LUZSICZA ISTVÁN

Özönvíznek tetszõ

most már aztán
utánunk a vízözön
(olybá tûnik)
hacsak nem elõttünk
velünk és ellenünk
s fõleg általunk
- már ha igaz

amott pedig vízi alkotmány
tán motoros jacht
de lehet hogy bárka az Ararátról
a szakállas hajós azért ismerõsnek tûnik
- olyan mintha már egyszer
(vagy mégsem? csak déj vu?)
azért a sorállás megkezdõdik
kettesével mert valahol úgy mondták klónbirkák disznók kutyák macskák
papucsállatkák és godzillák
s persze
a Homo Sapiens Sapiens buja populációja

alfajok párosával
plázabarbik és izommacsók
valósághõsök és kreatív igazgatók
tar vállalkozók és böhöm bodyguardok
brókerek és ad hoc bizottsági elnökök
ön- és ellenpropagandisták
a hivatalból okosak
és az okosságból hivatalosak
mind aki állja a sarat
(mert az legény aki állja)
- az egész olyan
akár valaha

a sor legvégén lemaradva
mintha az atomfizikus állna
meg a filozófus és a költõ
õket pedig nem is hívta senki
helyük sem nagyon akad
de oly nagyon tán nem is bánják

messzebbrõl figyel még egy fura alak
olyan mint akirõl azt mondják: nincsen
vállat von hát s mosolyog - egy füst alatt
akárha mûértõ a naiv giccsen
POLGÁR ERNÕ

Nirvána, avagy az istenek ajándéka

A malájföldi Penangba Szumátra szigetérõl érkeztünk, Belavan kikötõjébõl, ahol a kolera szedte éppen áldozatait. Álltunk is hajónkkal karanténban napokig a nyílt vízen, és a Philemon fedélzetérõl sóvárogva bámultuk távcsövön a penangi szárazföld nyüzsgését. Amikor végre bebizonyosodott, hogy a "crew" nem fertõzött, megkaptuk a partraszállási engedélyt.
    Hosszú hajóút után nincs felszabadultabb érzés az elsõ partralépésnél. A tengerész elõször kéjesen lépked, úgy érzi: olyan biztosan áll a lábán, mintha Atlasz lenne, s nem õ jár a földön, hanem lábaival támasztja azt. És kilométereket gyalogol, bámulja a nõket, a kirakatokat, vesz egy új pólót, egy jeanst, megiszik itt is egy sört, ott is kettõt, s amikor már úgy érzi, hogy kezd inogni lába alatt a talaj: a szárazföldön is tengerésznek érzi magát.
    Amikor Steinberg, a tengerészkadét már hasonlóképpen érezte magát a szárazföldi környezetben, betért a tengerészklubba. Pálmafáktól, vöröslõ tûzfáktól jól árnyékolt, nyitott teraszon foglalt helyet, a bárpulttal szemben. Százkilencven centis magasságával, frissen vasalt trópusi egyenruhájában tekintélyt parancsoló jelenség volt: az asztalról, ahová leült, le is kapták azonnal a FOGLALT feliratú táblát.
    A kadét szerette a toplessbárokat, itt, a Paradise-ben különösen jól érezte magát. A falakon fürge mozgású, kedves gekkók szaladgáltak, s egyetlen moszkitónak sem kegyelmeztek. A maláj pincérnõ bronzsárga, karcsú testét csupán egy tanga borította, márványszobor simaságú melleinek csillogása lenyûgözõ volt. Italt töltött Steinbergnek, cigarettával kínálta, tüzet adott, beült az ölébe, és duruzsoló hangon ismertette a választékot. Bangkoki, tamil, kínai lányok tucatját sorolta fel, leírta szokásaikat, képességeiket. A kadét figyelmesen hallgatta, s közben simogatta a lány melleit, combját, és megcsókolta fülcimpáját. A lány lángoló teste fölforralta a vérét, és úgy döntött, hogy választottja egy magas tamil lány lesz, aki családjával Ceylonból érkezett.
    És fizetett száz dollárt a sorsjegyért.
    A lányok kisorsolása is kedvére való volt, mert efféle játékban még nem volt része. Most éppen sok hajó horgonyzott a kikötõben: megugrott a kereslet a lányok iránt. A Paradise tulajdonosa a sorsjegyek árusításával növelhette bevételét.
    Steinberg most már nem tudta volna elképzelni, hogy a dokkok között keressen nõt magának, vagy valamelyik kínai kocsmában vegyen részt nyilvános koituszversenyen.
    A lányok hibiszkuszfüzérekkel a nyakukban, mezítelenül álltak a pódiumon, a látvány oly kápráztató volt, hogy a világszépeversenyeket rendezõ üzletemberek sem láthattak ehhez foghatót. "Nem látogatják a tengerészklubokat", gondolta Steinberg.
    A hangulat pattanásig feszült, "ahogy a horgonylánc kikötéskor", vélte Steinberg. Szólt az indiai zene, a sorsoláson indult lányok a pálmaolajmécsesek félhomályából léptek ki a sorból, s a felcsattanó lelkesedést kecses járásukkal, táncmozdulatokkal fokozták. A tengerészek orchideaágakat dobáltak a színpadra, s a mezítelen lányok Siva megtestesüléseinek számtalan alakját magukra öltve mozogtak a virágsziromhalmokon. "Erósz bûvölete ilyen hõfokon a koituszversenyen sem érezhetõ", gondolta Steinberg, s valami különös érzés kerítette hatalmába, amikor választottja került sorra. A tamil lány kilépett a sorból, és táncolni kezdett. Forgott, lebegett, szárnyalt. "Ez õ maga, Siva, az ezerarcú!", gondolta Steinberg.A tengerészek magukból kivetkõzve nézték az eviláginak már nem is tekinthetõ jelenetet. Steinberg körül megmozdultak a falak, forgott vele minden, felállt, s most még jobban szédült ettõl az egésztõl.
    Fortuna kegyes volt hozzá, és erre az éjszakára õt jutalmazta meg. Másodpercek is elmúltak, amikor felfogta, hogy az õ sorszámát ismételgeti a szingapúri tulajdonos. "Biztosra vehetõ, hogy a hindu és a buddhista egek lakói ide, Penang szigetére, az európai isteneket is meghívták", képzelte a kadét, és pezsgõt rendelt, majd elindult a lány szobájába. Amikor belépett, a pezsgõ már ott volt. Halk szitárzene szólt, a lány meghajolt, kezet csókolt, és hellyel kínálta. Ittak a pezsgõbõl, a lány levetkõztette õt, és masszázzsal kezdte. Ujjaival és csókokkal tévedhetetlenül tapintotta és találta meg a kadét testének vágyakat fokozó pontjait: levetette átlátszó köpenyét és a férfi mellé feküdt.
    És ezután úgy ölelték egymást, mint akiket Cupido nyilai biztosan eltaláltak. A kadét nem is gyönyört érzett, hanem a nirvánába érkezést, amelybe a lány tudta emelni. S a parázsló szantálfa füstcsíkjai, köröket rajzolva úgy szálltak fölfelé s lettek semmivé, ahogy a földi halandó, a vágyak és szenvedések folyamában, a karma mindent átfogó törvényei szerint, az újjászületések mindent átfogó törvényei szerint, az újjászületések szûnni nem tudó körforgásából lép ki a szanszára rendszerébõl, az örökkévalóságban.
    Az egész éjszakát együtt töltötték: ágyban, a bárban és újra az ágyban.
    Hajnaltájt, tánc közben, Steinberg a lány fülébe súgta: - Légy a feleségem!
    - Lehetek, ha akarod - felelte a lány.
    - Elviszlek a hajóra.
    - Elköszönnék a családomtól.
    - Tizenegyre érted jövök.
    - Rendben. Várlak a Kígyó-templom elõtt.
    Reggel a kadét riksát bérelt és a kikötõbe hajtatott. Útközben a kikötõi rendõrség járõre tartóztatta fel. Már több órája keresték. A tervezettnél hamarabb végeztek a Philemon kirakodásával, már órák óta "összetartás" van a fedélzeten, nyílt vízen várakoznak, a teherhajó csak miatta nem tud elindulni. A tengerjog egyértelmûen szabályozza az összetartás részleteit: kikötéskor, induláskor és minden más tengeri manõver során mindenkinek a szolgálati helyén kell tartózkodnia. Az olyan óriások pedig, mint a Philemon, óránként nem kis összegû kikötési díjért várakozhatnak, ha ki- és berakodás után nem hagyják el a kikötõt.
    Steinberget rendõri motorcsónakkal vitették a hajóra, és a kapitány utasítására azonnal fel is húzták a horgonyt.
    A megbeszélt idõben várta õt a lány a kígyóktól hemzsegõ szent templom elõtt, két bõrönddel, Steinberg a hajótaton sétált ugyanekkor, s csak a vizet bámulta. Szólni sem mertek hozzá a tengerészek. Õ a korlátra támaszkodott, nézte a horizontot, s ott tamiltestû szirének táncoltak a tenger hullámaiban.
    Néreusz, a jóságos tengeri isten leányai, a néreidák, a hajósokat segítõ nimfák békítõ szellõt fújtak a Philemon fedélzetére, s hívták, csábították a kadétot a messzi vizekre, távoli kikötõkbe, ahol a mély és kiismerhetetlen tengereken, hideg tajtékú hullámokon, a tomboló viharban hánykolódó vagy a ringató habokon a tengerész is a vizek nyugtalan utasa, az óceánok vándora, akár a sirályok és a szél.
 
