NAGY ZOPÁN

A körúton

I.
Pénz nem volt nálam,
odaadtam hát
a zsebórámat:
az egylábú nõnek.

Végre havazott,
s emberek nem jöttek
(rajta kívül)
szembe…

- Egy órát késik, ha jól saccolom
(jutott eszembe)…
- Pénz az jobb lenne
(motyogott flegmán); majd beállítom…

II.
Oda adtam hát a zsebórámat:
a rongyokba csavart, egylábú nõnek
(miért nevezik õt fél-lábúnak?),
aki járókerettel elém-lépett

a záporzó, híg havazásban…
A sötét órát én is találtam
(amit õ beállít, ha meg nem fagy):
egy ködösen elcserélt kabátban…

  *

Távolság: helybõl érezd a messzeséget.

Közelség: a távolság nyugalmával.
 

"Õszi sanzon"

Faragott kõasztal a diófa alatt
(Elébem vetített október közepe.)
Reszketeg-levelû, szórt-fényû délután.
Vörös-kontyos mamám, kinek rossz a szeme
(Miután bort adott): a kertben álldogál…

Kétféle finom bort, kalácsot és vajat
(Tavalyi diót tört, almát is szeletelt)…
Hunyorgó fényekben: üvegtál és pohár.
Nagymamám duzzogott, rég beszéltem vele
(A kertben elveszett) - s hagyott az asztalnál…

(Álmomban nagykamasz és gyermek voltam ott.
Õ, tízen-éve már: bizonyos, hogy halott…)
 

A "Családi haikuk" sorozatból

Nagymama
Kerékpározni,
Úszni nem tudott. Szép volt.
Strandon dolgozott.

Kabinosnõként
Kortalan-fiatalon
Halt meg elõttem.

Nagyapám
Régen gulyás volt.
Lakóteleprõl járt ki
Vad pulijával.

Messzi pusztába
A hajnali kisbusszal
Egyik nagyapám.

Elalvás elõtt
Még citerát faragott
A kiskonyhában.

