TABÁK ANDRÁS

(A mosoly)

Máig fogas kérdés: tudott-e
vajon mosolyogni a Mester?
Tudott. A vacsorán, mikor is
Péter monda néki, életét
adná érette, csak mosolygott.
"Háromszor is meg fogsz tagadni,
mielõtt még a kakas szólna!"

PAYER IMRE

Árész árnya a metrón átsuhan

Figyeld csak, ahogyan a metrókocsiban
egymásba fúródik két szempár.
Két férfi tekintete. Sosem találkoztak
Azelõtt. Nem ismerik egymást. Nem Erósz, Árész
a Háború Istene van jelen a pupillákban,
isteni kód a DNS-ben. Az észrevétlen
rezdülésben. Ahogy megfeszülnek a
láb-, kar-, derékizmok. A kézfej
elfehéredik, ahogyan görcsösen
megmarkolja a mûanyag korlátot.
Figyeld a merev, feszes arckifejezést.
És nem történik semmi. Mert ott van
a Félelem is, Árész fia.
Csak a gyáva, bensõ teátrumban
ordítanak a férfiak:
"Kitaposom a beled, köcsög! A
rohadt kurva anyádat. Én vagyok
a tengerbõl kikelt
fenevad. A fasza gyerek.
Borulj le a szobrom elõtt!"
Vértõl részegen, dühtõl égve? Nem.
Nem történik semmi. Némaság.
Figyeld, a padon ülve.
Szurkolnál ennek vagy annak.
Legyintenél: hagyjuk.
Nem történik semmi. De ha történne:
Hádésznek, az Alvilág Urának
fekete paripák vonszolta
aranyszekere robajlana fel itt
a zúgó szerelvényen? Mûanyagpohár szétroppantása,
csecsemõk falhoz csapása,
népek kiirtása, galaxisok szétrobbanása -
a szúrós szembogárban?
Ha történne, ha mégis.
Ha történne, ha mégis:
Megnyílna az Alvilág, Erebosz.
Ahol siváran hajladoznak a lelkek,
súlytalanul, mint a narkósok víziói?
Mi fent maradna, tátongó üresség,
a terméketlen jövõ?
Nem történik. Semmi különös.
Árész - most - nem robajlik. Nem õrjöng. Suhan.
De miért csak suhan? Itt és most. És így a jobb?
Nem tudom. Nem tudhatjuk. Más sem.
Hádész szörnyû szekere. Árész õrjöngése,
izzó szembogár - Megszólíthatatlanok.
Árész, ó, te nagy isten, gyõzni csatán… Ugyan…
Két megállóval késõbb az egyik férfi leszáll.
A másik láthatóan felenged. Ott áll figyelemszóró
tömegben.
Egyedül a petyhüdt arcával.
 

Hekaté és a négyes busz

Ködgomolyogta pokol zugolyában a vad Hekaténak
új ártást, friss kínt okozó terv kélt az agyában,
mert mérget készíteni készült egy nagy, ezüstös
üstnek a mélyén. Oly nagy volt ez az üst, bizony óriás,
mint dühe annak a jóembernek a Krisztina téren
várva a négyes buszt negyedórákhossza, de az nem
érkezik úgysem, hát, így most már biztos is abban,
késik a munkahelyén, bár õ idejében elindult.
Ebben a nagy kondérban fõzte a vad Hekaté az
éjszinü mérgét rászabadítani már a világra:
bõsz viperák nyelvét, tamariszkusz fának a lombját,
nadragulyát is szórt, elefánthere forrt a nagy üstben.
Ekkor a vad Hekaté felkapta a zöld zafirokkal
gazdag arany pálcát, beleszántott mélyen az izzó,
éjszinü, undoritó vegyülékbe: Az úgy rotyogott már,
úgy rotyogott bensõharagú fene nagy feszüléssel,
mintha leszállna az ember a novhét téren a… pardon,
már az Oktogonon - szóval, ha leszállna a buszról,
s hosszu egész, nagysúlyos másodperceken által
nem nyílik, nem nyílik, nyílik a harmadik ajtó,
pont ahol õ áll, s vár a haragtól rágva a száját.
- Nem csoda így, hogy az óriási üst nem bírta a nyomását,
szétdurrant darabokra, a maszlag a vad Hekatének
sápadt arcába fröccsent. Lezuhant Hekaté, és
sorsát szidva merült egeket rázó zokogásba.


 
KOHÁN ZSUZSA

A mitológia halála

Sziszüfosszal találkoztam a hegyen.
Álmélkodtam: hol a köve,
bûnéért a büntetés?
Pajkos mosollyal nyúl zsebbe,
elõhúz egy kavicsot:
elkopott.

BERETI GÁBOR

Jaj, Poszeidón

Hogy elnyelje mindenünk, mintha mélybe,
bársonyba hullana a sötét, az alkony ránk ülepszik.
Fuldokló cseppenként õzek szöknek ki belõle,
fagy marta homlokuk kövektõl mohos,
agancsuk riadtan remeg.
Ahogy átrohan közöttük a szél, karcsú tárogató
mind, elcsorgó, higanyos hangon sírják a
felhõk énekét. Ezüstös szájak, merülõ
csillagok isszák e dallamot; magányuk tócsái
felett bíborba csobbanó csõrök páfrányos nyelvei,
foszló tájfun-virágok lengenek, akárcsak én.
Keresve téged, így hajózom át az éjjelen, így,
hogy dárdáival felém suhan a félelem, s mert
letépett ingem már nem takar, lassan szétkarcolja
bõrömet -, egy jégszürke kéz a fáklyás, sarjadó
fészkeken tüzet rak, s ahol e lángok
a dér lepte, sókormos habok közé hanyatlanak,
elõbújik egy hatalmas, rázkódó madár;
búcsúszavad lebeg a tajték felett, s míg a
hullámokra hullnak szerelmünk fogyó fényei,
Poszeidón festi meg vérzõn a vizet: hát hagyom,
lobogjon a lombok sötétlõ árnya, nyeljen el minket
az éj, mert mindenfelõl, akár egy ködlõ, éhes madár,
a nevetésed úszik felém.
 

Odüsszeusz halála

Mintha olvadt vaj és bugyborgó viaszfolyókon kellett voln
a hajóznom. A parton szél formálta pálmák,vékony, nyalá
bokba terelt sás és bolyhos, szitás árvalányhaj. Üveg lob
banású páfrányok dörrenése hallatszott, villám villant
szigonyom horgas hegyén, s a szuroksötét éjszakák
csillagainak hideg tüze. Ahogy partot értem, fén
yes, fekete üstökös csobbant, hatalmas csóvája
letépett, üres fátyolként lengett a zöld fölött.
Boldog mosolyod, akár egy telivér lélegzet
elterült a didergõ, fázós fûszálak, a fakó é
s fáradt virágok között. Örültem, hogy
megtaláltalak. Majd egy darabig mé
g együtt kószáltunk a parton -, a
z olvadt vaj sárgás tajtékjain
és a bordó habzású, bugyb
orgó viaszhullámokon ür
esen hánykolódott hajó
m. Elsodródott a part
tól, s lassan beleves
zett a messzesé
gbe. Magun
kra mar
adtu
nk

MOLNÁR GÉZA

Újra a napvilágon

Részlet az író "Szerencsés feltámadás" címû, új regényébõl (II.)

