MÉRLEG

BETLEN ANNA

A férfi õsi jussa

Társadalompolitikai érvek a prostitúció legalizálása ellen

II. rész

Szexet a szexpiacról
A rendszerváltást követõ másfél évtizedben, mint már utaltunk rá, mind a politikusok száján, mind a sajtóban, mind bizonyos tudományos igénnyel fellépõ szövegekben, mind pedig - és ez igazán figyelemre méltó! - az államigazgatás szereplõinek tollán a prostitúció igenlésére, helyeslésére, természeti-társadalmi evidenciaként kezelésére utaló fordulatok terjedtek el, s bukkannak fel immár mindenütt. E sorok szerzõje, midõn nekilátott, hogy könyvtárakban a prostitúcióra vonatkozó magyar nyelvû szakirodalmat kutassa, megdöbbenve figyelt fel arra, hogy a ma örökérvényûnek hitt kifejezéseket, szólásokat ("mindig volt, mindig lesz", "legõsibb mesterség") azelõtt egyáltalán nem használták. A prostitúciót a második világháború elõtti szerzõk káros, leküzdendõ társadalmi bajnak tekintették, s ha kerestek is magyarázatot a létére, igazolni semmiképp sem akarták.
    Ma azonban a prostitúció mint afféle normális, megkerülhetetlen ("jó, nekem speciel nem tetszik"), szinte nem is emberi, hanem egyenesen természeti törvények által vezérelt valami tûnik fel, ami ellen legfeljebb annyit tehetünk, hogy bizonyos ésszerû keretek közé szorítjuk.
    A Belügyminisztérium vezetõ szakértõje, koncepció igényû dolgozatában a prostitúcióról mint "szakadatlan, természeti-társadalmi igényt kielégíteni hivatott" dologról értekezik, egészen a különösen a modern értelemben vett emberi jogok szószólóinak elõfutáraként közismert Caligula császárig nyúlva vissza a történelemben, a prostitúció szabályozásának soha el nem múló szükségességéhez keresve érveket.30
    A ma általános közvélekedés szerint a modern prostitúciót a globalizált piacgazdaság egyik jellegzetességének kell tekinteni: minden eladható, minden vehetõ. Persze ez a prostitúció kicsit szervezettebb, kicsit nagyobb méretek között létezik, kicsit nagyobb pénzmozgást generál, mint történelmi idõkbeli elõdje, de hát ugyanígy igaz ez minden másra: a gyáriparra, a közlekedésre, a pénzpiacra is. Minden eladható, minden vehetõ; "pénzen vett szerelem", csicsergik a szex-biznisz pártolói: "már hogy ne akadnának szegényebb, tanulatlanabb, kiszolgáltatottabb vagy éppen ellenkezõleg, gyors meggazdagodásra vágyó embertársaink? Õk, ha más birtokuk, értékük nincs, majd szexet adnak el a szexpiacon, viszonylag kis befektetéssel, aránylag nagy hozammal. Virágozzék minden virág, boldoguljanak a másra nem alkalmasak is."
    A prostitúció legalizálása ellen küzdõk rendre a szabadság zászlaja mögé felsorakozott ellentáborral találják szemben magunkat. Tudomásul kell venni, mondják a "szabadságpártiak", hogy ha valakinek ahhoz van kedve, majd szexet ad el a piacon. Ugyan honnan veszi bárki is a jogot ahhoz, hogy az egyént korlátozza a pályaválasztás szabadságában, õ mondja meg neki, mi az érdeke? Ugyan miféle morál talajáról határozható meg, kinek miféle szexhez lehet kedve, mihez fûlhet a… foga? 31
    A prostitúciót megkerülhetetlen, szükséges jóként vagy rosszként, a társadalom egyik normális elemeként kezelõ ideológiának fontos jellemzõje, hogy egyrészrõl a prostitúciós tevékenységet a prostituáltak szabad döntéseként állítja elénk, másrészrõl a prostitúciót magát egy henye csúsztatással azonosítja a szexszel, vagyis a prostitúciót a normális emberi szexualitás integráns részeként tünteti fel. Vitapartnereink közül csodálatos módon szinte mindnek van egy ismerõse, aki ismer egy, csupán az ösztöndíja fényûzõ kiegészítése céljából magát prostituáló gyönyörû szép, nyelveket beszélõ egyetemista lányt, aki amint elvégzi a jogi (orvosi, közgazdasági stb.) egyetemet, és megkapja az oly nagyon áhított magas keresetû állást, rögvest felhagy a prostitúcióval, és legott férjhez megy (persze valami dúsgazdag vállalkozóhoz).32
    Ennek a gondolatmenetnek fontos eleme, hogy egyik oldalon a prostituáltat mint a szexet kellõ mérlegelés alapján saját jól felfogott érdekében használó racionális döntést hozó személyt, másik oldalon pedig a prostitúció iránti igényt mint természeti tényezõt írja le (miként a már idézett középkori orvosdoktor, Magninus is), egyenesen a fajfenntartás ösztönével hozakodva elõ, mintha szaporodás és szexualitás azonos fogalmak volnának. Az efféle érvelés logikus következményeként a valóság pontos fordítottja bontakozik ki elõttünk: a prostituált nõ, mint az egész prostitúciós szisztémát racionálisan uraló hatalmi tényezõ, szabadon packázik a természeti késztetéseinek kiszolgáltatva a karjai közé hajtott szegény klienssel. Ez az az elem a közgondolkodásban, amely - természetesen végiggondolatlanul és kimondatlanul - a klienst futni hagyó, és kizárólag a prostituált megregulázására, ellenõrzésére és büntethetõségére építõ szabályozás elvi alapját képezi.
    A prostitúcióval magával tehát, a ma nálunk kurrens - a tömegtájékoztatás által nap mint nap táplált - közvélekedés szerint, nincs különösebb baj, hacsak az nem, hogy e mindenre képes prostituáltak, kihasználva az állami vezetés erõtlenségét és az illegalitás ebbõl fakadó minden elõnyét, tetszésük szerint hol itt, hol ott bukkannak fel városainkban, visszataszító életmódjuk minden következményét rákényszerítve a békés polgári lakosságra, ráadásul még adót sem fizetnek busás jövedelmük után.
    Van azonban még egy baj, s a prostitúció legalizálásának hívei szerint ez is az illegális tevékenységnek köszönhetõ. Kétségtelen ugyanis, hogy van a prostitúciós rendszernek egy szegmense, amelyet a nõ- és gyermekkereskedelem, illetve az ebben a tevékenységben érdekelt szervezett bûnözõi csoportok, maffiák uralnak. Nosza, legalizáljuk a prostitúciót, s mindjárt visszaszorulnak a bûnözõi körök: mit is kereshetnének õk a fehér gazdaságban?33
    Nos, biztosíthatom az Olvasót: a szervezett bûnözés nem finnyás, jó neki a legális gazdaság is, ha arról van szó.34
    A ma uralkodó közgondolkodás, és így a szabályokat hozó s alkalmazó államszervezetet meghatározó vélekedés szerint tehát a prostitúcióval önmagában nincs nagyobb baj. Pusztán megfelelõen körülhatárolt földrajzi és üzleti keretek közé kellene szorítani, biztosítva, hogy az általa realizált jövedelem után, mint bármely más gazdasági tevékenység után is, megfelelõ adót szedhessen az állam, és a korrekt szabályozás eszközeivel le kell választani róla az illegalitás körülményei között hozzácsapódott szervezett bûnözést, az általa mûködtetett nõ- és gyermekkereskedelemmel együtt.
    Bármily sajnálatos is, Magyarországon - éppen a prostitúciós világipar szédületes fellendülése idején, éppen azokban az években, amikor a közutakat és a városokat ellepték a hazai és idegen eredetû prostituáltak, éppen, amidõn hirdetõ-újságok és az Internet lapjain nap mint nap ezrével árulják ember-portékáikat a különbözõ féle-fajta bûnszervezetek, amikor Nyugat-Európa és Amerika számos országában hol itt, hol ott kapnak el egy-egy magyar lányokkal kereskedõ csoportosulást - egyetlen komolyabb méretû és tudományos igényû szociológiai felmérés sem készült e tárgyban. Nincs adatunk arról, hogy hány prostituált van az utcákon, a bárokban, a masszázs-szalonokban és a lakás-bordélyokban. Nem ismerjük a Magyarországon mûködõ prostituáltak elõtörténetét, a prostitúcióba való bekerülésük módját, idejét, nincs adatunk a korukról, jövedelmükrõl, alig tudunk valamit származásukról, helyzetükrõl, prostituáltként való alkalmazásuk körülményeirõl. Nem foglalkoztatott egyetlen megrendelõt sem a kérdés, vajon milyen szervezetben, milyen hierarchiában mûködik hazánkban a prostitúció-ipar. (Senki nem készített felmérést a prostitúciót igénybevevõ férfiakról sem. Nincs adat társadalmi csoporthoz tartozásukról, anyagi helyzetükrõl, családi viszonyaikról, egészségi állapotukról. Róluk semmit nem tudunk.)
    Kénytelenek vagyunk tehát a nemzetközi szakirodalomhoz fordulni, ha tudni akarunk valamit a prostitúció igazi természetérõl.

Prostitúció és emberkereskedelem

Önkéntesség vagy erõszak
Két jól körülhatárolható irányzat vitatkozik egymással a nemzetközi porondon. Az egyik álláspont szerint a prostitúcióba való bekerülés lehet önkéntes választás vagy kényszer eredménye, a másik álláspont szerint a prostituálttá válás tekintetében - minthogy ez elidegeníthetetlen emberi jogokat sért - eleve nem értelmezhetõ az önkéntesség fogalma. Az elsõ irányzat megkülönbözteti a szabad, még ha nem is feltétlenül örömteli döntéssel ezt a tevékenységet választó, önálló alkalmazottként vagy vállalkozóként "dolgozó" prostituáltat a világ szegényebb országaiból a gazdagabbakba állás-ígéretekkel, adósság-csapdákkal, erõszakos toborzással és egyéb módon behurcolt és kizsákmányolt áldozattól. A második irányzat szerint nem csupán az emberkereskedõk markában válhat áldozattá valaki, mivel a prostitúció per se erõszak és kizsákmányolás, akár honos, akár idegenbõl behozott, akár az uralkodó nemzethez, akár etnikai kisebbséghez vagy bennszülött törzshöz tartozó nõkrõl van szó. A második irányzat álláspontja szerint a prostitúció nem munka vagy foglalkozás, a prostituált nem dolgozik, hanem értéktárgyként, használati cikként funkcionál, amelyet mások - a prostitúciós ipar és kereskedelem résztvevõi - a maguk javára hasznosítanak. Mint az Olvasó már kitalálhatta, e tanulmány a második álláspont jegyében született.

