CSÁK GYULA

Üzletemberek

A Vezér a tárgyalóban várakozott. Járkált és a Faust katonakórusából fütyült egy dallamot. Idõnként a levegõbe öklözött, mint a bokszolók, meccs elõtt. Ezt akkor sem hagyta abba, amikor a menedzser-igazgató belépett. Oda pillantott, és arra gondolt, hogy "errõl az alakról mintázták az angol úri divatot". Csíkos pantallót, kifogástalan szabású, egyszínû zakót viselt a figura. Hozzá semmi has, és ötvenes kora ellenére bogárfeketén fénylõ haj, amirõl az a hír, hogy paróka.
    - Jöjjön - biccentett a Vezér. Felhagyott a sportolás látszatával és gyanakvón figyelte, amint a menedzser-igazgató asztalra fekteti gyíkbõr táskáját, majd egy mûtõorvos finom mozdulataival felkattintja a kódjeles zárat. Iratköteget emelt ki s úgy tette az asztalra, mintha robbanás-veszélyes lenne.
    A közelebb lépõ Vezérhez fordult és a papírokra mutatva, azt mondta: - Nem hiszem, hogy szükséges lenne elmélyednie ezek tanulmányozásában, uram. - A hangja fátyolosan elegáns volt, akár a zakója, és a táskája. - Az úgynevezett kriobiológia néhány aspektusának leírása fekszik Ön elõtt. Szakmai körök szerint ez a tudomány az életmûködést vizsgálja, igen alacsony hõmérsékleten. Külön pikantériája, hogy érdeklõdést keltett az üzleti világban is.
    Elhallgatott, megnyalta vékony száját. Ráemelte szemét a Vezérre és egy ideig rajta hagyta. Élvezte, amit látott. Kétszer le-föl járatta tekintetét a sovány alkaton, amely gyenge volt, és fehér, mint a csirke teste. "Nem annyira sovány, inkább lefogyott" - villant fel a menedzserben. Minden önfegyelmére szüksége volt, hogy leplezze kaján örömét, mert eszébe jutott a pletyka, amely szerint fogyókúrára fogta felesége a Vezért - a növekedõ pocakocska okán.
    Azt a pózt vette fel a Vezér, amit az igazgató társaságában mindig szokott: úgy tenni, mintha tudná azt, amit nem tud.
    - Beszélnek róla, igen, errõl a… dologról - dünnyögte félig hunyt szemmel -, de azért hálás lennék, ha kissé bõvebb felvilágosítással szolgálna.
    Örült saját kérdésének, mert reménye szerint csapdát állított vele. "Fölényeskedve zsonglõrködsz a tudomány fogalmaival, miközben teneked nincs fogalmad: mirõl beszélsz!" - gondolta.
    Az igazgató azonban továbbra is fölényes maradt, mi több: leereszkedõ és tanáros lett.
    - A kriobiológiára épülõ, úgynevezett krionika a hullák halál utáni, azonnali mélyhûtéses tárolását jelenti, uram. S itt látok lehetõséget a kapcsolódásunkra.
    Merev, kerek bagolyszemei azokra a tengeri látcsövekre emlékeztették a Vezért, amelyeket divatos parti sétányokon rendszeresítettek. Olyan lapos volt a menedzser arca, akár egy lapát, s ettõl még hangsúlyosabbakká lettek duzzadt szemgolyói.
    - Aha - bólintott a Vezér. Zsebre dugta kezét, hátat fordított vendégének és elsétált a terem távoli pontjára. - Szép kis tudomány - dohogott közben. - Hûtik a hullát, holott az már kihûtötte saját magát. És ezért a produkcióért nyilván pénzt is kérnek.
    - Nem értem, uram! - emelte fel hangját a menedzser. Valóban alig hallotta fõnöke szavait, amelyek pedig eljutottak hozzá, azok bosszantották.
    A Vezér úgy folytatta, mintha õ sem hallotta volna a másikat. - Automata tojástörõt talált fel egy tudományos társaság, és ehhez kértek tõlem támogatást. Csak utólag mondták meg, mihez kellett a pénz. Nekik bedõltem, de nem fordul elõ többé! Annyira begurultam, hogy aztán egy valódi kutatáshoz nem adtam egy petákot sem. Hiba volt! A hangya egy kilométerrõl visszatalál a bolyba - ezt bizonyították. Jó kísérlet volt. Igazi tudomány. A hangya nemcsak szorgalmáról, de hon-szeretetérõl is bizonyít. Ez igen! Amúgy az én véleményem szerint két nagy tudomány van, amivel magasra lehet jutni. Éspedig: nem hallani és nem beszélni… Na, ez csak tréfa volt. Máskülönben én is voltam felfedezõ. Nagy felfedezõ! Valaha sok felfedezõ úton jártam - kölcsönök után. Ha-ha-ha! - Nevetett is, meg mondta is, hogy "ha-ha-ha". Miután lecsillapodott, legyintett és elkomorultan jegyezte meg: - Ez is csak tréfa volt.
    - Nem értem, uram - ismételte halkabban és töprengõn a menedzser.
    A Vezér a levegõbe csapott és felkiáltott: - Persze, hogy nem érti! Nincs érzéke a humorhoz! Pedig be is jelentettem, hogy tréfálok! Magát én még nem láttam nevetni! Holott a nevetés…
    Gyorsan összeszorította száját, hogy ki ne mondja, amire gondolt. Azt akarta mondani: a nevetés tisztítja a fogakat. "Ez már sok lett volna" - futott át idegein. Meg is borzongott, mert bizonytalanság fogta el azt illetõen, hogy vajon valóban lefékezte-e magát, vagy kimondta? Gyûlölte a menedzser-igazgatót, mert mindig félelmet ébresztett benne, valahányszor találkoztak. Elismerte, hogy borotvaéles esze van, de riadalommal töltötte el nyíltan mutatkozó, gátlástalan és féktelen becsvágya. E két jellemzõnek az együttes jelenlétét olyan veszélyforrásnak tekintette, amellyel szemben ösztönösen - és örökösen - támadó-védekezõ állásba helyezkedett. Hallott róla eleget, hogy a nagy emberi szörnyetegek hasonló tulajdonságok birtokosai. Továbbá rendszerint ott rejlik az ilyenekben a hideg számítás meg a kegyetlenségre való hajlam. "Isten szelleme és egy disznó szíve lakozik ebben az emberben" - pillantott lopva az igazgatóra.
    Hangosan azt mondta: - Újra kellene születnünk, hogy értsük egymást. - Amint kimondta, rögtön bánta ezt is, ezért mielõtt szólhatott volna az igazgató, megelõzte és visszatért az eredeti témához: - Tehát hûtik a hullákat… Maga, meg azok a kapcsolódó kriok-vagy-kricsodák-mricsodák…
    Olyan csönd keletkezett, amire mindig összerezzenve emlékezett a Vezér. Késõbb, amikor - nem tudva legyõzni fecsegõ hajlandóságát, és jócskán kiszínezve - beszámolt feleségének a menedzserrel zajlott nevezetes találkozóról, azt mondta errõl a csöndrõl: "Olyan volt, akár az õscsönd, az õsrobbanás elõtt. Ha kicsikét jobb a fülem, hallottam volna, hogy nõ a szakállam."
    Mindketten feszülten álltak, akár az indítópisztolyra váró vágtázók. A feszültségnek az vetett véget, hogy a kigúnyolt, vérig sértett menedzser váratlanul mosolyt erõltetett, miáltal olyanná lett az arca, mint a nappal fölöslegesen égõ villanykörte. S amilyen lassan terült szét a mosoly, olyan észrevétlenül húzódott vissza. Miután véget ért az arcon ez a vendégjáték, ismét uralkodott a megszokott jellegtelenség - egy nagyon is jellegzetes személyiség tudatosan formált kulisszája.
    - A kriobiológiára épülõ, úgynevezett krionika a hullák halál utáni, azonnali mélyhûtéses tárolását jelenti - ismételte korábbi szavait a menedzser. Hangja is, modora is olyan volt, mint az imént, így azt a látszatot keltette, mintha közben semmi sem történt volna, mintha ott folytatnák, ahol abba hagyták.
