KILÁTÓ

David Lagmanovich (1927) két verse A zene hatalma címû 2003-as verseskönyvébõl való, mely Szalay Lajos itt közölt rajzával jelent meg.
 

DAVID LAGMANOVICH

A hegedûs

Az ujj a húrt érinti,
vibratóval kezd,
és a vonó pontos ütésére
kiereszti hangját a hegedû,
nem emberi hang, de olyan szomorúan beszél
nõknek és férfiaknak,
mintha értené nyelvüket.

Más ujjak
titokban a szívét szorítják.
Hangot nem adnak,
de megengedik, hogy szóljon a hegedû
zengve férfiaknak és nõknek
vad, végtelen, vigasztalan dalát.
 

Ha zenész volnék

Ha zenész volnék triót szereznék neked klarinétra
mint Beethoven fiatalkori Grassenhauer triója
vagy az opus 114 Brahms dicsõ öregkorából
(zongorára írt kis darabjaihoz annyira hasonló)
az élet két pillanatából ugyanazokat a zeneszerszámokat szólaltatva meg

A zongora éji arabeszkeket szõne
a cselló meditáló hangokkal egészítené ki
de lényedet csakis a klarinét idézné fel
kiismerhetetlen megtanulhatatlan lényedet
melankolikus utóízével testtelen szépségével
más bolygóról való virág kékséged nem az éj kéksége
idõk elõtti idõ kék kedvessége vagy

Prózában ez a vers ennyit tud mondani
ha zenész volnék megpróbálnám szavak nélkül
kimondani szerelmem szavait

