LÁSZLÓFFY CSABA

Emlék-eltolódások
(gén-mozaik)

A tetõ kikezdve (a padlástér
a teméntelen galambürüléktõl konkrétan is),
vadul szorongat az idõ a legígéretesebb
tavaszi reggelen: mintha elnyûttem volna
évszakaimat, összes éveimet,
étkeimbõl csak az íz-hiány, éjszakáimból
csupán a bûz, a bomlás íze ingerel.
Állatösztönnel érezni a készülõdõt -
mint örök megbékélésre intõ jel a fehér lepedõn,
amelyet ágyvetéskor kibontva lobogtatsz,
s melybe egy kéz egyszer bepólyál.

Legszívesebben visszalopóznék oda,
ahol anyám sûrû haját alig
járta volt át a szürke fény, s apám maga-
sajnáltató nyögdécseléseivel még
nem pályázott "A képzelt beteg" fõszerepére.
"Anyám az volt, aki ma én" - ezt az elhamarkodott
vallomást sikerül lenyelnem; minek ismerje meg
gyermekem idõ elõtt a gének kényszerû
játékát? A kockázat most (még) az enyém.
Aztán épp õ következik talán - van, ami
még a legszörnyûbb, legbizonytalanabb
idõkben sem változik: a kihívásokra
a hitetlen lelkeknek is válaszolniuk kell.
(Végtelennek tûnik a pillanat Tordán,
midõn az elõszoba sötét gerendái alatt
spiritiszta nagyapám megérinti vállamat...)
 

Adoma

Egy másik alkalommal szánkózni mentünk nagyapámmal.
Tavaszias volt az idõ, már olvadozott a hó, kis téren haladtunk át a Liget felé. Nagyapám engedékenyebbnek mutatkozott, mint máskor: hagyta, hogy egy jó kis hógolyót gyúrjak, és megcélozzam vele annak a kopasz politikusnak a bronzszobrát, akire õ világéletében neheztelt. Markomba vettem a havat, súlyos galacsint gyúrtam belõle, de valahogy nem akaródzott elhajítani. Pedig már szürkülõdött, s alig jártak a téren. Az öreg világoskék szemével, mely folyton könnyezett, elnézett valahova a távolba, nemcsak az én fejem, hanem az egész földi világ feje felett. Vártam egy kicsit, majd azt hazudtam, hogy a hógolyóm célba talált... Nagyapám elõl ment, a szánkót húzta, nem láthatta minden mozdulatomat, vagy nem is törõdött velem. Én teljes erõmbõl öszszeszorítottam a markomat, végül már fájt tõle a tenyerem. Mire az utolsó darabka hó is elolvadt benne, vacogni kezdtem, egész testem reszketett. És sírás erõltetett.
Nagyapám felhúzott egy dombra, onnan ereszkedtem le egy taknyát nyelõ, lyukas könyökû, zömök fiúval (otthon utcakölyöknek neveztük). Kértem nagyapámat, hogy én kormányozzak. Be is fordultunk az árokba. Akkor már több feketeséget láttam, mint havat. Fehér sínadrág, sapka, sál volt rajtam. Otthon, tudtam, lesz haddelhadd, mikor meglátnak. "Ne búsulj! - vigasztalt nagyapám. - Megtréfáljuk õket." Kézen fogva húztuk hazáig az üres szánkót. Nagyapám azzal nyitott be: "Elvittem egy angyalruhás ördögöt, visszahoztam egy ördögruhás angyalt." S amikor láttam, hogy anyám szörnyülködve szalad felém, hozzátette: "Remélem, nem a pokolban járunk. Mert ha eltévesztettük volna a házszámot, akkor hát sietek unokámmal a mennyországba." Véget nem érõ rekcumozás következett, a büntetést azonban megúsztam.

*

Ahogyan kezdõdik valami
ahogyan véget (nem) ér...
a romlásnak kint semmi jele most.
Ha elmerészkednénk az erdõig:
azt a virulást! azokat a fakoronákat
nem zavarják meg a katonai helikopterek sem.

Kis szédülés - az erõs levegõtõl?
Vagy mert sok mindent
megkíséreltem elfelejteni.
Van, aki nemcsak a fenyõkbe,
nádszálakba is megkapaszkodik,
hogy el ne veszítse szeme elõl az utat
("amelyet apám százszor megjárt
valamilyen elérhetetlen igazság után kutatva").

A vér nyoma a farmeron,
egy tapintás a combodon -
az élet olykor törékenyebb, mint egy
legurult ceruzavég, mely behajlít
néhány fûszálat. Persze közben
ki is törhet a hegye.

Most az ötödik lakás (hányadik otthon?)
még el nem idegenedett szobájában le-fel
koslatva szeretném megállítani a család
szubjektív idejét - ha a történelmit nem is lehet!
Agyam mint letörölt, néma tekercs.
Amit már úgysem lehetne tisztázni?!
Érdemes-e egyáltalán? S kivel?
 

"Amerikai nagymama"