Az elsõ lépteket még imbolyogva, bizonytalanul tette meg. Ám azután, hogy a kórházi ágyon egy erõteljes rúgással útjára bocsátotta utolsó leheletét, melyet már a legérzékenyebb s legfinomabb orvosi mûszerek sem tudtak kimutatni a csonttá-bõrré soványodott megsárgult testben, és amelybe a földrengés epicentrumának vad erejû feltörése következtében újra visszatért az élet, heves dobbanásokkal elindítván szunnyadó szívverését, egyre határozottabban s bátrabban lépett át a kidõlt kapuszárnyakon.
    Elindult a város messzirõl idelátszó, a reggeli rózsaszín párákban halványan körvonalazódó házai felé. Tekintete elkalandozott az út mentén nyújtózó hatalmas, megsárgult kukoricatáblán. Bosszúsan vette észre, hogy a csövek még szárukon vannak. Így elkésni a betakarítással!… - csóválta a fejét, s ment tovább. A kukoricást legelõ váltotta fel, gazdag állományú juhnyáj legelészett rajta, a juhász, két pulija kíséretében itt állt az út közelében, szemébe húzott zsíros kalapja alól kísérte figyelemmel a nyáj mozgását.
    Csopaki átlépett az árkon, odament hozzá. Megismerte, Kecskés Márton volt, a téesz fõjuhásza, csak mintha öregebb lett volna, azelõtt hegyesre pödrött fekete bajusza most gondozatlanul, õszbe-csavarodva burjánzott lefelé szája két oldalán, goromba borostával benõtt állára. Az öltözéke is slamposabb, rongyosabb volt, valami színehagyott melegítõféle volt rajta, pedig a juhászok mindig is adtak magukra. Az arca is beesett, tán hiányos fogsora miatt, meg a szeme is tompább fénnyel ült gyér szemöldökei alatt, de nem lehetett kétséges: hosszú, kampós botjára támaszkodva Kecskés Márton állt elõtte.
    Egyik pulija acsarogva rohan
t Csopaki felé, aki megtorpant. A juhász odaszólt neki: "Ez a Bogáncs hamis ám, ne tessék mozdulni, majd mindjárt elriasztom onnan…" Emelte a botját, hogy odavágja a kutyához, de az közben odaért Csopakihoz, megszaglászta, aztán rémült szûköléssel elrohant, nyomban követte õt a másik puli is.
    - Látom, az úr ért a kutyákhoz - mondta Kecskés halvány mosollyal s várakozóan nézett a váratlan látogatóra.
    - Adj'isten, Kecskés barátom… - szólt barátságosan Csopaki. - Erre jártam, gondoltam, megkérdem: hogyhogy még az egész hatalmas kukoricatábla töretlen?… Mert hogy maga is odatartozik a téeszhez…
    A juhász gyanakvó, éles pillantást vetett a látogatóra: - Már elébb mondaná meg, kit tisztelhetek az úrban?
    - Ej, hát nem ismer meg? Csopaki Dömötör vagyok, az áldásvári tanácselnök.
    - Ne tessék belõlem bolondot csinálni - csóválta a fejét Kecskés Márton. - Csopaki Dömötör régóta halott, itt van eltemetve az Öregtemetõben. Nehéz betegség vitte el, én is ott voltam a temetésén. Amúgy rendes ember volt, õ se lopott többet a közpénzekbõl, mint mások, mondhatni, õ még szerényebben nyúlt a zsebünk mélyére, mint a kollegái.
    A tanácselnök felhördült: - Mi?! Hogy Csopaki lopott?… -
    A juhász vállát vonogatta.
    - Mibõl építette volna a víkendházát? Meg mibõl vette hozzá azt a kis szõlõskertet? Már igaz, én nem tudom, mindig is azt tartottam, nem illik a más fazekán emelgetni a födõt, hogy mi fõ abban. De hát ezt beszélik, még leginkább a Kenéz Jocó lapátolja rá a sarat, aki a tanácsban mellette dolgozott, és most õ a polgármester. Néki elhiszik, amit mond, hisz ott volt vele, õ csak tudja. - Kis szünetet tartott, rágyújtott, ellobogtatta a gyufát, mélyre szívta a füstöt, aztán folytatta: - Nemhiába mondják, ebül szerzett jószág ebül vész el. Ott van a nyaraló, vedli a vakolatát, a kutya se törõdik vele, a szép szõlõskert is burjánzó gaztenger.
    - És Sarolta? Imádta azt a kertet a gyümölcsfákkal, nagyon szeretett ott dolgozgatni… - nyögte Csopaki. Nehezen kapta a levegõt, idõ kellett, míg meg tudott szólalni.
    - A Csopakinéról beszél az úr? Ki se dugja ide az orrát, éli világát, a gyászév letelte után odaköltözött hozzá a Kenéz polgármester, azt meg, mint afféle városi uraságot, soha nem érdekelte a föld, a gazdálkodás, még a szõlõskerti munka sem. Én is csak a feleségemtõl tudom ezeket a dolgokat, az asszonyok szemmel tartanak mindent, folyton pletykálkodnak, elõttük semmi nem marad titokban.
    Összehúzott szemmel vizsgálgatta Csopakit. Valójában örült, hogy így eltársaloghatott valakivel, hétszámra alig találkozik emberrel ebben a néptelen határban, de közben fúrta az oldalát, ki lehet ez a különös alak?
    - Már ne vegye rossznéven az úr, hogy tréfára veszem, amit a tanácselnök Csopakiról mondott. Már hogy maga volna az… Talán inkább valami rokonféléje lehet… - méregette, vizsgálgatta az elõtte álló embert. - Az orra, az igen… Hasonlít a Tülkösre. Így neveztük annak idején, amikor együtt rúgtuk a bõrt az áldásvári focicsapatban… De se akkor, se késõbb nem növesztett ilyen hasig érõ szakállat, meg köldökig érõ bajuszt. A haja se lógott a háta közepére. Kis vékonyka bajusza volt még akkor is, mikor a ravatalon feküdt, a koporsóban. Tán inkább valami idegenbe szakadt testvére lehet és most kijött az Öregtemetõhöz, hogy tiszteletét tegye a sírjánál. Messzirõl érkezett valahai hazánkfia, ki még tanácselnök korában ismerhette Csopakit és a világ átfordulásáról sem tud semmit…
    Kis ideig gondolkozott, aztán még hozzáfûzte:
    - Talán a legjobb lenne, ha a megboldogult fiát keresné meg, a Miszter Csopakit, ki Amerikából érkezett s már összevásárolta itt a környéken a fél világot. Nem tévesztheti el, ha bemegy a városba, ott van az a nagy üvegpalota a Fõtéren, a polgármesteri hivatal közelében, rajta nagy fémbetûk: "Michael Csopaki", de a jónép csak olyasformán mondja, hogy a Májk Csopaki… Habár nevezhetnék azt is inkább Tülkösnek, mert az orra pont ilyesféleképp mered ki az arcából, mint az úré… Ami pedig a kukoricást illeti, ma már nem úgy van, hogy törik az emberek… Á! Nekieresztik a gépeket, akkorák mint az elefántok. Tövirõl vágja a szárát, a csövirõl a szem mindjárt megy a tartályba, a többit aprítja csalamádénak. Egy nap alatt megeszik az egész nagy kukoricatáblát…
    Ezt már azonban nem is hallotta Csopaki. Sok volt az is, amit elõtte mondott a Kecskés. Fejében egymást kergették a gondolatok, mintha méhkas zúgott volna az agyában.
    Hogy õ lopott? Közpénzekbõl a nyaralót, a szõlõskertet?… De hisz õ maga is keverte a maltert, Kenéz Jocó tolta fel az állásra taligán a téglát. A kollegák közül is hányan kijöttek a szabadnapjukon segíteni, a szakembereket õ mindig kifizette becsületesen, Sarolta fõzte mindnyájuknak az ebédet… Kenéz Jocó még írnok volt, õ választotta be a tanácsba, õ csinált belõle titkárt… És most ez a szarházi, a feleségét is… Amikor a gyászév letelt, mondta Kecskés. Úristen, hát meddig volt õ odalent?…
    Az erõsödõ, hûvös szél meglengette szakállát. Megfogta, megtapogatta, valóban lelógott a hasára, igazi, valódi szakáll és bajusz volt, eddig észre se vette. És ez a hosszú haj, ha hátranyúlt, elõre tudta húzni a hóna alatt a kabátzsebig.
    Eszébe jutott, a halottnak tovább nõ a körme, meg az állán a borosta, valahol olvasta, hogy a sejtek a test halála után is élnek, biztos így van ez a tetszhalál esetében is. De meddig volt õ tetszhalott? Mennyi idõ telt el, míg õ lent volt a koporsóban? Aztán a Sarolta… Meg a fia-Csopaki, a "Miszter"… A nyaraló düledezõben… Mi ez?… Mi ez?… Kecskés Márton a világ "átfordulásáról" beszélt… Végbement volna a "modellváltás"? Ki mondja meg? Ki hiszi el neki, hogy õ az áldásvári tanácselnök? Hogy onnan jön egyenesen a tölgyfakoporsóból…
    Váratlanul megszédült, megkapaszkodott az útmenti akácfában. A gyomra hangosan korgott, mardosta az éhség.
    Arra gondolt, a nyaraló itt van a közelben a dûlõút mentén. Csak odáig érjen el, valami enni-innivalót biztos talál magának. Sarolta mindig több évre elõre csinált befõttet, lekvárt, ha jó volt a termés.
    Az is megfordult a fejében, talán legokosabb volna visszamenni az Öregtemetõbe, belefeküdni a tölgyfakoporsóba, és magára húzni a fedelét. De nyomban eszébe villant, oda csak halottat temetnek, õ pedig már élõ, eleven ember, itt áll a maga testi valóságában.
    Tovább indult tehát s hamarost elérte a nyaralóját. Megrágta az idõ vasfoga, a nemesvakolat nagy táblákban vált le a téglafalakról, a tetõ is hányta cserepeit, a szélviharok is megszaggatták, de az ablakokat s a bejárati ajtót védõ rácsok helyükön voltak. A kert, a valaha szépen, gonddal mûvelt gyümölcsös és a szõlõtõkék sora borzalmas látványt mutatott. A kajszibarackfák kiszáradtak, a meggyfák öszszehasadoztak, törzsükrõl foszlott a kéreg, a szõlõvenyigék a földön futottak szerteszét, és mindenütt, mindent elborított a derékig érõ gaz. A gonddal nyírt pázsit megsemmisült, nyoma se volt. Csopaki a ruháját szaggató vadrózsabokrok, tövises bojtorjánok bozótjában nehezen küzdötte elõre magát az épülethez.
    A bejárathoz láthatóan nem nyúlt idegen kéz, lakat, zár érintetlen volt. Emlékezett, még amikor hétvégeken rendszeresen kijártak ide Saroltával, a kulcsokból egy másolatot eldugtak az eresz alá, többször elõfordult, hogy ide kijövet vették észre, a kulcsokat otthon felejtették, vissza kellett rohanni érte a Volgával.
    Kinyújtózott, megtalálta a tartalék kulcscsomót, akadálytalanul bejutott a házba. Az orrát megcsapta a dohosság, a penész szaga. A mennyezeten, a falakon nagy foltokban terpeszkedtek a beázások nyomai. Az eredeti bútorzat, berendezés a helyén volt a szobában s a konyhában is, bár a kopott bõröndök, szertehányt ruhanemûk, kacatok között nehezen lehetett mozogni. Az elsõ pillantásra feltûnt, hogy Sarolta lomtárnak használja a nyaralót, ide számûzött mindent, ami az új házasságában feleslegessé vált.
    A konyhában megnyitotta a vízcsapot, eleiben rozsdás, barna víz csobogott belõle, de fokozatosan kitisztult. Fuldokló mohósággal felhajtott két bögrével s közben átfutott a fején, hála Istennek, még nem víztelenítették a házat, az aknában nem zárták el a vezetéket. Pedig az idõjáráson észre vehetõ, jön a tél. Hideg a szél, korán sötétedik.
