BENE ZOLTÁN

Kitágul, beszûkül

Szomor Zsolt, immáron szabadúszó értelmiségi, korábban rövid ideig újságkihordó, még rövidebb ideig víz- majd pár nap erejéig gázóra-leolvasó, fél esztendeig hivatalsegéd, olykor-olykor újságíró, egész hosszan népmûvelõ, egyszer-egyszer könyvtárnok, s ki tudja, még, micsoda, szóval Szomor Zsolt felkereste Hugó nevû barátját annak családias vegyeskereskedésében. Hugó megörült Szomor Zsoltnak, és boltját egy fiatal, zsenge mellû alkalmazottra bízva, meghívta ebédelni (dél múlott kevéssel).
    Szomor Zsolt nem árulta el, hogy éppen a piaci csarnokból érkezik, ahol hagymás csirkemájat evett friss kenyérrel, hozzá nehéz olajszagot és még nehezebb emberi kipárolgásokat szippantott, meggusztálta a zöldséges és a húsos pultokat, végül kávét ivott az agg féllábúnál. Ehelyett rendelt egy cigánypecsenyét Hugó kontójára, s megkérte a pincért, hogy lehetõleg bõségesen locsolják meg fûszeres olajjal, netán zsírral.
    - Inni mit hozhatok? - kérdezte korábban a fõúr, s Hugó menten Unicumot rendelt és egy korsó sört.
    - Én csak egy narancsot kérek - mondta szerényen Szomor Zsolt, és Hugó csodálkozó pillantásaira annyit mondott: - Gyöngélkedem. És látomásaim vannak. Nem iszom egy darabig.
    - Sört se? - vonta fel a szemöldökét Hugó.
    Szomor Zsolt a fejét rázta.
    - Én, ha nem iszom, sört akkor is iszom! - jelentette ki Hugó.
    Szomor Zsolt vonogatta a vállait és pislogott, mint a gyík.
    Csakhamar megérkeztek az étkek, s nem idõztek sokáig a tányérokban. Hugó derekasan fizetett, majd szemérmesen átcsúsztatott néhány ezrest Szomor Zsoltnak.
    - Le vagy égve, nem? - kérdezte.
    Szomor Zsolt mélyértelmûen bólogatott. Nyolcszáztizenkét forint lapult a zsebében.
    - Egyszer majd rendezed - legyintett Hugó. - Ha meg nem, hát nem.
    Szomor Zsolt nem szólt semmit. Köszönetet nem várnak tõle, másról meg minek beszéljen? Visszakísérte Hugót a boltba. A zsenge mellû alkalmazott kipirult arccal fogadta õket, beszámolt a forgalomról Hugónak, aki elégedettségét fejezte ki, majd Szomor Zsolt kezébe nyomott két pakli cigarettát és néhány csomag rágót, öngyújtót és Nescafét.
    Szomor Zsolt elköszönt, és telitömött zsebekkel nekivágott az utcáknak. Szeretett céltalanul õdöngeni. Be-betért egy-egy kocsmába, kávét ivott, néhol capuccinót, elfigyelte a kocsmai életet.
    - Nem hívnál meg egy fröccsre, tes'vér? - kérdezte egy helyütt egy megviselt arcú, megtört tekintetû öregember.
    Szomor Zsolt némán rábólintott, hozott egy fröccsöt. A megviselt arc és megtört tekintet gazdája sebesen felhajtotta az italt. Szomor Zsolt még egyet hozott neki. Azt már megfontoltabban fogyasztotta, különösen azért, mert az elsõvel küzdött még: az vissza akart jönni. Gyakorlott mozdulatokkal megfogta a hányást, aprót kortyolt a második fröccsbõl és hálás pillantást vetett Szomor Zsoltra. Üldögéltek egymás mellett. Mint réges-régi ismerõsök. Mint két partra vetett hal. Szomor Zsolt idõrõl idõre fröccsöt hozott az öregnek, az lassú kortyokban itta, és sûrûn ingatta a fejét.
    Szürkületkor Szomor Zsolt felemelkedett. Maga mellé nézett, s látta, hogy az öreg is cihelõdik, markolja szatyrait, gombolja kopott kabátját. Rendezte a fennmaradtakat, s kiléptek az utcára. A még mindig megviselt arcú, de már lágy tekintetû öreg néhány méteren keresztül tartotta a lépést Szomor Zsolttal, aztán nekidõlt egy ház falának.
    - Köszönöm a fröccsöket - mondta.
    - Szívesen - felelte Szomor Zsolt kissé szégyenlõsen.
    - Ezeket most már vigye maga! - nyújtotta az öreg a szatyrait. Szomor Zsolt zavartan átvette.
    - Igen, igen - suttogta az öreg, miközben lehanyatlott a teste mellé a keze, s behunyta a szemét.
    Szomor Zsolt várt egy keveset, aztán hozzá lépett. Megérintette a vállát. Nem moccant.
    - Viszontlátásra! - motyogta bele a kitágult, élettelenül merev pupillákba.
    Sietõs léptekkel hazaballagott. A panel elõtt, amelyben lakást tartott fenn, megállt egy konténernél. Elõször ki akarta dobni az egész hagyatékot. Aztán mégis belenézett a szatyrokba. Ruhák, üvegek, száraz kernyérvégek, sapkák és zoknik közt három feltekert vászonra bukkant. Azokat kiemelte, a többit kidobta, s hazatért, hogy a tévével aludjon.
    Másnap a vásznakkal felkereste Hugót. Harmadnap reggel közel kétmillió forint dagadt a zsebében. Hugó arca is fényesen ragyogott.
    - Nem jártunk rosszul! - dörzsölte a kezét.
    - Ne félj, nem loptam - dünnyögte maga elé Szomor Zsolt.
    - Nem baj - intette le Hugó. - Megiszunk valamit?
    Szomor Zsolt megrázta fejét.
    - Dolgom van - közölte, azzal elment. A piaci csarnokba ügetett, hagymás csirkemájat evett, s jó erõs feketét ivott az agg féllábúnál. Utána elszórt egy kevés pénzt a piac körül lebzselõ koldusok között, majd betért egy hirdetõújság szerkesztõségébe és feladott egy aprót, amelyben meghirdette eladásra a lakását, s egy másikat, amelyben abbéli szándékát fejezte ki, hogy vásárolna egy meglehetõs állapotú tanyát, lehetõleg közmûvek nélkül, nyárfaliget közelében. Végül egy megfelelõ üzletben vásznat és festéket, ecseteket vásárolt.
    - Friss levegõt fogok szívni, s lefestem, ahogy nõnek a nyárfák a láthatár szélén - avatta be terveibe az elárusító kisasszonyt. Az kényszeredetten mosolygott.
    Szomor Zsolt hazacipelte szerzeményeit, s várta az elsõ érdeklõdõt. Közben arra gondolt, akár három-négy évig is eléldegél majd ebbõl az összegbõl ezen a tanyán. A lakás árából pedig kiegyenlíti sokirányú tartozásait. Kitágul a világ!
    Harmadnap kopogtattak. Ajtót nyitott. Az ajtóban ismerõsen megviselt arc és megtört tekintet.
    - A holmimért jöttem - szólt a vendég.
    Szomor Zsolt bánatosan húzta ki íróasztala fiókját, kivette belõle a némiképp megcsappant pénzköteget, és a jövevény kezébe nyomta.
    - Itt van - mondta.
    Az öreg nézte a pénzt, csóválta a fejét, s csak annyit jegyzett meg: - Én nem ezt adtam. De jó lesz így is.
    Csukódott az ajtó, Szomor Zsolt révülten állt sokáig. Ismét kopogtattak. Nyeszlett, pattanásos arcú ifjonc állt az ajtókeretben.
    - A lakáshirdetésre jöttem - kérõdzte. Felfújt egy rágógumi-léggömböt, amely szétpukkantva ráragadt az orrára.
    - Tárgytalan - sóhajtott Szomor Zsolt, azzal becsukta az ajtót. "Beszûkült" - gondolta.
 