    A Vezér hálát érzett ezért a tapintatért. Maga is tenni akart a látszat még jobb õrzéséért, és lelkesültségében olyan butának mutatkozott, aminek fölösleges voltát azonnal belátta és elítélte, de kifejletének már nem vethetett gátat.
    - Mikor érti meg az emberiség, hogy semmi sem jobb az ellenkezõjénél?! - rikkantotta. - A feleségem reggelente nyers húst ragaszt az arcára, hogy pirospozsgás legyen, és ezzel élõbbnek mutatkozzék, a kihûlt hullákat meg tovább hûtik, hogy még hullábbak legyenek! Hát mikor érti meg a világ, hogy nincsen jobb a jónál, hogy semmi nem több az elégnél?! Megérdemeljük a sorsunkat, ha balhiedelmeink nyomán mezítelenül rohanunk a csalánosba!
    A menedzser arcán állandósult ugyan a kifejezéstelenség, de a szeme alatti táskák ráncai megmozdultak. - Attól tartok, nem ugyanarról beszélünk, uram.
    - Nem azt mondta, hogy lehûtik a hullákat?
    - Mélyhûtik, uram.
    - Nem elég hidegek?
    - Nos, ha figyelembe vesszük a tudományos megfontolásokat, amelyek a tárolás lehetõségét célozzák…
    - Mit akar a tudomány a haláltól? - vágott közbe a Vezér.
    - Életet, uram - felelte a menedzser, tõle szokatlan iróniával, de még mindig a tõle megszokott higgadtsággal, fegyelemmel. Tudta, hogy azon a küzdõtéren, amelyen õ vívja a maga harcát, csakis ezeknek a tulajdonságoknak a mûködtetése révén maradhat állva. Megannyi tapasztalata, észlelése, megérzése alapján a Vezér az együgyûség, ostobaság, ravaszság, merészség, jólelkûség, félénkség, hencegés, pimaszság mulatságos, ugyanakkor veszedelmes keveréke volt, s résen kellett lennie, ha vele tárgyalt. Örökké emlékezetébe vésõdött az a bandzsa fogalmazás, miszerint "Nálam összeférhetõbb természetû ember nincsen!". Mondta ezt késhegyig menõ vitáik egyikén a Vezér, éppen mindent elkövetve az "összeférhetõség" ellen. Tényközlõ, száraz hangon tette hozzá elõbbi szavaihoz: - A szóban forgó tudományág belátható idõn belül odáig fejlõdik, hogy a mélyhûtéses módon tárolt tetemeket életre tudja kelteni.
    - És ha nem? - csapott le a Vezér.
    Az igazgató fényesre borotvált arcán az a fajta kódolt mozgás rebbent át, ami a tudatlansággal szembeni, leereszkedõ megértés jele. - Egy fagyasztásos, konzerváló temetés jelenleg százezer amerikai dollárba kerül. A piaci hasznosítással foglalkozó futurológusok szerint négy-öt évtized alatt ötvenbilliót költenek majd az emberek ilyenfajta temetkezésre, uram.
    - Az élõ hozzátartozók, vagy a megholtak is?
    - A megholtak is, bízva benne, hogy feltámadnak.
    - És ha mégsem?
    - Nos, uram, a fenti összeg akkor is azok széfjébe vándorol, akik elvégzik ezt a speciális temetést. Amirõl tehát nekünk valójában beszélnünk kellene, az a dologban rejlõ üzleti lehetõség.
    - És az üzleti lehetõség, ahogyan maga nevezi, pusztán az elhantolást garantálja, nem pedig a feltámadást?
    - A tudományos elõrejelzések szerint… - kezdte volna az igazgató, de a Vezér ismét elébe vágott.
    - Nobel azt hitte, hogy a dinamit feltalálásával véget vet a háborúknak. A harmincas évek elején azt fejtegette Einstein, hogy a nukleáris energia nem érdemel figyelmet a jövõ szempontjából.
    - Elismerem, uram, hogy a tudományos elõrejelzéseket nem igazolja minden esetben az idõ. Én azonban üzletrõl beszélek, amely már a jelenben realizálható. Ha késlekedés nélkül bekapcsolódunk, a terítéken levõ haszon bizonyos részét megszerezhetjük.
    A Vezér behunyta a szemét, csücsörített, hol a sarkára, hol a lábujjaira nehézkedett, végül szó nélkül elsétált az egyik ablakhoz és kibámult. Kisvártatva nyújtogatni kezdte a nyakát, mintha nagyon figyelne valamit odakint. Anélkül, hogy elfordult volna a kinti látványtól, azt kérdezte: - Mekkora összeget akar invesztálni ebbe a… vállalkozásba?
    Az igazgató bizonyosra vette, hogy ügye diadalmaskodott. Egészen lehiggadt, ugyanakkor élénkebb lett.
    - Óvatosan kezdenénk, uram - mondta. - És garantálhatom, hogy minimális a kockázat. Megfelelõ reklám után a megfelelõ kereslethez igazítjuk a befektetést. Fuzionálunk néhány céggel, olyanokkal, amelyeknek jártasságuk van ezen a terepen. Kezdetben csupán kísérleti jellegû laboratóriumot építünk a tetemek mélyhûtésére…
    A Vezér váratlanul az igazgatóra kapta tekintetét.
    - Szokott maga aludni? - kérdezte.
    Az igazgató most is ura volt a helyzetnek és azt felelte: - A szükséglethez illeszkedõen, uram.
    - Természetesen az üzleti szükséglethez, ugyebár, és nem a szervezete igényeihez illeszkedõen.
    - Nem látok okot, uram, amiért ennek másként muszájna lenni. Magam részérõl természetesnek tartom és nem hiszem, hogy szégyenkeznem kellene miatta.
    - Hát arra gondolt-e már, hogy az alvás a halál próbája?
    - Nem szokásom, uram, hogy elvont gondolatokkal töltsem az idõt, amelyet ön fizet.
    Ezekbõl a szavakból egyszerre sütött a sértettség és a sértõ szándék. Veszélyesnek vélte a Vezér, ha újra kezdik a csatározást, de nem állhatta meg, hogy le ne üsse a felkínált magas labdát.
    - Az ilyesmi nem szokás, hanem képesség kérdése… - Nem akarta azonban, hogy ez vitatéma rangjára emelkedjék, ezért igyekezett másfelé terelni a figyelmet. Begörbített ujjal jelezte az igazgatónak, hogy jöjjön az ablakhoz. Hevesen kifelé mutogatott, miközben ámuldozva grimaszolt. A vonakodva hozzá lépkedõ embernek azt az erkélyt mutatta, amelyet korábban fürkészett. - Látja? - kérdezte fojtottan. - Látja ott azt a nõt pongyolában? Az imént csak bugyiban volt! Úgy napozott! Lelegelnék érte egy hold lucernát!
    Jobban zavarba jött, mint az igazgató, aki még akkor is meredten bámulta a mutatott semmit, amikor a Vezér már sietõs léptekkel visszatért az asztalhoz, és a papírok fölé hajolt. Nem olvasott azonban, mert szemüveg nélkül nem is tudott volna. Le nem véve szemét a papírokról, az eddigi kemény, tárgyalótónustól eltérõ, csevegõ modorban kérdezte:
    - Maga ugye, nem, tudja, mi a lucerna, igaz? - Minthogy nem volt kíváncsi a válaszra, folytatta: - Akkor mond ilyet a paraszt, mikor nagyon megkíván egy nõszemélyt… Kétségkívül durva szó az, hogy paraszt, de nagyapám is az volt. Mondjuk nem paraszt, hanem… földmûvelõ. Valamelyik õse mindenkinek földmûvelõ volt, anno. Nagyapám persze sok földet birtokolt, de nem beleszületett, hanem megdolgozott érte. Agrárszakembernek tanult, intézõ lett mások birtokain, azután õ is birtokot szerzett, és abban sincsen semmi bûn. Érzéke volt a szerzéshez. Apám és én úgy örököltük tõle az üzleti érzéket, akár a náthát. Egyszer csak: lett. Az elsõ milliárdomat kétkezi üzletemberként szereztem, itt, ebben a kehes magyar világban! És a nagyapám nem volt botosispán, amivel a kommunisták vádolták s aztán ennek a koholmánynak az alapján börtönbe is zárták, nem! - Olyan erõvel kiáltott fel, hogy fisztulás lett a hangja: - Elhiszi!?
