ÉVFORDULÓ
 

Antonio Buero rajza

Hetven éve kezdõdött el a 20. századi Európa egyik legnagyobb drámája, a spanyol polgárháború (1936-1939), miután a fasiszta Olaszország és a náci Németország tevõleges támogatását élvezõ spanyol katonai vezetõk - Sanjurjo és Franco tábornok vezetésével - zendülést robbantottak ki az 1931-ben választással létrejött Spanyol Köztársaság ellen. A Köztársaság három évig tartó hõsies harcára a század egyik legnagyobb spanyol költõjének, Miguel Hernándeznek (1910-1942) a verseivel emlékezünk, aki maga is a köztársaságiak soraiban küzdött, és a vereség után a falangisták börtönében pusztult el.

MIGUEL HERNÁNDEZ

Nép vihara sodor engem

Nép vihara sodor engem,
nép vihara visz magával,
szívemet a szélnek adja,
torkom kiáltása rávall.
Leszegik fejük az ökrök,
büntetés hamar igába
töri õket: az oroszlán
homlokát meg nem alázza,
mi több, büntetésül karmát,
harsogón húsodba vájja.

Nem ökrök népe a népem,
hazám nem ökrök karámja,
oroszlánok rejtekét és
sasok szirteit kínálja,
bikák végtelen hegyláncát,
szarvukat az égnek vágva.

Sohasem bõgtek az ökrök
pusztáin Spanyolországnak.
Ki merészel igát rakni
ennek a népnek nyakára?
Ki béklyózná meg az orkánt,
vagy ültetné kalodába,
ki fogná el a villámot,
hogy aztán ketrecbe zárja?

Gránitnál keményebb baszkok,
asztúriaiak, bátrak,
víg valenciaiakkal
kasztíliaiak, szárnyak
röpténél is merészebbek,
és mint a föld, barázdáltak,
villámból lett andalúzok,
szülöttjei a gitárnak,
kiket könnyzápor üllõin
jó acéllá kalapáltak,
extremadúraiakkal
gallegók, sok vihart láttak,
aragóniaiakkal
katalánok, mind elszántak,
murciaiak, fürtjével
dinamitnak és halálnak,
León és Navarro sarja,
sarja éhségnek, baltának,
bányák királyai jönnek,
kik a földdel eggyé váltak,
férfiak, kik gyökerek közt,
akár a gyökerek, bátrak,
életbõl halálba jönnek,
semmibõl semmibe vágnak:
igát tirátok tennének
fiai gaznak, dudvának,
feltöri még az õ válluk
az iga, mit nektek szántak.

Ökrök alkonya azt jelzi,
hajnalodik nemsokára.
Megdöglenek mind az ökrök
alázattól holtra válva:
sasok jönnek, oroszlánok,
hallik bikák fujtatása,
s mögöttük az ég, a tiszta,
óvón hull a láthatárra.
Ábrázatát nézve nem nagy
az ökör haláltusája,
hogyha igazi kan hal meg,
világnyivá nõ halála.

Ha meghalok, emelt fõvel
haljak, és ne megalázva,
holtan és hússzor is holtan
hulljak a tarackfû-ágyra,
összeszorított fogakkal,
államat a földbe vágva.

A halált dalolva várom,
van csalogány, mely dalára
puskák hangja közben gyújt rá,
énekének mégsincs párja.
 

Második elégia

Pablo de la Torriente komisszárnak
"Itt maradok Spanyolországban, elvtárs" -
mondtad szívedhez ölelve e földet.
S látod, dübörgõ harci szekérre többé nem szállsz,
itt maradtál füvén a spanyol rögnek.

Senki sem sír elõtted,
legyen közlegény vagy kemény parancsnok,
gránit szemmel áll mindegyik a sorban,
elédbe lépnek, meghallják parancsod,
égõ szemöldöküktõl az égbolt lángra lobban.

Ha sír majd egy napon Valentinünk, a vulkán
mint olvadó vasé, olyan lesz könnye,
elszántság feszíti õt, lelkes hullám,
temetésed folyója gigászivá nõ tõle.

Mint üllõ, kalapácsát ha elveszti,
Manuel Moral hallgat,
szívét harag dermeszti.

Kapitány és komisszár, kik sírod körbeállják,
neked emlékjelt adnak,
emlékjelként megõrzik kartácsod darabkáját.

Már élõkrõl és holtakról nem szólhatsz,
már a hõsi halált élvezed, már az élet
nem lát utcán, se kikötõben roppant,
fenséges szélrohamként járni téged.

Pablo de la Torriente,
Spanyolország földjére
és lelkemére hullva:
nem búcsúzik tõled több naplemente,
nagyságodat hegy õrzi, és a szélbe
bõgõ bika bátorságod tanulja.

Ki dicsõségbe öltözött halott vagy,
elvesztetted a tollat és a csókot,
arcod fénnyel övezi a spanyol nap,
és Kubáé melegíti a csontod.

A hõs kubai elõtt, ha megálltok,
fiai Brigádjának,
puskák dühét hozzátok,
csizmáké és öklöké ez a gyásznap.

Nézzétek: mosolyog, ki alászáll most,
és bosszút követel elnémult ajka,
cikázzatok, fiai, bõsz villámok,
zászlóaljak, induljatok rohamra.

Pablo elõtt megállnak a napok, s tisztelegnek.
Ne féljetek, hogy vérét felissza a barázda,
mert az ilyen halottak nõnek és naggyá lesznek,
noha világnyi vázuk az idõ foga rágja.
 

A légvédelmi tüzér éneke

Már jönnek, jönnek, jönnek,
vérszomjas, balsors küldte
légi böllérek szállnak,
szállnak, szállnak egünkre.

Hát soha, soha többé
ne is jusson eszünkbe
vijjogó hangjuk hallván
a tengelicék füttye.
Baljós, baljós a röptük,
jönnek galambot ûzve,
testre, testre szomjazva,
vérbe, vérbe merülve.

Világunk nem világunk,
nem egünk az egünk se,
sötét, sötét, sötétlõ
bûnnek lett szörnyû tükre.

Madarat meggyaláznak,
falvat borítnak tûzbe,
magánynak, pusztulásnak
marad utánuk füstje.

Már jönnek, jönnek, jönnek,
síri rajokba gyûlve,
holtak, holtak utánuk,
formáznak keselyûre.
Mint kórház köré hollók,
szállnának tetemünkre.

Senki, senki nem alszik.
Nincs ébren egyikünk se.
Anyák szirénaszó és
csönd elõl menekülve,
hang nélkül, béke nélkül,
saját szívüktõl ûzve,
mert se álmuk se házuk,
csak üszke.

Hát senki, senki, senki,
vétküket egyikünk se
feledje, nemet mondva
mondjunk nemet a bûnre.

Mi földünket akarják.
Földünkkel elvegyülve
kapjanak földet tõlünk,
földünk alá kerülve.

Hulljanak, hulljanak hát.
Tûz válaszol a tûzre.