 


 
ABLAK

SZARKA I. GÉZA

Lírai realizmus és mindennapiság

Giovanna Giudici költészetérõl

Giovanni Giudici az ezredvég olasz lírájának meghatározó személyisége. A La Spezia melletti Le Grazie-ben született 1924-ben. "Rómában felnõttem, Milánóban megöregszem" - írta késõbb. Katolikus nevelést kapott, s élete során megtartott egy nyitott és problematikus katolicizmust. Rómában francia irodalomból diplomázott, Milánóban az Olivettinél és a Corriera della Sera-nál dolgozott. Jelenleg a Lerici városához tartozó La Serra-ban él. Költõi életmûve mellett elismerésre méltó mûfordítói, irodalomkritikai és publicisztikai munkássága is. Ifjúságától fogva részt vett az olasz baloldal küzdelmeiben, az 1960-as évektõl kezdve közeledett a kommunista párthoz.
    Az élet versekben címmel 1965-ben jelent meg elsõ érett verseskötete. A lukácsi marxizmusélmény és a keresztény álom történelmi-racionális és vallási-etikai modelljei modern, eklektikus egységben hívódnak elõ a könyvben. A költõ, a nép fia idegenül, fenyegetve érzi magát Milánóban, az "olasz csoda" szívében, az alkalmazotti lét frusztrációjában. Küzd az értelmetlen sors, az igazság meghamisítása, a szolgaság ellen - ugyanakkor beismeri, hogy mint elégedettséget mímelõ "becsületes polgár", részese a rablásnak. Õrlõdik visszautasítás és kompromisszum, lázadás és a körülmények ironikus, kiábrándult elfogadása közt. Katolicizmusa egyféle bûntudatban, felzaklató, hezitáló gondolatokban jelenik meg. Giudici jellemzõ jegyei, az elidegenítõ eszközök, a szereplíra távolságtartása, a színpadi és narratív technikák, a társalgási stílus elhasznált, színtelen szavai már itt jelen vannak.
    Az Önélettan (Autobiologia, 1969) az én egyfajta biológiai kiterjesztése. Olyan költészetet keres, amely nem az én közvetlen kifejezése, de beszámol a személyiség minden materiális, kulturális és pszichológiai hordalékáról. A líra, a vallomás színpadiasság és történetmondás mögé rejtõzik. Bizonytalan, ki kicsoda a versben, s hol a költõ szól, hol valaki más. Giudici gyakran nem magát verseli, közvetlenül egy tárgyszemély jelenik meg, akinek megengedhetõek a lírai regiszterek, melyeket általában megtagad a költõ. Prózaiság és emelkedettség így egybeeshet…
    1972-ben jelenik meg az Ó üdvözítõ. Az üdvözítõ, boldogító, megváltó erõ: hol a költészet, hol a nõiség - egyszerre dantei és evilági-anyai-háziasszonyi értelemben, magasztosság és hétköznapiság egységében.
    A hitelezõk bûne (1977). A könyv beszélõ személye az adós, aki versével elmenekül a hitelezõk elõl, s ártatlansággá alakítja a "bûnt". A költõ helyettesítõ énjei a neokapitalizmusnak alávetett kishivatalnok típusát, karikatúráját, ugyanakkor egy etikai-politikai dráma zaklatott, bûntudatos fõszereplõjét alakítják. Megjelenik a megújulás akarata.
    A halottak vendéglõje (1981). Szerepeiben, kosztümjeiben a költõ, a szürke kis ember kivonja magát a felelõsség alól, a szentség kockázata elõl elmenekül.
    Titkaid fénye (1984). Emlékek, álmok könyve. A lét közös, nem-személyes fájdalmának panasza, drámája, paródiája. Mintha a költõ valamely másik élet eseményeit színpadra vinné. Egyensúlyt teremt a nyelv elégtelensége és használatának szüksége közt, a víziókban, történetekben föloldódnak a nemlét, az identitás problémái.
    Következõ, Salutz (1986) címû könyvérõl hadd álljanak itt a költõ élõszavai: "A salutz a XIII. századi provanszál líra mûfaja. Szerelemdal. Folenával beszélgettem egyízben, mit is akarok. Barátom felelte: »A salutz az, amit te akarsz« - és elkezdtem írogatni ezeket a teljesen értelmetlen verseket, végül 70 szonettminimum született, 2x7 soros vers - és tudjuk, hogy a 7 igen fontos szám…"
    Erõd (Fortezza, 1990). A kötet verseire a címszó minden jelentése érvényes, várbörtön, katonai erõd, a test és a lélek ereje, az állhatatosság erénye… A versek vizsgálják az ember kényszereit, rabságérzetét, ellenálló képességét - és identifikálják a költõi ént.
    Mennyire reméli Giovanni, hogy átvészeli (1993). A pálya csúcsa. A költõ öregségét és hanyatlását állítja színpadra a könyv, ugyanakkor csodálatosan friss. Szorgos mûhely, ahol kiegyenlítõdik emlék és mítosz, mûvészet és élet, történelem és anekdota.
    Giudici számára a vers önvédelem, menekülési mód. Az irodalom programjait elutasítja, kívül marad az uralgó tendenciákon, s megteremti a poszthermetikus költészetet. Mûve a háború utáni realista líra kiemelkedõ teljesítménye. Ez a költészet nem követel bonyolult iránymutatást, közvetlen befogadást tesz lehetõvé az olvasónak. Átlagos nyelvet használ, ám változatos stilisztikai módozatokban. Váltogatja a regisztereket a megélt, a nem megélt, az értelmetlen, a formátlan, a kopott, az élõbeszéd és az irodalmi tisztaság között. Közvetlen, spontán kapcsolatban él a szóval; a mondatszerkesztéssel, a szó egyedi elhelyezésével különös hatásokra képes.
    A költõ szenved a társadalomban, bûnösnek, üldözöttnek érzi magát. Szerelmi élményeit mint kis szökéseket éli meg. Katolikus neveltetése - a kártételeken túl - vészhelyzetben enyhülést, menedéket nyújt számára. A politikában haladó, cselekvõ szellem.
    A Giudici-vers megõrzõdik az emlékezetben, és idézhetõ. Realizmusának szüksége van a tárgyi világra, a valóságra. Az önmegfigyelés-önelemzés eredményeit személyekké, a bonyodalmakat dialógusokká alakítja. A versbeszéd a mûvészi ügyesség, a technikai virtuozitás, a meglepõ rögtönzés, az ugrások és inverziók, a szándékolt következetlenségek eszközeivel ragadja meg és fejezi ki a mondanivalót.
    Az üldözött lélek számára a világ mint csapda mûködik. A költõ versbe emeli a társadalmat, a történelmet, a politikát, hogy kijátssza azokat, s megmeneküljön. A túlélés mûvésze. Rémülten kutatja a romlás pillanatait, a közeli véget, a szép jövõt, ami nem jön el. A szökések sosem visznek elég messzire.

