CSEH KÁROLY

Bogácsi ádvent

Kétoldalt világló szárnya
lebben az útnak:
ádventi éjben a szelek
friss havat fújnak.

Tölgy zúg a dombon, viharral
birkózva áll ott,
akár az Angyallal hosszan
tusázó Jákob.

Derekán izzó sebként majd
a hó megmarad -,
s reggel rádereng az Ódor,
mind ködbõl a nap.

Aztán elcsitul a tájék,
a fehérrel áldott,
s ring, ahogy bokor ring, melyre
cinege szállott.

MÉSZÁROS VIKTOR

A méltatlan

A küldetést, a teljesíthetetlent,
ki még a Golgotára is Veled ment,
csak arra bízd, ne rám, király, könyörgök,
hisz énbelém vadászni járt az ördög.

Zavart vagyok, bizonytalan, s öregszem;
közelre lát csupán e két öreg szem.
A hangom érce megfakult, rekedt lett -
ne is keresd a régi harci kedvet!

Hadd üldögéljek én az õszi kerten,
s a könyveim között, hol elfelejtem,
hogy ifjúságom és a száz igéret:
a hír, a pénz, a nõk, s erõm mivé lett.

E kocsmazajban, itt, király, a nyersen
rikoltozók szavába vész a versem.
Csak arra hát, ki halni is Veled ment,
s ne rám rogyaszd a teljesíthetetlent!
 

Aszály után a kert alatt

Szelíd esõt lehelt az ég. A rét derûsen ázott.
Ivott a millió növény. Talán ha nem te állsz ott,
eszembe sem jut, édesem, milyen csodás lehet még
a nyárutói halk esõ, a fércesen szegett ég.
Bogár levél alatt lapult. Füvek mohón tusoltak.
Tovább oszoltak éltetõn a föld alatt a holtak.
S a házba visszaindulón, az elvadult tövisben
belénk akadt a gondolat: lehet, hogy él az Isten?
 

