BALLAI LÁSZLÓ

Châlus alatt

Richárd király - akit Oroszlánszívûnek is neveztek - 1199 áprilisában Châlus alá érkezett.
    - Ezt a várat kiéheztetjük - mondta Rawcliff, a testõrkapitány, miközben urával a védvonalakat szemlélték.
    - Ezt a várat rohammal bevesszük - mondta Richárd király.
    Rawcliff tudta, hogy a király támadni fog.
    Richárd tudta, hogy a kapitánynál megfontoltabb katonája nincsen. Ha kilenc éve Messinában, amikor egy paraszt által fuvarozott nádszálakkal játékból verekedni kezdtek, a kapitány nem fogja le, bizonyosan megöli Guillaume Barrést, a francia király legderekabb lovagját, mert elszakította a köpenyét. Ha hét éve Jaffánál, a gyalogos párokhoz nem rendel hozzá egy-egy íjászt, mint az Rawcliff tanácsolta, most aligha lehetnének itt. "Minden lovag kettesével kötözze össze a pajzsát, és mélyessze a földbe - parancsolta lendületesen tisztjeinek az Oroszlánszívû. - Szúrják le elé a lándzsáikat. A támadó lovasokat így felnyársaljuk." A szaracén már rontott is rájuk. "És akit mégsem nyársalunk fel, azt az íjászaink lelövik" - tette hozzá Rawcliff. A sokszoros túlerõben levõ ellenség hétszer próbálta áttörni az angolok arcvonalát - mindhiába.
    - Most õk vannak a védvonal mögött - mondta a kapitány, kitalálva a király gondolatait.
    - Minden ostrom elõtt ezt mondod.
    - Pedig, Rawcliff, öt év alatt egyetlen aquitániai erõsség sem tudott ellenállni õfelsége kivételes stratégiai elképzeléseinek, agyafúrt hadmozdulatainak és mindent elsöprõ rohamainak - kapcsolódott be a beszélgetésbe a király másik bizalmasa, Navarrai Guidó, a trubadúr. Õ csavarta ki Akkonban Lipót herceg lovagja kezébõl az osztrák zászlót. A navarrai udvarban felnövekedett Guidó Berengária hercegnõ esküvõi kíséretéhez tartozott. Úrnõje utasítására azonban Cipruson bekapcsolódott a bitorló Komnénosz Izsák elleni harcokba. A csatákban Richárd is felfigyelt rá. Limasszoli esküvõjük után Berengária férje bizalmába ajánlotta Guidót. Richárdot megindította ez a kedvesség. A trubadúr és dalai nagyon fognak hiányozni feleségének. Mint neki Berengária.
    - Az ember azt ajándékozza, ami a legkedvesebb - mondta a királyné, amikor föllépett az Angliába induló gálya padlatára. Az ajkán játszó félmosolyt nem vihette magával. Az örökké ott lebegett Richárd elõtt, kibomlott a tengeri párából, csakúgy a sivatag felett játszó délibábból.
    Navarrai Guidó esténként költeményeivel a távollevõ királynét idézte fel. Richárd király átadta magát a hangoknak, s a tûz lángjaiba révedt. Az egyik lángnyelv Berengária csókja. A másik a simogatása. A harmadik az ölelése. Ha felizzik egy hasáb, a királynõ arcát világítja meg. Szinte felgyújtja mélybarna haját. Fénye visszaverõdik az egymástól távol ülõ õzszemekrõl. De ebben a fényben még mindig bizonytalanul látszik az a kis anyajegy Berengária szeme sarkában, amely világosban folyvást arra ösztönzi az embert, hogy végre sötétben is együtt lehessen vele. És Navarrai Guidó énekelt Richárdnak. Akkonban, Arszufban és Jeruzsálem alatt. Dalolt a navarrai udvarról, szokásokról, ünnepekrõl, Berengária felcseperedésérõl, örömeirõl, ruhatáráról, ékszereirõl, kedvenc állatairól. Az biztos, hogy Guidó szerelmes volt úrnõjébe. De vajon õ miképp érzett lovagja iránt, mindenki azt kérdezi, mi történt Anyukával? Eh, mindegy, gondolta Richárd király. Minden rendes trubadúr, vagy ahogy Németalföldön mondják, Minnesänger szerelmes a hölgyébe, aki soha nem lehet az övé.
    A Szentföldrõl hazatérve Dürrensteinben, az Erényesnek nevezett Lipót herceg fogságában (akinek piros-fehér zászlaját mégsem kellett volna meggyalázni), majd Wormsban, Henrik római császár marasztaló udvarában is zengett a trubadúrdal. Mialatt a váltságdíjra várt, Henrik tudomására adta, hogy egykori szövetségese, Fülöp francia király, távollétében mekkora erõfeszítéseket tett franciaországi birtokai megkaparintására. Mire angliai alattvalói összegyûjtötték a tetemes váltságdíjat, melyen az osztrák herceg és a római császár becsülettel megosztozott - Henrik és Richárd szövetségi szerzõdést is kötöttek a francia király ellen. A hadi tennivalókat persze az Oroszlánszívû vállalta magára. Alig kéthavi angliai tartózkodás után - melyet Richárd király az öccsével, János herceggel kialakult konfliktusa rendezésére fordított, akit édesanyja, Eleonóra anyakirálynõ tanácsára mégsem koncolt fel, noha az Fülöppel szervezkedett ellene - sorra visszafoglalta elbitorolt franciaországi várait, sõt bosszúból új birtokokra is igyekezett szert tenni. Újfent zenghetett a trubadúrének Guyenne és Aquitania városaiban - Châlus alatt.
    A védvonalak megtekintése után Richárd király kidolgozta haditervét. A faltörõ gépek szakadatlanul nyugtalanítsák az ellenséget. Ezalatt az aknászok rakjanak tüzet a nyugati várfal alá. Amikor az beomlik, indulhat a mindent elsöprõ roham.
    Két napig éjjel-nappal záporoztak a kövek a várra. Ezalatt az aknászok szorgosan dolgoztak. Harmadnap hajnalban Richárd egyedül indult szemlére. Páncélját sem öltötte fel - a szürkületben ki láthatja meg? Igencsak meglepõdött, amikor a levegõt surrogva átszelõ nyílvesszõ a vállába fúródott.
    - Mondd meg a nevedet, vitéz, hogy megjutalmazhassalak - szólt a király.
    - Robert de Moulineau, felség - hangzott fentrõl a várból.
    Az ostrom állapotával elégedett volt Richárd. A mindent elsöprõ rohamra egy héten belül sor kerülhetett. A vállával nem törõdött - sok sebesülést kihevert már. Hanem, amikor három nap múlva elfeketedett a karja, feladatta magának az utolsó kenetet, és magához hívatta Navarrai Guidót és Rawcliffet. Egy rózsafüzért nyújtott át Guidónak.
    - Ezt add át úrnõdnek utolsó üdvözletemül. Tíz éve volt az esküvõnk. A lakodalom harmadnapján elzarándokoltunk a sztavrovuni kolostorba, amelyet még Szent Ilona alapított. Az õ ajándéka a templom legféltettebb ereklyéje, a Szent Kereszt egyik darabja is. Soha nem felejtem el azt az örömöt, amely e csodálatos tárgy megpillantásakor eltöltött. És a mérhetetlen dühöt sem! Hogy juthatott a Szent Kereszt másik darabja a szaracénok birtokába? Megfogadtam, hogy addig nem halok meg, amíg a két darabot össze nem illesztettem. A dühöt félretettem a harcokra, s hagytam a boldogságot szétáradni ereimben. Úgy éreztem, meg kell jutalmaznom azokat, akik az élet örömeirõl lemondva, mindannyiunk lelki üdvösségéért szolgálnak. Leakasztottam övemrõl arannyal teli erszényemet, és az apát kezébe nyomtam. Ám õ nem fogadta el, mondván, minden pénzre szükségem lesz még a keresztes háború során. Sõt, még nekem ajándékozta ezt a rózsafüzért. Azt mondta, minden könyörgése és imája legyen velem hadjárataim során, amelyet e láncocska végighallgatott. Szólni sem tudtam döbbenetemben. Én, aki ahhoz szoktam, hogy számolatlanul öntsék elém a kéréseket, és mohó szemek lessék adományaimat, nem adhatok? Valakinek eszébe juthat az életben, hogy nekem tán nagyobb szükségem lehet céljaim eléréséhez a pénzre, mint neki? És még ajándékot is ad? Azt, ami neki a legfontosabb? Végül eljöttem a Szentföldrõl a kereszt nélkül, és most meghalok. Rajtam már nem segíthet e rózsafüzér. Add át királynõdnek. Tíz évig volt a feleségem, és tíz év alatt alig találkoztunk. Amikor róla énekeltél, mégis úgy éreztem, itt van a közelemben. Siess hozzá, és soha többé ne hagyd el õt. Dalold el neki, hogy milyen voltam.
    Navarrai Guidó és kísérõi lovainak patkózaja rég elült. A király meredten bámult a tûzbe. A testõrkapitány le akarta zárni a szemét.
    - Ne, Rawcliff, még ne! - mondta a király. - Jegyezd meg Robert de Moulineau nevét. Kitûnõ harcos. Õ terített le engem. E találatért én azzal az aranykehellyel jutalmazom, mely minden hadjáratomban velem volt. Ha a holnapi rohammal bevetted a várat, add át neki, Rawcliff. A többi várvédõt se bántsd. Aki hajlandó, vedd zsoldodba, a többit ereszd el.
    Châlus alatt meghalt Richárd király, az Oroszlánszívû.
    A testõrkapitány kiéheztette a várat. Robert de Moulineau-t futni hagyta. A többi védõt felakasztatta. Az aranykelyhet pedig megtartotta magának.
 
 

 
 

TABÁK ANDRÁS

(Végül is lettem, aki lettem)

Végül is lettem, aki lettem,
mert voltak, akik voltak õseim,
halálig üldözött, okos, eretnek, jó chászidok
és göcsörtös szavú, zord, havasi kálvinisták,
kiknek vére bennem oly furán elegyedett,
hogy gyakorta már mosolyra fakaszt.
Ám kételytelen, kemény hitük,
komoly konokságuk, az erélyes akarat
bennem már nincs meg, tudom,
lágyabb anyagú s törékenyebb vagyok náluk,
érzelmesebb is talán, és megértõbb.
De hát, én nem harcosnak álltam.
Írni pedig kevésbé megértõn
hogyan is lehetne?
 

(Mindig többet akartam)

Mindig többet akartam,
sokkal szebbet, nagyobbat,
mint amennyi adatott,
s amennyi erõmbõl telt.
Sokszor csak egy hajszállal,
egy paraszthajszállal, de
az áhított-remélttõl
elmaradoztam rendre.
Kudarcaim meggyûltek,
és most elmérgesedve
gyulladt, gennyes kelésként
buggyanva fölfakadnak.
Kisebbre venni magam,
hiába, mégse tudom.
És születnem még egyszer,
másodszor kéne ahhoz,
hogy ne azt kísértsem, mi
a több, a szebb, a nagyobb.
 

(Téli idõ)

Nézem az ablakból a szertelen hófúvást,
a zord téli idõt, mely reánk tört idefenn,
és eszembe ötlik, hogy egykor valaha rég
az ember hittel hitte, mint oly sok egyebet,
hogyha egyszer eljön majd netán a zimankó,
ez a förgeteges, kegyetlen téli idõ,
a barátaival szorosan összebújhat,
hogy soha ki ne hûljön a szíve, a lelke.
A zimankó íme eljött,
itt van a dermesztõ idõ.
De hol vannak a barátok?

SIMOR ANDRÁS

Anima

A lelkem elszökik innét, hol én vagyok,
önálló létbe kezd, mint egy macskafarok,
itt hagyja testemet, kilépve kapuján,
robbanásra készül, mint megkergült urán,
vagy olyan, mint a méh, ki zümmög és donog,
cikázik fel s alá, kelekótya dolog,
urával, énvelem hirtelen összevész,
és mint villám lecsap, mikor kitör a vész,
mennykõ után siet, majd hosszasan dörög,
csínyekre ösztönzik cselszövõ ördögök,
hirtelen változik, könnyedén ellebeg,
ilyenkor oly szelíd, mint fent a fellegek,
utána koslatok, kitudni, ki is õ,
mi tréfát ûz velem, milyen bûnbe esõ,
cserben hagy, kinevet, hátulról vág kupán,
megrázom magamat, szédelgek azután,
várom, tán visszajön, mégse hagy végleg el,
miközben Holdra száll, a Marson énekel,
a végtelenbe tart fekete lyukon át,
hogy ott találja meg igazi otthonát.
 

Elégia

Hol vagytok, fiúk, melyik bolygón
tervezitek a Tûz-tánc kiadását?
Sovány Ladányi, nyakán vörös sállal,
a Vénuszon szaval?
Azt se tudom,
a haragos Hárs,
a szõke Simon, aki kilencven évig
akart élni, megvannak-e még?
Kezemben a könyv
sok régi verssel,
milyen elszántak voltunk, hogy lobogtunk!
Én megvagyok, és Györe is, de hol van
az a tábor, és a vágyott jövendõ?
Magatokkal vittétek, huncutok,
és ott õrzitek most a föld alatt?
Katalin por a légben,
nem akarta látni, Prométheuszt
hogyan tépik-marják új keselyûk.
A macskámnak beszélek rólatok,
ott ül a könyvön,
amit elõvettem.
Volt egy kamasz, a lányoktól nagyon félt,
égõszemû,
versét az Etna mélyén
titánok nép égette ki hajdan,
és a szívében most se üszköt õriz.
Titeket hí,
akikkel együtt indult,
és megfogadta, addig nincs nyugalma,
míg a világ olyan, mint most
tûztelen Földdel,
hunyorgó Nappal
a kifosztott Univerzumban, hol
kegydíjra vár az Isten.
 

