LORENZA FRANCO
(Olaszország, 1939)

Válasz Pinucciának

                              Giuseppina Ferazzának

Mert szép amitõl hím a hím, valóban:
taréj, agancs, sûrû sörény a dísze,
a nõstényekre így, felékesítve
képes csak hatni vonzón, csábitóan.

Köteles gyõzni mindenféleképpen
s mindig könyörtelen riválisához,
mert minden eszközt - légyen bár halálos -
bevet a hím a nemzés érdekében.

A nõstény szépséget mivégre kérhet?
A nemzésben õ bizton tudja dolgát,
szürkére, színtelenre programozták -
szemet ne szúrjon rablónak a fészek.

A nõ miért szebb akkor hát? Szinesre
kencézi képét és rúzsozza száját,
fûzõbe búvik, festi hajaszálát,
hogy a férfit hódítani tüzelje.

Ez lealacsonyító, ez nem élet:
a csábítás megélhet szolga-szinten,
de az úrnak szüksége erre nincsen.
A természet le van sajnálva végleg.

BARANYI FERENC FORDÍTÁSA

LADÁNYI-TURÓCZY CSILLA

Hátsó lépcsõ

Soká tart a hátsó lépcsõn
menni-menni fölfelé,
vasból van a hátsó lépcsõ,
a korlátja semmié.

Romlik, pusztul: szürke falból
ványadt falból csenevész
fa kúszik a lanyha fénybe,
törzsét eszi a penész.

Szobakonyha sárga mélyén,
piros mélyén ott csoszog,
ami õ volt, mi én voltam,
mi nem lenni nem tudok.
 

Szeplõtelen

Mész tovább, törölsz,
szeplõtelen mosogatórongy
se leszel többé, súrolod
sárga szálaiddal a renyhe
mocskot, a mindig újratermelõdõt,
álmodban rajzfilm-pormacskák
nyávogása kísér,
sár nélküli esõk, por nélküli fák.

BODA MAGDOLNA

(slough)

Boltról boltról
hosszú sorok
"Yes, madam"
"Sure"
"Of course"
"Believe me"
Karácsony:
a ruha Versace
otthon bálásruhák
kupaca csupa
áporodott holmi
hiába a csodamosóporok
érezni a kilences trolin
hogy a szagot soha
de soha
nem lehet kimosni.
 

(ez egy olyan kor)

ez egy olyan kor
hogy most már
lehet nemet
választani
a születés után is
és bárhol lehet
kapni
eperízû óvszert
megtervezik és
átépítik a melleket
ez egy olyan kor
amikor az evéstõl
leszel
egyre éhesebb

Az itt közölt írások az egyiptomi írónõ, Naira Atija (Nayra Atiya) 1984-ben megjelent, azóta 15 kiadást megért könyvébõl valók. A kötet címe - az egyiptomi feleségek aranyból vagy ezüstbõl készült bokaláncainak elnevezése - arra utal, hogy a kötetben több asszony története olvasható, amelyeket az írónõ lejegyzett. A szereplõk a Kairó körüli falvak szegényebb vagy középosztálybeli családjaiból származnak.
 

NAIRA ATIJA
(Egyiptom)

Khul-khaal

Részletek
 

Om Gad1

El-Giza mellett, egy faluban születtem. A gyökereink ebben a faluban vannak, nincs még egy, amit a magunkénak mondhatnánk. Az apám, a nagyapám, és az õ apja is ugyanitt élt. Úgyhogy mikor e világra jöttünk, mi is a falu életének részeivé váltunk. Én vagyok a szüleim egyetlen életben maradt gyermeke. Az apám elsõ felesége meghalt, és aztán elvette anyámat. Anyám nyolc gyermeket szült neki, három fiút és öt lányt. Egyik sem halt meg csecsemõként, volt, aki hatévesen, a többiek hétéves korukban. Egyszer csak megszûntek létezni, betegség vagy figyelmeztetõ jel nélkül. Mikor anyám teherbe esett velem, attól tartva, hogy rám is hasonló sors vár, egy bölcshöz fordult tanácsért. A sejk azt mondta: "Oldj fel minden nézeteltérést, ami közted és mennyei nõvéred között lehet!" Úgy tartjuk, hogy mindannyiunknak van egy mennyei testvére. Ezek a lelkek rávesznek minket bizonyos dolgokra, amiket mi magunktól nem tennénk meg. Megeshet, hogy elutasítok egy felkínált csésze teát. Ha azonban mennyei nõvérem inni szeretett volna, megharagszik rám, amiért nem fogadtam el, és ezért valamilyen módon bosszút áll rajtam. Mondjuk úgy, hogy ha teherbe esek, akkor õ lesz az oka, hogy elvetélek. Anyám félt spirituális testvére bosszújától, ezért elment egy bölcshöz, aki ért az ilyesmihez. Bár élet és halál Isten kezében van, és õ mozgatja a hegyeket, anyám megfogadta a tanácsát, és én életben maradtam.
    Ötéves lehettem, mikor anyám újabb gyermeket szült. Fiú lett, akit Hasszánnak hívtak. Hatéves korában halt meg. Nagyon szép gyermek volt. Aki csak látta, királyi sarjnak nevezte. Az arca kerek volt, és pirospozsgás, akár egy angolé. Valaki szemmel verhette õt. Annak idején kevesen éltek a faluban, és az emberek élete tele volt rejtélyekkel, õk maguk pedig irigységgel és rosszindulattal. Gyakran éreztük magányosnak magunkat, nem úgy, mint ma, mikor az utcák zsúfoltak, és biztonságosak, az emberek pedig barátságosak. Mindannyian ismertük egymást, de a félelem beleette magát a zsigereinkbe. Mikor a falunkbeliek az öcsémre néztek, azt mondták: "Milyen gyönyörû gyermek! Hogy szülhetett ember ilyen csodálatos szépséget?" Így dicsérték, és közben valaki gonosz varázslatot küldött rá. Tíz éves múltam, mikor Hasszán meghalt. Nem volt beteg, és nem volt semmi intõ jel. Anyám sírása betöltötte az utcát. A szomszédok felébredtek, és átjöttek hozzánk. De mit lehetett tenni? Azt tartja a mondás, hogy ha az ember türelemmel viseli a sorsát, akkor jutalmat kap érte, és Isten akarata érvényesül; ha nem viseli türelemmel, akkor õ veszít ugyan, de Isten akarata akkor is érvényesül.
    Nem sokkal ezután eljegyeztek az apai nagybátyám fiával. Mivel én egyke voltam, és a férjemnek csak egy nõvére volt, egyedül éreztük magunkat a világban. Az unokatestvérem meg akarta erõsíteni a családi köteléket a házasság által. Azt mondta: "Feleségül veszem, hogy a férje és bátyja is legyek egyben." Nyolc hónappal a házasságkötésünk után kezdtem menstruálni. Nem sokkal késõbb megszületett az elsõ lányom. Ezután még egy lány következett. Nem volt hajlandó szopni. Elutasította a mellemet, és mikor üvegbõl próbáltam etetni, meghalt. Hat hónapot élt. Ezután még egy lányom született, majd egy fiam, Mohamed, aki nyolc hónapos korában halt meg. Õt is szemmel verték. Úgy látszik, hogy ez a családom sorsa.
    Egy újabb fiúnak adtam életet, akit Alinak neveztem el az apám után. Egy napon, tizenhárom éves korában meghalt. Nem tudom elfelejteni, folyton rá gondolok. Olyan volt, mint a gyönyörû öcsém, akit elvesztettem. Máris felnõtt férfi. Nem nézhettem meg holtan, ahogy az apja sem. Figyelmeztetés nélkül ragadta el a halál. Ez öt évvel ezelõtt történt. Sárral borítottam magam, és a fájdalom égett bennem. Az apja sosem jött helyre ezután, megtört ember lett. Nem adta fel a harcot a többi gyermeke miatt, akiket fel kell nevelnie, de az ereje megtört. Nem mutatja ki a fájdalmát, magába fojtja, és az belülrõl emészti fel. Én két évig nem tértem magamhoz az összeomlásból. Nem tudtam enni, mozdulni, képtelen voltam bármire. Kényszeríteniük kellett, hogy egyek, és csak néha tudtam egy kis tejet magamba diktálni. Jobban szerettem Alit, mint a többieket, mert apámról neveztem el. Mostanra már õ viselné a gondomat. De így csak a többi gyerekem maradt meg nekem, és a férjem. Míg életben volt, mindig azt mondtam: "Az apám meghalt, de hoztam egy másik Alit a házba." Isten azonban nem adott neki hosszú életet. Szenvedek, mert apám nevét kétszer kellett meggyászolnom.
    Régen csinos voltam, és nem jártam el hazulról. De miután a fiam meghalt, elvesztettem a vonzóerõmet, és segítek a férjemnek a munkájában, bár õ nem akarja. Nálunk az a szokás, hogy ha egy férfi megfelelõen törõdik a feleségével, nem engedi dolgozni. Ez a szeretet igazi jele. Nagy szégyen hagyni, hogy eljárjon otthonról. Természetesen egész más a helyzet a tanult lányaink esetében. De én elégedett vagyok, hogy az életem így alakult.
    Vannak az életben olyan események, amiket az ember soha nem felejt el. Ilyen a körülmetélésem is. A körülmetélés létszükséglet. Nem tudom, miért, de ez a hagyomány. A nõi testnek ez a része a korral egyre nagyobb lesz. Csúnya és eltorzítja õket. Igaz, hogy Isten ezzel együtt teremtett minket, de mikor magunkra eszméltünk, ez a szokás már létezett, örököltük a nagyapáinktól, és az õ õseiktõl, akikrõl mi már semmit nem tudunk. A népem betartja a hagyományt, és én azt teszem, amit õk. Kilencéves voltam, mikor körülmetéltek. Egy nap az unokatestvérem, Záhra odarohant hozzám, és azt kiabálta: "Gyere, gyere! Most fognak körülmetélni minket!" Nagyon boldog volt. Mindig azt mondták nekünk, hogy ez nagy esemény. A szüleink csirkét ígérnek nekünk az alkalomra, és rengeteg édességet, ezért mi, gyerekek, örültünk a lehetõségnek. Felkeltem, és Záhrával szaladtam. Ünnepnap volt! Bár hallottam, ahogy egy lány felsikoltott körülmetélés közben, nem féltem. Néhány unokatestvérünket már körülmetélték, mire odaértünk. Nevetgélve ültek a szobában. Csak akkor fáj, mikor a borotva belénk vág, aztán el is múlik.
    A körülmetélés nem befolyásolja a szexuális vágyat. Vannak nõk, akik állandóan férfit akarnak, míg mások nem. Bizonyos asszonyok maguk mellé kívánják a férjüket reggel, délben, este. Ha egy éjszaka is eltelik szeretkezés nélkül, akkor dühösek lesznek, idegesek és rosszkedvûek. Más nõk sokkal okosabbak, nem csinálnak nagy ügyet a szexbõl. Az ilyen nõ, akár akarja õt a férfi, akár nem, nem hozza szóba ezt a témát. Nem akarja zavarba ejteni, vagy szégyenbe hozni magát azzal, hogy szól miatta, vagy kéréssel áll elõ. Mikor egy nõ férjhez megy, vajon azért teszi, mert éhes, szomjas, vagy nincs ruhája az apja házában? Általában nem. Azért megy férjhez, mert egy dolog hiányzik neki az apja házában. A házasság egyetlen célja a szex.
    Nálunk a fiúgyermeket szeretik, mert a lányok élete bonyolult. Minden családban nehéz egy lánynak, legyen akármilyen nemzetiségû. Az élete teljesen más, mint a férfié. Egy lánynak semmi biztosítéka nincs, hogy boldog lesz a házassága. Pedig a fõ célja az életben az, hogy férjhez menjen és gyermekeket szüljön. Egy lány és asszony élete megpróbáltatás, akármi történjék is. Nem tudom, miért van ez így. Minden nõ boldog akar lenni, boldog egy férfival. Arra vágyik, hogy a férje szeresse, kényeztesse, vigyázzon rá és gondoskodjon róla. A férfi így mutatja ki az érzelmeit. Ha a felesége beszél hozzá, meghallgatja, és figyelembe veszi a véleményét. Megbízik benne. Vannak olyan férfiak, akik azt mondják, mikor a feleségük megszólal: "Ó, ne is hallgassatok rá!" Ezzel megbántja, azt fejezi ki vele, hogy számára az asszonya nem több egy szobornál. Ha a nõ hibát követ el, a férje ne legyen túl szigorú hozzá. Ne büntesse meg, hiszen mindenki hibázik néha. Bizonyos férfiak panaszkodnak a feleségükrõl másoknak, és azt mondják: "A feleségem ezt és ezt tette." Ez nem szerelem. Ha a férfi követ el hibát, a felesége is legyen toleráns, és ne beszéljen másoknak a férje hibáiról. Ha kifecsegik egymás titkait, akkor nem szeretik egymást. Azt mondják, hogy egy házaspár hallgasson, mint a sír. Ami köztük történik, az maradjon is köztük. Másképpen nem lehetnek boldogok.