    A költõ 1999 nyarán Magyarországon járt, s kétnapos "költészettanfolyamot" tartott. Élõszavának esszenciáit ideidézem.
    "A vers nyelvi anyagból, szavakból formált tárgy, mely nem »mond« semmit, egyszerûen van. A költõi szöveg kottához hasonlatos, hasonló türelemmel és szorgalommal kell olvasnunk, mint a zeneértõ olvassa a partitúrát. A vers képessége, hogy szólni tud a szerzõn kívül az olvasóhoz is, tehát egyszerre konkrét és egyetemes. Az olvasó szuverén módon kezelheti a költõi szöveget, ám egyfajta alázattal is kell közelítenie hozzá."
    "A köznapi nyelvhez képest a költészet nyelve idegen nyelv, meg kell tanulni. E furcsaságban rejlik a varázsa, ez adja információs gazdagságát, töltését. Ritmusán, dallamán túl is szinte mágikus formulái vannak. Minden emlékezetes sornak van valami fensége, szinte tragikuma."
    "A versíráshoz elõször téma kell. Ez közömbös is lehet, a verset a ritmus, a nyelvezet, a rétorika, a metaforák használata, a rímelés vagy annak hiánya is sajátossá teheti - ezek mind a költõi szöveg építõ elvei, ezek közt mindig van egy alapvetõ a versben, mely fölismerhetõ, s kapcsolódási pontot jelenthet az olvasónak."
    "A vers alkalma, kristályosodási magva legtöbbször valami semmiség, mely elhozza a pillanatot, amelyben úgy érzi a költõ, hogy most talán tudna verset írni. Elhatározásból, megrendelésre ritkán íródik jó vers. Alkalom a versre a költõ érzelmi állapota is, mely nem azonos az olvasóéval, ám az azonosulhat a verssel, a költõi énnel (aki persze mindig valaki más - a rimbaud-i értelemben). Vers álomból is születhet, s létezhet úgy is a költõben, mint petit mal, egyfajta epilepsziás kisroham, s kitör magától: ezek mind ritmuslényegû fülbemászók…"
    "A legtöbbet költõtársamtól, Franco Fortinitõl tanultam (õ mesélt Kínáról is) - de a 20. század legnagyobb olasz költõje szerintem Umberto Saba. A mindennapiság költõje. Sokan úgy gondolják, a kenyérkeresõ köznapokon az embereknek kevés idejük van a költészetre. Úgy gondolják, a költészet befogadásához a »kedves« olvasóra van szükség. Én egy pillanatban úgy gondoltam, a »kedvetlen« olvasónak írok inkább, aki valamiért épp egy verset kénytelen meghallgatni. És egy igazi vers épp attól az, ami, hogy eltér mindentõl, ami elõtte létezett a költészetben, vagyis érintetlen információs kapacitással bír. Saba és Pascoli megkezdték a köznapiság beemelését a költészetbe, a költészet nyelvének megújítását - csak folytatni kellett. Megkezdtem én is - költõi hagyományunkhoz képest szokatlanul - nevükön nevezni a dolgokat."
    És még: "A kultúra termékei közt a költészet a legnehezebben exportálható…" Igen, tudomásom szerint ezideig két-három, alig néhány mûfordítás igényû publikáció jelent meg Giudicitõl magyarul. Tehát még mindig a kezdetek: íme egy kevéssé ismert nagy olasz költõ jellemzõ versei, átültetve a magyar kultúra televényébe.

GIOVANNA GIUDICI

Menedékhely

Hogy vagytok, én jól.
Várom, hogy újra lássalak benneteket.
Ez nem tébolyda, de üdülõ, mint mondják
azoknak, akik gyengébbek idegileg.

Igaz, hogy itten nincsen tenger, és
Az is igaz, hogy másképpen beszélnek.
Szomorú vagyok, mint mindig, s talán ezért.

Csitt, drága mama, már hozzászoktam szinte.
Tombolát játszunk minden este.
Nappal a réten játszunk.
 

Saint-Bon tér

Esti sétatér. Közönségét begyûjtve
uzsorás ordít, börtönnel fenyeget,
adósán tölti dühét, s mint igaz ember,
királyi ügyésztõl igazát követeli.

A gyermek érti. Visszahõköl.
Elhúzódik a megalázott szülõtõl,
mintha lehetne másokhoz tartoznia.
Ég a szégyen, remeg a félelem.