SIMOR ANDRÁS FORDÍTÁSAI
 

SÁNCHEZ JOAQUÍN

Egy spanyol falusi szocialista polgármester története

A II. Spanyol Köztársaság 75. évfordulójára, a spanyol polgárháború emlékére

Az 1931-ben kikiáltott Spanyol Köztársaságról, majd az 1936-ban kirobbantott polgárháborúról sokan, sokféleképpen írtak. Az én történetemben - melyben a polgárháború után, a francia emigrációban összeházasodott szüleim révén jómagam is benne vagyok - Gálvez Oliver José, az én anyai nagyapám a történelmi figura, aki a 3500 lelket számláló Híjar (Teruel megye, Zaragozától kb. 80, Terueltõl 110 km-re fekszik) nevû falunak 1931 áprilisa és 1933 eleje között önkormányzati képviselõje, majd 1936 márciusától szocialista polgármestere volt, egészen a falu francoista megszállásáig, 1938. március elejéig.
    Nagyapámról nemrég megjelent egy könyv, melynek hivatalos bemutatójára 2006. május 7-én szülõfalujában, Híjarban került sor. Címe magyarul ez lehetne: Gálvez Oliver José, a Göndörhajú Bátya, egy híjari szocialista élete és számûzetése. Szerzõje Cándido Marquesán Millán, maga is híjari születésû, zaragozai gimnáziumi történelemtanár és kutató, aki a könyvet sok éves irattári gyûjtései és családunk több tagjának szóbeli és írásbeli visszaemlékezései alapján készítette el.
    Cándido Marquesán fõmûve a 2005-ben már harmadik kiadást megért A II. Köztársaság Híjarban címû, Egy illúzió kudarca alcímû 2001-ben megjelent könyv, amely a tartománynak, s azon belül Híjarnak részletes történeti és földrajzi leírása, a századfordulótól a Spanyol Köztársaság leveréséig tartó idõszak demográfiai, gazdasági, politikai, kulturális életét tárja fel gazdag tényanyaggal, jegyzõkönyvi és korabeli újságokban megjelent cikkekre támaszkodva.
    E könyv készítése során fedezte fel nagyapám alakját és határozta el, hogy további kutatások és a család segítségével megírja a most megjelent könyvet.
    Elõszavából idézem:
    "Ezt a rövid és egyszerû elõszót neked címzem, Göndörhajú Bátya. Nem akarok keresett és választékos szavakat használni, ezért a te és az én szülõfalum, a mi szülõfalunk szavaival szólok hozzád. Ezek néha annyira egyszerûek, hogy egynémelyek nem is értik. Te minden bizonnyal megérted, akár a nagy többség.
    Már jó ideje annak, hogy sajátságos érdeklõdést érzek irántad, Göndörhajú Bátya. Még gyerekként hallhattam rólad - persze mindig suttogva - kemény ítéleteket. Ezekben azzal vádoltak, hogy te voltál a felelõs mindenféle gaztettekért, melyeket a spanyol polgárháború elsõ hónapjaiban Híjarban követtek el, a katalán anarchista hadosztály bejövetele után. Csak kevesen mertek rólad beszélni. Tabu téma voltál. Maga voltál a sátán..
    Érett fõvel, történelemtanárként, elhivatottságot éreztem a II. Köztársaság korszaka - különösen Híjar, az én szülõfalum helyi története - iránt. Ez a történet nem 1936-ban fejezõdik be, hanem 1939-ben, bár azt meghosszabbíthatnánk egészen napjainkig. Munkámat a községi jegyzõkönyvekkel történõ ismerkedéssel kezdtem. Göndörhajú Bátya, állandó jelenlétedet ezekben nagyon hamar föl kellett fedeznem. Kevés jegyzõkönyvet találtam, amelyben ilyen vagy olyan módon nem szerepeltek volna felszólalásaid. Politikai aktivitásod állandó. Mindig a legrászorultabbakat vetted védelmedbe. Az igazságosság védelmében nem hátráltál meg semmi és senki elõl, még akkor sem, ha neked és családodnak súlyos károkat okozott. Alakod számomra valóságos felfedezés volt.
    2000-ben felvehettem a kapcsolatot a hazától távol élõ legközelebbi leszármazottaiddal: María, Pilar és Adela nevû lányaiddal. Õk írásban juttattak el hozzám újabb értékes adatokat rólad, melyek révén még jobban megismerhettelek. Késõbb, 2005-ben - az információ és a kommunikáció új technológiáinak köszönhetõen - felvettem a kapcsolatot Maruja, Joaquín és Lolita nevû unokáiddal.
    Híjarban, szüleim, Pascual Ferrer és édesanyám, Lina, újabb szóbeli információkkal láttak el, így egyre csak növekedett az érdeklõdésem irántad, Göndörhajú Bátya.
    Erõs és edzett embernek látlak, olyannak, aki mély és szilárd szocialista meggyõzõdéssel rendelkezik. Ezért mindent feladtál: gazdaságot, családot és saját magadat. A mai embereknek, akik akár egyetlen lépést is csak valamilyen haszon elérésére hajlandók megtenni, példa vagy. Legyen e néhány sor személyed iránti tiszteletadás."
    Cándido Marquesánnak, a könyv írójának eltökélt célja, hogy elõbb vagy utóbb nagyapám érdemeit a faluban hivatalosan is elismerjék, felmentsék õt a koholt (bírósági ítélet nélküli) vádak alól, és a nem túl távoli jövõben utcát nevezzenek el róla. A Köztársaság 75. évfordulója alkalmával Híjarban és egy másik tartományi faluban 2006. május 5-e és 7-e között megrendezésre került "Történelmi Emlékezés Napjai" elnevezésû rendezvénysorozat keretében tartott könyvbemutató volt az elsõ lépés e cél elérése érdekében. Ott tartózkodásom két napja alatt maga az író és híjari, zaragozai családom tagjai és rokonaim meggyõztek arról, hogy megvalósulása igencsak váratni fog magára, hiszen az önkormányzatban még mindig túlsúlyban vannak a jobboldali pártok képviselõi.
    A régen várt könyvbemutatóra Híjar faluházának színháztermében került sor. A család minden mozgósítható tagját sikerült összehívni Híjarban. A számunkra nevezetes eseményre Bajo Martín Tartomány baloldali elnöknõjétõl kaptunk mindnyájan meghívást. Az Híjarban és Zaragozában élõ családon kívül (8 fõ), sikerült elvinni nagyapám Dél-Franciaországban élõ Pilar nevû 83 éves lányát, két gyermekét, ezek férjét, feleségét (5 fõ). A rendezvényre Magyarországon elhunyt Carmen nevû lánya - drága emlékû édesanyánk - gyermekei, Lolita nevû nõvérem, férje és két fia, valamint jómagam és feleségem is kiutaztunk (6 fõ).
    A Bajo Martín Tanulmányok Központja vezetõje, Víctor Manuel Guíu Aguilar, elõadásában részletezte nagyapám történelmi jelentõségû tevékenységét a bigottan vallásos kis faluban, ahol mindig is a falu hatalmasságai és az egyház vezetõi szabták meg a dolgok menetét, manipulálták a népet a nekik leginkább kedvezõ érdekek szerint. Beszélt arról az idõszakról, amikor nagyapám még önkormányzati képviselõként szállt szembe a falu potentátjával a földmûvesek érdekeinek védelmében, vagy amikor a Köztársaság kikiáltása után azonnal több híjari utca nevének megváltoztatását indítványozta: Szabadság térre és Köztársaság útjára, az akkor még a régi, jobboldali polgármesteri vezetés ellenében, és természetesen sikertelenül.
    Szólt a Köztársaság idején kihirdetett rendelkezésekrõl, melyek között Spanyolország történetében elõször szerepelt a 8 órás munkaidõ bevezetése a mezõgazdaságban. Ez természetszerûleg a bérek de facto emelkedésével járt, hiszen a földbirtokosoknak meg kellett fizetniük a túlmunkáért járó bért a parasztoknak. Kiemelte, hogy ezek az intézkedések a korábban "közrendi kérdés"-ként tekintett agrárprobléma megoldására irányultak. A földtulajdon aránytalan elosztása, a földmûvesek között meglévõ munkanélküliség és a munkaszerzõdések problémái voltak az híjari önkormányzat legnagyobb horderejû kérdései. Nagyapám ádáz harcot folytatott a többi önkormányzati képviselõvel és magával a polgármesterrel is, aki mellesleg a falu legnagyobb földterülettel rendelkezõ birtokosa volt. Nagyapám a munkásokat és a kisbirtokosokat képviselte, a többiek az híjari nagybirtokosokat. Megalakult Híjarban a Munkaügyi Iroda, mely a munkanélküliek elhelyezkedését segítette. Nagyapám javaslatára fogadták el azt is, hogy az államtól kérvényezzék a munkanélküliek segélyezésére korábban kivetett hozzájárulás elengedését, vagy, hogy a közmunkákhoz vegyék igénybe a munkanélkülieket, és amennyiben azok a szükségesnél többen lennének, váltsák egymást a munkában. A megfelelõ bérek megállapítására vonatkozó javaslatát nem fogadták el. Jegyzõkönyvi bejegyzések szerint 1933-ban felvetésére részesítették figyelmeztetésben a falu polgármesterét - aki egyébként ügyvéd is volt -, amiért nem a faluból való napszámosokat alkalmazott. Mindenki tudta, hogy a polgármester egy országos rendelkezést hágott át, az önkormányzati képviselõk zöme mégis ködös fejtegetéssel igyekezett a dolog jelentõségét csökkenteni, mintegy mendemondaként feltüntetni. Az említett rendelkezésnek az volt a fõ célja, hogy a mezõgazdaságban még mindig uralkodó úrhatnámság ellen küzdjenek, Híjarban azonban sokan voltak olyanok, akik gyakran alkalmaztak mezõgazdasági munkára nem falubelieket, az UGT-be tömörült helyi szakszervezet megbüntetésére vagy az esetleges sztrájkkal szembeni bojkott céljából. A jobboldali vezetõket a csendõrség élet- és munkakörülményeinek javítása foglalkoztatta leginkább, tevékenységük során erõforrásokat szavaztak meg az épületek felújításához vagy új épületszárny, például lóistálló építéséhez, illetve a csendõrök javadalmazásának növelését szorgalmazták.
    Az Ideiglenes Kormány tevékenységének elsõ húsz napjában meghirdette a vallás szabadságát, majd az új Alkotmány megszületésekor kinyilvánította, hogy a spanyol államnak nincs hivatalos vallása, kihirdette a laikus közoktatást, formálisan is legálissá tette a válást. Az Alkotmány 26. cikkelyében egyenesen megtiltotta, hogy a vallási felekezetek ipari, kereskedelmi vagy oktatási tevékenységet folytassanak. Mindennek ellenére Híjar önkormányzata úgy viselkedett, mintha nem történt volna meg az Állam és az Egyház szétválasztása. Noha alkotmányban rögzített cikkely tiltotta meg, hogy közpénzbõl finanszírozzanak bármely felekezeti tevékenységet, az önkormányzat kasszájából fizették ki a pap költségeit a falu védõszentjének ünnepe alkalmából elmondott prédikációjáért. Nagyapám elítélte a papok álszent viselkedését. A házuk elõtt elhaladó nagyhéti körmenetek alkalmával például felkérte Adela lányát, akasszon ki a ház erkélyére egy kartonlapot a következõ felirattal: "Éljen Krisztus király, és le azokkal, akik vele üzletelnek!"
    A Köztársaság vezette be a nõk szavazati jogát is. Híjarban ez a jobboldalnak kedvezett. Egyrészt a gazdag családok asszonyai révén, másrészt a templomokban ûzött politikai agitáció miatt.
    Víctor Manuel Guíu beszélt arról is, hogy a spanyol ideiglenes kormány, majd a II. Köztársaság kormányai nem kevesebbet tûztek ki maguk elé, mint a lakosság kulturális szintjének növelését, a közoktatás fejlesztését, ezen belül az analfabetizmus felszámolását; ez annak idején igen bonyolult feladat volt. A lakosság 32,4 %-a nem tudott sem írni, sem olvasni. (Híjarban ez az arány, ha lehet még rosszabb volt: 56 %. Olvasni a lakosság 3 %-a tudott, de az írni és olvasni tudók is csak a teljes lakosság 41 %-t tették ki. Az analfabetizmus felszámolását szolgálták a kor legeredetibb formációi, az ún. Pedagógiai Missziók nem kis állami, tartományi anyagi segítséggel és tárgyi eszközökkel. Ennek keretében Spanyolország legeldugottabb falvaiba is eljutottak színházi és zenei elõadások, kulturális rendezvények és képkiállítások. Ennek egyik fõ vívmánya lehetett volna a falukönyvtár felállítása, ám Híjarban a megszavazott magas könyvári díj révén a falu vezetõsége ezt a tervet megtorpedózta, hiszen egy könyv kölcsönzési díja megegyezett az egy napra fizetett napszám értékével. Sajnos, valami hasonló történt a központi kormány valamennyi hasonló intézkedésével. A helyi hatalom mindent megtett azért, hogy gáncsoskodásával és akadékoskodásával majdnem minden haladást szolgáló rendelet végrehajtását megakadályozza, s mivel csak 1936-ban kerekedtek felül a köztársaságiak, Híjar önkormányzati vezetõi a Köztársaság kulturális és közoktatási politikájának intézkedéseit 1936-ig elszabotálták. Az állami iskolák csaknem ugyanúgy mûködtek, mint azelõtt, egy-két látszatintézkedést kivéve. Csak nagyon kevesen nem vettek részt a hittanórákon, ezek között voltak természetesen nagyapám leányai, habár õ ezt nekik soha nem tiltotta meg.
    Idézem Víctor Manuel Guíu szavait:
    "Híjar önkormányzatának 1931-tõl 1933-ig terjedõ idõszakáról elmondható, hogy a legkevésbé sem volt összhangban a nemzeti kormány törekvéseivel. Az önkormányzat monarchia párti volt, a kormány köztársaságpárti. A monarchia a mindenkori maradiságot képviselte, a társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális mozdulatlanságot, ami lehetetlenné tette, hogy Spanyolország modern országgá váljon. A Köztársaság az ország változásának, megmozdulásának, felfrissülésének és a regenerálódásának lehetõségét jelentette. A Köztársaság megkísérelte Spanyolország endémikus - vallási, politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális, regionális és katonai - bajainak kijavítását. Ebben a faluban José Gálvez Oliver volt az egyetlen, aki védelmezte a Köztársaságot, de a köztársaságpártiságot sem az önkormányzat, sem pedig Híjar közössége nem tette magáévá."
    Az elõadóterem nagyszámú hallgatóságával (számomra meglepõen fõleg fiatalokból állt) történelmi részletességgel ismertette a Nemzeti Front országos gyõzelmével végzõdött 1936. évi helyhatósági választásokat. Az elõadásnak erre a felvezetõ részére azért volt szükség, mert Teruel megyében - és természetesen Híjarban is - 1936-ban az újra megerõsödött jobboldal gyõzött, nem kis manipuláció révén. A Nemzeti Front emiatt leváltotta a nem baloldali beállítottságú területi kormányzókat, az újonnan kinevezett kormányzók pedig az önkormányzatok törvényesen megválasztott tagjait váltották le, és helyükre, a falu földmûves szakszervezeteinek kérésére, a Nemzeti Front politikai irányvonalát követõ embereket neveztek ki. Mindenképpen forradalmi tettnek bizonyult ez, bár jogilag törvénytelen és azóta is sokat vitatott intézkedés volt, ám a széles néprétegek elégedettségét kivívta. A felülrõl jövõ rendeletet a fiatal Köztársaság diktatórikus intézkedései között tartják számon, mellyel a Köztársaság kikiáltása után még nagyon sok spanyol faluban hónapokig tovább regnáló régi rend híveit igyekeztek kiszorítani a hatalom gyakorlásából. (Ilyen volt Híjar is, ahol a falu urai nem vettek tudomást az új politikai rend megalakulásáról. Jól érzékelhetõ jele volt ennek, hogy bár a Köztársaságot 1931. április 14-i kiáltották ki, a híre Híjarba csak 1931. május 23-án jutott el.)
    Az 1936. március 5-én megtartott rendkívüli önkormányzati ülésen így lett az én, a faluban csak "Göndörhajú Bátya" néven hívott nagyapámból egyik pillanatról a másikra polgármester, és így kezdõdött el a többnyire vagyontalan földmûvelõkbõl és napszámosokból álló önkormányzat diadalmenete. Híjar történetében elõször került a községi hatalom a baloldal kezébe. Az átállás nem ment könnyen, s a - késõbb hírhedtté vált - csendõrség jelenlétére volt szükség ahhoz, hogy a jobboldali képviselõk átadják az önkormányzat vezetését a frissen kinevezetteknek. A könyvet idézve: "Ezalatt a szûken mért öt hónap alatt - a július 18-án bekövetkezett katonai puccsig - bátor, mondhatni forradalmi jelentõségû döntések születtek Híjarban. Egyebek között: támogatták az Aragónia függetlenségét célzó folyamat kezdeményezését. Adóreformot vittek végbe, csökkentve a legrászorultabbak adóit. Próbálkozások történtek a közösségi javak visszaszerzése érdekében. Kérvényezték, hogy a plébános adja át a községi temetõ kulcsait az önkormányzatnak. Ezek az intézkedések a Nemzeti Front programjában is szerepeltek. 1936-ban elõször ünnepelték meg május elsejét Híjarban." Nagynénéim elbeszélésébõl az is kiderül, hogy erre az UGT szakszervezeti tömörülés szervezésében került sor, és édesanyám a menetben végig jotákat, aragóniai népdalokat énekelt.
    A Bajo Martín Tanulmányok Központja vezetõjének elõadása után következett szólásra Cándido Marquesán Millán, aki itt ismertette elõször a nagy nyilvánosság elõtt eddigi kutatásainak eredményét, miszerint huszonöt híjari lakos bíró elõtt tett (eredeti) nyilatkozatával rendelkezik, akik a polgárháború leverése utáni terhes idõkben tanúvallomásukkal igazolták nagyapámat, akit minden vád alól felmentettek.
    Az 1936 júliusában végrehajtott katonai puccs idején nagyapám és több társa elhagyta a falut, és még családjuk sem ismerte tartózkodási helyüket. A fasiszta Falange emberei folyamatosan inzultálták nagyapám családját, s utána kutatva lakásukat több alkalommal felforgatták, sõt a környék falvait is átfésülték. Július végén a katalán milíciák kiûzték a faluból a falangistákat. Ezután történtek azok a sajnálatos atrocitások, amelyekben való részvétellel vagy közremûködéssel vádolták meg nagyapámat. A megjelent könyv hasábjain két nagynéném (Dolores és Pilar) beszéli el, hogyan igyekezett a nagyapám - kisebb-nagyobb eredménnyel - személyes befolyását, meggyõzését és polgármesteri hatalmát, tekintélyét latba vetve megmenteni a katalán hadosztály, az anarchisták, által 1936 júliusa és 1937 januárja között börtönbe vetett kereskedõket, egyházi személyeket, jobboldali világnézetû lakosokat és a nagybirtokosok által befolyásolt, megfélemlített, és politikailag megtévesztett parasztembereket a kivégzéstõl. Sokan voltak olyanok is, akiket figyelmeztetett, amikor letartóztatás fenyegette õket, hogy egy ideig maradjanak távol a falutól. Az ún. "Harmincak Csoportja" áldatlan tevékenységének még így is csaknem 35 személy esett áldozatul, fõleg papok, kereskedõk, középbirtokosok. Nagyapám ezzel egyszersmind saját és családja testi épségét is veszélyeztette, hiszen az anarchisták vele is végezni akartak, mert sokszor keresztezte elhibázott döntésüket. Egy alkalommal, akkor még leánykorban levõ nagynénikéim az utcán sétálva kihallgatták két ember beszélgetését, akiknek minden bizonnyal pénz ígértek, hogy öljék meg a nagyapámat, mert mondókájuk közepette, amint jelenlétüket mögöttük felfedezték, az egyikük azt mondta: "Hallgass, mert a Göndörhajú Bátya lányai mögöttünk jönnek, és meghallhatják, amit beszélünk."
    Az anarchisták céljait követve 1937 elején megalakult Híjarban a szövetkezet. Nagyapámat is be akarták szervezni a szövetkezetbe, de õ ennek ellenállt - nagynénikéim elmondása szerint - mondván "ha majd mindenki beviszi a közösbe a javait, munkaszellemét és becsületét, akkor én is követem õket". Éles vitákat folytatott az anarchistákkal, mert csak az elmenekült nagybirtokos által hátrahagyott földeket akarta a szövetkezésbe bevonni. A többit az azokat megmûvelni képes parasztoknak kívánta odaadni. Ráadásul a közösben lévõ földeket rosszul, nem ésszerûen mûvelték meg a szövetkezetiek, habár az elkobzott mezõgazdasági gépek zöme az õ birtokukban volt. Híjar egyetlen olívaolaj gyára is irányításuk alá került. Nagyapámnak nagyon sok más esetben is meggyûlt a baja az anarchistákkal, mert elítélte túlkapásaikat, nagyon is kifogásolható gazdasági elképzeléseiket és egyéb intézkedéseiket. Egy ilyen alkalommal, 1937 májusában, amikor idõlegesen az anarchisták kezébe került az Aragóniai Tartományi Tanács vezetése, nagyapámat és másik két hasonló gondolkodású képviselõtársát huszonnyolc napra a szomszédos Alcaiz börtönébe zárták.
    Ekkor már javában folytak a harcok a francoista puccsisták ellen, az UGT és a CNT (anarchista szakszervezet) közötti ideológiai ellentét azonban nem csillapodott, bár történtek próbálkozások az erõk egyesítésére és a felkelõk elleni harcra való összpontosításra.
    Mindkét elõadást nagy taps kísérte.
    Ezután emelkedett szólásra Juana María Barreras Falo asszony, Bajo Martín Tartomány elnöknõje, aki Pilar nagynénikémnek egy díszdobozban, keretbe foglalt, színezüstbõl készült emlékplakettet adott át, amelyen ez a szöveg áll: Bajo Martín Tartomány és a Bajo Martín Tanulmányok Központja José Gálvez Oliver, "Göndörhajú Bátyá"-nak, egy híjari szocialista polgármester emlékére. 2006. május 7.
    Bennem vulkánként tört fel 1998-ban Budapesten elhunyt édesanyám emléke, akinek a hiánya máig eleven fájdalom számomra, és borzasztóan sajnáltam, hogy nem lehetett itt köztünk. Ezután Pilar nagynéném mondott néhány köszönõ szót, és beszélt nagyapám alakjáról, emberi, családapai és politikai tetteirõl, Híjar faluért tett bátor cselekedeteirõl, majd az emigrációban csonka családja körében eltöltött éveirõl (mivel mi Magyarországon éltünk). Nekem jutott volna a feladat, hogy a család részérõl köszönetet mondjak a Tartománynak és a Bajo Martín Tanulmányok Központjának a rendezvényért és az emlékplakettért, de annyira elérzékenyült voltam, hogy nem tudtam megszólalni.
    Magunkról el kell mondanom, hogy szüleim (Valenciában született édesapám, Joaquín és a már többször említett édesanyám, Carmen) az emigrációban, Dél-Franciaországban ismerkedtek meg egymással, majd Perpignanban összeházasodtak. Nõvérem és jómagam is ott születtünk. Franco tábornok és Pétain, az akkori francia miniszterelnök "szoros politikai együttmûködésének" következményeként édesapámat politikai tevékenysége miatt 1946-ban (többedmagával) letartóztatták, és Korzika szigetére deportálták. A család 1951 novemberében itt, Budapesten egyesülhetett csak, az akkori magyar kormány által biztosított letelepedési engedély birtokában. Azóta is Magyarországon élünk. A hatvanas években - a magyarokhoz hasonlóan - háromévente utazhattunk családlátogatásra, elõbb csak Franciaországba (édesanyám Perpignanban élõ édesapjához és leánytestvéreihez), majd 1971-tõl kezdõdõen Spanyolországba (Híjarba és Valenciába). Ezek a családlátogatások azután, elõbb édesapám 1977-ben, majd édesanyám 1998-ban bekövetkezett halála után megritkultak. Híjari rokonainkkal húsz-huszonöt éve nem találkoztunk. Régen látott unokatestvéreimbõl többgyerekes családapák és családanyák lettek, fõ vendéglátó nagynénikém pedig kedves, szeretetre méltó özvegyasszony lett. Nagynéném hétköznapokban csendes háza - ahol is mind a tizenegyen megszálltunk - megtelt családtagokkal, egymás iránt érdeklõdõ emberekkel.
    A ma is többségében jobboldali beállítottságú Híjar és az híjari önkormányzat hálátlan nagyapámmal szemben, mivel továbbra sem hajlandó elismerni a falu és annak lakói érdekében kifejtett munkásságát. Arról nem is szólva, hogy még mindig teljes egészében elutasító a hozzáállásuk a polgárháború idején a köztársaságért elesettekkel szemben, sokuk sírja azóta is a temetõn kívül van. 2006-ot írunk. Jellemzõ a jelenlegi polgármesterre, hogy - Cándido Marquesán szerint - nem volt hajlandó részt venni a rendezvényen; azt anyagi és más tekintetben is tõle függetlenül rendezték meg, fõleg tartományi segítséggel. Az öt Polgári Párti, négy Szocialista Párti és egy, az Aragónia Egyesülés képviselõibõl álló önkormányzattól csak két szocialista és az aragóniai képviselõ (ez utóbbi egyben a Bajo Martín Tanulmányok Központjának vezetõje) jelent meg a rendezvényen. A nagyapámról szóló könyv is az UGT (Dolgozók Általános Szövetsége) szocialista szakszervezethez közel álló kiadó gondozásában jelent meg. A könyvek szerzõjét, Cándido Marquesánt már több inzultus is érte az érintett családok tagjai részérõl, mivel könyvében arról is írt, hogy néhány falubelit a Köztársaság vagy a polgárháború ideje alatti tevékenysége miatt, annak leverése után bebörtönöztek, volt, akit kivégeztek. Ezért mondom, hogy szülötteivel szemben Híjar hálátlan falu, hiszen még napjainkban sincs megbékélés; lakosait hazugságban hagyták, és gyermekeiket ebben a hazugságban nevelték, s talán nevelik is a mai napig.
    Szerencsére, Spanyolországban egyre kevesebb ilyen falu van.
    Budapest, 2006. július 23.