Az asztalra csapott
Majd megberetválkozott
Mély álma elõtt…

BIRTALAN FERENC

Tizenegy haiku

jó Héphaistos
a patkót rávered-e
hogy ideérjen

*

simítsd ki tollad
nem jön több téli szombat
rigóleánykám

*

lepkeszárnyakat
röpít a nyár szemedre
virágvarázsnap

*

gyeplõt feszesre:
indulj Hold udvarából
cinóbereste

*

borzongsz barátom
amikor halnak a fák
tudd: születnek is

*

kalózos õszben
tépett elkoszlott felhõk:
mi lett belõlem

*

õsz hova lettél
s hova gyöngymosolyú te
sose volt nyárból

*

van ötven ága
ragyogj hadd öregedjen
Napocska drága

*

fagy: februármány
havat karvalyzó tél zúg
március: várj rám

*

közeli télvég
pedig mennyire élnék
de csal a mélység

*
menyasszonyfátylat
görget a szél: vége az
akácfanásznak

BARTUSZ-DOBOSI LÁSZLÓ

Tanári kirándulás,
avagy: Mélyvizy balatoni útja

Mélyvizy, miközben az indulást várta a patinás Kelén fedélzetén, újra és újra felolvasta magának Eötvös Károly sorait a Balatonról, mintha el akarta volna terelni figyelmét megkérdõjelezhetõ képességû kollégáiról, egy halom szakbarbár pedagógusról, akiknek olykor még a nevét sem tudta. "A Balaton ábránd és költészet, történelem és hagyomány, édes-bús mesék gyûjteménye, különös magyar emberek õsi fészke, büszkeség a múltból s ragyogó reménység a jövõre. […]Kúpok fénylõ orommal, szõlõhegyek zölden ragyogva, erdõk fekete foltjai, zöld mezõk, arany vetések, száz falu, ezernyi hegyi hajlék, malmok, útszéli sorfák, patakok, csatornák, fehér házak, korhadt és mégis fényes romok…" Ettõl jobban lett. Olyanok voltak számára ezek a sorok, mintha repedést fedezett volna fel az idõn, amelybe belevetõdve régmúlt világokat lett volna képes megidézni. Ezek a sorok mindig feledtették vele a század õrületét, gondolkodásbeli provincialitását s a kényelemmel együtt járó elbecstelenedését.
    Nem szerette kollégáit, sõt elmondhatjuk, hogy kerülte a velük való érintkezést. Általában véve sem volt barátkozó típus, bár nem volt elutasító, csak amolyan magának való fajta, aki inkább egyedül szeret bíbelõdni, mint másokkal kvaterkázni. Pszichológusok valószínûleg "aszociálisnak" címezték volna ezt a viselkedést, de õ egyszerûen csak így érezte jól magát. Ki nem állhatta a felületes, kényszeredett utcai társalgásokat, egyáltalán a felesleges beszédet, s nagy ellensége volt a semmitmondó "csacsogásnak". Kiválasztott barátain s az irodalom jelesein kívül nem nagyon ereszkedett társalgásba senkivel. Az utcán öntudatlanul is sietõs járással közlekedett, igyekezve kiküszöbölni a számára kényesen feszélyezett találkozások legparányibb lehetõségét is. S bár még viszonylag fiatal volt, alig múlt harminc, efféle hóbortjai, s komótos polgári létformája miatt, sokan koravénnek tartották. Õt azonban ez cseppet sem zavarta, így legalább nem piszkálták feleslegesen.
    Siófokot éppen elhagyva természetesen Karinthy jutott az eszébe, Krúdy, Rejtõ Jenõ, Kálmán Imre és Latabár Kálmán, akik egytõl-egyig ezer szállal kötõdtek az õ városához. A hajó imbolyogva futott ki a keskeny kikötõbõl, s õ szemével még sokáig követte a part lassan zsugorodó vonalát, az egyre törpülõ fákat és szállodákat, s a mólón nyüzsgõ hangyányi horgászcsapat mozdulatlanságát. Csak akkor fordult a víz felé, amikor a hajótesttõl már semmi érdemlegeset nem lehetett látni a szárazföldbõl.
    Emlékezett rá, hogy Garay János egy helyen, A balatoni kagylók ciklusában, valami egészen eredeti módon közelített a nagy tóhoz, s hogy felidézze azt, mindent tudó naplójában elõkeresve, csendben újraolvasta. Ebben Garay könnynek nevezte a Balatont, amelyet a teremtéskor érzett gyönyör préselt ki az Isten szemébõl. Káprázatos versnek tartotta, s talán még káprázatosabb gondolatnak, hogy valaki a Balatont az isteni teremtés nagyszerûségébõl fakadó érzelmi túltelítettség kicsorduló szubsztanciájának nevezi. Egyfelõl merész, másfelõl zseniális. Mindig irigykedett erre a bámulatos ötletre, de az irodalommal foglalkozók elismerõ irigységével. Van olyan, hogy az ember egy-egy versben, gondolatban, félmondatban megérzi az utánozhatatlan nagyságot, beleremeg ahányszor csak olvassa, s ilyenkor bosszankodik. Bosszankodik, mert nem õ találta ki, s mert mindörökre lemaradt az alkotó örömérõl, amely abból fakad, hogy attól a pillanattól fogva, e sorok által halhatatlanná tette magát. Garay egyébként is számíthatott kései lelki rokona irigységére, mióta Mélyvizy Simontornyán teljesen véletlenül meglátta az egykori költõ feleségének portréját az egyik teremben. Gyönyörû asszony volt. Mélyvizy lelkében újra és újra felvillant márványszerû arcának finomsága, s képtelen volt szabadulni a majd 150 éve halott nõ vonzóerejétõl. Jó lett volna mindezt megosztani Zoltánfival, aki hasonló szerelmese volt a költészetnek s a Balatonnak, de õ most a fõvárosban csavargatta a paragrafusokat, hogy az erkölcseibõl kivetkõzött huszadik századi embert a törvény erejével tartsa a helyes úton.
    Miközben ezen gondolkozott, a hullámok veszett dühe kezdte ostromolni a hajót, s Garay szépen fodrozódó tava pillanatok alatt Cholnoky Viktor tomboló, viharos, a természet félelmetes erejét reprezentáló tengere lett, amelyre oly sokszor utalt azokban a novelláiban, amelyek az ópiummámor kiváltotta rémálmok közötti tiszta pillanataiban születtek. Félelmetes víz csapkodott mindenütt.
    "Soha nem felejtem el, hogy a táj, ami elõttem van, mögöttem folytatódik" - idézte magában Mélyvizy Egry, a festõ szürreális gondolatát. Róla sajnos csak kevesen tudják, hogy a Balaton nemcsak gyönyörû festményekre, hanem nem egyszer versekre is megihlette. A "nagy víz" valóban meglepõ "érzelmi" kitörésekre ragadtatta magát. A hullámok nemcsak nagyságuknál fogva, hanem kiszámíthatatlan irányuk miatt is félelmetes karneváli forgataggá varázsolták a "nedves rónát". Tomboló és visító erõk küzdöttek láthatatlan ellenfelükkel, s a hajó, mint egy véletlen odatévedt járókelõ, igyekezett menteni az irháját e "családi perpatvar" dühe elõl. A meglepõ az egészben az volt, hogy az ég ugyanolyan tiszta azúrkék színben tetszelgett, mint elõtte, s néhány kósza bárányfelhõn kívül semmi nem törte meg végtelenségét. Látszólag semmi értelmes magyarázatot nem lehetett adni a vihar hirtelen feltûnésére, a vízparti ember azonban tudta, hogy ebben semmi különös nincs. Kamasz tengerünk, a Balaton, hajlamos a legváratlanabb pillanatokban efféle rapszodikus hangulatváltoztatásokra, anélkül, hogy ennek bármiféle elõzetes jelét adta volna. A helyi emberek ezért nem is tulajdonítottak neki különösebb jelentõséget, egyszerûen tudomásul vették, mint a különc bogarasságát a szomszédok. A hátizsákos, fényképezõgépes turistákat azonban rendszerint felkészületlenül érték az ilyen hirtelen változások, s ez sok bosszankodás kútfõjévé vált.
    Így történt ez most is, bár Mélyvizy egész kellemesen szórakozott az eseten. Amikor ugyanis pórul járt kollégái csuromvizesen bemenekültek a hajó fedett részébe, ahol egy századfordulós nagykörúti kávéház kényelme és melegsége óvta az elõrelátókat a kinti világ viszontagságaitól, némi megelégedettséggel dõlt hátra kényelmes székében azzal a fölényes jóérzéssel, ami olyankor tölti el az embert, amikor elõre megjósolt szavai beteljesednek. Olyan megnyugtató volt, hogy ismeri a tavat, s annak szeszélyeit, hiszen egész apró gyermekségétõl figyelgette, tanulta azt. Május közepe volt. Tudta, hogy vihar lesz. Ha nem is kifejezetten, de ösztönösen érezte, hiszen minden jel erre utalt. Mélyvizy azonban egy percre sem vesztette el a lélekjelenlétét a kellemetlen helyzetben, sõt egyfajta otthonos érzés kerítette hatalmába. Egyfolytában az a gondolat járt a fejében, hogy jogos a Balaton háborgása a korai betolakodók tapintatlansága miatt. S bár egy ideje már nem lakott a Balaton mellett, lokálpatriotizmusa még mindig ide kötötte, s elõszeretettel idézgette Eötvös Károly Utazás a Balaton körül címû könyvének egyik fricskáját, amelyben Eötvös, a külföldieknek a saját tengereik iránti fennhéjázását töri le frappánsan. "Velence, Nápoly büszke az õ tengeri holdfényére. Száz meg száz festett képen dicsekszik vele. Boldogtalan talián, jer csak a Balatonra, ott nézd meg a csöndes nyári felhõtlen éjjel a holdvilágot. Azután merj pisszenni, ha tudsz!"
    Mélyvizy a történtek után végképp idegenül érezte magát ebben a társaságban, s már határozottan bosszankodott, hogy eljött. Elõször ugyanis nem akart részt venni a kiránduláson, de végül hagyta magát rábeszélni. Az egyetlen ok, hogy mégis igent mondott, a Balaton volt. Képtelen volt ellenállni neki. Olyan ez, mint amikor az ember rátalál a megfelelõ borra, s bár tudja, hogy még nagyon sok hasonlóan finom remekmû kerül palackba évrõl évre, azért amikor arra kerül sor, hogy választania kell, mindig ugyanannál köt ki. Talán nem is baj ez. Minden embernek szüksége van a biztonságra, s ezt a megtalált és megszokott emberek és tárgyak biztosítják a számára. Mélyvizynek ez a Balaton volt, s nem igazán értette, hogy másoknak hogyhogy nem az.
    A hajó belsõ tere tehát hirtelen tele lett a zajos kollégák felületességével, s Mélyvizy ijedten menekült vissza Eötvös könyvéhez, nehogy beszélgetnie kelljen velük. Az óvintézkedések feleslegesnek bizonyultak, hiszen kollégái már jól ismerték mogorvaságát, s egy ideje nem is próbálkoztak bevonni társalgásaikba. Mélyvizy azért jobbnak látta lekötni magát a "vajdával", akit Mikszáth a legokosabb magyarnak tartott, s aki bevallottan maga is a Balaton szerelmese volt. Mélyvizy egyébként is szerette ezt a laza, gondolatmenetében korlátlanul csapongó, anekdotázós stílust, amelyet nehéz volna egyetlen formai irányzatba belepréselni, s amely a Balatont, mint egyetlen homogén régiót fûzte egybe.
    - Szánalmas - buggyant ki véletlenül Mélyvizybõl - a gazdasági érdekei miatt elkötelezett politikusi gondolkodásmód görcsös próbálkozása, hogy mesterséges úton elõállítsa ugyanazt, amit a természet, az irodalom, és a helyi emberek már oly régóta teljes természetességgel éltek. - Ez utóbbiakat már csak gondolta. Mélyvizy nemrég olvasta ugyanis, hogy a közeli európai uniós csatlakozás miatt, helyi politikusok úgynevezett "Balaton régiót" szeretnének létrehozni a Balaton parti településekbõl.
    - No persze, õk nem ismerik Eötvös Károlyt, honnan is ismernék! - méltatlankodott tovább magában. - Mert ha ismernék, akkor tudnák, hogy ez a táj, ez a vidék egy és elválaszthatatlan egész anélkül is, hogy ezt valamiféle pecsétes okmány igazolná. Errõl írt a "vajda", s ezt vágta oda olyan keményen a sajkódi Németh László a Kisebbségben címû esszéjében, amikor azt írta, hogy "országokban csak az tud igazán gondolkodni, aki vidékekben már megtanult".
    - Mert nem az a baj, hogy hivatalosan is egy régióba akarják soroltatni a Balatont, hanem az, hogy mindezt gazdasági megfontolásból és álságos kulturális értékmegõrzés címén teszik - dörmögött tovább Mélyvizy a vizet bámulva.
    "Hazafiúi mérges fájdalom" rohanta meg. Számára ugyanis a Balaton nem gazdasági egység volt, hanem Magyarország lekicsinyített mása. Garay könnycseppje, Cholnoky tébolya, Egry színei és Eötvös anekdotái. Egy tökéletes makett, amely nemcsak hûen tükrözi a valóságot, hanem átláthatóbbá, magasztosabbá is teszi azt. Úgy tartotta, hogy a Balatonnak nincsenek hétköznapjai. A sok szellemi gazdagság miatt, mely itt felgyülemlett, mintha egy állandó történelmi és irodalmi ünnep díszítené a tájat. Olyan az egész, mint egy hatalmas, élõ lexikon, amiben minden benne van. Az ember nem tud csak úgy elmenni mellette, muszáj "belelapoznia". Õ pedig nemcsak lapozgatta, hanem folyamatosan olvasta is. Ebben élt, s nem tudta megérteni, hogy mások miért nem borzonganak bele ebbe az érzésbe. Ignoti nulla cupido, azaz Aki hazáját nem ismeri, nem is szeretheti. Ez volt az egyik kedvenc jeligéje. Számára a Balaton vidéke jelentette a hazát. Ez volt az egyik oka annak az elhatározásnak, hogy megírja a Balaton irodalomtörténetét, hogy ez által õ maga mélyedhessen el jobban e megismerésben. El is kezdte gyûjteni a tóhoz kötõdõ írók, költõk neveit, de az anyag pillanatok alatt oly nagyra növekedett, hogy megvalósításától egyelõre megfutamodott.
    Miközben ezeken és hasonlókon morfondírozott, a hajó unottan "zötykölõdött" a hullámos "pusztaságon", a kollégák megszáradtak, s az idõ is enyhülni látszott. A vihar ugyanazzal a titokzatossággal szívódott fel, amilyennel fél órával ezelõtt oly váratlanul megjelent. A víz újra nyugodt és méltóságteljes lett, Füred házainak körvonalai pedig mind határozottabb formát nyertek az egyre közeledõ hajó utasai számára. Mélyvizy iménti haragja Eötvös Károly sorain bús fájdalommá enyhült, s olyan melankolikus világfájdalom szállta meg, amilyent csak férfiak szoktak érezni. Kedélye különösen akkor borult el, amikor a következõ sorokat olvasta: "Ha azt akarod, hogy birtokod nemzedékrõl nemzedékre szálljon s nemzetséged könnyen a világba el ne széledjen: úgy neveld a gyermeked, hogy legkedvesebb játékait birtokodon játssza, legszebb gyermekidejét birtokodon töltse, annak fáit, halmait, dûlõit, hajlásait, kútját, kútfejeit, messze látó szépségeit, emberét, asszonyát, kisgyerekét, meséit, ábrándját, hagyományit igazán megszeresse."
    Neki ez nem sikerült. Papíron már nem volt balatoni ember. Furcsa, de családja férfitagjai soha nem tudtak meggyökerezni azon a földön, ahol apáik letelepedtek. Valami érthetetlen erõ hajtotta õket újra és újra tovább, s ez így ment már Mélyvizy dédapjától kezdõdõen, s valószínûleg már azelõtt is. Olyan volt ez, mint egy átok, amely ûzte, hajtotta e kemény férfiakat, hogy mindig új földet törjenek fel maguknak, hogy mindig új otthont teremtsenek családjuknak. Nagy szomorúsága volt ez Mélyvizynek, de neki sem sikerült kitörni a családi átok bûvkörébõl, az õ fia is máshol született már, mint õ. Sokszor merengett a visszatérés lehetõségén, de reális esélye erre a közeljövõben nem volt. Azt gondolta ki ezért, hogy fiát idõrõl idõre afféle képzeletbeli balatoni utazásokra fogja vinni, amelyekhez a gyermeki lelkületnek megfelelõ anekdotákat, versikéket, betyártörténeteket, s a késõbbiekre is gondolva, komolyabb balatoni irodalmat gyûjtött, sõt itt-ott maga is írt. Ez is közrejátszott a fentebb említett nagy irodalomtörténeti vállalkozás kigondolásában. Eötvös Károly pedig remek alapot biztosított mindehhez. Gondolatai állandóan e körül a téma körül jártak, képtelen volt elszakadni ettõl a már-már rögeszméjévé vált elképzeléstõl, hogy "dinasztiáját" valahogy mégis a Balatonhoz kösse. Mániákusan hajszolta az agyát újabb és újabb ötletek produkálására.
    Közben partot értek, megnézték Füredet, Tótvázsonyt, Balatonudvarit, borozgattak a Káli-medencében, megmászták a Hegyestût, de õ mindezt valamiféle révületben tette. Fogalma sem volt róla, hogy merre jártak. Számára már nem létezett senki és semmi, csak a Balaton és az õ makacs elhatározása a fiáról s annak gyökereirõl. Tüskés Tibor jutott eszébe, aki hasonló cipõben járt. Ezt Gyönyörû magyar tengerke címû novellagyûjteményének egyik bevezetõ sorából tudta meg, amikor a következõ fájdalmas sorokat olvasta: "Nekem még van szülõházam. A gyerekeimnek már csak a pécsi klinikát tudom megmutatni."
    Dettó - gondolta magában szomorúan Mélyvizy.
 