Nekrológ

Látok
egy szürkéskék
okos szempárt
harmincöt éve
nem láttam

A fiatal tanár
a Lukács cukrászdában
beszélget
a diáklánnyal

A körülményeket
fölösleges felidézni
mintha
Marsbeli üzenet volna

KISZ-titkár-választás
manipuláció
tanári kar
megosztott iskola

Aki
annak idején élt
érti
mi van
a kulcsszavak mögött

A tanár
harmincöt éven át
szerette volna
újra kezdeni
a beszélgetést

Látok
egy szürkéskék
okos szempárt

És nem látom többé

Dr. Venczel Andrea
belgyógyász-kardiológus-adjunktus
meghalt

MOLNÁR GÉZA

A Land

Esteledett. Kint a parkolóban kigyúltak a nagy fényerejû világítótestek, itt bent, az áruházban a falakról, a mennyezetrõl, a padozatból is erõsödött a mindent betöltõ, mindenhová behatoló világosság, mely több volt, teljesebb, mint a déli órák napragyogása.
    Sokan voltak a Megasztárban, férfiak, nõk, kik munkájukat befejezvén most intézték a bevásárlást. Fiatalok, kik a fõiskolákról, egyetemekrõl jöttek, hogy szemrevételezzék az új divatholmikat, öregemberek rövidre nyírt fehér szakállal, öregasszonyok sminkelve, kifestve, legtöbbjük a kozmetikai cikkeket fürkészve, ránctalanító krémek, rúzsok között válogatva. A polcokon, üvegezett vitrinekben minden megtalálható volt, amire az életviteléhez szükség lehetett, a legkiválóbb minõségben, a származási hely s garancia feltüntetésével. A gyártási hely néha a Land nagyon távoli vidékeire esett, ahol a Metropolisz lakói közül csak kevesen fordultak meg. Minden cikken feltüntették az Idõt is, amiért megszerezhetõk voltak s természetesen az áru kódszámát is.
    A hatalmas csarnokot finom, halk zene töltötte meg, mely elvegyült a vásárlók csendes, diszkrét csevegésével s melyen jól hallhatóan tört át az udvarias géphang, mely a nagy jelzõtáblán is villogó személyi kód szerint az illetékes fizetõhelyre szólította a vásárlót.
    Élvezet volt itt a Megasztárban sétálgatni - a kristálytiszta levegõben minden éles körvonalakkal látható volt. A pihenõhelyeken csobogó szökõkutakat, a kényelmes ülõhelyeket dísznövények vették körül, minden emeleten változott a stílus és az atmoszféra, volt, ahol magaslati üdülõhelyen érezhette magát, aki szuszszanásra letelepedett, hófödte szirtek között, a fenyveserdõk illatával átjárt hideg levegõt szinte harapni lehetett, másutt folyóparti séták szelíd alkonyi illatát találta a pihenni vágyó vásárló vízbe mártózó fûzfák árnyában, de ugyanígy forró homoksivatag oázisába is eljutott, akinek erre támadt hangulata.
    Sehol egy szemernyi piszok, sehol egy porszem, a tisztaság olyan magától értetõdõ és egyértelmû volt, mintha egy kristálygömb belsejében sétált volna a vásárló.
    Alex az alsó szinten állt s átfutott a fején, itt valóban minden megtalálható, a bölcsõtõl az Elmúlás pillanatáig. A vásárlást befejezte, a nagy kijelzõtáblát figyelte, közben karórájára pillantott, reggel munkába indulása elõtt elküldte a Megasztárba a bevásárlási listát az idõponttal együtt, amikor eljön a csomagért. Igen, a megszokott pontossággal feltûnt neve és személyi kódszáma a kijelzõtáblán: Alex 25m219e332, s mellette az Idõmérõ sorszáma is, ahol fizetnie kellett, az adatokat a géphang is megismételte udvarias, kellemes hanghordozással.
    A bevásárlási listát Edina állította össze még az este, reggel korábban ment el, mint õ, de estére is késõbbre ígérkezett, munkahelye a Metropoliszon kívülre esett, más övezetbe, s ma még valami fontos kísérletet kellett befejeznie a Tudóscsapatnak, melyhez õ is tartozott. Még a reggeli félálomban hallotta, amint tõle búcsúzott, ne izgulj, ha kések, nem ér semmi baj, vacsorázz meg s pihenjél, Edinád.
    Volt valami a Megasztár géphangjának puhaságában és lágyságában, ami Edinára emlékeztette. Amíg az Idõmérõ felé lépegetett, arra gondolt, a listához õ még hozzáírt néhány különleges csemegét, már elõre örült az asszony jókedvének s meglepetésének, amikor a kedvenc finomságait az asztalon maga elõtt látja.
    Az 52-es Idõmérõnél hárman voltak elõtte, egy ezüstszakállú öregúr most vette át számláját, futó pillantást vetett rá. Alex hallani vélte, amint maga elé mormolja: huszonhárom óra tizenkét perc, nem is sok - mondta. Alex arra gondolt, az öregúr lehet vagy kilencven éves, ebben a korban már igazán nem számít egy nap, néhány perc, bizonyára kiélte, kiélvezte, amit ez a hosszú élet nyújtott neki eddig is, õ már könnyen beszél, s még mindig milyen erõteljes, délceg, arca is pirospozsgás, tejeskávé színû teveszõr felöltõjében, disznósörtés vadászkalapjában, ezüstfogantyús sétabotjával a Metropolisz valamely elitcsoportjához tartozhatott, tán valamelyik Akadémia tagja volt. Számláját zsebregyûrte, félkézzel felvette a megrendelt, összekészített csomagot s ezüstfogantyús sétabotjára támaszkodva elindult a kijárat felé. Alex észrevette, jobb lábára, melyet botjával is segített, enyhén bicegett, de még valami egyéb rendellenesség is feltûnt járásában a figyelmes szemlélõnek, lábfeje el-elcsavarodott, mielõtt a járdára ért. Kétségtelenül mûlábat operáltak a jobb lába helyére. Talán repülõtábornok volt, s valamely bevetése során sebesült meg, de ez évtizedekkel korábban történhetett, amikor még a Land támadógépei is más technikával repültek, és a sebesülés nagyon súlyos lehetett, ha az orvosok nem tudták tökéletesen észrevehetetlenné tenni a mûtét következményeit.
    Az öregúr kilépett a kijáraton, Alex az elõtte álló, soron következõ nõt nézte. Középtermetû, kissé molett asszony volt, egyszerû konfekció szabású, szürke felöltõt viselt, horgolt sapkája alól szõke fürtök libegtek a vállára. Ahogy a fülkében ülõ kisasszony felé fordította fejét, profiljából is látható volt barátságos finombõrû arca, melynek szépségét még nem kezdte ki alattomos ráncaival az élet sok terhe-nyûge. Mosolyogva mondta be nevét s kódszámát, a kisasszony betáplálta az adatokat az elõtte sorakozó miniatûr szerkezetekbe, aztán újra és újra elolvasta a gépek által elõrajzolt adatokat, majd a fiatalasszony felé fordult: - Üres az idõszámlája. Kimerítette. Nincs tovább felhasználható ideje egy perc sem.
    A fiatalasszony megdöbbenve, csodálkozva felkiáltott: - Máris? Ilyen hamar? Nem gondoltam volna…
    Már dõlt is hanyatt, két kezével mintha meg akart volna kapaszkodni a levegõben, de már nem volt benne élet.
    Alex, aki mögötte állt, elkapta s óvatosan a sor szélére fektette.
    A kisasszony a fülkéjében megnyomott néhány gombot s perceken belül jött gyors léptekkel két egyenruhás férfi. A fiatalasszony tetemét belefektették a magukkal hozott alumínium tetemtartóba, felkapták s vitték az ajtó elõtt álló jármûhöz. Nyitott ajtajánál várakozott két másik egyenruhás, betolták a kocsiba az alumíniumládát, becsapták az ajtókat s már indult is a szállítókocsi, villogó lámpáit kigyújtva az egyik vákuumalagút bejárata felé.
    Minden gyorsan, pontosan, szakszerûen zajlott. A zene, a kellemes, szelíd, barátságos zene tovább is telítette a Megasztár óriási csarnokát.
    Alex a fülke elé lépett, bemondta nevét és kódszámát, a kisasszony beütötte a parányi szerkezetekbe, rámosolygott Alexre, s átnyújtotta a számlát. A pulton becsomagolva várta a megrendelt áru.
    A parkolóhoz ment, elhelyezte a csomagot, beült a vezetõülésbe, ellenõrizte a mûszerfalat, az elektromos feltöltést, az oxigénkészletet, a 75-ös vákuumalagút bejáratához hajtott, a sorompónál betáplálta saját kódját és a kívánt állomásét. Néhány perc múltán a piros lámpa zöldre váltott, a sorompó felemelkedett, behajtott a zsilipkamrába, majd miután az is légtelenné vált, felnyílt az alagút, s elektromos autója a szokásos nagy induló sebességgel megkezdte a száguldását, mely pontosan 13 percig tartott a Béta-állomásig. Hidraulikus szerkezet emelte át a zsilipkamrába, amely megtelt levegõvel, majd felnyílt ajtaja, s Alex a sorompónál átvette idõszámláját az alagútban töltött 13 percrõl, aztán elindult a kertvárosban a házuk felé.
    Már sötét volt fenn a magasban, az égbolton, de a Béta-negyed utcáit, tereit a nagy világítótestek erõs, egyenletes fénnyel árasztották el, minden ház, minden kert, fák, növények körvonalait elõrajzolva. Kocsiját a villa elõtt hagyta, a laboratórium majd a Megasztár zárt tere után kívánkozott a szabad levegõre. Edina hazatéréséig volt bõven ideje, sétára indult, hogy mozogjon s belélegezze a pagodafenyõk, tamariszkuszok, kanadai nyárfák és vérbükkök esti illatát, melyekkel a negyed lakóinak kívánsága szerint a kerteket, parkokat s az utak mellékeit betelepítették.
    Néha egy-egy elektromos autó, ahogy köznyelven hívták, "papucs" siklott el mellette, ember nem járt ilyenkor már gyalogosan az utakon. Mindenki betelepedett a lakásába, ült a kényelmes fotelekben, nézte a képfal szórakoztató mûsorát, figyelte a Land egységes, központi hírszolgálatát, a Bank tájékoztatóját a legújabb tudományos vívmányokról s a Vad Föld ellen folyó hadmûveletek sikereirõl, vagy éppen házi uszodájában lubickolt.
    Ebben a tökéletes, steril, zaj és pormentes csendben az égbolt magasából most összetéveszthetetlen, éles sivítás hatolt a földre. Alex felfelé nézett, hátha megpillantja a Vad Föld ellen induló légiflotta valamelyik gépének villanását, bár ez aligha volt lehetséges, mert ezek a fúziós energiával repülõ vadászbombázók oly gyorsak voltak, hogy észlelésükre az emberi szem alkalmatlan volt. Alex mindazonáltal mindig felkapta fejét, ha meghallotta a harci gépek hangját, gyerekkorától beleivódott kíváncsiság volt ez, sokáig makacsul szeretett volna pilóta lenni, elolvasott mindent, amit errõl a technikáról publikáltak, de amikor kiképzésre jelentkezett, a génvizsgálat kimutatta szervezetének alkalmatlanságát.
    Vajon hová, s merre repülnek? - tûnõdött. Nem tudja senki, a pilóták is csak az indulásra kész gépekben ülve kapják meg a feladatot, a célpont koordinátáit, a távolságot, a repülési idõt, sebességet, a támadás jellegét, hogy bombázzanak, lõjenek, égessenek, a döntés mindig a Bankban születik, az illetékes szektorban, szigorúan titkos, mint minden, ami a Bankban történik.
    Eszébe jutott az ezüstszakállú öregúr, akit a Megasztárban látott, akirõl azt gondolta, repülõtábornok lehetett valamikori sebesülése, mûlába folytán. Mint minden, ami a Vad Föld elleni harci cselekményekkel összefüggött, a sebesülések, sérülések is szigorúan titkosak voltak, ez teljesen természetes volt mindenki számára, aki a Land szülötte volt, itt nevelkedett s a Land iskoláit végezte s élvezte mindazt, amit a Land nyújtott polgárainak, az abszolút jólétet, biztonságot szükségletei s a génbankokban õrzött életidõ szerint.
    Alex tovább sétált a kellemes estében, az egyik villa nyitott ablakán katonazene hallatszott az utcára, valahányszor a gépek Vad Föld ellen repültek, a mûsorszórók katonazenére váltottak, mintegy ezzel is jelezve a Land együvé tartozását a hõsökkel, a bajnokokkal, kik Vad Föld gonoszaival harcba szálltak.
    Hogy mióta folyt ez a háború Vad Föld ellen, senki sem tudta, a kezdetek idõpontja a Bank birtokában volt, az irányítást is a Bank végezte, s mivel ezt is magától értetõdõen a Banktitok zárványa védte, ilyenformán nem is tartozott ez senkire.
    Váratlanul halk zümmögést hallott a füle mellett, majd mintha egy finom ujj sétálgatott volna a fülkagylóján. Odanyúlt s kezefejére ment át egy kicsike bogár. A világítótestek fényénél, ahogy szeme közelébe emelte, jól látta, hogy a hátára csukott piros szárnyakon hét fehér pötty rajzolódott ki. A kézmozdulattól a bogár veszélyt sejtve mozdulatlanná dermedt.
    Alex megállt s nézegette a bogárkát, parányi ízelt lábait, valaha tanult arról, hogy odaát a Vad Földön élnek ilyen rovarfajták. Alapjában hasznosak, mert a növényeken élõsködõ tetvekkel táplálkoznak, de itt, a Land növényein nincsenek élõsdiek, ezek a bogárkák itt nem is tudnának megélni, mindazonáltal ha valamiképp mégis idekeveredik belõlük egy-egy példány, azt azonnal el kell pusztítani, mert nem lehetetlen, hogy valamely ismeretlen vírus hordozói, még az sem kizárható, hogy ártalmas szándékkal Vad Földrõl juttatják ide õket.
    De az is meglehet, szõtte tovább gondolatait Alex, hogy szülõje épp lerakta petéit, mielõtt a Land éber polgára lecsapott rá, ám a pete kikelt és a csöppnyi élet szárnyat bontva, zümmögve röpködött az este enyhületében.
    Nézte a kezefején ülõ bogárkát, s valami részvét, gyengédség ébredt benne. Gondolatban megkérdezte tõle: hát te, parányi vándor, honnan keveredtél ide? Nem tudhatod természetesen, hogy ez itt számodra s minden társad, rokonod számára is tilos övezet, itt mindenképpen halálra vagytok ítélve. Senki nem szegheti meg a Land törvényeit, mert ezek az élet biztosítékai mindenki számára. Tehát el kellene hogy tapossalak s utána azonnal fertõtlenítsem a cipõtalpamat.
    Aztán az jutott eszébe, hogy ez is egy élet. Valamilyen erõ ezt is hajtja belülrõl, hogy betöltse, kiélje a maga törvényei szerint a feladatát. Hogy repüljön, zümmögjön a fajtája rendeltetése szerint.
    Csaknem akaratlanul magasba lendítette kezét s útjára bocsátotta a kis éji vándort, figyelte zümmögését, míg el nem halt a fák, bokrok mögött.
    S mindjárt arra is gondolt, most, talán életében elõször, megsértette a Land törvényeit, melyeket eszmélõ kora kezdeteitõl a Land minden polgárába beleneveltek. Jó és hasznos törvények voltak ezek, a Land társadalmi szerkezetének, polgárai életvitelének biztonságára ügyelõ szabályok, elõírások. Mindenkinek közös érdeke volt a törvények betartása, mivel a Land területén senkinek semmiféle érdeke nem fûzõdött a törvények, az elõírások, rendeletek megsértéséhez, megszegéséhez. Gyilkosságok, lopások, betörések csak a Vad Föld országainak, társadalmainak életérõl, szokásairól elhangzó tudományos elõadásokban esett szó, a mûsorszórók, vagy a képfal rendszerint a késõ éjszakai órákra tett programjaiban.
    Törvénysértés vagy törvényszegés csak a Land általános biztonságát veszélyeztetõ tettekkel jöhetett létre, a munkahelyek, kutatóintézetek, laboratóriumok titkainak megsértésével, a kutatások céljainak, irányainak kibeszélésével (elárulásával) bárki számára. A titoksértés súlyos bûn volt, a vétkes azonnali áthelyezésével járt, bizonyos kedvezmények, jogok megvonásával, például elvették a lakásválasztás természetes, állampolgári jogát, áthelyezték valamely másik tartományba, kellemetlenebb éghajlati viszonyok közé, s munkahelyét nem a számára legalkalmasabb helyen jelölték ki.
    Fõbenjáró, megbocsáthatatlan törvénysértés volt, ha valaki feltörte a géntrezor kódját s behatolt az élettitkokat õrzõ tárolók rengetegébe, s bár minden ilyen kísérlet eleve kudarcra volt ítélve, hiszen a megfejtett géntitkok idõegységekbe történõ átvitele egy óriási méretû laboratóriumban történt, melynek hollétét senki sem tudta, s melyet különleges biztonsági berendezések védtek, s ha mindezek ellenére valaki mégis megtalálta volna a maga életkódját, azzal se ment volna semmire, hiszen az egyes ember valóságos élet-idejét számtalan elõre nem látható tényezõ is befolyásolhatta. Közlekedési baleset a vákuumalagutakban, de akár a háztartásban egy elektromos zárlat, vigyázatlan mozdulat folytán bekövetkezett magasfeszültségû áramütés, vagy viharban lesújtó villámcsapás és megannyi más tényezõje az ember életvitelének - mégis akadtak fantaszták, mániákusok, kik megkísérelték a lehetetlent. Megkísérelték mindazok ellenére, hogy az iskolákban a tananyag mindenki számára világossá tette: a Land egész társadalmi-gazdasági berendezkedése fölöslegessé tette a korábbi évezredekben általánosan elterjedt fizetõeszközök, az arany és különbözõ pénzek használatát. Egy olyan birodalomban, mint a Land, ahol a fúziós energia használatának köszönhetõen mindenki korlátozás nélkül igénybe veheti a számára szükséges javakat, lakást, kocsit, ruházati cikkeket, élelmet, egészségügyi, kórházi ellátást, s mindent, ami életvitelét lehetõvé teszi, teljesen fölösleges lenne a pénzforgalommal, pénzgazdálkodással járó viszonyok fenntartása. Mérhetetlen sok adminisztráció terheit rakná a termelõegységekre, munkásokra, tisztviselõkre, a pénzintézetekre, a javak elosztásának megszervezésére, a magasabb vezetõtestületek tervezõ munkájára, az ellenõrzésre, arról nem is beszélve, hogy a pénz útján megszerezhetõ javak, pontosabban szólva maga a pénz önmagában hordja a lopás, tolvajlás, sikkasztás, emberölés, egyszóval a bûn kísértését.
    A Landnak a polgárai számára rendelkezésre álló idõ ismeretére volt szüksége. Ez volt az a biztos bázis, amire támaszkodva a Landot vezetõ, irányító Bank kiadta a megfelelõ utasításokat a javak elõállítására, a laboratóriumoknak a kutatásokra, fejlesztésekre. A Land egészének mûködése a széleskörûen alkalmazott robot-technika ellenére rengeteg emberi energiát fogyasztott. Minden ruhadarab, minden élelmiszer, minden elektromos-"papucs", háztartási gép, minden lakás, képfal magába zárta az elõállításához szükséges emberi energiát. Bonyolult, nagyon precíz számítások alapján, melyeket a számítógép-csodák végeztek, ezek a felhasznált energiák jelentek meg az idõmennyiségben, melyeket az Idõmérõknél levontak a vásárló személyi idõkészletébõl. Az egyes polgár életidejét az élettitkok trezorjaiban õrizték, ehhez idõt hozzátenni nem lehetett, de idõt elvenni sem, hiszen azt már az újszülött világra jövetelekor meghatározták génjei.
    A vásárlásoknál, utazásoknál, a lakások energiafelhasználásakor s az élet más egyéb szükségleteinek idõátszámításánál takarékoskodni teljesen felesleges volt, hiszen senki sem tudhatta, mennyi idõ áll rendelkezésére. Az elmúlás idõpontja minden egyén számára az élet nagy titka maradt. Csak sejteni lehetett, hogy valahol valakik tudják, azok, akiknek a Land egész mûködéséhez szükséges életenergiák, a felhasználások mennyiségének ismerete nélkülözhetetlen volt, enélkül nem lehetett volna tervezni, de a tudományos és technikai kutatások irányát sem kijelölni. Ám az emberi életfolyamatok idõtartamát kurtítani vagy megnövelni a Land alkotmányában meghatározva a legszigorúbban tilos volt, mind az állami szervek, mint az egyének számára. Az élethez való jog az elsõ számú alaptörvény volt, s ebbõl következõen tételesen kiszabható halálbüntetés sem létezett, akit mégis ki kellett iktatni a Land közösségébõl, azt a légierõ speciális gépével éjszaka elszállították, s Vad Föld valamely lakatlan vidékén kitették. Személyi adatait minden nyilvántartásból törölték, mintha csak természetes módon zárta volna karjaiba az élet elmúlása.
    Mire Alex kissé hosszúra nyúlt sétájából visszaérkezett a villájuk elé, a lakásból fény áradt, s a nyitott ablakokon még mindig szólt a katonazene, Edina is megjött tehát.
    Kivette a "papucsból" a Megasztárban összeállított csomagot, letette a konyhában, utána indult Edinát üdvözölni. Az asszony épp a fürdõszobából jött ki, nagyon meleg, bolyhos, földig érõ fehér köpeny volt rajta, már túl volt a szokásos fürdésen, melyet hazatérése után soha nem mulasztott el. Bár munkája végeztével a laboratóriumot sem hagyhatta el ruhacsere és fürdés nélkül, de az mindenkire nézve kötelezõ rendszabály volt, ily módon a bázisról még véletlenül se vihettek ki egyetlen vizsgálat alatt lévõ gént, spórát - de az itthoni fürdõ a maga passziójára szolgáló élvezet volt. Alex ugyan túlzásnak találta, sõt kissé rögeszmésnek, mániákusnak ezt a tisztálkodási hajlamot, de soha nem tett rá megjegyzést, úgy fogta fel, hogy ez hozzá tartozik Edina egyéniségéhez. Az igazat megvallva, neki is örömöt, mondhatni élvezetet szerzett, amikor magához szorította a szétnyílt fürdõköpenybõl hozzá simuló meztelen asszonyi testet, amikor beszívta illatát s rátapasztotta száját Edina ajkaira. Mindketten magasak, karcsúk voltak, fehérbõrûek és szõkék, feltehetõen valaha a Land északi tájain élõ népek leszármazottai. A tudományos könyvtárak lexikonjai szerint az utolsó jégkorszak elõtti évezredben, az akkor még létezõ Európában svéd, norvég, finn névvel jelölték ezeket a népeket, melyek szõkék, fehérbõrûek, magas, karcsú fajtajelleggel bírtak.
    A kényelmes, tágas konyhában kibontották a csomagot, s az asztalra készítették a vacsorát. Mindketten füstölt lazaccal kezdték, majd a mikróban felforrósított báránybordával folytatták, s ananász-desszerttel fejezték be az étkezést.
    A nyitott ablakon behallatszott a hazatérõ bombázók sivítása, a katonazene diadalmas, gyõzelmi indulóra váltott, majd a konyha képfalán is megjelent az esti program kínálata, javarészt sorozatok a Galaktikában zajló ûrutazások kalandjairól, vagy tudományos ismeretek a Föld történetének különbözõ periódusairól. Idõnként a mûsorkészítõk bemutattak filmeket a jégkorszakot csodálatos módon átvészelõkrõl, egy-egy nép, nemzet életérõl, szokásairól, egymás ellen vívott háborúkról, melyeket hihetetlenül primitív, benzines és olaj hajtóanyagú lánctalpas, behemót acélszörnyetegekkel, sugárhajtású repülõszerkezetekkel és atombombákkal folytattak.
    Akik most itt, a Land tartományaiban, városaiban éltek, bármely távoli vidéken, szigeten töltötték életüket, azok képtelenek voltak felfogni, megérteni az eszeveszett dühöt, haragot, bosszúvágyat, amellyel ezek a hajdanvolt országok, népek egymásra támadtak. S valójában épp ily érthetetlen volt a Vad Földön élõ emberi társadalmak jelenkori magatartása, kik nem voltak hajlandóak elfogadni a Land sokszor elismételt felhívását, hogy tegyék magukévá az itt uralkodó viszonyokat, gazdasági és politikai berendezkedést, a Bank által megszabott törvényeket, az anyagtól való függetlenedés abszolút jólétét, a pénztõl való szabadulást, az Idõt, mint szabályozó erõt, a gén-trezorokat, s akkor részesülhetnek a fúziós-energia birtoklásából is - természetesen a Land központi Bankjának felügyelete és ellenõrzése mellett.
    Ám ezeken a hosszúra nyúlt és sokszor megismételt tárgyalásokon a Vad Földön élõ népek, országok képviselõi hajthatatlanul ragaszkodtak ahhoz, hogy egyenlõ mértékben, arányban helyet kapjanak a Bank legmagasabb szintû elnökségében, következésképp a kutatások, fejlesztések irányításában, Vad Föld országaiban az ott honos, általuk "vallások"-nak nevezett, abszolút tudománytalan téveszmék fenntartásában, az ezekkel együttjáró rítusok gyakorlásában, hallani sem akartak arról, hogy az ember a Világegyetem terméke s nem valamiféle magasabb rendû szellemi lény alkotása, s az élet emberi formát öltött fajtája mindenütt jelen van, a legtávolibb galaktikákban is, ahol az életviszonyok erre alkalmasak.
    Mi több, Vad Föld országai ezeknek a nevetséges eszméknek, vallásoknak védelmében egymás ellen is gyilkos, pusztító háborúkat vívnak jelenleg is, bár azt is megállapították a Land tudósai, hogy a vallási villongások mögött gyakran gazdasági-politikai-hatalmi törekvések húzódnak meg.
    Ebben a helyzetben a Land vezetõi a Bank irányító testületei nem tehettek mást, mint Vad Föld esetleges támadásait csírájában elfojtani. Mindenképp meg kellett akadályozni, hogy Vad Föld valamely részén atombombát fejlesszenek ki, ezért az éjszakai órákban támadásra induló harci gépek elsõdleges célpontjai azok az üzemek, erõmûvek, kísérleti laboratóriumok voltak, melyek sikeres mûködése atombombák, atomrakéták elõállításához vezethetett.
    A Land határainak egész hosszát megbízható biztonsági berendezések védték az óceánok, a távoli szárazföldek felõl megkísérelt behatolások ellen, a levegõn át sem jöhetett támadó gép. Ami ellen még nem sikerült megfelelõ védelmet kialakítani, az egy olyan rakétatámadás lehetett, amely a sztratoszféra magasából ejti atombombáját a Land valamely tartományára. Ennek fõ veszélye nem is a rombolásokban, hanem inkább az atomsugárzásban volt, ami ellen semmiféle beton, vagy kõépítmény nem nyújtott megbízható védelmet, s a rákbetegségek elszabadításán túl az emberi génállományt is súlyosan roncsolta, ez pedig felbecsülhetetlen károkat jelentett volna.
    - Mindjárt magamra kapok valami rendesebb otthoni ruhát, nem fogadhatom a barátainkat fürdõköpenyben - mondta Edina, amikor befejezték a vacsorát.
    Alex a homlokára ütött: - De jó, hogy neked eszedbe jutott… Én teljesen elfeledtem, hogy mára beszéltük meg az esedékes baráti találkozót. Menj csak, öltözz át, én addig beviszem a nappaliba az italokat, frissítõket, meg valami rágnivalót.
    - A kávét is készítsd a gépbe. Tudod, hogy Robinzon szenvedélyes kávézó, de a pipájával is öli magát. Tegyél ki hamutartót is az asztalra.
    Alex fején átfutott, kettõjük között ma este elmarad a meghitt esti beszélgetés, pedig szeretett volna beszámolni Edinának a mögötte lévõ nap eseményeirõl, a fiatalasszonyról a Megasztárban, az esti sétájáról, találkozásáról a kicsike zümmögõ bogárral, s bizonyos, hogy Edinában is gyûltek élmények a munkája során kollégákról és kolléganõkrõl. A laboratórium, a kísérleti telep tevékenységérõl nem beszélhetett, csak úgy, mint õ a sajátjáról, de az emberek magánszférája bõséges mozaikját szolgáltatta bontakozó szerelmeknek, kihûlõ vonzalmaknak, apróbb-nagyobb emberi konfliktusoknak. Õk ketten együtt sohasem unatkoztak, mindig volt közös témájuk, megbeszélnivalójuk. Kapcsolatukat a felhõtlen szerelmi összetartozás mellett az abszolút bizalom is jellemezte.
    Ez az összejáró, nagyobbrészt középkorú férfiakból és nõkbõl álló együttes még az egyetemi éveik alatt verõdött össze, s bár késõbb különbözõ tudományos pályákra kerültek, a kölcsönös szimpátia összetartotta õket. Gyakran került szóba közöttük Vad Föld, az ottani, megérthetetlen módon visszamaradt civilizáció.
    Ezúttal Robinzon, ki a Galaktikákról írt figyelemreméltó tanulmányokat, s a bolygóközi repülések szakértõje volt, maga is gyakorlott ûrutazó, azt vetette fel, hogy a Land légierõinek éjszakai támadásai teljes mértékben indokoltak, ezt mindnyájan tudjuk és helyeseljük, de õbenne mégis visszajár egy gondolat, amit szeretne a többiekkel is megosztani. Éspedig az, hogyha szisztematikus alapossággal szétverjük az atomipar kezdetleges formáit Vad Föld országaiban, ezzel lehetetlenné tesszük, hogy valaha is birtokába jussanak a fúziós energiának, hiszen ennek felfedezéséhez és kifejlesztéséhez atomipar, atomerõmûvek, atomkutató intézetek szükségesek. Vagyis odaragasztjuk õket jelenlegi primitív technikai viszonyaik közé. Nyersen és brutálisan fogalmazva: az emberi haladás kerékkötõiként lépünk fel. Azt most nem is említve, hogy ezek a támadások, bármilyen pontosan célbataláló lézervezérlésû bombákkal hajtjuk is végre valamennyit, elkerülhetetlenül emberi életek kioltásával járnak együtt…
    - Ez pedig azt jelenti - szólt közbe Edina -, hogy a Land alkotmányának alaptörvényét sértjük meg: az élethez való jogot. Vagy vegyük úgy, hogy a Vad Földön élõ ember nem ugyanúgy ember, ahogy a Landon élõ ember? Ember és ember közt nem ugyanazok a törvények a mérvadók?
    Most Miriam szólalt meg, aki orvos volt, s a Metropolisz központi kórházának sebészetén dolgozott. Magas, csontos, szemüveges nõ volt, két leánygyermeket nevelt, élettársa valahol a Galaktikában, egy ûrrepülés balesetében vesztette életét.
    - Meg ne haragudjatok, de én ezt az egész vitát értelmetlennek tartom - mondta szenvedélyes hangon. - A Land éjszakai bombázásai éppen a helyesen értelmezett alaptörvényt biztosítják és erõsítik. Az atomtámadás megakadályozása a Land polgárainak életét védelmezi. Az én két gyerekemét éppúgy, mint a tiéteket. Nem szoktam róla beszélni, de ti nem ismerhetitek a fájdalmat, a gyötrelmet, amikor valaki elveszti a társát, akivel évtizedek során az élete egybeforr, aki két gyermekkel ajándékozza meg, s végül ez a társ egy értelmetlen baleset folytán elvész az ûrben, elviszi magával a szerelmet… Gondoljátok meg, ha megvalósulna egy atomtámadás a Land ellen, hány ezer, százezer polgárra, férfiakra, nõkre, gyermekekre szakadna rá ez a katasztrófa! Az egyedülmaradás, a magány, a létezés legfontosabb értelmének, a szerelemben összekötött társak kapcsolatainak szétzúzása.
    Robinzon kiveregette pipájából a hamut, kivette zsebébõl a dohányzacskót, s felmutatta a társaságnak.
    - Õskori lelet - mondta -, egy régész barátomtól kaptam, aki valamely ásatásnál bukkant rá, hajdanvolt falusi tanya romjai között, a száraz homok csodálatosan konzerválta, az akkori földmûvelõ lakosok férfiai, a parasztok használták a pipadohány tartására. Nem gondolnátok, hogy egy bika heréit tartotta ez a dohányzacskó, melyet az állat levágása után preparáltak s gondos és asszonyi kezek kihímeztek az élettársuknak. Mondhatom nektek, ma is kitûnõen funkcionál, jobban megõrzi a dohány illatát, zamatát, mint egy acélszelence. Talán az utolsó jégkorszak elõtti évezredben használták, sõt egy természettudóstól azt hallottam, feltehetõ, hogy Vad Föld egyes országaiban, állattenyésztõ népeknél ma is szokásban van ez a fajta herezacskó-preparálás…
    Nagy gonddal megtömködte pipáját, rágyújtott, élvezettel szívta-fújta a füstöt, aztán folytatta fejtegetéseit: - No, nem hinném, hogy az emberi létezés legfontosabb értelme a szerelem, a magam részérõl elõbbre valónak tartom az emberi közösség életfeltételeinek biztosítását, az emberi haladás segítését a civilizáció anyagi és szellemi értékeinek fejlesztését, míg a szerelem csupán az érzelmi tartományokban hozza két egyedi ember számára az örömöt, ha úgy tetszik a boldogságot, s messze esik az emberi létezés legfontosabb értelmétõl - de errõl természetesen lehet vitatkozni, sõt azt is mondhatjátok, hogy belõlem a megrögzött agglegény beszél. De itt, közöttünk végül is most nem ez a vitatéma, hanem a Vad Föld népei ellen intézett éjszakai bombatámadásaink általános, egyetemes haszna, vagy ezeknek jogossága csupán a Land polgárainak érdekeivel igazolhatók…
    Alex kitöltötte az italokat, körbekínálta a rágcsálnivalót, aztán õ is bekapcsolódott a beszélgetésbe.
    - A téma ugyan nem tartozik kutatásaim szakterületéhez - kezdte -, jó sorsom szerencsére más vizekre vezérelt, de valaha, diákkoromban szenvedélyesen érdekelt a történelem, ma is vezetek õstörténeti kurzusokat esti továbbképzéseken, ilyenformán talán megalapozottnak tûnhet a nézetem, hogy a mi éjszakai bombatámadásaink szerves folytatását képezik a Föld minden korszakában létezett háborúknak, hadjáratoknak, mi több, a Vad Földön élõ népek ma is ölik egymást, néha a mi számunkra egyenesen felháborítónak tûnõ primitív, tudománytalan eszmék zászlói alatt. Ezeket felesleges talán részleteznem, az õstörténet során sokszor rohantak egymásnak százezrek, sõt milliók különbözõképp elképzelt istenek és vallások védelmében, egymás területeinek megszerzéséért, iszonyatos öldöklésekkel, vérengzésekkel. Ezekhez képest a mi éjszakai bombázásaink szúnyogcsípéseknek tûnhetnek. Persze ellene lehetne vetni, amit Robinzon barátom említett, hogy ezekkel megakadályozzuk az atomtechnika fejlõdését, végeredményben azt, hogy ezek a népek is birtokába jussanak a fúziós energiának. Tehát nem csak önmagunkat védjük a feltételezett atomtámadás ellen. És mindehhez hadd tegyem még hozzá, hogy az éjszakai bombázásaink megkezdése elõtt a Bank többször is kezdeményezett tárgyalásokat Vad Földdel a társulás érdekében, részesedhettek volna a Land minden technikai-tudományos vívmányában, a fúziós energia felhasználásában, természetesen a Bank felügyelete, irányítása mellett. Mint köztudott, a Vad Föld ezeket a feltételeket nem fogadta el, nevetséges ellenvetéseik, feltételeik ismeretesek.
    Edina kiment a konyhába, bekapcsolta a kávéfõzõt majd csészékbe tálalta a pompás illatú gõzölgõ italt, s bevitte a társaságnak.
    - Mondanék én is valamit - szólt, miután visszatelepedett a helyére. - Régóta motoszkál a fejemben egy gondolat, amivel önmagamban nem tudok dûlõre jutni. Mi lehet az oka Vad Föld népei számunkra érthetetlen, makacs ellenállásának? Miért hárítják el a gondolatot, hogy a Bank ellenõrzése alá kerüljenek? Hisz cserébe kapják mindazt a jót, amit mi, a Land polgárai élvezünk. A Bank felügyelete, irányítása alatt ki-ki a maga tetszõleges igényei szerint dolgozhat, lakhat, válogathat az élelmiszerekben, öltözékekben, tanulhat, ha képességei, ha a génállománya lehetõvé teszi, eljuthat a tudományok legmagasabb fokára, de bejárhatja a Land hegyvidékeit, megismerheti természeti szépségeit, tavait, tengereit, folyóvizeit, mindezt természetesen a Bank által alkotott szabályzatokkal összhangban. Miért nem kell nekik ez a magas fokú jólét és biztonság, amit a Land nyújt a polgárainak?
    - Szabad itt közbeszólnom? - kérdezte Gordon. - Természetesen csak a tûnõdés jellegével, hiszen a Bank Elnöksége, ez a legmagasabb fokú tudományos és technikai-gazdasági felkészültséggel rendelkezõ testület valóban az emberi élet minden területét átfogó rendelkezésekkel, szabályozásokkal, törvényekkel gondoskodik a Land polgárairól a születéstõl az élet kihunyásának pillanatáig, s teljességgel érthetetlennek és értelmetlennek tûnik Vad Föld népeinek magatartása…
    Gordon az erdõvel borított területek felügyelõje volt. Ennél többet nem tudtak róla, hisz mint mindenki másnak tevékenységét, az övét is a Bank-titok závárzata õrizte. Nem beszélt róla, de kézen-közön kiszivárgott, hogy a Land erdõségeiben szigorúan zárt bázisok is vannak, helyenként nagy kiterjedésû kutatóintézetek, laboratóriumok munkálkodnak.