Vénember

Számkivetetten
elfeledetten
ülsz keserûn és
rég szeretetlen

szûr a borostád
senki se mos rád
ülsz keserûn és
nem jön a postád

reszket a lábad
szag megy utánad
ülsz keserûn és
bánthat a bánat

céltalan élet
gyûlölet éget
ülsz keserûn és
várod a véget

BISTEY ANDRÁS

Nyelvgyakorlat

Amikor Hilárion, mintegy tizenöt éves távollét után, visszatért Budapestre, már az elsõ napon különös dolgot tapasztalt. Az emberek alig beszéltek egymással, s ha mégis, akkor többnyire "igen", "nem", "talán" szavakból állt a társalgásuk. A kérdések és a válaszok is rövidek és céltudatosak voltak, Hilárion úgy érezte, takarékoskodnak a szavakkal. Emlékezett rá, hogy amikor még a fõvárosban élt, a gyámoltalanul tébláboló eltévedt vidékiek rendszerint úgy kezdték a tájékozódást, hogy: "Szép jónapot kívánok, úgy gondolom, eltévedtem egy kicsikét, tessék már megmondani, persze csak ha budapesti az úr, és ismerõs errefelé, merre kell mennem, hogy a Városligetbe jussak?" Ehelyett most odafordultak a kiszemelt járókelõhöz, szótlanul biccentettek, és azt mondták: "Városliget?" A megszólított pedig ezen nem lepõdött meg, hanem a kezével mutatta a megfelelõ irányt, azután egy-egy néma biccentéssel elbúcsúztak egymástól.
    Ám amilyen szófukarok voltak a magyarul beszélõk, olyan felszabadultan fecsegtek városszerte a külföldiek. Hilárion arra gondolt, hogy az idegenforgalom soha nem látott növekedésnek indult, amíg õ távol volt. Az utcákon, a villamosokon, a buszokon bábeli zûrzavar uralkodott, angol, német, orosz és még százféle szavak röpködtek a levegõben. Ám egyszer észrevette, hogy két, magyar újságot olvasó férfi angolul kezdett beszélgetni az egyik cikkrõl. Bár Hilárion általában nem szívesen szólított meg idegeneket, még ismeretlen városokban is inkább vállalta az eltévedés kockázatát, most nem bírt ellenállni a kíváncsiságnak, és megszólította õket magyarul:
    - Elnézést uraim, de rendkívül furcsának tartom, hogy a magyar nyelvû újság cikkét angolul vitatják meg.
    A két férfi döbbenten rábámult, de nemcsak õk, a közelben álló utasok is érdeklõdéssel vegyes idegenkedéssel fordultak felé, és egy kissé elhúzódtak tõle. Hamarosan egy kis üres kör közepén találta magát a zsúfolt villamoson. Mielõtt még a megszólított férfiak valamelyike magához tért volna a döbbenettõl, Hilárion hallotta, hogy egy fiatalember azt súgja a mellette álló lánynak:
    - É un' anarchista o molto ricco.
    Hilárion, különbözõ szinten, több nyelven beszélt, olaszul is, így megértette, hogy a fiú anarchistának vagy nagyon gazdagnak véli. Nem volt azonban ideje, hogy ezen a furcsaságon töprengjen, mert a megszólított két férfi egyike nekiszegezte a kérdést:
    - Do you speak English?
    Bár a Hilárion által, mint említettük, különbözõ szinten ismert nyelvek között nem szerepelt az angol, és emiatt utazásai során olykor akadtak gondjai, ennyit megértett Shakespeare nyelvén is, de nagyjából csak ennyit, ezért megrázta a fejét.
    - No.
    A férfi sajnálkozva széttárta a karját, azután visszafordult az útitársához, és folytatták az angol nyelvû társalgást.
    Hilárion körülnézett, remélve, hogy a fiatal pártól magyarul vagy olaszul felvilágosítást kap a tapasztalt furcsaságról, de õk idõközben leszálltak a villamosról.
    A következõ napokban sikertelenül próbálkozott a rejtély megfejtésével. Mivel rokonai, barátai nem éltek a fõvárosban, csak alkalmi ismerõsöktõl érdeklõdhetett a különös nyelvi szokásokról, de nem kapott tõlük kielégítõ választ. Széttárt karok, felhúzott vállak jelezték, hogy nem akarnak beszélni, illetve többen idegen nyelveken, fõleg angolul próbálkoztak, vagy kézmozdulatokkal, jelnyelven igyekeztek válaszolni.
    Egyszer egy spanyol turistába botlott, aki elmondta, hogy õ is furcsállja a magyarok szófukarságát, és azt is, hogy milyen sok süketnéma él Budapesten, mivel egyre-másra jelbeszéddel érintkezõ emberekkel találkozik. Hozzátette, hogy csak második napja van Magyarországon, egyelõre nem tudja, mi lehet ezeknek a furcsaságoknak az oka.
    Hilárionban fölmerült az ötlet, hogy bemegy az egyetem olasz tanszékére, ahol valamikor maga is tanulta a nyelvet, és ott érdeklõdik, de azonnal meg is érezte a dolog groteszkségét. Egykori ismerõsei aligha dolgoznak már a tanszéken, elképzelte, hogyan kezdené magyarázni idegeneknek, hogy mit akar, és biztos volt benne, hogy csodabogárnak néznék, talán nem is állnának vele szóba.
    A rejtély azonban néhány nap múlva magától megoldódott. Levelet hozott a posta, benne egy sárga csekkel, amelyen irdatlanul nagy összeg szerepelt. Levelet is mellékeltek hozzá, amelyben az állt, hogy az összeget nyolc munkanapon belül fizesse be, különben "… a követelés jogi útra terelésre kerül". A levélen ott állt a küldõ cég, egy bizonyos Magyar Nyelvi Rt. neve címmel, telefonszámmal, és azzal a megjegyzéssel, hogy amennyiben Hilárion részérõl a számlával kapcsolatban felszólamlás merülne föl, az hivatalos idõben "fogadásra kerülhet az rt. ügyfélszolgálati irodájában".
    Hiláriont némileg nyugtalanította a csekken szereplõ hatalmas összeg, amely jelentõsen megterhelte volna a költségvetését, de nemcsak azért ment be az ügyfélszolgálati irodába, hogy erre magyarázatot kérjen, legalább ennyire azért is, mert remélte, hogy ott végre fény derül a titokra.
    Hatalmas, ragyogóan kivilágított terem volt az ügyfélszolgálati iroda. A két szélén íróasztalok sorakoztak, mindegyik mögött egy tisztviselõ ült. Az asztalokat fából készült embermagasságú válaszfalak különítették el, bizonyára a tárgyalások bizalmas jellegének biztosítására. Minden asztal fölött egy szám világított, középen fönt a magasban pedig egy nagyobb elektromos tábla lógott, amelyen idõnként számok villantak föl, ilyenkor egy-egy várakozó ügyfél, kezében a sorszámával a jelzett asztalhoz ment.
    Hilárion, miután átlátta az ügyfélfogadás rendszerét, amelyhez hasonlóval már külföldön is találkozott, az automata megfelelõ gombjának megnyomásával húzott egy számot, azután leült és várt, hogy a céduláján levõ szám megjelenjen a mennyezetrõl függõ táblán. Jó sokáig kellett várakoznia, és a meleg meg a terem egyhangú zsongása elálmosította, el is szunnyadt néhány percre. Arra riadt föl, hogy a mellette ülõ férfi figyelmeztetõen megérintette a vállát, majd a táblára mutatott, amelyen az egyik asztal száma mellett ugyanazok a számjegyek villogtak, amelyek a Hilárion kezében tartott cédulán is szerepeltek, mintha türelmetlenül ösztökélni akarták volna, hogy kapjon már észbe, és ne várakoztassa fölöslegesen az ügyintézõt és a többi ügyfelet.
    A jelzett asztalnál kedvesen mosolygó, fiatal nõ fogadta Hiláriont, aki már kezdte megszokni a szófukarságot, ezért némán biccentve letette elé a csekket, és kérdõ tekintetet vetett rá.
    A nõ azonban, Hilárion meglepetésére egyáltalán nem bizonyult hallgatagnak.
