ZÁSZLÓS LEVENTE

Sirályok

Az arcotok idézgetem,
ti régi-régi lányok;
egy más dimenzióba tûnt
hótollú, bús sirályok.

A végtelen vizek fölött
vijjogó hangotoknak
síró zenéjét hallgatom
s hogy egyre távolodnak.

Hogy voltatok, már nem hiszem,
azt sem, hogy én is voltam…
csak vágyaimat röptetem
magamba zárva, holtan.
 

Mitológia

Villám sújtotta csigaház
mélyében pondrónép tanyáz;
az Égigérõ fa
utolsó levelét ereszti le,
korhadó ágai között
belelátni a semmibe.
 

Alvó lány
 

BENE ZOLTÁN

Nagy Sándor

Alexandrosz 1970. május 8-án született Szegeden, atyja, a kereskedõ Philipposz elsõszülött fiaként. Philipposz akkoriban már három saját üzlettel bírt a város három forgalmas pontján, s mint ügyes, a gyér lehetõségeket szemtelenül kihasználó maszek úgy élt, mint hal a vízben. Alexandrosz gyermekkora ezért gondtalanul, felhõtlenül telt. Ötéves korában apja elhívatta az óhazából, Görögországból a jeles Arisztotelészt, hogy fiának a lehetõ legkiválóbb és nemzeti karakterének leginkább megfelelõ nevelést biztosítsa. Egy évre rá a legkitûnõbb iskolába íratta, amint azonban elérte a tizedik életévét, kivette onnan, hogy magántanulóként folytassa tanulmányait.
    A fiú nõtt-növekedett, s közben Arisztotelésztõl a bölcsességet, magántanáraitól a tananyagot, atyjától pedig az életrevalóságot szívta magába. Alexandrosz növekedésével egyenes arányban Philipposz egyre újabb s újabb üzleteket nyitott, saját varrodát alapított, betársult mások vállalkozásaiba, pénzét okosan forgatva mind nagyobb befolyásra és hatalomra tett szert város-, megye- s lassan országszerte. Alexandroszt közben mindenbe beavatta, türelmesen elmagyarázott neki ezernyi üzleti fortélyt, milliónyi ügyes fogást, s boldogan tapasztalta, hogy Alexandrosz hallatlan tehetségrõl tesz tanúbizonyságot a pénzcsinálás terén. Így aztán, amikor 1990-ben két külön-külön is megrendítõ változás következett be az életében, a húszéves ifjú nem roppant össze, hanem kiválóan megállta a helyét az új körülmények között.
    1990-ben, rögvest az esztendõ elején meghalt Philipposz, ezáltal vagyona s annak kezelése Alexandroszra maradt. Ugyanakkor elérkezett a rendszerváltozás ideje, ami által a nagy lehetõségek idõszaka köszöntött az országra.
    Alexandrosz nem hozott szégyent az atyjára, éppen ellenkezõleg: túlnõtt rajta, dicsõséget szerzett a családjának. Üzleteit, vállalkozásait erõs kézzel irányította, a kárpótlási folyamatokban pedig ügyesen gyarapította egyébként is számottevõ örökségét. Egyik legeszesebb húzásaként azt emlegetik, hogy ravaszul felvásárolt nagy mennyiségû keletnémet márkát, majd a két német állam egyesítése után (nyugat)német márkára váltotta az így szerzett pénzt, ezáltal szemérmetlen extraprofitra tett szert. A délszláv háborúk idején bekapcsolódott a délvidéki benzincsempészetbe, s egyesek szerint nem maradt ki a fegyverkereskedelembõl sem. Következõ lépésként a cigarettacsempészet, majd a borhamisítás, végül az éktelen haszonnal kecsegtetõ drogüzlet következett. Ekkoriban már mindennaposak voltak nézeteltérései nevelõjével, Arisztotelésszel, akit végül hazazavart Görögországba.
    Alig telt el tíz esztendõ, mire Alexandrosz már egy valódi birodalmat irányított, olyat, amilyenrõl atyja, az ügyes maszek annak idején nem is álmodhatott, de talán nem is akart még álmodni sem, ilyesmirõl. Kapcsolatai Ukrajnától Lengyelországig, Hollandiától Szicíliáig, Oroszországtól Horvátországig terjedtek, s természetesen Görögországig, az óhazáig. Miniszterekkel ebédelt és államtitkárokkal vacsorázott, saját testõrséget és válogatott lányokból álló háremet tartott; saját futballcsapata volt és számos lóistálló tulajdonosának mondhatta magát; luxusautóinak, villáinak, nyaralóinak, erdõinek, tavainak számát maga sem tudta pontosan. Király lett, egyike a legnagyobbaknak.
    Sikereinek azonban nem mindenki örült. Miközben ugyanis felépített egy világot magának, mások világát kíméletlenül eltiporta. Haragosainak száma vetekedett az égen tanyázó csillagokéval. Leginkább azok gyûlölték, akiknek be kellett hódolniuk hatalmának, hogy alattvalókként éljenek tovább terebélyes árnyékában. Õket akképpen próbálta megnyerni magának, hogy leányaikat leghûségesebb csatlósaival házasította össze. Az ifjú párokat aztán, költséget nem kímélve, született gavallér módjára a mesés Szúsza városába küldte nászútra, ezzel is hangsúlyozandó gazdagságát és végtelen, egyben féktelen és korlátlan hatalmát…
    Nem sokkal eme nagyszabású menyegzõk után érte élete legnagyobb csapása: el kellett temetnie gyermekkori jó barátját, aki az esztendõk során jobb kezévé erõsödött. Ráadásul barátja nem természetes halállal halt meg, hanem valamelyik ellenségének legényei mészárolták le a nyílt utcán, akár egy vágóhídi marhát. Alexandroszt ezt követõen soha senki nem látta mosolyogni. Megszállottan kerestette kegyence gyilkosait, bort vedelt és serdületlen gyereklányokkal és olykor fiúkkal hentergett. Ugyanebben az idõben mintha titokzatos kór támadta volna meg, sorvadni kezdett. Egy éjjel vajákos boszorkányt hívatott magához, aki hajnalban valami fõzetet diktált belé, majd órákon keresztül gajdolt fölötte. Mielõtt távozott, kúrát javasolt. A terápia annyiban állott, hogy Alexandrosznak egy kutyaviadalban alulmaradt, sérüléseibe belehalt kutyának a máját kellett megennie, lehetõleg nyersen, tudniillik a felfokozott izgalmak után, kínok közt elpusztult állat májában csodatevõ anyagok halmozódnak fel. A kezelés látszólag javulást eredményezett, Alexandrosz újra megerõsödött, csak a szája íze volt állandóan keserû, ahogy mesélte testõreinek, mintha nem is májat, de epét falt volna. Ettõl függetlenül erõsödött, erõsödni látszott napról napra. És nap mint nap keserû szívvel és szájízzel, rögeszmésen kutatta lemészárolt barátjának gyilkosait, míg életének harmincharmadik évében el nem halálozott. Egyesek szerint megmérgezték, mások szerint a bánatba és a vállait nyomó roppant teherbe, birodalma terhébe halt bele, megint mások úgy vélekedtek, hogy az õrület végzett vele, s akadtak, akik a színleg jobbulást eredményezõ gyógykezelést okolták. Hogy mi az igazság, nem tudja senki. Gigantikus hagyatékát emberei felosztották egymás között: ki a drogüzletet, ki a borhamisítást, ki a csempészetet, ki az emberkereskedelmet, ki ezt, ki azt, ki amazt kaparintotta meg magának, mert attól kezdve senki nem volt képes egy kézben összpontosítani mindezt a félelmetesen sok gonoszságot.
    De egyik este, két héttel a hetedhét határra szóló temetés után Alexandrosz visszatért. Sápadt volt és hullaszagú, ettõl eltekintve azonban élet- és tetterõsnek látszott. Sorban kereste föl hajdani embereit, immáron örököseit, látogatása három szívinfarktust és több ezer õsz hajszálat eredményezett. Egyetlen diadokhoszától (akiket nyikorgó hangon utódainak, örököseinek, hatalma és gazdagsága, egész életmûve letéteményeseinek nevezett) nem kérte számon üzleteinek alakulását. Birodalmának sorsára nem volt kíváncsi. Csak a bosszút követelte mindannyiuktól, s ígéretet tett, hogy addig jár vissza onnan, ahová immáron örök idõkre tartozik, ameddig egy is él azok közül, akik felelnek kenyeres pajtása rút haláláért. Alexandrosz tekintete izzott, miközben így beszélt, s a diadokhoszok komolyan vették szavait. Távozása után pedig elszabadult a pokol. Tömegeket robbantottak föl, szúrtak hátba, lõttek agyon szerte az országban, szerte a világon. Sok kétes alakot ért baleset, számosan tûntek el. De Alexandrosz nem volt elégedett, minden héten visszatért és szemrehányóan nézte az utódokat. És nézi mind a mai napig…