    Ennivaló után nézett. A spájzban bádogdobozban talált kekszet, a tetején vastagon ült a penész, de a doboz alján épségben maradt belõle jó háromujjnyi. Azonnal megrágott néhány darabot; "régebben" feketekávéjához mindig megevett két-három szemet. Tovább kutatott a polcokon, a fiókokban, míg rálelt a darálthús-konzervre, ennek szavatossága 2003-ig szólt. Konzervnyitót nem talált, kést igen a fiókban, azzal felnyitotta a darálthús dobozát, befalta az egészet. A paradicsomos üvegek mögött ráakadt fél üveg Sztolicsnaja vodkára, néhány kortyot ebbõl is lenyelt.
    Mindjárt jobban érezte magát.
    Erõsen alkonyodott. Kiment a házból, felkapcsolta a villanyórát, villanyfénynél újra megvizsgálta a darálthús szavatosságát. A fejében sorjáztak a kérdések: milyen évben is vagyunk? Csak nem történt meg az ezredforduló, amitõl sokan a világvége eljövetelét várták?…
    Próbálta rendbe szedni a gondolatait. Hogy is volt az? Mikor a kórházban halálát várta, kerekasztal-tárgyalások folytak, "modellváltást" hirdetett mindenki. De mennyit írtunk akkoriban?
    Mintha kiszedték volna a fejébõl az emlékezõképességet, sehogy se tudott eligazodni annak az idõnek évszámai között.
    És most hogyan tovább? Kint már koromsötét van, itt kell éjszakáznia.
    A nagyszobában kutakodott a szertehányt ruhanemûben, talált egy elnyûtt télikabátot, rojtos pulóvert, a heverõrõl leszórta a sok ócskaságot. A nagy plüssmackót, ami a Miska-gyereké volt, megtartotta fejpárnának, molyrágta paplant is felfedezett, nagyszerû alvás esik majd itt a víkendházban, ha lefekszik.
    Nyomást érzett a hasa alján, észbe kapott, neki vizelni kell. Kiállt a ház ajtajába s a lépcsõrõl a telehold fényében jól látható vastag, erõs sugárban kivizelt a gaztengerbe. A kórházban az utolsó hetekben ez már csak katéterrel sikerült, s most, íme, mûködik a vese, a hólyag anélkül is.
    Végigszaladt rajta az öröm hulláma: most fogta csak fel az elmúlt órákat, kilépett a koporsóból, gyalogolt, keze-lába úgy szolgált, mint régen, még beszélgetni is tudott a Kecskés Marcival. Lehet, hogy míg odalent volt, teljesen felgyógyult a nehéz betegségébõl? Ott a társasszobában gyakran mondták a reménytelen állapotú betegtársak: "Majd kiszívja az agyagpakolás…" Lehet, hogy ez nála beigazolódott?
    Megevett egy üveg sárgabarack-befõttet, evett hozzá még néhány szem kekszet, ivott ismét egy kupicára való vodkát, rá egy nagy bögre vizet, aztán belebújt a pulóverbe, felvette a télikabátot, s ahogy tekintete körbejárt a szobán, a kályha elé rakva, spárgával átkötött újságcsomagokat fedezett fel. Még tanácselnökként megõrizte, gyûjtötte az újságokat, otthonában gyakran visszalapozott bennük, segítségére voltak hivatali munkájában. Hát persze, a temetés után Sarolta kipakolta ezeket is a többi felesleges lim-lomnak a víkendházba.
    Ölébe vette s megszabadította a spárgától a legalul levõ köteget, falta a betûket. Késõbb már csak a fõcímeket olvasta. A lélegzete is elakadt, nem akart hinni a szemének. Kivonultak az oroszok, Magyarország köztársaság, megszûnt a tanácsrendszer, községtanácsi választások, polgármesterek, képviselõtestületek a falvakban is, a magángazdaságok erõsítése, magánkézben az állami nagyüzemek, a téeszek helyett nagygazdaságok… A jövõ a farmergazdaságé…
    Lecsapta az újságköteget, döbbenten nézett maga elé. Phû! Megszûnt a szocializmus?… Mi történt itt? Ellenforradalom? Harcokról sehol nem írnak a lapok. És a Néphadsereg? A Munkásõrség? Ezekkel mi történt?…
    Zúgott a feje. A gondolatok kavargó szélvészként jártak az agyában.
    Félrelökte az újságkötegeket és eloltotta a villanyt. Kinyújtózott a díványon, ahogy volt, télikabátját se vetette le, magára húzta a paplant, úgy bámult a plafonra az ablakon beszûrõdõ gyenge holdvilágnál.
    Valóság az, hogy õ itt fekszik a nyaralójában? Hisz eszmélete utolsó szikrájával a kórházi szobát fogta fel. Utána az Öregtemetõ mutatta magát, amint kilépett a tölgyfakoporsóból. A napfény csaknem megvakította, idõ kellett, míg az összevissza dõlt sírkereszteket, a romladozó ravatalozót meglátta maga elõtt. És hogy került az õ koporsója a föld felszínére? Valami rejtélyes erõ fellökhette, de úgy, hogy még a teteje is lerepült róla…
    Meglehet, még mindig ott fekszik a kórházban, s valami kábulatban álmodja ezt az egészet?…
    Akaratlanul is végigtapogatta a testét, combjait, karjait, felkattintotta a villanyt. Nem, ez nem a kórterem. Itt áll a maga valóságában Csopaki Dömötör, hihetetlenül megnõtt szakállal s hajzattal, ócska ruházatban - de mégiscsak az élõ Csopaki. Akit elért a szörnyû veszedelem, a tetszhalál, s íme, most föltámadt.
    Újra lefeküdt s azt latolgatta, talán mégis jobb lett volna, ha az a gazember Zoli fiú átszúrja szívét a kötõtûvel. Na, majd azzal is lesz elszámolnivalója!
    Hirtelen aludt el, már erõse
n sütött a nap, fényével beragyogta a nyaraló szobáját. Nehezen szállt el a fejébõl a kábulat, idõ kellett, míg újra felfogta, hol van. És a farkaséhség is siettette felébredését.
    Újra a spájzban kutakodott, talált kétszersültet, amit Sarolta a rossz gyomra miatt evett régebben. Hideg vízben kavart neszkávét, cukrot is lelt, befalta a kétszersültet, megitta a megmaradt Sztolicsnaját. Reggeli toalettjét már a fürdõszobában végezte, minden olyan simán és könnyen ment, mint ifjúkorában. Nem kellett hashajtó, ágytál, mint a kórházban. Belenézett a mosdó fölötti tükörbe, ismeretlen, soha nem látott öregapó meresztette rá a szemét. Ez a bajusz, ez a szakáll, ez a hajzat! Elborzadva nézett a tükörképre. Nem csoda, hogy Kecskés Márton se ismert rá.
    Így nem mehet az emberek közé.
    Amikor még kijártak ide hétvégeken pihenni, Sarolta úgy berendezkedett itt minden szükséges holmival, hogy valósággal második otthonukká tette a nyaralót. Csopaki most is hamar megtalálta a varrókosarat, benne a nagyollót.
    Türelmes munkával levágta a szakállt, jó méteres szõrköteget dobott a földre, majd tarkójára hátranyúlva, feje tetején áthúzta maga elé a haját, s a homloka magasságában azt is levágta. Végül sor került a mellére kétoldalt lecsüngõ bajuszra is.
    A nagyja szõrzettõl tehát megszabadult, de a tükör még mindég tüskés-bozontos ábrázatot mutatott. Bármilyen keservesnek ígérkezett, meg kellett borotválkoznia.
    Szerencsére a toalett-szekrénykében megtalálta zsilett-készülékét, bár a pengéken rajta volt a rozsda vakfoltja, borotvakrémet is ki tudott préselni a beszáradt tubusból.
    Nehéz, kínos mûvelet volt, míg simára kaparta ábrázatát, arcbõre tüzelt, lángolt, arcszeszt nem talált, alapos mosdás után végül is az üveg alján lötyögõ Sztolicsnajával fertõtlenítette arcát.
    Most aztán hová, merre? Itt nem maradhat, akármi is történt a hazában, a világban, míg õ a föld alatt volt, meg kell ismerkedni vele, helyet kell csinálnia magának.
    Helyet csinálni? - ismételte meg a kérdést, s tovább fûzte gondolatait: - Kecskés Márton ugyan azt mondta, hogy Kenéz Jocó a polgármester, ebbõl világosan következik, hogy õ már nem tanácselnöke Áldásvárnak. Az a hely tehát be van töltve. De megvan az õ városi háza, a lakása, az az övé. Ha egyszer megjelenik újjászületett testi mivoltában, Sarolta asszony is visszajön hozzá, ez nem lehet kétséges. A többit aztán majd meglátjuk.
    Egy kis bizonytalanság azért volt benne, minden eshetõségre számítva magához vette azt a pénzt, amit a spájzban tartott a szerszámos fiók alján, ócska bádogdobozban, afféle dugesz-pénzként, hogy ha váratlan vendég, ismerõs, jóbarát toppan be a nyaralóba, s a Volga sofõrjét el kell ugrasztani konyakért, sörért, borért, ne jöjjön zavarba. Boldog évek! - sóhajtotta. - Micsoda élet volt itt néha hétvégeken, mikor még õ volt Áldásvár elsõ embere, s jöttek a hívek, a barátok, a rokonok magukat megmutatni, hûségüket deklarálni.
    Belebújt újra az ócska télikabátba, a fogason érintetlenül lógott az a pókhálós, kilukadt szürke nyúlszõrkalap, melyet csak "telekkalapnak" hívott, bent a városban fekete Schmidt-sapkát viselt, de most jó szolgálatot tett a viseltes fejfedõ, melyet Sarolta-asszony csak "Kádár-kalapnak" nevezett, mivel ilyent hordott Kádár-elvtárs is - jó volt most ez a hideg õszi szél ellen.
    Bezárta a nyaralót, zsebre vágta a kulcscsomót, s az aszfaltozott úton elindult a város felé.
    Kényelmetlen volt a fekete lakkcipõ, melyben eltemették, de nem akart ócska tréningcipõbe bújni, nem is illett volna a fekete öltönyhöz, melyet viselt még mindig, mióta a koporsóból kilépett.
    Drótkerítéssel körbevett, szerény házat, hozzátartozó szántóföldet látott az út mellett, egy ló húzta az ekét, melynek szarvába idõsebb parasztember kapaszkodott. Ló és gazdája is megállt pihenni.
    Csopaki szóba ereszkedett vele.
    - Adjon Isten jónapot, kérdeznék egyet s mást, ha nem tartom föl bátyámuramat…
    - Csak tessék, elszívok addig egy cigarettát…
    - Nagyon messzirõl jövök, régen jártam ezen a tájon, nem tudom, most hogy, s mint vannak a dolgok. A háztájinak szántja ezt a földet? S mit fog majd belevetni?…
    Miközben beszélt a drótkerítés oszlopára támaszkodva, az öreg parasztot is szemügyre vette. Sovány, borostás, ráncos arc, a zsíros, kajla kalap alatt közönyös, savószínû szemek, kék vászonzubbony az öltözéke, nadrágja beletûrve a sáros gumicsizmájába. Amint szájába vette a cigarettát, elõtûntek odvas, rossz fogai.
    - Háztáji? - kérdezte vissza az öreg. - De már csakugyan régen járhatott errefele az úr, ha ilyesmiket kérdez… Ez az én saját földem, öt kataszteri hold, amit kárpótlásként mértek ki nekem, mikor a téeszt feloszlatták. Apám ennyit vitt be a szövetkezetbe, ez most már az én jogos tulajdonom. A háztáji az megszûnt, az már nincsen semerre.
    - Mármost az a helyzet - mondta Csopaki, mert valahogy ki kellett magyaráznia magát -, hogy tényleg nagyon rég jártam errefelé. A tanácselnök unokatestvéreként megfordultam Áldásváron. Meghívott a nyaralójába s bejártam vele a termelõszövetkezetet is. Mondta nekem, az országnak ez a húzóágazata, a mezõgazdaság, meg hogy a parasztok a szövetkezetben milyen jól élnek, bejött nagyon a háztáji, már majdnem minden udvaron áll egy Trabant vagy Moszkvics… Így valahogy beszélt a Csopaki Dömötör, míg a nagy fekete Volgájával bejártuk a határt… De mifelénk Argentínában nem hallottunk semmi ilyesmirõl…
