MÉRLEG

ZOLTAI DÉNES

"Bartók nem alkuszik"

Adalék a Bartók-recepció történetéhez

1. Vitányi Iván nemrég közreadott írása (Bartók Béla a XXI. század Magyarországán. Élet és Irodalom 2003. július 18.) nagyívû mûvelõdéstörténeti esszé, vallomásos önéletrajzi betétekkel. Felrajzolva Bartók hazai fogadtatásának fõ vonalát, felvillantva a magyar baloldali értelmiség vitákban alakuló Bartók-képének néhány továbbgondolásra érdemes vonását, írója engem, nemzedéktársát külön is megtisztel, amikor közös ifjúkorunkra emlékszik és emlékeztet. Ifjúkorunkra: benne a bartóki zene paradigmatikusságáról folytatott, meg-megújuló párbeszédünkre. "A hatvanas évek elején ifjú zenekritikusként errõl tárgyaltunk, írtunk. Dühített, hogy Adorno csak Stravinskyt és Schönberget fogadja el autentikusnak, amikor mi Bartókot is annak véljük, sõt talán éppen õt tarjuk a legnagyobbnak, a szintézis megteremtõjének."
Néhány mostanában kezem ügyébe került adattal szeretném viszonozni - approbálni és kiegészíteni - Vitányi Iván írását, ezt a 21. századi olvasóknak szánt memorandumot.
2. Melyek a hazai Bartók-recepció fõ szakaszai? Vázlatában Vitányi az általunk ténylegesen megélt történelemre összpontosítja figyelmét. A bartóki zene kulturális honfoglalásáról, a kezdetektõl a harmincas évekig tartó legendás hõskorról minekünk igencsak közvetett tapasztalataink vannak - nyomasztó tapasztalatok. Bartók itthoni fogadtatására hosszú idõn át a régi Magyarország, a magát kereszténynek és nemzetinek mondó, mûveltnek tudó, a szomszédos népekkel szemben kultúrfölényét emlegetõ magyar középosztály ízléskonzervativizmusa nyomta rá a bélyegét. Ismertük ezt a középosztályt és ízlését; beleszülettünk, benne nevelkedtünk. A hazai "új zenével" kapcsolatos alapattitûdje kezdetektõl fogva az elutasítás volt: az érthetetlen moderntõl való - más korokban és régiókban sem ismeretlen - ódzkodás, amit jól kiegészített a "parasztos", az "oláhos", újkeletû szóval az "idegenszívû" iránti zsigeri ellenszenv. Bartók mellé a kezdet kezdetén csak egy viszonylag kis zeneértõ csoport állt, jórészt koncertlátogató értelmiségiek és lelkes Ady-hívõk; elméleti támogatást ez a kis csoport a tízes évek polgári radikálisaitól, az ellenzéki mozgalmak elkötelezettjeitõl kapott. Visszaemlékezések egész sora tanúsítja: az ellenzéki szellemû literátusok esküdtek Adyra és rendszerint Bartókra is. Aki "értette" a Proletár fiú versét meg a Fekete zongorát, az a sajátjának érezhette a Tizenöt parasztdalt és az Allegro barbarót is.
3. A harmincas években a recepciótörténet új szakasza kezdõdik. Megújul mindenekelõtt maga az alkotómûhely: a magyar hallgatóközönség az érett Bartók olyan remekmûveivel ismerkedhet meg, mint az I. és a II. zongoraverseny, a III., a IV., és az V. vonósnégyes, a Cantata profana, a Zene. Szélesen kibontakozik, és fogalommá válik az "új zene" magyar iskolája, a Bartók és Kodály nevével fémjelzett magyar "folklorizmus" - a terminus itt elsõsorban azt a zeneszerzõi irányzatot kívánja jelölni, amely sajátos szintézisbe olvasztja a tonalitást még nem ismerõ, például pentaton sorokon nyugvó õsi népdalt és a tonalitáson túli, akár tizenkétfokú sorokkal operáló zenei anyagot és annak "racionalizáló" szerkesztésmódját, az õsit és a gyökeresen újat. Markáns elméleti irányzattá formálódik a felkészült zenekritikai-zenetörténeti hátország is.
Vitányi nem feledkezik meg a zenén túlmutató fejleményekrõl sem. Jól mondja: "Számunkra Bartók nem csak zeneszerzõ volt, hanem világkép, zászló, Németh László szavával: modell. A magyar nemzet felemelkedésének olyan modellje, amelyben egyazon szellemben újul meg a magas kultúra és az egész társadalom közös kreatív kultúrája; küzdelmes, de szerves egységbe foglalva a hagyomány megtartó erejét és a legmodernebb fejlõdés kihívásait. Sokan voltak, akik ezt egyetemes hitvallásként, programként fogták fel."
A Bartók-recepció ezen összképén belül mindamellett el nem hanyagolható színárnyalat az a másik, "urbánus" gyökerû irányzat, amely Bartókban a modern világ disszonanciáinak szépítetlen kifejezését kereste, egy gyökeresen új harmónia- és formavilág megteremtõjét tisztelte - az európai "új zene" Stravinskyhoz és Schönberghez mérhetõ világnagyságát. Mi tartotta vissza Bartók ifjú híveit ettõl a modernségtõl? Alighanem csupán szkepszisük azzal a ritkán kimondott elõfeltevéssel szemben, hogy két Bartók létezik: egy "radikálisan modern" és egy "folklorista", s hogy csak az egyikre lehet fenntartás nélkül igent mondani. Úgy vélték, hogy a kettéosztott Bartók nem zászló, pontosabban: a következetesen végigvitt felezés híveinek kezében nem Bartók a zászló. Ez a két táborra osztás mindenesetre inkább hajszálrepedésnek tûnt. De mögötte felsejlett egy mélyebb szakadék: a népi-urbánus ellentét.
Nagyító alá kellene tennünk a hazai Bartók-fogadtatásnak ezt a hajszálrepedését. Vitányi Iván írásának címe - Bartók Béla a XXI. század Magyarországán - az egykorvolt vita mélyebb gyökereinek feltárására kötelez.
4. Jemnitz Sándor, a Schönberg-tanítvány zeneszerzõ és zeneíró a húszas évek derekától negyedszázadon át a Népszava zenekritikusa volt, de konok modernista is: rendszeresen publikált írásokat az "új zenével" rokonszenvezõ német nyelvû folyóiratokban, így a tekintélyes bécsi Anbruchban vagy a Die Musikban. Egyetértek Vitányi egyik, vele kapcsolatos megjegyzésével: a szociáldemokrata kritikus a nyugati avantgárd követõje volt. Ám ez a megállapítás túl sommás; Jemnitz azzal is beírta nevét a magyar mûvelõdéstörténetbe, hogy Bartók zenéjének lelkes tisztelõje és a maga módján népszerûsítõje is volt. Ugyanakkor a Bartók és Kodály nevéhez kapcsolt magyar folklorista mozgalomról nem titkolt ellenérzésekkel beszélt; Kodály legtöbb mûvét pedig - így a Psalmus hungaricust impresszionista "moderáltsága" okán, a Háryt és a Székely fonót a népdaltematikához való közvetlen kötõdése miatt - éppenséggel az "új zene" szellemével ellentétes regresszió megnyilvánulásának tartotta és elvetette. Indulat-fûtötte érveit nem lehet pusztán a személyes sértettség vagy kirekesztettség számlájára írni. Mögöttük sajátos elméleti meggyõzõdés rejtezik, amely bizonyára összefügg egyfajta baloldali ezoterizmussal, a Schönberg-iskola elvi népdal-ellenességével.
50. születésnapján így ír Kodályról: "Mi a népdalmûvészet szempontjainak alkalmazásában ellentétes véleménnyel vagyunk Kodállyal […] Igaz, hogy a legnagyobb zeneszerzõk is gyakran és meglepõ eredménnyel használtak föl jellegzetes népdalmotívumokat, de ezeket maradéktalanul beolvasztották mûveikbe. Nálunk ellentétes az irányzat; nem az õ mûvük torkollik bele a népdalba, hanem ellenkezõleg: a népdal torkollik bele az õ mûvükbe." (Népszava, 1932. december 16.) Ez a meggyõzõdés akarva-akaratlan árnyékot kell, hogy vessen Bartók népzene-feldolgozásaira is. Találomra egy példa: 1930 elején Jemnitz a következõ szavakkal jellemzi Bartók Húsz magyar népdalát, bemutatója alkalmából: "Bartók új népdalátiratai szinte kibékítették a hallgatót ezzel a magában problematikus, felemás mûfajjal. /…/ Bartók nem akar kevesebbet, mint Bach és az elõtte és vele egy idõben élt nagy zeneszerzõk: homogén keretbe akarja foglalni a népdalt, át akarja hidalni a népies dallam és a mûfeldolgozás között tátongó szakadékot, e két elem stiláris kettõsségét." Szemmel látható, hogy Jemnitz véleménye szerint a "homogén keret", amelybe a nagy zeneszerzõ a népdaltematikát foglalja, csak Bartóknál létezik. Következésképpen a Bartók-Kodály-iskola egysége üres látszat. "Bartók ott a legnagyobb, ahol eltávolodik a népdalátiratok mûvészileg veszedelmes légkörétõl s e népdalanyaggal szemben elvontabb álláspontot foglal el", ez a Bartók azután "a megalkuvást, meghátrálást nem ismerõ elõharcos példaadó szerepében áll elõttünk." Az utóbbi sorok abból az írásból származnak, amellyel Jemnitz Sándor az ötvenéves Bartókot köszöntötte, a maga módján: konok következetességgel, a születésnapon a hûvös hallgatásba burkolódzó hivatalos Magyarország ellenében. A köszöntés nemcsak a Népszavában jelent meg; német nyelvû változatát a zenekritikus az Anbruchban is közreadta, a folyóirat 1931. májusi számában.
Az Anbruch fõszerkesztõje ekkoriban Theodor Wiesengrund-Adorno volt: a Bartók mûvészi fejlõdését már a húszas évek elejétõl rokonszenvvel figyelõ zenefilozófus, aki még a hatvanas években is büszkén emlegette: "valószínûleg a legelsõk egyike vagyok, aki Németországban felismerte Bartók zeneszerzõi alkatának sajátosságát: már 1921-ben vagy 1922-ben lelkes hangú cikkben méltattam I. Hegedû-zongoraszonátáját." Adorno Jemnitz személyes barátja és munkatársa volt.
Együttmûködésük ténye vitathatatlan, hazai kiadványokban, elsõsorban a Breuer János által kiadott kis kötetben (Th. W. Adorno: Írások a magyar zenérõl. Budapest, 1984.) jól dokumentált; ám bizonyos pontokon még feltáratlan. Erre ismét egyetlen példát: Adorno zenekritikusi pályája csúcsán, 1929-ben vette át a tekintélyes avantgardista zenei szemle, a bécsi Anbruch szerkesztését; a folyóiratot kiadó Universal-Edition vezetõi számára készített nagy terjedelmû, koncepciózus feljegyzésében fontosnak tartotta megjegyezni, hogy "az új zenén belül mutatkozó reakcióval" foglalkozó passzusokat a magyar Jemnitz Sándorral együttmûködve dolgozta ki. Tisztázásra vár ennek az együttmûködésnek a jellege és a tartalma. Annál is inkább, mivel egy másik, csak nemrég publikált Adorno-kézirat szerint e "reakció" kritikájának középpontjába a "stabilizált zenét" kell állítani, amely Európa és Amerika fejlett országaiban neoklasszicizmusként, az elmaradott országokban folklórizmusként jelentkezik. A Stravinsky nevéhez kapcsolt neoklasszicizmus ilyesfajta kategorikus bírálatának Jemnitz kritikáiban semmi nyoma. Mármost ami Bartókot és az iránta "jéghideg közönnyel" viseltetõ magyar hivatalosság kultúrpolitikáját illeti az ötvenedik születésnap megünneplésével kapcsolatban, erre Adorno is felfigyelt és a Frankfurter Zeitung hasábjain így reagált: "A magyar Bartókkal ötvenedik születésnapján mostohán bánt hazája. Csodálkozni lehetne ezen: hiszen intencióját tekintve Bartók zenéje nemzeti, messzemenõen folklorisztikus, amit egyébként helyesel a fasiszta politika: nem illeszkedik az európai zene racionalizálódásának folyamatába."
Ezt a folyamatot Adorno Max Weber nyomán körvonalazta; eszerint a hangrendszerek történeti racionalizálódása a dur-moll-tonalitás felbomlásán át a schönbergi tizenkétfokú komponálásmód kialakulásához vezet. "Ha ez a zene (Bartók zenéje) abban a régióban, az ottani nacionalista politikai vonzalmak ellenére sem részesül elismerésben, akkor ez a folklorisztikus jelleg kettõs értelmét bizonyítja. Mert míg a középszerû, mérsékelt folklór a szülõföldet dicsõítve annak természetadta egyszerûségét-együgyûségét igazolja, és az emberekbe beleülteti a szerves egymáshoz-kapcsoltság mint népi lényeg tudatát, addig egy másik, komoly és radikális folklór a zenei anyag mélyrétegeibe hatol, ahol az ilyen egység és egyszerûség-együgyûség nem maradhat fenn, hanem felbomlik és széthull." E komoly és radikális folklórt a disszociáció, a bomlási és újraegyesülési folyamat hatalma tartja életben, és teszi az új zene formaelemévé, fõként Stravinskynál és (Adorno szerint pusztán technikailag) Bartóknál is. "Ebbõl a valóban archaikus, forradalmi folklórból él valami Bartókban, aki ezért kellemetlen. Politikailag is az. Nemcsak a konzervatív tõsgyökeresség folklórizmusa létezik, hanem egy másik is, amely a gyarmati elnyomás ellen lázad." (Zenei aforizmák. Frankfurter Zeitung, 1931, okt. 17.)
Semmi kétség: a húszas évek végén, a harmincas évek elején, a gazdasági világválságnak és az európai fasizmus elõtörésének éveiben Adorno politikailag is közel állt a szociáldemokrata irányban elkötelezett magyar barátjához. A "naiv, népi" és a "forradalmi" népdal megkülönböztetése, a hivatalos Magyarország fasisztának minõsítése - ami 1933 elõtt még csak az olasz és a spanyol politikai fejleményekre való reflektálást jelenti -, ezt valószínûsíti. Az eszmék közösségére enged következtetni az is, hogy a radikális rendszerkritika Jemnitznél csakúgy, mint Adornónál egyfajta magába zárkózással és elit-öntudattal párosul. A kortárs "új zenén" belül mindketten a Schönberg-iskolát tekintik az igazán hiteles, társadalmi igazságtartalmat kifejezõ irányzatnak, bár a hitelességnek ezt a kritériumát csak Adorno tudja valóban markánsan, filozófiailag és szociológiailag megfogalmazni. 1932-ben már így: "Itt és most a zene csak azt teheti, hogy saját struktúrájában ábrázolja a társadalmi antinómiákat, amelyek izolációját okozták. Annál jobb lesz, minél mélyebben tudja saját alakjában megformálni amaz ellentmondások hatalmát és társadalmi legyõzésük szükségszerûségét. Annál tisztább lesz, minél inkább saját formanyelvének antinómiáiban mondja ki a társadalmi állapot nyomorúságát, és a szenvedés rejtjeles írásában a megváltoztatásra szólít fel."
Ezt teszi Schönberg és iskolája: csak saját formatörvényeinek engedelmeskedõ, saját lábán álló "ablaktalan monásszá" alakítja a zenei mûvet, monásszá, amely - ebben Leibniztõl eltérõen - nem az eleve adott harmóniát, hanem a történetileg létrejött modern disszonanciát, a társadalmi antinómiákat jeleníti meg. És a harmincas évek elején Adorno e mércével méri a magyarországi új zene addigi teljesítményét is. "Bartók radikális folklórizmusa a partikuláris anyag racionális megkonstruálásában bámulatosan hozzáhasonul a Schönberg-iskolához. Bartók azonban teljességgel egyedülálló jelenség az objektivizmus területén; korábbi munkatársa, Kodály a valódi folklórt már valamiféle osztatlan népi élet romantikus ábrándképévé hamisítja, amely a régieskedõ melodika és az érzékiesen puha posztimpresszionista összhangzatiság kontrasztja révén önmagát denunciálja."
5. Adorno egy évvel a hitleri hatalomátvétel után, 1934-ben kényszerült a náci Németország elhagyására. Angliai, majd amerikai emigrációja idején felhagyott a napi zenekritika-írással, ám folytatta összefoglaló zenei esszéinek sorát, elõkészítve hazatérése után, 1948-ban lezárt elsõ zeneesztétikai fõmûvét, Az új zene filozófiáját. Még Amerikában találkozhatott - személyesen is -Bartókkal, aki végül is antifasiszta meggyõzõdése parancsszavára hallgatva hagyta el a háborúba sodródó Európát. A magyar komponista 1940-ben érkezett az Egyesült Államokba, hogy ott 1945-ben bekövetkezett haláláig nagyszabású mûvek egész sorával, köztük a zenekari Concertóval (1943), a Hegedû szólószonátával (1944) teljesítse be kései alkotó korszakát. Adorno ezekrõl a mûvekrõl Bartók életében sem szóban, sem írásban nem nyilvánított véleményt, jóllehet állítólag közvetlenül halála elõtt maga Bartók kérte, hogy írjon bevezetõt a VI. vonósnégyeshez. A háború után viszont egész sor írásában ad magyarázatot erre a beszédes hallgatásra.
Ezt teszi már Az új zene filozófiájának nagy bevezetõ tanulmányában. Mottója egy Hegel-idézet: "a mûvészetben nem pusztán kellemes vagy hasznos játékkal van dolgunk, hanem az igazság kifejtésével". Az új zene stiláris sokféleségének ténye Adorno szerint nem feledtetheti el velünk a hegeli tétel idõszerûségét. Schönberg szavával: ma egyedül a középút nem vezet Rómába. Mármost ha az új zene következetesen végiggondolt filozófiájában Schönberg a forradalom, és Stravinsky a restauráció, akkor Bartók csupán egyfajta reprezentatív középút: a két véglet kibékítése. Olyan szintézis, amely a kompromisszum szülötte; ezért sem vezethet a Hegel által követelt mûvészeti életigazsághoz.
Másutt kevésbé doktriner a szintézis-igény filozófiai levezetése, de a végsõ következtetés ugyanaz: kései, "moderált" mûveivel Bartók elhatárolódott saját forradalmár múltjától. Adorno 1964 májusában két elõadást tartott a brémai rádióban, az ismert Brecht-írás címét parafrazeálva: Nehézségek címmel. Nehézségek - tudniillik a komponálásnál és az új zene befogadásánál, vagyis az igazság zenei kimondásánál és meghallásánál. Ezek gyökere mármost a következõ: "A zenei anyag és a zenei technika objektív állapota külön útra tért, elvált […] a szubjektív termelõerõktõl, tehát a zeneszerzõk reagálásának formájától […] Az egyik oldalon emberek hódítják meg a világûrt, másfelõl ugyanõk esztelen-érthetetlen módon visszafejlõdnek, infantilissá válnak. […] Már Schönberg, Stravinsky, Bartók generációjában - õket igaztalanul a modernség klasszikusainak nevezik - is akadtak zeneszerzõk, akiknek saját reakciómódjuk nem nõtt fel innovációjukhoz, és ezért lefékezték önmagukat. Hadd nevezzem nevén az egyik legnagyobb és leginkább integer tehetséget: Bartók Bélát. Eszünkbe ne jusson olyan gondolat, hogy igazodott volna a piachoz, vagy hogy a közönség kedvéért vizet öntött volna borába. Bartók egyszer egy New York-i városi rádióadó számára készített interjúban azt mondta nekem, hogy nem képes megszabadulni a tonalitástól; ez természetes is olyan mûvésznél, aki, mint õ is, a népzenében gyökerezik. Nekem elhihetik, hogy Bartókot, aki a fasizmus elleni tiltakozásul emigrációba és nyomorba ment, nem fertõzte meg semmiféle vér- és talajideológia. Ám származásának és hagyományának kényszere alatt - ez végül is erõsebbnek bizonyult tulajdon produktív zenei teljesítményénél -, elvesztette kapcsolatát mindazzal, amit legmerészebb alkotásaiban, tudniillik a két hegedû-zongoraszonátában megalkotott."
6. Jemnitz nem tudta követni barátját és egykori munkatársát az új zene filozófiája felé vezetõ úton, sõt úgy tûnik, nem is akarta. Bartók az õ számára mindvégig a modern zene vezércsillaga. Adornóval való megismerkedése idején éppenséggel az új zene hármas csillagképérõl írt: Bartók, Schönberg és Stravinsky, írja 1926-ban, egy budapesti Stravinsky-koncert alkalmából, "korunk triásza, e három reprezentatív lángelméje elválaszthatatlanul összetartozik, mert szorosan kiegészíti egymást. […] A három királyt egy csillag vezérelte […] mindhármukat egyformán sarkallta korunk hõ vágya, az expresszió. […] Bartók Béla, Arnold Schönberg és Igor Stravinsky az eurázsiai szintézis három prófétalelkû elõharcosa." (Népszava, 1926, március 19.) Történetfilozófiai konstrukciója elfogadásához, a "stabilizált zene" radikális kritikájához Adorno a Jemnitzcel való legszorosabb együttmûködés idején sem tudta megnyerni magyar kollégáját, s ez még kevésbé sikerülhetett 1933, a hitleri hatalomátvétel után, a náci terjeszkedés idején. Mi több: a völkischnek nevezett "népi" eszmék elõnyomulása Jemnitzet a baloldali ezoterizmus részleges felülvizsgálatára késztette. A harmincas évek második felétõl kezdve zenei publicisztikájában, napi zenekritikájában érezhetõen elhalkul a magyar folklórizmus elítélésének hangja, s megszûnik a Kodály-ellenes hiperkritika is. Figyelemre méltó jelenség, hogy a hangsúlyváltás éppen azon a ponton válik érezhetõvé, ahol az adornói zeneesztétika kiváltképp engesztelhetetlen volt és maradt: a "pedagógiai zene", az ifjúsági zenemozgalom, a zenei nevelés Kodály által szorgalmazott reformja területén. A Népszava kritikusa természetesen mindig is rokonszenvezõ figyelemmel tudósított a munkáskórusok szereplésérõl. De Molnár Antal úttörõ Kodály-könyvét recenzeálva Jemnitz az egy évtizeddel korábban még ócsárolt Psalmus szerzõjérõl már úgy beszél, mint a zenei nevelés tiszteletet parancsoló megújítójáról, mi több: a maga történetiségében felfogott nép helyzetével számot vetõ zenepolitikusról. Amikor pedig a Magyar Kultúrában egy névtelen cikkíró - egyébként a magyar szélsõjobboldal vádját újrafogalmazva - tiltakozik az ellen, hogy Bartók és Kodály "destruktív" zenéje helyet kapjon az iskolai énekkarok hangversenyein, Jemnitz Bartók és Kodály védelmében szólal fel: "Jó helyen tapogat Bangha Béla lapja, amikor a maga szempontjából tiltakozik az ellen, hogy a gyermekkórusok a Bartók-Kodály-népzenegyûjtés eredményeit énekeljék. Jól mondja a maga nézõpontjából, hogy az, ami Bartók zenéje körül ma történik, a gyermeklélek tudatos vagy öntudatlan befolyásolása. A különbség csak az kettõnk álláspontja között, hogy mi ezt a befolyásolást nemcsak kívánatosnak, hanem szükségesnek is tartjuk." (Népszava, 1937. július 15.) Amikor pedig a névtelen cikkíró viszontválaszában a náci párthimnuszt, a Horst Wessel-dalt állította szembe a "destruktív" Kodály-kórusokkal, Jemnitz korrigálta a magyar folklórizmus elutasításában testet öltõ doktriner álláspontját.
7. Recepciótörténeti áttekintésében Vitányi Iván részletesen és tanulságosan foglalkozik a Bartók-kép 1945 utáni változásaival. Az adatokban gazdag és mégis tömör összegzésnek csupán egyetlen pontjára szeretnék reflektálni, arra a kitérõre, amely Lukács György habozására utal: a század legjelentékenyebb marxista gondolkodója, nemzedékünk elsõ számú filozófus-esztéta tanítómestere élete végéig tartózkodott attól, hogy szavát hallassa a Bartók körüli hazai és nemzetközi vitákban. Vitányi szerint ez a hallgatás Lukács népiesség-felfogásának és avantgard-kritikájának gyengéivel függ össze; végül is "nem tudott róla [Bartókról]érdemlegeset mondani". Én másként látom a dolgot; Lukács, a rendszeres koncertlátogató nem tartotta magát igazán felkészült zeneértõnek. A lényeget tekintve egyetértek viszont e kitérõ legfõbb megállapításával: "amikor [a hatvanas-hetvenes években] Bartókot rehabilitálni akartuk, voltaképpen nemcsak Adorno vonatkozásában tettük ezt, hanem saját iskolánk és saját mesterünk vonatkozásában is, a népiesség és a modernitás bartóki szintézisének külön jelentõséget, egyfajta csúcsteljesítményt tulajdonítva." Így igaz: mi nemcsak egymással, hanem mesterünkkel is állandó párbeszédet folytattunk, s ez az egyébként Lukács által szorgalmazott és irányított diskurzus újra és újra beletorkollott a Bartók-jelenség megvitatásába.
Hosszú élete legvégén - talán e beszélgetéseknek is köszönhetõen - Lukács úgy döntött, hogy megtöri a hallgatást, s a Szabolcsi Bence segítségével végigelemzett nagy Bartók-mûveket beilleszti kései esztétikájának, Az esztétikum sajátosságának gondolatrendszerébe. Aki e kísérlet eredményességére vagy eredménytelenségére kíváncsi, az olvassa el Lukács utolsó autorizált tanulmányát (Bartók Béla. Halálának 25. évfordulójára. Nagyvilág, 1970. 9. o.) Szemben azokkal, köztük a magyar filozófus egyik leghíresebb német vitapartnerével, Adornóval, akik Bartók zenéjét a megvetett folklórizmus kategóriájába sorolva kompromisszumokat emlegettek, Lukács a legújabbkori magyar társadalomfejlõdés sajátosságából indult ki, hogy tisztázza Bartók helyét a modern világkultúrában. A tanulmány a Cantata profanát tartja a hazai modernség paradigmatikus mûvének; Bartók mûvének lényegi magva az elidegenedett világ elleni meg nem alkuvó lázadás, amely zeneileg a "meghatározatlan tárgyiasság" közegében kap megfogalmazást.
A Bartók-recepció máig vitatott kérdésérõl szólva talán nem haszontalan itt a magyar filozófus legutolsó írásának végszavait idézni: "A magyar nép, amely kultúrájában még korántsem oldotta meg a "hatalom védte bensõség" és az igazi emberi tiltakozás nagy dilemmáit, Csokonai, Petõfi, Ady és József Attila megértõ továbbfejlesztése mellett csak Bartókra támaszkodva találhatja meg nemzeti fejlõdésének igazán haladó útját. Ámde Bartókhoz csak akkor viszonyulhat a magyar kultúra méltó módon, ha majd a kérdésre, melyet a történelem szakadatlanul felvet, erre a kérdésre: mi a magyar, nem a régi módokon felelget, vagyis nem szépíti még a leghitványabb történelmi kompromisszumokat is a magyar nép helyeslendõ tulajdonságaivá, hanem lesz bátorsága, lesz társadalmi és erkölcsi alapja így felelni: Bartók a mi nagy világtörténelmi lehetõségünk az igazi magyar kultúrához vezetõ úton."
Bartók nem alkuszik: ez volt az idõs Lukács érdemleges mondanivalója a Cantata profana komponistájáról.