Én voltam, én, a fizetésképtelen
ember fia.

S szóltam apámért hitem hirtelen
átértelmezett imáiban:
"Engedd el a mi tartozásainkat,
amiként mi a másokét, Uram."
 

Egy este, mint a másik

Egy este, mint a másik, és mi mind itt,
megint csak a hetediken, mint mindig,
ordibálás szokványos idein túl
gyerekeink alusznak, valamint új
kiskutyánk is, akinek a kakáját
fölleljük néha a könyvtárszobában
s nevelõ újság csattog s nagy vinnyogás van…

Egy este, mint a másik; tiszta bennem,
mint rég, a szándék, sõt világosabb:
arról kéne keresztény verset zengnem,
mint tettek tönkre a paptanárok engem
gyerekkoromban, s hogy nap-nap az a két-
három óra több, mint elég a jóból
s hogy kelletik némi hazugság olykor…

Egy este, mint a másik - mennyi még?
Ha éppen semmi-semmi nem kísért,
sem alkohol, sem álom, oktalan
bánatom sem, s az alkalmazotti lét
frusztrációja nem les orvul reám,
újra kérdezem: valamely napon
kevésbé fáradt leszek-e vajon?

S: illúzió-e az Üdv õs reménye?
s szükségszerû-e, hogy a test, e hitvány,
minden erény és fiatalság fogytán
a testek közös vaksorsát megélje?
(s nem mint verset, de mint csúcsra járatott
bonyolult létet) s van-e vég a jelen
érthetetlen elszenvedéseiben?

Ám: élsz-e, halsz-e, oly közömbös ez,
míg történeted nincs, míg csak olvasó vagy,
elõfizetõ jámbor, bámész tömeg
magánegyede, fogyasztó, önmosó agy.
Nagycsapat kéne, mely együtt hibázik,
gyöngeséget erõvé összegez, és
nem ez a vétlen-védtelen létezgetés,

mely itt tart minket õ végezetéig
jóban-rosszban, hol jövõnk sóvárgása
s a mintha-mosoly kimerít-kielégít. -
Hány éve láttam áradó folyót? A
korbácstalan figyelem mióta
országlik gyáva lényegünkben? És
mióta jóság, ami csak rettegés?

Egy este, mint a másik. Öncsalásom
szajkózza egyre: holnap, holnap! - holott
letudtuk tegnap azt a holnapot.
Egyszerûbb embert kívánt meg az igazság.
Kacag a kényúr. Látja utaink hosszát,
s tudja, besorol minket, mint övéit.
Korrektebb az árulás, mint a félhit.
 

Leírva halálom

Néhány órám ha maradt. Az idézést
kézhez kaptam, hogy megjelenjek önnön
elföldelésem helyszínén. A jogszabály
(az új) szerint a halál sem akadály.
Fontos esemény tehát, és veszélytelen,
feleségem is mondta. S hogy készülõdjem.

Mint kisgyerek, kit visznek a fogorvoshoz
s buzdítják: Férfi légy, hiszen ez semmiség! -
cihelõdtem férfinormák szerint,
öltöttem rendes ruhát, derûs tekintetet,
és nyeldekelve kérdezgettem: Mi még?
Voltam, mint máskor, szürkébb s megnyúltabb talán.

Gyalog mentünk a nevezett helyre. Más volt,
mint amit elgondoltam átlagos értelemmel,
közeli város, tengerre ereszkedõ
nyugati oldal, két terasz, enyhehideg
napsütésben néhány lézengõ ember.
Az irodán a hölgy mintha várt volna már.

Hivatalos mosollyal, hellyel kínált,
majd: Erre tessék… S hát a koporsóm készen
oldalán feküdt a földön, drága fából,
homályos ûrét magamhoz méregettem.
Arra gondoltam közben, ki fizeti a jó fát,
elismerésül tán Városom, az Állam…

Tartozéka - ugyanabból a fából -
valami szerkezet, mely majd kivégez engem.
Biztosított a hölgy, az egész pillanat csak.
Nejem élénken figyelt, mint vásárláskor.
Az eszköz maga garrotta-szerû,
s csigolyám töri majd, midõn pöcke csattan.

Tudtam, nem-félni köteles vagyok, így hát
elébb az ár, majd a hajam ürügyén
kötözködtem, leborotválják-e, mint
a betegét, kit hasztalan operáltak.
Fejét rázta a nõ, hogy semmiség, és nem, nem
gond az egész, és ne gyerekeskedjem -

talán mert sírtam. Végül így szóltam: Elég,
fizessen, aki rendelt, sajnálom, ha zavartam -
és elhagytam a helyszínt s lépdeltem le a partra.
Kit érdekel, hogy pár óra a haladék?
A halálszagú élet természetellenes. Én
életszagú, megélt halált választanék…
 

A rongyok és a szentség

A kibúvó: az álruhába-bújás.
Nem voltam közülük való, kétségtelen.
Már szemre sem.
Ha végigmentem az utcán, mondogatták
tüstént, hogy "Íme itt jár
közszemlén ez az õskeresztény istván" -
s a kövek kézközelben.

Ám álcarongy is bõven. Voltaképp
nem textil, hanem üres szem, tettetés,
regények-szájak kölcsönszavai,
képmutatás, vásárzaj s mindenféle
létmódok ocsmány, ocsmány beszéde…
Gyerekként hogy féltem én a hozzám tartozót
elhurcoló csendõrtõl, ó hogy féltem!

A rongyok pedig leffegtek rajtam, és
nevetségbe fúlt az igyekezet
és le-lecsaptak a fogdmegek
a maszkabáli ügyetlen akcióra,
rám, szent titkokat mentõ tarcisióra:
"Nyomodban vagyunk, galambocskám,
örökké - minket akarnál átejteni?"

Két-három pofára emlékszem pontosan,
lestek rám, ahol a két út elágazik,
a sík-egyenes, meg az a másik, az
ívelt-ereszkedõ, le a platánsorig.
Két-három pofa. Aztán valamiképpen,
amint jött a jövõ, sebzésben-szenvedésben
megmártóztak õk maguk is. Könyörülj,

könyörülj rajtunk, így tanultam meg végképp,
túl hogyan éljem István megkövezését,
a Tarcisio-tóga megszaggatását.
Jókor jött rongyaimba nõve: ravasz erõim
voltak azok már, nem az álság.
Ó hányszor voltam, hányszor
voltam bennük én boldog balek!

És - vessem le, most? Ki akarna már
zaklatni egy ily szürke kicsi embert
a rendben, mely mint e strófa rendje, hamis?
Mind, ami szent, kockára tenni - miért?
Ítélõszékem! Amíg fürkészel engem, lám csak,
bizonytalanból leszek-e valamivé,
hadd mondjam el, más vagyok, mint a látszat.
 