Szép asszony, idegen illat lengi körül. Egy nyírfának támasztja széles hátát, és mint akit révület szállt meg, úgy mosolyog... Mennyivel másként hat nagyapám megszállottsága, mint családi hagyaték. Az öreg komor, néném- és húgomaszszonnyal is mogorva, szótlan; csak kártyavetés közben ejt el egykét fitymáló megjegyzést, a konyhában a kerek asztal fölött. Amint becsukódik mögötte az ajtó, Irénke néni kihúzza magát: "Ernõ megint pökhendi!" Ez jelenti azt is, hogy nagyapámat hidegen hagyják az egybegyûlt társaság "sületlenségei".
    Félig éberen (de mintha félálom volna) ott kuporgok a kisunoka helyzetében az örökké sötét elsõ szobában, a vaspántos láda fedezéke mögött. Hatalmas volt a láda, s a nagyapám nyögdécselve, jajongva visszanyomott sérve is; a barna gerendás mennyezet alatt minden olyan óriásinak tûnt akkor, mégis hátborzongatóan valóságosnak, akár csak "Szent Ferenc médiumának" jóslatai. Az öreget egy ízben a román rendõrség kezére juttatta egy, a fiacskája becsületét védõ katonatiszt - miszticizmusa miatt mint "az amerikai imperializmus ügynökét" vették õrizetbe nagyapámat, s ezúttal még Ferenc Testvér sem tudott segíteni a megszállott öregen. Csak a fia, apám.
    Abban a misztikus alkonyatban az orosz fogolytáborokkal incselkedõ kecskeszakáll is kopottnak látszott. Miután a több száz tordai társával elhurcolt öregember hazatántorgott, halántékán még kékebben virított a jellegzetes dudor. Õt, a spiritiszta "mindentudót" ekkora vereség utoljára akkor érhette, amikor ifjú felesége három pendelyes, neveletlen fiúgyermekükkel együtt itt hagyta, és kiment Amerikába.
    Szinte hihetetlen, hogy én vagyok az egyik érintett és "örökös"? Ekkora törést hogyan bír ki egy nagy família? Csak úgy hallgatólagosan, ahogy ez nálunk történt. Egy másik életemben, életünkben, melynek a tükörképét hiába keresem. Ami bennem van, már csak egy kevés száraz salak, szagtalan, színtelen kíváncsiság - a másokban elfojtott tusakodások és érzelemzárlatok után. Nem látom (honnan is láthatnám) tisztán õt, aki "tabu" volt a családban, az annyit koptatott, kerülgetett kerek asztalnál is. Pedig tudni akarok róla, újabb zord bûnök s csonkulások közepette. "Csak az zavar e semmiben, / mért nincs bûnöm, ha van."... Az "amerikai nagymama"-legenda mióta oda! A Mici örökségét szétszedték: a "hiéna" barátnõ mesterkedése után maradt még valami, ámde a harcos, hidegháborús jelszavakkal szorongatott fiúörökösnek a maga részét "a koreai nép megsegítésére" kellett felajánlania az ötvenes évek elején... Nagyobb szélhámos voltál, te mítoszokba veszõ nagymama, "mint bármelyik nõ, ki csal és hiteget". (Nem hallod?... Szólj rám!)
    Erdei gombák földjén, gyógyfüves réteken bandukolva hóbortos "Ernõ bácsi" nagyapám konok lépteivel már rég másfajta kincsek után kutatok (ne küldj el futkározni, nagytata, a huncut nyúl után!); nem érdekes számomra már, hogy mit mos ki az Aranyos. A víz tükrébe azért lopva le-lepillantok, hátha a rejtett, bûvös nõi arc megmutatja magát, mint hullámokból feldobott halak pikkelye. Szinte semmit sem tudok róla. Mikor született? Mikor és hol esküdtek meg? Csak egy fénykép, s a gyermekkorban hallott kísérõszöveg: "A bõre mint a piruló baracké..."
    Egy "korabelinek" tetszõ, kebles hölgy nyomába szegõdöm a piacon. Epret kóstol; piheg. Letegezni még magamban sem merem (õt, akit sohasem láttam); az állandó ("leleményes") jelzõ nélkül - amerikai! - gondolatban nagymamának szólítani se nagyon. Ha eszembe jut, úgy vagyok vele, mint a biológiai halál elõtti állapottal (mi van az az elõtti után? - kerítés, fal, sorompó, akadály -, valami, amin nem lehet túljutni, és ami miatt vissza kell fordulni). Egy számomra ismeretlen valósághoz kapcsolódó pszichés élményrõl van szó - legfeljebb egy más(ik) dimenzióban. A múlt nem haladja meg tudati szintünket, viszont fölösleges adatokkal, kitérõkkel, félrevezetõ anekdotákkal, örök érvényûnek kikiáltott tabukkal terheli. A nagy vízen - az Óceánon - túli partra nem lesz könnyû eljutni valaha is, oda, ahol az õ arca nem változik, mert örök homályba veszett. "Revízió alá" kell vennem vak véletlen helyzetekben kigyúlt gondolataimat, ki nem rügyezett érzelmeimet - mint a halálba készülõ (vagy öngyilkosság-kísérletbõl visszatérített), akinek vallási, irodalmi, mitológiai ismeretei kihatnak e világon túli elképzeléseire. Az én viszonyulásom bizonyára a lelki történések, a legapróbb élmények függvényében is változik, változott. Elég egy más fejtartás, vagy helyzetünk az eleven családban. Akit nem láttunk meghalni (még élni sem), azt mumifikálással tartósítjuk - mint egy kiürítésre váró asztalfiókban felejtett ereklyét, vagy a szenvtelenül, szinte magától üresedõ jelent. Másnak látom õt egészséges lelki szemeimmel; s a kárhozott lelkiismeret másnak képzeli.
    Egy ilyen "örökség" úgy kísér el, mint eretneket az ima.

*

Miénk a mulasztás

    S akár Babits Angyalos könyvében
    ("Herceg, hátha megjön a tél is"), az intelem
    már másnak szól. Fiam kemény tekintete követ
    - az apa összes hagyatéka a fiút erõsíti -,
    mintha mégis riadtan állna a vékonyan pergõ
    mennyezet alatt. Tán alszik benne az angyal
    - örökre? Szent szégyenünk (az otthoné), hogy
    vetélytársakká, vétkesekké tesszük magunkat.

    Kissé kábultan - utazás, illat, mire lehet fogni? - ment az úton, nem nézett maga elé, a sötétségbõl mintha szóltak volna hozzá (nemigen szokott tartani az útonállóktól), neki közben az volt az érzése, hogy van még egy másik út is az õ útja alatt, s aki azt választotta, annak a nyomában vannak, annak lesik a lépteit s tartanak a gondolataitól, azt készülnek ártalmatlanná tenni. Mint ahogyan utólag az is különösnek tûnt számára, hogy a szoba kulcsa mellett nevére szóló boríték várta az idegen városban, mindjárt az elsõ órában. Valami tévedés lehet, gondolta a rendõrségi idézésrõl. Késõbb kiderült, hogy megrendezett "tévedésrõl" van szó; az illetõt, akinek a táskájában gyanús szellemi terméket találtak, évek óta jól ismerte. (A ráijesztés, szomjaztatás, a pincejelenet a fogdmegekkel bizalmas üzenetként jutott el hozzá késõbb.) Egyelõre õ friss levegõt szívhatott. A szabadban különben soha nem vett erõt rajta a magány, a tehetetlenség érzése, nem visel szerencsére különleges nyakörvet, mint a Pireneusokban az a betelepített vadmacska-pár, melyet rádióadók segítségével óvnak a veszélytõl.
    "Hunyd be a szemed, és feküdj nyugodtan, ne gondolj semmire."
    Hol a hajdani életerõ és céltudatosság? Te, aki valósággal irtóztál a kényelemtõl, most képes volnál órák hosszat ülni s bandzsítani valahová hátrafelé, mintha csak egy megismételhetetlen - életbevágóan fontos - mozdulatot lesnél: ükanyád eres kezével hátrasimítja sötét haját; vagy nagyapád (mindegy, hogy melyik) megérinti selyembe burkolt testét valakinek, aki jóságos tekintettel válaszol igézõ szavaira. A toronybástya sérülésein át bámulni a szürkületet nem ugyanaz, mint valóságosnak, nélkülözhetetlennek elfogadni az egykori (hõskori) kõréseket... "Alvó arcod fölé hajol egy árnyék" (lehet, hogy csak egy falevél); ez nem egyszerûen rossz közérzet vagy emésztési zavar. Valami nagyon megviselte a szívedet. Tegnapelõtt Zs., ma E. Mintha akaratodon kívül valami helyrehozhatatlan történne. Szervezeted most már érzed, hogy nincsen kivételes. Tovább lüktet még itt a csuklódon, aztán ki tudja, a világban valahol... Füledben cseng apád utolsó megszállott óhaja: "A töltõtollamat!" Az a nyúzott arca, a hajlott és szögletes idegenség (hova tûntek birkózó izmai?), s a megnyúlt herezacskók! Mintha maszkot öltött volna, mint azok, akikkel szemben kint pattanásig feszülõ idegekkel, hátborzongató kényszerképzetekkel védekezett. Testére kiütött a veríték, sovány mellére szorítja ösztönös szeméremmel a csíkos takarót. A bádogfalat nézi, mely elzárja a külvilágtól; nyaktartásában semmi csökönyösség, csak éppen átnéz rajtad, ha arccal szembekerül veled. Lekuporodnál melléje, úgy, mint gyermekkorodban, megcirógatnád gondozatlan szakállát, és kis, ízetlen derûjû emlékeiteken rágódva gyûjtenéd magadba a könnyek ellen az erõt.
    Te magadat sajnálod (apád már rég nem szorul rá); megcsíped a karodat, a hús lazulását figyeled, s a szív- és a rekeszizom belülrõl löki el a világ sóvárgásokkal körülnyálazott csigaházát.
    Csak azt a petyhüdt közönyt soha. Vagy az alázatos bohócvigyort!
    Két kataklizma, két pillanat között: ma még robban a düh - holnap a recehártyát már semmi sem zavarja.
    "És mi lenne a teendõ addig?"
    "E téren, úgy érzem, vár még egy s más..."
    "Hát iparkodjék."