 

Csónakok a tengerparton


 
ÁGAI ÁGNES

Megközelítés

Összetekeredik. Gubancba szédül.
A fent kereke, kocsija, kabinja
  átfordul és zuhan alá.
Alá a magasnak vélt messzeségbõl.
A tér mozog, elbillen, átcsúszik.
 Ráhajlik a fényre. Felissza.
Az idõ megkoccan. Széthasad. Hulló darabok.
Fennakadnak az ágon. A fa nélküli ágon.
 Villaágra szúródott idõdarabkák.
Egy darab, két darab,
 millió darab.
Aztán. Nincs aztán és nincs azelõtt.
Aztán az idõ lehámlik, lepattogzik,
 leszárad.
Kis kunkorodó pörzsdarabkák.
Egy darab, két darab,
  végtelen darab.
Alattuk vöröslõ hús-valóság.
Szórt hangok, szemcsés derengés.
 Szétporladt hangok permete.
Nem is hangok, csak rezdülések.
 Finom, ütemes rezdülések.
A táj. Nincs táj, csak megképzett
  emlékezet.
A táj kitágul, felhólyagzik.
 Gömbbé gömbölyödik.
Súlyos és könnyû. Minden szöglet kisímul.
Csiszolt, fényes felület.
  A kép lecsúszik róla.
Lassan. Nincs lassan és nincs gyorsan.
Lassan az egész megemelkedik.
  Puhán és könnyedén.
Belemerítkezik, beleoldódik egy alaktalan,
furcsa egészbe. Nagy totálba.

TARNAI LÁSZLÓ

Moloch fogságában

Sürgönyöztem
nyolcvan éves születésnapod
ünneplésére
s bukdácsoló fapadossal
jöttél Pestre Allen Ginsberg
Nem tudom
miért cövekeltél le
a Kossuth téren
ahol üvölteni kezdtél
amitõl az ország süketháza
fölriadt
Élénk hangodtól
az éjszakai placc
mintha táncra perdült volna
és lenge szoknyák hullámai
csapkodták arcodat
miközben kucsmák röpültek
Szabadság-szobor felé
amin mosolyogtál mondván
Don't Grow Old
vagyis ne vénülj meg
Mellékutcai kocsma pultjára
dobva szemüvegedet
lelkekbe hatoló Moloch
sátáni cselszövéseirõl faggattál
aztán kérdezõsködtél Sárga Házunkról
ahova mint kérted
húzódjunk be
s ágytakarónk alatt
öleljük át Magyarországot
aki egész éjszaka köhög
és nem hagy aludni bennünket
A tömegben kerested
Walt Whitmant
mert szakálla utat mutatna
konzervhegyekhez
ahol tyúk marha sertés
birkahúsok között
hajnalig vonszolhatnánk
baromi erejû tokajitól
földre zuhant árnyékokat
Miért képzelõdöm
zseniális amerikai poéta ittlétérõl
amikor most
kétezerhat év elején
mindennap csörög telefonom
belebúg bájos nõi hang
és közli
hogy mivel évek óta
nem mozdultam otthonomból
ezért kedvesemmel
alias akárkivel együtt
meghív vacsorára
s falatozás közben
ingyenes nyaralást ajánl
Busszal vonattal röpülhetünk
csodás helyre
ahol síelhetünk hegy tetején
úszhatunk feneketlen tóban
esténként kerthelyiségi asztalunk
olyan vacsorát kínál
amitõl másnap reggel
vétek mérlegre állni

Nem tudom hogy bájos hölgy
hallja-e balsorsok reccsenését
amely akkora
mint Ginsberg üvöltése
Nem tudom hogy bájos hölgy
földalattik papírpokrócain
látott-e angyalokat táncolni
fogatlanok részeg odúiban járt-e
hamut zabálók között
Izzadt-e hajnali temetõkben
ahol csehók udvarairól
kirúgott csellengõk vacognak
mert kabátjukat
vodkára cserélték
Nem tudom hogy bájos hölgy
figyeli-e
padok moccanatlan cókmókjait
állomások várótermeinek
szuszogását hallja-e
szagolja-e éjjeli menedékhelyek
hányingert keltõ bûzét
vagy ilyen semmiségek
kerülik észjárását
mint autistát külvilág
Nem tudom hogy bájos hölgy
miért nem csörög inkább
átmeneti szállókra
nappali melegedõkre
ahonnan örömest botorkálnának
ingyenes vacsorára
lyukas zoknik talpnélküli bakancsok
szakadt kabátok
amelyek zsebei elvinnének
népkonyhán kapott szelet kenyeret
amitõl bájos hölgynek
olcsóbbodna kéttojásos rántotta

