KOVÁCS T. ISTVÁN

Epigon dal

De szeretnék erõs lenni!
Nagy pofonokat lekenni.
Elkószálnék hébe-hóba,
néhány bûnös, rossz csehóba.

Vallanék a bíróságon.
Kiket, miért vágtam szájon.
Rossz piacok csaló népe,
kerülne kezem ügyébe.

Gyenge vagyok, mint a harmat.
Megtörtek hazug hatalmak.
Évszázadok öröksége,
szívem terhe, lelkem mérge.

Szépnagyapám kampós botja,
pad
láson eszi a rozsda.
Cimborám sincs, aki volna,
gõgöt, csalást, megtorolna.

De szeretnék erõs lenni!
Egyszer igazságot tenni.
Örüljenek a szegények,
csak így lenne szép az élet.

HAJDU IMRE

Régi lugasok régi titkai

Ha tényleg színház az egész világ - s miért ne lenne az? -, akkor benne egy lugas sajátos kamaraszínpada, intim játéktere életünknek. Már csak azért is, mert monodrámára, illetve kétszereplõs darab eljátszására ez a leginkább megfelelõ színtér. Ráadásul csak nyári színházi elõadásokra alkalmas, ahhoz viszont a lehetõ legmegfelelõbb miliõt és díszleteket szolgáltatja. Nem csoda, hogy az ilyen környezetbõl könnyedség, intimitás, érzéki túlfûtöttség, s valami különleges báj árad.
    Nem tévedek, ha azt mondom: mindannyian õrzünk emlékezetes, lugasbéli színházi emlékeket. Gyermekkorunkból például a szomszéd lány meglesett szerelmi légyottját, melyet idétlenül végigvihogtunk, de közben azért csorgott a nyálunk. Vagy az elcsent Izabella szõlõ körüli izgalmat, hogy Borbély bácsi észreveszi-e, s ha igen, elég ügyesek leszünk-e a kerítés átugrásában. Egyszer szegény B. Laci megjárta, mert rajtakapták, s amint menekült, a vaskerítés lándzsás hegyébe beakadt a "zacskója", s össze kellett varrni neki, mire mi cukkoltuk szegényt, hogy közben nyilván a golyói is elvesztek, s "pótlással" biztosan vasgolyókat raktak be neki.
    Pattanásos arcú ifjúságunkból, persze, más emlékeink vannak. Magányosan üldögélve a lugasban, a zavaros álmainkban világmegváltó tervek épp úgy megfogalmazódtak, mint perverz vágyak. A felnõttkorból pedig? Nos, a felnõttkorból a végre nekünk is járó örömök, de olykor bizony a csalódások élményét is õrizzük hétpecsétes titokként.
    Összefoglalva úgy summázhatnám, a lugas élmények emlékezetes, ugyanakkor rövid, röpke pillanatai életünknek. Azt hiszem, az utóbbi az elõbbibõl következik. Azért érezzük õket röpkének, mert - az izgalmuk miatt? - maradandóan emlékezetesek.
    S így vagyunk ezzel a késõbbi életkorunkban is! Amikor már nem a másik nem hevíti a férfiembert, akkor jobban odafigyelünk a lugas szõlõ- vagy borostyánleveleit zizegtetõ szél kellemes simogatására is a tikkasztó nyári napokon. S rangja lesz a lugasbéli asztalra helyezett borosüvegnek, a belõle kitöltött rizling rezedaillatának. Nem is beszélve keserûmandula ízérõl.
    S utána jön minden más kellem. A csillagokat vizslató hosszú hallgatás, a gondolatok szabad szárnyalása, a tüzes csókok, buja vágyak szelíd mosolyú felidézése. De ezek is mind-mind gyorsan tovaszálló boldogság-pillanatok.
    A lugas csupán tranzitállomás az életünkben. Jövünk a stresszbõl, robotolt létbõl, az egyre keményedõbb világból, s ott, a lugasban - mint régi utazók az állomási restikben vagy a postakocsi pihenõhelyein - kifújhatjuk magunkat, egy idõre ellazulhatunk, s hasonlóak lehetünk a hajdan élni tudó Szindbádokhoz, Goldmundokhoz, Kakukk Marcikhoz.
    Tetszik a hely, a helyzet, nagyon tetszik, ám nikotinfüggõek vagyunk, mint az erõs dohányosok, s ha indulni kényszerít a kényszer, már pattanunk is fel a lugas kényelmes karosszékébõl, az elernyedt, ellazult ember újra megfeszül, összeveri a bokáját katonásan, s beáll ismét a szalag mellé, elmegy lopni, vagy brókerbotrányt kiagyalni, netán firkálni önmagát is untató hülye tudósításokat.
    Igen, így teszünk valami kegyetlen belsõ parancsra, aminek nem merünk ellentmondani. Valószínûleg egy diktátor színházi rendezõ ordítozására, megalázó gõgjére történik mindez, s mi erre otthagyjuk a pohárba kitöltött hideg rizlinget, az utolsó csókot már teljesen elkapkodjuk, s az iménti ábrándozásainkat elkezdjük szégyellni. Sõt, "vezeklésül" felállunk, otthagyjuk a hely és a helyzet ízét és szellemét, mert beletörõdve tudomásul vesszük, hogy minket abban a pillanatban egy másik, egy divatosabbnak kikiáltott színpadra, színdarabba vezényel át, vagy vezényel vissza a rendezõ. S mi, mint szófogadó birkák, indulunk is!
    Manapság egyre kevesebbet játszunk lugasos színpadon. Ha szeretnénk se lehet, a mai világnak - pontosabban: a mai világ mozgatóinak - túl avítt egy szõlõlugasban, halványzöld abrosszal letakart asztal, s rajta boroskancsó, õszirózsa, szilvával, körtével, dióval teli gyümölcskosár. S túl avítt a semmi cselekményû darab szereplõinek csehovi tûnõdése.
    Ez van, ez a mai való világ!
    Én azért csak azt mondom, illetve inkább súgom, hogy illetéktelenek meg ne hallják: olykor-olykor üljünk ki egy-egy ilyen vadszõlõvel vagy borostyánnal övezett térbe, egyedül vagy társsal, s hallgassuk az esti tücsökzenét, a békáknak a közeli tóról érkezõ kórusmuzsikáját, nézzük hunyorogva és hosszan Isten õszi csillagait, s közben kortyolgassunk jóféle nedûket lassan, méltóságteljesen, mint azt a régi urak tették múltbéli kaszinókban. S ha netán eközben kedvünk támad rá, meséljünk a társunknak régi lugasok régi titkairól.
    Még egy jó tanács… Lugasban - nem másnak -, hanem mindig önmagunk gyönyörködtetésére, az önkatarzisért játsszuk az életet! Következésképp: magunknak csak jót és jól! Ennyire lehetünk részrehajlóak önmagunkkal szemben!
 


