RÉDAI DOROTTYA - SÁFRÁNY RÉKA - TÓTH HERTA
Családon belüli erõszak
és bûnelkövetés
(Részlet "A családon belüli erõszak jelenségének kutatása nõi
és férfi fogvatartottak körében" címû kutatási összefoglalóból)1
A rokonok és házastársak sérelmére elkövetett erõszakos bûncselekmények száma, beleértve a szexuális bûncselekményeket is, az utóbbi néhány évben nõtt, például a 2001-ben felderített összes erõszakos bûncselekmény áldozatainak közel fele, 47,8 százaléka családtag volt. Ha nem is minden egyes eset, de ezek jelentõs része összefügghet családon belüli erõszakkal, ezért is rendkívül fontos a családon belüli erõszak és a bûnelkövetés kapcsolatának mélyebb, elemzõ feltárása. Jelen kutatás endnote 1 célja annak felmérése volt, hogy a büntetés-végrehajtási intézetekben életellenes bûncselekmény elkövetése miatt fogvatartott nõk és férfiak életében milyen mértékben és formában fordult elõ a családon belüli erõszak jelensége, és milyen összefüggések tárhatók fel e jelenség és a fogvatartottak által elkövetett bûncselekmények között. A kutatás hozzájárul a családon belüli erõszak során áldozattá, illetve elkövetõvé válás folyamatainak megértéséhez, és annak megállapításához, hogy melyek azok a kockázati tényezõk, folyamatok és elmulasztott segítségnyújtási lehetõségek, amelyek a bûnmegelõzés szempontjából több figyelmet, illetve beavatkozást igényelnek.
Bár a családon belüli erõszak nem csupán az életellenes bûncselekményt elkövetõk körében fordul elõ, a kutatás erre a csoportra irányult.2 A kutatás során 50 nõi és 49 férfi, életellenes bûncselekmény elkövetése miatt elítélt, illetve büntetését fegyház vagy börtönfokozatban töltõ fogvatartottal készítettünk mélyinterjút, akiket kérésünkre a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BVOP) által kijelölt intézetekben, a kalocsai büntetés-végrehajtási intézetben fogvatartott nõk és a balassagyarmati, valamint a budapesti büntetés-végrehajtási intézetekben fogvatartott férfi elítéltek közül kértek fel az interjúra nevelõtisztjeik.3 Az 50, illetve 49 fõs minta, különösen a nõk esetében,4 jelentõsen lefedi a fogvatartottak releváns csoportját. Éppen ezért, bár természetesen nem kívánjuk azt állítani, hogy a minta véletlen kiválasztás eredménye lett volna, vagy hogy statisztikai értelemben minden tényezõ mentén reprezentatív, úgy véljük, hogy a jelentõs arányú mintakiválasztás miatt a kutatás eredményei értelmezhetõk az életellenes bûncselekményt elkövetõk csoportjára.
A kutatásban a fogvatartottak részvétele természetesen önkéntes volt - ez mind a büntetés-végrehajtási intézetekben alkalmazott kutatási irányelvekbõl, mind az elfogadott kutatási gyakorlatból adódott. Az interjúalanyok elérésében az intézetek nevelõtisztjei mûködtek közre, akik személyes beszélgetés során ismertették meg az elítéltekkel az általunk írásba foglalt kutatási célt, vagyis általában életútjuknak, ezen belül életükben az erõszak szerepének vizsgálatát. A kutatásban való részvételt nem mindenki vállalta, különösen a férfiak esetében, így szükség volt még egy büntetés-végrehajtási intézet bevonására is. Az interjúalanyok anonimitásának biztosítása végett nem írtunk le róluk semmilyen személyazonosságukra utaló adatot, a rögzített interjúkban egy kód alapján szerepelnek: a nõk esetében N, a férfiak esetében F betûvel és egy számmal jelölve.
Felnõttkori bántalmazás a nõk életében, fizikai és szexuális bántalmazás partnerkapcsolatban
Az 50 megkérdezett elkövetõ közül 43 nõ (86%) szenvedett el bántalmazást aktuális vagy korábbi partnerétõl (férjétõl, élettársától). A bántalmazás különbözõ megjelenési formái (fizikai, szexuális, érzelmi-lelki, verbális, gazdasági) közül általában többféle jelent meg a bántalmazó kapcsolatban. A megkérdezett nõk fele (26 fõ) a partnere vagy volt partnere ellen követett el életellenes bûncselekményt, ebbõl egyetlen kivétellel, azaz 25 esetben az õt bántalmazó partner ellen. Figyelemreméltó, hogy közülük 15-en voltak áldozatai családon belüli erõszaknak gyerekkorukban és egy vagy több felnõtt partnerkapcsolatukban egyaránt. Õk gyakran egyik bántalmazó közegbõl a másikba kerültek, életüket ezáltal folyamatos kiszolgáltatottságnak és terrornak megélve.
Anyám sokat bántott, szóval és veréssel is. Nyolc éves koromban korábban mentem haza az iskolából, és az anyámat a szomszéd emberrel becsukózva találtam. Akkor meggyûlölt engem, onnantól kezdve állandóan bántott, vert. [ ] Apámra nem nagyon számíthattam, mert az félt az anyámtól. [ ] Pénze se volt, kivédeni, kipártolni se tudott engem. Anyám gyakran vádolt engem és a nõvéremet, hogy viszonyunk van az apánkkal. [ ] Felnõttkoromban is állandóan bántott, zaklatott. [ ] 16 és fél évesen ismertem meg az elsõ férjemet, fél év múlva hozzámentem feleségül. Menekültem otthonról, csak egy házassággal tudtam eljönni. [ ] Öt férjem volt. Mind az ötnél én adtam be a válópert. [ ] Negyedik férjem miatt vagyok itt. Az elsõ hat évben nem volt vele gond, csak az utolsó 2-3 évben. Akkor józanul már sose láttam, kéthetente megvert. Összebarátkozott a cigányokkal, játszott is velük pénzben. Összejött egy cigány nõvel is. Ezek a cigányok bíztatták, hogy lopjon el otthonról dolgokat: rámtörte az ajtót, vitte a tojást, a tyúkot. Ilyenkor volt, hogy megvert. Játékra is, ivásra is kellett neki a pénz. [ ] Egyszer úgy megerõszakolt, hogy a farokcsigolyám is eltört. Akkor menekültem volna, de nem sikerült. [ ] Az utolsó férjem egyszer egy kihalt helyen megvert és kirabolt. A szeretõjével meg volt beszélve a dolog. A lakáskulcsomat is elvitte. Mindig visszasírta aztán magát, nálam is halt meg a végén. (N10)
A megkérdezett nõk többsége számolt be gyerek- és/vagy felnõttkorban elszenvedett nemi erõszakról vagy annak kísérletérõl: 36 interjúalanyt (72%) ért szexuális erõszak, zaklatás, visszaélés, vagy gyerekkorban, vagy felnõttkorban, vagy pedig gyerek- és felnõttkorban egyaránt - nagyrészt, de nem kizárólag családon belül. A 26, férje vagy élettársa elleni bûncselekményt elkövetett nõbõl 20 volt élete során egyszer vagy többször szexuális erõszak, nemi erõszak kísérletének áldozata - közülük 15 nemi erõszak áldozata - és szinte minden olyan nõt, aki partnere ellen követte el a bûncselekményt, felnõttkorában ért szexuális erõszak. A szexuális erõszak mindig együtt járt fizikai bántalmazással is. Az interjúalanyok a bántalmazási folyamat eszkalálódásáról számoltak be, a partner erõszakos cselekményei minden esetben az enyhébbtõl a súlyosabb bántalmazás felé haladtak.
