SIMOR ANDRÁS

Fellebbezõ vers

Aki az Állammal
szembe
helyezkedik
azt
lelõni
felakasztani
Dunába ölni
jogos

Ságvári Endre
szemüveges
hõs
Iustitia istennõ
szégyenében
szemét eltakarja
elhagyja a Földet
csillaggá lesz
vöröslik
az égen

Messze
Olümposz
talléros
isteneivel
kik
mulatoznak
nevetnek
mirajtunk

Államisten
ítél
bíráival
és
ha nem hagyod
elvezetni
magad
lelõ

Hol a dinamit
robbanó vers
Nobel Alfréd
milyen
alapítvány
védi
az üldözöttet

Széttört ég
cserepei
a földön
megyek
közöttük
véres
a lábam
 

Enfant perdu

Mivel nem vagyok közszereplõ,
a véleményem más lehet,
mint amit hangoztatni éppen
ildomos és megengedett.

Hiszen így voltam azelõtt is,
megszoktam ezt a szerepet,
s mi vele jár, baleknak lenni
ott, hol más hõsként díszeleg.

Szervezkedik új Szent Szövetség,
a vén kontinens elveszett,
hiéna múltat éljenezve
új ordas falka fenyeget.

Heinei õrszem egymagában
fütyülget pimasz rímeket,
míg a jó társak horkolását
hallgatom, minõ élvezet!

Egymást veszett haraggal marják,
szépen kivágják a rezet,
miközben csikasz üvöltéstõl
visszhangzanak erdõk, hegyek.

Keselyûk köröznek vidáman,
hol csontjaink fehérlenek.
Mily szép jövendõ! Szinte hallom
csontom hangját, ahogy reped.
 

Kérdések

Ha a nép
uralkodni fog
a költészetben,
közel áll ahhoz,
hogy
a politikában is
uralkodjék.
Mit jelentett akkor
a huszonhat évesnek
a közel?
Évtized,
évszázad,
évezred?
Aztán hallottuk,
hogy a nép
már uralkodik
a politikában,
mikor
egyáltalán nem uralkodott.
Se a politikában,
se a költészetben.
És most
hol uralkodik?
És hogyan?
Globálisan
vagy
posztmodern
módon?
Az istenadta,
isten barma
nép?
A hajléktalan,
a metrólakó,
kit
kiakolbólítottak
a politikából,
a költészetbõl
és még
ki tudja honnét?
Kérdésre kérdés,
felelet sehol.

CSÁK GYULA

A háromkezû bivalyos

1.
Az elhanyagolt park odvas törzsû fái között fagyos szél süvített. Piszkos színû, rongyos felhõk nyargalásztak az öreg fák fölött; idõnként belezuhantak a ritkás lombozatba, majd gyorsan szertefoszlottak. Mesterséges kis tó fekete vize fodrozódott a közelben, meg méteres vastagságú, gyommal borított házfal-maradványok meredtek az égnek; a hajdan pompás alföldi kastély konokul kitartó õreinek tûntek. Távolabb, körös-körül zsírosan fénylõ, friss õszi szántás terpeszkedett a felhõk burkolta messzeségekig. A tó egyik szélén magasra nõtt, csupasz nádszálak borzongtak, akárcsak én: úgy éreztem, hogy múmiák lakta szigeten vagyok. S egyszer csak mozdulni kezdtek a múmiák: vacogva felidézte emlékezetem és dúsította képzeletem az emberöltõvel korábban itt megtörténteket. Egyszer már valahol írásban is szóltam róla, de nem bontottam ki a históriát, amelynek pedig tanúja voltam, bár észrevétlen, mert senki sem vetett ügyet a kis mezõgazdasági cselédre. És íme, most krónikása lettem a valaha láthatatlanként látottaknak.