LENGYEL GÉZA

Epigrammák

Védõbeszéd
Volt-e kezében ásó, vésõ, kalapács már?
Nem hihetõ, de ne bántsd; aktív álmodozó.

Áldozat
Már csecsemõként eldõlt: rögzült elvei vannak
és mire büszke nagyon - edzett vasfeje van.

Következmény
Szívja társai vérét, nyirkát, agyvelejét is;
nem csak teste rohad, lelke se lesz soha ép.

Érve a csúcsra
Alpesi hegymászó, ne feledd elérve a csúcsot;
társakkal jöttél - óvón visszatekints!

Este ha…
Este ha lankad a test és dûl nyugalomra,
kérdezd meg magadat: mint lesz szebb a jövõ?

BOLDOGH DEZSÕ

Egy P. Gy.-utánzó feljegyzései

a Lövõház utcában

… Hogy el volnék hûlve. Ki még nem talán.
(Macskaszájban verébfej - a koponyafalra
sebtében méh vetül a kor.)
Ma már. Meg én - szándékos
kihalálozás nélkül - józan, eltaposható
férfi, tanultam vonulni, együtt a tömeggel…
(Hajnalra - gyöngyszar fénylése alvó, jeges tájban.)
Több (mint) ember, kevesebb mamut…

Visszajárás

Visszahúz az ágy a megmerülésvágy
visszahúz a lélek a seholba
jólesnek a börtönûri séták
de visszahullok én is feldobódva
mert hazám te csillag-öl te mélykék
(ágyam fölött plafonnyi tér se tárul)
terólad verselek és esz a kétség
vagy inkább legyintgetek a sárból
visszahúz a zûrös béke csendje
ahonnan potyognak ócska csillagok
ki érdemes volt némi tiszteletre
már észre sem veszem hogy mit gagyog
visszajár a régi szellem újból
és hazudik csak hazudik a múltról

NEMES LÁSZLÓ

Kinek a bûne?