Zászló

Álomban álom
A 33-as vagy 31-es év-e
Kívülem talán senki sem
Emlékezik nekem mesélte
Annak a hajónak a történetét
Õ ki halott már s eltemetve rég

Sõt kiföldelve
És újratemetve
Arca semmibe tûnve
Szava semmibe veszve
A szó hogy flottaszemle elõtti alkonyon
Az a bedöglött ágyútorony

S javításához a fedélzetre
Vezényelt ismeretlen
Kommunista ki fölhozott magával
A fasiszta idõben
Egy élénkpiros színû lobogót
Szép szombat este volt

S a leleményes villanyszerelõ
Kire börtönben várt a vég és
Aki sohase tréfált
Az az elmélyült gépész
Cserélte ki a trikolort a
Szívvörös lobogóra

Õ csak dolgozott hajnalig
Odaadó, serény megszállott
Aztán hatalmas nyugalommal
A virradatban partra szállott
S sziklapartról kémlelve várt a
Zászlófelvonásra

Az öbölben, a szélben, a napban
Jött az ünnepi reggel
S hallatlan eseményre
Rezzent össze a tenger
Vörös lobogó szállt a
Trento árbocára

Álomban álom
Emlékezet emlékezése benne
Ember és zászló és hajó
Belefojtva a történelembe
Mégis írom amit a szülõhelyem
Elbeszélt nekem
 

Kína

Fortini csodás dolgokat mesélt
Kínáról, a csodásról
S verebérõl, a termést szipolyozó
Eme csapásról

Amint a tudósaik föltárták, e madárka
Képtelen repülni és repülni egyre csak
Pihennie, lélegeznie kell
Különben szíve szakad

Kereplõket és trombitákat kaptak
Tehát a dolgozók derék hadai
Verebet minden ágról és minden szomszédságból
Szüntelen lármával elhajtani

Kiirtani az ellent - dicséretes talán
Ám elõbb-utóbb - mint mondogatom -
Az üldözésben-üldöztetésben
Veréb-magamat kell kiirtanom

Látom, Kínában nem méltányolták ezt az
Egyedülálló szempontomat
Noha nem egy kommunistának a
Kommunizmusért szíve szakadt
 

Változatok

Ön ki hozzájutott a legféltettebb kéziratokhoz
Tudja nem túljelentõs mindenik változat
Más a filológia más az élet a
Mester sem képzeli önnön mester voltát soha

A férfi ki fáradt s küzdött családias hiú
Reményben a megsemmisítõ-feloldozó
Tûzrevetés sorsából kimentett
Szûk parti házba zsúfolt papírokon

Õ ki gyakran adott zavaros átutazó
Rokonai ítéletére Vocante uxore ad cenam*
Avagy a kétes üzenetet a túlzásokig
Tisztelõ pártfogói véleményre

Ám túl a felszínes egyetértésen végül
Önmagát vizsgálgatva a tükörben vajon
Arra volt-e jó a költõi szó hogy
Az üres ûrt üres hanggal betöltse

Vagy kételkedve hanyatló szellemében
Nem lenne bölcsebb hagyni a dolgokat
Ahogy hirtelen jöttek minthogy tudásunk
A körülbelül pontossága csak

SZARKA ISTVÁN FORDÍTÁSAI

KOSZORÚ
 
Berény Róbert rajza
 Száz éve született Gelléri Andor Endre (1906-1946), a huszadik századi magyar kispróza egyik legnagyobb mestere, a nagyvárosi munkások és szegények világának - Kosztolányi szavaival - "tündérrealista" ábrázolója. Rövid alkotói pályáján eltéveszthetetlenül egyéni hangú remekmûvek egész sorát írta meg. Bálint Györgyhöz - és sok-sok más író- és mûvésztársához hasonlóan - õt is a fasizmus pusztította el. A náci koncentrációs táborban szerzett, gyógyíthatatlan betegségében halt meg, 1945-ben. Egy kevéssé ismert novellájával emlékezünk rá.

 