    "Nõk, kamaszok és gyermekek milliói élnek napjainkban saját hazájuk vagy más országok metropoliszainak »forró« negyedeiben. […] A gyermekprostitúciós ipar Indiában 400 ezer, a Fülöp-szigeteken 100 ezer, Thaiföldön 2-300 ezer, Tajvanon 100 ezer, az Egyesült Államokban 244-325 ezer gyermeket zsákmányol ki (UNICEF, 2001). […] Egyes kutatások szerint egy prostituált gyermek egy év folyamán mintegy 2000 férfinak »nyújtja szexuális szolgáltatásait«. Az Európa Tanács jelentése szerint 1996-ban 100 ezer Kelet-európai gyermekprostituált mûködött Nyugat-Európában. […] A helyi prostitúció vidék-város migrációval szorosan összefüggõ fellendülésével fiatal nõk és gyermekek százmilliói kerülnek Japán, Nyugat-Európa és Észak-Amerika nagyvárosaiba, hogy »felajánlhassák« szexuális szolgáltatásaikat a férfi-klientúrának."35

    Szemben az "önkéntes, sajátos nõi szexualitásukat szakmájuk során megvalósító prostituáltak versus szegény ázsiai leányok kényszerprostitúciója Nyugaton" állásponttal (elsõ irányzat), definíciószerûen szeretném leszögezni: emberkereskedelem minden, aminek során nõket és gyermekeket egyik helyrõl a másikra, mint tárgyakat, szex-üzleti forgalmazás céljából mozgatnak, eladnak és megvesznek. Ugyanúgy emberkereskedelem tehát, amikor Szabolcsból hozzák fel Budapestre vagy Gyõrbe, ha a Víg utcából telepítik át a Szigony utcába futtatóik-tulajdonosaik a prostituáltat, mint ha kiviszik õt és más bandák kezére játsszák, mondjuk, Törökországban. A körülményekben természetesen lehet különbség, a túlélési esélyekben is - de a lényegben nem.

A legalizálás szabályoz és mederbe terel
A hazai legalizációpártiak egyik leggyakrabban a közvéleménybe sulykolt érve az, hogy Hollandiában vagy Németországban, illetve Ausztráliában, ahol legális a prostitúció - van, ahol piroslámpás kirakat-negyedekben, másutt bordélyokban vagy/és türelmi zónákban -, mindenki legnagyobb megelégedésére önkéntes, öntudatos adófizetõ prostituáltak várják, természetesen a szabályozott munkaviszonytól elvárható foglalkoztatási, egészségügyi és adózási körülmények között, a fizetõképes keresletet.
    Hollandiában ezzel szemben az elmúlt negyed század alatt több mint tízszeresére növekedett a prostituáltak száma, közöttük az idegen származásúak aránya meghaladja a 80%-ot. A külföldi prostituáltak több mint 70%-ának - minthogy leánykereskedelem áldozatai - elszedték a papírjait, így hát engedéllyel sem rendelkezhetnek. A 2000 óta legális bordélyházak (számuk a szexklubokéval együtt eléri a 700-at) által "alkalmazott" prostituáltaknak mostanáig mindössze 4%-a regisztráltatta magát.36
    2002 novemberében, Stockholmban a prostitúció legalizálásának nemzetközi tapasztalatairól rendezett konferencián37 a témával foglalkozó kutatók lesújtó képet festettek a legális prostitúció világáról. A legalizálás, illetve a prostitúció dekriminalizálása sehol nem váltotta be az iparág terjeszkedésének ellenõrizhetõbbé és szabályozhatóbbá válásához fûzött reményeket. Ellenkezõleg: mindenütt nõtt a prostituáltak száma, közöttük továbbra is igen kevesen vannak azok, akik mûködési engedéllyel rendelkeznek, viszont emelkedik a külföldrõl, az európai országok esetében újabban elsõsorban Közép- és Kelet-Európából behurcolt lányok és nõk aránya.38 Vagyis: a törvényesített prostitúció mágnesként vonzza az emberkereskedelmet.
    Ausztráliában is komoly elvárások övezték a prostitúció törvényesítését. Victoria államban 1984-ben fogadták el a vonatkozó törvényt, s a következõ célkitûzéseket fogalmazták meg:
    A legalizálás következtében ellenõrzés alá kerül az illegális masszázsszalon ipar, megáll a prostitúciós ipar terjeszkedése, megszûnik az utcai prostitúció, minthogy a prostituáltak szívesebben dolgoznak a törvényes bordélyokban, biztonságosabbá válik a prostituált nõk élete, hiszen a törvényes nyilvánosházakban védelmet élvezhetnének a gyilkosokkal és az erõszakoskodó férfiakkal szemben.
    Mi vált mindebbõl valóra?
    2002-es adat szerint Victoria államban 100 engedélyezett és 400 illegális nyilvánosház mûködik, amelyek ellenõrzése meghaladja a hatóságok erejét. A Victoria állambeli helyi tanácsok magándetektíveket kénytelenek alkalmazni, akik az ellenõrzést úgy végzik, hogy eljárnak ezekbe az intézményekbe és megvásárolják a szolgáltatásokat. Pusztán az ellenõrzés maga horribilis összegeket húz ki az adófizetõ polgárok zsebébõl.
    Új-Dél-Walesben 1995-ben dekriminalizálták a nyilvánosházi prostitúciót, hasonlóan siralmas eredményekkel. A bordélyházak többségükben nem folyamodtak mûködési engedélyért, a helyi önkormányzatok pedig képtelenek az ellenõrzésrõl gondoskodni.

    "A szex-vállalkozók nem tudják helybéliekkel kielégíteni a bõvülõ iparág keresletét, ráadásul az emberkereskedelemmel szerzett nõk sebezhetõbbnek, tehát jövedelmezõbbnek is bizonyulnak. […] Az emberkereskedõk fejenként 15 000 dollárért adják tovább a prostituáltakat mind a legális, mind az illegális nyilvánosházaknak. A nõket adósságfüggésben tartják: bekerülési költségüket maguknak kell megtermelniük […]. A rendõrség becslései szerint adósságuk törlesztése címén vagy 800 férfival kell lefeküdniük, mielõtt egy fillért is látnának keresetükbõl."39
    A kutatók megállapítása szerint az utcai prostitúció méretei mit sem változtak. Holott ennek remélt visszaszorulása volt az egyik legfontosabb érv a legalizálás mellett. Ugyanis az utca a nemi erõszak, a gyilkosság, a verés, a késelés és mindenféle bántalmazás színtere.
    Lássuk hát, mit kínál a prostituáltnak a "biztonságos és humanizált munkakörnyezet"?

    "A vizsgált bordélyban volt egy társalgó, itt zajlott az »ismerkedés«. Az összes nõt beterelték a terembe, a férfiak pedig egyesével jöttek be. A nõknek versenyezniük kellett, ki tudja cirógatásával, a nála kapható szolgáltatások ecsetelésével jobban felizgatni valamelyiket, hogy az illetõ végül õt válassza. Ha egy nõnek nagyon kellett a pénz, még az óvszer nélküli szexet is felajánlotta. Aztán szobára mentek. Fölfelé menet gyakran besíkosították magukat a fürdõszobában, mert a férfiak elégedetlenkedtek, ha a nõ nem volt izgalmi állapotban. Egyesek ilyenkor nem is voltak hajlandóak fizetni. Ezek után kellene a nõnek az ellenõrzése alá vonnia az aktust. A férfiak néha »az egész világot« akarják, azaz úgy gondolják, joguk van a nõ minden testnyílásába minden módon behatolni, minden egyes porcikáját fogdosni. A nõnek pedig úgy kell határokat szabnia, hogy közben ne hiúsuljon meg az üzlet. A férfi csavargathatja mellbimbóit és betolhatja ujját a nõ végbélnyílásába. Az egyik nõ azt mondta, hogy az anális szexért 500 dollárt kér, de a pontos ár a hímvesszõ nagyságától függ, hiszen a mérettel a fájdalom is nõ. Egy másik nõ elmondta, hogy egyszer egy férfi az öklére kezdett síkosítót kenni, és amikor megkérdezte tõle, minek, a férfi azt felelte azért, mert »ököllel baszlak meg«. Az »ököl-baszás« (fistfucking) iránti igény azt bizonyítja, hogy a férfiakat a pornográfia neveli. Vagyis a nõkön végrehajtott egyre erõszakosabb és megalázóbb pornográf technikák tanítják meg õket arra, hogy mit is lehet kívánni egy nõtõl, elõbb a prostitúcióban, majd pedig a kapcsolataikban."40

    De nem csak a tervezett pozitív következmények maradtak el a legalizálás után - immár nem várt eredményekkel is szembe kellett nézniük. Ausztrália más lett. Habár a törvény megszabja, hol nem lehet legális bordélyt vagy szex-klubot, türelmi zónát nyitni, a városok mégis tele vannak a prostitúció mindenféle intézményével. Szex-szupermarketek, a nõ-árucikket hirdetõ óriásplakátok, fényreklámok lépten-nyomon. A jobb bordélyházak a tõzsdén virítanak, sikeres vállalkozásokként. Ócska stricik és madámok tisztes nagyvállalkozókként nyilatkozgatnak a prostitúció-bizniszben végzett felelõsségterhes munkájukról a népszerû magazinoknak. Az ausztrál Állami Vásárközpontban - állami támogatással - évente megrendezik a szexipar kiállítását, a SEXPO-t, ahol a bordélyok és lokálok felvonultatják az állományt, ezrek szeme láttára, pornográf jelenetek, sztriptíz és erotikus táncok keretei között. Az ingyenesen terjesztett önkormányzati sajtótermékekben bordélyok hirdetéseit közlik.
    Ausztráliában mi sem természetesebb, mint hogy a vállalkozók üzleti tárgyalásaikat az ún. "Úriemberek Klubjaiban" tartják. Mi is megkérdezhetnénk a stockholmi elõadóval: ugyan miben áll akkor a nõi vállalkozók esélyegyenlõsége a felvilágosult Ausztráliában?

    "Az »Úriemberek Klubja« névre keresztelt intézményekben azért fizetnek nõket, hogy a férfiak elé tolják meztelen és borotvált vaginájukat és végbélnyílásukat, hogy azok belebámulhassanak. […] Nagyobb cégek kibérlik a tárgyalót, majd a kávé- és ebédszünetben meztelen nõket táncoltatnak az asztalokon. Vajon hogyan befolyásolja ez a nõk, a nõi menedzserek esélyegyenlõségét ezeknél a cégeknél?"41

    Spanyolország a New York-i Egyezmény aláírója, mint például Franciaország vagy Belgium is. Franco diktatúrája idején szigorúan büntették az illegális prostitúció szervezõit, üzemeltetõit. De hogy senki se vádolhassa õket részrehajlással, a prostituáltakat is bevonták a büntetendõk körébe, fittyet hányva az Egyezmény elõírásaira. Így lett Spanyolországban teljes a prohibíció.
    A diktátor halálát követõ olvadás azután olvadást hozott a prostitúció szabályozása terén is. Tizenöt évig semmit nem szabályoztak, csak a New York-i Egyezmény volt érvényben. 1995-ben aztán a szocialista kormányzás idején a spanyol Btk. módosítása - konkrétan megadva, mit kell kényszeren érteni - lényegesen leszûkítette a futtatás értelmezési körét, s eltörölte a kerítés büntetõtörvényi tényállását. A parlamenti vitában a módosítást elõterjesztõ szocialista képviselõ "a nõk szexuális önrendelkezéshez fûzõdõ joga" megvalósításaként vezette be javaslatát. Spanyolországban a prostitúció rohamosan terjeszteni kezdett. Az ország prostitúciós célországgá vált, hemzsegnek a külföldi prostituáltak (köztük magyarok). A futtatók - legális szex-vállalkozók - érdekeik védelmére országos egyesületet alakítottak, amelyet az ilyenek nyilvántartásával megbízott Foglalkoztatási Minisztérium buzgón regisztrált is. A futtató-szervezet nyilvánosságra hozta célkitûzéseit, álljon itt közülük példaként egy:

    "A prostituált nõket úgy kínáljuk eladásra, mint bármilyen más fogyasztási cikket: egészségesen, tisztán, minõségi garanciával a fogyasztó hasznára, szavatossággal."42