    Az öreg paraszt elgondolkozva, figyelmesen hallgatta, s közben meg-megszívta cigarettáját is. - Mármost ami Csopakit illeti, nem volt rossz tanácselnök, nyugodjon békében. Vegyük csak azt, hogy kivitte a villanyt a tanyaközpontokba, a téesz-irodaházban orvosi rendelõ is volt, rendbe hozatta az utakat… amit lehetett megcsinált õ, talán többet is, mint amit ígért. De õ se volt Isten…
    Erõs köhögés rázta meg az öreg mellkasát, messzire dobta a félig szívott cigarettát.
    - A rosseb ezt a büdös bagót - mondta, mikor már levegõhöz jutott -, ez is csak viszi a pénzt, de hiába, nem bírom elhagyni!
    - Aztán most így jobb, hogy a magáéban van? - kérdezte óvatosan Csopaki, akinek fölöttébb jólestek a tanácselnököt dicsérõ, elismerõ szavak.
    - Hosszú sora van annak, jóuram - felelte az öreg. - Jobb-e most, vagy jobb volt azelõtt? Tán magam ellen beszélek, de megmondva az igazat, a parasztnak sohase jó, ami van. Az már öregapámnál is úgy volt, ha nem volt esõ, káromkodott, hogy elszárad minden, itt az aszály, ha meg esett, akkor meg az volt, hogy elrohad minden. Már csak a példa kedvéért mondom. Mert vegyük azt, hogy a háború után szétszabdalták a nagybirtokot, jött a földreform, örült a cselédember is, hogy föld került a talpa alá, de mielõtt megmelegedhetett volna rajta, a Rákosi elvette tõle, bevitte a téeszcsébe. Aztán a forradalom alatt felbomlott az egész, mígnem a Kádár megint egybeterelte a népet, kit szépszóval, kit meg gumibottal. A paraszt félt is, meg hitt is. Aztán kapott a téeszcsé hitelt is, gépeket is, már nem szedtek el minden az államnak, de az igazi nagy találmány a háztáji volt. Mert abban a paraszt a maga ura maradt. Abba nem szólt bele senki, abban azt csinált, amit akart.
    - Hát ha az jó volt, a háztájis szövetkezet, akkor miért hagyták abba?… Már csak azért kérdem, mert mint említettem, hozzánk Argentínába nem jöttek errõl hírek, aztán nem is érdekelte az embereket, hogy mi történik a világ másik fertályán, Magyarországon.
    - No, hogy rövidre fogjam, egyre többet mondták, hogy az se igazán jó, mert a közös nem gazdaságos, nincs pénz az új gépekre, nagy az adósság, meg nem versenyképes a világpiacon és az igazi a farmergazdaság, amikor a paraszt a maga földjét mûveli a maga gépeivel. Akkor arra kap hiteleket a bankoktól, mögéje áll az állam, nézzük csak meg Amerikát meg az európai nagy országokat…
    Az öreget újra megrázta a köhögés, szipákolt, köpködött, tarka zsebkendõt halászott elõ a nadrágjából, úgy fújta az orrát, mint a trombitaharsogás.
    - Valamit fel kellene íratni az orvossal - jegyezte meg Csopaki.
    - Á, megszûnt a rendelõ, már nem jár ki az orvos az irodákhoz - legyintett a vén paraszt. - Majd iszok egy kis forralt bort este. Elmúlik ez. De, hogy befejezzem, mert csak elbeszélem az idõt, a munka meg áll…
    - Nem akarnám feltartani - mentegetõzött Csopaki.
    - Na, szóval kaptam öt katasztrálist, de két tagban. Merthogy alakuláskor is úgy vittük be a közösbe. Itt van ez a két hold a ház mellett, három meg odébb, az Újköztemetõ mögött. A tagság zöme a maga részétõl gyorsan megszabadult. Hirschfeld úr zsebszerzõdésekkel megvette ezeket és a sok apró megint egybeállt. De én azt mondtam, öt katasztrális csak el tud tartani egy családot! Apám törpebirtokos volt, három holdon megélt. Hát uram, látja, itt szántom a farmergazdaságomat, munka van vele, öröm kevés. A fiamat nem érdekli a föld, elment a városba - hát elõbb-utóbb én is kidõlök ebbõl. Megy majd Hirschfeld úr zsebébe ez is.
    Megfogta az eke szarvát, rásuhintott a lóra s az elsõ lépés után visszakiáltott: - Na, Isten megáldja! Aztán nézzen jól körül az úr, mert minden nagyon megváltozott Áldásváron…
    Gyalogolt Csopaki a város felé. Olyan érzése volt, mintha másik planétán menne ismeretlen tájon, ismeretlen emberek felé. Aztán leintette magát, marhaság, hisz ez az õ városa, az általa ismert emberekkel, csak éppen átalakította õket a történelem forgószele, mely itt átsüvített, míg õ odalent volt.
    Elõször is hazamegy, mindenekelõtt Saroltával kell beszélnie. Bizonyára megöregedett õ is, de mindig is jó felesége volt, hûséggel gondját viselte, míg õ abban a nehéz betegségben feküdt a megyei kórházban.
    Megdobogott a szíve, ha a jól fûtött szoba kellemes foteljára gondolt, az állólámpa fényburájára, mely alatt oly sok estén át olvasott, ha a fárasztó hivatali munka után hazatért. De most elõször is fürödni kell, fehérnemût váltani, ruhát cserélni, ott lógnak a jól szabott öltönyök a szekrényben!
    Aztán az is eszébe ötlött, amit Kecskés Márton mondott, hogy Csopakinéhoz a gyászév után odaköltözött a Kenéz Jocó. Most az a szarházi a polgármester. Ha még mindig ott találja, úgy kirúgja a lakásból, lába se éri a földet, de bizonyára eliszkol az magától is, ha õt meglátja.
    Beért a városba, a házak közé. Ismeretlen feliratok tûntek eléje a megszaporodott üzletek cégtábláin. Szupermarket - ez mi a fene lehet? Megnézi közelebbrõl. A kirakat csillogó üvegtáblái déligyümölcsöket, narancsot, banánt, ananászt kínáltak reklámáron, amodébb sonkát, szalámit ajánlottak, mélyhûtött baromfit.
    Belépett az üvegajtón, kezébe vett egy kis mûanyag kosarat, végigsétált az áruval rakott polcok között. Hihetetlen árubõség, az õ tanácselnöki évei alatt ez elképzelhetetlen volt, ilyesmit csak Nyugaton látott, amikor valamely delegációval hivatalos úton járt arrafelé. Egyik kollegája gúnyosan jegyezte meg: "Amint éppen rothad…" - mivel idehaza bevett frázis volt a "rothadó kapitalizmus".
    Na igen, de az árak! - gondolta magában. Megállt a kenyerespolcok elõtt, istenem, hányféle kenyér! Egy kiló félbarna százhetven forint, egy kiló fehér százkilencven. Többször is elolvasta, nem akart hinni a szemének. Amikor õ még élt, már úgy értve, hogy a régi életében, három forint és hatvan fillér volt a kenyér. Zsömle-kifli negyven fillér darabonként, most meg tíz-tizenöt forintot is kérnek érte.
    Ki tudja ezt megfizetni? Mintha csak a kérdésére kapott volna választ, a pénztárnál sorba álltak az asszonyok, nem úgy néztek ki, mintha mindnyájan milliomosok lettek volna. Úgy látszik, megfizethetõk a keresetükhöz képest az árak… Vagy csak ezeknek a vásárlóknak? Ez egy talány, amit meg kell fejteni.
    Kisétált az üzletbõl, ment tovább az utcán. A város belsõ területein még több üzlettel találkozott és feltûntek a koldusok is, öregasszonyok javarészt, kis fehér mûanyagpoharat tartva maguk elé. Az úttesten egymást érték a luxusautók, a járda mellett is ott sorakoztak, csupa ismeretlen márka, elvétve látott köztük egy-egy Škodát, vagy Moszkvicsot.
    A régi buszmegálló helyén modern autóbusz-pályaudvar épült, a mögötte levõ nagy üres területen az erdõ szélébe húzódva néhány bádogból, kartonból öszszetákolt kalyiba elõtt rongyos, szakállas férfiak ültek, egymást kínálgatták a borosüveggel.
    Sehol egy rendõr, aki igazoltatná õket, hol van a munkahelyük! Megszûnt volna az általános munkakötelezettség?… Vagy mi ez, ami ebben a városban történik?…
    Legszívesebben odament volna, hogy kérdõre vonja ezeket a csavargó-forma alakokat, miért nem gyárakban, mûhelyekben vannak, vagy a földeken, mint az iménti öreg paraszt, de ülhetnének otthon is a konyha melegében, fröccsözhetnének a kocsmákban, talponállókban, micsoda dolog ez, itt lopni a napot, itt részegeskedni csoportba verõdve, de ha távolabbi falvakból valók, miért nem a munkásszálásokon vannak?…
    Lebeszélte magát a kérdezõsködésrõl, fõleg arról, hogy ítéletet mondjon ezekrõl az emberekrõl - mindenekelõtt tájékozódni kell, megtudni, hogyan s mint állnak a dolgok?
    Amint közeledett a városközpont felé, szemébe tûnt a nagy üveg-márvány palota, melyen domború, fényes fémbetûk hirdették: Michael Csopaki pénzügyi és gazdasági központ. Köréje települve áruházak, vendéglõk, kínai gyorsbüfék.
    Azon a rövid útszakaszon, amely a buszpályaudvartól idáig vezetett, öt koldust számolt meg Csopaki Dömötör, kik a házfalaknak támaszkodva várták a könyöradományt.
    Határozatlanul toporgott a nagy pénzügyi palota fõbejáratánál, a forgóajtón jöttek-mentek a jólöltözött ügyfelek, a járdán egyenruhás, fegyveres õr posztolt; észrevette, gyanakodva méregeti õt, akkor észbe kapott, ebben az ócska telekkabátban, a molyrágta, pókhálós "Kádár-kalapban" õ se nyújt különb látványt, mint azok a lerongyolódott, torzonborz atyafiak a kalyibáik elõtt.
    Sietve odébbállt, majd más alkalommal fog levizitelni Miszter Csopakinál.
    Az õ régi háza, lakása a Kertvárosban van, arrafelé vette az útirányt. Mardosta az éhség is a gyomrát, míg lépteit szaporázta, felidézte magában a finom ebédeket, vacsorákat, melyekkel Sarolta várta õt, mikor fáradtan hazatért tanácselnöki hivatalából, de még a kórházba is hozta az aranylében fürdõ csirkepaprikást, a barnabundájú rántott sertéskarajt, nem is említve a csodálatos töltött káposztát a benne fõtt malaclábbal, parasztkolbásszal. Lehet, hogy most is ott sürgölõdik a konyhában… Hogy megörül majd, ha látja õt, hogy újra találkoznak oly hosszú távollét után.
    Megvillant a fejében, amit a vén juhász, a Kecskés Márton említett, hogy Kenéz Jocó összeköltözött volna Saroltával a gyászév letelte után. Elhessentette magától a gondolatot; - ha még most is odatolná a pofáját, úgy kirúgná, hogy lába se érné a földet.
    A Kertváros gondozott, szép villákból épült, vaskerítésekkel övezett része volt a városnak, járdái tisztára söpörve, útjai mentesek a kátyúktól, a város fõemberei laktak itt, meg tisztességben õszült iskolaigazgatók, az adóhivatal, a közigazgatási osztály és egyéb közintézmények vezetõi, voltak, kik szüleiktõl örökölve bírták a villákat, másoknak a lakásgazdálkodási fõosztály utalta ki, magas posztra kerülésük után a reprezentatív épületeket.