SIMOR ANDRÁS FORDÍTÁSAI

VALLOMÁS

SZALAY LAJOS

Életrajz, fényképekkel

Édesapám, Szalay Nándor, huszonharmadik gyermeke volt (két anyától) Szalay Alajos szabadkai csizmadiának. Édesanyám, Sike Karolin tarnabodi (Heves m.) gazda öt gyermekébõl az egyik.
    Édesapámat fiatal vasutas korában kihelyezték Õrmezõre (Zemplén), ott születtem 1909. február 26-án, mint három, ma is élõ testvérbõl a legidõsebb - családom apai, anyai ágon nagyon hosszú életû. 80 éven alul nemigen haltak meg. Édesapám 89 évig élt. Édesanyám nemrégiben töltötte be 90. évét (jó egészségben).
    Nagyon nehezen tanultam meg beszélni. Hároméves koromban még csak nyögdécseltem. Nagyanyám el is vitt az orvoshoz, hogy vágják fel a nyelvem. Az orvos megjegyzése miatt elpirulva jött ki a rendelõbõl.
    1912-ben tagosították Tarnabod határát. A kataszteri mérnök nagyapáméknál (akkor a falu elsõ gazdája) lakott. A mérnök megszeretett engem és engedte, hogy mellette az asztalnál rendetlenkedjek. Ha ezt megunta, papírt és ceruzát adott, hogy foglaljam el magam. Abban az idõben apám a tüdeje miatt szanatóriumban volt. Nekem nagyon hiányzott. És egyszer csak lerajzoltam egy embert, aki biciklivel állt. A bicikli fontos irányítójel volt, mert az egyetlen ember, aki akkor biciklivel Bodon járt, édesapám volt. Így akartam tudomására adni a rokonságnak, hogy nekem az a biciklis ember hiányzik nagyon. Azt a tényt, hogy egy hároméves gyerekbõl egy parasztcsaládban egy mérnök geometriai rajzainak "ihletõ" szomszédságában ilyen spontán közvetlenséggel figuratív rajz buggyan ki, én egész mûvészetemre utaló jövendõmondó és meghatározó jelnek látom, ösztönösen jegyeztem el magam a figuratív, üzenethordó rajzolással.
    1914-ben kitört az elsõ világháború. Direkt hatásától messze voltam, de közvetve sok minden éreztette velem az idõ rendkívüliségét. A faluban csak gyerekek, öregek és valakijüket sirató asszonyok voltak.
    Könnyen tárgya és áldozata lehettem volna az asszonyok kárpótlást keresõ érzelmi árvaságának, ha a Tarnabodon általában, nagyapáméknál meg különösen dívott elv nem véd meg. "Lelkem kedves gyerekembõl sose lesz jó ember." Ennek a spártai nevelésnek köszönhettem gyermekkorom és serdülõ éveim határtalan boldogságát és az egyedüllétnek egész életemen áthúzódó, szinte szenvedélyes szeretetét.
    Mert egyedül hagytak, mivel hamar rájöttek, hogy egyedül hagyhatnak. Így szabadon, nem gyötörten a család fárasztó babusgatásától, szinte eggyé nõttem a bodi határral - nagyapám óriási udvarával, a jószággal, a lovakkal és különösen nagyapáméknak az egész hevesi járásban híres szép négy ökrével, amiket késõbb "aki nem dolgozik, ne is egyék" alapon én õriztem.
    Ennek a bukolikus környezetnek a varázsa állandóan bennem maradt. Most is az egyetlen hely, ahol igazán otthon érzem magam: Tarnabod.
    A gyerekszoba helyett a gyerekistálló nevelt. A gyerekistálló, aminek dédelgetõ, képzeletet izgató homályával a kis falusi templomban is találkoztam, a templom a másik a nevelõm. Meg nagyanyám, aki szinte kézenfogva járt az Istennel. És aki az utolsó kenet szentségének a felvétele után olyan nyugodtan halt meg, mint aki csak a szomszédba készülõdik látogatóba. A falu és a templom, persze inkább a falusi templom határozta meg az eszem járását.
    Nagyon szomorú és nehéz dolog volt Tarnabodról átszoknom Miskolcra, ahol leginkább a gimnázium miatt kellett élnem. Az iskolai év alatt állandóan számoltam a napokat, mint az, aki büntetését töltve szabadulását számítgatja.
    Tarnabodon semmi népmûvészet nem volt. A "rideg parasztok" viseletében jártak. Lányok fehérben, menyecskéken, fiatalasszonyokon néha valami szín is volt. Asszonyok barnában, az idõsebbek és az öregek feketében. Az "emberek" mindig feketében: legénysortól a koporsóig. A szobákban egyforma képek mindenütt. Önszívükre mutató Mária és Jézus. És a "Katonai szolgálatom emlékére". Csak fegyvernemek szerint változó, de egyébként sztereotíp háttérre ragasztott, hajdan fiatal, feje a gazdának.
    Apámék miskolci lakása sem volt gazdagabb, de más. Rafael Sixtus Madonnája középen, két oldalt az akkori szoc. realizmus: Bihari Sándor Az õ nótája és Bíró elõtt. Mindkét, meglepõen hû, színes reprodukció egyenesen a köréjük tervezett szecessziós keretben.
    A másik falon egy szintén szecessziós könyvespolc. Benne 110, ugyancsak szecesszióba kötött Jókai.
    Ezeknek a Jókaiaknak a hatását nem tudom eléggé hangsúlyozni. A grafikus, csak kettõbõl álló jellemek: sátánok vagy egyenglóriás szentek. Mindkettõ szeplõtlen a maga nemében, mert a koromfekete karaktereket sem szennyezte be egy makulányi fehér folt sem. A "humanista" gimnázium szintén jókais idealizmusa, a klasszikus fizika idealista racionalizmusa, a falusi vallási élmény után az eszes hitoktatás bizonyára jó volt arra, hogy zavaros érdességével használhatóan élesre fenje az agyat. (Sokan magukkal is vitték és még most is cipelik ezeket a köszörûköveket.) Bár az értelem csiszolására bevált a gimnázium, a mûvészetet illetõen süketen és vakon steril volt a teljes nyolc év alatt.
    Én a szobánkban lévõ, már említett Rafael-Madonna klasszikus szépségén keresztül és Bihari fényképszerû realizmusán át sóvárogtam valamiféle mûvészi tájékozódás után, amikor megalakult a miskolci mûvésztelep.
    Elõször Muhits Sándor, majd Benkhard Ágost vezetett be a mûvészetbe (az 1926-ban készült, szénnel rajzolt tanulmányfejnél ma sem tudnék jobbat rajzolni). Még gimnazista voltam, amikor a mûvésztelep kiállításán eladtam két rajzot. A vevõ (Miskolc egy magas rangú tisztviselõje) mikor személyesen megismert, nagy csalódást mutatott. Ahogy késõbb mondta, nehezen tudott kinézni egy "gyerek"-bõl komoly mûvészetet. - 1927-ben kerültem fel a fõiskolára. Még a felvételin megismerkedtem Konecsni Gyurkával, aki ugyan egy évvel idõsebb volt nálam, de mivel az egy évvel hosszabb tanítóképzõt végezte, együtt felvételizett velem. Már régebben hallottunk egymásról. 1926-ban õ lett az elsõ, én a második a "Zászlónk" rajzpályázatán. Mikor Gyurka egy reggel bement az iskolába, díszkapu várta, Kiskunmajsa pedig 5 évre szóló (még a vakációban is kiutalt) havi 80 pengõt szavazott meg számára. Az én második díjamat észre sem vették a gimnáziumban. Sõt, egyik tanárom egyenesen leszidott, hogy második lettem. De azért mi nagyon összebarátkoztunk Gyurkával, különösen az elsõ években.
    Fõiskolai éveim szürkék voltak - szegény voltam mindig, különösen mert az egyébként is kevés pénzemmel bánni sem tudtam. Arra gondoltam, hogy ilyen rosszul külföldön is élhetek, és 1930 õszén húsz pengõvel (kb. 5 dollár) és az apám után kapott szabadjeggyel kiutaztam Párizsba. Sokféle is hiábavaló próbálkozás után, kilenc hónap múlva visszatántorogtam reszketõ kezekkel, és újra itthon folytattam a reménytelen vergõdést.
    De azért 1936-ban már jól végeztem a fõiskola negyedik évét; általános kitûnõ elõmenetel, rektori dicséret, Székely Bertalan-díj, Fõvárosi díj stb. összesen 1050 pengõ.
    No, gondoltam, most mégis minden menni fog… amikor a rektor eltanácsolt a fõiskoláról: már nem bírta tovább visszatartani az ellenem érkezõ feljelentéseket: kommunista.
    Újabb ijesztõ évek, ahol a pihenést és a jóllakást a katonai szolgálat, behívások jelentették.
    Végül mégiscsak révbe értem. 1939-ben megnõsültem, és 41 év után nyugodtan mondhatom, ha talán nem is egyedülálló, de mindenesetre nagyon ritka szerencsével.
    És akkor a személyem felett derülõ égbe beleborult a történelem. Lecsapott a második világháború.
    A szétzúzott világban minden ember cserepekre tört és a saját szilánkjaiból öszszehányt kaleidoszkópban mindenki sorsa ugyanazzal a szörnyû zûrzavarral játszott.
    Ezért a háborúról szinte mindenki csak magával beszélgethet, a saját maga elõtt tolt, felsebzett falra véres borsókat hányva.
    1946-ban egy, az akkori viszonyokban feltûnõen elegáns úr megszólított reményt koptató várakozásaim egy elõszobájában, hogy ha ki akarnék menni Párizsba, adjam oda neki az útlevelemet. Mivel az útlevelet hónapok eredménytelen zarándoklásai után egy hiábavaló papírnak éreztem, átadtam azt az elõttem ismeretlen személynek. Pár nap múlva valaki felhozta a mûtermembe a vízummal és minden szükséges dokumentummal ellátott útlevelet azzal az utasítással, hogy egy közeli nap bizonyos órájában legyek a Keleti pályaudvaron a Párizsba induló vonatnál. A vonaton tudtam meg, hogy a csodatévõ úr Boldizsár Iván volt, aki besorolt a békedelegációba. Mikor érthetetlen nagylelkûségének okát megkérdeztem, meglepõ választ kaptam:
    "Mindig szerettem volna József Attilán segíteni, de akkor nem volt rá módom. Mivel téged (engem) is sokra tartalak és valahogy József Attilára is emlékeztetsz, rajtad keresztül rovok le egy szinte adósságot, amit Attila iránt éreztem."
    Boldizsár Iván majdnem rögtön sínre rakott Párizsban. Állandó és jól fizetett rajzolója lettem a Les Lettres Françaises-nek. Az egzisztencializmus egyik fészkében a Bar Vert-ben ismert törzstaggá lettem. Rouault az UNESCO-n keresztül komoly díjat adott mint a "vasfüggöny" mögötti országokból származó, Párizsban élõ mûvészek legjobbjának.
    És ekkor jött az orvos. "Ha nem mennek, de rögtön olyan helyre, ahol húst, tejet és cukrot nyakló nélkül ehetnek, meghalnak rövidesen." Az egyetlen ország, amelyik befogadott (1948) Argentína volt, ahol már '49-ben szerzõdtetett tanárja lettem a tucumáni (Észak-Argentína) egyetemének. Bár szinte hihetetlenül gyatra nyelvkészségem van, a spanyolt (elõttem ma is érthetetlenül) oly jól megtanultam a szerzõdésben kikötött idõre, hogy Argentína egyik neves kritikusa meg is jegyezte egyik kommentárjában, hogy szabatosan és választékosan beszélem a nyelvüket. Az Argentínában pár évvel ezelõtt rendezett kiállításom alkalmából megírták: az argentin rajzolás két korszakra oszlik: Szalay elõtti és Szalay utáni korszakra. Argentínában a tanításon kívül is sok kapcsolatom volt a szakmában: négy önálló albumom jelent meg. Mégis, a rajzaimból is áradó világnézetem miatt egyre nehezebbé vált a helyzetem.
    Mivel az amerikai kvóta-rendszer szabályai alapján én cseh területen születtem, a csehek szabad kvótáján rövid úton bejutottunk Amerikába.
    A beutazási engedélyt az amerikai konzul azzal adta át, hogy õ biztos abban, Amerikában is annyi sikerem lesz, mint Magyarországon és Argentínában volt.
    Tévedett, bár szinte rögtön, és angolul egy szót sem beszélve betörtem a szakmába - jól is kerestem, hiszen volt rajzom, aminek a reprodukálási jogáért 600 - sõt 1000 dollárt is kaptam. A legkisebb összeg 275 dollár volt, amit a közlés jogáért fizettek. A Librium idegnyugtatókhoz már szinte sorozatban készítettem a rajzokat, amikor az art direktor szomorúan kijelentette: csak akkor közölheti a rajzaimat, ha a nevemet lehagyjuk. Beleegyeztem. De sajnos, ahogy mondta, hiába. Felismerik a munkáimat. Valaki a gyógyszergyárnál közbelépett. Nem a rajzaim ellen, ellenem. Szalay? az a fasiszta? A nevem pontos kimondása megmutatta, honnan fúj a gyûlölet.
    Sajnos és szégyen. Amerikában mindig és mindenütt magyarok akadályoztak. Mûszeri precizitással. - Ennek ellenére reméltem, hogy mégis sikerülni fog ezen is áttörni. Könyvvel, mivel az én igazi kapcsolatom nem kiállítás, hanem a könyv volt mindig.
    Sikerült is volna a Genezissel kaput nyitni, ha nem száll rá valaki. De ez már nem tartozik az én "Pályám emlékezetére", mert erre már emlékezni nincs erõm.