 

Rozmár
 
 
 
 

LUZSICZA ISTVÁN

félelem-töredékek

ha valamitõl - hát attól félek még
ha a napot egyszer nem váltaná hold
az éj verõfényében elfelednénk
hogy nézett ki mikor koromsötét volt

s félek még, hogy megint csak félnem kell még:
lassan visszaszivárog az éjszaka
amikorra már régen elfelednénk
milyen feketeség volt itt valaha

ezért félek reggel ha a nap kisüt
hogy hiányozni fog az éjjel a hold
s a felhúzott redõnyt visszaeresztjük
és lekattintjuk a villanykapcsolót


 
GYÖRE IMRE

Csillagközi

Mindig is éreztem tudtam
nem valami alagútban
jövök-megyek körbe-körbe
ballal-jobbal más gödörbe
nem is érek sehová sem
nappal sem s ha este fekszem
jön az egyik megy a másik
ami itt van már hiányzik
mert majd az is megy tova
- Babits is mert csontig rágta
hiába szó vers makáma
nincsen isten száz foga
végül héját csak kiköpte
láthatatlanná gyötörve
száll ki száll be rossz tüdõbe
csípõs mintha jód pora -
tudattalan mindig tudtam
nem valami alagútban
nem vakon vagy félvakon
s lényegét nem láthatom
annak ami van körülvesz
tegnap is volt holnap is lesz
pármilliárd évesen
s titkaira éhezem
bár a tükre falra bámul
megfordul majd nem magátul
s látszik ami addig rejtve
Napja nyugta Holdja kelte
s lépdelünk a láthatatlan
mondjuk így sötét anyagban
nem is lennénk nélküle
nem forognánk körbe se
elszállnánk a Semmibe
ha elmarad egyszer akkor
kozmikus csillagkarambol
melynek ez a maradéka
történt egykor az mi történt
mégis ismerni a Törvényt
emberebbé tesz mint bambán
bámulni az éjszakába
sok különös csillagára
s jó rálelni amaz egyre
mit letépsz és tenyeredbe
szorongatod vadgesztenye
héját s labdázol vele
míg húsoddal eggyé válik
hord s te hordod mindhalálig

DRÉGELY ISTVÁN

Ostrom

A Körúttól a Futó utca messzeségének védelmében,
lakásunk erkélyén hallgatva a szirénák vijjogását
rezdül bennem a félelem és elevenednek az emlékek,
mert nem tudhatom:
idõben jut-e majd céljához az életért rohanó mentõautó;
hogy a lánglovagok a pusztító tûzhöz vágtatnak-e;
hogy a rendõrök gyilkosok, rablók, közrendet szétverõk
megfékezésére követelnek-e sietve szabad utat -
csak azt tudom, hogy félek,
mert a képernyõn látom, hogy a felszított és elszabadult indulatok
mint törnek ki kõzápor-zúdításba,
s mint lobbantanak lángot, forradalmat kiáltva,
és süllyednek az elõbb még zászlót lobogtatók -
a szabad rablás mocsarába.
                                                                    2006. szeptember 18-19.
 
 

CSÁK GYULA

    Eneni jodea

    1.
    Az idõszámítás utáni ezerkilencszázhatvannyolcas esztendõ augusztusának tizenkilencedik napján fülledt idõ volt Pesten. A budai hegyek felõl sötét felhõk lopakodtak a város felé, akár a nagyragadozók, mielõtt végsõ rohamra szánják el magukat.
    Vereckei Miklós már kora délután elinalt otthonról, hogy meglépjen az esedékes lakbérfizetési hozzájárulás kényszerétõl, másrészt el akarta csípni Kürtösit még a szerkesztõségben. Fél-lábszár középig érõ, agyonnyúzott, szorosan az ülepére passzított farmert viselt, hozzá fénylõ anyagú, talán selyembõl készült pulóvert, ami annyira hozzátapadt a hõségtõl és a sietéstõl átizzadt testéhez, hogy láthatóvá lettek a hasán hullámzó hájhurkák. Lihegve kapaszkodott az emeletre, aggodalmas arccal pillogott jobbra-balra a már néptelen szerkesztõségi folyosón, de felderült, amikor Kürtösi szobájába nyitott. Hála az egeknek, barátja még bent volt! Foszladozó furnérlemezzel borított íróasztalán hasalt, és összefirkált kéziratot olvasott.
    - Magát meg deresre húzták? - tekintett Miklós meglepetten a látványra.
    - Fáj a derekam - dünnyögte Kürtösi. - Azt ajánlotta az orvos, hogy kemény tárgyakon aludjak.
    - Elnézést, ha felébresztettem. -Puha testét egy székre löttyintette, könnyedén jobb térdére dobta bal bokáját, miközben ritkás és borzas szakálla mélyén pirosló száját nevetésre húzta. Kajánság és tiszta derû keveredett az ábrázatán. - Gondolja, hogy ebbe a… derékfájásba…netán belehal?
    - Vágynék a halálra, ha tudnám, hogy örömet szerzek vele magának - mormogott Kürtösi, anélkül hogy kiemelte volna fejét a kéziratból.
    Lejjebb csúszott Miklós a székben, miáltal mellére gyûrõdött a szakálla és még jobban összekuszálódott.
    - Arról beszéljen inkább: meddig akarnak még itt uralkodni?
    - Kik?
    - Maguk, bolsevisták!
    Kürtösi lapozott egyet. - Úgy nézek én ki, mint aki uralkodik?
    - Nagyon is jól tudja, hogy kulcsfigura ebben az egész vircsaftban! Népi káder, tehát überkáder, akivel takarózva s akire hivatkozva a nép nevében irtják a népet!
    - Nem zavar, hogy dolgozom?
    - Dobja a francba! - pattant fel Miklós ültébõl. Száját szorosan összezárta, szakálla elõreugrott, kopaszodó fején fénylett a bõr: egész egyénisége megkeményedett. Gyûrött papírcsomót rántott elõ nadrágzsebébõl, és Kürtösi orra alá dugta. - Ezt olvassa!
    Engedelmesen kézbe vette Kürtösi az iratcsomagot, amely azt a címet viselte: Kiáltvány. Alatta pontokba szedett mondatok sorakoztak.

    1. A társadalom húsevõ virág.
    2. A forradalom hihetetlen, mert igaz.
    3. Fogyassz többet, rövidebb ideig élsz.
    4. Sír az unalom.
    5. Szisztematikusan kutasd a véletlent.
    6. Baloldaliság a kommunizmus aggkori betegsége.
    7. Sohase dolgozzatok!
    8. Szabadítsátok fel a szenvedélyeket!

