû, elevennek tetszõ láb vajon milyen felsõt szolgált? És a karok? Hogy öleltek, ha szeretett, s a szája hogy csókolt? És így tovább…
    Emlékszem, úgy mentünk haza, hogy nekem szavamat se vehették. Egyre csak azon a látványon járt az eszem. Soha nem észlelt gondolatok jártak a fejemben. Azt hiszem, akkor gondolkodtatott el elõször komolyan a lét és a halál. A szépség és az elmúlás kapcsolata. S mindezt az idézte elõ bennem.
    Az az égnek meredt, szép nõi láb.

BODA MAGDOLNA

(sokszor)

Sokszor elképzelem
hogy ülünk egy kávézó
teraszán
hûvös van
ezüst a hold
néha eléúszik egy felhõ
átölel a karosszék
rámfonja
rokokós hidegét
egy fekete féminda
spirálisa
kavarom a kávém
beleejtem a kockacukrot
még egyet
még egyet
még egyet
annyit képzelõdöm
már mindenütt
kockacukor
 

(nem)

Fejemre húzom a paplant
NEM
Ez a nap nem történhetik meg.
Az összes mínusz egy.
Majd beírja Párka a sors képletébe
és eltusoljuk az ügyet.
Nem érvényes a nap
mondom
és egy vers pengéjével
átmetszem
a végtelent.
 

(ebbõl sem)

ebbõl sem lesz vers
csak semmi
nem mozdulnak
a szavak
a papír felé
bár az érzékszervek dolgoznak
a molekulákat
némán nyelik
a receptorok
az érzékek összeköttetései épek
a gondolatok fogaskerekei
egymásbaölelkeznek
a vers
a vers
meg csak leszivárog
a gerincemen
mint esõvíz a falon
 

(szeretõk)

minek neked arc
ha nem vagy
a nyakkendõd rosszul van
megkötve - majd én
bár kevés a gyakorlatom
a nyakkendõkben,
de szeretek babrálni rajtad
a kapu elõtt
mint egy vasúti peronon
utánad intek
majd elküldöm a képet
tudod amin összeölelkezve
álltunk direkt a póz
kedvéért érzelmi indok nélkül
ha tudsz
ha tudsz
mindenképp üzenj

LÁSZLÓ-KOVÁCS GYULA

estéli imádság

hej uram!
innen látni csak igazán
a dunát
az alsó rakpartról
mint úszik el a dinnyehéj
és a sok mocsok
s a lebukó nap korongjában
                                  szállnak
a varjak
s a véres tollú sirályok úgy zuhannak
a könnyû habokba
akár a kamikázék

uram!
hatalmas
kiterjedt világodban nem tudok
                                     eligazodni
eltévedek
mint a hajléktalanok az üvegpaloták
árnyékában
pedig napra-nap keresem kegyelmedet
s irgalmasságodat
s még káromlásom sem hoz zavarba
bár ha csak meglegyintenél
mint erõtlen szél a vízparti fûzek
                                             sátoros
ágait
hej ha csak gyengéden megpaskolnád arcom
mint tette azt egykoron krisztina leányom
                                                                        mikor is?

már a napjára sem emlékszem
de ujjainak nyoma ott ég a bõrömön
mint a szeretet bélyege
csak arra
hogy megjelent álmomban:
én virágot fûztem a hajába
õ elmosolyodott
s mondott valamit
talán olyasfélét apu mikor jössz már
erre én azt válaszoltam
talán a nevét is mondtam:
hamarosan kislányom
de elõbb még összeszedem a lehullott
akácleveleket
õ elmosolygott
a nyakamba csimpaszkodott
ahogy csak tejszagú gyermek tud csimpaszkodni
apja nyakába
s én úgy szorítottam magamhoz
úgy öleltem mint vad sziklák
ölelik
a szirtekre épült kolostorokat

köszönöm uram e kegyet
legyen estéli imádságom a válasz
de ne feledd:
adj végre nyugalmat
ne kelljen vizsla gázlámpák fényében
bolyonganom
miközben a hold sarlója rendet vág
a kósza csillagok között
bá
r innen a koszos betonházak magányából
elhallik-e
hangom hozzád
a köhögésemen kívül
mert tudom eljön az idõ mikor
habos vér
ömlik torkomból
melyben éjjeli madarak fürdenek
s megmossa arcát benne a szótlan
hold

ó jaj uram!
hidd el szívesen társulnék már leányommal
más óhajom sincs
mert szeles napokon mikor reng
s nyögve szakad fa
és bokor
én akkor is a dûlõutakat járom
cipõm talpán átfúj a szél
s olykor váltok pár szót
füst milánnal
ki belekövesedett az idõbe
csak a szeme pihen meg néha
a lányok
kibuggyanó mellén
én meg várom a hajnalt
egy bemohosodott kilométerkövön ülve
várom a hajnal elsõ jelzését
mikor az ég spalettái kinyílnak
s feldereng jasmina arca valahol
a távolban
uram!
ilyenkor lenne könnyû a halál

BALLAI LÁSZLÓ

A könyvtár

A tér ugyanaz. Voltaképpen. Kicsit alakítottak a parkolón. Új házak épületek. A lágyan aláomló, s itt síkká szelídülõ domboldalak fenségén nehéz változtatni. A fák is tovább nõttek, és eltakarták, jelentéktelenné tették mindazt, ami csak ízlés, múló divat dolga. Érdekes, ha egy parkban csak a növényzet gyarapodott, azt mondjuk: nem változott. A három oldalról domboktól övezett téren továbbra is a mûvelõdési ház épülete uralkodik.
    Ezerkilencszázhatvankettõben, alighogy elvégeztem a bölcsészkaron a könyvtár-népmûvelés szakot, itt kaptam állást. Pezsgõ élet zajlott a mûvelõdési házban. Tánccsoportok, népi zenekarok, kézmûves-találkozók. Állásom volt - munkám nem. Itt-ott, mindenhol besegítgettem, helyettesítettem. Papírcsíkokat vagdostam, szendvicseket kentem. Különbözõ látogatóknak mutattam be az intézményt. Két héten belül még az igazgatóval is megismerkedhettem.
    - Tolmácsolnál a szovjet elvtársaknak, drágám? - kérdezte. - Te most végezted az egyetemet, még friss a tudás.
    Az intézményben a pozíciók kialakultak, mint az állóháborúban. Térnyerésem csupán másvalaki térvesztésével lett volna lehetséges. Két hónap téblábolás után eszembe jutott, hogy építsük fel egy új kor Bábelét.
    - Miért nincs itt könyvtár? - kérdeztem az igazgatótól, aki mit sem sejtve fogadott.
    - Könyvtár? - csodálkozott el.
    - Végül is a könyvtár népmûvelés.
    Nem volt teljesen elutasító. - Hát nézze, kedves. Helyiség van. Elõirányzat, vagyis pénz nincs. Ha maga elintézi, hogy legyen itt könyvtár, akkor lesz könyvtár.
    Hogyan intézhetném ezt el én, a friss diplomás lányka, bizonytalanodtam el, s éreztem, amint rám zúdul egy szociálisnak mondott rendszer minden igazságtalansága.
    - Már a kerületi tanács SZB-titkára is tudja, maga milyen jól beszél oroszul - jegyezte meg az igazgató bátorítólag.
    A téren jeges fuvallat söpört végig. Az imént még melengetõ kora márciusi napsütés szerepét az elemek most a világításra korlátozták. A teherautó még nem érkezett meg. Mit keresek én itt? Egy padról nézem a mûvelõdési házat, ahol eltelt az életem. Sem aktív koromban, sem nyugdíjazásom óta nem jutott eszembe, hogy itt ücsörögjek. De most mégsem tudnám átlépni az épület küszöbét.
    Valóban, viszonylag könnyen bejutottam a kerületi SZB-titkárhoz. A feje teteje pilises volt. Azt simogatta.
    - Szóval, ön könyvtárat szeretne - mondta, és gyengéden végigcirógatta a kopaszságát. - Nem könnyû.
    Felkészültem.
    - Nem én szeretnék könyvtárat - mondtam -, hanem a második ötéves terv, amely kiemelt hangsúlyt fektet a dolgozó nép mûvelõdésére és a tanuló ifjúság fejlesztésére. Tehát könyvtárak létesítésére.
    Az SZB-titkár felállt, és idegesen gyürködni kezdte tar feje búbját. - Valóban ez az irányzat. A célkitûzés. De nem könnyû, nagyon nem könnyû.
    Nem volt könnyû, valóban nagyon nem. Sokszor kellett bemenni, még többször telefonálni, és számtalanszor levelet írni. Az SZB-titkár arra kért, a tárgyban készülõ beadványát úgy fogalmazzam meg, hogy azok a lenini népmûvelési irányelvekkel lehetõleg a legnagyobb összhangban legyenek. Megfogalmaztam az SZB-titkár beadványát. Sõt, ezt követõleg szovjet vendégeinknek is megjegyeztem, hogy intézményünk a szocialista kultúra valódi erõdje lehetne, ha lenne benne könyvtár. Az igazgató, úgy láttam, ellentétben több látogatóval, érteni vélte e szavakat, de nem reagált rájuk. Fél éven belül megszületett a döntés. Az igazgató döbbenten állt a tény elõtt. Õszintén elmondta, erõfeszítéseim eredménye annyira meglepte õt is és kollégáit is, hogy eszükbe sem jutott bárki mást kapcsolatkörükbõl a könyvtár élére helyezni - helyettem.
    A térre begördül a teherautó. A kocsikísérõ kézitargoncával bemegy a mûvelõdési házba, ezalatt a sofõr felgöngyöli a ponyvát. Hamarosan megérkeznek az elsõ könyvek. Dobozban, vagy csak spárgával összekötve. Az emberek gyorsan hajigálják fel õket a platóra. A sofõr sem lép fel, hogy elrendezze õket. Csak, mint a répát. Súlya alapján minden darab elrendezõdik. Sietnek. A mitfárer szaporán fordul. Néha kiszakad egy doboz alja, elpattan egy kötél. A szétszóródott könyveket úgy rugdalják, szidják, mint a Don Quijotében az öszvérhajcsárok állataikat - vagy magát a lovagot.
    Beindult hát a könyvtár. Kezdeti félelmeim, miszerint a sok tanácsi ember és pereputtya most mind a nyakamra fog járni, nem igazolódtak. Viszont szépen gyarapodtak az olvasók. Az elõirányzat szerint pedig, ha nem is az olvasók számnövekedésének arányában, de nõtt a költségvetés is. Lassan felépült egy korszerû tájékoztató könyvtár, amelyet kicsiktõl a tisztes öregekig a kerület számos lakója meglátogatott. Diákkoromban el sem tudtam képzelni, ki mindenki meg nem fordul egy bibliotékában. Az olvasás vágya mellett a legkülönfélébb okok vezetik az embereket. Nyulat kapott húsvétra a kisiskolás, tehát a nyúltenyésztésbõl kellett felkészülnie. Magas vérnyomás elleni gyógyszert írtak fel a bácsinak, aki a szívbetegségekrõl tájékozódott. Egyedül maradt a néni. Könyv nélkül azonban nem távozik senki. Csak a legritkább esetben fordul elõ, hogy ha már egyszer eljött, nem kezd el olvasni. Ha mindenki tudná, micsoda betûre éhes tartalékhad jelentkezik a könyvtárakban még most is, miközben minden elektronikus médium a Gutenberg-galaxist temeti, vidulna a gyászos elme. Egy évtizeddel a nyitás után már könyvtárszakos egyetemistákat osztottak be hozzám gyakorlatra. Többek között az igazgató fiát. Ma õ a fõvárosi könyvtárvállalat vezérigazgatója. Láttam a híradóban, amikor kitüntették a Köztársaság Tiszti Keresztjével. Õt, aki ma sorra bezáratja a könyvtárakat.
    Lassan az utolsó dobozt is feldobják a teherautóra. Azt hiszem, már nem is nézem. Csak látom.
    - Miért tetszik sírni? - kérdezi egy kedves fiatalember hirtelen hozzám lépve.
    Sírok? Észre sem vettem. Persze bizonyosan.
    - Mert bezárják a könyvtárat, amelyet én… ahol dolgoztam - dadogom.
    - Itt volt könyvtár?
    Erre válaszolni sem tudok. De a fiatalember elõhúz valami zsebszámítógépet, amelynek gyufaskatulyányi képernyõje alatt tûhegynyi gombok látszanak. Vékony fémpálcával lehet õket nyomogatni.
    - Ezért kár aggódni, néni - magyarázza lelkesen. - Ezt nézze meg! Itt benyomom, ezzel lapozok. Maga nem ismeri? Most épp a Fábry Sándor könyvét olvasom. Tök jó!
    A képernyõn könyvformátumba szedett bolha nagyságú betûk vibrálnak.
    - Nem, nem ismerem.
    - Kár, pedig tuti. Négyezer megabájt memória. Az tízezer kötet. Nincs már szükség könyvtárra.
 