Nyugat-keleti együttmûködés
A legalizálás tehát nem oldott meg semmit. Hacsak az új uralkodó elit hasznát, a drog-, leány- és fegyverkereskedelemben érdekelt csoportok megerõsödését és fokozatos "kifehéredését" nem tekintjük megoldásnak.
    Oroszországban több civil szervezet is próbálkozik a törvényhozás befolyásolásával, a prostituáltak gondozásával, a megelõzéssel. A kormányzat ugyanakkor 18-ról 14 évre szállította le a nagykorúság határát, a végletekig elmenve a prostitúciós ipar kiszolgálásában, ám úgylátszik még így sem eléggé: a prostituáltak között továbbra is rendkívül magas a "kiskorúak" (valójában gyermekkorúak) aránya. Csak Moszkva szexiparának becsült napi forgalma meghaladja a félmillió amerikai dollárt. Képzeljük csak el, országos méretekben mi haszon keletkezik az orosz maffia kezén átáramló felfoghatatlan méretû prostituált-tömegek mozgatásával. Az orosz kormány nem volna bolond kiereszteni a markából e busás haszon õt megilletõ részét: sürgeti is a prostitúció legalizálását. A civil szervezetek itt is, mint másutt, két irányzatot alkotnak. Az egyik a legalizálást támogatja, a másik a megelõzést és a bûnösök megbüntetését szorgalmazná. A legális szexipar országainak - Hollandia, Németország stb. - kormányai és kormányközeli szervezetei természetesen azokat az orosz civil szervezeteket támogatják pénzzel, amelyek a legalizálás hívei. S mint az elõzõ példákból láttuk, ahol legális a prostitúció, ott az emberkereskedelem mérete és hatalmi súlya egyaránt növekszik.43
    Oroszország kétségkívül nagyon szegény ország, mindig is természeti kincsei kivitelébõl élt meg. E sajátos jellegû természeti kincsnek, a nõknek és gyermekeknek az exportja - szemben a kimerülõ erõforrások, mint pl. az olaj exportjával - komoly elõnyöket rejt magában. Egyrészt majdhogynem végtelenül megújuló erõforrásról van szó, másrészt rendkívül olcsó az elõállítása és tárolása, s végül minél több kerül ki belõle külföldre, annál inkább csökken az államra nehezedõ szociális ellátási teher.
    A nyugat-európai fejlett demokráciák részérõl nyújtott, az elmaradottabb országok felzárkóztatását szolgáló támogatások egy része tehát kézen-közön az orosz maffia erõsödését, nõk és gyakran kisgyermekek élõhúsi minõségben történõ nagykereskedelmi méretû adásvételét szolgálja, a helyi államhatalom tevõleges, egyetértõ közremûködésével.

A vállalkozó, a tisztes adóalany
Szemben a tárgyunkat körüllengõ rózsaszín ámításokkal a féktelen szexualitását másképp legyûrni nem tudó démonról, vagy az öntudatos és megbecsülésre igényt tartó nõi munkaerõként elismert szolgáltatást nyújtó modern lányról: a prostituált személyes szabadságában messzemenõkig korlátozott, megvert, megkínzott, porig alázott és tökéletesen kisemmizett ember, aki percrõl percre az életéért, a testi épségéért küzd.

    "Minthogy Franciaországból, a tulajdonos áruvédjegyével érkezett, Brigitte-et egy elsõ emeleti cellában helyezték el. Brigitte emeletén egy szállodás, meg a tulajdonos-csoporttal közvetlen kapcsolatban lévõ kidobófiúk voltak. E rabszolga-felügyelõk tízpercenként körbejárták az emeletet, hogy ellenõrizzék, a kliens valóban kliens-e. Hivatalosan a kidobófiú feladata eltávolítani a nemkívánatos elemeket, vagyis a részegeket és a mániákusokat. Valójában azonban arra ügyel, hogy minden szökést meg tudjon akadályozni. [...] Amikor egy kliens megvolt, a kidobófiú vagy a szállodás beszedi a pénzt."44

    Húsz nap alatt bármely nõ megtörhetõ és prostituálttá tehetõ, állítja Richard Poulin egy szociális munkásra hivatkozva. A prostituáltnak, ahhoz, hogy a világátlagot jelentõ napi 15-20 klienst ki tudja szolgálni, speciális "elõképzésen" kell keresztülmennie. Mindenki tudja, hogy a stricik és emberkereskedõk a legrettenetesebb terrortól a furfangig minden eszközt felhasználnak a gyermekek és nõk prostitúcióba hajtása érdekében, s azért, hogy áldozataik engedelmes jószágként teljesítsék feladatukat.
    A Poulin által idézett kutatások tanúsága szerint a stricik (a német Eros-centerek "vállalkozói", a holland "menedzserek" - mindegy, minek nevezzük õket) a prostituált bevételének 75-90%-át veszik el. Franciaországi becslés szerint egy prostituált átlagban napi 5-600 eurót tejel a futtatóinak, az Interpol általa idézett adata szerint egy prostituált átlagosan évi 110 000 eurónyi hasznot termel stricijének Európában. 2000-ben egy orosz prostituált Németországban közel 8000 eurót keresett havonta, amibõl tartói mintegy 7500-at emeltek le. A nyilvánosházak lakói színét sem látják a pénznek, amit megkeresnek. Minthogy alig-alig van módjuk kijárni a házból, ott helyben, az ott szokásos extra-magas árakon kénytelenek mindent bevásárolni (mintha Kiss Lajos: Egy szegényasszony élete címû könyvébõl vett idézetben is épp valami ilyesmit olvastunk volna!), nem beszélve a legkülönbözõbb bírságokról. Az amerikai Nevada állambeli legális bordélyban szerzett élményeirõl egy volt prostituált ekképp számolt be:

    "A volt stricim közvetítõ-embere mutatott be. A legális bordélyban nem lehet strici nélkül »dolgozni«. Hetente egyszer fizettek ki bennünket. Ezen a napon minden nõt egyenként behívtak az irodára, megmutatták a számlát a keresetünkrõl és megkértek, hogy hívjuk fel a stricinket. A tulaj megkérdezte tõle, mi legyen a pénzzel, akarja-e, hogy elküldje neki, és hogy mennyit tarthatunk meg.
    A »ház« kapta az így megmaradt pénzünk 40%-át. A maradék 60%-ból kellett kifizetnünk a takarítónõket, akik hetente egyszer jöttek a közös fürdõszobát takarítani. A bár felszolgálónõi is meghatározott százalékot kaptak a jövedelmünkbõl, abból fizettük a heti orvosi vizsgálat díját, meg a szobabérletet. Ki kellett fizetni a fodrászt és rengeteg olyan holmit, ami a »munkánkhoz« kellett. És végül a bírságok. Ezek 10 és 100 dollár között mozogtak. Igen változatos dolgokért szabhattak ki ránk bírságot, hiszen a ház szabályai is nap mint nap változtak. Bármiért megbüntethettek: ha kisétáltál a házból, ha meglátogattad egy társnõdet a szobájában, vagy ha nem elég tökéletesen vetetted be az ágyadat."45

    Nos, ez az a helyzet, amelybe ugyebár szabad választás, felelõs döntés eredményeként jut az ember.

A választás szabadsága
A kutatások tanúsága szerint a prostituáltak jelentõs része46 esett át gyermekkorában rendszeres fizikai, illetve szexuális bántalmazáson. A felmérések eredményei azt sugallják, hogy a bántalmazottság, az abuzus egyfajta sajátos pszicho-szocializációs utat jelent a felnövekvõ gyermek számára. Azt tanulja meg, hogy teste nem egyszerûen csak és kizárólag azonos õvele magával, nem csak érzéseinek és érzékelésének, lelkének, személyének azokkal azonos hordozója, hanem egyszersmind tárgy, amelyet mások saját céljaikra használhatnak. A megvert gyermek megtanulja, hogy teste alkalmas arra, hogy a reá (vagy akármi másra) haragvó másik személy dühének tárgya legyen. A megerõszakolt, vagy "csak" túl korai szexuális tevékenységekbe vont gyermek azt tanulja meg, hogy teste a nagyok szexuális vágyainak kielégítésére szolgálhat. Az ilyen körülmények között felnövekvõ gyermek óhatatlanul különös kettõsségre jut: õ maga is úgy tekint testére - amely, pedig, mint tudjuk, egy õvele magával -, mint ami tõle különbözik: egy tárgy, amely mindenfélére használható, és amelyet a nagyok szoktak is használni erre-arra. Pszichiáter kutatók a poszt-traumás stressz-zavar név alatt ismert állapot-együttes egyik jellemzõ tüneteként írják le a disszociációt, amelynek során az áldozat, saját énjétõl elválva, elidegenedve, mint valaki másra tekint szenvedõ önmagára.47
    A gyerek ellen elkövetett érzelmi-testi-szexuális erõszak kibontja az alapokat a gyermek énje alól, összezavarja benne annak tudását, hogy meddig tart õ és hol kezdõdik a másik: mi a jó neki és mi a jó másnak. Megnehezíti a kommunikációt, mert bizonytalanná teszi a számára, hogy megérthetik-e õt és megérthet-e másokat. Az abuzus összetört öntudatú, az erõszaknak és a megaláztatásnak magát alávetni kész, kiszolgáltatottan függõ, ugyanakkor az erõszakkal és a megalázással élni is hajlandó embereket nevel.

    "Állíthatjuk-e ezek után, hogy létezik »önkéntes« prostitúció? A prostitúcióba való bekerülés átlagos életkora az Egyesült Államokban Silbert és Pines, valamint Giobbe kutatásai szerint 14 év. Fleishman Olaszországban 12 éves utcai prostituáltakról számol be (nekik éjszakánként 500 amerikai dollárt kell hozniuk).
    Ha nem áldozatnak tekintjük a prostituáltat, hanem önálló, felelõs döntést hozó személyként kezeljük, akkor hogyan értelmezzük és miképp magyarázzuk, hogy ilyen fiatalon kerülnek a lányok a prostitúcióba? […] Vajon az autonómia jegyében mindezt el kell fogadnunk? Azt is, hogy átlag 14 évesen állítólag önként lépnek a lányok a prostitúcióba? Mindez nem inkább a szabadság végét, nem az egyén dologgá alacsonyítását, alanyiságának megsemmisítését, röviden: eltárgyiasítását jelenti-e? Elképzelhetjük-e, Georg Simmel után, »hogy micsoda gyönyör estérõl estére az utcákat róni, zsákmányul kínálkozni, és ejakulációs eszközként szolgálni az elsõ, akármilyen visszataszító figurának? Gondoljuk, hogy ezt az életet… szabad akarattal lehet választani«? Az autonómnak tetszõ választás mögött tehát olyan helyzet rejlik […], amely kötelez erre a választásra. Csakhogy így a választás nem választás!"48