Nem tudom hogy bájos hölgy
kapcsolatot teremtene-e
azokkal
akik nemrég szabadultak
elvonókúrákról
s menekül tõlük
pálinka vodka bor sör
marihuána
mert ha nyaralni hívná
lepusztulásukból kecmergõket
talán nem rohasztanák tovább
mindennapjaikat

Nem tudom hogy bájos hölgy
miért nem hívja föl
diákok otthonait
mert a fiatalok megbolondultak
mindattól
amire nincs szükségük
s amire szükségük lenne
nem kapják meg
Nem tudom hogy bájos hölgy
miért vonakodik
azokat tárcsázni
akiknek életét ragyogtatja
több gyermekük
Télen tavasszal nyáron õsszel
maradnak otthonukban
ahonnan mozdulni nem tudnak
mert Moloch
fogságában vannak
 

Kapáló asszonyok
 
 
 

M. SZÁNTÓ JUDIT

Szeretve mindörökké

Szépen beszélt a pap. Mintha az õ szívébõl szólna. Márta szomjasan itta minden szavát. Kezében gyûrögette a zsebkendõjét, idõnként a szeméhez emelte. Nem gyakran, hiszen már nem volt könnye. Mind elsírta, amióta Pista itthagyta. Hiába tett meg mindent érte. Amikor a szélütés érte, szint úgy érezte, mintha õt taglózta volna le. Meg is bénult hirtelen. Nem tudja: egy-két másodpercig tartott a bénasága, vagy tán hosszabban? Csak arra eszmélt, hogy sürgõs segítségre van szükség.
    Hamar érkeztek a mentõk. És szinte ugyanabban a pillanatban toppant be ijedten a fia. Õ beült az ura mellé. Szirénázva robogtak végig a jóformán néptelen, ködös hajnali utcákon. Amikor pedig beérkeztek a kórházba, rohant Pista után, akit egy terembe vittek. Csak akkor engedte el a kezét, amikor egy fehérköpenyes nõ szelíden megfogta és egy padhoz vonszolta.
    - Tessék itt várni - mondta.
    Õ engedelmesen leült. Azután a türelmetlenség felállította, és a csukott ajtó elõtt idegesen járkált a folyosón fel-alá.
    Nem tudja, mennyi idõ telt el, amikor kitolták a férjét. Egy õszes hajú orvos lépett mellé:
    - Stabil az állapota. Ennél többet azonban pillanatnyilag nem tudok mondani - és azzal sietett a beteg után.
    Márta is szedte a lábát, hogy utolérje a kis menetet. Az ura szeme be volt hunyva, és láthatóan semmit sem tudott a körülötte történtekrõl.
    Azután mindennap a kórház. Pista jobb oldala teljesen megbénult. És hosszú ideig beszélni se tudott. De Márta megtanult érteni a szemébõl. És mosdatta, borotválta, az otthonról hozott étellel megetette, megigazította az ágyát, friss pizsamát adott rá.
    Öröm csillant Pista szemében, amikor a mentõvel hazamentek. Márta is örült, pedig tudta, hogy még az eddiginél is nehezebb, fárasztóbb munka vár rá. És idegölõbb. Pistát ugyanis a betegség ingerültté tette. Ha valamit kért, és Márta nem értette a botladozó nyelvvel kiejtett szavakat, szemrehányóan nézett rá. És ideges lett, ha késett a kérés teljesítése. Holott Márta mindent megtett, amire az erejébõl futotta. Amikor forgatta, azt hitte, leszakad a dereka. De szívesen tett meg mindent. Negyvenhét év után is szerette az urát. És amikor Pista hálásan nézett rá, úgy érezte, megsokszorozódik az ereje. Hiszen olyan szépen éltek együtt! Most is érezte a szerelmet a hálás tekintetben.
    Hét évig gondozta, ápolta a fekvõ beteget…
    Igen, igen. Épp ezt mondja most a pap is. Meg azt, hogy ez valóban sírig tartó szerelem volt. Mindkét részrõl.
    Ehhez õ csak annyit tudna hozzátenni, hogy úgy érzi, még azon túl is.
    Csak egy icipicit tántorodott meg, amikor a pap befejezte: - Lux perpetua luceat ei. Nyugodjék békében!
    Szerencsére mellette állt végig Isti, és most gyengéden átfogja a vállát. Szegény gyerek! Látszik rajta, mennyire megviselte az apja halála. Isti másik oldalán a menye áll, Gyöngyi, akivel nem túl jó a kapcsolata, de természetesen most mindketten félrerakták az évek óta felgyülemlett ellentéteket. Most összeborulnak a nagy bánatban. Gyöngyi karjába az unokája, Kata kapaszkodik. A tizenkét éves süldõ lány ijedten karol anyjába. Most találkozik elõször ilyen közelrõl a halállal, és nem tud mit kezdeni vele. Márta másik oldalán a sógornõje áll. Nelli már tizenkét éve özvegy, és azóta még több ideje marad Márta szapulására. Amire mindig talál is okot. Mert nem úgy vezeti a háztartást, ahogyan õ szereti, mert nem hallgatott sose rá Isti nevelésében, amiben - tanárnõ lévén - sokkal több ismerettel rendelkezik Mártánál. Az nem kifogás, hogy nincs saját gyereke. Neki senki se mondja, hogy a nevelési szakértelemhez ez feltétlenül szükséges. No, és legfõképpen azért, hogy a bátyja elvette Mártát. Holott sokkal szebbet, jobbat, szerényebbet, módosabbat is kaphatott volna. Nem is egyet, hanem tizet mindegyik ujjára.
    No, de ez a mostani szomorú alkalom a megbékélésé. Együttérzõn karol Mártába, annak vállára hajtva a fejét.
    A temetkezési hivatal fekete ünnepibe öltözött emberei leeresztik a koporsót a mélybe, azután koppanva hullanak a göröngyök a tetejére. Márta úgy érzi, mindjárt összeesik. De nem; tartania kell magát! Igaz, hogy Nelli és Gyöngyi mindent elõkészítettek a halotti torra, neki jóformán nincs semmi feladata. De hát mégiscsak hozzá jönnek. Õ az özvegy…
    Jézusom, most eszmél csak rá, hogy özvegy lett. Az elapadtnak hitt könnyek ismét elõtörnek és patakokban csorognak az idõ vájta ráncokon lefelé.
    Lehajtja a fejét. De ismét fel kell emelnie, sorba jönnek az ismerõsök részvétüket nyilvánítani. Gyorsan letörli az arcát, nehogy másokat érintsen a sós nedvesség, amikor együttérzésük jeléül az arcához simulnak.
    Szerencsére Isti a kondoleálások után sietõsen viszi könyökénél fogva a kocsihoz. Szinte egyszerre érnek oda Gyöngyivel és Katával.
    Márta Katához simul és jólesõen érzi a gyerek kézszorításában a bánatot nagyapja halála miatt.
    Otthon csak be kell vinni a hûtõbõl a kész tálakat az elõre megterített asztalra. És minden egyéb szükséges is a helyén van.
    Márta nem ül le, céltalanul téblábol a vendégek között. Kissé ködösen látja az egészet. Valahogy úgy, mintha nem is résztvevõje, inkább nézõje lenne a tornak.
    Aztán észreveszi, hogy egy tál lemaradt az asztalról. Érdekes, hogy Nelli és Gyöngyi nincs a szobában. Ja, persze, biztosan õk is látták a hiányt! Lépteit a konyha felé irányítja. A konyha ajtaja nyitva van egy résnyire.
    Már nyitna be, amikor nevetést hall belülrõl. Annyira disszonánsan hat ebben a helyzetben a jókedvnek ez a megnyilvánulása, hogy önkéntelenül megáll. A keze is megmered a levegõben. Azután tétován nyúl a kilincs után, de ezt a mozdulatát is megállítja a bentrõl jövõ hang:
    - Még hogy jó férj volt! Szeretõ hitves! - hallja Nelli gúnyos hangját.
    - Tudod, mindenki akkor válik tökéletessé, amikor meghal - nevet Gyöngyi.
    - No, persze. De azért ennyire túlozni nem kell. Én igazán szerettem a bátyámat, de azt mindig is tudtam róla, hogy szoknyabolond.
    - Ja. Nekem is a zsebkendõbe kellett bújnom, hogy ne vegye észre senki a mosolyomat, amikor a hûségét ecsetelte a pap.
    - Hát hûséges, az aztán nem volt. Az elsõ perctõl tartott szeretõt Márta mellett. Igaz, sohase szerette igazán. Nem is tudom, miért vette el…
    - A kalandjairól én is hallottam.
    - Mindenki tudott róluk. Csak õ nem - nevetett fel ismét Nelli. - De nem baj! Legalább teljes szívvel gondozta, ápolta. A "sírig hû" férjet. A bolondja…
    Mártához a folytatás nem jutott el. Valamiféle zsongást hall, de az értelmét nem fogja fel. Elõször hamuszürke lesz az arca, majd hófehérre vált. Meg kell támasztania magát a falnál, hogy le ne rogyjon. Reszket az egész teste.
    Hirtelen mázsányi súllyal nehezedik rá a negyvenhét éves házasság, a hétévi ápolás minden perce, minden nehézsége, az uráért érzett aggodalom.
    Behunyja a szemét. És ott látja magát a temetõben, amint a koporsót leeresztik és hányják rá a földet. Csakhogy most a göröngyök az agyán koppannak, dübörögnek: "Hallod? Nem szeretett - zakatolják. - Miközben rád mosolygott, másra gondolt. Hazugság volt minden szava. Hazugság volt az ölelése is…"
    Mintha minden egyes koppanás a szívébe marna.
    Aztán a göröngyök egymáshoz tapadva beborítják a szívét, az agyát, letompítva bensejében a zakatolást, a fájdalmat. Az agya tisztul, a szíve érzéketlenül dobog tovább.
    Még nagyon sápadt, de már ki tudja nyitni a szemét.
    A férje után eltemeti a szerelmet is.
    Rövid idõ múltán kihúzza magát. Még inog egy csöppet, de érzi, hogy most már biztosan áll a lábán.
    A szeme éleset villan, az ajkát konok keskenyre zárja, úgy nyit be a konyhába.
    - Az egyik szendvicses tál itt maradt - fogja a tálat, és fordul vissza anélkül, hogy bármelyikükre ránézne.
 