*

    Míg bõr dermed a sebre (vagy a mártásra?
    - ó, az a majális!), aközben a rigóhang
    talán csak megáld. Megint hallom a hangodat,
    a kicsit mindig tétovát, mintha félnél túl szépet
    mondani, mégsem szeretnél elmulasztani valamit,
    hallom a halk jelzéseket - miközben a romváros
    riaszt lelkedben, lelkemben, a Szajna, a Sacré-Cour
    kész kihívás -, jaj, ha Párizs reggelre megváltozik!
    Minden porcikádat kinagyítva látom a Café
    bárszéke elõtt, a bulvárokon, szemhéjam alól
    elégikus fény kísér, riadtságod nyomai vászonra
    festett bordélylányok arcán, királyi palástokon.
    Mint múzeumok raktárában törlesztésre váró adósságot
    por homályosítja el egy elvétett ujjlenyomatodat.
    A Luxemburg-park füvén ernyedten, a szökõkút vizével
    csillapítva égõ arcunk, hogy visszatérjen belénk
    az izgatottság, a lelkünk mélyén mûködõ
    vulkáni erõ. Ez a pillanat megmagyarázhatatlanul
    emberi; ezért volt érdemes élni. Tested mint egy
    kitakart hágó; az alvó kertben a madárijesztõ
    szalmakalapján csak a szalag re
    zeg.

    *

Illúzió

Tudod, mi hiányzik belõled? Egy csipetnyi fantázia. Különben látnád magadat hatvan-hetven-nyolcvan évesen. Elég lenne magad elé képzelni vásárhelyi nagyanyádat. Õ nyilván - neveltetés korlátjainál fogva - nem tudhatta, mit jelent az agy jobb féltekéjével szeretkezni. Ehhez persze társa sem volt, jó korán elhalálozott. Te mintha egyre gyakrabban feledkeznél meg arról, hogy eltanultad - ellested! - a tûnõ idõtõl a legtûnõbbet. ("... az egyszeri az, hogy így voltunk - s így lehetnénk mindig -, ha csak egyszer is, ez, hogy e földi létünk volt, ez, látod, olyan, mit többé vissza nem vonhatsz" - Rilke.) Érdeklõdésedet kielégítheti a kezed ügyébe kerülõ hírlap vagy szakirodalom, de fel nem tüzel. Többnyire igazolást keresel mindennapi kudarcaidra, gátlásaidra s az ebbõl táplálkozó örökös dacra. (A nyakas kálvinizmus öröksége ölte volna ki génjeidbõl az esendõségében is törhetetlen fantáziát?) Az aszkétákban megerjednek az elfojtott vágyak - és felrobbanhatnak. Akinek teste nemi aktusból jött létre - ezt nem a fáma mondja -, s egész szervezetét idegek, erogén zónák szövik át, az nem mondhat le büntetlenül a nemiségrõl. A néma állat néz ránk, s nézése csendben átjár; nyugodtan szemléli sorsát, éjszakák sûrû sötétségében szégyentelenül mindazt önmagából, mely által a teremtés részese lehet.
    Gyermekkor és jövõ bár fogyatkozóban, ami bennünk a legmulandóbb - az állatias életerõ is megnemesíthetõ. Megváltásunk ára a képzelet. A fantáziahiány éppolyan romboló, mint a beteg fantázia.

 (Jobb lett volna talán szalagra mondani? Legalább egy annyit: illúzió, hogy valaha is éltünk...)
 

Szerelem (VIII.)
 
 

BIRTALAN FERENC

Kiszámolásig

hogy mitõl ilyen ez a novemberi reggel
nem tudom
talán az esti zümmögés utóhatása
talán a köd mögüli fény
vagy mert szél se sír a rossz ajtó alatt
ahogy gyerekkoromban kályhaszó
tutulnak az ördögök mondta anyám
akolmeleg volt ringató

mit kamra mélye rejt
most elvagyok
a derekam fáj ugyan
de pulzusom szívem nyugodt
rossz gondolat se bánt
az agy kémiája
közömbösség a megszokott iránt
elfogadom mit nem lehet
az elmúlást magányt

a nap elõttem
történhet bármi még
e csöppnyi fény
estig minden bajt kivéd
délután lefekszem
a suliból megjön a lányom
s miként ha velem van
a szokott tervben
sétára invitálom
nem baj ha nem megyek
kérdi aggódón-figyelve
meg ne bántson
ugyan mondom
pihenj nyugodtan persze
Cicám kis bolondom
felnõtt ennyi
hiába fáj
kell hogy magává akarjon lenni

rozsda mindenütt
amolyan halálnyom
nem taszít kicsit lever
unja a város is ásít
november középsõ vasárnapja jön
se ring se meccs
levelek potyognak szél piheg
várunk a kiszámolásig
 

Bohócok, szittyák

gyûlölet-halom omladék
szülõhazám: mit mondanék
pitiánerség félelem
aknák közt élünk késeken

ember embernek farkasa
és ezen kívül nincs haza
csak itt hol õrjöng pár kufár
bohócok között nincs király

ki kit taszít ki lök ki mást
ki ünnepel ki ülne gyászt
bezárt szívek süket fülek
szittyalant-ritmus rémület

kéne szemernyi hit meg ész
békélni nyílt tenyérbe kéz
ölj bárkit magad irtanád
ha vér hull hullik vissza rád
 

Tánc

a tánc a kályhától indul
a vers az ablakomtól
fekete betûk fehér alap
tér idõtelenség
örök-munkanap

kinézek írom
minap az Iguazút láttam
Argentína Brazília határán
zuhogó víztömeg
nézem asztalomtól könyökölve
nem tudom melyik a szebb
a kies távol-világok
vagy amit itt
a hurutos õszbõl látok

volt napsütés elég
utána minek menjek
szétválik tisztaság szemét
rend kell
rendet teremtek
a tánc a kályhától
de vers van mindenütt
hat évtized
eposz vagy épp etûd
rég nem én döntöm el
nézek az õszre
esik mert esni kell
de keletrõl
mintha a nap

valaha látni akartam
a Tadzs Mahalt
Párizst
már egyik sem hiányzik
szembenéztem Gízában
a Szfinxszel hatalmas
összemérhetõ ma minddel

kicsik vagyunk akár az ablak
rád nézek megmutatlak
magában hord egy versjel
kályha nincs
ott a radiátor
indulj el onnan
táncolj
forog a világ forgok veled

a vers fájhat
értheted bárhol
ám érezni másutt nem lehet
csak ahol már nem vagy
ahonnan hiányzol
 

Szerelem III.