Alice
A tapasztalataim miatt átérzem mások szenvedéseit. Régebben nem érintettek meg a problémáik, amíg meg nem ízleltem a házasélet keserûségét. Most minden nõvel együtt érzek, akivel kapcsolatba kerülök.
    Igaz, hogy én olyan férfihoz mentem hozzá, akit szerettem. Ez a szerelem azonban hamarosan véget ért. Most már minden férfi iránt ellenszenvvel viseltetek, habár ezt nem mutatom ki. Semmit nem jelentenek számomra, és minden csepp véremmel gyûlölöm õket. A férfiak kivétel nélkül hûtlenek, nem bízom egyikben sem. Mások tapasztalata, éppúgy, mint a sajátom, csak megerõsít ebben.
    Minden nehézség és keserûség ellenére is, az egyiptomi nõk általában hûségesek a férjükhöz. Azt azonban megtanultam, hogy a nõ nem lehet a férje rabszolgája. Az a nõ, aki vonzóvá tudja tenni magát, kivívja a férje tiszteletét, még annak akarata ellenére is. Ha azonban minden energiáját a gyereknevelésre és a háztartásra fordítja, akkor a férfi rabszolgaként bánik vele.
    A legtöbb egyiptomi férfi szereti, ha a felesége "együttmûködik" vele az ágyban. Vagyis a szex a házasság legfontosabb tényezõje. A lányok körülmetélése azonban, ami ebben az országban dívik, nem segít ebben a tekintetben. Az én gyerekkoromban ez még szokás volt a keresztények között, sõt, egészen a legidõsebb lányom születéséig így volt. Ez 1940-ben történt. Azután változás következett be, és a legtöbb keresztény családban már nem végzik el a lányok körülmetélését.
    Világosan emlékszem a napra, mikor engem körülmetéltek. Nyolcéves voltam. Ugyanakkor végezték el rajtam, amikor az anyai unokatestvéremen és a nõvéremen. A mûtét elõtti éjszaka egy helyen kellett aludnunk, és narancsszínûre festették a kezünket hennával. A család egész éjjel dobokkal és sípokkal ünnepelt. Mi hárman nagyon féltünk, tudtuk, hogy mi vár ránk. Azt kérdezgettük egymástól: "Félsz?", és a válasz minden esetben ez volt: "Nagyon félek!" Olyan volt ez, mint egy refrén, egész éjjel ismételgettük. Egy szemhunyást sem aludtunk. A mûtét utáni hetedik napon felkelhettünk. Mindannyian új ruhát kaptunk. A család végigvonult az utcákon, mint egy nászmenet, és a folyópartra érve azt mondták nekünk, hogy dobjuk a levágott klitoriszunkat a Nílusba, mert az majd boldogságot hoz. Szavak! Ez a beavatkozás megnehezíti, hogy a lány élvezze a szexualitást, és mivel a szex a legfontosabb a férfiaknak, nem értem, hogy milyen boldogságot hozhat ez a szokás?
    Ha egy nõnek a szex nem is fontos, vannak olyan tényezõk, amelyek segítenek elviselhetõvé tenni számára. Ilyen például az, hogy miként bánik a férje vele, vagy milyen az anyagi helyzetük. A harmadik tényezõ pedig a szerelem. Ha egy férfi megbántja, megsérti, vagy megveri a feleségét, mielõtt ágyba bújna vele este, akkor az aktus visszataszítóvá válik a nõ számára. A házasságom során én mindhármat elszenvedtem. Mondtam is a férjemnek: "Már bánom, hogy egyáltalán férjhez mentem." Ezt soha nem felejtette el. Azt kérdezte: "Szabad ilyet mondani?" De én ragaszkodtam a véleményemhez. "Másfajta életre számítottam. Most, mikor hallom, hogy jössz fel a lépcsõn, a lépteid hangja is félelmet ébreszt a szívemben." Ezt már nagyon régen mondtam neki, de õ még mindig emlékszik rá. Úgy tûnik, hogy a szavaim mélyen megsebezték.
    Mikor az elsõ gyermekemet vártam, a férjem nagyon boldog volt. Van egy jó tulajdonsága, ami ritka az egyiptomi férfiaknál: szereti a lánygyermekeket. Sõt, jobban örül nekik, mint a fiúknak. Nagyon boldoggá tette, hogy elsõként lányunk született. Minden lányunk születésének megörült. Ez mindenképpen a javára írható. Én jobban szeretem a fiúkat. A fiútól elvárják, hogy anyagilag támogassa a szüleit, mihelyt munkát talál. Õ lesz a támaszuk öregkorukban, és férjes lánytestvéreik jólétérõl is õk gondoskodnak. Azért fontos ez, mert azt a nõt, akinek a családja férfitagjai állnak a háta mögött, jobban tiszteli és óvja a férje, mint azt, aki egyedül áll a világban.
    A boldog élet és házasélet titka egyetlen dologra vezethetõ vissza: a pénzre. Az emberek tagadják ezt, de szerintem ez az igazság. A pénz teremti meg a szerelem és a remény lehetõségét. Ha hiányzik, mindig erre gondolunk, semmi másra. Egy nõ, ha pénz van a kezében, sokkal toleránsabb, az idegei kisimulnak. Ehet, ihat, öltözködhet kedvére, anélkül, hogy csapdában érezné magát. A szerelemre is tud gondolni. Ha azonban egy nõnek nincs pénze, az élete nyomorúság. Folyton ideges, és egyre kevésbé megértõ. Hol találhatna szerelmet a bajok közepette?
    Én azt hiszem, a megoldás olyan iskolák létesítése lenne, ahol a lányokat megtanítják alapvetõ tudnivalókra: hogyan kell vezetni a háztartást, bánni a férjekkel, és a házasélet buktatóit kezelni. A legtöbb probléma gyökere ugyanis, amivel egy lány szembenézhet, a tudatlanságában keresendõ. Minden nõ éretlenül, vakon és félelemmel telve lép a házasságba. Mire a tapasztalat megtanítja az élet alapvetõ leckéire, elmúlik a fiatalsága, a szépsége, és az évek a reményeit is eltorzítják. A lányokat meg kell tanítani arra, hogyan bánjanak a férjükkel. A szex kérdése például annyira fontos, hogy az oktatását nem szabadna a véletlenre bízni. Most már értem a muszlim asszonyok bölcsességét, akik megadják a férjüknek, ami jár nekik, hogy a férfi ne a házuk falain kívül keresse a megoldást. A keresztények körében azonban, mivel a válás annyira nehézkes, a nõk nem tesznek ezért semmit. Elhanyagolják magukat és a házasságuk szexuális részét. A férfiak beszélnek egymás között, és tudják egymásról, hogy melyikük nem él szexuálisan kielégítõ életet. Ez keserûséget és féltékenységet szülhet, hiszen azt kérdezik maguktól: "A másik miért járt jobban, mint én?" A nõnek tudnia kell, hogy a férfiak gondolatai csak egy dolog körül forognak, és ez nem más, mint a szex, és az, hogy hogyan kapják meg. A nõnek meg kell tanulni élnie ezzel. Talán a fáradtság az oka, hogy sok nõt nem érdekel a szex. Nem szabad túl hajtania magát, kipihentnek és nyugodtnak kell lennie ahhoz, hogy a szexet akarja és élvezze is.
    Most már bánom, hogy beleegyeztem Mariam körülmetélésébe. Sokat változtam én is, ahogy az elképzeléseim is sokat változtak az évek során. A tapasztalat sok mindenre megtanítja az embert, az pedig még többre, hogy megismerhet másokat. A házasságom során számtalan különbözõ társadalmi rétegbõl származó emberrel találkoztam. Egyszer csúnyán becsaptak, és akkor elvesztettem a másokba vetett hitemet. Ennek is a pénz volt az oka: félretettem egy kis pénzt, hogy vegyek egy varrógépet, de egy illetõ rászedett, én elvesztettem ezt a pénzt, és kezdhettem a gyûjtögetést elölrõl. Akkor rádöbbentem, hogy egy lélek sem hajlandó segíteni, Akkoriban az összes ismerõsöm középosztályból vagy gazdagabb rétegekbõl való volt. Meglepõ módon õk a legkevésbé hajlamosak segíteni egymásnak a bajban, és fõleg nem a szegényebbeknek. Miután éveken át tanulmányoztam az embereket, arra a következtetésre jutottam, hogy csak a szegények azok, akik nem felejtik el, ha valaki jót tett velük. Újra és újra hálásan felemlegetik. Most már csak szegényebbekkel barátkozom, és elkerülöm a saját osztályomból származó embereket. Míg a középosztály nagyrészt az önzésnek él, a szegények lojálisak, több bennük a szeretet, és szívesebben is mutatják ki.
    Egy másik változás is bekövetkezett bennem, húsz év házasélet után. Az elsõ húsz évben szomorú voltam, és összetört a szívem. Mikor dolgozni kezdtem, és eljárni hazulról, megváltoztak a magamról és a világról alkotott érzéseim. Azóta sokkal pozitívabban szemlélem az életet, a lelkem gyógyulásnak indult. Most már élvezem, hogy élek.
    De még mindig azt hiszem, hogy a férfiak tisztességtelenek, és egyik sem hû a feleségéhez. Nem bízom bennük, még a saját fiaimban sem. A legidõsebb fiam, Jusszef megcsalta a feleségét. Szakmai gyakorlatra Németországba utazott, és ott beleszeretett egy német nõbe. Akkor felfedezte, hogy a kapcsolat ott szabadabb a férfi és nõ között, és emiatt hátat akart fordítani mindannak, amit itthon hagyott. El akart válni az egyiptomi feleségétõl, és el akarta venni a német nõt. Mi persze megakadályoztuk ezt, emlékeztettük rá, hogy van egy kisfia is. Talán a legkisebb fiam más lesz, és hû marad az asszonyához, mivel nagyon vallásos fiú. A vallás nagy hatást gyakorol az emberekre, és a helyes útra tereli õket. Magatartásunkat leginkább a vallás befolyásolja. A vallás szeretet, a szeretet pedig a hûség és a jó szándék záloga.