    1950 táján

JUHÁSZ FERENC

Horgonyok

Részlet

Én úgy szálltam mindig a képzõmûvészetben, mint madár a levegõben. Volt, hogy nyitott szárnyaimmal a kékség párahéjazatáig tolt egy vastag, forró levegõ-örvényoszlop, volt, hogy lejjebb szívott egy hatalmas hideg széltölcsér, volt repülésem, mint mozdulatlan tollkereszt körözése a mozdulatlanságban. Ami maga volt a gravitációt legyõzõ szabadság. Mûtárgyakat (festményeket, karcokat, szobrokat, metszeteket) sohase vettem. Valamennyit kaptam. Miért? Az életemért. Életrajzot kellene írnom, hogy azt a boldog-boldogtalan, konok és lángoló sûrû szövevényt, ami létezésem máig (a képzõmûvészetben is) elmondjam. Venni képet csak egyet akartam, Kondor Béla óriás-méretû zöld Csokonaiját, ami olyan volt, mint egy duruzsolásra-váró, vadászatra imádkozó Ájtatos Manó, Zöld Imádkozó Sáska léc-összesség, zöld vonalgótika áhítat, de K. B. azt mondta nekem nevetve: "Nincs neked annyi pénzed, Ferikém." (Nem is volt!) A történeti kór, amelyben éltem, megszõtte azt a szellem-hálót, amelynek egyik szála én voltam. Megszõtte: nem a gyötrelem és kiszolgáltatottság bõre alatt, nem a felszín alján, a bélésben, de a szigor tengerköde fölött. S ott csillogott, szikrázott ez a sûrû, bonyolult, mégis szabályos összetartozás-háló, mint méteres, mézes, harmatlisztes pókháló a tág bokorágak közt: az a megfenyíthetetlen teremtés-szabadságból szõtt ragyogó szellem-ország, amely mi voltunk, mert mibelõlünk. Cinkos és tiszta boldogság volt ez, a kifeszülés országnyi radar-ernyõje, amelyet az ûr aranyujjai tettek hanghozóvá, jel-jegyzõvé, amelyet a csillagok aranyujjai pengettek, mint egy gyönyörû citerát. Hova kössem hát emlékezetem mámor-hajóját? Lehorgonyzom, mint egy többárbocos vitorláshajót, mint egy gigászi vászonuborka léghajót. S a horgonyok emberszívbõl emberszívbe eresztve görbe aranytollaikkal. Szeretetbõl. Szeretetláncon.
    *
    A zseniális Szalay Lajossal 1946-ban találkoztam elõször az Izabella utcai bérház egyik mûterem-lakásában. Einsteint olvasott éppen. Föl-le járkálva a mûteremben. Mi Weöres Sándorral és Hunyady Józseffel a festõ Illés Árpád lakásában laktunk. Milliárd poloska. Mint egy buzgó, nyüzsgõ, csöpögõ, kaparászó barna felhõ. Háború után voltunk. Mi, fiatalok az ablakkeret újságpapír-üveghelyettesét fölnyitva, mint egy könyvlapot: az ablakon át másztunk a lakásba. Kulcsa csak Weöresnek volt, akit Hamvas Béla hozott haza esténként. Hozott? Cipelt, mint Jézus keresztjét az ártatlan segítõ, cirenei Simon. Csakhogy az a fa belül üreges volt, levegõ-hólyagos, s ezekben a tartályokban erõs folyadék. Égetõ. Szalay Lajos akkor csinálta Cervantes-illusztrációit. Néztem a rajzokat, s hosszú, vékony, Leonardo festette Mária-ujjait. Komor volt, nyurga, neuraszténiás, magányos. El is ment az óceánon túlra, Argentínában élt, majd New Yorkba költözött. Aztán három évtized múlva már hazajárt feleségével, s akkor mindig megkeresett asszonyával az Új Írásban, aminek akkor fõszerkesztõje voltam. Gyanakodott, tompán fénylett hangja, mint a gyanta, vagy szikrázva csillogott, mint egy õsborostyán, amibe apró õslények hártyakeresztje, tejútja: repülõ szúnyog, csönd-tátogás darázs, pici gyík: az õspikkelyzsákocska, szemhéjas vadszõlõ-szemekkel. Nem rám gyanakodott. Az országra. Az itt-lét lehetségeseire. "Mondd, lehet itt keresztény az ember?" - nézett rám feszülten, mint egy készülõ atombomba-robbanás. Zártan és halállal töltött fém-szigorúan. Aztán hazajött, Miskolcra költözött, ott élt s ott halt meg oly egyedül, mint egy természet által elfelejtett gigászi sárkánygyík. "Mindnyájan Gogol köpenyébõl bújtunk ki" - mondta az orosz író. És ez Szalay Lajos teremtõ létével is igaz. Mert az egész modern magyar grafika az Õ szellem-köpenye alatt érett teremtõvé, kiszületve a magzatiságból. A nála nem kevésbé zseniális Kass János is az Õ Michelangelo-bûvöletû világörvényébõl, látomás-fekete rajz-gomolyaiból, csoda-istenségébõl. A Teremtésbõl. A Genezisbõl. Az ihlet vulkántûz-lángernyõjébõl. A másik csoda, a nem-tanítvány tanítvány: Kass János, a csodától megrendült csoda. A depressziós mámor. A mániás világteremtõ! Mózes öccse, a Kõ-Biblia a fehér papíron, a titáni gép-sáskák, fortélyos és okos szerkezetek, a technika merev-lágy rajz-tudója. A fej-kitaláló, amit verssel kellett teleírni. Szívem, mint a bélyegalbum: tele a Kass János-kiállítások megnyitóival, teleragasztva a hûség-cetlikre írt hûség-szavakkal. "Ötvenéves hûséggel", írta Kass János a hetvenedik születésnapjára készült könyvalbumot nekem így dedikálva. És 1956, amikor a lábánál villamosvezeték-dróttal fejjel lefele fölakasztott lila katonát láttuk, az Oktogon mellett, a Nagykörút és az Aradi utca sarkán egy platánfatörzsre kötözve. A fordított megfeszítést. Csizmája nem volt. Meztelen lábfejei alatt a bokánál rátekert drót. Mint egy kettéhasított elefántszív: véresen, nyálasan, levizelve. És a tankok. Így volt, János? És nekünk dolgozni kellett tovább. Mert mi voltunk: az az ország, amelyben éltünk, s amely mibennünk, mint a mélytenger döbbenete, Mariana-árka, 11 000 méter mélyen a rettenet lény-törpe, lény-gigász lényeivel, világító éjszakájában. Az élet-zsúfoltságban. "Ötvenéves hûséggel", mondom én vissza Kass Jánosnak: az Õ szavaival üzenve vissza õneki. Hiszen így igaz!