Második élettársam rendszeresen
bántott, havonta vagy néha naponta is. [
] Úgy volt
nevelve, hogy rúgott-vágott. [
] Egyszer a kilencedik emeletrõl
akart kidobni, amikor részeg volt. Én sivalkodtam, mire bejött
az anyja, és rendet csinált. Egyszer felgyújtotta
a ruháimat, meg a gyerekeméit is, amikor másfél
órás késéssel érkeztem haza. A saját
anyját is ütötte-verte. Volt, hogy pofon csapta a gyerekemet,
hogy aludjon már. Nem dolgozott, az én pénzemen élt.
Amit kerestem, azt eljátékgépezte. Olyan is volt,
hogy kidobta, amit fõztem neki. [
] Volt, hogy letépte rólam
a ruhát, nem nézte, hogy mit tesz tönkre. Ilyenkor volt
szex. Nem érdekelte, én akartam-e. (N21)
Az elején jónak indult a kapcsolatunk,
aztán az élettársam eldurvult, ha sokat ivott. Volt,
amikor naponta. Ha ivott, mindig belekötött valamibe. Ilyenkor
nem is emlékezett késõbb, hogy mit csinált.
[
] Mikor mi akadt a kezébe, azzal ütött-vágott.
Sokszor nekemfogta a kést. [
] Egyszer az udvaron beletaposott a
sárba. Egyszer szétvágta a kezemet csontig. [
] Ha
láttam, hogy részeg, kimentem az udvarra az állatokhoz,
megvártam, míg elalszik. (N44)
A fizikai bántalmazás különféle formái között szerepelt pofozás; csonttörés; agyrázkódást, illetve a dobhártya átszakadását okozó ütés; ököllel verés; hajtépés; fejberúgás; késszúrás; nyakcsigolya eltörése; baseball ütõvel, puskatussal, székkel verés; a bántalmazott végighúzása hajánál fogva az udvaron; rugdosás; fojtogatás; terhes bántalmazott hasbarúgása - ez több esetben vetéléshez vezetett; ablakon kilógatás; hideg vízzel leöntés majd kizárás az udvarra télen; bántalmazott ruháinak elégetése, illetve szeretett tárgyainak összetörése; a bántalmazott beletaposása a sárba. A megkérdezett nõk többsége arról számolt be, hogy az erõszak fenti formái közül többet is elszenvedtek. Jellemzõ, hogy a kérdezettek legtöbbször a fizikai bántalmazásról bõven, leíró jelleggel beszéltek, és határozottan meg tudták fogalmazni, miért ítélik el azt. Ezzel szemben az elszenvedett szexuális erõszakról, ha egyáltalán beszéltek, szûkszavúan, utalásszerûen említették. A nemi erõszak áldozatai közül sokan szégyellték, ami velük történt. A szexuális erõszakkal kapcsolatos elõítéleteket részben az áldozatok is internalizálták, volt olyan interjúalany, aki szerint csak azokat a nõket zaklatják, akik kihívóan viselkednek. Segítségért is ritkábban fordultak az interjúalanyok, ha szexuális, mint ha fizikai bántalmazás érte õket.
Huszonegy évesen ismertem meg. Féltékeny
volt, megvert. Tõle kaptam az elsõ pofont. Ha ivott, nagyon
megvert. [
] Négy hónapja együtt voltunk, amikor az
elsõ pofon elcsattant. [
] Féltékeny volt nagyon,
mert úgy néztek rám, ahogy szerinte nem kellett volna.
Biztos én voltam a hibás. [
] Kifelé teljesen másképp
viselkedett. 97%-ban akkor kezdte, amikor a lakásajtó ránk
csukódott. [
] Ha valami nem tetszett neki, elõbb ütött,
mint hogy elkezdett kiabálni. A húgát is bántotta
nevelési alapon. A volt feleségét is. [
] Véraláfutás
volt a nyakamon - fojtogatott háromszor. [
] Egyszer mellbeszúrt,
kórházba vitt. Azt mondta, hogy öngyilkos akartam lenni.
Nem hittek nekem, azt mondták, sokkot kaptam. A szúrás
után egyszer a hajamnál fogva szedett ki a kádból.
Napi rendszerességgel csinálta. Pénz kellett volna
neki mindig. Az enyémet én kezeltem. Úgy tudtam, hogy
dolgozik. Másfél hónap után kiderült,
hogy nem. [
] Két hónap alatt ötször megerõszakolt.
Részegen jött haza, én aludtam. Anélkül,
hogy felébresztett volna, durván bele
(N24)
Gyakran volt, hogy megütött, a pénz
miatt. Kiabáltam, hogy ne vigye el a pénzt. Ha volt pénz,
mindig baj történt. [
] A földön összerúgott,
sokszor megalázott, hazahozott más nõt. [
] Terhesen
is megvert, csak a 3. terhesség sikerült, a többi elment.
[
] Féltékeny volt. Olyanokért is kikaptam, ami miatt
dicséretet érdemeltem volna. [
] Megcsaltam, hogy legyen
oka bántani. [
] Elõször tûrtem, de egyre elviselhetetlenebb
lett. Néha nagyon fájdalmas volt. [
] Tûrtem a fájdalmat,
a verést, hetekig nem mentem ki az utcára. Meg akartam maradni
vele. Magamat hibáztattam. [
] A nagyfiam dadog, idegileg nagyon
megviselte a dolog. Sokszor látott vérbe fagyva. [
] Egy
szilveszterkor nagyon ütött. Terhesen menekültem elõle
a padlásra. Amikor feljött utánam, és bántani
próbált, leugrottam a létra tetejérõl,
és eltört két csigolyám. [
] Brutálisan
bánt velem szexuálisan. A gyerekek elõtt is kényszerített,
hogy mint az állatok, úgy szeretkezzünk. [
] Próbáltam
vele emberi hangon szót érteni. Erre azt mondta, "fogadd
el, hogy csak az enyém vagy". Közben õ megcsalt engem.
(N47)
Második férjem miatt kerültem
ide. 8 hónapig tartott a kapcsolatuk, õ nyuszinak látszott,
de az esküvõ napján elcsattant az elsõ pofon.
Utána folyamatosan vert. Rendesen kaptam tõle, a hajamnál
fogva megtépett. Folyt a vérem. Bármi kiváltotta
nála. [
] Amikor látta, hogy a verés sem vezet eredményre,
akkor rabolta el a gyereket. [
] Mikor szültem, és hazamentem
a kórházból, megerõszakolt, de úgy,
hogy a sérüléseket plasztikáztatni kellett. Utána
nem akartam vele lefeküdni, undorodtam tõle. Emiatt féltékenységi
rohamai voltak, azt gondolta, hogy van valakim. [
] Ezt sokáig nem
mondtam el senkinek. Anyukámnak is csak évekkel késõbb.
[
] A tárgyaláson szó volt a megerõszakolásról,
ekkor tudta meg az élettársam is, hogy velem ilyen történt
korábban. Szégyelltem is, hogy õ ezt hallotta. Féltem,
hogy elítélnek ezért, nagyon szégyelltem magam.
(N49)
Bántalmazás - "tanult" minta?
A 29, gyerekkorában bántalmazott interjúalany közül 25-öt bántalmazott a partnere is, számos interjúalanyt több partnere is. Mintánkban tehát a gyerekkori bántalmazás áldozatainak túlnyomó többsége került bántalmazó partnerkapcsolatba. Ugyanakkor mégsem jelenthetjük ki, hogy csak azok válnak felnõtt korukban partner általi bántalmazás áldozataivá, akiket gyerekkorukban is bántalmaztak, mivel 13 olyan interjúalanyunk volt, akit partnere bántalmazott, de gyerekkorában nem érte erõszak.