TÁTRAI VILMOS

Bartók Béla

Gazdag, színes emlék, hogy Bartók közvetlen munkatársaival muzsikálhattam. Eszem ágában sincs azt állítani, hogy a mûvek elõadásának egyedül helyes vezérfonalát birtoklom. Bartók maga mondta egy kiváló elõadás után, melynek próbáira nem tudott elmenni:
    - Úgy látszik, a jó muzsikusnak nincs szüksége a szerzõ tanácsaira.
Sajnos, ritkán volt ilyen megelégedésre módja. Zenéje nemcsak tartalmilag, hanem hangszer-technikailag is olyan szokatlan feladatot rótt a kortárs elõadóra - különösen a vonósokra -, hogy csak a szokásos kromatikus ujjrendek radikális modernizálása, új eszközök, új megoldások tették lehetõvé az interpretációt. A klasszika, vagy a romantika ujjrendjeivel nem lehetett boldogulni. Ez a technikai gazdagodás, a Bartókért való küzdelem jótékonyan hatott a régi zene tökéletesebb megszólaltatására is. Mi sokat kaptunk örökül elõdeinktõl, utódainknak még egyszerûbb lesz a dolguk, mert kipróbált eszköztár áll rendelkezésükre.
Felmerül a kérdés, hogyan kell Bartók mûveit méltón megszólaltatni. Zenéjétõl visszhangzó világunkban a túl romantikus és a túl száraz interpretáció két véglete között számtalan tendencia hallható. Tudjuk, hogy Bartók hátat fordított a romantikának. Azt már kevesen tudják, hogy pozsonyi gimnáziumi éveiben a legszabályosabb brahmsi melódia- és harmóniavilágban komponálta vonósnégyesét és zongorakvintettjét. Bartók tehát Brahmsszal indult. Zongorakvintettje, melyre késõbb még visszatérek, fiatalkori koncertjeinek legsikeresebb mûsorszáma volt. Waldbauer Imre mesélte, hogy szegedi hangversenyükön, ahol a II. vonósnégyest és a zongorakvintettet játszották Bartók közremûködésével, az utóbbi mû frenetikus sikert aratott, a II. vonósnégyest viszont kifütyülték. Bartók a hangverseny után kijelentette, hogy a zongoraötöst többé nem engedi elõadni. Így is történt. A kottaanyagról csak annyit lehetett tudni, hogy New Yorkban van a Bartók Archívumban.
Különös véletlennek köszönhetem, hogy egy szegedi másodpéldány a birtokomba került. A szegedi konzervatórium kottatárát leltározták. Egy pesti kollegám végezte ezt a feladatot, aki munkája befejezése után lakásomra jött és letett egy zongoraötöst az asztalomra, mondván, hogy ez Bartók-mû, és tudja, hogy mi szívesen játszunk Bartókot. Sietve átnéztem a kottát. Akkor már eléggé ismertem Bartók életmûvét és az a meggyõzõdés alakult ki bennem, hogy ez a mû nem lehet az õ szerzeménye. A zongoraszólam helyenként Lisztre emlékeztetett. Belelapoztam a hegedûszólamba, az utolsó tétel vulgáris csárdás témával kezdõdött. Csalódottan elcsomagoltam az egész anyagot abba a kottaszekrénybe, amely selejtes anyaggal volt tele. Évek múltak, megfeledkeztem a kottáról.
Egyszer nálunk vacsorázott Denijs Dille, a neves belga Bartók-kutató. Örömmel újságolta, hogy Bartók pozsonyi gimnazista éveibõl származó mûveket talált. Lehangoltan hozzátette, hogy a zongorakvintettet képtelen felkutatni. Tudja, hogy Amerikában van egy példány, de azt nem akarják neki kiadni. Akkor ötlött az eszembe a szegedi állítólagos Bartók-kvintett. Lázas keresésbe kezdtem, és Dille elé tettem az anyagot. Láttam, hogy a kotta legtetején Király König Péter neve áll, aki a szegedi dóm orgonistája volt. Abban a pillanatban azt hittem, talán ez az õ mûve, de akkor hogyan került a kotta jobb oldalára Bartók Béla neve? Nem maradt idõm a tépelõdésre. Dille nagyot kiáltott, örömében majdnem felborította az asztalt:
    - Ez a Bartók-kvintett! - jelentette ki diadalmasan. A kottát magával vitte.
A kincskeresõk izgalmával hatoltunk a kompozícióba. Kis és nagy tévedések sorát hoztuk helyre. A zongoraszólamból három-négy taktus hiányzott. Kodály Zoltánt kértük meg a hiány pótlására.
A pozsonyi vonósnégyest, a szonátát és a kvintettet elõször a Tudományos Akadémián mutattuk be, Dille kommentálásával. Késõbb az egész anyagot a Zeneakadémia nagytermében is elõadtuk, ahol Dille magyarul mondta el ismertetõ szövegét. A Bartók hanglemez-összkiadás keretében természetesen a zongorakvintett is felvételre került. Dille minden próbán részt vett, ezért volt váratlan a felvételt megelõzõ napon tett bejelentése, miszerint Bartók fia nem engedélyezi a lemezre játszást. Nagyon sok munkát fektettünk a kvintett megtanulásába és büszkék is voltunk arra, hogy az életmûvet egy ifjúkori szerzeménnyel gazdagíthatjuk. A letiltást nem értettük. Bartók jogvédõjéhez fordultunk, akinek az volt az álláspontja, hogy senkinek sincs joga a zongoraötös felvételét megtiltani. Én azzal érveltem Bartók fiánál, hogy ha igaz is, hogy Bartók annak idején megtiltotta ennek a mûvének az elõadását, ezt nem kell tiszteletben tartanunk, mert azóta az életmû diadalt aratott. A kvintett megható tanúságtétele annak, hogy honnét indult el. Azt mondtam, ha ma korai Mozart, vagy ismeretlen Beethoven darabot találna valaki, akkor közzétenné, mint történeti kuriózumot. Miután a jogvédõ megállapította, hogy semmi akadályt nem lehet a felvétel elé gördíteni, a darabot Szabó Csilla kiváló közremûködésével lemezre játszottuk.