2.
A kulcsár jelentette, hogy Béni bácsi, a siketnéma bivalyos egy emberi kezet lelt a parkban.
    - Mifenét?! - meredt rá az intézõ.
    - Egy kezet - ismételte a kulcsár, még mindig merev tartásban.
    A cingár intézõ hirtelen támadt felindultsággal kiáltotta: - Adja elõ világosabban!
    A kulcsár eddig az ablakmélyedésben hanyag pózban ülõ, ragyás arcú századost figyelte; voltaképpen annak jelentett. Katonaviselt ember lévén a tiszti egyenruha látványa rántotta haptákba. A százados azonban nem figyelt rá. Felpillantott ugyan a kezében tartott francia nyelvû horgászkönyvbõl, de aztán újra olvasmányába mélyedt, s a fotel öblébe is beljebb húzódott.
    A kulcsár az intézõ felé fordult:
    - Világosan mondom én, kérem. - Sértett volt a hangja. Tartását is ellazította, jelezvén, hogy az intézõvel szemben semmi alárendeltséget nem érez. A tüdõbetegnek látszó fiatalember egyébként is alkalmilag megbízott intézõ volt. Négy hónapja került a birtokra mint gyakornok, s most a katonának behívott valódi intézõt helyettesítette. Érett kora okán is igazolhatónak vélte a kulcsár, ha nem alázatoskodik a gyerekképû elõtt. Azt azonban illendõnek, pontosabban, szükségesnek tartotta, hogy elõbbi szavaihoz fûzze: - Egy emberi kezet lelt a bivalyos a parkban. Így csuklóformáig van meg - magyarázta és mutatta is. - Tele gyûrûkkel. Csupa arany meg gyémánt.
    A századoson és az intézõn kívül még két másik férfi tartózkodott a nagy méretû, zöld színûre tapétázott szalonban. Ez a két másik ovális márványasztalkánál ült és kártyázott. A kulcsár utolsó szavaira felkapták a fejüket.
    - Úgy értsük, hogy csak egy kezet? - kérdezte egyikük, zömök, pirospozsgás, vagy inkább gutaütésesnek tetszõ, élénk mozgású illetõ. Pár napja a századossal érkezett a kastélyba s úgy mutatkozott be az intézõnek mint haditudósító. Maga a százados a már elmenekült birtokos rokonának mondta magát.
    - Semmi mást? - egészítette ki a kérdést a márványasztalnál ülõ másik, zilált és lompos jellegû, ritkás hajú, idõsebb férfi, aki szintén a századossal érkezett, s akirõl azt súgta az intézõnek az újságíró, hogy az valami zenész, karnagy vagy efféle, de nem attól érdekes a személye, hanem attól, hogy a százados által bújtatott zsidó. Hozzátette, hogy nagyon helyteleníti ezt a vircsaftot, de ebben a zavaros idõben sehol nincs valami illetékes személy, akinek feljelenthetné az ügyet. Azt nem említette, hogy óvakodott személyesen fellépni a délceg századossal szemben, akit nyilván lepénzelt a zsidó; a százados állandóan kioldott pisztolytáskával járkált.
    - Semmi mást, kérem - közölte a kulcsár ezúttal a levegõvel. - Azt mondja az öreg, úgy hevert egy bokor tövében, mintha kesztyû lett volna. Elõbb nem is akarta felvenni, de amikor megpiszkálta a csizmája orrával, hát megcsillantak a gyûrûk.
    Az újságíró felállt a márványasztaltól, gyorsat, rövidet gyalogolt, azután megállt és a sarkán próbált egyensúlyozni, miközben fehér betétes cipõjét mustrálta.
    - Sajátságos - mormolta látszatra tanácstalanul, majd egy gondolat hirtelen felvillanyozta. - És a kéz tulajdonosa… vagyis hát a… tetem sehol nem található, ha jól értem, amit mond.
    - Így van, kérem.
    Most a ragyás százados szólalt meg zengzetes, mély hangon.
    - Miért gondolja, kedves szerkesztõ úr, hogy ahhoz a kézhez feltétlenül tartoznia kell egy tetemnek? Látszik, hogy ön még nem szagolt elég puskaport. - A széles ablakpárkányra helyezte olvasmányát, kitornázta magát a fotelból, az újságíróhoz lépkedett s enyhén a vállára ejtette a kezét. - Van fogalma, kedves szerkesztõ úr, hány darabra szakadhat egy ember?
    Az asztalnál maradt lompos összerezzent, az újságíró viszont harciasan szembefordult a tiszttel. - Már megbocsásson százados úr! Ön mért képzeli, hogy valaki elveszíti egyik kezét, aztán vidáman továbbsétál?
    - Nem mondtam, hogy vidáman, és azt sem, hogy továbbsétált. Csak azt mondtam, amit mondtam.
    A szerkesztõ tovább kakaskodott: - Igenis elképzelhetetlen, hogy egy kéz, hangsúlyozom: egy kéz és semmi más, csak úgy valahonnan ide repüljön!
    - Iderepülhetett - bólintott fölényes higgadtsággal a százados, miközben a kulcsárra tekintett, aki ettõl ismét vigyázzállásba rándult. - Iderepülhetett éppen egy lelõtt repülõgéprõl vagy egy felrobbant harckocsiról, teszem azt…
    - Képtelenségeket fantáziál, százados úr! Ha egy repülõgépen vagy egy harckocsiban akkora robbanás történik, hogy leszakít egy emberi kezet, akkor az egyebet is roncsol, akkor annak a repülõgépnek le kell zuhannia, annak a harckocsinak minden irányba szét kell fröccsennie! És tudunk arról - förmedt a kulcsárra -, hogy a közelben és mostanában lezuhant egy repülõgép vagy kilõttek egy tankot?
    A kulcsár megörült, hogy kiszabadulhatott a százados pillantásának szorításából, s bár nem sokba nézte a köpcös lilafejût, készséggel felelt: - Odébb… a csatornahidat verették az oroszok. Oda bomba is hullott. A bombázókról azt mondják: amerikaiak voltak.
    - Odébb, odébb - csapott a levegõbe az újságíró. - Mennyivel odébb? Milyen messze van maga szerint az odébb?!
    - Hát… lehet úgy… öt kilométerre.
    - Lám csak! - fordult diadallal a plafon felé a zömök férfiú. - Mutasson valaki nekem olyan légnyomást, amely öt egész vagy még több kilométerre elrepít egy… tárgyat. Csupán egyet, amit direkt erre a célra kiválasztott. Ne-e-em, kérem! Ilyen okos, ilyen szelektív légnyomás nincs!
    Továbbra is magasról, megvetõ gúnnyal nézte a hepciáskodót a daliás katonatiszt. Visszasétált foteljéhez, belesüppedt, kézbe vette könyvét, és csak azután szólalt meg: - Nem kívánok laikusokkal vitázni a légnyomások természetérõl. Mindenfajta légnyomást ismerek. Azt kivéve, amely önt érhette…
    - Ezt a hangot nem engedheti meg magának! - toppantott az újságíró.
    A lompos, elhanyagoltnak tetszõ ember öregesen felemelkedett székérõl, és asztmájától meg felindultságától elfakult hangon mondta, miközben magasba emelte karjait:
    - Uraim… Könyörgöm, uraim… Ugyan, mire ez a heveskedés? Nem elég, amit a sors akaratunktól függetlenül ránk mért? - Apró ráncok özönével barázdált arcát a kulcsárra emelte. - Maga pedig, kedves barátom, ne terheljen bennünket efféle ügyekkel.
    A cingár intézõ is alantasára támadt: - Igen! Mi a fészkes fenének jön ide ilyesmivel?
    A kulcsár bozontos szemöldöke felrándult, de ösztönösen õrizte méltóságos tartását az intézõvel szemben. Válasza hangsúlyozottan a többieknek szólt: - Arra gondoltam, hogy mégiscsak egy ember-darab… és hát ne huzigálják itten… Meg aztán: a gyûrûk. Mi legyen velük? Igencsak sok pénzt érhetnének azok.
    - Leszedni és eladni a gyûrûket? - rikácsolta fisztulásan az újságíró. - Ez hullarablás lenne!
    - Miért lenne hulla egy végtag? - zengett-bongott a százados hangja. - Járt már ön tábori kórházban? Ahol tömegesen csonkolnak? Valamely testrész csak addig emberi, amíg a teljes emberhez tartozik.
    - Önnel nem vitázom - legyintett az újságíró és megint a kulcsárra förmedt. - Hallja-e… netalán már le is szedték a gyûrûket?
    - Nemigen lehet azokat - felelte higgadtan a kulcsár. - Az a kéz egy kicsit… ugye, meg van már püffedve.
    - Jaj, ne! - nyögött fel a lompos öreg és a szalon távoli része felé indult. Az újságíró megvetõen nézett utána.
    - Nem olyan idõket élünk, hogy finnyáskodjunk! Hozza be azt a kezet! - ripakodott rá a kulcsárra.
    - Valóban szükséges lenne az? - kérdezte sírósan a karnagy.
    A hírlapíró felfújta magát és kijelentette: - Ameddig mi itt vagyunk, uraim, addig a kultúra és a civilizáció is jelen van. - Pillanatnyi szünet után, kevésbé ünnepélyesen hozzátette: - Részben legalábbis… Mindenesetre kötelességünk, hogy keresztényi módon cselekedjünk! Tegye hát, amit mondtam, és haladéktalanul hozza be azt a magányos kezet!
    Nem várt módon zavarba jött a kulcsár, s miközben megszólalt, többször áthelyezte testsúlyát egyik lábáról a másikra.
    - Hoznám, kérem - mondta -, de senkinek nem adja oda az öreg. Zsebre dugta és mind a két kezével szorítja…
    A százados hatalmas hahotára fakadt. Kihullott kezébõl a könyv, hátravetette a fejét, és úgy kitátotta nevettében a száját, hogy elõvillantak hátsó fémfogai.
    - Zsebre dugta… ta… ha… ha… ha… mind a három kezét! A háromkezû bivalyos… Tessék, tessék besétálni, itt a világ legújabb csodája!
    Az újságíró akaratlanul elvigyorodott, de aztán ismét szigorúra rendezte arcvonásait, és megismételte követelését
    - Akkor hozza be a bivalyost is… mind a három kezével!