A nõ remek befektetés
Társadalmunkat át-, meg átszövik a legkülönfélébb egyenlõtlenségek. Hatalmas szakadék éktelenkedik a világ fejlettebb és a fejletlenebb országai között. Nemzeti, etnikai, területi, nyelvi, vallási és nemi határok kaszabolják szerteszét az emberiséget.
    A prostitúciót nyugodtan szemlélhetjük a kumulált társadalmi egyenlõtlenségek egyik igen kellemetlen megnyilvánulásaként. Szegényebb országokból vagy területekrõl a gazdagabbak felé, szegényebb népcsoportok közül a gazdagabbak irányába, elmaradottabb etnikumok körébõl a fejlettebbek kedvét keresve szállítják végeláthatatlan hadakban a szex-piac élõáruját; és lássuk világosan: zömmel nõket és gyermekeket, zömmel férfiak használatára.
    A nõk és a férfiak közötti egyenlõtlenség azonban nem maradhatna fenn évszázadokon keresztül, ha csupán ily szélsõséges formát volna képes ölteni. Mint az elõzõekben olvasott fejtegetésbõl talán kitûnik: a prostitúció s a benne megnyilvánuló társadalmi egyenlõtlenség fenntartásához az egész társadalom aktív közremûködésére van szükség.
    A gyerekeket, fiatalokat felnevelõ környezetükben - családjukban, nevelõintézetekben, másutt - nagy szorgalommal töri meg a felnõtt közösség. Széltében-hosszában emlegetett ENSZ-adat szerint a világ összes ingyenmunkájának elsöprõ többségét nõk (és sajnos gyerekek) végzik, akik ugyanakkor az összes megtermelt jövedelem csekély hányadában részesülnek csak. Nálunk, Magyarországon is sokkal többet dolgoznak a nõk, és sokkal kevesebbet keresnek, mint a férfiak Úgy is fogalmazhatjuk: az általuk elõállított érték aránytalanul nagyobb hányadát a társadalom másik csoportja, a férfiak fölözik le.49 A nõellenes elõítéletek, a nõt szexuális tárgyként vagy takarítóeszközként ábrázoló reklámok a maguk részérõl kenõolajként segítik elõ e mechanizmus zökkenõmentes mûködését.
    E gépezet fogaskerekei - az alacsony jövedelem vagy a jövedelem hiánya, a nõk hagyományosan alárendelt családon belüli helyzete, az értéktelenebbnek minõsülõ munkatevékenységeket nekik juttató otthoni és társadalmi munkamegosztás, és persze a nõket, gyermeklányokat a családban, közösségekben, közterületen és a médiában érõ erõszak - mûködtetik gazdasági és személyi kizsákmányolásukat a szociális és a magánszférában egyaránt. Ez a dolog negatív nézete.
    De van egy pozitív oldala is a dolognak. A nõ remek befektetés. Akinek "ilyenje" van (felesége, anyja, lánya stb.), annak, ha jól megnézzük, nem elhanyagolható haszon üti a markát: ilyen haszon a férfi-jövedelemben "csendben" értékesülõ fizetetlen otthoni nõi munka, s bizonyos körökben jelentõs haszon lehet a gyermek után járó szociális támogatás is. A nõt egyenesen tõkejószágként kezeli a patriarchális társadalom.
    Hogyan is állíthatná bárki, hogy a prostituált munkaerõ vagy vállalkozó, aki a piacon saját tevékenységébõl vagy egyenesen vállalkozásából él s gazdagodik kedvére? Nem õ a munkavállaló itt, hanem a kis bárpultosok, taxisok, õrzõ-védõk és társaik. Nem õ a vállalkozó itt, hanem a futtatók, emberkereskedõk szigorú hierarchikus rendbe szervezõdött serege. A prostitúciós ipar által elõállított, s a prostitúciós piacon forgalmazott árucikket, a prostituáltat tulajdonosa, a futtató hasznosítja. Erõszak, kényszer, furfang és csalás mérhetetlen eszköztárából válogathat, hogy jószágát kezessé, engedelmessé tegye. Mint bármely háziállatot, jobb esetben sikerül beidomítani, rosszabb esetre még mindig ott van a futtató kezében a lakat és a kulcs: a világ számtalan bordélyában élnek nõk és gyermekek bezárva, rács mögött. Görögországban a bolgár prostituáltakat egyszerûen csak így nevezik: a "krumpli".50 Mint zsákból a krumplit, úgy zúdítják be ezeket a szerencsétleneket a pincébe, s tartják ott õket nappal, egy rakáson. Éjszaka azután kiterelik õket a bordélyba: napi negyven klienst kell kiszolgálniuk. Hónapokat élnek csak.

"Mert ti, nõk, ezt szeretitek"
A prostitúciós üzlet nõk és gyermekek tömeges áruvá törésén, forgalmazásán és hasznosításán alapul, óriási bevételei azonban nem csak a közvetlen elõállítás és forgalmazás mûveleteibõl származnak. A prostitúció világa szerteágazó marketing-iparral egészül ki: a nõkínálat csak az egyre terjeszkedõ pornográfia segédletével tudja biztosítani forgalmazói számára a kellõ hasznot.
    "Látod, így liheg egy igazi nõ, látod, így szop egy igazi nõ" - sziszegte a nappal egyébként telefonos prostituáltként futtatott interjúalanyomnak stricije, a férje, miután éjszaka, egész napi robot után, állva kellett végignéznie a kikölcsönzött pornókazettát, állva, hogy el ne aludjon.
    A pornográfia-iparról mindannyian tudjuk, hogy világméretû szervezetekbe tömörül; nem is lehetne ez másképp, hiszen ezekhez a mûalkotásokhoz is kellõ számban kell szállítani a szereplõket, a "sztárokat". A pornográfia ugyanakkor - rámutatva a prostitúció és a normális hétköznapi élet szoros összefonódására - nem csupán a prostitúció "marketingje", nem csupán az árucikk-nõkön új s újabb furfangokat kipróbálni vágyó klientúra ízlését hivatott alakítani. A pornográfia, a szabadság zászlaját lengetve, a "szexuális örömök" megannyi vadonatúj válfaját kínálja a tisztelt fogyasztónak.
    Egy másik interjúalanyomnak, értelmiségi nõnek, sokgyermekes családanyának a férje, miközben az ágy négy sarkához kikötözve erõszakolta meg õt, azt mondta, hogy azért csinálja így, "mert ti, nõk, ezt szeretitek".
    A gyermekpornográf-körök, az internetes rendõrség kedvelt célcsoportjai nem csak akkor veszélyesek, ha igazi gyerekeket filmeznek használat közben, ha némelyikük valódi kisdedeket darabol fel élve szexuális aktusok keretében. Veszélyesek, mert terjesztik a gyermek mint a szex tárgyának eszméjét.
    A gyermekpornográfia a maga finom eszközeivel rávezeti kedvelõit, hogyan is kell a prostitúció utánpótlását biztosítani.

Kinek a joga?
A nõ joga a szabad szexuális önmeghatározáshoz, a nõ joga a szabad munkavállaláshoz, jog a pénzkeresethez, az önkifejezéshez - ezek a magasztos liberális elvekre hivatkozó legalizációpárti szólamok. A prostituáltak nevében fellépõ úgynevezett érdekvédõk pedig szeretik felkelteni részvétünket a munkanélküliségtõl és más bajoktól sújtott szegény prostituáltak iránt, akik boldogulása útjában immár nem áll más, csak a gaz abolicionisták, akik ellenzik az õ "munkájuk", "szakmájuk" legalizálását. Sõt, fûzik hozzá, a törvényes mederbe terelés megakadályozásával nem teszünk mást, mint - ismételten és egyre súlyosabb feltételek között - a stricik, s a szervezett bûnözés karjaiba lökjük a jobb sorsra érdemes "lányokat". Még azt is megkérdezik, hogy ha ellenezzük a prostitúció törvényesítését, vajon milyen más kenyérkeresõ foglalkozást tudnánk ajánlani védenceiknek? Van-e jogunk eltiltani õket ezen utolsó mentsváruktól, vagy lila erkölcsi frázisainkat hajtogatva, a végsõ romlásba kívánjuk taszítani õket?
    Igaz: nagyon nehéz kérdésrõl van szó. Önmagában a nem-legalizálás valóban nem old meg semmit, bár - talán már elegendõ adatot soroltunk fel álláspontunk mellett - lehet, hogy gátat vet a striciség, a nõkereskedelem, a pornográfia mértéktelen terjedése útjába. A nem-legalizálás kétségkívül nem elegendõ ahhoz, hogy felszámolja a prostituálttá törés feltételeit, biztosítsa a megelõzést, a már bajban lévõk megsegítését, rehabilitációját. Csak arra elég, hogy legalább ne segítse elõ állami közremûködéssel az egész ország egyetlen nagy bordélyházzá alakítását, ne járuljon hozzá buzgón minden nõ potenciális prostituálásához.
    Bármely nõ megtörése és prostituálttá tétele, mint láttuk, húsz nap alatt végrehajtható. Ugyanennek a nõnek a kigyógyítása és rehabilitálása éveket venne igénybe, és nincs garancia a sikerre.
    Ha egy országban legális a prostitúció, minden kedvezõ feltétel adva van ahhoz, hogy kiépüljenek és felvirágozzanak az emberkereskedelem intézményei, hogy odatelepüljön a pornóipar, s a prostitúciós szolgáltatás minden addiginál szélesebb skáláját kínálja a hazai és külföldi eredetû fizetõképes kereslet elé.
    Ha egy országban legális a prostitúció, a nõk és gyermekek tárgyként való használata, következésképp tõkejószágként való forgalmazása normalitássá válik. Ez mindnyájunkra - nõkre és férfiakra nézve - óriási veszélyt jelent.
    Jog? Kinek a joga? A nõ (gyermek!) joga a "szabad szexuális önrendelkezéshez", foglalkozás és munka megválasztásához? Vagy inkább a férfi õsi jussa a valamilyen - saját vagy idegen tulajdonú, ingyen vagy bérleményként rendelkezésre álló - nõ használatához?
    2004. április
 