OLVASSUK ÉS NÉZZÜK EGYÜTT

Bálványos Huba Vetélkedõk címû grafikái (A versenyzõk, A zsûri, A nézõk) 1969-ben készültek. Ladányi Mihály versciklusa, a Szociográfia pedig Föld! Föld! címû verseskönyvében 1977-ben jelent meg. A költõ és a grafikusmûvész iróniája olyan világot pellengérez ki, amely a közösségi társadalom végcéljából egyre inkább eltávolodott.
 

LADÁNYI MIHÁLY

Szociográfia
1.
Az utcában, ahol lakom,
az emberek szeretnek élni,
szorgalmasan várják az esteket,
midõn egy korsó sör mellett
a nemi életrõl lehet mesélni -

Az utcában, ahol lakom,
az emberek szeretnek biztonságban élni,
hát izgatottan olvassák a híreket:
lesz-e sör rendesen,
s a hírek közt van-e,
hogy holnap is lehet
a nemi életrõl mesélni.

Én meg azt figyelem,
megkapják-e a sört s a híreket,
mert nem szeretném látni, hogy
akár az állatok, oly céltalan
éljék az életet az emberek
az utcában, ahol lakom.

2.
Alighogy beballag ólaikba a csorda,
jó erõs ajtózárakat kerítenek,
hogy exkluzív magányaikra csukva
külön-külön hallgathassák a híreket.

És este sem ülnek házuk elé a padra,
hogy testvéri köszönésem fogadják.
Nincs pad házuk elõtt már,
s köszönni most felejtenek.

3.
A téli szél
nem tép himnuszt a számról,
sem csatadalokat.
Hazámban
más nóta járja, mialatt
körbetáncoljuk
a vasgebéket.

Hol az
emberhez méltó élet
közhelye helyett
új sláger lett a
társadalom dinamizmusa.

S hogy a bronzba öntött
eszmények se ácsorogjanak
árván a fõtereken:
ünnepnapokon
megkoszorúzzuk õket.

4.
Az igazi lelkesedés nem önt el mindent lávaként.
Az igazi lelkesedés, mondhatni, angolos.
És nagyon tudatos. Az igazi lelkesedés
ünnepnap dolgozik, s pihen hétköznapon.

Az igazi lelkesedés nem paraszt módra izzadt.
Inkább jólöltözött. Mielõtt tenyerét összeüti,
leszed egy pihét
nyakkendõjérõl. Az igazi

lelkesedés irányítható,
kivezényelhetõ, s frenetikusan
fotogenetikus.

Bõg, mint tehén, ha kell, vagy nyerít, mint a ló.
Az igazi lelkesedés, mintha nem is emberi
lelkesedés lenne, úgyszólván megbízható.

5.
Lábam alatt kihûltek a kövek,
húsomba nem szerelmes egyik kés se.

Lefekvéskor aktfotókat lesek,
vasárnap elsétálok nagymisére.

Az élet idõtöltés,
magam a múláshoz odakarózom.

Vagyok, mert viszketek, és
cselekszem, mivel vakarózom.

6.
Íme, néhány sor, s fölé írva, hogy Kánaán.
És a szöveg e szó alatt arról beszél:
ne vágyódj el, maradj itt, nézegesd
a nõk testhajlatát, vagy
eredj ki a mezõre, ahol a Nagy Víz
délnek fordul, s partjain hasmenéses
házikók guggolnak piros kalapban.
Nem más ez, Kánaán maga, oda van írva
sok százezer tulajdonos tekintetére, hogy
ne gürcölj másokért, ne forgolódj
vágyaktól zaklatva éjszaka. Mert akinek
nincs Kánaánja még, bérelhet egyet
házioltárral, vagy lemezjátszós változatban,
és elalvás elõtt
hallgathat régi indulózenéket.

7.
Ó, gyönyörû lenne ezt a napot megtartani, ugye,
ebben a derûs, tavaszi állapotban,
amikor harapnak a halak,
fakadoznak a gyümölcsfák
és növekednek
a takarékbetétek,
s a magánszorgalomba belefáradt
ember sem gondol
az adóhivatalra -
Jó lenne ezt a világot kikötözni
a tele hassal
elképzelt állapotokhoz, ugye?
Hisz minden zûrzavar
valamifajta változásból
fakadt eddig is.
Tenni kellene hát valamit
a változások ellen, ugye?
Hogy mindig mireánk süssön a Nap,
oly hosszan,
mint amilyen
az angolszász uralkodók története volt
a televízióban.
Látod, más költõk
nem használnak ilyen
hétköznapi hasonlatot.
De én arra törekszem,
hogy megérts te is,
aki azt se tudod már,
mi a különbség
forradalom és ellenforradalom között.
Látod, beledöglöm abba, hogy megérts,
mindent a szádba rágok,
akárha fogatlan csecsemõnek
rágna egy süketnéma asszony,
aki már csak

így tud segíteni
a felnövekvõ generáción.
Ám félelmeddel
õ sem tudna mit kezdeni.
Pedig
egész egyéniségedben
ez a félelem
ér csak valamit,
ez makulátlan benned,
ahogy azért remegsz,
ami kétezertizenháromig
összejön majd…

Ó, gyönyörû lenne addig kitartani,
amíg az álmok részletcsekkjeit
a túlvilágon bemutathatod.

8.
A gazdasági kísérletek mindig érdeklik az embereket.
Emelkednek az árak, nem emelkednek? - találgatjuk.
Pedig a gazdasági kísérletek idején minden nagyon világos
(kivéve a gazdasági kísérleteket).

Ha a gazdasági kísérlet nem sikerül valami jól,
hát istenem - mondogatjuk -, az egész csak kísérlet.
Akad, ki megszedi magát, mások hoppon maradnak -
ezek nem értettek a kísérletezéshez.

Mert mindig voltak civilek, és lesznek szakemberek.
Egyiknél a só ára emelkedik, másiknál a reálbér,
aztán egy grafikonon a kettõ metszi egymást.

(Vagyis a civilek
unni kezdik az szakembereket,
s elmetszik õket.)

9.
A királyok
nem sírnak
konyhaasztalra borulva,
barackpálinka helyett
nem isznak szódavizet,
a királyok
nem mennek huzatos kapualjba,
amikor szégyellik a
büfé elõtt összeszámolni
fele királyságuk maradékát,
a királyok
nem lépnek meg
a klozetton át
a fõpincér elõl
hóvégeken -

A királyoknak
évente új
titkárnõjük van, és
külön-vonalon telefonálnak
vacsora-ügyben,
a királyok jó ízlésûek és
étvágyuk megfelelõ -

A királyok
nem rossz nyomású hetilapok
divatfotóitól vágyakoznak,
hivatalból kapják
a Life magazint,
az Új Írásról nem is beszélve,
amelyben mi
a világmegváltás
izgalmától fakón, ám
derûs hangulatú mûvekkel
csörtetünk
egy gödörbe.