 
KUTAS JÓZSEF

Egy ház

1.
A keskeny völgy észak-dél irányú volt.
    Tavasszal vastag, gyémántos ragyogású patakok árja rohant le lejtõin egy kibontott nõi hajfonat boldog gondtalanságával, télen pedig ugyanennek a víznek megdermedt, halott mása vicsorgott a zugolyokból.
    Szinte kizárólagosan törpefenyõ élt meg a meredeken, a természet mintegy öszszebeszélve, gondoskodott az egyöntetûségrõl, ami ezen a kietlen vidéken az életben maradás legfõbb feltétele volt.
    Aki különbözik, meghal.
    A méteres, egy méter húsz centiméteres, gömbölyû fácskák a terepnek hátborzongató jelleget kölcsönöztek. Még a vadállat sem tudta, hol kezdõdik a dús galylyak asztala, és hol végzõdik a talaj, a fekete, iszapos föld.
    Öröknek tûnõ, összefolyt csend honolt a mozdulatlan világban, olyan makulátlan, hermetikus némaság, akár a Styx egy sötét szigetén.
    Mivel a völgy mély volt és keskeny, az aljnövényzet pedig már-már az emberi tekintet számára is áthatolhatatlanul vad, durva és alacsony, a szurdok felülrõl nézve veszélyes, életre alkalmatlan hasadéknak tûnt, ahová felesleges behatolnia a civilizációnak, hiszen sem földrajzi, sem biológiai értelemben nem alkalmas az élet továbbörökítõ funkcióinak megvalósítására. A hagyományos értelmezésû emberi kíváncsiság is megtorpant e semmire se jó, visszataszítóan egyszerû, veszedelmes látvány elõtt, és - ahogyan egyikünk se merészkedik önszántából egy isten tudja, mit tartogató erdei kalandra - más utat választott.
    Kisebb termetû madarak tévedtek be a tüskés ágak országába, de nem háborgatták a hallgatag világot; egyszer-másszor szürke, sovány farkas állt meg nyelvét lógatva a meredély szélén, hogy néhány percnyi vizsgálódás után fojtott torokhangon riassza el a falka többi tagját a perem mellõl.
    Mindig volt a nyári délutánnak egy olyan szakasza, amikor fenséges királysas bukkant fel a felhõk labirintusában, hogy körülpillantson lenti birodalmán… egy õszi zivatar pedig az egybefüggõ, sima fennsíkról figyelmetlen coyote-csapatot ûzött végig a völgy késéles peremén. Mi mindannyian úgy vagyunk a nekünk kényelmetlen, ízlésünktõl vagy világfelfogásunktól idegen dolgokkal, tárgyakkal és élõlényekkel, hogy inkább nem közeledünk feléjük; úgy jobb, ha mindenki megmarad a maga házában, és nem köt új és veszélyes ismeretségeket. Senki sem akar leleplezõdni saját maga elõtt.
    Csak a halál tárja fel a legféltettebb titkokat, de akkor már nincs, aki foglalkozzon ezekkel a titkokkal: az, akire vonatkoztak, aki még megmeríthetné vizükben ivóedényét, már nem él.
    Hiba volt a völgyet halottnak hinni, de ugyanakkora hiba volt a világ szerves részének is tekinteni. Az állat jobban megérzi a furcsaságokat, mint az ember, és megfut elõlük; az ember eleinte dacol velük, és több ezer éves kultúrájával fölfegyverkezve harcolgat is egy darabig, mielõtt feladná, de ezzel a hasítékkal, ezzel a sziklasebbel sem állat, sem ember nem bírt.
    Érintetlen volt a fennsíkról alápillantva, érintetlen volt az ölét átszelõ patakba bocsátott, képzeletbeli csónak evezõlapátja mögül is, hiszen mindenünnen a dacos, magányos természet bámult vissza, és forgatta ki magából a vizsgálódó tekinteteket, mint a kisgyerek lapátjával a homokot, ha kincset keres.
    Mindamellett a város bõ futamodásnyira volt, egy másik, tágas és virágzó völgyben.
    Igazi turistaparadicsom. Ez volt a prospektusokban, és valóban: a tenger közelsége, a napsütéses órák magas száma, az olcsó hotelek és a finom konyak vonzotta a pihenni, szórakozni vágyók ezreit, akik a kontinens belsejébõl érkeztek lakókocsijaikkal vagy elegáns luxusautóikon, és fogalmuk sem volt a város és a körülötte elterülõ vidék rendeltetésérõl, õsi rejtélyeirõl és bonyolult hagyományrendszerérõl.
    A rejtett völgyhöz nem vezettek turistautak, melyek mentén a fáradáshoz igazodó pihenõhelyek várták frissítõkkel, olcsó szállással és kopott rulettasztallal a betérõket. A nevetés, a pohárcsörgés, a testek fanyar, vágyakozó illata nem hatolt el odáig.
    Nem, senki sem tudott róla. Ha tudott is, nem emlegette, ha emlegette, soha nem járt a semmibe szakadó domboldalakon, a fenyõk balzsamos szuronyerdejében.