JEGYZETEK

30 Borai Ákos: Prostitúció, Magánkiadás, 2003. 26. oldal    [vissza]
31 A televízió egyik élõ egyenes adásában például egy, a prostituáltak védõjeként bemutatkozó férfiú, ahelyett, hogy érveimre
próbált volna válaszolni, azt kérdezte tõlem, hogy vajon mi bajom nekem a szexszel.    [vissza]
32 Az ilyen típusú, a közgondolkodást és közbeszédet át- meg átszövõ históriákat hívjuk városi legendáknak.    [vissza]
33 „Könnyû volna történelmi analógiák sorával igazolni, hogy éppen bizonyos, korábban legális szenvedélyek – alkoholés
könnyûdrog-fogyasztás, szerencsejáték, prostitúció – betiltása vezetett számos helyen az alvilág megerõsödéséhez, a
törvénytelen vagyonszerzés könnyebbé válásához.” Papp László Tamás: Zöld utat a piros lámpáknak!, HVG, 2004. január
28.    [vissza]
34 2003-ban felkeresett egy politikus, kezében kidolgozott program a piroslámpás negyede(ke)t mûködtetõ tervezett vállalkozásról,
állami támogatást szeretett volna kapni ehhez az ötlethez. Mikor megkérdeztem tõle, hogy miképp képzelik
el a szervezett bûnbandák kiszorítását ebbõl az üzletbõl, hiszen hát mindenki tudja, hogy a nõket, gyerekeket ezek szállítják
az egész szexipar számára a világon mindenütt, önérzetesen közölte velem, hogy feltételeket fogunk szabni nekik:
vagy betartják, vagy fel is út – le is út. Oh, sancta simplicitas!    [vissza]
35 Richard Poulin: Le marché mondial du sexe au temps de la vénalité triomphante, 2004, http://sisyphe.org (saját fordításom).    [vissza]
36 Richard Poulin, I.m.    [vissza]
37 Szeminárium a prostitúció törvényesítésének hatásairól, Stockholm, 2002. november 5-6. (A magyar fordítás kéziratban.)
Angolul: http://naring.regeringen.se/fragor/jamstalldhet/pdf/talsaml_sept.pdf   [vissza]
38 Stockholmi szeminárium, Az államilag támogatott prostitúció, Dr. Janice Raymond elõadása   [vissza]
39 Stockholmi szeminárium, A prostitúció kultúrája: legalizált nyilvánosházi prostitúció Victoria államban, Ausztráliában,
Sheila Jeffreys elõadása.    [vissza]
40 Stockholmi szeminárium, A prostitúció kultúrája: legalizált nyilvánosházi prostitúció Victoria államban, Ausztráliában,
Sheila Jeffreys elõadása.    [vissza]
41 Stockholmi szeminárium, A prostitúció kultúrája: legalizált nyilvánosházi prostitúció Victoria államban, Ausztráliában,
Sheila Jeffreys elõadása.    [vissza]
42 Stockholmi szeminárium, A spanyol kormány álláspontja a prostitúcióról, Rosario Carracedo Bullido elõadása.   [vissza]
43 Stockholmi szeminárium, Vita a prostitúció legalizálásáról az Orosz Föderációban, Marianna Solomatova elõadása    [vissza]
44 Richard Poulin, i.m.    [vissza]
45 Richard Poulin, i.m.    [vissza]
46 A Poulin által idézett kutatások 60-90%-ra teszik a gyermekkorban rendszeres szexuális abuzusnak kitett prostituáltak
arányát, egy a francia prostituáltak körében végzett felmérés pedig egyenesen 80-95%-ban határozza meg a kérdéses
hányadot. Egy ugyancsak általa idézett brazil vizsgálat, amelyben 53 „önkéntes” kamasz-prostituáltat kérdeztek,
megállapította, hogy közülük ötvenen (95%) bántalmazó családból származnak. (Poulin, i.m.)    [vissza]
47 Poulin is hivatkozik rá, de nemrég magyarul is megjelent Judith Herman: Trauma és gyógyulás, Háttér, 2003.    [vissza]
48 Richard Poulin i.m.    [vissza]
49 A KSH idõmérleg-adatai szerint Magyarországon az összes fizetés ellenében végzett munkára fordított idõ 40%-
ában nõk, 60%-ában férfiak, a fizetés nélkül végzett munkával töltött idõ 75%-ában nõk, 25%-ában férfiak dolgoznak.
A fizetett munkahelyeken még azonosnak minõsülõ munkakörökben is 10-30%-os eltérésrõl tanúskodnak az adatok a
nõk rovására. Köztudott ugyanakkor (s az adatok is igazolják), hogy a nõk alacsonyabb pozíciókban, rosszabbul fizetõ
ágazatokban helyezkednek el, többet töltenek otthon gyermekneveléssel, idõsgondozással, tovább tanulnak és hamarabb
mennek nyugdíjba, mint a férfiak. Vagyis életkeresetük tekintetében is jelentõs hátrányt szenvednek a férfiakhoz képest.
(Lásd például Nõk és férfiak, statisztikai zsebkönyv, 2003.)    [vissza]
50 Egy görög szociális munkás közlése.   [vissza]
 
 

Nõ teknõsbékával
 
 

A tékozló fiú megtérése
 

MORFONDÍROZÁS

SZERDAHELYI ISTVÁN

Ez jó mulatság, férfimunka volt

A hazai liberalizmus politológiai hiedelemvilágát tanulmányozva bukkantam rá véletlenül az Interneten egy cikkre, melynek szerzõje - csaknem két évtized távlatából - visszaemlékezett az 1981-82-es esztendõk eseményeire. S egyebek között arra is, hogy a Kritika fõszerkesztõ-helyetteseként közöltem egy írását, amellyel "belekötött" egy jeles mûvészetkritikus ugyanitt megjelent cikkébe. A megtámadott - írja a visszaemlékezõ - "nyilván roppant méltánytalannak érezte, hogy egy névtelen senki, mint én, pusztán […] Szerdahelyi vicces természeténél fogva abba a helyzetbe hozom, hogy vitatkoznia kell velem. Én ugyanis kizárólag a Kritika akkor fõszerkesztõ-helyettese kötözködõ kedvének köszönhettem, hogy pimaszkodásom egyáltalán nyomdafestéket láthatott."
    Ami a visszaemlékezõ "névtelen senkiségét" illeti, azt azért megemlíteném, hogy már akkor is a budapesti egyetem esztétika tanszékének adjunktusi katedrájáról hirdette eszméit, és - saját minõsítésével - "pimaszkodásai" rendszeresen nyomdafestéket láttak az Élet és Irodalomban. De amit rólam ír, az szentigaz. Mihelyt elfoglaltam posztomat a Kritikánál, megkezdtem vicces természetembõl fakadó, kötözködõ kedvem gátlástalan kiélését. Közöltem például - a sajtó vezetõinek körében nem kis megrökönyödést keltve - saját rovatvezetõm, Wintermantel István nyílt levelét is, amely éppenséggel az én egyik cikkembe "kötött bele". S tettem ezt azért, hogy nyilvánvalóvá tegyem, amit válaszomban is hangsúlyoztam: kulturális életünk továbbfejlõdéséhez elengedhetetlen olyan szabad, csak az érvekre tekintõ nézetcserék lebonyolítása, ahol egyik fél sem bánhat vitapartnerével úgy, ahogy "»a« marxista álláspont letéteményese egy »antimarxistával«". Viharzottak is abban a folyóiratban olyan szópárbajok, amilyenek sehol másutt. Aligha tette meg rajtam kívül más, hogy amikor 1988-ban Fejtõ Ferenc egy olyan kéziratot küldött hozzám, melyben azt írta, "csahos kutya", "szemenszedett hazug és rágalmazó" vagyok, és csodálkozik, hogy Magyarországon egy lap élén még olyan fõszerkesztõ állhat, "akinek fogalma sincs az újságírói deontológiáról", akkor ezt az írást is habozás nélkül közöltem, azzal a kommentárral, hogy a Kritika olvasói elég intelligensek, hogy megítéljék, kinek van igaza.
    Vicces természetemet azonban akkor tombolhattam ki igazán, amikor 1989-90-ben az Új Fórum címû kétheti lap alapító fõszerkesztõje lettem. Nemrégiben egy Pulitzer Emlékdíjas sztárnak meséltem errõl az idõszakról, s a gátlástalanul hazudozó kommunistának kijáró megvetéssel förmedt rám: - Azt akarja mondani, hogy Csurka István vagy Petõ Iván 89-ben az MSZMP ideológiai folyóiratának volt a szerzõje?
    Otthon ellenõriztem a memóriámat: Petõ Iván stimmelt, de Csurkára rosszul emlékeztem. Felsorolhattam volna azonban - példának okáért - egyfelõl Csengey Dénest, Jeszenszky Gézát, Für Lajost, Szabad Györgyöt, másfelõl Magyar Bálintot, Szabó Miklóst, Eörsi Istvánt, Mécs Imrét, Tamás Gáspár Miklóst, nem szólván az 56-osokról, Litván Györgyrõl, a renegátnak számítókról, Demény Páltól, Marosán Györgytõl Hegedûs Andrásig, Ribánszky Róberttõl Pozsgay Imréig. Ennek az Új Fórumnak volt ugyanis egy állandó rovata, a "Szemtõl szembe", ahol az aktuális vitakérdésekrõl minden párt vagy az MSZMP-n belüli frakció kifejthette a véleményét. Olyan pártok is, amelyeknek az egykori létezését ma már talán csak az Új Fórumból lehet megtudni. A társadalmi színskálát tekintve ugyanilyen volt a kép: az akadémia vagy az írószövetség elnökétõl és a legkiválóbb társadalomtudósoktól a pécsi sztrájkoló munkásokig terjedt. Munkatársaim egyik legfõbb feladata volt, hogy felkeressék ezeket az embereket, és az orruk elé dugják a mikrofont vagy cikket, tanulmányt kérjenek tõlük, melyben válaszolnak arra a kérdésre: mit akarnak csinálni ezzel az országgal? Amilyen vicces kedvûek meg kötözködõ természetûek voltunk, komolyan vettük, hogy minden álláspontról szabad vitában kell tájékoztatni a közvéleményt. Igen, 1989-90-ben, az MSZMP, majd az MSZP ideológiai folyóiratában, és éppen azért, mert az MSZMP-MSZP ideológiai folyóirata.
    S ez jó mulatság, férfimunka volt.
 

Rokkant katona (1944)