Város


 
SZARKA ISTVÁN

I. (Magam szerint)

Tudásom bûne, bûnöm tudása, ember-
sorsom a semmibõl teremtett világban,
kényszermunkám a büntetõ halálig
elõmbe áll mind, ami még hátralévõ,
add Uram, észnél-magamnál hadd maradjak,
hanyatlásom is hadd fogjam humoránál,
fogd vissza kissé magad, ha bántanál még,
most még kevésbé érteném, hetven felé
nem állja már a te kedvenc legényed
oly keményen, mint rég, a gondviselést,
hagyj tenni-venni, szeretni valameddig,
hadd táplálkozzam, lakozzam, tévelyegjek,
hagyj békén Uram, míg égek e küldetésben,
magam szerint, itt-most, a többiekkel -
 

II. (Idehallik)

Magyarok Háza -
Budapesten?
Karakóramban -
mongoloké?
Hát még a makedónok!
Spanyolok, francok, britek akár!
Ennyi igazság, ennyi
szent akarat hová terüljön?
A tengerfenék,
talán a Mars -
egyebütt sûrûn vagyunk…
Szkíta butik a sarkon,
a Hídfõ idelátszik,
idehallik a Don.
 

III. (Csakazértis)

Még mostan is,
midõn a Wall Street
Hong Kongba költözik,
a biorobot mélyeiben
él az érzelmes gondolat,
a visszajelzõ mozdulatélmény,
az eszme éle, nosztalgiája!
Teljes lényemmel emlékezem pár
nemes anyagra, szerszámra, látomásra,
a csakazértis-évszázadokra, édes
örömeinkre a közösségben -
még mostan is,
midõn a Wall Street
Hong Kongba költözik.
 

 IV. (Mondd, hogy van hova)

Mily szemérmesen
hangzik, hogy újrafelosztás!
Világháború másképp.
Hányadik? Számolom.
Mondd már, hogy ó, bocsánat,
mondd, hogy borzalmas álom,
amelybõl büdös-hideg
verejtékemben riadozom,
hogy kínos-hosszúra nyúlt
gonosz-ostoba tréfa ez itt,
hogy más a természetünk,
mondd, hogy sodor a jósors
másfele majd, el innen,
mondd, hogy van hova, van.
 

V. (Himbálózz csak)

Egy utolsó utánit,
afféle inaszakasztót
rugaszkodjam-e még
érted-utánad, világ,
kell-e nekem, amivé lettél, avagy
sorsodra hagyjalak?
A Farkasrét, pláne a Fiumei
földje kivetne, persze; Óbudában,
cifra köcsögben a jó
a félmaréknyinak,
mi összejõ belõlem hézagmentes
aljazatról a szénvonóval.
Zenebohóc rigó,
himbálózz csak a bukszuson.
 

VI. (Több önmagánál)

Pompázunk itt a pusztulás közepében.
Két bõrben élsz,
két bõrben élek: a
szerelem bizony több önmagánál,
bizonnyal emberi
járandóság ez, emlékezni
csak reá érdemes, és
belõle van az utóvilág is, hiszen
vélünk múlik bár, de sosem egészen.
Gyöngéd erõ honán,
pajzán áhitat szigetkertjén
két bõrben élsz,
két bõrben élek, s csodálkozunk
itt a pusztulás közepében.
 

VII. (Mutatkozik, megindult)

Más elmék elegáns,
jól hihetõ vagy másmilyen
végiggondolásait
felteszem magam is olykor,
de hát másképp van minden
s nincsen más igaz út, mint
világot megragadni,
életet élhetõvé
alakítani véletek,
amíg lehet, mert
elszabadult a rém,
és széledünk, és
mutatkozik a vég az idõben.
(Megindult. Vétel.)
 

Önarckép
 
 

ZSONDA MÁRK

Elvirított egy mûvirág

Enged az enyve
hullik a szirma
átkandikál a világ
feslett testén
fakóra
szítta a nyár
válik a levél
fonákja mentén

foszlott élû
pödrött szirmok
por-virágport dagasztó
neon-darázs
kehelyméh alján
anyagfáradt száron inog
Elvirított egy Mûvilág,
Igaz viruljon ott (!)

X. 19.
Zengõ IC
Pécs Bp.
12:20

SZALONTAI IMRE

A színész halála

A színész háromszor halt meg azon az estén.
Elõször az ócska darabban,
amelyet ezer éve tartottak mûsoron,
másodszor az alagsori színészklubban,
ahol etyegni látta a nõjét valakivel,
harmadszor pedig akkor,
amikor hazaért és leült a tükör elé,
s a tükörbõl egy másik arc nézett vissza rá,
nem a megszokott.
Meghalt akkor harmadszor is
a színész, ahogy rátört és megrémisztette
hirtelen a magány.
 

Három zenész

BISTEY ANDRÁS

Közjáték

Komédia egy felvonásban

SZEMÉLYEK
GYULAI a Forradalmi Bizottmány elnöke
KOVÁCS
KUN              a Forradalmi Bizottmány alelnökei
MAJOR
DÉNES egyetemista
JOLIKA gépírónõ
FERENC hivatalsegéd

Színhely: egy kis faluban a tanácsházán a tanácselnök szobája. Kopott, szegényes berendezés. Íróasztal, szemben hosszú tárgyalóasztal, oldalt székekkel, nagy iratszekrény, vaskályha. A régen festett falon pontosan kirajzolódik az eltávolított népköztársasági címer helye.
Idõ: 1956. november 4-én reggel.