*
Hogy a bartóki zene spontán befogadása, vagy elutasítása mennyire alkati kérdés, arra két jelentõs példát említek. Szervánszky Péter - a kiváló komponista testvére - jó barátom és kollegám mutatta be a hegedûversenyt. Elõször Kolozsvárott, majd Budapesten. Máig csoda számomra, a vele születettség csodája az a magától értetõdõ befogadóképesség, amellyel a hegedûversenyt az elsõ naptól kezdve érezte. Joggal hangsúlyozhatom az elsõ napot, mert jelen voltam, amikor elkezdte a tanulást. Nem röstellem bevallani, számomra sok epizód áttekinthetetlennek tûnt, miközben Szervánszky csalhatatlan ösztönnel mindent megérzett.
Azóta számtalan interpretációt hallottam, köztük Székely Zoltánét, aki megindítóan puritán hegedüléssel Hollandiában vitte diadalra a remekmûvet, de legmélyebben Szervánszky Péter budapesti bemutatója él emlékezetemben.
Az elutasítók reprezentáns példája Weiner Leó.Nem vádolhatjuk hozzá nem értéssel, hiszen óriási elméleti tudású, kiváló zeneszerzõ volt, aki ráadásul generációkat nevelt a kulturált kamarazenélésre. Élete végéig tagadta Bartók zsenialitását.
Nap mint nap találkozom zeneszeretõ emberekkel, akik röstelkedve vallják be, nem értik, nem szeretik Bartókot. Aztán hozzáteszik, hogy talán azért, mert zeneileg nem eléggé mûveltek. E jó szándékú embereket szoktam Weiner példájával vigasztalni.
Korántsem akarom szimplifikálni a problémát e két végletes állásponttal. Úgy gondolom, minden muzsikus, minden zenehallgató egyéni úton közeledhet Bartókhoz. Az út, az idõ attól függõn lesz hosszabb vagy rövidebb, ki milyen és mennyi jó interpretációt hallhat. Úgy tapasztaltam, hogy a közeledni akaróknál, mint nálam, ifjú koromban, egyszer biztosan eljön a felismerés órája.
Nekem De Sabata gyújtott világosságot. Még a harmincas években történt. A Magyar képek-et dirigálta olyan magyarul, olyan szuggesztíven, hogy hevesen kezdett dobogni a szívem. A számunkra akkor még súlyos disszonanciákat jelentõ harmóniákat kitisztította. Akkor, fiatal fejjel elhatároztam, hogy mindig a végére járok a bonyolult harmóniáknak. A Sabata-i alapélmény gyakran idézõdött föl bennem. A Bartók Szemináriumokon bebizonyítottam, hogy a minuciózus tisztasággal játszott disszonanciák nem is olyan disszonánsak.
Bartók végtelen pontosságának egyik megnyilvánulása a metronómjelzések, idõtartamok feszes meghatározása. Az élõ zenei gyakorlat azt igazolja, hogy a tempó és a tartalom viszonya a döntõ. A karakter és agogika nélküli gyors játék zeneileg értéktelen. Nekem mindenki gyanús, aki az átlagos allegrókat prestónak játssza. A sietés legtöbbször a mondanivaló hiányát takarja. E nagyon régi igazság a bartóki interpretációra is vonatkozik. Az I. és a II. vonósnégyes ismert tempókorrekcióját Bartók azzal indokolta Gertler Endrénél, hogy rossz volt a metronómja. Ha valaki a régi kiadásból tanulja a II. kvartettet, fura helyzetbe kerül, mint az egyik erdélyi társaság, akiket megmosolyogtak a Bartók Szeminárium résztvevõi a feltûnõen lassú tempó miatt. Távol áll tõlem, hogy bárkit is lebeszéljek a tempójelzések tiszteletben tartásáról, de a döntõ mûvészi feladat a relációk pontossága.
Még csak annyit: Bartók saját gramofonfelvételei sem fedik az általa elõírt metrumot!
Egy olyan világban, amelyben még azt sem tudhatjuk, hogy mi lesz holnap, mindenfajta jövõbe tekintés, jóslás illuzórikus. Mégis kimondom, amíg lesz zenemûvészet, lesz Bartók is. Talán sohasem lesz igazán népszerû. Sohasem lesz vigasztaló, gondûzõ zene. Sohasem lesz házimuzsika. Csak azokhoz jut el, akik magas fokon értik és érzik a régebbi zeneirodalmat is.
Drámai élete nem oldódott fel az elismerés és tisztelet övezte öregkor légkörében. Törékeny teste idõnek elõtte összeomlott, de halhatatlan szelleme kozmikus sugárként mutat a jövõbe. Nem érte meg az életmû diadalát. Ránk hagyta a bizonyítás, a megvalósítás örömét. Az utánunk jövõknek már könnyebb dolguk lesz.
 
 

MÛHELY
Szeretettel köszöntjük a szerzõt 75. születésnapján

MANN LAJOS

József Attila kutyája

Ez lesz a címe?
    - Ez.
    - De hisz nem is volt kutyája!
    - Biztos vagy benne?
    - Sehol nem említik a kortársak. Hacsak arra a gyerekkori kutyára nem gondolsz, Öcsödön, amelyikre a nõvére, Etus emlékezett vissza, közös gyermekkorukról beszélve. Tavaly, az Eszmélet címû memoárkötetben újra megjelent ez is... Látom, itt is van: majd mindjárt kikeresem azt a részt.
    - Ne fáradj, én már kimásoltam az egész bekezdést, a megveretési történettel együtt.

Attila mindössze kétszer kapott ki Gombaiéktól. Késõ nyár volt. Összejöttek a családtagok, és a gazda ezt mondta: "Pista, nézd meg a lovakat." Attila kiment, majd visszajött, leült, és hallgatta a falusiak rémtörténeteit fejnélküli emberekrõl és másról. Attila csöndben hallgatta, s késõbb kiderült, baj történt a nadrágjával, mert nagyon megijedt a lovaktól. Akkor nagyon kikapott, ostorral verte meg a gazda. Egyébként Attila, aki kedvence volt az egész falunak, itt kezdett iskolába járni, s igen jó tanuló volt. Nemcsak az emberek szerették: volt egy kutya, az még az iskola elõtt is megvárta, sõt zavarta az órát. Ha kimentek gyomlálni a búzába, utána vágtatott, hanyatt vágódott, Attilát játékból háromszor-négyszer is feldöntötte.

    - Tehát errõl akarsz írni.
    - Nemcsak errõl. Több kutyáról is, sõt, kutya-rokonokról. De legfõbbképp egyrõl.
    - Ugyan melyikrõl?
    - Hallgasd meg!

Oly lompos volt és lucskos,
A szõre sárga láng,
Éhségtõl karcsú,
Vágytól girhes,
Szomorú derekáról
Messze lobogott
A hûvös éji szél.
Futott, könyörgött.
Tömött, sóhajtó templomok
Laktak a szemében
S kenyérhéját, miegymást
Keresgélt.

Úgy megsajnáltam, mintha
Belõlem szaladt volna
Elõ szegény kutya.
S a világból nyüvötten
Ekkor mindent láttam ott...

    - Vagyis versbéli kutyáról van szó.
    - Miért? Mit vártál egy olyan költõtõl, akinek többnyire magának sem volt mit ennie?
    - Jó, de ez így átverés: nemcsak hogy nem valóságos kutya, ráadásul nem is az övé.
    - Még hogy nem valóságos! Amért nincs neve? És hogy nem is az övé! Hallgasd csak meg a vers folytatását:

Lefekszünk, mert így kell,
Mert lefektet az este
S elalszunk, mert elaltat
Végül a nyomorúság.
De elalvás elõtt még,
Feküdvén, mint a város,
Fáradtság, tisztaság
Hûs boltja alatt némán,
Egyszer csak elõbúvik
Nappali rejtekébõl,
Belõlünk,
Az az oly-igen éhes,
Lompos, lucskos kutya
És Istenhulladékot,
Istendarabkákat
Keresgél.

    - Jól van, elismerem, nyertél. "Istenhulladékot"... "Istendarabkákat" - persze! Micsoda találat! Hogy nem ismertem rá rögtön? Fiatalkori verse, a Kutya.
    - Tizenkilenc éves korában, 1924 elsõ felében írta. Ez az egyetlen verse, amely teljes egészében a kutyára épül. Egy-egy idézet erejéig azonban sûrûn találkozunk vele egyéb verseiben is.
    - Ó, hogyne! Magam is tudok idézni egy csokorra valót.

Kóbor kutyaként jár a szél,
nagy, lógó nyelve vizet ér
és nyeli a vizet.

    - Igen, a mi kozmikussá növesztett kutyánk, a Külvárosi éjben. De azt nyolc évvel késõbb írta. Addigra már egyre-másra sorjáznak a mûvekben az ide tartozó részletek. Már a Kutya címû vers elõtt is elõfordul jó pár. Érdemes idõrendben haladnunk.
    - Tehát "kutyásat" játszunk. Rendben van, veled tartok. De kérek egy kötetet, hogy igazságosabb legyen a játék.
    - Tessék, itt van a legújabb kiadás, amelyiknek "naprakész" az idõrendje. Mégis, azt ajánlom, te csak 1928. után kapcsolódj be. Addig a címekbõl sem igen jössz rá, melyikben szerepel valami kutyaféle. A jelentõsebb elõfordulások azután kezdõdnek, és marad még belõlük bõven.
    - Legyen úgy. Tehát melyik az elsõ?
    - Egy, a fogakra szorítkozó utalással találkoztam elõször, az 1922 májusában keletkezett Köntösök címû versben.

Remegni kell a vérsötét
Gyökérzõ Bánat köntösét
S tisztelni kell, ki hordja Ember
És ebfoggal nem tépi szét.

    - Micsoda szép sorok! De az utalás nem túl hízelgõ jószágunkra nézve.
    - Legalábbis a ruhadarabokon rágódó fajtájára. De gyerünk tovább. Itt van az egy hónappal késõbbi keltezésû Aratásban:

A rengõ búza hódoló remény.
Tikkadtan fekszik lábaikhoz hullva;
Mint fáradt gyermek, anyjára borulva.
És ihatnék a kutya is, szegény.

    - No, ez már az együttérzés hangja.
    - Most pedig egy kutya-rokon következik, mindjárt seregestül:

Halál, terítsd rám köntösöd, hisz fázom,
Gonosz szélvész s vihar dúl bennem és süvölt,
A vágy-sakálsereg az égre fölüvölt
S bus esten meztelen bõrig megázom.

    - Huh, de vadromantikus!
    - Ahogy a címéhez illik: Spleen. Ezt 1922 októberében írta.
    - Még mindig ennél az évnél tartunk?
    - A következõ, a Kalózkapitány indulója már 1923. március 15-i keltezésû. A romantikus indulat azonban marad:

S hahó! prédák után rohanni aztán!
Szép síp a vész, ha süllyed az öröm.
Meddig? - szûkölhet száz vizi kuvasz - tán
Rudam ha unva magam eltöröm.

    - A "vágy-sakálsereg" viszont átadta helyét a gyászoló "vizi kuvasz"-oknak.
    - Lesz a hangulat még keserûbb és személyesebb is. Késõbbi, nagy verseket elõlegezõ:

Nem asszonyom volt s fáj, hogy messze szállott,

Mint loholó bolond elõtt az ég,
S égõ rózsát csókolnom bús karomra,
- Veszett ebként, mely rágja friss sebét -:
Ölelni vágyja s nem hajt irgalomra
(Bakó ha méri ártatlan fejét).

    - Melyik ez a talányos grammatikájú vers?
    - Az 1923. május 14-én kelt Híd alatt.
    - "Komor ég alatt üldögélek, mint hajléktalan a híd alatt."
    - Igen, az 1933-as Számvetés. De abban nincs kutya. Van viszont a tíz évvel korábbi A Kozmosz éneke szonettciklus nyolcadik szonettjében. Ráadásul az is kóbor kutya:

Sötét hitem szent, hömpölygõ folyam.
Mélyében földet, iszapot keverget,
De szûzre mos minden fekélyes lelket
Hideg hulláma s mormol komolyan

És hangja mint bus apaszó, olyan:
- Gyertek fürödni hozzám, gyertek,
Ó gyertek hát fürödni, lelkek!
S kirúgott, éhes kutyaként rohan.

    - A hit.
    - Illetve képi megfelelõje, a "szent, hömpölygõ folyam".
    - Elég bizarr ötlet ezt még kutyával is kombinálni.
    - A kutya itt hasonlat csupán. Pontosabban jelkép. Nem a hûségé fõként, mint általában, hanem a rászedett bizalomé, az elutasított hité. Így kapcsolódik az alany mindkét eleméhez. A szonett további sorai ismét a folyam kép jegyében haladnak tovább.
    - De mi maradjunk csak a kutya nyomában. Minden elõfordulása ilyen szomorú?
    - Akadnak olykor kivételek is, mint mindjárt láthatod.

Szebben ugrált a fiatal kecskénél,
Vagy mint a hamarkedvû komondorkölyök,
Ha futkároz és hempereg a fûben!

    - Ez már igen! Milyen szép bukolikus részlet! "Hamarkedvû" - mintha Balassit hallanám.
    - Avantgárd környezetben. Egy táncosnõ keltette varázslatról szól a vers. Címe: Mûvészet az emberek között. 1924 februárjában írta.
    - Tehát a Kutya évében.
    - Úgy van. Ám elõtte még egy kutyás versre bukkanunk.

Hálóbb-szemmel halászember új folyóra les,
Minden gazdátlan komondor küszöböt keres,
Fáradtabban fáradnak a szegényemberek,
Tél-túl néha tiszta kézzel,
Õszintén ád új portékát ravasz ószeres.

    - Még egy "komondoros"-ra, ráadásul; méghozzá "gazdátlan"-ra. De nem tûnik kilátástalannak a blöki jövõje. Mint ahogy az egész világé sem. Valami furcsa, utópisztikus bizakodás hatja át a sorokat. Várj csak, nem ez kezdõdik úgy, hogy "Változások nehéz szagát görgeti a szél..."?
    - De igen. A címe: Forduló. Lendületes, nagy ívû vers, az avantgárd korszakból. A bizakodásba egyébként irónia keveredik. Az 1925. áprilisában írt Ködbõl, csöndbõl viszont annál keserûbb. Nem is könnyû megtalálni benne az idézendõ rész elejét.

A köd, a csönd sosem ragyog.
Én már ködbõl, csöndbõl vagyok.

Ami énbennem botorkál,
Elbukik egy vak ároknál.

Iszonyatos, nagy bosszú ez,
Várni, várni, míg vége lesz.
S tudni, vannak így még többen,
Mígnem valaki megdöbben,

Míg valaki föl nem ordít,
Ködbõl, csöndbõl föl a holdig,

Föl a pestishez magához!
Aki irtózattal átkoz,

Megátkoz ebtartót, ebet
S legelõször is engemet.

    - Milyen végletesen keserû a hangja! De most már legalább rímes verset hallunk!
    - Még nem végleges az áttörés. Az 1926. márciusi keltezésû Acélgömb föl, föl! Emelkedj! újra szabadversben íródott, és semmivel sem üdébb tartalmú.