Már az elõszobában hallotta, hogy csenget a telefon. Kézitáskája mellett a bal kezében még egy nejlonzacskót is szorongatott, benne a vacsorára hozott két zsemlével és szalámival, amikor jobbjával felemelte a hallgatót. Elõször csak valami bizonytalan zörej hallatszott, zavart köhécselés, talán nõi hang, de kissé reszelõs, ternok vagy ilyesvalamit mondhatott többször is az ismeretlen, aztán egy mély lélegzetvétel, és már érthetõbben: - Do you speak English? - Azt akarta mondani, hogy igen, tudok valamennyire angolul, beszélek egy kicsit, de már a yes-nél elakadt, mire a szapora angol válaszból megint csak a ternok szót hallotta ki, de az értelmét csak akkor fogta fel, amikor a telefonáló megismételte: ternok… ternoki…, és azt is hozzátette: - Bob… Robert Ternoki…
    - Tárnoky Róbert? Én Tárnokyné vagyok, Mrs, missziz Tárnokyné - mondta õ, nem is olyan rossz angolsággal. - A férjem, Tárnoky Róbert meghalt. Több mint tíz évvel ezelõtt.
    Furcsa, tompa hang, mintha az ismeretlen nagyot nyelt volna a vonal túlsó végén. - Sorry - mondta aztán. - Bocsánat. A telefonkönyvben…
    Hát igen, ott még az áll, hogy Tárnoky Róbert dr. jogtanácsos. Robi halála után miért is írattam volna át, drága pénzért, az én nevemre, gondolta Tárnokyné. Kezében még mindig ott volt a retikülje meg a zacskó a zsemlékkel és a szalámival.
    - Ez volt az egyetlen név, amelyre a telefonkönyvben rátaláltam… az egyetlen a régi ismerõsök közül… akikre még emlékeztem… több mint negyven év után… Õk meg Bobby… és Budapest…
    Nem mondta, minek is mondta volna, hogy neki mit jelentett, és mit jelent ez, csak egy sóhaj, ez hallatszott még a telefonban.
    - Ha akarja - mondta Tárnokyné hirtelen elhatározással -, jöjjön fel hozzám vasárnap délután, egy kávéra… vagy teára…
    Három szál fehér rózsát hozott Margaret McNairn vasárnap délután. Kávét kért inkább, nem teát. Sovány volt, magas, az arca szürke, apró, sûrû ráncokkal teli, amitõl kissé érdesnek tûnt fel, olyannak, mint a hangja a telefonban. A haja szõkébõl szomorúan, szürkén õszült. - Itt, Budapesten voltam életemben a legboldogabb - mondta Tárnokynénak. - Huszonegy éves voltam, jelentéktelen kis tisztviselõ, gépírónõ a Szövetséges Ellenõrzõ Bizottságban, az amerikai kirendeltségen. Körülrajongtak itt minket akkor, a háború után, ebben a szegény, lerombolt, kifosztott városban. Gazdagnak számítottunk a néhány dolláros fizetésünkkel, a Hershey csokoládénkkal, kávénkkal, teánkkal. Engem is körülzsongtak a pesti fiatalemberek, lehet, hogy nem is csak azért az akkori gazdagságomért, hiszen fiatal voltam, talán nem is ilyen csúf. Kedves magyar fiúk voltak, a többségük egyetemi hallgató, meg fiatal mérnökök, orvosok, jogászok. Beszéltek néhányan angolul is valamennyire… Bobby eléggé jól. Táncoltunk, nevettünk, udvarolgattak, szép volt, jó volt, aztán engem váratlanul az akkor még olyan nagyon nyomorúságos és idegen Szingapúrba helyeztek át.
    - A férjem errõl sose beszélt. Akkor én még nem ismertem… én még kislány voltam. De… - Hogyan is magyarázza meg ennek az idõs, amerikai asszonynak, maga sem érti, de úgy megsajnálta, és most valahogy jól esik neki is ez a beszélgetés. Mellettük, a komódon ott volt Robi bekeretezett fényképe. Kissé már kopaszodó, hízásnak induló ötvenéves férfi. Az egyik pesti, vendéglátó vállalat jogtanácsosa. - Izé… - kezdte, nem tudta, hogyan szólítsa meg a vendégét, végül a nevét mondta: - Margaret.
    - Hívjon csak Maggie-nek - nézett rá a vendég. Furcsa, szomorú volt a mosolya.
    - Én meg Lenke vagyok - felelte õ. Így kezdõdött a hosszú barátságuk.
    Maggie elmondta, hogy tavaly nyugdíjazták. Kairó volt az utolsó állomáshelye. Õ még mindig csak jelentéktelen adminisztrátor volt a követségen. - Nem szerettek engem - magyarázta -, talán, mert olyan magányos voltam, olyan… hogy is mondjam, érdes, reszelõs, talán amiért még inkább a helybeliekkel barátkoztam mindenütt… az indiaiakkal… spanyolokkal, lengyelekkel…
    - Az gyanús volt? - kérdezte Tárnokyné. Hiszen tudta, a kölcsönös gyanakvás idõszaka volt az az elmúlt évtizedek kora.
    - Ki tudja? Ezt, így azért sose mondták nekem. De tavaly, amint elértem a korhatárt, azonnal nyugdíjaztak. Washingtonban már senkit sem ismertem. Másutt se. Apám régen meghalt, õ nevelt fel, anyámra nem is emlékszem, egészen kislány voltam, amikor eltemettük. Virginiában, ott, ahol laktunk, ahol iskolába jártam, senkit nem találtam a régiek közül. Igaz, nem is nagyon kerestem, alig emlékeztem rájuk. Egy ügynökség a közeli kisvárosban olcsó házat ajánlott, magányos kis házat, szép, virágos kerttel. De hamarosan rájöttem, a kertészkedés nem nekem való. Tudod, Lenke - most mondta ki elõször a nevét -, milyen az, egyedül, magányosan élni abban a hatalmas országban?
    - Mindenütt - tette hozzá özvegy Tárnokyné.
    - Egy év után elhatároztam, hogy átjövök Európába. Végleg. Méghozzá ide, Magyarországra, Budapestre. Azt hiszem, itt voltam életemben a legboldogabb. Talán csak itt…
    - Az régen volt. Ez már nem ugyanaz. Megváltozott a világ. Többször is…
    - Eladom odaát a házamat. És tudom, itt még az én kis nyugdíjamból is jobban megélek. Megtanulok magyarul…
    - Gondold meg, Maggie.
    Az amerikai vendég nem válaszolt. A kávéscsészét forgatta a kezében. Régen nem volt ilyen jó délutánom, gondolta.
    A következõ vasárnapon, egy nappal az elutazása elõtt, Tárnokynéval ment fel a Várba. A Halászbástyáról néztek le a városra, a Dunára. - Akkor egy pontonhídon jöttünk át ide - mondta Maggie. - Ezek a szép hidak akkor mind… - A kezével mutatta, hogy ledõltek, nem voltak sehol. - És emlékszem, ott lenn, az egyik romos ház falából kiállt még egy belefúródott repülõgép fele. Ezt sose felejtem el…
    - Robival voltál itt? - kérdezte Lenke.
    - Igen - bólintott Maggie. - És volt itt a közelben, az egyik ép házban egy kedves kis kávézó… vagy bár… emlékszem, éjjel a zongorista amerikai számokat játszott, Cole Portert, Gershwint, ilyesmiket…
    Két hónapig maradt Margaret McNairn Amerikában. A házát, szinte jelentéktelen kis ráfizetéssel, eladta. A magyar konzulátuson adták meg annak a New York-i cégnek vagy ügynökségnek a címét, ahol megvásárolhatott egy pesti, belvárosi, beköltözhetõ garzonlakást. Térképen mutatták meg neki, be is jelölték pontosan, hogy hol van a lakás, közel a Dunához. Fényképet csak a házról látott: szép, régi épület, kissé kopottas. - Régi felvétel - mondta a New York-i ügynök.