Egész életem egy agresszió
volt. Ebben nõttem fel. Ez az én problémamegoldó
képességem. (N20)
15 évesen tanúskodtam apám
ellen a váláson. Én beszéltem rá az
anyámat, hogy váljon el. Akkor eldöntöttem, nem
kerülök ilyen helyzetbe soha, de nem így lett. [
] Gyakran
gondolkodom rajta, hogyan kerülhettem ugyanolyan helyzetbe, mint az
anyám. (N35)
Nem szerettem barátkozni, mert pokoli
gyerekkorom volt. A verés, zaklatás, hogy megrontottak, annyi
feszültséget felgyûjtött, hogy agresszív
voltam. Engem az osztálytársaim nem szerettek. (N42)
A 43 partnerbántalmazást elszenvedett nõ közül 34-nek volt egy vagy több gyereke.5 A gyerekkorukban bántalmazott megkérdezettekre nem volt jellemzõ, hogy gyereküket bántalmazták volna (közülük néhányan számoltak be 1-1 alkalmi pofonról), és a gyerekbántalmazásról mindannyian elítélõen nyilatkoztak. A bántalmazó partner 18 esetben nemcsak az interjúalanyt, hanem a gyerek(ek)et is bántalmazta - például verte, pofozta, bezárta, megalázta, fojtogatta, puskát fogott rá, kizárta, megrúgta vagy elrabolta. Sok esetben a gyerekbántalmazás a partnerbántalmazás közvetett módja is volt egyben: partnerének fájdalmat, szenvedést okozott, ha a gyerekeit bántotta a bántalmazó, és nemritkán a nõk gyerekük védelmében szálltak szembe a bántalmazóval.
A férjem megerõszakolta a kislányunkat.
[
] Mire hazaért, idegzsábát kaptam. Ordítottam
vele. A fiam segítségével elõkészítettem
a klopfolót. Attól kezdve ivott - addig hazajött berúgva,
lefeküdt, szépen megvoltunk. [
] Amíg az eset meg nem
történt, addig nem bántott engem se, senkit. Elmentem
a rendõrségre, feljelentettem. Õ addig ütötte
a kislányt, míg visszamondatta vele a feljelentést.
Én orvosnál voltam akkor. [
] Fiam orra kettérepedt
egyszer, mert az apja pofonvágta, mert szívott egyet a bátyja
cigarettájából. A hamust a férjem fejéhez
vágtam, felrepedt a bõre a szeme fölött. Mentõt
hívott valaki, tizenkét kapoccsal fogták össze.
"Megmutatom, hogy nem te vagy az ember a háznál!" - mondtam
akkor. (N12)
Egyszer elvitte a gyerekeket magával,
útközben berúgott, és bement a kórházba,
és bezárta a gyerekeket a hullaházba. Úgy szóltak
ismerõsök, én pedig rohantam értük. Azért
tette, hogy engem bántson. A gyerekeket nem tudta bántani,
ha én ott voltam, mert mindig megvédtem õket. Gyakran
szóltam, hogy ne jöjjenek haza a gyerekek, ha a férjem
be volt rúgva, ilyenkor a szomszédoknál vagy a rokonoknál
voltak. Amikor bezárta a gyerekeket a hullaházba, akkor a
bátyám megkereste, és nagyon megverte a férjemet.
(N35)
Bántalmazás és alkoholfüggõség
Arról, hogy a bántalmazás és az alkoholfogyasztás között milyen ok-okozati, illetve mélyebb pszichés és egyéb összefüggések vannak, nem áll módunkban következtetéseket levonni, de fel kell hívnunk a figyelmet a mintánkban szereplõ arányokra. A megkérdezetteket bántalmazó partnerek közül 41 - azaz csaknem mindegyikük - alkoholista volt az interjúalanyok értékelése szerint. A fizikai és szexuális bántalmazást ezek a férfiak legtöbbször alkoholos hatás alatt követték el, de ezzel nem állítjuk, hogy az alkohol kiváltó oka volt az erõszaknak.
Amikor nem ivott, úriemberként viselkedett,
de amikor berúgott, féltékenységi jeleneteket
rendezett, rúgott, ütött ököllel, ahol ért,
nem nézte. Egyszer eltörte a bordámat, egyszer pedig
szétrúgta a koponyámat. (N32)
Ivott, agresszív volt, kötekedett.
Két véglet volt. 1-2 hetes pihenõnapjai voltak, ilyenkor
figyelmes volt, a kávét az ágyba hozta. Részegen
viszont tört-zúzott, ököllel ütött, hajamat
tépte, kék voltam mindenhol. Napszemüvegben jártam
dolgozni. (N45)
Gyakori volt az alkoholizmussal kapcsolatban álló gazdasági bántalmazás: sok esetben az alkoholista partner nem dolgozott, és az interjúalany egyedül tartotta el a családot, amit a bántalmazó gyakran tovább nehezített azzal, hogy alkoholra költötte partnere fizetését. Néhány esetben szerepelt még a bántalmazók körében drog- és szerencsejáték-függõség (pl. kártya és játékgép).
Nyolcadikos volt a lányom, mikor összejöttem
egy tizenkét évvel idõsebbel, de kártyás
volt. [
] Egy hónap alatt mindent elkártyázott: ház,
kocsi. Minket is! Három hónapig éltünk a csalánosi
erdõben. Nyáron volt, legalább nem volt iskola. Jobb
is volt, hogy el tudtunk menekülni. Összeköttetései
voltak. Megkeresett volna. Csak elkártyázott mindent. Vasúti
igazolvánnyal pénzt vett föl, de másodszorra
elfogták. Lecsukták. Két hónapig éltünk
együtt összesen. Meghalt, nem váltunk el. (N2)
Az élettársamnak alkoholproblémája
volt. Nem volt munkahelye, nem dolgozott, csak játékgépezett,
kocsmába járt. Nem adott pénzt. Gyakran megvert. Pénzt
nem adott haza, de számon kérte rajtam, hova rakom a pénzt.
Az anyjára is fõztem. (N17)
Az elsõ évek jók voltak,
de utána az élettársam italozni kezdett. [
] Pedig
ártott neki az ital, a vérnyomása miatt sem lett volna
szabad innia: sokat vérzett az ínye, az orra. [
] Egy idõ
múlva leszázalékolták, ettõl fogva sokat
volt otthon. Az ivás miatt nem tudott dolgozni. Ha ital volt, bármit
megtett érte. Én dolgoztam, az élettársam pedig
nem. [
] Napi rendszerességgel voltak ezen veszekedések,
verések. [
] Eleinte még ritka volt, hogy ivott, de a végén
már éjjel-nappal részeg volt. Csak azon kezdte, hogy
"Hol az ebéd?" Húst hússal evett, volt, hogy a legdrágább
szalámit egymaga befalta. Nem nézett az mást, csak
magát. Volt, hogy az összes rántott húst egyedül
megette, még egy szeletet se hagyott nekem, pedig én sütöttem.
A nyugdíjából alig adott haza, délutánra
elitta a pénzt. (N22)
A bûncselekmény áldozatai - amennyiben azok a bûncselekményt közvetlenül megelõzõen az elkövetõt bántalmazó partnerek, illetve más erõszakot elkövetõ személyek - mindannyian ittasak voltak a bûncselekmény idején. A megkérdezett nõk alkoholfogyasztására a bûncselekmény elkövetése kapcsán kérdeztünk rá, ekkor megtudtuk, hogy közülük is 13-an alkoholisták voltak, illetve további hárman rajtuk kívül a bûncselekmény idején voltak ittasak.
Segítségkérés, hatósági hozzáállás
Egyáltalán nem jellemzõ, hogy
az interjúalanyok passzívan tûrték volna a bántalmazást.