3.
A bivalyos gyûrött zsebkendõjére téve, a márványasztal közepén hevert a szürke kéz. Annyira sértetlen volt, hogy aki nem ismerte eredetét, gipszöntvénynek vélhette volna, amelyet bizarr képzeletû alkotója valódi ékszerekkel díszített.
    - Iszonyat - fordult el pillanat múltán a látványtól az idõs úr. El is lépkedett és egyszerre intézte szavait a Semmihez, meg a Mindenséghez: - A megcsonkított emberiség, a háború szörnyû szimbóluma…
    - Inkább szép - mondta az újságíró. - Jól nézzék meg, uraim! Határozottan finom vonalú, nemes szabású kéz. Bizonyossággal feltehetõ, hogy amíg… mûködni tudott, addig zongorázott, verset írt, sebesültet operált, vagy éppen áldást osztott ebben az áldatlan világban. Igen! A gyûrûk jellege okán valós lehet, hogy ez egy magas rangú egyházi személy keze… volt.
    Idõközben újra kézbe vette könyvét a százados. Nem olvasta, hanem lehunyt szemmel idézte a betanult, mert sokszor olvasott szövegrészt: "Ha ön biztosra akar menni, akkor viharos idõben dobja be a horgot, amikor félnek a halak és összezavarodva, hirtelen elfelejtve szokásaikat, pánikszerûen röpdösnek a vízben…" Soha nem horgászott, de néhány napja, mióta elszakadt csapattestétõl, és nem is akart újból rátalálni, hanem ide, barátja kastélyába húzódott a hülye újságíróval, meg a munkatáborból szöktetett, nemzetközi rangú karnaggyal, szorgalmasan bújta és memorizálta a véletlenül kezébe akadt horgászkönyv részleteit, hogy óvja magát az ideg-összeroppanástól. Most ledobta a könyvet és gyors, ruganyos léptekkel az asztalhoz ment.
    Vonzotta a kíváncsiság s miután megnézte a kezet, megjegyezte: - Drága, szerkesztõ uram. Nem tûnt fel magának, hogy ez egy balkéz? És tud róla, hogy bal kézzel nem szoktak áldást osztani? Valamint vezényelni sem, igaz-e, karnagy úr? Akad az ön ismeretségi körében balkezes karnagy?
    A karnagy nem figyelt rá, az újságíró pedig úgy tett, mintha nem hallotta volna a kioktatást, hanem arról kezdett elmélkedni, hogy a legnagyobb valószínûség szerint mi történhetett mégis, amitõl idekerült ez a kéz. Minthogy a százados nem szólt közbe, tetszése szerint vette sorra mindazokat a lehetõségeket, amelyek az õ számára leginkább elfogadhatóak voltak. Elsõ helyre tette annak a valószínûségét, hogy nagy magasságban felrobbant repülõrõl esett ide.
    - Inkább azt mondanám - vetette közbe a kulcsár -, hogy a kutyák hozták.
    A karnagy mindkét fülét befogta, az újságíró pedig dühödten tiltakozott.
    - Marhaság! Akkor látszana rajta a kutyák foga.
    - Vannak itt pulik - folytatta tisztelettudóan a századosra nézve a kulcsár -, amelyikek tíz kilométerre is elviszik a madártojást a szájukban.
    Újabb ellentmondáshoz vett mély levegõt az újságíró, de meggondolta magát és vállat vont.
    - Végül is, mindegy. - Az asztal fölé hajolt, hogy tüzetesebben megvizsgálja, amit ott láthatott, s egyik gyûrût meg is érintette. Ebben a pillanatban azonban a mindeddig távolabb álldogáló, mert odaparancsolt bivalyos elõrenyomult és félrelökte az újságírót, hogy az megtántorodott. A felháborodott hírlapíró menten a csenevész kis vénségre akart rontani, de a százados közéjük lépett.
    - Na, na, nyugalom! - emelte föl a kezét, és példát akarván mutatni önfegyelembõl csaknem csevegõ hangnemben kérdezte a minden korábbinál vörösebb arcú, zömök férfit. - Ön szerint mennyit érhetnek ezek az ékszerek, szerkesztõ úr?
    Az újságíró még nem tért magához, újra a vén cselédre próbált támadni, de a százados nem engedte, hanem hasonló tónusban elismételte elõbbi kérdését.
    - Sejtelmem sincs - szorította össze amúgy is keskeny szája szélét az újságíró. - Nem vagyok becsüs. Ámde ha értenék is az efféléhez, nem jutna eszembe, hogy piaci értéküket becsülgessem. Ezek ehhez a kézhez tartoznak, és nem az élõ világhoz. A megholt tulajdonát képezik, és vele szállnak a sírba!
    - Nofene - dörmögte a százados, visszazökkenve korábbi modorába. - Temetést akar celebrálni, szerkesztõ úr, egy végtagnak?
    - Igenis, el kell temetnünk!
    A százados a bivalyoshoz fordult és jóindulatot mutatva kérdezte: - Ha úgy tekintünk magára, mint becsületes megtalálóra, mennyi jutalmat kér?
    Lassan fogta fel a bivalyos, hogy hozzá beszélnek, mert azon kívül, hogy süket is, meg néma is volt, ingerültség is hevítette, s olyan érthetetlenül magyarázott valamit, hogy azt csak a kulcsár értette.
    - Azt mondja - tolmácsolta a kulcsár -, hogy a kéz mindenestõl az övé, mert õ találta.
    - Barbár szempont! - harsogta az újságíró. - Egy ismeretlen… tetem senkinek nem lehet a személyi tulajdona. Akárki bukkan rá, csakis az történhet vele, hogy méltóképpen eltemetjük.
    - Hallja ezt? - lépett közelebb a bivalyoshoz a százados.
    A hangja csaknem barátságos volt, de tartásából fenyegetés áradt, s azt az öreg cseléd meg is érezte. Hátrálni akart, de akkorra már elkapta mellén rongyait az egyenruhás dalia. S miközben így fogva tartotta, hátrafordult az újságíróhoz, de inkább csak önmagának mennydörögte: - Eltemetni-i-i!? Azt mondatja magával jólnevelt meggyõzõdése, hogy eltemetni? Tudja, mit mondok én erre, meg az egyéb vélekedéseire? Azt, hogy zagyvaságok! Rendben is lehetne az, hogy temessük el, ámde ezek kiássák! - Szorosabban markolta az öreg mellén a gúnyát és az egész embert közelebb is rántotta magához. - Tudja maga, kedves szerkesztõ úr, hogy mi a kegyetlen igazság? Nyilván tudja, hogy ezrével vándorolnak üldözöttek, hogy menedékre leljenek, de közben sokan el is pusztulnak. Eltemetik õket az emberek, ezek meg másnap, vagy még aznap kiássák. - Minthogy növekvõ kétségbeeséssel menekülni próbált a bivalyos, a százados még keményebben tartotta markában. - Bizony, kiássák, és megcsonkítják. Talán az is úgy járt, akihez ez a kéz tartozott… de az is lehet, hogy maguk ölik meg a szerencsétlen menekülõket, maguk temetik el, és azután ássák elõ, hogy megcsonkíthassák. Hogy leszedjék róluk az ékszereket. Az a változat is lehetséges, hogy a gyilkosság után sietniük kell, és nem vacakoltak azzal, hogy a gyûrûket lehúzgálják, hanem lemetélik csuklóból az egész ékszertartományt. Az egész emberdarabot! - Most már egészen maga elé rántotta vasmarokkal markolt vádlottját. - Ezek most úrgyilkolást játszanak, mert azt hiszik, hogy nekik most már mindent szabad!
    Két ujjával megragadta a bivalyos állát s erõvel maga felé fordította, hogy a vizenyõs, riadt, zavaros szemekbe lobbanthassa saját, gyûlölettõl izzó tekintetét. A megroggyant cseléd valamit vinnyogott, a karnagy meg ritmikusan a szalon falába ütögette a fejét.
    Azután a százados lecsapott.
    Egyszer, kétszer, háromszor...

4.
Amint az elején mondtam, a leírt jelenetek és párbeszédek jó részénél jelen voltam. Tüzelõt hordtam a szalonba s így jelen voltam akkor is, amikor az öreg cseléd összerogyott.
    Félelmemben reszkettem, és mozdulni sem tudtam, csak amikor a kulcsár megparancsolta, hogy segítsek a szobából kihúzni a vénembert, aki nekem nem bivalyos volt, hanem Béni bácsi, nagyapám testvére, aki fogyatékosságai ellenére is becsült volt szûkebb környezetében. Õ ajánlott be alkalmi segítségként a kulcsárnak, aki meg szintén a rokonom volt.

5.
Valamilyen vízimadár vissantott, és felröppent a fekete tóból. Elkapta a jeges szél s a szeszélyes gomolyfelhõkben hamar el is tûnt.
    A képzeletemben felröppenõ múltat is hasonlóan elnyelte az idõ, és most igazán testközelben érezhettem, amit már sokszor gondoltam: szélbe írtam a betûimet, amelyek vagy a felhõk fölé szállottak, vagy a fekete tavak mélyére.
 
 


 
BALLAI LÁSZLÓ

Lacrimosa

I.
Lehet szerenádot írni postakürtre?
De postakürtre! S miért ne?
Leány és asszonykor határa
talán egy dallam,
postakürtön szárnyaló,
mely a patkócsattogást elõzi,
s a lassuló galopp zajára
már készen áll a képzelet.

II.
Bécs hálás, emlékszik,
Mozartot jól ismerik
gyermekek és nénik,
fényreklámok hirdetik.

Nincs pompásabb, mint a jó,
drága, exkluzív, finom,
praliné, Mozart-golyó,
nyálserkentõ tér-idom.

Jó polgárok, torkosok,
modern Polüphémoszok
szájuk nagyra tátva
harapnak Mozartba.

III.
Érdekes csoda, csöppnyi zongorista,
öt-hat éves, aranykezû fiúcska,
polgárok, paloták kedvence, édes,
hírlapok, papok, országok csodáltak.

Felnõttként a manézs nem ünnepelhet,
már nem vagy divat, ásítás a béred,
kollégáid örömmel intrikáznak,
cifra asszonyod egyre pénzért kínoz.

Bú ne tépjen, az éj még felfedezhet,
Donna Anna, Pamína dédelgetnek,
Andalúzia, Róma, Nápoly várnak.

Vak magányod ezüst mollá szelídül,
öt vonalba besiklik minden perced,
életed zenemû - vagy elfelejted.

IV.
Ó, az lesz a kéjes óra,
Mindenki így csinálja,
Csak Spanyolországban ezerhárom,
Most pedig vége a szép idõknek,
És a gége megszorul.

V.
Menedzseri skólában
agyalakító gyárban
tanulhatod: az elsõ
profi mûvész, dalszerzõ
Mozart, ki nem volt szolga,
s Pénzt, Pénzt csinált dalolva.

Menedzserek, szegények
hiába show, mûtények,
ármodellek, trendgörbék,
márkakampány, célkörkép:
azért pusztult el Mozart,
mert szponzorokért kószált.

VI.
A Lacrimosánál megállt,
s nem álmodott több concertót,
operát, misét, szimfóniát.

Harminchat évet élt,
hatszázhuszonhat mûvet írt,
tizenkétezer perc zenét.

Hétszázhúszezer csepp csodával
szitálta be mindannyiunk
cseppkõképzeletét.

VII.
Könnyet ontó végzetes nap,
Mind a sírok feltárulnak,
Hogy ki bûnös, ítéltessen.

Szánd meg õket, ó nagy Isten,
Kegyelmes Úr, Jézus õre,
Nyugodjanak mindörökre.
Ámen.