Szúda
A családunk eredetileg Szudánból származik. Az egyik nagyapánk jött elõször Egyiptomba. Mikor eljött az ideje, hogy megnõsüljön, a családja egy fehér lányt választott a számára. Gyermekei születtek, és egyre több földet vásárolt. A faluban házasította ki a gyerekeit, és mindegyiknek adott némi földet. Nem sokat tudok a családunk történetérõl, de az az ága, amely most a falunkban él, a nagyapámmal kezdõdött. Én úgy tanulok az életben, hogy figyelek. Már azt is elterveztem, hogy ha a férjem megnehezíti az életemet, vagy sok a nézeteltérés köztünk, akkor lesz annyi eszem, hogy nem szülök sok gyermeket, hogy ne kelljen egyedül szenvedve felnevelnem õket. Talán kicsit kemény vagyok. Mielõtt hozzámegyek valakihez, minél többet akarok tudni róla. Óvatossá tett az, amit más nõktõl hallottam a gondjaikról. De mivel az apám meghalt még kiskoromban, az anyai nagybátyám vette kézbe a nevelésemet. Õ tanított meg arra, hogy mi a helyes. Gyakran mondta nekem: "Ha egy férfi akar tõled valamit, annak nem lesz jó vége." Ettõl megerõsödtem, és ezért vagyok más, mint a többi fiatal nõ. A nagybátyám megtanított rá, hogy óvatos és türelmes legyek. Anyám soha nem beszélt nekem a férfi és nõ közötti kapcsolatról. De a nagybátyám gyakran félrehúzott, és elmondott egy-egy történetet, amiket lehet, hogy õ talált ki, de a lényeget kifejezték. Egyszer például a következõt mesélte: "Figyelj jól! Történt egyszer, hogy egy lány beleszeretett egy férfiba. A férfi azt ígérte, hogy feleségül veszi, de miután kitöltötte rajta a kedvét, elhagyta. Ez nagyon nagy baj, mert egy lány azért él, hogy tisztességgel férjhez menjen. Ne felejtsd el, mi becsületes nép vagyunk, konzervatív nézeteket vallunk, mint a felsõ egyiptomiak. A becsületedet mindenáron óvnod kell."
    Egy nõnek a tisztessége a legfõbb erénye. Még akkor is, amikor elõször szerelmes lettem, megtartattam a férfival a távolságot. Bár néha két vagy három órát is eltöltöttünk kettesben, soha nem próbált hozzám érni. Ez volt az egyik dolog, amiért szerettem. Ha tegyük fel, megölelnék vagy megcsókolnék egy férfit, azt bármikor felhozhatná ellenem. Ha haragszom rá, és megsértem egy nap, azt mondhatja: "Na ide figyelj! Emlékszel, mi történt köztünk a múltkor?" Ezzel zavarba hozna. Ha adnék neki magamról egy fényképet, megalázhatna vele egy vita során. Az egyiptomiak nem megbízhatóak ilyen tekintetben, és mindig megpróbálnak felülkerekedni a másikon. Egy nõnek óvatosnak kell lennie. Ha például lefényképeznek minket együtt egy nyilvános helyen, és nálam marad egy példány, nála meg egy másik, akkor megzsarolhat vele. Ha összevesznénk egy nap, azt mondhatja: "Megmutatom az anyádnak, vagy a bátyádnak!" Erre mondhatom azt, hogy: "Tedd meg!", de ha egyszer eljegyez egy olyan férfi, mint mondjuk Száleh, és neki mutatná meg a képet, akkor Száleh azt mondaná: "Nagyon sajnálom, nem vehetlek feleségül. Így és így viselkedtél, ezt és ezt tetted. Nem érdemled meg." Így mûködnek errefelé a dolgok, még ha semmi nem történt is két ember között, legalábbis semmi jelentõs, ha egy nõ megfogja egy férfi kezét vagy megcsókolja, akkor a többi férfi feltételezi, hogy vele is megtenné. Tönkreteszed a jó híredet. Én ezért nagyon elõvigyázatos vagyok. Az ember látja mások baját, és tanul belõle.
    Kislány koromban élt a faluban két család, akik gyûlölték egymást. A két család két gyermeke, egy fiú és egy lány ugyanabba az iskolába jártak, és beleszerettek egymásba. A fiú megkérte a lány kezét, de a lány családja elutasította. Ezért így szólt a lányhoz: "Aludj velem, és így majd kényszerítjük õket, hogy beleegyezzenek a házasságba." A lány megtette, és teherbe esett. A családjaik azt mondták, hogy megölik mindkettõt, de az emberek közbeavatkoztak, mondván: "Talán felsõ-egyiptomiak vagyunk, hogy ilyen brutális módon intézzük el a problémát? Egyezzetek bele a házasságba, és legyen vége az ügynek. "A fiú azt állította, hogy csak azért tette, mert szereti a lányt, és ez volt az egyetlen módja, hogy megszerezze õt, így a család végül igent mondott. Ez a dolog szerencsés véget ért, de nem mindig történik így. Három évig a falun kívül kellett élniük a viselkedésük miatt, de aztán visszaköltözhettek. Mostanra öt gyermekük született, tisztességben élnek, és az egész eset a feledés homályába merült.
    Annak idején a fehérekkel is kötöttünk házasságot. Most már ez egyre ritkábban fordul elõ. Már nem akarjuk õket annyira. Tegyük fel, hogy hozzámegyek egy fehér férfihoz, és aztán azt látom, hogy egy fehér nõvel beszélget. Azt mondanám magamnak: "Hiszen õ is ugyanolyan fehér, mint a férjem, miért ne beszélne vele? Végül is miért akarna egy ilyen fekete asszony mellett maradni, mint én vagyok?" Féltékeny és dühös lennék. Ha a férjem és én hasonlóak vagyunk, akkor soha nem mondhatja rám azt, hogy "fekete nõ", sem én rá azt, hogy "fekete férfi". Természetesen nem mindenki gondolkozik így. A sógorom egy fehér nõt jegyzett el. Állandóan veszekednek, és a férfi bõre színe mindig szóba kerül, mint vitatéma. Az emberek azt mondják: "Ha a nõ is fekete lenne, akkor több tiszteletet tanúsítana a férfi iránt, és a családja is jobban vigyázna, hogy ne bántsa meg. A sógorom most már szeretne szabadulni a jegyességbõl. Gyakran hecceljük a nõt ezzel: "Te fehér asszony, miért nem a saját fajtádból választasz férjet magadnak? Ti sokan vagytok, de mi kevesen, miért akarod hát elvenni a kevés fekete férfi egyikét? Ha te hozzámész egyhez, akkor ki marad nekem?", és ehhez hasonlókkal. Ez súlyos probléma. Az apai unokatestvérem "fekete embernek" szólítja az apját. Négyéves. Van egy kishúga, aki szintén sötét bõrû, és a testvére úgy hívja, hogy "Fekete Máha", és azt mondja: "Olyan fekete vagy, mint az apád!" Az apjuk nevet ezen, mondván, hogy majd kinövi ezt a hozzáállást. De soha nem fogja. Én ezért nem szeretem a keveredést.
    A pénz és a szex a két legtöbbet vitatott téma az egyiptomi nõk körében. Az egyik asszony azért panaszkodik, mert bár a férje elég pénzt ad neki, egyéb tekintetben elhanyagolja õt. Másoknál épp az ellenkezõje áll fenn. Szex és pénz, pénz és szex. Még a körülmetélés sem csökkenti egy nõ vágyát, hogy a férjétõl elegendõ figyelmet kapjon.
    Természetesen minden muszlim lányt körülmetélnek, különben nem is lenne muszlim. A falunkban csak a keresztény lányokon nem végzik el a beavatkozást. Nekünk kötelezõ. Egy lány ekkor kóstol bele elsõként a szenvedésbe. Én egy hétig sírtam a körülmetélésem elõtt. Tizenkét éves voltam akkor, de nyolcéves korom óta tudtam, mire számíthatok. A többi lány sokat mesélt róla. Sokan azt tartják, hogy minél idõsebb egy lány a körülmetélésekor, annál kisebb az esélye, hogy a levágott rész újra visszanõhet. Nem tudom, hogy van-e igazság ebben. De sok család ezért halogatja ezt a tortúrát a lány tizenkét vagy tizenhárom éves koráig. Mondták ugyan, hogy fájni fog egy kicsit, de maga volt a pokol. Utána alkoholt öntenek a sebre, és az egész test tûzben ég tõle. Tudtam, hogy el kell végezni a beavatkozást, tudtam, hogy nem úszhatom meg. Ugyanolyan biztos pont ez az életben, mint a férjhezmenetel, vagy a szülés. A lányoknak mindig ezt mondják: "A házasság olyan, mint a körülmetélés, csak jobb annál.", és hogy: "Muszáj, hogy körülmetéljenek, különben nem mehetsz férjhez." Kislányként pedig mindennél jobban vágyunk a férjhezmenetelre.
    Az életem története egyszerû. Minden más lett volna, ha az apám életben marad. Tizenkét éves koromig jártam iskolába. A nõvérem anyám egyik unokatestvéréhez ment feleségül. Miután otthagytam az iskolát és az apám meghalt, az idõm egy részét a faluban, a másikat pedig velük töltöttem. Nem volt szükség rá, hogy dolgozzak. A nõvérem férje gondoskodott rólam is, és elégedett voltam. De egy napon meghalt, és akkor éreztem, hogy dolgoznom kell. Húsz éves lehettem.
    Ekkoriban megismerkedtem egy férfival, aki egy halfeldolgozó üzem irodájában dolgozott. Nõs ember volt, de ezt egy éven át eltitkolta elõlem, mert feleségül akart venni. Még tapasztalatlan voltam, és beleszerettem. Ez volt az egyetlen igazi nehézség az életemben. Õszintén szerelmes voltam ebbe az emberbe, és elõször azt mondtam magamban: "Na, és ha nõs ember? Egyik nap majd hozzám jön, a másik nap a másik nõhöz." Lehetséges megoldásnak tûnt, és a szerelem miatt igyekeztem nem gondolni a helyzet hátrányaira. De miután elkezdtem pénzt keresni, és gondoskodni tudtam magamról, megváltoztak az érzéseim, és megjött a bátorságom, hogy visszautasítsam. A munka és a szabadság nemcsak anyagilag, de érzelmileg is hatott rám. Nagy megkönnyebbülést éreztem. Egy idõ után már nem is szerettem õt.
    Utána sokan jöttek megkérni a kezemet, de már nem siettem. Úgy döntöttem, hogy várok. Az egyik barátom lánya egy külföldihez ment hozzá, egy szenegáli férfihoz. A férfi unokatestvére feleségül akart venni engem. Erre én azt mondtam magamban: "Miért is ne? Hozzámegyek, és külföldön élek majd. Mire várjak még? Elegem van Egyiptomból!" Ezt elmondtam a nagybátyámnak és anyámnak, akik nem egyeztek bele. "Inkább látnánk, hogy egy olyan egyiptomi férfi felesége vagy, aki az utcát söpri, mintsem egy külföldié, akirõl nem tudunk semmit. Honnan tudjuk, hogy mit tesz veled, ha már magával vitt? Tegyük fel, hogy az országaink ellenségek lesznek, és soha többé nem láthatunk. Vagy tegyük fel, hogy gyerekeket szülsz ott kinn, és boldogtalanná válik a házasságotok. Mit tennél? Fognád a gyerekeket, és visszajönnél ide? Hogy tudnál gondoskodni magadról és róluk is?" Sok érvet hoztak fel ez ellen a házasság ellen. Meghallgattam õket, gondolkoztam rajtuk, és a végén meggyõztek. Úgy döntöttem, hogy nem megyek feleségül egy külföldihez.
    Az elsõ férfival való tapasztalatom alapján óvatos lettem a férfiakkal. Nem álmodozom a szerelemrõl, az élmény megfontolttá tett. "Majd megszeretem azt, akihez hozzámegyek, miután már a férjem." De hogy beleszeressek valakibe, és aztán gondoljak a házasságra, azt már nem! Egyszer megégettem magam, és ez elég volt.
    Ha majd férjhez megyek, nem dolgozom többé. Nem tudnám a háztartást vezetni, és dolgozni is egyszerre. Jelen pillanatban munkába járok, hazajövök, eszem és alszom. Nincs más dolgom, mint hogy kimossam a saját ruháimat. Ha férjes asszony leszek, az otthonom leköti majd minden idõmet.
 