    - Jó napot kívánok! - mondta mosolyogva. Ránézett a csekkre, azután Hilárionra. - Nem ért egyet az összeggel? - kérdezte, majd a választ meg sem várva folytatta: - Ha kívánja, megnézem az ön által igénybe vett szavak mennyiségét. Megmutatná a személyi igazolványát? - Hilárion átadta az igazolványt, a nõ pedig bepötyögött valamit a számítógépébe. Várt néhány pillanatig, majd elégedetten hátradõlt a székén. - A szavak bérleti díját pontosan számolták ki - mondta, és egy kis sajnálkozó mosollyal hozzátette: - Az összeg valóban szokatlanul nagy, de nincs tévedés. Ön túl sokat beszélt, és ezért bizony zsebbe kell nyúlnia…
    - Na, álljunk meg! - szólt közbe Hilárion tõle szokatlan nyerseséggel, amit késõbb, mikor tapasztalta a nõ segítõkészségét, szégyellt is egy kicsit. - De mielõtt belekezdenék, egy kérdés: itt is fizetni kell, ha beszélek?
    - Az ügyintézés ingyenes. - A nõ kissé csodálkozva pillantott rá. - Ne haragudjon, de úgy látom, nagyon tájékozatlan, ez pedig sokba kerülhet önnek.
    - Tizenöt évig külföldön éltem, nemrég tértem haza.
    - Értem - bólintott a nõ. - Bár a törvény nem ismerése nem mentesít betartásának kötelezettsége alól, ha anyagi rászorultságot tud igazolni, méltányosságból csökkenthetik az összeget.
    Hilárion értette a szavak jelentését külön-külön, az egész azonban mégis furcsán érthetetlennek tûnt. Ha pedig valamit nem értett, amit a körülötte lévõk láthatóan mind értettek, az fölidegesítette.
    - Ne haragudjon - kezdte egy kissé emeltebb hangon, amit késõbb ugyanúgy megbánt, mint korábbi nyerseségét -, de egyáltalán hogyan lehetséges, hogy olyasmiért, mint a beszéd, fizetni kelljen?
    A nõ nem reagált az emelt hangra, úgy látszott, hozzáedzõdött ezen a munkahelyen. A mosoly sem hervadt le az arcáról, és a hangja sem lett érdesebb.
    - Amikor néhány éve az ország pénzügyi egyensúlya veszélybe került, és adókat emeltek meg privatizálták, ami még privatizálható volt, többek között, a nyelvet is eladták egy tõkeerõs vállalkozói csoportnak…
    Hilárion, szokásától ismét csak eltérõen, akkorát nevetett, hogy körülöttük egy pillanatra elnémult a zsongás.
    - Még hogy a nyelvet…micsoda ötlet!… Hiába, jó vicceket csak Magyarországon lehet…
    Kitörölt egy könnycseppet a szemébõl és várakozóan a nõre nézett, azt gondolta, együtt nevetnek még egy sort.
    - Nézze - mondta a nõ egy árnyalattal komolyabb hangon, de még mindig mosolyogva -, a nyelv, mint tudjuk, szavakat alkotó beszédhangokból álló jelrendszer, a gondolatok kifejezésének és a társadalmi érintkezésnek az eszköze…
    - De a nyelv egy embercsoportnak, egy népnek a közös tulajdona, azt nem lehet… - kiáltotta Hilárion.
    - Az elmúlt évtizedekben bebizonyosodott, hogy ami közös tulajdonban van, az nem mûködõképes - mondta a nõ, egy kissé tanáros hanglejtéssel, és még az ujját is fölemelte nyomatékul. - És bebizonyosodott az is, hogy amit ingyen kap az állampolgár, azzal rendkívül pazarlóan bánik. Amióta például fizetni kell minden kiejtett vagy leírt szóért, a költõk szinte kizárólag haikukat írnak, csak Juhász Ferenc ír még hosszú szonetteket, és hallatlan divatja támadt az egyperces novelláknak.
    Hilárion nem tudott válaszolni, letaglózva ült a székén. A nõ is elhallgatott egy pillanatra, majd látva a döbbenetét, ismét megszólalt:
    - Én csupán ügyintézõ vagyok, nem feladatom, hogy ezt a témát megvitassam önnel…nem is tudom - tette hozzá hirtelen egy kis aggodalommal -, hogy ez még belefér-e az ügyintézés fogalmába… de talán elszámolják felvilágosításnak, bár az nem tartozik a közvetlen munkakörömbe.
    - Ezek szerint - kérdezte Hilárion -, valakik számolják minden szavunkat?
    - Természetesen. Különben hogyan tudnák kiállítani a csekkeket?
    - Jól gondolom - kérdezte Hilárion, korábbi tapasztalataira emlékezve -, hogy az idegen nyelveken kimondott szavakat nem számolják?
    A nõ bólintott. - A berendezés észleli az idegen nyelvû beszédet, és a számláló rendszer ilyenkor néhány másodperc múlva automatikusan leáll.
    - Tehát ezért érintkeznek annyian idegen nyelveken a magyarok közül is, meg jelnyelven…
    - Hát igen - felelte a nõ egy kissé gondterhelten. - Mindig akadnak, akik szeretnék kijátszani a törvényt. Idegen nyelveken kommunikálnak, soha nem látott nyelvtanulási láz tört ki az országban. Mások írásban meg jelnyelven érintkeznek. Az elsõ idõkben suttogással is próbálkoztak, de ahogy a berendezéseink tökéletesedtek, a suttogás nem vezetett eredményre. Próbálkoztak hadarással is, egybefolyóan ejtik ki a szavakat, de ha a berendezések tovább tökéletesednek, ezzel sem lehet megkárosítani a céget.
    Hilárion hallgatott egy darabig. A nõ nem sürgette, talán örült, hogy nem kiabál, nem gúnyolódik vele, vagy tetszett neki, hogy fitogtathatja az ismereteit. Hilárion azon töprengett, hogy megkérdezze-e, ami még érdekelte, de nem tudhatta, hogy a nõ hogyan reagál a kérdésére. Végül úgy gondolta, hogy legföljebb elzárkózik a választól, annál nagyobb baj nemigen történhet.
    - Mondja, kérem - kezdte egy kissé körülményesen -, az emberek hogyan fogadták ezt az új… nem is tudom… helyzetet, talán ez a jó kifejezés… Ellenezték? Tiltakoztak?
    - Ez már igazán nem tartozik a hatáskörömbe…
    - Tekintsük ezt is a felvilágosítás részének. Tulajdonképpen magam is tájékozódhatnék a régi újságokból, de egyszerûbbé tenné, ha…
    A nõ bizonytalanul ingatta a fejét, azután vállat vont.
    - Ha úgy vesszük, valóban… Nos, az újságok többségébõl az derült ki, hogy a lakosság megelégedéssel fogadta az erre vonatkozó rendelkezéseket, ezeket a rendszerváltás befejezéseként értelmezte, csupán néhány ellenzéki lapban jelentek meg tiltakozó cikkek, de ezek ma már kevés emberhez jutnak el. Nagy tiltakozás nem volt, az emberek, mint már említettem, inkább egyéni elkerülõ taktikákkal próbálkoztak, hadd tegyem hozzá, hogy kevés sikerrel. Természetesen az új dolgoknak mindig vannak megátalkodott ellenzõi. Olyan szélsõséges esetekrõl is hallottam, hogy valaki nem fizette ki a nyelvhasználati díjat, inkább hagyta, hogy az adóssága fejében elárverezzék mindenét, hajléktalanná vált, és még mindig nem hagyta abba, csalásért börtönbe zárták, de ott is folytatta, ha elkülönítették, magában beszélt, ha leragasztották a száját, az evõeszközeivel vagy a körmével szavakat karcolt a cella falára… Most mondja meg, milyen megátalkodott anarchisták vannak!
    - Köszönöm! - mondta Hilárion sóhajtva. - Nagyon tanulságos volt ez a beszélgetés, igazán kedves, hogy ennyit foglalkozott velem.
    Zsebre vágta a csekket, és felállt.
    - Ad be kérvényt a csekken szereplõ összeg csökkentése érdekében? - kérdezte a nõ.
    - Nem… azt hiszem nem szükséges.
    - Felhívom a figyelmét, hogy határidõre fizesse be a pénzt, mert a késedelem jelentõs pótdíjjal jár.
    - Igen… köszönöm… Viszontlátásra!
    Hilárion visszament a szállására, senkihez nem szólt többé, összecsomagolta szerény holmiját, és még aznap kiment a legközelebbi pályaudvarra. Némán, és valami különös kábulatban állt be a nemzetközi pénztár elõtti sorba. Amikor késõbb, már újra külföldön, visszaemlékezett ezekre az órákra, nem tudta fölidézni akkori gondolatait, talán nem is voltak gondolatai, ösztönösen cselekedett. Amikor elfogytak az elõtte állók, és a pénztárosnõ a hallgatása miatt kissé türelmetlenül megkérdezte, hogy hová adja a jegyet, hirtelen felriadva zavarában csak enynyit tudott mondani:
    Messzire, minél messzebbre…
 