A 43 bántalmazott nõ közül 35-en (81%) kértek
segítséget a környezetüktõl, nagyrészt
fizikai bántalmazás miatt, vagy fizikai és szexuális
erõszak együttes elszenvedése miatt. Azok a nõk,
akik gyerekük bántalmazása miatt kértek segítséget,
az õket magukat ért bántalmazás miatt is segítséget
kértek. Szinte minden bántalmazott nõ fordult segítségért
különbözõ családtagjaihoz, rokonaihoz, ismerõseihez,
14-en kaptak is segítséget, bár ez az esetek többségében
csak az adott helyzetben volt hatékony, hosszú távon
nem tudta megállítani a bántalmazást. Voltak
olyan esetek is, amikor a családtagok - fõleg a bántalmazó
rokonai - visszautasították a segítségnyújtást,
vagy a bántalmazott nõ apja helyesnek tartotta a bántalmazó
partner viselkedését. Egy esetben az apa kitagadta lányát,
mikor az haza akart költözni a bántalmazó elõl,
nõvére pedig úgy vélte, húgának
tûrnie kell az erõszakot az általa választott
partnertõl. Egy másik esetben az interjúalany fiútestvére
látta a bántalmazást, de nem avatkozott közbe
- "aki amit fõzött, egye is meg". Egy másik esetben
az élettárs az interjúalanyt és a saját
anyját is bántalmazta, az anya mégis elfogadta fia
viselkedését, és azzal nyugtatta a menyét,
hogy "egy kapcsolatban nem lehet mindig szerelmeskedni."
A bántalmazott nõk többsége
(29 fõ) kért hatósági segítséget
is, elsõsorban a rendõrségtõl, valamint az
orvostól, illetve a kórháztól - amennyiben
a súlyos bántalmazás miatt kezelésre szorult.
Csupán néhány esetben fordultak a nõk családsegítõhöz,
gyámhatósághoz, addiktológushoz és polgármesteri
hivatalhoz. Segítséget azonban összesen 9 fõ
kapott a 29 segítséget kérõ bántalmazott
nõ közül. A rendõrségi segítségnyújtás
elmulasztásának a legtöbb érintett által
idézett indoklása az volt, hogy "amíg vér nem
folyik, nem jönnek ki".
Ha az élettársam bántott,
vagy sírtam, vagy visszaütöttem. Bokán rúgtam.
Nem tudtam akkorát ütni, nem volt hozzá elég
erõm. Észre sem vette, ha visszaütöttem. [
] A
szomszédok is tudták. A rendõröknek szóltam,
hogy baj van. Õk azt mondták, "ha vér nem folyik,
nem jönnek ki." Lehet, hogy ha akkor bevitték volna, kijózanodott
és gondolkodott volna. Mégsem szabad büntetlenül
szétverni a családot. Ha bevihetnék a férfiakat
72 órára, meg lehetne elõzni. (N17)
Elmentem a rendõrségre. De a rendõrség
azt mondta, amíg vér nem folyik, addig nem tudnak mit csinálni.
Volt, hogy ki is jöttek, de csak hecc volt nekik, kuncogtak, nem vették
komolyan, családi perpatvarnak tartották, jegyzõkönyvet
sem vettek fel. (N26)
Olyan eset is elõfordult, hogy amikor a rendõrség kiment, azt mondták a bántalmazónak, hogy "nyugodjon le, mert nem akarnak többet kijönni", majd elmentek. Több interjúalany is beszámolt arról, hogy a rendõrök jó viszonyban voltak a bántalmazóval, ezért nem léptek fel a bántalmazott védelmében, a további erõszak megelõzése érdekében. Egy esetben például a bántalmazó rendõr ismerõse gyõzte meg a bántalmazottat, hogy ne tegyen feljelentést, hanem mondja azt a látleletvételnél, hogy háztartási balesetet szenvedett. Egy másik esetben a rendõrség azt tanácsolta a megkérdezettnek, hogy fogadjon testõröket, mivel õk nem tudják megvédeni volt férjétõl, aki a válás után továbbra is bántalmazta, és közös gyereküket többször elrabolta és bántalmazta, hogy ezzel zsarolja volt feleségét. A nõ így is tett, a volt férjet végül a testõrök ölték meg a férfi gyerekrablási kísérletének megakadályozása közben. A nõt felbujtóként elítélték, így került börtönbe.
Volt, hogy a kezemet könyékbõl
csavarta ki a férjem. Roppant is, de még akkor is csavarta.
Nem is éreztem akkor semmit, csak 10 perc múlva kezdtem ordítani
a fájdalomtól. A férjem nem hagyta, hogy hívjam
a mentõket, úgy ordítottam át a szomszédoknak,
hogy hívjanak segítséget. Õk a rendõrséget
hívták végül. Én ekkor vállba szúrtam
a férjem, ami nyolc napon belüli sérülés
lett. A könyökömmel kétszer mûtöttek egyetlen
éjszaka alatt. Ebben az ügyben súlyos testi sértés
miatt eljárás indult volna, ha a férjem nem hal meg
elõbb6 Sokszor meglopott:
12 darab mobilomat vette el, lopott minden mást is, csalást
is elkövetett. Én kérdeztem is az ügyészt,
hogy meg akarják-e várni, míg a férjem megöl
engem. Az ügyész erre azt mondta, hogy tele vannak a börtönök,
nem tudják letartóztatni. (N10)
Többször is menekültünk.
A szüleimhez vagy a nõvéremhez mentem, a gyerekeket
is vittem mindig. A férjem félt a sógoromtól.
Volt, hogy éjjel kellett menekülnünk. [
] Nem kértem
senki segítségét. Nem akartam, hogy megtudja más
környezet is. A szomszédok rosszak, megszóltak volna
minket. [
] Volt egy aranyos keresztfiam, aki a rendõrségen
dolgozott. Õ beszélt le arról, hogy feljelentsem,
mikor a férjem eltörte a lábamat. A keresztfiam azt
mondta, mondjam azt, csak elestem. (N11)
Elmentem az anyámhoz, de nem tudott segíteni,
megvédeni engem. Együtt sírt velem, nem tudott mit tenni.
[
] A féltestvérem segített. Kihívták
a mentõt, a rendõrséget. A rendõr besúgó
volt, 5000 forintért. A férjem lefizette a rendõrséget.
[
] A kilenc év alatt vagy ötvenszer mondták, hogy "nem
jönnek ki, amíg nem folyik vér"! [
]
Rendõrséghez, gyámügyhöz
fordultam, de nem segítettek, mivel férj és feleség
voltunk. [
] Többször is elmentem a kórházba. Amikor
eltört a gerincem, feljelentettem, de aztán visszamondtam a
férjem kérésére. [
] A szomszédok is
szenvedtek, egyszer látták, hogy baltával jön
be. Nem léptek közbe, nem mertek. Kifelé is agresszív
volt. [
] Mikor elváltunk, és elrabolta a gyerekeket, mindenki
azt tanácsolta - a rendõrség, az ügyvéd,
a gyámügy -, hogy fogadjak fel markos legényeket a helyzet
megoldására. (N49)
Bár a 43 bántalmazott nõ többsége keresett segítséget mind közvetlen környezetében, mind valamilyen hatóságnál, a bántalmazóknak csak egy nagyon kis része került bíróság elé. A bántalmazók ellen mindössze 8 esetben indult eljárás, de ebbõl 4 esetben az interjúalany visszavonta a feljelentést vagy azért, mert megsajnálta partnerét, vagy mert a partner kényszerítette erre. A másik négybõl egy esetben kapott a - már büntetett elõéletû - bántalmazó 2 év letöltendõ börtönbüntetést, a másik 3 esetben pénzbírságot, felfüggesztett büntetést, illetve figyelmeztetést kapott a bántalmazó. A bántalmazástól és a bántalmazótól ezekben az esetekben sem sikerült megvédeni az eljárást indító nõket.