Minden szépen füttyentõ vonat beleragadt az alagutakba,
Vén gõzök buggyannak a kátrányfolyam buktató medrén -
Dühödt ebek terelik ott a bús hullák keserû nyáját.

    - Brrr! Ehhez képest a néhány hónappal késõbbi Engem temetnek valósággal optimista vers.

Emlékem egyre merevebb lesz.
Valaki rábök homlokára,
síromig setteng s jó kutyámat
nem uszíthatom többé rája.

    - Hogy optimista, azt épp nem gondolnám, azt viszont igen, hogy ezúttal is jövõbe látott. Valakinek ideje lenne átvennie már a "jó kutya" szerepét, mert az õt ért méltatlan támadást mégsem szabad elévülni hagyni.
    - Errõl, sajnos, óhatatlanul a dominikánusok jutnak szembe, akik az "Úr kutyái"-nak hívták magukat. Vigaszul csak annyit mondhatok, hogy az efféle támadás nem évül el. És, ha más nem, végül mégis magam csapok fel kutyának.
    - Én pedig csatlakozom hozzád.
    - A legszebb azonban mégis az lenne, ha az illetõ maga "uszulna magára", s követné meg nyilvánosan a költõ megbántott szellemét.
    - Ezzel is tökéletesen egyet értek. De most haladjunk tovább. Még két idézet, aztán te is komolyabban beszállhatsz. Az elsõ az 1928 nyarán írt Förgeteg-bõl való, de ez is azok közé tartozik, amelyek nehezen hagyják magukat kiszakítani a versbõl. Ezért, az elsõ három versszak kivételével, itt van az egész.

Jó förgeteg, szerelmek dörmögõ
nagyatyja, csattos angyal!

Bosszúinas, rajt piszkos kék kötõ,
mennyet letörlõ ronggyal.

Mert ez már nem a régi tétovás,
a vénség tüsszentése -
de helyettünk szakadt káromkodás,
köpés a földre, égre.

Az szülte, mikor rablót orditott
a csõsz, csatakba ülvén,
sárga foga közt kikavarodott,
a kastély ellen dülvén.

Hogy két öklével hadonásza már
az õsz varkocsu jobbágy -
a csordában ha villámkutya jár,
lábába mar a korbács.

Vert-e már téged valaki, vihar?
Ostorral kergetett-e?
Sötét erõdbe bujtál-e, vihar,
úgy mint a szégyenedbe?

Tartalmad vagyunk - robbanás-alak!
Zászlós a dúlók rangján!
Csettintek én! és felszólítalak,
kínzottak hulló hangján -

Te förgeteg, fekete vadezüst,
parasztharag bográcsa,
rotyogó mérget, engem fõzz, nagy üst,
és fordíts a világra!

    - Nem adys egy kicsit ez a vers?
    - De igen. Ugyanakkor a maga lázadó indulatának is hû és erõteljes kifejezõdése. Az 1929. áprilisában kelt Laci bá' már címében is magán viseli a költõre jellemzõ gyakori hangulatváltást. A belõle vett idézet is könnyebben megáll a maga lábán:

Pipabagó nem ország,
ne bomolj, ha szutyka csorog!
Ebed szeret, vihar vág,
kell-e más, ha meggondolod?

    - Keserû gúny az egész. Az én idézetem békésebb, nyugalmasabb:

Állok, lábamnál tócsa nõ
a pocsolyához - az a dolga.
Bevont farokkal bú elõ
az eb, hogy lábam megszagolja.

    - Úgy van, ez a következõ: az Esik. Idõpont: 1929 júliusa. Elkezdõdik a tájhangulatokkal átszõtt, nagy leíró versek korszaka, melyekben országos társadalmi körkép tárul elénk.
    - S amelyek közé ez a csaknem egyidõben keletkezett vers is tartozik.

A báránybunda árnyakat
tûlevelû fák fércelik.
Szalad a puli pillanat,
fagyon koppantja körmeit.

    - Ugye, gyönyörû? A Tiszazug. 1929. nyara. Ez az egyik legszebb felbukkanása témánknak, végletekig tömörített, szimbólummá kristályosított formában. Talán a "tündéri absztrakt" jelzõ illene rá leginkább. Mondom a következõt:

Hadd csellengünk hozzád, vagyonos Atyánk!
Házhelyünk a puszta, kóbor a kutyánk.
Hadar a szárazság, pusztít az egér
s gõggel fortyog kásánk, de hát az mit ér?

    - Ez meg az Arany.
    - Igen, 1929 õsze.
    - A gazdasági világválság kezdete.
    - S a forradalmi indulatok kiélezõje. Mondhatom?
    - Hát, halljuk...

Sakált kiált, hollót hörög,
ki jól dalolni restel;
és idenyög a Dala-dög,
az éveire mester.
Nem a szipolyt, õ azt gyalázza,
kinek nem álma pálmaháza.

    - A hírhedt Babits elleni vers, az Egy költõre.
    - Amely 1930. áprilisában jelent meg, három hónappal a Toll címû lapban közzétett, goromba pamflet, Az istenek halnak, az ember él után.
    - Még jobban elmérgesítvén vele a pamflet nyomán támadt rossz viszonyt.
    - Várj csak, hogy is folytatódik?

Pálmáját öntözzék ebek,
álljon közibük õ is.
Kertésszen õszi kerteket,
hol megtrágyázzák õt is.

    - Ez, bizony, menthetetlenül goromba, még ha százszor értjük is, miért. Kár, hogy belekeveredtek a szelíd kutyák.
    - Pontosabban, ebek. Ezúttal még áldatlanabb szerepben, mint vizsgálódásunk elején, a Köntösök címû versben.
    - Önsorsrontáshoz szolgálva eszközül.
    - Igen, mivel ez a túl hevesre sikeredett támadás, amelyben több volt a tévedés, mint a jogos kritika, magára a költõre hullott vissza. Hiába írta meg késõbb az engesztelés vágya inspirálta nagy verset, a Magad emésztõ-t, élete végéig nem volt módja rá, hogy a megbántott Babitshoz eljuttassa.
    - Bár alkalma lett volna éppen...
    - Alkalma igen, de egyértelmû belsõ késztetése nem, mert nem hitelteleníthette a mûvet azzal, hogy közben támogatásért folyamodott címzettjéhez. Márpedig a költõnek életénél is fontosabb mûve hitele.
    - Így hát, ha eddig tele volt bizonyítási kényszerrel, az a továbbiakban kétszeres súllyal nyomta õt.
    - Egész további életét meghatározta.
    - Ha jól látom, most már csakugyan a Külvárosi éj következik.
    - Igen, csakhogy én egy kicsit elõbbrõl kezdeném az idézetet, ha megengeded. Abban a versben ugyanis két különbözõ helyen is elõfordul a kutya.
    - Valóban így van. Elõször annál a résznél, hogy

Az úton rendõr, motyogó munkás.
Röpcédulákkal egy-egy elvtárs
iramlik át.
Kutyaként szimatol elõre
és mint a macska, fülel hátra;
kerülõ útja minden lámpa.

    - S errõl már csak azért sem szabad megfeledkeznünk, mert ott szerepel Pákozdy Ferenc hírhedt 1933-as kritikájának vádpontjai között, melyek arra szolgálnak, hogy elvitassák a költõ szocialista mivoltát. "Röpcédulákkal egy-egy elvtárs iramlik át. Kutyaként szimatol elõre és mint a macska, fülel hátra" - idézi, majd zárójelben ezt fûzi hozzá gúnyosan: "Kedves hasonlatok az állatvilág körébõl".
    - Kipécézett õ még egyéb remek helyeket is, de kár vesztegetnünk reá az idõt.
    - Akkor most én mondom a másik idézetet, ha megengeded, de azt is elõbbrõl kezdem két sorral, mint ahogy te idézted:

Akár a hült érc, merevek
a csattogó vizek.
Kóbor kutyaként jár a szél,
nagy, lógó nyelve vizet ér
és nyeli a vizet.

    - Igen, így teljesebb, érzékletesebb. S milyen remekül hangzik! Micsoda örömünnepe a nyelvnek, szájüregnek, leképezni ezeket a harmonikusan ismétlõdõ er-eket, té-ket, ká-kat, vé-ket, el-eket! Meg a "kutyaként" tyé-jére következõ gyé-t és eny-eket! Nem is szólva a gyönyörûen váltakozó magas és mély hangzókról!
    - József Attilára mélységesen jellemzõ a hangzás végletekig gondos, mesteri kidolgozása. Tudatosan törekedett erre. De gyerünk tovább.
    - Úgy látom, 1932 kimarad.
    - Nono! Van ott egy újabb kutyarokon:

Ordas kapál az ugaron;
ugassatok az udvaron.
Vonítsatok, de ne nagyon,
meghallja az árny a fagyon.
Zúzmara-lógókkal illan,
jég fénye közt tovavillan;
a kín csattogó hercege,
álmunk házõrzõje, ebe!

    - Tehát az Ordas. Zavarba ejtõen talányos, félelmetes vers valami közelgõ veszedelemrõl. Talán a fasizmus sejtelme?
    - Bizonyára az. Az 1937-ben írt Thomas Mann üdvözlésé-ben jelzõként szerepel az ordas: "...s mi borzadva kérdezzük, mi lesz még, / honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék,..."
    - De itt mintha valami belsõ fenyegetettség is volna benne: "... a kín csattogó hercege, / álmunk házörzõje, ebe!" - furcsa farkas ez...
    - Ez az utóbbi két sor külön elemzést érdemelne. Mértékadó irodalomtörténészek a végsõ nagy válságkorszak egyik bevezetõjének tekintik az Ordas-t. Hanem a farkas-eb társult motívum még ebben az évben egy groteszkebb, hogy úgy mondjam, hányavetibb formában is feltûnik.
    - Fogalmam sincs róla, mire gondolsz.
    - Egy olyan versre, amelynek a címe egy harmadik, mindkettejüknél erõsebb állatra utal.
    - Ó, persze! A Medvetánc! Már meg is van. A második strófa:

Híres, drága bunda rajtam,
húsz körömmel magam varrtam.
Nyusztból, nyestbõl, mókusból,
kutyából meg farkasból.
Brumma, brumma, brummadza.

    - Szó, ami szó, nyersanyagként egyikük sem fordult elõ eddig.
    - Dehát a groteszk szatíra, ugye, nem tartozik a legrészvéttelibb mûfajok közé. Tovább tudsz menni?
    - Igen, egy fájdalmas gondolatsor erejéig:

Vinnyog, mint hántott kukoricacsõ.
Vinnyog, mint szalma az alvó alatt.
Vinnyog, mint hülye, kit nyom az idõ.
Vinnyog, mint eb, mely ostorba harap.

    - Úgy van: Az Egy kisgyerek sír. 1933 januárjából
    - Egyre komorabb a kép.
    - De most egy erõs politikai töltetû vers következik: A város peremén.
    - Keletkezési ideje: 1933 tavasza. Ebbõl sem könnyû témánk számára rövid részletet kiemelni. De azért próbáljuk meg:

Csak nézzétek, a drága jószág
hogy elvadult, a gép!
Törékeny falvak reccsennek össze,
mint tócsán gyönge jég,
városok vakolata omlik,
ha szökken; s döng az ég.
Ki inti le - talán a földesúr? -
a juhász vad ebét?
Gyermekkora gyermekkorunk. Velünk
nevelkedett a gép.
Kezes állat. No, szóljatok rá!
Mi tudjuk a nevét.

    - Erre sem volt példa eddig: hogy egy gépet hasonlítsanak kutyához.
    - És a vele való bánni tudást tegyék meg birtoklása alapjául.
    - Ezt négylábúnk hozzájárulása nélkül aligha lehetett volna ilyen erõvel kifejezni. Hanem a következõ vers megint csak elég "hányaveti módon" idézi jószágunkat:

Inkább segít a kutya szõre
a teríthetõ betegen,
semhogy magát miértünk törje,
aki sorsunktól idegen.

    - No, igen, a Vigasz, 1933 októberébõl. A kutyát a szólás minimalizálta szõrére, de ha már itt tartunk, én egy lépéssel tovább mennék, és egy olyan versbõl idéznék, amelyben, ha úgy tetszik, van is kutya, meg nincs is. Látni legalábbis nem látjuk, és lehet, hogy nem is halljuk.
    - Nocsak!

S körülem, míg elfed hallgatag
a lágy borongás bokra,
ugatások némán hullanak
nagy bársonyokra...

    - A Falu! Ez az annyit vitatott remek vers! Amelyben az ordasnál is titokzatosabb József Attila-i csend ólálkodik. Várj csak, hogy is szól? "...Mintha valami/ elhangzott volna csengve./ Fontolni lehet, nem hallani./ Nincs, csak a csendje."
    - Igen, ez a csend lepi be a falu lelkét közvetítõ muzsikát, a kutyaugatást is.
    - Ám addig még bõven sorjáznak a szebbnél-szebb kutyaképek.
    - Mint, például, az 1934-ben keletkezett Szürkület-ben.

A tárgy-egyén mind elválik a többitõl,
magába mélyed és talán megsemmisül.
Ki tudja? Válaszolna erre ösztönöm,
de mint az eb, melyet gazdája megszidott
s kedvetlenül borong a rideg udvaron
s ha idegen jõ, rávonít, de nem beszél,
olyan most õ. Mihez foghatnék nélküle?

    - Vajon mihez is foghatott volna?... Egyre súlyosodó magányában megpróbált szerepet cserélni, és maga keresni gazdát magának. Az 1935 szeptemberében írt nagy prózavers, az Egy ifju párra vall szívszorítóan errõl.

Ugy érzem, hogy mulik az idõ, hogy bonyolultabb
örömök várnak reám és egyszerübb,
de nem disztelenebb szomoruság, mint a multak,
melyeknek lágy s erõs szövedéke most kiterült

elõttem, - im e zümmögõ kávéházban várok reátok
óvatosan, lassan s figyelve (multba? jövõbe? nem tudom)
de vizsgán, mint a kutya, ki bár szemmel tartja a gyanusan nyüzsgõ világot,
félig ügyel csak, mert másfelõl gazdáját várja jelenni a néma uton -

ily félálomszerü figyelemben, mely egy, noha ketté irányul,
kifelé multra-jövõre, befelé rátok, kis asszony s te kedves barát,
érzem, hogy ti vagytok a gazdám (vagyis illõ arányul
veszem e magányos várakozáshoz kettõs mosolyotok sugarát)

érzem, hogy ti vagytok a gazdám, mert egyetlenegy vagytok ti ketten,
kikre várok e sanda jelen gyanus jelenései közt...

    - Tudjuk, hogy ez a mások boldogságába kapaszkodó kötõdési kísérlet is meghiúsult nemsokára.
    - És jött egy újabb szerencsétlen szerelem, a motívumkör újabb gazdagodásával.

Számban tartalak, mint kutya a kölykét
s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak.
Az éveket, mik sorsom összetörték,
reám zudítja minden pillanat.

    - A pszichiáternõjéhez írt Gyermekké tettél. Keletkezési ideje: 1936. május.
    - Ennek az évnek októberében egy egészen más hangulatú versben jelenik meg újra állatunk.

Világosítsd föl gyermeked:
a haramiák emberek;
a boszorkák - kofák, kasok.
(Csahos kutyák nem farkasok!)

    - Igen, a keserû szatírával teli Világosítsd föl, amelyben a "fasiszta kommunizmus" terminus is megjelenik. Egy hónappal késõbb viszont már az elemi erejû kín paroxizmusában fogant Nagyon fáj kiált minden élõhöz segítségért.

Ti hû ebek,
kerék alá kerüljetek
s ugassátok neki: Nagyon fáj.

    - Itt a megosztott szenvedés legalább olyan fontos, mint a tanúságtétel. Vajon milyen kerekekre gondolt?
    - Hm. Vonat is elképzelhetõ. Hanem van még egy negyedik kutyás vers is ebben a szenvedésteli évben.
    - Amelynél majd csak az utolsó vonultat fel több kínt és több kutyát.
    - Így van. Ez az itteni a viszonylag szelídebbek és hagyományosabbak közül való. Nyugat-Európában is ismert motívumra épít:

Lesz vén ebed s az melléd települ.
Nappal pihensz majd, széken szunyókálva,
mert éjjel félni fogsz majd egyedül.
Árnyak ütnek a rezgõ anyókára.