 

Miksa császár diadalmenete
 


 
BOZÓK FERENC

Mosnak lábat az angyalok?

Vannak-e angyalok itten a Földön?
Élnek-e oly lebegõk, kik a talpuk
Itt feledik mivelünk, de az arcuk
Fénybe lobog, napos ékszeres égbe?
Áznak-e éteri lábak a vízben?
Fürge patakban a habpuha talpak?
Pezsdül a víz, kavarog körülöttük?
 

Depresszió

Bármikor elmenekülhetek innen?
Nincs ez a ház soha zárva, de folyton
magnetizál a szobám, s fene érti
hogy keveredtem az ágyra, mi nem hagy
elmenekülni, s csendbe nyugodni.
Hogy lehet az, hogy a testem erõtlen,
képtelen elszabadulni az ágytól,
s gúzsba kötõ konok árnyat elûzve
szembeszegülni az éjjeli rémmel,
s tépve a zárat a szélbe szaladni?
 

Röpteti és kikacagja

Játszani hív ma az Isten,
Õ aki van, s aki nincsen.
Égig emel, s letarolhat,
Angyalain lovagoltat.
Mint gumilabda a kézben,
Eszköze vagy felerészben.
Kis gyerekét örök atyja
Röpteti és kikacagja.

LENGYEL GÉZA

Példatár

Modern korunk elvárása,
mit Mózesként akár kõtáblára írna:
ha élni akarsz,
                        legyél kaméleon,
a színét változtató,
                                vagy leveli béka,
élj vándorpatkány gyanánt,
ki telt kamrában,
                       de csatorna mocskában is
jól érzi magát,
vagy - változatosság kedvéért -
mondjuk, Aranka, de nem észbontó
szép virág, hanem herefojtó,
és az se rossz pozíció, ha mint hangya
tízezrek egyikeként
                                   vak szorgalommal
éled le a "voltak még mások" életét.
Ha úgy érzed, tavasz van, hív az ég,
ne szállj túl magasra pacsirtaként -
fû alatt lebegtesd a tiszta szív égiszét.
S mert Isten az embert
                          önképmására teremtette,
arcod tükörben ne nézd!

KOHÁRI CSABA

A láthatatlan kisfiú

Talán csak rajtunk múlik, hogy telik le az életünk, szürkén, unalmasan, vagy örökké kutatva a múlt napfénye után. Már megértem Ekhnatont, a szépséges Nofretéte férjét, a fáraót és a felvilágosodás panteista filozófusait. A tisztaságot, a békét, a megelégedettséget és a nyugalmat, talán nem is mindennapi életünk társadalmában, hanem az ablakon túl, az örökké megújuló természetben kell keresni. A természetbe nem elég látogatást tenni, mert akkor szabadul fel a lelkünk a hétköznapok szmogja alól, ha magunkba engedjük, ha eggyé válunk vele. Amikor már nem kell a fényképezõgép, mert a történés, a környezet, az élmény befogadhatatlanná és rögzíthetetlenné vált. Filozófiává nemesedett, sûrûsödött össze.
    Olyan összetett élményözönné, amit már visszaadni egyszerû szavainkkal nem lehet. A fényt, a képet, egy leegyszerûsített vizuális világot kell segítségül hívni az eseménysor puszta érzékeltetésére is, s ez is csak halovány próbálkozás, silány utánzata lesz a valóságnak. Pedig az egész csak némi fény, meg egy kevés zöld klorofil, mégis egy másik valóság, egy másik világ, ami bárki számára elérhetõ, érinthetõ, befogadható. Egy átlagembernek. Kicsit olyan ez, mint Krúdyt olvasni, pipaszó mellett, a kályha vörös tüzénél, ahogy árnyékokat fest a falra. Egy könyvekkel telezsúfolt szobában, míg a puha csendbe egyre feljebb lebeg az illatos kékszínû füst, fotelbe süllyedve, a kézben egy pohár finom borral. Fehérrel talán? Egy fanyar olaszrizlinggel?