FERENC (fát rak a vaskályhába, közben dünnyög, dúdolgat magában)
GYULAI (kívülrõl megzörgeti az ablakot)
FERENC (nem hallja, dúdolgat tovább)
GYULAI (egyre erõsebben zörget)
FERENC (felkapja fejét, az ablakhoz megy, de nem nyitja ki, hanem felordít) Mi tetszik?
GYULAI (kintrõl) Nyissa ki!
FERENC He?
GYULAI (már majdnem betöri az ablakot) Nyissa már ki, a szentségit!
FERENC (kinyitja az ablakot) Ja, maga az, Gyulai elv… elnök úr?
GYULAI Menjen onnan! (Óvatosan körülnéz, majd beugrik az ablakon.)
FERENC Nyitva van már az ajtó, kérem. Miért itt tetszik bejönni?
GYULAI (fellélegzik, mint aki veszélybõl szabadult) Hogy Bagi lepuffantson, mi? Az ablakából pont ide, a tanácsháza kapujába lehet lõni.
FERENC Nem lõ az már sehova, kérem.
GYULAI Miért? Mi történt vele?
FERENC Elmentek az éccaka.
GYULAI Vellei is?
FERENC Az is.
GYULAI Hová?
FERENC Ki tudja azt, kérem?
GYULAI A család?
FERENC Az itt maradt. Kovács Annuska átment hozzájuk reggel, merthogy a Bagi Teca a barátnõje. Eddig mindig zárva volt az ajtó, most meg beengedték, és Baginé elmondta neki, hogy az ura elment Velleivel együtt.
GYULAI (megnyugodva felgyújtja a villanyt, és leül a tanácselnök székébe) No látja, Ferenc, tisztul a helyzet. Eddig nagyon zavarta a demokratikus kibontakozást, hogy a volt párttitkár meg a téesz elnöke bezárkóztak a házukba, és nem voltak hajlandók tudomásul venni, hogy az õ idejük lejárt.
FERENC (meggyújtja a tüzet a kályhában) Igen, kérem…

(Ajtócsapódás hallatszik, GYULAI riadtan fölpattan, de vissza is ül azonnal.)

JOLIKA (be) Jó reggelt, elnök úr!
GYULAI Jó reggelt, Jolika! Mit álmodott az éjjel?
JOLIKA Miért érdekli az az elnök urat!
GYULAI Csak érdekel. Minden érdekel, ami magával történik. (Észreveszi, hogy FERENC még bent van.) Maga még nem fejezte be?
FERENC (sértõdötten) Rögtön, kérem. (Megy kifelé.) Módja van annak, kérem. Aztán, ha nem ég jól, majd engem szidnak.
JOLIKA (felakasztja a kabátját a fogasra) Ugyan miért érdekelné magát, ami velem történik? (Megnézi magát az ablak üvegében.)
GYULAI (megbûvölten bámulja domborodó melleit) Minek magázzuk mi egymást? Tegezõdjünk! Ne azt mondd, hogy elnök úr, az olyan hivatalos! Mondd azt, hogy Sándor!
JOLIKA Hogyisne! Jól néznénk ki, ha a többiek elõtt így szólítanám!
GYULAI Nem is a többiek elõtt. Csak amikor így vagyunk, kettesben.
JOLIKA (sóhajt) Mikor vagyunk mi kettesben?
GYULAI Rajtad múlik, hogy gyakrabban legyünk. (Meg akarja simogatni a lány mellét.)
JOLIKA (csiklandósan fölnevet, GYULAI kezére csap) Nono! Nem úgy megy az! Attól ha valaki gépírónõ, már mindenki prédája?
GYULAI Ne is legyen mindenkié, csak az enyém! (Át akarja ölelni, de JOLIKA eltolja magától.)
JOLIKA Juj, maga olyan erõszakos! Rögtön sikítok, ha el nem ereszt.
GYULAI Dehogy eresztelek, ha már egyszer megfogtalak!

(Zajos lábdobogás kintrõl, GYULAI és JOLIKA szétugranak. Az ajtón a három alelnök nyomakodik be a szobába. Észreveszik a bentiek zavarát, cinkosan egymásra kacsintgatnak.)

KOVÁCS Jó reggelt! Korán bejöttél ma, Sándor.
KUN És maga is milyen friss volt máma, Jolika. (Fölemelné a lány állát, de az dühösen elkapja a fejét.)

(Az alelnökök kényelmesen levetik a kabátjukat, járkálnak a szobában, a kezüket és a fülüket dörzsölgetik.)