    Abbahagyta Kürtösi az olvasást, és Miklós felé fordult.
    - Tudod, mit ajánlott még az orvos? - kérdezte azon a fahangon, amelyen egyaránt képes volt halálhírt közölni, vagy viccet mesélni. - Azt mondta, hanyatt fekve próbálkozzam a nõkkel, hátha úgy helyremozognak a csigolyák. Ennyi. Más gyógymódot nem tud.
    Az asztalhoz lépett Miklós, a szélére támaszkodott, és kidüllesztette a szemét. - Maga viszont rendelkezik valami homályos ismerettel arról amit olvas?!
    Visszahengeredett Kürtösi hason fekvõ helyzetébe, könyökeire helyezte felsõ testét és meglobogtatta a kezében tartott papírokat.
    - Nyolc pontot, amely megrengeti majd a világot…
    Ellökte magát Miklós az asztaltól és felhevülten járkálni kezdett.
    - Ezt mondatja magával a maga brossúra-mûveltsége! Ezt és nem többet! Semmi többet! - kiabálta gesztikulálva. - Tele a feje korpával, amit úgy szívott fel, akár a porszívó, mert mindegy neki, mi kerül a bendõjébe! A maga szellemi bendõje is hasonlóképpen mûködik, ha mûködik egyáltalán. Vegye tudomásul, hogy a kezében tartott papíron a jelenlegi világról alkotott új gondolatok lepárlatát láthatja. És tudja-e, milyen óriások adják ezeket a gondolatokat? Hallott valaha Marcuséról, Adornóról, Erich Frommról, a Frankfurti Iskoláról? Hallott már Daniel Cohn-Benditrõl, Edward Schwartzról, vagy Rudi Dutschkérõl?
    - Ennek a Cohn-Benditnek a nevével találkoztam a lapokban, vagy máshol. Felkapott anarchista diákvezér.
    - Anarchista-a-a!? - emelte a plafonra szenvedõ arcát Miklós. - Ahogyan ezt maga mondani tudja! Ha ilyen hangsúllyal csirkét lehetne ölni a tojásban, elcsirkétlenedne a Glóbusz. Hallott róla… Óriási! De ezt kivéve - bökött fejével a gyûrött papírok felé -, nem olvasott az említett szerzõktõl egyetlen eredeti sort sem!
    Kürtösi ellazította vállait és elõre lógatta a fejét. - Ha megmutatod azt a magyar könyvesboltot, ahol kaphatók a fent említett mûvek, hajlandó lennék beléjük olvasni!
    - Persze, hogy nem kaphatók! - lökte szét karjait változatlan ingerültséggel Miklós. - Ugyanis ügyelnek rá a maga elvtársai, hogy a maguk fajta csakis azt a szellemi táplálékot fogyassza, amit õk csócsálnak magának! - Ismét az asztalhoz lépett, és a lapjára csapott. - Maga pedig jámbor pofával el is fogadja, mert különben veszélybe kerülne ez a rangot és pénzt biztosító alkalmatosság, amelyen a hanyatt fekve a kefélést óhajtja gyakorolni! Hát nem õrület - kapta ismét a repedezett poros mennyezetre a tekintetét -, hogy miközben a rothadó kapitalizmusban forradalmasítják a forradalmat, maga itt, ebben a fejlett szocializmusban száz éve szétrágott, oszlásnak indult eszmei hulladékok trágyadombján hentereg?! - Megtorpant és maga elé meredt a padlóra, olyan energiával összpontosítva egy láthatatlan látványra, mint aki tusakodik: hiheti-e, amit látni vél. Mintha ránehezedne a felismert valóság súlya, meggörnyedten húzódott közelebb Kürtösihez és nagyon halkan, enyhe csodálkozással kérdezte: - Avagy direkt nem érdeklik ezek a gondolatok, mert zsidók fogalmazták?
    Nagyot nyögött Kürtösi, és felült. Lábait lelógatta az asztal szélén. Vállat rándított, s iménti fahangján mondta:
    - Ezt most hallom elõször. Elolvasom az egészet - biccentett a papírokra -, ha akarod, sõt, kíváncsivá tettél, de nem gondolod komolyan, hogy efféle írásmû közölhetõ?… Avagy: igen?
    A rá jellemzõ, gyors hangulatváltásoknak megfelelõen elillant Miklósból az ingerültség. Az íróasztal melletti forgószékbe ült, perdült vele egyet, s gunyorosan, de nem ellenségesen kérdezte: - Ha te lennél a fõszerkesztõ, közölnéd?
    Kürtösi óvatosan ereszkedni kezdett az asztalról.

    2.
    A diákkorba visszanyúló ismeretség mellett Miklós és Kürtösi: nászok voltak. Miklós középsõ fia vette feleségül Kürtösi lányát, Juditot. Kürtösinek laza kapcsolata volt a lányával, aki szerelemgyerekként jött a világra, idegeneknél nevelkedett, s csak akkor élt együtt rövid ideig apjával, mikor az megnõsült. Erélyes felesége viszont nem tûrte házukban a "zabi kölyköt". Judit sem lelkesedett a mostoháért, s eltávolodott apjától is. Mindamellett vágytak egymás társaságára, ez azonban csak kölcsönös és közvetett érdeklõdésben nyilvánulhatott meg.
    - A gyerekek… jól vannak? - tette fel a szokásos kérdést Kürtösi azért is, mert idegesítõnek érezte hosszú, közös hallgatásukat.
    Idõ kellett Miklósnak, amíg felfogta a kérdést, aztán megrándította a vállát. - Honnan tudjam?
    - Együtt élsz velük. Naponta látod õket, nem?
    - Nem. Naponta nézem õket, de látni: az egészen más. Magát is nézem idõnként, de nem látom, és ez halálra bosszant. Egyáltalán: úgy, ahogy van, maga nagyon bosszantó és zavaró számomra. Elmondjam a tervemet, hogy mire készülök magával kapcsolatban?
    - Ne kíméljen - bólintott Kürtösi megadóan. Keskeny szája sarkában alig volt észrevehetõ a megértõ mosoly. Ámbár kedvelte, de szánta is barátját és rokonát, aki megejtõen bájos, esendõ bohóca volt az életnek. Jó fejjel magasabb volt nászánál, de nemcsak ezért kényszerült lefelé nézni rá. Átvitt értelemben is, konkrét módon is különbnek tudhatta magát a sokat handabandázó, de komoly tettekre soha nem képes Miklósnál. - Halljam - sürgette -, mire készül velem kapcsolatban?
    Jobb keze fejét a bal tenyerébe csapta Miklós, és harsányan kiáltotta:
    - Megfejteni és megírni magát - ez a célom!
    Elhátrált, mert zavarta a magas férfi közelsége. Pár lépésrõl aztán õ szúrta szemsugarára a daliás alakot, mintha éppen készülõ új ruhájához venne mértéket róla. Kéjes elégedetlenséggel hordta végig tekintetét az õszülõ fejtõl az éppen divatozó hegyes orrú cipõig.
    Kürtösi hagyta, hogy kedvére szemlélõdjék Miklós. Szinte modellt állt neki, akár egy férfiszépség-versenyen. Vállalhatott volna efféle szerepet, ha nem állott volna teljes ellentétben igazi egyéniségével. Keményített gallérú, fehér inget viselt, pettyes nyakkendõjét lazán csomózta össze, hogy látszódjék: inge felsõ gombja nincsen begombolva. Sokak szerint ezt a módit õ vezette be. Olyan jó szövetbõl készült barna öltönye, hogy az asztalon heverés után sem látszott rajta gyûrõdés: fénylõ cipõjén lágyan roggyant meg az élesre vasalt nadrágszár. Mindezt paposan magas mellény egészítette ki. Csuklóján féldrágakõvel berakott mandzsettagombok csillogtak. Egész megjelenése abban különbözött egy piperkõcétõl, hogy snájdig ruházatához "viselt" arca szembeötlõen gyötört, ráncoktól barázdált, ugyanakkor feszes volt, akárha szervetlen anyagból faragták volna.
    Ismét a forgószékhez ment Miklós, belehuppant, hintáztatta magát s lebiggyedt ajakkal beszélt.
    - Nem sok örömed lesz benne, ha megfejtelek. Valaki azt mondta egyszer: ami kívül csúnya és belül szép, azt ki kell fordítani. Én az ellenkezõjét csinálom. Letépem a maga díszes álruháját, és megmutatom a világnak a förtelmet, ami alatta meg mögötte van!
    - Gyanítasz valamit az álruhám alatt?
    - Több, mint gyanú. Fix tudás!
    - Régóta törekszem, hogy összeismerkedjek magammal. Hálás leszek, ha segítesz ebben.
    - Nem leszel hálás - ingatta fejét Miklós. - Azt is megmondom, amit nem akarsz hallani önmagadról. - Két könyökét a karfákra helyezte, párnás ujjait öszszekulcsolta löttyedt hasán. Mélyet lélegzett és elkomorult. - Maga például feltûnõen sokszor hangoztatja szóban és írásban, hogy tõrõl metszett parasztivadék. Ugyanakkor meglepõ hitelességgel majmolni tudja a városi embert, sõt: az úriembert is. Firtatni fogom, hogy miképpen férhet meg egyszerre egy emberben egy dandy és egy szántóvetõ? Magának mi a véleménye?
    Hirtelenében úgy tetszett Kürtösinek, hogy bírósági teremben van, ahol Miklós a bíró. Vállalta gondolatban, hogy õ meg a vádlott lesz, aki fegyelmezetten hallgat és igyekszik értelmes válaszokat adni.
    Azt mondta: - A jó ruhák iránti vonzalmat valószínûleg az magyarázza, hogy valaha ruhátlan voltam. A darabok összeválogatásában viszont a feleségem segít, aki valóban született úrilány. Öröklötten finom ízlése van.
    - Ahhá! - kapta fel a fejét Miklós annak a bírónak a módján, aki felfogta, hogy félre akarják vezetni. - És azt mivel magyarázza, hogy nemcsak az öltözködésben, de egész viselkedésében sajátos pallérozottságot árul el? - Figyelmeztetõen magasba emelte a mutatóujját. - Jól értsen meg! Nem a mûveltségérõl beszélek, mert az magának nincs. Csupán arról a kultúrmázról szólók, amit minden elsõ nemzedékbeli, úgynevezett népi káder magára kent idõk során, vagy rájuk mázolták látszat-értelmiségi létükbõl fakadó körülményeik. Ámde magáról még ezekhez képest is szaglik valami plusz. Lehet, hogy mínusz… Mindenesetre: valami másság. Érhetõ vagyok?
    - Nem - közölte kurtán Kürtösi. Most már õ is elkomorodva nézte a fura bírósági elnököt, aki elégedetten az asztalra helyezte könyökét a székrõl s úgy tûnt, mintha talárját is feljebb rántotta volna a vállán. Fontoskodóan csücsörített, mint aki megértette, hogy nem értették meg, ezért most másképpen próbálkozik a kérdezéssel.
    - Arra gondolok, hogy a fényes szellõknek az a nemzedéke, amelyikkel maga is az eke szarva mellõl érkezett a majdani értelmiségi létbe, megfigyelésem szerint mára levedlette az értelmiségi jelleget, vagy gúnyát, ahogyan egyik jeles képviselõjük fogalmazta nekem. - Ajkát megnedvesítette, majd úgy széthúzta, hogy a fülei megmozdultak. Olyan kényszermozgásnak tetszett ez, mintha fájdalmat érezne valahol a testében. - Maga ellenben szembeötlõen nem vedlette le… Miközben a többiekrõl gyorsan lepattogzott a kultúrmáz és elõtûnt alóla az otthoni vályogvakolat… - Leszegte a fejét és a padlóra nézve, borongós hangulatról árulkodóan folytatta: - Hihet a megfigyelésemnek, hiszen jól tudja, hogy sokukat ismerem a kezdetektõl, amikor még ama bizonyos népi kollégiumba érkeztek, amelyet akkor én igazgattam. S ahová apró batyuikon kívül semmit nem hoztak, csupán azt, amit úgy nevezhetünk: homme projectile. - Kürtösire nézett és legyintett. - Maga persze nem tudja, mi ez? Otthonról hozott szokásokról beszélek, amelyek akkor még a maga esetében is azonosak voltak a többiekével. Emlékszem a pillanatra, amikor a szobámba lépett és lekapta a sapkáját… - Ismét mellére hullajtotta fejét, és korábbi, borongó hangján folytatta: - Szóval a többiekrõl pattogzik a kultúrmáz, magáról meg nem. A maga fenekén változatlan fénnyel ragyog az a kultúrfixír, amibe egyszer, nem zárom ki, hogy az én segítségemmel, belemártotta. Sok népfit ismerek, akik tárgyi tudásban jobbak magánál, de megannyi gesztusukkal elárulják paraszti gyökereiket, azt a bizonyos homme projectile-t, aminek a maga esetében nyoma sincsen. Hol vesztette el? Nem is volt! Mert maga olyan, akár egy világfi, akinek vérbeli tulajdonsága ez a világfiság.
    - Vérbeli tulajdonságok nincsenek - jelentette ki Kürtösi. - Csak helyzetbeliek vannak. Az én viselkedési szabályaim a helyzetembõl következnek.
    Miklós az asztalra ütött és felkiáltott: - Marhaság! Vérbeli tulajdonságok igenis vannak! Ez milliószor bizonyított igazság! És az is, hogy a vérnek van szava!
    Kürtösi higgadt maradt.
    - Lehet, hogy van a vérnek szava, de csak addig érvényes, amíg a valóság nem érvényteleníti. A lét határozza meg a tudatot, ha szabad erre a magától tanult tételre emlékeztetnem.
    - Ccc… Ccc… - gúnnyal telítõdött Miklós hangja. - Azt is hallhatta azonban tõlem, hogy léteznek úgynevezett kivételek. A maga esete éppen ilyen. Tervezett mûvemben azt akarom elsõként tisztázni, hogy valójában kicsoda maga. Honnan szalajtották? Kik csinálták? Nincs magában véletlenül zsidó vér?
    Arról is nevezetes volt Kürtösi az õt ismerõk társaságában, hogy leplezni tudta érzelmeit. Most megrándult a szemöldöke és a válla is megmoccant. Sóhajtott is, amikor kimondta: - Nem tudom.
    Miklós a szakállába túrt, és annak a bírónak a modorában, aki éppen összefoglalja a lényeget, nagyon halkan motyogta: - Eneni jodea.
    - Mit mond?
    - Héberül mondtam ugyanazt, amit maga. Vagyis: nem tudom. A legátfogóbb válasz, amit az Univerzumból érkezõ kérdésekre adhatunk.