    Mellettem a buszon egy vak kisfiú énekelget, vékonyka gyerekhangon, karácsonyi dalokat. Az édesanyja ölében ül, arcát idõnként anyja arcához nyomja és beszélget. Csilingel a hangja. Az anya egyvégtében beszél hozzá, halkan, hogy jobban teljen az út a busz bágyadt, idegbeteg forróságában. Kérdéseket tesz fel a gyereknek, az válaszolgat, mondókákat, gyerekverseket beszélnek halkan, a versek persze olyan dolgokról szólnak, amelyeket a kis cigányfiú sohasem látott.
    Felkapcsolom a lámpát, hogy elbújhassak a Photo aktuális francia nyelvû száma mögé; gyönyörû nõk és színes képek vesznek körül, egy egészen más világ. A kitapinthatatlan nyugat, az ittlévõ északbalkánnal szemben.
    A kisfiú lassan tapogatja az asszony arcát, apró, vézna kis keze, egészen elveszne az enyémben. Szavakat mondogat, melyeket anyjától hall, idõnként furcsán ingatja a fejét, majd az asszonyra fekszik egészen, talán hogy megnyugvást keressen ebben a számára sötét világban. Most valami szamaras mondókát kántál.
    - Hol a szamár? - kérdezi évõdve az asszony.
    - Hol? - csilingel a kisfiú.
    - Mutasd meg.
    - Hol? - kérdi a fiú újra.
    - Itt, itt. - bökködi, csiklandozza az anyja.
    Csókolgatja a gyereket.
    - Milyen szagú a kezed? - kérdezi hirtelen a kisfiút.
    - Pinaszagú. - vágja rá a gyerek és nevet.
    - Hol jártál te? - megy bele a lehetetlen játékba az asszony. - Csavarogtál, csajoztál?
    A kisfiú talán felnõtt bátyjától tanulhatta a szájába egyáltalán nem illõ szavakat, de ezek a kifejezések egyre inkább hozzákötik õt az átlagember hétköznapjaihoz, mely a szemünkben korlátozottan él. Az anyja teljesen elfogadja a játékot, benne van, együtt játszik a gyerekével, nem fegyelmezi, nem korlátozza és nem állít fel elé a társadalomban elfogadott rendszabályokat.
    - Csavargott az én nagyfiam?!
    Nem is kérdés, inkább kijelentés ez.
    A kisfiú boldogan vágja rá: - Csajoztam!
    Elégedetten nevet, aztán újra az anyjához bújik. Endorfint termel.
    - Csavargott az én nagyfiam. - mondja az asszony az alig ötéves kisfiúnak.
    A gyerek tiszta, szép ruha van rajta, ápolt, rendes kisfiú, szigorúan vágott fekete hajjal. Csak a szeme ül feltûnõen mélyen a homlokcsont alatt. A szembogara teljesen felfelé, befelé fordul az agykoponya irányába, szinte csak a fehérje látszik.
    Egyfolytában beszél. A Mikulásról, a sétáról, a bejglirõl. Látszik, hihetetlenül szoros a kapcsolata az anyjával.
    - Csicsikáljunk egyet - mondja az asszony és átfonja kezét a kisfiú hátán. A gyerek rádõl és vak szemeit tenyerével takarja el, úgy fekszik az anyja testén, csak a lábát mozgatja egyfolytában.
    - Madár - mondja pár perc után és felül.
    Szótagolást játszanak az anyjával.
    - Jó-zsi-ka - mondja az asszony halkan. Így hívhatják a kisfiút.
    A busz zúg és a hõségbe tompán sütnek bele zölden a neonok.
    Kis idõ múlva a gyerek a Vuk-ot dúdolja.
    - "Fürge róka lábak…"
    Aztán asszociációs játék következik.
    - Folyik - mondja az asszony.
    - Folyó - vágja rá a kisfiú.
    Halkan beszélnek. A sofõr hátraküldte õket az elsõ ülésrõl, pedig ott lenne a helyük, talán még törvény is van erre. De az elsõ üléseken általában a sofõr ismerõsei, barátnõi ülnek. Általában õk elõbb is szállnak fel a buszra, mielõtt az a várakozó utasok elé beállna. Hát vannak egyenlõk és persze, vannak egyenlõbbek is.
    Így a kisfiú és az anyja a távolsági busz közepe táján ül, itt találtak üres helyet, ahol egymás mellé le tudtak ülni. Felszállásnál hátra-hátranyomta õket a tolakodó tömeg, de ez rendesen minden pénteken és csütörtökön így ment a lebetonozott, sivár buszmegállóban. Ja, a távolsági busz az életre nevel, a gyenge elhullik gyorsan, csak az erõsek és az életrevalóak jutnak ülõhelyhez ezeken az elaggott jármûveken.
    - Kakukk - mondja a kisfiú. Aztán azt: - Lekvároskenyér.
    - Szereted a lekvároskenyeret? - kérdezi az anyja.
    De a gyerek lassan már unja így is magát. Fészkelõdik, mocorog a bamba hõségben és megfeszítve magát próbál lecsúszni anyja ölébõl. Kinn sötét van, még csak Hatvannál jár a busz, idelátszanak a benzinkutak zöld, piros fényei, meg a Bosch gyár lámpái kissé távolabbról. De az ablakok belülrõl párásak, szinte csurog rajtuk a nyirkos izzadtság, s a gyerek úgysem lát ki. Hát hangoskodni kezd.
    - "Elmegyek, elmegyek, hosszú útra megyek…" - gajdolja vékonyka gyerekhangján.
    A közömbös utazók némelyike felriad ólmos, álmatlan, fülledt szendergésébõl, amely nem is pihenés az úton, inkább menekülés a forró, nyirkos, kényelmetlen másfél órától, míg a busz megteszi azt a nyolcvan kilométert. Dühösen néznek a hangra, mely visszarántotta õket az útra a szemhéjuk mögül.
    Az asszony talán érzi a hirtelen jött feszültséget, hát csitítja, magához öleli, úgy sugdos neki: - Cssss! Ne kiabálj, kikapunk.
    A sofõrrel ijesztgeti, szavaiban megosztva az elkövetkezõ lehetséges büntetés mértékét kettejük között, átvállalja, elveszi az élét, de a fennlebegõ, bekövetkezõ, elkerülhetetlen lehetõségre figyelmezteti a gyereket, aki oly védtelen és kiszolgáltatott, de ezek szerint már volt ilyen konfliktusuk. Végül is a sofõr nevû isten, élet-halál ura a távolsági buszon.
    - Kapaszkodjál erõsen - mondja az asszony. - Mindjárt Lõrincen vagyunk.
    A kisfiú kitikkadtan fekszik hanyatt anyja biztonságot sugárzó, puha testén, nem tudni, alszik-e. Aztán egyszer csak megszólal. - Láthatatlan vagyok.
    Hangja éles kis csengettyû a forró, agysorvasztó csendben.
    Lassan öltözködnek. Pierre barátom írt Dél-Franciaországból, hogy menjek ki õsszel hozzá Barro-ba. Szép ott olyankor a világ. Megnézzük majd együtt a Barrobjectiff kiállításait a házak fehér, nagy kövekbõl összerakott falán és gyönyörû frank asszonyoknak tesszük a szépet, vagy csak bámulunk ki a fejünkbõl sörözés közben a párás napfényben. Vagy inkább mégis bort kéne inni?
    Talán készítenék néhány képet is, persze szigorúan fekete-fehérben, talán egy OM-1-el.
    Kiraknánk néhány képet és az emberek újra kedves dolgokat írnának az Aranykönyvembe.
    - Vacsora lesz - rikkant a hõségbe a kisfiú. Keresztbe fekszik az anyján, apró kis keze nem is látszik ki a kabát hosszú, prémes ujján. Takarja a szemét, mintha bántaná az a kevés fény is, ami az olvasólámpából kiszivárog.
    Felém fordítja az arcát, rámosolygok, de a mélyen ülõ, fehér szemek nem néznek vissza rám.
    - Láthatatlan vagyok - mondja.
    A téren, a Petõfi-szobor körül a fákon színes füzérek égnek. Lassan jön a Karácsony, pár hét van addig.
    De Józsika csak a fenyõ illatát érzi majd, és örülni fog. Nagyon.