    - Tûnõdjél csak, kedves barátom, fennhangon és érthetõen, érdeklõdéssel várjuk szavaidat - biztatta Robinzon. - Te vagy közöttünk az egyetlen erdész, valódi vadász, hogy régimódi terminológiával illessem tevékenységedet. Velünk ellentétben, kik mindnyájan a Metropolisz lakói vagyunk, te ott élsz a fák rengetegében, szarvasok, õzek, madarak között, s talán ennek folytán is jobban megérted Vad Föld népeinek lelkiségét.
    - Igen, ilyesmi foglalkoztatja a gondolataimat. Egyszerûen szólva: közelebb vannak a természethez, mint mi, a szupertechnika minden kényelmét élvezõ lakói a Landnak. Náluk még léteznek földmûvelõk, kik egyúttal állattenyésztõk is, tehéncsordákat legeltetnek, az anyaállatok közt ott vannak a bikák is, ott élnek az állataikkal egy közösségben, a kisborjú világra jöttében segédkeznek Vad Föld paraszti lakói, még tenyésztik, tartják a lovakat is, egyes népeknél lovashadseregek is vannak, de még a városaikban, ipartelepeiken élõ, dolgozó lakosaik is õskori bányászattal jutnak benzinhez, olajhoz, mellyel primitív közlekedési eszközeiket mûködtetik, de városlakók és földmûvelõk között szoros kapcsolat van: tehenektõl nyert tejet isznak, sajtot, vajat fogyasztanak, mindezeket mi már nagyon régóta szintetikus úton állítjuk elõ, nem beszélek most arról, hogy disznókat hizlalnak, ezeket barbár módon leölik s fogyasztják emberei táplálékként, ugyanúgy a juhokat, bárányokat, mi több, Vad Föld déli országaiban tevék is léteznek, olyasféle torzszülött állatok, melyeket mi már csak tudományos folyóiratokból, múltat idézõ dokumentum-mûsorokban láthatunk a képfalon. És gondolhatjátok, ebben a környezetben micsoda tenyészete él és virul a kártékony baktériumoknak, vírusoknak! Egész életük meggondolatlan ragaszkodás tradícióikhoz, hogy végezetül még az általuk vallásoknak nevezett legendagyûjteményeket említsem, csodatévõ istenekben, prófétákban hisznek, hatalmas templomokat emelnek a tiszteletükre kõbõl, márványból…
    Gordon kis szünetet tartott, hogy gondolatait rendezze. Senki sem akarta megzavarni, csendben figyelték erõs csontozatú, napbarnított arcát, keményvillanású, hideg kék szemét, rövidre nyírt körszakállát, a tarkóján csigákba göndörödõ, hoszszúra növesztett haját, a rendvédõékhez hasonló, vastag mûbõröltönyét, melynek kabátgallérján két keresztbe tett hársfalevél jelezte foglalkozását. Térdéig érõ magasszárú csizmát viselt, mely megóvta a tüskés bozótoktól, éppúgy, mint rejtõzõ kígyók nem várt támadásától. Nagyon erõs izomzatú, középkorú férfi volt, talán ötven év körül járhatott, mint általában a baráti társaság többi tagja.
    - Tehát, hogy folytassam, a Vad Földön élõ népek, országok ellenállása szerintem valóban abból a ténybõl adódik, hogy egész életformájukban közel vannak a természethez. Tegyük hozzá, hogy az a természet, a Vad Földé, egészen más, mint a Landé, náluk még hatalmas földterületek sárga homoksivatagok, vagy elsivatagosodott pusztaságok, a Land már évszázadokkal ezelõtt termõvé tette az ilyen jellegû tartományokat, nálunk nincsenek tehenek, se más, háziállatnak minõsülõ jószágok, barmok, melyekkel az ott élõ lakosok közvetlen érintkezéssel foglalkoznak, lovak, melyeken õk lovagolnak, egyes országokban ma is jármûveik vontatására használják ezeket. Van ott is technika, természetesen, de évezredekkel elmaradva, az elektromosság felhasználásával mûködõ közlekedési eszközeik a városokban, vassíneken haladnak, meg a benzin és olaj égésén alapuló primitív jármûveik nevetségesen lassúak és szennyezik a levegõt. Az elektromosságot hõerõmûvekbõl, vagy atom-centrumokból nyerik, bár ez utóbbiakat mi, mint atombomba-veszélyt hordozókat rendszeresen megsemmisítjük - tehát nem ismerik, nem használják a fúziós energiát.
    - Ha jól értelek - mondta Robinzon, miközben meggyújtotta kialudt pipáját -, Vad Föld lakosságának bizonyos mértékû természetközelségében, az élõ világgal való közvetlenebb kapcsolatában, a növényzettel és az állatvilággal összenõtt együttélésében látod idegenkedésük, elzárkózásuk forrását. Valami furcsa módon nem tudnak megbarátkozni a mi fúziós energiára alapozott magasan fejlett civilizációnkkal. Talán többre értékelik, hogy kényükre-kedvükre választják meg életformájukat, hogy parasztok legyenek, vagy az iparban keressenek munkát, hogy életüket ne befolyásolják a génkötöttségek által megszabott törvények, hogy szabadon vándorolhassanak munkahelyeik, de akár országaik között is…
    - Ho-hó! - szólalt meg élénken, lelkesen Edina. - Itt elhangzott egy szó, amelyet kulcsfontosságúnak érzek az egész "Vad Föld-dilemma" megértése szempontjából. Robinzon mondta ki, hogy "szabadon". Talán ez a leglényegesebb, amihez ragaszkodnak. A szabadsághoz. Ezért nem akarják elfogadni a Bank irányítását, ellenõrzését csatlakozásuk esetén. Nem esett itt most szó például arról sem, hogy Vad Föld országainak társadalmi berendezkedése mindenütt demokrácia. Õk így nevezik, tanultuk a múltat idézõ történelemórákon az egyetemen, ezen õk azt értik, hogy szabadon megválasztják a vezetõ embereket, a vezetõ testületeket, személyüket a választások elõtt az újságokban, televízióban, gyûléseken közszemlére teszik, hogy elbírálhassák, kell-e nekik, vagy sem, és aztán ki-ki saját egyéni véleményét titokban tartva adja voksát arra, aki neki legjobban megfelel. Mindennek, a választásoknak, szavazásoknak, a vezetõk kiválasztásának természetesen óriási hibaszázaléka van. A véleményformálásban rengeteg az egyéni szimpátia, az esetlegesség, a tévedés kockázata, különbözõ hatalmi, gazdasági csoportosulások önzõ érdeke a jelöltek kiválasztásában. De a néptömegeknek megvan az az illúziójuk, hogy az õ szabad véleményük dönt arról, kikre bízzák az ország vezetését.
    Robinzon elgondolkozva figyelte Edinát, kissé bólogatott is, mint aki érti, s talán helyesli is, amit az imént hallott. Rendkívül magas technikai és tudományos képzettségû férfi volt, atlétatermetû, izomkötegekkel borított teste sokszoros, gondos vizsgálatok, elemzések után bizonyította alkalmasságát az ûrrepülésekre. Simára borotvált arcán minden vonás, de leginkább barna szeme, tekintetének lágysága mutatta természetének, hajlamainak szelídségét, jóindulatát. Még nem mondott véleményt, várt a többiek reakciójára. De Edina folytatta fejtegetéseit, csak most már nem az iménti hévvel, inkább álmodozó, vágyott messzeségekbe tekintõ hanghordozással:
    - Talán ki fogtok nevetni, de néha felgyúl bennem egy érzés, kívánkozás… Szeretnék lóra ülni, lovagolni. Elképzelek egy nagy, füves pusztaságot, ahol csak a szél jár, kettesben vagyok a lovammal, fölöttem a mozdulatlan kék ég, aztán vágtázok szabadon, az ismeretlen messzeségek felé. Néha megállunk, magamhoz ölelem a ló fejét, érzem a bõrén át a teste melegét, a szemében látom ragaszkodó szeretetét, hûségét, érezni vélem az állat illatát, mely csöppet sem idegen, inkább a magaméhoz hasonló, talán mert az élõ, lélegzõ test illata.
    - De nem is láttál még lovat! - kiáltotta Miriam felháborodva.
    - Dehogynem - válaszolt Edina. - Ha te is néznéd a képfalon valamelyik tudományos ismeretterjesztõ csatornát, amelyen Vad Föld népeinek életérõl van szó, te is találkozhattál volna nálunk már ismeretlen állatokkal, lovakkal, tehenekkel, sertésekkel. Azonkívül valami technikai, vagy légköri zavar folytán elkaptam egy Vad Földön játszott filmet, amint az állomások közt keresgéltem, és abban láttam egy fiatal nõt, aki ló hátán ülve vágtázott, majd leszállva a nyeregbõl, megölelte, magához húzta a ló fejét, látszott, hogy szeretik egymást…
    - Nekem az ilyen bolondságokra nincs idõm, engem leköt a munkám, a két gyermekem, a tudományos továbbképzésem - mondta Miriam elutasítóan. - Én értékelem és megbecsülöm ezt az életformát, amit a Land nyújt nekem. Tudok örülni a nagyteljesítményû elektromos "papucsomnak", amivel gyerekeim társaságában bejárhatom ezt a gyönyörû országot, élvezhetem a Metropolisz minden kényelmét, biztonságát. És azt mondom, örülhetünk a jó sorsunknak, hogy ide születtünk, a Bank védõszárnyai alá.
    Kis ideig hallgatott, hogy idegességét, felháborodását csillapítsa. Orvosnõ volt, nagyon jól tudta, mennyit árt idegrendszerének, de egész szervezetének a háborgás. Férje halála súlyos károsodást okozott, nehezen tudták kigyógyítani depreszsziójából, a kezelõ kollégák óva intették az átbillenésektõl, veszekedéssé fajuló vitáktól, dührohamoktól.
    Vékony, finom ujjaival végigszántott õszülõ haján, helyére igazított egy elszabadult tincset, levette szemüvegét, nagy gonddal megtisztogatta, visszanyerte nyugalmát, most már indulatok nélkül beszélt:
    - Szabadság! Mi az, hogy az embereknek megvan a szabadság illúziója? Mire jó az, hogy a szabadság és a demokrácia nevében ma is ölik egymást? Teljesen megbízhatatlan választási rendszerekkel emelik maguk fölé a vezetõiket, akik aztán az ott uralkodó gazdasági viszonyokat kihasználva veszik el tõlük a jövedelmeiket, tartják õket a fejletlen, primitív életviszonyok között. Eleget tanultunk errõl az egyetemeinken. A szabadság az demagógia, ópium a népnek. Meg szabadság a vezetõiknek, minisztereiknek, az ottani nagy ipari és kereskedelmi monopóliumok tulajdonosainak.
    Gréte szólalt meg, ki közben elkérte Robinzon dohányzacskóját, azt vizsgálgatta, nem érdekelte a Vad Földrõl kibontakozott vita. A többiek felé mutatta, meglengette a dohánytartót és álszent képpel megkérdezte: - Mit gondoltok, a férfiak herezacskójából is lehetne ilyesféle használati tárgyat csinálni? Egy ridikülben pompásan elférne, benne rúzsok, körömvágók, szemöldök-csipeszek…
    - Belõled az üzletasszony beszél - nevetett Alex. - Valamelyik génedben megülepedett évezredes õsöd kereskedõ vére, ha nem ismerném mindig jórakész, szelíd természetedet, s ha nem tudnám, hogy jópofamód incselkedsz velünk, férfiakkal, azt hinném, valami szadista bûnözõ hajlamaid szólnak a kérdésedbõl. Komolyra fordítva a szót, szerintem nem is az ötlet abszurditása rejti magába a lehetetlenséget, inkább az, hogy a valaha létezett bika herezacskóján látható mûvészi szépségû hímzést ma már a Land egyetlen asszonya sem tudná reprodukálni. Talán volna hozzá fonal is, tû is, de az évezredekkel ezelõtt népmûvészetnek nevezett alkotóerõ már régen kihalt a Land társadalmában.
    A beszélgetés sokáig elhúzódott. Szokás szerint a legkülönfélébb témák kerültek szóba, kollégák viselt dolgai, a szomszédok gyerekei, tervezett kirándulások és elmaradhatatlanul a múlt, a mögöttük lévõ évezredek és évmilliók fejlõdési periódusai, a nagy jégkorszakok által letarolt, megsemmisített civilizációk története, a Land tudósai által kidolgozott elméletek, melyeket a Bank legfelsõ fórumai jóváhagyásával tanítottak az egyetemeken, de melyeknek nem egy részletét újra és újra megrágták, megvitatták az ilyen zárt baráti eszmecseréken, ahol a gondolkozás fegyelmét fellazította az elfogyasztott alkohol s a meghitt összetartozás légkörében elõbuggyantak a kétkedés forrásvizei is. Eretnek gondolatok szivárogtak át a Land polgárai számára kötelezõ ismereti-etikai-világnézeti gátakon, a kétkedés hangjai, vélemények, melyeket másnapra sietõsen, sürgõsen elfelejtettek. A Bank megerõsített információi szerint a Landra nehezedõ fenyegetés, a Vad Föld létezése megkövetelte a szilárd hitet és bizalmat minden polgárától.
    Az oktatás legelsõ lépcsõfokaitól kezdve, jóformán az óvodáskortól számítva a magasfokú egyetemi tanulmányokig mindenkinek kötelezõen meg kellett ismernie a Land kialakulásának, kiformálódásának nehéz folyamatát, a kontinensek szétszakadása után is Vad Föld itt maradt, már korábban uralma alá vont tartományainak szétverését, hadseregeik sok véres csata után végbement kiûzését, s még utána évszázadok belsõ küzdelmei, viharai után a Bank egyeduralmának megszilárdítását, a ma is létezõ állami, társadalmi, gazdasági formáció végleges mûködését.
    A Land biztonsági szervei, melyeket senki sem ismert, senki sem látott, végezték a belsõ hírszerzés feladatait is, immáron a legmodernebb technikai-tudományos segédeszközökkel felvértezve megszámlálhatatlan mennyiségû információt gyûjtöttek a lakosságról, a munkahelyekrõl, nemegyszer az õstörténeti hagyományokat követve titkos ügynökök beépítése, beszervezése révén. A tudományosan képzett elit soraiban nem múlt el nyomtalanul egy-egy ismerõs, kolléga váratlan eltûnése, ami természetesen lehetett egy munkahelyi áthelyezés következménye is, új, az eddigiekhez hasonlóan szigorúan titkos kutatási tervbe kapcsolódás, de ez a furcsa eltûnés, mely mindig búcsú és magyarázat nélkül ment végbe, azt a gyanút erõsítette, hogy az illetõt "kivonták a forgalomból", azaz a Bank illetékes testületének ítélete alapján véglegesen eltávolították a Land közösségébõl.
    Aki betartotta a Land törvényeit, etikai-erkölcsi szabályait, annak félelemre, kétkedésre nem volt oka. De az emberi természet a dönthetetlen igazságokkal, a kötelezõ tanokkal szemben mindig megszüli a gyanút s a kételkedést, bármily rejtett, titkolt formában is, a félelem csíráit is elülteti.
    Alex a hosszú beszélgetés alatt a lángoló vöröshajú, tejfehér bõrû Grétét figyelte lopva, aki a herezacskón kívül semmi egyébre nem volt kíváncsi a barátok véleményébõl. Ez a tökéletes érdektelenség, kívülállás Alex szemében az összpontosított figyelem álcázásának tûnt. Lehet, hogy õ az, aki mindent jelent a biztonsági szervezeteknek?…
    Elhessentette magától a gondolatot, a gyanakvás rossz vért szül, megmérgezi a baráti kapcsolatokat, a feltétlen bizalom az állampolgárok között éppoly természetes és kötelezõ, mint a Bank vezetõi iránt.
    Az este folyamán Miriam még visszatért Edina lovagolási vágyára, gúnyosan jegyezte meg, bizonyára az a véletlenül, vaktában elkapott Vad Föld-i film romantikus jelenetei ébresztették fel benne a ló iránti szeretetet, s nem gondol arra, hogy a ló nevelése, gondozása sok teherrel jár, a lovat bizonyára táplálni kell, trágya marad utána, be kell idomítani, a lóról le is lehet esni, kórház a folytatása a lovaglásnak, sokkal biztonságosabb, kényelmesebb az elektromos "papucs", ugyanúgy lehet vele száguldozni, bejárni a füves pusztaságokat, micsoda értelmetlen ábrándozás a Vad Föld némely szokásának megkívánása!…
    Senki sem szállt vitába vele, a téma érdektelenné vált a társaság számára, érezték, hogy Miriamból a férjét vesztett, magára maradt, a munka s gyermeknevelés sok gondjával küszködõ asszony vitába menekülõ keserûsége beszél.
    Többen is az órájukra néztek, az este kezdett átfordulni az éjszakába, a társaság felszedelõzködött, elköszöntek, s ment mindenki a parkolóba, a maga "papucsához".
    Alex eltakarította a romokat, az italokat, kávéscsészéket, poharakat, süteményeket, Edina a hálószobában tevékenykedett, alváshoz készítette a fekhelyeket, takarókat, majd visszavonult az éjjeli tisztálkodáshoz.
    Egymás mellett feküdtek, Edina pizsamában, Alex - mint mindig - most is meztelenül, kettõjük szervezetének hõháztartása erõsen különbözött, Edina fázékony volt, szerinte Alex "mindig meg akart gyulladni…"
    - Annyi mindent szerettem volna veled megbeszélni ma este, de ez az összejövetel elvitte az idõt - mondta Alex.
    - Nálam is gyûlnek a mondanivalók, de ez a hely igazából nem is alkalmas meghittebb eszmecserékre. Jó lenne hétvégén kirándulni valahová - felelte Edina álmosan dünnyögve.
    Mindketten arra gondoltak, a lakás nem megfelelõ hely bizalmasabb megbeszélésekre.
    - Álmodjál szép lovakkal és széljárta, füves pusztaságokkal! - Ezt Edina már nem hallotta, álomba szenderült.
    Alex másnap korábban befejezte kutatómunkáját a laboratóriumban, "papucsával" a Metropolisz északi negyedeibe telepített oktatási centrumba ment, ahol alacsonyabb képzettségû érdeklõdõknek vezetett õstörténeti kurzust. Hallgatósága vegyes volt, más szaktudományok területérõl is átlátogattak egy-egy elõadására huszonéves fiatalok, fiúk-lányok, magában úgy nevezte õket: "lázongó ifjúság", mert merész kérdéseikkel néha-néha már a Land kötelezõen elfogadott tudományos téziseinek szélsõ határait feszegették. Alex szerette õket, szívesen vitázott velük, gondosan ügyelve arra, nehogy a Land általános fegyelmét sértõ, tiltott, veszélyes területekre tévedjenek.
    Nem a nagy auditóriumban, hanem kisebb elõadóteremben gyülekezett a hallgatósága, az õstörténet periférikus téma volt a Bank által ajánlott szakképzésekhez képest; a vegyészeti, fizikai, magfizikai, orvostudományi, ûrkutatási s hasonló karok elõadásait a nagy auditóriumokban tartották.
    Amikor Alex belépett a terembe, elült a zaj, érezte, hogy hallgatói kedvelik az elõadásait, figyelemmel kísérik a szavait.
    - Induljunk ki premisszaként abból a sokszor bizonyított és megcáfolhatatlan ténybõl, hogy az ember a világegyetem teremtménye - kezdte a mai elõadás elsõ témáját. - Az élet és annak legmagasabban szervezett formája, az ember, a világegyetem bármely részén, bármelyik naprendszer, bármelyik bolygóján kialakulhatott, ahol erre a földtani és éghajlati viszonyok lehetõséget adtak. Vagyis ahol a kedvezõ hõmérséklet, a víz jelenléte és a kozmikus sugárzástól védõ ózonpajzs együttesen jelen van, s ahol a bolygó gravitációs tere is megfelelõ. Mindehhez már csak azoknak a baktériumoknak jelenléte, vagy kifejlõdése szüksége, amelyek táplálkozásra, anyagcsere végzésére képesek lévén, elindíthatták az evolúciós fejlõdést. Ezek a parányi élõlények létrejöhettek az élettelen anyag önfejlõdése révén is, például ha két baktérium egyesülésével olyan változat jött létre, mely táplálékot vett magához, anyagcserét végzett. Az utolsó Nagy Jégkorszak elõtt létezett földi civilizáció tudósai ezt a lehetõséget már felfedezték, fõleg a Mars tanulmányozása közben, mivel kétségtelen bizonyítékot találtak arra, hogy a Mars egy korábbi idõszakban rendelkezett a már említett kedvezõ adottságokkal, volt légköre, ózonpajzsa, vízkészlete, olyan ásványi anyagok, kõzetek is bõségesen voltak felszínén, amelyek révén hévizek környékén a kioldott ásványi anyagokból létre jöhettek azok a hipertermofil baktériumok, melyek a mi Földünkön is megtalálhatók, vagyis ott is, de itt, nálunk is elindíthatták az élet fejlõdését.
    Kis szünetet tartott, körülnézett a hallgatóságon. Néhányan, fõleg a fiatalok jegyzeteltek, mindig így volt, ha elõadása nyomán vita érlelõdött. Alex nem bánta, ha kíméletlenül és makacsul kérdeztek és vitatkoztak, néha olyan problémák is felvetõdtek, melyek õt is továbbgondolásra ösztönözték, ismeretei elmélyítésére és tágítására.
    - Mielõtt tovább mennénk, szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy az õstörténet tanulmányozása során éveknek és mértékeknek olyan gazdagságával kell megismerkednünk, melyek a hétköznapi élet megszokott formációiban ismeretlenek. Már abban a miénket megelõzõ civilizációban, amely, mint említettem, az utolsó Nagy Jégkorszak elõtt létezett, kiszámították a tudósok, hogy az élet a Marson mintegy három és fél-négymilliárd évvel ezelõtt alakulhatott ki. A mai ember életében a valódi tényezõk az órák, a napok, a hetek, hónapok, az évek és évtizedek. Ha néhány száz évre visszatekintünk a Land történelmébe, azt hisszük, beláthatatlan messzeségekbe néztünk vissza. Néhány régi civilizációt három-négy évezred távolságába helyeznek. A szervetlen anyagokból életté szervezõdõ baktériumok, tehát az élet keletkezését a Marson - mint már említettem - három és fél-négymilliárd évvel ezelõttre teszik. Voltak olyan feltételezések is, hogy ugyanazok a körülmények a mi Földünkön is adottak voltak, tehát nálunk is indukálhatták az élet megjelenését és egy evolúciós fejlõdés kezdetét, melynek egyik eredménye az elpergett évmilliárdok során a mai ember lett. Kérdezhetnék természetesen: no és a Mars? A válasz: a Mars a maga életútja során elvesztette belsõ, vulkanikus hõjét, elvesztette légkörét, már nem volt védelme a káros sugárzások ellen, a bolygó lehûlt, a felszíni víz eltûnt - mindez a Marson kialakult élet halálát jelentette.
    - Ki kell térnem egy másik problémára is, amit eddig nem említettem, a "pánspermia-elméletre".
    A hallgatóság soraiból kuncogás jött a fülébe. Két-három fiatal nõ, talán leányok összedugva fejüket sutyorogtak, kacarásztak.
    - Természetesen nem arról van szó, hogy az emberi spermát valamiféle ûrjáró rakétával átlõtték egy alkalmas bolygóra, vagy talán szeretkezõ ûrhajósok hagyták ott az élet csíráit. Nem, nem! A probléma sokkal súlyosabb, semhogy derûvel, viccelõdéssel napirendre térhetnénk fölötte - folytatta Alex az elõadását. - Itt beszélnem kell a világûr vándorairól, az aszteroidákról. Ezek olyan égitestek, melyek fõleg a Mars és a Jupiter nevû óriásbolygók közötti övezetben keringenek egy valaha volt bolygó szétrobbanásának maradványaiként, melyek közül sokat a Jupiter hatalmas gravitációja kivág a kisbolygó-övezetbõl, ahol egyébként több százmilliárd szikladarab kering. Ennek a kisbolygó- vagy aszteroida-övezetnek távolsága a Naptól 300-600 millió kilométerre van.
    - Már a bennünket megelõzõ, mint említettem, az utolsó Nagy Jégkorszak elõtti fejlett civilizáció kutatói, tudományos intézetei felfedezték, hogy a Földünkre becsapódó meteoritokban léteznek olyan baktériumok, melyek az élet legkezdetlegesebb szervezõdési formáinak tekinthetõk. Az általuk nano-baktériumoknak nevezett anyag-formációk mérete 20 és 150 nanométer között mozog. Csak emlékeztetõül jegyzem meg, hogy egy nanométer a méter egymilliárdnyi része, ami tíz darab egymás mellé helyezett hidrogénatom szélességével egyenlõ. Az említett földi civilizáció szaktudósai bizonyosak voltak abban, hogy a nálunk becsapódó meteoritok csak a Marsról érkezhetnek, a Marsra becsapódó óriás-meteor téphette le ezeket a meteoritokat, melyek végül nálunk kötöttek ki, s melyekben a vizsgálatok során a nano-baktériumok különbözõ fajtáit felfedezték. De ez nem minden, mert kimutatták azt is, hogy a nano-baktériumok itt a Földön is léteznek, sokféle anyagban. Ám vitatott kérdés volt, hogy ezek a Marsról érkezõ meteoritokban talált nano-baktériumok valóban élõlények voltak-e? Ma már teljes bizonyossággal állítjuk, hogy igen, az evolúció korai szakaszában léteztek, az is lehetséges, hogy nem a mai biokémiai és genetikai körülmények között.
    Alex, miközben beszélt, jó érzéssel állapította meg, hogy a figyelem teljes csendje helyreállt. Az elõadóterem levegõje száraz volt, ivott egy korty vizet, majd folytatta az elõadást:
    - Visszatérve az imént említett pánspermia-elméletre, az eddigieket végiggondolva, talán már önök is rájöttek, mi a valóságos tartalma ennek a hipotézisnek. Egyszerûen szólva az, hogy az élet vándorolhat az égitestek között, vagyis a világegyetem nagy utazóiként említett meteoritok elvihették a nano-baktériumokat más bolygókra, ahol a megfelelõ állapotok elindíthatták az evolúciós fejlõdést, ugyanúgy, ahogy az nálunk is végbement. Azok a tudósok, akik ezeket az elméleteket kidolgozták az utolsó Nagy Jégkorszak elõtti civilizációban, az akkor létezett tudományos és technikai színvonal korlátai miatt nem tekinthettek más bolygóra, mint a Marsra, tehát ott kutatták a korábbi élet nyomait. A világûrbe csak ember nélküli, mûszerekkel felszerelt napelemek energiájával mûködõ ûrszondákat küldhettek, melyek nem végezhettek az égitestek felszínére leszállva bonyolultabb, mélyrehatóbb helyszíni vizsgálatokat. Õk csak a feltételezéséig jutottak el annak, hogy az élet kialakulásának feltételei a Marson is adottak voltak három és fél-négymilliárd évvel ezelõtt, ugyanúgy, ahogy az a Földünkön végbement.
    Alex kis szünetet tartott, mély lélegzetet vett, hogy a benne is feltörõ izgatottságot legyûrje, mert elõadásának most következõ része minden alkalommal õt is felbolygatta, mintha elõször hallaná a földtörténet legnagyobb szenzációját.
    - És most valami másról is beszélnem kell. Arról, hogy a Földünkön végbement evolúciós folyamat során, melynek eredményeként létrejött az emberfaj ma is élõ változata, egy másik égitestrõl érkezõ ember is megjelent a Földön. A Land tudósai "õsatyák"-nak nevezik õket, a bolygót, ahonnan jöttek "õsbolygó"-nak.
    Körülnézett hallgatóin, de nem látta rajtuk azt a meglepõdést, azt a feszült várakozást, amelyre számított. Végigfutott rajta a felismerés, hogy az itt ülõk beleszülettek, belenõttek a Land társadalmi-technikai viszonyai közé, amelyekben gyakori híradásként jelent meg, hogy újabb ûrhajó indult a Naprendszer valamelyik közeli bolygója felé, hogy az ott dolgozó gép-robotokat irányító, mûködtetõ szakembereknek utánpótlást vigyen.
    - Vessünk egy pillantást a messzi múlt távolába - folytatta. - Hol is létezett ez az õsbolygó? Pontosan tudjuk, hogy a Mars és a Jupiter közötti kisbolygó övezetben volt egy bolygó, mérete és éghajlata hasonló volt a Földéhez, s ott ugyanúgy kialakult az emberfaj, mint itt, csak jóval korábban. Itt a Földön az emberfélék megjelenése mintegy két és félmillió évvel ezelõtt történt, a jelenlegi embertípus, amelyhez magunkat is sorolhatjuk, az akkori kontinentális viszonyok között létezett Kelet-Afrikában jelent meg, mintegy 160 000 évvel ezelõtt, s fejlõdött egészen az utolsó Nagy Jégkorszak kezdetéig, amikor is a kontinensek átrendezõdtek s létrejött a világrészek mai formája. Az emberi civilizáció arra a szintre fejlõdött, melyet most Vad Föld országaiban megfigyelhetünk.
    - De még korábban, a földi ember, pontosabban a már említett kelet-afrikai embertípus vándorlása, nyelvi különbségeinek kialakulása idõszakában bekukkantottak ide a mi õsatyáink, akik a Mars és a Jupiter közötti kisbolygó övezetben keringõ bolygónkról érkeztek. Néhány millió évvel elõbbre tartottak a tudomány és a technika fejlõdésében, jármûveik a világûrben a fény sebességével közlekedtek, sajnos ezt az egy korszakos tudományos vívmányukat ma nem ismerjük. Nos, nem a puszta kíváncsiság hozta erre a Földgömbre õket. Akkor már aggasztó jelek mutatkoztak az õsbolygót fenyegetõ katasztrófa közeledésérõl, s ezek az ide is érkezõ felderítõk új lakóhelyet kerestek a Naprendszeren belül, új bolygót, ahová fokozatosan áttelepülhetnek az õsbolygó népei.
    - Hogy itt jártak és tüzetesen szemügyre vették a Földet, azt az akkor létezett kontinenseken élõ népek közül többen barlangfestményeken is megörökítették, ilyen képeket találtak a Szahara déli hegységeiben, de Közép-Amerika õsi templomainak vallási jelképei között. Ezeken a képeken ûrhajós öltözetû emberek láthatók, a ma is használatos sisakokkal, amilyeneket az ûrhajósok a világûrben viselnek. A Nagy Jégkorszak elõtti civilizáció tudósai, miközben a barlangfestményeken ábrázolt állatokat, a bikákat, antilopokat, mamutokat tüzetesen tanulmányozták, hogy az akkor élõ emberek életformáját felderítsék, a képeken látható, ûrhajósokhoz hasonlító figurákra csak legyintettek, fantázia-szüleményeknek tekintették, mert a maguk megkövesedett tudományos téziseitõl nem voltak hajlandók eltérni. Azt, hogy valamely más bolygóról ide emberek érkeztek volna, tökéletes képtelenségnek, abszolút lehetetlenségnek tartották. Ugyanígy a fantázia világába utasították azt a feltevést is, hogy az azték és a maja vallásokban, mondákban szereplõ, földreszállt istenek ûrhajósok lettek volna.
    - De mi is történt a késõbbiekben? A felderítõk küldetésüket befejezvén, visszatértek az õsbolygóra, s jelentették, hogy a Földön megismert körülmények tökéletesen alkalmasak arra, hogy az õsatyák ide áttelepüljenek. Ez a nagyszabású, mondhatni gigantikus mûvelet természetesen csak részleteiben, több évtizedre elosztva lett volna végrehajtható. Megkezdték az óriás-ûrhajók tervezését és építését, közben azonban, mondhatni szálláscsinálóként, elõre küldték tudósok és technikusok egy jelentõs csoportját, akik magukkal vitték az õsbolygó civilizációjának nagyszerû vívmányait, a fúziós energia elõállításának módszereit. Közbevetõleg jegyzem meg, a Land ma is a fúziós energia elõállításának és felhasználásának köszönheti nagyszerûen mûködõ társadalmi berendezkedéseit, - természetesen nem csak ennek, hiszen a Bank vezetõi képezik a fundamentumot - de, hogy visszatérjek a történtekre, ez a tudós-technikus csoport egy nagy tengeri szigeten telepedett meg, az ott élõ, barátságos népekkel szövetségre lépve, megkezdte az újabb égi vándorok fogadását. Egyes, kisebb létszámú tudós-technikus csoport más földrészeket is felkeresett. Egyiptomban az ottani papokat, mérnököket megtanították a piramisépítések technikájára, a szükséges szerkezetek elkészítésére. Egyiptomban már akkor roppant fejlett volt a csillagászat, a matematika s az öt piramist az Orion-csillagkép akkori elhelyezkedésével megegyezõen tájolva építették, amibe meglehet, az a hiedelmük is belejátszhatott, hogy az égi vándorokat az Orionról érkezõ küldötteknek hitték. De ugyanígy eljutottak a mai Kína területén akkor élõ népekhez, amelyeket megtanítottak a tûszúrásos orvoslás tudományára. Folytathatnám még azzal, hogy szoros kapcsolatokat létesítettek más, távolabbi szigeteken élõ görög törzsekkel.
    - Mindeközben várták az õsbolygóról Földünkre települõket, sajnos, hiába. A fenyegetõ katasztrófa folyamata váratlanul felgyorsult, vulkánikus katasztrófák, földrengések döntötték romba a városokat, elszabadult tengeráradások söpörték végig a kontinenseket, mérgesgázok felhõi pusztították az élõlényeket, áthatolhatatlan függönyt vontak az éltetõ napsugárzás elé. Az õsbolygó hamarosan élettelen égitestté változott. Ma már a legerõsebb távcsövekkel is lila ködgomolyt látunk a helyén, a Mars és Jupiter között keringõ aszteroida-övezet furcsa jelenségét.
    - Sajátságos módon az a nagy sziget, melyen az elsõ tudós-technikus csoport is megtelepedett, s amelyen az ókor legcsodálatosabb városait, tudományos intézeteinek palotáit hozták létre, elsüllyedt, a tenger mélyére merült. Helyét máig sem tudták meghatározni, hogy melyik tengerben volt ez a bámulatos kultúrát, civilizációt teremtõ sziget, melyet Atlantisznak neveztek el. Az ókor görög tudósai, filozófusai számos munkájukban beszélnek errõl az elsüllyedt szigetrõl, a késõbbi évszázadok tudósai közül sokan kétségbe vonják valahai létezését.
    - Földünk, amelyet szilárdnak, mozdulatlannak hiszünk a talpunk alatt, valójában nyugtalan, belsejében forrongó-fortyogó, felszínét, a kontinensek, tengerek helyét gyakran változtató égitest. A változások néha évmilliók, évezredek, néha a villámcsapás gyorsaságához hasonló idõ alatt következnek be. Elég a tengerfenéken húzódó kéreg repedése, a feltörõ vulkánikus erõk mûködése ahhoz, hogy megváltozzon a kontinensek partvonala, hogy nagy kiterjedésû szigetek tûnjenek el nyomtalanul. Azt nem is említve, hogy Földünk éghajlatát még az élõlények kialakulása idõszakában, amikor itt még dinoszauroszok s más hasonló óriási állatok kóboroltak a szavannákon és az erdõkben, egy óriás meteor becsapódása alapvetõen megváltoztatta, de oly mértékben, hogy ezek a hatalmas méretû élõlények mondhatni azonnal, utódok nélkül eltûntek s hogy mégis itt jártak, itt éltek, arról a tudósok által feltárt, kiásott csontvázaik tanúskodtak. Egy-egy ilyen óriáslény csontvázát múzeumokban is kiállították - ezek azonban az utolsó Nagy Jégkorszak pusztításai során a múzeumokat létrehozó városokkal együtt eltûntek. Különös szerencsének köszönhetõen megmenekült, megmaradt lexikonokban, tudományos könyvekben még szerepelnek ezek az õsállatok, a Land központi könyvtáraiban a féltve õrzött, zárolt anyagokként, tudományos kutatók tanulmányozhatják.
    - Az õstörténeti kurzus elsõ témája itt véget ér, ezzel fejezem be mai elõadásomat - mondta Alex. - A következõkben az utolsó Nagy Jégkorszakot követõ idõkrõl, az új civilizációk kialakulásakor lezajló harcokról, a Land élretörésérõl, Vad Föld népeinek, nemzeteinek lemaradásáról fogok beszélni.
    A szokásos konzultáció következett. A hallgatók nem mozdultak, mivel nem egy elõadás után az elhangzó kérdések, válaszok, néha kialakuló viták voltak a legérdekesebbek, legizgalmasabbak.
    Elsõként a sûrû, fekete hajú, szurokfekete-szemû, barnabõrû, testes fiatalember jelentkezett. Alex legtöbb hallgatóját névrõl ismerte, Kálvinó gyakori kérdezõ, nem egyszer vitatkozó látogatója volt a kurzusainak, többször megfordult a fejében, talán valamely latin faj génjeit örökölte, meglehet, Vad Földön talán ma is van olyan nép, nemzet, mely az utolsó Nagy Jégkorszakot átvészelve, ott él az átrendezõdött kontinensek valamely részén.
    Intett a hallgatónak: - Tessék, Kálvinó, kérdezzen!
    A fiatalember felállt, szavait izgalom fûtötte, amit alátámasztottak heves kézmozdulatai, gesztikulációja is.
    - Megértem és elfogadom, amit most hallottunk az emberi történelem kettõs fejlõdésérõl, az õsatyák megjelenésérõl, kik egy másik bolygó magasan fejlett civilizációját hozták magukkal. Kérdésem ez: hogyan lehet, hogy ezeknek az óriási jelentõségû vívmányoknak, mint például a fúziós-energia, csak a mi hazánk, a Land van birtokában, Vad Föld pedig leragadt egy jóval korábbi, talán évezredekkel ezelõtt létezett civilizációs szinten?… De hadd csatoljam ide második kérdésemet is: ha az utolsó Nagy Jégkorszak teljesen elpusztította mindazt, amit az ember létrejötte, kialakulása alatt teremtett, de elsöpörte azt is, amit az õsbolygóról ideküldött õsatyák magukkal hoztak, és némely részein az akkor létezett kontinenseknek át is adtak az ott élõ népeknek - mi hogyan jutottunk hozzá ezekhez az elpusztult, megsemmisült tudományos felfedezésekhez?
    Kálvinó végigfürkészte miniatûr számítógépén rögzített jegyzeteit, s aztán megjegyezte: - Egyelõre ennyit, a többit talán késõbb…
 