Többször kihívtam a rendõrséget, de nem vették komolyan a dolgot. Nem tettek semmit: kijöttek, aztán elmentek, miután elmentek, utána a férjem rögtön folytatta a verést. Amikor megöltem a férjem, elõtte is kihívtam a rendõröket, hogy jöjjenek ki segíteni, de akkor ki se jöttek. [ ] Amikor az intenzívre kerültem, a kórház hivatalból feljelentette a férjem. A májamból vágott le egy darabot. Le is lett tartóztatva, de két nap után hazaengedték, hogy valaki legyen a gyerekekkel, amíg én az intenzíven vagyok. Mire hazakerültem, a férjem már otthon volt. 1 év hat hónapot kapott életveszélyt okozó súlyos testi sértésért, de felfüggesztették 5 évre. [ ] A faluban a rendõrök ismerték a férjemet, nem vették komolyan az egészet, azt látták, hogy amikor józan, akkor rendes ember, dolgozik a kert körül. Köszönõviszonyban voltak a férjemmel. (N30)
Sajnos, a megkérdezettek a hatóságokon
kívül nem ismertek a bûncselekmény elkövetését
megelõzõen olyan segítõ szervezetet, amelyhez
a bántalmazás miatt segítségért fordulhattak
volna.
Véraláfutás volt a nyakamon
- fojtogatott háromszor. Nem számított nyolc napon
túl gyógyuló sérülésnek, nem folyt
vér, nem foglalkoztak vele. Elmentem a rendõrségre,
de nem emeltek vádat. [
] Mindig követett. Feljelentettem.
Nem tudtunk mit csinálni. [
] A rendõrségen ötperces
procedúra, míg kapcsolnak valakit. Elmondtam, hogy zaklatnak,
hogy mi történt, azt mondták: "Nyugodjon meg, hölgyem!
Amíg komolyabb baj nincs, addig nem tudunk közbeavatkozni."
[
] Aztán már nem kértem segítséget.
Második alkalommal, amikor megerõszakolt, voltam nõgyógyásznál.
Épp rákszûrésre is mentem. Egy nõhöz
mentem. Két napra rá volt - már késõ.
Én akkor már nem bíztam senkiben, miután a
rendõrség elutasított. Nem tudtam olyan egyesületekrõl,
alapítványokról, akik segíthettek volna. Azóta
látok reklámokat is a tévében. Azelõtt
nem volt. [
] Elmentem, otthagytam mindig az ilyesmi [nemi erõszak]
után. Utánam jött mindig. Az utolsó után
nagyon féltem már tõle. [
] Sose szabadultam tõle.
Nagyon sokszor elmentem, öngyilkossággal fenyegetõzött
- volt már öngyilkossági kísérlete. (N24)
"Miért marad?" A bántalmazó kapcsolat és az erõszak ciklikus jellege
A bántalmazó kapcsolat sokféle
következményérõl számoltak be a megkérdezett
nõk - a nyilvánvaló testi, lelki sérülések
mellett. Itt most csak a történetekben gyakran visszatérõ,
közös elemeket mutatjuk be.
Sok nõ számolt be arról, hogy
a bántalmazó, féltékenységre hivatkozva,
megpróbálta elszigetelni környezetétõl:
munkahelyétõl, ismerõseitõl, barátaitól.
Szerettem a Vasútnál dolgozni, de
a férjem féltékeny volt, kísért a vonatokhoz,
felült a vonatra, ha szabadságot vett ki. 1990-ig voltam kalauz,
szerettem volna még ott dolgozni. De otthagytam, mert elegem lett
a féltékenységi jelenetekbõl. (N1)
Nagyon féltékeny. Veszekedés
is volt, hogy miért adok okot, hogy odajöjjenek hozzám.
Ha találkoztam valakivel, vagy sorban álltam a boltban, számon
kérte. Van-e vacsora, biztos nem is túlóráztam.
Soha nem lehet megnyugtatóan vitát befejezni. (N14)
Gyakran a megkérdezett nõk ún. klasszikus bántalmazási ciklusról7 számoltak be, amelynek egyik központi eleme volt a bántalmazást követõ megbánás, illetve az ún. "mézeshetek szakasz", amikor a bántalmazó megígérte, hogy megváltozik, és udvarolt partnerének, esetleg visszakönyörögte magát, ha a bántalmazott korábban elérte, hogy költözzön el. Sok nõ emiatt a bántalmazás ellenére elhitte, hogy a partnere megváltozik.
Sokszor megütött. Én már
a kapucsukásból tudtam, mi a helyzet, hogy milyen kedvében
van a férjem. Ha olyanja volt, a gyerekekbe is belekötött.
Velem is balhézott, hogy miért azt fõztem, amit fõztem.
Volt, hogy a fõztömet edényestõl a kutya elé
vetette. [
] Erõsen ivott. Ha ital volt benne, még a villanyoszlopba
is belekötött. Volt, hogy a kosztpénzt is italra költötte.
[
] Én egyszer el is költöztem a szüleimhez. El akartam
válni. A férjem fél év után elkezdett
kijárni hozzánk. Fél évig nem ivott. Nyolc
hónap után visszamentem hozzá. [
] Egy év múlva
kislányunk született. Amikor a gyerek héthónapos
lett, minden újra kezdõdött. Engem is bántott
és a gyerekeket is. Volt, hogy úgy megütött, hogy
elájultam, és eltört a lábam. [
] Válni
akartam, de lebeszéltek. Mire a rendõrök kiértek,
meggondoltam magam. A vége felé már a gyerekek egybõl
tudták, hogy ha baj van, rohanniuk kell a szomszédokhoz segítséget
kérni. Az utolsó egy év kegyetlen volt. [
] Bár
jogilag még házasok vagyunk, már négy éve
nem beszélek vele. Ha kimegyek, elválok. Megfenyegetett,
hogy ha elválok, felgyújtja a házunkat. A tárgyaláson
mondtam meg neki, hogy nem akarok többé beszélni vele.
A mi kapcsolatunk már teljesen lezárult. (N11)
Elsõ férjem vadállat volt,
ha ivott. Õ rúgta ki belõlem a második gyereket.
[
] Mikor legelõször megvert, visszamentem a szüleimhez.
Rám törte az ajtót, úgy fogták le a szomszédok.
El akartam válni tõle, de visszasírta magát
az alatt a néhány hét alatt, amíg a szüleimnél
laktam. Az apám leült velünk beszélni, a férjem
fogadkozott, hogy megváltozik. Újrakezdtük, újra
összerugdosott. Amikor terhesen rúgott össze, és
elment a baba, sokkos állapotban kerültem a pszichiátriára.
Utána elváltam tõle. [
] (N17)
Utána mindig bocsánatot kért.
Én normális családot akartam, ezért mindig
megbocsátottam. De nem jött össze a normális család.
Amikor jó idõszak volt, mindig attól féltem,
vajon meddig tart majd. Annyit kísérleteztem ezzel az emberrel,
hogy jobb legyen! (N21)
Kísérletek a bántalmazó kapcsolat megszakítására
A bántalmazott nõk többsége próbálta megszakítani kapcsolatát a bántalmazóval. Ugyan ez 8 esetben sikerült is, de ez egyszer sem védte meg õket attól, hogy ne kerüljenek ismét bántalmazó kapcsolatba. A kapcsolat megszakítására vonatkozó kísérletek nagy része nem sikerült - 24 ilyen eset volt - vagy azért, mert a bántalmazó fizikailag megakadályozta, hogy a nõ elmenjen; vagy megzsarolta, fenyegette vagy addig üldözte a nõt, amíg az feladta a menekülést, vagy megígérte, hogy megváltozik, és visszakönyörögte magát partneréhez, vagy partnere visszaköltözött hozzá.
El akartam válni - három gyerek
volt még csak. Akkor belenyúlt elõször a retikülömbe
- ott volt a papír. Közölni akartam vele, akkor benzint
locsolt szét a lakásban - a gyerekeket várta az iskolából,
hogy felgyújtsa a lakást. (N12)
Beadtam a válópert. De akkor kezdõdött
az igazi kemény ütés. Férjem azt mondta, biztos
azért akarok válni, mert "kurva vagy", mert "mész
baszni". A férjem válás után is ott maradt
a házamban, hiába mondták ki a válást.