2.
Kemény, közvetlen tél volt.
    A platót irgalmatlanul széles, legyezõszerû hóviharok szántották fel, amelyek azonban mindig megállni látszottak a hasadék kezdeténél, akár a vágtató ló, olyan hirtelen hõköltek vissza, és terítették be hóval a tájat.
    Szürke leplet öltött az ég, a felhõk lágy, követhetetlenül bonyolult redõkbe rendezõdtek, s a burnuszos téli nap csekély jóindulattal tekintett végig a fakó, ködös síkokon, akár egy öreg tevehajcsár.
    - Muszáj? - kérdezte a nõ, de mivel tudta a választ, a kérdés nem volt kiélezett, nem volt követelõzõ és nem volt zsaroló hangszínû sem. Eszközként szolgált csupán a csend megtörésére, a házat körülvattázó némaság élénkítésére.
    A férfi odament hozzá, lehajolt, és könnyedén átkarolta a fejét. Harminc éves lehetett, hatalmas, teherhordó vállain elvihette volna a házat, ez a mozdulat azonban egy szerelmes, aggódó férfi összecserélhetetlenül kíméletes, óvatos mozdulata volt, ami azonban - tekintve, hogy az áttetszõ arcú, szõke nõ egy magas ágyban feküdt - indokoltnak és helyesnek tûnt.
    - Mit gondolsz? Tegnap sem mentem el. És tegnapelõtt sem. Hallgasd a szelet! - kérte a nõt. Az kissé elmosolyodott, vékony és mégis puha, telt ajkai szétnyíltak, és homlokán kibomlott a korai ráncok finom csokra.
    - Hallgatom - mondta engedelmesen. - Egész nap és egész éjszaka a szelet hallgatom.
    A férfi néhány lépést elmozdult az ágytól, ami a szoba mérnöki pontossággal meghatározott közepét foglalta el, és így a legvédettebb területet birtokolta, s lehajtott fejjel várakozott. Sokáig állt így, az asszony pedig kereste közben a szavakat, hogy kiengesztelhesse.
    A fenti síkságon dühöngõ, megfékezhetetlen vihar a völgybe szaggatott crescendóval szökellt le, de csak a hangja. Ereje kimerült a szabad térségen való küzdelemben, és nem boldogult a meghajló törpefenyõkkel, amelyek ágait legfeljebb meghajlítani tudta, de eltörni nem.
    Furcsa, egyenletesen eloszlott, töretlen hó húzódott a fekete, bütykös kis törzsek között, akár a megfagyott hajókkal kiékelt, sarkvidéki tenger kasolongkék tükre. Amikor a szél elült, és rongyai fennakadtak az éjszaka fagytüskéin, a dermedt hómezõn csak a fák kidugott, fenyegetõ karjait lehetett látni, az álló levegõ olyan átlátszó volt, mint a csiszolt lencse, és döbbenetesen közelre hozta a növények nem mozduló árnyait.
    Egészen lent, ahol a völgy V-je összeért, a két kijáratba szúrt ezüsttûként fénylett a patak.
    Itt, de csakis itt - mint Napóleon híres gárdistái - tömör négyszöget alkotott egy cirbolyafenyõ-csoport. Tövében, vagyis lábaiknál ugyanolyan vad és engesztelhetetlen törpefenyõk éltek, mint a dombokon, ám itt a váratlan óriások csizmái mellé támasztott pajzsoknak tûntek.
    A puha hó alatt roskadozó lombú fák alatt apró házikó támaszkodott a hegyoldalnak.
    Ajtaja a patak felé fordult, és lécekbõl aprólékosan összeeszkábált, a talajhoz és a partig a gyökerekhez illeszkedõ ösvény vezetett, amit a hótól csak felületesen tisztítottak meg a házfal mellé fektetett ágseprû segítségével; azt sem mostanában.
    Maga a ház - a környék építési szokásaitól eltérõen - tornác és palánk nélküli, talán tizenöt fokban lejtõ tetõvel koronázott, otromba alkotmány volt, amely úgy simult mind a cirbolyák vastag törzseihez, mind a sziklafalhoz, mint egy madárfészek.
    Tetejét viszont nem rogyasztotta be a hó. Az épület olyan határozottnak és stabilnak tûnt, akár az ökölbe szorított kézrõl mintázott márványszobor.
    A férfi közben visszasétált a nõhöz, és apró, fehér kezét tenyerére fektetve nézegette az arcát. Mintha még lélegzetét is visszafogta volna, mint egy törékeny virág felett, nehogy elfújja annak szirmait.
    - Mire gondolsz? - mosolygott fel rá az asszony.
    - Concubinatus - dünnyögte a férfi.
    - Vadházasság? - a nõ egészen halkan, rémisztõen felnevetett. Cserepes ajkai szinte zörögtek, mint az õszi erdõ csontszerû levelei, de láztól égõ arcát megszépítette a mosoly. - Édesem, nem is voltam férjnél!
    - Akkor is - morogta a férfi -, apád neki akart!