    Csopaki már azon is feldühödött, hogy az õ házát kerítõ vasrács kapuján új zománc névtáblát látott: Dr. Kenéz József polgármester.
    A gazember! Micsoda pofátlan birtokháborítás! Majd adok én neked, te gyalázatos!
    Hosszan nyomta a csengõt, de a házból semmiféle nesz nem hangzott. Az utca is néptelen volt. Elõkereste a víkendházi kulcscsomót, erre akasztották a lakáskulcsokat is, ugyanabból a célból, ha netán otthon felejtenék azokat, a nyaralóból hazatérve ne kerüljenek zavarba.
    A kapu olajozott zárja könnyedén kinyílt, virágágyásokkal szegett út vezetett a házhoz. Minden a régi volt, a bejárat nehéz tölgyfaajtaján engedelmeskedett a zár és kilincs, belépett a lakásába. Végigjárta a szobákat - sehol senki.
    Talán elutaztak, beugrottak a megyeszékhelyre, rokonlátogatóba mentek - majd elõkerülnek.
    A spájzban szalámik csüngtek a fagyasztóláda fölött, füzérekben parasztkolbászok. Nem tudta megállni, egyet kettétört, befalta. A konyhában rend és tisztaság, mintha mostanában nem használták volna az edényeket.
    Bement a fürdõszobába, lehányta magáról a ruhákat s beállt a zuhany alá. Megnyitotta a csapot, a bojlerben belobbant a gáz, folyt a meleg víz.
    Ó, de csodálatos volt!… Ez az igazi visszatérés az életbe, a bolyhos frottír törölközõk, a gardróbban talált tiszta alsónemû, a ruhásszekrényben a vállfán lógó barna öltönye. Zokni, cipõ - elégedetten nézegette magát a tükörben. Kezdek hasonlítani a régi, az igazi Csopaki Dömötör tanácselnökre!
    Gyomra nagyot kordult, éhes volt, az a darab kolbász az imént inkább csak étvágyát gerjesztette. Ki tudja, mikor jön Sarolta?
    Az íróasztalfiókban pénzt talált, itt szokták tartani régebben is a háztartási költséget, furcsa, ismeretlen bankjegyeket, tízezer-forintosokat látott, belegyûrte felöltõje zsebébe - ebbõl biztosan futja egy ebédre.
    Bezárta a házat, a kaput s bement az útközben talált legközelebbi étterembe. Udvarias, fiatal pincér hozta az étlapot. Gyorsan rendelt tárkonyos ragulevest, rántott csirkét, somlói galuskát, pohár száraz vörösbort.
    Míg az ételt kihozták, körülnézett. Idegen arcok az asztaloknál, sehol egy ismerõs, de õrá se vetett senki érdeklõdõ, kíváncsi pillantást. Az asztaloknál ülõ kisebb társaságok maguk között tárgyalták az õket foglalkoztató fontosabb témákat. Valaha régebben az emberek zajosan üdvözölték egymást, átbeszéltek a szomszéd asztalokhoz. Most hiányzott az a finom zsongás, mely átfûtötte az éttermeket, kávézókat. Közöny, közömbösség ködpermete szigetelte el a férfiakat, asszonyokat másoktól, az idegenek problémáitól.
    Az ebéd határozottan jóízû volt, vetekedett Sarolta asszony konyhájával, jól csúszott rá a vörösbor, kikanalazta a somlói galuskát is, nem takarékoskodtak a csokoládéval, tejszínnel. Kérte a számlát, meg se nézte, odaadott egy tízezer forintos bankót, a visszajáró pénzbõl ötszáz forintot borravalónak hagyott. A pincér elõzékenyen fölsegítette kabátját, udvariasan búcsúzott tõle, nyomban utána már el is fordult, mintha ez a szívélyesség szolgálati kötelessége lett volna, ugyanúgy, mint az ebéd tálalása.
    Minden nagyon jó volt, minden nagyon szép volt ebben az étteremben, gondolta Csopaki, csak éppen az emberi melegség hiányzott. S ez a tapasztalat újra felkeltette kívánkozását Sarolta asszony társaságához, hogy érezze haját, homlokát simogató gyengéd ujjait, melyekkel a fárasztó nap gondfelhõit akarta eloszlatni, amikor õ a fotelben ült az állólámpa fényburája alatt.
    Épp akkor érkezett a villája kapujához, amikor nagy fekete autó állt meg a járda mellett. Olyasforma volt, mint az õ szolgálatai Volgája, de ez elegánsabb, csendesebb, valami nyugati gyártmányú lehetett, Volkswagen, talán Mercedes, a sûrûsödõ alkonyi homályban nem is lehetett volna kivenni márkáját. De Csopaki nem is erre figyelt most, hanem a kormány mellõl kilépõ, jól megtermett fiatal sofõrt nézte, amint kinyitotta a hátsó ajtót, és udvariasan kisegítette a kocsiból kilépõ, elegáns, karcsú nõt, ki az arcvonásai után ítélve csakis Sarolta lehetett. A másik oldalon fürgén kiszállt egy testes, kövérkés férfiú, az arcán, az állán vékonyra beretvált fekete szakáll futott körbe, göndör, rövidre nyírt haj borította fejét, Kenéz Jocó mindig is ilyent viselt, míg az õ keze alatt dolgozott a tanácsban.
    A hangja is, mellyel a sofõrhöz szólt, kétségtelenül Kenézé volt: - Jöjjön, Pista, rakjuk ki a bõröndöket a csomagtartóból.
    Csopaki látta, hogy mindhárman vetettek rá egy futó pillantást, tekintetük közönnyel siklott végig rajta, mint egy véletlenül arra vetõdött, ismeretlen járókelõn, aztán Sarolta a kapuhoz lépett, felnyitotta, közben Kenéz és a sofõr kiemelték a bõröndöket a kocsiból.
    - Hamar hazaértünk a reptérrõl - mondta Sarolta.
    - Igen, nagyon szalad ez az új Audi - mosolygott a sofõr. - Meg sem kérdeztem még nagyságos asszonyt: milyen volt a tunéziai nyaralás? Ott még nem érzõdik az õsz?…
    - Forrón süt a nap, meleg a tenger. Látja, hogy lebarnultunk, az én Józsimat is megkapta egy kicsit, pedig õ már eleve sötétebb bõrû, mint én. Az utószezon árai is kedvezõbbek, mint júniusban-júliusban, de nem csak a szállodák, hanem a kozmetikai szalonok is olcsóbbak. Ezek az arab orvosok nagy varázslók, sikerült leadnom megint néhány kilót…
    - Ó, erre igazán semmi szüksége a nagyságos asszonynak. Hisz olyan karcsú már, mint egy filmszínésznõ - hízelgett a sofõr, aztán megragadta a két nehezebb bõrönd fogóját és elindult a ház felé.
    - Van ott még néhány kiló fölösleg, de majd lemegy az is - jegyezte meg Kenéz Jocó s a kisebb csomagokkal, útiholmikkal õ is bement a kapun.
    - Míg visszajöttök, vigyázok a kocsira - mondta Sarolta.
    Meggyulladtak az utcai lámpák, egy épp itt világított az õ házuk elõtt, Csopaki Dömötör most jobban megnézhette az asszonyt. Talán, ha negyvenévest mutatott, rövidre vágott haja elõadta szépen formált vékony nyakát is, az arca igazi kozmetikai remekmû volt, a magassarkú cipõ, a karcsú bokák még tökéletesebbé tették a finom, úrinõi megjelenését.
    Csopaki megbabonázva állt ott, a hang megakadt a torkán.
    Sarolta szólalt meg elõször: - Keres valakit az úr?… A férjem csak a hivatalában fogadja az ügyfeleket.
    A hang kétségkívül a régi Sarolta hangja volt, a hangot nem lehetett kozmetikázni. Széttört a varázs, Csopaki végre meg tudott szólalni:
    - Hozzád jöttem, haza jöttem, drága Saroltám, meggyógyultam, itt vagyok - mondta s közelebb lépett, hogy megölelje, megcsókolja feleségét.
    Az asszony hátrált élesen, gyanakodva kérdezte: - Kicsoda maga?! Mit akar, hogy merészel tegezni, bizalmaskodni?
    - Nézz rám, Sarolta! Nem ismersz meg? Nézz meg jobban, a férjed vagyok, doktor Csopaki Dömötör. Feltámadtam, onnan jövök, az Öregtemetõbõl…
    - Maga megõrült! Úristen, egy elmebeteg!
    A villából kényelmes léptekkel közeledett a két férfi. Sarolta sikoltott: - Siessetek már, zavarjátok el ezt az eszementet! Pimaszkodik, szemtelenkedik, molesztál!
    - Mirõl van szó?! - kérdezte fenyegetõen a polgármester.
    - Jocó! Kenéz Jocó! - kiáltotta Csopaki. - Hát te se látod, ki vagyok? Aki a fõnököd voltam, aki mindig pártoltalak, segítettelek a hivatalodban… Csopaki Dömötör vagyok, a tanácselnök.
    - Csopaki meghalt, eltemettük - mondta a polgármester.
    - Igaz. Meghaltam, de föltámadtam.
    Ez olyan mulatságos volt, hogy Kenéz Jocó elröhögte magát.
    - Ne szédítsen már, öregem! Itt nincs feltámadás! Magyarországon még senki sem támadt fel. - Kis szünet után hozzátette: - Jobb lesz, ha békességben elhordja az irháját.
    Most a sofõr is megszólalt, parancsolóan: - Mutassa csak az igazolványát! A személyijét!…
    Csopaki zavarba jött:
    - Milyen igazolványt?… Tudhatja, ha egyszer valaki meghal, annak nincs igazolványa. A feltámadásnál senkit sem várnak személyi igazolvánnyal!
    Látta, mindhárman gúnyosan, megvetõen méregetik. Elöntötte a düh, nem tudott magán uralkodni, ordított:
    - Disznó, gazemberek! Követelem, adjátok vissza a házamat, a feleségemet! Nem szégyelled magad, Kenéz Jocó, betelepedsz a lakásomba, elszédíted, elveszed tõlem a feleségemet! Ezért meglakolsz!
    Felemelt ököllel nekirontott Kenéznek, de a sofõr közbelépett. Erõteljes, kigyúrt férfi volt, elkapta Csopaki kezét, hátracsavarta, s hátrább vitte a támadót, aki a vasmarkok szorításában moccanni sem bírt.
    Sarolta hisztérikusan kiabált: - Józsikám, hívd a rendõrséget! Vagy inkább a mentõket, hozzanak kényszerzubbonyt! Vigyék az elmegyógyintézetbe! Lehet, hogy közveszélyes!…
    A jelenet rövid volt és drámai.
    Csopakinak most tapasztalni kellett, hogy a hosszú betegség alatt, a tetszhalál állapotában minden erõ elment a karjaiból. Pista sofõr kezei között tehetetlen volt. Kenéz közben elõvette maroktelefonját, nyomogatta a gombokat, aztán hirtelen elhatározással visszadugta kabátjába a készüléket. Arra gondolt, szép kis botrány pattanhatna ki ebbõl, ha a sajtó felkapná ennek az õrült alaknak a támadását és vádaskodását. A helyi ellenzék és az önkormányzatban ülõ cimboráik országos ügyet csinálhatnának belõle, mindjárt el kezdenének szaglálódni az üzleti ügyei után is, tudja mindenki, hogy megy az ilyesmi.
    - Eressze el ezt a bolondot, Pista - mondta, aztán Csopakihoz fordult. - Most az egyszer, elõször és utoljára futni hagyom magát. De ha újra idemerészkedik, nem ússza meg szárazon.
    A sofõr búcsúzóul csavart még egyet Csopaki karján s belesziszegte a fülébe: - Ha legközelebb elkaplak, úgy elverlek, hogy szenet szarsz és aprófát pisálsz!
    Durva lökéssel útnak indította Csopakit, aki tántorogva, karjaival a levegõben kalimpálva elindult az utcán, kifelé a Kertvárosból. Lassan visszanyerte egyensúlyát, már nem tántorgott, rövid egyenletes léptekkel haladt. Most húzott el mellette a nagy fekete Audi, reflektoraival végigsöpörte a járdát, Csopaki megállt, s látta, hogy a sofõr a volán mellõl öklét rázva megfenyegette õt, úgy hajtott tovább.
 