VIII.
A büszke császárváros,
megtagadta, elfeledte,
magány-halálba kergette,
deszkakoporsóba tette,
elkaparta, elvermelte,
jeltelen sírba temette
a legnagyobb osztrákot.

IX.
Kétszáz évvel késõbb
díszelõadás és gyászmise

(akkor mise nem volt,
semmi szentség nem volt,
havas esõ, szél volt,
jeges vihar vibrált,
Salieri, Süssmayr és Swieten
s egy ismeretlen pásztor
kísérték Mozartot,
ládába zárt testét,
a nyikorgó kordét,
Constanze nem jött el
a külvárosi temetõbe,
havas esõ, szél volt,
jeges vihar vibrált,
Salieri visszafordult,
Süssmayr visszafordult,
Swieten visszafordult,
csak a pap dacolt a téllel,
egy ismeretlen pásztor,
talán megáldotta
azt a jeltelen sírt,
tömegsírt, Mozart helyét,
a Mesterét),

a híres belvárosban,
a Stephansdómban,
drága belépõért
egész Bécs hallhatta
Mozart Requiemjét,
egész Bécs láthatta
a pompás gyászmisét,
a hímzett karingeket,
a paphadakat,
ahogy megáldották buzgó hittel
kétszázéves lelkét,
a lelket,
a megáldhatatlant,
megáldották magát az áldást,
Mozartot.

X.
Maradványai elvesztek,
még ma is kutatnak,
keresik a testet,
egy corpus delictit,
meggyengült hitekhez.

Mintha test kellene egy léleknek,
mintha mutatni kellene zombit,
összeszáradt múmiát,
vagy csak néhány csontot,
hogy dalba sírhassák:

Requiem aeternum dona eis, Domine,
et lux perpetua luceat eis.

XI.
Mindannyiunkért meghalt,
értünk, akik elhagytuk,
a kegyelmünkért esdve,

és nem támadt fel senki
annyiszor, mint Mozart,
valakiért ha szól a Requiem,
az mindig õ.

XII.
Tengerben úszva könnyûbúvár,
ha zöldes vízben gyöngyodú vár,
korallpad szélén mélység csábít
- Mozart zenéje az.

Ha feledkeztél nõ hajába,
illatba bódulsz, sírsz, hiába,
halálodig kísért szerelmed
- Mozart zenéje az.

Lehetsz fáradt, lehetsz beszédes,
az ételed hol sós, hol édes,
kupádtól álmod messze elvon
- Mozart zenéje az.

Apátságban vigyázd az oltárt,
ha énekelsz kantátát, zsoltárt,
s a hang mint gyertya ég a térben
- Mozart zenéje az.
Elmúlt neandervölgyi léted,
ökölre, kõre nincs igényed,
halálod elhagy, kósza páva,
hatalmas sóhaj zár magába - -

MOLNÁR GÉZA

Újra a napvilágon

Részlet az író "Szerencsés feltámadás" címû, új regényébõl (I.)