OLVASÓLÁMPA

BISTEY ANDRÁS

Egy nagy sikerû könyv

Moldova György: Kádár János

Moldova György rendszerváltás utáni riportköteteinek a sorsa meglehetõsen egyformán alakult: miközben a közönség sorban állt értük a könyvesboltokban, a kritika alig-alig vett róluk tudomást. A legnagyobb napi- és hetilapok vagy a folyóiratok túlnyomó többsége nem is tett említést róluk. Ez volt a sorsa például az Európa hátsó udvarának, A tékozló koldusnak, valamint életrajzi köteteinek.
    Ez korántsem véletlen. Moldova említett riportkönyvei hatalmas bizonyító apparátussal nyilvánvalóvá teszik, hogy a rendszerváltásnak nevezett tõkés restauráció tulajdonképpen nem más, mint az anyagi javak újraosztása egy kisebbség érdekében, milliók kárára. Miután ezt a bizonyító tények olyan bõséges felvonultatásával teszi, hogy érdemben nem lehet vele vitatkozni, marad az elhallgatás, hogy a könyvekrõl minél kevesebben szerezzenek tudomást, azok minél kevésbé hassanak az emberek gondolkodására. Ezen a téren nem, vagy csak alig volt különbség a jobboldali vagy a magát baloldalinak nevezõ sajtó magatartásában.
    Moldova Kádár-könyve azonban - divatos kifejezéssel élve - kiverte a biztosítékot. Kevés magyar történelmi személyiség van, akire ilyen rövid idõ alatt ennyi mocskot próbáltak szórni a rendszer hivatalos tollforgatói, és tevékenységük mégis ilyen kevés eredménnyel járt volna a közgondolkodás formálásában. Ma ugyanis csaknem húszévnyi agymosás után Kádár János - a közvélemény-kutatások eredményei szerint - a magyar történelem legelfogadottabb, legjobban tisztelt személyiségeinek egyike, egy sorban Szent Istvánnal, Hunyadi Mátyással és Kossuth Lajossal, Széchenyi Istvánnal. Ezeknek a felméréseknek a hitelességét a sajtó sem kérdõjelezi meg.
    Kádár nimbuszának lerombolásán politikusok, publicisták, kurzustörténészek hada munkálkodott, és remélték, hogy munkásságuk lassanként eredményes lesz, hiszen csak az õ hangjuk hallatszott, az újabb nemzedékek, személyes tapasztalat híján csak az általuk rajzolt torzképrõl ismerhették meg Kádár Jánost és nevével emlegetett korszakot. Az egyhangú kórusba süvített bele Moldova hangja, és nyomában óriási ricsaj támadt.
    Ezt a könyvet mintha már nem lehetett volna szótlanul elviselni. Moldova áttörte a hallgatás falát, magára zúdítva ellenfelei haragját. A támadás több oldalról és többféle módszerrel folyt: a válogatottan közönséges kifejezések özönétõl a "baráti" figyelmeztetésekig és jó tanácsokig, a beszélgetésekig, amelyek célja jól láthatóan, de sikertelenül a szerzõ nevetségessé tétele, valamiféle különcként való bemutatása, és hitelének ilyen módon történõ csökkentése volt. Csak egy valamire nem vállalkozott senki: arra, hogy tételesen és színvonalasan megcáfolja Moldova állításait.
    A könyv azonban nemcsak azért keltett ekkora és ilyen visszhangot, mert Kádár Jánosról nem a ma szokásos torzképet rajzolja, hanem azért is, mert ez a mintegy 460 oldalas írás vonzó olvasmány, a legizgalmasabb regényekkel vetekedõ, letehetetlen könyv.
    A mûfaját nehéz meghatározni, többféle mûfaji elem keveredik benne, de ez nem válik hátrányára. Maga a szerzõ így vall szándékairól: "Én egy népkönyvet akartam az emberek kezébe adni, amelybõl megismerhetik, hogy ki volt Kádár János." A könyv tartalmaz riportelemeket, a szerzõ önéletrajzi ihletésû megjegyzései jól megférnek benne interjútöredékekkel és idézetekkel. Bár forrásait legtöbbször megjelöli és külön is mellékel forrásjegyzéket, nem történelmi tanulmány, nem is a szó szoros értelmében vett életrajz, de életrajzi regénynek sem tekinthetõ.
    Legközelebb talán akkor járunk az igazsághoz, ha esszének nevezzük. Jellemzõ rá a személyes hangvétel, a szubjektív hitelesség és a láttató erõ, a szépíró állandó jelenléte. Állításait nem tekinti márványba véshetõ örök érvényû igazságoknak, bevallja, ha feltevésekre van utalva. Oldottsága nem süllyed felszínességbe, viszont érthetõ marad azoknak is, akiknek Kádár Jánosról nincsenek felidézhetõ, a leírtakhoz kapcsolható, azokat minõsítõ emlékeik, ismereteik.
    Moldova nem csapja be az olvasót, nyilvánvalóvá teszi, hogy rokonszenvez hõsével, még ha ez a rokonszenv korántsem tekinthetõ eleve adottnak. Az 1956-ban fegyvert fogott Moldova az egyértelmû elutasítástól, sõt gyûlölettõl fokozatosan jutott el a kádári mû megértéséig és a vele való, fenntartásoktól sem mentes azonosulásig. Erre utal a könyv legelsõ mondatával is: "Be kell vallanom: életem során többször is megváltozott a Kádár Jánosról alkotott véleményem."
    Moldova annak az új értelmiségnek a reprezentánsa, amely - mint maga utal rá - "a legnyomorultabb prolisorból" elindulva lehetõséget kapott arra, hogy tanuljon, és elsõgenerációs értelmiségivé váljék. Életútját akár szokványosnak is mondhatnánk a korabeli viszonyok között, ám csak a kezdete szokványos. Moldova ugyanis nem felejtette el, hogy a nagy társadalmi fordulat tette lehetõvé számára életének megváltozását, ezért nem fordult szembe a rendszerrel (sok hasonló "proli" és paraszti sorból érkezett elsõgenerációs értelmiségivel ellentétben, akik talán szégyellve származásukat, kisebbrendûségi érzésüket kompenzálva váltak ellenzékivé). Nem tette ezt akkor sem, amikor látta a rendszer hibáit és tévútjait.
    Bár a könyv Kádár János életútjának bemutatását ígéri, ennél sokkal többet ad: fölvázolja a felszabadulás utáni magyar politikatörténet legjellemzõbb momentumait. Nem is nagyon tehet mást, hiszen Kádár pályája, személyisége úgy összefonódott az 1945 utáni magyar politikával, hogy jószerével egyik sem érthetõ meg teljesen a másik nélkül.
    Kádár János életének több meghatározó fordulata volt, ezek közül is talán a legjelentõsebb 1956 október-novemberében történt. Moldova a könyvben nagy teret szentel az 1956-os események bemutatásának. És nem is csak az október-novemberi napokénak, felvázolja az elõzményeket is, amelyek a robbanáshoz vezettek. Megteszi, amit a történész nem tehetne meg, de megteheti az esszéíró, eljátszik a "mi lett volna ha" gondolattal: ha Gerõ Ernõ helyett Kádár kerül az elsõ titkári posztra, ha a szovjet vezetõk eltekintenek a katonai beavatkozástól és politikai megoldást keresnek, mint például Gomulkával Lengyelországban?
    Moldova, összhangban néhány újabb történelmi munka szerzõjével, meghatározó jelentõséget tulajdonít a Köztársaság téri pártbizottság ostromának. Az ostrom és az azt követõ vérengzés, majd a kezdõdõ utcai lincselések, véleménye szerint, fordulópontot jelentettek az események menetében. A beavatkozást már addig is fontolgató szovjet vezetõket ezek gyõzték meg végleg, hogy az események számukra elviselhetetlen fordulatot vettek, Magyarországon a baloldal a maga erejébõl már nem képes a rendszer megvédésére, és ha nem lépnek, Magyarország kiszakad a szocialista országok közösségébõl, ami az akkori helyzetben beláthatatlan világpolitikai fejleményekhez vezethetett volna.
    A szerzõ, noha alapvetõen megértéssel ábrázolja Kádár János alakját, nem szövi köré a tökéletes, tévedhetetlen vezetõ nimbuszát. Ír emberi gyengeségeirõl, amelyek politikájának eredményességét is befolyásolták. Szó esik a könyvben zárkózottságáról, a hatalom csúcsán is megmaradt kvázi magányosságáról, különösen idõsebb korában kialakult idegenkedésérõl a technika új vívmányaival (például a számítógéppel) szemben, különösen pedig munkatársainak megválasztásában elkövetett végzetes melléfogásairól.
    A Kádár környezetében, a párt felsõ vezetésében dolgozó politikusokról Moldovának meglehetõsen lesújtó véleménye van. Nagy részüket tudatlannak, önzõnek, olykor pökhendinek, a közös ügy iránt közömbösnek mutatja be, és ez a mentalitás "leszivárgott" az apparátus alsóbb szintjeire is, sokat ártva a párt tekintélyének. Jó szava elsõsorban Nyers Rezsõrõl, rajta kívül még fõleg Aczél Györgyrõl és Lázár Györgyrõl van, valamint elismeréssel szól néhány, a politikai szférával szoros kapcsolatban dolgozó szakemberrõl, például a bankár Fekete Jánosról.
    A könyv nagyjából idõrendben követi Kádár János életútját, de a szerzõ idõnként kilép az események sodrából, ha szükségét látja, elõreszalad, megjelölve valamely döntés vagy esemény következményét vagy visszatér régebbi, az éppen tárgyalt eseményekkel kapcsolatba hozható korábbi történéshez. Ezzel feloldja a szoros idõrend esetleges monotóniáját, kiemeli, ami fontosabb, és átsiklik kevésbé fontos események, idõszakok fölött.
    Részletesen tárgyalja a "végjáték" történetét, a Kádár félreállítása érdekében köré szõtt háló elõkészítését, elemzi utolsó, tragikus beszédét és annak körülményeit.
    A könyv végén, mintegy függelékben, Moldova ír a rendszerváltás utáni helyzetrõl: az életszínvonal zuhanásáról, a kialakult latin-amerikai típusú társadalmi-vagyoni különbségekrõl, a hajléktalanság, a mélynyomor újbóli megjelenésérõl. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a Kádár nevével jelzett kor boldog békeidõkként él a magyar nép nagyobbik részének tudatában. "Kádár János emléke egyre élõbb és tiszteltebb, tanúi lehetünk, hogy az országgyûlési választásokon még a jobboldal is megpróbálja a zászlajára tûzni" - írja Moldova. Hozzátehetjük, hogy ezt elsõsorban a kádári örökségként nyomaiban még fennmaradt szociális rendszer elemeinek manipulatív "védelmezésével" teszi, így akar szélesebb körû támogatást szerezni a mindennél jobban óhajtott hatalom megszerzéséhez.
    Ha az olvasó a könyv végére ér, és elgondolkodik rajta, hogy a történetek, elemzések, dokumentumok tömegébõl végül milyen Kádár-kép bontakozik ki, nehezen tud a kérdésre egyszerû választ adni - hiszen nincs is egyszerû válasz. A könyv sokoldalúan, ellentmondásoktól sem mentesen mutatja be Kádár János személyiségét. Könnyebb a dolga, ha arra a kérdésre keresi a választ, hogy mivel érdemelte ki Kádár János a magyar nép többségének elismerését. Nos, elsõsorban azzal, hogy politikai érzékével a történelmileg rendkívül szûkre szabott mozgástérben politikailag és gazdaságilag egyaránt elérte a legtöbbet, amit egy bizonyos helyzetben el lehetett érni. Jórészt az õ politikájának az érdeme, hogy Magyarország évtizedekig a "tábor" irigyelt országa volt. Néhány évtizedre, nagy tömegek számára, élhetõ ország lett Magyarország. Meglehet, a magyar történelem nagy pragmatikusainak, Károly Róbertnek, Bethlen Gábornak, Deáknak az utódaként vonul be történelmünkbe.
    Ez a Moldova-könyvbõl levonható végsõ tanulság. (Urbis Könyvkiadó)