MAJOR Egész hideg lett reggelre.
KOVÁCS Hallottatok valami újságot?
KUN Most már biztos, hogy az ENSZ csapatokat küld Magyarországra.
GYULAI Hol hallottad ezt?
KUN A rádióban.
GYULAI Én is a rádió mellett ültem egész este, de ezt nem hallottam.
KUN Nem állítom, hogy pontosan ezt mondta a rádió, de amit mondott, abból csak ez érthetõ.
GYULAI Ha egyszer jönnek azok a csapatok, miért nem mondják be?
KUN Éppen ez a taktika! Nem mondják be, aztán egyszer csak itt lesznek.
MAJOR Minek kellenek még ide ENSZ-csapatok? Világos, hogy a ruszkik kivonulnak. Tulajdonképpen nem is tehetnek mást.
GYULAI És azt hallottátok, hogy Bagi meg Vellei elmentek az éjjel?
KUN (sóhajt) Na hál' istennek! Mindig féltem, hogy lepuffantanak egyszer, amikor idejövök.
MAJOR Mert gyáva vagy.
KUN (felpattan) Én? Gyáva? Honnan veszed ezt?
MAJOR Magad mondtad az elõbb, hogy féltél. Azt mondtad: "Mindig féltem, hogy lepuffantanak."
KUN Na és, ha mondtam? Az még nem jelent semmit.
MAJOR Azt jelenti, hogy féltél.
KUN (dühös, az arca kivörösödik) Mi bajod velem? Belekötsz a szavaimba.
MAJOR Nem kötök bele, csak elismételtem.
KUN Kikérem magamnak, hogy a szavaimat kiforgasd! Ha én egyszer azt mondtam, hogy féltem, az nem azt jelenti, hogy féltem, hanem azt, hogy tudatában voltam annak, hogy… annak, hogy bármikor lelõhetnek! És mégis bejöttem!
GYULAI (közéjük áll, mert már úgy állnak egymással szemben, mint két harcra kész kakas) Az természetesen nem érdem, hogy valamennyien vállaltuk a veszélyt, és úgyszólván a Bagi pisztolyának a célgömbjén sétáltunk be ide. Ez a legkevesebb, amit megtehettünk a forradalomért, ha már a szent ügy jelenleg többet nem kíván tõlünk.
MAJOR (morogva) Na ugye!
GYULAI Viszont a veszélyt kivétel nélkül mind vállaltuk, tehát semmi okunk rá, hogy gyávasággal vádoljuk egymást.
KUN (morogva) Na ugye!
GYULAI És különben még nem fejeztem be, amit Bagiról meg Velleirõl akartam mondani.
KOVÁCS Ugyan hová mentek?
GYULAI Azt senki sem tudja. A családjuk itt maradt, de nem mondanak semmit. Vagy õk sem tudják. Akárhová mentek, eltûnésük hozzájárul a demokratikus kibontakozáshoz.
MAJOR Nem kellett volna elengedni õket, mert így visszajöhetnek.
GYULAI (legyint) Örülnek, hogy épségben megúszták.
MAJOR Le kellett volna tartóztatni õket. Most nyugodtak lehetnénk.
GYULAI Én így is nyugodt vagyok.
KUN (aggodalmasan) Lehet, hogy visszajönnek?
MAJOR (az asztalra csap) Az ki van zárva!
KUN És ha mégis?
MAJOR Akkor a fegyvereké lesz a szó!
KUN (válaszolni akar, azután meggondolja magát, és becsukja a száját. A továbbiakban alig vesz részt a beszélgetésben)
GYULAI Lássunk munkához! A nép nem azért bízott meg minket e nehéz napokban a vezetéssel, hogy terméketlen vitákban pazaroljuk el szellemi energiánkat. (Leül a tanácselnök székébe, a többiek a hosszúkás asztal mellett foglalnak helyet.)
KOVÁCS A megbízással kapcsolatban volna egy kérdésem. Mi tulajdonképpen nem választott testület vagyunk…
MAJOR Na és?
KOVÁCS Hogyhogy na és? A megbízásunkat a néptõl kell kapnunk, és még nem kaptuk meg.
MAJOR Mit akarsz?
KOVÁCS Választásokat. Amíg a nép nem bíz meg minket a vezetéssel, addig nem hozhatunk döntéseket a nevében.
MAJOR Ez csak formaság. Úgyis minket választanának meg, mert csak mi, tanácsiak értünk a vezetéshez. Elõször eligazítjuk a dolgokat, azután majd megkérdezzük a népet, hogy egyetért-e. Tehát a választásokat nyugodtan elhalaszthatjuk.
KOVÁCS A szabadságért harcolunk, és rögtön a nép akaratának semmibevételével kezdjük? Szükség van a választásokra!
GYULAI Szerintem halasszuk el a vitát. Most még nem idõszerû.
KOVÁCS Mi nem idõszerû? A választás?
GYULAI Az errõl folyó vita.
KOVÁCS És a választás idõszerû?
GYULAI (zavarban) Ezt nem lehet ilyen mereven felfogni. A dolgok nem ilyenek vagy olyanok, hanem ilyenek is meg olyanok is.
KOVÁCS Tehát kell-e választás?
GYULAI Mérlegelni kell a helyzetet. Bonyolultabb dolog ez, mint hinnénk…
KOVÁCS Követelem, hogy hozzunk döntést a választás kérdésében! Nem mindegy, hogy a nép megbízásából, vagy anélkül cselekszünk.
GYULAI (kényszeredetten) Ha jól értem, egy szavazat van a választás mellett és egy ellene.
MAJOR, KOVÁCS (bólogatnak)
GYULAI (Kunhoz) Neked mi a véleményed?
KUN (felriad) Mirõl?
GYULAI Aludtál, vagy mi?
KUN Bocsássatok meg, nagyon elgondolkoztam. Nem tudom, mirõl van szó, ezért nem is tudok véleményt nyilvánítani.
JOLIKA Bocsánat, írjak-e jegyzõkönyvet?
GYULAI Tényleg, a jegyzõkönyv! Úgy sodródtunk az érdemi vitába, hogy észre sem vettem. Jegyzõkönyv természetesen kell. Lásson hozzá, Jolika! Az elõzményekrõl elég egy rövid összefoglaló, dátum, jelen vannak, satöbbi… (Kunhoz fordul) Tehát egy szavazat ellene, egy mellette. Te következel.
KUN Tartózkodom.
GYULAI Ne komédiázz!
KUN Jogom van a tartózkodáshoz!
MAJOR Ennek semmi értelme.
GYULAI Ez olyan fontos kérdés, hogy csak konszenzussal dönthetnénk, de úgy látom, erre most nincs esély. Javaslom, hogy vegyük is le a napirendrõl. Foglalkozzunk fontosabb dolgokkal! Ki ért ezzel egyet?
KUN (villámgyorsan fölemeli a kezét) Én!
GYULAI (Kovácshoz) És te?
KOVÁCS (rosszkedvûen) Csináljatok, amit akartok.
GYULAI Ez most beleegyezés, ellenszavazat vagy tartózkodás?
KOVÁCS Nem tartózkodom! Hülyeségnek tartom ezt az egész szavazósdit. Szavazzunk arról, hogy szavazzunk-e…
GYULAI Lehet, hogy a demokrácia szokatlan neked, de ebben nem mi vagyunk a hibásak.
MAJOR Hagyd, így is megvan a többség.
GYULAI De a jegyzõkönyvbe be kell írni, hogy egy ellenszavazattal vagy egy tartózkodással hoztuk-e a határozatot.
MAJOR (súgva a mellette ülõ Jolikának) Ez a Gyulai akkora egy bürokrata, hogyha le akar feküdni a feleségével, ezt három példányban írott levélben közli vele. Egyet elküld az asszonynak, egyet magánál tart, egyet irattárba helyez.
JOLIKA (visítva fölnevet)
GYULAI Õrizzük meg a helyzet komolyságát! Nem kabaréban vagyunk. De ha úgy érzi, Jolika, hogy elfáradt, tarthatunk tíz perc szünetet. (Vár egy kicsit, de Jolika nem válaszol, még mindig pukkadozik a nevetéstõl.) Öt perc szünetet rendelek el. (Föláll, egy kissé megmozgatja a tagjait, majd Kovácshoz fordul.) Mit szólnál egy kis lélekmelegítõhöz?
KOVÁCS Amikor ilyen fontos ügyeket tárgyalunk? Tiszta fej kell ide…
GYULAI Egy féldecitõl még tiszta marad a fejünk.
KOVÁCS (vállat von)
GYULAI (Jolikához) Szaladjon át a kocsmába, hozzon egy fél liter pálinkát!
JOLIKA Üveg van?
GYULAI (kinyitja az iratszekrényt, négy-öt üres üveg esik ki belõle, szétgurulnak a padlón) A fene egye meg! (Összeszedi az üvegeket, visszarakja õket a helyükre, az utolsót megszagolja, és becsukja a szekrényt.) Ezt vigye, Jolika! Mondja meg a kocsmában, hogy mossák ki, de gondja legyen rá, hogy kiöntsék belõle az összes vizet!
JOLIKA (fölveszi a kabátját, azután kimegy)
(Kis ideig csend van, a Forradalmi Bizottmány tagjai fölállnak, nyújtózkodnak, járkálnak a szobában.)
GYULAI (az ablakhoz megy, kifelé figyel)
KOVÁCS (megáll mellette) Hát te mit bámulsz?
GYULAI Látod a kocsma ajtaja körül azt a rengeteg biciklit? Forradalom vagy nem forradalom, a kocsma mindig tele van. Hát érdemes ezekért küzdeni? Pesten az emberek meghalnak, itt meg… (Legyint.)
KOVÁCS (bólogat, azután hirtelen földerül) Nézd csak, jön Jolika a pálinkával.
GYULAI Szegény lány! Gumicsizma kéne ezen a sáros makadámon. Na, de most már minden megváltozik. Azt hallottam, hogy az urániumunkért az amerikaiak az egész országot átépítik nekünk. Nem lesz többet sáros utca. Néhány év, és úgy élünk majd, mint a svájciak…
KOVÁCS (határozatlanul ingatja a fejét, nem lehet tudni, hogy bólogat-e vagy nemet int)
GYULAI Nem hiszed?
KOVÁCS Majd meglátjuk…
GYULAI Bízni kell, az a legfontosabb!
JOLIKA (be) Megjöttem! (Fölemeli az üveget.)
MAJOR (kikapja a kezébõl, nagyot húz belõle)
GYULAI Hohó! Ne olyan mohón! (Kiveszi a kezébõl, odaadja Jolikának.) Jolika, legyen háziasszony!
JOLIKA (kinyitja a szekrényajtót, ismét kiesnek az üvegek, visszarakja õket, azután tálcát és poharakat vesz elõ, és tölt négy pohárba)
GYULAI Magának is töltsön, Jolika, ne szerénykedjen! (Miközben a lány tölt magának, Gyulai fölemeli a poharát. Már éppen megszólalna, amikor FERENC hangja hallatszik az elõszobából.)