    Azt, hogy neki, olyan kérlelhetetlen, makacs gyûlölettel ejtette ki, hogy egész teste görcsösen megrándult.
    Most is az asszonyon volt a sor, hogy megnyugtassa.
    - Meglátod, minden rendbe jön. Elmúlik a tél, a tavasz. És nyáron továbbmegyünk.
    - Tovább? Hová? - a férfi rosszul nyírt, durva hajába túrt. - Hova? Apád meg annak az emberei mindenütt a nyomunkban lesznek.
    - Talán nem.
    - Talán igen.
    - Talán nem - mondta, ezúttal élesebben a nõ. - Apám szeret engem. Veled is megbékül majd. - Kis szünet után (mindketten a fenyõágakba akadt szél sírását és átkozódását hallgatták): - Ezt a kunyhót is jól megtaláltad. Ha ez nem volna… Soha nem mondtad, hogy akadtál rá…
    A férfi kesernyésen elfintorodott, míg felemelkedett.
    Nem volt mit mondania. Õ jobban ismerte az apát, mint a lánya.
    Aki tulajdon apját is képes volt ûzõbe venni… megrázta fejét.
    Túl sok volt ez így neki. Túl sokat tudott, amit nem kellett volna tudnia.
    A sarokba állított kis kályhához lépett, és néhány rönköt vetett rá. Szárazat, hogy füst nélkül égjen, vastagot, hogy sokáig.
    A munka látszólag egészen lekötötte. A nõ figyelte a takarékos, megfontolt mozdulatokat, és örült, hogy lám, embere érti a dolgát; eleve hajlamos volt minden tettében szimbolikus üzenetet látni, hiszen a férfi maga volt az õserõ, annak összes titkával, erejével, vadságával és intellektusával együtt, így ezt a tûztáplálást is kódolt jelként fogta fel.
    Elfeledkezett szárazon égõ tüdejérõl, kéjesen kinyújtózott az ágyban.
    A mozdulat utolsó ívében testét robbanásszerû fájdalom peckelte ki, és úgy érezte, rögtön kettéhasad. Fuldokolva köhögött, szaggatottan, kétségbeesve nyelve a ház nyirkos, rossz levegõjét.
    A férfi azonnal ott termett, újra megragadta, ezúttal a csuklójánál, és úgy leste arcát, szemét, mintha máris meghalt volna.
    A nõ erõlködve abbahagyta a köhögést, és tréfásan megvonta a vállát.
    - Orvos kell! Megyek - szólt oda a férfi, és összehúzta nyakán a prémes kabátot, amit egykor lelkes tanítványai vásároltak neki a hegyvidéki faluban. - Most nem tudsz feltartóztatni.
    - Kérlek - ellenkezett a nõ, és fél könyökre dõlt. Karja nem bírta el súlyát, viszszaesett az ágyra.
    A szél, mintha csak erre várt volna, felvijjogott odakint, a kályha meggypiros dobja megtelt narancssárga és acélszürke szikrákkal.
    - Háromszor indultam el - felelt színtelen hangon a férfi -, ma van a negyedik napja, hogy rosszul lettél. Ne félj, ismerem az utat a városszélig.
    - De téged is ismernek - tudta, hiába könyörög, és beharapta a száját. Nem akarta a férfi dolgát ellensúlyként megnehezíteni.
    - Majd franciául beszélek - búcsúzott tréfásan a férfi, megcsókolva forró homlokát, és kilépett az ajtón, egy kintrõl nem látható, kis pitvarba.
    Elõször csak az egyik ajtótáblát hajtotta ki, és behúzta maga mögött a belsõ ajtót. Szerette volna hallani a zár csattanását, de lehetetlen volt, hogy a nõ felkeljen, és egyedül megbirkózzon a súlyos szerkezettel, ezért bezárta õ maga.
    Itt, még védve a széltõl, hosszú rúdlámpát húzott elõ övébõl, és megforgatta tenyerén.
    Próbaképpen bekapcsolta, és lába elõtt a döngölt padlóra világított vele. Igen, jó lesz. Az elemek gigászi Góliátok voltak, nyáron vásárolta õket, odaát, a városban, méghozzá a villanyszerelési szakboltban, ahol nem sóznak bóvlit a vásárlóra.
    Emlékezett a napra is. Szombat volt, délelõtt tíz óra, sütött a nap, kéken verítékeztek a könnyû felhõk.
    Azon morfondírozott, mivel üsse el az idõt délután kettõig, amikor a parkban Klárával fog találkozni, hatalmas lombernyõk alatt… betért hát az üzletbe, ahol a kitartó unszolás eredményeképpen nyakába varrták a formátlan lámpát a hozzávaló elemekkel együtt.
    Délután aztán jött Klára és a rossz hír… Régen volt, nagyon régen.
    Mintha meg sem történt volna.
    Mielõtt egész testét kitolta volna a húst marcangoló szélbe, amely a sarokba szorított hiúz hajlékonyságával támadott, gondolatban visszapillantott a házra.
    - Jó kis ház vagy - mondta neki fennhangon, hiszen eddigi életét mindig a kimondott szavak s azok törvényei irányították.