    Az asztal szélét markolva hajolt a papírok fölé s egy pillanatra az igazgatóra pislantott, aki változatlanul az ablaknál állt, de nem a kinti akármit leste, hanem az óriási és ragyogó íróasztal sarkára helyezett, nagyszélû kalapot csodálta. Az irattáskán és a kalapon kívül semmi nem volt a végtelennek tetszõ, fényes felületen. A Vezér észre vette, mire irányul a menedzser figyelme s azonnal felkapta a kalapot és meglengette, mintha búcsút intene. Könnyed, bohóckodó volt a mozgása, amiként mondandója is.
    - Csak most fedezte fel? Nem azért van, hogy kolduljak vele. - Elõre tartotta a kalapot, majd fejébe csapta és rögtön lekapta. - Nem azért, hogy köszöngessek vele. - Hóna alá gyûrte, katonás hátraarcot csinált, megindult elõre, és hátrafelé kiabált. - Hanem azért van, hogy fogjam és mehessek bárhonnan, ahol nem értenek velem egyet. Világos?
    Az igazgató arca úgy rendezõdött át, mintha nevetne.
    - Sajátos… védekezõ eszköz… - mondta.
    - Munkaeszköz - javította ki a Vezér. - Ezt is a nagyapámtól örököltem. Senki ne higgye azonban, hogy a gazdag örökség könnyû teher. A munkaeszközöket könnyebb örökölni, mint használni. Még egy közönséges ásót is, hát még ilyen finom, bonyolult eszközt! - Bal kezével magasba emelte a kalapot, jobb kezével pedig simogatta, formázta, tisztogatta, mintha eladásra kínálná. Hangja is éneklõvé változott, akár egy utcai árusé. - Itt a kalap, hol a kalap! Tudni kell, mikor fogom a kalapom! Csak a tisztesség elõtt emelem! Nincsen alku, nincsen alkalmazkodás! Csak a tisztesség van!
    Úgy szemlélte a menedzser a pattogó kis embert, mintha kedve telne a produkciójában. Ámde amikor megszólalt, bár halkan mondta, amit mondott, mennydörgésnek hatott a beavatott fül és értelem számára: - A legtöbb sikeres ember alkalmazkodó, uram.
    A Vezér jól hallotta és jól értette a mondottak tartalmát. Magasról jött okítást hallott attól az embertõl, aki fölötte levõnek tekinti magát. Ennek többször jelét adta. "Rosszul mondja, uram. Az én státuszom nem társadalmon kívüli, hanem társadalmon felüli!" Ezt a meghatározást végletesnek és véglegesnek gondolt vitáik egyikén adta magáról. S mellékelte hozzá sápadt mosolyát.
    Amiként most is. Betanult egy viselkedést, amirõl azt hiszi: elfogadhatóvá lesz általa az emberek számára. "Hát én akkor nem vagyok a te embered" - rögzítette magának a Vezér.
    Nem volt azonban kedve hosszan vívódni evvel, mert vonzotta saját játékvilága.
    - Nagyapámé volt ez a kalap. Életének abban a cifra szakaszában használta, amikor agronómus lett egy termelõszövetkezetben. Õ is az asztal sarkán tartotta, az irodájában. Jöttek a panaszkodó parasztok, õ meg fogta a kalapját, és ment kifelé, mint akinek sürgõs dolga van. Tudja maga, mi az, hogy termelõszövetkezet, meg agronómus?
    - Nos, ami az agrárium kérdését illeti…
    Nem érdekelte a vezért, miféle ismerete van a menedzsernek a dologról. Két ujja közé csippentette a kalapot, kicsit hintáztatta, azután elengedte és behunyt szemmel követte, amint puhán leérkezik a szõnyegre.
    - Gondolja el a szabad parasztot, aki maga hoz döntést arról, hogy mikor, hol, mit termeljen. Maga szervezi a családi munkaerõt, maga végzi a kereskedelmi kalkulációt, aztán maga hajtja végre az ügyleteket. Mennyivel nagyobb szabadság ez, mint napi parancsokat végrehajtani a kolhozban?! Látszólag terhet vettek le a válláról, mert ezernyi kötelezettsége helyett, csak rész-tennivalói maradtak, ámde az a teher, amit elvettek tõle, a szabadság terhe volt. Tudta ezt a nagyapám, de nem tehetett a parasztok érdekében, mert önmaga ellen vétett volna. Õ mégiscsak botosispánként ült a börtönben. Ellenség volt hát, de a tudása bezzeg kellett… Nevetséges vád, hogy botosispán! Magyarországon a törökig nem volt botozás. Lehet, hogy késõbb lett, de a nagyapám nem botozott. Szerette és tisztelte a parasztot. Mesélte, hogy a parasztok se a zászlót, se a címert nem ismerték 1848-ban, mégis tudták, melyik hazáért kell meghalni. Bizony…
    Úgy beszélt, ahogy a forrás folyik: csendesen csobogva, önelégülten örülve létének. Közben el is kalandoztak gondolatai, és megkeseredett a hangulata. Azokra az idõkre emlékezett, amikor még õ is úgy élt, mint a szabad paraszt: mindent egyedül csinált. Maga fedezte fel üzleti lehetõségeit és maga dolgozott a megvalósításán. Maga fogalmazta üzleti leveleit, személyesen tárgyalt és önállóan döntött. Hol van már az a boldog idõ?! Manapság a tõkések is kényszerû kolhozokban élnek… Pénzbirodalma felett formailag õ az úr, valójában azonban akkora szabadsága sincs ügyei intézésében, mint a parasztnak az övéiben. Hajlongnak elõtte, de gyakran keresztezik elképzeléseit, azzal érvelve, hogy az õ érdekében teszik. Tény, hogy összefonódtak érdekei az igazgatótanácsban ülõ urak érdekeivel, akik részvényeik, jutalékaik növelése céljából addig kardoskodnak, amíg az õ, vagyis a Vezér elképzeléseit félretolják és a magukéval helyettesítik. Meg összefonódnak érdekei ezzel az udvariasan udvarias és alattomosan alattomos alakkal, aki mesés menedzseri fizetése révén már eljutott a részvényesi rangig, és ha szükséges, tulajdonosi jogával élve szorítja sarokba. Olyan ez a gonosztevõ, mint az a szeretõ, akit éjjel fogadnak, de nappal kerülik… (Semmi kétség, hogy a menedzser-igazgatónak sincs jobb véleménye a Vezérrõl, mint viszont, de szükségük van egymásra. Sok hasznuk van egymásból, ugyanakkor hatalmas veszélyt is jelentenek, mert kölcsönösen sokat tudnak egymásról.)
    Kiszakította magát a múlt és jelen örvényébõl, és cinkosan kacsintva kérdezte: - Ott van még a nõ?
    - Nem tudom - felelte a menedzser.
    - Nem is látta?
    - Nem.
    - Nem is érdekelte?
    - Nos, õszintén szólva…
    Kétkedve ingatta fejét a Vezér. Ismét zsebre dugta kezeit és morzsolgatta a mindig nála levõ aprópénzt. Ritkán volt rá szüksége, de szerette babrálni. Idõnként meg is számolta.
    - Zord örömei lehetnek magának - csúszott ki a száján. Mindenáron kerülendõ az igazgató tekintetét, a nemes fából szerkesztett plafonra emelte szemeit. Azután a menekülõ zsákmányállatok ösztönével további éles kanyart vett és öblösre igazított hangon azt mondta: - Szóval maga azt akarja, hogy alakuljunk át temetkezési vállalattá? Így van?
    Az igazgatót most valóban zavarba hozta a gyors témaváltás. Félrebillentette a fejét, mintha távoli zajra figyelne, és csak megkésve felelt: - Nem egészen, uram.