Az öreg kutya néha majd nyafog,
de a szobában csend lesz, csupa rend lesz;
hanem valaki hiányozni fog
a multból ahhoz a magányos csendhez.

    - A Majd megöregszel, 1936 novemberébõl. A szelídebb, hagyományosabb versek közé soroltad. Ez igaz is erre a két versszakra, de az utolsó két versszak se nem szelíd, se nem hagyományos. Kénytelen vagyok idézni, ha túlnõ is a vizsgálódás keretén.

Mert ha elalszol, ugrál majd az ágy,
mint a csikó, hogy a hámot levesse.
S a félelem tünõdik, nem a vágy,
a fejedben: Szeress-e, ne szeress-e.

Magadban döntöd el. Én fájlalom,
hogy nem felelhetek, ha kérded: él-e.
Mert elfárad bennem a fájdalom,
elalszik, mint a gyermek s én is véle.

    - Ezúttal neked van igazad, elismerem. Kontrasztként akartam az Õs patkány terjeszt kórt elé helyezni, de ez legfeljebb annyiban jogosult, hogy itt a szenvedés még nem tör föl belõle olyan elemi erõvel, mint ebben az 1937 januárjában írt versben:

S mint a sakál, mely csillagoknak
fordul kihányni hangjait,
egünkre, hol kinok ragyognak,
a költõ hasztalan vonit...

    - Úgy látszik, ennek a jajkiáltásnak az égre küldésére megint kevésnek érezte a jámbor kutyát, és visszanyúlt a tizenöt év elõtti Spleen sakáljához.
    - Meg amelyikre az Egy költõre elején célzott. De most megint fordulat következik.

Ajkaidról lágy lehü, száz varázslat
bûvöl el, hogy hû kutyaként figyeljem
könnyü intését okos ujjaidnak,
mint leszek ember.

    - A Flóra-szerelem csodálatos virágzása.
    - Benne az Én, ki emberként...-tel, ahol ez a szépséges motívum szerepel.
    - Az Én, ki emberként...-nek már a vázlatában is találunk olyan remek két sort, amely talán még a föntinél is jobban emlékezetünkbe vésõdik.

Az ajkaidról áradó varázslat
lágy lehe teszi
hogy hû kutyaként hever lábadnál s figyelve
e szimatoló szív s e nyugtalan elme.

    - "Szimatoló szív" - azt hiszem, ebben minden benne van!
    - Igen, minden fogékonyság, minden kiszolgáltatottság.
    - Mi van még hátra?
    - Sajnos, már csak alig valamivel több, mint fél év, de abban a motívumnak újabb két gyönyörû fölragyogásával.
    - Az egyik a Tudod, hogy nincs bocsánat.
    - Úgy van. Keltezése: 1937. június.

Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szoritsd üres szivedhez.

Vagy vess el minden elvet
s még remélj hû szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.

    - És, még ugyanabban a hónapban, a Kiknek adtam a boldogot, amelyben kutyánk anélkül távozik a színrõl, hogy fizikai mivoltában jelen volna:

Kitágul mint az ûr, az elme;
a csöndbe térnek a dalok.
A hûség is eloldalog
és elmúlik szivem szerelme.

    - Mivel megint költõi varázslat történt: nem a tárgyian létezõ hordoz elvontságot, hanem az elvontság ölti magára a tárgyi létet. Nincs tovább?
    - Még két hangi utalást hallunk távozóban. Az egyik egy hasonlat erejéig terhelõdik, a másiknak semmi jelentése nincsen önnön hangalakján kívül.
    - Sejtem már. Az egyik a Költõnk és korá-ban található:

Ugy szállong a semmi benne,
mint valami: a világ
a táguló ûrben lengve
jövõjének nekivág;
ahogy zúg a lomb, a tenger,
ahogy vonítanak éjjel
a kutyák...

    - Így van. A másik egy töredék, és abból is csak két kurta sor tartozik témánkhoz:

Vak, vak, vak
a kutyák így ugatnak...

    - Nem lehet, hogy a vakságra céloz?
    - Ugyan! Én inkább egy álmából ébredõt képzelek el, akinek leckeszerûen el kell motyognia magában az érzékelteket, hogy el tudja hinni valóságukat.
    - Ez érdekes... De nekem valamit eszembe juttatnak ezek a kutyák: azt, hogy miért József Attila "kutyája" az írásod címe, miért nem inkább "kutyái"?
    - Jogos kérdés, de én egy kutyából tudtam kiindulni, és késõbb is azt éreztem, hogy az a sok mindig ugyanaz az egy.
    - Ezek szerint tárgyunk végéhez értünk.
    - Ha a költõtõl idézett részletekre gondolsz, igen. Én azonban csonkának érezném ezt a vizsgálódást, ha befejezésül nem idéznék még két részletet a kortársak emlékirataiból. Mindkettõ ebben az Eszmélet címû kötetben található, amelybõl már idéztünk az elején. Az elsõt Déry Tibor írta József Attila címmel, és elõször a Korunk közölte 1938. januári számában. Az idézett rész így szól:

"...Tanúja voltam annak a lassú, olykor görcsös, megrendítõ önnevelésnek, amellyel az embergyûlöletnek helyet igyekezett szorítani szívében, mint ahogy az anya helyet szorít testében a fejlõdõ gyereknek. Ravasz, kemény és számító akart volna lenni, s az idegeiben rekedt ifjúság minduntalan meghazudtolta, átszüremlett arcjátékán, kicsillogott mozdulataiból; egy ügyetlen kölyökkutyára hasonlított, amint a farkasszerepre készülõdik."

    - Mesteri jellemzés! És hogy ide illik!
    - A másik egy kicsit tétovább, mert mentegetõzés érzõdik benne, és szándékán kívül talál telibe. Remenyik Zsigmond Költõ és valóság címû cikkébõl idézek, amely szintén a Korunk 1938. januári számában jelent meg elõször:

"... Majd Miskolcról beszélgettünk, ahová elõadásra következõ napokban voltunk hivatalosak, és ahová, tekintettel javult állapotára, már õt is bejelentettük. »Akkor megyek most veletek« - mondotta, és látszott rajta, hogy ehhez a szándékához ragaszkodik. »Majd kedden jösz fel Lalával - válaszoltuk -¸ szerdán megyünk az elõadásra, addig maradj itt, és pihenj. Az autóban különben sincs hely, így is szorongunk.« Az este folyamán még többször ismételte szándékát, hogy velünk kíván jönni, még kinn a sorompónál is, ahol a sárra való tekintettel az autó várakozott, megismételte kívánságát. Úgy tudtuk csak meggyõzni, hogy bennülve a kocsiban, megmutattuk neki, hogy merõ képtelenség, amihez ragaszkodik, a négyüléses autóban így is öten szorongtunk, hatodiknak, ha akkora lenne is csak, akár egy kutya, nem lenne hely. Integettünk, és búcsúzkodtunk..."

    - "Egy kutya"!
    - Igen, "egy kutya"! - Vak, vak, vak...
 
 

KÉPZÕMÛVÉSZET

DOBRIK ISTVÁN

A magány mítosza és valósága

Tellinger István mûvészetérõl

Tellinger István magányos mûvész. Magányossága nem az emberi lélek zárkózottságából fakad, nem is környezetének motiváltságából. Sajátos életút az övé, amelyben a konok kitartással párosuló, teremtõ szándékból eredõ alkotói vállalása, egyre jobban a felismert, saját törvényeinek delejébe került.
    Tellinger a kezdetben par excelence grafikusként indul és igazán a miskolci grafikai mûhely holdudvarához tartozva, kisgrafikáival szerez elsõsorban elismertséget magának. A grafikusi magatartás mögött azonban már kezdetektõl él egy festõi indíttatás is. Egy idõ után nem csak rajzai keresik a szín kifejezõ erejét, hanem a változó képalakítási szándéka is egyre erõteljesebben vonzza a festészet eszköztárának közelébe.
    Grafikáinak az a szürreális világa, amely a mély tudatalattiból is merítve gazdag asszociációs lehetõségeket teremtett, egyszerre a kalligrafikus egyszerûsítés irányába mozdul el. A beszédesség helyett a jelteremtés, a narratív hangnembõl a visszafogott szûkszavúság felé.
    Soha nem volt túlságosan a természet utánzásának foglya. Már a kezdetektõl megfigyelhetõ mûvészetében a formatartalmak naturalizmus ellenessége, a deformáció egyenértékének hangsúlyozása. A valósággal való szembenézésekor a két alapvetõ lehetõség közül nem a látható valósággal kelt versenyre, tehát nem a szépítetlen, nemesítõ utánzás mellett döntött.
    Jelentéseket akart szemléletesen megjeleníteni. Nem utánozni a formákat, hanem önállóan kitalálni. Nem tapasztalati, hanem képzelet alkotta képeket alkotni, szimbólumokat honosítani, képzõdményeket formálni. Ez a magatartás, a kiteljesedõ festészetében fokozottan érvényesül. Az emberi kapcsolatokat, a makrokozmosz és mikrokozmosz vonzásában a természet- ember- tárgy- második természet viszonyrendszerét, a végtelen világban a véletlen törvényszerûségeit bogozgató mûvészi attitûdjét, egyre jobban a tapasztalati valóság egyezményes formáinak hatása alól való menekülés, a tárgyi világon való áthatolás, az anyag meghaladásának vágya a szellem erejének bûvössége hatja át.
    Az életmûvét átszövõ, sajátos szimbólumok is egy különös metamorfózison esnek át, hogy olyan formakomplexumokká szervezõdjenek, amelyek már tárgyi tartalmat nem tükröznek. Nem jelentenek másodrangú, a tapasztalati világból nyert, ezért annak alárendelt valóságot, hanem környezetünk dolgaival és tárgyaival egyenrangú elsõrendû valósággá lépnek elõ.
    A fegyelmezõ racionális szorításában születõ, ugyanakkor belsõ érzéseket közvetítõ rajzi és festõi letétek így válhatnak a mûvész által létrehozott képzõdmények öntörvényûségének hírnökeivé.
    Ezek már nem érzékelésünk tereit másoló térben mozognak, hanem szellemi imaginárius rendekben, ahol csõdöt mondanak érzékelési tapasztalataink mércéi. Kitûzött többértelmûség, tartalmilag többértékû és formailag többrétegû, vagyis különbözõ képzeteket keltenek és kapcsolnak össze az érzékelések visszaadása helyett.
    Az alkotásokon érezhetõen a beleérzés ösztöne viaskodik az absztrakció ösztönével. Teremtõ küzdelmük, ütközéseik vagy éppen békés összefonódásuk adja Tellinger István mûvészetének sajátos dinamikáját, magán mítosszá sûrûsödõ magányosságát.