    3.
    Miklós és Kürtösi nem túlságosan gyakori találkozója rendszerint a közeli becsületvesztõ-ben végzõdött. Az irodalmi lap szerkesztõségében dolgozó italkedvelõknek - akik többségben voltak -, meg a szerkesztõség tájékán õgyelgõ "külsõsök"-nek volt ez a törzshelye. Természetesen másféle vendégsereg is tolongott a pénztár, a mocskos bárpult, meg a nem kevéssé piszkos, magas lábakra állított, leginkább csak támaszkodásra tervezett asztalok zsúfolt körletében. Bort, sört, pálinkát mértek itt, valamint - ahogyan Kürtösi fogalmazta - diluviális korból maradt pogácsákat árultak az éhezõknek.
    Kürtösi állt blokkért a pénztárhoz, mert jól tudta, hogy Miklósnak soha nincs pénze, amennyiben mégis kerül hozzá valamennyi, azt két kézzel szórja szét, elég gyakran éppen efféle helyeken. Amúgy hajlama is volt Kürtösinek a nagyvonalúságra, s biztonsággal is mozgott ezen az emberi szeméttelepen, mivel tudta, hogy elõnyösen különbözik a jelenlevõk többségétõl.
    - Barack - tette az ablaknál támaszkodó Miklós elé a poharakat. - Ettõl tudunk a leggyorsabban berúgni.
    - Miért olyan sürgõs? - kérdezte Miklós. Nem volt nagyivó, ezért meg is borzongott, amikor szájához érintette a pohár szélét. Kürtösi fenékig ürítette a magáét s menten közelebb húzta a tartalékot, amit azért hozott, hogy ne kelljen sûrûn sorba állnia.
    - No lám - mondta torkát köszörülve. - Elég egy enyhe változás az agyban s a gyengeelméjûség állapotába taszítja a lángelmét is.
    - El ne hitesd, hogy máris fejedbe szállt a tütü.
    - Nem rólam van szó. Azt az oktaéder fejût figyeld, aki ott serénykedik a pult mögött.
    - Miért lenne õ lángelme?
    - Zseni! Figyeld, amikor a poharakat mossa. Mindig hagy bennük annyi vizet, amennyihez már csak fél adag pálinkát kell önteni. - Arca elé emelte üres poharát és megforgatta ujjai között. - Ma azonban frontátvonulás lehet, mert becsületesen tölt. Tehát: veszít. Tökéletes illusztráció ahhoz, hogy a becsületesség rossz üzlet. - Vállkörzést csinált. - Na látod, máris jobb a testemnek… Adjunk még neki! - lenyelte a tartalékitalt is. Asztalra koppintotta megüresedett poharát és most ott forgatta, úgy figyelve a jelenségre, mintha várt volna tõle valamit. Közben köhintett néhányat: - Hm… Szóval, meg akarsz írni. Akármiként vélekedsz majd rólam a könyvedben, büszkeség tölt el, hogy ekkora figyelemre méltatsz.
    Miklóst felélénkítette a visszahozott gondolat. Sebesen ivott csöppet, utána hosszan nyalogatta a száját.
    - Nem te leszel fontos a könyvben - dünnyögte -, hanem az általad illusztrálható téma.
    - És az mi lenne?
    - Az antiszemitizmus.
    - Az imént zsidó származásomra gyanakodtál.
    - Vannak zsidó antiszemiták is. Továbbá lágy antiszemiták meg kedélyes antiszemiták. A század elején a bécsi polgármester azt a jámbor tréfát engedte meg magának, hogy Budapestet Judapestnek mondta. Más kedélyes hajlandóságúak táblákat szurkáltak le a fontosabb határátkelõkön azzal a felirattal: "Haas és Deutsch, azelõtt Magyarország". Most a rákosodó antiszemitizmus korát éljük.
    - Nem tapasztalom.
    - Még nem áttételes. Rafináltabban van jelen, mint bármikor a történelemben. Az idegrendszer mélyén lapul, a zsigeri tartományban.
    - Az én idegeimben semmi efféle nincs.
    - Van! És ez az, amit a pszichiátria legmodernebb eszközeivel be is bizonyítok.
    Lendületbe jött és folytatni akarta, de hozzálépett egy borostás alak, nyájas mosollyal az arcához hajolt és vállára tette a kezét. - Adj' Isten, mûvészkém! Meghívhatom egy italra?
    A ráismerés riadalma mutatkozott Miklóson, az elhanyagolt külsejû illetõ ugyanis törzsvendég volt, s noha általában külön táboroztak az összetartozó kompániák, idõnként keveredtek az italmérõ gyakori látogatói, s így legalábbis köszönõ viszonyban voltak egymással.
    - Majd máskor… Most el vagyok látva - tiltakozott Miklós kényszerû mosolyintással.
    - Na, ne utasítson már vissza…
    Hátrább húzódott és zavartan pislogott Miklós a hirtelen elkomorult Kürtösire, aki ridegen közölte: - Éppen indulóban vagyunk.
    - Láttam, hogy most jöttek - mutatta elõ ritkás fogait a tolakodó. Közelebb is lépett az óvatosan hátráló Miklóshoz, és fél karjával átölelte. - Ne sértsen már meg, drága doktor úr…
    Odakapott Kürtösi és letépte az erõszakoskodó alak markát Miklós válláról. Nem is engedte el, hanem úgy szorította, hogy az arca belefehéredett. Rideg hangja fenyegetõvé lett: - Világos, amit mondtam?!
    A láthatóan ittas férfiúban többféle homályos érzés váltakozott. Ösztöne sugallatára már támadásba lendült volna, de ugyancsak az ösztöne le is fékezte. Néhányszor látta, de nem tudta pontosan, hogy kicsoda Kürtösi. Bilincsként szorító ereje alapján kevés jóra számíthat, aki kötekedik vele - ez könnyen belátható volt, de a kocsmahõs kötekedõ természetét ez még nem változtatta volna meg. Ellenben a feltevés, hogy ez a magas, szigorú tekintetû és csillogó mandzsettagombot hordó illetõ esetleg valami fejes, akit nem lehet legyõzni ököllel - ez már lankasztóan hatott rá. Megint vigyorintott és kicsit meg is hajolt.
    - Hát… jó - mondta, s amikor elengedte Kürtösi, úgy tett, mintha szalutálna. Rögtön ezt követõen azonban megint megérintette Miklós vállát. - De nem elfelejteni…
    Eloldalgott, de Miklósban ott hagyott egy sajátos félelemérzést. Amikor megszólalt, úgy remegett a szája, mintha sírással küszködne.
    - Ez már a múltkor is belém kötött. Azt kérdezte, miért vágattam le a pajeszom.
    Kürtösi a zsebébe kotort és pénzt nyújtott Miklósnak. - Hozz még egy kört.
    - Most mondtad neki - pillantott Miklós a távozó után -, hogy menõben vagyunk.
    - Hát aztán? Õ szabja talán meg, hogy mikor jöjjünk, vagy menjünk?!