10.
Ezek a házak nem házak.
Ezek az autók nem autók.
Ezeknek az autóknak ajtócsapódásuk a legszebb.
Ezekben a szobákban
forgófotel és subaszõnyeg lakik.
Ezek az emberek talán Új Emberek?
Vagy csak egy társadalmi réteg ül
látható jelképek között?

De kik azok, akik ott õgyelegnek
e házak alján? Akikre a jövõ
beígért zsíroskenyere süt csak,
hát kik azok?!

11.
Élet, add, hogy
olcsóbb legyen
a telek ára!
Élet, adj egy kis házikót nekünk
zöld zsalugáterrel, muskátlis ablakkal, és
kérünk szépen, adj a kertbe
hét kertitörpét. A munkásosztály
itt áll
nyugdíjazás elõtt,
és oly jól jönne
egy kis magántulajdon már neki!

12.
Az embernek szép háza van,
és szép házának kulcsa van,
és kulcsainak szép kulcskarikája.

Az embernek jó teste van,
testének jó testrésze van,
s jó testrészének csinos Marikája.

Az embernek ruhája van,
és ruhájának zsebe van,
és zsebéhez illõ politikája.
 
 

 
 
 
 

VALLOMÁS

SIMOR ANDRÁS

Sikoltva megriadó lélek

Költõi indulásomkor József Attila volt a bibliám.
    Szakdolgozatomat is róla írtam 1961-ben József Attila költõi képeirõl címmel, Bóka Lászlónak, aki azonnal átküldte kiadásra a Szépirodalmi Könyvkiadónak, de munkám végül késõbb jelent meg, elõször az Új Aurórában 1985-ben, majd az 1987-ben kiadott Táncsicstól Ladányiig címû tanulmánykötetemben.
    Szakdolgozatomban azt vizsgáltam, hogyan alakítja át József Attila a költõi képet, a mû legbensõbb indítékai, mozzanatai helyzetének válogatásában milyen újdonságot hoz létre. Ezúttal nem térek ki rá részletesebben, hiszen másodszor is közzétettem Kis magyar verstörténet címû könyvemben, amely 1990-ben már szerzõi kiadásban jelent meg, igaz, még a Szépirodalmi Könyvkiadó támogatásával.
    Már az ötvenes évek második felében jelentkezett nemzedékem lírájában, például Györe Imre Menet címû versében a korszak alapkérdése, a "ki kit gyõz le" konfliktusa. A megtöretettek serege azért indult útnak Györe költõi látomásában, mert az élõk nem akarták áttörni a falakat. Verse számos késõbbi költemény elõhírnöke, amelyekben hol kétségbeesve, hol ironikusan fölsejlik a kérdés, milyen lesz a jövendõ, szocialista irányultságú-e, vagy bekövetkezik a kapitalista restauráció.
    Bizonyára nem gondoltuk végig tudatosan, de valójában József Attila egyik alaptétele munkált bennünk, az Egy Bartók-tanulmány vázlatának kifejtetlen 4. pontja: "Csak disszonancia által lehetséges alkotás."
    Akkoriban írta Olaszországban Mészáros István József Attila és a modern mûvészet címû könyvét. Olaszul írta, idehaza csak negyven év múlva jelent meg, 2004-ben, Csala Károly fordításában. Jó lett volna a hatvanas években olvasni. Egy egész költõnemzedék értett volna egyet vele, tanulhatott volna belõle. Most, negyvenkét év elteltével, ennek bizonyításaképpen idézek belõle egy fontos részletet:
    "József Attila hagyatékát azonban igencsak különbözõképpen interpretálták, és ez fölöttébb természetes egy olyan költõ esetében, aki túl nagy ahhoz, hogy mellõzzék, vagy ne vegyenek róla tudomást, és akinek az ügye mellé oly nyilvánvalóan fölzárkóztak szavazataikkal az olvasók is, s ez folyamatosan kifejezésre jutott óriási, egyre növekvõ népszerûségében. Ahhoz, hogy ki-ki a kívánt értelmezéshez jusson - hogy legyen parnasszusi, antimarxista, keresztény, revizionista vagy zsdánovista József Attilája -, költészetének egészébõl erõszakkal kellett nagyon fontos vonásokat eltávolítani, és önkényesen úgy kellett bemutatni életmûvének egyik vagy másik mozzanatát, mint az »igazi József Attilát«, szemben a »nem igazival« - a sajátos Sturm und Drang, az »ideológiai túlbuzgóság«, a »spekulatív kiagyalás«, a »forradalmi illúziók« vagy a »pesszimizmus«, a »dekadencia« idõszakának költõjét és így tovább. Csak kevesen hajlottak arra, hogy elismerjék: az igazi József Attila éppenséggel az, amelyik nem hagyja magát különféle »igaziakra« redukálni, hanem megtartja magában mindazokat a látszólag ellentmondásos vagy diszharmonikus elemeket, amelyek mindazonáltal egy nagy életmû különleges harmóniájába olvadnak össze."
    Ez a disszonancia bomlik ki a jövõt követelõ harmónia vágyával Ladányi Mihály korszakos jelentõségû lírájában. Rozsnyai Ervin nemrég igen fontos írást publikált az Ezredvégben az átmeneti kor visszásságairól, többek között arról, hogy miért kétarcú a kétarcú korszak munkásosztálya. Ezt az alapkérdést vetette fel Ladányi Szociográfia címû verse a hetvenes évek végén. Iróniája pontos látleletet tárt elénk a Kádár-korszak munkásosztályáról:

    Élet, add, hogy
    olcsóbb legyen
    a telek ára!
    Élet, adj egy kis házikót nekünk
    zöld zsalugáterrel, muskátlis ablakkal, és
    kérünk szépen, adj a kertbe
    hét kertitörpét. A munkásosztály
    itt áll
    nyugdíjazás elõtt,
    és oly jól jönne
    egy kis magántulajdon már neki!

    Mûfordítóként is József Attila jelenlétét éreztem folyamatosan. Leginkább César Vallejo élõbeszédre épülõ, bonyolult ritmikai újításokat megvalósító szabadverseiben, melyeknek belsõ formája a szenvedéstõl halálig vezetõ utat suttogta, kiabálta, nyöszörögte, a költõ életérzését a második világháború elõtti világhelyzetre kivetítve. Nem félt megírni 1936-ban azt, hogy remény alig világít a világnyi alagútban, ahol a költõ saját életét, és általa sokakét, csak a halálával tudja kifejezni. József Attila Kiáltozását hallottam a Vallejo-versek olvasásakor:

    Mint fatutaj a folyamon,
    mint méla tót a tutajon,
    száll alá emberi fajom
    némán a szenvedéstõl -
    de én sírok, kiáltozom:
    szeress: ne legyek rossz nagyon -
    félek a büntetéstõl.

    Ebben a József Attilában nincs rezignáció, nincs fatalizmus. A Hazám József Attilája kiáltoz, a sikoltva megriadó lélek. Mindig csodáltam a szonettciklus utolsó darabját. A 7. szonett nem törekszik katarzisra. Nem A Dunánál utolsó szakasza ez, amelyet el tudok fogadni a korabeli antifasiszta egységfront programjaként, de nem tudok elfogadni disszonanciát feloldó harmóniaként, hiszen a harcot, amelyet õseink vívtak, az emlékezés sem oldja békévé. Werbõczi és Dózsa visszamenõleg sem békülnek egymással (ez ügyben nem vigasztal a kiváló rím se!), hiszen ez visszalépés nemcsak Ady, de Petõfi Dózsa-képéhez képest is. Az [Õs patkány…] számomra az utolsó szakasz nélkül remekmû, hiszen a költõ csöndes reményét ("Bízom, hisz mint elõdeinket, / karóba nem húznak ma már.") ijesztõ haláltáborokkal, a kivégzés karónál korszerûbb formáival cáfolta meg József Attila halála után a közvetlen jövõ, és azóta is átéljük folyamatosan azt, hogy a "szabadság békessége" igencsak messzi jövendõbe rejtezik elõlünk. A Hazám befejezése azért zseniális, mert a kietlen társadalmi összegzést a sikoltva megriadó lélek kiáltása zárja, és ilyen iszonyú kiáltás után hitelessé válik a csöndes kérés is ("Hadd írjak szépet, jót - nekem/ add meg boldogabb énekem!")
    A kasza élit köszörülõ József Attila költõi Énje tragédiájaként éli át azt, hogy a húszas évek végén remélt forradalom helyett a fasizmus réme fenyegeti a világot. Fölveszi hát a rongy ceruzát és kíméletlenül elénk tárja legbensõbb harcát, hiszen a csillagok rozsdás, durva vastõrökül vannak lelkébe szúrva, miközben a földgolyón nyomor szivárog, mint hülyék orcáján a nyál, hiszen a tömegek kínjából "jövõnk nem született meg." Ady élt át hasonló rettenetet az elsõ világháború idején. Lehet találni József Attila kései költészetében sorokat, amelyek könnyen szembeállíthatók a Döntsd a tõkét, ne siránkozz költõjének harsány hangjával, de érdemes odafigyelnünk a kortárs Bálint György tanácsára: "Nem igazi harcos az, aki soha, egy pillanatra sem csügged, és nem igazi költõ, aki ezt a csüggedést nem meri bevallani." A csüggedés szót a magam részérõl a megrendültség szóval helyettesíteném Bálint György idézett mondatában. A Nagyon fáj költõje úgy ejti el képzelt fegyverét, hogy közben saját mélyébõl másikat vesz elõ, az arany öntudatot, s megszerkeszti magában, "mint ti majd kint, a harmóniát". Még szép, hogy ajkán csörömpöl a szó! Hiszen Villonnal vetélkedõ tökéletes négysorosát (amelyet nem tudni miért, mindenki töredékként kezel), már halála elõtt vagy öt évvel megírta:

    Fagyon veszek, vagy éhen. Így a sorsom.
    Már rálépett a lábomra a tél.
    Bordáimat kiálló lécként hordom
    és kócmadzagként lóg bennem a bél.

    Nem tanulmányt írok, hanem vallomást. Engedtessék meg nekem, hogy írásomat mégis tanulmányba illõ fejtegetéssel fejezzem be. Nem József Attila költõi képeirõl kívánok ezúttal értekezni.
    Verstanaink a magyar jambusversrõl azt írják, hogy "a sor belsejében bármely helyen állhat jambus helyett spondeus, trocheus vagy pirrichius, de a vers egészében a jambusok és spondeusok együttesen a lábaknak 70-75%-át kell hogy kitegyék."(Szepes Erika-Szerdahelyi István: Verstan) Ehhez azt is hozzáteszik, hogy még az utolsó láb tisztaságának igénye sem megszeghetetlen törvény, csonka sorvégeken gyakran felbukkannak spondeikus végzõdések. Sosem kedveltem ezt a százalékszámítást, de nem átallottam számos József Attila-versben megvizsgálni az igen gyakori öt és feles jambusokat, mi több, a százalékszámítástól se rettentem vissza.
    Furcsa százalékok születtek. Ezúttal csak jelzéssel élek: A Dunánál öt és feles csonka sorai közül tizenegy sorban nem erõs törekvés a tiszta sorvég, vagyis csak 63,4% jön ki. Ugyanakkor cezúra (5/6-os illetve 5/5-os metszet) a 68 sorból 61-ben fordul elõ, 89,7%, habár néhány esetben vitathatóan csúszkáló metszet is lehet. József Attila olyan ritmust teremtett, amelyben a hagyományos jambikus lejtésnél fontosabb volt a sormetszet. Keményebb és bravúrosabb verselés ez a hagyományosnál, és jóval alkalmasabb olyan költõ számára, aki tudja, hogy nincs halhatatlan oltalom, aki sír és kiáltozik, mert fél a büntetéstõl.
    Jól ismerte József Attila a Horváth János számára is tökéletes jambust:

    Ezernyi fajta népbetegség
      -       -     -      -   -
    de így folytatta:

    szapora / csecsemõhalál

    3/5-ös metszettel, mintha csúszkáló ritmusú õsi nyolcast írna. Nem formát váltó tartalom ez, hanem formai bravúr. Így ír József Attila a hangsúlyos és idõmértékes vers különbözõségérõl: "… a hangsúlyos versben is van idõmérték, amely lényegesen befolyásolja a vers zeneiségét; de az idõmértékes versben is érvényesül - zenei módon - a hangsúly. Versünk valódi zenéjét minden esetben a kettõ ölelkezése teszi." Erre találták ki verstanaink a szimultán vers bûvszót. József Attilánál többrõl van szó - ha nem is olyan látványosan, mint Adynál -, de voltaképpen ritmikai újításról, ami értékesebb, mint a szabályok pontos (középszerû költõkre jellemzõ) követése.
    Aki a tapsikoló jázminoktól egy közbevetett sor után eljut az utcán háló hajléktalanokig, az nem tralalázik "hibátlan" jambusokban. A Hazám utolsó két sorát én így ritmizálom:

    Hadd írjak szépet, jót / - nekem
    add meg / boldogabb / énekem!