    Megérezte az igazgató elbizonytalanodását a Vezér, és támadásba ment át.
    - De, bizony! Amilyen piszkos kapitalisták vagyunk, az élõk után a holtakat is kizsákmányoljuk. A holt lelkekre is szükségünk van. Ráadásul plagizálunk, mert ezt a témát egyszer már megragadta egy régi orosz. Nem dereng magának?
    - Ami azt illeti, uram…
    - Máskülönben bánhatja, hogy nem nézte meg azt a nõt. Amíg ilyenek vannak, nem kell félni, hogy szaporodik az agglegények száma. Sok minden van, amit nem értek, de legkevésbé azt, hogy valaki agglegény marad. Szerintem az agglegény olyan, mint az, aki elbliccelte a kötelezõ katonai szolgálatot. Nem így látja? És az hagyján, hogy megraboljuk az embereket, amikor halottakkal kereskedünk, csakhogy mi az Istent is meg akarjuk lopni. A feltámasztás tudniillik az õ joga. Ámde miképpen csináljon feltámadást, ha ellopjuk a halottakat? Ráadásul azzal a bizonytalan ígérettel, hogy majd mi feltámasztjuk õket!
    - A tudomány belátható idõn belül…
    - Mélyhûtjük a halottakat, hogy még biztosabban halottak legyenek, és eszükbe ne jusson feltámadni, mert esetleg visszakérik a frizsiderpénzt. Viccnek is rossz! Az Istennel még csak elsimítjuk valahogyan az üzletünket, mert Õmagassága vagy van, vagy nincs, de miképpen számolunk el vele az embereknek? Azt mondja maga, hogy majd reklámozzuk magunkat. Rettenet, még rá gondolni is! Mit mondunk a tevékenységünkrõl? Öröm nálunk meghalni, mert biztos a feltámadás? És majd éppen a gazdag hozzátartozók tolakodnak nálunk, azok, akik alig várták, hogy rájuk maradjon a vagyon mindörökre? Ilyen gyarló a maga emberismerete? Többet kellene forognia olyan nõk társaságában, amilyet az imént láthatott volna, ha természetes kíváncsiság él magában! - Mindkét kezét magasba lökte és a továbbiakban jött, ment, toporgott és mindinkább kiabált, annak a módján, aki nehezen fékezi dühét. - Abban bízik maga, hogy a tudomány, majd idõvel, és így tovább. Milyen idõrõl beszélünk? Az idõ képes rá, hogy éppen olyan hosszú legyen, amilyen rövid, hát akkor milyen dátumra ígérjük a visszatérést a halálból az életbe? Merõ szélhámosság! Hitelrontás! Megvetnek és kinevetnek majd bennünket.
    Az igazgató ápolt, rózsaszín arcbõrén gyöngyök jelentek meg. Megtiportnak érezte magát s még azt sem tudta eldönteni, hogy melyik sebét fájlalja jobban. A magánéleti mivoltát ért gyanúsítgatást kell-e inkább megtorolnia, vagy üzleti zsenijét védje a rászórt rágalmaktól? Végül a nappal égõ villanykörte bágyadt fénye ömlött el az arcán.
    - Megértem, ha kétségei vannak a tudomány várható eredményeit illetõen, uram. Nincs egyedül. Engedje tanácsolnom, hogy segítsen oszlatni a kétségeket, éspedig az ön híres tudománypártolása révén. Álljon a világ elé, és nyilvánítsa ki, hogy elkábító összeggel járul a kriobiológiai kutatások gyorsításához, mert hisz a tudományban. Így a kapcsolódó üzleti ambícióknak is lendületet ad.
    - Egyre jobb! - kapta el a szót a Vezér. - Ajánlja, hogy lépjek fúzióra vizesnyolcas pecérekkel, a tudomány alvilági alakjaival? S ennek eredményeként ne csupán markáns üzleti renomémat, de magánemberi becsületemet és intellektusomat is dobjam szemétre. Maga teljessé akarja tenni a lerombolásomat! Maga mûvészi tökélyre próbálja emelni az elpusztításomat! - Figyelmeztetõn felemelte az ujját. - Maga… - kezdte, de abbahagyta, mert hirtelen mást akart mondani, mint amit korábban tervezett. Olyan durvaságra készült, amit kockázatosnak vélt ugyan, de megtette, mert tudta, hogy utána mi következik. Azt mondta: - Olykor a gazemberek is ihlettel dolgoznak. - Az asztalhoz sietett és a papírok fölé hajolt. Amikor újra megszólalt, a hangja kiengesztelõ, már-már barátságosan zsörtölõdõ volt. - Jöjjön, mutassa, hol, és mit kell aláírnom.
    Szó nélkül odafirkantotta nevét, ahová a buzgó igazgató párás és enyhén remegõ ujja mutatott.
    - Köszönöm - lehelte az igazgató. Monogramos, nagy, fehér batiszt zsebkendõjével megtörülte nyirkos homlokát s rendezgetni kezdte az iratokat. Ugyanolyan sebészi, vagy inkább: bûvészi mozdulatokkal helyezte vissza bõrtáskájába új minõséget kapott papírjait, ahogyan elõvette õket érkezésekor. A szíve kalapált és a halántéka is lüktetett. Elérte, amiért jött, de nem volt boldog. Még forrt benne a személye és egzisztenciája mocskolása miatt érzett harag, ugyanakkor vissza kellett fognia háborgását, hiszen minden a terve szerint sikerült. Ezt méltányolnia kell… Eleve bízott is a sikerben persze, de akadtak pillanatok, amikor minden veszni látszott a Vezér óriási tirádája közben. S nem tagadható, hogy van igazság a Vezér aggodalmaiban! Felmerülhetnek majd különféle nehézségek, de hát kockázatok mindig akadnak az életnek ezen a területén. És õ most lehetõséget kapott, hogy elinduljon és célba érjen egy akadályokkal telizsúfolt úton, amelynek végén a sikeres élet új állomásához ér.
    Amikorra idáig vezették gyorsan rendezõdõ gondolatai, egészen lecsillapodott, és megszokott önmaga lett. Megragadta a feléje nyújtott kezet és enyhén fejet is hajtott a Vezér elõtt.
    - Cselekedjen, ahogyan szükségesnek véli - mondta a Vezér. - Minden jót. Illetve: ha lenne még egy kis ideje, koccinthatnánk. - Látván az igazgató kissé riadt, elhárító mozdulatát, búbánatot mímelve mondta: - Igaz, én csak sört iszom, és azzal nem is szokás koccintani. Hmm! Tele vagyunk bajjal. - Felnevetett és mindeddig példátlan közvetlenséget engedve meg magának, megérintette az igazgató karját. - Tudta azt maga, hogy valaha nekem bajuszom volt? Nagy, kétoldalt lelógó, mint a turániaknak, akik az átkot hozták ránk. És azt a nagy bajuszt egész nap sörben áztattam valaha. Levágattam a bajuszomat a feleségem óhajára, de a sörrõl nem mondtam le mindmáig, pedig azt is nagyon akarja. Hogyan is tehetném? Három éves koromban nyeltem le az elsõ pohár sört!
    Az igazgató arcára megint sárga félmosoly ült. Amíg a Vezér kedélyeskedett, elõhúzott belsõ zsebébõl egy - a táskájához hasonlóan csúszó-mászó állat bõrébõl készült - vékony tárcát, kiemelt belõle egy fényképet és a Vezér elé tartotta.
    Most elõször nyúlt szemüvegért a Vezér, majd elmélyülten tanulmányozta a képet. Egy nõ ült magas fûben, párnákkal körül rakva, a fején óriási szalmakalappal. Az jutott a Vezér eszébe, hogy olyan, akár egy gomba, amint éppen kikandikál az avar alól.
    Az igazgató közel hajolt, a képre mutatott, és azt mondta: - A feleségem. Nem agglegény vagyok, uram, hanem özvegy.
    Elvette a képet és eltette.
    A Vezér a szõnyegen heverõ kalapjára nézett és azt kérdezte: - Van még valami tennivalónk?
    - Semmi - felelte a menedzser-igazgató.
    Fogta a táskáját és elment.
 