Egy álmatlan éjszakán, amikor a kórtermet csak az õrzõlámpa halvány lidércfénye világította meg, a tanácselnök összerakta az eltelt hónapok rideg tényeit, s arra a hátborzongató bizonyosságra jutott, hogy itt már nem lesz semmiféle gyógyulás. Meg fog halni. Ezt a felismerését azonban egyelõre senkinek sem mutatta, senkivel sem közölte.
    Az utóbbi napokban furcsa mód megszaporodott látogatói is mind örvendezõ jó híreket hoztak. Bakos Pisti, a termelõszövetkezet elnöke is, miután letelepedett az ágya mellé tett székre, azzal kezdte: most beszélt az ügyeletes orvossal, ki a leghatározottabban kijelentette, a tanácselnök elvtárs hamarosan elhagyhatja a kórházi ágyat, olyan kedvezõek a laborleletek. "Tehát a gyógyulás útjára léptél, édes egykomám - mondta Bakos Pisti, ez a pirospozsgás, mázsás ember s biztatóan megveregette a beteg paplanon heverõ kezét -, hamarosan együtt rúgjuk a bõrt, vén Tülkös, az öreg fiúk meccsén…"
    Arról is beszámolt, hogy a téeszben jól mennek a dolgok, a melléküzemágak beváltak, a háztájiak is jól fizetnek a tagoknak. Sokan küldik jókívánságaikat, mielõbbi gyógyulást kívánnak.
    A délutáni csendes pihenõ után váratlan látogató érkezett. Harangozó Krisztinát, az áldásvári könyvtár vezetõjét látta belépni az ajtón, ki, miután körülpillantott a kórteremben, határozott léptekkel jött az ágyához.
    - Drága, drága tanácselnök úr! Szívbéli kedves jóbarátom! De örülök, de nagyon boldog vagyok, hogy újra láthatom - mondta, s közben leereszkedett az ágy mellett álló székre. Tenyerébe vette Csopaki Dömötör kezét, simogatta a megvékonyodott ujjakat.
    - Látja, kedves Kriszti, mit mûvelt velem ez az átkozott betegség - panaszolta Csopaki. - Nem vagyok én már az a régi, aki oly sokat és nagy örömmel járt a könyvtárba. Mégis, ilyen nyomorult állapotomban is, mikor már fél lábbal a sír szélén vagyok, nagy örömöt hozott nekem.
    - Ó, nem szabad ilyeneket mondani, ne beszéljen így, kedves Dömötör. Ugye, nem haragszik, hogy azzal a régi bizalmassággal szólítom, amivel a könyvtár kutatószobájában beszélgettünk…
    - Dehogy, dehogy! Sõt, kifejezetten örülök. Az elmúlt évek, az élet sok szépsége… - Nem tudta folytatni, elérzékenyült. Krisztina megjelenése felidézte benne azokat a jóízû, sajátságosan meghitt, kellemes órákat, melyeket kettesben töltöttek a könyvtárban.
    - Ugye, letehetem a kabátomat? - kérdezte Krisztina. - Kint csípõs szél fúj, itt meg már fûtenek…
    - Ott a fogas az ajtó mellett - mutatta Csopaki.
    Látogatója kibújt a tejeskávé színû, könnyû, teveszõr felöltõjébõl, s a fogashoz sétált vele. Ez a ruhadarabja is olyan finom, választékos ízlésû volt, mint a kosztüm, melyet viselt, s mely diszkréten kirajzolta csípõjének, keblének vonalát. Barna, tûsarkú cipõje, karcsú bokája felhívta a sok beteg figyelmét a látogató szépen formált alakjára, s rögtön arra gondoltak, milyen nagyszerû nõt csípett fel magának az öreg haver.
    Krisztina újra a beteg mellé ült, gyengéden simogatta a hártyavékony bõrû kezét. Csopakinak megsajdult a szíve.
    - Tudja, Krisztike, most érzem igazán, hogy mit veszítettem, amikor elfojtottam, visszanyomtam magamba mindazt, amit maga ébresztett fel bennem…
    Krisztina kedvesen mosolygott. - Én is úgy voltam a látogatásaival, drága Dömötöröm. Nehezen vártam az érkezését, lassan múltak az órák, s amikor végre megjött és beszélgetni kezdtünk, elröppent a hétköznapok szürkesége, ránk telepedett a lappangó szerelem. Igen-igen, én is éreztem, tudtam teljes bizonyossággal, hogy nemcsak én, de maga is…
    Közel hajolt a beteghez, szõke haja ott repdesett Csopaki elõtt, ki önfeledten bámult Kriszti nagy, kék szemébe.
    - Hogy én mekkora marha voltam - nyögte keservesen. - Örökké a közerkölcs, a család, a pártfegyelem… Az élet a szenvedélyekkel, örömökkel elrohant mellettem… De most már késõ.
    - Sohasem késõ, drága Dömötör - és Kriszti finom puszit lehelt az arcára. - Meg fog gyógyulni és akkor másik életet kezdünk.
    Csopaki eltökélten ingatta a fejét: - Nekem már nincs sok hátra… Ha hívõ keresztény lennék, azt mondanám, hogy odaát… De tudom, hogy nincs odaát, csak ez a földi valóság.
    - Így igaz - mondta Kriszti. - Ezért hiszem és tudom, el fog jönni hozzám. Semmi sincs befejezve.
    Fölállt. - De most már mennem kell, indul a buszom vissza Áldásvárra. Isten vele kedves Dömötör, csókolom magát milliószor. Mielõbbi teljes gyógyulást kívánok a viszontlátásig…
    Csopaki az ajtóig kísérte tekintetével, aztán hanyattfekve, mozdulatlanul bámulta a mennyezetet. Újraélte életének ezt a furcsa kalandját, ezt az évekig tartó kellemes jó barátságot, melyrõl tudta, ha akarná, forró, kedves szerelemmé lobbanhatna. Nem egyszer Krisztina is tanújelét adta, hogy a parázs benne is izzik, s egyszer, valamely ünnepség díszebédjén, amikor egymás mellett ültek s az elfogyasztott borok hatása alatt megfogta, s megszorította a lány asztalon pihenõ kezét, Krisztina akkor az ölükbe lógó abrosz rejtekében odanyomta combját az övéhez, de tûzzel és hevesen. S pont akkor szólt át az asztal másik oldalán, velük szemben ülõ Sarolta: "Apukám, ideje most már indulnunk"…
    A varázs, a kábulat, mely ezekben a pillanatokban Csopaki fejére borult, széttöredezett, elszállt. Mert hisz következhetett volna néhány szó a szerelemrõl, halkan, Krisztina füléhez hajolva, amit a terem zsibongásában úgysem hallott volna senki s utána látogatás Krisztina lakásán s mindaz, ami ilyenkor történni szokott, az, amirõl derûs vihogások közepette oly gyakran esik szó kártyázó, iszogató férfitársaságban.
    Ó, mennyi ilyen s ehhez hasonló szerelmi viszony szövõdik Áldásváron is, titkos kapcsolatok, melyekrõl mindenki tud, aztán a rejtett, dugott botrányok, a szerelmek nehéz, kínos befejezése…
    Csopaki, amikor késõbb mindezt hideg fejjel végiggondolta, teljes világossággal látta, hogy õ, a város vezetõ közéleti embere ezt az utat nem választhatja.
    Hogyan beszélhetne akkor a gyûléseken a közélet tisztaságáról, hogyan mondhatna ítéletet a megyei pártszervezet fegyelmi bizottságának tagjaként ilyen és hasonló ügyek tárgyalásán? A közéleti embert ezer árgusszem lesi. Irigyek, furkálódók, kíváncsiak, pletykafészkek és bajkeverõk. Aknamezõ ez, ahol minden lépést meg kell gondolni.
    Így aztán a társasvacsorán fellángoló vágyakozás, szerelmi szikrázás folytatás nélkül maradt. Átalakult kedves, meghitt barátsággá.
    Harangozó Krisztina a történelem- és könyvtárszak egyetemi diplomájának elnyerése után kapta meg az áldásvári könyvtár igazgatói állását. A fõvárosból helyezték ide, Csopaki Dömötör örömmel fogadta. Csinos, ambiciózus káder, tele életrevaló javaslatokkal, elképzelésekkel, amelyek mind a város kulturális fejlõdését szolgálják.
    Bár Krisztina nem volt párttag, mégis nagy érdeklõdést tanúsított a politika iránt s megbízható, korrekt aktivistaként közremûködött a város kulturális életének fejlesztésében. Elõadássorozatokat szervezett a magyar történelem jeles fordulópontjairól, kezdeményezte a helytörténeti múzeum létrehozását, mely a késõbbiekben néprajzi gyûjteménnyel is gazdagodott.
    Azokon a könyvtári kutatószobában lezajlott beszélgetéseken, amelyeken a világtörténelem fontosabb eseményeit vették közösen szemügyre, nem egyszer elõhozakodott Krisztina olyan ötletekkel, gondolatokkal, melyeket Csopaki Dömötör a tanácsüléseken saját elgondolásaiként vetett fel s vitt a megvalósulás útjára. Így jött létre Áldásvár testvérvárosi kapcsolata egy alsószászországi városkával is. Ennek nyomán már természetes fejleményként következett a német nyelvtanfolyam elindítása.
    Ahogy mindezek most Harangozó Krisztina beteglátogatása nyomán elõsorjáztak Csopaki emlékezetében, váratlanul nehézzé tették az élettõl való elszakadás gondolatát. Visszatérõen maga elõtt látta a nála húsz évvel fiatalabb, karcsú, magas, szõke Krisztinát, hallotta a bizonyosságot szavaiból, hogy újra találkoznak, s új életet kezdenek.
    Aztán mindezt a nehéz betegség egymásra sorjázó, új és új kínokat hozó napjai a feledés homályába burkolták. Talán mégis annyi maradt Krisztike látogatásának hatásaként, hogy akaratlanul is élesebb szemmel tekintett a betegágyánál mind gyakrabban megjelenõ Saroltára. Eddig még sohasem figyelt felesége évrõl-évre jobban terebélyesedõ idomaira s arra, hogy egyre inkább formázta a vidéki ténsasszonyokat, öltözködésében s viselkedésében is.
    Nem fogalmazta meg magának gondolatait, de egyre jobban érezte, hogy Sarolta asszony nem testesíti meg azt a vonzerõt, mely életben maradásra ösztökélné. A múló évtizedek során a kezdeti szerelem is megszokott házastársi kapcsolattá szürkült, örök egyforma beszélgetések monotóniájává, gépies, unalmas ágykapcsolatokkal tarkítva.
    És most az is eszébe jutott, amire eddig sohasem gondolt, hogy ugyan mi várna rá, ha netán mégis felgyógyulna, s néhány év múlva nyugdíjba küldenék?… A közéleti ember csak addig fontos, míg felelõs funkcióban van. Míg függnek tõle, míg mások sorsát is kezében tartja. S ha kiteszik a pálya szélére, ha nyugdíjazzák, ha eléri a "megérdemelt pihenést" - akkor már belesüpped a szürke névtelenek közé.
    Pihenés? A vele vénülõ, szürkülõ, terebélyesedõ Saroltával? Ugyan már… Mihez kezdhetne a hivatal, a tanácsapparátus, Áldásvár ezernyi gondja-baja nélkül? Kapálgatna a víkendtelkén?… Nem, ebbõl aztán igazán nem kér…
    Következõ látogatója doktor Szeremley volt, az áldásvári SZTK-rendelõ fõorvosa, évtizedes jóbarátja, ki szintén azzal kezdte: konzultált a kollegákkal, többel is, egységes diagnózisuk a közeli biztos gyógyulás.