A válást közös megegyezéssel mondták
ki. Azt mondta, csak akkor megy el, hogyha kap 4 millió forintot.
De ez egy irreális összeg. Eleve a ház fele a testvéremé,
a ház felének a fele pedig nem ér 4 millió
forintot. A saját szobáját a volt férjem zárta,
viszont az általam fõzött ételeket felette. (N26)
Akartam vele többször is szakítani,
de nem engedte, megfenyegetett: "akárhova mész, én
megyek utánad". Hát, ide most nem tud utánam jönni
- ne is jöjjön! A jóisten akarata volt, hogy ide bekerültem,
mert lehet, hogy már nem is élnék. (N32)
Nem jellemzõ tehát, hogy az áldozatok
ne próbáltak volna meg védekezni a bántalmazás
ellen és kilépni a bántalmazó kapcsolatból.
A számos segítségkérési és menekülési
kísérlet miatt úgy véljük, ha lett volna
lehetõségük a menekülésre vagy a bántalmazó
hatékony távoltartására, illetve ha több
segítséget kaptak volna a hatóságoktól
és környezetüktõl, jó eséllyel éltek
volna vele, és megelõzhetõ lett volna a végsõ
tragédia.
Összefoglalva, a kapcsolatban való ott
maradást erõsítette a bántalmazott önbizalmának
és önmagába vetett hitének leépülése
a rendszeres bántalmazás hatására, a bántalmazó
iránt érzett ellentmondásos érzelmek, a bántalmazótól
való pszichés/fizikai függés, a kialakult reményvesztettség
- sokszor a kért segítség hiánya miatt, a kiszolgáltatottság
érzése, az önálló megélhetési,
lakhatási lehetõségek hiánya, a gazdasági
függés, vagy annak megtapasztalása, hogy a bántalmazó
a kapcsolat megszakítási kísérlete után
volt a legerõszakosabb.
A bûncselekmény elkövetése a bántalmazó partner ellen
A bántalmazó partner elleni bûncselekményeket az elkövetõk elmondásuk szerint mindig számukra veszélyt jelentõ szituációban - fizikai erõszak vagy annak veszélye miatt - követték el. A beszámolók alapján az rajzolódik ki, hogy a nõ számára vagy életveszélyes volt az adott helyzet, vagy azzá válhatott volna, hiszen hasonlított a partner által elkövetett korábbi erõszakos bántalmazáshoz - általában a bûncselekményt megelõzõen már volt példa arra, hogy a bántalmazó hasonló módon támadott partnerére. A történetekbõl az derült ki, hogy az elkövetõ gyakran a sorozatos bántalmazás által súlyosan traumatizált állapotban használta a kéznél levõ fegyvert, legtöbbször kést. Többen azt mondták, hogy úgy gondolják, õk haltak volna meg, ha nem védekeznek.
Nem tudtam, mit fog csinálni. Rettegtem,
hogy beváltja az élettársam az ígéretét,
és megöl. [
] Ismerõséhez indultunk, aki földet
bérelt tõle, megbeszélni a dolgokat. Visszafordult,
hogy megnézze, hogy vannak mûvelve a földek. Útközben
már veszekedtünk. Gyanakodott, hogy ott akarom hagyni. [
]
Napokkal elõtte rossz elõérzetem volt. Megmagyarázhatatlan
volt. Ideges voltam, a pici is nyugtalan volt. A gyerekekre nem tudtam
figyelni. Mentõöv kellett volna. [
] Kiszálltunk, kiugrott
az autóból, nekinyomott a mellkasomnál az autóhoz.
Fenyegetett, hogy megöl. Az arca elfehéredett. Félelmetes
volt. Elvesztettem a fejemet. Féltem, hogy megfulladok, úgy
fojtogatott. A hûtõtáska az ülés mögött
volt - elõtte ettünk -, megláttam a kést. Nem
gondoltam át, önvédelem volt. Nem tudtam felfogni, mi
történt. Bepánikoltam, mikor láttam, hogy a helyszínen
meghalt. Hazamentem autóval. Nem mertem elmondani, mi történt.
(N19)
Egy este mentünk hazafelé az élettársammal.
Egész nap alkoholos volt. Ez közel fél évvel
az után volt, hogy nagyon összerugdosott. Amikor hazaértünk,
megint nekem esett, és ki akart dobni a lakásból.
Én kértem, hogy hagyja abba. És akkor egy késsel
combon szúrt. Én valahogy megfordítottam a kést,
és többször megszúrtam. Magam sem emlékszem,
hogyan. Még az injekciót sem bírtam soha életemben.
Csak megfogtam a véres kést, és azzal szúrtam
meg. Az élettársamnak sok sérülése volt,
hat szúrást találtak rajta. [
] 8 napon túl
gyógyuló sérülésekkel került kórházba,
de a nyolcadik napra hazaengedték, már aznap a kocsmában
ivott. (N21)
A bûncselekmények jellegzetes, ismétlõdõ mintája rajzolódik ki azokból a történetekbõl: a nõ otthon volt, a konyhában késsel dolgozott, ételt készített, amikor a partner ittas állapotban8 hazaérkezett, és fenyegetõen lépett fel, vagy megtámadta, bántalmazta õt. Erre a nõ védekezésbõl, a férfi távoltartására vagy megijesztésére használta a kezében lévõ kést, mellyel súlyos testi sértést vagy halált okozott. A szúrás pillanatára ezen elkövetõk többsége nem emlékszik, erre a trauma címû részben bõvebben kitérünk.
Vita, veszekedés volt - féltékeny
volt a férjem. Kurvának nevezett otthon, a gyerekek elõtt
is. Anyámnak születésnapja volt, a köszöntésen
is ivott. A kicsi a húgoméknál volt, ebéd után
lepihentünk, aztán folytatta. A konyhában felborítottuk
a fa virágállványt, hajigálta a dolgokat. Húst
szeleteltem, nekem indult, belement a kés - a füle mellett
találtam el. Egy napig kórházban volt, mert a fõütõeret
találtam el. (N14)
Élettársam munkából
jött haza részegen, meg volt tálalva, ott volt a kisebbik
fiam és a felesége, akik maguknak fõztek, mert nem
akartak engem terhelni ezzel. Csináltam egy csomó rántott
húst, de az élettársam azt mondta, nem eszik, mert
a fiamék már biztos felzabálták az összes
ennivalót. Összevesztünk, megint mondta nekem, hogy vágjam
bele a kést. Nem volt elõl a kés, nem emlékszem,
hogy került a kezembe a bicska - egy 6 cm-es élû bicska
-, csak láttam, hogy véres. Utána láttam, hogy
az élettársam mellkasa is vérzik, de aztán
elállt. Elment vécére, rosszul lett, nem kapott levegõt.
Én azt hittem, hogy a szokásos köhögési
rohama van. Aztán összerogyott. Én még akkor
sem fogtam fel, hogy mindez a bicska miatt van. (N43)
Pénteken bevásároltunk,
élettársam egész délelõtt folyamatosan
ivott. Én délután dolgozni készültem a
varrodába a másnapi megrendelés miatt. Fõztem,
ebédeltünk, mosogatáskor vitatkozni kezdtünk a
munka és a gyerekek miatt. [
] Az élettársam ököllel
a mellkasomat ütötte, virágcserepeket vágott hozzám,
széket dobott utánam, az ajtófélfához
repült, eltörött a szék lába. Bal oldalról
mellém állt, halántékon ütött, elsötétült
egy kis idõre a kép. A kezemben lévõ zöldségpucoló
késsel szíven szúrtam. Kerestem a telefont, amit az
élettársam eldugott. Lefeküdt a földre, fázott,
a bõre ellilult a lábon, bement az ágyba, lefeküdt,
meghalt. Én a hálóban, az ágy matraca alatt
megtaláltam a kulcsot, telefont. Hívtam a lányomat,
kértem, hívja ki a mentõket, rendõrséget.