GELLÉRI ANDOR ENDRE

Ötven

Már régen munka nélkül vagyok. Reggel elindulok állás után; s útközben, a hosszú hónapok alatt sok mindenre van idõm. Nézhetem a villamos guruló kerekét, vagy az utcaöntözõ autó mûködését. Már megtudtam, hogy a villamos kerekével együtt forog az elektromotor is; s majd megtudom: mivel nyújtják vagy szûkítik az öntözõautó fényes vízsugarát, ami után nem szaladgálnak úgy a mezítlábas gyerekek, mint a régi, pléhtojás formájú, lóval vont kocsik mögött. Idõm van: levelek hullását figyelni, megállni utcai riadalmaknál. Ha jön a mentõautó: lábhegyre ágaskodom, s bevárom, míg elsüvít mellettem szirénázva. Az egyik ablakon a mentõorvos meghajolt háta látszik; néha pedig valaki, akinek át van kötve a feje, vagy a hordágy mélyébõl villan elõ az arca.
    Én a Selyem Rt.-nél voltam fõkönyvelõ húsz éven át. Ha megkérdezik a szakmában ezt a nevet: Balla, a Selyemtõl… emlékezni fognak rám nagy urak s kisebb emberek. S emlékeznem kell nékem is saját magamra. Télen meleg, fekete prémmel bélelt télikabátból bújtam ki, az arcom sima, mert reggelenként jön hozzám a borbély, az ingem jólesõen tiszta, nyakkendõm komoly és szép mintájú, s az ujjamon egy vastag aranygyûrû fénylett, s itt, a szívem fölött pedig a pénztárcám volt, ahol mindig megbújt néhány százas: mert anélkül nem éreztem jól magam. Látom a nagy, fehér arcú könyveket, halványpiros vonalakkal; látom a tollam hegyét, amint vékonyan s vastagon kirajzolja a mérleg tételeit… látom, amint a vezérigazgatóm megveregeti a vállam, s azt mondja: - No, állíts ki, fiam, egy bont ezerszázról… - ez a mérlegpénz, de ehhez még külön hozzájön a karácsonyi renumeráció, s a vezér ki szokta utalni a nyaralásomat is. Mintha autón suhanna az akkori életem; simán gördül, pompás rugók védenek a rázkódások ellen; s utolsó emléknek: a rengeteg nekem köszönõ ember marad meg.
    Míg most: kicsit fáradt a hátam, hogy olyan egyenesen tartsam, mint régen. Talán a rossz táplálkozástól van ez az erõtlenség. S a legmegdöbbentõbb változás a számmal történik. Azelõtt hallgatag szerszám volt, úgy is hívtak: a csukott szájú Balla, míg mostanában föltépõdött a szenvedéstõl, s öröm, ha valakit megfogok az utcán és figyel rám. S a szavaim is újak. Eleinte bízva mondtam: aki húsz éven át a Selyem Rt.-nél volt fõkönyvelõ, az nincs elveszve még a mai világban sem… s akivel összejöttem, elhitte s biztosított róla, hogy még nincs elveszve semmi… kétszer-háromszor is találkoztam ugyanazzal… de nemsokára már éppen hogy köszönt, s némajátékkal mutatta, siet, sok a dolga… S ekkor kezdõdött meg bennem a rémület. Soványnak, ügyetlennek s olyannak éreztem magam, mint aki elvesztette a tekintélyét. Hovatovább már csak félretaposott sarkú ügynökök maradtak meg ismerõseimnek. Ezek néha nekidõltek egy lámpaoszlopnak, homlokukba vetették zsebkendõjüket, hogy letörüljék az izzadást magukról, fújtak, szétgombolták a gallérjukat, s mint a fõzött rákok figyelték, hogy mit is mesél nekik a Selyem Rt. egykori istene. Már beszéd közben sejtettem, hogy csak azért hallgatnak, mert a végén a vállamra üthetnek, s mert otthon elmondhatják kövér feleségeiknek, hogy mi lett belõlem…
    Hiszen eleinte mindenkinek azt mondtam: még ma sem mennék el havi nyolcszázon alul… míg most hegyezem a fülem, ha havi egyszázról van szó… van egy fiú az utcánkban, akinek az anyja éveken át kedveskedett nekünk, az egész rokonsága köszöntött, hogy majd egyszer a fiút behozom a Selyem Rt.-hez… s ez a fiú nemrég csakugyan kapott egy százpengõs állást, s mikor ezt elmondta a napokban nekem: elhalványultam a hírre.
    A családomról nem is beszélek. Puhán s nagyszerûen éltek. Szerettem magam körül ezt a panasz nélküli életet. A fiam s a lányom mindig ragyogó ruhákban járt: szinte bársonyosak voltak, azt mondhatnám. Finom tízórait ettek, s este eljöttek velünk, ha a feleségemmel valahova vacsorázni mentünk. Most ez a család olyan, mint a kábult. Olyan, mint a hajótörött, aki látja, hogyan fogy napról napra az utolsó falat a szája elõl. Négyen élünk a végkielégítésbõl: s a kezdetben nagy összeg egyre jobban zsugorodik. Délben kicsit mindig kihúzom magam, s játszom a hõst a családom elõtt. A legrosszabb, hogy számon tartanak minden kis ígéretet, amit elejtek a körükben. S mikor amúgy se sikerült semmi… még hosszasan, alaposan, tízszer is el kell magyaráznom a kudarcot.
    De minap az egyik ügynök, aki már alighogy biccentett, ha látott, az utca túlsó oldaláról magához intett. Szerényen, rálesve álltam elõtte.
    - Nézze, Balla úr, én adok magának egy címet. Menjen el oda este hat után. Talán sikerül.
    S itt van a kezemben a cím. Százszor elolvastam, míg hazaértem. Este hat után fogad a vezér; menjek el hozzá - biztatott az ügynök -, mondjam meg, ki vagyok, mit tudok s hol szolgáltam.
    Különös reménykedés fogott el. Ez volt a százötvenedik kilátás állásra… de itt valamit sejtettem… a cég régi, a vezér is öregember a szakmában, sokat is dolgozott velünk… ledûltem délután, hogy pihent legyek hatra, s félálomban láttam, amint a családom együtt, aztán külön-külön kézbe veszi a cédulát, amin a cím van, és - akár nevetséges, akár nem - az egész család halkan imádkozni kezd.
    Mindenki lekísért a kapuig, a lányom kétszer is megcsókolt… s a reménykedés annyira fûtött, hogy útközben szinte a régi Balla lettem, aki nemrég ment el a Selyem Rt.-tõl, s máris várja az új állás.
    És sok olyan volt itten, ami biztatott. Nagy fotõjök; a bõrhuzatnak s a cigarettának irodában rekedt, finom szaga; nesztelenség, sok szolga.
    S aztán a vezér elõtt voltam. Szemüveges, õsz ember, ötvenöt-hatvan éves lehet. Ez is sok reményt nyújtott: közelebb van egymáshoz két meglettebb ember.
    S nagyszerûen is ment minden. Kérdéseket tett fel, s én - nem a szokásommá vált rimánkodó hangon, hanem - a régi Balla-hangon adtam elõ, mihez értek, mit tudok. Már az elsõ szavaknál éreztem, hogy tetszik neki mindaz, amit felhozok. S mintha közben visszaöltöztem volna a régi ruháimba, olyan érzés lepett meg… le is ültem, s egészen belemelegedtünk a dolgokba. Néhány olyan példát említett, ami szemet szúrt neki az itteni könyvelésben… Jól mûködött a fejem, s a válaszom megnyugtatta. Már-már a fizetés felé fordult a dolog, s én azt éreztem, hogy majd nagyobb igényû leszek, mint eddig voltam, olyan, mint aki nem is dolgozik a nívóján aluli bérért… úgy láttam, itt nem számít, hogy százzal többet vagy kevesebbet fizetnek… s az agyam egyik zugában már mondtam is otthon a feleségemnek: - Havi hatszáz és a mérlegpénz…
    A vezér keze a szivardobozon volt; a barna skatulya fedelét már emelte, hogy megkínáljon, s bennem egyre nagyobb lett az öröm. Most majd beszélgetni kezdünk mélyebben, emlékek jönnek, kiderül, mennyi közös ismerõsünk van, összebarátkozunk, aztán becsöngeti a gépírónõt, s rövidesen lediktálja az akceptáló levelet.
    - Csak azt mondja meg kérem, Balla úr - emelte rám a fejét -, hogy milyen idõs ön?
    - Ötven - feleltem, s egyre a szivart néztem, amit nemsokára a számba vehetek.
    Ekkor elengedte a szivarosdoboz tetejét: lecsappant, s a vezér kicsit hátrahúzódott tõlem.
    - Sajnos… pedig mindenben megfelelt… de akkor nem használhatom.
    Ránéztem. A szeme máris másfelé járt, mintha sajnálná a velem töltött idõt, üzletemberes szokás ez… mintha már a következõ dolog izgatná.
    De én éppen máma nem éreztem, hogy ötven vagyok, én két nap alatt a régi Balla tudnék lenni, aki eszi a munkát, rendet teremt, s körül tud nézni az íróasztalok között. Ötven vagyok - s valami haragféle rázott meg -, hiszen az csak nem kor!
    - Megbocsát a vezérigazgató úr - mondtam -, de hány éves Ön?
    - Ötvennyolc - felelte.
    - S vajon mondhatná valaki a vezérigazgató úrnak azt, hogy már semmire se használható? Hát nem vesszük fel mi akármelyik fiatallal a versenyt? Mi az ötven év? Tessék megpróbálni, beállítani engem s egy fiatal könyvelõt. Tessék!
    Még sokat beszéltem, egyre veszendõbb hangon. A rimánkodó hangod - gondoltam, s azon kaptam rajta magam, hogy már százötven pengõért ajánlkozom, már szinte szolgának ajánlkozom… s csak késõbb gondoltam át, mikor kint voltam, hogy miért nyomott lassú, imbolygó mozdulatokkal az ajtó felé a vezér. Rém voltam neki, ötvenéves ember, és õ nyolccal már több… neki kötelessége volt elküldeni engem, mert ötven vagyok, de õ sem bírta elfelejteni, hogy mi lenne, ha õ állna így valaki elõtt, aki azt kérdezné: "kicsoda ön?" - s mikor rendben lenne már minden, azt kérdezné: "és hány éves ön?"… akkor remegve mondaná: "hatvan"… vagy "hatvanöt"…
    Már a kilincsen volt a kezem, mikor pillanatra megállított:
    - Várjon csak, Balla úr - és belemarkolt a szivarosskatulyába. Nem eggyel kínált meg, többel, hat darabbal, hogy legyen mit szívnom. Hat szivart adott a hátralévõ életemhez.
    Ha akceptál, csak egyet. Hiszen holnapután már hitelem van, életem, reményem, s vehetek magamnak szivart, ruhát, kenyeret, zsírt és boldogságot. Míg most: hat szivar van a zsebemben, s megyek haza.
    Mit is mondtam? - Hát ha valaki ötvenéves, az haljon meg?
    - Nem, kérem - felelte -, de sajnos - s a többi benne ragadt.
    Minek is találkoztam azzal az ügynökkel ott az utcán! Eddig csak kószáltam és bizakodtam. Nem gondoltam arra, hogy a nevem: ötven! ötvenes ember, nem huszonötös, nem harmincas vagy negyvenes. Ötvenes, öreg ember, aki elõl behúzzák az élet kapuit.
    S egészen furcsa, mikor hazaérek. Van a kapu alatt egy tábla, s azon ez áll:
    E házban nem szabad házalni és koldulni.
    Cselédeknek és hordároknak a fõlépcsõn járni tilos.
    Ötvenéveseknek, halálraítélteknek itt nincs följárat - olyan világosan olvassa ezt bennem egy hang, hogy engedek a parancsának.
    A hátsó lépcsõ felé veszem az utam. Fekete macskák ugranak szét elõlem, lassan megyek: a szívem nem bírja jól az emeleteket, ötvenéves vagyok.