DONKÓ LÁSZLÓ

Szállj költemény

"Szállj költemény, szólj költemény…"
(József Attila)

"Szállj költemény" - madár vagy,
van fénylõ tollad szárnyad;
csapódj fel kék egekre,
fütyölni fellegekre…

onnan szállj a szegényre
anyámra hófejére,
szállj csöndes kis apámra,
bajszára hóhajára…

súgj valamit fülébe,
kérdezd tõle: mi kéne?
szálló dal szóló ének?
- csak az kell a szegénynek!
a tisza-tónál
szemerkél a bereknél
az esõszál hosszú szûk csövén
a víz lötyböl
s hold villog a ködbõl
mint északon a szürke fény…
hull cseppre csepp
s a nád remeg
szomjas s odvas fán ül s iszik
gyöngyszemû szép-csúf fürge gyík
s halkan kotyog egy vén ladik…
hogy a költõ öreg-e? - évtizede
ott guggol
hol a móló traverze árny
odarajzolta hóval a tél
odaégeti lézerfénnyel a nyár.
tó: mesterséges
mégis aranyos ezüstös fényes
viharos csöndes édes
s mindig arra a vén
halszagú
hóhajú
horgász-
ra
vár
 
 

Nõi aktot rajzoló mûvész
 
 
 

tél

"Túléljük a telet?"
(Horváth Elemér)

ez még a tél: könyörtelen vihar
vitázik a kökény ágaival
s a sok piros poloskabogár
ezoterikus-parancsra vár…
dróthatáron hóhajú tuják
õrzik kertünk néhány ájul át
s a szomszéd felségterületén
szétzilálódik a hó s a tél.

(pestiesen szólva: "full-remek!")
semmi sem menti meg a telet;
"hé hóátfúvás hóakadály
fél évet öregszem s itt a nyár!
beszédes tanúm van rá öreg:
                                                 az én istenem
járdám sóval már sosem hinti meg!"
 

csak a pusztai szél

Az egykori Vallyon-telepieknek

ha már a szíkgyep is kivénhedt
s hó lep pusztát és mindenséget
hová menjen innen az ember?
helyet nem lel a végtelenben…

ha már az akác is kikórhadt
mi ad árnyat kosnak maholnap?
s ha a tanya is üszök rom már
a gémeshez is csak vándor jár…

minek mennék tanyánkhoz én is
hisz a dûlõ is másfelé visz;
szétdúlt krisztus feje is letörve
- járnék a pusztán körbekörbe…