Utca Saintes-Maries-ban
 
 

LENGYEL GÉZA

Paralel képsorok

A negyedik emelet teraszán
ülök és olvasok. Az óriás platán
leveleit táncra hívja az esti szél -
hozzám oly közel. A Soroksári-Duna vizén
ezüst csíkkal üzen a nap. Budai oldalon
szememmel egy síkban kék hegyek sora. Aragon
"Nagy hét" La semaine sainte - vonuló hadak,
ázott pirosak, szürkék, fehérek, aranyak.
Hazatérõ családok (apránként mind elnyeli a panel)
Más tér más idõ - hullámzik - paralel.
 

A metróban

Szemüveges, szakállas, õsz öreg -
fején fehér csúcsos gyapjúsüveg;
régész netán, ki õsei után
lelkében Árpád, Géza, Batu kán,
jövõbe merengõ bús padisah;
leint zenét, elbocsát hurikat
és válik jobbik énjévé, ki hû -
vasláncon gályarab, súlyos hitû.
Elnézve õt, tanár lehet akár -
könyvbõl tanítja: ki volt Batu kán,
Szulejmán, Géza, Árpád fejedelem -
s lehet költõ, ki épp felém tekint;
agyában egy kisördög verset írt
rólam s most címül találgatja nevem.
 

Így rendeltetett?

Sajna, nem születtem áldott fényre
mint naprózsa, gyík, tahiti lány -
vagyok háborús kor nemzedéke,
mélyre számûzött pincebogár;
lényem reszket jõni fel világra,
védtelen, pucér-riadt, habár
õsi fényvágy génjeimbe zárva -
így rendeltetett számomra már?

BOZÓK FERENC

Jégesõ

Szórja a gyöngyeit éjjel az angyal,
jéghideg isteni gyöngysora bomlik,
szórja haraggal!

Pattog a gyöngy a tetõre kopogva,
s szánja az angyal az éteri gyöngysort,
szánja zokogva!
 

Vér

Indul a vér, egyenest a szívembõl,
s nincs az a géz, amin át ne hatolna.
Nézd: fut a vér, szana-szerte szivárog.
Dõl, fut az ágyra, befesti a plédem,
ágynak a lábai vércsiga-lépcsõk.
Átszalad éjjel a metlachi-padlón.
Nézd: menekül ki belõlem a vérem,
Elviszi rólam a hírt a világba.
 

Még koppan a léptem

… még koppan a léptem a hajnali utcán,
még csörren a flaszter a talpam alatt,
és símogatón, szeliden mosolyogsz rám
rám lelve az utcai lámpa alatt…
… ám holnap az éj hova visz, fene tudja,
tán holnap az arcom a szélbe simúl,
nem sejti a szív, hova fordul az útja,
s egy csillag az ékszeres éjbe' kigyúl…
 

Szélkígyó

Nincs az a ház, mi tenéked
gondtalan éjt szavatolhat,
minden üreg lehetõség,
kulcslyukon is behatolhat.

Hallod a neszt a szobádban,
szisszen az éjszaka réme,
reccsen a fényteli padló,
porcica hull a fejére.

Megközelíti az ágyad,
hónod alá betelepszik,
nem pihen õ, sose bágyad,
rád tekeredni igyekszik.
 

Kert
 
 