    2006


 
EMLÉKEK

KRISTÓ NAGY ISTVÁN

Szalay

Szalay csak egy van. Mûködik ugyan Vásárhelyen egy nem is rossz festõ: Sz. Ferenc, csakhogy abszolúte elavult nézetekkel. Míg Sz. Lajos minden idõk legnagyobb magyar grafikusa volt: nélküle elképzelhetetlen Csohány, Czinke, Kondor és mindenki más is. Nem ismertem, sose láttam, nem vásároltam tõle magától. Sõt, nehezen figyeltem föl zsenialitására, mert a "népi jobboldal" legsötétebb figurája, Kovách Aladár "futtatta".
    A felszabadulás után zenész barátaim, elsõsorban Gulyás László, hívták fel rá figyelmemet. Aztán tucatjával vásároltam tollrajzait, hajdani kiadói forrásból. Enyém volt a Szabó Lõrinc 12 verséhez készült 12 rajzának eredetije. Azután Steinbeck-illusztrációk stb. Legalább ötven Szalay-rajzom volt - tíz forintjával vettem az ötvenes években, s büszke voltam, mikor pár év múlva tízszeres áron adtam tovább. Nem egyet el is ajándékoztam. Ma 40-50 ezer egy Szalay-rajz. Tanulság: így "üzletel" a magyar gyûjtõ.
    Gulyás László bíztatására vettem meg az 1946-ban még mûködött Singer és Wolfner kiadó Szalay-albumát (melybõl az Ezredvég e számában is látható néhány rajz). Ezzel az albummal tisztelgett a cég elpusztított, szintén zseniális fõnöke, Farkas István emlékének, aki Szalayval, Batthyányval illusztráltatta a kiadó mûveit.
    Szalay aztán kikerült Franciaországba, Latin-Amerikába, késõbb az Egyesült Államokba. Nagy sikerei voltak, de egy ízben, szûk baráti körben a liberális véleménnyel ellentétes nézeteket fejtett ki, ettõl kezdve nem kapott jövedelmezõ (jórészt reklámgrafikai) megbízásokat. (Ezt nekem Gombos Gyula mesélte 1967-ben.) Szalay azután hazatért s bár - mindenkinél különb lévén - a mûvésztársadalom nem valami szívesen fogadta, Miskolcon talált végül régi-új hazára.
    Azóta is nõ az idõben.

BOZSIK ISTVÁN

Emlékeim Szalay Lajosról

Ha emlékezetem nem csal, talán tizennégy éves lehettem, amikor elsõ alkalommal találkoztam rajzaival. Egy pesti antikvárium polcain böngészve akadt kezembe az 1941-ben megjelent, Szalay-illusztrációkat tartalmazó album. Expresszív hatású, nagy kifejezõerõvel, mély indulati és érzelmi töltéssel készült munkák voltak ezek - rendkívül artisztikus formában tálalva. Röviden szólva: nagyon tetszett.
    A sors úgy akarta, hogy néhány évtized múlva testi valóságban is hasonló környezetben, a miskolci antikvárium bolthajtásai alatt találkozzunk. A mester ugyanis - közvetlenül mellette állva nagyon jól hallottam - az Európai grafika címû, Tóth Ervin szerkesztésében és válogatásában az 1940-es években megjelent könyvet kereste. Az eladó hölgy sajnálkozva mondta, hogy a kötet náluk pillanatnyilag nem kapható. Emlékeztem rá, hogy néhány nappal (vagy talán héttel) korábban a mûvészeti kiadványok között német nyelvû változatban láttam a keresett példányt. Lázasan kutató pillantásomat kezem késedelem nélkül követte és nagy diadallal emelte ki társai közül a hõn óhajtott ritkaságot.
    Szalay Lajos kitörõ örömmel fogadta az átnyújtott könyvet - kereskedõi rátermettségemet hangosan méltatva. Így ismerkedtünk meg a nyolcvanas évek legelején... Ezután többször fölkerestem Miskolc-Tapolcán az úgynevezett vendégházban. Ekkor ugyanis még New Yorkban lakott, csak 1988-ban tért haza végleg Magyarországra, Miskolcra. Tapolcán feleségével is találkoztam, birtokomban lévõ illusztrált könyveit, albumait dedikáltattam - és mindenek felett sokat beszélgettünk. Fõleg a múltról. A mûvészeten kívül nagyon érdekelte a politika, vallás, filozófia, természettudományok és nem utolsó sorban a história is. A látható és láthatatlan világmindenség - a mikro- és makrokozmosz. Egykor a miskolci Fráter György Katolikus Gimnázium növendéke volt. Mély vallásos meggyõzõdéssel, igen erõs szociális érzékenységgel és gigantikusan fejlett igazságkeresõ hajlammal áldotta meg a teremtõ. Sokat olvasott és kitûnõ memóriával rendelkezett. Régi miskolci papok, rendházfõnökök, professzorok elevenedtek meg szavai nyomán, váltak hús-vér emberekké. Kiváló elbeszélõként a 20-as, 30-as évek képzõmûvészeti fõiskolájának szellemét is megidézte. Vaszary János, Rudnay Gyula, Benkhardt Ágoston, Kállai Ernõ, Barcsay, Koffán és még sokan mások is "terítékre"kerültek… meg a második világháború. A véres erõszakot, kíméletlen diktatúrát mindig borzadva nézte. Életmûvének jelentõs részét szentelte az erõszak elleni harcnak. Rajzai a háborúk pszichológiájának mélyanalízisei. Az 1945 utáni éveket is alaposan körüljártuk. Elbeszélte, miért és hogyan hagyta el az országot; szó esett Párizsról, Argentínáról majd a Buenos Aires-i évek utáni 1961-es New Yorkba költözésrõl. Picassóval kapcsolatban megemlítette volt - személyesen ugyan sohasem találkoztak -, hogy valaki megmutatta rajzait a nagy katalánnak, aki hosszas tanulmányozás után csak annyit mondott: jobb, mint az eredeti. Ezen asztali beszélgetések (lutheri értelemben azok is voltak) fellazították emlékezetének mélyrétegeit. Mindazonáltal az asztal lapja sohasem volt üres. Különbözõ nagyságú üvegek és poharak sorakoztak a sima deszkákon… hasukban természetesen alkohollal. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy ezek az üvegek a pogácsa és táblás csokoládé társaságát sohasem nélkülözték. A fennálló idõskori cukorbetegség sem lehetett akadály. Sokszor éjjel három óra is elmúlt, amikor asztalt bontottunk.
    Számomra 1956 rengeteg új szemponttal, adalékkal, ténnyel bõvült Szalay Lajos megközelítésében. Sok érdekes dolgot mesélt Dél-Amerikáról, Mexikóról, az Egyesült Államokról, az ott élõ népek szokásairól, politikai helyzetérõl, kultúrájáról, klimatikus viszonyairól. Erõs egyéniség volt. Önálló akarattal, véleménnyel, ízléssel és rendkívüli mûveltséggel. Hatalmas, ótestamentumi teremtõ-alkotó erõ lakozott benne. A vonalak és a rajz démonikus mágusa, megszállott varázslója volt, nemcsak a magyar, hanem az egyetemes mûvészet "szókincsét" is jelentõs mértékben gyarapítva.