3.
Negyednapja kapaszkodott a szélbe, mint az a törpefenyõ, amelynek gyökereiig kivájta a talajt, hogy oda befészkelje magát.
    Mi késztette rá, milyen ostoba, vak reménykedés hajtotta ki menedékébõl, nem tudta volna megmondani, mint ahogyan semmilyen, a természet diktatórikus oltalmában élõlény sem képes meghatározni és felismerni az egyhangúságig zord kapcsolatrendszerben jelentkezõ finom, törékeny jelzéseket, amelyek érthetetlen utakra irányítják.
    A kis termetû, bõrökbe és vászonba bugyolált idõs férfi szemét ernyõzve kémlelt a völgy mélyi ház felé. Orrát izgatta, csípte, tépte a füst, mint állatét az emberszag, de fejét öntudatlanul az épület felé fordította akkor is, amikor fabunkerében néhány minutumra elszenderedett.
    Úgy vigyázta, mintha attól félne, elveszti szem elõl, õrizte, mint tulajdonát a csõsz.
    A házat családja építette annak idején, az akkori csempészutak keresztezõdésénél, és engedélyhez kötött szarvasvadászatra használták. A seriffi ellenõrzések füstölt és nyers húsokon kívül semmi egyebet nem leltek náluk soha.
    A férfi felmordult, a kabátjába nyúlt. Ujjai kellemes, sima fémet tapintottak. 11,43 milliméteres, amerikai Coltját, ami még apjáé volt a Nagy Háborúban, alvás közben combjai között tartotta, át ne nedvesedjen véletlenül. Egyéb fegyvert nem tudott magával hozni, amikor üldözõi utána vetették magukat. Miért is menekült? És mikor?
    Magas, karcsú, barkót viselõ férfit látott, ha összeszedte magát. A férfi egyenruhát hordott, magas szárú csizmában járt, és bizalmasan beszélt vele. Mirõl is? Már nem tudja. Rémlik, hogy valaha ez az egyenes tartású férfi igen közel állt hozzá. Vagy mégsem?
    Egy teltkarcsú, vörösesszõke nõ is kísértette, járt utána éjjel és nappal, míg rá nem ismert, hogy Marilyn Monroe az, akit egy óriási plakáton látott egy neonfénynyel bevont fõutcán. Esetleg egy másik nõ? A vénember felnyögött.
    A pisztolyon kívül nem maradt szinte már semmi sem; a pisztoly és a bõrbe csomagolt töltények: ez volt a múlt.
    Karácsonykor, júliusban és a nyár s a tavasz látványos tûzijátékkal illusztrált városi ünnepein erõnek erejével kényszerítette magát az emlékezésre, így õrizte, ápolta az elvadult ösvényt, ami az elhagyott, bûnös civilizációba vezetett.
    Miért volt ez fontos? Nem talált választ erre sem, de annak örült, hogy vannak még kérdései, és van, akinek felteheti õket. A szavak még parázslottak agyában, szívében, noha a nagy tûz rég kihunyt már.
    A tél beállta óta leste, mikor foglalhatja vissza a házat, de a szerencse nem segítette õt. Nyílt terepen nem mert volna megküzdeni a nálánál kétszer akkora, elszánt, félelmetes arcú férfivel, lesbõl pedig nem tudta lelõni, mert a férfi sötétedés után sohasem hagyta el a kunyhót, és õ - hiába a sok évtizedes tapasztalat - félt megkockáztatni a közel-lopakodást. Kétségbeejtõ patthelyzet volt ez, de a leskelõdõ, gubancos õsz szakállú férfi nem tartotta egyébnél egy hosszú szarvas- vagy mormotalesnél… Az idõ neki dolgozik.
    Több dolog is volt, amin a téli viharok alatt elgondolkodhatott, és meg is tette ezt. Tényeket illesztgetett össze, magyarázatokat alkotott, érvelt és megcáfolta az önmaga által felállított érveket, egyszer indulatba jött, és hadonászott fegyverével, másszor maga alá húzott lábakkal kucorgott a gödörben, méternyire a föld alatt, és fogatlan ínyeit dörzsölte össze, mint légy a csápjait.
    Az asszony! Nem értette, a férfi mit keres itt, de az asszonyt végképp nem tudta hová tenni.
    Ismerõs volt, egy kósza emlék a sok közül; mégis ismeretlen. Mint amikor tulajdon képes felét nem ismeri fel az ember egy idegen város kirakatüvegében.
    Eleinte - egy-két hétig - fürkészte a városból kifutó utakat, a téli kirándulók, botcsinálta õsz-vadászok csoportjait, aztán felhagyott ezzel az ösztönös vártával, mert nem fedezett fel senkit, aki üldözõ lehetett volna. Negyven év alatt érzékei csak finomultak, tökéletesedtek. Felfoghatatlan volt, hogy lephette meg az a férfi.
    Egyszer csak fölébe tornyosult - a Coltot akkor még stílusosan a combjára kötve viselte -, megemelte a nyakánál fogva, és a képébe sziszegett. Érezte a férfiból dõlõ félelem és elkeseredés keserû, semmihez se fogható szagát, és egy pillanatra elvesztette eszméletét.
    Mire magához tért, a férfi már bevitte a házba asszonyát.
    Az ajtó becsapódott, és õ kinn maradt.
    Megkezdte szokatlan, céltudatos vigyázását: önkéntelenül is a ház láthatatlan õrévé vált; a férfi mit sem sejtett arról, mekkora veszély fenyegette, amikor októberben az ár lerohant a hegy homlokáról. Õ építette azt a gátat, ami eltérítette a folyamot.
    A veszett róka sem ért el küszöbéig, az õ csapdájában végezte. A kamra, amit a ház hátsó frontjához tapasztott, telis-tele volt szárított gombával és gyümölccsel és hallal… hogyan akarta átvészelni a telet, ha semmire sem gondolt?
    De most eljött az idõ, amire várt. A tomboló széllel mit sem törõdve, a kis ember lépésrõl lépésre lopta közel magát a házhoz. A hó néha az övéig ért, de ruhájába nem tudott befolyni, még csak le sem lassította haladását.
    Eltökélten osont egészen a legutolsó törpefenyõig, ami a cirbolyák övezte háztól mintegy nyolc, kilenc lépésre nõtt. Itt vágott a szél, sodorta a havat a fák között nyitott átjárók alagútjain, és néha olyan sûrû hadakban szálltak el szeme elõtt, mint a papírfecnik egy régi-régi ünnepségen, de az öreg szempillarezdülés nélkül szögezte tekintetét a gerendákból ácsolt, nagy külsõ ajtóra.
    A füst tetõbe kalapált szürke szögnek látszott, és a rejtõzködõ, miközben kiszabadította nehéz, mégis karcsú pisztolyát, végig csóválta a fejét a pocsékolás láttán.
    Ha így folytatják, kifogynak a tüzelõbõl, gondolta, és megkocogtatta orrát a pisztolycsõvel, hahaha, ha elõbb nem fogynak ki másból. Ismerte magát, és tudta, ha egyszer eldöntött valamit, annak megvalósításához ragaszkodni fog, és nem téríti el semmi külsõ körülmény, még akkor sem, ha a világ összedõl körülötte.
    Gyomra most megremegett. Furcsa, émelyítõ moraj hallatszott a széles bõröv mögül, és az öregember a feje felett reszketõ ág felé nyúlt.
    Jobboldalába hirtelen mintha kétélû tõrt vágtak volna.
    A kín alattomos gyorsasággal lepte meg, terítette le, de nem adta meg azonnal magát. Soha, egyetlen percre sem volt beteg, a hegyek között talált növényekkel kúrálta magát a férfikor változásainál jelentkezõ, kellemetlen rosszullétek idején. De ez más volt… a Colt fekete csöve is remegett kezében, egész teste remegett, gondolatai is remegtek…
    Remegett a hóvihar is, akár álmai egyik kísértetasszonya, s az ágak kinyújtották karjaikat felé.
    Egy villanás térítette magához. Jól látta, amint a férfi, óvatosan, összehúzódzkodva, mint egy hatalmas menyét, kióvakodik a pitvarból a szabad ég alá. Hóna alól sárga, erõs fénynyaláb zuhant a hóra, majd az õ mellkasára.
    A hóvihar kicsapott a völgybõl, akár a gejzír kéne gõze. A szél tehát megváltoztatta irányát, és a város felé mutatott, olyan szilárd és szent elszánással, mint az egyik kedvelt domboldal tetején felállított pléh Krisztus jobb karja.
    Most megtalálta arcát a fény. A kis ember megpróbálta felemelni a fegyvert, ám ekkor megdöbbenve tapasztalta, hogy nincs már a kezében, hanem a fekete férfi szorítja. Innen, az õ felérõl nézve olyan szánalmasan kicsi volt, hogy csaknem elveszett a másik markában.
    - Ezzel akartál lelõni minket? - kérdezte a férfi halkan és lassan, mintha egy kisgyerekkel beszélne. - Minket? - ismételte furcsa hangsúllyal.
    Alaposan szemügyre vette a pisztolyt, majd zsebre tette.
    Az öreg követte, amíg követhette, minden mozdulatát.
    A férfi a vállára tette egyik kezét.
    - Jó régóta várhatsz itt, öreg. Látom, beteg lettél te is - hátrafordult, a ház felé, és a levegõbe csapott. - Jobb lesz odabenn - felnyalábolta a kis embert, mintha egy köteg rõzsét kapna a hóna alá, és megindult vele. - Csak egy kis appendicitis - mondta közömbösen, és kitárta a pitvarba vezetõ ajtót. - Hozok orvost.
    Feltárult a kunyhó gyenge fénnyel elárasztott belseje.
    - Klára - mondta a párnán nyugvó, elgyötört fejnek -, Klára. Ne ijedj meg tõle. Azt hiszem, õ a nagyapád.