Bokros Birman Dezsõ: Bartók-emlékmû (1946)
 
 

Bokros Birman Dezsõ: Imádkozó parasztasszony
 
 

Sportplakett

SZARKA ISTVÁN

Magadat válaszd

Elõ a rücskös, barna papírt?
Nyargalj, grafit? Ceruzám kifaragva?
Valami jó kis tisztességet érzek,
valami jó kis bátorság kéne még. Mert

nincs választásod, bámész sokaság, míg
nyáj voltod élvezed, mely kertem kitapossa,
sör, zónapörkölt, útiköltség, a sátrak -
s gyûlölsz-uszulsz, a szándékok szerint.

Más országrontók szeppennek benn a házban,
arrébb az Osztag rombol, gyújtogat,
zászlóbontó iszonyat veri nyálát,
hordón ágál, fröcsköl krisztustalan,

zsidó- s cigányoz, komcsizik, hitet,
s döfi a szigonyát a gátadon át a
koponyádba, és fajidegent lövell
beléd, s te kihordod néki, hiszen

õ fellatrixa, õ köcsöge vagy már,
õ kirángatott szakállasán a te
beled, agyad cafatja reszket.
Magadat válaszd, bámész sokaság!

   2006. október 15.

MÉSZÁROS VIKTOR

A költõ dolga

Talán a hang, talán a szó, talán
a vers üt át a félelem falán,
talán az értelem rideg telén
a szófüzér, a vers, a költemény
talál utat fagyott szívek felé,
s ha gyûlölet, harag nem áll elé,
szomor-szelíd szavam lehet talán
levél az Isten íróasztalán -

de fel ne bontsd, Uram!
 

07 óra 15

Hajnali halk sikoly
elcsituló tüze
ég a szemedben a
reggelinél,
s ott a szelíd mosoly
is: beletükröz a
kék ragyogás, meg a
reggeli szél.
 

Boldogság*

(Mimi él!)

Ember vagyok csak - tévelygõ, tudatlan.
Ötvensok évig folyvást azt kutattam,
hogy mit jelent: boldogság, s hogy lehetnék
boldog. Tudom, jaj, könnyen meglehet, még

mindig kotornék, ám egy õszi estén,
Spenglert talán, vagy Szerb Antalt keresvén
könyvtárszobámban, megbotlott a léptem
egy rongycsomón. Káromkodtam. Lenéztem.

Nem rongycsomó! Félvak, hangszálavesztett,
ágyúsüket, foszló bundájú, cseszlett
vén terriert ébresztett durva lábam:
nem számítottam rá könyvtárszobámban.

Nyikkant picit, fordult, nézett riadtan
csak felfelé: - Isten bosszús miattam? -
és dünnyögõn megszaglászott a dõre,
majd ráfeküdt az õt bántó cipõre.

Sírtam. Nevettem. Én, isten? Csak ember…
Hát megtaláltam! Már nem holmi Spengler
kell boldogítson: nem válok göröggé.
Boldog vagyok. Boldogság! Mindörökké,
ámen.

_________________________________

* Mivel januári számunkban súlyos hibával jelentettük meg ezt a verset, a tisztesség úgy kívánja,
hogy teljes terjedelmében újra leközöljük. (A szerk.)


 
LÁSZLÓFFY CSABA

Történet, pelékkel

Arra gondolt: jobb, ha más nem tud a dologról, nehogy valaki õt is meggyûlölje. Mint egykor az anyját õ. "Nem akarom, hogy elmenj" - suttogta lázas hangon, s amikor látta, hogy anyja a várakozó taxihoz siet, sírás fojtogatta. Kiszaladt utána, és megszorította a kezét. "Ha beleesek a vízbe, nem lesz, aki kihúzzon!" - mondta esdeklõ hangon.
    Utána sokáig nagy ürességet érzett. Dühös volt az idegen emberekre; aztán már csak magára, amiért minden alkalommal elbizonytalanodott, valahányszor szóltak hozzá, és (szerinte) túl kedvesen bántak vele. Nem értette az arcokon a vigyort, de fõként a gúnyos megjegyzéseket s a tréfálkozást. Az volt az érzése, hogy akik nem szokták bántani, még azok is mindenképpen akarnak tõle valamit. Olyan teljesítményt várnak, amelyre õ nem képes. És nem is lesz képes soha.
    Egyszer elterjesztették róla, hogy kapcsolata van egy nõvel. Pedig csak néhány szót váltott azzal a szalmahajú lánnyal, akitõl a kenyeret szokta vásárolni. Igaz, hogy meggondolatlanul percekig ott állt az utcasarkon, ahol véletlenül összetalálkozott vele, és sóvárogva nézett utána. Késõbb titokban megleste, hogyan van felöltözve, s hogy milyen peckesen lépked. A lányt különben nem sokkal azután elhelyezték a boltból…
    Amióta az anyja elment, neki igazi társa nem volt, csak a padláson hancúrozó pelék. De a közelben lakók szemében õ volt a kikosarazott kérõ. A saját fülével hallotta, hogy mit terjesztenek róla. Hogy a kenyeres lány apja sietve elvitte a környékrõl a tüzes tekintetû "arát", mivel a võlegény bolond!…
    Egyszer az anyja - ez még végleges távozása elõtt történt - megengedte neki, hogy kikísérje a vonathoz. Sok utcán kellett befordulniuk, végre eljutottak egy forgalmas térre, ahol az állomás volt. Ha jól emlékszik rá, akkor is kérlelni kezdte anyját, hogy vigye magával õt is, ne hagyja egyedül az üres házban.
    Hosszú idõnek - nem is tudja, hány évnek - kellett eltelnie, míg megnyugodott. Hányszor fogta a fejét, s vizsgálgatta a tükör elõtt is: nincs-e rajta valahol egy tályog, amitõl õ olyan kimerültnek, meggyötörtnek érzi magát?… Ránézésre nagydarab férfi benyomását keltette. Kényelmes volt. Mindenre indifferens és puhány. Csak a lekaszált dombocska - inkább csak halmocska - illata váltott ki belõle némi gyöngédséget. Meg a lombok közt permetezõ, langyos esõ.

    A ház mögött mindjárt az erdõ kezdõdött. Nem igazi, sûrû és titokzatos erdõ; inkább gyér és meglehetõsen letarolt, konyhafüsttõl fakult, a viszonylag kevés avar is szeméttel kevert.
    Szép idõben kiült a ház elé egy ócska nádszékbe, és rágyújtott, de mert a dohányzástól rendszerint krákogni kezdett (valami baj lehetett a torkával, a hangja egyfolytában rekedt volt), ritkán szívta el tövig a cigarettát. Újságot nem olvasott, néhanapján legfeljebb, egy-egy képesújságot lapozgatott. És nem drukkolt semelyik futballcsapatnak. Jó érzés volt csak ülni, anélkül hogy fölösleges dolgokkal, háborús hírekkel vagy politikával kelljen megterhelnie az agyát. Csendben, türelemmel rakosgatta vackait, amiket innen-onnan összehordott. A sok otromba, nehéz bútor nagyanyai örökség volt.
    Nemegyszer hallott különös zajokat a széltõl cibált fák felõl, az utcáról ritkábban. Ahogy magányában mind jobban bezárkózott a hallgatásba (ami nyilván számos hátránnyal jár), a kiszámíthatatlan zajok egyre több meglepetést tartogattak. Kivált a ködös napokon, amikor jólesett órák hosszat feküdni a melegvízzel telt kádban.
    Egy hónappal ezelõtt váratlanul levelet kapott beteg nagynénjétõl, s benne meghívást Gyõrbe. Ez szokatlan izgalomba hozta, hiszen még sohasem járt külföldön. "Ott nincs tenger, ugye? - kérdezte nagynénjétõl többek között a válaszlevélben. - Mert egyszer, még kicsi koromban, belelöktek egy nagy vízbe, és majdhogynem megfulladtam…" A viszontválaszból megtudta, hogy kis Magyarországon csak egy nagy tó van, a Balaton. Valamelyest megnyugodva befizette hát a takarékpénztárba a megfelelõ összegeket, az útlevélosztályon ráadásul szerencséje volt: egy hosszú, õsz barkójú, ismeretlen egyén önként felajánlotta, hogy segít neki kitölteni a kérvényt.
    Megszerezte az útlevelet, anélkül hogy a környéken bárki is tudott volna róla.