DAVID LAGMANOVICH

Szalay Lajos Tucumánban

Szalay Lajos 1948-ban érkezett Argentínába. Elõtte két évet töltött Párizsban, UNESCO-ösztöndíjjal. Távozása Magyarországról összefüggött a háború következtében kialakult politikai eseményekkel. Azt se feledjük, hogy Szalaynak, a háborún kívül, olyan kormányok tevékenységeit is el kellett viselnie, melyeknek ideológiájával nem akart azonosulni.
    Mint sok más bevándorló, akik a második világháború után érkeztek a dél-amerikai kikötõkbe, õ is az argentin fõvárosban, Buenos Airesben telepedett le.
    De csak rövid ideig maradt ott, mivel a Tucumáni Egyetem tanári állást ajánlott neki, az intézmény Mûvészeti Fõiskoláján. Szükséges némi információval szolgálnunk, hogy megérthessük az ott kialakult mûvészeti törekvések mibenlétét.
    Tucumán tartománya Argentína észak-nyugati részén fekszik. Csekély kiterjedésû, alig több, mint 25 000 km², de igen sûrûn lakott vidék. Talaja rendkívül termékeny, és a gyakori esõzések megfelelõ körülményeket teremtenek a mezõgazdasági termelés számára: legfontosabb a cukornád, illetve a citrusfélék és a kerti zöldségek. A cukoripar alapvetõ helyet foglal el a vidék gazdasági életében, de léteznek olyan kezdeményezések is, melyek változatosabbá kívánják tenni a terménykínálatot és új iparágak meghonosítását szorgalmazzák.
    A tartomány fõvárosa Tucumán (hagyományos spanyol nevén San Miguel de Tucumán), az ország észak-nyugati részének gazdasági és kulturális központja. A város történelmileg különösen fontos az argentinok számára, ugyanis itt vívták meg 1812-ben a spanyolok elleni szabadságharc egyik legfontosabb csatáját, és itt gyûlt össze a kongresszus, amely 1816. július 9-én kihirdette az ország függetlenségét.
    A 20. század közepén, amikor Szalay a városba érkezett, Tucumánnak kb. 300 000 lakosa volt, majd a század második felében megduplázódott a fokozott urbanizációs folyamatoknak köszönhetõen.
    Argentínában a távolságok, az európai olvasó számára, a megszokottnál jóval nagyobbak. Tucumán például 1300 kilométerre fekszik Buenos Airestõl. A vasút 1876-ban jutott el a városba. Akkoriban az új jármû egyre nagyobb teret hódított magának. A vasút, az utasok szállítása mellett, lehetõvé tette, hogy a szárazföld terményei a Buenos Aires-i kikötõbe jussanak. Manapság az áruszállítás már autópályákon és légi úton történik, jó összeköttetést teremtve a fõvárossal csakúgy, mint az ország többi tartományával. Hosszú éveken keresztül azonban az atlanti partokról csak vonattal lehetett megközelíteni az ország belsejében fekvõ városokat, így Tucumánt is.
    Az ország észak-nyugati részén (a régió többi tartománya: Jujuy, Salta, Santiago del Estero y Catamarca)1914-ben, az egyetem alapításának köszönhetõen rendkívül megnõtt Tucumán kulturális jelentõsége. Ettõl kezdve az egyetem szünet nélkül fejlõdött. Ennek a folyamatnak egyik fontos része a mûvészi oktatás területén meginduló fejlõdés a 40-es évek végén.
    A fentiek alapján megérthetjük, miért fogadta el Szalay a tucumáni egyetem ajánlatát. 1948-ban a Tucumáni Nemzeti Egyetem (TNE), mint mondtuk, egyértelmû növekedésnek indult; más részrõl a város lehetõséget biztosított a nyugodt élethez, ahhoz, hogy a mûvész a munkájának és a tanításnak szentelhesse magát. A negyvenes éveiben járó kitûnõ grafikus élete nem volt híján a súlyos pillanatoknak, és nyilván azt remélte, hogy ebben a dél-amerikai tartományban béke és nyugalom várja, távol a nagyvárosoktól.
    Szalay termékeny életének már több korszakán volt túl.
    Magyarországon, szülõhazájában vált mûvésszé, ott jelentek meg elsõ albumai. Az utolsó hazai publikációja Szalay Lajos rajzai címet viseli, az Új Idõk kiadó gondozásában jelent meg 1945-ben, Budapesten, Kállai Ernõ elõszavával. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a megjelenés éve egybeesik a második világháború végével, a háborúéval, amely véres következményekkel járt Magyarországon éppúgy, mint más európai országokban. Ha a kötetet összevetjük a késõbbi, már Argentínában és az Egyesült Államokban készült munkáival, azok számára, akik jól ismerik Szalay mûveit, már itt kirajzolódnak a képeit késõbb meghatározó karakterjegyek. Kitûnik például az önálló rajzok és az illusztrációk közötti finom különbségtétel, Cervantes, Dosztojevszkij, Don Quijote, a Karamazov testvérek elgyötört világának szereplõi jelennek meg a képeken, de megtaláljuk Baudelaire Romlás virágainak intim, fülledt világát is. Mesterien kivitelezett, szinte mindig meghökkentõ víziók ezek. Kitûnõ rajzok, nem csupán vonalvezetésük szép, hanem a bennük rejlõ pszichológiai mélység is lenyûgözõ.