    1934
 

Dóczi György karikatúrája
 Száz éve született Bálint György (1906-1943), a magyar publicisztika csakis Adyhoz hasonlítható, nagy alakja. Újságíróként azok közé tartozott, akik a mûfajt nemes irodalmi rangra emelték, kritikusként egyike volt a korszak legmarkánsabb, biztos ítéletû, marxista szellemiségû ítészeinek, alig ismert költészete pedig a korabeli szürrealizmuson és a német expresszionizmuson alapuló, fiatal európai avantgardistákkal rokonítja. Kommunista volt, az illegális KMP tagja, s ezért lebukása után, 1943 januárjában politikai büntetõszázadban pusztult el az ukrajnai hadszíntéren.
Emlékét két versévelés egy publicisztikájával idézzük meg.

BÁLINT GYÖRGY

Strófák

Kezdetben teremtette az Isten a világot,
Azután jött automobilon a vezérigazgató,
És megvette az egészet.
Egymásba hullottak a távolságok,
A rádió-jazz nem hagyta aludni
A tigriseket a dzsungelekben,
A fiatal könyvelõ letérdepelt a vastrezór elõtt,
Így szólt: "Életünket és vérünket",
És reszketõn borult a folyószámlakivonatra.

Pedig az asszonyok szépsége nem fakult ki,
A tél nem gyilkolón hideg,
A nyár nem õrjítõn meleg
És piros dombok és szikrázó, zúgó városok
Szépek az alkonyatban,
És bérkaszárnyák égbe és föld alá veszõ
Rétegei között,
Az antennák és kábelek között,
Surranó árnyak néha furcsa ünnepeket ülnek.
De reggelenkint sár vagy dér vonja be
A rohanó sínek csillogását
És apró, piszkos márványlapok fölött
Kopasz fiatalemberek üres feketét reggeliznek ebédre…
Három ember nyitva hagyta a gázcsapot,
És a pattanásos arcú gépírókisasszony,
Aki Conrad Veidtbe szerelmes,
Megelégednék már pocakos kollégájával is,
"Házasság lehetséges" alapon.

Mert az elnyûtt és fényesre kopott vágyak
Már mind a zálogházban vannak.
Én nem tudom, hogy mit akarok,
Te sem tudod, hogy mit akarsz,
Pedig mindnyájan nagyon fiatalok vagyunk,
A ránk épített vasfalak, írógépek, zsákok,
Autók, szószékek és közérdekek alatt,
És az undor és gyûlölet között idõnkint nõkre gondolunk,
És emlékezni szoktunk, de nem tudjuk mire.

És csak a husángok énekelnek,
Csak a verések visszhangoznak,
A harangok impozánsan konganak a semmibe,
És háromszor egy nap, mély meghajlással
Ezt kell mondani:
"Alászolgája, vezérigazgató úr,
Hogy méltóztatik?"
 

Orangutang

Unokatestvérem, az orangutang,
Vasrudak rajvonala mögött ül;
Tétován és szomorúan néz,
Mert a fülledt õserdõ és a reszketõ fényekkel zsúfolt
Délikeresztes ég vad illatát,
Amelyet magával hozott
És féltve õrzött,
Elvesztette a hosszú úton;
Mindig nagyon szomorú,
Úgy hívják, hogy
Uáh-uáh,
Ritkán mozdítja karjait,
Melyek olyanok, mint az iszonyú,
Vörös kérgû fák súlyos ágai,
És merev, óriási arca
Ráborul félelmesen a kis gyermekek
Borzongó álmaira;
Uáh-uáh egész nap nem gondol semmire
A fekete rudak rajvonala mögött,
Az undor és unalom néma és mozdulatlan
Harmóniája lakozik benne,
Elfelejtette már az izmos, vad nõstényeket is,
És az éjszakai hangtalan harcokat,
Láthatóan nincs érzéke korunk fontos problémái iránt sem,
Ha kiejted elõtte Voronov nevét,
Nem rezdül az arca
És egyáltalán nem hatja meg,
Hogy Fekete úr, aki népes családjával
A Csengery uccából jött látogatóba hozzá,
Szegrõl-végrõl tõle származik;
A vasrudak rajvonala mögött,
Kizuhanva a térbõl és idõbõl,
Uáh-uáh, az orangutang mindig mozdulatlan és szomorú,
Fennkölt undorral nézi Fekete urat,
És reggel, délben és este
Egy-egy hatalmas vödör
Tejberizst eszik.
 