T. ÁGOSTON LÁSZLÓ

A szõlõhegyen

Lassan, a múlt heti kiadós záporokból maradt tócsákat kerülgetve ballagott fölfelé a domboldalon a két nyugdíjas. Lajos, a kerekfejû, õsz hajú, mokány, kis zalai parasztember, aki az utcai szoba kiadásával tett szert némi kis idegenforgalmi bevételre, meg János, az egykori pesti kishivatalnok, aki a sok üléstõl elgyötört derekát áztatta a szomszéd város gyógyvizében. Több, mint egy fejjel volt magasabb a házigazdánál. Vékony, kopasz ember. Kissé bizonytalanul mozgott az ismeretlen, csúszós terepen, de hát végtére is õ akarta megnézni a szõlõhegyet, tartania kellett a lépést a másikkal. A háziorvosa mondta, hogy jót tenne a derekának egy kis fürdõkúra. A felesége izületei is recsegnek-ropognak, neki is hasznára válna a gyógymasszázs. Újsághirdetésben akadtak rá Lajosék kiadó szobájára, mert arra gondolni se mertek, hogy netán a gyógyszállóban foglaljanak helyet. Felhívták õket telefonon, megegyeztek az árban és az idõpontban, aztán kiíratták az orvossal a beutalót. Így a felébe se kerül a gyógyüdülés, mintha a szállóba mentek volna. Meg hát egészen más így, közelrõl látni az embereket, mint a szállodából.
    Az asszonyok azonnal megtalálták a közös hangot, amint megérkeztek. Süteménnyel kínálta õket a háziasszony, aminek rögtön le kellett írni a receptjét. Aztán jött a savanyúság, meg a pletyó, azzal el voltak napestig. Lajos meg a két süldõt mutatta meg Jánosnak, amibõl a hízók lesznek télire. Aztán az okos kutyájával dicsekedett, meg a saját készítésû fûkaszájával, amellyel a nyulaknak vágja az árokpart füvét.
    - Hja - mondta -, itt aztán duplán igaz az a szólás, hogy szegény ember vízzel fõz, meg az van, amit elõteremt magának, mert ezzel a faluval a kutya se törõdik. Néhányan átjárnak a fürdõbe dolgozni, sokan kiadják a szebbik szobát a fürdõvendégeknek, aztán a fene tudja, mibõl él a többi. A postást lesik, aki a segélyt hozza. Meg a nyugdíjat, mert ez a biztos jövedelem. A többi olyan, mint a kutya vacsorája. Bizonytalan. Menekülnek is a fiatalok be a városba, ki merre tud. Csak az öregek maradnak, és akinek nincs hová mennie.
    - De érdekes ez a tekergõzõ valami! - mutatott János a fák közt vastag indáival kapaszkodó kúszó növényre. - Szeder lenne ez? De nem, ahhoz túl vastag a szára, meg túl kövér, meg…
    - Meg nem is igazán hasonlít rá - bólintott Lajos a szakértõ biztonságával. - Látom, soha nem jönne rá, mi ez, pedig gondolom, gyakran issza maga is a levét. Ez a komló, amibõl a sört fõzik. Mármint a barnát. Régebben itt is begyûjtötték az asszonyok, de manapság nem ajánlatos egyedül bóklászni az erdõben. Az asszonynépnek pedig különösen nem. Így aztán ezt is itt eszi meg a fene.
    - Nagy kár érte - indult tovább a városi ember -, mert mit meg nem adna érte a magamfajta aszfaltra született fickó…
    - A domb másik oldala meg tele van ciklámennel. Ismeri, nem?
    - Arra a ciklámen színû virágra gondol?
    - Arra hát, amit cserépben árulnak maguk felé.
    - Itt meg csak úgy szabadon?…
    - Úgy. Jöjjenek el a tavaszon, megláthatják.
    - No, igen - komorodott el János. - Ha nem lenne olyan drága a benzin, meg minden. Egyre kevesebbre futja a nyugdíjból. Már azon gondolkoztam, hogy meg kellene válni a kocsitól, de ilyen fájós lábakkal, ropogó derékkal be se tudnánk vásárolni nélküle. Hat kilométerre van a legközelebbi Auchan áruház.
    - Ne gondolja ám, hogy mi a nyugdíjunkból élünk! - állt meg egy szusszanásra Lajos. - Itt ez a darab szõlõ, mellette a kukoricaföld. Otthon a két disznó, meg a nyulak. Õsszel el lehet menni a tóra lehalászni. No, nem mindenkinek, de nekem igen. Etetem a német pasas lovait… Hébe-korba az asszonynak is jut valami munka…
    - Én meg ott a nyolcadik emeleten legföljebb lyukat nézhetek a levegõbe - legyintett rá János. - Kocsmába nem járok, a tévét, rádiót unom, nem is igazán értem, mirõl gyõzködnek a reklámok, és a politikusok, más meg nincs. Üljek ki a parkba, a hajléktalanok közé?
    - Na látja, olyan itt nincs. Mármint hajléktalan. Olyan ház van, amelyikbõl kihaltak az öregek, a fiatalok meg át se veszik az örökséget. Az önkormányzat beköltözteti a cigányokat, és kipipálják a szociálpolitikát.
    Lajos hümmentett rá egyet, sejtetve, hogy errõl aztán õ is mondhatna egyet-mást, de minek? Az õ dohogásaik már úgy sem változtatnak a világ folyásán. Hanem amint fölértek egy tisztásra, ahol két erdei út keresztezte egymást, szinte földbegyökerezett a lába. Szabályos sorokba ültetett fák álltak ameddig a szem ellátott… Illetve a fenét álltak! Hiszen épp ez az! Olyan derékmagasságban el volt vágva mindegyik. Alulról már sarjadt az új hajtás.
    - Furcsa erdészeik vannak maguknak - mutatott a derékba tört fákra. - Errefelé ezt nevezik tarvágásnak?
    - A fenét! - ingatta a fejét Lajos. - Ez is szociálpolitika. Itt volt a téesz gyönyörû tizenöt éves szálerdeje. A téesz megszûnt, a romák, meg a nem romák viszont fáztak télen. Munka nincs, hideg van, még egy-két fûrész is akad… Tavaszra ez maradt belõle. Keresték, persze, hogy keresték a tetteseket, de hát senki se jelentkezett, így aztán elkövetõ híján lezárták az ügyet. Tulajdonképpen igazi gazdája se volt az erdõnek, mert az egykori tulajdonosok elhaltak, az örökösöknek meg fogalmuk sincs róla, hogy örökösök. No, meg mi a fenét is kezdene valaki két hold zalai erdõvel, mondjuk, Pesten a nyolcadik emeleten? Majd egyszer valaki bekeríti, és azt mondja, hogy az övé. Ha ugyan lesz még mit bekeríteni… No, de lassan föl is érünk. Nézze, ott, az a piros tetõs, az az én présházam. Az enyém? Az apósomé volt, így aztán az enyém lett. A miénk. Több, mint száz éves.
    A domb nyugati oldalán gondosan mûvelt, egyenes sorokban álltak a szõlõtõkék. Némelyiken már zsendült a fürt. Lajos minden egyes bokornak tudta a nevét, azt is, hogy mikor telepítették, honnét való a vesszõ, és melyik milyen betegségre hajlamos. János csak nézte a vesszõket, a leveleket és csodálkozott. Neki csak szõlõ volt mindegyik.
    Kõhajításnyira voltak a présháztól, amikor három macska toppant eléjük a bokrok közül. Egy éjfekete, egy foltos és egy cirmos. Nagy miákolással ugrálták körül a gazdát, majd dorombolva simultak a lábához.
    - Jól van no, tudom, hogy késtem egy kicsit, de hoztam nektek töpörtyût meg egy kis tejcsit is - mondta, és elõhúzta a nejlonszatyorból a töpörtyûs zacskót. - Aztán a Picit meg a kis Kormit hol hagytátok? Már ti is frakcióztok? Azt hiszitek, megkaphatjátok az õ részüket is? Szó se lehet róla! Tudhatnátok, hogy nálam nincs privatizáció. Mindenki azt kapja, ami jár neki.
    - A frászt hozták rám ezek a vadak, ahogy letámadták - mondta János. - Macskákat tart a szõlõben?
    - Ühüm - bólintott rá a másik. - Az úgy volt, hogy megellett az otthoni macskánk, és nem volt szívem agyonütni a kicsiket. Kínálgattuk mindenkinek, de kettõ csak a nyakunkon maradt. Kihoztam õket ide. Itt is van egér, pocok, nem árt, ha karbantartják a présház környékét. Aztán meg hozom is nekik az élelmet minden nap. Meghálálják. Kapálásnál is ott nyüzsögnek a lábam körül. Jobban telik velük az idõ. Most már öten vannak.
    Amint fölértek, Lajos egy hatalmas kulcsot kotort elõ a szatyrából. Csikorogva mozdult a nyelv a régi zárban, s nyafogva lódult a vastag tölgyfaajtó.