 

650 éve, 1456. július 22-én Hunyadi János világraszóló gyõzelmet aratott II. Mehmed szultán serege fölött, Nándorfehérvárnál (Belgrád). E nap a magyar hadtörténet ritka fényes napjainak egyike. Emlékére közöljük Györe Imre modern krónikás énekét.
 

GYÖRE IMRE

Nándor diadalma

Részletek

Harcról és hõsrõl szólok én mastan,
Virgiliustól azhogy tanoltam,
Hunyadi János fõkapitányrul,
ki védte Nándort Mehmed szultántul,
mentette haddal a köresztesekvel,
da Capistrano segedelmével.
János úr nékül Nándor elveszne,
Nándor nem lenne, ország se lenne,
münk es átválnánk holt tetemekre.
Mégse szól sípunk vigadalomra,
döghalál által hulltak halomra
gyõzõ vitézek, János úr szinte,
mast fekszik kriptán kõbe kerítve,
két keze tévén mellin keresztbe.
Ki holnap él majd, gondoljon rája,
ne hagyja veszni nevét múlásba.

Rettegve néztek égre a népek,
hol münden éjjel nagy csillag égett
sziporgó lángval, porló üszökkel,
folytonvást égett, mégse égett el,
égõ fény-kardja úszott utána,
ötvenhatban és ezernégyszázba,
halált, háborút tûzzel kiáltva.
Jütt is az halál, háború, jütten,
az török szultán serege egyben,
horgasan nézett Nándor várára
Magyarországnak véd-kapujára
Mehemed, földbe taposni vágyta,
légyen az ország nyitva elûtte,
halál elûtte, holtak mögütte.
Sok híre volt már nagy jüvésének,
hírhozók hírrel jüttek jüvének,
Hunyadi urunk hágott lovára,
rohanvást rohant Keve várába,
Szendrõvel szemben, hol az töröknek
számos hadjai jüttenek-jüttek,
János úr Keve falárul nézett
átal a Dunán, török vitézek
vége se hossza sorait nézte,
û arcát nézte népe, vitéze,
retten-e, borzad, rémül-e, fél-e?

János úr nézett, szeme nem rebbent,
álgyúkat számlált török seregben,
háromszáz álgyút számolt ott öszve,
óriás álgyúk vizen hajóztak,
nyolc lépés hosszú huszonhét volt csak,
huszonhét bárkán kötve hajózott,
hét mozsár is volt, ezek csüvébe
nem küssebb, mázsás kõgolyó fért be.
Hadakat százszor ezernek vélte.
Lenn a Dunán volt hatvannégy gálya,
páncélos, álgyús, csatára szánva,
százötven naszád, sajka sereglik,
Nándor felé úsz regveltül estig.

János úr arcán ránca se rándul,
egy marka kardján, más karja hátul,
saját seregje tám tízezernyi,
Kórógyi János macsói báné
jó lovasokból annyi, amennyi,
köresztes népet da Capistrano
regveltül éjig mind seregíti,
pariszt és szegény, pásztor és deák
köresztje alá küzdeni beállt,
olyiknál íj volt, olyiknál csáklya,
másnak volt hosszú, bütykös husángja,
János úr tudta, Nándor ha veszne,
romjai alá hazát temetne.
Azmeddig élhet, Nándor nem eshet,
szûvében bévül vetött köresztet.

[…]

Ömlött sok napon át török tízezerszám,
kezükben bõvön ember-ölõ szerszám,
láncsa, dárda döfni, meg jatagán,
szpáhiknak ezre ficánkozó lován,
jüttek porba, füstbe, oszt megálltak,
körül félkörben állást elfoglaltak
anatol harcosok állottak baloldalt,
rumél hadtest penig megállott jobboldalt,
szultán úr középen domboldalt fog vala,
köré gyûl vigyázni janicsárok hada.
Elül sáncok löttek földbül, cölöpökkel,
torkuk várra tátva, álgyúk mindenekben,
gályák fönn a Dunát keresztbe rekesztve,
kinyért az várban senkise vihet be,
ki benn van, vesszen halállal éhen,
ez gondolat jár Mehemed fejében.
Falakat álgyúkkal hamarost omlasztja,
falak omlásakor hadait indítja.

Hjába épültek falak magasra,
kövüket golyóbis mind csak porítja,
vastag fal nincsen itt álgyúk ellen,
miben az álgyú golyó elrekedjen,
Szilágyi más falat mast hunnét vehessen?
Níhány nap alatt sok fal leomlott,
vélek földre dõltek számos tornyok,
omlott falakhoz azabok jüttek,
sáncárkokat mind földdel betömtek.
Nagy kár mégse esett emberekben,
golyóbisoktul sönki nem retten,
mert álgyúgolyók lassúdan röpültek,
figyelõk csengõkkel csengetyültek,
népek menedékbe menekültek,
kapu, boltív alatt bajuk nem eshet.
De várnép gyöngült éhesség miatta,
mert török az várat körbefogta,
kinyér, kása, hús is semmi sincsen,
csak halottak vagynak pestis betegségben.
Pincékben fekvén sorban, halódtak
senki nem tudta, mi lészen holnap,
várban kik voltak, Istenben bíztak,
kérdék hangosan ezen pokulban,
az mi vezérünk, János úr hun van?