FILMMÛVÉSZET

BERNÁTH LÁSZLÓ

Lógunk a mesék tején

Hasonló címmel - évekkel ezelõtt - írhattam már egy igen rövid jegyzetet a televízióban látható mesesorozatok térhódításáról. József Attilára hivatkoztam, aki még büszkén írta Ars poeticájában: "…nem lógok a mesék tején/ hörpintek való világot/ habzó éggel a tetején."
    Azóta már nemcsak a képernyõkön, hanem a mozivásznakon is hódít a mese. Minden változatban, de egyre inkább hagyományos formájában is. Felfigyelt erre a filmszakirodalom, most, hogy a Grimm filmet bemutatták a mozik. Valóban különleges produkció ez, ha Terry Gilliam munkája nem is remekmû. Teljesen elfelejtett például arról szólni, hogy a Grimm testvérek komoly tudósok voltak, és a meséket tudatosan gyûjtötték. Nem úgy, mint a filmben, ahol vándorkomédiásokként ijesztgetik az embereket a falvakban. Néha azonban pórul járnak, menekülni kell a kínzások elõl, és nem másoktól hallják, hanem a szó szoros értelmében, minden rémségével együtt, átélik a vidéken, fõleg az erdõkhöz kötõdõ meséket. (Érdekes, hogy több évtizeddel ezelõtt Csoóri Sándor írt egy tanulmányt, amelyben a népmesék horrorisztikus vonásait elemezte.)
    A már emlegetett szakirodalom külön tárgyalja, elsõsorban Beregi Tamás Tündérmesék felnõtteknek címmel a Filmvilágban megjelent írásában, a film és a mesék viszonyát. Nem nagyon tudok ehhez, vagy az e témakörben megjelent más szakcikkekhez mit hozzátenni, egyetlen, általuk nem tárgyalt aspektusból szeretnék foglalkozni a mesefilmek, immár nemcsak a képernyõkön, hanem a mozivásznakon is feltûnõ térhódításával.
Méghozzá: nagy közönségsikerek közepette. Mondhatnám, hogy szociológiai megközelítésben szeretném tárgyalni ezt a jelenséget, de ez nemcsak túl nagyképû szó, hanem ehhez illene valami vizsgálati eredményt is mellékelni, hogy a következtetések megbízhatóak legyenek. (Bár az igazsághoz tartozik, hogy a szociológiai felmérések adatait nem érzem mindig meggyõzõnek, még ha hivatásos, tehát fizetett adatgyûjtõket foglalkoztatnak is a kutatóhelyek. Elõítéleteim azokra a személyes tapasztalataimra épülnek, amikor felkerestek többoldalas kérdõívekkel, de az ott szereplõ kérdések igen jelentõs részére sohasem tudtam egyértelmû választ adni, mert az élet soha nem olyan egyszerû, hogy komplikált magatartásbeli, szokásbeli és érzelmi tartalmú kérdésekre csak egyféle választ lehetne adni.)
    Szóval, szociológiai megközelítésben szeretnék a mesefilmek térhódításával foglalkozni, s ehhez két szaktekintély véleménye is ösztönzést ad. Az egyik Siegfried Crackauer emigráns német filmtörténész, aki Amerikában írta meg a Calligaritól Hitlerig címû kitûnõ könyvét. (Mivel távol élt a hazájától, így módja sem volt az adatgyûjtésre.) Ebben a könyvében azt mutatta ki, hogy Doktor Calligari, egy elmegyógyintézet orvosa és az általa hipnózisban gyilkoló páciense közötti viszonyban, a Hitler elõtti kor - ez még a némafilm ideje volt egészen 1932-33-ig -, érzelmi viszonyai, társadalmi közérzete fejezõdik ki. Persze, nem csupán ebben az egy filmben, hanem jónéhány másikban is, ami ebben az idõszakban Németországban született.
    A másik vitathatatlan szaktekintély az Oscar-díjas Szabó István, akitõl több elõadásban - külföldi közönség elõtt is - hallottam azt az okfejtést, hogy kimutathatóak az összefüggések egy-egy korszak társadalmi közérzete és az akkor legdivatosabb filmsztárok között. (Marlene Dietrichtõl Brigitte Bardot-n át Marilyn Monroe-ig, illetve Clarck Gable-tól Silvester Stallonéig).
    Valami ilyesmivel szeretnék foglalkozni a mesefilmek apropóján. Itt azonban elõre kell bocsátani, hogy persze minden játékfilmnek van "meséje", sztorija, ahogy mostanában divatos nevezni. Természetesen azokkal a filmekkel sem kívánok példálózni, amelyek ismert mesék, legendák alapanyagát kívánták feldolgozni, egyebek között a legtöbb sci-fi is klasszikus mesemotívumokat használ fel. Azokról a mesékrõl van szó a továbbiakban, mint a már emlegetett Grimm-történetek - nemrég meglepõ, de eredeti feldolgozását láthattam a Hófehérke és a hét törpének is -, a Gyûrûk ura, a Harry Potter-történetek, az animációs Shrek, az Arthur király- legendakör többféle feldolgozása, és így tovább.
Tehát az ilyesfajta mesefilmek egyre nagyobb közönségsikerének vélhetõ okairól szeretnék szólni. Jogosnak tartom a címben érintett kérdést: miért is lógunk oly elõszeretettel a mesék tején? Mert igaz ugyan, hogy a mozinézõtereken igen nagy számban ülnek fiatalok, de csak velük, a felnõttek, az öregek nélkül, nem lehetett volna százmilliós nézõszámokat elérni a világban.
    Az elsõ lehetséges - és igaz - válasz csak az lehet, hogy a mesékben egyértelmûen kiderül: kik a jók és kik a gonoszok. (Az amerikai filmszleng ezt úgy mondja, hiszen a krimitõl a westernig ugyanez a képlet, hogy good boys and bad boys.) Mint tudjuk, a valóságban gyorsan használhatatlannak ítélték az olasz Lombroso elméletét, a bûnözõk arckarakteres felismerésének nevetséges tévtanát. Valójában arcról, öltözködésrõl, modorról, külsõdleges jelekrõl, csak a primitív filmekben különböztetik meg manapság a gonoszt, mert a valóságban számtalan az angyalarcú gyilkos és az úriember külsejû bankrabló. Megszoktuk, megtanultuk már, hogy a bûnt, a rossz jellemet külsõségekbõl nem lehet megismerni.
    Mennyivel egyszerûbb a mesevilág, ahol már rendszerint az arc, az öltözködés, esetleg éppen a torz test árulkodik arról, hogy kik a "bad boys"-ok. És ugyanígy fordítva is igaz, a jók rendszerint külalakra is felismerhetõk. S a mesékben nemcsak egy - vagy több -, arcról, ruháról van szó, hanem az egész rendszer, a mese világa mindenestõl, könnyen felismerhetõ jók-rosszak területekre, viszonyokra oszlik. Nem okoz gondot az eligazodás benne, és elég hamar kiderül: kivel tudunk azonosulni és kivel nem. S a mese jófiúi - ellentétben az élet hétköznapjaival, nagyon ritka kivételektõl eltekintve -, mindig legyõzik a rosszakat. A boszorkányokat, ördögöket, sárkányokat, akadékoskodó szellemeket, gonosz varázslókat.
Ha hinni lehet a néprajz és az õstörténelem kutatóinak, s már miért ne lehetne hinni, a mesét éppen ennek a "gyõzelemnek" az igénye szülte a vallásos rítusokból. A Szibériában fennmaradt sámánénekekbõl tudjuk, hogy az õsi népek (így volt ez Afrikában is) varázslója, doktora, ha valami baj esett meg, például sokáig eredménytelen volt a vadászat, transzba ejtette magát a dobolás ritmusára és tett egy "nagy utazást" az alsó világ és a felsõ világ istenei között, hogy kiengesztelje az alul haragvókat és a felsõktõl segítséget kérjen. Valójában a keresztény elképzelés, amely színpadi formában is fennmaradt, a pokolbeli ördögökkel és a mennybéli angyalokkal, ugyanennek az elképzelésnek a leképezõdése.
    Ahogy azonban az Isten, vagy istenek, egyre távolabbra - a mennybe, vagy korábban az Olimposzra -, költöztek, a nagy utazás kalandjai, amit elõbb a népregék, majd a hívatásos szerzõk írtak meg, a mesékbe költöztek át. Ám az a funkciója, hogy segítsen a menny és pokol között, a sáros földön járó embereknek, megérteni és elfogadni a világot, egy igazságosabb mesebeli világ reményében, továbbra is megmaradt. Jancsi és Juliska a kemencébe veti a boszorkát, János vitéz és Iluska boldogan kel életre a tündérek tavából kilépve, Harry Potter pedig minden folytatásban legyõzi a gonosz varázslókat.
    Eddig rendben van - mondhatja bárki -, lényegében hasonló funkciója van a kriminek a városi ember meséjének, ahogy ezt egy kitûnõ magyar könyvben kimutatták, és eddig is születtek mesék a könyvek lapjain és filmvásznon is. Egyik jobb volt, a másik gyengébb, egyiket többen olvasták, nézték, a másikat kevesebben. De mitõl van az, hogy manapság az átlagnál nagyobb divatja van a klasszikus, mondhatnánk a hagyományos, "tiszta" mesének?
    Ez a kérdés foglalkoztatott, s nagyon remélem, hogy találtam egy elfogadható választ. S bármilyen abszurdnak, vagy szokatlannak tûnik, én azt hiszem, hogy a tudomány mindennapi fenyegetéseinek visszahatása ez. Egy folyamatról van szó. Az 1950-60-as években még a "tudományos-technikai forradalom" bûvöletében élt a világ. Jómagam, mint az ELTE bölcsészhallgatója még hallgathattam egy tudós kulturális minisztert, Erdey-Grúz Tibort, aki errõl egy lelkes elõadást tartott. Akkoriban még úgy gondoltuk, hogy csupán néhány évtized és, mondjuk, az ezredfordulóig a tudomány megoldja az emberiség nagy kérdéseit. Például megszûnik az éhezés, technikai felszereléssel bír majd a családok túlnyomó többsége és a társadalomtudósok is úgy vélték: csupán néhány évtized és megszûnnek a kiáltó ellentétek, a szakadékok társadalmi csoportok és országcsoportok között.
    Igaz, ugyanazokban a 60-as években, már megalakult a tudósok Római Klubja, amely - ugyancsak végletesen fogalmazva -, arra figyelmeztetett, hogy ha az emberiség nem fogja vissza nullára a fejlõdés ütemét, akkor az ezredfordulóra elfogynak a világ energiatartalékai és a környezetszennyezés nyomán elpusztulhat az élet is.
    Egyik jóslat sem vált valóra - ez utóbbi esetben: szerencsére -, de az emberiség, benne a tudomány, nem vállalta, mert ilyent nem is vállalhat: a nulla fejlõdést. Az ugyanis nem jelent mást, mint a halált. Az elmúlt évtizedekben azután elképesztõ eredményeket produkált a tudomány, de alig valamit oldott meg az emberiség nagy konfliktusaiból. Közben újakat is szült. A tudomány új eredményei ugyanis új veszélyeket - fizikai és erkölcsi veszélyeket - jelentenek az emberiség számára. A Földgolyó szennyezettsége valóban veszélyes határokhoz közelít. Miközben persze a tudomány erõteljesen kutatja a megoldás lehetõségeit, de ezek a megoldások jórészt a kormányok kezében vannak.
Ötven évvel ezelõtt még elképzelhetetlen volt, mit jelent majd a világ számára az informatikai robbanás, miközben az információs szemét Mount Blancjain és Himalájáin kell átfúrni magát az egyes embernek, ha a valóságról valóságos képet szeretne kapni.
A biológia eljutott az élõlények másolásának eredményeihez, de itt a nagy kérdés: szabad-e - mert elõbb-utóbb bizonyosan lehet -, embert is másolni?
    Nem sorolom tovább, ez a néhány példa is bizonyítja, hogy a tudomány eredményei mindig kétarcúak. S ez elfordította az emberiség nagyobb - talán azt is mondhatnám: tanulatlanabb felét -, a racionalitás tiszteletétõl. Egyrészt úgy kezdenek hinni a tudományok - és áltudományok - tanaiban, mint a mesékben. (Láttam egy filmben a magyar fiatalembert, aki Manilában utazott, mert ott a "doktorok" a koponyája felnyitása nélkül eltávolítják a daganatot és láttam, ahogy néhány nap múlva holtan hazahozták.) Ezért a megszámlálhatatlanul sok sarlatán az élet minden területén, közöttük valódi orvosok, fizikusok, akik hirtelen sok pénzt szeretnének keresni. Másrészt ugyancsak rohamosan növekszik az irracionalitásban hívõk száma. S ez nem feltétlenül a hagyományos vallásosság formájában jelentkezik. Sõt, mintha azok ellenére terjeszkednének a mindenféle metafizikai hitbe kapaszkodó bizonytalanok.
    Azt hiszem nem túlzás azt állítani, hogy a tudomány és a mese manapság összeér. Nem úgy éli-e meg sok ember, mintha mesebeli varázsszõnyegen utazna, amikor a szék alá húzott lábakkal, hat, vagy nyolc óra alatt átrepül Európából Amerikába, vagy Ázsiába? A technikai részletekrõl mit sem tudó százmilliók nem úgy élik-e meg a zsebükben hordott csöppnyi szerkezettel való manipulálást, adott esetben a világ bármely pontjával való kapcsolatteremtést, mint egy mesét? S elõfordult-e annál különb mesebeli fordulat, hogy egy lombikba kivett petesejtet egy ondószállal egy parányi üvegcsõ segítségével egyesítenek és kilenc hónap múlva egy eleven gyerek születik?
Lehet, hogy a megszokás okán, mindezt már nem meseként éljük meg, de ha a miértekre, a részletekre rákérdez valaki, éppen úgy nem tudjuk megmagyarázni, mint a mese irracionális fordulatait.
    Nem érdemes sorolni itt sem a példákat. Talán ennyi is elég, hogy bizonyítsa: a tudomány valós csodái és a mesék varázslatos csodái gyakran igen közel esnek egymáshoz. De miközben a valóság csodáinak megvalósulása számtalan akadályba ütközhet - a repülõgép lezuhanhat, a bébi mégsem születik meg, a maroktelefon csõdöt mond és ráadásul ezek a mindennapi csodák mindennapi veszélyekkel járnak, addig a mesében minden csoda megbízhatóan mûködik. És nem kell félni sem a környezetszennyezéstõl, sem az energiaválságtól, sem a világméretû járványoktól. Ott minden - és ez nagyon fontos - a felelõsségünk nélkül, megbízhatóan mûködik.
    A tudomány iránti tisztelet és félelem hatja át ma az emberiséget. Olyan jó, az élethez gyakran hasonlító mesék stabil világába menekülni. Valószínûleg, mert minden korábbinál jobban félünk a való világtól, még ha habzó ég van is a tetején, ezért lógunk oly szívesen a mesék tején.
 
 

MORFONDÍROZÁS

SZERDAHELYI ISTVÁN

A Bartók-háború

Fél évszázada kézen fogva ültem a sötét nézõtéren a lánnyal, akibe szerelmes voltam, s idõnként diadalmasan egymásra mosolyogtunk. Úgy éreztük, gyõztünk. A színpadon A csodálatos mandarin elõadása folyt. Míg a ruhatár elõtti tömegben tolongtam, egy másik zenedarab módosított kezdõsorai jártak a fejemben: "Ez a harc volt a végsõ". Tudtam, hogy a világ ezen az estén jobb lett, mint amilyen tegnap volt, és minden bizonnyal elérkezik oda is, hogy feleségül vehetem a rám mosolygó kamaszlányt.
    Akkoriban nem tudtam még, hogy az a háború már egy évtizede folyt, s mikor elkezdõdött, tizenegynéhány esztendõs fiúcska voltam, és az Érseki Katolikus Gimnázium kápolnájában a gregorián énekek komor szépsége nyûgözte le amúgy minden vallásos hitet nélkülözõ lelkemet. Csak jóval késõbb, felnõtt fejjel, a kor esztétikai gondolkodásának dokumentumait tanulmányozva jöttem rá, hogy mialatt mi az iskolapadban rejtegetett, forgótáras szovjet lovassági pisztolyokkal és finn tõrökkel vívtunk játékcsatákat, valahol a fejünk fölött, a felnõttek világában egy igazi háború is zajlott, s nemcsak a parlamentben, hanem a zene világában is. Az egyik oldalon azok sorakoztak fel, akik szerint - Szabolcsi Bence szavaival - a magyar népdalkincset kell "a teljes magyar zenei mûveltség, sõt a teljes magyar szellemi mûveltség alapjává tenni". A másik táborban viszont a modern zenei hagyomány folytatásának gondolatát emelték magasba, úgy, ahogyan ezt a bartóki példa sugallta. Így hirdette Balázs Béla, hogy a valóságot tükrözõ zene társadalomkritikai érzelmei számára kiváló kifejezõeszközöket nyújt akár a fülsértõ disszonancia is, Szervánszky Endre pedig meggyõzõ elemzéssel igazolta, hogy Bartókot nem lehet csak a népzenébõl megérteni, az õ mûvészete szerves folytatása Schönberg, Sztravinszkij zenéjének, a zenei modernségnek.
    Aztán jött 1948, s én a balatoni úttörõtáborokban menetelve a munkásmozgalmi indulók tündöklõ hangzásvilágában éltem már; akkor ivódott belém az a büszke sor, hogy "ez a harc lesz a végsõ". Fogalmam sem volt arról, hogy e mondat mögött mi minden rejlik. Egyebek között az is, hogy az irodalomban - Révai József híres jelszavának megfelelõen - a "Lobogónk Petõfi" lelkesültsége lesz a kötelezõ, s ehhez - soha ki nem mondva - értelemszerûen az is oda tartozott, hogy "és nem József Attila". Szabó Ferenc viszont az 1950-es Bartók-ünnepségen nyíltan le merte szögezni, hogy "Bartók mûvészete, bármilyen nagy és zseniális, úgy ahogy ránk maradt, nem folytatható".
    A kor koronázatlan zenei fejedelme, Kodály Zoltán sem gondolta ezt másképpen. Úgy vélte, a modern zene az emberi fül számára nonszensz, mert az igazi zenének mindig optimistának és közérthetõnek kell lennie, s ezért szerinte Sztálin "a maga szempontjából egész helyesen" gondolta, hogy a nem közérthetõ mûveket be kell tiltania. A visszaemlékezések szerint Kodály a korszak legdurvább kultúrrendõrségi dekrétumáról, a hírhedett zsdanovi zenei határozatról is azt tartotta, hogy "egészséges zene" érdekét képviseli. Kroó György elemzése helyesen állapítja meg, hogy "a zsdanovi jelszavak nem hirdettek mást, mint amit Kodály maga is vallott, és amit a maga mûvészetének népi realizmusával s egyre inkább folklorisztikus nemzeti klasszicizmusával megvalósított", s a szerzõ fontos tényt hangsúlyoz, amikor rámutat, milyen meddõk maradtak ezek a "közérthetõségnek" tett engedmények: az ötvenes években született folklorisztikus klasszicizmus zenei alkotásai valójában ugyanolyan távol maradtak a tömegektõl, mint a zenekari pódiumokról kitiltott Schönberg. Ami Kodály Bartókhoz fûzõdõ viszonyát illeti, Révai József azt írja: "Kodály Zoltán mondotta egyszer nekem, hogy Bartók ezer ember számára alkotott, õ maga - Kodály - talán tízezer ember számára. De az a magyar zeneszerzõ, aki százezrek számára alkot, még nem született meg".
    Ami persze önáltatás volt csupán, hiszen pontosan emlékszem, hogy amikor ez idõ tájt a vonat lépcsõjén kuporogva hazafelé utaztam az úttörõtáborból, minden állomás vendéglõjébõl az a dal áradt, hogy "Kigyúlt a fény a megújult szép Lánchídon". Hallgattuk mi azt több milliónyian is.
Egyetemista koromban, 1953 után már pontosan tudtam, mire megy ki a játék, és amikor mûvelt barátnõimmel otthon gramofonon lejátszottuk a Divertimentót, a Cantata profanát, vagy a szívemhez legközelebb álló Zene húros hangszerekre, ütõkre és celestára címû remekét, olyan megilletõdöttséggel hallgattuk, mint egy illegális kommunista sejt tagjai az Internacionálét.
    S aztán eljött 1955, amikor a Béke-Világtanács odaítélte a Nemzetközi Békedíjat Bartóknak, Szabó Ferenc hirtelen azt kezdte hirdetni, hogy Bartók életmûve "élõ hagyomány", s végül A csodálatos mandarin elõadása után a ruhatár elõtt azt hittem, "Ez a harc volt a végsõ".
Manapság, vén fejjel, pontosan tudom már, hogy ilyen hülyeségeket csak a munkásmozgalmi indulók szerzõi és a szerelmes fiatalok tudnak megfogalmazni. Amúgy pedig József Attila Egy Bartók-tanulmány vázlata címmel megjelentetett jegyzetei fölött könyökölök, s próbálom kitalálni, mire gondolhatott, amikor 15 pontban felvázolta, milyen alaptételeket akar majd kifejteni dolgozatában. Van, ahol érteni vélem, van, ahol nem.
A kiindulópontja - "A nem-zenébõl értjük a zenét" - világos. 10. pont így hangzik: "A disz[szonancia] tulajdonképpen probléma. Probléma nélkül annak megoldása sincs, tehát konsz[onancia] sincs". A 14. pont pedig így: "Marx: Osztályharc. Az osztályharc fölismerése hozza létre egy osztálytalan társadalom megérzésének lehetõségét és szükségét."
    Ez egy Bartók-tanulmány végkövetkeztetéseinek egyike. Világos?