GÖRBE TÜKÖR

Humor és szatíra rovatunkban ezúttal Mann Lajos játékos limerickjeit közöljük. Az angol eredetû limerick groteszk-abszurd tartalmú, a a b b a rímképletû, hol anapesztikus, hol jambikus sorokból álló strófa, amelyben a 3-4. sor kétlábú, a többi háromlábú. Napjainkban a sorok ütembeosztása egyre szabadabb.
 

MANN LAJOS

Limerick-csokor, félkesztyûkbõl

Ajánlás
Íme, pár rövid kis ének
a Limerick nemtõjének.
Illõ, vagy illetlen,
egy tõrõl metszettem.
Más baj is lesz, attól félek.
 

Mottó
"A téma az utcán hever,
kérdés, fölszedjük-e, haver."
                                    (M. L.)

A téma
"Losing one glove
is certainly painful,
but nothing
   compared to the pain
of losing one,
throwing away the other,
and finding
    the first one again."
                                 ( ? )
 

S limerick-csokor a variációkból
Ó, mily keserûség jár át,
látván fél kesztyûd, az árvát!
S mekkora lesz kínod,
hogyha elhajítod,
s ebed visszahozza párját!

Fél kesztyû: kell ennél hülyébb?
Az embert a düh veti szét.
Ám a kínok-kínja
az, ha elhajítja,
s megtalálja eltûnt felét.

Fél pár kesztyû! Kell veszettebb?
Mily dühítõ kerülgetned!
De ki akkor akadsz,
ha eldobod, a gazt,
s megleled az elveszettet.

Egy elárvult fél kesztyûtõl
a gazdája méltán szûköl.
Fogja, s tûzre veti:
vesszen, úgy kell neki!
S mi kandikál ki a fûbõl?

Kinek csak fél kesztyûje van,
méltán dühös és nyugtalan.
S hogy miért nem örül,
ha párja megkerül?
Mert megint fél kesztyûje van.

Fél pár kesztyû a zsebedben
szinte elviselhetetlen.
El is dobod hamar,
s akkor jön csak a baj:
fél pár kesztyût lelsz zsebedben.

Fél kesztyûjét ki elhagyta,
méltán nyugtalan miatta.
Párját tûzre veti:
"Fogsz te dühíteni!"
S nem megkerül a rohadtja?

Rágja azt a keserûség,
ki elhagyta fél kesztyûjét.
S ha rá aztán talál,
hogy ezt eldobta már,
akkor lesz csak keserû még!

Barátom, az eszeveszett,
tûzbe új fél kesztyût vetett:
"Ennyit érsz te, látod,
keresd meg a párod!"
De azt maga találta meg.

           (Földrajziasan)

Volt egy fél pár kesztyûm Pesten,
párját hasztalan kerestem.
A Dunába dobtam,
eltûnt a habokban,
majd megleltem párját Pesten.

Volt egy özvegy kesztyû Budán,
hányódott csak, sután, bután.
Került kukába õ,
párja pedig elõ.
Az lett özvegy kesztyû Budán.

               (Avagy)

Volt egy özvegy kesztyû Budán,
hányódott csak, sután, bután.
Dobták a Dunába,
s párját is utána,
mikor elõkerült, Budán.

(Kifordított kesztyû-limerickként)

Fél kesztyûd, az árva,
csõröd irritálja?
Mondd, mi e kín ahhoz képest,
hogy, ha eldobván a vétkest,
megkerül a párja!

 (Tanulság:)

Hogyha fél pár kesztyûd vész el,
párját ne sújtsd büntetéssel.
Ne dobd senki elé,
ne is dudálj belé.
Bánj szegénnyel kesztyûs kézzel.