    A nekem szó elé gondolatjelet tevõ József Attila se ritmizálta volna másképp. Ám ha valaki ezekbõl a záró sorokból arra a következtetésre jutna, hogy József Attilának nem voltak fontosak a jambusok, annak a költõvel feleljük: "Még jó, hogy vannak jambusok és van mibe/ beléfogóznom. - …"

MEGMENTETT OLDALAK

    Egy, tudós körökben is alig ismert és mindmáig kiadatlan kézirat, a Dimenzionista Manifesztum elsõ oldalán, utólag befûzött papíron olvasható:
    "Sorsom és élettragédiám fájdalmas dokumentumát alig élõ reménységgel Tóth Gyulának hálás köszönettel baráti pártfogásáért és támogatásáért, nagyrabecsülõje és tisztelõje: Tamkó Sirató Károly, 1974. febr. 1."
    A nekem ajándékozott kéziratot egy közgyûjteményben helyeztem el. Engedélyemmel eddig csak a tudós Glaser Judit dolgozhatott az opuszból.
    Tamkó Sirató Károly (1905-1980) e mûvébõl most egy részletet teszek közzé.
    Tóth Gyula
 

    TAMKÓ SIRATÓ KÁROLY

    Hogyan alakult ki a dimenzionizmus elmélete és hogyan jött létre a Dimenzionista Manifesztum?

    1. A sík költészet, a Planizmus kialakulása Magyarországon
    Gyermekkoromat a Nagy Magyar Alföldön, Békés megyében, Pusztaföldváron töltöttem, s elsõ eszmélõ élményem a magyar puszta volt: síkság.
    Falunkat hatalmas tanyavilág vette körül, s apámat, a falu orvosát, gyakran hívták tanyasi beteghez. Sokszor vitt magával, s a lassú parasztszekereken órákon át döcögve bámultam a végtelen, de geometriai alakzatokkal változatossá tett síkságot, a havas, vagy a napsütötte rónát. Ez volt gyermekkorom legnagyobb öröme és legmaradandóbb, legmélyebb élménye. A beláthatatlan síkot útvonalak hasogatták keresztül-kasul, akác- és jegenyesorok meneteltek az utak mentén, a kis tanyák mint csomópontok, súlypontok, sûrûsödések uralkodtak a négyszögek közepén, a tanyák udvarán pedig magasba meredõ gémeskutak ostorfái jártak fel-le, szinte harangoztak. Ilyen gémeskutak csak a Magyar Alföldön vagy attól keletre találhatók. Mindez egy életre szóló élményként vésõdött emlékezetembe.
    Középiskoláimat is az Alföldön, Szegeden, Hódmezõvásárhelyen, Mezõtúron végeztem, ahol ez az Alföld-élmény, sík-impresszió még tovább mélyült és gazdagodott.
    Tizenkét éves koromban vettem észre, hogy sokkal csípõsebb gúnyverseket tudok faragni, mint osztálytársaim, s nagy meglepetéssel konstatáltam, hogy ismert versekre paródiákat, sõt aktuális strófákat is játszva szerkesztek. Ettõl kezdve rendszeresen olvastam verseket, szinte tanulmányoztam õket. A gimnáziumi könyvtárban elérhetõ költõk után csakhamar rátértem az élõ modernekre, s már 15 éves koromban Ady, a legnagyobb élõ magyar költõ hatása alá kerültem, ami a hetedik gimnazista koromban megjelent, Az élet tavaszán címû elsõ verseskötetemen is élénken érezhetõ. Tizenhét éves koromban azonban már a futuristák gondolatvilágába kerültem.
    Szellemi alkatomra vonatkozólag talán csak annyit, hogy semmiképpen sem tudtam belenyugodni a Református Gimnázium fogalom- és dogmavilágába, s valami nyugtalanság arra kényszerített, hogy saját magamnak jobban megfelelõ alaptételeket fogalmazzak meg. Csakhamar a buddhizmusban találtam harmóniát, majd a szofisták "igazságait" éreztem valóságnak, s végül az "abszolút anarchizmus" lett szellemi alapzónám, ami akkor, 1920-ban pontosan megfelelt a "dadaizmus" elõérzetének. (Tehát túlzás nélkül állíthatom: szinkronban voltam Európával!) Sõt!
    Érettségi után Budapestre jöttem, s az avantgárd folyóiratokban (Kassák lapjai, Mezei Árpád és Pán Imre lapja az IS stb.) találtam meg mindezt, ami a múlttól a legmagátólértetõdõbben viszolygó fantáziámat kielégíthette.
    Már 17 éves koromban, a mezõtúri gimnáziumban természetesnek érzett ösztönnel arra törekedtem, hogy a költészetet túlfeszítsem eddigi kifejezési határain, s többet fejezzek ki a szavakkal, mint csak gondolatot.
    1924-ben Pesten írtam az elsõ olyan verset, amellyel új után vágyó fantáziám meg volt elégedve: Poéták keresztje címû vizuális hatású versemet, amely négy rövid, három hosszú és 14 rövid sorával valóban egy keresztet is ábrázolt.
    Következõ kísérletként Három perc daloló emléke címû versemben a "harisnya" szó kimondás-erõsségének zenei szabályozásával, a "szó köbtartalmával" (ahogy akkor írtam) a nõi láb vonalait akartam kifejezni, ekképp:

     pianissimo:  harisnya
     crescendo:  harisnya
     picrescendo:  harisnya
     decrescendo:  harisnya
     piano:  harisnya

    A Bécsben élõ Kassák Lajosnak ebben az idõben újabb és újabb folyóirat-kísérletei jelentek meg, s azokban is jöttek képszerûen ható nyomdatechnikai megoldású versek, tipogrammok. Ily irányú mûvei közül legnagyobb hatást tette rám a Virágok blikkfangú mûve, amelynek négyszög-kör-hegyesszög kompozíciója, de különösen a magasba nyúló hegyesszög felébresztette bennem gyermekkori feledhetetlen élményemet: a gémeskút képzetét s a vele együttjáró síkság-puszta asszociációkat.
    Ezek a képzetek egyre szélesebb és mélyebb múlt-rezonanciákat keltettek bennem, s egyszer csak megírtam elsõ kifejezett "kép-versemet", amelynek ezt a címet adtam:

KÚT A PUSZTÁN

    A papírlap fehér síkját a középvonalnál kissé feljebb metszi a látóhatár. Középen földbe mélyedõ, felül nyitott kis négyszög: a kút kávája. Tõle kissé jobbra, a kútágast két vonal közé írt mondat alkotja és fejezi ki: "Mózespálca: Akáctorony". A kút-gémet: "Vizet hegedülõk az embereknek". Az ostorfát: "Lopjátok a föld könnyeit."
    Ez volt a látóhatár feletti, a tájkép-rész.
    A látóhatár alatti rész fekete táblája hét, a kávához sugárzás alakban összefutó dûlõút osztotta parcellákra, s a hét sugárdûlõt a kút hét jelentõségét, lényegét, a víz hét pusztai jelentõségét fejezte ki költõi, sõt drámai hangon megfogalmazott logikailag és nyelvtanilag megszerkesztett mondatokban.
    A KÚT A PUSZTÁN-nak ez az elsõ variációja eléggé viharos és hányatott életem folyamán, nagyon sok más kéziratommal együtt elveszett, és a mondatokat már nem tudom emlékezetbõl rekonstruálni, csupán a legutolsó sor mondatára emlékszem, amely így hangzott: "Öregapám, nem kell a víz sokáig!"
    Ezt a fogalmazványt, képversemnek ezt a logikus, grammatikailag szinte szájba rágott formáját késõbb túlságosan érdektelennek találtam, s a képvers "mondatait" szótagköltészettel helyettesítettem. Ebben a formában került aztán francia fordításra is. Még a címét is megváltoztattam, s így lett belõle szürrealista mû:

VÍZHEGEDÛ HÉT-ÜLÉSSEL
vagy
A KÚT MITHOLÓGIÁJA

Kialakult költõi-baráti körömben hatalmas vitákat folytattunk a költészetrõl, lényegérõl és mûfajairól. Különösen kedvelt témánk volt a ballada. A magyar irodalomelmélet egy kitûnõ meghatározással ajándékozta meg az esztétikát a balladára vonatkozóan: "tragédia dalban elbeszélve". Ezt a meghatározást hosszan elemeztük. Szerintem fõ a tragédia gyors lezajlása. Az abszolút villámszerûség. Ilyen elképzelésem szerinti, ahogy akkor mondottam: express balladát nem ismertem.
    Ebben az idõben (1924-25) jelentek meg a világvárosok utcáin, így Budapesten is az elsõ villanyplakátok, amelyeken a mondatok a térben, illetve a síkon egymás után gyúltak ki és aludtak el.
    A ballada-viták gondolatvilágában dolgozva írtam egy expressz balladát. Ez közönséges, vonalon belüli versformában így hangzott:

    Egyszerû ballada

    Az elnyílt asszonynak lányai vannak
    a fehérhátú lányoknak fiai vannak
    a balta-öklû fiúknak szeretõik vannak
    a simavállú szeretõknek vágyaik vannak
    A vágyak elindulnak kószálni az éjjel
    a simavállú szeretõk elindulnak szeretni az éjjel
    a baltaöklû fiúk elindulnak gyilkolni az éjjel
    a fehérhátú lányok elindulnak temetni az éjjel

    Az asszony sír és megfehéredik.

    De csakhamar észrevettem, hogy ez a vers így nem is eléggé érdekes, nem is eléggé érthetõ és fõleg: nem eléggé gyors! Tovább dolgozva rajta, azt láttam: ha a lineáris formában kilenc mondatból álló történetet - egy négy alanyból és négy állítmányból álló egyetlen mondatba vonom össze, s az alanyok és állítmányok közötti összefüggést számokkal jelzem, s az egész versnek megadom a saját maga által kialakított vizuális formát, s a cselekmény tragikus, balladai zuhanását egy nagy fekete nyíllal is irányjelzem és kifejezem, a ballada lezajlási sebességét és így tragikumát is lényegesen fokoztam.
    Ebben az értelemben dolgoztam ki aztán a Vizuális Balladát, s amikor kész lettem vele, magam csodálkoztam el a legjobban rajta. Magam sem tudtam elõre, hogy mi lesz belõle. De éreztem, hogy így sokkal jobb lett, tömörebb, gyorsabb, tragikusabb és szerintem sokkal - "érthetõbb" is, mint "vézna", "egyszerû" formájában volt.
    Hogy eredetibb is, arról természetesen szólni sem kell. - Barátaim és társaim néma megdöbbenéssel tekintettek új alkotásomra. Ilyet valóban még senki sem látott. Mûfajilag senki sem tudta meghatározni, mi lehet ez. Végül is alá írtam: "Számkinetikus konstrukció", helyesebben: számokkal mozgatott vers-készülék.
    Én részemrõl nagyon is meg voltam elégedve mûvemmel. Fõleg a ballada lezajlási gyorsaságával. Elképzeltem azonnal villanyplakátnak: elõször lezajlik lassan, az olvasási sebességnek megfelelõen. Aztán mind gyorsabban, s végül csak villanásnyilag villog, villog! S így percenként akár 100-150 villanásnyi sebességet is el lehet vele érni.
    Olyan volt, mint egy gép! Ballada-gép! (Ez is lett a címe késõbb franciául.) Ennél gyorsütemûbb balladát valóban nehéz lett volna nemcsak találni, de még elképzelni is.
    Ebben az idõben, 1926-27 táján egyszerû "vonalon belüli verseim" már jöttek Raith Tivadar Magyar Írás címû folyóiratában. A lap segédszerkesztõje szemben lakott a Liliom utcai diákotthonnal, és én, akkor harmadéves joghallgató, feljártam hozzá, és segítettem az irodájában. Ebbõl a korszakból való harmadik vizuális versem, a