    Budapesten, a repülõtéren Tárnoky Róbertné várta Margaret McNairn-t, akinek a megszokottnál is sápadtabb, szinte szürke volt az arca, pedig aludt is a gépen, el-elbóbiskolt a New Yorktól Londonig, onnan pedig Budapestig tartó hosszú repülõúton. Közben, az élete fordulatain el-elgondolkozva, többször is megpróbálta felidézni emlékezetében anyja arcát, de sehogyan sem sikerült neki, csak azt a régi, elmosódott képét látta maga elõtt, ahogyan hároméves kora óta mindig is ott látta apja éjjeliszekrényén, ezüst keretben, azt a mosolygós, szõke fiatal asszonyról készült régi, fekete-fehér fényképet. Annál határozottabban emlékezett az apjára, annak keskeny, kemény, határozott vonású arcára, kék szemének éles, átható pillantására. John McNairn-re, a megvesztegethetetlen, közismerten szigorú bíróra, hitükben, igazukban rendíthetetlen, kemény, szorgalmas virginiai puritán farmerek leszármazottjára. És felidézte emlékezetében, ott a repülõgépen, még néhány, a régmúlt évek ködében eltûnt iskolatársának, iskolatársnõjének elhalványult arcát - igazi, szívbéli barátnõje sohasem volt. Talán éppen az apja szigora miatt. És felmerült benne az elsõ szerelem emléke, annak a tizenhat éves korában hirtelen fellobbant diákszerelemnek, az addig soha nem ismert, addig önmagának soha be nem vallott testi vágyai jelentkezésének emléke: a távoli Floridából éppen abba az intézetbe és az õ osztályába került szegény, ösztöndíjas Derek Di Sandrinak mindig mosolygó fekete szeme, mindig napbarnított arca, sportban edzett izmos karja. És az a titok, amirõl azután még Tárnokynénak, késõi, de elsõ igazi barátnõjének sem beszélt hosszú barátságuknak elsõ húsz esztendejében. Mert eszébe jutott persze ott, a felhõk fölött, a repülõgép ülésén hátradõlve a döbbenet is, amikor rájött, hogy állapotos, és az a rémülete, amikor ezt az apja megtudta. "Bûn. Szodoma és Gomorra. Rám, a családunkra is szégyent, gyalázatot hoztál!" - mondta John McNairn bíró, és azonnal, még a megszokott erélyénél is nagyobb szigorúsággal és gyorsasággal intézkedett. Megvoltak rá az eszközei. Derek Di Sandrit - ahogyan õ mondta: azoknak a floridai nyomorult olasz zöldségeseknek azt az elvetemült kölykét - azonnali hatállyal kizáratta a virginiai intézetbõl és visszatoloncoltatta Floridába. A lányát is kivette az iskolából, megtiltotta, hogy elhagyja a házukat, hogy telefonáljon, hogy bárkivel is levelezzen, érintkezzen. Aztán, majd ha világra hozta a szégyenét, akkor majd eldönti, hogy mi legyen a teendõ. A tizenhét éves Maggie rettegett a szüléstõl, rettegett a jövõtõl. Már a szülõágyon, a ráparancsolt utolsó fájdalmas erõlködés, az orvos "Na, végre!" - kiáltása pillanatában elvesztette az eszméletét. Két napig feküdt öntudatlanul. Amikor magához tért, elõször az apja acélkék szemét pillantotta meg. "Életképtelen volt - mondta McNairn bíró. Majd hozzátette: - Kislány lett volna." Maggie felzokogott. Három hétig megint nem hagyhatta el a házukat, majd az apja vitte el azon a régi Buick autóján messze északra, Madison közelébe, Wisconsin állam egyik, szigorúságáról híres iskolájába és intézetébe. A hosszú úton szokatlanul kedves és gyengéd volt hozzá, kétszer is megszálltak közben, hogy a lányát a betegsége után - mert így mondta neki: a betegséged után - ne fárassza ki nagyon, útközben a vendéglõkben, ahogyan azelõtt soha nem tette, megkérdezte, mit szeretne enni. Egy év múltán, Maggie sikeres vizsgája után, megint õ maga ment érte, de nem haza, hanem egyenesen Washingtonba vitte, ott szerzett neki - a lányával ezt is már csak útközben, az öreg, fekete Buickban közölte - a State Departmentnek nevezett külügyminisztériumban állást. Egy meglehetõsen siváran - az apja úgy mondta: puritánul -, ággyal, egy kis asztallal, két székkel, könyvespolccal, szekrénnyel berendezett szobát is õ vett ki neki a minisztérium egyik idõs tisztviselõnõjének a lakásában, nem messze a State Department barátságtalan, hatalmas tömbjétõl.
    Erre a lakásra is jól emlékezett, csaknem négy és fél évtized után, azon a Budapest felé tartó hosszú repülõútján, és ha rágondolt arra a washingtoni öreg szállásadónõjére, Miss Darbyra, még mindig érezni vélte annak émelyítõ, édes parfümillatát is. Ott, abban a lakásban kapta meg egy évvel késõbb a táviratot az apja haláláról - újra eszébe jutott az a szomorú temetés Virginiában; szemerkélt az esõ, a hivatalos szónok John McNairn bíró példamutató rendíthetetlen igazságszeretetérõl, a puritán õsök állhatatosságáról beszélt - és az is felmerült akkor az új, magyarországi, ismeretlen otthona felé tartó, a hatvanadik évén is már túl járó Margaret McNairn-nek az emlékezetében, hogy akkor ott, Washingtonban, a különbözõ állami hivatalokban próbálta kideríteni az életébõl eltûnt, elûzött Derek tartózkodási helyét. Végül a hadügyminisztériumban, a Pentagonban tudta meg, hogy Derek Di Sandri tengerészgyalogos õrmester csaknem egy évvel korábban, 1942 novemberében hõsi halált halt a Csendes-óceáni Guadalcanal-szigeten.
    És emlékezett arra a rémületére, valamikor 1945 kora õszén, amikor közölték vele, hogy Európába, méghozzá Magyarországra küldik - vezénylik, mondták az akkori, még szinte háborús idõk katonás nyelvezetén - a gyõztes szövetséges hatalmak valamilyen ellenõrzõ bizottságához. Annyit tudott csak arról az ismeretlen világról, hogy tegnap még ellenségek, hogy romok és nyomor, hogy szovjet övezet és orosz meg tatár meg ki tudja, miféle katonák… És az érkezésekor tényleg romokat talált, és valóban nyomort, ledõlt, lebombázott, egykor talán nagyon is szép hidakat és épületeket, elnyûtt, kopottas ruhájú embereket, éhes gyerekeket; de volt, érezhetõ volt a levegõben valami forrongó élni akarás is, nyüzsgés, valami újnak a várása - ahogy még mindig hordták, takarították a romokat, ahogy kapualjakban, így-úgy, a toldottan-foldozottan beüvegezett kirakatok mögött megnyíltak az üzletek, a városban itt is, ott is jártak már a villamosok… És volt abban a nyugtalan, kialakuló, átalakuló életben még egy világ. Az ügyeskedõké, a spekulánsoké, a megszûnõ régi és a kialakuló új rendben a gyorsan érvényesülni, meggazdagodni akaróké, valutával, ékszerrel szinte nyíltan kereskedõké. A romos és szegényesen javítgatott, épp hogy lakhatóvá tett házak közt gomba módra nyíltak az elértéktelenedõ helyi pénz helyett dollárral, arannyal fizetni tudók számára a bárok, mulatók, a szürke, lerongyolódott emberek közt elõbukkantak az újra és újonnan elegánsak. De bárhová ment Maggie, azt tapasztalta, hogy senki nem néz rá és a kirendeltségen dolgozó társaira ellenségesen vagy bizalmatlanul, sokan meg éppen keresték a barátságukat. Dolly, az egyik kolléganõje, aki már korábban érkezett Budapestre, egy este magával hívta. "Táncolni megyünk" - mondta. A belvárosban, egy éppen megnyílt éjjeli lokálban, ahol még érezni lehetett a falak friss festésének a szagát, zene szólt, nem is rossz: egy zongorista, egy dobos és egy bõgõs játszott; Dolly angolul éppen csak valamennyire tudó magyar ismerõse bemutatta Maggie-nek a barátját: mosolygó, karcsú fiatalember volt, angolul is jobban beszélt, valamilyen Róbert - mondta udvariasan meghajolva, a vezetéknevét Maggie nem értette meg.
    Ezzel vette kezdetét életének az a különös, késõbb olyan egyedülállóan boldognak érzett rövid idõszaka. Kezdetben talán csak az tette annyira széppé, legalábbis érdekessé, hogy életében elõször zsongták körül, udvarolták körül a fiatalemberek, nem csak táncolni járt velük meg jó vendéglõkben finom, ismeretlen ízû ételeket enni, kissé elszédülni a gintõl, a pezsgõtõl, de az egyikük, éppen az a Róbert nevû jogász valahogy többet is jelentett neki, és úgy érezte, hogy talán õ is többet jelent annak a fiatalembernek, aki nemcsak mulatókba hívta, de egyszer még hangversenyre is elvitte - mert volt már az is abban a romos városban, - és Maggie, bármily hihetetlen, bármennyire élt évekig az Egyesült Államok fõvárosában, soha nem volt még klasszikus koncerten, Mozart, Beethoven zenéjét a rádióból hallotta csak. És az a Róbert - Bob, Bobby, ahogyan késõbb szólította - más, komolyabb volt, mint a többiek, arról is beszélt neki hosszú pesti és budai sétáik közben, hogy milyen volt ép korában az a város, milyen lesz, és egyébként is milyen új, igazságosabb, boldogabb világot kell itt megteremteni. Fenn, a Halászbástyán átölelte a vállát, úgy néztek le a Dunára, az esti város még gyéren pislákoló fényeire. És olyan jó, olyan megnyugtató volt érezni a karját, a teste közelségét.
    És két héttel késõbb Maggie-t egy hajó - valamikor, a háború elõtt óceánjáró óriási luxushajó, akkor még félig-meddig csapatszállító - már a Szuezi-csatornán vitte át, aztán meg a Vörös-tengeren, az Arab-tengeren, az Indiai-óceánon is túl, tovább-tovább, szinte a világ vége felé; Szingapúrba, ahol egy fullasztóan meleg irodahelyiségben verte az írógépet és rendezte az ügyiratokat. És mi volt, ami arról az idejérõl felötlött még az emlékezetében? A kikötõ, az épülõ óriási házak, a hallgatag, kiismerhetetlen emberek… kínaiak vagy mások, az õ szemében alig megkülönböztethetõk. És az a félig mindig részeg követségi titkár, az a dallasi Smith… vagy talán Sanders? Olyan régen volt, és olyan jelentéktelen… És onnan helyezték át Indiába, abba a csak nemrég önállóvá lett, szomszédjaival és saját lakossága egy részével is háborúban álló, a régi gyûlölt, és egy részüknek mégis annyira imponáló elnyomóival egy ideig még így-úgy együtt élõ, száz népû hatalmas országba.
    Emlékezett Delhiben a palotákra, a Vörös Erõd hatalmas tömbjére, a csaknem háromszáz éves Obszervatórium fantasztikus alakzatú nyitott labirintusára, tornyokra és agyondíszített gyönyörû templomokra és Agrában arra a tündöklõ márvány csodára, a Tadzs Mahalra, és Delhi régi terein és sikátoraiban a bûzre, a rémületére, amint csontvázzá soványodott rokkant és éhes gyerekek százai rohanják meg, apró kezeiket könyörögve nyújtogatják felé valami alamizsnáért, egy falatka ennivalóért. És az út szélén élõ, ott alvó, pocsolyák vízében mosakodó, valami ételt fõzõ-kotyvasztó, halottaikat ott égetõ, a köztük bandukoló éhes-sovány szent teheneket kerülgetõ emberekre, a fölöttük keringõ, zsákmányra lecsapni készülõ keselyûkre.
    És emlékezett Maggie a követségük estélyére, ahová ki tudja, miért, de kivételesen meghívták, és az egyik - sok ranggal fölötte álló - kolléganõje, talán Marilyn vagy Vivien, bemutatta egy magas, karcsú, olajfekete szemû, kissé barnás vagy csak napsütötte arcbõrû, roppant elegáns, frakkos, fiatal férfinak - szólítsd fenségnek, súgta neki az a Marilyn vagy Vivien a férfi nevét, Krisnamurti vagy valami hasonló, akkor meg sem értette, de az a második pohár pezsgõ után azt mondta Maggie-nek: "Szólítson csak Jimnek, így hívtak a barátaim is Oxfordban." Remekül, elegánsan táncolt Jim, tarka egyenruhás, turbános sofõr vezette a "navab" Mercedesét, amikor hazavitte Maggie-t az olcsó, bérelt szállására. Másnap Jim maga vezette a Mercedest, amikor egy méregdrága vendéglõbe vitte vacsorázni. Nézte a csillogó fehér abrosz, a csillogó tányérok és evõeszközök fölött a férfi sima, halványan barnás bõrét, olyan ez, jutott eszébe akkor, talán csak valamivel sötétebb, mint…
    És azon, a már a hatvanadik évén is túl járó Margaret McNairn-t Budapest felé vivõ hosszú repülõúton, amikor már annyi minden felelevenedett és összekeveredett benne, Washington és az a régi Budapest, és Delhi és Stockholm és Madrid meg Canberra és Caracas meg a többi város, az a legutóbbi, tikkasztóan meleg, poros, zsúfolt, õneki már olyan fárasztó és szinte elviselhetetlen Kairó is, mind olyan idegenek, emlékezetében összemosódók, kiismerhetetlenek, akár az ottan látott, ott megismert arcok, a nõké, a férfiaké… De arra az egyszerûen Jimnek szólítható, hajdani nábob- vagy maharadzsafinak az arcára tisztán és határozottan emlékezett, és arra a csupa kristály- és aranyfényben csillogó étteremre, még azoknak az ismeretlen ételeknek és italoknak az ízére is, meg a körülöttük hajlongó turbános pincérekre, még azokra a gyönyörû süppedõs szõnyegekre is, amelyeken a vacsora után a szálloda liftjéhez mentek, amelyik a tetõteraszra is felvitte õket, az Új és az alattuk végtelen homályba veszõ Ó-Delhi fölé. Ez után, másnap, vagy talán két nap múlva volt az a délután, amikor Jim - hiszen így szólíthatta, csakis így nevezte már - az anyjához vitte el. Nem a már jól ismert Mercedesszel jött érte, hanem egy Rolls Royce-szal, az óriási kocsit nem õ, hanem egy másik egyenruhás, turbános sofõr vezette. Átláthatatlan magas kõfal súlyos vaskapuja elõtt álltak meg. Az õr - talán katona, mint azok a tarka egyenruhások a Vörös Erõd elõtt - tisztelgett, szélesre tárta a kaput, a köves út mentén az átláthatatlan nagy parkot csak gyéren világítottak meg a lámpák, a ház, pontosabban kastély elõtt egy újabb õr vagy lakáj meghajolt, angolul beszélt, talán a vendég miatt: "Your Highness, fenség - mondta -, a maharani a kék szalonban várja önöket." Magas, meghatározhatatlan korú asszony volt Jim anyja, bõre a fia arcánál kissé sötétebb, a fejét borító fehér lepel, vagy talán csak alatta az a fehér szári a bokájáig ért. Kezével intett, drágakövek csillogtak a gyûrûin. Maggie - erre az évtizedek múltán is világosan emlékezett - csak állt, nem tudta, hogyan köszönjön, hogy térdet hajtson, bókoljon-e.
    - Szóval maga… - szólt hozzá angolul Jim anyja -, maga… a követségrõl. Nagyra becsülöm a hazáját… - Teát is hozott be a terembe egy inas, egy másik valamilyen illatos süteményt.
    Amikor felálltak, Jimnek az anyja a maguk nyelvén is mondott valamit. A Rolls Royce-ban szótlanul ültek, Maggie szállása elõtt Jim a torkát köszörülte. - Holnap Londonba kell utaznom - mondta. - Váratlan, hivatalos út… - És hozzátette: - Sorry.
    Hetekkel, de az évtizedek múltán már nem is tudta pontosan, lehet, hogy csak egy-két hónappal késõbb került Maggie a következõ állomáshelyére: Ausztráliába.