BERETI GÁBOR

Egy táj, három költõ

Szabó Bogár Imre, Cseh Károly és Varga Rudolf új verseskötetei

Régi hiedelmünk, hogy tér és idõ formálja a mûvészeket, s hogy lenyomatot hagy a mûveken. Bizonyára így van ez Szabó Bogár Imre, Cseh Károly és Varga Rudolf esetében is. Bár közelesen egy táj és egy kor szülöttei õk, legutóbbi köteteik áttekintésekor mégsem a rokonító jeleket keressük. Még ha ilyeneket kutatni kézenfekvõ volna is, most inkább a megkülönböztetõ, a karakterizáló jegyekre figyelünk. Az azonosító stigma amúgy is ott van rajtuk -, mindhárman birkóznak az alkotás örökös dilemmájával, igazságaik mûvészi formába öntött megjelenítésével. A közelmúltban napvilágot látott köteteik egymással történõ összevetésén túl ugyanakkor egy "külsõ" szempontot is figyelembe veszünk: munkáikat poézis és szakralitás villanófényében is exponáljuk.
    Azt mindjárt az elején dicsérõen állapíthatjuk meg, hogy könyveik emblémájául mondandójukat találóan kifejezõ kötetcímeket választottak.
    Szabó Bogár Imre igényes, reprezentatív kivitelû kötetének például az Örökös hiány címet adta. Itt érdemes megjegyeznünk, hogy az elegáns címlapfotó Dudás József munkája. A címbéli Örökös hiány pedig már elõlegezi, hogy Szabó Bogár ezúttal a lét végsõ, örök kérdéseit boncolgató munkáival rukkol olvasói elé. Versei alapján szerzõnket a hazai intellektuális költészet áramához sorolhatjuk.
    "Csak / saját részének egész / a rész. / Csak a vágy lehet teljes, / merész" - írja az elsõ ciklus elsõ, címadó versében. S hogy a hangütést folytatva mindjárt tovább is tágítsa a kört, A teremtés kezdetén címû opus soraival szinte már madáchi hangulatot idéz: "Döbbenten szemlélte, miképpen testesül / a szózat, az ige, hogy: legyen. / És lõn! / A durva anyag az idõtlen semmibõl / kirobbant süvítve." És így tovább a ciklus többi darabja is - Ha nincsen lélek, Eredendõ bûn, A mindenség vérzik stb. -, sorra rendre a madáchi szellemi aura vonzáskörébe kalauzolja az olvasót. Talán ezért is érezhetjük, hogy miközben Szabó metaforikus szekere a képzelet éteri kocsi-útján fut át elõttünk az éjszakában, azon nem is a múlt század, hanem még az azt megelõzõ idõk reputációja dereng. És ezért érezhetjük, hogy Szabó analógiás beszédmódja, stilizált gondolatisága inkább fûzi õt a veretesnek tetszõ, a teremtés-mítosz forrásvidékét bebarangoló, s jobbadán az ott honos szellemiséget képviselõ elõdhöz, mint a Minden Egész eltörött életérzését megélõ és megéneklõ, újító kedvû opponenshez.
    A késõbbiekben poézis és szakralitás, avagy esetünkben inkább a laicitás változatos tájait járja be, s hol modern világunk aktuális gondjait idézi (Globális kor, tor), hol a személyesség áttetszõbb ligeteiben tesz néhány tiszteletkört (Ez csak egy folt), mígnem újra sûrû, bozótos tájakra tévedve, az ÉN rengetegén verekszi át magát (Énjeim). Hogy aztán ciklusai végén, stílszerûen Az út vége címû ciklusban haljon el, az ekkorra már kissé rezignálttá lett lendület. (Bíbor Kiadó).
    Minden bizonnyal hibáznánk, ha a gondolati költõtõl népiességet, a népiestõl poszt modernt, avagy a poszt moderntõl képzuhatagba öltöztetett gondolatiságot várnánk el. Mindõjüket a maguk mércéje szerint, az énjükbõl fakadó, a habitusukból felépített költõi világ belsõ paragrafusai szerint kell megítélnünk.
    Örömmel láttuk hát, hogy Cseh Károly új kötetében (Toronyiránt) a már megszokott, érzékeny líraisággal szervezi a nála immár hagyományosan visszatérõ témák köré plasztikus poézisét. Az olvasó jó érzéssel válogathat a megénekelt táj, az elmúlás, az advent vagy a húsvét szimbolikáját leleményes képiességgel újraformázó versek változatai között. Gyönyörködhet a ciklusokat körülfogó bukolikus aurában, ebben a széles ívû, talán még a Janus Pannonius-i érzésvilágot is elénk idézõ univerzális pannóban. Mert mintha ezt volna hivatott fölerõsíteni az üzenethordozó látványelemként többször is elõforduló virágzó fa, vagy a kivirágzó ág szimbolikája. Ez a pannoniusi mandulafára hajazó hasonlat Cseh Károlynál is a soha el nem évülõ immanens érzés, a feltámadás és a rejtetten jelen lévõ múló idõ, az elmúlás allegóriája. S ha netán azt hinnénk, hogy ezek a régi, vagy inkább örök érzések ma már nem képesek új arculatot ölteni, hát tévednénk, mert Cseh Károly lírikusi színvonalán ezek most is az újdonság, a friss élmény erejével hatnak. Nem úgy egyes szavak, esetünkben az ujjong szó gyakori, több versben is elõforduló használata, ami már zavaró.
    Mindezen túl megértõ szívvel tiszteljük szerzõnknek a kötetcím szimbolikája által többszörösen is megerõsített kötõdését, hiszen vele együtt valljuk, hogy nincsen sehonnaibb a szülõföldjét megtagadó utazónál. S hogy mennyire fontos és aktuális ma ez a szûkebb tájhazához kötõ és védelmet nyújtó ragaszkodás, azt az egyébként az egész kötetet átlengõ, naplementékben felpompázó, kék-hívású, virágzó aranylás, stb., idillje, szimbolikája, s az idill mögül fatimai jóslatként kifeslõ nyomorúságos valóság kontrapunktja is nyomatékosítja: "Sárgult kártyalapokká hullik a biblia széjjel. / Cink jele rajtuk a könnycsepp. Üdvözül, él a sipista./ Terhed a jó - s emiatt ezután majd mardos a szégyen, / mert a kiválasztottak Mennyei Mércefokán át / tékozlót emel eszményeddé egy Nevesincs Lény." Az idill derûjében úszó költemények hatásosan megkomponált poétikai kontrasztjaként idõrõl idõre, mint egy bálvány, felbukkan egy-egy hívatlan vers, vagy a bálvány árnyékaként egy-egy versben sötétlõ disszonáns sor: "Lásd, Európában kései õsz van: / édeskés avarillattal / bomlik az aranyidõ." (Kései õsz). S nem kis meglepetésünkre, poézis és szakralitás pólusai közt egyszer csak felszikrázik az élet által a közelmúltban oly csattanósan igazolt költõi elõérzet: "A víz- / ágyúk- / kal / kereszteltek és az áldásosztók / a szertartást (m)erõben másképp / ér- / tel- / mezik." (Szertartás).
    És mindezeken túl, a kötetben sok társával együtt ott a költõjének a mai magyar lírában súlyt és rangot adó modern, mert minden ízébõl tiszta esztétikumot sugárzó Cseh Károly-i verstípus, mint pl., az Alkonyi idõzés: "Idõzz velem itt a késõ aranylásban / s várakozz csendben, // ahogy a sziszegõ-kék hegyeken túl, / derengõn, október elsõ hava, // míg lent a pikkelyes tükrû pataknál / két letörött ág úgy hever egymáson, / mintha az Eljövõt váró kereszt lenne." (Gonda Könyvkiadó).
    Varga Rudolf Csillagom, hol vagy? címû új kötetében gondolatiság és líraiság dolgában egy jottányit sem adja alább (kor)társainál. Állapot és helyzet-meghatározó verseiben földközelivé fókuszálja a Szabó Bogár által is kipróbált metafizikát, illetve a Cseh Károly által is elõszeretettel alkalmazott lírai szépséget, s ezek tapétái mellett kíméletlenül a szemünkbe mutatja a falak vakolatlan, hétköznapi durvaságát.
    Varga kötete, ahogy a cím is utal rá, a csillagfény reményt szimbolizáló hiányának és e hiányból fakadó szenvedésnek az "üzenõ könyve". De ezúttal nem valamiféle illúzió elvesztése, az örökre letûnt gyermek-, vagy ifjúkor mozaikképeinek a nosztalgikus emlékezetben újra és újra felsejlõ kiszínesedése, hanem a lelkünkbõl-vérünkbõl bemutatott áldozat hiábavalósága az, ami fáj. Talán ezért, hogy itt egy különös átváltozás tanúi lehetünk: verseiben a költõ - igaz, tõle egy eddig sem idegen, de most mintha a szenvedések elviselhetõsége, túlélhetõsége érdekében magára öltött alakban -, az enfant terrible szerepében tûnik fel. Úgy fest, hogy ez a változás inkább ösztönös, mint tudatos, ugyanakkor mégsem elkerülhetõ, mert az intellektuális Énben, túl az idõszekvenciák okozta hatásokon, a körülmények diktátumaként, a totális Én megképzõdését ösztönzõ strukturális átalakulások indulnak be, s ez a reflexív önmozgás az, ami tulajdonképpen kínálja a maga szerepbéli változatát; és mert mindez láthatóan több fájdalmat, mint örömöt hoz vállalójának: keményebb hûséget, több kiszolgáltatottságot, az élet teljesebb, ám reménytelenebb megélését. Mindez megkapó plaszticitással fejezõdik ki a kötet legindulatosabb, legöntudatosabb verseiben: "a bõrünkön / élõsködõk, lefüggönyzött / luxuskocsikon / suhannak pihekönnyû / fantomok, csalás / szennyvizével / szentelnek a piárfõpapok". "szajkózzák, szajkózzák, / mégtöbb / szajkószabadságot!" "A / jog a törvénnyel / trükközõ latrok joga, / a / megnyomorítottak pusztulását / törvény garantálja." (Bõrünk alá).
    Vagy a szülõfalujában átélt élmény, ami a poézis mindenséggé tágított kristályszerkezetén tükröztetve csillantja szemünkbe létünk üzenetét: "újmódi karvalyok / eget karcolnak, vizet / keserítenek a színváltó / kalmárok, s rokonaik, a gerinctelenek / faja, uzsorások, spekulánsok, / kullancsok / szívják éltetõ / nedveink, testünkön / már fürtökben / lógnak a rablóhalak, / sáskák" De "behunyt / szemmel is látom, Bátorban / süt a nap" - írja. (Bátorban süt a nap). A fény felé fordulás ösztönös, az emberi világból az Ént a haszontalanság helyzetébe számûzõ és minduntalan e kitaszítottságában reprodukáló neokon impulzusokkal szembeni önvédelem mozdulatai ezek, az izolációnak kitett individuum önmentõ gesztusai egy globálissá növekvõ világban, melynek negatív hatásai ellen védekezni csak a közösség egészére reflektáló totális Én kimunkálásával lehet.
    Avagy a Fordítva címû verse, amit a groteszk "idõzés" versének, de groteszk létversnek is olvashatunk. Ez egyszerre profán és hittel teli megélése annak a helyzetnek, amelyben a szerzõ magát Isten kutyájának aposztrofálja, aki a kocsmaajtóhoz kikötve gazdáját a hetedik mennyországban szeszek ködjévé válva még csak eltûnni se láthatta. S akinek a szeretetéért kutyahûséggel mégis könyörög. Szívszorító, groteszk létvers ez. Egyidejû megjelenítése a poézisen inneni és túli világnak és megélése a gnózis által a misztikától megtisztított, ám az ismeretlentõl való függéstõl meg nem szabadított jelenünknek, és a megismerésen túli ismeretlenbõl a mi racionálisan megszervezett életünket is át- meg átható szakralitásnak.
    Végül szóba hozzuk még, hogy a szerzõ által e mostani kötetben is kizárólagossággal használt versalakzat nem minden esetben szolgálja a mondandót. A gondolatok és az indulatok ilyen kötött formákat nélkülözõ szabad áramlása néhol lazaságnak enged utat. Ez a versformák szabad alkalmazásával kivédhetõ lenne. Érdemesnek tartjuk erre a szerzõ figyelmét felhívni, már csak azért is, mert úgy tetszik, hogy ez idõ tájt munkásságával õ azok közé a kevesek közé tartozik, akik egy poétikai fordulat, jelesül a lírában egyeduralkodó individuális-izolacionális Énnek a totális Énnel történõ felváltása felé haladnak. Ez azonban tartalmi, stiláris, formai, és természetesen újításokat is megkívánó sûrítés nélkül nem következhet be. (Saluton Kiadó).