    Szinte nyomában járt a város fõpatikusa, ki derûs mosollyal mondta: "Látod, milyen marha az ember! Hoztam magammal morfiumot, úgy hallottam, a kórházban ez hiánycikk, gondoltam, néked ebben a nehéz betegségben már arra van szükséged, itt meg minden orvos azt mondja, hamarost makkegészséges leszel."
    Mindezekre a vigaszokra, biztatásokra doktor Csopaki hálás mosollyal válaszolt, miközben magában azt mondta: blabla, mesebeszéd ez az egész. Újra elõkerült rég elfeledett félelme, a tetszhalál.
    Valamikor, még ifjabb mozibajárós éveiben látott egy filmet Drakula grófról, ki halála után az éj leple alatt rendszeresen kilépett a családi kriptában elhelyezett koporsójából, s onnan indult vérszívásra, fojtogatásra, mindenféle ijesztõ gonosztettek elkövetésére, addig, míg bátor férfiak egy szõlõkarót nem vertek a szívébe. Akkor Drakula gróf ülõhelyzetbe emelkedett, szeme kidülledt, arca eltorzult, mert addig csupán tetszhalott volt, s most halt meg igazán és véglegesen, hogy a kihegyezett szõlõkaró áthatolt a szívén.
    Csopaki Dömötör ugyan a legkevésbé sem volt babonás, mégis ez az ifjúkori moziélménye, a gonosz Drakula tetszhalála, ez a gondolat, kifürkészhetetlen utakon, makacsul befészkelõdött az agyába és rögeszméjévé vált, hogy ha meghal, belõle is tetszhalott lesz a koporsóban, a föld mélyén fog magához térni. Megrázta az iszonyat s kiverte a veríték, ha elképzelte azokat a koporsóban lejátszódó perceket.
    Addig-addig gyötörte ez a félelem, míg egy meghittebb beszélgetés során megvallotta Saroltának is, hogy kéri, követeli: halála után az õ szívét is szúrják keresztül a bizonyosság okáért, különben tetszhalottként fog felébredni a koporsóban.
    Sarolta hallani se akart errõl a rémségrõl, hogy valakinek átszúrják a szívét, egyáltalán, beszélni sem volt hajlandó a halálról, senkinek a haláláról, legkevésbé Dömötörérõl.
    Mégis, a tágas kórterem betegágyában, az éjszaka lidércfényes homályában Csopakira újra rámeresztette ijesztõ tekintetét a tetszhalál, s következetesen vizitált nála minden éjszakán. Így ment ez mindaddig, míg türelmét vesztve elhatározta, végképp leszámol a félelemmel. Reggel kezelõorvosának kijelentette; ragaszkodik hozzá, hogy a halál beálltának pillanatában átszúrják a szívét.
    Az orvos megrökönyödve nézett rá, aztán hahotára fakadt: - Már megbocsásson kedves tanácselnök úr, de ilyen egetverõ marhaságot egész praxisom során egyszer sem hallottam. Hogy egy halottnak átszúrják a szívét?… - Aztán észbekapott: - De hisz ön a gyógyulás útján van, halálról, akárcsak közelirõl is, semmiképpen sem lehet beszélni…
    De Csopakit nem lehetett megingatni: - Kérem, ragaszkodom hozzá!
    A nagyviziten, a fõorvosnak ugyanezt mondta, aki végül vállat vont: - Amikor tõlünk gyógyultan távozik, a zárójelentésben megemlítjük ezt a különös kívánságát…
    A beteget nem nyugtatták meg az orvosok szavai. Feleségével errõl a témáról most sem lehetett beszélni, így hát magához hívta Zoli fiút, az egyik betegszállítót, aki már többször vitte õt vizsgálatokra s némiképp össze is barátkozott vele, pénzt adott néki, s megkérte, vegyen a számára egy jó erõs, hosszú, nem görbülõ, hegyes kötõtût, - de ne szóljon errõl senkinek.
    Miután a kötõtû éjjeliszekrénye fiókjába került, Zoli fiúnak megmarkolta ingét, egész közel húzta magához, s fülébe súgta: "Miután meghaltam s levittek a hullakamrába, maga eljön hozzám, és a kötõtûvel átszúrja a szívemet. De itt most, az édesanyja életére esküdjön, hogy ezt megteszi." Miután Zoli fiú megesküdött édesanyja életére, ki az õ megszülése utáni percekben meghalt, Csopaki átadott neki egy tapinthatóan jól kibélelt borítékot, fáradozásai jutalmául.
    Még nehéz betegsége kezdetén a tanácselnök biztosította kezelõorvosait arról, hogy benne óriási akarat van a gyógyulásra, s õ mindent megtesz ennek érdekében, mert õnéki kötelezettségei vannak Áldásvár lakóival szemben, feleségét sem hagyhatja cserben, és õ hisz az orvostudományban, egészségesen akarja elhagyni a megyei kórházat. Eltökélt gyógyulási szándékát, akaraterejét az elkövetkezõ hónapokban is hangoztatta orvosainak, kik derûvel nyugtatták; aggodalomra semmi ok, a vizsgálatok, a leletek idõrõl-idõre jobb eredményt mutatnak, természetes, hogy meg fog gyógyulni.
    A múlt hónapok, a nehéz betegség gyötrelmei akaraterejét is felzabálták. Miután Zoli-fiúval a tetszhalál lehetõségét is megnyugtatóan elrendezte, megkönnyebbülten várta az elkövetkezendõket.
    Az utolsó stációhoz vezetõ utat megkönnyítendõ, öreg cimborája, Áldásvár plébánosa, Kelemen Antal is meglátogatta. Sok-sok derûs órát töltöttek együtt az összeszokott társaság ultipartijain, melyeken a város legfontosabb ügyeit is megvitatták.
    A potrohos, nyájas mosolyú, aranykeretes szemüveget viselõ pap jó kétliteres vesszõfonatú demizsont tett le az ágy lábához, és szuszogva-fújtatva telepedett le a fehér kórházi székre.
    Csopaki még egy halvány mosolyt is kipréselt erõtlen hangja mellé: - Ej-ej, Tónikám, csak nem az utolsó kenetet akarod nékem feladni?
    - Ugyan már, nem vagy te valami szentfazék-vénasszony - intett elhárítóan a plébános. - Hanem hoztam néked egy kis jófajta misebort abból a hároméves rizlingbõl, amit úgy szerettél. A doktoraid azt mondták, nyugodtan ihatod, csak hasznodra válik.
    Egy ideig diskurálgattak az áldásvári ügyekrõl, majd a plébános, nem akarván jelenlétével terhelni a beteget, elköszönt. Csopakinak feltûnt, hogy miután megszorította kezét, az öreg pap arca elkomorult, szemébõl az aranykeretû üveg mögött szomorú, keserû fények lobbantak s ajkaival latin szöveget mormolva, váratlanul megáldotta õt, majd sietve távozott.
    A hároméves misebor a morfium-injekciókkal kombinálva igen jótékony hatással volt a nagybeteg tanácselnökre, sûrûn vette ajkaihoz a demizsont s elbódulva, könnyû mámorban lebegve érkezett el a lidércfényes kórteremben ahhoz a hajnali órához, amikor erõteljes rúgással bocsátotta utolsó útjára a tüdejébõl hangos hörrenéssel távozó lélegzetét.
    Az ügyeletes orvos rövid, szakszerû vizsgálattal megerõsítette, hogy a beteg egzitált, s intézkedett, a hullát vigyék a proszektúrába, míg az áldásvári temetkezési vállalat kocsija eljön érte.
    A tetem elszállítását a kórterembõl Zoli fiúra bízták, ki ott állt az orvos mellett, míg az a szükséges vizsgálatot végezte. Bizonyság okából még meg is kérdezte: "Doktor úr, nem lehetséges, hogy valami élet mégis maradt az öregfiúban? Tetszhalál, vagy ilyesmi…" A doktor legyintett: "Ez itt, édes fiam, olyan igazán meghalt, hogy még a Jézus Krisztus se tudná feltámasztani."
    Hát akkor a kötõtû-akció lefújva - gondolta megnyugodva Zoli fiú. Egyébként se érzett nagy kedvet egy hulla szurkálására. Látott ugyan már elég beteget, ki végül is rákerült a tepsire, ahogy itt a kórházban nevezték a hullakamra felé induló tolókocsit, de más volt a fehér lepedõbe csavart mozdulatlan test emelgetése, szállítása, s megint más egy meztelen hulla mellkasának átdöfése, ettõl valamiképp idegenkedett.
    Csopakit az áldásvári Öregtemetõben, az általa kívánt helyen, illendõen elbúcsúztatták. Ravatalánál beszédet mondott a megyei tanácselnök, s bár az elhunyt nem volt templomjáró, vallásgyakorló ember, Kelemen Antal plébános a katolikus anyaszentegyház szertartása szerint bocsátotta végsõ útjára Áldásvár nagyszerû, példaéletû fiát - eleget téve ezzel Sarolta asszony kívánságának, mely egybe esett a közóhajjal.
    És míg a nehéz hantok a koporsó fedelén dübörögtek, Sarolta szívettépõ zokogással borult az õt vigasztalóan magához húzó tanácstitkár, Kenéz Jocó vállára, s közben megfordult a fejében, vége tehát a kórházbajárás nehéz robotjának. Mintha valami szabadságot, szabadulásfélét is érzett volna a tûzoltózenekar által fújt nehéz gyászzene hangjaiból, a sárguló faleveleket pergetõ õszi szellõ lágy simogatásából.
    Csopaki Dömötör tevékenységének maradandó érdemeit a temetést követõ tanácsülésen jegyzõkönyvben örökítették meg, s kimondták; a törvényileg kötelezõ ötévi várakozás után emléktáblát avatnak szülõháza falán.
    Sírját a temetés napjaiban egyszerû fakereszttel jelölték, a vigasztalhatatlan özvegy, Sarolta asszonyság rokonságnak, ismerõsöknek zokogva tördelt szavakkal mesélte, milyen gyönyörû márvány síremléket rendelt a kõfaragó vállalatnál, de hát annak felállításával várni kell, míg a sír földje megülepszik.
    Ez a várakozás bizony jó hosszúra nyúlt, bár az Újtemetõt már megnyitották, csakhogy Sarolta asszony a bezárt régi sírkertben már nem látta értelmét a márvány síremlék felállításának, a kedves elhunyt átszállítása az Újtemetõbe igen sok költséggel járt volna s nem is egyezett a volt tanácselnök végakaratával, ki nyomatékkal hangsúlyozta; az Öregtemetõben kíván nyugodni.
    Sarolta asszony véleményét megerõsítette Kenéz Jocó is, ki a temetést követõ nehéz hónapokban is pártfogásába vette a magányossá vált özvegyet, így aztán a gyönyörû márvány síremlék lassan-lassan a feledés homályába merült.
    Az idõ kereke mindezenközben gyorsan forgott s a nagyvilágban éppúgy, mint kis hazánkban végbementek azok a változások, melyeknek lassú formálódását, alakulását doktor Csopaki Dömötör még tanácselnökként, de kórházi betegágyában is éber figyelemmel kísérte, mindaddig, míg nehéz betegsége el nem ragadta az élõk soraiból.
    Ahogy teltek az évek, Áldásvár is megszokta az új életformát, a kezdeti nagy buzgás után szürkévé alakult napokat. Ám egy korai órában mégis váratlan esemény köszöntött a lakosságra.