SZARKA ISTVÁN

Szózat

Cetewayo király szózata
a zulu sereghez,
minden honvédõ háború, szabadságharc
és forradalom igazáért.

Emlékezzetek
a rabszolgahajókra
*
Luzitán, brit, más martalóc
árad azóta is az emberalattiságban,
gonosz isten, hazug hit ûzi hordáikat
õs kultúránk, szép emberségünk ellen,
éhség csömörlik tekintetükben, téboly,
népek, hazák lobbannak semmivé,
foglalnak-özönölnek, megrontva minket
hontalan-otthontalan emberalattivá,
gonosz hazuggá, szolgává. Csapájukon
holdbéli táj az édenünk, a lélek.

Most itt ez az ezred, hány napja már, hogy
gyûlünk köréje, fürkésszük vonulását,
napenyészetkor eszüket vette végre
Afrika szelleme: mocsárhoz nyomva hosszan
a zászlóaljak, elõttünk meg magas fû
bókol a lejtõn az erdõtõl az õrökig,
együtt vagyunk, titkuk tudói, titkunk
megtartói, jó tervvel, jó híradásban,
lelkes testben, tusában jobbak, együtt,
szülõhelyünkön, ahonnan nincs hova.

Itt az idõ. Lenn harmat l
epi a tábort,
a tiszti kantint, a puskagúlát, az ágyút,
szenderegnek az átkozott ütõszegek,
az irányzékok, a huzagolások,
sátánuk alszik lõporban-fulminátban,
katonaiskolák agybeli, bomló
üledékében, horkolástól
reng a gyúlékony sátorváros,
halálosan sömörlik foszforfénye,
vágandó zsinórjait megpendíti a hold.

Itt az idõ. A szert: az anyaföld
tömény erejét, orvoslásunk
tiszta csodáját vegyétek magatokhoz,
fáradtság meg nem bénít akkor a harcban,
sem a fájdalom, sem a félelem.
Az életért ma meghalunk sokan, de
a csata mienk. A háború övék,
bosszújuk jõ majd, Afrika elsötétül,
számtalan évszak kínja jõ az
ember második hajnaláért.

Ahogy az esti tüzeknél annyiszor
eltáncoltuk a gyõzelmet, induljatok
a bûvös jelek alatt, a pompás teljességben,
mielõtt fölszáll a nap az óceánból,
amíg lehet, akár az árnyék,
borzalmasan kiáltva aztán.
Viktória iszonyú közlegényét,
szörnyû õrmesterét, nyegle hadnagyát
meg ne kíméljétek, csak õt, a szürke csontbõr
ezredest, csak õt hagyjátok övéinek.

És tán a lelkészt bízzátok istenére... -
Ti elsõ százak, elébb a géppuskákhoz.
Némán az õröket. A lovakat a szélnek.
Lõszeresekre csóvát. Ágyúkat a mocsárba.
Ha olvassátok a szõke hadnagyok
vértelen, vékony ajkán a fájert,
arccal a fûbe. Ha elzúgott az
ólomdarázsraj, szökelljetek.
Hallgassatok a szívhangú dobokra,
jó parancsaim vélük üzenem.

*

Mire a nap leszáll a Kalahárin,
csöndes legyen megint a völgy, hogy
emlékezni fölemelõ legyen, hogy
mától minden másképp legyen, hogy
ringjon tovább a bölcsõnk, Afrika.
Az esti tûznél találkozunk. Most harchoz.

Zúduljatok le.
Öljétek meg õket.
 

Vedd a zenét

Bartóknak

... vagy vedd a zenét, ez
meg-megállít az õrjöngésben,
meg-megindít az ácsorgásból:
szerte-szél, tova-hullám árapálya
süllyed-emelkedik véled, akárcsak a
te tavaszodban a te féltekéd!
Árnyal-ragyogtat! Érintsd: virág!
Életjel. Jóvá-tévõ. Valami teljes.
Szeizmikus gordon. Égmorajú feszes bõr.
Nádnyelvû madár. Megsejteti,
milyen légvétel, mily meleg kenyér,
mily forráskorty, milyen hit
a Másik Ember: fõnixfészkeden,
kételyeid közt véle mivé leszel.
 

Mi a fenének?

Megvetted ezektõl ingyen a hazámat -
mivégre kéne,
amit még elvehetnél,
vérforraló nyugdíj, roncsautó,
nyomorú kicsi cég, haszonélv a panelben,
segélyeink, s a képzelt utazások?

Mivégre kéne néked a békém?
Dolgom, versem, szerelmem, hátralévõm
mi a fenének
kéne tenéked?
Merülõ birodalom
alkonyatának cinikus bohóca,
mifene enyhet nyújthatna tenéked,
amit még tõlem elvehetnél?

2006. június 22.