VÁLÓPER

    Ez a vers annyiban volt haladás az elsõ kettõhöz képest, hogy amíg az elsõ teljesen statikus ábrázolás volt, akár az ókori, alexandriai képversek, vagy akár Apollinaire és Kassák kalligrammjai és tipogrammjai, a második esemény mozgása pedig mondjuk így: "számcsapágyakon görgött", ebben a versben már vonallal vezetett eseménymozgás élt. Ezt a különbséget azonnal észrevettem, s ezt a versemet már kifejezetten "síkversnek" tekintettem. Ennél a versnél jöttem tudatára annak, hogy tulajdonképpen mit csinálok: sík kifejezésformára alakítom át az irodalmat.
    Eljárásomra továbbra is alapösztönzést adott az utca: egyre több mozgó villanyplakát jelent meg, Budapest legszebb terén, az Oktogonon megjelent rohanó betûivel az elsõ villanyújság, s a házormon végigszaladó világtörténelmet friss örömmel olvastuk. A mozikban a világ valamely táján állandóan kitörõ és lezajló háborúkat, harctéri jelentéseket síkban mozgó, geometriai alakzatokban elõnyomuló, árnyékolt, fekete és fehér, úgynevezett "mozgó térképek"-kel mutatták be, amelyeken egyre nagyobb szerepet kaptak az iránymutató nyilak, amelyek egyébként az utcákon is feltûntek mindenütt, részint a közlekedés irányait, részint a parkoló helyeket, részint a közlekedés más fogalmait jelölve.
    Mindezek hatása alatt 1927-ben írtam meg az elsõ igazi villanyversemet, a Budapestet, amelybõl aztán franciára fordítva Paris lett.
    Abban az idõben Magyarországon kétségbeejtõ nyomor uralkodott. Magam is, mint annyi sok társam, egy diák-nyomortanyán sínylõdtem, s mint házitanító tengettem életemet, a menzák és segítõakciók nehéz világában. Ennek ellenére társaim, a Liliom utcai diákotthon lakói, az akkor irányított közhangulatnak megfelelõen, szinte kivétel nélkül jobboldali érzelmûek voltak. Én és néhány, fõleg mûvész barátom képtelenek voltunk elfogadni ezt a jobboldali érzelemvilágot - s kétségtelenül a vezetõ világirodalom hatása alatt is, baloldali érzelmûek maradtunk.
    A Budapest villanyvers ebbõl a baloldali megoldást váró és remélõ nyomorélménybõl alakult ki. Egy kapitalista világváros társadalmi szerkezetét mutattam meg benne, a kapitalista "felépítmény" szétrobbantására minden pillanatban kész proletár ellenerõk dinamikus bemutatásával.
    Ez a mû nagy hatást keltett. Bármerre, bárkinek mutattam is meg, még ha nem is értett egyet a vers alulról felfelé törõ, robbantó tendenciájával, de elismerte: jól megfogant, jól kialakított, kitûnõen megoldott, elsõrangú alkotás. Elsõdleges alakjában, tehát még nem is villanyban lejátszva, hanem mint partitúra, papírra vázolva, vagy rajzolva is frappánsan hatott a maga építészeti monumentalitásával és szerkezeti szilárdságában is jól érzékelhetõ kontrapunktos dinamikájával.
    A vers kézrõl-kézre járt, fotókópiákban terjedt, és érezhetõen nagy hatást gyakorolt mindenkire, aki megértette. A mûvészeti propaganda erejével is hatott.
    Volt tehát már négy újfajta mûalkotásom, amelyet "versnek" alig nevezhettem, legfeljebb síkversnek, de a "síkvers" mibenlétével sem voltam tisztában, legfeljebb elõzményeit, a képverssel és a vizualitással, valamint a kor új technikai adottságaival való összefüggéseit sejtettem többé-kevésbé. A Budapest egyre fokozódó sikere és a négy "opus" tüzetesebb átvizsgálása után rádöbbentem, hogy ezekben valami egészen új már teljesen készen van.
    Tulajdonképpen egy teljesen új "izmust" alkottam. Egy új irányt a költészetben.
    Ezt az új irányt valamiképpen el kell nevezni és tulajdonságait ki kell fejteni.
    A "vizualizmus" szót nem tartottam eléggé elhatárolónak és kifejezõnek. A síkköltészet szót nem mertem használni, a sík és lapos kifejezések magyar szinonim jelentései miatt. Valami egészen excentrikus elnevezést akartam az irányomnak adni. Szláv philológiával sokat foglalkoztam ebben a korszakomban. Ószlávul beszélni = glogao. Új verseim, új kifejezésformák is egyben. Egy új beszéd az, amire rájöttem. Ma már nem tudom pontosan meghatározni, hogy még milyen indítékok alapján, de a glogao = beszélni igébõl kiindulva új irányzatomat glogoizmusnak neveztem el. Ez eléggé excentrikusan is hangzott. Valójában senki sem tudta, micsoda. Ószlávul Magyarországon akkor már senki sem értett. Szláv philológiával is nagyon kevesen foglalkoztak.
    Miután megvolt az új irányzat elnevezése, ki kellett fejteni, és részletesen be kellett elméletileg is mutatni, hogy mi ez az új irányzat. Néhány nap alatt megfogalmaztam a kiáltványt, a

GLOGOISTA MANIFESZTUMOT

    […]
 

MÉRLEG

Az itt olvasható írás részlet a szerzõ A weimari demokrácia és a hitleri birodalom rövid története címû könyvébõl, amely a Z-könyvek sorozatban jelent meg.
 

TIMÓTH FERENC

A Mein Kampf

A Mein Kampf tartalma kettõs: életrajz és az ezzel összefüggõ történeti bevezetés az egyik, világnézet és politikai program a másik rész. A hitleri világnézet fõ gondolatai között elsõ helyen a faji teória állt. Ennek értelmében a felsõbbrendû árja faj hivatott a többi, alsóbbrendû faj vezetésére. A fajelméleten két másik pillér: egyrészt az állam nemzetközi viszonya, másrészt belsõ berendezkedése nyugodott. Az elsõ a népies állameszme, mely tulajdonképpen a külpolitikai célokat tartalmazza, a másik a vezérelv és a militarista nevelés, amely a belsõ államszervezés fõ vonásait jelzi. Mindezek mögött ott húzódik a szociáldemokrata- és kommunistagyûlölet.
    A hitleri, de általában a fasiszta "történetszemlélet" nem a történelem objektív elemzésébõl indul ki; a történelmet arra használja föl, hogy azzal támassza alá az általa megállapított vagy célul kitûzött dolgokat. Jellemzõ a kép, amelyet a Mein Kampf a világháború elõtti Németországról és a hanyatlás okairól fest. Önkényesen kiragadott részeket: többek közt a korrupt sajtót, a szifiliszt, a bolsevizálódott mûvészetet állítja egymás mellé a háború elvesztésének okai között. Nem a tényleges okokból, hanem saját elképzeléseibõl indul ki, és ennek igazolására csûri-csavarja, hamisítja a történelmet. A háború utáni bajor szeparatizmusban például a zsidóság azon törekvését látja, mely meggátolni igyekszik az egységes német állam kialakulását. Késõbb a föderalizmusban ismét felfedezi az árják õsi ellenségének mesterkedését, akik egy centralizált országban inkább vélik megvalósítani a világuralmi törekvéseiket, és ezért szorgalmazzák a szövetségi kötelékek erõsítését.
    Egy "elmélet", mely oly tág alapfogalmakkal dolgozik, mint a hitleri értelemben vett faj - amely nem egyezik a biológia tudományos alapfogalmával - nagy lehetõséget nyújt a logikai kerülõkhöz, erõszakolt gondolatmenetekhez. "A világtörténelem eseményei a fajok önfenntartási ösztönének jó vagy rossz értelemben történõ megnyilvánulásai" - mondja Hitler.
    A történelmi tények önkényes kezelésén túl jellemzõ vonása a hitleri mûnek és a fasizmus késõbbi egész "tudományos" irodalmának a misztifikáció. Azokat a ködös alapfogalmakat, mint faj, vérség, népiség, vezérelv elfogadtatni csak úgy lehet, ha misztikus, sokat sejtetõ köntösbe öltöztetik. Ez a misztifikáció absztrakt német embert - mint ideált - teremt, és elveti azt, ami hatvannégy õsig visszamenõleg nem tiszta német és népi gyökerû. A nemzetet vissza akarja varázsolni a középkorba, sõt a teotoburgi erdõbõl jött õsgermánok "tisztaságába". Ez a miszticizmus lépten-nyomon tetten érhetõ azoknál az alapfogalmaknál, elnevezéseknél, melyeket késõbb a nácizmus a gyakorlatban és elméletben használt, amelyek sokszor az értelmetlenség, sõt a nevetség határát súrolták.
    E könyvnek nem feladata, hogy rámutasson mindazokra a kitételekre, melyek híven mutatják a hitleri elmélet ferde ideáljait és szerzõjének veszedelmes félmûveltségét, mégis összeszedtünk belõlük néhányat és torz csokorba kötve átadjuk az olvasónak.

    *
    Amint az elõzõkben már említettük, a hitleri elgondolás leglényegesebb pontja az alsóbb- és felsõbb rendû fajok létezésének elmélete. A propaganda középpontjában az imperialista célok nyílt vállalása helyett a faji követelések állottak, és szocializmus-ellenessége mellett az antiszemitizmust hangoztatta.
    A fajelmélet a következõket állítja: ha egy faj valamely egyede alacsonyabb rendû faj egyedével párosodik, az utód ugyan magasabb rendû lesz egyik szülõjénél, viszont a másiknál silányabb. A magasabb rendû fajnak tehát meg kell õrizni tisztaságát, nehogy a fajban visszaesés álljon elõ. Magasabb rendû az árja faj, alacsonyabb rendû a sémi és "egyéb" déli fajok. Az árja kultúraalapító faj, egyes fajok, mint például a japán kultúrahordozók, a zsidó pedig kultúraromboló faj. Ebbõl következik, hogy az árjáknak harcolniuk kell az alacsonyabb rendû fajokkal való keveredés ellen.
    A fajelmélet a társadalmi lét törvényszerûségét biológiai alapokon keresi. A társadalomban élõ emberiséget azonban nem a faji, hanem a társadalmi törvényszerûségek határozzák meg. Hitler viszont saját elméletébõl vezeti le az állam és a nemzetgazdaság céljait és összes jelenségeit. Így aztán nem is csoda, ha a tõke elszemélytelenedésében (részvénytulajdon), a monopóliumok kialakulásában a nemzetgazdaság elfajtalanodását látja.
    Szorosan összefüggenek a fajelmélettel a Mein Kampf ama részei, amelyekben az antiszemitizmust elvileg igyekszik megokolni. Az a zsidó - mondja a könyv -, aki a középkor gettóiban, majd a fejedelmi udvarokban híven megõrizte faji sajátságait, az árutermelés kifejlõdésével lassan asszimilálódni kezdett. Törekvését az állampolgári jogok megszerzésére irányította. Így "természetesen mind alaposabban rombolja le egy valóban népi gazdaság alapjait. Részvényein keresztül beférkõzik a nemzeti termelés vérkeringésébe. Ezeket vagy ezt adásvétel tárgyává alacsonyítja le, és ezzel elrabolja e nemzeti üzemektõl a személyes tulajdonban rejlõ alapot. Bekövetkezik a munkaadó és munkavállaló közti elhidegülés, amely késõbb osztályharchoz vezet" (i. m. 246. o.).
    Hitler ezzel megteremti azt az ellenségképet, a "judeo-bolsevista plutokratizmust", amely ellen azután a náci propaganda minden erejével összpontosítani igyekezett, elvonva a figyelmet a nagytõke, a földbirtokos junkerek, a finánctõke, a német imperializmus pusztulást hozó tevékenységérõl.
    A nemzetiszocialista elmélet fõpontjai között nehéz megtalálni a szerves kapcsolatot. Ha mégis igyekszünk sorrendet föllelni ebben az ideológiában, akkor a fajelmélet legközelebbi függvényeként a népies állameszme elve vehetõ elõ.
    "… az a valóság, hogy az államnak bizonyos gazdasági irányzathoz és gazdasági fejlõdéshez semmi köze - állítja a Mein Kampf -, az állam nem gazdasági tényezõk foglalata gazdasági feladatok teljesítésére, hanem fizikailag és lelkileg azonos lények közösségének szervezete fajiságuk fenntartásának megkönnyítésére…"
    "Poroszország példája bizonyítja leginkább, hogy nem gazdasági tulajdonságok, hanem ideális erények képezik az állam megteremtésének alapját." (i. m. 124-125. o.)
    Hogy ez a fajiság fenntartására létrehozott állam milyen legyen, azt Hitler a misztikus népies (völkisch) jelzõvel igyekszik meghatározni. E jelzõ is - a faj fogalmához hasonlóan - nála egyéni értelmezést kap. "Népies" alatt azt az államfogalmat érti, amely magában foglalja a nép minden tagját. A jelzõ ilyeténképpen a külföldi német népcsoportokra támaszkodó terjeszkedési törekvéseinek alibijévé válik, s a "népies állam" fátyollá, mely az osztályellentétek és a hódító célkitûzések elleplezésére szolgál.
    Az állam belsõ vezetésének alapjául a tekintélyen alapuló kormányzás elve, az úgynevezett Führer-Prinzip szolgált.
    "Mozgalmunknak mindenképpen támogatnia kell az egyéni kultuszt, sohasem szabad elfejteni azt, hogy a személyi értékben rejlik minden emberi érték." (i. m. 273. o.)
    "Az új mozgalom lényegébõl és belsõ szervezetébõl kifolyólag ellensége a parlamenteknek, tehát elveti a vezért mások véleményének végrehajtójává lealacsonyító többségi döntés jogának elvét általában éppen úgy, mint saját bensõ szervezetében. A mozgalom az egész vonalon a vezér feltétlen tekintélyének elvét követi, mely ennélfogva a legnagyobb felelõsséggel is jár." (i. m. 268. o.)
    Hitler nem is titkolja, honnan ered ez az elv:
    "Az alapelv, amely annakidején a porosz hadsereget a német nép legcsodálatraméltóbb hatalmi eszközévé tette, átvitt értelemben a mi egész államfelfogásunk alapelve lesz." (i. m. 312. o.)
    Ez az alapelv vezet a militarista államberendezés tervéhez. Ehhez új vezetõ réteg felnevelésére van szükség.
    "Az egész nevelésnek arra kell tehát irányulnia - írja Hitler -, hogy az ifjú szabadidejét testének edzésére fordítsa…..az ifjúság nevelésének ez a feladata, nem pedig hogy kizárólagosan az úgynevezett bölcsességet tömje tanítványai fejébe." (i. m. 203. o.)
    "Már gyermekkorában bele kell nevelni a fiatal néptársba az önbizalmat. Egész nevelését oly irányba kell terelnünk, hogy tudatában legyen másokkal szemben való feltétlen fölényének. Testi erejében és ügyességében bízva kell népe legyõzhetetlenségébe vetett hitét visszanyernie." (i. m. 297. o.)
    "A népi állam kiképzõ és nevelõ munkájának végcélja az legyen, hogy a faji öntudatot és érzést ösztönileg és értelmileg a reá bízott ifjúság szívébe és agyába vésse. Egyetlen ifjú vagy leány se hagyja el addig az iskolát, amíg tisztában nincs azzal, mi a vér tisztaságának lényege és szükségessége." (i. m. 302. o.)
    A politikailag iskolázatlan rétegek nem vették észre, hogy a tekintélyi elv alapján a vezetõk csak felfelé tartoznak felelõsséggel, nem látták, hogy nem õk fogják megválasztani vezetõiket, hanem azok nevezik ki õket, akik a gazdasági és politikai hatalmat kezükben tartják. Nem látták, hogy a nemzetiszocialista nevelés meghamisítja a történelmet, elfojtja a szabad gondolkodást és csak a faj kultusza marad, hogy engedelmes harcosokat neveljen Hitler a német imperializmus számára.
    "Minden olyan kísérlet - mondja -, amely bizonyos világnézetnek hatalmi eszközökkel való legyõzését kívánja szolgálni, meghiúsul mindaddig, míg e harc nem az új világnézet támadó alakját ölti magára. […] Ez igazság fel nem ismerésén szenvedett hajótörést mind ez ideig a marxizmus elleni küzdelem. Hiányzott az új világnézet, amelyért a harcot meg lehetett volna harcolni.
    Minél inkább foglalkoztam állami kormányzatunknak a szociáldemokráciával, mint a marxizmus pillanatnyi megtestesítõjével szembeni álláspont megváltoztatásának gondolatával, annál inkább felismertem e tan pótszerének hiányát. Mit lehetne a tömegnek nyújtani, ha a szociáldemokráciát levernék?…" (i. m. 139-140.o.)
    "Rájöttem arra, hogy ha a szociáldemokráciával szemben egy igazabb, de a kitûzött cél felé ugyanilyen brutális következetességgel haladó tant állítanak, akkor az, ha nehéz küzdelmek árán is - gyõzni fog." (i. m. 38. o.)
    Érdekes az is, hogyan akarta adagolni a nemzetiszocializmus ezen elméletet, mint vélekedett a tömeg felõl, amelyhez szólott?
    "Minden propagandának - írta - népszerûnek kell lennie, és szellemi színvonalát a felvilágosítandó tömeg legkorlátoltabb rétegének felvevõképességéhez kell szabnia." Majd néhány sorral alább: "a tömeg felvevõképessége nagyon korlátolt. Értelme kicsiny és éppen ezért nagy a feledékenysége" (i. m. 144-145. o.).
    "Igen helyes" elvnek tartja Hitler azt, hogy "mennél nagyobb a hazugság, annál könnyebb azt az emberekkel elhitetni, mert a nép széles rétegei szívük mélyén inkább csak romlottak, semmint szándékosan és tudatosan rosszak, és így kezdetleges gondolkodásmódjuk mellett könnyebben esnek áldozatul a nagy gazságoknak, mint a kicsinyeknek, mert hiszen néha õk maguk is szoktak úgy gondolkodni, viszont nagy hazugságokra nem képesek." (i. m. 185. o.)
    "Valahányszor látszólag lehetetlen kérdések megoldásáról vagy követelések valóra váltásáról van szó, a nép teljes figyelmét egységesen e kérdésre kell összpontosítani, mintha tõle léte vagy nemléte függne. A nép csak így lesz hajlandó nagy teljesítményekre és erejének megfeszítésére." (i. m. 200. o.)
 