BIRTALAN FERENC

Nem tudhatom… (1994)

Segesvár, Balatonszárszó, Abda… hol sírjaink domborulnak…
    - Hol domborulnak?
Innen, ebbõl az örökségbõl táplálkozva-növekedve, hiszem-vallom magam magyarnak. Így vagyunk mi, így vagyunk ez az ország. Idetartozásunk elemi jog, nem szabad egymástól elvitatnunk. Ne akarjunk magyarabbak lenni, mint a másik, magyarabbnak lenni náluk, kiket elbújtatott-rejtett ez az áldott, ez a kurva anyaföld.
Nem tudhatom… a sár, a vér, a Világszabadság hogy osztható. Nekem szülõhazám itt e lángoktól ölelt kis ország… der springt noch auf… búvó otthoni táj, itt a rõt sövény, a harminchatfokos láz, a halott sirály…
Marakszunk, osztozkodunk, tologatjuk, rángatjuk a halottakat, a sírokat…, mintha két hazánk lenne, két temetõnk…
S most így, ezzel a hozománnyal, e népbõl valóként itt állok zavarodottan, nem tudva, hová tartozom. Lökdösnek, rugdosnak. Lepribékeznek, letahóznak. Álljak a köpködõk, mocskolók közé? Kit löknénk ki, és hová?
Itt nincs, nem lehet kirekesztés, se önfelmagasztalás… hol zsarnokság van, mindenki szem a láncban… valljuk magunkat bárhová tartozónak, legyen bármilyen elõkelõ pedigrénk, bõrünkbõl ki nem bújhatunk.
Itt, e népbõl valóként, zavarodottan… Fejem, fejünk fölött rajtunk marakodnak. Ömlik a hazugságok, féligazságok zuhataga ránk. Ki szól hozzánk, rólunk ki szól? Minket ki kérdez? Ki rettenti a keselyût?
Õk mit mondanának, Õk, az örökhagyók?
Csatlakoznának a csahosok közé, szekértáborokba, egymás ellen? Vagy csak állnának itt velem, velünk, e népbõl valóként, zavarodottan, kisemmizetten…

Eltelt tizenkét év, s a kérdés ma sem kevésbé égetõ mint akkor volt: megoszthatóak, vagy föloldhatóak-e az idézõjelek? Nagyon hiányoznak a barátaim, hogy újra egy asztalhoz üljünk, s hogy az elmúlt éveket békévé oldja az emlékezés.

2006 tavaszán

OLVASÓLÁMPA

KRISTÓ NAGY ISTVÁN

Három mai magyar regény

Mindhárom mû rövid s mindhárom más. A legmerészebb vállalkozás Gyimesi Lászlóé, akinek munkástörténeteirõl már írtam az Ezredvég-be. Versei is jelentékenyek, de ez a regény (Beküldjem értetek a medvét?) merõben új - legalábbis az õ pályáján. Témájában messzire visszanéz, egészen a középkori Faust-mondakörig s nyilvánvalóan ismeri Mann Doktor Faustus-át és Bulgakov A Mester és Margaritá-ját is. Csakhogy mindebben az õsi "ördög" figura az emberi tudást kitágító (nevével is jelzetten), fényhozó, luciferi jellegû, emellett nem egyszer derûsen szellemes csábító, még Goethénél, Madáchnál is. Gyimesi Mestere azonban, noha óriási cirkuszsátorban lép fel, "csak" ördögi. Nem tudni, miben rejlik a vonzóereje, amellyel tízezreket ragad magával - ebben mondhatni, a 20. század diktátorait idézi elénk. Közben van filozófiai jártassága is (szekerének bakján melléül egy-egy Hegel vagy Kant), egészében mégis szuverén kényúr, aki a hûvösvölgyi Nagyréten hatalmas társzekérre való fölszállásra késztet tízezreket, akikkel aztán kénye-kedve szerint szórakozhat. Ok nélkül öl, a szökevényeket (vagy a helyettük befogott ártatlanokat) halálbüntetéssel sújtja, végül máglyán nerói tûzhalálra ítéli követõit, míg maga is rajtaveszt, talán egyetlen (hajdani?) emberi kapcsolata révén. E riasztó történet fõszála s mellékszálként felidézõdik a már ismert munkáscsoport sorsa is, amely viszont csupa nosztalgia: az értelmes tervezés, szakszerûség és hasznos, üzemi munka valóságos apotheózisa: az óbudai Gázgyár kollektívájáé, mely a gázgyártás letûntével immár csak egy folyvást pusztuló gyártelep szomorú látványával szolgál, hogy végül a büszke munkásöntudat hordozói is a sátáni tûz áldozatává legyenek. E munkásközösség élete (noha a "szocialista" jelzõt elhagyom is mellõle) tiszta realizmus, éles kontrasztban a fõcselekmény abszurd gonosz-ábrázolatával. Hogy ez utóbbival mi az író szándéka, azt nem tudtam megfejteni - a sötét negatív képpel tán a békesség-óhajtás megnyilvánulása lenne? Ehhez képest azonban minden említett párhuzam derûs történet, bár a megformálásban Gyimesi nem takarékoskodik a színnel, fordulattal, sõt: elmélkedéssel sem. Kiváló kísérlet ez a regény; bár sok ilyet olvashatnánk mai irodalmunkban. (Litera Nova Kiadó)
     Sokkal szelídebb, bár nem kevésbé elszomorító Somos Béla kisregénye, A csendes európai, mely már címében is Graham Greene Csendes amerikai címû regényremekére utal. Itt azonban visszájára fordul a greene-i képlet: a szabadságért harcoló Vietnamnak a bizalmatlanság, önkényesség s újfajta (keleti) ellenrasszizmusát ábrázolja. A Vietnamba került magyar fiú beleszeret egy ottani lányba, de amikor sétálnak, meglátja õket egy rendõr s a kedves leányzó a szocialista országból jött európaival való puszta találkozása miatt eltûnik: eltiltották a további találkozástól, átnevelésre számûzték? Ez nem derül ki. Hõsünk is mindegyre falba ütközik, mikor keresni próbálja… Reménytelenül, kiábrándultan tér haza a jobb sorsra érdemes, de talán önvédelembõl felépített, ám embertelen belsõ zárkózottságba húzódott, hõsiesen harcoló országból. Ezt az egyszerûen s nagyon emberien elõadott történetet szépen egészítik ki a sztálini idõszakban megtapasztalt tendenciákat ábrázoló igen elgondolkodtató, de az újkeletû antiszocialista sablonoktól mindvégig mentes elbeszélések. (Felsõmagyarország Kiadó)
    Már e cikk címében magyar regényekrõl tettem említést. Az Öregem, téged lecsuknak! magyar mû csak igazán, mert nemcsak színhelye, témája, nyelve magyar, hanem szerzõje, kiadója is: Magyar László. Arról szól, hogy mi lenne, ha a kívánatos bírói függetlenség még inkább kiterjedne, és a jogi csûrés-csavarás, bürokrácia elborítaná az országot s Hunnia majdan "Regnum Justitiae" címmel újfajta diktatúra országává lenne. Vagy már most is sok tekintetben ilyen? A könyv nemcsak sajátos ellenutópia, hanem a hazai belsõ közélet s vele összefüggõ egyéni sorsok fonákságának leleplezése is. A jogi iratok, az akadékoskodás beható ismertetése, hosszadalmas idézése azonban unalmassá teszi a különben érdekes alapötletû regénykét, amelynek végsõ tanulsága: nálunk olyan fokú a hivatalok és bíróságok indolenciája, hogy csak a strassbourgi nemzetközi Emberjogi Bírósághoz érdemes fordulni. Ami persze képtelenség - a regény nem is oldja meg a problémákat, és ez a sajátos befejezetlenség kétségkívül érdemei közé tartozik. Legfõbb érdeme azonban a formás kivitel. Magyar László ugyanis egy új Olcsó Zsebkönyvtárat indít ezzel a kiadvánnyal. 1000 forintos ára ma csakugyan nem számít soknak, ha többszázszorosa is a szocialista idõszak Olcsó Könyvtáráénak, ám annál a kivitele különb. A kezdeményezésnek van tehát jövõje, fõként, ha igazán jó mûvekkel (netán klasszikusokkal?) szolgál. (OK. Olcsó Könyvtár Kiadó)
 
 
 

GYIMESI LÁSZLÓ

Egérút a történelembõl?

Varga Rudolf: Makuka

A sok mûfajban alkotó író hosszabb prózaciklust szánt az általa kitûnõen ismert és ábrázolt "rozsdazóna", a társadalom peremére, vagy még azon is kívül szorult emberek (léthelyzetek, település- és életroncsok stb.) feltérképezésére. A korábbi regények és kisregények sora (Köpés a levesbe, 1999; Ami a csövön kifér, 2001; Csak ez a giccses, gagyi élet, 2003; Döglött kutyák mennyországa, 2003), és a ciklust lezáró, a kilátástalan világot egy transzcendes, kvázi-megváltási történetbe emelõ Éghasadás (2004) után meglepetés a most letett munka.
Míg az Éghasadás története a (hazai módon elfuserált) megváltás-mítosz segítségével tesz reménytelen kísérletet a történelmen kívüli létbe szorultak vissza-, illetve beemelésre, nagyrészt a zsidó-keresztény etika gondolatvilágára támaszkodva, addig a Makuka más mítoszt, pontosabban mítosz-törmeléket használ. A mondóka-töredékben élõ prehistorikus egy boszorka és három fia kap új teret, új életet a mûben. Az õskori bábaasszony-látnok-boszorkány hiedelmet, a mindig továbbélõ, hagyományozódó sámáni látó-tudást hívja segítségül a tengõdõk, alig-élõk megváltására. Erénye a mûnek, hogy ezt teljesen hétköznapi környezetben, valóságok élethelyzetek során át, vérbõ alakok szerepeltetésével teszi. A mitikus elemek csak a mögöttes tartományban, sejtésekként, ki nem mondott tudás-elemekként vannak jelen, mintegy árnyalva, gazdagítva a valóságos sivárságot.
A modern, elidegenedettséggel terhelt világ élhetõvé tételének érdekében sokan fordultak már segítségül a természetközeli vademberhez, vagy az itt is megjelenõ archaikus paraszti-falusi léthez. Varga Rudolf nem idealizálja, nem szépíti meg a rideg életvitel világát - minden evilági kulturálatlanságával együtt fogadja el, és fogadtatja el visszaútként, megmentõ, emberibb lehetõségként. Vitathatjuk igazát, de a jövõt öntudatlanul hordozó õse (Marica) sorsa azt igazolja, hogy a kegyetlen, öntörvényû, de egyúttal értékõrzõ és értékteremtõ közeg: az ember, a munka és a világ egysége valóban egyik terepe lehet a sikeres egyéni menekülési technikáknak. Ha elfogadjuk, hogy valóban egy örök világrendezõ boszorka van, s a nadrágos embert ("iskolába jár az egy"), a munkást ("másik bocskort varrni megy") és a mûvészt ("a dudáját fújja nagyon") jelképezõ három fia van, akkor evidenciaként fogadjuk el, hogy a boszorkány-világrendezõ szerepet folytatni kell valakinek. Míg iskolákat látogat az egyik, a bocskorvarrás önkéntes foglya a másik, s a harmadik csak a dudáját fújja a padon, addig szükség van az összetartó õserõt hordozó nõre, még annak árán is, hogy a mai, összkomfortos világot kell elhagynia e szerepért a sorsát vállaló fiatalasszonynak.
A mû õrzi Varga írói erényeit. Pontos, lepusztultságában is teljes nyelv, a redundanciákat kiküszöbölõ szikár, de nem beszikkadt stílus, plasztikus alakformálás, hiteles párbeszédek sora, képszerû láttatás jellemzi. Apró, látszólag formai ötletei lényegi tartalmak végiggondolását teszik lehetõvé (mindenkinek, sõt minden állatnak van személyneve, csak a család négy tagjának nincs stb.).
A "rozsdazóna" feltérképezése után, a megváltás-mítosz kudarcával szembesülve a Makuka új utat nyit a szerzõ írói fejlõdésében. Vezet-e azonban ez az út valahová? Elérünk-e rajta valamiféle újmódi ígéret földjére? Ez titok marad, az írói szándék szerint éppúgy, mint valóságos életünkben. A bevált, százados-ezredes értékek ócska kacatokká válhatnak a történelem lomtalanításai során, s helyükben a ma által felajánlott fogyasztói kultúra tárgyai, elemei mûködõképesebbnek bizonyulhatnak. A tárgyakba, gesztusokba, viselkedési sztereotípiákba mentett etika lehet nemesebb a harmadik évezred vásári értékrendszerénél, de nem biztos, hogy hozott aranyai átválthatóak a mai világpénzekre.
A "rozsdazóna" túlélõinek nem lehet általános mennyországa a Makuka világa. Ezt az író pontosan tudja. Egyéni egérút ez, archaikus menedék, amely vagy világgá tágítható, vagy - s ez a valószínûbb - nem marad mûködõképes. Az igény azonban, mint mondottam, az ember, a munka, a létezõ világ összhangjának újrateremtésére, megõrzésére jogos, sürgetõ, egyértelmûen követelõ szükség.
Az író a történettel, a szereplõk sorsával kérdez, nem felel. Kétségei nyilvánvalóak, mindannyiunk kétségei. Ha válaszolna, kajla dadogássá, hazugsággá mocsarasodna a tiszta beszéd. Ma még csak kérdezni tudunk, újra csak kérdezni. Varga Rudolf új kisregényét fontos, új elemei ellenére (vagy éppen azok miatt) az egyre impozánsabb életmûbe szervesen illeszkedõ munkának tartom, ezért nemcsak elolvasásra, hanem továbbgondolásra is ajánlom. A mi boszorkánk haldoklik, nem hallgathatjuk úgy, szemünket lezárva, a múltba révedõ dudanótát, hogy ne keressünk új párt a tánchoz, ne dobbanjon újmódi figurára a lábunk - hiszen együtt jártuk a dudással eddig a poklokat, nem? (Saluton Kiadó)
 
 

BISTEY ANDRÁS

Egy magyar-kubai könyv

Simor András: Narcissus poeticus

A 100. kötetén immár jóval túllépett Z-füzetek és a sorszámozás nélkül megjelenõ Z-könyvek - amellett, hogy a magyar irodalom sok ismert és új tehetségét mutatták be az olvasóknak -, a külföldi, elsõsorban a spanyol, a spanyol-amerikai és fõleg kubai irodalom megismertetésében is óriási feladatot vállaltak és teljesítenek. Csupán példaként említem a venezuelai Víctor Valera Mora, a kubai Yolanda Ulloa költõket vagy a kubai prózaírót, Roberto Rodríguez Menéndezt.
    Mindez jórészt Simor András munkásságának köszönhetõ. Simor ezeknek a spanyol nyelvû irodalmaknak szakavatott ismerõje és fordítója. A csaknem ezer év spanyol irodalmának keresztmetszetét bemutató Spanyol költõk tára, amely a maga nemében túlzás nélkül korszakos vállalkozásnak nevezhetõ, hiszen évtizedekig ez lesz a magyar olvasók elõtt a spanyol irodalomra nyíló legtágasabb ablak, szintén Simor válogatásában és nagyrészt fordításában készült.
    Most a spanyol nyelvû, nevezetesen a kubai irodalom törlesztett a Simor Andrással szemben felhalmozott "adósságából". A Narcissus poeticus címû karcsú könyv, amely a Z-füzetekben látott napvilágot, négy neves, hazájuk határain kívül is jól ismert kubai költõ Simor verseibõl készült fordításait adja közre. A fordítók között a négy kubai, David Cherecián, Eliseo Diego, Fayad Jamís és Yolanda Ulloa mellett meg lehetne említeni Simor Andrást is, hiszen az Egy dél-amerikai válaszol egy európai úriembernek címû költeményét maga fordította spanyolra, az Alkalmi vers Havannában pedig eleve spanyolul született, és késõbb fordította magyarra. S mit mond a forradalmár Simón Bolívar által megszemélyesített dél-amerikai az európai úriembernek?

Hogyan?
Európa süket?
Tûri
hogy egy vén kígyó
felfalja
földgolyónk legszebbik részét?

Hogy ki-mi a vén kígyó, azt már néhány sorral elõbb megtudhattuk:

Több mint egy évszázada
hogy elkezdõdtek
azok a barbárságok
amelyeket az észak-amerikaiak
követtek el
Kolumbusz nagy féltekéjén.

Nagy naivitás volna Európától várni a segítséget a "vén kígyó" ellen, Latin-Amerika nem is vár erre.