    A hosszú repülés után még mindig szédült kissé Margaret McNairn, amikor a repülõtér várócsarnokában Tárnoky Róbertné a nyakába borult és hevesen magához szorította. Egy hónapig, amíg az Amerikában megvett pesti lakást - mert az bizony nem egészen volt olyan, mint amilyennek mondták neki, és ahogyan azt õ elképzelte - többé-kevésbé rendbe hozta, Maggie szállodában lakott. Tárnokyné, vagyis Lenke segített neki mindenben, õ talált megfelelõ iparosokat, õ ment vele bútorokat vásárolni. Õ költöztette át arra a néhány hétre is a szerinte fölöslegesen drága Duna-parti hotelbõl egy józsefvárosi, szerényebb szállodába. És elõbb-utóbb, a hetek, a hónapok, az évek múltával szinte elválaszthatatlan barátnõk lettek. Maggie magyarul is tanulgatott - igaz, nem sok sikerrel -, Lenke pedig szorgalmasan csiszolgatta a maga angol tudását. Amíg reggeltõl késõ délutánig munkahelyén, a kerületi tanács, késõbb, a politika fordulatai után a polgármesteri hivatal irodájában dolgozott, Maggie az utcákat rótta, igyekezett felfedezni a maga számára a várost, az idõk múltával mind fáradtabban; voltak már törzshelyei, ahol ebédelt, eszpresszók, amelyek egy-egy többé-kevésbé kényelmes zugában, tavasztól õszig pedig a teraszán az amerikai meg az angol követség könyvtárából kikölcsönzött könyveket olvasta, el-elbóbiskolva közben; esténként Lenkével néha-néha egy-egy hangversenyre is elment, színházzal is próbálkoztak, de a magyar szöveget alig-alig értette meg, otthon, a televízióban is inkább csak a BBC vagy az amerikai CNN híradóját nézte. Lenkével, annak egy-egy hosszabb-rövidebb szabadsága idején közeli, sõt, távolabbi városokba is elutazott, jártak Szegeden, Pécsett, Miskolcon, Debrecenben, még Sopronban is, voltak a Duna-kanyarban, a Balatonnál, egyszer-egyszer külföldön is: Szlovákiában, Ausztriában, egy alkalommal - Lenke is már régen nyugdíjasként - Olaszországban. Ott jutott Maggie eszébe, hogy nem is tudta soha, Itáliának vajon melyik szegletébõl, talán Nápolyból vagy Velence környékérõl, esetleg Calabriából, netán Szicíliából vándoroltak ki Derek õsei Amerikába. Firenzében és Rómában a telefonkönyveket böngészte: rengeteg Di Sandri családnevet talált mindenütt.
    Lenke pedig azon töprengett néha, mi az, ami õt olyan nagyon Maggie-hez fûzi, ehhez a szürkén megõszült szikár, hol hallgatagon magába forduló, hol meg fölöslegesen fecsegõ amerikai öregasszonyhoz? A magány? Mindkettõjük magánya? Vagy csak az emlék, Robi halványuló, olykor szinte elfeledett emléke? Sose kérdezte meg, sose akarta, vagy talán nem is merte megkérdezni, hogy meddig terjedt Maggie barátsága, vagy szerelme Robival - Bobbal, Bobbyval, ahogyan õ mondja -, volt-e köztük, bekövetkezett-e az a testi kapcsolat… De hiszen akkor õ még nem is ismerte késõbbi férjét, és Robi, Tárnoky Róbert független, egészséges fiatalember volt… Féltékenység? Vagy ellenkezõleg, éppen az a benne élõ, és meglehet, mindkettõjükben még élõ szerelem, annak emléke, sõt, annak az általa talán csak feltételezett testi szerelemnek a közös emléke az, ami magányukban egymáshoz sodorta, ami még most is egymáshoz köti õket?