János úr akkor fönn volt Zimonyban,
az török flotta Dunán volt ottan,
gályái mint a nyilak röpültek,
vizen futásban egymással versengtek.
János úr minden sajkát, csolnakot
Szalánkeménbe öszvehordatott,
kétszázból negyven tám harcolhatott,
többi halászbárka vagy dereglye
Dunán volt méges, törökre lesve.
Köresztes hadak Duna jobb partján,
János úr hada Duna bal partján,
û jó hirnököt küld az várba fel,
reá Szilágyi úr igen figyel,
János úr parancsa, várnaszádjait,
kiket vár túlján, török nem láthatik,
készítse másnap harcba szállani.
Zimonyt figyelje, harc ha hallatik,
induljon Nándorból negyven jó ladik,
rác sajkás legények, csáklyák, evezõk,
valahányan mind bátrak, vakmerõk,
vágjanak török hátába legott,
gyújtva, süllyesztve gályát, csolnakot.

Közben török hajók harcra készen
keresztben álltak Duna közepében,
lehorgonyozva, lánccal öszvekötve,
az folyón mintha páncélfal lenne,
magyari sajkások méges nekivágtak
töröknek repülvén, árján az Dunának,
holott az törökök gúnnyal nevettek,
mert bennük az sajkák semmi kárt nem tettek.
Addig gúnyoskodtak , míglen az sajkások
kinek mi volt, kardot, csákányt, rántott,
hajó hajó ellen, ember ember ellen,
ütött, vágott, döfött rendületlen,
elõre, se hátra, öszvegabalyodtak,
várbéli sajkák idején futottak,
elül, hátul magyari sajkások sürögtek,
közöttük oszmán hajók megrekedtek,
harcoltak méges, el nem menekültek,
Amíglen magyarok négy gályát elvettek,
három török hajót mélybe süllyesztettek,
hajók lánca szakadt, futni elkezdettek.
Tábor szigetnél soknak víz a sírja,
vérük Duna vizét megfösti pirosra,
Nándor vízi zárja immár szétszabdosva,
az élet-reménség újlag nyiladozva.

János úr sötét éj leple alatt
várba bévitte mind az hadakat,
tizenkétezer jó gyalogosokat,
bévitt ugyanitt ezernyi lovast,
bévitte õket öt éjjel alatt.
Bévül János úr mind egész hada
éjjel es, nappal es csöndben ül vala,
talpas es lovas es elrejtve kucorgott,
voltukról az török hogy ne kapjon orrot.
Az köresztesek Zimonynál maradtak,
az várba éjjel élelmetet hordtak,
Nándorban vagynak hadak mindöszvesen
János úr, Szilágyi, Kórógyi seregben
titkon öszvegyûjtve húszezeren,
köresztesek es háromszor ezeren.

[…]

Július huszadik napján délidõben
szernyõ csöndesség lett egész mindenségben,
török álgyúk ezen órán elhallgattak,
ijedten még a varjak se károgtak.
Nagy csönd volt délután, estve nagy csönd vala,
vitézek szivükben vérük majd megfagya,
tudták, az törökök ostromra készülnek,
ki tudhatta, holnap halnak vagy megélnek?
Regvel köresztények merültek imában,
az törökök száján csak Allah akbár van,
Nándor várvédõi állásokba mentek,
látták, az törökök harcra készülõdnek,
hadrendbe fölálltak, méges nem mozdultak,
tüzesen, forróan sütött délben az nap,
délután lett aztán, estve is közelgett,
mikor török lábak alatt föld megrengett,
álgyúk mind kilûtték nagy nehéz golyókat,
törökök fene módon ordítottak,
egyik másik után elõre rohannak,
vár védûire ûk igen agyarognak,
sáncokba sok rõzsét, földet, trágyát dobnak,
föld alatt es jünnek titkon vájt odukban,
elül is, alant is, mündenhol török van.

Egymásra rohant moszlim, köresztény nép,
hol öszvefutottak, egymást öldökölték,
két oszmán is esett minden egy magyarra,
ki lábra állhatott, rontott viadalba.
Lassún sötétedett, de az törököknek
bõszült csapatjai mindég többen lettek,
miattok magyaron csak-csak erõt vettek,
megfuttatván ûket, várban nyomakodtak,
futót, kit elértek, ledöftek, levágtak.
Tartalék eléje János úr fölállott,
ezer jó lovasán végig es pillantott,
szablyáját kivonva, török felé vágott,
hadával az várból ekkor elûrontva
özenlõ moszlimok hadát széjjelrontja.
Mehmed veszi észbe rajtuk veszedelmet,
új hadakkal küldött nékik segedelmet,
páncélosok álltak pillanvást négyszögbe,
János úr törököt vélek visszalökte.

Setét éjjel volt már, méges ki-ki látott,
égõ házak, fáklyák adták az világot,
Mehmed éjközépen nagy haraggal látja,
törökök nem jutnak bé a belsõ várba,
jó tizenöt zászló hadat int csatába.
János úr segélyért futárt kûd Zimonyba,
köresztesek jüjjenek de azonnyomba,
ámde az törökök tovább is támadnak,
várkapuig harccal hamarost eljutnak.
Középsõvár-kapu állott tártig nyitva,
teljest leeresztve lánccal vonó hídja,
föl nem is húzhatták, lovasok künn vannak,
fölvonóhíd nélkül halálra maradnak.

Hidnak egy felére sok török özenlött,
más felén köresztes, lovas vitéz küzdött,
ütöttek és vágtak, tépve és harapva,
üvöltve szájokból habot, vért csordítva,
mindahányan tudták, ez a várnak kulcsa,
kinek kezében van, nyithatja vagy csukja.
Egymást míg öldösték, löktek, hullámoztak,
más törökök közben várfalhoz nyomultak,
ostromló hágcsókkal, mászókötelekvel,
hamarost örültek öt hadijeleknek,
lófarkas zászlójuk falrésbe szögelték,
messzire hirdessék Mehmed dicsõségét
Rác s magyar asszonok négyet is letéptek,
egy méges fönn maradt, Nándor falán lengett,
látta ezt János úr régi katonája,
ki mellette küzdött várnai csatába,
Dugovics Titusz az neve ez hazában,
oszmán zászlóhordót átalnyalábolva
maga ugrásával mélységbe rántotta.
Pirkadt, messze látszott hazáért lett holta.

Köresztes hadak is megjüttek Zimonybul,
János úr törököt vélek ûzi hidtul,
magyarok törökök öszvegabalyodtak,
álgyúval lõni az várból is nem tudtak,
de ám a törökök mindegyre zúdultak,
fejükre asszonok égõ tüzet dobtak,
kénbe mártott rõzsét, szõlõvenigéket,
az török üvöltött, mind szakálla égett,
merre-hova léptek, tüzek terjedeztek,
elõbbed törökök égõ fáklyák lettek,
falakról ugrálnak, égnek és elvesznek,
kik lábra állhatnak, futnak, menekülnek.
Regveli ideje immár elérkezvén,
Nándor falai közt nincs már, csak köresztén,
halottak árkokban tegnap török hadak,
mast járni nem lehet az sok tetem miatt,
olyik még füstölgött, volt û égõ fáklya,
kiontott bélekkel mások sokasága.
Nap is elborzadva nézett le az várra.

Méges, az éjen jött köresztesek többen
leomlott falakon könnyen átalszöknek,
öt íjász mihamar fölmászott kis dombra,
egynéhány nyilat lõtt járó akindzsikra,
kétszáz szpáhi indult û megvédésükre,
ûket sok köresztes hamar elkergette.
Da Capistrano vélök szembe állott,
jól eszébe véve harctiltó parancsot,
méges, csata hévje ût es elragadta,
Jézus-neves botját emelte magasba,
Szilágyi úr látván, riadót fuvatta,
János urat várba vissza es hivatta,
Száva-parti tábor hajókat ellepve
magát hajósokkal vinni kénszerítve.
Capistrano méne, botját fölemelve,
szemben álgyusoknak, ûket rémítette,
azkik lüvés nékül hátra elfutottak,
Capistrán népe ment másod-sor álgyúknak,
ûket elfoglalván, onnan harmadiknak,
baloldal álgyúi kezökben maradnak,
keresztesek kezdnek tábor dúlásának.

Hunyadi vár fokán állva néz a népre,
Mehmed hada ellen jutna mind kard-élre,
keserû haragval hadait szólitja,
törököt oldalba, sõt hátba támadja,
Turszun bég rémülten világba ordítja,
azkiket leöltünk, jünnek mast rohamra.
Mehemed szultán úr testõreit ottan
janicsárok mellé rendeli legottan,
vége lenne mostan köresztes seregnek,
János úr elfoglalt álgyukat megtöltet.
Saját álgyuival törököt pusztitja,
Szilágyi álgyúkat várban szólaltatja,
egyetlen golyóbis húsz török életnek,
pattogván, gurulván, többnek is véget vet,
török föl se fogja, mely vész ömlött rája,
földre bukott Hasszán, jancsár-had passája,
Turakán bég meghótt, görög nép hóhérja,
Mehmed katonái futnak tébolyogva,
sebet kap, nagy-mélyet Mehmed szultán combja,
egynéhán testõre harcbul elragadja.
János úr lovasit gályáknak ereszti,
legénség hajókat tûzvel elemészti.
Törökök ezt látván, rettenvést rettennek,
sátrakat, álgyukat, mindent hátrahagyva
egymást is taposva, futván menekültek.
Törököknek gyásznap, magyaroknak ünnep.

Ünnep, béborítva gyásszal, feketével,
vár, harcmezõ telve holtak tetemével,
köresztényeket nagy három gödör várta,
törököt négy napig hordták az Dunába,
méges, ég alatta temetetlen holtak
oszladoztak, folytak, büdösséggel voltak.
Ég boltja sötét volt kerengõ hollóktól,
holtak szemét vájó nagy sok madaraktól,
döghalál pusztitott élõknek közötte,
Hunyadi Jánost is ágyába döntötte.
Levegõje nem volt büdösség miatta,
könnyebben hogy lenne, átvitték Zimonyba,
da Capistrano ût végül meggyóntatta.
Éjsötét agusztus tizenegyed napján
teremtõ Urának lelkét visszaadta.
Urunk fönn az mennyben jobbjára állatta,
ût látta, ha fejit jobbra fordította.
Testét osztán hozták Gyulafejérvárra,
páncélját ráadva van kûkoporsóban,
teste immár nyugszik mind feltámadásig,
János urunk egy volt, nincs helyette másik,
rája emlékezvén, szemünk könnyben ázik.

Az jó magyaroknak, míg lesznek, hiánzik,
bajban reménségük tülle kivirágzik.