… elszántan harcba száll
[…]
nem állt-e talpra
és nem fogott-e fegyvert
a maga védelmére…

Az Alkalmi vers Havannában azokat a perceket örökíti meg, amelyekben a költõ más emberré válva, elfeled szomorúságot, bánatot, és végre fölszabadultan tud "fecsegni" csacskaságokról és a világ komoly dolgairól.
A kétnyelvû kötet a 16 vers mellett egy rövid tanulmányt is tartalmaz Tisztelgés József Attila elõtt címmel, amelyet Simor eredetileg szintén spanyolul írt, és amelyet a Cervantes Intézetben, majd Havannában a Nemzetközi Költészeti Fesztiválon olvasott föl, 2005-ben.
Ez a rendkívül tömör írás úgy hozza közel József Attila költészetét a kubai olvasóhoz, hogy egyáltalán nem erõltetve párhuzamba állítja latin-amerikai költõk mûveivel, így például Nicolas Guillén verseivel. A nyomorral küzdõ és forradalmi erjedésben levõ Latin-Amerikában élõ olvasó szinte kortársnak érezheti József Attilát, s ezt a fordítók, elsõsorban a költõnek is kitûnõ Fayad Jamís ki is használják. Olykor még a ritmus és a rímképlet is megváltozik, anélkül, hogy a vers veszítene költõi erejébõl. Példaként négy sor:

Nemzett József Áron,
szappanfõzõ, aki már
a Nagy Óceánon
szagos füveket kaszál.

Áron József me engendró
jabonero que en el mar
un dia se fue a segar
yerbabuena y no volvio.

Simor András hívja föl a figyelmet, hogy a Nicolas Guillén-i szon ritmusa hallatszik ki a fordításból, ezzel is közelebb viszi a fordító Fayad Jamís a latin-amerikai olvasóhoz. Simor András arra törekszik, hogy minél többet mutasson József Attila költészetébõl a szûkre szabott keretek között. Ezt elõsegíti azzal is, hogy a tanulmány prózai szövegébe beépíti a költõ sok kifejezését, fordulatát. Az elsõ mondat rögtön jó példa erre: "József Attila a két világháború közti Magyarország szomorú világában élt, egy olyan Európában, amelynek számtalan határa-redõje volt, és minden redõjében gyilkosok, olyan világban, ahol megõrült a sátán, bankárok és tábornokok ingerült idejének kovácsolt hideg, villanó kés-idejében, kirakat-üvege-idõben, ahol mint omladék, úgy álltak a gyárak, amelyekben a tömörebb sötét készült, a csönd talapzata."
A tanulmány, miközben sokat mond a 100. évfordulón József Attiláról a spanyol nyelvû olvasónak, áttételesen Simor András a versekbõl kibontakozó költõi karakterének megrajzolásához is hozzájárul néhány vonással, hiszen az õ József Attiláról alkotott véleménye mindkettõjükre jellemzõ elemeket tartalmaz. (Z-füzetek/112)
 
 

KARDOS ISTVÁN

Három ország tudós mérnöke

Szentgyörgyi Zsuzsa: Egy közép-európai mérnöksors:
Benedikt Ottó

Benedikt Ottó (1897-1975) villamosmérnök, egyetemi tanár, akadémikus, a Kossuth-díj kitüntetettje (1959) a magyar mûszaki tudomány kiemelkedõ alakja volt. 1920-tól ausztriai, majd szovjetunióbeli emigrációban élt, és sokrétû mûszaki-tudományos tevékenységet folytatott. Még bécsi évei alatt dolgozta ki a késõbb - a Szovjetunióban vasúti vontatásra használt - Benedikt-motornak nevezett, 50 periódusú önmûködõen kompenzált, egyfázisú kommutátoros motort. E motor továbbfejlesztésének csúcspontját autodinnek nevezett erõsítõgépében érte el, amelyet vasúti vontatásban, továbbá daruk és szerszámgépek meghajtására alkalmaztak. Kidolgozta az erõsen telítõdött, bonyolult mágneses körök nomografikus számítási módszereit, és behatóan foglalkozott a dízelmotorok elektromos meghajtásának kérdéseivel.
    A tudomány emberei általában távol tartják magukat a politikától, ez azonban nem vonatkozott Benedikt Ottóra, aki már ifjú korában, történelemfordító forradalmi változások sodrában választott utat magának. Marxista lett, kommunista és a demokratikus társadalom embert szolgáló modernizációjának tudósa.
    A történelmi szerepeket a sors osztja ki az egyénre, de az igazán szilárd jellemû ember hû marad önmagához, eszméihez. Viharos évszázadunkban ilyen ember, tudós volt Benedikt Ottó. Ezt személyes ismeretségünk okán és jogán állíthatom. Szentgyörgyi Zsuzsa könyve ezt sokoldalúan bizonyítja.
    A szerzõnõ, aki kitûnõ tudománytörténész, könyvében nemcsak személyiség-történetet ír, hanem dokumentumokat is közöl, továbbá részleteket a vele folytatott beszélgetésekbõl, rádió, tévé interjúkból. Ezzel mintegy hitelesítve is a maga által megfogalmazottakat. Vámos Tibor akadémikus a munkatárs, a forradalmi gyorsasággal fejlõdõ tudományággal kapcsolatos beszélgetésekrõl emlékezik. Benedikt Ottó leányának, Benedikt Szvetlánának családközeli visszaemlékezése szubjektív, de hiteles módon erõsíti az életrajzot.
    A könyv több, mint egy jelentõs tudós életrajza, a 20. század történetének fontos szelete is. Üdvözlendõnek tartom e könyvet, mert bepillantást tesz lehetõvé egy már lassan feledésbe merülõ korszakba. (2005 Typotex Elektronikus Kiadó)

SZARKA KLÁRA

Egy könyv nemcsak borisszáknak

Lukács László-Ambrus Lajos-L. Simon László:
Édes szõlõ, tüzes bor

Úgy általában nem lehet szeretni valamely vidéket, országrészt s magát a szülõföldet sem. Legfeljebb közhelyes frázisokat lehet elpufogtatni a szõke Tiszáról, a lankás Dunántúlról, a magyar tengerrõl meg a szép fekvésû Velencei-tóról. Az igazabb gondolatok csakis a komolyabb megismerés során születhetnek. Ha kellõen járatosak leszünk egy-egy vidék történelmének megannyi ágában, néprajzában, építészetének, gazdálkodásának, életmódjának históriájában, s ha mindezt nem provinciális korlátoltsággal, hanem folyton a szûkebb-tágabb világra pillantgatva, azzal összehasonlítva tesszük, csak akkor válhat igazán bensõvé a valódi érték. Hiszen így, a szeretnivaló dolgok a tér és idõ dimenzióinak viszonylagosságában is megállják a helyüket, sõt, olyan apróságok is felértékelõdhetnek, amelyeket amúgy észre sem vennénk.
    Könnyû beszélni a megismerésrõl, csak úgy általában. Hol fogjon hozzá a derék polgár a honismerethez, ha szinte semmit sem tud még? Nem érdemes Ádámtól-Évától kezdeni - hacsak nem megszállott helytörténész valaki -, jobb inkább a részletekbõl megérteni az egészet. A szõlõ- és borkultúra honi históriája olyan epizód, amelyikbõl egy-egy vidékrõl szinte minden fontos megtudható. Így aztán az errõl a témáról alapos és közérthetõ nyelven megírt könyvek nemcsak a borbarátok- és termelõk egyre szélesebb táborának, hanem jó szívvel mindenkinek ajánlhatók.
    Lukács László, Ambrus Lajos és L. Simon László monográfiája a Velencei-tó körüli évezredes borkultúráról ilyen vállalkozás. Lukács a történeti, néprajzi tudnivalók tárházát kínálja élvezetes, eleven stílusban, Ambrus az irodalmi-filozófiai vonatkozásokat gyûjti csokorba, L. Simon pedig a borkészítés jelenlegi állapotát szemrevételezi ezen a barátságos tájegységen. Szintén õ dicsérendõ a páratlan képanyagért, amelyik a szövegekkel legalábbis egyenértékûnek mondható. Az archív és friss képeknek azért is óriási jelentõségük van, mert a népi építészet (s így az életmód története) szempontjából a falun kívüli építményeknek nagyobb a jelentõségük, mint a lakóházaknak. Jobban képesek megõrizni eredeti formáikat, s ha át is alakítják ezeket, képesek szépen továbbéltetni egykori mivoltuk nyomait is. Lukács László úttörõ munkát végzett az országnak ebben a kevéssé feltárt szegletében, s nemcsak az épületek, épületmaradványok, még feltalálható eszközök, hanem az életmód s a szokások felkutatásában is. Élvezetes olvasmány az itteni szõlõtermesztés múltbéli mindennapjainak alapos leírása. Különösen szórakoztató és elgondolkodtató a régi, gyakran az itt élõ és gazdálkodó svábok alkotta szakkifejezések gyûjteményének tanulmányozása. Mintha a régebbi szavak plasztikusabbak volnának a maiaknál, elég csak a szem megvakulásáról, a szõlõ becikkadásáról s a krampli használatról szóló részekre gondolnunk. Az egész könyvre érvényes az, ami az elsõ, legterjedelmesebb tanulmányra, a Lukács Lászlóéra. Tudományos alaposság és irodalmi, mûvészi igényesség nem zárják ki egymást. Sõt, mindezek mellett a szövegek megfelelnek a szórakoztató, igényes ismeretterjesztés kínosan nehéz követelményeinek is. S ez utóbbit a roppant bõséges fotó, rajz, térkép is jól szolgálja. Egy-egy régi szõlõhegyi térkép meg a különleges pincealaprajzok maguk is egyszerre informatívak és gyönyörködtetõk, ahogyan a sok-sok présház és pince fotográfiája, közöttük is az ódon faajtók, szépséges és az erre a vidékre jellemzõ ajtóvasalatok s zárak fényképei. A roppant gazdag képanyag zöme természetszerûleg hûséges és korrekt illusztráció. Nagyon sok privát emlékképeket is összegyûjtöttek. Ezek a maguk különös módján mindig többet mutatnak annál, mint amit a készítõjük mutatni akart velük. A privát élet régi fényképei az idõ elõrehaladtával mindig feldúsulnak esztétikummal, filozófiával. Kimeríthetetlen kincsestár ez, a személyes emlékképek pótolhatatlan értékei a kultúrának. S ezek mellett a varázsos képek mellett itt-ott feltûnik egy-egy olyan illusztráció, amelyik túlmegy a dokumentum keretein. Fotográfusként L. Simon László soha nem tolakszik ugyan elõtérbe, de a szép régi ajtóvasalatoknak, hordófaragásoknak, a patinás pincefalaknak nem tud ellenállni. Nem bûvészkedik sokat, legfeljebb a pincefalba vájt vakablakba beállít egy szép gyertyatartót, hogy a gyertya meleg fényével rajzolja körbe a mohos kövek, s poros téglák izgalmas felületét. Apróság, de éppen csak ennyi kell, ettõl lesz több a kép mechanikus leképezésnél.
    A kép mellett a szó is szinte érzéki örömet adhat a könyvet forgatónak a népi építészet témakörében is. Micsoda ízes kifejezéseket használtak - két kedvencem: a "járómacska" és a "nádazócuca". A szõlõbeli építmények berendezésének ismertetése vezet el az itteni népszokások leírásához. E sorok írójának - némi elfogultságból - a szilaj asszonyfarsang tetszett a legjobban, bár mindrõl élvezettel olvasott. A legfontosabb a szokások közt a jelenbe elvezetõ Orbán-kultusz. Ennek az 1980-as évek körüli, nem kevés bornírt ellenállásba ütközõ újjáélesztése is érdekes adalék a tájegység történetéhez. A pogány, mágikus elemeket sem nélkülözõ Orbán-kultusz többet jelent szakrális gesztusnál, a közösség összekapcsolásának fontos szimbóluma is egyben. A jó idõben virágokkal díszítve, rossz idõben kötéllel a nyakán a sárban hurcolt Orbán a szõlõtermesztõk öntudatos ítélkezését szenvedte el. Mára az Orbán-ünnepségek kiteljesedtek, hiszen a Velencei-tó körüliek borrendet is alapítottak, s fényes felvonulásokat, mulatságokat szerveznek a védõszent kultuszának részeként.
    Elgondolkodtató Makk László festõmûvész visszaemlékezése az 1960-as évekre mint paradicsomi idõkre. Nem az akkori politikai rendszer utáni nosztalgia kap itt hangot, hanem a privát életnek az a különleges szabadsága, ami kétségtelenül megteremthetõ volt sokak számára ezekben az idõken. Az akkori szõlõtulajdonosoknak elemi megélhetési gondjai nem voltak, s nem szorongtak a kiszámíthatatlan jövõtõl sem. Kis szerencsével, a szõlõhegyre elvonulva, szinte kiléphettek a közélet hivatalos kereteibõl, s akkoriban még nem érte el az embereket a fogyasztás kényszerének tán mindennél rombolóbb imperatívusza. Ráértek, beszélgettek, barátkoztak, szolidárisak voltak egymást iránt, megbízhattak egymásban, s általában a közrendben is. A manapság felcseperedõk már el sem tudják képzelni, hogy éltünk ebben az országban vasrácsok és biztonsági emberek nélkül is valamikor.
    A következõ fejezetben Ambrus Lajos író az irodalom és filozófia horizontjába emeli a kötet témáját. Lírai leírást ad az itt egykor és ma is honos szõlõfajtákról. Az olaszrizling érdemeinek s történetének elsorolása igazi irodalmi esszé. Ambrus természetesen szót ejt Vörösmarty Mihályról s Gárdonyiról, akik nélkül errõl a vidékrõl és borról nem érdemes beszélni.
A könyv utolsó nagy fejezetét, a jelen bortermelésének helyzetét is L. Simon mutatja be. A tájegység jelentõs borászatainak, pincészeteinek szabatos leírását elolvasva, a honi borkultúra üzleti struktúrájáról is fogalmat alkothatunk. Sõt, a Hungarovin Rt. itteni érdekeltsége apropóján a mai nagyüzemi szõlõfeldolgozás legfontosabb fázisairól is sok mindent megtudhatunk. Például azt, hogy a bor egyszerre a tradíciók nagy megtartója és a modernizálás egyik generálója.
    Közhelyszámba megy a szõlõ, a bor és a kultúra szoros kapcsolatáról beszélni, hiszen annyian és annyiszor elmélkedtek már errõl. Mégis újra és újra felfedezzük, hogy mennyire áthatotta ez a "vívmány" az emberek életét, micsoda értékeket volt képes teremteni. Az alapvetõ igazságokra való ráismerés élménye akkor a legerõsebb, ha sok-sok hétköznapi, apró tény lajstromozása vezet el bennünket hozzá. S ha mindez egy családiasan kicsi magyar tájegység határain belül marad, akkor még a tájékozatlan, e tárgyban felkészületlen olvasó is egyre inkább úgy érezheti, hogy egy kicsit õ is bor- és Velencei-tó szakértõvé válik.
    A könyv kétnyelvû: magyar és német. A klasszikus versek, versrészletek is két nyelven olvashatóak. A versek, a képek és a kétnyelvû írások gusztusos könyvformát öltenek, és a szerkezet jól áttekinthetõ.
    A reprezentatív kötet Somogyi Gyula tervezõt, a borító L. Simon Lászlót dicséri. (Ráció Kiadó - Velencei-tó Környékéért Alapítvány)
 
 

 
 

Helyreigazítás. Elõzõ számunkban tévesen neveztük meg a Fehér Klára-ösztöndíj 2005. évi nyertesét. A jutalmazott valójában NYILAS ATTILA költõ lett, aki Ráolvasások címû verseskötetéért részesült az elismerésben.
Tévedésünkért mind a költõ, mind olvasóink szíves elnézését kérjük.
 
 
 

Szeretettel köszöntjük Mészáros Istvánt, a világhírû marxista gondolkodót, akit a Kubai Tudományos Akadémia Emeritus Kutatói Diplomával tüntett ki könyveinek kubai megjelenése alkalmával. Szocializmus vagy barbárság mint történelmi alternatíva címû, a Napvilág Kiadó gondozásában megjelent munkája az Ezredvég kiadóhivatalában (1082 Budapest, Baross utca 61.) is megvásárolható.