VOX HUMANA

BARANYI FERENC

Szívderítõ sorok 19. századi lapokból

    A farsangi jókedv fokozására hadd adjak közre néhány idézetet jó másfél századdal ezelõtti sajtóorgánumokból.
    A Honmûvész címû folyóirat például 1839. június 20-ai számában különféle zeneszerzõk hóbortjait ismerteti. Íme:
    "Gluck mindkét Iphigeniáját, Orpheus panaszait és Paris szerelmét szabad ég alatt, egy réten, a' nap sugarainak kitéve írta, elõtte a zongora, oldalánál pedig két palack pezsgõ volt. Sarti ellenben csak nagy üres teremben, néhány lámpafény által gyéren világítottban, és csupán éjjel tudott dolgozni. Salieri kezébe szorított rajzzal és írótáblával a legnépesebb utczákon futosva és czukor-süteményt habzsolva hajhászá a gondolatokat. Paër gyermekeit korholva, barátjaival enyelegve, majd inasának parancsokat osztva, nejével és szakácsnéjával perelve, majd pedig kutyával játszva írta a legszebb gondolatokat papírosra. Cimarosa zajt szeretett, s midõn zenét szerzett, barátjainak kelle õt körülcsoportozniok. Sacchini csak imádottja körében s kedves macskájának nyájaskodása mellett tudott dolgozni. Paisiello mindent ágyban írt. Zingarelli szent atyák életének vagy valamely latin classicusnak olvasásával tüzelé magát munkára. Anfossi egyetlen hangjegyet sem volt képes írni, ha csak kolbászok, vagdaltak, sódarok és kappanok nem környékezék. Haydn nyugottan ült karszékében, míg merengõ lelke égbe nézett, s az angyalok szent hangjait ellesé…"
    Úgy. Nemcsak a költõk habókosak tehát. Most nézzük, mit írt Vahot Imre az Athenaeum címû folyóirat 1841. május 25-i számában:
    "Az operaénekes erõltetõ dallása, elnyeléssel fenyegetõ szájtátongásai mellett úgy hányja s veti magát, mintha még lábujja tyúkszemébõl is trillakönnyeket akarna hangfolyamába vegyíteni. A lélek legnagyobb szenvedélyeit és indulatait is énekelve nyögi el, énekelve ordít bosszút; danolva átkozza hûtlen madonnáját; reszketõ hangon dúdolja el, hogy ismét a hideg leli; inasának énekszóval parancsolja, hogy a csizmát hozza be, s ha nem teszi, danolva szidja le, s elvégre is mint hattyú énekelve, dalhörögve hal meg."
    No, ilyen dörgedelem után nem csodálom, ha néhány operaénekes a pályamódosítás gondolatával kezdett foglalkozni. Lehet, hogy néhány operaszerzõ is? Olvassuk csak, mit ír a Színházi Látcsõ címû orgánum 1863-i évfolyamában:
    "Rossini díszterme Párizs egyik legérdekesebb helye volt. Mint egy tavaszi kert, tele volt pillangókkal és papagájokkal. Az irodalom bölcs férfiai is látogatták, s néha az elmésség tûzijátékait tartották meg benne.
    Egyszer egy vidám társaság estelizett nála. Asztal után vidoran folyt a csevegés mindenrõl, csupán a zenérõl nem. Rossini egyik csoporttól a másikhoz ment, élceinek finom szikráival elevenítve a társalgást. Egyik vendég - Diemer - közóhajtásra a zongorához ült s Rossini Temetés a farsang alatt címû mûvébõl játszott. Diemer után maga a maestro ült a zongorához. Néma csend lett. Azt várták a vendégek, hogy most valami új szerzeménnyel lepi meg a társaságot. Rossinit körülvették.
    Rossini most a legnagyobb egykedvûséggel bezárta a zongorát, kártyát vett elõ, megkeverve azt a zongora négy sarkára osztá csomónként. Aztán fölkérte a társaságot, hogy valaki az õ távollétében jegyezzen meg egy kártyát. Ezzel a maestro kiment. Most egy hölgy megnézett egy lapot, melyet kiválasztott s leült. Ezalatt Chenu, ki a mesternek bûvészetben és szemfényvesztésben leckéket adott, egy távolabbi sarokban sápadtan ült s várta az eredményt.
    Rossini most mély komolysággal belépett, néhány titokzatos mozdulatot tett, majd egyenesen a zongorához ment s ujját a veres alsóra tette. Ez volt a megjegyzett kártya!"
    Mit mondjak? Szerencse, hogy ez a siker nem kápráztatta el annyira Rossinit, hogy a továbbiak során csak a bûvészkedésnek hódolt volna. Persze, akkor már zenét sem szerzett, úgyhogy névjegyére a COMPOSITORE helyett nyugodtan rányomathatta volna, hogy PRESTIDIGITATORE, azaz bûvész.
    Egyébként teljesen mindegy. Az operakomponista is éppen úgy elvarázsol bennünket, mint a bûvész olykor. Csak éppen másféle varázspálcával.
    Olyannal, amilyet a karmester tart a kezében.
 
 

ABLAK

Aimé Césaire (1913), francia nyelven író martinique-i költõ, esszéíró, politikus, a négritude-mozgalom egyik alapítója volt, aki eljutott a neokolonializmus elleni harc szükségességének felismeréséig. Világirodalmi rovatunkban részleteket közlünk Hazatérés a szülõföldre (Cahier d'un retour au pays natal) címû mûvébõl, mely az afrikai feketék öntudatra ébredésének hõskölteménye.
 

AIMÉ CÉSAIRE

Hazatérés a szülõföldre

(Részletek)

Ha nappallá serdül a hajnal, kipattannak az öblök rügyei a partok gyenge ágán; ó, Antillák, ti éhesek, ti himlõverte szigetek, ti alkohollal aláaknázott, tenger iszapjába feneklett, városok porába feneklett, szerencsétlen Antillák!