A tanítás
Ám mindez már a múlt volt, a közeli, de fájdalmas múlt. Szalay élete 1948-ban a Mûvészeti Fõiskolán betöltendõ új feladatok körül forgott. A rajz tanszék vezetésével bízták meg.
    Tisztáznunk kell, hogy akkoriban a képzõmûvészet oktatása teljesen megújulóban volt az egyetemen. Korábban ezen a területen az akadémikusság uralkodott. A Fõiskola megalakulásával (1947) minden változásnak indult. Tanárok helyett valódi mûvészeket hívtak, az ország legjobbjait. Õket állították az egyes tanszékek élére, így, mint a mûvészetek minden igazi virágkorában, a fiatalok a legjobb mesterek kezei alatt fejlõdhettek, akik megosztották velük összes tapasztalatukat. A Fõiskolára gyûlt tanárok névsora lenyûgözõ: festészetben az argentin Lino Spilimbergo, Ramón Gómez Cornet és Luis Lusnich; a grafika területén az argentin Víctor L. Rebuffo és késõbb a katalán Pompeyo Audivert; szobrászatban a chilei Lorenzo Dominguez, majd az uruguayi Roberto Fernández Larrinaga; az alkalmazott grafikában a bécsi Eugenio Hirsch; a rajz tanszéken pedig Szalay Lajos. Nem csoda hát, hogy Argentína minden szegletébõl, sõt más országokból is érkeztek tanulók, különösen Latin-Amerikából. Nem létezett hasonló intézmény, ami mindazt nyújtani tudta volna, amit ez a Fõiskola. A nyugodt kisváros hamar a fiatal mûvésztanoncok Mekkájává vált, kreatív mûvészeti központtá.
    Talán érdemes szót ejteni arról, hogy az ismert mûvészek alkalmazása bizonyos mértékig kétélû fegyvernek bizonyult. Mivel az egyetemi fizetések nem voltak elég magasak ahhoz, hogy ilyen kitûnõ személyiségeket megnyerjenek, az Egyetem elfogadta, hogy egy, az átlagoson kívül esõ kategóriát hozzanak létre, az ún. "különleges szerzõdés"-t. Ez a fizetés lényegesen magasabb volt az átlagos tanárokénál (a bürokraták nagy döbbenetére). Azonban azzal a kockázattal járt, hogy az Egyetem az év végén felbonthatta a szerzõdést. Számtalanszor elõfordult ez, és tíz évvel késõbb Szalay távozásának is ez volt az egyik oka.
    A Mûvészeti Fõiskolán ismertem meg személyesen Szalayt. Guido F. P. Parpagnoli (az Egyetem egyik alapítója, rektorhelyettes, valamint a Mûvészetelméleti Fakultás vezetõje) hívására érkeztem ide, és 1951 elejétõl 1952 közepéig az intézmény titkára voltam. Természetesen ez idõ alatt aktívan részt vettem minden munkában, az összes mûvésszel kapcsolatban álltam, aki a Fõiskolán tanított, a képzõmûvészektõl a zenészekig, - mert ezen a területen is fontos munka folyt. Bár igen fiatal voltam, sok barátságot kötöttem. Így ismertem meg Carlos Félix Cillario karmestert, Eugenio Hirsch alkalmazott grafikust, a szobrász Lorenzo Domínguezt, és, ami jelen írás szempontjából a legfontosabb, Szalay Lajost, a kiváló grafikust.
    Szalayval minden egyes beszélgetést meg kellett becsülni, hiszen egyáltalán nem volt könnyû beszédbe elegyedni vele. Nyelvi gátakról szó sem volt, Szalay kiválóan beszélt spanyolul. Csakhogy alapvetõen más fogalmakkal rendelkezett a verbális kommunikációról. Beszéde mentes volt mindenfajta banalitástól, ami a társalgásokat jellemezni szokta. Válaszai nem voltak barátságtalanok, a szó kommunikációs eszközt jelentett számára , az annak kijáró tisztelettel. Amikor a beszélgetés színvonala laposodni kezdett, vagy udvariasan, de határozottan lezárta, vagy folytatta ugyan, de alig vett részt benne. Ilyenkor fogott egy íróeszközt, egy papírdarabot, ami éppen a kezébe akadt, és gyors vázlatokat készített, talán, hogy majd késõbb kidolgozza azokat. Gondolatai ilyenkor kettõs síkon mozogtak, a verbális és a plasztikus egyszerre jelen volt, de nyilvánvalóan az utóbbi foglalta el az elsõ helyet.
    Mindez, ismétlem, nem jelentett sem barátságtalanságot, sem figyelmetlenséget a másikkal szemben. Szalay lényéhez hozzátartozott az udvariasság, a tisztelet minden emberi lény iránt. Felettesei iránt is tisztelettel viseltetett, de sohasem szervilisen, kollégáival szívélyes volt, bár a velük való kommunikáció egyértelmûen a szakmai témákra szorítkozott. Tanítványai fejlõdése fontos volt számára, noha bizonyos távolságot tartott velük, ami meggátolt bármiféle bizalmaskodást. Ebbõl a szempontból Szalay a klasszikus értelemben vett mesternek számított, sokat lehetett tõle tanulni, de mindig szigorú volt. A tanár felülkerekedett a mûvészen, mert a következõ generáció nevelését halaszthatatlan feladatnak tekintette.
    Szalay tanítványait két csoportra oszthatjuk: részben olyanokra, akik tanulmányaikat az õ vezetése alatt folytatták, de mûvészi beállítottságukat ez nem befolyásolta, másfelõl azokra, akik felismerték, hogy a 20. század egyik kiemelkedõ mûvészével kerültek kapcsolatba. Miközben tanultak a mestertõl, merõben megváltozott a világról és a mûvészetrõl kialakult képük. Õk egy kiváló mester mellett váltak mûvésszé.

Könyvek és illusztrációk
Szalay tucumáni évei gyümölcsözõek voltak, eltekintve néhány kisebb kellemetlenségtõl, amit Dél-Amerika e kis szegletének elmaradott bürokráciája okozott. Mindenekelõtt a béke évei voltak ezek, felesége és lánya együtt teremtették meg ezt a mûvész és a család számára. Docensi feladatai mellett különleges figyelmet szentelt az illusztrációknak, amit mindig is rendkívül fontosnak tartott.
    Amint a helyi értelmiség és mûvészvilág tudomást szerzett a kiváló mûvészrõl, sorra érkeztek az illusztrátori felkérések. Két igazán említésre méltó munka ezek közül: az Elsõ tucumáni verses antológia (1952), mely egy helyi kulturális pályázat eredményeként került kiadásra, és fontos áttörést jelentett a tucumáni költészet terjesztésében; a másik kötet szintén 52-bõl való, Föld Húsa címmel jelent meg, Raúl Galán verseivel, aki egyike volt az akkori legkiválóbb íróknak.
    Eközben tárgyalások folytak egy leendõ Szalay-kötetrõl. A kötet az egyetem gondozásában jelent meg 1954-ben, Rajzok címmel. Érdemes megemlíteni, hogy a címlapon, a kétnyelvû bevezetõ alatt a következõ évszámokat olvashatjuk: 1937-54. Tehát igen fontos gyûjteményrõl van szó, felöleli és rendszerezi a Magyarországon, Franciaországban és Argentínában készült mûveket, a 28 éves férfi munkáitól eljutunk a gyûjtemény megjelenésekor 45 éves mûvész alkotásaihoz. A kötet részben tartalmazza a 45-ös gyûjtemény munkáit, majd ízelítõt ad késõbbi korszakaiból is.
    A könyv formátuma 23,5×31cm, tehát egy lehelettel nagyobb a standard A4-esnél. A reprodukciók 75 számozatlan oldalt foglalnak el. De a könyv jóval több, mint 75 képet tartalmaz, mert a legtöbb oldalon két vagy három rajz is található. Ez persze rontja a reprodukciók minõségét, mivel a kicsinyítés nem mindig képes visszaadni a kép eredeti kompozícióját. Akkoriban az egyetemi nyomdában a lehetõségek némileg korlátozottak voltak, errõl tanúskodnak a felhasznált papír és a nyomás minõségbeli különbségei is, ha összevetjük egyazon kiadás különbözõ példányait.
    A gyûjteményben a tematikailag összetartozó részeket külön címek jelölik:
    1. Költészet-Mûvészet, egyszerre jelennek meg az antik világ és a modern kor alakjai, valamint különféle mûvészeti ágak figurái, a grafikától a színházig.
    2. A szerelem, hol általános (Pár), hol egyedi (Orosz pár) benyomások a nemiségrõl.
    3. A család, Szalay egyik különösen kedvelt témája. A legtöbb képen anyákat és apákat látunk, kicsi gyerekekkel.
    4. A nõ, a legköltõibb nézõponttól, a nõi nemet kínzó gyötrelmek ábrázolásáig.
    5. A férfi, a sorozatból nem hiányoznak a nyers realizmus víziói (pl. Az ivók). Ebben a részben találjuk S. képmása címû rajzot is, ami Lino Spilimbergót, a nagy argentin festõt ábrázolja munka közben.
    6. A halál, az örök téma, amely minden nagy mûvészt megihlet.
    7. Lélegzetelállító sorozat A háború címmel, a képek 39 és 45 között születtek. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk az Apokalipszis lovasainak vízióját, sem a Béke címû metszet véres iróniáját.
    8. És végül A vallás, szép kezdõ képpel Ádámról és Éváról, (talán egy korábbi változat a Genezis címû mestermû vízióihoz, ami már késõbbi korszakában, az Egyesült Államokban született); különbözõ változatok a képzeletbeli keresztényhez, pl. a Keresztrefeszítés lenyûgözõ ábrázolása; a szenteké pl. Szent Ferenc, és a kötet végén Szent Pál.
    A könyv katalógusként is szolgál Szalay addigi összes munkáihoz. Néhány mondat az elõszóból, amit maga Szalay írt: "Úgy láttuk jónak, ha témák szerint csoportosítjuk a rajzokat. A stílusbeli eltérésekben mutatkozó sokféleséget az alkotó pillanatnyi lelkiállapotai és érzelmei teremtik meg, soha sem egy-egy alkotói korszak eredménye, hiszen ez az album tizenhét évet ölel föl."
    A könyv a Tucumáni Nemzeti Egyetem nyomdájában készült. Akadnak benne hibák, hiszen az akkori nyomdai eljárások közel sem voltak olyan kifinomultak, mint manapság. Ám eltekintve ezektõl a részletektõl el kell ismernünk, hogy Szalay és a nyomda dolgozói mindent megtettek az album sikeres kivitelezése érdekében.
    Bár nem Tucumánban jelent meg a következõ gyûjtemény, mégis az ott töltött évek termését dolgozza fel. Az albumot a Guillermo Kraft kiadó jelentette meg 1957-ben, Buenos Airesben. Az elõszót a mûkritikus Jorge Romero Brest írta, aki abban az idõben a Nemzeti Szépmûvészeti Múzeum igazgatója volt. A gyûjtemény ismét a Rajzok címet viseli, és a korábbihoz hasonlóan ez is kétnyelvû (spanyol-angol). A könyv formátuma kisebb, mint az elõzõé (16,5×22cm) és 124 számozatlan oldalból áll. A papír jobb minõségû és a nyomtatás is elfogadható. A közölni kívánt rajzok mennyiségéhez a könyv formátuma nem szerencsés. A legtöbb oldalon két, sõt néhol három rajz is található. Bár tematikailag összekapcsolódnak, de a zsúfoltság árt a képeknek. Mondhatnánk úgy is, hogy sok rajzot a fulladás veszélye fenyeget, és ahhoz, hogy levegõhöz jussanak, el kellene távolítani õket a könyvbõl, és akkora helyet biztosítani számukra, hogy világosan láthassuk minden egyes kompozíció eredeti szándékát és finom részleteit.
    Ebben a második kötetben van néhány terjedelmesebb sorozat, különleges jelentõségûek a mûvész életében, igazi mestermûvek:
    1. A magyar tragédia, lenyûgözõ sorozat (9-49. old., kb. 40 rajz), apokaliptikus víziók a szenvedõ emberiségrõl;
    2. az elõzõek nyomán, rajzok a háborúról és a békérõl;
    3. néhány bibliai téma, mint pl. a tékozló fiú példázata;
    4. Illusztrációk a Romlás virágaihoz (70-99. , kb. 30 rajz), szemléletes tolmácsolása Charles Baudelaire mûvének, és végül
    5. kompozíciók a "Festõ és modellje" klasszikus témájához, finomsággal és költõi könnyedséggel.
    A lenyûgözõ kötetet Romero Brest a következõ elismerõ szavakkal illeti az elõszóban: "Ismét észre kell hogy vegyem a mûvészetben rejlõ paradoxont, ami még világosabbá válik, amikor az alkotások témája a szorongás és a fájdalom: a Gonosz pusztító ereje ellenére, a forma, amiben az megnyilvánul, a Jó apoteózisává válik, és így a szorongás és a fájdalom az örömet és a bizonyosságot táplálják. Ezért Szalay kötete csöppet sem keserû, mert a keserûség alapkövére nem a reménytelenség épületét emeli, - ami megbocsáthatatlan ellentmondás volna - hanem az életigenlés lírai bástyáját."
    A különbözõ illusztrátori tevékenységek, valamint az 54-es és az 57-es kötetek képet adnak Szalay tucumáni tevékenységérõl, kiegészítve tanítói hivatását.