csak
a pusztai tél olyan mint máskor:
elfed mindent az elmúlásból…

BARTUSZ-DOBOSI LÁSZLÓ

Szemináriumi Lykör,
avagy Mélyvizy Pilinszky-élménye

A belvárosi hajnal még éppen csak szabadjára engedte az elsõ madárhangokat, amikor a kispapok, mint fekete varjak a szántásban, fel-felbukkantak az ágybarázdák között. Magukra öltötték reverendáikat és meleg kardigánjaikat, és szótlanul csoszogtak végig a hosszú, sötét, barokk folyosókon. Szentek szobrai, s hatalmas festmények mozdulatlan tekintetétõl övezve érkeztek a jéghideg kápolnához. Mint egy halotti menet, mely az élet forrásához közeledett, ki tudja, hány éve-évtizede már, minden reggel, ugyanazzal a néma alázattal.
    Mélyvizy, aki néhány hónapja vonult be a szemináriumba, maga is ott baktatott a többiekkel, megkülönböztethetetlen feketébe temetkezettségével. "Csak az arc és a kéz maradhat szabadon. - hangzott el beöltözéskor az Egyetemi-templomban, amikor elöljáróitól átvette a hõn áhított fekete öltözetet. - Az arc azért, mert az a lélek tükre, s nektek lelki emberré kell válnotok! A kéz a munka eszköze, mert mindez a lemondás kemény munkába fog kerülni és ráadásul minden nap újra kell kezdeni. Újra fel kell ölteni a Krisztust. Százezrek lelki üdvössége lesz a kezetekben!" - mondták nekik magyarázatképpen és õ azóta mindennap mély eltökéltséggel indult neki ennek a hajnali zarándoklatnak a kápolnába. Szerette ezeket a hideg, ijesztõ reggeleket, amikor még mindenki más aludt a városban, s õk ötvenen-hatvanan imádsághoz térdepeltek a vakító bronzkereszt elé, amely láthatatlan, vékony acélszálon függött az oltár fölött, mintha lebegne a semmiben. "Isten lelke lebegett a vizek felett" - jutott mindig eszébe a Szentírás kezdõ verseinek pár sora, ha meglátta ezt a légiességet. Soha még a csendet ilyen áthatolhatatlan tömegnek nem érezte. Soha még a magányt ilyen vigasztalónak nem tapasztalta. Soha még a kemény térdeplõ fáját ilyen térdhez idomulónak nem tapintotta. Órák teltek el, mikor a világ számára is elkezdõdött a nap, de addigra õ már teleszívta magát erõvel, hittel és alázattal. Tagjai ugyan elgémberedtek a hidegtõl, térde fájt a sok térdepeléstõl, de feje és lelke tiszta volt, és nyitott. Egyébként már civil életében megfigyelte, hogy a hajnali kelés, amellett hogy soha nem látott zöld és lila színekre festi az ébredõ tájat, szinte végeérhetetlen hosszúságúra nyújtja meg a napot, s ezzel a lehetõségek kimeríthetetlen tárházát nyitja meg az érdeklõdõ elme számára. Mélyvizy pedig amúgy is állandó idõhiánnyal küszködött. Folyton úgy érezte, hogy képtelenség a világirodalmat még csak felületesen is végigolvasni, ezért állandóan éjszakázott. A szemináriumba kerülésével csupán annyit változott a helyzet, hogy nemcsak késõn feküdt, most még korán is kelt, hogy világi tájékozottságát egy kis egyházias lelki irodalommal támogassa meg. Végtelenül szeretett olvasni, s állandó elkésettség érzésének köszönhetõen, válogatás nélkül falta a könyveket. Ez szemináriumba kerülésével sem változott, noha lendületét kissé más irányokba terelték a klasszikus mûveltség alapkövei, mint a kötelezõ latin, görög és héber tanulmányok. Nem válogatott. Könyveinek száma látványosan gyarapodott, s Petróczyval és Zoltánfival való megritkult találkozásaik pótlására, igyekezett a kispapok között találni magának megfelelõ agyingerlõ beszélgetõ partnert, hogy valakivel megoszthassa a felgyülemlett élményanyagot. Hamar felbecsülte társai között azt a néhány fiút, akik számba jöhettek és velük úgynevezett Terasz Társaságot hozott létre.
    A szeminárium harmadik emeletérõl nyílt ugyanis egy terasz a külsõ quadrum fölé, amely gyakorlatilag az Egyetemi-templom kettõs tornyának tövéhez volt tapasztva úgy, hogy az sehonnan sem látszott, mintegy a város felett lebegett, teljes mozdulatlanságban és félelmetes magasságban. Csak a harangok között maguknak helyet szorító vércsepár ismerte titkukat, de az õ vijjogásukra senki sem figyelt, csak az ijedt verebek a környezõ háztetõkön. Ide, erre a "pullmann" tetején kialakított teraszra ültek ki esténként hárman-négyen a refektóriumi vacsora és a silentium közötti rövid "ex lex", törvényen kívüli idõben, hogy legfrissebb irodalmi élményeiket megosszák egymással. Meghitt, csendes és közben mégis hihetetlen intenzív beszélgetések voltak ezek, itt a cserepek és a világ felett. Igazi irodalmi fórumok, virtuális irodalmi estek. Társai között Mélyvizy különösen kedvelte az egyik réveteg tekintetû, halk szavú, puha, de mégis bizonytalan léptû fiút, aki megdöbbentõ tájékozottságról tett bizonyságot az irodalom területén, ám ezt oly szelídséggel kommunikálta, hogy az már önmagában megszégyenítõ volt. Vele olykor külön beszélgetéseket is folytatott, igazi lelki kapcsolatra téve szert ezáltal az érzékeny fiúval. Példaképe lett az alázatosságot és a halk, nem kérkedõ bölcsesség erényeit illetõen.
    Az egyik fullasztó májusi "teraszos" estén azt találták ki, hogy missziót fognak vezetni a többi kispap "megtérítése" érdekében az irodalom rejtekeibe. Miután erre a prefektustól megkapták a kellõ nihil obstat feliratú engedélyt, saját készítésû plakátokon kezdték hirdetni figyelemfelkeltõ nevû, szemináriumi irodalmi estjüket, a Lykõrt. Az elnevezés a Líra Kör szavak játékos összevonásából született Mélyvizy fejében, még egy korábbi Petróczyval folytatott beszélgetés kapcsán. Most ezt a jól hangzó nevet vetették be a Terasz Társaság tagjai, hogy a könyvtárba minél több kispapot csalogassanak be. Estjeiket, merthogy egy egész sorozatot terveztek ezekbõl, a könyvtár amúgy is barátságos környezetébe tervezték, s azt még további hangulatos kis lámpákkal, témához illõ halk zenével, egy kis kotyogó teafõzõvel, no és persze egy kis likõrrel kívánták még varázslatosabbá tenni.
    Az elsõ est témája pedig ki is lehetett volna más, mint Pilinszky János, a katolikus költõ, aki ráadásul pontosan 15 évvel ezelõtt hunyt el, s életének legjelentõsebb részét itt, a belvárosban töltötte. Itt született a Károlyi palota kertje mögötti kis utcában, ide járt iskolába a Centrál Kávéház melletti Cukor utcába és itt dolgozott évtizedekig az Új Ember közeli szerkesztõségében. Keresve sem lehetett volna alkalmasabb személyt találni a misszió elsõ lépéseként. Mélyvizy, mint ennek az estnek az elõadója, már hetekkel elõtte elkezdte szellemi expedícióját Pilinszky világában. Ágya mellett egyre gyarapodtak a különbözõ irodalomtörténeti mûvek, keveredve a különféle verseskötetekkel és válogatásokkal. Minden szabad idejét vele töltötte. Természetesen voltak már némi ismeretei korábbról is Pilinszkyt illetõen, de az intenzív "tanulás" egészen mélyre, sõt, megdöbbentõ mélységekbe vezette be. Néhány napi olvasás után már szinte látta maga elõtt a csenevész, madármellû fiút, aki kamaszon elvesztette édesapját, akinek óriási bátorság és egyben hatalmas felfedezés volt a közeli Vásárcsarnok látványa, aki gyanútlanul nyaralt apáca nagynénje fiatal prostituáltakat megjavítani szándékozó zárdájában, aki beszélni tanította dadogó, szellemileg gyermeki szinten ragadt másik nagynénjét, s akinek legjobb barátja, depresszióra hajlamos nõvére, váratlanul öngyilkos lett. Csoda-e az a lelki érzékenység, sérülékenységre könnyed hajlam, az a csendes mélabú, amely Pilinszkyt és egész életmûvét jellemezte? Keveset írt. Sokat dohányzott. Labilis személyiségét a fiatalon átélt háborús élmények csak tovább rontották.