    Jó két évtizede tartott már a barátságuk, kopni kezdtek már Margaret McNairn belvárosi garzonlakásának Pesten vásárolt bútorai, elolvasta, valamennyire megértette már a magyar újságok híreit, legalábbis a vastag betûs címeket, elment néhanapján a körzeti orvos rendelõjébe, ismerték látásból a környék lakói azt a közeli presszó teraszán órákig üldögélõ, a járókelõket csak nézegetõ szikár, idõs amerikai asszonyt; ha megfázott, kissé felment a láza, Lenke ápolta, ha Tárnokyné volt beteg, õ vitt neki gyógyszert, ebédet - bár egyre nehezebben járta mindkét lift nélküli házban az emeleteket.
    Egy õszi estén, a tévét nézte éppen - terroristák, bombák, tüntetések, érthetetlen, unalmas viták, földrengés, árvizek -, csengettek az ajtaján. - Miss McNairn? - kérdezte angolul, félreismerhetetlen amerikai kiejtéssel a küszöbön álló kissé kövérkés, hatvan év körüli asszony. Mögötte egy fiatalabb, kétségtelenül a lányának látszó, kerek arcú, sötét hajú nõ. - Mrs. Williams vagyok - mondta az idõsebbik, és hozzátette: - Mabel. Özvegy Williamsné… - És nézte, furcsán, szinte döbbenten és mégis mosolyogva Maggie-t, majd váratlanul a nyakába borult. - Anyám! - kiáltotta, egyszerre sírva és nevetve. A másik csak állt mögötte szótlanul, és bámulta õket.
    - Valami tévedés… - mondta Maggie, és összehúzta magán a pongyoláját. - De azért csak… - tette hozzá, és intett, hogy lépjenek beljebb.
    - Ön a néhai John McNairn virginiai bíró lánya? - kérdezte a váratlan vendég.
    - Igen…
    - Mother! Anyám…
    - Ez valami tévedés, kérem. Vagy vicc - tette hozzá. Vagy valami zsarolás, gondolta még. De azért csak intett, hogy üljenek le.
    - Õ meg a lányom, Barbara, az unokád.
    - Ne tessék, kérem… - mondta, és elhallgatott. Valami szorongatta a torkát.
    Az idõsebbik, az a Mabel, a Mrs. Williams, óriási fekete kézitáskájából borítékokat, fényképeket, iratokat szedett elõ. Mindet az asztal lapján teregette szét.
    - Téged félrevezettek. Becsaptak - mondta Maggie-nek a vendég. - Nem igaz, hogy halva születtem. Koraszülött voltam, az igaz. De éltem.
    Aztán, lassan, kikerekedett a történet.
    Maggie-nek az az egész életfelfogásában, érzelmeiben, erkölcsi elveiben megbántott apja a lánya újszülöttjét - ahogyan õ gondolta: a szégyenét, a családjuk szégyenét - már az elsõ napon egy másik kórházba, annak az újszülött osztályára vitette át, ott is anyakönyveztette. De azért a gyerek valóságos, elûzött apja és a tényleges anyja nevén. Elvei voltak: hazudni, csalni olyan nagyon azért nem akart. Csak annyit tett, hogy mihelyt lehetett, a távolabbi, Kentucky állam egyik árvaházában, árva gyerekként helyeztette el. McNairn bíró ezt is megtehette. Megvolt hozzá a tekintélye, a hatalma, a bonyolult paragrafusok ismerete.
    - Szülõk, rokonok nélkül nõttem fel - mondta a váratlan esti vendég. - Késõbb, mintegy másfél évtizeddel a háború után, már fiatal asszony koromban sikerült kiderítenem, hogy az apám, Derek Di Sandri, nem a születésem elõtt halt meg, hanem késõbb, a háborúban, a csendes-óceáni harcokban esett el. Rólad, az anyámról, csak egyetlen adatra tudtam rátalálni: arra, hogy a születésem után egy Wisconsin állambeli, madisoni iskolába kerültél…
    - Aztán megszületett ez a lányom, Barbara, a te unokád - folytatta, és már mosolygott -, én iskolában tanítottam, Louisville-ben, aztán késõbb Ohióban és New Jerseyben is, ott halt meg a férjem, Fred Williams, és ott született Barbara két gyereke: Jenny és Freddy… És most végre - fejezte be a történetet -, Washingtonban sikerült a nyomodra bukkanni, ott ahol a nyugdíjakat intézik, ott tudtam meg a magyarországi címedet. Barbarával és a gyerekekkel úgyis készültünk egyszer egy európai útra… úgy gondoltuk, nem is írunk levelet, csak meglepünk… A gyerekek a szállodában vannak, valaki vigyáz ott rájuk, majd holnap délelõtt…
    - A lányom… az unokám, a dédunokáim - mondta Maggie, és keservesen zokogni kezdett. Mint ahogyan abban a hosszú, szomorú, magányos életében talán soha. Hiszen élhettem volna velük, családi körben, jutott eszébe, együtt ezzel a lányommal - (kinek a vonásait is látom az arcában, a mosolyában?) -, unokával, dédunokával… békésen, érdekesen… talán unalmasan, talán civakodva… de mégis, mégis az én életemet…
    És újra csak zokogott. Az én bûnöm? - gondolta. - Az én szégyenem, ahogy az apám McNairn bíró mondta?
 