    4.
    Visszatérvén, a neves esszéistát, Smartot látta Miklós, amint Kürtösi elõtt imbolyog, és hevesen magyaráz. Alacsony, ráadásul törékeny testû volt, de a szellemiekben erõsek - meg a részegek - bátorságával rángatta Kürtösi zakóját.
    - Hogy jössz te ahhoz, hogy Michelangelo Rabszolgá-iról merészelj firkálni? Mi? Vedd tudomásul, gazfickó, hogy nincs kompetenciád! Rég megcáfolt mûtörténész-duma, hogy azok a szobrok azért nincsenek teljesen kifaragva, mert a Mester így szándékolta. Errõl azonban mit sem tud a te mucsai mûveltséged!
    Emlékezett Miklós a napokban publikált írásra, és azonnal Kürtösi védelmére kelt.
    - Eredetiben láttam azokat a szobrokat és meggyõzõ, hogy szándékosan félbehagyott, jelképes alakok, akik megfeszített erõvel, maguk próbálnak szabadulni kõbörtönükbõl.
    - Frászt! - rántotta Miklósra harcias és vörös kis fejét Smart. - Ha valóban megnézted, láthattad, amit nyilván a szobrász is idejében észrevett, nevezetesen azt, hogy statikailag rosszul alapozott figurák, és eldõltek volna, ha tovább faragja õket. Világcsalás, hogy azok holmi kõbezárt lelkek! Némelyik szobor esetében meg azért hagyta félbe a munkát a nagyfõnök, mert elfogyott az elõleg. Ilyen egyszerû! Aztán jönnek a dilettánsok, és halandzsáznak a kõbezárt rabszolgákról!
    Kócos-lompos nõ lépett az asztalhoz, az a fajta, aki már soha nem tud kijózanodni. Véraláfutásos és pörsenéses arca egykor szép lehetett.
    - Ne csináld itt az arénát, picinyem. Ne zavard az urakat.
    - Kuss! - taszította odébb Smart a hozzá simuló nõt, és fenyegetõen rázta apró öklét. - Rájuk fér a dorgálás! Ha magánbörtönöm lenne, be is zárnám az ilyen sarlatánokat!
    A nõ nem bántódott meg, hanem Kürtösihez nyomta horgolt blúzában rengõ-ringó, aránytalanul nagy melleit, s a hangja is hízelkedõ volt: - Fizess nekem egy felest, apuskám…
    Kürtösit inkább mulattatta, semmint sértette az oktatás. Kedvelte és tisztelte Smartot, akinek az a bámulatos képessége hírlett, hogy még alkoholos állapotában is - és mindig abban volt! - nagy mûveltségi apparátussal rendelkezõ és figyelemre érdemes tudott lenni. Testi ereje alig volt nagyobb, mint egy csirkéé, ámde írásaival nagymenõket is letaglózott.
    Felkapta a Miklós által hozott poharakat, egyiket a nõnek nyújtotta, a másikat pedig Smartnak.
    - Italt a tudás atyjának és bájos nejének! - rikkantotta.
    Újabb összeget nyomott Miklós markába, akire átragadt Kürtösi lelkesültsége, és indult vissza a pénztárhoz. Miklós is tisztelõje és irigye volt Smartnak, mindenekelõtt azért a züllöttségbe ágyazott mindentudásért, amellyel erõs rokonságot érzett. Visszalesett a hozzájuk csatlakozott nõre, akinek laza horgolású blúza kicsúszott gyûrött szoknyája derekából, s egy darabon pucér teste látszott. Nyomakodott a pénztárhoz, hogy minél hamarabb visszaérjen a nõhöz, aki gerjedelmeket ébresztett benne; szexuális élete jórészt effélékkel kapcsolódott össze.
    Lökte a lendület a pénztár felé. Pillanatra lehunyta a szemét és azt mormogta: "Mennyei inferno…" Ebben a pillanatban nekinyomakodott a sorban elõtte állónak, az iménti csipás-borostás kötekedõnek. Lassú félfordulatot mûvelt az illetõ, és a kellemesen meglepõdöttek módján vigyorgott Miklós arcába. - Nocsak! Sietünk, sietünk mûvészkém?
    - Bocsánat - hõkölt hátra Miklós és zavartan másfelé nézett; azt akarta érzékeltetni, hogy a maga részérõl elintézettnek véli az ügyet. A borostás azonban látott még lehetõséget a folytatásra. Kilépett a sorból, svájci sapkáját lekapta, karjait széttárta és mélyen meghajolt.
    - Tessék parancsolni - mondta jóindulattól csöpögõ, nyájas hangon. - Ha olyan sürgõs… - Mivel Miklós eljátszotta, hogy a távolban köti le valami a figyelmét és nem látja a svájci sapkás mutatványát, az eddig szívélyes, de hirtelen megsértõdött illetõ vállon ragadta és rákiáltott: - Haladj a korral, édesapám, ha annyira szeretsz tolakodni!
    Nagy erõvel meg is taszította Miklóst, neki egy másik embernek. Ismételt összetalálkozásuk pillanata óta félelem reszketett Miklós gyomrában, bármennyire próbálta is leplezni. Szélsõségek irányába kilengõ hajlandóságából következõen azonban olyan indulat öntötte el, hogy belevörösödött, amikor felüvöltött: - Ne tegezzen!
    - Pofa be, Kakukk! - hallatszott ugyanekkor a pult felõl az izgágaságáról ismert borostásnak szóló figyelmeztetés. Késõn jött azonban, mert a borostás már ütött, s Miklós nyomban összeroggyant. Kakukk rádobta magát, és tovább verte. Hangzavar keletkezett, amire Kürtösi is felfigyelt, s amikor megértette: mi zajlik, a helyszínen termett. Adott-kapott, s az vetett véget a küzdelemnek, hogy a csapos meg egy szénporos kolosszus kirugdalták Kakukkot az utcára.