Már csak az élettársam halálát állapították
meg, mikor kijöttek. (N45)
A bántalmazó ellen elkövetett bûncselekmények másik közvetlen kiváltó oka sok esetben a gyerek védelme volt a további közvetlen és közvetett bántalmazástól. Ezekben az esetekben a bántalmazó a feleségét/élettársát és a gyereket egyaránt rendszeresen bántalmazta.
Az élettársam mindig a kisebbik
fiam miatt bántott. Az volt a problémája, hogy a fiam
otthon lakott, az én házamban, és az élettársam
kevesellte a pénzt, amit a fiam hazaadott. [
] Minden alkalommal
a fiamba kötött bele, úgy kezdett el provokálni.
[
] Ha nem piszkálta volna ennyit a fiamat, jól ellettünk
volna. [
] Én jogosnak éreztem, hogy megvédem a gyerekeimet.
Az élettársaim gyerekeit is segítettem, támogattam.
(N43)
Késõn jöttem haza. Az élettársam
mondta, hogy el akar hagyni, én meg mondtam, hogy örülök
neki. Erre két nagy pofont kaptam, alig láttam. A gyereket
megint el akarta vinni, ezért megalázkodtam neki. Rettenetesen
megütött, nem láttam, a mai napig látszik a nyoma
az arcomon. Elvesztettem az eszméletemet órákra. Az
élettársam az ágyon feküdt, mikor magamhoz tértem.
A klopfolóval kezdtem el ütni. A kilenc közös év
filmszerûen jött. [
] Aztán láttam, hogy véres
minden. [
] A gyerek miatt tettem. (N47)
A kisfiamat, a közös gyerekünket
többször elrabolta a volt férjem, levágta a haját,
ruháját kicserélte, olyan is volt, hogy leragasztotta
a száját. A pszichológus szerint meg is verhette az
apja, amikor elrabolta. [
] Én nem érzem úgy, hogy
bûncselekményt követtem volna el. Én csak azt
mondtam [a testõröknek, akiket a rendõrség tanácsára
fogadott fel], hogy hozzák vissza a gyerekemet. Bármelyik
anya kézzel-lábbal védi a gyerekét. (N49)
A büntetõeljárás
A letartóztatást követõ
eljárásról festett képet nagyban befolyásolja,
hogy az elkövetõ mennyire volt tisztában jogaival, az
eljárás mikéntjével, a védekezési
lehetõségeivel, a kiszabható büntetésekkel,
a fellebbezési lehetõségekkel, stb. Nem minden elkövetõ
tudott részletes választ adni ezekre a kérdésekre.
Az elkövetõk általában
súlyosan traumatizált állapotban kerültek elõzetes
letartóztatásba. Bár az elkövetõk többsége
arról számolt be, hogy jogszerûen bántak velük
a rendõrök, néhányan további bántalmazást
szenvedtek el tõlük, ami akár ismételt traumatizáláshoz
is vezethetett.
Kényszervallatás volt. Egy hústorony,
a volt férjem cimborája, rám zárta az ajtót,
és zsarolt, hogy valljam be, én öltem meg a férjemet.
Én persze, nem vallottam be, mert nem én öltem meg.
Ezek után a gyerekeimmel zsaroltak. Egyszer a gyerekek bejöttek
látogatóba, mikor elõzetesben voltam, ott álltak
lent, és nem engedték fel õket hozzám. Mondták,
hogy ott vannak lenn a gyerekeim, de nem láthatom õket, ha
nem vallok. (N15)
Mezítláb otthonról vittek
el. Mezítláb hurcolásztak a mentõállomásra,
meg mindenhová. A rendõr meg viccelõdött: "Mi
van, megjött a menzesze?" Mert véres volt a ruha rajtam. (N20)
[Az elõzetesben a rendõr] nem olvasta
fel, hanem aláíratta velem a vallomást. Õ mondta
el helyettem, rám kiabált, megfenyegetett, meg akart rúgni.
A fogdán is, mikor vizet kértem, vertem az ajtót,
csúnyán beszélt velem, lecigányozott, elkülönített.
Szívgyógyszert szedtem, a másik õr szólt,
hogy engedjen ki, mert beteg vagyok. Rosszul voltam, majdnem megfulladtam.
[
] Az õr a zárkában nekigyürkõzött,
hogy beismerteti velem a gyilkosságot, de én tagadtam, aztán
elengedett. (N28)
Amikor segítségért mentem
hozzájuk, nem segítettek. [
] Amikor bevittek a rendõrségre,
[a rendõrfõnök] megvert, pedig látta, hogy terhes
vagyok. Errõl látleletet vetettem fel, állítólag
már sokan mások is feljelentették [a rendõrfõnököt]
ilyesmiért. Õ csak fegyelmit kapott. Élcelõdött
velem, hogy egy férj, hogy erõszakolhat meg egy feleséget.
Megzsarolt, hogy csak akkor búcsúzhatok el a gyerekeimtõl,
ha aláírom a beismerõ vallomást. (N49)
Néhány kivétellel mindegyik
megkérdezettnek kirendelt ügyvédje volt. A megkérdezettek
döntõ többsége arról számolt be,
hogy a kirendelt ügyvéddel vagy csak a tárgyaláson
találkozott, és az nem képviselte kellõen ügyét,
vagy 1-2 alkalommal találkoztak, de nem beszéltek az ügyvéddel
a családon belüli erõszakról. Nagyobb eséllyel
beszéltek a fogadott, mint a kirendelt ügyvédekkel a
családon belüli erõszakról.
Az esetek körülbelül egyharmadában
az elkövetõt ért elõzményi bántalmazás
a beszámolók szerint nem vált ismertté sem
a rendõrség, sem az ügyvéd, sem a bíróság
elõtt. Amennyiben a rendõrség tudomást szerzett
a családon belüli erõszakról a nyomozás
során, ez az információ megjelent a bíróságon
is, ugyanakkor az ügyvédek - az elkövetõk szerint
- nem szereztek minden esetben tudomást az erõszakról,
illetve nem használták fel az eljárás során
ezt az információt.
Egyszer találkoztam a kirendelt ügyvéddel,
de meg se hallgatott. Másodfokon egy szõke, idõs nõ
mellém ült, hogy õ lesz a képviselõm.
Mondta, hogy nagy összekavarodás van, nem ért semmit.
Nem állt mellém. [
] Aludt a kirendelt ügyvédem
a harmadfokú tárgyaláson. (N2)
Kirendelt ügyvédem volt, soha nem
találkoztam vele, mindent utólag írattak velem alá.
Rosszabbul jártam, mintha nem lett volna ügyvédem. (N33)
Csak a tárgyaláson találkoztam
a kirendelt ügyvéddel, aki hirtelen ugrott be, mert az eredeti
ügyvédnek valami más dolga volt, nem ért rá.
Teljesen magamra voltam hagyva a tárgyaláson. (N43)
Az esetek felében tárgyalta a bíróság az elõzményi bántalmazás tényét. Elenyészõ volt azon eseteknek a száma, amikor az interjúalanyok szerint azt enyhítõ körülményként vették volna figyelembe, elõfordult viszont olyan eset, amikor súlyosbító körülménynek vették, azzal az indoklással, hogy ha az elkövetõ tisztában volt vele, hogy a partnere súlyosan bántalmazza õt, az õ felelõssége lett volna elköltözni, hogy megelõzze a bûncselekményt. Minden olyan esetben, amikor másodfokon súlyosbítottak az ítéleten, a bûncselekmény közvetlen elõzménye az elkövetõt érõ durva bántalmazás volt az áldozat részérõl.
Igazságtalannak tartom, hogy mindenáron
elõre megfontolt szándékot akart erõltetni
az ügyésznõ. Ugyanaz volt az ügyésznõ,
aki azon a peren, ami a férjem ellen folyt, amikor hasba szúrt.