Dunja
"Ez a történetem minden szomorúságával, és minden örömével együtt, semmit nem tettem hozzá, és semmit nem vettem el belõle."
    El-Husszanejjában születtem, Kairó egyik legrégibb negyedében. Van egy öcsém, Jahja, aki két évvel fiatalabb nálam, és egy nõvérem, Lolla. Még kislány voltam, mikor el-Husszannejából Bulákba költöztünk, de már akkor is sok mindent értettem a világból. Így van ez az emberekkel. A dolgok megértésére való képességük nem az idõvel arányosan nõ, hanem velük született tulajdonság. Úgy tartjuk, hogy Isten mindenkinek annyi értelmet és lelki nagyságot ad, amennyire az õ lényének szüksége van, hogy feladatát teljesítse.
    Mikor Bulákba költöztünk, ott élt Om Fuád2, aki most már az anyósom. Nagyon jó kapcsolatban élt a férjével, aki az apám unokatestvére volt, és Om Fuád hozzánk is mindig kedves volt. Csakhogy apám unokatestvére meghalt, mikor még kicsik voltunk, és négy gyermeket hagyott maga után: két fiút - akik közül az egyik, Ezzo, most a férjem -, és két lányt. Om Fuád ezután szobalányként kezdett dolgozni egy családnál, hogy eltarthassa négy gyermekét. Az apám megsajnálta ezt a nõt, aki még soha nem dolgozott addig életében, és a tömegközlekedés nehézségeit sem szokta meg. Anélkül, hogy anyámnak szólt volna, úgy döntött, hogy feleségül veszi, és így egy második családért való felelõsség terhét is magára vállalja.
    Apám verte az anyámat. Ekkoriban egyre inkább elfajult a dolog, és úgy tûnt, hogy Om Fuád az oka. Folyton panaszkodott anyámra, azt mondta, hogy ezt és ezt tette. Apám neki hitt, és megverte az anyámat, aki nagyon szenvedett, mert komoly szívproblémája volt, és bár egészségesnek és erõsnek tûnt, korántsem volt az. A szüleim generációja jobban táplálkozott, mint mi, mert az étel olcsó és bõséges volt akkoriban. Ezért a betegségek nem mutatkoztak meg rajtuk olyan hamar, mint ahogy mostanában rajtunk. Most már drágább minden, és be kell osztanunk az ételt. De anyám szenvedett, ahogy ez minden esetben bekövetkezik, ha egy férfinak több felesége van, hiszen mindkettõ az õ fülét rágja, hogy töltsön minél több idõt vele a másik kárára.
    Mikor az ismerõsök látták, hogy a probléma a két nõ között nem akar megszûnni, azt mondták apámnak: "Jobb, ha elválasztod õket egymástól, hogy igazságosan megoszthasd az idõdet köztük. Így egyik éjjel az egyikkel, másik éjjel a másikkal aludhatsz." Így aztán az apám külön költöztette a két feleségét.
    Apám hirtelen haragú, erõszakos ember, soha nem éreztem magam nyugodtnak a közelében. A mai napig sem merek elõtte fedetlen karral vagy kisminkelve mutatkozni, vagy bármi más ruhában, a hagyományos viseleten kívül. Nagyon szigorú és konzervatív férfi. Mikor mi, a lányai iskolába szerettünk volna járni, õ annyit mondott, hogy az iskolázott lányok nem törõdnek az otthonukkal, és a férfiak zaklatásának vannak kitéve az iskolából jövet és odamenet, ezért nem egyezett bele, hogy tanuljunk. Ennek ellenére istenfélõ ember, aki megtanított minket különbséget tenni a jó és rossz között. Mindig azt mondta, hogy ha becstelenek vagyunk, vagy hanyagok, akkor pokolra jutunk. Szilárdan hitte, hogy Isten és az emberek is szeretik azt, aki sosem hazudik, és becsületes.
    Az utcánkban úgy beszélnek rólam, hogy "a külföldi". Azért mondják ezt, mert jól öltözöm, nem szeretek pletykálni, és mert más véleményem van a dolgokról, mint a szomszédjaimnak, amit általában ki is mondok. Nem tudom megjátszani magam, és ez a hibám már nagyon sok gondot okozott. Csak azok szeretnek, akik ugyanolyan egyenesek, mint én vagyok. Még a saját férjem elõtt sem tudok színlelni. Mikor a szomszéd nõk a férjükkel töltik az éjszakát, szavakkal próbálják rávenni õket a szerelmeskedésre. Becézgetik õket, azt mondják nekik, hogy "szerelmem, szívem, lelkem, életem", és ezzel próbálják még inkább magukhoz láncolni. De az én férjem már szeret engem, és nem látom értelmét a színlelésnek. Úgy gondolom, hogyha egy férfi és nõ szeretkezik, az tart egy fél óráig, óráig, két óráig, más szóval múló pillanatokról van csupán szó. Ami ezután van, az számít, a napi együttélés, a kapcsolat. Igaz, hogy ez is fontos dolog, de megvan a maga ideje, és megfelelõ értéke.
    Azt mondják a zavarodott emberrõl, hogy egy kés elvágta a józan eszét, és ezt csak egy újabb vágás hozhatja vissza. Így mikor megtudtam, hogy már csak egy hét van az esküvõig, a sokk visszarántott a valóságba. A szertartás a hagyományos keretek között zajlott. Elõtte való este a nõk bemennek a nappaliba, és szõrtelenítik a menyasszony testét, lábát, hónalját, és így tovább. Mikor velem is ezt tették, megdöbbentem, nem értettem semmit. Azt hittem, hogy az esküvõ után a férfi és a nõ egyszerû társakként élnek tovább együtt. Hogy hogyan fogan a gyerek, arról nem tudtam semmit. Az anyám sosem beszélt ilyesmirõl, és nem is hagyta, hogy olyan helyzetbe kerüljünk, ahol ez szóba kerülhetne. Még akkor is kiküldött minket a szobából, mikor a szemöldökét szedte ki.
    Azon az éjszakán fehérbe öltöztettek, fátylat és koronát tettek a fejemre. A líbiai kibérelt egy bútorozott lakást ez alkalomra, és a család taxival vitt oda engem, az anyámat és egy idõsebb nõt, akinek az volt a dolga, hogy lefogjon majd akkor, mikor elveszik a szüzességemet. A férfiak egy másik taxival elmentek levágni egy birkát az ünnepre. Ez az idõs nõ a barátunk volt, és azért esett rá a választás, mert nagydarab és erõs volt. Anyám nem bírt a szobában maradni velem. A hagyomány szerint lefogják a lányt, és széttárják a lábait. Egy erõs nõ ül mögötte, két lába a menyasszony két oldala mellett, és tartja. Erõsnek kell lennie, mert ha nem fogja szorosan, a lány megmozdulhat, vagy megrándulhat, és így megsérülhet, mikor a férfi ujja behatol a vaginájába. Engem is így fogtak le, és abban a pillanatban eszembe jutott, hogy ez már megtörtént velem egyszer. Amikor körülmetéltek hatéves voltam, két évvel idõsebb, mint Muna, Lolla kislánya, akit késõbb örökbe fogadtam. Tisztán emlékszem az eseményre, és arra, mikor a kés belém hasított, olyan volt, mintha tüzet gyújtottak volna alattam. Ezután a sebet bekötözték fertõtlenítõbe mártott tiszta lepedõvel, vagy gézzel. Istenemre mondom, az még a tûznél is rosszabb volt, és így kell maradni az ágyban, mozdulatlanul, napokon át.
    Én ezt nem tenném meg a lányommal, Soha nem bántanám. De mikor velem történt, nem volt választásom, nem tudtam vitatkozni, érvelni vagy ellenállni. Felnõttként nem egyeztem volna bele, de gyerekként a szülõk irányítják az embert. Ha Isten azt akarná, hogy a lányokat körülmetéljék, biztos nem így teremtett volna minket. Hiszen mindenben megnyilvánul a bölcsessége, például abban is, hogy a férfit erõs szõrzettel teremtette, hogy a férfiasságát hangsúlyozza, míg a nõt gyér szõrzettel mindenütt, hogy könnyebb legyen az epilálás és gyönyörû legyen. Azt mondják, a körülmetélés azért szükséges, mert aki kislányként iszik a Nílus vizébõl, abból felnõttként szenvedélyes asszony lesz. A beavatkozás segít abban, hogy mértéket tanuljon, és ne fárassza ki a férjét, vagy hogy ne legyen szüksége a szexualitásra, ha megözvegyül, vagy elválik. Egyiptomban ritka, hogy egy nõ kérje a férjétõl a szeretkezést. A férfinak kell kívánnia õt, bár ez nem minden esetben történik így. De én soha nem kérném Ezzótól, hogy tegyen magáévá, még akkor sem, ha tíz évre elutazna, és az lenne az utolsó éjszakánk együtt. Legyen a nõben büszkeség. Ezzóval 1974-ben házasodtunk össze, miután elváltam a líbiaitól 1970-ben.
    Mikor közös háztartásba költöztünk, minden olyan volt, mintha soha nem lettem volna férjnél elõtte. Semmi nem veszett el, kivéve a szüzességem. De elkezdõdtek a gondok, amikkel a mai napig küszködöm. A menstruációm egyre ritkább lett, és gyanítottam, hogy ezt a Líbiában szedett tabletták okozták. Egyre kevesebb vér távozott belõlem minden hónapban, egészen addig, míg teljesen meg nem szûnt a vérzés, és helyette borzalmas görcsök kínoztak, amelyektõl mindmáig szenvedek. Az ismerõseim azt mondták, hogy vessem magam alá egy újabb mûtétnek. Nekem azonban elegem van az operációkból. Haszontalannak tartom õket, és azt hiszem, hogy az orvosok, fõleg azok, akik ingyen dolgoznak, lelkiismeretlenek, és nem Istent tartják szem elõtt. Most mit tehetnék? Sok minden megoldódna, ha újra menstruálnék. Anélkül ugyanis nem eshetek teherbe, és ha nem lehet gyerekem, állandó rettegésben élek, hogy Ezzo második feleséget hoz a házhoz. Bár jól élek, és mindenem megvan, ami kell: turmixgép, televízió, rádió és magnó, ez a gond ott lebeg a fejem felett, és mindent sötétre fest. Tisztán tartom a házamat, és törõdöm a külsõmmel. Teljesítem a férjem kívánságait, és úgy általában elégedett vagyok, de a gyermektelenségem miatt nem tudok igazán megnyugodni. Borzalmas dolog az, ha valakinek nem lehet saját gyermeke. Mintha egy átok árnyékában élnék, amit soha nem tudok elfelejteni, sõt nem is szabad elfelejtenem, és ami minden mást annyira megnehezít az életemben. Ha legalább a menstruációm visszatérne, és a görcsök helyett vér folyna belõlem, áldottnak és szerencsésnek érezném magam. Hát ez az én nagy bajom, és ez a történetem, minden szomorúságával és örömével együtt, amelyhez semmit nem tettem hozzá, és semmit nem vettem el belõle.