    5.
    A kocsmából a szerkesztõségi szobába vezette barátját Kürtösi, és a saját székébe ültette. Õ maga egy ideig az ajtónak támaszkodva figyelte az amúgy is torzó test most még inkább deformált változatát.
    - Jobban vagy? - kérdezte.
    - Olyan vagyok, mint aki beutazta a csillagokat - felelte Miklós hátrabicsaklott fejjel, rekedten, bágyadtan. - Csak nagyon kényelmetlen ez az ûrkabin. - Hirtelen pulykaméreg öntötte el, és a karfákra csapott. - Ez a hülye szék! Nem csoda, ha maga is nyomorékká lett benne!
    Kürtösi a közöttük természetes fekete humorral mondta: - Egy temetkezési vállalkozó önreklámjából tudom, hogy sehol sem lehet olyan kényelmesen elnyújtózni, mint a cége koporsóiban.
    - Soha! - ütött Miklós ezúttal az asztalra. - Akármilyen fáradt leszek, nem sétálok önszántamból pihenni semmilyen koporsóba, akármilyen kényelmet kínál ehhez a rohadt világhoz képest! Maga csak ne reménykedjen, hogy az önkéntes halálba menekülök az antiszemita gyilkosok elõl! Nem sétálok jámboran a vágóhídjukra, mint ahogy szerencsétlen anyám tette.
    Zokogástól kezdett rázkódni. Kürtösi úgy gondolta, leginkább a szokásos modorban vigasztalhatja hatékonyan. Átfogta Miklós vállát, és azt mondta:
    - Embereld meg magad. Ennyire nem fájhat két pofon. Magad is tudod, hogy nincs nevetségesebb egy síró férfinál. Fogd fel úgy, hogy párbajod volt, amit szíved hölgyéért, a bájos Smartné asszonyságért vívtál. Ne tagadd, a múltkor is észrevettem, hogy turbékoltatok…
    Felugrott Miklós, megmarkolta Kürtösi magasra gombolt mellényét, és véres-maszatos arcát fölnyomta Kürtösi arcához, amennyire csak tudta.
    - Engem nem a kurva miatt vertek, te állat, hanem azért, mert zsidó vagyok. Több ízben icignek meg libásnak nevezett az a szar!
    Hirtelen indulatában pofon is ütötte Kürtösit, aki ezt ellenkezés nélkül tûrte, miközben csendesen megjegyezte: - Most meg egy zsidó ver egy keresztényt. Ilyen az élet.
    - Könnyen beszélsz, mert te is egy mocskos antiszemita vagy! - Szinte visította a szavakat és ismét megütötte barátját, akit ez már kihozott híres béketûrésébõl. A szõnyegre döntötte Miklóst, szétfeszítette karjait a válla fölött, és pókhasára térdepelt.
    - Mondd még egyszer: mi vagyok én? Szerencsétlen hülye! Nem tudsz róla, hogy a kölyköd felcsinálta a lányomat, és most egy zsidó unokám van? Letagadod, vagy elfelejtetted, hogy rokonok vagyunk? Mondd még egyszer, mi vagyok én, hékás!
    Feje fölé feszített karjaival úgy hevert Miklós, mint egy vízszintes Krisztus. Tehetetlen volt a nagyobb erõvel szemben, de most már nem is hevítette indulat. Lehunyt szemmel tûrte helyzetét.
    Miután megnyugodott Kürtösi, íróasztalához ment és kiemelt a fiókból egy negyed üvegnyi pálinkát.
    - Igyál - szólt Miklósra. - Fertõtlenítsük lelki sebeinket.
    - Hagyj a francba - dörmögte Miklós, szintén lecsillapodott hangon.
    Meghúzta Kürtösi az üveget, majd elõkotorta zsebébõl a Miklóstól kapott, hártyapapírra gépelt kéziratot. Belelapozott és kis tûnõdés után azt mondta: - Törüld meg vele az orrod. Vagy használd, amire akarod.
    - Magának adom - bámult Miklós a mennyezet egy elázott pontjára.
    - Hálás köszönet! - Visszagyûrte Kürtösi a papírokat a zsebébe, és továbbra is mélázó modorban beszélt: - Lehet, hogy jó lesz még valamire. Apám is folyton a zsebébe dugott minden kacatot, például görbe szöget, madzagdarabot, minden semmit, azon a címen, hátha jó lesz valamire. - Székébe hevert, és megint kortyintott az italból. - S valamire valóban minden jó… Tudsz te arról, hogy valamikor ez a Smart egyetemi ösztöndíjjal Párizsban tanult?
    - Nem tudtam.
    Kürtösi megint ivott, azután ölébe csúsztatta az üveget és élénkebben folytatta.
    - No, és mi történt vele? Vakmerõ kísérletet hajtott végre a Notre Dame tövében egy bús éjszakán, azzal a szándékkal, hogy elveszítse szüzességét. Ámde fuccsba ment a parti, és azóta vagy buzi, vagy onanizál a mi nagy tudósunk… Mindenesetre fogalmam sincs, mit kezd azzal a minden kocsmába magával hurcolt szépségkirálynõvel, akit egyébként valóban törvényesen feleségül vett. - Megint szájához kapta az üveget, de ivás elõtt még azt mondta: - Úgy látszik, a házasság olyan adó, amit mindenki köteles megfizetni. Ennél csak az okmánybélyeg rafináltabb adóztatási metódus. Állítólag az angolok vezették be, feltehetõen azért, hogy ne küldjenek annyi panaszos levelet a gyarmatokról… Ami engem illet, megátalkodottan okmánybélyeg-ellenes vagyok. - A változatlanul padlón fekvõ Miklósra nézett. - Te bezzeg tudnád, hogy mit kezdjél Smartnéval, mi? Utoljára javaslom, hogy igyál egy nyeletet, mert aztán se híre, se hamva nem lesz!
    Lábai mellé húzta karjait Miklós, és most úgy tetszett, mintha vigyázz-fekvésben lenne.
    - Iszonyú - sóhajtotta -, hogy mára minden lehetetlenség lehetségessé lett.
    Ez a megjegyzés kizökkentette Kürtösit csevegõ hangulatából.
    - Még iszonyúbb - mondta elkomolyodva -, hogy minden egykor lehetséges lehetetlenné vált. Emlékszel még, amikor arra lelkesítettél bennünket, hogy új országot építsünk?
    Nem felelt Miklós azonnal, mert eszébe jutott az a múlt és egy ideig most az magához ragadta. Noha csak pár évvel volt idõsebb Kürtösinél és középiskolás népi kollégista diáktársainál, mindannyian áhítattal néztek fel rá. És méltán, mert falusi-tanyasi fészkükbõl éppen csak kiröppent ifjú seregük számára mindent tudónak és bölcsnek is látszott. Nem akadt kérdés, amelyre nem tudott volna tökéletesen kielégítõ választ adni, pedig olykor-olykor elkeserítette titkon a mélységes tudatlanság, ami az elébe járuló gyerekekbõl áradt. Õ azonban végtelen türelemmel és pompás pedagógiai érzékkel fedezte fel bennük lehetõségeiket, és erõsítette is önbizalmukat. A fényes szellõk idejének fényes jellemû és szellemû képviselõje volt, aki mágus módján vonzotta maga után a szebb világ építésére vágyakozó és vállalkozó nemzedék legtehetségesebbjeit.
    Most pedig szellemi és emberi roncs. Ezt néha önmagának is bevallotta.
    - Országot nem kell építeni - jelentette ki, átugorva a múltból a jelenbe. - Nem is lehet. Önmagukat kell építeniük az embereknek, és akkor automatikusan létrejön a nekik való ország.
    Cigarettát vett elõ Kürtösi, és meggyújtotta. Fináncláb volt a végében, ezért az elsõ szívások után deformálódott a parázs. Erõszakosan szívogatta, hogy mihamarabb rendesre formálódjék a cigaretta, és közben grimaszolt.
    - Vannak zugai a tudatomnak - mondta -, amelyekben máig õrzöm azoknak az idõknek a hiteit. Megérdemelnék az emberek, hogy jobb világban éljenek, mert alapjában véve jók.
    Tarkója alá fonta kezeit Miklós, és úgy kezdett kuncogni, hogy hullámzott hasán a háj.
    - Az emberi jóságnak éppen most éltük át legfényesebb szertifikálását. Kakukk mint a jóság cukorbabája…
    - Ha maga nevelhette volna annakidején a népi kollégiumban, talán ma õ is más lenne. Bizonyosan hiányzik a sorsából az a nagyszerû élmény, amiben mi részesülhettünk.
    - Javaslod, hogy sajnáljam? Netán szeressem is?
    - Vannak esetleg gyerekei, vagy anyja, akik szeretik. Benne is lehet valami szeretnivaló.
    Félkönyékre emelkedett Miklós, beledörzsölt gyûrött-maszatos szakállába, aztán hosszan tanulmányozta vérfoltos ujjbögyeit.
    - Nem Jézus Krisztushoz van szerencsém? - kérdezte azzal a csillogó mosollyal, ami összetalálkozásuk pillanata óta bizalomkeltõ, kedves emberré tette Kürtösi számára. Továbbra is vacakolnia kellett cigarettájával, de inkább derült rajta, semmint bosszankodott miatta.