FERENC Nem lehet bemenni, kérem… Akkor se nem lehet… Fontos tanácskozás van! (Kinyílik az ajtó, a hivatalsegéddel huzakodva belép DÉNES. FERENC mentegetõzik.) Mondtam neki, kérem, hogy nem lehet… (Meglátja a pálinkáspoharakat, nagyot nyelve elhallgat.)
DÉNES Ez az a fontos tanácskozás? Hiszen itt isznak! Ilyen történelmi idõkben!
GYULAI (zavartan leteszi a poharat) Maga kicsoda?
DÉNES Maga kicsoda?
GYULAI Hogyhogy én?… De hát…
DÉNES És egyáltalán, mi folyik itt?
MAJOR Ide hallgasson, barátom! Hogy mer bejönni egy vezetõ testület fontos ülésére?
DÉNES Úgy látszik, ide még nem hatolt el a forradalom tisztító szele!
MAJOR Honnan veszi a bátorságot…
DÉNES Én a forradalmi magyar ifjúság képviselõje vagyok!
KOVÁCS És hol csinált forradalmat?
DÉNES Budapesten! Mi ott az utolsó csepp vérünket is… a forradalomért! De maguk semmit… Csak isznak!
MAJOR Én ezt a kölyköt…
GYULAI (közéjük áll)
KOVÁCS Ahhoz képest, hogy Pesten az utolsó csepp vérét is feláldozta a forradalomért, elég jó színben van.
DÉNES (elbizonytalanodva) Nem úgy értettem, hogy én… mi együtt…
KOVÁCS Értsem tehát úgy, hogy a maga társai mind feláldozták az utolsó csepp vérüket is a forradalomért, csak maga menekült meg?
DÉNES (észreveszi, hogy ugratják) Hülyének néz engem?
KOVÁCS Maga nézett hülyének minket. Tessék tisztességesen beszélni, ha akar valamit! Elõször is, mondja meg a nevét!
DÉNES Dénes József vagyok. Nem tudom, hogy miért nem bírják elhagyni ezeket a bürokratikus formákat. Neve, születési helye, anyja neve… mintha a forradalomnak az volna a legfontosabb, hogy Kis Péter vagy Nagy Pál hal meg…
KOVÁCS Csend legyen! Maga Dénes Gábor fia?
DÉNES Igen.
KOVÁCS Na végre! A Felsõparton lakik.
DÉNES Ott.
KOVÁCS Egyetemista.
DÉNES Elsõéves, magyar-német szakos.
KOVÁCS Akkor üljön le, és mondja el, hogy mit akar!
DÉNES A forradalmat akarom szolgálni. A mostani nehéz idõkben, amikor a kommunisták kormányt alakítottak, és az oroszok megkezdték Budapest ostromát, minden emberre szüksége van a forradalomnak! (Hirtelen minden résztvevõ megdermed. Dénes csodálkozva végignéz rajtuk.) Hát maguk nem tudták? Errõl harsog a rádió kora reggel óta. De a kormány a helyén van, csapatai harcban állnak… ezt mondta a rádió. Gyõzni fogunk! Kikergetjük az oroszokat!
KUN (vékony, panaszos hangon) Lehet, hogy visszajönnek a kommunisták?
MAJOR Egy kommunista kormánynak ma már nincs esélye Magyarországon. Nem adok neki egy hetet…
KUN De az oroszok…
MAJOR Ugyan, az oroszok! Amerika nem engedi… ebben biztosak lehetünk.
GYULAI (egy kissé megnyugodva) Amerikában megbízhatunk. Mi most a Forradalmi Bizottmány fegyelmének, elszántságának és egységének erõsítésével járulhatunk hozzá legjobban a forradalom gyõzelméhez. (Déneshez.) Nagyon helyesen tette, fiatalember, hogy idejött. A forradalomnak éppen ilyen lelkes, kitûnõ ifjúságra van szüksége. Maguk a márciusi ifjak méltó utódai, magukra tekint a nemzet! Van egy javaslatom. Mint a község ifjúságának képviselõjét, Dénes Józsefet kooptáljuk a Forradalmi Bizottmányba. Szavazzunk! (Mindenki fölemeli a kezét, GYULAI elégedetten csettint.) Nagyszerû! Bizottságunk egyhangú döntést hozott! Jolika! Egy poharat! (Észreveszi, hogy FERENC megbûvölten nézi a pálinkásüveget.) Sõt, kettõt! Itt demokrácia van, mindenkivel együtt iszunk, a hivatalsegéddel is. Barátaim! Ürítsük poharunkat a szabadságra, a demokráciára!
KOVÁCS És az igazi szocializmusra, amelynek építésében nem fognak megzavarni minket a kommunisták!
MAJOR Nem iszom! (Leteszi a poharat, a többiek is kelletlenül szintén leteszik a magukét.)
FERENC (csalódottan kioldalog)
MAJOR Nem kell szocializmus! Kommunisták nélkül se kell!
KOVÁCS De ez nem az a szocializmus…
MAJOR Csak a tõsgyökeres magyar keresztény nemzeti eszme lehet az új Magyarország alapja! Vissza az ezeréves hagyományokhoz! Még hogy szocializmus! (Megvetõen kiköp, és hátat fordít Kovácsnak.) Ha így folytatod, kilépek a Forradalmi Bizottmányból. Kriptokommunistákkal nem leszek egy bizottságban.
KOVÁCS Kikérem magamnak ezt a kriptoizét! Vagyok olyan hazafi, mint te, ha nem is akarom vissza a cselédsort!
GYULAI (békítõen) Igyuk meg a pálinkát, és folytassuk a munkát! Majd a nép eldönti, hogy mit akar.
MAJOR A nép! A népnek vezetõre van szüksége, aki megmondja…
KOVÁCS Nem volt eleged a vezérekbõl?
GYULAI Folytassuk a munkát! A vitát halasszuk késõbbre. Lehet véleményünk országos gondokról, de azokról nem a mi bizottságunk dönt. Vannak viszont helyi kérdések… El kellene döntenünk, hogy feloszlassuk-e a téeszt. Igaz, hogy egy részét állítólag már széthordták, de a kapitányvágásiak ellenzik.
MAJOR Az egy veszett társaság!
KOVÁCS Érthetõ, hogy õk ragaszkodnak a közöshöz…
MAJOR Hogyhogy érthetõ?
KOVÁCS Cselédek voltak negyvenöt elõtt az uradalomban. A földosztáskor kaptak egy kis földet, még negyvenkilencben összeálltak, megcsinálták az elsõ téeszcsét a megyében.
GYULAI Nehéz ügy.
MAJOR Mi ebben a nehéz? Fel kell oszlatni a téeszt, a földet visszaadni a tulajdonosának.
KOVÁCS Melyiknek? A volt cselédeknek vagy a bárónak?
MAJOR Neki!
KOVÁCS Nincs is Magyarországon, megpucolt negyvennégyben.
MAJOR Majd hazajön, ne félj!
KOVÁCS Én azzal értek egyet, hogy kérdezzük meg a kapitányvágásiakat, és csak akkor oszlassuk föl a téeszt, ha akarják.
GYULAI Tehát ne oszlassuk föl?
KOVÁCS Még ne.
GYULAI Javaslom, hallgassuk meg az ifjúság képviselõjét is! Eddig úgy látom, egy-egy a szavazatarány.
DÉNES Föl kell oszlatni a téeszt.
MAJOR (lelkesen) Helyes!
KOVÁCS Akkor is, ha a tagok nem akarják?
MAJOR Leszavazott! Leszavazott! Tiltakozom az ilyen utólagos agitáció ellen! Kun szavazzon!
KUN Megvan a többség. Az én szavazatomra már nincs is szükség.
MAJOR Hogy volna meg? Öten vagyunk, és még csak hárman szavaztunk.
KUN El kell mennem.
MAJOR Ugyan hová?
KUN Megígértem, hogy ma korábban megyek. Nagytakarítás van, és én…
MAJOR (megfogja a karját) Nem mégy sehová! Még semmit sem végeztünk.
GYULAI Pedig nagyon fontos kérdésrõl van szó. A téesz feloszlatása ügyében a nép a Forradalmi Bizottmány döntésére vár.
KUN Egy pillanat! Rögtön jövök.
MAJOR Itt maradsz!
KUN De nekem ki kell…
MAJOR Mi kell?
KUN (súg valamit a fülébe)
MAJOR És közben meglógsz, mi?
KUN Dehogy!
MAJOR Rendben van, de megyek én is.
KUN Hogy érted ezt?
MAJOR Ne félj, nem ülök be veled. Megvárlak az ajtó elõtt.
KUN és MAJOR kimennek. Kis csend.
GYULAI Akkor talán igyunk a forradalom gyõzelmére…
DÉNES Meg kellene várnunk õket.
GYULAI Nem is tudom… majd bepótolják.
KOVÁCS Ha nem tudom, hogy pontosan mire iszom, nekem nem kell.
GYULAI Egyelõre elég, ha a forradalom gyõzelmére iszunk. Hogy utána mi lesz, azt majd a nép…
DÉNES Ebbõl csak sértõdés lesz.
GYULAI Szavazzunk!
KOVÁCS Ugyan mirõl? Arról, hogy igyunk-e?
GYULAI Miért ne? Ha egyszer be van vezetve a demokrácia…
KOVÁCS Ezt nem gondolhatod komolyan.
MAJOR (kivágja az ajtót, majd szétveti a düh) A szemét! A patkány! A nyavalyás gyáva…
GYULAI Mi van? Ég a ház?
MAJOR (dühtõl fulladozva) Kezdem megsokallni, hogy olyan hosszú ideig bent marad… Beszólok neki, egész barátságosan, hogy "Mi van, ki akarod költeni?" Nem válaszol. Erre gyanút fogok, bezörgetek, semmi… De hát hova lehetett? Végig ott álltam az ajtó elõtt. Még az is eszembe jutott, hogy hátha rosszul lett. Kérdezem: "Rosszul lettél?" Semmi…
KOVÁCS Madárrá változott, és elrepült.
MAJOR Kezdem feszegetni az ajtót. Elég korhadt már, könnyen kiszakadt a kallantyúja. Benézek, senki. Akkor láttam, hogy nyitva van a szellõzõablak. A gyáva patkány azon mászott ki.
(A többiek nevetnek.)
MAJOR Rajtam röhögtök?
GYULAI (igyekszik elfojtani a nevetését) Ugyan, dehogy.
KOVÁCS (fülig érõ mosollyal) Már nem is nevetünk.
MAJOR Nagyon könnyedén fogjátok föl ezt. Kun begyulladt, mert meghallotta, hogy a kommunisták kormányt alakítottak, és az oroszok… Ez dezertálás ezekben a forradalmi idõkben! Menti a bõrét, hogy ha a kommunisták visszajönnének, és felelõsségre akarnák vonni, azzal védekezzen, hogy õ nem… õ otthagyta…
(A többiek arcáról is lehervad a mosoly. Mindenki visszaül a helyére.)
MAJOR Most az elnök szavazzon a téesz feloszlatásáról!
GYULAI Az én szavazatomra már nincs is szükség. Így is megvan a többség.
KOVÁCS Már hogy volna meg? Ha te a feloszlatás ellen szavazol, kettõ-kettõ lesz az eredmény.
MAJOR Sándor azonban sokkal jobb hazafi annál, hogy ilyen felelõtlenül szavazzon.
GYULAI Óriási felelõsség.