Om Naeema3
Keserû az élet egy olyan családban, ahol egy feleségnél több van a háznál. A második feleség mindig ki van téve a mostohagyermekei gyûlöletének, akik azt kívánják: "Bár rövid ideig tartaná Isten az élõk sorában!" Vajon bízhat-e egy nõ a férje másik feleségében? Ez lehetetlen, és csak balsorsot, és szomorúságot kívánhatnak egymásnak. Ha az elsõ feleség meddõ, és a férje újranõsül, akkor az elsõ feleség felteszi magának a kérdést: "Hogyan tudnám összetörni a férfi szívét, és tönkretenni a másik nõ életét, hogy örökké fájdalomban éljen ezentúl?" A kézenfekvõ válasz a gyermek. Ez az a pont, ahol egy nõ a legsebezhetõbb. Ha egy gyermek beteg, meghal, vagy eltûnik, akkor az anya csak érte fog sírni, és elveszíti az életkedvét. Többé nem festi ki magát, és nem akar gyönyörû lenni. Nem akar nevetgélni, viccelõdni és bolondozni a férjével, vagy a karjaiba bújni. Elutasítja õt, és az elutasítás által az elsõ feleség kiélheti a bosszúvágyát. A gyerekein keresztül bántja a másik nõt, és a nõn keresztül a férjét.
    Anyám az apám második felesége volt. Az elsõ feleség velük élt, de csak két lánygyermekkel ajándékozta meg a férjét, akik tizenévesek voltak, mikor az apám elvette anyámat. Az ismerõsök azt mondták apámnak: "Nõsülj meg újra, Ahmed, hogy fiad szülessen, aki támogat majd öreg napjaidban."
    Az esküvõ után anyám szinte azonnal teherbe esett. A mostohalányai, akik természetesen elutasították az apjuk új feleségét, cselszövést forraltak az anyjukkal, hogy megnehezítsék az új asszony életét. Elõször is tudni akarták, hogy a születendõ gyermek fiú lesz-e, ezért elmentek egy bölcshöz az anyámtól elcsent ruhadarabokkal, hogy olvasson ki valamit belõlük. Ezek a bölcsek olyan erõkkel rendelkeztek, amelyek meghaladták egy átlagos halandó képességét. A bölcs azt mondta, hogy a gyermek fiú lesz. Mikor a mostohalányok közölték anyjukkal a hírt, az zokogni kezdett, és azt mondta: "A lányok anyjának ideje lejárt, a fiú anyja fog diadalmaskodni." A legidõsebb lánya így válaszolt: "Istenemre mondom, ha hagyom, hogy ez a jövevény örökölje apánktól azt, ami nekünk jár, vagy hagyom, hogy apánk egy napig is örömét lelje ebben a fiúban, ne legyen a nevem Fatma!"
    Fatma elment az anyai nagybátyjához, aki szintén bölcs volt, és a segítségét kérte. Olyan rontást akart anyámra hozni, amitõl visszataszítóvá válik a férje szemében, és az elutasítja õt. A varázslat hamarosan mûködni kezdett. Apám egy nap felkelt, és kijelentette hogy akármi lesz, nem akarja már ezt a nõt, akit nemrégen feleségül vett, és hazaküldte õt az apja házába. Az anyám családja gyanította, hogy apámnak ez a rejtélyes viselkedése csak az elsõ feleség és lányainak mûve lehetett, és eldöntötték, hogy tesznek valamit a varázslat ellen. Elmentek egy másik bölcs emberhez, aki azt mondta: "Ez rontás eredménye, amit egy halott ember segítségével hoztak rátok. Adjatok három fontot, én megkeresem a halottat, és elétek hozom, hogy megszüntethessétek a rontást."Mikor a varázslat megtört, a következõ napon az apám közvetítõt küldött a nagyapámhoz, hogy engedje vissza anyámat. Már nem találta visszataszítónak õt, és mikor rájött, hogy Fatma okozta a rontást, kikötözte három éjszakára abban a helyiségben, ahol az állatokat tartottuk.
    Hétéves lehettem, mikor anyám körülmetéltetett. A lányokat azért metélik körül, hogy uralkodjanak a szexuális vágyaikon. A fiúkat azért, mert azt tartják, hogy máskülönben képtelenek lennének közösülni, vagy gyermeket nemzeni.
    A fiú és lánygyermek értéke közti különbség miatt az a nõ, akinek több fiúgyermeke van, igyekszik eltitkolni a negyedik vagy ötödik fiát, és azt mondja, leánygyermeke született, hogy elhárítsa az irigykedést és az ártó szemeket a csecsemõrõl. Valamilyen oknál fogva a szegény családoknál születik a legtöbb gyermek, és fõként a legtöbb fiú. Csak a szegénységük védi meg õket az irigykedéstõl, mert bár mások érdemtelenül szerencsésnek tartják õket a gyermekáldásban, máskülönben nagyon szerencsétlennek.
    Az esküvõm napján a szokásos módon felkészítettek. Az arcomat és testemet megmosták, szõrtelenítették, és hennával befestették a kezemet. A falunkban ugyanazon a napon írjuk alá a házassági szerzõdést, mikor az esküvõt is megtartják, biztosításképpen, hogy ne történjék változás a võlegény szívében, vagy a családja ne gondolja meg magát. A szertartás után a férjem lefeküdt velem, de eltartott hét-nyolc napig, míg megszoktam õt. Türelmes volt velem, de tudta, mit akar. Ugyanazon a napon, mikor feleségül vett, három vagy négy másik fiatalember is megnõsült a faluból, és abban az idõben gyakran találkoztak. Nem tudom, mirõl beszélgettek, de ezek a beszélgetések még inkább arra buzdították, hogy engem rávegyen az aktusra. Az elsõ néhány napon a testem feldagadt, és úgy éreztem, hogy az egész alsó részem tûzben ég. A szexuális érintkezés után forró vizes lavórba kellett ülnöm, hogy a fájdalom enyhüljön, de szép lassan hozzászoktam, és már nem éreztem semmit.
    Az esküvõ a falunkban általában nagy esemény. Nem csak szórakozásra ad alkalmat, de összejövetelekre is. Gyakran megesik, hogy nemcsak a jegyespár családja és a helybéliek vesznek részt rajta, hanem a szomszédos falvakból és városokból is eljönnek az ünnepre. Az alkalmat néha arra használják fel, hogy régi tartozásokat és bosszúkat egyenlítsenek ki, és így vérfürdõvé fajulhat a dolog. Az esküvõ során bárki kiélheti a bosszúvágyát, és az emberek közti nézeteltérések is lángra lobbannak, mert a nagy zûrzavar, lárma és tömeg leplezi az erõszakot.
    Egy évvel az esküvõnk után életet adtam az elsõ gyermekemnek, egy fiúnak. Úgy szültem, hogy nem is igazán értettem a dolgot. Egy éjszaka éles fájdalomra ébredtem, úgy tûnik, hogy a méh összehúzódott. Az összehúzódások fiúgyermeknél sokkal enyhébbek és kevésbé fájdalmasak, mint egy lánynál. A fájdalom erejébõl mindig tudjuk, hogy fiú vagy lánygyermek születik. Ha egy nõnek nehéz szülése van, az emberek nem kímélik. Kigúnyolják, és megalázzák érte. Ezért mikor éreztem, hogy elfolyik a magzatvíz, és rám tör a fájdalom, csendben maradtam, és azt állítottam a sógornõimnek, hogy egy kis kellemetlenségen kívül nem érzek semmit…
    Az elsõ gyermekem után született egy lányom, el-Szájjeda és aztán még egy, akit Naeemának neveztem el. Õ az egyetlen életben maradt gyermekem. El-Bajumi két hónapos kora elõtt meghalt. Egy nap összeszorította az öklét, és elsárgult az arca, mintha valaki szemmel verte volna. A férjem anyai nagynénje eljött hozzánk, és azt mondta, miután a csecsemõre nézett: "A gyermeket a mi világunk szélére taszították. A másik világból való kistestvérei egy kört vontak köré, és elszólítják innen." Öt órával késõbb meghalt. El-Szájjeda hét hónap után halt meg. Tüdõbaja volt, és nem tehettem semmit érte. Egy rokonom injekciót adott neki, de nem használt. Mikor elvesztettem a gyermekeimet, a szívem megtelt fájdalommal és boldogtalansággal. Mindentõl elment a kedvem, és mikor más asszonyokat láttam gyermekkel a vállukon, csak zokogtam, és úgy éreztem, hogy az élet súlyos csapást mért rám. Éppen ezért, mikor Naeema megszületett, õ lett a szemem fénye, többet jelentett az életemnél is. Mindent megtettem érte. Hát így vagyunk, egyetlen lány viseli a nevünket. Mikor megszûntem menstruálni, úgy feldagadtam, mint aki a tizedik hónapban van.
    Elmúltam negyven éves, és most már mindennek vége. A férjemmel még mindig élünk nemi életet. Egy férfi egészen addig képes gyermeket nemzeni, mígnem mankó nélkül már nem is tud lábra állni, és reménykedtünk, hogy talán megáld vele az ég. De nem így történt, és ha Isten több gyermeket tartogatott volna számunkra, már régen nekünk adta volna õket. Háromszor estem teherbe, és háromszor szültem. Azután Isten nem adott több gyermeket. Már feladtam a próbálkozást, és belenyugodtam a sorsomba.