 

Válasz

Kedves U. G.! Nem tudok Önrõl többet, mint nevét és címét, amit levele végére írt. Ez is elég volna ahhoz, hogy néhány szokványos sorban, zárt borítékban nyugtázzam levelét, udvariasan megköszönve az elismerõ mondatokat, és könnyed kifogással megkerülve a gáncsolókat. Az ügy ezzel tökéletesen elintézõdne, a "lovagiasság szabályai szerint". Az élet azonban nem a lovagiasság szabályai szerint folyik. Az élet nem szereti a formulákat, és magam is irtózom tõlük, különösen komoly kérdésekben. Az Ön levele pedig nagyon komoly kérdést vetett fel, számomra a lehetõ legkomolyabbat. Örülök, hogy alkalmat ad részletes és õszinte válaszra.
    Cikkeim egy részét - fõként az utóbbi idõben írottakat - kifogásolja, a maga és társai nevében. Ezt írja többek között:
    "És sokszor mégsem voltunk megelégedve Önnel. Nem mondott el mindent, ami bennünk él, és nem mondott ki mindent, ami bennünk ég, és fájóan éget, mert kikívánkozik belõlünk, s mi nem tudjuk elmondani… Ön nem a tömegbõl és a tömegért, Ön nem a jövõért, hanem a jelenért beszél, mely nem a miénk."
    Kedves U. G., könnyû volna ezeket a vádakat néhány üres szólammal kivédeni, azt mondani, hogy talán félreértette írásaimat - vagy egyszerûen a mai sajtójogi viszonyokra hivatkozni. Az Ön panasza többet érdemel: õszinte feleletet. Tehát õszintén elismerem: teljesen igaza van. Minden kifogását aláírom. Ön és társai tudnak olvasni, és igen helyesen érezték ki az utóbbi idõben írt cikkeimbõl a megtorpanást, a kétséget, a bizonytalanságot, a pesszimizmust. Tudom, hogy ez nem menthetõ, de talán magyarázható. Megkísérlem.
    Szeretném mindenekelõtt megvallani, mit jelent számomra a tömeg. Mindent. Irtózom az "arisztokratikus" szellemiségtõl, és csak akkor érzem magamat jól és biztonságban, ha az "alacsony"-nak csúfolt tömegre gondolok. Csak a tömeg közelsége tud nekem meleget adni, csak akkor tudom törekvésemet igaznak, becsületesnek, ha úgy érzem, azonos a tömegével. A tömeg nem "méltatlan" a szellemi emberhez - ellenkezõleg, a legtöbb szellemi ember méltatlan a tömeghez. Hogy mit nevezek tömegnek? Természetesen nem azt a kétségbeejtõen hamis képzõdményt, amit általában "közvélemény"-nek mondanak. Tömeg, az én számomra: a kijátszottak és háttérbe szorítottak, a "megsértettek és megalázottak" sokasága. Tömeg: azoknak a serege, akik "nem számítanak". Elsõsorban tehát a munkások és a szegényparasztok.
    Munkások és szegényparasztok! Nem tudok pátosz nélkül írni, ha rájuk gondolok. Hiszen az õ életükben is rengeteg a pátosz, a szónak eredeti, görög értelmében, melynek több köze van a szenvedéshez, mint a szenvedélyhez. Ismerem életüket, elsõsorban a magyarokét. Ismerem a jelent, mely nem az övék, és voltak, sõt, vannak még ma is elgondolásaim a jövõrõl. Mint mindenki, aki ír, én is az igazságot keresem. Rá kellett jönnöm, hogy többféle igazság van. Azt az igazságot választottam, annak a szolgálatába akartam állni, mely általánosabb, mélyebb, keserûbb és üldözöttebb. Nem volt sok haboznivalóm.
    Kedves U. G., higgye el, hogy soha, egy pillanatra sem kezdtem kételkedni ebben az igazságban. És hogy eljött számomra - éppúgy, mint számos társam számára - az elbizonytalanodás, a reménytelenség korszaka, ennek nem az az oka, mintha az igazság, melyet vállaltunk nem volna többé teherbíró. Más történt. Úgy éreztük, mintha éppen a tömeg tántorodott volna el ettõl az igazságtól, a maga igazságától. Emlékszik talán egy dalra, mely szolidaritásra buzdít. Nem tudom pontosan a szövegét, de refrénjének értelme körülbelül ez: "Éhezve vagy jóllakottan, sohase feledkezz meg a szolidaritásról." Sajnos, úgy látszik, hogy a két helyzet közül az éhség a veszélyesebb a szolidaritás szempontjából. A tömeg ma éhesebb, mint valaha: és sokan azt véltük, hogy mennél éhesebb, annál többet vét a szolidaritás ellen. Azt éreztük, hogy míg a tömeg igazságát hirdetjük, lassanként magunkra maradunk. A tömeg lassan - úgy tûnt fel -, fokról fokra megfeledkezett a maga igazságáról és a jövõrõl. Úgy látszik, hogy kétségbeesésében lemondóvá lett, feladta igényeit, és meghallgatott mindenkit, aki bármely csekélységet ígért neki, nálunk és Európa túlnyomó részében. Elkövetkezett tehát számunkra vagy - hogy csak a magam nevében szóljak - számomra a pesszimizmus korszaka. Úgy éreztem: légüres térben írok, és már legfeljebb csak önmagamat lelkesíthetem. Kietlen érzés volt, annyi bizonyos. Nem teremhetett belõle más, mint általános kétely, fanyar vállvonogatás, gúny és öngúny, cinizmus. Szabadság, igazság, jövõ - mindez kezdett önmaga paródiájává torzulni. Nem tudtam mit kezdeni azzal, amiben addig hittem. Olyan voltam, mint a kereskedõ, akinek senki sem veszi többé a portékáját. Kezdtem már arra gondolni, hogy becsukom a boltot.
    Helytelenül tettem. Beleestem én is korunk fõ bûnébe, a gyengeségbe. Ma már ismét megtagadom ezt a bûnt, ezt a betegséget, ezt az entellektüel hisztériát. Ma már belátom, hogy senki sem illetheti jogosan szemrehányással azt a tömeget, mely oly sok rendszeres árulás és megtévesztés áldozata lett az utóbbi években, és amely olykor, nagy pillanatokban, még ma is megrázóan méltó tud lenni önmagához. Nem tudnám pontosan megmondani, mi rántott vissza a gyengeség és reménytelenség állapotából: különbözõ hazai és európai események hatása, beszélgetések, könyvek, megfontolások és talán egy kissé az Ön levele is. De legfõképpen azok a sérelmek, melyek az igazságot, az én igazságomat napról napra, fokozott erõvel érik. Tulajdonképpen hálás vagyok ezeknek a sérelmeknek. Nekik köszönhetem, hogy valamelyik nap átfutottam a híreket, és boldogan vettem észre: már megint fel tudok háborodni, már megint tudok remélni. Úgy éreztem magamat, mint aki betegségbõl gyógyult fel, és immunissá lett. Most már tudom, mi az entellektüel feladata: konokul hirdetni az igazságot, a tömeg igazságát, akár van tömeg a közelben, akár nincs. A jövõhöz beszélni, bármilyen gúnyosan szól is közbe a jelen. Vállalni - szükség esetén - a legnehezebbet, az egyoldalú szolidaritást.

    1934