MAJOR Történelmi pillanatokban vállalni kell a felelõsséget.
GYULAI Nem is tudom, hogy mi így négyen dönthetünk-e ebben a kérdésben.
MAJOR Nemcsak dönthetünk, de kötelességünk a döntés. Rajtunk a nép szeme!
GYULAI Tájékozódnunk kellene…
MAJOR Nem volt elég, amit eddig hallottál?
GYULAI Meg kellene kérdezni a parasztokat.
MAJOR Ugyan minek?
GYULAI Mégis csak róluk van szó. Az õ ügyükben döntünk.
MAJOR Igen, de nagyobb történelmi távlatból kell nézni a dolgot. Õk nem láthatják az erõvonalakat a trágyástalicska mellõl.
GYULAI Én a téesz ellen vagyok…
MAJOR Kész! Megvan a döntés!
GYULAI … elvben természetesen. De bárkinek elismerem a jogát, hogy akár téeszt is alakíthasson, ha akar.
MAJOR Ellene vagy mellette?
GYULAI Nem lehet ezt ilyen mereven felfogni. A dolgok nem ilyenek vagy olyanok, hanem ilyenek is meg olyanok is…
MAJOR Tehát legyen téesz?
GYULAI Mérlegelni kell a helyzetet. Bonyolultabb dolog ez, mint hinnénk.
MAJOR Követelem a döntést!
GYULAI A helyzet még olyan zavaros. Alig látszik a kibontakozás. Azt javaslom, most ne határozzunk, a jövõ majd meghozza a döntést.
MAJOR Kullogjunk az események után, vagy irányítsuk az eseményeket?
GYULAI Mérlegelni kell a körülményeket. Ez még nem azt jelenti, hogy az események után kullogunk. Egy elhamarkodott döntés végzetes lehet a mai helyzetben. Okos kivárással viszont csökkenteni lehet a kockázatot.
MAJOR Örökké ez az okos kivárás! Torkig vagyok vele!
DÉNES Igaza van! Le a kompromisszumokkal! Csináljunk valami nagyot, valami egyértelmût!
GYULAI Mit?
DÉNES (bizonytalanul vállat von) Hát valamit… Mit tudom én? Azért vagyunk itt, hogy kitaláljuk. (Általános tanácstalanság.) Van egy javaslatom! Feri bácsival kellene beszélni, a hivatalsegéddel. Mindenkit ismer a faluban, majd õ megmondja, hogy az emberek mit gondolnak a téeszrõl.
GYULAI Remek! Íme, a fiatal szellem, tele ötletekkel… Jolika! Itt van Ferenc?
JOLIKA Elõbb még itt volt.
GYULAI Hívja be!
JOLIKA (ki)
MAJOR Egyértelmûen azt fogja mondani, hogy a téeszt föl kell oszlatni. Fölösleges ilyesmivel tölteni az idõt.
GYULAI A demokrácia sohasem fölösleges. Nem árt, ha az emberek elmondhatják a véleményüket. Persze a döntést mi hozzuk meg, de jó hatással van rájuk, ha beszélhetnek.
JOLIKA és FERENC (be)
GYULAI Aggyisten, bátyám! Hát csak gyüjjék be, oszt üljön le közibünk!
FERENC (értetlenül pislog rá, nem ül le, ismét a pálinkásüveget fixírozza)
GYULAI Osztán milyen lesz a termés?
FERENC (megrökönyödve) Milyen termés, kérem?
GYULAI (zavarban) Hát csak úgy, a termés. De hát nem is azé' kérettük kendet, hogy a termésrû' beszélgessünk. Nagyon dógok vannak itten. A szövetkezetrû' határozunk…
FERENC Minek kellek én ahhoz?
GYULAI Mer' kend mindenkit ismer a faluban. Tudja, hogy a népek mit gondúnak errû'-arrú'.
FERENC Õket tessék megkérdezni.
GYULAI (rábeszélõ nyájassággal megveregeti az öreg vállát) No, de tudjuk ám, hogy kend szokott iszogatni a kocsmában. Igaz-e? Oszt nemcsak iszogat, de beszéget is. Igaz-e, bátyám?
FERENC Beszélgetek, de mi rossz van abban?
GYULAI Semmi! Egyáltalán semmi. Most má' mindenki arrú' beszégethet, amirû' akar, amióta meg van engedve a demokrácia. Gondolom, a kocsmában is szabadon beszégettek.
FERENC (óvatosan) Szabadon.
GYULAI Oszt mirû'?
FERENC Hát mindenfélérõl.
GYULAI A téeszrû' is?
FERENC Arról nem!
GYULAI A többiek se'?
FERENC Azt tõlük tessék megkérdezni.
GYULAI (elégedetlenül megcsóválja a fejét. A többiekhez.) Javaslom, hogy hívjunk át néhány embert a kocsmából.
KOVÁCS Nem volna jobb, ha mi mennénk át? Ne érezzék úgy az emberek, hogy parancsolgatunk nekik.
MAJOR Ártana a Forradalmi Bizottmány tekintélyének, ha csak úgy leülnénk kvaterkázni a kocsmában. Jöjjenek csak át, érezzék megtiszteltetésnek…
GYULAI Menjen át a kocsmába, Jolika, szóljon három-négy embernek! De vigyázzon, nehogy részegek legyenek.
JOLIKA (ki)
FERENC Én akkor elmehetek?
GYULAI Kend el is mehet, ha akar, de azé' jó vóna, ha nem menne el.
FERENC Akkor menjek vagy maradjak?
GYULAI Maradjon, de ne parancsra, hanem a saját akaratábú'. Itten mostan szabadság van, aki akar, az megy, aki akar, az marad.
FERENC Akkor megyek.
GYULAI Mégis jó lenne, ha megvárná az embereket. Maga jól ismeri ûket, hallgatnak a szavára. De persze ez csak kérés…
FERENC Ne tessék már velem tréfálni! Tessék megmondani, hogy menjek vagy maradjak!
GYULAI Nézze bátyám! Arrú van szó, hogy eddig ugye hogy vót? Aszonták, hogy gyere ide vagy menj oda, és akkor menni kellett, ha akaródzott, ha nem.
FERENC Ne tessék már ilyet mondani! Én mindig mentem, ha kellett, de senki sem mondta nekem, hogy gyere ide vagy menj oda. Magázott engem a jegyzõ úr is, pedig az kemény ember volt.
GYULAI Nem úgy értettem… Csak a példa kedvéért…
JOLIKA (egyedül be)
GYULAI Hol vannak az emberek?
JOLIKA Üres a kocsma.
GYULAI Hogyhogy üres? Az a kocsma nem szokott ilyen hamar kiürülni.
JOLIKA A csapos mondta, hogy csendben iszogattak az emberek, egyszer csak bekiáltott valaki, hogy már megint hordják szétfelé a téeszt. Erre mindenki felugrált, kérdezgették, hogy mi történt. Elterjedt, hogy viszik az állatokat, a szalmát, de még az új istálló tetejét is bontani kezdték, mert valaki azt mondta, hogy kellene neki a cserép…
MAJOR Tessék! Addig tanácskozgattunk, amíg a nép megunta, és maga látott hozzá…
GYULAI Példátlan! Meg se várták az állásfoglalásunkat! Rögtön nekiesni az épületeknek! Semmi rend, semmi írás! Ki vállalja ezért a felelõsséget? Micsoda anarchista megnyilvánulás!
MAJOR Ez nem anarchista megnyilvánulás, ez a nép akaratának a megnyilvánulása.
FERENC (még egy szomorú pillantást vet a pálinkáspoharakra, és csendben kisomfordál)
KOVÁCS (Jolikához) Mást nem hallott?
JOLIKA De igen. Azt hallottam, hogy Bagi meg Vellei a kapitányvágásiakkal odament a majorba, ahol hordták szét a holmit. Volt egy kis lökdösõdés meg anyádistene, de megakadályozták a vagyon újabb széthordását. Ezt a Balogh Jani bácsi fia mondta a kocsma elõtt, éppen hazafelé tartott, amikor találkoztunk.
MAJOR Hallatlan! És mit hallott még?
JOLIKA Mást nem… ja, még azt is mondta a Balogh Jóska, hogy a kapitányvágásiak a faluba akarnak jönni.
GYULAI Ide?
JOLIKA Azt nem mondta, hogy ide-e, csak azt, hogy a faluba.
GYULAI (idegesen körülnéz) Most mi lesz?
MAJOR Ne veszítsük el a fejünket! Most ez a legfontosabb.
GYULAI Ki kell alakítanunk a Forradalmi Bizottmány egységes álláspontját, hogy ha a kapitányvágásiak idejönnek, tárgyalni tudjunk velük.
KOVÁCS Azt hiszed, akarnak még tárgyalni, ha Bagival meg Velleivel az élükön itt lesznek?
GYULAI Miért nem? Mi képviseljük itt a törvényességet.
KOVÁCS Csak remélheted, hogy majd õk is így gondolják.
GYULAI Miért? Másképp is gondolhatják?
KOVÁCS Hát… ami azt illeti… ha arra gondolok, hogy milyen kérdésekrõl folyt itt a vita…
GYULAI Ugyan milyenekrõl?
MAJOR Meg kell gondolnunk, hogy tehetünk-e valamit.
DÉNES (ökölbe szorított kézzel felugrik) El kell döntenünk, hogy a fegyveres harc útját választjuk-e…
GYULAI Pszt! Csendesebben!
DÉNES Mi a baj?
GYULAI Errõl nem akarok hallani többet. Jól tenné, ha minél gyorsabban elfelejtené. Itt most érettségre és megfontoltságra van szükség. Nagyon megütheti a bokáját, aki vétkezett.
MAJOR (élesen) Szerinted ki vétkezett?
GYULAI Hát… az igazat megvallva… nem is tudom, mennyi ostobaságot csináltatok volna, ha én nem fékezlek benneteket.
MAJOR (fenyegetõen) Te fékeztél?
GYULAI Nem volt könnyû, de sikerült. Hoztunk egyetlen határozatot is? Ugye, nem? És miért? Mert én megakadályoztam!
MAJOR (fölemeli az öklét) Még hogy te fékeztél?
GYULAI Én mindig a téesz feloszlatása ellen voltam.
MAJOR Mi ellen voltál te? (Elkapja a jegyzõkönyvet Jolika elõl.) Azt hiszed, ezt letagadhatod?
GYULAI Add ide!
MAJOR Egy francot!
(Dulakodnak, Major nem adja oda a jegyzõkönyvet.)
GYULAI Követelem, hogy add ide! Én vagyok az elnök!
KOVÁCS Így igaz! Te vagy a felelõs mindenért!
GYULAI Nem is történt semmi!
MAJOR Azért is te vagy a felelõs! Semmit sem tettél, hogy megakadályozd az anarchiát, a szövetkezet vagyonának széthordását!
GYULAI Ezt pont te veted a szememre? Nem te agitáltál állandóan, hogy oszlassuk föl a téeszt?
MAJOR Egyáltalán nem! Én azt nem úgy értettem! Én igenis mindig láttam és hirdettem, hogy a termelõszövetkezet…
KOVÁCS És ugyan ki mondott ellent neked, amikor ezt hirdetted?