 

GÖRBE TÜKÖR

KÉPES GÁBOR

A falu szélén

Úgy tûnik, lassan kihûl - állapította meg óvatoskodva Hugo, amikor a lefüggönyözött, párás szobába lépett. Valóban, E. szabályos, csontszínû arca nyugodtan és rezzenéstelen fénylett a félhomályban, s egy pillanatra átfutott Hugón a gondolat, hogy talán E., ez a félelmetes és erõs társ, most a szokásosnál is messzebbre tekint, mintha örökre elhagyott szülõhelyét kutatná. Lábujjhegyen közeledett hozzá, néha megállt és csak áhítattal szemlélte a mozdulatlan E-t. Hugo sárga volt, elõnytelenül puha, de most hõsnek érezte magát, hogy õ talált rá E-re, éspedig ilyen állapotban. Apró kis ujjaival tétován E. magas, tökéletesen sima homloka felé nyúlt, s megérintette.
    - Teljesen kihûlt! - lelkesedett. Kirohant a kunyhóból és mint az eszelõs, újra és újra megismételte: Kihûlt! E. olyan hideg, hogy hidegebb már nem is lehetne.
    Hugónak nem volt szava a jégre, ahogy nem volt szava arra sem, hogy élet. Hugo bányász volt, négyéves kora óta - és az apja, a nagyapja meg a dédapja is bányász volt. Hugo sárga volt és beteges, hat testvére maradt lent az aknában, hármukat nem is ismerte.
    De Hugo most kivörösödött és a véráram a fejébe pumpált valamit, ami ezen a környéken olyan ritka kincs, mint az odalent keresett anyag: óriási és mindent betöltõ örömöt.
    - Szóljatok Hûségnek! Hozzátok le Hûséget! Ezt látnia kell!
    Valaki, egy másik bányász, egy arctalan és rongyos fiú futásnak eredt, egyenesen a hegy felé. Ott élt Hûség, a tanító, aki annyira öreg volt, hogy még Hugo dédapját is ismerte, a bányász Hugót. Évek óta, hogy nem tanított, hiszen mindenki tudta a kötelességét, s annál több nem kell. Hûség, de az is lehet, hogy Hõségnek hívták, kora ellenére szálfaegyenes volt, meglehetõsen sápadt, nem hasonlított Hugóra, se a többi bányászra, még a különc Evóra sem, aki újra felfedezte a kereket. Nem volt olyan csupasz és tompa az arca, mint az övék, ellenkezõleg, élénk és végtelenül szomorú. Már egészen meghalt volna, ha négy éve, egy szokványos fülledt délutánon, meg nem jelenik E., aki most tökéletesen kihûlt.
    Talán fél óra telt el, mire Hûség leért a hegyrõl, a zubbonya félig nyitva volt és jól látszott, ahogy vén testével viaskodva zihál.
    Kéttucatnyi bányász verõdött össze a téren, zavartan és várakozón figyeltek, utat engedtek Hûségnek és Hugónak.
    Talán tíz percet töltöttek el a kunyhóban, majd Hûség kijött, ünnepélyesen felemelte a mutatóujját és erõtlen, elfúló hangján így szólt. - Újra lehet indítani!
    A bányászokat elöntötte ugyanaz a különös, szédítõ érzés, mint Hugót. Újra lehet indítani!
    E-959 univerzális, belsõ programozású, párhuzamos rendszerû, a Neumann-elvek és az Asimov-elvek szerint mûködõ, hatodik generációs orvosrobot volt. Látó- és hallószervei nem tartalmaztak mozgó alkatrészt, haladását pedig egy egyszerû, de rendkívül szellemes hidraulika segítette, amelyet a Holdon dolgozó európai kutatócsoport fejlesztett ugyan ki, de végül egy ugyanott mûködõ amerikai cég szabadalmaztatott.
    E-959 ennek a vállalatnak, a Hold hatalmas robotgyártó trösztjének legkiválóbb termékei közé tartozott. Természetesen merõ véletlenségbõl került a világtól elzárt faluba, ahol egyébként a mûködéséhez elengedhetetlenül szükséges anyagot, a prometheont kitermelték.
    Nyolcezer ilyen reménytelen, elátkozott bányászkolónia mûködött a terraformizált Vénuszon. E-959 típusú orvosrobottal, sõt, egyetlen fajta orvosrobottal sem találkozott a bányászok közül eddig senki.
    Amikor E-959 feltûnt, a Vénuszon mindössze kétféle robot volt ismeretes: a rendfenntartó és a munkaszervezõ.
    E-959, eredeti programjának megfelelõen, gyógyítani kezdett. Elõször egy szülésnél segédkezett, majd egy bányaomlás egyik túlélõjét tette rendbe. Mintegy négy év folyamatos, üzemszünet nélküli használat után E. túlmelegedett és leállt.
    Egy emberöltõvel késõbb az emberi faj ráeszmélt, hogy képtelen prometheon nélkül élni. Ráeszmélt, hogy képtelen a Vénusz nélkül élni. E-959 ekkor már régen nem mûködött. Hûség már régen halott volt. Viszont egy lányos arcú, mosolygós diplomata, akinek a dédapja még bányász volt, belépett az Egyesült Nemzetek székházának ajtaján.
 

 

VOX HUMANA

Szeretettel köszöntjük a költõt, az Ezredvég elsõ fõszerkesztõjét, folyóiratunk állandó munkatársát 70. születésnapján. Az itt közölt karikatúra Masznyik Iván munkája (1966).

 

BARANYI FERENC

Baranyi

Mindig is vallottam Petõfivel: én használni s nem ragyogni akarok. Úgy szóltam, s ma is úgy szólok, hogy a szakmán kívül is értsék. Nem feltétlenül egyszerûen akarok írni, csupán világosan. Rengeteg hermetista olaszt és szürrealista - sõt, lettrista - franciát fordítottam. Tudnék tehát divatosabban is verselni. Csak éppen nem akarok. Korszerû szeretnék lenni, nem divatos.
    A költészet ma már nem a szociológiát, a filozófiát vagy a politikai röp- és vitairatokat helyettesíti, mint hajdan. Azért, ha egy mai költõt - horribile dictu! - szociális érzékenység is jellemez, nem kell mindjárt múzeumba utasítani. Kiváltképp egy olyan országban, ahol a költészet sohasem csak az irodalom egyik mûfaja volt, hanem a küzdõtér egy darabja is. Amíg elõfordulnak társadalmi igazságtalanságok - márpedig azok rohamosan szaporodnak, ahelyett hogy fogyatkoznának -, addig szükség van a költészet eszköztárával dolgozó publicistákra is. Mert a közéleti - vagy inkább közszolgálati - költõ valami ilyenféle.
    Már rég nem érdekel a költészet maga. Csupán azok a versek érdekelnek, amelyek képesek a legkonstruktívabb emberi indulatok cinkostársaiul szegõdni, amelyektõl felbátorodottabb, magabiztosabb lehet egy kicsit a félszeg - sõt, mind félszegebb! - humánum a világban.
    Nyomtatásban elõször 1954. július 11-én láthattam Baranyi-opuszt a területileg illetékes megyei lap: a Pest megyei Népújság hasábjain. Nem vers volt, sóhajnyi glossza csupán. Üröm volt a mérhetetlen örömben, hogy Baranyainak szedték a nevemet. Azóta többféle mûfajban bizonygatom, hogy Baranyi vagyok. Egyszerien és megismételhetetlenül.
    Tizenhét éves voltam 1954-ben. Elõttem volt az élet és a költõi pálya, amelyre most, ha nem is maradéktalan elégedettséggel, de jó lelkiismerettel tekinthetek vissza. Világjobbító elszántságom már akkor is komoly volt, legalább olyan komoly, mint évekkel késõbb, amikor Ballada a dolgok etikájáról címû versem strófavégeken visszatérõ refrénjeként ezt ismételgettem: a törvény új, de régi az ítélet.
    Most, hetvenedik életévemet betöltve, mintegy félszáz könyvvel a hátam mögött, kitüntetve hazai és külhoni díjak sokaságával, be kell látnom, hogy a törvény sem egészen új és az ítélet is konokul a régi még. A világ tehát nekem sem engedte, hogy megváltsam. Mindazonáltal, ha egynémely mûveimmel sikerült akárcsak picikét is felbátorítanom, magabiztosabbá tennem azt a tétova moccanást az emberi lélek legmélyén, amely az új törvény és az új ítélkezés felé tájékozódik, akkor talán nem éltem hiába.
 

MEGMENTETT OLDALAK

TÓBIÁS ÁRON

Fülep Lajos és a rádió

1953 politikát fordító nyarán rádióriporterként elképzeltem: a sok üzemi és falusi helyszíni közvetítés után jó lenne körülnézni a képzõmûvészek világában.
    Az idõ kedvezett: hamarosan mûteremlátogatásokra indulhattam. Azzal a kíváncsisággal, amit Heller Ágnes interjúregényében (Biciklizõ majom) így rögzített: "… '53-ban mindenki azzal foglalkozott izgatottan, ami éppen akkor történt. Valami történik, valami változik, s vajon hogyan alakítja majd az egyes emberek mindennapi életét? Milyen lehetõségek nyílnak meg?…"
    1954-ben Barcsay Jenõ kapott március 15-én Kossuth-díjat. Arról beszélt, nem festõként kapta a kitüntetését, hanem mûvészeti anatómiájának akkor már Európa-hírû, valósághû rajzait jutalmazták.
    A 90 esztendõs Csók István kedves mosollyal fogadta a mindössze 27 esztendõs riportert. Felidézte egykori modelljét, a bugaci öreg csikóst, majd párizsi piktorhistóriák következtek: a szúnyog, amely megcsípte a mester festette akt élethû combját. Vígan sorolta a jelen idõ eseményeit, búcsúzóul a látogatót bölcs belátásra intette. Az ifjúság olyan tõke, az évek múltával nemhogy gyarapodna, inkább vészes gyorsasággal fogy…
    Sorban megnyíltak elõttem Bernáth Aurél, Szõnyi István, Domanovszky Endre festõmûvészek, Medgyessy Ferenc, Pátzay Pál, Ferenczy Béni szobrászok féltve õrzött mûtermeinek titkai. Megszólalt a mikrofon elõtt Dráva utcai mûhelyében a képzõmûvészeti kiállításokra üstökösként berobbant Csernus Tibor.
    A sokféle életsors és sokfajta mûvészeti vélemény után - úgy gondoltam - ideje lenne a számvetésnek, az összefoglalásnak: milyen a mai magyar mûvészet?
    Családi körbõl ismertem Fülep Lajost, a legendás mûvészettörténészt és esztétát, aki az elsõ világháború elõtti idõkben hosszú évekig élt Itáliában. 1945 után kapott katedrát a budapesti egyetemen.
    A költõ Fodor András regénynaplója (Ezer este Fülep Lajossal) emléket állít a különleges sugárzású, konok elkötelezettségû, a reneszánsz idõk teljességét hordozó személyiségnek. Aki téren és idõn túl hirdette mindig a magáét, a Mûvészet általa képviselt igazáról.
    Õt kerestem fel zugligeti magányában, a zeneszerzõ Dohnányi Ernõ egykori villájában. A mai magyar mûvészetrõl beszélt - ám mondanivalója mégsem kapott nyilvánosságot.
    1954 decemberét írtuk, amikorra mûsorra tûzték a beszélgetést. Fodor András így ír könyvében: "Együtt lesünk Fülep híres rádiónyilatkozatára. Az e heti rádiómûsorban fénykép is van róla, amint Tóbiás tartotta mikrofonba beszél. Nagyon kedves az Öreg félrefordított, kissé ravaszkásan mosolygó arca. Igen ám, de amint kinyitom a rádiót, azt hallom, hogy elõadás következik Pápai Páriz Ferencrõl. Pillanat alatt megértem, mirõl van szó, de azért még vissza-visszafordítom a rádió gombját, ámde rendületlenül Pápai Páriz Ferencrõl van szó…"
    A rádióban hosszas küzdelem kezdõdött Fülep mondanivalójának megmentéséért. Olyan kompromisszum született, hogy a mai magyar mûvészetrõl - a rádiómûsorban jelzett Fülep Lajos után - Szigeti József filozófus is elmondhassa a maga véleményét. A Pártközpont javasolta ezt a rádiónak - K. Nagy Magda pártapparátusbeli szakreferens, egykori rádióriporter közvetített -, ám Andics Erzsébet, a kultúra irányítója úgy döntött: mégsem.
    Fél évszázad elmúltával most megismerkedhetünk ezzel az akkoriban "veszedelmesnek" tekintett diszkusszióval, mindkettõjük, Fülep Lajos és Szigeti József érvelésével, véleményével.