    Két hétre is elegendõ élelemmel felpakolva, az állomásra induló autóbuszban vette csak észre, hogy otthon felejtette az útlevelét. Ott kell lennie az ágyon, vagy valamelyik széken… Kint az utcán aztán a bezárt ajtó elõtt a lakáskulcsot sem találta. Hiába kereste, bosszús kapkodással ürítve ki mindenik zsebét. Csak a hangra emlékezett: amikor kijött a házból, a bejárati ajtó becsapódott mögötte.
    Kénytelen volt az ablakon keresztül bemászni a lakásba. Ismert egy régen alkalmazott stiklit, így be se kellett törnie az ablakot. Amint leereszkedett a szobapadlóra, a félhomályban megint hallani vélte azt a különös zenét. Amikor legelõször történt, ösztönös mozdulattal mélyesztette kisujját a fülébe: azt hitte, hogy ez is olyan fülzúgás, mint amit addig hallott. Nem hasonlított az esõ vagy a szél, még csak az utca zajára sem - azok valóságos zajok voltak.
    Eleinte zümmögéshez hasonló, enyhe zúgást hallott; majd fojtott sírásszerû, szánalmat vagy félelmet keltõ hangfoszlányokat. Egy asszony tévedt be hozzájuk valamikor (akkor vált legizgatóbbá fülében a fuvolaszó) - szebb volt és fiatalabb, mint az anyja; kacéran nézett rá, ki is kezdett vele, már a nadrágjával babrált, mikor az anyja tetten érte õket, s a vendégnek szánt tejeskávét a "lotyó" pofájába löttyintve, indulatos kiáltással kikergette a házból.
    Néha azt képzelte, hogy szellemek adtak találkát egymásnak az õ hálószobájában. Vagy talán a kozmoszból érkeznek hozzá ezek a különös hangok? Mert minõségi különbségeket fedezett föl a száraz zajok meg a finom, már-már andalító zúgás közt; a muzsikáló hangokról nem is beszélve. (Ha meg tudta volna fejteni, hogy a fuvolaszó melyik zenemûbõl való?) Olykor mintha horkolt volna valaki a közelben; máskor mintha a falból jött volna a zúgás.
    Most mindezt újraélve, feszülten figyelt. Úgy tûnt, hogy muzsikahangokat hall megint. "Ez a magas, nõi hang csengésére emlékeztetõ fuvolahang hátha a bensõmbõl származik? - cikázott át agyán, s félt villanyt gyújtani a sötétben. - Csak nem az õ bosszúja? - Jól tudta, kirõl van szó. - Hátha így akar megkínozni, amiért…"
    A cipekedéstõl megszomjazott. Töltött magának egy kis konyakot. Ivás közben fogai a pohár szájához koccantak. Ez fokozta izgatottságát. Semmi ijedelem! - nyugtatta magát. De hol hagyhatta az útlevelét?!
    Most tudatosult benne, hogy mikor bemászott az ablakon s körülnézett, az ágyán egy nedves falevelet talált. Felpillantott. Az ágy az ablak alatt volt, a szél könnyen befújhatta a levelet…csak hát az ablak zárva volt. Mint ahogy most belülrõl kénytelen kinyitni az ajtót is. A kulcs szerencsére megkerült - ott volt a kezében.
    Nesztelenül ment vissza a szobába, árnyékként suhant a ropogásukról ismert bútorok között. És megint ivott, ezúttal egyenesen az üvegbõl.
    "Nem fogok engedni… semmilyen mesterkedésnek." Ez furán hangzott volna, ha hangosan kimondja. Már nem az útlevél járt az eszében; bár tudta, hogy valami még visszatartja. Álomittas arccal kereste végképp elhalványult képzeletében eltorzult képmását a falitükörben. S a kivehetetlen zúgásból újból kiváló fuvolaszólót - amely egy pillanatra énekhangnak tûnt.
    "Várja, hogy rátaláljak, és megsimogassam… Hogy beringassam… behajítsam az ágyba."
    A zene, foszlányokban, hamisan csengett, majd elhalt. És erõsödött a kellemetlen zúgás. Lehet, hogy kintrõl. A gépkocsizaj. Vagy a szél…
    Aztán mintha bogarak kaparásztak volna a fülében. Rátapasztotta tenyerét az egyre elviselhetetlenebb zajforrásra.

    A ház nem sokáig állt elhagyatva. Valaki, talán a postás, felfigyelt a gyanús csendre. Amikor a hatóság emberei megjelentek, az ajtó nem volt bezárva. Bent áporodott szag és rendetlenség. Az ablakot az erõs légáramlat nyithatta ki, a szélvihar az esõvel néhány ázott falevelet sodort be.
    Fejét a párnába fúrva, egy fakó arcú fiatalember feküdt az ágyon, tarkója kissé kopaszodott. Szája félig eltátva; a sárgás nyáltócsát felitta a párnahuzat… Csak egy feldöntött szék. Egyéb gyanús nyomot, dulakodásét, nem észleltek. A padlásra vezetõ lépcsõkön pelék szaladgáltak.
 
 

PROHÁSZKA LÁSZLÓ MÁTÉ

Bûz és mocsok

Itt élek a pestimrei erdõ szélén,
bûzlik az odahordott szeméttõl,
a kidobott használhatatlan, megúnt kacatoktól.
S még az állatra mondják, milyen piszkos,
az ólját, istállóját ürülékével,
vizeletével bemocskolja.
Nekünk a Csillag nevû lovunk vödrébe,
ha más állat beleivott,
dühösen prüszkölt és a fejét rázta,
sértõdötten elfordította.

Ide fújja a szél a fõváros szennyét,
- a gépkocsi a kényelmet szolgálja -,
de kipufogójának füstje, korma
az ég tisztára mosott bárányain
a gyapjas, göndör szõrt gyorsan összemaszatolja,

S a szmog, depressziós festõként konokan
csak a fekete, sötétbarna, szürke
színeket használja.
Vásznán, a fekete aszfalton,
a kora reggel szürke kabátjába burkolódzva,
szürke emberek sietnek a gyárba, hivatalokba,
munkahelyükre.
Sebtében meggyújtott cigarettájukból
szürke füstöt fújnak.

A természet hiába védekezik.
Az erdõ ugyan igyekszik tavasszal,
de a zsenge, zöld leveleire, mint a féreg,
a por szürkén rátelepszik,
és harákol, köhög, mint a hajnalban felébresztett katona.
Az új házak rigófüttyös piros cserepei
hamarosan bemocskolódnak.
S a friss vakolást is bepiszkítja.

Ez a szürkeség, nemcsak a kezünket, arcunkat
koszolja be, de gondolkodásunkat is.
Tudomásul vesszük,
hogy kifakult az ég kék lepedõje,
elkopott, kilyukadt az ózon viseltes ruhája,
se a nyár, se az õsz nem olyan,
mint gyermekkorunkban.
S félek, hogy a tél mennyasszonyát,
itt az erdõben orvul leteperi,
fehér, gyöngyökkel kivarrt fõkötõjét,
ruháját olajos sárral megbecsteleníti.
 