MURÁTH PÉTER

Halk halálhang

Fecske Csaba: Elsõ életem

Számomra Fecske Csaba versei mindig hangokból álltak, sohasem betûkbõl, noha mindig olvastam õket, s nem "hallgattam". Nekem az õ versei: zenemûvek, "hangzó anyagok". Hallottam már sírni, nevetni, énekelni, játszani, kiáltani, nyögni gyönyörben-fájdalomban. Hallottam már bölcsen hallgatni, belenyugvóan sóhajtani is.
    Új könyvét olvasva félni hallom. Verseibõl nem a szorongás kínját, az ijedtség nyüszítését hallani, hanem a fenyegetettség döbbent csendjét és a fenyegetõ veszély apró, végzetes neszeit (minden kérdésben a félelem matat; szívemben a halál neszez; a hallgatag húsban már a csont neszez). Ez a döbbent csend, a "szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik" érzése át- meg átjárja a vers hallgatóját, szerzõjét és - persze magát a verset is. Átjárja, megváltoztatja, s közben maga is megváltozik. A félelmet, a csendet a kimondás, a megfogalmazás változtatja hanggá, a költészetet dallá…
    Fecske Csaba igazi "alanyi költõ", most is "csak õ bír versének hõse lenni", az olvasónak (nekem) döbbenetes és nosztalgikus élmény a "lírai én" és a költõ "valóságos énjének" ilyen nagyfokú azonosságát napjainkban megtapasztalni. Ezek a versek nem birkóznak a félelemmel, nem meghaladni, legyõzni próbálják, de nem is fogadják el, nem örülnek neki (mint sokszor a Fecske által gyakran, nagy tisztelettel idézett-említett Rilke); azt teszik, amit a vers tehet, megteszik azt, amit a vers megtehet: hanggá, zenévé, lírává oldják-változtatják a rettegés csendjét.
    A veszteség érzését a veszteség verseivé alakítja az elsõ ciklus (Hazajáró), az elveszett gyerekkor ciklusa. Keresni jár haza a lélek, de csak emléktöredéket, hiány- és veszteségdarabkákat talál. Jó volt gyereknek lenni - írja -, majd ad absurdum viszi az érzést: jó volt lenni. Minden csak távozik, semmi se jön. Nem visszaréved az idilli múltra, csak keserûen jelzi: örökre vége, elveszett.
    A kötet második ciklusában (Az lesz ami volt) közvetlenül a halállal (és a holtakkal) beszél. Ezt a beszélgetést a szembetûnõ intimitás mellett a halál megszólítását egyáltalán lehetõvé tévõ két eszköznek - a poézis átlényegítõ képességének és a (fekete) humor vigasztaló erejének - elképesztõen virtuóz, magas színvonalú, mûvészi használatával éri el.
    Költõiség és abszurd humor, félelem és irónia, csend és nyelvi játékosság kettõssége jellemzi a kötet többi ciklusát/versét is, az Itt lenni nélkülem ciklus mulandóságot-nyomot hagyni tudást feszegetõ, a mi marad belõlem, utánam kérdését megválaszolni próbáló verseit, az Idényvég õszi-szomorú életképeit egyaránt.
    Az Eleitõl fogva ciklus vallásos témájú verseiben az ószövetség sötétebb halálképének komor színei-hangjai mellett megjelenik a keresztény, halált legyûrõ öröm is, a ciklus (szerintem) legjobb négy sorában sok humorral, a fecskei központozatlanságot játékosan kihasználva: nem volt a sírboltban / hiába keresték / mert nem ott ahol van / és nem õt a testét.
    Elmúlt és meglévõ vágyakról mesél a Kilátszanak belõlem ciklus. Siratja a valaha volt vágyakozást, vagy épp lemondóan, rezignált humorral szól róla: minden hó ha a vége hó.
    Az utolsó ciklusban (Idegen érzés) vendégszövegek, emlékversek, parafrázisok sorakoznak. Elégikus-önironikus tisztelgés Rilke, Eliot (Idegen érzés), Arany János (A. Akaki) és Weöres Sándor (W. S. kerti széke) emléke elõtt, szatirikus József Attila- (J. A. a Dunánál) és Ady-parafrázis (Miskolcon járt az õsz), keserédes elégiko-óda Körmendi Lajoshoz, klasszikusok meghatottan is nyelvöltögetõ idézése, át-, meg- és feldolgozása sorakozik itt. A kötet befejezõ ciklusában/ból a szavak, a hangok mágiája számûzi a félelmet és a halált, megmutatva, hogy a költészet mindig megmarad annak, ami mindig is volt: játéknak.
    Fecske Csaba elsõ életében játszik a halállal, a félelemmel, az elmúlással, s közben - hiszen költõ - a szóval, a hanggal, a nyelvvel, a zenével játszik. Komor-komoly, "veszélyes játék" ez, tétje a halál, tétje a poézis; ám kétségünk sincs, ki nyer, ki (és mi) a gyõztes. Zárásul álljon itt egy részlet a Hallani címû versbõl, hogy az utolsó szó elsõ betûjével a költõ játszott-e vagy a sors, én nem tudom, döntse el ki-ki magának, a kötetben mindenesetre így szerepel:

    csönd van hallani
    a húsban úszó csontok
    halk meszezését.

    (Bíbor Kiadó)

KRISTÓ NAGY ISTVÁN

Alvilági imák

Négy könyvrõl

Köd, köd, sûrû köd, átláthatatlan, áthatolhatatlan. A függõfolyosóról alátekintve csak egy öreg fa látszik, az örök természet jelképeként. De hiszen csupa jelkép az egész mû, Albert Gábor Függõfolyosók címû kisregénye. Nem egyszer írtam már a szerzõrõl, aki jelentõsebb alkotó, mint az irodalmi "köztudat" - beleértve a kritikát is - elkönyveli. Ez az írás is figyelemre méltó, bár lehangoló olvasmány. Csakhogy mi hangolná vidámságra a mai olvasót? Itt arról van szó, hogy a fõhõs egy különös, alvilági intézetbe kerül (miért és hogyan, az nem derül ki), ahol nevelik, sõt átnevelik egy keresztény szekta elvárásainak megfelelõen. Afféle kolostor, vagy Manréza ez az intézmény, ahol is a legkonzervatívabb nézetek uralkodnak, pl. azt sem ismerik el, hogy a Föld forog a Nap körül, és nem fordítva. Minden tudomány istentelen - ezzel szemben folyvást olvasni kell a Szentírást, még ha értelmetlen változatban is. Hanem az egész könyv több mint afféle fundamentalizmus, vagy akár vallásellenes példázat: mindenféle kizárólagosságra törõ "hit" elítélésérõl szól, meggyõzõen és - leverõen. Mert a modern ember egész reménytelenségének életérzése fejezõdik ki benne, nagy mûvészi erõvel és bármilyen kiút nélkül. Hõsünk hiába lázadozik, meg nem szabadul s végül is talán behódol, akárcsak Orwell 1984-jának fõszereplõje. Kafka és Beckett között feszül a mû írói szemlélete, mely reménytelensége ellenére vonzóan szép olvasmány. (Pont Kiadó)
    Ugyane reménytelenség hatja át Tornai József esszékötetét, amelynek címe Léda megerõszakolása - ez egyben a tanulmánygyûjtemény legszebb darabja. Tornai következetesen (s ma azt is hozzátehetjük: bátran) ateista, vallásellenes, szekularizáció párti, aki elismeri a francia forradalmat követõ fejlõdés minden eredményét, csak épp úgy véli, hogy mindez az emberiséget reménytelen helyzetbe hozta. Ez szerinte sem ok a konzervativizmusra vagy megtérésre, de ok arra, hogy egész gondolkodásunk középpontjába a lételméletet, ontológiát helyezzük. Ezt mondja ki s variálja, megtoldva azzal az állítólag Buddhától származó filozófiai alaptétellel, miszerint semmiféle szubsztancia nem létezik, amiért is minden lét, benne az emberé is, fölfejthetetlen, sõt abszurd. De Buddha (szintén csak szóbeli) tanításai még kevésbé hitelesek, mint a Názáreti Jézuséi - egyiküknek sem volt Platónja vagy Xenophónja, mint Szókratésznek. No persze, a szubsztancia nélküli lét alaptétele, hiába támasztja alá Nicolai Hartmanntól József Attiláig meggyõzõnek tetszõ idézetekkel, képtelenség, de Tornai ezt a "képtelent" érzi az emberi létezés alaptörvényének, melybõl az is következik, hogy a homo sapiens létrejötte evolúciós kisiklás és az emberfajta pusztulása szükségszerû. A nácizmus és a kommunizmus Tornai szerint azonos történelmi bûn volt. No de ez általános a mai magyar (és más kelet-európai) médiumokban is, nem véve figyelembe, hogy a nácizmus egy gondolkodásban és technikában gazdag nagy nép eltévelyedése volt, míg a (meg sem valósult) szocialista kísérlet nagy emelkedést hozott az orosz és társult népeknek; Majakovszkij még százötven millióról írt, s a Szovjetuniónak végül is százmillióval több, általában iskolázott s mégiscsak tûrhetõ létben élõ polgára létezett.
    Mégsem ezt kérjük számon épp Tornain, hanem e lételmélet zártságát és reménytelenségét, mely (okkal) megtagadva minden régi hitet, a teljes kilátástalanságba fut. Elismerésre méltó, hogy a szerzõ megpróbál szembenézni a modern természettudomány megannyi föltevésével, a baj az, hogy ezek érvényességét végül mind kétségbe vonja: mert a relativitás és kvantumelmélet összeegyeztethetetlen, érvényes a Heisenberg-féle bizonytalansági reláció (mindez régi recept!), sõt a legújabb szuperhúr elméletrõl: "Ötven éve dolgoznak az elméleti fizikusok és matematikusok az úgynevezett szuperhúr elmélet különféle megoldásmódjain: eredmény nélkül", amibõl még az ötven év sem igaz. Az sem teszi Tornai mûvét meggyõzõbbé, hogy Ady és József Attila mellett sok helyütt saját verseinek idézésével érvel, filozófiai útmutatói között a már említetteken kívül ott van Whitehead, de hiányzik a modern ontológia "atyja": Husserl. Így is nagy teljesítmény ez az elszántan teljes áttekintésre törekvõ gondolatgazdag tanulmánykötet. (Felsõmagyarország Kiadó)
    Nem vitás, hogy egy-egy gondolkodó fõnek minden oka meg lehet az elkeseredésre, sõt reménytelenségre, ha nem feltétlenül is a szocializmus elutasításával összekapcsolva, inkább e társadalmi formáció (európai) bukásának okain elmélkedve. Ez a megközelítés költõi tekintetben is hitelesnek tetszik, mint Simor András verseiben, melyekbõl most adott közre egy válogatást (Dinoszaurusz testvér üzenete, 1997-2007). Simor András, aki õslénynek tekinti magát, szintén jelentõsebb alkotó, mint amennyire a kritika s "irodalmi közvélemény" elismeri. Alighanem nagy költészet ez, holott át- meg áthatja az irónia. Ám épp ebben korszerû - a társadalombírálat, a gúny, sõt: öngúny kifejezésében. Megannyi "bökvers", mondhatni, Brecht módján. "Mondhatni" - írom, csakhogy Brecht eszközei itt gazdagon kibontva jelentkeznek: a keserûség, az undor, a düh hatja át õket. Alvilági körülményekhez illõ ördögi ötletek, drasztikumok, de mindezt erõ hitelesíti, mert sosem elvontak, hanem mindig konkrét társadalmi (osztály!) összefüggések visszatükrözõdéseként tûnnek elõ. Mindezeknek fontos dokumentum jellegük is van: az új évezred legelején így is lehet látni a reménytelennek látszó világot. Mert a reménytelenség nem cselekvésképtelenség, hanem mozdulásra késztet: fejeld le, / Zidane!
    De konkrét mai társadalmiság mellett mindvégig jelen van a magyar múlt megbecsülése, fölidézése is, legszebben Arany László Hûbele Balázsának újraélesztésében, és az apokrif bibliai versek is megragadóak. (Szerzõi kiadás)
    A Tornainál már dicsért természettudományosság hatja át Szigeti Lajos új verseskötetét, a Barbár téridõ-t, amely kétsoros rögtönzésektõl nagyobb költõi koncepciókig, olykor - akár Simor - messzi múltat felidézve szólal meg (Hommage  Horatius). Természettudományossága érdekesen keveredik a népiességgel (Fák). Kár, hogy elõbbi olykor híján van a közvetlen költõi élménynek - utóvégre aligha lehet egy költõnek személyes atom-elektron benyomása (Fagypont fölött), hiszen nem esszét ír, mint Tornai. Másszor kissé iskolás leegyszerûsítéssel fejezi ki magát, ám ennek is van értelme a "közérthetõség" szférájában (József Attila öröksége). Egészében véve Szigeti kis könyve figyelmet érdemlõ érték. (Orpheusz Kiadó)