FÜLEP LAJOS
 
A mai magyar mûvészetrõl
 
Fülep Lajossal beszélget munkatársunk, Tóbiás Áron
 
T. Á.: Fülep Lajos nevét már régen beírta a magyar, ahogy Õ nevezte képzõmûvészetrõl való kutatás és gondolkodás történetébe. Tanulmányai a legjobb magyar esszék közé sorolandók, s már 1923-ban megjelent korszakos könyve a Magyar Mûvészet, vagy ahogy Õ nevezte: A Magyar Mûvészet Mérlege, amelyben komoly analízis alá vetette az utolsó száz év magyar építészetét, szobrászatát és festészetét. A többi között igazságot szolgáltatott a két méltatlanul háttérbe szorított magyar zseninek, Lechner Ödönnek és Izsó Miklósnak. Fülep Lajos most akadémikus és az Eötvös Loránd Tudományegyetem mûvészettörténeti tanszékének vezetõ professzora. E rövid bevezetõ után arra szeretnénk feleletet kapni tõle, milyennek látja mûvészetünk mai helyzetét.
 
F. L.: Az ilyen rádióbeszélgetésnek nyilatkozat jellege szokott lenni: a két fél tulajdonképpen nem beszélget vagy vitatkozik. Egyik csak kérdez, a másik csak felel. A kérdés fontos. Mûvész-közönséget, mûvészettörténészt, kritikust elsõrendûen érdeklõ kérdés, beszélünk is róla sokat, de nem szívesen nyilatkozunk, legalábbis akik deklarációk helyett a szabad vita hívei vagyunk. Beszédben, vitában a félreértést vagy félremagyarázást helyre lehet igazítani, bár néha az is hiábavaló, olyankor, amikor nem az igazság fontos, hanem valami egészen más. A nyilatkozat azonban védekezni nem tudó közpréda. Kapva kapnak rajta s ahol csak lehet, kényre-kedvre elcsûrik-csavarják, s olyanokat tulajdonítanak a nyilatkozónak, ami esze ágában sem volt. Nem a vélemény formálása, nem a téma objektív nehézsége, az értékelés és a lelkiismeretes mérlegelés, ami természetesen elég sok dolgot és gondot adna, de szívesen vállaltat, nehezíti meg különösebben a nyilatkozatot, hanem az óvatoskodás kényszere, ami ellen ösztönszerûen berzenkedik, akinek sose volt kenyere, s ha ráfanyalodik, keserû szájízzel teszi. Azt hiszem, s ezzel a néhány szóval már feleltem a kérdésre: milyennek látom a mai mûvészetet és helyzetét. Olyannak, amilyen ilyen atmoszférában lehet. Annak, hogy a mai mûvészet milyen, mindannak, ami benne jó vagy nem jó, sok oka van. Mint ahogy az olyan sokrétû, komplex szellemi produktumnak, amilyen a mûvészet, mindig is sok a kútfeje. De minden más okon túl döntõ meghatározója az az atmoszféra, hadd mondjam meg hát nyíltan, amit csak szûkebb körben szoktak mondani, az a feszélyezõ atmoszféra, amit évek során sikerült megteremteni, s aminek eloszlatását, különösen a Központi Vezetõség határozata óta sokan epekedve és bizakodva várják. Nem akarom ezt az állapotot elemezni, fontosabb, hogy a rá illetékesek okuljanak rajta. Nem akarom a negatívumokat hánytorgatni, inkább a pozitívumokra utalok, hogy a változtatásban segítsek. Viszont nem elég konstatálni valamit. Megváltoztatásához tudni kell az okát. Az atmoszférát jórészt az elméleti tisztázatlanság teremtette meg. Itt is igazolódik elmélet és gyakorlat egymásrautaltsága. Az, hogy nem határozták meg a mai mûvészet fogalmát, hogy mi a nálunk ma, vagy mostanában ezekben az években, vagy talán évtizedekben produkált mûvészetben a mainak tekintendõ. Az-e, ami a világnézetet, lelki-szellemi tartalmat, problémáinkat részben vagy egészben kifejezi, vagy csak az, ami naptár szerint mai, alig néhány éve próbálkozik az új tartalom kifejezésével. Ebbõl sok zûrzavar, félreértés, mellébeszélés és ártalmas rászabadítás is származott. Nincs megmondva mikor, hogyan kezdõdik a mai mûvészet, itt van-e már vagy csak a jövõben remélhetõ, és mûvészetünknek ma is jelentõs része beletartozik-e, vagy legfeljebb jószándékú, bár elismert minõségû útitársnak tekintendõ. Az a kérdés, hogy a mi mûvészetünkben kipróbált javaérték, ha mégha a jelenünkben is csak történeti érték, s a magyar mûvészet történetébõl nem fogja kivehetni soha senki és semmi, vagy mai-e ahogyan egyáltalán lehet az, amelyet némelyek maiként kívánnak, némelyek követelõzve követelnek, vagy csak úgy mai, hogy még élõ kortárs, de gyanakvással kell figyelni, fegyelmezni, le-leleplezni, mert éppen kiváló minõségével alkalmas rá, hogy a mai feladattól elcsábítson, a mûvészileg talán jónak, de eszmeileg rossznak tévútjára vigyen.

- Ez a kérdés minden érdekeltet valóban mélyen érdekel. Nem pótolná-e a hiányzó meghatározást?

- A hiányzó meghatározás rögtönzött, tehát szükségképp felületes. Pótlása helyett egy-két példán szemléltetem a kérdést. Így mindenki könnyebben megérti. Medgyessy Ferencnek van egy kis bronzszobra: Magvetõ. Nem ma csinálta, nem is 1945 után, jóval elõtte, 1935-ben. Nos, ha van a világon mûtárgy, amely tökéletes megvalósítása - nem kísérlete - megvalósítása annak, amit mai realizmusnak neveznek, ez az. Mert hát mi a ma kívánt realizmus, a szocialistának nevezett realizmus. Persze sok egyéb is. De kétségtelenül, sõt elsõ helyen ez is. Az emberi munka mûvészi ábrázolása, az emberi munka szépségének, nagyszerûségének megjelenítése. Persze nem bombasztikus eszményítésben. Nem valami silány naturalizmusban, a valóság szolgai másolásában, hanem a valóságból szinte szervesen kinövõ, de semmi mással nem pótolható, saját nyelvén beszélõ mûvészet ezúttal a szobor tiszta, tökéletes formájában. Íme itt van. A dolgozó, a legszebb munkát tevõ, a mindennapi kenyér magvát elvetõ ember, a valóságot szuggeráló erõvel, de a szobor mûvészetének dinamikájával, kontraposztójával. Amelyben nincs semmi naturalisztikus véletlen. Minden rész, minden mozdulat felel a másiknak, egyensúlyos sok sugarú egységbe, megbonthatatlan zárt sziluettbe szervezõdik. Lehet persze ezt a motívumot másképp is megkomponálni, de szebben, tökéletesen aligha, s amirõl most itt szó van, realitásban és szociabilitásban bizonyára nem. Már rég nagyítani kellett volna. Nem kisplasztikára korlátozott koncepció ez, kitûnõen bírná a nagyítást, és az ország minden falujában, városában felállítani, akkor bizonyosak lehettünk volna, hogy a munka remekmûvû realista ábrázolása mindenütt jelen van, és mindenkinek érthetõ nyelven szól mindenkihez. Mégse meri kimondani senki. Miért? Mert vakon, gondolkodás nélkül elfogadott, sõt fontolgatni nem is, mert dogma, hogy a ma kívánt realista mûvészetet csak ma lehet megcsinálni, naptár szerinti ma, azaz még ma sem, hanem valamikor holnap, holnap után, valamikor a messze jövõben, a teljesebb szocializmus idején. Eretnekség még csak feltételezni is, hogy már elõbb itt mert lenni, itt tudott lenni, nem várva meg a hivatalos startjelet és vezérfonalat. Ugyanakkor klasszikus idézetek formájában szépeket és igazakat hallunk, olvasunk arról, hogy költõk, mûvészek meg szokták elõzni korukat.
    De mondok másik példát is, naptár szerint mait. Borsos Miklósnak az idei Képzõmûvészeti Kiállításon volt egy Demeternek nevezett szobra. A kiállítás minden ismertetése, amit olvastam, s csak róluk beszélek, kiemelte, hogy ilyen kitûnõ, olyan kitûnõ, remek magyar parasztasszony-fej, mennyire mai, mennyire nyílt, bizakodó, optimista, de hát mégsem az igazi, mert Demeter, vagyis mitológia, a termõföld görög istennõje. A mûvész megrekedt a múltban, mégsem jött el egészen a mába, a jelenbe, satöbbi, satöbbi. Vagyis, ha az lett volna alája írva, Demeter Jánosné, a mezõtúri tszcs elnöke, akkor teljesen mai, a mát kifejezõ lenne. A mezõtúri tszcs elnökétõl csak nem lehet elvitatni, hogy mai, és nem remélhetõ olyan fiziológiai változás, a marxizmus-leninizmusból sehogy sem következik, hogy a kommunizmus elkészültével a tszcsék elnökeinek arca, szerkezetében, formájában, típusában más lesz, mint amilyen most. Vajon a mûtárgy elé írt szótól lesz-e hát valami szocialista realizmussá? Nem ismerem Borsos Miklóst, de ha van benne kedély és humor, s ez a mûve azt mutatja, van, akkor talán az ilyen kritika lehetõségére is gondolva nevezte el úgy a szobrát. De ahol a mitológián nem akadnak is meg, ott is kell valamit, a kívánt maitól megkülönböztetõt találni. A kezem ügyében van egy nemrég megjelent terjedelmes beszámoló a kiállításról. Külön bekezdést szentel Borsos szobrának. Nem gyõzi dicsérni, helyeselni. Helyes - mondja -, hogy a mûvész ilyen típust választott. A mi népünkre jellemzõ ez a szépség, fiatalság és erõ. A mû tárgya egy magyar parasztmenyecske. Témája az örök termékenység és bõség. A mûvész kitûzött célját ezzel a tárggyal elérte. S akkor egyszerre: de éppen ezzel a témaválasztással nem tudok teljesen egyetérteni. Húsz sorral elõbb még helyes, hogy a mûvész ilyen típust választott, a mi népünkre jellemzõ, satöbbi, satöbbi. S akkor egyszerre nem tud egyetérteni. Miért? Mert idõtlen. Független korától és népétõl. Hogyan lehet valami népünkre jellemzõ típus, tehát mai népünkre is jellemzõ, és ugyanakkor korától és népétõl független - ezt a csodabogarat fejtse meg, aki tudja. Nem is kellene vele külön foglalkozni, de jellemzõen tipikus, mert ilyen elismeréssel és elutasítással teremtették meg azt az atmoszférát, így nem mondták meg abban határozottan, világosan és érthetõen, mit akarnak, így vonták vissza egyik szavukkal a másikat. Nem is mindég ilyen szelíden, gyakrabban denunciálva, mindenre ráüthetõ megfoghatatlan, elvont, általános és üres, de annál vészesebben hangzó szólamokkal, így támasztottak káoszt és pánikszerû ijedelmet. Nézzük meg, lehetségest vagy lehetetlent kívánnak-e ezzel a fajta ítélkezéssel? Minden mûfaj és mûvészeti stílus lehetõségeinek határa van. A legtágabbnak, a regénynek is, a leghajlékonyabb stílusnak, a realizmusnak is. A témák, motívumok száma légió. A stílus változatai viszont korlátozottak. Van olyan realizmus, amelynél realistább realizmus - akárhogy nevezik is - nem lehet se múltban, se jelenben, se jövõben. A szobrászati stílus, a szobrászati realizmus határai, hogy az idézett mûfajnál és példánál maradjak - relatívak. A realizmusnak azon a fokán, amit az itt említett mûvek elértek, a realizmus semmilyen irányban sem mehet túl, ha a feje tetejére áll, akkor se. Illetõleg csak akkor. Minden mûvészeti ágban máshol tart a realizmus. Mindig így volt és lesz. Egyikben itt-ott készebb, másikban bizonytalanabb, de nem ez a fontos most nálunk, hanem, hogy a példák, bõvebben szaporítható példák bizonysága szerint a ma kívánatos realizmus megvalósításának lehetõsége megvan már ma, megvolt már tegnap és maradandó értékû, példaadó mûveket produkált.

- A mûvészet története igazolja ezt a tételt?

- Aki a mûvészet történetét ismeri, tudja, hogy minden stílus mindig szórványosan keletkezett és nõtt. Sok forrásból keletkezett itt és ott. Sok ér, csermely, patak, folyó és folyam kell hozzá, hogy végre tenger legyen belõle. Nemcsak akkor van készen, amikor mindenben készen van. Egy-egy mûben is készen van, amikor körülötte még ott a másik. A párizsi Nôtre-Dame kész. Teljes gótika. Amikor Európa-szerte, de még Franciaország nagy területein is a régi stílus dominál. Akkor, amikor az alépítmény, a gazdasági, politikai, társadalmi rendszer ott van a feudalizmus idején, amikor a polgárság - szóval mindaz, amibõl a gótika kihajt és ráépül, még korán sincs készen. A Nôtre-Dame építtetõi és építõi ettõl nem tudták, nem látták, hogy az már új, amit akartak, ott van elõttük, mindenki szeme elõtt készen és teljes dicsõségében. Vaknak kellett volna lenniök, de vakok olyan nem produkáltak. Tudták és büszkén mondták! Hát, kérem, a mi Nôtre-Dame-unk itt van mindenki elõtt. Azért nem látták, akiknek másokat látni, tanítaniok kellett, mert hatvan méter csak tízszer hatvan centiméter. A jóhiszemûekben valami absztrakt dogmatizmus, a Sztálin említette betûrágó talmudizmus, a nem jóhiszemûekben valami látni nem akarással megtoldott látni nem tudás - együttesen - a marxizmus megértése nélkül, még vulgáris marxizmusnak sem nevezhetõ pempõvé kocsonyásodott, s a belõle gõzölgõ és mindenre ráfekvõ kishitûség és félelem egyfelõl - követelõzés és megfélemlítés másfelõl, végül is hitcikkellyé szentesítette: hogy ami van, nincs, mert lehetetlen lennie. Ugyanakkor azonban, amikor a meglévõ valóságot lehetetlenné deklarálják, a lehetetlen megvalósítását követelik. Ezért készül minden úgynevezett kritika arra a kaptafára, hogy az elsõ fele dicséret, a második hiányok listája, de olyan hiányoké, amiknek megszüntetése módját vagy nem mondják meg, mert lehetetlen, vagy megmondják - de vele a mûvészet is megszûnne.
 
- Korunk mûvészetébõl szobrokat idézett példaként. Azért, mert a festészet még nem jutott el ugyanoda?
 
- Szobrokat említettem eddig, mondhatnék festményeket is, tájképeket, csendéletképeket, arcképeket. Szándékosan nem említem az aktuális témájú kompozíciókat, mert egyrészt nincs idõ a kérdés kimerítésére, másrészt csak a nyilvánvaló, vitathatatlan esetekre akarok rámutatni. Nem azért beszéltem itt most a megnevezettekrõl, mert csak õket és a hozzájuk hasonlókat tartom fontosnak, s nem látom vagy nem értékelem a komoly küzdelmet, ahol õszintén és tehetségbõl fakadóan törekszenek a ma valóságának adekvát kifejezésére - vagy, hogy a kész eredményeket szembeállítsam a forrongó, vajúdó próbálkozással. Csak meg akartam végre mondani valamit, azt, hogy a mai mûvészet, a ma kívánt és lehetséges realizmus már most is jóval több, gazdagabb és többrétû, mint gondolják, ha még nem általános is és kész is. És korábbi keletû, mint koncedálni szokták. A realizmus múltja nem öt vagy tíz esztendõ, hanem évezredek. És a ma kívánt változata is régibb a mánál, s az a nagy nagy dolog, az a sokat emlegetett, a messze jövõben sok-sok küzdelem, kísérlet, kudarc után elérendõ valami már itt van, ismétlem nem mindenütt, és nem mindenben egyaránt. A marxizmus egész szelleme tiltakozik az ollóval való korszakolás ellen. És illenék már egyszer elgondolkodni azon is, milyen megcsúfolása a végre is már nem embrió vagy öntudatlan kisded szocializmusnak ez a proletkultos, önkasztráló primitivizmus. Hogy mit lehet igazán, fenntartás nélkül a ma mûvészetébe számítani, a kérdésnek nem akarok eléje vágni. Legyen diszkusszió, becsületes, nyíltszívû és nyílteszû diszkusszió tárgya. Egy bizonyos, a fejlõdés, haladás csak a nagyobb tágasság és gazdagság irányában lehetséges. Aki szûkít - a haladás ellensége. Így volt a természeti világ megismerésében is, a primitív ember szûk horizontjától a végtelenné tágulásig. Nem abszurdum, hogy az egyik édesgyermekünk nevében agyon akarjuk csapni a másikat, vagy hogy egyik féltékenykedjék a másikra? Hát nem mind a miénk? Hát féltékenykedhet-e az egyik szem, az egyik kéz a másikra? Tudom, van erre is egy bûvös, mindent agyonlapító szó: liberalizmus. Ma már nyugodtan kimondhatjuk, akinek nem inge, ne vegye magára. Csak egyet kérünk: ne csonkítsanak, ne kössenek kalodába. Ne tegyék a mûvészettel, amit a borral, hogy amiért Kecskeméten is lehet már jó bort termelni, a hegyaljait, a badacsonyit, egrit, villányit és a többit mind arra az egy kaptafára kotyvasztották. Azért nem lehetett a jó borok hazájában egy pohár becsületes bort inni. Ez megváltozott. Ma már az a kívánság, hogy minden vidék bora tüzeljen a maga ízével, illatával. A mûvészet érzékeny palánta. Érzékenyebb mint a mezõgazdaság és az ipar. És van mit féltenünk! Van annyi jó mûvészetünk, amennyivel nálunk sokkal nagyobb lélekszámú népek boldogok lehetnének. Megbecsülés, tapintat, szeretet és persze-persze hozzáértés kell a mûvészet ügyéhez, s akkor megváltozik a helyzete. Ez pedig nemcsak a mûvészetnek, hanem az egész közösségnek, az egész országnak jól felfogott érdeke. Más kérdésekre ma már kifogytunk az idõbõl.

SZIGETI JÓZSEF
 
Hozzászólás a mai magyar mûvészet Fülep Lajos adta elemzéséhez
 
Egy-két megjegyzéssel szeretnék hozzájárulni - Fülep professzor vitakészségének megfelelõen - az általa felvetett kérdések tisztázásához. Az elsõ lényeges kérés, a mai realizmus. Mit értsünk ezen? Ha hic et nunc, vagyis itt és most hazánkban, a szocializmus építésének körülményei között a mûvészeti realizmusról van szó, egészen természetesnek vesszük, hogy ez a realizmus - szocialista. De bármily természetesnek vegyük is ezt, nem olyan magától értetõdõen természetes. Nem az, egyrészt azért, mert a realizmus fogalmának kezdõdõ összenövése a szocializmuséval magában véve is egy hosszú, akadályokkal és buktatókkal - nem egyszer persze mesterséges akadályokkal és felesleges buktatókkal - teli út eredménye. S nem oly természetes másrészt és legfõképpen azért, mert ez a küzdelem a szocialista realizmusért, még nincs befejezve, nem zárult le. A szebb és jobb, a gazdagabb és átfogó mivoltában is mélyebb mûvészetért folyó verseny, egészében még nem a szocialista realizmuson belül folyik. Még nem olyan mûvészi törekvések versenye, amelyek ellentétességükben is egymást támogatják. Ha józanul nézzük a dolgot, nem hunyva szemet a tények elõtt, akkor a szocialista illetve a szocializmus felé haladó és a nem-szocialista, illetve kifejezetten és adott esetben hangsúlyosan, a szocialista törekvésekkel szembeszálló polgári törekvések versenye ez. Ezért nem tudok egyetérteni Fülep professzorral abban, hogy õ - differenciált gondolatmenete ellenére is - általában mai realizmusról beszél. Ha világméretekben tekintjük a dolgot: nem csupán a szocialista mûvészi törekvés mai realizmus, sem naptár szerinti, sem tartalmi értelemben. Thomas Mann mûvészete kétségtelenül mai, sõt legmaibb realizmus, de nem szocialista, jóllehet fõleg az irodalomban és zenében a szovjet mûvészet eredményei révén a szocialista realizmus kiemelkedõ szerepet játszik a mai realizmuson belül. A magasszínvonalú realizmus lehetõsége még más talajon is fennáll, különösen a békeharc alapján a tõkés országokban is, ahol nem egy esetben a kritikai realizmus eszközeivel leplezik le az imperialista törekvések emberellenes szörnyûségeit vagy akár a belsõ állapotokét. Nyilván ez sem lesz tegnapi realizmus! Más a helyzet, ha a szocialista építés viszonyait tekintjük. Mai realizmus itt egyedül a szocialista realizmus. De - hogy a történelmi múlt ábrázolásának problémáiról ne is beszéljünk - jelen életünkben is vannak olyan viszonylag elszigetelt jelenségek, életdarabok, részletek, amelyek kevésbé kényszerítõ erõvel követelik meg a szocialista realista ábrázolás módszerét, következésképpen több-kevesebb realizmussal ábrázolhatók a régi módszerek alapján. Ám rossz szolgálatot tennénk az egész mûvészet fejlõdésének, ha erre orientálnánk a mûvészeket, hiszen az ilyen területek ma is jócskán visszaszorultak és a szocializmus felépítésével végképp megszûnnek. A nem szocialista realizmusra való orientáció ezért egyre talajtalanabbá tenné a mûvészi alkotómunkát. Így a jövõbe mutató célkitûzés, a történelmileg helyes, az volt tegnap és az marad ma is. Annál is inkább, mert egyedül erre haladva szeghetjük útját a - végeredményben mélyen polgári befolyás alatt álló - sematizmusnak és proletkultnak, valamint a polgári dekadenciából itt ragadt formalista törekvéseknek.
    A másik lényeges kérdést Fülep professzor úgy fogalmazza: vajon ez a mai realizmus, a szocialistának nevezett, itt van-e már ma is, vagy csak a jövõben lesz itt a mai próbálkozások alapján. Úgy gondolom, a kérdést tovább kell differenciálnunk. Egy kérdés az, hogy egy vagy egynéhány mûvész mikor lép rá a szocialista realizmus útjára és jut véglegesen célhoz, - és más kérdés az, hogy az egész mûvészeti élet, illetve a mûvészet egy-egy ágának képviselõi a maguk összességében vagy nagy többségükben mikor indulnak meg és érnek célba ezen az úton.
    A két kérdés szorosan összefügg ugyan, de nem azonos egymással.
    Jóllehet, elég sok tarthatatlan dogmát ismerek, amelyre nem egy kritikus hajlandó felesküdni, mint a szocialista realizmus kétségtelen követelményére, nem ismerek olyan dogmát - lehet persze, hogy ilyen is van! - amely azt állítaná, hogy szocialista realista mûalkotás csak a felépített szocializmusban születhet meg. Annál bõvebben ismerek viszont olyan tényeket, amelyek azt mutatják, hogy a mûvészet egészének, illetve egyes ágainak átállása a szocialista realizmus vágányaira, többé-kevésbé párhuzamosan megy végbe a szocializmus felépítésével. [...]
    Következik-e ebbõl az, hogy szocialista realista mû nem születne, sõt nem is születhetne a proletárdiktatúra kivívása, illetve a szocialista építés kezdete és elõrehaladása elõtt? Képtelenség volna ezt feltételezni, annyira kontrafaktuális hipotézis. Közismert és kétségbevonhatatlan tények tanúskodnak az ilyen feltételezések ellen. Gorkij szocialista realista író volt - kisebb-nagyobb válságai ellenére - a Nagy Októberi Forradalom elõtt is. S a mi József Attilánk, vagy - jóllehet kevésbé elismerten - Derkovits Gyulánk is szocialista realista mûvészek voltak, mégpedig a mûvészet legmagasabb csúcsain alkotva. (Derkovits ábrázolási eszközeinek "problematikussága", ami miatt sokan vonakodnak ezt elismerni, éppoly kevéssé jelent puszta formalizmust, mint ahogyan Majakovszkij verseinek formai sajátosságai nem jelentenek futurizmust: az egyik éppoly jogosult volt a maga idején, mint a másik. Mindketten saját tartalmi-politikai mondanivalójuk tüzében olvasztották fel a modernista formákat.)
    A fenti tényállás tehát nem azt bizonyítja, hogy a jelzett fejlõdési szakaszokban nem születnek jelentõs szocialista realista mûvek, hanem valami másra vet világot. Nevezetesen arra, hogy a szocialista kultúra és mûvészet a maga egészében másképpen fejlõdik, mint a polgári. Minthogy a polgári társadalom, a tõkés termelési viszonyok bizonyos - egyébként elég tágan értelmezendõ - minimuma, kialakul már a feudalizmus méhében, azért a polgári mûvészet a maga csúcspontjait külterjesen is már a feudalizmus elleni harc idején eléri. A szocialista termelési viszonyok viszont csak azután fejlõdnek ki, hogy a proletariátus a hatalmat megragadja. Ezért mehet csak végbe a mûvészet egészének szocialista átalakulása ezen az alapon, a forradalmi harcok idején létrejött kolosszális mûvek ellenére is. Ezek a mûvek közvetlenül a forradalmi munkásmozgalomból nõttek ki. Gorkijnál éppen úgy, mint Derkovitsnál és József Attilánál. Mert ez a forradalmi mozgalom fegyverzi fel a mûvészt a marxizmus-leninizmus világnézetével, amely nélkül nincs szocialista realizmus. A marxizmus-leninizmus, a szocialista világnézet önmagában véve, nem garantálja ugyan a szocialista realizmust, minthogy ehhez a szocialista humanizmus alapján nyugvó mély életismeret, mûvészi tehetség, a nagy emberi-társadalmi összefüggések érzéki megjelenítése, teremtõ alakítóerõ kell. De ez mit sem változtat azon, hogy elengedhetetlen eszmei elõfeltétele, conditio sine qua nonja a szocialista világnézet marad.
    Medgyessy nagyszerû szobra, amelyet Fülep professzor méltán emleget - mai realizmus volt és az maradt, s az lesz a jövõben is, mint minden nagy mûalkotás, idõtlen idõtartamú létében, túlélve a viharos történelmi idõk forgatagait. Mert az emberi munka alkotó jellegének hiteles megjelenítése, mert egy bizonyos paraszti demokratizmus alapján a munka dicsõségét hirdeti, s nem az önelégült, cifrálkodó munkátlanságot takargatja.
    Megjegyzésem mit sem von le a Magvetõ kisplasztika hatalmas értékébõl. S annak a mélyértelmû fülepi gondolattal való egyetértésembõl, hogy térplasztikává nagyítva kellene megfelelõ helyeken kiállítani. Csak arra kívántam rámutatni, hogy az irányt miért keressük ezen a határon is túlmenve, a nagyobb történelmi konkrétság felé. Annak teljes tudatában is, hogy ezt a fajta paraszti demokratizmust nem választja el kínai fal a szocialista demokratizmustól, sõt egészen természetesen nõhet át a szocialista formába.
    Nos, mûvészeti életünk, mûvészetünk helyzetének fõ nehézsége, úgy gondolom, ma is az, hogy még az ilyen népi demokratizmus is csak a társadalmi feltételek érlelõdése nyomán nõ át a magasabb formába. Hogy kiváló tehetségû mûvészeinknek is éppen az új élet adekvát ábrázolásáért vívott elmélyült küzdelemben kell meggyõzõdniük arról, hogy régi eszközeik nem teljesen elégségesek, részben meg kell toldaniuk, részben újakkal kell felcserélni õket. S ha ehhez még hozzáveszszük azt, hogy az új fejlõdés kiindulópontja nem is mindig a Medgyessynél s másoknál is meglevõ demokratizmus és realizmus, hanem jelentõs mértékben a formalizmus kátyúja volt, amelyben nagy tehetségek szekere is elakadt, akkor világos, hogy mûvészetünk jelen helyzetének problémáit nem egyedül az a feszélyezett atmoszféra - ez maga is terméke annak, amirõl szólunk - okozza, amelynek elfogulatlanul szókimondó kritikáját Fülep professzor a kezünkbe adta, hogy ennek még a rossz emlékét is mihamarabb el tudjuk oszlatni.
    Az elmondottakból következik, hogy teljesen egyetértek Fülep professzorral, amikor nagyobb szeretetet, több fogékonyságot, s nem utolsó sorban komolyabb hozzáértést, szakértelmet kíván. Az átmeneti korszakban átmeneti formákkal kell számolnunk, s állhatatosabb, munkát és fáradságot nem kímélõ elviség, elmélet és gyakorlat szorosabb egysége szükséges ahhoz, hogy felkutassuk és értékeljük mindazt, ami új, alakuló társadalmunk adekvát mûvészi, tehát szocialista realista ábrázolásáért folyó küzdelembõl nõtt ki - még akkor is, ha a munkát nem kíséri minden esetben teljes siker. A növekvõ, erõsödõ és gazdagodó új szeretetén alapszik az az elvi szilárdság, s a rossz a hazug és a hamis ama szenvedélyes bírálata, amely elutasítja magától mindazt, ami valami diametrálisan mást akar, olyan ellentételeset, ami nem elõre, de hátra mutat.
    1956
 