    - Mi tagadás - dünnyögte -, óriási a kísértés bennem a jóra. Idõnként magam is megdöbbenek, amikor észreveszem, hogy ellenségeimmel szemben több a mentõ érvem a vádlóaknál.
    - Ez a megfigyelése öncsalás. Gondoljon arra, hogy van maguknak ez a hazafias költõjük, ez a Petõfi. Nahát, õ éppen ellenkezõleg érzett, mint maga. Le akart ásni a Föld közepéig, és levegõbe akarta röpíteni ezt az egész tákolmányt.
    - Petõfi a maga költõje is.
    - Ez a haza nekem - nem hazám.
    - A nagy költõknek sincs hazájuk, ezért bátran magadénak tekintheted Petõfit, vagy bármelyik hozzá hasonlót.
    Törökülésbe fészkelte magát Miklós. Pocakja ellenére könnyedén maga alá tudta húzni a bokáit. Csípõjének ez a hajlékonysága mindig ámulatra késztette Kürtösit.
    - Hát ide figyeljen, Krisztus uram - kezdte Miklós azok modorában, akik hoszszú beszédre készülnek. - Most én mondok valamit. Kollégista korunkat emlegeti, és bizonygatja, hogy sok emlék elevenen él még magában. Bennem is vannak maradványok, de nem szerves elevenként, hanem szétrohadva és megkövülve. A tények persze tények, és nem tagadom le õket. Imádtam Sztálint, Rákosit, azután meg hittem azoknak, akik azt állították, hogy az említett két úr minimum hullarabló, vagy még inkább hullagyártó. Elhittem, tekintettel arra, hogy a Párt mondta. A Párt, amelynek odaadó katonája voltam kölyök koromtól. Minthogy idõsebb vagyok magánál és a helyzetem is más volt annakidején, mint a magáé, tudomásom volt a Párt létezésérõl már az úgynevezett illegális mûködése idején. És már akkor magasztos volt számomra! Úgy rögzült a tudatomban mint arctalan, testtelen Szentlélek. Tudomásul vettem, hogy mindennél hatalmasabb, mindenben a legjobb álláspontot képviseli és a legjobb irányt mutatja a boldog jövõbe vezetõ úton. Tudsz követni?
    Nem tudott megbirkózni Kürtösi a finánclábbal, ezért mérgesen padlóra dobta és megtaposta cigarettáját. Gyorsat biccentett Miklós felé: - Figyellek.
    - Aztán történt, ami történt, és 1956. október 26-án beszédet mondtam a Képzõmûvészeti Fõiskolán, ahol akkor filozófiát tanítottam heti két órában. Mindent mondtam, ami szebbé, örömökkel teljesebbé teheti ezt az országot, amelyet korábban rútul félreirányítottak. Megint szentül hittem, amit mondtam. És ahogyan mondtam! Emelkedetten, ötletesen, világosan, optimistán, egyszóval eszembõl és szívembõl jövõen. Olyan exoszférában éltem akkor, amely ezt a beszédet lehetségessé tette számomra. Aztán szónoklatom egyik magaslati pontján, amikor hatásszünetet tartottam, egyben lélegzetet vettem, felém nyúlt a hallgatóságból egy kéz, s a kéz gazdája azt kiáltotta: "Ne hallgassátok! Hiszen ez zsidó!" Érti ezt maga?! Mindegy… Hangzavar támadt, és természetesen abbahagytam a beszédet. Tudniillik belém fojtották, ugyebár. Alkalmi jóakaróim segítségével eltûntem a tömegbõl, belõlem pedig eltûnt minden, ami addig hevített. - Hosszan, mereven figyelte a néma Kürtösit, majd kurtát nevetett. - Amint jól tudja, késõbb mégis börtönbe zártak azért a hazafias beszédemért. - Ismét elhallgatott, fészkelõdött. Nagy hasa miatt kényelmetlen volt az ülõpóz, ezért oldalra hengeredett, a padlóra könyökölt, és tenyerével támasztotta meg állát. - Nem védekeztem a bíróságon… - folytatta volna, de megcsuklott a hangja. Könny tolult a szemébe, de mérgesen kidörzsölte és erõt véve magán, kiabálni kezdett: - Jogosnak éreztem a vádat! Azt mondták, hogy ennek az országnak én az ellensége vagyok! Na ja! Ámde az én számomra micsoda ez az ország, amely azt sem engedi nekem, hogy egy követ fújjak vele?! Errõl mi a véleménye?
    Kürtösi a semmibe bámult.
    - Eneni jodea - suttogta alig mozgó ajakkal.
    Miklós teljes erejébõl a padlóra ütött öklével.
    - Bármit teszek is én ebben az országban, nem lehetek egyéb, mint zsidó!
    - Nem a fajiságával, vagy micsodával van baj, hanem a személyiségével - mondta csendesen Kürtösi. - Maga olyan személyiség, aki… mintha szándékosan építené maga körül a poklot.
    Hátra vetett fejjel nevetett Miklós, mintha valami nagyon mulattatót hallott volna, aztán sebesen szólalt meg, nehogy barátja megelõzhesse: - Szívesebben élnék egy hiteles pokolban, mint egy hazug és hülye paradicsomban, aminek ezt nevezik itt. És aminek fortélyos és förtelmes mûködéséért maga is megszállott idiótaként serénykedik, elszakíthatatlanul ettõl a rohadt íróasztaltól, amelyen orvosi tanács mentén kefél bódult éjszakákon! He! Mi?
    - Nem vagyok megszállott. Józan emberként hiszek a jövõben.
    - Jó magának!
    - A te jövõdben is hiszek.
    Ezúttal a hasára gördült Miklós, összefont karjaira támaszkodott és egy görcsre meredt, amelyet valaki, vagy valami kilazított a padlódeszkából.
    - Az én jövõm az ellenem irányuló titokzatos gyûlölet lesz, amíg élek. Ha vállalom, hogy zsidó vagyok: azért, ha tagadni próbálom: azért. Egyre inkább látom, hogy megvalósíthatatlan vállalkozásba kezdtem, amikor bizonyítani szándékozom leendõ könyvemben, hogy maga: antiszemita. - Utóbbi mondatát követõen derû csillant a szemében, amint Kürtösire villant, de menten el is tûnt a fény, mintha fekete lyuk nyelte volna el.
    Megint a padlóra nézett és kis tûnõdés után folytatta: - Kakukk esetében egyszerû a dolog. Becsületesen gyûlöli a zsidókat, mert valaha, valahol erre tanították. Ellenben maga - nézett fel ismét, de mintha zavarba esett volna, feje visszahullott elõbbi tartásába, és a padlóban levõ görcshöz beszélt: - Maga, és a magához hasonló, úgynevezett entellektüelek, akik önmaguknak sem vallják meg, amit pedig tudnak… Maguk, akik nem pofozkodnak, hanem diszkréten, olykor már-már nyájasan antiszemiták… Mi?… Humanistán antiszemiták, akik alig várják, hogy segíthessenek az üldözött zsidókon… Közben pedig bíznak benne, hogy eljön az idõ, amikor újra nyíltan és tömegesen üldözhetik a zsidókat, mert azoknak ugyebár bûnük, hogy felfeszítették a Megváltót, bûnük, hogy feltalálták a kapitalizmust, feltalálták a szocializmust, most meg azon mesterkednek, hogy miképpen kell megvalósítani világuralmukat!… Ó!… Persze! Hiszen ezer ok a gyûlöletre! Amit mostanság még illik elfojtani… és ez az elfojtás fájdalmas! Olykor sajnálom is az antiszemitákat, legszívesebben minden reggelire feltálalnék nekik egy zsidót… De szép is lenne!… Nem jó az elfojtás, mert általa csak halmozódik, fokozódik a gyûlölet a láthatatlanban, ami aztán égig csapó lánggal nyilvánul majd meg… - Utolsó szavait bohócként adta elõ, aki cirkuszi porondon állva derût próbál fakasztani, és maga is jókedvû. - Hát így állnak a dolgok, édes rokonom! Beláthatja, hogy nem kis fába vágom a fejszémet, amikor meg akarom fejteni magát… Élvezte, hogy a hõst játszhatta a kocsmában, ugye? Elõgyakorlat a majdani zsidómentéshez, mi?
    Megsaccolta Kürtösi, hogy már csak egy korty maradt az üvegben, s azt felajánlotta Miklósnak, aki azonban változatlanul elhárította. Felhajtotta az italt Kürtösi, komótosan új cigarettára gyújtott, és élvezte, hogy ezúttal jól izzik a parázs, meg jól bodorodik a füst. A füstnek a közepébe nézett, közelebb is hajolt a jelenséghez, úgy figyelve rá, mintha választ várna tõle kérdéseire.
    - Nem gondolt még arra, hogy más országba menjen? - kérdezte.
    - Teljesen mindegy, hol nem vagyok otthon.
    Az Idõ várt és figyelt. Várta a maga idejét.
 