Azt mondta, hogy a családon belüli erõszak súlyosbító
körülmény, mert ha annyira durván bánt velem
a férjem, akkor én biztos elõre megfontoltam, hogy
megölöm. (N30)
A bírónõ szabadlábra
akart helyezni, ezért az ügyész fellebbezett. [
] Elsõ
fokon nem vették figyelembe, hogy az élettársam bántott.
Másodfokon súlyosbító körülménynek
számított, mert azt mondta az ügyész és
az elõadó, hogy el kellett volna költöznöm,
akkor megelõzhettem volna a bûncselekményt. Azt mondta,
"nem ez a megoldás." Közben az élettársam az
én házamban lakott. Miért nekem kellett volna elköltöznöm?
[
] Úgy érzem, ellenem voltak a bíróságon,
példát akartak statuálni. (N44)
Összességében a beszámolók
alapján úgy véljük, hogy a büntetõeljárás
során a családon belüli erõszak mint a bûncselekményt
kiváltó tényezõ nem kap elég figyelmet.
Mint láttuk, ennek egyik oka az volt, hogy az esetek egyharmadában
nem derült ki sem a nyomózóhatóság, sem
a bíróság számára a rendszeres bántalmazás
ténye. Ugyanakkor az esetek felében a bíróság
tárgyalta az elõzményi bántalmazást.
A megkérdezett nõk beszámolói
alapján elmondható, hogy szinte kivétel nélkül
fizikai veszélyben érezték magukat, és önvédelembõl
vagy gyerekeik védelmére cselekedtek - ugyanakkor az ítéletben
ez nem vagy nem kellõ mértékben érvényesült,
hiszen ezen nõk többsége 8-10 éves letöltendõ
szabadságvesztést9
kapott.
1 Az összefoglalót a Magyarországi Nõi Alapítvány
tette közzé, 2005-ben. A kutatást az Igazságügyi
Minisztérium Országos Bûnmegelõzési Bizottság
Titkársága támogatta (2005). A kutatást Sáfrány
Réka és Tóth Herta vezette. A kutatásban interjúkészítõként
részt vettek: Ignácz Mária szociológus, romológiaszakértõ;
Vicsek Lilla szociológus; az Igazságosság és
Esélyegyenlõség a Nemek Közt Egyesület (IgEN)
tagjai: Rédai Dorottya és Sipos Eszter kutatók; a
NaNE Egyesület munkatársa: Herman Judit; a Váltó-sáv
Alapítvány munkatársai: Csáki Anikó,
Kovács Éva, Mészáros Mercedes és Tajta
Gábor; a Magyarországi Nõi Alapítvány
munkatársai: Sáfrány Réka és Tóth
Herta kutatók. A kutatás elõkészítéseként
képzésen vettek részt az interjúkészítõk
amely foglalkozott a családon belüli erõszakkal (NaNE
Egyesület), illetve a fogvatartással, börtönélettel
kapcsolatos alapvetõ ismeretekkel (Váltó-sáv
Alapítvány), valamint a kérdéssorral. Figyelmet
fordítottunk a kérdezõk mentálhigiénés
támogatására, melynek fontosságára a
szakirodalom is figyelmeztet, mivel a családon belüli erõszak
áldozatainak segítése során a traumás
viszontáttétel veszélye jelentõs. A lezajlott
interjúk után képzett szupervízor foglalkozott
a nõi interjúalanyokkal dolgozó kérdezõkkel,
miközben a férfi interjúalanyok kérdezõi,
fõként ugyanazon alapítvány munkatársai,
rendszeres szupervíziós foglalkozásaikba illesztették
be a kérdezéssel járó élmények
feldolgozását. Az adatok elemzését Rédai
Dorottya, Sáfrány Réka, Sellei Anna és Tóth
Herta végezték el. Köszönetet szeretnénk
mondani minden interjúkészítõnek, valamint
a MONA munkatársai és tagjai közül Süvecz
Emesének és Balogh Lídiának a kutatás
során nyújtott sokoldalú segítségükért,
valamint Zentai Violettának és Lestál Zsuzsának
a lankadatlan támogatásért. A teljes kutatási
jelentés letölthetõ a Magyarországi Nõi
Alapítvány honlapjáról: www.mona-hungary.hu
A módszertan indoklása és a szakirodalmi áttekintés
megtalálható a kutatási jelentés teljes változatában.
Ebben a számban a nõi interjúalanyok élettapasztalata
alapján kirajzolódó elemzést mutatjuk be.
[vissza]
2 Ennél a csoportnál nagy biztonsággal számíthattunk
arra, hogy sokukat érintette a családon belüli erõszak.
Másrészt az életellenes bûncselekményhez
vezetõ családon belüli erõszak esetei mint az
effajta erõszak legtragikusabb esetei mutatják meg legjobban
a társadalmi, intézményi stb. segítségnyújtás
csõdjét, ezért ezek a legalkalmasabbak a hiányosságok
feltárására és ajánlások megfogalmazására.
A bántalmazó részérõl a bûnismétlés
valószínûsége késõbbi kapcsolatokban
jelentõs lehet, ami ugyancsak indokolta a kiemelt figyelmet. Végül,
de nem utolsósorban, mivel a családon belüli erõszak
ilyen mélységben csak mélyinterjú módszerrel
tárható fel - tekintettel arra, hogy érzékeny,
személyes traumának és társadalmi tabunak számító
kérdéseket tettünk fel, pl. nemi erõszak stb.
- így a kvalitatív módszertan is indokolta a minta
szûkítését olyan csoportra, ahol nagy valószínûséggel
nagyon releváns volt a családon belüli erõszak
kérdése. [vissza]
3 Köszönetet mondunk az érintett büntetés-végrehajtási
intézeteknek a kutatásban való együttmûködésükért.
[vissza]
4 Az emberölés, emberölési kísérlet,
és emberölésre felbujtás miatt fogvatartott nõk
száma a magyarországi börtönökben 190-re volt
tehetõ (2003 júliusi adatok). (Tóth Herta-Krizsán
Andrea-Zentai Violetta: MIP kutatási eredmények, Magyarország.
Rövid összefoglaló. Budapest, 2005, CEU.; Tóth
Herta-Krizsán Andrea-Zentai Violetta: MIP National Report. Hungarian
country report. (MIP). Budapest, 2005, CEU.). [vissza]
5 Nemritkán 3 vagy több. [vissza]
6 A férj természetes halállal halt meg.
[vissza]
7 A szakirodalom egyik központi fogalma, lásd: Morvai Krisztina:
Terror a családban. A feleségbántalmazás és
a jog. Budapest, 1998, Kossuth Kiadó., illetve Miért marad?
A családon belüli erõszak: a feleség és
gyerekbántalmazás. Hogyan segíthetünk? Budapest,
1999, NaNE Egyesület.
[vissza]
8 Mint említettük, a bántalmazók mindegyike
ittas állapotban volt - illetve az elkövetõk egy része
is fogyasztott alkoholt a bûncselekmény elkövetésekor.
Az elkövetõk közül 13-an alkoholisták voltak,
ezen kívül hárman nem fogyasztottak rendszeresen alkoholt
de a bûncselekmény elkövetésekor ittasak voltak.
[vissza]
9 A partnerükkel szembeni életellenes bûncselekményért
elítélt nõk saját ítéletükrõl
adtak információt. Eszerint túlnyomórészt
elsõbûntényes elkövetõkrõl van szó,
hiszen 22-en nem voltak korábban büntetve. A partnerük
elleni emberölés kísérlete miatt az ítéletek
(5 eset) 3,5 év börtöntõl 7 év börtönig
terjedtek. A partnerük elleni emberölés bûncselekménye
miatt elítélt nõket túlnyomórészt
8-10 év körüli letöltendõ szabadságvesztésre
ítélték. [vissza]
Kiszáradt füzes