    *

    Hajnalban földrengés rázta meg Áldásvár házait. Az ijedõsebb öregasszonyok kiszaladtak az utcára, a bátrabb férfiak orrukra húzták a takarót, onnan nézték a csillárok himbálózását s hallgatták a föld alól érkezõ halk morajlást. Miután észlelték, hogy nem dõlt rájuk a ház, s a csillárok is visszamerevedtek függõleges helyzetükbe, megfordultak másik oldalukra s aludtak tovább. Az öregasszonyok még tébláboltak a járdákon, de mivel õk sem hallottak egyebet, mint a kakasok rémült kukorékolását, a kutyák szûkölését, becsoszogtak hajlékukba, elõkeresték a Mária-füzért s a rossz-lélektõl megóvandó magukat, gyors imádkozásba menekedtek. Mint minden ijesztõ, váratlan eseményben, ebben a földmozdulásban is az ördög kezét érezték.
    A rádió reggeli híreiben megemlítette, hogy az országban helyenként kisebb fölrengés volt érzékelhetõ, a Richter-skála szerint 2.3 erõsségû, károkról, áldozatokról nem érkezett jelentés. A földmozgás epicentruma az Alföld délkeleti részére tehetõ - s a hírolvasó máris sorolta tovább az idõszerû eseményeket. Áldásvár lakóinak nagyobb része azonban nem volt kíváncsi sem a pártok torzsalkodásaira, sem a költségvetés részleteire, az infláció várható növekedésére vagy csökkenésére, hanem már az epicentrum szónál elzárta a rádiót, mert ez éppoly megfoghatatlan és ismeretlen fogalom volt számukra, mint az újabban sokat emlegetett "dzsidipi".
    Ment mindenki a maga dolgára s a városka utcáin áthaladva csak nagy néha találkoztak egy-egy leomlott kéménnyel, százéves öreg házakon megrepedt tûzfallal, s megnyugodva gondolták; azokat a kéményeket, tûzfalakat már amúgy is csak a Szentlélek tartotta, kis idõ múltán földrengés nélkül is omlottak, dõltek volna azok maguktól is.
    Az évek óta elhagyatott, gazzal, bozóttal beburjánzott Öregtemetõ felé senki sem vette útját, hogy kíváncsi pillantását a behorpadt sírokra vesse. Nem is volt ott semmi néznivaló, hiszen a bejárat fölötti, rozsdarágta pléhtábla ugyan makacsul hirdette mostanság is: "FELTÁMADUNK!" - de ez a távoli jövõ ígérete volt, a megroggyant földkupacok, összevissza dõlt, elkorhadt sírkeresztek alól a legöregebb áldásváriak tanúsága szerint is még senki nem jött vissza ebbe a földi világba.
    Áldásvár az Alföld délkeleti részén feküdt, s a földrengés epicentruma épp ide esett, az Öregtemetõ alá. Itt volt tehát a földrengés fészke, mely messzire hatóan megmozgatta a felszínt, s itt oly erõvel tört fölfelé, hogy kilökte a földbõl az elhunyt tanácselnök koporsóját. A rozzant, korhadozó fakereszt félrebillent, a sírdomb hantjai szerteszét gurultak, a masszív tölgyfakoporsó fedele oldalt lecsúszott, s a szemfödõ ezüsttel hímzett fátyla alól kimászott Csopaki Dömötör. Kigombolta fekete zakóját, benyúlt inge alá s végiglapogatta mellkasát, fõleg szíve tájékát, de bizony ott nem találta semmiféle szúrt sebnek a nyomát.
    - Átvert az a szélhámos Zoli fiú! - kiáltott dühösen. - Pedig esküdözött az anyja életére, hogy megment a tetszhaláltól, és a vastag dohányt is eltette!
    Szemét lándzsadöfésekként érték az õszi nap bágyadt sugarai. Óvatosan, hunyorogva nézett szét. Embert nem látott sehol, csak a temetõkert vigasztalan látványa terült elé. Tehát feltámadtam, gondolta ingerülten.
    Már az elmaradt késszúrás is felháborította, de az Öregtemetõ ilyen lepusztulása még inkább.
    - Alighogy eltemettek, máris hagynak mindent ebek harmincadjára - háborgott. - No, majd gatyába rázom én ezeket!

    (A második részt következõ számunkban közöljük)

BERETI GÁBOR

Ahogy

Ahogy lélegzik, s életét fogyasztja
a test öntudatlan, önzõ lángként úgy
élsz bennem, igazgatván sorsomat.
Csak azt és annyit szabad, amennyi
imbolygó fényedhez kell, mert ahogy
Holdat a Földhöz, úgy köt még most
is hozzád a szerelem. Mintha én volnék
az a magányos alak, akiért a múltból
újra és újra megérkezel és kitárod öled,
hogy befogadd. S midõn a jövõmbe
fürkészve keresem magam, mintha
ott is csak téged látnálak.
Pedig hol vagy már. Hová lett az
öntudatlan idõ, hová a sorsomat
irányító láng.
 

Istenem, hát

ne pazarold rám drága kedved
lazac színû szép fényeid
hiszen tudod jobban illik
hozzám a sötét az elveszett

idõ a hús amit meggyötört
és kifosztva tart az élet
hiszen tudod miért félek
és mitõl óvom a romba dõlt

reményt õrizve tartva bokrát
rám bíztad egykor a virágját
hogy túléljük csapásait

gyilkos szeszélyét és haragját
hogy kibírjuk az oligarchák
globális támadásait
 

Lassan, ahogy

Lassan, ahogy a sorban felgyulladó
gyertyák lobbantak, szavaid
imbolygón szabdalták nehéz,
látható sötétséggé az éjt,

Mintha megérkeztem volna,

csábítva szívemet, lángokkal
érintetted arcom, hogy hosszú,
magányos bolyongásaim után
hajlékodban szerelemre találjak

- egyetlenegy éjszakára.
 

Torkunkat pengéjével

Az egyenes vonalban terjedõ
fény mint egy csõ, s benne fekete bél,
egy kormos kanóc a csend. Átszúrják
torkomat. Egy hosszú tû spiráljára
véresen, mint a foggyökér, föltekeredik
a fájdalom, lágy, erdei huhogás takarja
rostos sötéttel.
A fény napsugár is
lehetne, vékony szablya, meg-megrezzenõ
penge, nyúlánk, egymásba vágó élek
sûrû végtelenje.
A csönd lehetne fehér is,
fekete is, akár egy útszéli rács, amin
átzúdul a tajtékos esõk dörgõ dühe.
Messzirõl, a mélybõl, mintha egy csõbe
kiáltozna valaki, a selymes visszhangok
leplét ledobva gyûrûzik elõ a döbbenet:

torkunkat pengéjével
elmetszette az idõ -;

az utolsó szívdobbanásig
minden kihabzik belõlem, bõrömre
folyva vékony, vörös tûivel semmivé vérzik
szavam.
Virágszirmokat lapátol valaki,
s a szirmokon a te arcod. Madarak és halak
énekeit gyûjtögetik a mezõkön, hogy belõlük
egy hatalmas csokrot kössenek neked.
Mert én látom a te arcodat,
én hallom a te hangodat, Che.