 

Trento
 
 

TABÁK ANDRÁS

(Dürer: Melankólia)

Minden rajzoknak rajza szememben.
Ó, ha hinnék, bíznék az imákban,
hányszor küldenék fohászt hozzája:
Üdvözlégy, Melankólia asszony,
segíts rajtam, vergõdõ fiadon!
 

(Bánati)

Olvasom a szólásgyûjteményben
a kínai mondást: "Ne taposs a
bánat sarkára, mert visszafordul!"
Nem ismertem. De tudni épp én ne
tudnám?! Mást se tettem életemben,
mindig csak ezt a sarkot tapostam.
 

(Kora õsz)

A gólyák immár útra keltek
Most készülõdnek a fecskék
Ufók érkeztérõl meg sajna
Nincsen még semmi-semmi hír
 

(Vaknap)

Úgy alakult ez a nap
(hosszas lenne sorolni),
hogy semmi sem sikerült.
Még ez a vers se nagyon.
 

(Szemmûtétemre)

Tizenhat éve azt hittem még,
idegekkel nem fogom bírni.
S lám, a szemem az, mely nem tûrte
tovább körülöttem a látványt.

2006. október 9.
 

(Szemmûtét közben)

Dr. Kerek Andreának

Pici csillagok miriádjait láttam
a bakacsinfekete mindenségben -
soha még ily tündöklõ augusztus-eget!
 

(Szemmûtét után)

Vagy harminc éve nem láttam oly
pengeélesen-tisztán, mint ahogyan most.
Nagy öröm ez. Csak az a baj, hogy
magamat is jobban látom a tükörben.
 

(Kedvencem, P.)

Aki szeptemberben újra
feltûnt menazsériánkban

Mint egy gólem, oly tohonya termet,
bárhol betölt bármekkora termet,
s zsíros hangját rotyogtatva elvet
minden igaz, tisztességes elvet.
 

(Vendée)

Hogy népfelkelés volt-e vajon,
avagy ellenforradalom?
Csak egy bizonyos: a nép kelt fel
Vendée-ban - a Bourbonokért.
 

(Gramsci, 1936)

"A tisztánlátás pesszimizmusa
vegyüljön bennünk
az akarat optimizmusával."
Így írtál börtönödben, amelynél
sötétebb akkor
csak Itália azúr ege volt.

SIMOR ANDRÁS

Levél

Drága barátném, újra tehozzád írom a verset,
annyi hazugság gyötri a szívünk, megreped egyszer,
és a helyérõl szökve elindul messzi utakra.
Szívdarabocskák ûri hidegben, hol sose járt még
emberi lény, õk már odaszállnak futva a Földrõl.
Éjszaka van még, mégse tudok most én elaludni,
mint a Golyóbis, Nap melegétõl fölmelegednék,
nem melegít Nap, júniusunkban téli hideg van,
fáznak a fák is, bújna a rögbe virág dideregve.
Kisgyereket vár én kicsi lányom, barna fiúcskát
vagy kicsi lánykát, várja-e õt még földi jövendõ?
Erre riadtam mostan az éjben, s fõzöm a kávét,
jó keserédes, biztat, küldene vissza az ágyba,
újra aludni kicsit még, jöjj ide, szép szabadító,
öld meg az éji lidércet, viszketek, elhagy a vers is.
Nincs kinek írnom, drága barátném! Hol vagy, a Marson,
tán odaszöktél, él a reménység vén vörösében?
Nem tudom én ezt, mást se tudok már, és befejezni
sem tudom ezt itt, mint a világnak, vége szakad csak.
 

Ellenítélet

Amikor
a férfi
csurom verejtékben
ott áll
a diadal kapujában
azt
mondja neki
egy barom

"Te buzi arab,
a kurva
arab anyádat!"

A kis kölyöknek
aki ezt
hallotta százszor

és
most
ott áll
csurom verejtékben
a diadal
kapujában

Mit
diadal
elnöki nyilatkozat
világhír
Franciaország

fejeld le
Zidane
fejeld le!
 

Emlék

Visszazuhanva hajdani múltba,
hol kitagadott engem a nemzet,
apámat látom, rám nevet újra,
mert rab létére magyarnak nemzett.

Anyám, nagyanyám arcát nem látom,
a kisgyerekét se, aki voltam,
olyan egyedül fekszem az ágyon,
mintha hevernék elõre holtan.

Kik hozták vissza azt a világot,
akárha csupán pár pillanatra?
Mint ötven éve, újra kiáltok,
mert sebez az ég szilánk-darabja.

Állnak a téren, tegnapi rémek,
csontbõr kisfiút, magamat látom.
Mikor tûnnek el hazámból végleg,
Uram, eljön-e az én világom?
 

Dinoszaurusz testvér üzenete

Millió éveken át
mi laktunk ott
mit akar
ez a buta majom
a maga pár ezer évével

Ha Északról
megindul
a Fehér Úr
mennie kell neki is

De hogyan
hagyja hátra
a Földet

A mi idõnkben
gyönyörû
erdõkkel volt teli
a világtenger
romlatlan
vizével

Hová lesznek
ezek a füstölgõ fenék
moszkvák
new yorkok

Mi
méltósággal
hagytuk el a Földet
hivatásunk betöltve
hol ma
káosz tombol