 

Áchim András-emlékmûterv

GÖRBE TÜKÖR

SIMOR ANDRÁS

Békainduló

Brekegnek a békák,
ez itt a mocsár hon,
a szemük kidülled,
úgy lóg a kocsányon.

Ide nem tolakszik
francia, se talján,
éljünk örökétig
Lápország legalján.

Jöttünk ezer éve,
maradunk sokáig.
Ordít a vezérük,
népet izgat, lázít:

"Vagyok, leszek, voltam
vezérlõ tábornok,
gólyakirály ellen
holtomig háborgok.

Szavamra megindul
népe a mocsárnak.
Ámulnak a kígyók,
békákat csodálnak.

Ahová én lépek,
megvetem a lábom,
nem léphet nyomomba
senki se a lápon."

Sereget lent szervez,
ha jönnek a gólyák,
riadót brekeg majd
egész Mocsárország.

Ingovány reményük
ebihalak védik,
terjed a büdösség
fel a magos égig.
 

Illusztráció Jób könyvéhez

ABLAK

E havi világirodalmi rovatunkban - Baranyi Ferenc fordításában - két kortárs olasz szerzõt, egy költõt és egy novellistát mutatunk be olvasóinknak.
Corrado Calabró (1935) a mai olasz líra jeles alakja, legutóbbi kötete - a tizennyolcadik - tavaly jelent meg. Benito Mazzi (1938) mögött tizenöt kötet áll, néhány elbeszélése - Sallay Géza és Romhányi Ágnes fordításában - már megjelent magyarul.
 

CORRADO CALABRÓ

Moviola

Szerelem oly torokszorítón lepsz meg
miként a vérfolt mely sebesüléskor
üt át az ingen aztán egyre terjed

- dobog akár a szívnek lüktetése
ez az esõ s kopog mindegyre koppan -

Szerelem szétszaladsz az ereimben
és éj-szerû leszel gondolatomban

- dobog akár a szívnek lüktetése
ez a konok esõ feltöltve végképp
minden folyót árkot minden csatornát
s a földnek minden létezõ edényét -

Szerelem
jársz-kelsz a képvizsgáló készüléken
fotogramként nem vágyva új menetre
mint ahogy fogsorunkon jár a nyelvünk
a fájdalom kiváltóját keresve

Ó
dobog akár a szívnek lüktetése
ez az esõ s kopog kopog megáztat
minden teret lépcsõsort szûk sikátort
s minden autósztrádáját a világnak

nem kérdezi milyen évszak van éppen
nem érdekli mit gondolnak felõle
suhog suhan s állandósul egészen.
 

Jessica, mikor felkelsz

Jessica, mikor hosszú
lábadra állva felkelsz
megcsodálod a reggelt…

S mint aki vízben gázol
lassú a vonulásod
más asszonyé ki átlép
az áron mert gátnak kevés a lába.

Jessica
nem ártatlan kisgyerekként
állsz hosszú lábaidra
félúton gátat vetsz az ébredésnek
az álmot túszul ejtve.
 

Ha meg kell halnom egy nap

Ha meg kell halnom egy nap -
az vasárnap lehet csak.

Egyedül én halok meg
abban a pillanatban.

Hogy élek még - ez számos
rám váró tett miatt van.

Folytatómmá kell tennem
rokont, barátot, társat.

Ha meg kell halnom egyszer:
szûnnap legyen. Vasárnap.
 

Lement a hold

Innen
ahol a világvég-határ volt:
íjként feszül a trimarán elõre.

Ó, Michelle, már szakadna a vitorla!

Mint íj amely a szélbe lõni készül,
bár tengervég nem szolgál neki célul…
Biztos, hogy híján nem vagyunk a féknek:
Michelle, nem féktelen a szárnyalásunk!
Hullámot fésülünk szárnyashajóként,
a sík vizeken végigkorcsolyázunk,
amíg a szél - mint most is - hajt elõre.

Vitorlából - micsoda gyönyörûség! -
túl sok adódik minden trimaránon.
Nincs mûvészet s tenger, csak önmagáért…
A hullámokon túlra korcsolyázunk;
akár folyón, vízesést közelítve…
Michelle, fogódzkodj, fogódzkodj erõsen!

Engedjük le a pillangóvitorlát?
Nem akarsz már repülni?
Mint gurulószõnyeg, a rohanó hab
a nyílt tengerre görget… csak elõre…
Ó, Michelle, bárcsak holnap lenne még ma!

E csipogó-nyafogó trimaránon
találtatik a legszilárdabb árboc:
a csavar fájdalomig húzva benne
s a szelek mardosását visszaérzi.

A rohanó habok gurulószõnyeg
gyanánt a hajótest alá görögnek -
olyan szív ez, mely fán kopog-dobog most…
Lement a hold, szerelemért szeressünk,
Michelle, fogódzkodj, révbe érj hajónkkal!

Lement a hold,
és holnap lesz azonnal.
 