    - A környéken minden présházat meg víkendbódét föltörtek már, egyedül ezzel nem bírtak - mondta. - A régiek egyszer építettek, de azt böcsülettel. Nézze meg! Negyven centi vastag tölgyfaoszlopokra épült az egész. A gerendák se sokkal vékonyabbak. Ezek közé rakták be a követ. Akár a várfal. Egyszer már baltával is nekiestek. Látja? Itt a nyoma, de szerencsére megzavarhatta õket valaki, mert nem végezték be a rombolást. A múlt héten én is jövök fölfelé. Nem itt, hanem a másik, meredek úton. Az rövidebb. Látom ám, hogy az egyik házon nagyon dolgozik valaki. Fényes nappal volt, úgy nyolc óra tájban. No, mondom, Lajos, ez nem a tulajdonos! Nem hát, mert nagyon jól ismerem a Pistát, testes, nagydarab kopasz gyerek. Ez meg egy nagyhajú langaléta volt. Hát, lesz ami lesz, csak odaszólok. Szorosabbra fogtam a botomat, oszt odakurjantottam: "Kell-e segítség, fiatalember?" Nem szólt az egy árva szót se, csak a vállára vette a baltáját és elballagott fölfelé az erdõnek. Én meg eljöttem szögért meg kalapácsért, aztán beszögeltem az ajtót, mert a zárat már szétverte a ganaj.
    - Nem félt, hogy visszajön az illetõ?
    - Félõs ember ilyen helyen nem sok sót eszik. Vagy fél, vagy teszi a dolgát, a kettõ együtt nem megy. Akit az Isten arra szánt, hogy agyoncsapják, az úgy is végzi. Akit meg nem, azt meg is tartja. Embernek ebbe nincs beleszólása. No, kukkantson be! Ez itten a lakószoba. Itt szoktunk fõzni, aludni, ha fönt maradunk. Van itt sparhelt, ágy meg minden, ami kell. Az ott a nejem dédapjának a faliórája. A súllyal kell fölhúzni, még most is pontosan jár. Hetenként szoktam beállítani. Itt meg vigyázzon, három lépcsõ lefele a pince. Ezek a tölgyfahordók is legalább száz évesek. Látja, ott van rajtuk az évszám.
    - Hát ez valóságos múzeum - csodálkozott el János. - Sok pénzt adnának érte a gyûjtõk.
    - Tudom. Tavaly fönt volt nálam a német is, akinek a lovait etetem. Azt mondta, két zseb eurót adna érte. Nem eladó! A dédapánk itt marad. Majd ha egyszer a lányom úgy gondolja… az már az õ dolga lesz. Én ragaszkodom hozzá. No, de kóstoljuk már meg ezt a kis borocskát, ha felmásztunk ide érte! Isten éltesse!
    - Egészségére! - koccintotta oda poharát a gazdáéhoz a vendég, s belekortyolt a borba. Mi tagadás, ivott már jobbat is, de azért csak csettintett a nyelvével és azt mondta: - Finom.
    - Tavaly összeálltunk vagy négyen és csináltunk százötven hektót. Ajánlgattuk fûnek-fának. De még odáig sem tudtunk eljutni, hogy egyáltalán megkóstolja a borkereskedõ. Végül az lett, hogy van egy haver, aki a városba hordja be a tejet. A piacon árulja meg a gyár elõtt, meg ahol lehet. Szereztünk mûanyag flakonokat, abba töltöttük a bort, és õ vitte el literjét ötven forintért. Nem egy nagy durranás, ahogy a mai fiatalok mondják, de még mindig jobb, mintha kiöntöttük volna.
    - A német, akinek a lovait eteti, az mit keres itt?
    - Ja, a Gréber úr? A Herr Gréber. Õ osztrák nyugdíjas. Egyszer átjöttek fürödni a gyógyfürdõbe, aztán valahogy eljöttek erre is. Látták, hogy minden második házra ki van téve a tábla, hogy eladó. A falu végén vett egy nagyobbacska házat, másfél hold telekkel. Két hónap múlva itt volt az építésze. Fölvett két kõmûvest, meg néhány cigány gyereket maltert keverni, és õsszel már hozta is Gréber úr az osztrák vendégeket lovagolni. Van három gyönyörû apartmanja, az istállóban öt lova… A vendégei délelõtt fürödnek a gyógyban, délután lovagolnak a zalai dombokon, õ meg kasszíroz. Én pedig amúgy sváb gyerek vagyok, makogok is valamicskét németül, én etetem meg vakarom a lovait. Többet fizet, mint a nyugdíjintézet. Különben elég sok házat megvettek a környéken az osztrákok, a németek. Szépen kipofozták, van egy-két emberük, akik fogadják a vendégeket, õk meg onnét küldik a vendéget.
    - Érdekes, hogy az ilyen jól jövedelmezõ ötletek mindig másnak jutnak eszébe. Magyar ember talán nem tudna apartmant építeni, lovakat tartani?
    - Tudni éppen tudna, mint ahogy volt is rá példa, de rögtön elirigyli tõle valaki, és följelentik adócsalásért, vagy politikát csinálnak belõle, ahogy manapság mindenbõl. Ezzel vert meg bennünket az Isten. Egyik népet szökõárral sújtja, a másikat földrengéssel, bennünket éppenséggel politikusokkal vert meg. A mi bûnünk lehet a legsúlyosabb.
    - Látom, nincs túl jó véleménye a politikusokról.
    - Nincs, nem is tagadom. Istentõl elrugaszkodott népség. Nekik köszönhetjük, hogy velünk, kisemberekkel csak úgy megtörténnek a dolgok. Azt mondják, demokrácia van, s ha valami nagy ötletük balul sül el, ránk mutogatnak, mondván, hogy ti akartátok, hogy így legyen, vállaljátok hát az ódiumát. Bezzeg verik a mellüket, ha a legkisebb dolog is õket igazolja.
    - Én nem értek a politikához - búsult a poharába János -, de hát mégis csak mi választottuk meg õket…
    - Igen, mi: maga, meg én. Meg a hozzánk hasonló bölcsek - fortyogott a gazda-. Az én apám parasztember volt. Nem gazdag, mindössze hat hold földje volt neki, meg bérelt még hozzá hatot. Én is nagyon szerettem a földet, meg az állatokat. Beleszülettem. Volt két gyönyörû lovunk. Mind megsirattuk õket, amikor a téeszbõl a vágóhídra küldték. Soha nem akartam betanított esztergályos lenni, de a más cselédje se. Fõleg nem egy téesz-elnöké. Aztán, amikor elvettem a Marit feleségül, beálltam a vasúthoz, mert ott jobban fizettek. Meg volt szabadnap is, amikor följöhettem kapálni az apósom háztáji szõlõjébe. Aztán megint fordult egyet a kerék odafönt és eltanácsoltak a vasúttól. Buszkalauz lettem a Volánnál. Aztán az is megszûnt. Akkor még volt iskola a faluban. A feleségem ott volt takarítónõ. Õ szerzett be oda karbantartó embernek. Kilincseket javítottam, fölraktam a lehullott vakolatot, megigazítottam a tetõn a lecsúszott cserepet, meg minden. Ja, meg még a leveleket is én hordtam a postára. Mert akkor még volt postánk. Onnét lettünk nyugdíjasok. Tudja, mi szerettem volna lenni egész életemben? Paraszt. Kaszával, kapával és két saját lóval, akik hallgatnak a szavamra, és hogy ne pofázzon bele az én dolgomba, ne utasítgasson senki. Se a csoportvezetõ, se a párttitkár, se senki.
    - Hát ezt elérte, elértük - nevetett kesernyésen János. - Független nyugdíjas lett. Most már földje is van, és öt lovat etethet naponta.
    - Azt etethetem - töltött újra a poharakba a gazda. - Amikor én idekerültem, ebbe a faluba, mert apósoméknál laktunk, itt volt orvos, mozi, óvoda, iskola, posta, kultúrház könyvtárral, népdalkörrel. Szóval, élt a falu. Tudja-e, mi van most? A templom. Oda is a városból jön ki a pap prédikálni. Volt már rá példa, hogy ketten voltunk: õ meg én. No, és megmaradt a kocsma, benne a félkarú rablóval, amelyiken a suttyó gyerekek eljátszhatják a munkanélküli segélyüket. Záróra után meg tajt részegen megbicskázzák egymást. Nyugodtan tehetik, mert rendõr is csak a harmadik községben van. Ha azt mondja, hogy erre is én szavaztam, meg se töltöm a poharát.
    - Hát akkor csak töltse nyugodtan, mert ilyen galádságra ugyan nem vetemedem.
    - Tudja, én itt szeretek leginkább lenni a szõlõhegyen. Itt nincs rádió, tévé, süket duma, ember is csak elvétve. Csak a macskáim vannak itt, meg a tõkék. Ezek mindig megtartják, amit ígérnek. No, meg fölöttem az ég. És minél távolabb van a politika, annál közelebb az Isten. Itt már csak õ uralkodik.
    Lebukóban volt már a nap, amikor hazaértek.
    A két asszony a csirkéket etette a hátsó udvaron. Lajos felesége éppen azt bizonygatta, hogy az õ tyúkjai tojásainak sokkal szebb a sárgája, mint a boltié.
    - No, mit láttatok a hegyen? - kérdezte János felesége. - Ugye, csodálatos ez a vidék?
    - Az - bólintott a férje -, gyönyörû. Azt hiszem, nekünk is kellene egy macska. Lajos bizonyára tudna szerezni egyet.
 