 

MÚLTUNK

ROMÁNY PÁL

Hatvan éve alakult meg a NÉKOSZ
és az agrár-szakkollégiumok hálózata1

    Köszönet a szervezõknek, a NÉKOSZ-történet felvállalóinak, a kutatóknak és a jó hagyományok folytatóinak. Külön is az MTA Történelemtudományi Intézetének, továbbá Bács-Kiskun megyének, ahol az 1970-es években tanyakollégiumokat létesítettek, amelyeket Illyés Gyula, Ortutay Gyula, Gajdócsi István és sokan mások anyagilag is támogattak. Az elnéptelenedõ volt tanyai iskolákba pedig meghívták az akkori tanácsi vezetõk az új szakkollégistákat, így pl. a Rajk László kollégiumot is, közösséget építeni, valóságot megismerni.
    A népi kollégisták (a NÉKOSZ) ügyét, lelkét, csak azok tudják igazán megérteni, akik ismerik - vagy legalább számolnak azzal, - hogy mi volt itt, ebben az országban 60, 70 vagy 100 éve. Csupán néhány tényt idézzünk fel a 20. századból.

Áchim Andrást, a többszáz holdas "tót gazdát", Ady Endre barátját, kiszorítják a parlamentbõl, hiszen a latifundiumok parcellázását követeli. Vagy: még aláírásra vár 1946-ban - a kollégiumok szervezése idején - Magyarország és a Szövetséges Társult Hatalmak 12 állama2 között a békeszerzõdés. Európa országútjait - minden irányból - menekülõk lepték el. És ismét hadiözvegyek és hadiárvák százezreit, millióit számlálhatta sok-sok ország. Még két szomorú "gazdasági" adat a hadszíntérré tett Magyarországról: a Duna és a Tisza valamennyi nagy hídja - összesen 41 közúti és vasúti - szétrombolva, vagy a levegõbõl, vagy a visszavonulók által. Az 1945-46 gazdasági évben pedig az ország búzatermése alig harmada volt - alig 660 ezer tonna -, mint más esztendõkben. (Egybevetésként: 1989-ben éppen tízszer annyi, 6 millió 540 ezer tonna, mást nem is számolva.)
    Még egy sajátos "rekord": 1946. március 18-i keltezéssel a Magyar Nemzeti Bank kibocsátotta az egymilliárd pengõs bankjegyet…
    A kollégiumba - érthetõen - természetben fizettük hát a tagdíjat (lisztben, zsírban), ki miben tudta. És közösen vallottuk - hittük - indulónk programját, hogy "holnapra megforgatjuk az egész világot". Nemzedéki közös igény volt ez a "megforgatás", amihez társult az elszánás, a biztatás is. A Szárszói üzenet, a hazai progresszió, de a Don-kanyar vagy Bajcsy-Zsilinszky Endre friss tarpai sírja is.
    Nagy elszánásokra, önvizsgálatokra figyelmeztetõ idõket élünk most is. Ön- és társadalomvizsgálatra hívó idõ ez. Arra is, hogy miért az ismétlõdõ konfliktusok sora, mitõl a bénító gyanakvás kisebb és nagyobb közösségeinkben? Kiféle, miféle erõk, folyamatok térítették - térítik - kedvezõtlen, sáros, kátyús utakra egy-egy korszak fiataljait? Miért rövid a "fényes szellõk" ideje, s miért hosszú a borús, viharos idõké? Miért gyanús, sõt gáncsolandó a követelményeket igénylõ fellépés, s miért kap kevés támogatást a jobbító szándék és cselekvés?
    A kérdések sorolását megszakítom. Hosszú lenne a válasz, közösen is alig vállalható. Feladatom szerint arról kell szólnom, hogy 1. miként alakult a magyar agrárvilág és a népi kollégisták kapcsolata; 2. a volt kollégisták szerepérõl a múlt század agrárgazdaságában; 3. végül néhány tanulságról, az örökségrõl, amelyrõl legutóbb Pataki Ferenc könyve is híven szólt.

    1. Az elsõhöz, a kezdetekhez:
    Alaptételnek tekinthetõ, hogy a magyarországi 20. század az elfojtott, kisiklott, vagy éppen megbuktatott agrárreformok, agrárforradalmak százada volt. Darányi Ignáctól kezdve sorolhatnánk - akár napjainkig - száz év ezernyi reményét, s azok változó sorsát. Ezzel csupán arra kívántam rámutatni, hogy egy új, a közjót keresõ, szolgálni akaró - a nékoszisták - története, sorsa több, mint 1939-1949 sokat emlegetett idõszaka. Az évtizednyi idõ persze az intézményesült keret, amely azért is válhatott legendává, mert a megelõzõ, valamint a következõ idõszaktól élesen megkülönböztethetõvé lett. Több vonatkozásban a sóvárgás tárgya is.
    Az agrárrevolúció türelmetlenségérõl egyébként nem vett tudomást a millenniumi kacagányos hazai hatalom. A miniszter hiába hirdette, hogy "a népesség és a földbirtok országos megosztását lehetõvé tenni az államnak elodázhatatlan kötelessége". Darányi ugyan miniszter maradt, ám Áchim Andrást és utódait, követõit szinte az élettõl is megfosztották.
    Az 1920 utáni magyar agrárvilág, a harmincas évek - amikorra a késõbbi népi kollégisták elsõ nemzedéke verbuválódott - számos tekintetben még nehezebbé vált. A földbirtokosok száma nõtt, de az agrárszegénységnek még a kivándorlási lehetõsége is csökkent. Az Eötvös Kollégium francia tanára - A. Sauvageot - ekkor állapította meg puszta- és falujárása nyomán, hogy Magyarország "… politikusaiban soha nem lesz annyi bátorság, […] vakmerõség, hogy gyökerében újjáformálják ezt a társadalmat, melyben már képtelenség élni". Igen, páratlan volt Európában, hogy egy (hercegi) család 421 000 kat. hold földdel, vagy egy személy (még ha gróf is) 226 ezerrel rendelkezzék (Balás Á. és Hensch A. adatai). Az ipari tõke is felfigyelt a földre. (Az legalább többnyire modernizált is.)
    Nem mondhatjuk-e törvényszerûnek, hogy a jelzett feudális szigetek elfoglalásában - már debreceni keltezésû megbízólevelekkel - ott voltak a Gyõrffy-kollégisták? Ismerték a hazai állapotokat, lázadó-lázító parasztfiataloknak aposztrofálták õket nemegyszer. Ismerték õket az új kormány tagjai is, hiszen többen az elõadóik voltak a kollégiumi esteken, vagy az illegalitás titkos fórumain. Az egykori kollégisták és nemzedéktársaik fellépésének is köszönhetõ, hogy pl. Erdõháton egyetemi tangazdaságnak maradt meg a major és ma Martonvásáron mûködhet - a régi Dréher-uradalom helyén - az MTA Mezõgazdasági Kutató Intézete. Ott, ahol - már az 1950-es években - Európa elsõ hibridkukoricája született, s ahol több más agrobiológiai csúcseredményt értek el. Vagy a gazdasági ráció gyõzni tudott Mezõhegyesen, továbbá még számos helyen, ahol az indulatokat mederbe terelték, s a jövõt alapozták a földosztó biztosok. A volt féltelkes jobbágyok, zsellérek, a kisparasztok, a napszámosok, esetenként a parasztpolgárok fiai. Ahogyan Illyés Gyula nevezte: az "új honfoglalók". Még lovaskocsival, biciklivel és kétnyelvû felhatalmazással járták az országot. Róluk írta késõbb egyik iskolatársuk, a költõ Sipos Gyula:

    Egy fél országot osztottak szét.
    Nem dicsekszem, csak idejegyzem, hogy már én is el ne felejtsem.

    Az egykori földosztási biztosokról rendre megemlékezett az agrárkormányzat és az MTA Agrártörténeti Bizottsága. Legutóbb, a 60 éves évfordulón is, a Vajdahunyad várban. Megköszönték - akinek még megtehették - bátorságukat, nehéz vállalásukat. A résztvevõk - Németh Imre miniszterrel - megkoszorúzták az egykori földmûvelésügyi miniszter, Nagy Imre szobrát. A 25 éves megemlékezésen - a Viharsarokban - még velünk lehetett Erdei Ferenc és sok régi résztvevõ. Ott volt Bizottságunk akkori elnöke, Lázár Vilmos professzor és az Agrártörténeti Bizottság tagja, s a volt FM államtitkár Donáth Ferenc is.