 
D. NAGY LAJOS

Az albatrosz

Mukhaj kiáltozásra ébredt. Mély álomból riadt föl, holott még csak tíz vagy tizenöt perce aludt, arról álmodott, hogy halászni mentek az öregemberrel. Eltartott egy ideig, amíg magához tért, amíg felismerte a hajófenék poshadt, nehéz, félreismerhetetlen bûzét. Megfordult és hajlított háttal, hunyorogva ült fel a törött deszkákból összekalapált fekvõhelyén. A fiúk még mindig kiabáltak és lábaikkal hangosan dübögtek a fedélzeten.
    Táncolnak - gondolta magában Mukhaj, azonban nem hallott semmiféle zenét. - És hogy is táncolhatnának, hisz a kapitány a hajón van. A kapitány magának való, kemény, könyörtelen tengeri ember, sohasem engedélyez szórakozást. Mi történhet odafent?
    A hajófenék alacsony volt és sötét, és maga a hajó is csak egy kisebb halászbárka volt, öt-hat fõs legénységgel, egyetlen árva vitorlával. Õsz volt, szokatlanul hideg és mogorva õsz, szürke az ég és a tenger fekete, mintha végtelen lenne a felszín alatt a mélység. A part közelében alig fogtak valamit, kimerészkedtek hát a nyílt, távolabbi vizekre, hátha ott nagyobb szerencséjük akad. Három vagy négy napja lehettek már odakint, Mukhaj nem emlékezett pontosan, és azt is, hogy mindössze néhány rövid percet aludt, csak akkor konstatálta, amikor felcsapta a fedélzetre nyíló ajtót és felnézett a violaszínû, harcias alkonyati égre.
    A fiúk érthetetlenül kiabáltak, és a kapitány ott volt velük. Ritkás félkörben álltak a hajó tatján és egy keskeny, hosszú evezõlapáttal döfködték a nagy, szürkésfehér madarat, aki a hajó oldalához lapult, ahogy csak tudott. Épp, amikor Mukhaj odaért hozzájuk, a madár ferde csõrével rácsapott a felé közelítõ evezõlapátra, szárnyait kibontotta és különös, magas, rekedt hangján rákiáltott a halászokra. Azok egy pillanatra hátraugrottak, de szinte azonnal visszaléptek és lezárták újra a kört, hangos kurjongatásuk messzire szaladt a vízen. A madár fáradtan lihegett. Leengedte óriás szárnyait, fejét visszahúzta a teste mellé és onnan figyelte a támadókat. A kapitány rászólt a fiúra, aki az evezõt tartotta:
    - Menj közelebb, döfködd, piszkáld, mielõtt újra erõre kap!
    A fiú engedelmesen közelebb lépett, beledöfte az evezõt a madár bal szárnyába. Az meg se rezzent, félig lehunyt szemmel figyelte õket tovább. A fiú tett még egy lépést, elhajolt kissé balra és az evezõvel oldalirányból rávágott a madár másik szárnyára. Az ütéstõl a madár teste összerándult, de váratlanul kicsapott a fiú felé, és a csõrével elérte azt a kezét, amelyikben az evezõt tartotta. A kapitány közben már szorosan a fiú mögött állt, és mielõtt még a madár visszahúzhatta volna a nyakát, kivetette rá a hurkot, erõs testével nekifeszült és a madár nyekkenve hullott vissza a deszkákra. Innen már könnyû volt, még egy hurok a másik irányból és a madár ott állott kifeszítve a két hajókorlát között.
    A fiú összehúzott szemmel vizsgálgatta a sebesült kezét. A madár egy jó körömnyi húst kiszakított a hüvelyk és a mutatóujja között, és a seb erõsen vérzett. Mukhaj leült mellé a fedélzetre, de nem szólt, nem is mutatta, hogy segíteni jött volna. A fiú egy mocskos, durva vászondarabot tekert körbe a tenyerén, a fogával húzta szorosra a csomót.
    - Albatrosz - mondta halkan, fel sem pillantva bepólyázott kezérõl -, itt keringett már vagy egy jó félórája a hajó körül. Fáradt volt, néhány napja úton lehetett már.
    Akárcsak mi magunk - gondolta Mukhaj, de továbbra sem szólalt meg. Hagyta a fiút beszélni.
    - Én vettem észre, ahogy megpróbál leszállni a vitorlarúdra. A hajó oldalán biztosan nem mert, mivel nagy volt odalent a mozgás. - Felszisszent. Körülnézett, segélykérõen kereste a többieket a tekintetével. De mindenki ott volt az albatrosz körül. Élcelõdtek, játszottak vele, a madár tehetetlenül tûrte a zaklatást. - Valahogy elvéthette a landolást - folytatta a fiú -, talán épp megbillent a hajó, de nem, túl fáradt, elgyötört volt már, nem törõdött a biztonsággal. Elvesztette az egyensúlyát, és a fedélzetre zuhant.
    Akkor törhette el a jobb szárnyát - gondolta Mukhaj -, és ha valóban így van, azt nem fogja túlélni. - Felkapart egy szálkát a padlódeszkáról és piszkálni kezdte a körmét. - Egy ekkora madárnak legalább nyolc-tíz font halra van szüksége naponta, különben éhen hal.
    A fiúra nézett. Megbízhat benne? Nem, semmiképpen! Talán, ha a kapitány nem lenne a hajón. Talán, ha csak ketten lennének idekint. De nem, még akkor is kockázatos volna.
    - Áztasd egy ideig a tengervízben - szólt oda neki halkan, feltápászkodott és visszament a hajófenékbe.
    Aludni próbált, de túlságosan éber volt már és túlságosan sok minden járt a fejében. Azon próbált gondolkodni, mit kellene tenni, mit csinálna most az öregember, mit mondana most, ha itt lenne. De ehelyett csak az öregemberre tudott gondolni, ráncos, gyûrött arcára, sovány, inas nyakára, amelyen kidagadtak az erek, amikor magyarázott. És sokat magyarázott, szeretett beszélni, hallani a saját hangját, és Mukhajon kívül máshoz nemigen szólhatott. Kettesben éltek a kikötõ egyik elhagyatott, huzatos kiszögellésében, amely kiesett a tengerparti forgalomból, és megközelíteni is csak a tengerrõl lehetett. Mukhaj azóta is ott él, egyedül, mióta az öregember meghalt.
    Az öregember talált rá Mukhajra, négy évvel ezelõtt, eszméletlenül, a folyóparton. Behúzta a csónakjába és hazavitte, hogy életet leheljen belé. Mukhaj három teljes hétig gyalogolt a kõpalotából, ahonnan megszökött, amíg elérte a hegyeket. A hegyek hatalmasak voltak, hatalmasabbak és félelmetesebbek, mint amilyenekre emlékezett. Nagyon elcsigázott, reményvesztett volt már.
    Két nap múlva egy folyót talált, ami a hegyekbe vezetett. Annak a mentén indult el, abban a reményben, hogy a folyó elvezeti majd a tengerhez. Fél nap után belátta, hogy nem követheti a folyót tovább, mert túlságosan meredek, sziklás volt a partja, és veszélyes lett volna tovább kapaszkodni rajta. Rábízta magát az ösztöneire, és feltette kockára az életét: vissza nem fordulhatott semmiképp. Valószínûleg még mindig a nyomában voltak, és ha meg nem is találnák ezen a sziklás vidéken, hamarosan éhenhal. Belegázolt hát a vízbe és hagyta sodorni magát az árral. A folyó nemsokára barlangokba futott és bement a föld alá. Mukhaj már nem volt a maga ura, amint a víz levitte a mélybe, elveszítette az eszméletét.
    Az öregember kalyibájában tért magához. Bûz volt, sötét és hideg, a szél besüvített a deszkák között. Az öregember halat sütött a tûzön, és ahogy a lángok megvilágították az arcát, Mukhaj hirtelen megriadt tõle. Nem tudni, miért, egy régi emlék, egy álom, vagy egész egyszerûen csak az arc torzsága miatt, felkiáltott és hátraugrott a sarokba.
    Az öregember nem szólt, fel se nézett, sütötte a halat tovább. A kalyiba lassan megtelt a sült hal illatával, és Mukhajnak összerántotta a száját az éhség. Odakuporodott a tûz mellé, és nézte az öregembert, nézte a tüzet, és megnyugodott végre.
    Együtt jártak a tengerre és Mukhaj megtanult mindent a vizekrõl, a hajózásról és a halászatról, amit csak az öregember tanított neki. Szigorú öregember volt, házsártos és mogorva, keveset nevettek, de jól megvoltak egymással. És pár év alatt Mukhaj jó hajóssá nevelkedett, megerõsödött, férfi lett, nem nõtt ugyan nagyobbra mint az átlag, de ügyességben, gyorsaságban sok társán túltett.
    Amikor a bajsza serkedezni kezdett, az öregember azt mondta neki: - Fiam, holnap elmégy a hajóra. - Nem nézett fel, miközben ezt mondta, csak nézett bele a tûzbe mereven. - Holnap, korán reggel. Beszéltem ma a kapitánnyal, felvesz a vitorlásra.
    Mukhaj nem tudott szólni. Megszokta, hogy engedelmeskedik, hogy nem mond ellent, mégha saját maga másképp látja is az igazságot, nem szólt hát most sem. Elment másnap a hajóra, elszegõdött a kapitányhoz.
    Az öregember rövidesen meghalt. Mukhaj nem is látta azóta, mióta elment, mert mindennap kora hajnaltól késõ estig kint voltak a tengeren. És éjjel a fiúkkal aludt a barakkban, a kikötõ mellett. Úgy szóltak neki, hogy menjen. Akkor látta utoljára az öregembert, kiterítve a kalyiba ajtajára, mert nagy volt a sár. Furcsa módon az arca már nem látszott torznak, halott, aszott bõrén kiütköztek az õsz borosták, az álla elõrehúzódott, homloka belesimult borzas, ritkás hajába. Emberi volt akkor.