    Mélyvizy miközben egyik könyvet a másik után végezte ki, sokat gondolkozott azon, hogy vajon hogyan egyeztethetõ össze ez a szomorú költõ, mert neki ez a kép jött le leginkább Pilinszky szürke arcmásából, és a hit. Fõleg, ha ehhez hozzávesszük magánéletének különféle kisiklásait, kanyarjait. Két rövid házasságát, fájdalmas válását, beteljesületlen szerelmeit és a legmegdöbbentõbbet: homoszexuális hajlamát. Második felesége, barátai és õ maga is tett olykor-olykor célzást rá, hogy vonzalmat nemcsak a másnemûek iránt érez, s mára az irodalomtörténet ezt már tényként kezelte. Errõl eszébe jutott Mélyvizynek Pilinszky oly sokszor említett Rilke-idézete: "Kár, hogy a tényektõl nem látjuk a valóságot!" Mi hát a valóság? Mi az, amit eltakar a felkavaró tény: katolikus költõ, hívõ ember és a homoszexualitás. Mélyvizynek még soha sem kellett szembenéznie ezzel a kérdéssel, így aztán teljes tanácstalanságában arra gondolt, hogy mégsem volt jó választás Pilinszky. Le akarta fújni az egész "missziót", még mielõtt botrány kerekedik az egészbõl. A szeminárium szigorú prefektusa vajon miként értékelne egy effajta elõadást lelkiekben növelendõ kispapjai számára? Nyilván nem dicsérné meg érte Mélyvizyt és alkalmasint nemcsak a Lykõrt, de még a Terasz Társaságot is betiltaná. Elbizonytalanodott. Abbahagyta az olvasást. Törte a fejét, hogy mi tévõ legyen. A templom szentélyére nyílt egy kis kápolna a sekrestye fölött, ahol szeretett elvonulva imádkozni. Most is oda ült be gondolataival. Nem ment az imádság. Agya lázasan dolgozott, gondolatai összevissza cikáztak. Kereste a valóságot. Órák teltek el - hiába. Nyugtalan volt, lábában az izgalom bizsergése feszült, nem tudott tovább egy helyben ülni. Kimenni az épületbõl nem lehetett, a quadrum szûkre szabott kerengõje pedig most megõrjítette monotonságával. Ez volt az elsõ alkalom mióta a szemináriumban volt, hogy ki akart törni innen, hogy kevésnek érezte itt a teret, a levegõt.
    Az alagsori díszterem színpada mögött tárolták a kerékpárokat, amelyekkel hétvégente ki lehetett kerekezni a közeli hegyekbe. Levágtatott a hátsó lépcsõházban a földszintre, belopózott a fényesre lakkozott parkettájú terembe, és õrületes tempóban rótta az egyik biciklivel a köröket a széksorok között. A padló csúszott és õ minden kanyarban hatalmas fékezésekkel tudta csak koordinálni a jármû irányát. Félelmetes, tomboló hangulata csak mintegy félórányi téboly után enyhült valamit, de addigra már patakokban folyt róla a verejték. "Bûnözését" senki sem vette észre. Fáradtan hevert le ágyára a szétdobált Pilinszky-kötetek közé. Lihegett a kemény fizikai fáradtságtól, szíve gyorsan, de ütemesen vert, keze reszketõn babrált az egyik könyv nyitott lapjai között. Örült, hogy szobatársa éppen nem volt bent, és mintha csak mindenki megfeledkezett volna róla, senki sem kereste, senkivel sem találkozott az elmúlt órákban. Vagy talán õ feledkezett meg mindenkirõl és mindenrõl? Egyáltalán milyen pontját szegi éppen meg a napirendnek? Képtelen volt gondolkozni. Szeme egy nyitott verseskönyv egyik sorára tévedt: "Ez a világ nem az én világom, csupán a testem kényszere…"
    Megdöbbent. Pilinszkynek ezek a még fiatal kori sorai megrendítõen hatottak rá. Valamit mintha megértett volna. Mintha egy pillanatra felvillant volna az a bizonyos valóság ott a tények mögött. A küzdelem. Hát persze! Pilinszky számtalan helyen említette, hogy kísértései sokszor és iszonyúan meggyötörték, mert állandóan bûnösnek érezte magát miattuk, de küzdött! Újból és újból elbukott, magánéleti szempontból hihetetlen szerencsétlen volt, talán nem blaszfémia, ha azt mondom, hogy balek. Mégsem adta fel soha, mindig hívõnek, katolikusnak vallotta magát és ezeket ki is írta magából. Most eszébe jutott Mélyvizynek az is, amikor az egyik Pilinszky-interjút hallgatva, a költõ az írás személyessé válásáról vallott nézeteit fejtegette. Azt mondta, hogy vannak írók, akinek az írásait elolvasva sokkal mélyebb beszélgetést folytat velük, mint bármely valódi beszélgetés során. Sõt, vannak írók, akikkel éppen ezért nem is akart találkozni, holott megtehette volna. Már akkor is megdöbbentette ez Mélyvizyt, amikor évekkel ezelõtt hallotta ezt a beszélgetést, most azonban valahogy bevillant neki, és megértette. Pilinszky jellemének rejtett zugait kizárólag írásaiból értheti meg. Olvasni, olvasni kell õt, s akkor talán kibukkan a valóságos költõ, a tényszerû mögül. Pilinszky magányos volt az életben, bármennyire vágyott is családra, otthonra, barátokra. Ez valószínûleg a fent már említett gyermek- és fiatal kori élményeinek tudható be. Írásaiban azonban bátrabban, határozottabban lépett fel. Talán ezért ismerhetõ fel azokban igazán a küszködõ, újra és újra talpra álló költõ.
    Hiszen még írt is az egyik versében fura hajlamairól! - jutott eszébe váratlanul Mélyvizynek. Lázasan lapozgatni kezdte az összegyûjtött verseket, míg végül a Kenyér címû írásban megtalálta, amit keresett: "Lehetek gyilkos, homoszexuális, de mindhalálig táplálni a pépet,…" Hát persze! Hiszen itt kimondja egyértelmûen. No és, a Hajnalban történt címû kis novellájában, amelyben arról vallott, hogy miként hagyta el a hite és tért vissza egy hajnali gyónásnak köszönhetõen. A fiatal domonkos szerzetes mondata, a "Magát Isten nagyon szeretheti, hogy ennyit szenvedett!" felkiáltás most Mélyvizy fülében és lelkében csengett vissza. Egy szenvedõ, keresõ ember, aki hibát hibára halmoz a magánéletében, de minden hullámvölgy után képes visszatérni az Egyházhoz, az Istenhez. Mit számítanak hát a halott tények, amikor az élõ valóság, az élõ Isten van mögöttük?!
    Mint az õrült pattant ki Mélyvizy az ágyból, s ujjongva ment a kápolnába hálát adni felismeréséért. Nyugalmat most sem talált a kápolnában, de most egészen más elõjelû volt az izgalma. Rohant vissza a könyveihez. A Terasz Társaság tapintatos tagjai pedig furán néztek az egzaltáltan, mégis valami üdvözülteknek kijáró mosollyal közlekedõ Mélyvizyre, de nem kérdeztek semmit. Õ pedig csak ült az Egyetemi-templom csigaszarvszerûen ágaskodó tornyainak védelmében az õ teraszukon és Herakleitosz egyik gondolata járt a fejében: "A lelkek a mennyországban az illatukról ismerik fel egymást." Elhatározta, hogy ezzel fogja kezdeni a Lykõrt. Mert bár Pilinszky kezdetben nagyon közelinek tûnt számára, aztán fényévekre távolodott, de végül a megismerés illatai csavarodtak be nemcsak Mélyvizy orrába, hanem egészen a lelkébe is. Valóságossá vált, nemcsak tényszerûvé.