MAJOR Mind!
KOVÁCS Én is?
MAJOR Te ravaszabb voltál. Úgy beszéltél a téesz ellen, mintha mellette lennél.
KOVÁCS Te pedig nyilván úgy beszéltél ellene, mintha mellette lennél.
MAJOR Én csak próbára akartalak tenni benneteket. Kíváncsi voltam, meddig mentek el jobbra.
DÉNES Merre?
MAJOR Maga csak fogja be a száját! Ki tudja, mit mûvelt Budapesten, és hogy kik és miért küldték ide?
DÉNES Nem küldött senki. Azért jöttem haza, mert a kollégium menzáján elfogyott a kaja.
GYULAI (egy kissé összeszedi magát) Barátaim! Egy pillanatra! Egy kis figyelmet kérek!…
DÉNES Én nem csináltam semmit Pesten! A lábamat is alig tettem ki a kollégiumból…
GYULAI Hallgassatok rám! Nem lesz ez így jó! Meg kell beszélnünk… Ha Bagi és Vellei, mondjuk, idejönnek, és így találnak minket vitatkozás közben, még félreérthetik, és kellemetlenségünk lehet.
KOVÁCS Én nem csináltam olyat…
GYULAI Én sem, de most arról van szó, hogy a látszatát is elkerüljük annak, hogy valamit a rendszer ellen…
MAJOR (óvatosan) Mit akarsz?
GYULAI Úgy látom, hogy még közöttünk is van bizonyos félreértés. Elõször ezt kell tisztáznunk, hogy még véletlenül se ártsunk egymásnak.
MAJOR Hogy gondolod? (Leteszi az eddig a kezében szorongatott jegyzõkönyvet Jolika elé, mind közelebb húzódnak Gyulaihoz.)
GYULAI Arról van szó, hogy igazából semmit sem tettünk, ami miatt felelõsségre vonhatnának minket. Ebben megegyezhetünk, ugye?
(Mindenki bólogat.)
JOLIKA Írjak jegyzõkönyvet?
GYULAI Eszébe ne jusson! Illetve, várjon csak… Jegyzõkönyv most is kellene.
MAJOR Megõrültél? (A jegyzõkönyv után nyúl, de GYULAI elkapja elõle.)
GYULAI Jegyzõkönyv mindig kell, de az a kérdés, hogy milyen. Jolika! Új fejezet kezdõdött sokat szenvedett hazánk történetében, tehát indokolt, hogy mi is új fejezetet kezdjünk.
JOLIKA Nem értem.
GYULAI Ami eddig volt, az nem érvényes. Nem láttunk tisztán.
KOVÁCS Tehát?
GYULAI Határozatot hozunk, hogy az összes eddigi határozatunk érvénytelen.
DÉNES Nem is hoztunk határozatot. Csak vitatkoztunk.
GYULAI Dehogynem! Például határozattal kooptáltuk magát a Forradalmi… izé… magunk közé.
DÉNES (mohón) Az is érvénytelen?
GYULAI Hát… én nem is tudom… Majd szavazunk. Ki ért vele egyet?
MAJOR Várjunk csak! Menjünk sorjában! Arról van szó, hogy elõször is el kell döntenünk, érvénytelen-e minden, amit a zûrzavarban, hogy úgy mondjam megfelelõ információk nélkül határoztunk. Másodszor, ha úgy döntünk, hogy minden érvénytelen, akkor el kell döntenünk, hogy a mindenbe beletartozik-e Dénes József kooptálása. Harmadszor: mi legyen a jegyzõkönyvvel, amely a vitát megörökítette?
JOLIKA Írjak errõl jegyzõkönyvet?
GYULAI Természetesen!
MAJOR Várjunk csak! A helytelen határozatokat azért akarjuk megsemmisíteni, mert helytelenek.
GYULAI Még nem biztos. Akkor lesznek helytelenek, ha azzá nyilvánítjuk õket.
MAJOR Tételezzük fel, hogy helytelenek. Ha viszont a megsemmisítésükrõl jegyzõkönyv készül, akkor nyomuk marad. Merthogy megsemmisíteni csak azt lehet, ami létezik…
GYULAI Tehát?
MAJOR Tehát egyelõre ne készüljön jegyzõkönyv.
GYULAI De ha mégis úgy döntünk, hogy a határozataink nem voltak helytelenek, akkor kell jegyzõkönyv.
MAJOR (gondterhelten) Azt viszont még nem tudjuk, hogy késõbb errõl hogy fogunk dönteni.
DÉNES Nem nagyon értem, hogy mi a dolog lényege.
MAJOR Az a lényeg, hogy a most esedékes határozatunkhoz tudnunk kellene, hogy majd késõbb hogyan döntünk egy másik kérdésben.
JOLIKA Írjak errõl jegyzõkönyvet?
MAJOR Maga csak ezt tudja mondani? Mint egy papagáj.
JOLIKA Én akár el is mehetek.
GYULAI Ne sértõdjön meg! Nem úgy gondolta.
JOLIKA (szipog) Engem mindig csak bántanak.
GYULAI Kell jegyzõkönyv.
MAJOR Nem kell! És siessünk, mert ha igaz, hogy a kapitányvágásiak a faluba indultak, nemsokára itt lesznek! Törjünk már ki ebbõl az ostoba zsákutcából!
DÉNES Circulus vitiosus.
GYULAI Az! Tisztára az. Én is mindig mondtam.
MAJOR Tehát jegyzõkönyv nem kell.
GYULAI De azt azért el kell döntenünk, hogy érvénytelen-e minden, amit eddig tettünk vagy mondtunk, vagyis ami a jegyzõkönyvben szerepel. Aki szerint igen, az tartsa föl a kezét!
(Mind villámgyorsan fölemelik a kezüket.)
MAJOR És akkor mi legyen a jegyzõkönyvvel?
GYULAI Meg kell semmisíteni. Szavazásra teszem föl a kérdést. Akinek az a véleménye, hogy meg kell semmisíteni, az tegye föl a kezét! (Ismét mind fölnyújtják a kezüket.) Kitûnõ! Ismét egyhangú határozat. (Elkapja a füzetet Jolika elõl, és bedobja a kályhába.) Maga most el is mehet, Jolika. Nem kell több jegyzõkönyv.
JOLIKA (fölkapja a kabátját és kimegy)
MAJOR Mindent hallott. Mi lesz, ha fecsegni kezd?
GYULAI Ez ugyan nem. Olyan buta, hogy nem értett semmit abból, amit hallott. Szavakat ír, fogalma sincs a mondatok jelentésérõl.
KOVÁCS És Ferenc?
DÉNES Nem is volt bent a tanácskozáson.
KOVÁCS És amikor a téeszrõl kérdeztük?
GYULAI Kérdeztük, de miért? Mert, ugyebár aggodalmat keltett bennünk a hír, hogy széthordják a közös vagyont. Az érdeklõdésünk azt bizonyítja, hogy készültünk mi is a határozott föllépésre, és ha Bagi és Vellei nem elõz meg minket a kapitányvágásiakkal, akkor mi akadályoztuk volna meg a prédálást.
MAJOR Ez így igaz. Ha pedig Ferenc megpróbálná elferdíteni a valóságot, rágalmazna… mindenki tudja, hogy részeges, megbízhatatlan, veri a feleségét, ész nélkül fecseg összevissza.
GYULAI Most pedig folytassuk a munkát!
KOVÁCS Mi van még?
GYULAI Hát a téesz…
KOVÁCS Micsoda? Nem volt még elég?
GYULAI Ki kell nyilvánítanunk, hogy nem értünk egyet a feloszlatásával.
KOVÁCS Nem bizony!
DÉNES Nem!
MAJOR Bûn lenne a feloszlatása.
GYULAI Tehát megállapítom, hogy a Forradalmi Bizottmány… Kell hangsúlyoznunk, hogy Forradalmi Bizottmány?
A TÖBBIEK EGYSZERRE Nem kell! Fölösleges! Nem a név számít!
GYULAI Akkor tehát azt javaslom, hogy a Forradalmi Bizottmány ezennel mondja ki a feloszlását!
MAJOR Akkor kiderül, hogy volt.
GYULAI Kimondjuk tehát, hogy olyasmi, mint Forradalmi Bizottmány nem létezett.
MAJOR Nem kell ezt kimondani. Nem létezett, és persze most sem létezik.
DÉNES De akkor kik vagyunk mi?
GYULAI Fegyelmezett közalkalmazottak, akik a vészterhes idõkben is megjelentek a munkahelyükön, miközben mások otthon lapítottak.
DÉNES Én akkor elmegyek, mert ugye, mit kerestem én itt?
GYULAI Menjen. Csak ne felejtse el, hogy itt senki sem követett el semmi olyasmit, ami miatt felelõsségre lehetne vonni. Érti? Sen-ki!
DÉNES (felkapja a kabátját, és kioson)
MAJOR Jó hatást keltene, ha behoznánk néhány iratot.
GYULAI Milyen iratokat?
MAJOR Teljesen mindegy. Az a lényeg, hogy lássák: mi a nehéz napokban is a helyünkön voltunk. (Kinyitja az iratszekrényt, kivesz néhány kötegnyi iratot, szétosztja a jelenlevõk között.) Mindenki kapjon maga elé néhányat!
KOVÁCS Mi ez? (Két ujjal fölemel egy lapot.) Ez a legeltetési bizottság tavalyi éves jelentése.
MAJOR Nem számít. Senki sem nézi meg, hogy éppen milyen iraton dolgozol.
KOVÁCS (kinéz az ablakon) Ezek a kapitányvágásiak! Jönnek! (Mind az ablakhoz futnak.) Üljünk le, mintha dolgoznánk! Ne is figyeljünk oda!
MAJOR (a homlokára csap) Nem jó! Ma vasárnap van. Nehéz lesz megmagyarázni, hogy ilyenkor mit keresünk itt.
KOVÁCS Biztos, hogy vasárnap van?
GYULAI (nem figyelt az elõzményekre) Szavazzunk!
KOVÁCS Arról, hogy vasárnap van-e, te õrült?
GYULAI Ha vasárnap van, akkor itt ránk semmi szükség.
MAJOR Akkor talán el is…
KOVÁCS Elkészült otthon az ebéd.
GYULAI Szavazzunk arról, hogy hazamenjünk-e vagy esetleg… (Hirtelen a pálinkáspoharakra pillant.) ezt azért ne hagyjuk itt!
(Mindenki fölkap egy poharat.)
KOVÁCS Mire igyunk?
GYULAI Arra, hogy véget ért a zûrzavar... hogy helyreállt a törvényes rend, a... a...
(Felhörpintik a pálinkát, aki hozzáfér, kiissza a Ferencnek és az eltávozottaknak kitöltött pálinkát is. Lecsapják a poharakat, a szoba egy pillanat alatt kiürül. A szín néhány másodpercig üres.)
FERENC (bejön, kopott aktatáska van a kezében. Szalvétát vesz elõ, leteríti a tanácselnök íróasztalára, szalonnát, kenyeret tesz rá. Hirtelen észreveszi a pálinkáspoharakat. Megcsóválja a fejét, amikor látja, hogy üresek. Az üvegbõl kiissza a maradék néhány cseppet, azután leül a tanácselnök székébe, kenyeret és szalonnát szel. Kutat egy kicsit a táskájában, elõzúz belõle egy uborkát, és jóízûen enni kezd.)
 