 

 

MÉRLEG
 
BETLEN ANNA
 
A férfi õsi jussa
 
Társadalompolitikai érvek a prostitúció legalizálása ellen
 
I. rész

A prostitúcióról mind büntetõjogi (és szabálysértés-jogi), mind igazgatás-rendészeti, mind pedig emberi jogi vonatkozásait illetõen éles, ám hullámzó intenzitású vita folyik évek óta. Nyilvánvaló, hogy a mindennapi élet jogi szabályozásának - hogy tudniillik mit szabad és mit nem szabad, hogy ki büntethetõ vagy vonható felelõsségre mely tettéért - elvi, az emberi jogok tisztázására épülõ alapokon kell állnia. A vita résztvevõi ugyanakkor mégis elõszeretettel különítik el a szabályozásra teendõ javaslatok körüli eszmecserét az emberi jogi megfontolásoktól, ilyesmi szavak keretében: "Magam is szörnyû dolognak tartom a prostitúciót és hosszabb távon mindent el kívánok követni a megszüntetése érdekében. Addig is azonban, amíg ez nem sikerül nekünk, helyesen tesszük, ha szabályozott mederbe igyekszünk terelni."1
    Mindjárt az elején érdemes leszögezni: ha egy jelenséget rossznak, szörnyûnek, megszüntetendõnek tartunk, mint az ember nembeli lényegével, vagy az ember alapvetõ - emberi, polgári, politikai, szabadság- stb. - jogaival össze nem egyeztethetõ dolgot, akkor aligha javasolhatjuk vagy helyeselhetjük a kérdéses jelenség törvényes szabályozását, legalizálását. Megkerülhetetlen kérdés persze, hogy valóban összeegyeztethetetlennek kell-e tartanunk a prostitúciót az ember méltóságával; valóban úgy ítéljük-e meg, hogy az szemben áll az alapvetõ emberi jogokkal. S egyáltalán: mely szereplõk emberi jogai oldaláról tekintünk is erre a kérdésre? Elõre el kell ismerni, hogy nem lehetünk pártatlanok: társadalmi, vagyis hatalmi, vagyis politikai (persze egyáltalán nem pártpolitikai) kérdésrõl lévén szó, kénytelenek leszünk a végén valamiképp állást foglalni.
    Mindenekelõtt le kell raknunk a további tárgyalás fogalmi alapjait.

A prostitúció
A prostitúció e dolgozat tárgyaként nem azonos a közkeletû szóval "erkölcstelenség" gyûjtõnéven összefoglalt fogalomkörrel. Nem azt kutatjuk, hogy valaki viselkedése megfelel-e a mi erkölcsi vagy netán szexuál-esztétikai felfogásunknak (ha van egyáltalán ilyenünk), avagy racionális életszemléletünknek. A prostitúcióra ezúttal mint társadalmi jelenségre tekintünk, s ennek megfelelõen szociológiai, politikai, mi több, gazdaságpolitikai tekintetet vetünk a dologra.
    Gondosan elkerüljük a prostitúcióból, e gazdag metafora-forrásból merítõ közgondolkodás kínálkozó buktatóit: nem hisszük például, hogy bármi tekinthetõ prostitúciónak, ami kellemetlen és pénzzel függ össze, hogy nincs tehát lényeges különbség a bármelyikünk hétköznapjai és egy prostituált hétköznapjai között; s fordítva: nem andalodunk el a "prostitúció = szex, a szex = jó, a prostitúció = jó" szillogizmusa által keltett lágy hullámokon. Egy pillanatra sem tévesztjük szemünk elõl, hogy a prostitúció maga a kénköves pokol - a prostituált számára legalábbis bizonyosan az.
    Ebben a dolgozatban a prostitúció színpadán négy szereplõ viselkedését figyeljük meg, pontosabban négy szereplõ-csoportét.

1. szereplõ: a prostituált

Akkor tekintünk valakit prostituáltnak, ha rendszeresen pénzért vagy más anyagi jellegû ellenszolgáltatásért szexuális tevékenységet végez, változó ügyfelekkel, válogatás nélkül. Mind a három kitétel fontos: az anyagi ellenszolgáltatás épp úgy, mint a szex, illetve a válogatás nélküliség. A szexuális tevékenységet ezzel szemben nem tekintjük prostitúciónak, bármily rendszeresen, bármily sok partnerrel folytatja is valaki, ha nem pénzért vagy valami hasonló ellenszolgáltatás fejében végzi. Ezt a jelenséget egyszerûen promiszkuitásnak nevezzük, s jelen tárgyalásunk során nem vesszük tekintetbe. A prostitúcióról szóló eszmefuttatásba nem vonjuk be azokat a tevékenységeket, amelyek nélkülözik a szexuális aktussal való szoros kapcsolatot, bármily sokan érvelnek is a vitákban a szexualitáson kívüli világból vett hasonlatokkal, metaforákkal (az érvek és ellenérvek kavalkádjában természetesen magunk is elõszeretettel élünk majd az analógia-képzés lehetõségével; soha nem keverjük azonban össze azt, amit hasonlítunk azzal, amihez hasonlítjuk). Végül a prostituált több, a nemi kapcsolat tekintetében hozzá válogatás nélkül érkezõ klienssel folytatja ezt a tevékenységet: vagyis az õ saját, magához a szexhez fûzõdõ érdekei, érzései és vágyai szempontjából nem tesz (nem tehet) különbséget kliensei között. A prostitúció definíciója tekintetében ez - a válogatás nélküliség, mint rendkívül fontos szempont - legalább már a középkor óta ismert: "nyilvános szajhák […] akik testüket hitvány pénzért vagy más díjért válogatás nélkül áruba bocsátják".2

2. szereplõ: a kliens

A prostitúció kliense az, aki pénzért vagy más anyagi ellenszolgáltatásért az ilyen célból rendelkezésre álló, nem csupán õt, hanem másokat is hasonló feltételekkel kiszolgáló prostituálttól saját nemi vágyai felkeltésére vagy kielégítésére alkalmas tevékenységet vesz igénybe. Nem számít itt, hogy ismeri-e a prostituáltat, hogy csak éppen õt vagy bárkit választ magának, hogy kívánja-e, kedveli-e õt: a kliens attól kliens, hogy az e célból rendelkezésre álló (rendelkezésre bocsátott) személyt veszi céljaira, pénzért igénybe. A kliens témánk legfontosabb eleme, akkor is, ha szinte semmit nem tudunk róla. A kliens homályban marad, inkognitót élvez. Nem véletlenül: õ társadalmi szinten a cselekvõ hatalom maga. Vagyis a kliens mint politikai kategória jelenik meg elõttünk. Nem hiába nem készül róla kutatás, nem hiába nem tudunk reguláris adatokat róla, nem hiába, hogy õt nem kategorizálják a rendõri nyilvántartások. Néhány rádió- vagy tévémûsorba betelefonáló laci- vagy nándi-hangon, egy-két internetes kliensfórum élménybeszámolóin kívül a kliensnek nincs a szociológus számára értékelhetõ megnyilvánulása.

3. szereplõ: a prostitútor

Ebben a kategóriában, az összefoglaló név alatt értjük mindazokat, akik a prostitúció rendszerét szervezik, biztosítják. Itt vesszük számításba a kerítõket, a futtatókat (striciket), a prostitúció intézményeinek mûködtetõit: bordélyosokat, emberkereskedõket, felhajtókat, õrzõ-védõket, de szigorúbb meghatározással akár ide sorolhatjuk a prostitúciós ipar által rendszeresen foglalkoztatott, abból rendszeres jövedelmet húzó taxisofõröket, bártulajdonosokat, pincéreket, szállodásokat, a prostitúciós túrákban érdekelt utazási irodák, a szex-iparban érdekelt reklám- és hirdetési ügynökségek tulajdonosait, alkalmazottait stb. is. E ponton érdemes elõrebocsátani, hogy a prostitúció és a vele szoros kapcsolatban lévõ ember- (leány-, nõ-) kereskedelem összefüggéseirõl, illetve különállásáról - s egyben az emberkereskedõk helyérõl a prostitútorok között - még fogunk néhány szót ejteni.

4. szereplõ: az állam

A prostitúció negyedik fõszereplõje - ha akarjuk, ha nem - az állam. Hogy a prostitúció, ha van, érdemes-e a figyelemre vagy sem; hogy bûn-e, ki bûne, mennyire az, s milyen szankciókat érdemel; vagy hogy esetleg egyenesen kívánatos, támogatandó, sõt, haszonnal kecsegtetõ érték-e, amelyet óvni, fejleszteni kell; hogy baj-e, amely ellen nincs mit tenni, vagy van ugyan, de csak korlátok - s konkrétan milyenek - között tehetõ, s teendõ: nos, mint látható, elég széles skálán mozog a prostitúcióval kapcsolatban elképzelhetõ állami szerepvállalás.
    Az államok a prostitúció vonatkozásában nézetem szerint két egymástól jól elkülöníthetõ rendszert alkalmaztak az eddigiekben. Az utóbbi évtized kurrens szakirodalma ezzel szemben három átfogó rendszert tart számon, s ezen belül további egy-két altípust, az alkalmazott gyakorlat változatainak megfelelõen.3 Az eligazodás megkönnyítése érdekében - anélkül, hogy a történetíróktól elvárt pontosságra törekednénk - elevenítsük fel a szakirodalomban ma is sztereotip módon idézett három fõ állami szabályozási konstrukciót, a reglementációs, a prohibíciós és az abolicionosta modellt.
    Ha a prostitúciót az állam a társadalom normális, kívánatos, rossz, de szükséges stb. velejárójának tekinti, más jelenségekhez hasonlóan ez esetben is kijelöli a törvényes mûködési kereteket. Hol, ki, milyen feltételek mellett, mennyiért végezheti, veheti igénybe4 és szervezheti.
    A prostitúció reglementációjának, állami szabályozásának története a messzi távoli idõkbe nyúlik vissza, de mivel nem törekszünk teljes történeti áttekintésre, elég lesz csupán szemelgetni a rendelkezésünkre álló jogtörténeti adatok tárházából. Doros és Melly már idézett monográfiája hosszasan részletezi a prostitúció szabályozásának hazai történetét, majdhogynem a honfoglaló õsökig nyúlva viszsza a történelemben. Nem csak a tiszteletre méltó szerzõpáros (és persze kitûnõ elõdjük, dr. Siklóssy László levéltáros5), de maguk az idézett és alaposan kielemzett középkori jogforrások is rendre együtt kezelik, összemossák a prostitúcióval kapcsolatba hozható vétségeket az általában a nemi, illetve házassági erkölcs ellen elkövetett kihágásokkal. Ha az olvasó kissé messzebbrõl, mintegy kívülrõl tekint rá az igen terjedelmes jogszabály- és rendelkezésfolyamra, a hozzájuk itt-ott gazdagon fûzött kommentárokkal együtt, csakhamar nyilvánvalóvá válik, hogy a prostitúció szabályozása legelsõsorban a házasság intézményének védelmét volt hivatva szolgálni. Nemi gerjedelmei mint tudjuk - tisztesség esetén legalábbis - csak férfiaknak lehetnek, õk pedig helyesen teszik, ha alkalmas házasfél híján ezeket a prostitúció intézményi keretei között vezetik le. Ugyanakkor szigorúan tilos - és a legszörnyûbb (ló farkához kötözés, fõvesztés, Dunába fojtás stb.) büntetéssel volt illetendõ -, ha valaki szûzlányt megkerített és prostitúcióra adott, ha más lányát, feleségét elcsábította vagy megerõszakolta, s ezt megfelelõen rá is bizonyították. Egyszersmind védelem és részvét járt a magukat tisztes adófizetéssel megváltó vagy rendkívüli szegénység esetén sárga szalaggal megkülönböztetõ prostituált nõknek, ha találunk is henyeségeket a prostituáltakat tartó kocsmárosokra és fogadósokra vonatkozó szabályok tekintetében. A nagy felfedezések (vagyis a szifilisz megjelenése) elõtti idõkben Magyarországon - az ilyesmit tilalmazó jogszabályok6 tanúsága szerint - a házasságon kívüli nemi kapcsolaton ért leányok és nõk esetében a kényszerprostituálás szokása volt érvényben, de hasonló gyakorlatról értesülünk más európai országokból is. Egy a 15. századbeli délkelet-franciaországi állapotokat tárgyaló tanulmányból7 például kiderül, hogy e célra szervezõdött fiatal férfi-csoportok, amolyan legénybandák, a mindennapi szabadidõ-töltés keretében erõszakolgatták meg városuk legkülönbözõbb társadalmi helyzetû és korú nõit, juttatva õket ezzel az esetek jelentõs részében a városi bordélyházba.
    Prohibíciós rendszernek nevezik azt, amikor az állam a prostitúciót erkölcsi-társadalmi értelemben rossznak tekinti, minden benne résztvevõt bûnösnek nyilvánít. Történelmi koronként, földrajzi-állami határok szerint változó, hogy csak magát a prostituáltat, vagy a prostitúcióból anyagi hasznot húzó kerítõket, bordélyosokat, leánykereskedõket is sújtani rendelték-e az efféle állami intézkedések. A prohibíciós modellt alkalmazó rendszerek - a legújabb idõk amerikai és svéd példáitól eltekintve - tudomásom szerint nemigen alkalmaztak olyan szabályt, amely a prostituált használatáért, a szexuális aktushoz pénzért való hozzájutásért helyezett volna kilátásba szankciót.
    A szifilisz megjelenését követõ általános prostitúció-tilalmi rendszerek sikertelensége az újkorban újabb szabályozási kísérletek terjedéséhez vezetett. A 18.-19. századi Európa (s persze Magyarország) törvényeinek tükrében a prostituáltak mint erkölcsi és testi betegségek hordozói tûnnek fel. Mária Terézia császárnõ ugyan idõnként összeszedette a bécsi prostituáltakat és hajón leúsztatva a Dunán Budára exportálta õket; ez és a hasonló intézkedések azonban még a császárváros számára sem jelentettek elegendõ védelmet a szörnyû, s az idõ tájt még leküzdhetetlen ragály terjedése ellen. Más politikai, illetve államigazgatás-technikai folyamatokkal együtt a prostitúció szabályozása is fokozatosan egy kiterjedt, egységes állami szabályozórendszer keretei közé került.
    A szifiliszjárvány következtében, az ellene való védekezés érdekében, mint már volt róla szó, több helyütt is általában a házasságon kívüli nemi kapcsolatok, s ezen belül konkrétan a prostitúció teljes tilalmazásához folyamodtak. Prohibitív szabályozásra a múltban - a második világháború elõtt - mindenesetre általában olyan korokban akadt példa, amelyek a nõt az erkölcsi és egészségügyi bajok fõ hordozójának tartották; az alkalmazott büntetések nem ritkán a boszorkányüldözés szabályai szerint zajlottak le.
    A második világháború utáni modern államok közül nem egyben - az akkori szocialista országok mindegyikében - általános tilalom volt érvényben a prostitúciót illetõen.
    Ezekben az évtizedekben nem csak a prostitúció rendszere, de a róla való beszéd is az illegalitás homályába merült. Azért, aki keres, az talál, s megelégedéssel nyugtázza, hogy a férfilakosság legalább egy kisebb részének akkoriban is voltak "tényleges" igényei, s hogy gazdasági középvezetõink a szocialista gazdálkodási rend nem mindig könnyû feltételei között is igyekeztek legalább az ország turisztikai és devizagazdálkodási érdekeit szem elõtt tartani:
    "Az a tény, hogy az 1973-as évben üzletszerû kéjelgés miatt mindössze 106 terhelt ellen folyt eljárás, mindenesetre azt bizonyítja, hogy eljáró szerveink a prostitúció elleni harcot nem sorolják az elsõrendû bûnüldözési feladatok közé, illetve inkább igazgatásrendészeti problémának tekintik. Mindamellett önmagunkat csapnánk be, ha tagadnánk, hogy - különösen a városokban - a férfi lakosság kisebb hányada így biztosítja a maga számára a nemi partnert. Ezért megvan a tényleges igénye, hogy az erre vállalkozó nõt alkalomadtán megtalálja. Kétségtelennek tûnik továbbá, hogy a szálloda- és vendéglátóiparunk dolgozóinak és vezetõinek egy része a külföldi turistaforgalom és a devizagazdálkodás érdekeinek elõmozdítása céljából - ha kifejezetten nem is támogatja -, de mindenesetre elnézi egy bizonyos számú prostituált mûködését a felügyelete alatt álló intézményben."8
    Az idézett szövegbõl megtudjuk, hogy a tiltás ellenére kerültek szép számmal prostituáltak, volt, aki futtassa és szervezze õket és, persze, kereslet is adódott éppen elegendõ.
    Alig akad azonban forrás, amely kellõ komolysággal tárgyalná a modernkori magyarországi prostitúció-tilalom idõszakából származó információkat. Az 1980-as évek vége felé, mire egy-egy újságíró ismét felvette a prostitúció témájának vagy negyven évvel korábban elejtett fonalát, az azelõtt súlyosnak és komolynak megismert társadalmi összefüggéseket feledve, a prostitúcióról már inkább mint valami nem feltétlenül szalonképes, kicsit talán zaftos, de annál izgalmasabb, újfajta lehetõségrõl, hovatovább szabadságjogról esett csak jobbára szó.9 Mintha a prostitúció maga is a társadalmi átalakulás vívmánya volna, s a benne résztvevõk az éppen kialakuló polgári értékrend elõhírnökei volnának. A hangvétel és a komolyság tekintetében kivételt minden bizonnyal csupán a Csalog Zsolt nagyszerû interjúkötetében10 megjelent egy-két prostituált-interjú jelent.
    Szorítkozzunk tehát most egy személyes emlékemre a szocialista korszakból. Az 1970-es években egy volt prostituált elmesélte nekem, hogy õ maga és néhány társa a teljes tilalom idõszakában a Belügyminisztérium irányítása és ellenõrzése alatt mûködött prostituáltként. A rendõrség, összeszedve az erre alkalmasnak látszó prostituáltakat, a következõ alkut ajánlotta fel nekik: az õket felkeresõ külföldi férfiakról igyekszenek megtudni, miféle deviza- és egyéb kereskedelmi ügyleteik vannak, kik a gazdasági, esetleg politikai kapcsolataik, s errõl rendre beszámolnak a rendõröknek. A szolgálatért cserébe egy bizonyos (nem is hosszú) idõ után a Belügyminisztérium segít nekik kilépni a prostitúcióból: munkát keres nekik, s aki kívánja, annak segít továbbtanulni, esetleg bejutni az áhított felsõoktatási intézménybe. Az én beszélgetõpartnerembõl így vált diplomás értelmiségi.
    A 19. század végi Angliából indult a prostitúció reglementációjának akkoriban bevezetett új törvénye ellen, annak eltörlése érdekében egy mozgalom, a Josephine Butler nevéhez fûzõdõ abolicionizmus. Az abolicionisták mozgalmuk nevét a rabszolgaság eltörléséért pár évtizeddel korábban fellépõ, a rabszolga-felszabadítást (a rabszolgaság intézményének eltörlését - abolícióját) célul kitûzõ mozgalmaktól kölcsönözték, ezzel is jelezve, hogy a prostitúció rabszolgaság, s hogy céljuk a prostitúció intézményét szabályozó és elõsegítõ rendelkezések, s velük az egész rendszer eltörlése. Hiszen a társadalom-egészségügy ürügyén folytatott kényszer-ellenõrzés és kényszer-nyilvántartás intézménye véglegesen rabszolga-státuszba taszítja a prostituáltakat. Az abolicionisták - ellentétben azzal a hiedelemmel, amelyet a ma nálunk közkeletû jogtörténeti "folklór" terjeszt - nem a prostitúció békén hagyását, vagyis nem-szabályozását követelték. Õk a férfiak és nõk vonatkozásában kettõs szexuális morál ellen, valamint a prostituált nõk megbélyegzése és az egészségvédelem örve alatti megkínzása, megalázása, társadalomból való kirekesztésük ellen álltak ki ("igazságtalan azt a nemet büntetni, mely áldozata egy erkölcstelenségnek, s büntetlenül hagyni azt, mely legfõbb okozója mind az erkölcstelenségnek, mind pedig rettegett következményeinek"11).
    A prostitúció szabályozásának elméletével foglalkozók körében ma általános az a felfogás, hogy van (vagy lehet) egy, a szabályozás és a tiltás melletti harmadik típusú állami szabályozási attitûd, s szerintük ez az abolicionizmus, a prostitúciót szabadjára hagyó, azzal nem törõdõ "szabályozás", vagyis a nem-szabályozás volna. Ez a tévesen abolicionizmusnak nevezett modell nem üldözné a prostituáltat, legfeljebb a kerítõk és futtatók, valamint az emberkereskedõk ellen alkalmazna szankciókat, s esetleg nem könnyítené meg nyíltan a prostitúciós célú üzletek, vállalkozások üzemeltetését, mondván, hogy a prostitúció léte önmagában nem rossz, azzal nincs mit kezdeni. Nemigen tudok olyan középkori, újkori vagy modernkori társadalomról, amely a prostituáltra vonatkozóan valamilyen szabályozást ne alkalmazott volna. Ennek ellenére ma hazánkban a kérdéssel foglalkozó hivatalos szakértõk elõszeretettel nevezik a nálunk érvényben lévõ szabályokat abolicionistáknak vagy kvázi-abolicionistáknak, minthogy büntetõ törvénykönyvünk jelenleg nem tartalmaz a prostituáltra mint bûnelkövetõre utaló rendelkezéseket12. Mindamellett az úgynevezett abolicionizmus álcája mögött nem egyszer - például az utóbbi pár évben Magyarországon is - akár komoly prostituált-verésekre és hosszú évekre szóló börtönbüntetésekre is sor kerülhet.
    A felsorolt három, a prostitúcióval kapcsolatos állami attitûdmodell (melyek közül a harmadik, mint talán kiderült, nem is létezik, sohasem létezett) nem tiszta, vegyes, így-úgy módosított változatait emlegetik a kérdés szakértõi, amikor korlátozottan reglementált modellrõl vagy vegyes szabályozásról stb. elmélkednek. Nem hiszem, hogy feladatunk a prostitúció állami szabályozásának új tipológiáját felállítani, illetve mások hasonló munkásságát vitatni. Elég legyen itt annak megállapítása, hogy a prostitúciót - a legutóbbi idõk, a 20. századi diktatúrák teljes tilalmán kívül - az utóbbi két-háromszáz évben gyakorlatilag minden viszonylag fejlett állam valamilyen módon reglementálta. Volt, ahol csak bordélyokban engedélyezték, volt, ahol csak magán-engedélyes és csak hazai prostituáltak kaphattak engedélyt, de persze akadtak helyek és korok, ahol, illetve amikor vegyes rendelkezéseket alkalmaztak. Voltak országok, amelyekben csak bizonyos utcákon tették lehetõvé a prostituáltak megjelenését, és elõfordult, hogy adózáshoz, biztosításhoz, munkavállalási papírokhoz, ingyenes vagy éppen pénzért beszerezhetõ orvosi igazoláshoz kötötték az engedély kiadását. A reglementáció az elmúlt száz évben egyre inkább kiterjedt a leány- (mai kifejezéssel: ember-) kereskedelem üldözésére, pontosabban: szabályozott keretek között tartására is.
    A különbözõ korokban és országokban alkalmazott modellek (a reglementáció és a prohibíció változatai) az állam prostitúcióhoz - és hát lássuk világosan: a társadalom nõkhöz - fûzõdõ változó viszonyát tükrözik. Ezen belül a szabályozott (reglementált) rendszerek esetében - egyes országokban ezek korábban bizonyos nõk kényszerprostituálását, illetve a prostitúción kapottak kényszer-reglementálását is magukban foglalhatták, késõbb, mint láttuk, jellemzõen nyilvántartásukra, valamint orvosi és pénzügyi ellenõrzésükre irányultak - a magán-, illetve a közösségi (városi, állami) tulajdonban álló nõ explicit módon soha le nem írt kettõs képe bontakozik ki elõttünk. A teljes prohibíció - legalábbis, ahogyan azt az államszocializmus idejébõl megismerhettük - inkább a prostitúciós ipar totális ellenõrzésére és hasznosítására, államosítására tett kísérletként fogható fel, amelyben a prostituált nõ csupán egy a központosítható erõforrások sorában.
    Röviden: a prostitúció szex, pénzért, válogatás nélkül, szervezett keretek között. Ennek megfelelõen négy fõ szereplõje van: a kliens mint fizetõképes keresletet támasztó piaci aktor, a prostitútor mint a kínálatot biztosító, szervezõ, az utánpótlásról gondoskodó piaci aktor, a prostituált mint a kereslet-kínálat tárgya, és az állam, amely aktívan vagy passzívan létrehozza és mûködteti a vázolt üzlet törvényi és intézményi környezetét, vagyis szabályoz. A prostitúció intézményrendszere a nõt hasznosítható erõforrásként, tõkejószágként, magán-, közösségi vagy állami tulajdonként kezeli.
 