    Azóta minden éjjel az öregemberrel álmodik. Beszélgetnek. Az öregember elbeszéli az életét, a fiatalkorát, melyrõl sohase beszélt, amíg élt, és Mukhaj is elbeszéli a saját életét, a gyerekkorát a pusztákon vándorolva, és a kõpalotában, amirõl senki nem tud a világon. Ülnek a tûz mellett, és hallgatják egymást, hallgatják saját magukat, amíg fel nem jön a nap. És amikor feljön, Mukhaj kimegy a tengerhez, elmondja, mi történt vele azóta, mióta az öregember meghalt. Elmondja, mi történt vele és hallgatja a tengert, mit válaszol...
    Nem tudott aludni. Valami mocorgott a sarokban. Egy patkány, gondolta, és odavágott egy lécdarabot. Hallotta, ahogy odafent lassan megszûnik a ricsaj, talán lement a nap, és a fiúk jönnek lefeküdni. Eléggé szûkös volt a hajófenékben öt embernek, de Mukhaj szerencsére már nem utolsó volt a rangsorban, ketten is fiatalabbak voltak nála, az egyik közülük a fiú, akit az albatrosz megkapott.
    Ha nem gyógyul gyorsan, nyoma is maradhat - gondolta magában -, talán fogni sem tud többé azzal a kézzel. Megtanulhatja a másik kezét használni. De az albatrosznak is vége hamarosan. Ha nem kap enni, éhenhal, így is jópár napja éhezhet már. Pedig halat a kapitánytól nem kap, erre mérget lehet venni. Az a fösvény gazember még tõlünk is sajnálja a fejadagot.
    Megérkeztek a fiúk. Még mindig nagy hanggal voltak, dübörögve jöttek lefelé a keskeny falétrán. Nyelvjárásban beszéltek, Mukhaj csak néhány szavukat értette. Róla beszéltek, feltehetõleg. Mind helyiek voltak, de soha nem közösítették ki maguk közül. Most mégis. Mivel nem mulatott velük együtt és a kapitánnyal, ellenségessé váltak. Mukhaj tartott tõle, hogy belékötnek, és abból verekedés is lehet. Nem a verekedéstõl vagy a következményeitõl félt, mert az mindennapos dolog volt hajós emberek között, akik napokra össze vannak zárva, attól tartott, ha történik valami és a kapitány bezáratja, nem marad lehetõsége megmenteni az albatroszt. Még nem tudta, hogyan, mikor jön el az alkalom, de elszánta magát: ha kitalál valami okosat, véghez is viszi.
    Mit csinálna most az öregember, ez járt a fejében, amikor az egyik fiú megszólította. A legidõsebb, rangidõs fiú volt, aki néha elsõ tisztnek hívatta magát a többiekkel, de különben nem volt vele semmilyen baja. A helyi, õsi nyelvjárásban beszélt, amit már csak különleges alkalmakkor használtak. A sok idegen hajós, bevándorló és kereskedõ miatt az õsi nyelv megváltozott, leegyszerûsödött, és Mukhaj már az új nyelvjárást tanulta meg. Az öregember nagyritkán beszélt hozzá az õsi nyelven, de nem elégszer ahhoz, hogy kellõen elsajátítsa.
    - Há le ví náda téde, Múkháj? - valahogy így hangzott a megszólítás, és Mukhaj ezúttal tökéletesen megértette, amit mondanak neki. Azt kérdezte a fiú, hogy õ, Mukhaj, nem lány-e valójában. Ez a szokásos kötözködések közé tartozott, de mivel a fiú az õsi nyelvjárást használta, a kettõ együtt halálos sértésnek minõsült. Mukhaj meg sem mozdult a fekhelyén.
    - Há le ví náda téde, Múkháj? - ismételte meg a fiú a kérdést.
    Eddig csönd volt, de most a többiek nevetni kezdtek. Kinevették Mukhajt, s ez egyet jelentett azzal, hogy gyávának tartják, mert nem válaszolt a kihívásra. A rangidõs fiú pisszent egyet, erre elhallgattak. Csönd volt, a patkány sem mocorgott a sarokban. Csak a szél süvített odakintrõl, és azt lehetett hallani, ahogy az albatrosz vergõdik a kötelei között. Eltelt egy hosszú, néma perc.
    Mukhaj megmozdult végre és felült az ágyán. - Ó, le ví máde, téde - mondta halkan.
    A fiúk megint nevetni kezdtek, egy kicsit hangosabban, mint az elõbb. Ezúttal a rangidõs fiú is velük nevetett. Hosszú percekig nevettek, Mukhajnak óráknak, örökkévalóságnak tûnt, mire abbahagyták.
    - Akkor, Mukhaj kislány, eredj a sarokba, ahol a helyed van, csicsikálni - mondta a rangidõs fiú.
    A félhomályban is tisztán látszott, amint büszkén, dicsekvõen a többiekre néz. Elismerõ tekinteteket kapott válaszul, épp olyanokat, amilyenekre számított. Viszszafordította a fejét és Mukhajra nézett megint, sürgetõen, hogy teljesíteni kellene a parancsot.
    Mukhaj mázsának érezte minden tagját, amikor felemelkedett a deszkáról. Hallotta, hogy az albatrosz a fedélzet padlóját kaparja fájdalmában. Megállt a szél. Csak a hajó nyikorgott még, ahogy imbolygott a hullámokon. A sarokba ment és lefeküdt a földre. Nem volt sokkal kényelmetlenebb, mint az elõzõ fekvõhelye, csak a lábát nem tudta rendesen kinyújtani, és hallotta, ahogy a patkány ott kaparászik valahol a válla mögött. De nem mozdult. A fiúk is leheveredtek és néhány percnyi beszélgetés és egy-két jókedvû felkiáltás után elcsendesedtek. Aludtak is nemsokára, Mukhaj hallotta, ahogy puhán, egyenletesen lélegzenek.
    A kapitányi kajüt pont a feje felett volt, rövidesen azt is megállapította, hogy a kapitány aludni tért. A fiú, akinek a kezét a madár megsebezte, odakint maradt, ma éjjel õ volt az ügyeletes.
    A patkány megint rágni kezdett valamit. Mukhaj óvatosan a hátára fordult, ami nem volt könnyû mûvelet, mivel a lábát felhúzva kellett tartania, hogy ne csapjon zajt. Már teljesen sötét volt a hajófenékben, de a szeme mostanra hozzászokott a sötétséghez.
    Amíg nesztelenül lépdelt fölfelé a létrán, arra gondolt, az öregember biztosan nem értene egyet azzal, amire készül. Jobban mondva - gondolta -, megtiltaná, amit tenni akarok. Amióta meghalt, és álmomban beszélgetek vele, nem tilt meg semmit, inkább csak elmondja, hogy õ, ugyanabban a helyzetben mit csinálna. Tanácsot ad és nem parancsokat, amit életében pedig sohasem tett. Igaz, sohase szegültem ellene, mint is tudhatta volna, hogyan kell tanácsot adnia. Nem adtam rá neki lehetõséget, hogy megtanulja.
    És az is igaz - folytatta tovább a gondolatmenetet, miközben kiért a fedélzetre és a fiú õrhelye felé osont -, az is igaz, hogy õ sem adott nekem alkalmat, hogy megtanuljam, hogyan kellene ellentmondanom neki. És sohasem volt alkalmam elmondani, mennyi mindent köszönhetek neki. Mire megtanultam, hogyan kellett volna, késõ volt. De most... most talán meg tudok neki köszönni egyet s mást.
    Hangtalanul közeledett az árbocvitorlához, ahol a fiú felhúzott térdekkel üldögélt. Sápadt volt az arca, ahogy a holdfényben látni lehetett. Mukhaj a szája elé tette a mutatóujját, amint odaért.
    - Leváltalak - mondta. - Menj aludni, fáradt vagy. Talán sok vért is vesztettél. Használt a tengervíz?
    - Használt - felelte a fiú. - De... biztosan nem bánod? - kérdezte, miközben feltápászkodott. A fájdalom összerántotta az arcát egy pillanatra. Megszédült, belekapaszkodott Mukhaj karjába.
    - Nem tudok aludni - mondta Mukhaj. - De neked aludnod kell. És holnap vissza kell mennünk a partra, ha nem leszel jobban.
    - Jobban leszek - mondta a fiú. - Jobban leszek, biztosan - és elindult a hajófenék irányába.
    Mukhaj egyedül maradt. Az ég kezdett kitisztulni, elõbukkantak a csillagok. Nyugat felõl kellemes, langyos szél indult.
    Az albatrosz ereje végét járta. Néhány szárnycsapásra tellett csak, amikor Mukhaj a közelébe ért. Félelmetesen szép, óriási szárnyai voltak. És hófehérek, világítottak a sötétben. Mukhaj meglazította a köteleket és odavetett néhány darab halat, ami nagyrészt az aznapi fogás volt. Amikor a madár végzett velük, viszszahúzta a köteleket és óvatosan, oldalról közelítve a madár jobb szárnyához lépett. Az, amikor észrevette Mukhajt, új erõre kapott és szélesre tárta a szárnyait. Mukhaj épp erre számított, megragadta hirtelen a sérült testrészt és gyorsan végigtapogatta a kezével. Úgy érezte, nem törött el sehol sem. Mire végzett, a madár nyugodt volt, és csöndesen kapargatta a padlódeszkákat.
    Mukhaj most eloldotta a köteleket és (ez volt a legnehezebb, ahogy elõre látta) leakasztotta a hurkokat a madár nyakáról. Aztán leült fáradtan a hajókorlátra, és nézte az albatroszt. Az nem mozdult. Fölfelé, az ég felé nézelõdött, és kinyitotta, összezárta hatalmas szárnyait.
    - Talán próbálgatja õket - gondolta Mukhaj. - De még így sem biztos, hogy túléli. Talán egyáltalán nem tud többé repülni. Mégis mennie kell, itt nem maradhat, el kell mennie innen reggelig...
    És akkor az albatrosz kitárta a szárnyait, kettõt csapott a levegõbe és fölemelkedett a fedélzetrõl. Mukhaj ámulva nézte, ez volt a legszebb dolog, amit életében valaha látott. Az albatrosz magasra emelkedett, könnyedén, mint a szél, és hamarosan eltûnt az égen.
    Csak a szél maradt, a langyos, nyugati szél, és Mukhaj, meg még valami, egy érzés, amirõl nem tudott számot adni magának.
 