GHONEIM EMENI FORDÍTÁSA
 


 

KATHY O'BEIRNE *
(Írország)

Rabszolgasors a Magdolna Mosodában

Apácák

A cipõk
A cipõjükrõl ismerem fel az apácákat
Amikor jönnek
Végig a folyosón
Hogy kiverjék belõlünk a bûneinket
Csörögnek
A hosszú rózsafûzérek
A derekukról csüngenek alá
Sivítoznak és ordítoznak
Ti bukott nõk ti bûnösök
Bûnösök
Aztán az ököl roppanása
Kicsi arcunkon
Éveken és éveken át büntetés
És apácák
 

    Az apácák úgy tartották, hogy a Maggie-k, ahogy a lányokat nevezték, a föld söpredéke: bûnösök, akik sosem fogják elnyerni a megváltást, bukott nõk, akik - miután egy életen át mocskos, kimerítõ, alantas munkát végeztek - egyenest a pokol tüzére jutnak. Bár, ahogyan azt az egyik idõsebb nõ mondta, maga az Ördög sem lett volna képes jobb poklot kieszelni a Magdolna mosodánál.
    Miközben csontig nyûttük az ujjainkat, egész idõ alatt szemmel tartottak, folyamatosan ellenõriztek, és brutális elrettentéssel vették el a kedvünket attól, hogy bármi módon érintkezzünk egymással. Teaidõben és lefekvéskor is csöndben kellett maradnunk, ami elviselhetetlen volt. A csönd, mint mondták, még erényesebbé teszi a jó bûnbánókat, a rossz bûnbánókat pedig féken tartja, ám valójában ez is csak az irányítás egyik eszköze volt, s egyben megakadályozta, hogy barátságok alakuljanak ki, ami valamelyest segített volna elviselni ezt a szigorú rendet. Az elszigetelés politikája bevált, hiszen minél elszigeteltebbnek érzi magát az ember, annál gyöngébb és sebezhetõbb.
    A ránk mért büntetések a brutalitásig fajulhattak: az egyik apácánál volt egy sajátos vastag gumidarab, olyan, mint egy kerékpár abroncs belseje, azzal szokott verni minket. Egyszer, amikor engedetlenséggel vádoltak, megpróbáltam elfutni elõle. Végigfutottam a folyosón, de amikor megpróbáltam megkerülni egy sarkot, elestem. Éreztem, hogy valami feszül és roppan, de rá se hederített, amikor erõsködtem, hogy ezúttal tényleg megsérültem. Visszaküldött dolgozni, és aznap éjjel az ágyban csak úgy tudtam enyhíteni valamicskét a fájdalmamon, hogy a lábamat, amennyire csak tudtam, az állam alá gyömöszöltem. Úgy egy héttel késõbb, amikor még mindig alig tudtam egyenesen járni, végül kórházba vittek, ahol felfedezték, hogy eltört a medencecsontom. Háromnapi pihenést engedélyeztek, aztán mankót adtak és visszaküldtek a mosodába. Ott mindjárt munkába kellett állnom, úgyhogy a mankókat alig használtam, mivel kényelmetlenek voltak és akadályoztak a munkámban. […]
    Egész nap talpon voltunk; egyetlen pillanatra sem ülhettünk le. A mosoda tele volt egerekkel és patkányokkal. A gépek körül szaladgáltak, amelyeken keresztülmentek a lepedõk. Ahogy ott álltunk, láttuk, amint a lábunk körül rohangálnak. Rettegtünk tõlük, de nem futhattunk el, mert akkor megbüntettek volna. Az apácák azt mondták "Ezek mezei egerek, nem bántanak titeket." Csakhogy nekik nem kellett egész nap egyhelyben állniuk és elviselniük õket. Az apácák meg sem próbáltak kiirtani õket, és hogy betegséget kaphatunk tõlük, meg sem fordult a fejükben.
    Az étel olyan rossz volt, hogy amikor leültünk enni, sokszor láttuk, valami mozog a tányéron. A legrosszabbak a hernyók vagy a "Szõrös Molly"-k voltak, ahogyan neveztük õket, mindig ott másztak a káposztán. Amikor panaszkodtunk, az apácák közölték velünk, hogy gazdagok fehérjében.
    Egyik-másik nõ összeesett a mosoda padlóján, mert betegek vagy egyszerûen kimerültek voltak. Az apácák fölhúzták õket és rájuk parancsoltak, hogy álljanak vissza a munkába. "Fölkelni, fölkelni! - üvöltötték. - Nincs idõ efféle kényeskedésre!"
    A mosodákban egy csomó asszony és lány halt meg tébécében és influenzában, volt, aki öngyilkos lett, másoknak meg a szó szoros értelmében megszakadt a szívük. Iszonyatos dolgok történtek azon az istenverte helyen. […]
    Sokan hasonló utat jártunk be a mosodáig. Néhány lányt egészen kis korukban bíztak az apácák "gondjaira", és az árvaházakból indultak. Másokat, mint engem is, elszakítottak a családjuktól és a javítóintézeti vagy ipariskolai rendszert járatták végig velük. Vagyis már jóval azelõtt, hogy ténylegesen bekerültünk volna a mosodába, kijelöltetett az utunk, hogy Maggie-k leszünk, s elõbb afféle tanonciskolát kellett elvégeznünk, hogy hozzászokjunk a ránk váró kemény munkához.
    Voltak lányok és fiatal asszonyok, akiket a helyi pap vagy a gyermekbíróság küldött a mosodába valami iskolai probléma vagy holmi apró bûn, például bolti lopás miatt. Olykor, ha az anya meghalt és gyerekeket hagyott hátra, a papok a kislányokat a mosodába, s fiúkat pedig fiúotthonokba vitték, "nehogy rossz kezekbe kerüljenek". Voltak olyan lányok is, akik teherbe estek, mielõtt még férjhez mentek volna, s el kellett dugni õket, hogy ne derüljön ki a szégyen.
    A dologban az volt az ironikus, hogy ezekben az intézményekben, ahol állítólag megvédelmeztek minket, épp olyan, ha ugyan nem nagyobb veszélyben voltunk, mint odakint. Lányok egész sorát erõszakolták meg s ejtették teherbe, miután bekerültek a mosodába. Egyiküknek sem engedték meg, hogy megtartsa a kisbabáját. Ott kellett hagyniuk õket az anyaotthonban, s vissza kellett menniük a mosodába, hogy tovább dolgozzanak az apácáknak. Ezek a lányok azt mondták, megszakadt a szívük, amikor elvették tõlük gyönyörû kisbabájukat, s azt is mesélték, hogy a kisbabákat egyszer egy hónapban összeszedik és Észak-Írországba viszik, ahonnan hajó indul Amerikába. Voltak nõk, akik még egy nyilvántartást is láttak, amelyben a kisbabák neve mellett az áruk is szerepelt, feltüntetve, hogy gazdag amerikaiaknak adták el õket. A fiúkat a jelek szerint többre taksálták, mint a lányokat, és mind úgy gondoltuk, nagyon ízléstelen, hogy az egyik kisbabát jóval többre értékelik, mint a másikat. […]
    A látogatások alkalmával történt, hogy egy nálam jóval idõsebb látogató kiszemelt engem. Mindig odajött hozzám beszélgetni, és édességeket meg cigarettát adott. A lányoknak megengedték, hogy a látogatókkal kimenjenek a kolostor földjeire; séta közben sokat kérdezõsködött az életemrõl a mosodában, és úgy látszott, valóban fölkeltettem az érdeklõdését.