HÓDOS MÁTYÁS

A dalnok

Tudod, kedves fiam, tõlem nem szoktak kérni, tõlem rettegni szoktak. Az, hogy te beszélni kívánsz velem, nos, ez legalábbis szokatlan. Már az is, hogy lemerészkedtél ide az alvilágba. Igen, már ez is példátlan! Az volt az elsõ gondolatom, amikor hírét vettem vállalkozásodnak, hogy alaposan megdorgálom Kháront, amiért élõ ember létedre áthozott a Sztüx-folyón, de beláttam, hogy mûvészeted hatalma vetekszik az enyémmel, az enyészet hatalmával.
    - Nagyon megtisztelsz, ó, Hádész király - mondta a dalnok -, talán érdememen felül is!
    - Szerénységed, ez a mai világban oly ritka erény, lefegyverzett. Nos, mondd el, mit kívánsz tõlem!
    - Drága, szerelmes társam a te birodalmad lakója immáron tíz napja. Mérges kígyó marta meg. Azonnal meghalt, el sem tudtunk egymástól búcsúzni. Kérlek, add vissza õt nekem!
    A király felpattant trónusáról, arcát két kezébe rejtette, majd megpördült a tengelye körül.
    Végül leengedte kezeit, visszaereszkedett a trónra és tekintetét vendégére szegezte. - Kedves fiam, te nem tudod mit beszélsz! Hiába vagyok én a holtak birodalmának királya, amit kérsz, nincs hatalmam teljesíteni. Nem is értem, miért nem tudtok beletörõdni, hogy az élet és a halál egyszeri és megismételhetetlen.
    - Talán éppen ezért, ó király, mert az élet és a halál egyszeri és megismételhetetlen.
    - Annyi szép és kedves nõ van a világon! Biztos találnál magadnak társat elvesztett kedvesed helyett.
    - Nem találhatok, mert nem keresek helyette mást.
    - Hatalmamban áll felmenteni téged a hûség kötelme alól. Miben volt kedvesed különb más nõknél?
    - Nem tudom, mert rajta kívül más nõt nem ismertem és nem fogok ismerni. Mi ketten egy egészet alkottunk.
    - Nem tudlak követni, fiam… Kedvesed vélhetõen nem volt valami kimagasló szépség, mert akkor a bátyám, Zeusz biztosan megkörnyékezte volna.
    - Nekem a legszebb volt a világon. Az arca, a mosolya, a szeme, a gyönyörû szõke haja, a termete, ahogy engem szeretett, ahogy ölelt…
    - Irigylésre méltó lehetett az a nõ, akit ennyire szerettek…
    - Ugye, nem tévedek, Perszephoné? A te hangodat hallom?
    - Nem tévedsz! A legutóbbi tavaszünnepen hallottam vidám énekedet és azóta is fülembe csengenek azok a kedves dallamok. Igaz örömet szereztél mindnyájunknak. Kérlek, játssz és énekelj nekünk valami hasonlót…
    - Királynõm, te nálam jobban tudod, ez nem az a hely, ahol vidám dalokra kél a szív. Készséggel teljesítem kívánságodat, ha nem ragaszkodsz a vidámsághoz.
    - Nem ragaszkodom! Legyen akaratod szerint…
    - Akkor elmondom nektek a dalok hangján, ami szívemet eltölti. Íme felhangoltam lantomat…

    A zöld mezõ megõrzi lépteink nyomát,
    Nyári ligetünk fáin a levélközök,
    Visszatükrözik szép szemeid sugarát.
    Eddig soha senki, senkit nem szeretett
    Ily gyermeki szívvel, s ilyen szenvedéllyel.
    Te meg én, ketten alkottunk egy egészet…

    A dalnok megérezte, hogy a föld alatti térséget teljesen megtöltötték Hádész király alattvalói, a valamikor élt emberek árnyai. Elbûvölten hallgatták a dalt. A zene kiemelte õket az alvilág egyhangú sötétségébõl. Örömet szerzett nekik a húrok pengése, az élõ ének hangja. Részvétet éreztek a fiatal férfi iránt, aki elvesztett kedvesét siratta.
    - Bizonyára Õ is közöttük van, csak nem fedheti fel magát - gondolta, miközben a zene és az ének elvesztett szerelmese szépségét varázsolta hallgatói elé.
    Amikor vége lett a dalnak, várakozóan fordult a király felé. Az tenyerébe temette arcát és hallgatott, majd a dalnokra nézett és nagyon lassan mondta: - Ilyen közel még soha nem álltam ahhoz, hogy felrúgjak minden kötelmet és szabályt. Soha! De nem tehetem meg, fiam. Hidd el, nem akarok én neked rosszat. Érted? Nem és nem!
    - Mégis kérve kérlek, Hádész király, add vissza szerelmes társamat! Hiszen csak kölcsönbe kérem! Amikor eljön az ideje, egymás kezét fogva térünk meg birodalmadba.
    - Teljesítsd e szerelmes ifjú kérését, kedves uram! Hiszen valóban csupán kölcsönbe kéri - szólalt meg Perszephoné. - Védenünk és támogatnunk kell a szerelmeseket, mert õk gondoskodnak utánpótlásról birodalmad számára.
    - Legyõztétek maradék ellenállásomat is! Jó! Legyen kedvetek szerint. De egy feltétellel. Adok melléd kísérõt, aki kivezet birodalmamból. Szerelmes társad utánatok fog menni. Nem fordulhatsz hátra, amíg ki nem értek a napfényre. Megértetted?
    - Köszönöm, Hádész király! Tudom, milyen nehéz volt meghoznod ezt a döntést és hálás leszek Neked akkor is, amikor véglegesen megtérek birodalmadba. Neked, kedves Perszephoné, köszönöm, hogy szót emeltél értünk.
    - Akkor hát induljunk - szólt mellette egy árny. - Én leszek a vezetõd. Csak rám figyelj! A veszélyesebb helyeken beléd fogok karolni.
    - Ki vagy te?
    - Kappadokiai pásztor vagyok, vagyis voltam. Két holdtöltével ezelõtt összeverekedtünk a szomszéd falu embereivel valami erdõ birtoklása miatt. Négyen maradtunk halva a mezõn.
    A dalnok semmit nem látott a sötétben, mégis tisztán érzékelte, hogy kísérõje egy csontváz, amelyrõl húscafatok lógnak.
    - Most haladunk át a cseppköves barlangon. Azok változnak cseppkövet növelõ vízcseppé, akiket az élõk már elfelejtettek. Akkor halunk meg igazán. Téged és szerelemedet ez nem fenyeget, mert mûvészeted és ez a bátor kaland megtartanak titeket az utánunk jövõk emlékezetében.
    Miközben dohos, szûk vágatokon, keskeny sziklaperemeken, göröngyös ösvényeken haladtak, a dalnok agya lázasan dolgozott.
    Kísérõje, gondolta, két holdjárás óta van a föld alatti birodalomban és csak egy csontváz és néhány húscafat maradt belõle. Milyen állapotban fogja visszakapni szerelmes társát? Magától értetõdõnek tekintette, hogy szerelme éppen olyan lesz mint a kígyómarás elõtt. És ha a mostani állapotában borul a nyakába? Nem érdekes, csak élõ legyen! De hogyan lehet élõ, ha az enyészet rajta is elvégezte romboló munkáját?! Ezt mind tisztázni kellett volna, amikor Hádész király elõtt állt. Közeledünk a kijárathoz… Szabad kivinnem a napfényre kedvesem életképtelen maradványait? Vagy valóban olyan lesz, mint halála elõtt volt? Most kell dönteni!
    És visszafordult… Még látott egy eltûnõ árnyat, majd a következõ pillanatban kint találta magát egy tüskés bokrokkal benõtt domboldalon. Az éles napfény elvakította. Leült a földre, fejét felhúzott térdeire hajtotta és hangtalanul zokogni kezdett.
    - Hát vége, mindennek vége… Nem álltam ki a próbát… Drága szép szerelmemet nem sikerült kihozni a holtak országából…
    Megpróbálta kinyitni szemeit, de a gazdagon ömlõ fényzuhatag ismét elvakította. Üldögélt hát tovább, fájó szívvel, gondolattalanul.
    Késõbb az jutott eszébe, hogy mindezt Hádész király intézte így, hiszen megmondta, hogy lehetetlent kíván.
    Ekkor valami közeli szuszogásra lett figyelmes. Óvatosan kinyitotta szemeit és felismerte Kerberoszt, az alvilág félelmetes õrét, a háromfejû kutyát. Ezúttal nem viselte az élõ kígyókból álló nyakörvet, sem a farka végén a sárkányfejet. Éppen olyan volt, mint a többi háromfejû kutya, amelyik barátságosan csóválja a farkát.
    - Amikor elmentél, a király és a királynõ még sokáig beszéltek rólad. Az volt a véleményük, hogy a halandók élete sokkal vonzóbb, érdekesebb, érzelmekben gazdagabb, mint a halhatatlan isteneké. "Ezer évvel ezelõtt is a holtak országának királya voltam, most is az vagyok és ezer év múltán is az leszek - mondta. De én legalább csinálok valamit - tette hozzá. Azok, ott az Olimposzon csak marakodnak, intrikálnak, bosszantják egymást, összevissza szeretkeznek és mindenféle kellemetlenségeket okoznak a halandóknak. Azokat az érzelmeket, amelyeket ez az ifjú átél, soha nem ismerhetjük meg, pedig hozzá tartoznak a létezés teljességéhez, amitõl mi meg vagyunk fosztva, éppen azért, mert halhatatlanok vagyunk. Sajnálom, hogy nem segíthettem neki. Talán el sem hiszi, hogy lehetetlent kívánt." Úgy gondolják, hogy tehetségedet továbbra is az emberek gyönyörködtetésére kell használnod, ez megnyugvást szerez majd neked is.
    - Én hallottam olyan esetekrõl, amikor holt emberek feltámadnak…
    - Azok nem voltak igazi holtak, csupán egy darab idõre megcsappant az életerejük. Aki valóban meghal, az semmiképp nem támadhat fel.
    - Köszönöm, kedves Kerberosz, hogy vigasztalni próbálsz! Nagyon fáj, tudod, hogy Hádész király együttérzést színlelve megölte bennem a reményt.
    - De hiszen õ küldött hozzád…