A prostitúciót tárgyaló közbeszéd
Minthogy azonban a szabályozás - amely a betegségek és az erkölcsi romlás terjedésének, valamint, mintegy mellékesen, a személy és pénzforgalom alakulásának ellenõrzését, keretek között tartását tûzi ki célul - mindig kudarcot vall, a prostitúcióval a jelek szerint valami baj lehet. Vajon miért?
    Szinte valamennyi legalizálás-párti megszólaló száján kicsúszik az önmegerõsítés: "legõsibb mesterség…", "mindig volt - mindig lesz", "biológiai szükséglet", mégsem akad egyetlen személyét arccal, névvel vállaló közszereplõ - szakember vagy politikus - sem, aki ki merne állni a publikum elé, mondván:
    "Szerintem a prostitúcióval minden rendben van, magam is rendszeresen használom. Éppen most írattam be a legkedvesebb leányomat egy elit thaiföldi kurvaképzõ szakközépiskolába. Feleségem, többi leányom, valamint imádott édesanyám otthon fogadják exkluzív vendégeiket a hálószobámban maszekba'. Nekem ezzel az egésszel, becsületes ember lévén, csak az a bajom, hogy kénytelen vagyok egyéb gazdasági tevékenységet elõsegítõ szolgáltatás néven keresni egy SZJ-számot a jegyzékben, hogy ki tudjuk állítani a számlát."
    Egyetlen politikai vagy szakmai felelõsséget vállaló személy sem mondja tehát, hogy a prostitúció normális, támogatandó, helyes, szép, építõ, hasznos stb. tevékenység, illetve ipar volna, csak annyit mondanak, hogy itt van, nem tudunk ellene mit tenni, leküzdhetetlen, "mindig volt-mindig lesz" - mi mást tehetünk, mint hogy a nagyobb bajok elkerülése érdekében szabályozzuk?
    A prostitúcióról folytatott közbeszédre nem mindig volt jellemzõ ez az elbizonytalanodás. Többnyire komoly (és leküzdendõ) társadalmi problémaként kezelték, ha más és más elvi, ideológiai vagy gyakorlati oldalról közelítettek is hozzá.
    Mint köztudott, Magyarországon (és Európa legtöbb országában) a 19. század második és a 20. század elsõ felében folyamatos változtatásokkal ugyan, de töretlenül az úgynevezett reglementáció volt érvényben a prostitúció vonatkozásában. A "tovább reglementálni-e, és ha igen, hogyan?" kérdés körül viszonylag gazdag szakirodalmi- és sajtóvita bontakozott ki.13
    Nyilván lesz, aki idézeteim és szemelvényeim láttán hümmögve állapítja majd meg: ejnye, hiszen itt a rendelkezésre álló véleményforgatagból tendenciózusan csak a reglementáció ellenzõit, a prostituáltak gyámolítóit olvashatjuk, azokat a prûd tollforgatókat, akik a fizetõképes keresletet támasztó férfiakat lelketlen frátereknek ábrázolják.
    Fel kell világosítanom a netán méltatlankodó olvasót: a boldog békeidõk évtizedei, a ma oly könnyes nosztalgiával visszaidézett millenniumi idõk, a tízes, a húszas, a harmincas évek sajtója, az akkoriban készített szaktanulmányok szerzõi a prostitúciót szinte egytõl egyig szörnyû és embertelen intézménynek, a prostituáltakat szerencsétlen és reménytelen helyzetû áldozatoknak, de legalábbis beteg embereknek, a klienseket szívtelen, önzõ, vagy legalábbis megtévedt vagy megtévesztett embereknek, a futtatókat, szervezõket, madámokat és leánykerekedõket pedig utolsó csirkefogóknak, közönséges bûnözõknek tartották.
 
A baj
Minden, a kérdéssel foglalkozó, csak valamelyes komolyságra is törekvõ korabeli szerzõ, legyen tudós, rendõr vagy újságíró, egyetért abban, hogy a prostitúció valamilyen értelemben "baj", s hogy a prostituált nõk - ha nem is mindegyikük szerint vétlenek - mindenesetre a maguk, a mások vagy egyenesen a társadalom bûneinek áldozatai, szerencsétlen páriák, akikre igen rövid idõn belül a legroszszabb jövõ vár.

Egészség - betegség
Érdekes ugyanakkor megfigyelni, hogy ez a társadalmi szintû "baj" eleinte elsõsorban egészségügyi jelleggel bír: századokon át a prostitúciót mint az össztársadalom (értsd: a férfiak) egészségi problémáját tárgyalták. Az, hogy a prostitúció fertõzõ betegségek góca lenne, csak az utóbbi kétszáz évben vált uralkodó nézetté. A prostitúciónak társadalom-egészségügyi jelentõségû kérdésként való kezelése (inkább talán: beállítása) azonban sokkal távolabbi múltra tekint vissza.
"Például a XIV. század egyik hírneves orvosa, Magninus is azt tanította, hogy rendkívül veszedelmes, ha az ondó a szervezetbõl közösülés útján ki nem    lökõdik, mert ez súlyos megbetegedéseket, sõt halált okozhat. Ilyen orvosi- és közvélemény mellett az akkori társadalom a házasságon kívül élõ férfiak nélkülözhetetlen szükségletének vélte a prostitúciót és azt nem hogy üldözte volna, hanem inkább mesterségesen gondozta és óvta. A prostitúció ezen idõtõl kezdve századokon át (és sokak tévhitében ma is) mint a házasságon kívül élõ férfitársadalom szexuális ösztöneinek levezetõ csatornája szerepel, mely az indulatokat olyan irányba tereli, hol a társadalom összességét és fõleg a családi élet szentségét nem veszélyeztetik. Ez a mentalitás, vagyis a szexuális ösztönök fékezhetetlenségének tévhite, a férfitársadalom korlátlan önszeretete és végül az elõbb kifejtett téves családvédelmi prevenció adják a magyarázatát annak, hogy a XIII-XV. században a prostituáltak a társadalomnak és hatóságnak pártfogoltjai, sõt helyenként kegyeltjei voltak. A fentebbi ferde felfogás szerint tehát a prostitúció maga is a tisztességes nõk védelmét célozta."14
    A társadalom jólétérõl történõ egészségügyi gondoskodás álorcája mögül persze ezúttal is a nõ mint tulajdontárgy védelmének, illetve használatának valósága bukkan elõ. Az évszázadokon, korokon, földrajzi és politikai határokon átívelõ logika a következõ: a férfi nemi késztetése természeti erõ, annak gátat szabni nem lehet, nem is helyes. Kell neki nõ: ha tehát sajátja nincs vagy nem megfelelõ, fog szerezni másikat.
    Az az ideológia, amely az éppen adott társadalmi-hatalmi viszonyokat isteni eredetûnek, a társadalmi viselkedési formákat természettõl adottnak, a társadalom mûködési módját egy élõ szervezethez hasonlónak tekinti, nem véletlenül írja le a társadalmi bajokat és konfliktusokat betegségmetaforák segítségével. Hiszen a fennálló uralmi struktúra közvetítõjeként és fenntartójaként legfeljebb egyes anomáliák orvoslását szolgálhatja; a társadalom alapvetõ ellentmondásainak sem feltárásában, sem feloldásában nem érdekelt. Itt hívom tehát fel a figyelmet arra, hogy a nõkérdés, nõk és férfiak viszonya, ezen belül is a prostitúció (de akadnak más hasonló témák is) tárgyalása során alkalmazott betegség-metaforák, illetve a bonyolult társadalmi probléma pusztán egészségügyi kérdéssé szûkítése mindig felveti a gyanút: nem véletlenül valamiféle társadalmi-hatalmi apológiával állunk-e szemben?
    Doros és Melly monográfiája (s az általuk is nagy megbecsüléssel idézett Siklóssy László könyve) minuciózus részletezettséggel tárja elénk, hogy miközben a valamilyen nõ használatához fûzõdõ feltétlen férfi-juss megkérdõjelezhetetlen marad, az írott jog elsõ lapjaitól kezdve mindig mindenütt szigorúan igyekeznek büntetni a "tisztességes" (még nem prostituált) nõvel erõszakoskodó férfit, föltéve persze, ha az erõszakot a nõ bizonyítani tudja, de ugyanígy a kerítõt is, aki prostitúcióra ad megtévedt vagy megtéveszthetõ lányokat, asszonyokat. Azokat a nõket pedig, akik már benne voltak a prostitúcióban, amennyiben megtartották a vonatkozó elõírásokat (megkülönböztetõ jel viselete, adófizetés stb.), mint prostituáltakat ugyancsak védték a törvények.
    Voltak tehát nõk, akik valaki tulajdonaként, és voltak, akik a köz (a város) tulajdonaként - az egyén, illetve a (férfi-) közösség egészséghez fûzõdõ joga garanciájaként - élveztek törvényes védelmet az illetéktelen erõszakoskodóval szemben.15
    A szifilisz megjelenése a 15. század végén véget vetett a "prostitúció - orvosság" típusú szemléletnek, átadva helyét a "prostitúció - ragály" megközelítésnek. Ez utóbbi - szögezzük le - éppen annyira volt megalapozott, s az ma is, mint az elõbbi. Miközben - mindenki tudja - a mesés Keletre s az Újvilágba betörõ hódítók hozták haza, majd a katonák terjesztették el az öreg kontinensen, a szifilisz (és a többi nemi betegség) mégis, napjainkig is a prostituáltak számláját terheli az egészségügyi és a mindennapi közgondolkodásban egyaránt.
    Marschalkó Tamás az Orvosi Hetilapban, 1895-ben közölt elõadásában16 megdönthetetlen axiómának nevezi a tételt, amely szerint a nemi betegségek terjedésének fõ oka a prostitúció. Véleménye szerint az ellene való hatékony fellépés legkártékonyabb ellenségei a - szerencsére a magyar néptõl (fajtól!) teljességgel idegen - abolicionisták. Adatai ugyanakkor megingatni látszanak saját állítását.
    "»A prostitúció a venerikus bántalmak legfõbb terjesztõje és a prostitúció rendszabályozása az, amelynek a venerikus bántalmak csökkentésére a legnagyobb befolyása és jelentõsége van«, ez egy axioma, mélyen tisztelt kartársak, melynek helyessége manapság, az abolicionistákat kivéve, akik egyes országokban, sajnos, igen is számba vehetõ pártot képeznek, amelynek már több helyen sikerült a leghathatósabb közegészségügyi intézkedéseket hatályon kívül helyezni, sõt a prostitúció rendszabályozását megszüntetni, vagy legalább behatolva a közvéleménybe, a hatóságok tevékenységét többé-kevésbé megbénítani; de amely nálunk, hála fajunk józanságának, mélyebb gyökeret verni sohasem tudott és - bizton remélem - nem is fog […]
    Láttuk, hogy 1893-ban majdnem 3-szor annyi, 1894-ben pedig több mint háromszor annyi venerikus férfi volt kezelés alatt, mint venerikus nõ; megjegyzem azonban, hogy itt a venerikus nõk között a venerikus prostituáltak is bennfoglaltatnak, a melyeket, ha a prostitúciónak a venerikus betegségek emelkedésére való befolyását akarjuk tanulmányozni, tulajdonképpen nem lenne szabad ide számítani […]."17
    Marschalkó a továbbiakban a nemi betegségek terjedésének okai közül kiemeli azt a (szerinte is téves) hiedelmet, hogy a bordélyban rendszeresen folyó orvosi ellenõrzés megvédené a férfiakat a megbetegedéstõl. Mutatis mutandis a helyzet ma is ugyanez: bár összehasonlíthatatlanul jobbak és hatékonyabbak a vizsgálati és gyógyító eljárások, mint száz évvel ezelõtt voltak, nincs az a rendszeres és gyakori ellenõrzés, amelynek eredményei a következõ fertõzõ aktus pillanatában romba ne dõlnének. Ez a tény azonban - jóllehet már a II. József császár által felkért budai orvosi fakultás tanácsa18 is felhívta a figyelmet a mindkét nembeli beteg polgárok elkülönítésére és gyógyítására - sajnos még mindig nem vert gyökeret a közgondolkodásban.
    A prostitúció egészségügyi problémaként kezelése, mint már utaltunk rá, hatalmi kérdés, még akkor is, ha a prostitúciónak valóban vannak járvány-egészségügyi vonatkozásai. A hatalmi ideológia elsõsorban abban mutatkozik meg, hogy a prostitúció iránti igényt nem sui generis társadalmi problémaként kezelik, hanem a természetbõl eredeztetik, betegségként vagy betegségjellemzõk segítségével írják le, s csupán káros következményeit igyekeznek visszaszorítani. Mintha azt mondanánk, hogy a táplálkozás iránti természetes igény egyik normális kielégítési módja a kannibalizmus, mindössze arra kell törekednünk, hogy elkerüljük a mérgezõ vagy romlott részek fogyasztását.

Erkölcsi romlás
"Míg a X-XII. századbeli szent és hõs Árpád-házi uralkodóink alatt a közerkölcsök - örök büszkeségünkre - más népekkel való összehasonlításban is páratlan fénnyel tündököltek s e téren erkölcsös és amoralitást nem tûrõ puritán életükkel maguk az uralkodók jártak jó példával elõl, addig a XIII. században az utolsó Árpádok alatt már megkezdõdött a fokozatos demoralizáció, amely IV. László alatt addig soha nem látott méreteket ölt. »Mint az Árpádok dinasztiájában annyira élõ vallásos irány Szent Erzsébetben és Margitban, úgy éri tetõpontját az érzékiség, a bujaság, minden erkölcsi és családi köteléknek elhanyagolása, lábbal taposása IV. Lászlóban.« (Szilágyi: A magyar nemzet története, 1896, II. köt. 570. old.) […] Ilyen viszonyok között nem lehet csodálni, hogy a nép erkölcsisége is fokról-fokra züllött. A király az idõkben nem csak uralkodó és legelsõ közjogi méltóság volt, hanem a nemzet igazi vezére és atyja is, ki egyéni életével mutatott utat a népnek s így nagynak és kicsinynek mintaképe volt. Természetes tehát, hogy a fentebb vázolt általános elpuhulás, a civilizációval és urbanizációval járó erkölcslazulás mellett a közállapotok destruálódásához a király erkölcstelen életének példája is tetemesen hozzájárult. És tényleg azt találjuk, hogy a XIII. század második felében Magyarországon a prostitúció is már hatalmas méreteket ölt! Fülöp fermói püspök, kit III. Miklós pápa mint pápai legátust 1278-ban a közviszonyok felülvizsgálása és rendezése céljából Magyarországba küld, siet az erkölcs védelmezése és a prostitúció leküzdése céljából erélyes intézkedéseket életbe léptetni."19
    A konzervatív szerzõpáros tollán a prostitúció egyik fõ okaként a közerkölcsök romlása szerepel. De nem csak õk látják így.
    Dr. Agyagfalvi és Nagy-Galambfalvi Hegyi Sándor, 1941-ben (valamint még a háború után is) a Budapesti Rendõr-fõkapitányság erkölcsrendészeti osztályvezetõje volt, személyes elkötelezettje a prostitúció elleni küzdelemnek, a prostitúcióba keveredett szerencsétlen nõk megmentésének. A Családvédelmi Szövetség ülésén tartott elõadása szövegében az ország politikai és erkölcsi állapota közötti érdekes összefüggésre hívja fel a figyelmet, rámutatva, hogy alkalmas pillanatban a prostitúció (s vajon mi minden más még?) az állam kezén hatalmi-politikai eszközzé válhat. Figyeljük meg ebben és a Horthy-kori szerzõk gazdag életmûvébõl vett többi szemelvényben is, miképp hatja át az állam alkalmazottainak gondolkodását a kor konzervatív, rasszista, s nem titkoltan antiszemita ideológiája. Érdemes tanulni belõle.
    "A 48-as szabadságharc utáni abszolutizmus Budapestje valóságos Sodoma és Gomorrha volt. Báró Prottmann, az abszolút korszak rendõrigazgatója, abból a gondolatból indult ki, hogy, »ha a nép szórakozik, akkor nem politizál…«. Ezért teljes erõvel folyt a levert és összetört magyarság elzüllesztése. A lakosság létszámához viszonyítva soha annyi prostituált és bordélyház nem volt Budapesten, mint ebben az idõben. […] A prostituált nõ a szó szoros értelmében rabszolga volt, akit a tulajdonos úgy adott és vett, csereberélt - ha Prottmannéknak az obulusokat lerótta -, ahogy éppen akarta. A bordélyházba valósággal hatósági segédlet mellett erõszakolták be az ártatlan fiatal lányokat, és onnan nem volt menekülés. A Prottman-korszakot követõ Thaisz-éra se hozott elõnyös változásokat. Ez a korszak is valósággal szégyenfoltja volt a hatóság és a prostitúció viszonylatának. Ebben az idõben a nyilvános házak mellett a találkahelyek, az úgynevezett »auffürhelyek« is rettenetesen elszaporodtak. Valóságos banditavilág uralkodott a fõvárosban. A kiszemelt áldozatokat a kerítõk gazdag megrendelõk számára hajmeresztõ erõszakkal vagy csellel szerezték meg és a legvérlázítóbb botrányokat is le lehetett fizetni. Egy igen befolyásos személyiség sógora, bizonyos Brick Mayer nevû, aktív betörõbõl lett zsidó detektív intézte el »jó pénzért« ezeket az ügyeket… [Itt a zsidók uralta leánykereskedelem eseteinek, illetve elkövetõinek felsorolása következik] Le kell szögeznem, hogy ebben az idõben, melyet a prostitúció és leánykereskedelem »aranykorának« szoktak nevezni, két ok volt, amely a viszonyokat annyira lezüllesztette. Egyik az, hogy a kerítést és a leánykereskedelmet akkor még csupán kihágási megtorlás fenyegette. […] A másik ok az, hogy a rendõrség akkor nem állott a helyzet magaslatán, sõt - meg kell mondanunk -, hogy az abszolút korszakban nagy mértékben korrupt és nagy mértékben idegen volt."20
    Schwimmer Rózsa, neves feminista szerzõ, az elõbbieknél jóval mélyebb társadalmi és politikai gondolkodásról téve tanúságot, a 20. század hajnalán a leánykereskedelem és a prostitúció lényegi és szerves összetartozásáról szólva, a kormányok leánykereskedelem elleni szemforgató fellépésének kritikájaként a következõt írta:
    "[…] Nézzük elõbb, hogy ugyan mit értenek e fogalom: leánykereskedés alatt. Nem értenek mást, mint hogy olyan nyilvános házakba, amelyekben elég bennszülött nõ nincs, idegen országból részint furfanggal és pénzzel, részint pedig jó szóval és pénzzel hozzanak nõket. Ügynökök tisztán e célra vásárolnak és vásárra visznek élõ nõi testeket, akár csak valami portékát.
    Így magában e bûnös cselekmény tényleg a leghevesebb harcra érdemesnek látszik. De ne felejtsük el, hogy az ügynök megbízásból vásárol, megbízója, a nyilvános ház gazdája meg korántsem a saját kedvtelésére, hanem csak azon férfiak részére veszi bizományba áldozatait, a kik ezt tõle követelik. […] Ha tehát büntetni akarunk, ne fecséreljük el minden erõnket az eszközökre, ne vessük méltatlankodásunk teljes súlyát azokra a hitvány gyengékre, a kik pénzért mindenre, tehát arra is rávehetõk, hogy nõi testekkel kereskedjenek.
    Itt szem elõl tévesztenünk nem szabad, hogy a gazdasági harcban két mérvadó tényezõvel számolunk: a kínálattal és a kereslettel. Amíg kereslet van, addig kipusztíthatatlan a kínálat. […] Az ügynök és a közvetítõ ellen irányítják lövegeiket, ezek ellen hadonásznak, kiabálnak, de tudni nem akarnak arról, hogy a fõbûnös, az abszolút bûnös csak a vevõ.
    A vevõ ellen persze nincs is semmiféle fegyverünk mindaddig, amíg az állami felügyelet alatt álló prostitúciót »szükséges bajnak« minõsítjük.
    Azoknak, a kik nemcsak ötletszerûen, rapszodikusan foglalkoznak a leánykereskedés ellen való küzdéssel, tisztában kell lenniök azzal, hogy bizony az, ami ellen most oly hangosan küzdenek az nem a leánykereskedés, hanem csak a nõkivitel.
    […] De hogy akarhatjuk mindezt a leánykereskedést ûzõ ügynökön megvenni, ami az össztársadalom vétke? A prostitúció pedig valamennyi erkölcsi és testi fekélyeivel, így a leány-eladás-vevéssel az egész társadalom eredendõ bûne.
    […]Csak akkor, ha a »férfi-erkölcs« nem lesz nevetséges valami, s ha a nõt csábítás és nyomor nem süllyeszti testének vásárra vitelére, csak akkor szûnik majd meg a prostitúció s vele a leánykereskedés és kivitel.
    Belátható idõn belül nem jutunk ennyire. Az ágyúk uralmának korszakában bizonyára nem. Tudjuk. Nem is áltatjuk magunkat ezzel."21
    A prostitúció mint erkölcsi probléma - a szemelvényekbõl jól látható - kifejezetten politikai megközelítést takar. A konzervatívok (Doros, Melly, Hegyi, de ugyanígy Marschalkó is) a prostitúcióért egyfelõl a nép fölött nem kellõ bölcsességgel és eréllyel uralkodó hatalmat, másfelõl a központi hatalomnak magát nem kellõ tisztelettel alávetõ (nem eléggé erkölcsös) lakosságot, illetve a "faji" adottságainál fogva egyébként csupa jó tulajdonsággal bíró magyarok közé befurakodó idegen elemeket (zsidókat, Habsburgokat, általában a "nyugati hatást" - nem egy helyütt egyenesen magát a "szexuál-kapitalizmust"), a haladó Schwimmer Rózsa pedig a férfiakat ágyútöltelékként, a nõket árucikként kezelõ társadalmi-politikai hatalmat teszi felelõssé.
    A 20. század elejétõl mintegy negyven éven át folyó sajtóvitában, illetve az ebben az idõszakban megjelent orvosi, jogtörténeti, illetve néprajzi mûvekben a prostitúció egyértelmûen mint valami baj jelenik meg. A társadalom bajára pedig - akkor még a jelek szerint így gondolták - az állam dolga megoldást, vagy a jól bevált metaforánál maradva: gyógyírt keresni.