 

Kettõs vonzás
 
 

LENGYEL GÉZA

Csodavárás

Hajnalodik. Bágyadt sugarakra ébred a szoba.
Hajnalodik?... Monteverdi, Mozart, Bach,
Beethoven zenéje
- hallgatom -
mint szigetek közt kóválygó ladik
úsztat, hordoz századokon, nagy világon át,
Salzburg, Bécs, Velence,
karnevál, menüett, oratórium, barokk, reneszánsz...
     Szállok, mennybe röpít a lipcsei orgona,
és lám, Orpheusszá válva járom a poklokat,
vélt vagy színigaz erényért Tancred vív csatát,
s míg az éteren át felzúg a Leonóra nyitány
  - "oh, jöjj áldott szép reménysugár" -
látom Wolfgang Amadeus mint
rázza le rabbilincseit, az érseki igát,
s látom, mennyi mások, lángszívû hõsök
           felszentelt sora
lép elõ s múlik, tûnik el adva helyt
újabb isteni lénynek, anya szülte csodának.
Hajnalodik. Mögöttünk immár több ezer év.
Isteni lények... Kérdem:
          volna-e nélkülük bármily remény,
bírhatnánk-e tovább e sárkánykarmú diszharmóniát
bizton nem tudván, újból és újból
eljõ, megszületik majd a bikaölõ Mithrász,
s majd mindünk szivéhez szól a mozarti Varázsfuvola.
 

Csirreg-csörög
(Bakfis dúdoló)

A "Sej, Dunáról fúj a szél" dallamára

Csirreg-csörög a szarka,
fácán lapul avarba -
vadászkürt hangja szól.
Ha vadászkürt nem szólna,
a zöld gyík is napozna -
vadászkürt hangja szól.

Harmatos a fû szála,
piros János csizmája -
ünõként futok én.
Csizma piros nem volna,
szívem most nem dalolna -
ünõként futok én.

MÉSZÁROS VIKTOR

Boldogság

(Mimi él!)

Ember vagyok csak - tévelygõ, tudatlan.
Ötvensok évig folyvást azt kutattam,
hogy mit jelent: boldogság, s hogy lehetnék
boldog. Tudom, jaj, könnyen meglehet, még

mindig kotornék, ám egy õszi estén,
Spenglert talán, vagy Szerb Antalt keresvén
könyvtárszobámban, megbotlott a léptem
egy rongycsomón. Káromkodtam. Lenéztem.

Nem rongycsomó! Félvak, hangszálavesztett,
ágyúsüket, foszló bundájú, cseszlett
vén terriert ébresztett durva lábam:
nem számítottam rá könyvtárszobámban.

Nyikkant picit, fordult, nézett riadtan
csak felfelé: - Isten bosszús miattam? -
és dünnyögõn megszaglászott a dõre,
majd ráfeküdt az õt bántó cipõre.

Sírtam. Nevettem. Én, isten? Csak ember...
Hát megtaláltam! Már nem holmi Spengler
kell boldogítson: nem válok göröggé.
Boldog vagyok. Boldogság! Mindörökké,
ámen.