Ma este fagy
zsebre tett kezek
zaklató hó
csoszog a nincstelen
hátán motyó
benne üveg pár fémdarab
már nem tart soká
ma este fagy

kenyered legyen
mormolom
egy kis meleg
s pár kortynyi szeszt
igézgetek
egy száraz szegletet
ahol a szél
csak épp neszez

nem lesz gyilkos
se áldozat
a fagyott álmokat
kiolvasztja a reggel

menj az ablaktól
feledd el

M. SZÁNTÓ JUDIT

Kati

Kati a falu egyetlen módos gazdájának a portájára született. Húsz hold föld (abból kettõ szõlõ), takaros ház, istállóval s melléképületekkel, sok-sok baromfi és egyéb jószág, tetejébe még hatalmas veteményeskert birtokosa volt Balogh gazda. Minderre pedig úgy tett szert, hogy asszonyával együtt látástól vakulásig robotolt.  Két fiuk már pendelyes koruktól részt vett a ház körüli teendõk ellátásában; hamar megtanulták, hogyan tudnak segíteni.
    Az újszülött Kati természetesen minderrõl még mit sem tudott, csak a viszonylagos jólét elõnyeit élvezte. De persze hamar észrevette, mi is a világ rendje a Balogh-portán. Így aztán természetesnek találta, hogy négyéves korára õt is munkára fogták. Hisz libát õrizni, csalánt szedni igazán nem nagy mesterség. Aztán a kiskapával is megpróbálkozhat.
    Játék? Hát azért az is akadt. A többi kis libapásztorral jókat lehetett szaladgálni. Csak a fél szemét a libákon kellett tartania. Még babája is volt Katinak. Az apja csinálta szalmacsuhéból. Meg labdával is játszhattak a Balogh-gyerekek. Igaz, mindösszesen egy volt hármójuknak, az is rossz harisnyából készült, mindenféle ronggyal kitömve. De dobálódzni lehetett vele.
    Kati kötelezettségei megnõttek, amikor iskolás korba került. Reggel segítenie kellett a jószágok etetésénél, mielõtt a tanodába indult. Ott az ábécé és a számok megtanulásával veszkõdött, kidolgozott kezével nehezen vetve elébb a palatáblára, majd a füzetbe azokat. Aztán sietett haza, hogy a mosogatásnál, konyhafelmosásnál segédkezzék. Azaz, hogy õ végezze ezeket a feladatokat, hisz anyja a kerttel volt elfoglalva. Késõbb megtanult krumplit szedni, répát egyelni, szõlõt kapálni, kacsozni. Szívesen csinálta. El se tudta képzelni, hogy másképpen is lehet élni.
    Amikor már harmadikba, negyedikbe járt, megragadták a betûk a képzeletét. Olyan szép mesék voltak az olvasókönyvében, hogy ámulattal olvasta mindegyiket. Hol szomorúak voltak, és akkor sírni szeretett volna, hol pedig vidámak, és olyankor jókat lehetett kacagni rajtuk. Azután ott volt a Kincses Kalendárium is, az is el-elszórakoztatta esténként, amikor már olyan sötét volt, hogy dolgozni amúgysem lehetett. De amíg az anyja tett-vett a konyhán, addig lámpafény mellett bújhatta egy csöppet a betûket.
    Az esteli olvasásnak azonban határt szabott a petróleummal való takarékosság. No, meg az, hogy apja ugyan jó szemmel nézte az érdeklõdését, de arra vigyázott, hogy kedvet ne kapjon a további tanuláshoz. Mert az adódó munkákat el lehet végezni a négy elemivel is. Akkor meg minek?
    Hogy hûek maradjunk a tényekhez, Balogh Mártonnak eszébe se jutott volna a továbbtanulás, ha Kati tanítója nem erõsködik, hogy a jó fejû kislányt érdemes volna tovább taníttatni.
    Még mit nem? Épp akkor engedni továbbra is iskolába, amikor már komolyabb feladatokat is el tud látni? Azt már nem! Hiszen épp most készül negyven libát venni hízlalásra. Úgy számított, hogy Kati fogja megtömni. És ha egyszer így határozott, hát így is lesz.
    Kati még egy fintorral sem ellenezte apja tervét. Megszokta, hogy némán engedelmeskedik. Nekiállt - illetve nekiült - a libák felhizlalásának. A tömés pedig napi nyolc óráját vette igénybe. Emellett természetesen ezt-azt segítenie is kellett. Hogyan is maradhatott volna ideje a tanulásra?
    Ám az ismeretéhség mindegyre jobban kínozta. Törte a fejét, mit is tehetne.
    Ezt is kiókumlálta: amikor már mindenki törõdötten pihent az ágyában, amikor már a légy is nyugovóra tért, Kati meggyújtotta a szalmazsákja alól elõhalászott gyertyát, körbe gondosan eltakarta a fényét és nekiállt olvasni. Hogy mit? Hát mindent, ami a kezeügyébe került: a Kincses Kalendáriumot, a Friss Újság ki tudja, mikori számait. Addig olvasott, amíg el nem nyomta a fáradtság. Sokszor úgy ébredt, újsággal a kezében.
    Egyszer az apja rajtakapta. Úgy tett, mintha észre se vette volna. Mert hisz nem azért haragudott õ, hogy a lánya olvas. Dehogy! Õ csak azt követelte meg, hogy a munka ne lássa kárát. Arra pedig Kati vigyázott, hogy a munkának semmiképp se legyen híja.
    Mire nagylánnyá serdült Kati, a paraszti élet minden dobbanása a zsigereiben élt. Mindent tudott, mindent elvégzett, amit a falusi porta, vagy akár a határ kívánt.
    Nem lehetne azt állítani, hogy kedvetlenül végezte a teendõit. Azt se, hogy belefáradt volna. Mégis elégedetlen volt az életével. Egy ideig nem tudta, mi az oka, de aztán rájött: szûknek érezte a falut. Feszengett a házban, a négy fal agyon akarta nyomni. De a földeken is hasonló szorítást érzett.
    A városba vágyott. Többet akart látni, többet akart tudni, mint amit a környezete megengedett.
    Végül is bejelentette a szüleinek: Pestre megy. És az eddig mindenben szófogadó lány ebben a kérdésben megkötötte magát. Hiába kérlelték, hiába parancsoltak rá, hiába hangoztatták elõtte gyermeki kötelességét, nem volt maradása. Fogta magát, és vonatra ült.
    Tulajdonképpen ma is rejtély még elõtte is, miként intézte el, hogy legyen hol laknia, hogy munkát kapjon egy gyárban, hogy szakmát tanuljon. Igaz, éltek távoli rokonai, ismerõsök a fõvárosban, de az õ erõs elhatározása nélkül bizonyosan nem sikerült volna a budapesti kaland. De sikerült.
    Hétvégeken pedig hazajárt segíteni. Egy szót se kellett szólni neki, mit kell tennie. Csak körülnézett és nekilátott. Az anyja nagyot sóhajtott magában: hej, ha nem költözött volna el otthonról!
    De elköltözött. És amikor megismerte Józsit, végleg eldõlt, hogy Pesten is marad.
    A szülõfaluban szerzett tudás megmaradt benne. A gyári munkát kivéve úgy élt továbbra is, mintha sose jött volna fel Pestre. A város szélén levõ kis házban, ahol lakást tudtak szerezni, ez nem is volt lehetetlen. Katinak biztosan nem.
    Évente disznót vágtak. De nem ám úgy, hogy Kati szüleit kérték meg a hízlalásra. Ólat építettek, süldõt vettek. Amikor pedig jó kövérre hízott, levágták. Böllért ugyan fogadtak, de az urával ketten segédkeztek mindenben. Még a füstölést is Kati végezte. Hogy hogyan? Hát egy öreg szekrénybõl alakított ki füstölõt, megfelelõen kibélelve, kellõen gondoskodva a füst elvezetésérõl is. A kertben megtermelte a zöldséget, tyúkokat nevelt, kacsát, libát is tartott. Vagyis magával hozta a paraszti életet.
    Néhány évre rá lányuk született. Kiskatit már városi lánynak nevelték, taníttatták. És mindent megadtak neki, amire egy pesti lánynak szüksége lehet. Tehették, volt mibõl. Kati igencsak takarékoskodott, de Józsi is kétszer meggondolta, mielõtt egy fillért kiadott volna. Azon is sokat spóroltak, hogy Kati mindent, amit csak lehetett, maga készített. Tollasodtak is szépen.
    Kiskati meg nõtt, növekedett. Fodrász lett belõle, rövid idõ alatt szép vendégsereget gyûjtött maga köré. Aztán férjhez ment. De bizony, nem az anyja kívánsága szerint. No, nem is tartott túl hosszú ideig ez a házasság. Amikor pedig felbomlott, Kati száján tán még ki is szaladt, hogy "ugye, én megmondtam".
    Kiskati házasságából született Zsolti, Kati kedvence. Mivel akkor már nyugdíjas korban volt, otthon is maradt, hogy nevelje a gyereket, Kiskati meg dolgozhasson.
    Késõbb dédunokája is lett, Kiszsolti. Ám furcsa mód egyszercsak megszûnt ez a rokoni kapcsolat. De ez már egy másik történet.
    Józsi korán meghalt, Kati viszonylag fiatalon maradt egyedül. Hogy mennyire sújtotta le a gyász, arról Kati nemigen beszél. Egyáltalán a házasságáról nem sokat lehet tõle megtudni. Az bizonyos, hogy jól megvoltak egymással. Józsi derék ember volt, Kati pedig magával hozta szülõfalujából az asszonyi kötelességek tudatát. Ezeknek mindig eleget is tett. Ennél többet pedig nem ír elõ az évezredek óta elõdeibe és belé vésõdött etika. Amikor egyszer megemlítette, hogy az ura több kedvességet kívánt volna tõle, értetlenül jegyezte meg: - Mondtam neki: a tiszta holmid mindig rendben, kikészítve, meleg étel az asztalon. Mit akarsz még?
    Most, évtizedek múltán, ugyanígy rácsodálkozik a furcsa kérdésre. Mit is lehetett volna még elvárni tõle? Természetesen mindenben engedelmeskedett ura akaratának. De mit akar jelenteni az, hogy kedves legyen? Utóbb se merül fel benne semmi kétség. Igenis õ mindent megtett, amit egy asszonynak meg kell tennie.
    Aztán az ember csak leszûri az elhangzottakból, hogy ugyan szerelmi téren is alávetette magát Józsi akaratának, de ennél többre nem is gondolt. Mérget lehet venni rá, hogy sohasem kezdeményezett sem egy kacér mozdulattal, sem egy bíztató mosollyal. Hogy olyan távol állt tõle a kacérság, mint Makó Jeruzsálemtõl. Hogy az õ neveltetése, beidegzett erkölcse semmi többet nem engedett meg a kényszerû engedékenységnél.
    Ezek után elképzelhetõ, mennyire szörnyülködik a mai nõk nem annyira szabadabb, mintsem szabados viselkedésén.
    Az elejtett mondatok, az azokban rejlõ történések, érzelmek és jellemvonások, sikerek és kudarcok, a forgandó sors szép és keserû pillanatai szétszórtan, egymástól függetlenül, összefüggéstelennek tûnõen sorakoznak. Csak nehezen lehet összerakni õket, hogy azután, mint egy puzzle darabjai, összeálljanak.
    És akkor elõttünk van a közben nénivé öregedett Kati a maga valóságában. A kilencedik ikszen is túl járó asszonyt kemény fából faragták. Az élet pedig még keményebbé tette. Arcának barázdáit a gondok szántották mélyre, a napsugár keményítette meg a kapálás és a többi földmunka közben. A sokat látott szem határozottságról árulkodik. Titkait, sérelmeit - akár valósak, akár véltek - magába zárja. Csak ritkán és csak nagyon kevesek elõtt nyílik meg. Amit élete során megtapasztalt, megtanult és az agyába vésett, azt híven õrzi, annak útmutatásait tartja egyedül követendõnek.
    Mindenrõl határozott véleménye van. Arról is, amit nem, vagy csak hallásból ismer. Ételben csak az a jó, amit gyerekkorában megismert, amit a saját gazdaságuk nyújtott. Mást meg se kóstol. Hogy miért? Mert az rossz.
    Életvitelben is csak az a jó, amit otthon látott, amirõl már születése pillanatában is tudott, hiszen õsei örökítették rá.
    Hanem az olvasás, az egészen más. Nem is olvassa, falja a könyveket. És nem az ócskát. Válogat, és jól. Újabban meg verseket farag. Nem is rosszat. Van humora és van öniróniája. Önkritikára ritkábban futja.
    A fájdalmak, a sérelmek elevenen élnek benne, a legrégebbiek is ott parázslanak a szívében, készen arra, hogy akármikor lángra lobbanva marják a bensejét. Az ember azt hinné, hogy már rég eltemette azokat, hisz nem is beszél róluk. Való igaz, csak nagy ritkán törnek elõ belõle. Magába zárja, és híven õrzi. Nem veti ki magából akkor sem, ha utólag kiderül, hogy nem annyira valósak, inkább véltek. Ám ezt legbelül megérzi. És azonnal követi az önigazolás. Ami igazából nem másnak, önmagának szól. Ugyanezzel a szisztémával farag merevséget, makacsságot erénnyé. És mindahányszor elmondja azokat, ugyanazok a szavak hagyják el az ajkát, ugyanazok a mozdulatok, szemrebbenések kísérik, ugyanazokat a barázdákat szántják még mélyebbre az arcán.
    A puzzle összeállt. Kemény öregasszony néz vissza ránk ezer ránccal, élénk szemekkel. Aki hol összehúzott szemöldökkel, összeszorított ajkakkal, hol komoly tekintettel, tetszéssel nézegeti Rodin Gondolkodóját és olvas a szobrászról, hol örömmel ismeri fel a Colosseum képét, hol emlékeit idézve próbálja kibogozni a történelem kusza fonalát, hol vidám vers röppen ki az agyából, hol jókedvvel perdíti táncra arcának redõit, hol a múltba révedve veszi számba életének többnyire nehéz, néha keserves csalódásokat okozó, ritkábban örömet nyújtó periódusait, hol pedig szeretettel, szakértelemmel ápolja kedves virágait, növényeit.
    Hanem az utóbbi idõben mintha engedne a keménysége. És ahogy körbenéz, mintha színesedne a világ körülötte. Tûnõben van a szürkeség, amely bár változott árnyalataiban, mégiscsak egyhangú volt. Munkát, kötelességet ölelt fel, kizárva minden mást az életébõl. Igaz, volt olvasás is, tarkította a képet a szép felismerése, az abban való gyönyörködés. Csakhogy azt is elhalványította, kevésbé ugyan, de csak elfakította a beléidegzett foglalatosság, a belérögzült észjárás és magatartás. De mostanában sok mindenrõl lehull az egyszínûség, hogy elõször csak halvány, majd erõsebb, sõt: néha élesen ragyogó színeknek adja át a helyét.
    Egyik nap pedig álmodott. Ó, méghozzá olyat, amilyenre azelõtt még titokban sem mert gondolni: a férjéhez simult. Józsi pedig mosolyogva fordult felé.
    Amikor reggel fésülködött, ámulva vette észre a tükörben, hogy ráncai illetlenül, egymással kergetõdzve, vidám táncot lejtenek.