    Ez így ment egy ideig, aztán egy vasárnap, amikor szokás szerint sétálni mentünk, bevitt a szántóföldön lévõ, nagy, zöld pajtába. Amint odabent voltunk, és senki sem láthatott, lerántott a földre, kezével betapasztotta a szájamat és megerõszakolt. Amikor végzett, kikászálódtam alóla és sírva futottam vissza a kolostorba. Elmondtam a lányoknak, mit tett, mire azt felelték, nem én vagyok az egyetlen, akivel ez történt. Csöppet sem döbbentette meg õket. Ellenkezõleg, úgy látszott, hogy ez bevett szokás. Az egyik nõ azt mondta "Mit gondolsz, mért jönnek ide a látogatók?" Figyelmeztetett, ne beszéljek róla senkinek, vagy elmegyógyintézetben végzem.
    Így aztán tartottam a számat, a férfit pedig többé nem láttam a kolostorban. Egy idõ múlva azonban, nem tudom - mennyi idõ telt el -, kezdtem magam rosszul érezni. Reggelenként hánytam. Aztán elmúlt a hányinger, és jól éreztem magam, de egyszer csak hízni kezdtem. A ruháim szorosak lettek, és tudtam, hogy valami nincs rendben, de meg sem fordult a fejemben, hogy terhes vagyok. Az elmémben még ártatlan voltam, és azt hittem, csak hízom.
    Amikor nem sokkal a mosodába szállításom után megjött a menstruációm, fogalmam sem volt, mi történik velem, és azt hittem, valami szörnyû betegségben szenvedek. Elmondtam az egyik apácának, hogy vér jön a lábam közébõl, õ pedig azt felelte, hogy ez az Ördög átka, és újabb jele annak, hogy bûnös vagyok. Emlékszem, mennyire rémült voltam, de õ nem mondott többet, csak visszaküldött dolgozni. Késõbb bevallottam az egyik asszonynak, hogy alighanem meg fogok halni, mire õ felnevetett, és azt mondta, majd rendbe jövök. - Ha nincs más bajod, csak ez, rendbe fogsz jönni" - mondta.
    Nem jutottunk hozzá betétekhez, sem semmi efféléhez, bár az apácák külön pénzösszeggel rendelkeztek a gondjaikra bízott nõk esetleges személyes szükségleteinek kielégítésére. Ehelyett ez az asszony megmutatta nekem, hogyan tarthatom magam tisztán, amennyire csak lehet, a mosodából való ócska rongyok segítségével. Nem volt valami hatásos, de ez volt a legtöbb, amit tehettünk, és gyakran láttunk lányokat vérfoltos munkaköpenyben. Tudomásul vettük, eljött az ideje, hogy elszenvedjék a maguk átkát. Azt hittük, az apácák annyira szentéletû lények, hogy õk soha nem véreznek így.
    Senki sem magyarázta el nekem, mi az összefüggés e fájdalmas havi vérzés és a terhesség között, úgyhogy boldog voltam, amikor a havonkénti görcs megszûnt, azt hittem, ez azt jelenti, jó lány lettem. Ezért aztán teljesen megdöbbentem, amikor pár hónappal késõbb egy idõsebb nõ váratlanul azt közölte velem: - Alighanem gyereked lesz.
    - Honnan vennék én egy gyereket? - kérdeztem.
    - Így jártok, ha a férfiak ilyesmit tesznek veletek. De ne aggódj, túl leszel rajta.
    Elképedtem. Mindannak ellenére, ami történt velem, és amit a többi nõtõl hallottam, még mindig nem fogtam fel, hogy a brutális szexuális erõszak, amit elszenvedtem, ahhoz vezethetett, hogy gyerekem legyen. Összezavarodtam és rettegtem. Aztán egy napon elvittek valami kórházféleségbe. Anya-csecsemõ otthon volt. Egy, a Mária Légióhoz tartozó nõ vitt oda kocsin. Megvizsgált egy orvos és egy nõvér, és megerõsítették, hogy gyerekem lesz. Nem kérdezték, hogyan történt, sem azt, hol történt, és elfelejtették elmondani nekem, hogyan születik a kisbaba. Úgy képzeltem, majd a köldökömön át jön ki, mert elgondolni sem tudtam, hol jöhetne ki másutt. Visszavittek a mosodába, ahol épp olyan keményen dolgoztam tovább, mint annak elõtte.
    Néhány hónap múlva, három napos vajúdás után, megszültem egy négy font, három uncia súlyú kislányt. Ez egy hónappal a tizennegyedik születésnapom elõtt történt.

    DOBOS ÉVA FORDÍTÁSA
 

* Peter Mullan skót rendezõ Velencében Arany Oroszlán-díjjal kitüntetett filmje, a nálunk is bemutatott Magdolna mosodák hívta fel a világ figyelmét ezekre az intézményekre, amelyek közül az utolsót 1996-ban zárták be Írországban, de Ázsiában és Afrikában még ma is mûködnek. Kathy O'Beirne idén megjelent könyve, a Kathy története - Gyerekkori pokol a Magdolna mosodákban nagy vitákat kavar Írországban, Kathy O'Beirne-nek, a mosodák túlélõjének, aki ellen az érintett apácarend támadást indított, ma is zaklatásokat kell elszenvednie. Kathy gyerekkorától kezdve a testi-lelki kínzások és a szexuális zaklatások teljes skáláját végigélte, apja szadista cselekedeteitõl kezdve az egyházi irányítású javítóintézeteken és a pszichiátriai kórházon át a Magdolna mosodáig, ahová tizenkét évesen került. Ezekben a hírhedt büntetõ intézményekben árva, teherbe esett, vagy egyszerûen renitensnek nyilvánított fiatal lányok ezrei végeztek kényszermunkát kegyetlen büntetések közepette. A film felhívta a világ figyelmét a mosodákra, meg kell jegyeznünk azonban - és Kathy O'Beirne könyve is ezt tanúsítja -, hogy a Magdolna mosodák csak a jéghegy csúcsa. A huszadik század során legalább 30 000 fiatal lány dolgozott a mosodákban. Ugyanezen idõszakban a különbözõ egyházi gyerekintézményekbe (árvaházak, dologházak, nevelõintézetek) tízszer annyi, legalább 300 000 gyerek került be és maradt ott nagykorúságáig. Legtöbbjük, akár fiú volt, akár lány, ugyanolyan hihetetlen kegyetlenségeken ment keresztül, mint ami a mosodákban történt. [vissza]

BOTÁR ATTILA

Aphrodité szavai Néritészhez

Folytatódom ott, ahol alszol.
Kagyló vagy s becsukódsz.
Várom ébredésedet. Évek
tûnnek semmibe. Lásd:
nem faragtak engem e partra,
szobrot verjen a víz,
és kiváncsi sem vagyok, egyszer
volt gyöngém: kivel élsz?
asszonyé vagy? elcsal-e más is?
szívedben van-e gyöngy? -
érdekelt, de fölcseperedtem
nem kell visszavegyél.
Járok erre-arra, remélek:
bíbor mossa körül
tompa álmod ûzze a hajnal
s rámismertet a vágy.
Kérve titkon ajkad a csókra
(lelkes látogató)
megmutattad olykor a kincset -
lány voltam, kicsi lány.
Nem vihetlek égbe magammal,
tettem volna, tudod
Néritész. Te boldogan élhetsz.
Kagyló vagy. Becsukódsz.
 