A szabályozás kudarca
A viták és kutatások az állami szabályozási törekvéseket, illetve az ezeket meszszemenõen meghatározó nemzetközi szerzõdéseket kísérték. 1867 és 1926 (az elsõ szabályrendelet és a bordélyok bezárását elrendelõ 160.100-as BM rendelet) között idõrõl idõre módosultak a szabályok: változott a bordélyokban tartható nõk számának alsó és felsõ határa, változott, hogy ki kaphatott engedélyt bordély mûködtetésére, változott, hogy a bordélyon kívül még milyen formákban kaphattak a prostituáltak mûködési engedélyt stb. És ami nagyon fontos: változott a bárca-engedély kiadásához fûzött alsó korhatár - többször is csökkent. Magyarországon, egy olyan korban, amikor 24, késõbb 21 éves kortól számított valaki nagykorúnak, elõbb 18, majd 17 éves korra szállt le a prostituáltként való bejegyeztethetõség (és 20 évre a bordélyban való alkalmaztathatóság) alsó korhatára. Sokatmondó adat az is, hogy külön szabályozni kellett a testileg és szellemileg fogyatékos nõk prostituáltként való alkalmazásának tilalmát.
    Az állami reglementáció eme Monarchián - Horthy-rendszeren át tartó "aranykorában" kisebb és nagyobb nyilvánosházakkal, vegyes intézményekkel (ahol szabad volt zenét szolgáltatni, és alkoholt fogyasztani is), zárt körzetekkel, úgynevezett magánkéjnõ-telepekkel és hasonlókkal kísérleteztek. Igyekeztek letörni a leánykereskedelemmel összeszövõdött rendõri korrupciót, igyekeztek hatékony orvosi ellenõrzési rendszert biztosítani a prostituáltak számára, s mint már láttuk, egy humánus, jó szándékú rendõri vezetõre bízták az Erkölcsrendészetet.
    Az eredmény mindazáltal elég soványra sikerült.
    "Azt hiszem, egyáltalán nem esem túlzásba akkor, mikor legalább 25.000 fõre - tehát kb. a bejegyzettek húszszorosára - teszem azt a nõi sereget, mely székesfõvárosunkban a titkos prostitúció fogalma alá vehetõ. Ebbe a létszámba természetesen csak azokat a személyeket sorozom bele, akik tételes szabályaink szerint kihágásilag büntethetõ tevékenységet fejtenek ki. Ezek pedig azok, akik akár kizárólagos kereset, akár mellékkereset gyanánt ûzve ezt az erkölcstelen foglalkozást: esetenként fizetendõ anyagi ellenszolgáltatás fejében, ismétlõdõ szándékkal vállalkoznak a férfiakkal - tehát több férfival - való szexuális érintkezésre."22
    Doros és Melly, mintegy tíz évvel Hegyi Sándor becslése elõtt, egész fejezetet szentel a titkos prostituáltak évi átlagos létszámának megalapozott becslésére.
    "A Budapesten kimutatott évi átlagos 1380 titkos prostituált ugyanis olyannyira alacsony szám, hogy föltétlenül korrekcióra szorul. Ennek érdekében fölfrissítjük azokat a spekulatív számítási módszereket, melyeket a külföldi irodalomban a titkos prostituáltak számának helyesbítõ értékmeghatározásánál használtak. Sokak véleményére hivatkozhatunk, akiknek meggyõzõdésük, hogy a titkosak tényleges száma a bejegyzettekének 10-20-szorosa. Eszerint Budapesten 17.000-34.000 titkos és alkalmi prostituálttal kellene számot vetni. Carlier túlságosan szerény számítási rendszere szerint, aki a letartóztatottak hatszorosát veszi reális értéknek, Budapest titkos prostituáltjainak évi számát 8.280-nak kell vennünk. Dufour, mint fentebb említettük 1 bejegyzettre 12 titkosat számít, eszerint Budapesten 20.400 volna a reális értékszám. Végül is azt hisszük, hogy legközelebb fogunk járni az igazsághoz, ha a letartóztatott titkosak 8-szorosát fogadjuk el középértéknek…" 23
    Dr. Agyagfalvi és Nagy-Galambfalvi Hegyi Sándor szerint 1941-ben a fõvárosban
    "különösen a pesti oldalon minden 4., 5. házban akad egy-egy lakásbérlõ, aki szobáját titkokban szerelmes pároknak vagy titkos prostituáltaknak rövid találka céljából kiadja. De ugyanezt a célt szolgálja - tisztelet a komoly munkát végzõ szakiparnak - több masszírozó szalon, manikûr-pedikûr stb. helyiség is."24
    A bordélyrendszer közel százéves hazai történetét minden korabeli szerzõ a borzalmak történeteként írja le. A bordélyházban élõ prostituáltat, bármilyen úton - csábítás, közönséges kényszer vagy adósság révén - került is oda, minden szabadságától megfosztva, mint csereberélhetõ, eladható és minden módon kihasználható vagyontárgyat használták tulajdonosai a továbbiakban:
    "A k…ájban élõ, valóságos nyilvános kéjnõk legnagyobb része nem a maga jószántából kerül oda. Legtöbbször árva, elhagyott lányokból kerülnek ki, akikkel nem sokat törõdtek, míg felnevelkedtek. Elcsábítják õket alig 14 éves korukban. Régen kerítõasszonyok valósággal ellopták és pénzért eladták a szemrevaló lányokat. Utcán is megszólították ismeretlenül és elhívták az örömházba. Útközben cukorral kínálták, szép szavakkal ámították, hogy olyan helyre viszik, mint a tündérkert. Kap szép ruhát, amennyit akar. Olyan szép lesz, mint egy tündér. Jó dolga lesz ott, könnyen pénzt keres. Dolgoznia nem kell. A szegény fiatal teremtés hisz neki, sejtelme sincs, hova megy. Mikor aztán betette a lábát a kapun, egyszerûen eltûnt. Szülei 2-3 év múlva tudták meg, hová került lányuk. A kerítõ is, a bordélyházas is sok pénzt kapott a szûzleányért (50-100 frt-ot). Súgva ajánlották jópénzû uraknak, gazdáknak: »Finom portékám van!« […] Az üzleti lány nem sokáig van egy helyen, csak addig, míg a vendégek meg nem unják. […] Egyik üzletbõl másikba került, de bárhova ment, mindenütt kihasználták. Felszámítottak minden darab ruháját háromszorosan-négyszeresen, ha véletlenül valamit eltört, annak az árát is. A ruhát, cipõt gyakran változtatták a legújabb divat szerint, s az adósság folyton szaporodott. És nem csak a ruházatért felszámított összeget kellett letörleszteni, hanem azt az árat is, amennyiért õt megvették. Az üzlettulajdonos úgy tudta csinálni, hogy egy lány se tudja kitisztázni magát az adósságból. Az ágydíjjal (1-2 frt) be kellett számolni, csak a borravaló, az ún. harisnyapénz lett volna az övé, de abból fizetgette az adósságát. Ha az önkéntes adományokból mégis félretett valamit, erõszakkal is elvette a tulajdonosnõ."25
    A 19. század végén, Thaisz Elek rendõrkapitány idején például, amikor pénzzel azonnali bordély- vagy lokál-engedélyt lehetett a rendõrségtõl kapni, a rendõrség anyagi érdekeltsége oda vezetett, hogy a járõrök maguk szedegették innen-onnan össze a bordélyok leendõ alkalmazottait, s bizony a veréstõl sem riadva viszsza, kényszerítették õket arra, hogy prostituáltnak vallják magukat. Voltak korok, amikor csak Budapesten egyszerre hatvan engedélyezett bordély mûködött. A megnövekedett kereslet következtében leánykereskedõk lepték el a fõvárost, bõséges javadalmat biztosítva egyebek között a friss árut szállító rendõröknek is. A század elején megtartott nagy leánykereskedelem-ellenes nemzetközi konferenciákon Magyarország mint a leánykereskedelem központja szerepelt. A legkülönbözõbb források elképesztõ leány-rablásokról, tömeges rabszolga-kereskedelemrõl számolnak be.
    "A Schles. Ztg. Német-sziléziai újság a magyarországi leánykereskedésrõl írván, a következõ statisztikai adatokat és bizalmas értesüléseket közli olvasóival:
    Magyarországon 1902-ben harminckét vidéki városban volt a leánykereskedõknek nyilvános raktáruk, ahol az árut gyûjtötték s ahonnan külföldre szétküldték. Legújabb fölfedezés szerint azonban a nagykereskedõknek ötvenhat fióküzletük is van kisebb vidéki városokban, s 1902 óta annyira fejlõdött ez a gyalázatos üzlet, hogy még huszonnégy fióküzletet kellett alapítani.".26
    Ugyanakkor, noha pénzért vagy szabályos úton lehetett engedélyt szerezni bordélyház nyitására és üzemeltetésére, természetesen a boldog békeidõkben is bõven akadtak szépreményû vállalkozók, akik nem bíbelõdtek a bejegyzés nehézségeivel.
    "A masszírozónõket Horváth István szerezte be. Áldozataira az utcákon vadászott. Megismerkedett csinos, szegény munkásnõkkel és pompás állás ürügyével a lakásba csábította. Ott azután már könnyen ment a rábeszélés. Legutóbb egy vidéki leányt sikerült a hálójukba keríteniök. A kerítõk azonban óvatosak voltak és minden »alkalmazottjuknak« a rendõrségtõl »igazolványos lapot« szereztek. Ezt akarták cselekedni a vidéki leányzóval is, de az illetõt a rendõrorvosi vizsgálat még érintetlennek találta és nem adták ki az igazolványt. Horváth István és Tóth Etel hamarosan elhárították az akadályt s pár nappal késõbb már a rendõrség erkölcsrendészeti osztályánál elrendezték a szerencsétlen leány sorsát. A szegény leány csak egy hétig mûködött a masszírozó intézetben; ezalatt 270 koronát keresett, de a pénzt provízióképp elszedték tõle. Tovább nem is maradhatott, mert beteg lett és kórházba vitték. Ekkor Horváth a Thököly úton egy szobaleányt szerzett. A leány csak pénteken állott új szolgálatába, amikor a detektívek éppen egy pásztoróra alatt leleplezték a bordélyt."27
    A bordélyházakon kívüli magán-engedélyes prostituáltak a közerkölcs és a közrend védelme érdekében hozott városi szabályrendeletek értelmében bizonyos utcákban lakhattak, másutt nem. Fogadhatták klienseiket nyilvános találkahelyeken - ezek szintén elõre meghatározott területeken (templomtól, iskolától, fontos középülettõl legalább 300 méterre - mily ismerõs!) kaphattak mûködési engedélyt -, vagy saját lakásukban. A szabályozásnak ezek az elemei - ma az ilyesmit türelmi zónáknak, illetve vigalmi negyedeknek nevezik - a bordélyházak 1927-tõl érvényes bezárása után is fennmaradtak.
    "Különös valami lehet az a közerkölcs, amelyet az egyik utcában azzal kell védeni, hogy kitiltják onnan a prostituáltakat, a másik utcában pedig azzal, hogy összetömörítik õket. A vagyonosok-lakta »elõkelõ« városrészekben a »közerkölcs« azt kívánja, hogy az ott lakó »aranyifjúság« - más városrészekbe vándoroljon, midõn a prostitúciót igénybe akarja venni, nehogy a saját városrészben ismerõssel találkozzék és szégyenkeznie kelljen, ha észreveszik azt, amit megtenni nem szégyellt. A külvárosi és egyéb félreesõ utcákban szegény nép lakik, annak felügyelõk és bonnék nélkül csavargó gyermekeiért nem kár, ha jó korán megismerik ezt az intézményt.
    Különösen az apró leányoknak üdvös, ha az utcába kaszárnyázott prostituáltaktól jóelõre megtanulják, hogy - bármennyire is nyúzzák ezeket a nyomorultakat - a prostituált keresete még mindig összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint az állami dohánygyárak nõmunkásainak 2-4, legfeljebb 6 forint heti keresete.
    Ha ártalmas a prostituáltakkal való egy házban lakás a közmoralitásra, akkor sokkal ártalmasabb a prostituáltak egész tömegével való együttlakás, különösen azon szegény családokra nézve, amelyek gyermekeikre gondot nem viselhetnek. A közmorál szempontja a kaszárnyázásnak ürügye lehet, de alapjában törlését követeli. Ha pedig mindenáron akarnak gyönyörködni a sûrített prostitúcióban: akkor tessék azt a vagyonosok utcáin koncentrálni. Ott több az alkalom, a lehetõség és a pénz a közmorál veszedelmeitõl való óvakodásra."28
    A budapesti erkölcsrendészet vezetõje, Dr. Agyagfalvi és Nagy-Galambfalvi Hegyi Sándor komolyan vette feladatát. Minden bejegyzésért folyamodó vagy kihágásért elõállított prostituált nõvel elbeszélgetett, megpróbálta jó útra téríteni, munkához, lakhatáshoz juttatni õket. Sok sikerrõl e téren nem tudott ugyan beszámolni, alkalma nyílt viszont betekinteni a prostituáltak mindennapi életének poklába:
    "Nyomozó tevékenységünk során igen nagy nehézséget okoz az, hogy a prostitúció igen szoros kapcsolatban áll az alvilággal! Rendõri pályámon sohasem láttam bele úgy az «alvilág» és a »félvilág« szoros összeköttetéseibe, mint azalatt a néhány év alatt, mely óta jelenlegi õrhelyemen állok. Hihetetlenül hangzik bár, de tény, hogy alig akad olyan prostituált - akár a bejegyzettek, akár a titkosak táborában -, akinek ne volna kitartott lovagja… A bejegyzett kéjnõt inkább érzelmi momentumok kapcsolják az ú.n. »strici«-jéhez, aki hálából rendszerint utolsó fillérjét is elszedi tõle… A titkos kéjnõ azonban nem tud lovagja nélkül megfelelõ módon érvényesülni. Nem is hinné a nyájas hallgató, de száraz tény, hogy azokon az utcákon, ahol a titkos kéjnõk, az ún. »frankák« megjelennek, azonnal stricik csatárlánca áll fel. Csoportfõnökök és egyszerû õrök […] Két irányban tevékenykednek: egyrészt megfelelõ jelzésekkel figyelmeztetik társaikat, hogyha detektív közeledik, és mint a régi lármafákról, száll ilyenkor a vészhír, amelyrõl azonnal értesül minden lány, aki az útvonalon tevékenykedik. De másrészt árgus szemekkel figyelik azt is, hogy a beszervezett hölgyek vadászterületén nem bukkan-e fel egy be nem szervezett mûkedvelõ, mert azt nyomban durva szavakkal és fel nem tûnõ, de eredményes rúgásokkal zavarják meg a piszkos konkurenciában… A strici gyakran összeköttetésben áll a titkos találkahely tulajdonossal, a »szobáztatóval« is. Õ közli a lányokkal a megfelelõ helyeket és õ áll õrt a találkák ideje alatt. A strici, akit New-Yorkban »cadet«, Berlinben »Louis«, Párizsban »Alphons« néven ismernek, egy személyben testõr, tanító, szeretõ, impresszárió és kizsákmányoló. De akad némelykor olyan is közöttük, aki csak az üzleti összeköttetést nézi, és - mint rideg üzletember - párhuzamosan több nõt is »futtat«. Az alvilági nyelvezet ugyanis a lóversenysportból kölcsönzött kifejezéssel ezt a tevékenységet így jelöli meg… Bármiképpen áll is azonban a dolog az érzelmi kapcsolatok terén, egy bizonyos: az ti., hogy a strici könyörtelen ura prostituált barátnõjének és csak az »ököljog« szabályait alkalmazza a köztük felmerült vitákban. Sok, sok esetben állapítja meg a nyomozás, hogy durva erõszakkal, vagy fenyegetéssel kényszeríti a strici a beleszeretett, illetve leterrorizált nõt a prostitúcióra és az üzleti haszon kiadására… Egész rémregényeket lehetne összeírni a stricik terrorisztikus szerepérõl, a verésekrõl, a lakásba való bezárásról, a revolveres fenyegetésekrõl, melyekkel sakkban tarják kedveseiket. És csodálatos, de közismert tény, hogy a szerelem, vagy a fenyegetéstõl való félelem még inkább az alvilági összetartás, az ún. »gazemberbecsület« hatása a legtöbb esetben megakadályozza azt, hogy a prostituált nõ kínzó lovagját elárulja, vagy pláne, feljelentse…"29
    Mit is mutatnak tehát a százéves reglementáció idõszakából válogatott forrásaink? A bordélyház rabszolgatartó intézmény, amelynek alapja a személyi szabadságától megfosztott, testi, szexuális vagy (és) gazdasági erõszakkal beszerzett és fogvatartott lányok, nõk alkalmazása és forgalmazása. Az állami engedélyezés rendszere nem jelent ugyanakkor biztosítékot arra, hogy a bordélyok valóban, és kellõ számban törvényes keretek között mûködnének. A "szabad"-nak csúfolt utcai, illetve magán-engedélyes prostitúció ugyanúgy csak részben, mégpedig igen kis részben tud a jogszerû felszínen maradni. Emlékezzünk vissza: egykorú becslések szerint az összes prostituáltak száma 8-20-szorosa a bármilyen engedéllyel mûködõ prostituáltak számának. Ugyanakkor a prostituáltat, ha legális, ha titkos, mindenképp jól szervezett futtatók (stricik), szobáztatók, szállodások, mulatósok stb. hada veszi körül, akik úgyszintén fizikai, szexuális, gazdasági és minden lehetséges erõszak alkalmazásával tartják kezükben az értékes portékát. Mindez mélyen beleágyazódik a szervezett bûnözésbe - kezdve a kisstílû csirkefogóktól egészen a dörzsölt, gazdag, nemzetközi hálózatba tömörült és az államapparátusokat is korrumpálni képes leánykereskedõkig.
    A prostitúció tehát komoly társadalmi baj, amelynek leküzdésére vagy legalább korlátok közé terelésére, szabályozására irányuló törekvések a jelek szerint rendre kudarcot vallanak.

    (A tanulmány II. részét következõ számunkban közöljük.)
 
 

JEGYZETEK

1 Horváth Csaba , Budapest II. kerületének polgármestere, országgyûlési képviselõ nyilatkozta ezt, 2003. õszén, mikor
    a prostitúció szabályozását célzó törvényjavaslatot tervezett benyújtani az Országgyûlésnek.    [vissza]
2 A Fülöp fermói püspök által Budán 1279-ben összehívott zsinat határozatából idézi, s az idézetnek éppen a válogatás
    nélküliség elsõ hazai vonatkozású említése tekintetében tulajdonít jelentõséget monográfiájában dr. Doros Gábor és dr.
    Melly József: A nemi betegségek kérdése Budapesten, Budapest Székesfõváros Statisztikai Hivatala Statisztikai Közlemények,
    1930., 661. oldal.    [vissza]
3 Lásd például: dr. Fehér Lenke: Válaszok a prostitúció és emberkereskedelem kihívásaira, In: Prostitúció, prostitúcióra
    kényszerítés, emberkereskedelem. Szerk: dr. Fehér Lenke és dr. Forrai Judit, 1999.    [vissza]
4 Kivételes, ám árulkodó történelmi példa a középkorból arra vonatkozóan, hogy ki lehetett kliens és ki nem:
    „…(Konstanz városában) a bordélyba való belépés tilos volt a nõs férfiak, egyházi személyek és ’hitetlenek’ (zsidók, törökök
    és mórok) számára. A szabályszegõket szigorúan büntették. (…) Nürnberg városából a 15. sz. elején örökre számûztek
    egy Mardocheus nevezetû zsidó embert, amiért a nyilvánosházat látogatta.” Annette Lömker-Schlögell:
    Prostituierte. In: Randgruppen – der Spätmittelalterlichen Gesellschaft (Szerk.: B.U. Hergemöller), Fahlbusch Verlag,
    Warendorf, 2001. 67.-68. old.    [vissza]
5 Dr. Siklóssy László: A régi Budapest erkölcse, az 1922-23-ban közreadott füzeteket a Corvina jelentette meg könyv
    alakban újra 1972-ben, Budapesten.    [vissza]
6 A budai törvénykönyv 289. §-át idézi Doros-Melly i.m. 665. oldal.    [vissza]
7 Jacques Rossiaud: Prostitúció, ifjúság és társadalom a délkeleti városokban a XV. században. In: A nyilvánvaló nõk.
    Prostitúció, társadalom, társadalomtörténet. Új Mandátum, Budapest, 1999. Szerk: Léderer Pál.    [vissza]
8 dr. Rózsa János: Szexuális bûnözés, OKKRI Tudományos kiadványai, KJK, Budapest, 1977, 249-250. o.    [vissza]
9 Bizonyos értelemben még a régi idõket idézi Miklóssy János „monográfiája”. Miklóssy, komolykodó könyvében – irodalomjegyzék
    és hivatkozások nélkül, ám fõként Siklóssy László munkájából, valamint a Népszava 20. század elsõ felében
    megjelent cikkeibõl átemelt szövegekbõl ollózva – a prostitúciót kifejezetten humánus rendszernek állítja be. E nélkül
    szerinte semmi nem óvta volna meg a tisztességes polgári családok békéjét és erkölcsét. – Miklóssy János: A budapesti
    prostitúció története, Népszava Kiadó, Budapest, 1989.    [vissza]
10 Csalog Zsolt: Fel a kezekkel! Maecenas, Budapest, 1989.    [vissza]
11 J. E. Butler: Personal Reminiscences of a Great Crusade, London, 1896, 19. oldal. Idézi: E. M. Sigsworth - T. J.
    Wyke: Prostitúció és nemi betegségek a Viktória-korban. In: A nyilvánvaló nõk. Prostitúció, társadalom, társadalomtörténet.
    Új Mandátum, Budapest, 1999. Szerk: Léderer Pál. 159. o.    [vissza]
12 A szabálysértési kódex, az 1999-ben hatálybalépett ún. „Maffia-törvény” elõírásainak megfelelõen tartalmaz rendelkezéseket
    a prostituált magatartása mint szabálysértõ viselkedés ellen. E rendelkezéseket természetesen szankciók kísérik,
    amelyek közül, ugyancsak természetesen, a gyakorlatban rendre a legsúlyosabbakat szokták alkalmazni: a pénzbírság
    felsõ határát, nemfizetés esetén újabb pénzbírságot, majd pedig annak rendje és módja szerint elzárást.    [vissza]
13 Ebben a tanulmányban elsõsorban dr. Doros Gábor és dr. Melly József monográfiájára támaszkodom, mivel õk nagyjából
    feldolgozták és 1930-ban kiadott mûvükben integrálták a megelõzõ évtizedek jog- és orvostörténeti kutatásait, gazdag
    anyagot merítve a kultúrtörténeti és levéltári forrásokra támaszkodó dr. Siklóssy pár évvel korábban publikált mûvébõl,
    s ugyancsak alapos anyaggyûjtést végezve koruk, fõként közegészségügyi, illetve közrendészeti tárgyú nemzetközi
    irodalmából. Emellett a társadalomtudományi, statisztikai és orvostudományi folyóiratokban, valamint a napi és hetilapokban
    megjelent publikációkból szemelgettem.    [vissza]
14 Doros-Melly i.m. 663. o.    [vissza]
15 Pozsony volt az egyetlen magyar város, amely a késõ középkorban saját bordélyházat tartott fenn. Az intézményt a
    kor nemzetközi szokásainak megfelelõen a hóhér felügyelte, a bordély bevételei a városi ítéletvégrehajtó költségeinek fedezését
    szolgálták. Az államilag fenntartott intézmény azonban azidõtájt a jelek szerint nem váltotta be a hozzá fûzött
    reményeket: a városi pénztárkönyvek a 16. század elején már deficitrõl számolnak be, a késõbbiekben pedig elenyésznek
    a bordélyházra vonatkozó levéltári dokumentumok. (Forrás: Doros-Melly, i.m. 670. o.)    [vissza]
16 Marschalkó Tamás: A venerikus betegségek terjedése Budapesten és a prostitúció — elõadás a budapesti kir.
    orvosegyesület 1895. III. 2-án tartott rendes ülésén – Orvosi Hetilap Közegészségügyi és Törvényszéki Orvostan c.
    Melléklete (O. H., 1895. 33. oldal)    [vissza]
17 Marschalkó Tamás itt arra utal, hogy mivel a prostituált nõk kötelezõen részt vesznek a szûrésen, a beteg prostituáltak
    teljes létszámban képviselve vannak az adatban. A férfi-nõ arány-különbség a betegek között emiatt tehát még valamivel
    kisebbnek is látszik a valóságosnál.    [vissza]
18 Idézi Doros-Melly i.m. 697. o.    [vissza]
19 Doros-Melly i.m. 659.o.    [vissza]
20 Dr. Agyagfalvi és Nagy-Galambfalvi Hegyi Sándor: A nagyvárosi nõ az erkölcs fertõjében. A rendõrség mentõmunkássága.
    Elhangzott a Családvédelmi Szövetség ülésén, 1941. március 26-án. 8., 10. oldal.    [vissza]
21 Schwimmer Rózsa: Küzdelem a leánykereskedés ellen. Huszadik Század, 1903. jan./jún. 4. évf. 7. köt. 170-173. o.    [vissza]
22 Dr. Agyagfalvi és Nagy-Galambfalvi Hegyi Sándor I.m. 14. oldal (kiemelés a szerzõtõl).    [vissza]
23 Doros-Melly i.m. 824. oldal.    [vissza]
24 Dr. Agyagfalvi és Nagy-Galambfalvi Hegyi Sándor i.m. 14. oldal.    [vissza]
25 Kiss Lajos: A szegény asszony élete, Atheneum, Budapest, 1943., 381. o.    [vissza]
26 Egy virágzó iparág, Népszava, 1904. szeptember 1.    [vissza]
27 Leleplezett «masszírozónõ», Népszava, 1909. okt. 10. (Kiemelés az eredetiben.)    [vissza]
28 A prostitúció kaszárnyái, Népszava, 1906. június 22. (vezércikk)    [vissza]
29 Dr. Agyagfalvi és Nagy-Galambfalvi Hegyi Sándor, i.m. 16-18. o.    [vissza]