N. HORVÁTH PÉTER

Ige, lent

Nagyon földközelrõl törtem az Ég felé,
s nem kaptam senkitõl jó lelki létrát.
A Hívást éreztem, mint aki sejtené,
létezhet lépõ, ki önmagán lép át.
Azóta nyúlok és növekszem fölfelé,
de lehet, mindössze árnyékom nõ csak.
Hitem a szív hite, s elmém a kételyé;
minden perc maga a kettétörõ nyak.
- Csupán a reccsenõ roppanás hallható,
ahogyan szándék és tett kettészakad,
amitõl magába zárkózott lesz a szó,
mert a vágy, és a cél másfelé szabad.
A "másik" valóban sohasem érthetõ,
egy sötét zugban a "mag" maga marad,
úgy is, ha mennybolt van a szobán, s nem tetõ;
tükörként bízhatod bárkire magad. -

DONKÓ LÁSZLÓ

hogy mûködik a lélek?

gondold csak át: hogy mûködik a lélek
mint a piszton szól vagy mint a fúga?
amit sejtek: zenél, amíg csak élek
- bár titokzatos (akár bermuda).

ami jó: kiül az arcodra néha
ráncokat árkol vagy mosolyt feszít
máskor ott marad tiszta hordaléka:
fehér homok - s játssza a tó színeit.

a zseni pszichiáter freud se tudta:
a lélekrezdülés = zongorafutam
vagy ébredõ napszél mi átaludta
a nagy teremtést az idõkapuban.
(vagy mint a nyers parizer nejlonburka,
sül, de õrzi titkát a hamuban?)