    2. Második témakör - amit szintén csak érinthetek -, hogy a volt népi kollégisták, a NÉKOSZ, milyen szerepet töltött be a magyar agrárgazdaságban, a Nagy Földreform után?
    Természetesen a kollégisták - a falusi, vagy a paraszt származásúak is - különféle értelmiségi pályákra kerültek. Orvosok, mérnökök, tanárok lettek. Emlékezünk nagyszerû színészekre, akik akkor indultak, képzõmûvészekre, honvédtisztekre s másokra. A földosztó gyõrffysták hozzáláttak - Dobi István, Erdei Ferenc, valamint a pártok támogatásával - a földmûvesszövetkezetek szervezéséhez.
    Mintegy másfél ezer kastély, uradalmi major átvétele, berendezésének a megõrzése is feladattá vált. "A földmûvesszövetkezetek védõszárnyai alatt - írta késõbb Veres Péter -, alakultak az elsõ magyar termelõszövetkezetek, mint a sarkadi, az etyeki […] uradalmi cselédekbõl és más szegényemberekbõl verbuválódott társulások, amelyek soha nem indulhattak volna el ezen az úton, […] ha a földhöz nem kapják meg az épületeket, gépeket is."
    A falujárás még lehetett mindenkié, de az agrártermelés már specializációt jelentett. Ráadásul még számottevõ politikai-ideológiai terhelést is. Mindennek viselésében sokat segített az akkori szakkollégium - nekem Budán az Áchim András - hogy a kollégisták jól helyt álljanak a vizsgákon is és a többlet (pl. nyelvtanulás, Mefesz-munka stb.) vállalások teljesítésében is. Nem véletlen, s nem is valami személyzeti - korabeli szóval: káderpolitikai - elfogultság következménye, hogy egy-egy felsõoktatási felfejlesztett intézmény késõbbi oktatói kara gyakran jórészt kollégiumi társakból állt.
    A Nagy Imre-tanszék csapata a közgazdasági, illetve az agrártudományi egyetemen - ahol magam is lehettem -, majd 1953-ban a kormány Új szakasz-programja nyomán újjászervezett debreceni, keszthelyi és magyaróvári agrárintézmények fiatal kutatói-oktatói kara is jórészt volt kollégistákból rekrutálódott. Nem is szólva Gödöllõrõl, ahol az elsõk között alapított Somogyi Imre (szakérettségis) Népi Kollégium számos tagja (többen már aspirantúra után) tanított az ötvenes-hatvanas években. Külön is említeni kell Kaposvárt, ahol a Szántó-Kovács János Népi Kollégium egykori titkára, Guba Sándor állt az agrárfelsõoktatás szervezésének élére és - társaival együtt - lerakta a mai egyetem alapjait.
    Ami bizonyosnak látszik: soha annyi falusi indítású paraszt, vagy munkás származású egyetemi tanár, oktató-kutató nem volt - és azóta sem lett - Magyarországon, mint a NÉKOSZ nyomán, az 1960-1980-as években volt. A jövõt illetõen meg azért sem, mert éppen az említettek munkája is elõsegítette az országos urbanizációt, a társadalmi - gazdasági - struktúra átalakulását, a polgárosulást. Történetünkhöz tartozik az is, hogy a népi kollégista egyetemistát kétszer mérték - minõsítették: egyszer az állami felvételin, majd még egyszer az önkormányzati kollégiumin. Volt, hogy ez utóbbi nehezebb volt, mint az elõbbi.
    Érthetõ, hogy a tervgazdasági rendszerben kialakított intézményekben, gazdasági szervezetekben számos volt kollégista végzett fontos és sikeres munkát. Az állami gazdaságok, még korábban a mezõgazdasági nemzeti vállalatok, valamint a gépállomások sorában nyomon követhetõ a kollégisták útja. A nagyüzemi mezõgazdaság két "zászlós hajójának" egyikében, Bábolnán, Burgert Róbert volt az igazgató, aki nem volt kollégista, Mezõhegyesen viszont Keserû János állt az élen, volt népi kollégista. A szövetkezeti világ hazai központjaiban (a SZÖVOSZ-ban és társaiban) több népi kollégista állt vezetõi poszton, új struktúrákat segítve az indulásban. A gróf Károlyi Sándor által alapított hálózat változó életében Kovács Sándor, Mészáros Sándor, Pál József és Pintér György állt fontos posztokon. Ott, az OSZT titkáraként Pál József jelenleg is képviseli - évtizedek óta - a Gyõrffy-kollégisták Köztes-Európában (copyright: Niederhauser Emil) felvállalt szellemét. És képviselték bankosként, újságíróként, íróként vagy éppen növénynemesítõként, állatorvos-akadémikusként - mint Gyõrffy Béla, illetve Mészáros János -, vagy kormányzati munkában, reformerként is, mint sokan mások.
    Az egyéni életutak külön-külön is történelmi pályát futottak be. Elég utalni a szilsárkányi volt kollégistára, Hegedüs Andrásra, aki mûegyetemi tanulmányait ugyan nem fejezhette be, ám harminc éves kora elõtt az állami mezõ- és erdõgazdaságok, majd a földmûvelésügy minisztere és 1953-ban Nagy Imre egyik helyettese lett. Harminchárom éves sincs és kormányfõ, majd - évek múlva - szociológus.
    Név szerint további felsorolás nélkül állítható: annak az innovációnak a kialakításában és megvalósításában, ami a 20. század második felében a magyar mezõ- és erdõgazdaságban, élelmiszeriparban, az egész agrárgazdaságban és társadalomban végbement, kiemelkedõ részt vállalt a NÉKOSZ egykori tagjainak nagy többsége. A magyar agrármodell kimunkálása természetesen közös, vagy több generációs teljesítmény, de a "fényes szellõk" nemzedékének sokoldalú felkészültsége, bátorsága, haza- és szakmaszeretete nélkül nem érte volna el az akkori, nemzetközileg is elismert eredményeket. Legtöbbjük nem lett semmiféle "zöld báró", nem ült más lóra késõbb sem, megmaradt agrárértelmiséginek, szövetkezetpolitikusnak. És megélte, hogy az 1945. évi 600 ezer tonnás búza tízszeresét tudták betakarítani Magyarországon. És a kenyérhez jutott hozzávaló is…
    Miközben fellendült az agrárexport, és mezõgazdaságunk fejlõdési üteme, egy fõre jutó termelése Hollandia s Dánia világelsõ eredményeivel vetekedett, esetenként meg is elõzve azokat.
    Közös, nagy magyar siker, hogy a forradalmi jellegû és méretû 1945-ös földreform és a háborús pusztítások után alig két évtizeddel mezõgazdaságunk teljesítményét Európa legjobbjai között jegyezhették. Nagyra értékelték hozamait, földhasznosítását, integrációs rendjét, termelõinek felkészültségét és kereskedelmét a "táborban" is, bár sok fenntartással, és az ENSZ-FAO szintjein is, ott példának állítva. A falvak átalakulását, a "maszek-szektort" támogató háztájis (1006/1976. MT) jogszabályt is beleértve. Csakis köszönet illetheti mindazokat, akik ezt véghezvitték. És legfõbb ideje volna rögzíteni a tényeket, amíg a megvalósítók is, a tanúk is még segíthetnek a számbavételben - és ha kell: a korrekciókban.

    3. Néhány utalás végül a tanulságokról
    Elsõ hely illeti meg a tudás tiszteletét. Egyáltalán nem volt ez könnyû abban az idõben sem. Ez alapozta meg egyébként azt is, hogy a népi kollégiumokból érkezett fiatal szakemberek többnyire jól tudtak együttmûködni a tapasztalt volt gazdatisztekkel, a magyar királyi volt gazdasági felügyelõkkel, a grófi és fõpapi kiváló jószágkormányzókkal, erdõmérnökökkel. Igen, tanultak - tanultunk - Bázler Bélától, Fejes Sándortól, Kemenessy Ernõtõl, Lovászi Zoltántól, Ribiánszky Miklóstól, Szabados Dezsõtõl és kortársaiktól. És külön hadd szóljak két vasdiplomás mesterünkrõl, akik fõleg a gyakorlati pályánkon adták át tudásukat. Molnár László bácsit említem, aki Debrecen-Pallagról indult és az "Óvári gazdát", a most 93 éves Irzinger Pált, aki a korai "zöld forradalom" egyik szervezõje volt mezõgazdaságunkban. A nékoszisták tudták, s tõlük is tanulhatták, hogy a tudás - vagy a tudatlanság - vizsgázik az eredményekben. Akár a gépállomáson, akár a laboratóriumban, vagy éppen a gyümölcsösben, vagy a szántóföldön. Nagy Imrétõl már a Mintagazdák Országos Értekezletén hallhatták, hogy "rossz szakember nem lehet jó demokrata".
    A szakkörnek az egyetemen rangja volt! Az Áchimban tanuló külföldiek is átvették ezt. Nem véletlen tehát, hogy volt bolgár kollégista társunk, aki hazájában akadémikussá vált, s volt albán évfolyamtársunk, Luari Nexmedin, aki az 1980-as években hazája nagykövetségének vezetésére tért vissza Budapestre. (A magyar nyelvet sem felejtve.)
    A második magyarázat a kollégisták, köztük az agrárosok helytállására a hûségük; hogy sokan voltak, akik nem adták fel egymás iránti kötelezettségüket. És - fõleg - számoltak tartozásukkal a kibocsátó közösség, a család, a falu iránt. Talán még az esetenkénti politikai radikalizmus vagy "túlteljesítõ" buzgalom is ilyen indítékokkal magyarázható. Azaz abból, hogy meggyõzõdéssel fújták - fújtuk - a parasztháborúk dalát, hogy "A Föld teremtésének kezdetén, sej, haj, hahó / nem volt akkor gazdag és szegény, sej, haj, hahó."
    Alig törlesztett, ám sürgetõ és nyomasztó tartozás, hogy e korszak szereplõit megismerhessék, tetteik tanulságait az új nemzedékek örökölhessék. Gyenes Antal, az utolsó, a hivatalát felszámoló begyûjtési minisztere, már szövetkezeti kutatóként mondta egy sietõs búcsúzáskor: "Jegyzeteim, céduláim sokasága vár."
    Elment, elmentek. Hová lettek a cédulák? Hová a tanulságok?
    A harmadik nemzedéki, nagy tapasztalatot a megszenvedett háború adta. A pótolhatatlan veszteségek emberéletekben, veszteségek az ország, a falu életében. Elképzelhetõ-e az egy mai egyetemistának, hogy csak jegyre kap kenyeret, mert "kell a frontra", vagy mert "elvitte a háború"? Szerencsére aligha. Felfogja-e, hogy 1944-ben a falu személyesen ismert minden boltosát örökre elvitték, holott "csak" boltosok voltak mindahányan?
    Egyikük játszótársam volt az elemi iskolában…
    És senki, soha nem jött vissza közülük a falunkba.
    A béke reménye ennek a háborús nemzedéknek - nekünk - hatalmas erõforrást jelentett. Reményt a világ "megforgatására". Összefogással, a szomszédokkal. Nem feledhetõ: 1848 centenáriumán a felvonuló NÉKOSZ-t, az Operaház erkélyérõl Tildy Zoltán a jugoszláv Milován Gyilasz-szal és a "megtalált" szomszédok más képviselõivel együtt köszöntötte. És magyar kollégisták mentek ösztöndíjasnak - az Áchimból is - Bukarestbe, Belgrádba és más városokba. (Egy magyar-román tárgyaláson, a hetvenes években, azzal értem el kellemes fogadtatást és kedvezõ eredményt, hogy egy hajdani ösztöndíjas erdõmérnök volt a tolmácsom, aki - magyar népi kollégistaként - Bukarestben végzett. Akkor már az egyik nemzeti parkunk igazgatója volt, s fennen hangoztatta, hogy nem "áttelepült" magyarként beszéli a román nyelvet.) Nem egy volt népi kollégista diplomataként, nagykövetként, mezõgazdasági attaséként szolgálta a béke évtizedeit a világ sok táján.
    Hogy víziónak, majd illúziónak bizonyult több reményünk is? Sajnos, igen. A történelem is gyárt selejtet. Mi sem könnyebb persze, mint a minden-tagadás, a tegnapok leszólása - vagy éppen mértéktelen feldicsérése. A NÉKOSZ kollégiumait mondták némelykor janicsárképzõknek is, kollaboránsok fészkének is. Volt, hogy a politikai ellenzéket keresték lakóik, volt tagjaik között. Keserûen írta az ezredforduló költõje, Baranyi Ferenc:

    … ha kollaborálás volt megalkuvóan
    elfogadni annak bizonyosságát,
    hogy »holnap is lesz munka és ebéd«, s nem
    csupán nekem, de még tízmilliónyi
    kollaboránsnak - akkor eme sértõ
    idegen szónak oly szép a zenéje,
    mintha maga az Úristen dícsérne.

    Széchenyire kellene figyelnünk, megfogadni intelmét. "Szittya élet nem folytatható a polgárosult Európában" - írta több mint másfél évszázada. Igazának belátáshoz, elfogadásához kevés lett volna az eltelt idõ? A 21. század erre az utolsó alkalomnak látszik. Alkalomnak arra, hogy Alföld és Dunántúl, falvak, tanyák és városok népe európaivá váljék. Teljes, tiszta értelemben. Nem szavakban, hanem tudásban, munkában és szemléletben.
    Magyarország jövõje azon múlik, hogy miképpen és mikor adja át helyét az izgágaság, a vádaskodás, a nagyotmondás az együttmûködésnek és az ebbõl fakadó építkezésnek.
    A remények beválthatók, de tenni kell értük. Sokat, bizalommal, jókedvvel, mint ahogyan 60 évvel ezelõtt, az egykori népi kollégisták kezdték.
 

1 Az MTA Történettudományi Bizottságának és Intézetének konferenciáján, 2006. június 20-án elmondott korreferátum alapján [vissza]
2 A Szövetséges Társult Hatalmak 12 állama a következõk voltak: a Szovjetunió, Nagy-Britannia, az Egyesült Államok, Ausztrália, Kanada, India, Új-Zéland, a Dél-Afrikai Unió, Belorusszija, Ukrajna, Csehszlovákia és Jugoszlávia. Az 1947-ben aláírt párizsi békeszerzõdés szabályozta Magyarország megszállásának és jóvátételi szállításainak rendjét, továbbá az ország régi-új határait.  [vissza]