BARANYI FERENC FORDÍTÁSAI


BENITO MAZZI

Dumafranci

A tél közepén egyik este, nyolc órakor, Dumafranci szabad utat engedett szavai folyásának. Köpenyeinkbe burkolóztunk és karéjban állva hallgattuk õt az oszlopos templomkapunál. Õ maga, noha csupán egy jókora, csíkos, feltûrt ujjú ing volt rajta, látszólag kicsit sem szenvedett a szúrós zimankótól, amely minket szünet nélküli toporgásra késztetett. Méghogy szenvedett volna: ömlött belõle a szó, megállíthatatlanul, méghozzá úgy, hogy jószerével még a szája se mozgott. Karjait összefonta, a csikk a szájából egészen az álláig fityegett. Olykor meg-megrázta magát, mintegy a didergésnek akarván elejét venni, aztán újult erõvel folytatta a mondókáját, amelyet féktelen fantáziája és elefántmemóriája diktált, felvirágozva az emlékeket ezernyi apró részlettel.
    Mondta, csak mondta… Nagy halászatokról beszélt Bagni di Caraveggiában, ahol egy méteres pisztráng még a pecabotot is kitépte a kezébõl. Szardíniáról szólt, ahol katonáskodott, és õ volt kénytelen elmagyarázni az asszonynépnek, hogy mire való a rokka és voltaképpen hogyan is mûködik. És arról a hét esztendõrõl sem feledkezett meg, amelyet Milánóban töltött, kéményseprõként keresve kenyerét. Ám kedvenc témája az a régi, feles, Guerra márkájú versenybicikli volt, amellyel éveken át karikázott oda-vissza Valle Vigezzo és Milánó között, ahol néhány földijével egyetemben akkoriban dolgozott. Amikor a biciklitémába vágott, valamennyien jól tudtuk, hogy ez most sokáig fog tartani. Leguggoltunk a templom lépcsejére, vállal összesimulva, és Dumafranci - hol megrázva magát, hol pedig egy-egy "a kutyafáját"-ot hallatva - elindult a kerékpárján, tövirõl-hegyire felidézvén az utazás részleteit, minden esetben úgy, hogy a legapróbb mozzanat is stimmelt mindig.
    - Vasárnap délután volt, két óra - de nem, inkább három óra lehetett, amikor a faluból, Rébõl elindultunk. A kutyafáját, már nem emlékszem pontosan…de mégis: két óra volt, most már biztos. Nyekeregve-nyikorogva tekertünk Malescóig, és ott - de hiszen tudtuk ezt jól - kiadós piálás lett a nóta vége Pippo kocsmájában. Két-három félliterecske - aztán mindenki a kedveséhez. Hamari munka volt, na persze, juhé! S még hátra volt egy nagy menet Milánóig, ám amit kellett, azt rendesen elvégeztük. Ugye, érthetõ, amit mondok?
    S egy kitartott, sokat sejtetõ nevetéssel zárta a mondatot. Mi csatlakoztunk: - Remek, Dumafranci, megértétek a pénzeteket, brávó, ez igen!
    - Mit akartok? Akkor még fiatalok voltunk, farkasétvággyal, duzzadva az energiától… A kutyafáját, néha három, sõt négy macát is elláttunk, mielõtt a völgybõl feljöttünk volna!
    - Várj csak - akadékoskodott valaki -, hogyan értetek rá minderre? Ha idõben akartatok Milánóba érni…
    - Jól van, na. Megesett, hogy nem kettõkor, hanem már tizenegykor elindultunk otthonról.
    Újabb kitartott, vég nélküli nevetés, amihez mi ugyanabban a tónusban csatlakoztunk megint.
    - Felszerelkezve, mint a rohamlövészek, újra bringára ültünk és felkaptattunk egészen Santa Maria Maggioréig, Giuán de Locarno urasághoz, ti nem ismerhetitek már, két kis varkocs volt neki itt - s már mutatta is a saját tarkóján -, mint egy kínainak. Szóval, õ nagyon értett ahhoz, hogy miképpen kell finomságokkal fogni minket, mert olyan halas salátát készített, aminél jobbat senki a világon. Zabáltunk egy nagyot, újságot dugtunk a szvetterünk alá - aztán nyomás Maserába.
    - És Druognóban - adtuk alá a lovat - meg sem álltatok? Az hogy lehet?
    - Ja, ott? Nem történt ott semmi különös egy kupicányi grappát löktünk le csupán, mintegy a halat leöblítendõ, aztán hajrá, tovább. Ahol aztán gyakorta elakadtunk, s ahol még nótáztunk is, az Maserában volt. Na persze, bor is volt - egek, micsoda bor! Valódi termelõi, ezt én állítom, Dumafranci a kutyafáját!
    Olyan élvezettel beszélt arról a borról, hogy azt lehetett hinni: éppen most kortyolja. Nagyokat sóhajtott közben, megnyalintotta a bajsza szélét, lenyelte a háromnapos szakállán csillámló jégcseppeket. Nekünk pedig gyengült a nevetésünk. A hideg már alaposan megviselt minket; volt, aki egy halk jóccakáttal megpróbált diszkréten távozni, ám a sztoikus nyugalmú orátor lesújtó pillantása maradást parancsolt. Meg se moccant hát, karjait újra összefonta és folytatta útját Dumafrancival. Gondolatban számoltuk, hogy hány kilométert tettünk meg eddig, s rémülten állapítottuk meg, hogy igen-igen keveset. Egyik cimboránk, Lodo, hirtelen felpattant, lábát a templomkapu oszlopaihoz ütögette, buzgón lehelgette az ujjai hegyét, majd kezeit a hóna alá dugta és szentségelt veszettül.
    Dumafranci eközben Vogognába érkezett: - Vogognában felszedtük Menit, õ is Milánóba igyekezett. Egy percre beugrottunk hozzájuk, megjártuk volna, ha nem eszünk velük egy harapást. Bizonnyal megorrol, de talán a felesége még inkább. Errõl jut eszembe: az asszony, ha nem tévedek, annak Valle Canobbinába való méretes tehénnek az unokahúga, akinek, még a partizánok idején, volt egy bátyja Oroszországban, úgy ám, annak a csinos kis feketének, Fede, neked emlékezned kellene rá!
    Fede, aki már szinte megnémult az izmait is megbénító hidegtõl, sajátos jelbeszéddel próbálta megértetni, hogy õ a partizánok idején még kis surmó volt és különben is Svájcban dekkolt a falu vele egykorú sihedereivel egy internátusban, Bellinzona táján.
    A hó csak hullt kitartóan és könyörtelenül, a négy házat összekötõ keskeny ösvényeket teljesen befödte a harminc centire becsülhetõ köpönyeg. Teljesen kikészültünk, de Dumafranci még mindig Vogognában sétafikált.
    Aztán jó pár "kutyafáját" után végre ismét biciklire ült, és nagy nyugalommal elindult, hogy elidõzzön egy cseppet Premosellóban, Cuzzagóban, Stresában. Újabb piálások, friss ismeretségek. Éjfélre Gallaratéba ért. Mi már alig álltunk a lábunkon, testünket újraéleszteni kilátástalannak tetszett, úgy éreztük, itt a vég.
    Egyik este aztán fellázadtunk, eldöntöttük, hogy a történeteket az ágy melegében bogozzuk ki otthon. Dumafranci dühödten ragadta meg a karomat: - Nyughass, nyughass, hadd fejezzem be, nem látod, hogy beszélek még? Ó, az a Guerra olyan volt, mint a szélvész! Én már tökrészeg voltam, de õ csak ment tovább, tudta a járást. Micsoda idõk voltak, fiúk, csupa egészség volt minden. A bringa, meg minden egyéb.
    - Igaz, Dumafranci, szentigaz - hagytuk rá kórusban, végsõ kétségbeesésünkben -, de hadd húzzunk már el, ládd, ki vagyunk ütve mind. Holnap úgyis találkozunk, nemde?
    Gallaratébõl Milánóig igen-igen hosszú az út, nem gyõztük volna már. Így szinte egy emberként vetettünk oda egy jóccakátot, és usgyi! Hazanyargaltunk a hóban.
    Amikor Dumafranci egyedül maradt, rázott magán még egyet s ekképp dünynyögött magában: - Gallaratétól Milánóig, mennyi is az? A kutyafáját, csak egy macskaugrás! Hej, az a hajdani fiatalság! - És miután nekikeseredve megcsóválta a fejét, végre-valahára úgy döntött, hogy õ is hazamegy.
    Térdig gázolt a hóban.
    Tekintetét az ég felé fordította - s egyebet nem tehetvén - ennyit vakkantott csupán: - Ej, hát esik!

    BARANYI FERENC FORDÍTÁSA
 
 

Illusztráció Jób könyvéhez