SZALONTAI IMRE

evolúció

a hajléktalanok mindig fáznak
a hajléktalanok ezért a meleget keresik
jártukban-keltükben
rátekerednek például hatalmas házak
pincéinek meleg fûtéscsöveire
ahol csontjaik puhulnak föl elõbb
a tökéletesebb tapadás érdekében
késõbb vázizomzatuk nyúlik meg
a felület növelése s a tartósság okán

istenem
az evolúció mily fényes diadala ez

õrizni próbálják magukat egy oly korig
amikor divatba jön megint a gerinc
 

a színész halála

a színész háromszor halt meg azon az estén
elõször az ócska darabban
amelyet ezer éve tartottak mûsoron
másodszor az alagsori színészklubban
ahol etyegni látta a nõjét valakivel
harmadszor pedig akkor
amikor hazaért és leült a tükör elé
s a tükörbõl egy másik arc nézett vissza rá
nem a megszokott
és meghalt akkor harmadszor is
a színész ahogy rátört és megrémisztette
hirtelen a magány

KOHÁRI CSABA

A tévelygõ ember

A hó nehezen takarodott el a hegyek aljáról, míg lenn a völgyekben térdig jártak benne, a magasabb részeken már a hóvirágok meg az ibolyák nyíltak.
    Egy antikváriusnál a Körúton öreg, németnyelvû bibliákat vásárolt az ember, azoknak az ábráit nézegette borivás közben.
    Abban az évben a pálos kolostorromok mellett parasztházak homlokzatairól készített felvételeket a kiadónak, mert félt, hogy a nagyapja meg az öregek másléptékû ideje lassan eltûnik a csillagok és a harsány plakátok világában, ami az új széllel költözött be a városok szürke falai közé a szûk, büdös utcákra, meg az emberek fejébe.
    Fenn, a hegyen az emberek elballagtak reggelente a szövetkezeti boltba kenyérért meg dohányért, aztán a kútnál beszéltek egy keveset, míg a zamatos, hideg víz a mûanyag kannákba csorgott. Úgy 20-25 liter.
    A nagy sárga busz kétszer jött csak be a faluba naponta, amúgy csend volt. Megállt az idõ. Az emberek lassan beszéltek, ráérõsen jártak, nem is igazán siettek sehova. Nem is igazán volt miért.
    Egy nap Lajos atya, a pászói apát kopogtatott be a házba.
    - Itthon vannak-e a jó emberek? - köszönt be a tornácról, mielõtt átlépte volna a széles, megkopott küszöböt.
    Az ember a konyhában olvasott, hát hallotta az atyát.
    - Csak a gonoszok vannak itthon - állt fel mosolyogva, és ment az apát úr elé. - Isten hozott, Lajos atya!
    - No, akkor jó helyen járok! - ölelte át elégedetten a pap tévelygõ bárányát.
    Bor meg valami meleg étel került az asztalra és míg ettek a közös lábosból, hogy ne nagyon kelljen mosogatni, nagyokat hallgattak a pipaillatú csendben.
    Az ember a tûzhelyen kávét fõzött, ketté öntötte a forró, koromfekete italt és kiültek õk ketten a verandára a ház szellemei mellé.
    Mert ebben a házban is szellemek laktak a falban a vastag, megbarnult gerendák alatt amik a mennyezetet tartották a fejük felett. Régen meghalt emberek szellemei.
    - Jó csend van itt nálad - mondta az atya. - Aztán hogy élsz itt kinn, távol a világtól?
    A kúton tollászkodó, hangoskodó mátyásmadarat nézték a nap lemenõ, vöröslõ fényében és dohányzás közben a talpukat a kutyák testén melegítették.
    - Nincs ez olyan messze a világtól - mondta az ember. - S félek, attól a valóság nagyon gyorsan rám talál még itt is, ebben a zugban.
    Szívott egyet a pipán a tûz felélesztése végett, arcát megvilágította a felserkenõ parázs. - Tán Zemplénbe, Szabolcsba kéne elhúzódni, de lehet, hogy még az is túl közel van.
    A pap hallgatott megértõen. Régóta ismerték már egymást. Régen volt, hogy pertut ittak a pászói plébánia barokk dolgozószobájában. Pálinkát, dióval.
    - Nem menekülhetsz egyre csak beljebb a hegyek közé - mondta a pap.
    - Hát egyszer talán mégiscsak elfogynak a hegyek, mint a szavak az ember ajkáról.
    - S a tiéden? A tiéden vannak még szavak?
    - Nincsenek már régóta.
    - Hát hová lettek?
    - Itt laknak azok a torkomban, meg itt mélyen - tette a kezét a mellkasára. - Itt feszítenek, de nem tudnak kijönni. Bárhogy csalom õket.
    - Pálinkával?
    Az ember bólintott. - Meg borral is.
    - De nem jönnek.
    Amaz megcsóválta a fejét.
    - De nem ám.
    - Tán rosszul hívod õket? - próbálta újra.
    Az ember bólintott.
    - Az meglehet.
    - Kis tündérek lakoznak ott benned, azok nem engedik a szavakat kijönni.
    - Már mért ne engednék, ha szólni akarnak valakihez, majd kijönnek.
    Kiverte a hamut a pipából a földre. Elfújja a szél reggelre azt. Feltakarítja.
    - De hát kihez szóljanak azok a szavak? - nézett szét a pap az udvaron, de csak a mátyást látta a kúton meg a kutyákat. - Magad vagy itt egyedül.
    - Hát az Úristen?
    Az atya megadóan bólintott. - Igen, hozzá szavak nélkül is lehet beszélni.
    Hallgattak egy sort, aztán a pap felemelte az ujját.
    - De beszélgetsz-e vele? - kérdezte.
    - Mit mondjak neki, ha egyszer nem szól hozzám.
    - Hát elõször mondjál te neki valamit.
    Az ember kajánul elmosolyodott, s egy ilyen mosoly után olyan mondat jön ki a palóc ember szájából, amiért bicskáznak a kocsmában. - Hát mondjam azt neki, hogy de jó, hogy eljött nagyságod, isten hozta Jóisten, üljön mán egy cseppet le a tornácon?
    - A pap érezte tenyerében a tockost, a másik is húzta a nyakát az ütés elõl. Lajos atya nyelt egyet, a ravaszul hunyorító szempárba nézett, és tudta már, visszatért az élet a huncutba.
    - Ne azt mondd, bárányom - mondta halkan. - Azt mondd, amin nem kell gondolkoznod. Azt mondd neki, amit amúgy is mondanál.
    - És mit mondanék, atyám?
    - Azt már neked kell tudnod.
    Egy rongyos csavargó ment el a kapu elõtt. Megállt egy pillanatra, a ház felé fordult, de észrevette a tornácon ülõ két embert. Azok is ránéztek egy pillanatra. Koszos körmeivel megvakarta a borostát az állán és zsíros, õsz haján hátratolta ráncos tarkójára az öreg kalapot.
    - Aggyon Isten! - köszönt be, de nem lépett közelebb a kapuhoz. Bizalmatlan volt a két kutya miatt is, akik már a fejüket kapdosták fel.
    - Fogadj Isten! - köszönt a pap. - Mi járatban?
    A csavargó háta mögül sütött a nap, vörösbe, aranyba burkolta a koszos, foltos ruhát. - Ha volna valami ennivaló, azt megköszönném.
    Az ember egy nejlonszatyorba pár konzervet meg egy kevés kenyeret tett az üveg bor mellé.
    - Álgya meg az Isten! - hálálkodott a fószer, és továbbállt.
    - Mégiscsak jó ember vagy te, báránykám - mondta Lajos atya elégedetten mosolyogva.
    Már a második pohár bort itta, szebben bukott le a nap is a hegyek mögé.
    - Az ilyesmi, ne tévesszen meg téged, atyám. Nagy álnok vagyok én, akárhogy mutatom képes felemet az Úr felé.
    - Már mért mondod ezt? Szó nélkül adtál ennek a szerencsétlennek. Abból, ami neked is kevés van.
    - Ugyan - legyintett az ember -, ilyen erõvel csókolgathatnám Mária lábát is Szentkúton a kegytemplomban! Vihetném nagy ájtatosan, üdvözült arccal a templomi zászlót is a körmenetben, de ha az embereket megcsalnám, magamat akkor sem tudnám. És - tette a kezét a pap kezére - tegyük hozzá: téged sem. Az maradtam, aki voltam. Egy hitehagyott.
    - Akkor miért adtál?
    - Adni könnyû. Elfogadni nehéz.
    - Neked nehéz.
    - Nekem az. Meg aztán… - mosolyodott el az ember kajánul, míg a narancsszínû, lágyuló fénybe emelte a poharát, azon keresztül nézve a szõlõlevelek embernyi tenyerét. - Most aztán lehet, hogy az Úr ballagott itt végig a falun. Meglehet, egész nap jött, éhen-szomjan. Hát csak adok neki egy falat kenyeret meg egy üveg bort.
    - De a házadba akkor sem fogadod be?
    Az ember megitta a maradék bort, és megtörölte a száját. - Egy szóval se mondta, hogy maradni akar.
    A csavargó ezalatt kiért a faluból.
    A szürke aszfalton egyedül baktatott lehajtott fejjel az alkonyatban, csak a madarak hangja meg az árnyéka ment vele, elé-elé vágva az úton a vastagtörzsû fák között. Gondolta, sötétedésig még leér Szentistvánra a forráshoz, ott majd megalszik, megvacsorál a kegyhelyen.
    Ha a Szûzanyának jó volt, talán megfelel neki is.