 

BOTÁR ATTILA

(Átszületõk)

Lí, ne feledd, kegyelem, de az érett várakozásé,
hogy van város, ahol kézben a kéz mehetünk
kertek iránt, a decemberi százszorszép irigyelhet,
mert hátrál homorún s enged utadra a köd -
Lánykavirág fordul meg utánad, a szél köröz egyet:
szoknyád-libbentõ kedve kujon, kamaszé,
s térülvén arcot pirosít, szedi ráncba az orrod,
ingat s tengelyedet vesztve karomba simulsz -
Pólusainkat a távol, tudd, húrrá feszitette,
hunytával gomolyog mind, ami tétova hang
bennünk, s rezzen is el: fénycsönd aranyozza szivünket
s kettõzött dobaját bontja az Egybe Nyitó:
téveteg ösvényt, engem, tisztásodra vezérelt:
kezdeti tájba legyünk névtelen átszületõk.
 

(Égi nevünk)

Ennyit név nem igér, nem is adhat a földi teremtés
társnak, férfinak úgy, hogy ne születne irigy
fönti zsivaly, gyönyörünkre az égi sokallás:
"Vénusz övezte derék olthat ilyen szabadon,
mértéket feledõn s a haláltalan érdemeseknek
szomjat az isteni korty, nem pedig itt ez a nõ:
veszve veszíti magával a férfi-tenyér öröméért
csillám-csöppenként fölszakadó sikolyát -"
Szóltak alá. De ki hallja? Hiánya körülfog. E gyöngéd,
örvény szülte hiány végtelenébe veszejt,
oly puha, oly lágy, annyira híján ellenerõnek:
mindez már hatalom s ír a halálra. Tudom:
száz szép leplétõl szabadultan a Kedves igaz lesz,
hó-zuhogással a perc, majd tovatûnik a tér,
s veszti a szám, a személy s érvényét veszti nevünk is -
összefonódásunk égi nevére talál.
 

(Menon esõt idéz)

Szõdd ma körém szerelembõl forró, kedves esõdet
küldje tanúságát telten örömmel öled.
Teljesedésünk lángja selyemmel elönti az ágam,
Legközelebbim, a szó árvul, a rím, az ütem
szétfoszlik, tovarebben a porral öreg papirosról,
szálltában kor-aszály kérdezi: "Hol van a mû?"
Tudjuk, a versnek elég, ha a nyomtalan útra törekszik,
szétválasztani híd támad elénkbe amúgy,
s olvasatába a kandi morál belesápad egészen
és lehajítva itél: "Százfele hulljanak õk!"
Ám rügyezéshez esõzik a permeteg ámbra egedbõl
s ajkadon édeni nyelv fénybe borítja szobánk.
 

(Menon szavai az õrletõbõl)

Visszamegyünk oda, Kedves. A római romfalu alján
vízimalom kerekét hajtja a völgybeli ér,
lombsuhogásba takartan szertebocsátja a tájon
száz meg ezer gyökerét. Onnan a jámbor erõ.
Onnan vétetik el forgatni a lomha követ. Bár
- föl nem jajdul a rozs, árpa, se zab, se köles -
nem jár lisztet. Az ég búzája az isteneké lesz
ismét. Nincsen a kõ. Csak mi: a szikben a láng
kettõs hajladozása: az Új, a Sosemvolt:
érzés és születõ kép, ami néma betût
karcol a nádas öbölre Csopaktól szállva Siófok
távoli tömbje felé, hurkol az ámulat-ért,
s zöldkék lapra dobog-vet arannyal az íriszen át, úgy
járja szivét a jövõ színmese magvaiból.
 

(Tenyérlakó)

Nyugtalan alvó volt, de a bal keze sorsvonalában
játszi, kerengõ lény gömbölyödött le puhán
egy estén, pörölyét odahagyja a kín, a kemény kor
s állva alusznak a fák, tornyok, a földi karám -
akkor húnyt szem csillagképe derengi be sívó
férfi-világa egét s érzi: elönti a fény,
zendül szíve iránt, átjárja sziromhüse, vérkör
hordja a higgasztó rend vegyülõ aranyát
oszlatván az erekbe a sejtek zsenge rügyéig
árad a hír s a marok dombjai közt piheg, és
szendergõn Amaz úgy kaparász, kölyök-álma tenyérbe
rója - "Szeretlek, tudd!" - körme örök jeleit.
 

(Menon szavai a holdról)

Szél uszadékai, felhõk, jár-e a hold odafönt még? -
vagy ha a tó fagyszekrénye borítja, ha jég
vastenyerében vergõdik, ne rohanjatok úgy el!
állhatatos rendben gyûljetek ott, hol a part
és ég néma-jelet vált s régi vitát feledõen
kéri a Medrek Urát: hagyja, ki menni akar
vissza szülõhöz, eressze, bolyongjon a lánykori fennsík
csillagokat nevelõ rétjein: esti vadóc,
reggel nézze meg elszánt kórusotok faragását! -
Ám hogy a vízre tekint: kontyba csavart hajözön-
s asszonyi övvel tárul elé igazán az alakmás,
s érzi a vér szaporább ökle alatt a szivét.
 

(Menon egy percrõl)

Földjük nincs, se saját födelük, bekopogni se ajtó.
Vássa külön küszöbük, unja a lépteiket.
Küldeni-kapni virág lehetetlen a kandi szemektõl,
számlapon érik az est kései perce s övék -
Tenger nagy tereket kicselezve találkozik ekkor
egymást szomjuhozó, terhe-feledt, akiket
sorsra szemelt ki az ég, nem tárgyi kopásra születtek
s lelkük csillaga már homlokukon közelít -
átemelõdve homályon hajlik a férfi az asszony
pálya-magánya felé és viszonozza a társ:
érzik is, élik a másik foglalatában erõsebb
s tisztább hanggal üzen bordaölelten a szív.
 

(Menon ölyveket néz)

Ölyvek tánca a szél rohanó gyors tükre fölött. Nézd,
égbe feledkeznek! Hallod a messzi zenét?
Mintha közelgõ nyár üzen. És ami néma középpont:
örvényében a kék telt elevenje ragyog
Nem szép ez, csak igaz. Sose szépek a jósszavak. Állják
mégis a láng keltét s téli napok hidegét,
bordakosárban a tiltakozó remegésre se rebben
válasz alá, ha a szív fulladozón kimerül.
Vannak. Nem dühösen. Sem bátoritólag. A szárnyak
röpkép-bélyege ég, jóslatot ír odafönt:
"Össze de hány út rázta a lelketeket nemes Eggyé!
Küzdelem, árny majd kín földi nyomot kisimít,
s tûntök a rög tüskéi, az õz patafürtje delébõl.
Asszony-Oroszlán szállsz, már soha társtalanul!
Túlnani fénybe feledkezz, tiszta sörényed a nászhoz,
lángnál is tisztább, s ívbe ölel ma a Szûz
kékje, halálról mit se tudó szeretett s szeretõ lény."
Halkul szó meg a tánc szélbe nyelõdve, a két
ölyv tûnõ jeleit hagyogatja a képzeletedre,
hol nyíl s vad te leszel: ölyv s a határtalan ég.
 

(Menon szavai, jajongás helyett)

Út végén a kereszt? Elején csak az útnak? Ez eldõl.
Míg magasodna a hegy, nyúlik a síkon az árny,
s részenkénti valót sose híven tükröz a látás -
átcseperedve az év forgatagán s vadonán
fogyton s veszve: növekszünk. Szöktetem, így a jövõé,
szárba ezer nevedet, s Lí - nekem ennyi marad.
Más költõ panaszolná: "Vízre, tenyérbe, titokban
hagyhattunk jeleket." (Dúlni, taposni dicsõt.)
"S kétoldalt a kereszt." Menedékül a balga jajongás
nem csalogat. Pipacsok, mácsonya érvel aszály
nyárvert roncsaimon. De fakad neveiddel az élet:
széledezõ utakat népesit újra, lobog -
s hordva a fordulatot fölaranylik a pont: a kereszté.
Fürtök üveglángját szítja magasra a tó.
 

Kávéház Arles-ban