BOLDOGH DEZSÕ

Túlzottan szentimentális költemény

Tudni, ha macska figyel a kerítés mögül,
ahogy te, távoli embereidet.
Tiéd az éjjel ideje, becsülni kell a perceket,
a Hegyre vezetõ utat, a halvány ablakot,
amely mögött az ismerõs árnyék föl-le jár...
Nem a lélek repíti most a testet,
a ziháló, idegen hústömeg vándorát,
a jelenidõ csillagfénye odafent, a romlandó
pornál talán örökebb káprázat hívogat.
A föld nyugodhat idõtlenül.
Te rajta állsz, beletemetkezel,
de halálod is csak képzelõdés.
Tiéd az éjjel ideje, elfáradt játszadozni
a Sors-angyal, a démon.
Sok-világ terem a hajnali ködbõl,
de szétfoszlanak estére mindenek,
mint ez a nyálkás város alattad, az új kor
világító, szánalmas jelképeivel.
Éjszakára egymagad maradtál,
az elhagyatott utcán repülve fölfelé.
Tiéd a gyermekkor vidéke, a távoli folyó,
amely nem mosta még el benned az idõt.
Becsüld tehát a perceket, a Hegyre vezetõ utat,
örök-kriptáik között a halvány ablakot,
amely mögött az ismerõs árnyék föl-le jár...
 

Meg se köszönted

Meg se köszönted a holdbeli tájat
vigaszaidban az életerõt
nyálzod a mennyet (vétlen alázat)
halld a harangot a félreverõt

Visszatérsz majd ócska verseidhez
sanzon vagy rossz kacat lesz a szó
magad alól néha feltekinthetsz
tündököl az égezüst való

És amíg rossz mániáid
fedezékeiben így osonsz el
januárnak napja kábít
homlokodon a komor jel

Visszatérhetsz visszatérhetsz önként
feláldozódsz majd négyelõdni kész
pokolraszállsz húsleves leszel
(esetleg sárkányölõ vitéz)

M. SZÁNTÓ JUDIT

Padon, õszi napsütésben

Ülök az októberi parkban a padon. Becsukom a kezemben a könyvet. Épp egy fejezet végéhez értem, és most napozni fogok egy kicsit. Arcomat a nap felé fordítom, s érzem, amint a pórusaim éhesen szippantják magukba a langymeleg õszi sugarakat. A pad egy csöppet megmoccan, valaki leült mellém. Ki se nyitom a szemem, napozom tovább. Azután egy légy megzavar. Mérgesen ûzöm el.
    A padszomszédon csak arra várt, hogy megmoccanjak. Felém fordul és megszólít: - Nemrég még menekültünk a nap elõl. Most meg boldogok vagyunk, ha ránk mosolyog. Jó így ülni.
    - Bizony - felelem. - Most már minden meleg nap ajándék. Rövidesen nem lehet már a padra ülni. Még egy ideig sétálgatunk, aztán begubózunk a meleg lakásba.
    - Én is kihasználok minden percet. Lám, a nyugdíjnak is van némi haszna. Nem kerget el innen semmi kötelesség.
    Miután megtárgyaltuk az idõjárást, hallgatásba merülünk mindketten. Oldalt sandítva megszemléltem a szomszédomat. Hetvenes éveinek közepén járó öregúr, õsz hajjal, hajlott háttal, bottal a kezében.
    Közben a park halastavának a közepén megindul a szökõkút. Ez az esemény újabb témát kínál.
    - Jó ötlet volt ez a szökõkút - mondja a szomszédom. - Szép is, meg tisztítja is a vizet. Mindig szerettem ide járni, de amióta megvan, még több idõt töltök itt.
    - Nekem is tetszik. De én azelõtt is idejártam. A kacsákért.
    - No, azokat én is nagyon szeretem - bólint. - Már többször meg akartam számolni õket, de annyit mozognak, hogy képtelen vagyok rá.
    - Meg aztán a nádasba is bebújnak. Én is csak annyit tudok mondani, hogy sokan vannak. Emlékszem, tavaly volt egy fehér is. Házi kacsa volt, látszott a termetérõl; sokkal nagyobbra nõtt a többinél.
    - És hogy beilleszkedett az itteniek közé! Mindig együtt volt velük. Hát a teknõsöket látta?
    - Persze - mosolyodom el. - Mozdulatlanná merevednek a napon. Van köztük egy pici is.
    - Hogyne, én is ismerem õt. - Észreveszi a könyvet mellettem a padon: - De nem akarom zavarni az olvasásban.
    - Nem zavar. Már befejeztem az olvasást, mielõtt idejött.
    - Nekem már nincs türelmem hosszabb könyvhöz, inkább csak újságot veszek a kezembe. Bár mostanában már azt se szívesen.
    És ezzel elérkeztünk ahhoz a témához, amihez minden magyar ért. Ez pedig a politika. A másik a futball, de az már nem izgatja igazán az embereket. A politikában azonban minden nap, minden óra új eseményeket hoz mostanában, és mindenkinek kijut a mérgelõdésbõl, bármilyen oldalt támogat is.
    Mi ketten mindenesetre egyetértünk abban, hogy az utóbbi idõben elszabadult a pokol. Hogy két oldalra szakadt az ország. És hogy a politikai ellenlábasokból mára ellenségek lettek, akiknek a véleményét az adott téma tárgyától függetlenül az határozza meg, hogy melyik oldal mondta, melyik szervezet támogatja, ellenzi, éljenzi vagy fújolja. És nemcsak a pártok, a jobb- és a baloldal, hanem az egyes emberek is egymás ellen fordulnak, akár etnikai, vallási, kor szerinti, foglalkozási, anyagi vagy bármi más különbözõségük okán.
    A jelenlegi helyzet megítél
    ésében egyformán borúlátó a véleményünk. A kibontakozást illetõen nemkülönben. Ám padtársam ekkor optimista kicsengéssel a hangjában hirtelen megjegyzi: - Hacsak...
    Kíváncsian kapom fel a fejem, rámeredek. Lám, itt ülök egy látszatra teljesen szürke, átlagos emberrel, aki talán kezében tartja a megoldás kulcsát. Csak nem?
    - Egyetlen kiutat látok - folytatja lassan.
    Izgalmamban alig bírok nyelni, kinyílt ajkakkal várom a megmentõ igét.
    - Királyt kellene kinevezni - szögezi le.
    Egyszerûen így mondja: kinevezni.
    - Igen - erõsíti meg határozottan, ez a nyitja mindennek. És a kinevezés nem négy évre, hanem az illetõ holtáig szól. És amit az mond, azt kell tenni.
    "Ne tessék viccelni!" - akarom mondani, de csak bámulok rá és hallgatok.
    Nem viccel. Komolyan beszél.
    - Mert, ugye - folytatja pattogva -, amit egy király megparancsol, annak úgy kell lennie. Semmi kecmec!
    - Tudtommal, a mai királyok már nem rendelkeznek akkora hatalommal, mint valaha - vetem közbe félénken. - És különben is, mi van akkor, ha a király se tud parancsolni?
    - Olyan nincs! Aki nem teljesíti a parancsát, az szigorúan bûnhõdik. Akárcsak egykor rég. A király parancsa szent! Az a törvény! És aki annak ellenszegül...
    - ... annak feje vétetik - egészítem ki a mondatot.
    Õ pedig helyeslõen, csaknem ünnepélyesen rábólint.
 
 
 

Balkáni ének