A tanítványok
Tucumánban Szalaynak számos tanítványa volt. A magyar olvasók számára ezek a nevek bizonyára ismeretlenek, mégis érdemes megemlíteni õket, mivel legtöbbjük az argentin és a latin-amerikai képzõmûvészet kiemelkedõ alakja: Carlos Alonso, az egyik leghíresebb, nemzetközileg is elismert argentin festõ és grafikus; az elhunyt Aurelio Salas és Juan Bautista Gatti, akik újraélesztették Tucumánban a rajzmûvészetet, saját munkájukban folytatták Szalay tanításait; Juan Lamosa, aki szintén elhunyt sok évvel ezelõtt, a magyar mesterhez hasonlóan õ is vonzódott a vallási témákhoz, az Ótestamentumhoz éppúgy, mint az Evangéliumhoz; Isaías Nougués - ma is aktív mûvész - nem tartozott Szalay "igazi" tanítványai közé, mivel nem járt a Mûvészeti Fõiskolára, de figyelemmel kísérte a mûvész tanításait, tõle tanulta a vonalkezelés technikáját; és sok más fiatal is, akik különbözõ irányzatokat követtek, de munkájukon látni a Fõiskolán szerzett tudás nyomát: Miguel Dávila, Alfredo Portillos, Leonor Vassena, Eduardo Audivert, Pedro Alberto Molina, aki akkor került az iskolába, amikor Szalay épp elmenni készült onnan. A nagy mesterek mindazok munkáján nyomot hagytak, akik az alapítástól az 50-es évek közepéig megfordultak a Tucumáni Mûvészeti Fõiskolán. A rajz sok más képzõmûvészeti tevékenységnek alapja, nem csodálkozhatunk hát, hogy Szalay hatását olyan mûvészek munkáin is felfedezhetjük, akiket nem nevezhetünk a szó szoros értelemben "grafikusnak".