Zónéról

Pásztor, kézmûves is kegyébe férhet,
mert nem válogatós hetéra Zóné,
de a tengerészt látva kigyúl,
s szélnek ereszt királyt, kósza kereskedõt.
 

Küprisz maszkja mögött

Tárd föl dombjaidat, ragadj magaddal!
Gyöngyházfény sikolyomra tenger ébred.
Telehold, te lásd: asszonyi kéj
medremen átzudul, s csillagaimra bont.
 

Ének leány- és asszonyhangra

Apró házad elé viszel.
Nádfüggöny zaja kis huzaté csupán,
s bronz-repkény lugasom se véd:
kagylómat hevesen bontogatod, halász.

Majd sípon szaporázd a dalt
erre égi Nilust csalsz, üde alkalom
látnod látogatóm s irigy
sem lennél, ha megérsz gondolatomra is.

Bennem készül a terv, hogyan
töltünk jócska idõt ketten a zátonyon -
két arcunk az öröm jelét,
víz és ég a tanúnk, hordja magán tovább.

Hátam boldog. A színföveny
teknõvé homorul nyers iramunk alatt,
száz nap fénye behúnyt szemem,
felszálló sikolyom tartja a láthatárt.

Érted áldozatot hozok,
sejted bár: a szeszély ûz ide ostobán.
Szóltál, hogy madarad legyek:
hát most fogjon a lép nádi-rigót hamar.

Apró házad elé megyek.
Jártunk itt, valahány évtized elfedi,
mégsem fog feledés rajta: kopár falán
gyöngykagyló nyoma - körmömé.
 
 

Alexander McCall Smith az afrikai Zimbabwéban született, iskoláit Skóciában végezte. Több afrikai egyetemen oktatott, évekig élt Botswanában. Az itt szereplõ részlet A zsiráf könnyei címû könyvébõl való, amely világsikerû könyvsorozatának, Az 1. számú Nõi Nyomozóirodának egyik darabja.
 

ALEXANDER MCCALL SMITH

Az üvegplafon

Mma Makutsi, az 1. számú Nõi Nyomozóiroda titkárnõje, a botswanai Titkárnõképzõ Iskola cum laude diplomával végzett hallgatója, az íróasztalához ült és kibámult a nyitott ajtón. Szerette nyitva hagyni az ajtót, amikor nyugalom volt az ügynökségnél (vagyis az idõ legnagyobb részében), de ennek is megvolt a hátulütõje, mert a tyúkok idõnként betévedtek és olyan begyesen kóricáltak odabent, mintha csak a tyúkólban volnának. Egy sor igen nyomós okból, ki nem állhatta ezeket a tyúkokat. Kezdjük azzal, hogy a tyúkok jelenléte a nyomozóirodában erõsen rombolta a hivatali imázst, másrészt pedig, mindettõl függetlenül is rühellte a tyúkokat. Mindig ugyanaz a csapat nyomult be: négy tyúk meg egy kedélybeteg, és, feltételezése szerint, impotens kakas, akit a tyúkok csak irgalomból tartottak. A kakas sántított, és egyik szárnyán jócskán hiányzott a tollazata. Levert volt, mint aki nagyon is tisztában van presztízs-veszteségével, s mindig pár lépéssel a tyúkok után bicegett, mint a királynõ férje, akit a protokoll az örökös második helyre utasított.
    A tyúkokat láthatóan éppúgy irritálta Mma Makutsi jelenléte, mint azoké õt. Mintha csak õ lett volna a betolakodó. Igazság szerint, ez az apró épület két kis ablakával és nyikorgó ajtajával inkább beillett volna tyúkólnak, mintsem nyomozóirodának. Ha kinézik õt onnan, talán elmegy, akkor aztán föltelepedhetnek a székekre s befészkelhetik magukat a kartoték-szekrényekbe. Erre pályáztak a tyúkok.
    - Kifelé! - szólt rájuk Mma Makutsi, és egy összehajtogatott újsággal csapkodott feléjük. - Itt nincs helye tyúkoknak! Kifelé!
    A legtestesebb tyúk feléje fordult és rámeredt, miközben a kakas beérte egy sanda tekintettel.
    - Hozzátok beszélek! - kiabálta Mma Makutsi. - Ez nem tyúkfarm! Tûnés!
    A tyúkok méltatlankodó kotyogással válaszoltak, és mintha tétováztak volna egy pillanatig. Amikor azonban Mma Makutsi hátralökte a székét és mozdult, hogy felálljon, megfordultak s az ajtó felé vették az irányt, ezúttal élükön a furcsán bicegõ kakassal.
    Mma Makutsi, miután a tyúkokat elintézte, folytatta elõzõ tevékenységét: kibámult az ajtón. Sértette a méltóságát, hogy baromfikat kell kihessegetnie egy irodából. Vajon a bostwanai Titkárnõképzõ Iskola hány színjelesen végzett hallgatójának kell effélét tennie? - töprengett. Voltak a városban irodák - nagy épületek tágas ablakokkal és légkondicionálással, ahol a titkárnõk krómfogantyús, politúrozott íróasztaloknál üldögéltek. Látta ezeket az irodákat, amikor az iskola munkatapasztalat szerzõ látogatásokra vitte õket. Látta, ahogy ott ülnek a titkárnõk, mosolyognak, drága fülbevalókat viselnek, s várják, hogy elõttük teremjen egy jólfizetett férjjelölt és megkérje a kezüket. Akkoriban úgy gondolta, hogy majd neki is ilyen állása lesz, bár õt személy szerint jobban érdekelte a munka, mint a férjjelölt. Valóban arra számított, hogy egy efféle állás lesz az övé, amikor azonban a tanfolyam véget ért s minden hallgató állásinterjúra ment, õ semmiféle ajánlatot nem kapott. Sehogysem fért a fejébe, miért kellett ennek így lennie. Egyik-másik lány, akinek sokkal rosszabb eredménye volt, mint neki - olykor akár 51 százalékos (ami azt jelentette, hogy épp csak átcsúszott) -, jó ajánlatokat kapott, míg õt (aki a csaknem valószínûtlen 97 százalékos eredménnyel végzett) semmiféle ajánlattal nem keresték fel. Hogy lehet ez?
    Egy másik sikertelen lány magyarázta el neki. Õ is járt állásinterjúkon, de nem volt szerencséje.
    - Ezeket a munkákat férfiak adják, igaz? - kérdezte.
    - Gondolom, igen - felelte Mma Makutsi. - Ezeket a vállalatokat férfiak vezetik. Õk választják ki a titkárnõket.
    - Mit gondolsz, hogyan választják ki a férfiak, hogy ki kapja meg a munkát, és ki nem? Azt hiszed, az osztályzataink alapján döntenek? Gondolod, hogy így csinálják?
    Mma Makutsi hallgatott. Még soha nem fordult meg a fejében, hogy efféle döntéseket más alapon is meg lehet hozni. Az iskolában mindvégig azt sulykolták belé: a kemény munka majd hozzásegíti, hogy jó állást kapjon.
    - Nos - mondta savanyú mosollyal a barátnõje -, lefogadom, hogy így gondolod. Tévedsz. A férfiak a külsejük alapján választják ki a nõket az állásokra. Kiválasztják a szép nõket és munkát adnak nekik. A többinek azt mondják: Nagyon sajnáljuk. Már minden állás betelt. Nagyon sajnáljuk. A világban recesszió van, márpedig világméretû recesszió esetén csak a szép lányok számára van elegendõ állás. Ez a világméretû recesszió következménye. Színtiszta gazdaságtan.
    Mma Makutsi döbbenten hallgatta. Ám tudta, bármilyen keserûen hangzanak is ezek a megjegyzések, igazak. Lehet, hogy tudat alatt mindig is tisztában volt mindezzel, csak nem nézett szembe a tényekkel. A csinos nõk megkapják, amit akarnak, a hozzá hasonló nõk azonban, akik talán nem olyan elegánsak, mint a többi, csak a semmit markolhatják.
    Aznap este a tükör elé állt. Megpróbált kezdeni valamit a hajával, de nem sikerült. Hajkisimítót kent rá, húzgálta és cibálta, de a haja nem volt hajlandó együttmûködni. A bõre is ellenállt a rápacsmagolt kenõcsöknek, hiába, az arca az iskola csaknem valamennyi lányáénál jóval sötétebb maradt. Elfogta a harag, ha a sorsára gondolt. A helyzet reménytelen volt. Még az a méregdrágán vett nagy, kerek szemüveg sem tudta álcázni a tényt, hogy õ egy sötétbõrû lány egy olyan világban, ahol a vastagon kirúzsozott, világos bõrû lányok tarolnak. Ez volt a végsõ, megrendíthetetlen igazság, amit semmiféle ábrándozás, és semennyi krém és kence nem változtathatott meg. A kellemes élet, a jó állás, a gazdag férj nem az érdemeken és a kemény munkán múlt, hanem a durva, megváltoztathatatlan biológiai szelekción.
    Mma Makutsi a tükör elõtt állt és sírt. Majd' belegebedt, hogy megszerezze azt a 97 százalékot a bostwanai Titkárnõképzõ Iskolában, de ha ehelyett inkább bulizik és fiúzik, az csak a javára vált volna. Kaphat egyáltalán valahol is munkát, vagy otthon kell maradnia az anyja mellett, hogy segítsen a kisöccse vászonnadrágjait mosni és vasalni?
    A kérdésre másnap érkezett válasz, amikor Mma Ramotswénél folyamodott titkárnõi állásért, és azt meg is kapta. Ez volt a megoldás. Ha a férfiak nem hajlandók az érdemek alapján állást adni, keress munkát egy nõnél! Lehet, hogy az iroda nem csillog-villog, de a dolog izgalmasnak látszik. Egy magánnyomozó titkárnõjének lenni jóval rangosabb, mint egy bankban vagy egy ügyvédi irodában titkárnõsködni. Szóval, lehet, hogy mégis van igazság. És lehet, hogy mégis jó volt valamire az a sok gürcölés.
    De még akkor is itt van ez a nyomorúság a tyúkokkal.

    DOBOS ÉVA FORDÍTÁSA