Ócska kesztyûk
 
 

Alak, virággal
 
 

KOSZORÚ

Az erdélyi Salamon Ernõt (1912-1943) szocialista költészetünk kiemelkedõ alakját munkaszolgálatosként ölték meg 95 évvel ezelõtt, Ukrajnában.  Három népköltészeti ihletésû, sodró ritmusú versét közöljük, amelyek József Attila szegényember-verseinek és híres Medvetáncának méltó párjai, a maguk nemében egyedülálló alkotások.
 

SALAMON ERNÕ

Didergetõ

Amit eddig dideregtem,
legyen, hogy magamnak tettem,
de most váltsunk életet,
már eztán te dideregj!
Dideregj!

Új toronyló fellegekkor,
váljál kékre novemberkor!
Bár a napszámos öreg,
próbálj lenni öregebb!
Dideregj!

Ha fázott a napszámosné,
te állj most helyébe mosni!
Egyingében gyertyás kölyke.
Ünneped legyen a böjtje!
Dideregj!

Amíg mondom ez dalomat,
fújjon a szél, mint a vonat,
ha már ilyen uram vagy,
tiszta feketére fogyj!
Dideregj!

De igen ki vagy dagadva,
ráfújok a nagy hasadra,
fogom óraláncodat,
akár hámistrángomat!
Dideregj!

Beadlak utcakölyöknek,
leszek anyád, kikergetlek,
fuss utána, jól koldulj,
nem vagy te nagyságos úr!
Dideregj!

Beadlak öregasszonynak,
aki nem a tûznél szunnyad,
kendõje az ószeren
adósságba elmegyen!
Dideregj!

Betérítlek egy barakkba,
kiültetlek az ablakba,
fogvacogtató táti!
Az lesz ám a muskátli!
Dideregj!

Súgták ezt a didergetõt
haláli vak napok,
didergetõ, didergetõ,
kékülj, ha hallgatod!
Dideregj!

1941
 

Tánc

Látom a fejem felett
azt a nyomorú eget,
látom a talpam alatt
ezt a telepi sarat,
fogjunk táncba, gyáriak,
hopp, hopp, hopp,
ideállok, táncolok,
pillants ide, mit tudok!

Az a munkás, aki férfi,
s nem tekint a nagy idõre,
teszi tisztét, azt a munkát,
akármilyen nagy esõbe,
nem fog rajta ki a szíj,
nem tud többet nála gép,
úgy reperál, az igaz,
hogy csupa gyönyörûség!
Hoppá, hoppá, hoppá, hoppá,
itt ugorj,
kettõ hátra, egy elõre,
most kilépni,
most farolj!

Az a munkás, aki férfi
s nem diderg a nagy fagyokba,
hagyja a kályhára-bújást
a papucsos tolvajokra.
Vigyázz, hé! Indul a köd!
Fogd meg a lélegzeted!
Nem férfi, ki a jeges
hajnaloktól megijed!
Ismertem egy öreg embert:
Potya Pált,
megfagyott az. Hogy szégyellte,
hogy restellte,
mit csinált!

No pirulj, szemérmes szoknya,
aki visel, öregasszony,
arra való, éjszakákat
férje mellett, hogy virrasszon!
Hazajön az emberem,
a tüdeje trombita,
jajgat, hogy torka szakad,
tudom is én, mi baja!
Ki nem mozdul, ül a priccsen,
bamba-vak,
nekem aztán jutott férfi,
mire leül,
rajt'ragad!

Felöltöm egy feketémet,
teszem lábom, így la, így la,
öreganyám tanította,
így tanított lánykoromba.
Gyertek táncra, szóda, kosz,
nagytekenõs reggelek,
idekancsíts, úriné,
hogy én milyen port verek!
Ha én egyszer táncba szállok,
hopprahopp,
haragosom arcán semmi
hagyni valót
nem hagyok!

Van a napnak nyugodatja,
éjszakának virradatja.
Addig élek hajnalig,
valahogy csak eltelik!
Otthagytam a gerendádat,
tõlem bõgesd hat dudádat,
ha én egyszer abbahagytam,
fogjon hozzá a búbánat!
Hány ujjamat elcicáztam!
Amennyit én túlóráztam!
Hoppla, férfi, hoppla, bak,
aki harap, az harap!
Otthagyom a meszelõmet,
a markomnak szeretõmet.
Jappa, néne, hopp, kebel,
csak azért is járjuk el!
Hahha, hahha, hogy ropom,
míg szuszogok, nem hagyom!

1940
 

Gurucsa

Gurucsa, gurucsa,
gurucsa, gurucsa, verd meg,
gurucsa, gurucsa,
gurucsa, krúcsa, tekerd meg!

Zsidókovács volt a dédem,
fû az ebédem,
lengyel faluban
fogantam búban.

Bezzeg a városi, az
jókedvû, mint a piac,
én csak hûlök a házban,
mióta élek, csak fáztam,

mióta élek, csak hûlök,
mióta élek, nem ülök,
ölelem ha fáradok
a ködöt és a fagyot.

Decemberben se nadrág,
elvették és eladták!
E' már micsoda élet?
Kehes bennem a lélek!

A vizet hordja az egyik,
másik eszi a veknit,
másik eszi a kávét,
enyémét s az anyámét.

Gurucsa, gurucsa,
gurucsa, gurucsa, verd meg,
gurucsa, gurucsa,
gurucsa, krúcsa, tekerd meg!

1937
 

Fürdõzõ nõk
 
 

A harmonikás