Visszhangok
Szalay tucumáni évei alatt a mûkritika mûfajában nem ment végbe nagyobb fejlõdés, mindazonáltal a mûvész jelenlétére és munkáira többen felfigyeltek. Néhány szokványos újságközleményen kívül akadtak olyan írások, amelyek hírt adtak a grafika újjászületésérõl és a Mûvészeti Fõiskolán folytatott oktatásról. Válogassunk ki néhányat ezek közül, hogy képet kapjunk az értékelésekrõl. Röviden beszámolunk Mario José Petit de Murat, Julio E. Payró, Jorge Romero Brest és Ramón Alberto Pérez írásairól.
    Mario José Petit de Murat dominikánus szerzetes volt. Szalayról írt cikke a Humanitas nevû folyóiratban jelent meg (III. év, 7. szám, 1956. 49-60.o.), az Egyetem Bölcsészeti és Filozófia Tanszéke adta ki. Az írás az 54-es albumról számol be, két évvel annak megjelenése után, hosszú elméleti fejtegetésekkel, a szerzõ dogmatikus látásmódját közvetítve a világról és a mûvészetrõl, ám elismerve a modern mûvész sajátos stílusjegyeit. Szalay munkáját a következõképpen jellemzi: "Ez a mûvész, intuitív lévén, mint már mondtuk, megveti az algebrai vagy geometriai szerkesztést. Mégis szüntelenül szerkeszt. Síkérzéke kifinomult. Mindig ezen egység birodalmán belül és törvényeit betartva játszik a tengelyekkel, irányokkal és a gördülékeny, ritmikus síkokkal. […] Jelen monográfia egyik legszebb rajza, az Ülõ nõ, példája annak, hogy a mûvész milyen mesterien teremt harmóniát a mûvészi sík egysége alapján, elvonatkoztatva az anatómiai arányoktól (59. o.)."
    Julio E. Payró mûkritikus egyik cikkében, (melynek adatai archívumunkból hiányzanak) ugyancsak errõl az értékes gyûjteményrõl számol be. Összefoglalja a rendelkezésére álló csekély életrajzi adatokat, és kiemeli Szalay munkáiban az expresszionizmus hatását. Fél tucat rajzot elemez az említett albumból (Az anya, Ülõ nõ, Oidipus): "Szalay rajzai lineárisak. Grafikai nyelvezete megelégszik a vonallal, mely kitûnõ intellektuális eszköz az érzelmek széles skálájának tolmácsolására. Ez a vonal változékony és kifejezésben gazdag. Hol simogat, hol megsebez, hol pedig olyan, mint egy jajkiáltás, mert Szalay lényében ott találjuk a Szent Ferenc-i gyöngédséget, de ugyanakkor a lázadást is, a szorongás és az egyén gyötrelmeinek kifejezését, mely hatalmasra növekedve a kollektív bûntudat érzésévé válik."
    Említettük már Jorge Romero Brest elõszavát az 57-es gyûjteménybõl. Íme írásának néhány bekezdése: "Különösen értékesnek tartom ezeket a rajzokat, kis méretük ellenére annyira monumentálisak, tartalmilag világosak, mégis roppant absztrakt mindegyik. Értékelem bennük a lappangó élmény ábrázolását, a »konok szigort«. Szalay lecsupaszítja a vonalat, amíg önkifejezõvé nem válik, megzabolázza az érzést, hogy a forma ereje ne függjön foltoktól és árnyékoktól." Végezetül ezt írja: "Az egyszerû mûélvezõ, a helyzeti erõk által meghatározott jelek mélyére nézve, az élõ forma végtelen örömét fedezheti fel. Örvendezik és megbékél." .
    Végül az 54-es gyûjtemény meghiúsult újabb kiadásához Ramón Alberto Pérez kritikus írt bevezetõt, megkísérelve Szalayt visszaidézni Tucumánba, évekkel azután, hogy a mûvész már elhagyta ezt a vidéket.1992-ben készült ez a munka, és bár a Szalay-bibliográfiába nem került be, Pérez (sok éven keresztül a tucumani La Gaceta címû folyóirat mûkritikusa volt) szavai némi kiegészítõ információval szolgálnak. Amikor ezek a sorok íródtak, Szalay már hosszú évek óta nem élt Argentínában: 1958-ban Tucumánból Buenos Airesbe költözött, ahol a legfontosabb képzõmûvészeti akadémia ("Prilidiano Pueyrredón" Iskola) tanára lett, 1960-ban az Egyesült Államokba utazott, és New Yorkban telepedett le, ahol majdnem harminc évig élt, majd visszatért Magyarországra. Pérez bevezetõje a személyes viszszaemlékezés hangján szól.
    Ragadjunk ki egy bekezdést ezekbõl az oldalakból, ami hasonlóan a mi emlékeinkhez, képet próbál elénk vetíteni a mûvész személyiségérõl:
    "Nyugtalan, elgyötört, tiszta intelligencia és kultúra birtokosa, ami dicsfényként lengte körül; a zseniális európai grafikus úgy járt-kelt a tucumáni utcákon az 50-es évek közepén, mintha még mindig a nehéz terheket cipelné, a háború okozta neurózist, barátságtalanul és zárkózottan, már szinte agresszíven. Keveset beszélt, bár a spanyol nyelvet, vagyis az argentin beszédet folyékonyan használta. Nehéz volt elhinni, hogyan tanult meg ennyi mindent ilyen gyorsan: népi nyelvi fordulatokat, néhány különlegességet a lunfardóból (Buenos Aires-i külvárosok zsargonja), tucumáni közmondásokat. Megdöbbentõ volt ez, ugyanakkor keveset beszélt. Amikor emlékeket idézett fel magyarországi éveibõl, fájdalom és feszültség ült ki az arcára. Fölösleges túlzások és szükségtelen panaszkodás nélkül beszélt lázadásáról és lázadásának erejérõl. Arckifejezése hideg volt, mégis kifejezõ. Ritkán fordult elõ ez, csakis akkor, ha egy különlegesen megindító dolog arra ösztönözte, hogy beszélgetõtársa elõtt egy pillanatra megnyíljon."
    Az én emlékeim Szalayról nagyjából hasonlóak, mint Pérezé, de határozott fenntartással élek a mûvész feltételezett "barátságtalanságát" illetõen. Én személyesen soha nem érzékeltem tõle barátságtalanságot, tartózkodást viszont igen, még a baráti percekben is, ezért leginkább olyan témákra korlátozódott a beszélgetésünk, amit mindketten fontosnak tartottunk. Igaz, hogy a latin bõbeszédûség idegen volt tõle, de a mögött, ahogyan az emberekkel és a környezetével viselkedett, szimpátia, sõt gyengédség húzódott, e nélkül fel sem foghatnánk rajzainak valódi dimenzióit.
    Másrészrõl viszont, hasonlóan az olyan emberekhez, akik tragikus helyzeteket éltek át, általában õ sem akart válaszolni olyan kérdésekre, amelyek a háború és a külföldi megszállás okozta traumákat érintették. Néhány alkalommal, amikor a kíváncsiság erõt vett rajtam, és olyan kérdést tettem fel, ami tolakodónak tûnhetett, Szalay barátom egyszerûen más vágányra terelte a beszélgetést, és megakadályozott mindenfajta bizalmaskodást. Ahogy kapcsolatunk fejlõdött, megtanultam tiszteletben tartani azt bizonyos hangtalan sávot, azt a csöndet, ami mindig körülvette, és amit csak õ törhetett meg a barátság különleges pillanataiban. A családdal kapcsolatos témákat is ez az egyezményes hallgatás vette körül.
    Fejezzük be itt Szalay tucumáni tevékenységének bemutatását. A tucumáni értelmiség és mûvészvilág egyértelmûen elismerte azt az értékes munkát, amivel Szalay hozzájárult az ország képzõmûvészetének fejlõdéséhez. Érthetõ talán, hogy egy évtizednyi munka után a mûvész jobb lehetõségeket kínáló anyagi és emberi körülményeket keresett. Így ha összevetjük a tucumáni kiadásokat a késõbbiekkel - mint a Genezis, vagy akár a The Book of Revelations és az illusztrátori munkák, Shakespeare-tõl Csehovig, hogy csak a legjelentõsebbeket említsem - olyan kiteljesedést észlelünk, ami nem a mûvész tehetségétõl függött, hanem a környezettõl, ahol a munkát folytathatta a Dél-Amerikában eltöltött idõszak után.

Tucumán és Szalay
Az eddig elmondottak Szalay és Tucumán kapcsolatára vonatkoztak, vagyis arra, hogy mit jelentett a mûvész számára az a hely, ahol menedéket talált a hazáját feldúló háborús évek után. Egy másik kapcsolatot is érzékelhetünk, ez pedig Tucumán viszonya Szalayhoz. Mutassunk rá arra is, hogy a mûvészet fejlõdése szempontjából mit jelentett a kitûnõ magyar mûvész jelenléte Argentína számára. Mint barátja, a festõ Lino Eneas Spilimbergo esetében - aki elsõként hívta fel az egyetemi vezetõség figyelmét a kiváló magyar grafikusra - elmondhatjuk, hogy a tartomány mûvészete két élesen elválasztható idõszakra osztható: a nagy mesterek tevékenysége elõtti és utáni idõszakra.
    A nagy mesterek nemzedéke Szalayval együtt tovább él a tanítványok munkáiban és az argentin közönség ízlésében.
Tucumán, 2006. január

SZANDTNER ANNA FORDÍTÁSA