Ha nappallá serdül a hajnal, az utolsó, a legmagányosabb is kihegesedik, pörk a hullámok sebén; a vértanúk sebén, akik nem tanúk többé; a vérvirágokon, melyek lehullnak, és szirmaik szétszóródnak a haszontalan szélben, mint a fecsegõ papagájok rikkantásai; hazugul mosolygó, elaggott élet, félig elnyílt ajkai közt üres szorongás; elaggott nyomorúság, a nap alatt csendben rothadó; elaggott csend, melybõl langyos genny szivárog, létünk félelmes hiábavalósága.

Ha nappallá serdül a hajnal, a törékeny földcsíkon, melynek homályát megszégyeníti majdani, holnapi fénye - a keskeny csíkon vulkánok tüze lobban, s a habok elsodorják a nap túlérett foltjait, és nem lesz itt más, mint álmatag bizsergés, ezt fogják csipegetni a tenger madarai - nem lesz más, mint az álmok homokja és a mámoros ébredésé.

*

Ebben a mozdulatlan városban feketén komorlik a tömeg, s nincs köze semmihez, ami kifejezõdik, ami megvalósul, ami szabadon bomlik ki a fényre, e sugaras földre - az õ földjére. Nincs köze a franciák Jozefin császárnéjához, aki odafenn szõtte álmait, magasan a fekete népség felett. Sem a felszabadítóhoz, aki szabadító hadjárataiban fehér kõvé merevült. Sem a hódítóhoz. Sem ehhez a megvetéshez, sem ehhez a szabadsághoz, sem ehhez a merészséghez.

Ha nappallá serdül a hajnal, ez a mozdulatlan város felbukkan a mélyben, a lepra, a sorvadás, az éhínség mélységeiben, ahol félelmek kuporognak a vízmosásokban, félelmek csüngenek a fákon, félelmek süppednek a földbe, félelmek ereszkednek le az égrõl, félelmek sûrûsödnek, és a szorongás mocsári gõze száll.

*

Ha nappallá serdül a hajnal, egy másik házikó, egy szûk utcában bûzlõ aprócska viskó, mely rothadt fa-zsigereibe rejti a patkányok tucatjait és hat testvérem zsivaját, kegyetlen viskó, mely hajthatatlanságával megõrjíti hóvégeinket, és hóbortos apám, akit mindig ugyanaz a nyomorúság rágcsál - én sohasem tudtam, hogy miféle -, apám, akit egy váratlan varázslat mélabús gyengédségbe ringat, vagy vörösre szítja felcsapó dühét; s anyám, ki a pedált tapossa, mert éhségünk csillapíthatatlan, tapossa nappal, tapossa éjjel, még éjjel is felriaszt a lába, mert fáradhatatlan, és éjjel is tapos, a varrógép pedig mély sebet mar az éjjel lágy húsába, pedálja föl-le jár, ha éjjel van, ha nappal, mert éjjel-nappal éhesek vagyunk.

*

Ha nappallá serdül a hajnal, felkel az egykori szél, az elárult hûség, mely kibúvót keres, és az a másik, az európai hajnal…

Elutazni.
Ahogy vannak hiéna-emberek és párduc-emberek, én zsidó-ember leszek
kaffer-ember
kalkuttai hindu
vagy harlemi néger aki nem szavaz

Az éhség embere, a megaláztatásoké, a megkínzatásoké, akit bármelyik pillanatban elkaphatnak és agyonverhetnek, megölhetnek - igen, megölhetnek, anélkül hogy bárkinek számot kellene róla adniuk, anélkül hogy bárkinek is magyarázattal tartoznának

zsidó leszek
pogromok zsidója
kivert kutya
csavargó koldus

*

Elmegyek a sikolyoktól felvert Európából
ahol csendesen áramlik a reménytelenség
elmegyek a riadt Európából mely ismét
magához tér és többre tartja magát a kelleténél
akarom ezt a szép
ezt a messze kalandozó önzést
s ahogy a múltat szántom emlékek fordulnak ki az engesztelhetetlen barázdákból.

Mennyi vér az emlékezetemben! Lagúna vöröslik az emlékezetemben.
Tükrén koponyák ringanak. Koponyák, nem vízirózsák.
Lagúna vöröslik az emlékezetemben. Partjaira nem teregettek nõi ágyékkötõket.
Emlékeimet bekeríti a vér. Emlékeimet hullák övezik!

*

Ó baráti fény
friss forrása a fénynek
kik nem találták fel sem a puskaport sem az iránytût
kik sohasem tudták megzabolázni sem a gõzt sem az elektromosságot
kik nem kutatták fel sem a tengereket sem az égboltozatot
de nélkülük a föld nem volna föld

négerségem nem kõdarab, süketsége kiszögellik a napok zsivajára
négerségem nem hályogos holtvíz a föld halott szemén
négerségem nem torony nem székesegyház
de megmerül a föld vörös húsában
megmerül az ég izzó húsában
áttöri a türelem csüggeteg homályát.

Üdv mindazoknak, akik semmit fel nem találtak
semmit fel nem fedeztek
semmit meg nem zaboláztak
de létüket a dolgok lényegére bízzák: hadd sodorja õket
nem ismerik a felszínt de a dolgok sodrása elragadja õket
játsszák a világ játékát, mi gondjuk rá hogy megzabolázzák.

*

Halljátok a fehér világot
hogy belefáradt a nagy erõlködésbe
lázadó izületei megroppannak a gyémánt csillagok alatt
rejtelmes testén átüt a kékacél merevség
hallgasd hogy kürtölik áruló gyõzelmei a vereséget
figyeld a pompás alibik mögött hitvány botladozását

Kegyelem mindentudó gyõzteseinknek!

Üdv a testet öltött könnyek vajúdásának
és mindazoknak akik semmit fel nem fedeztek
semmit meg nem zaboláztak

üdv a boldogságnak
üdv a szerelemnek
üdv a testet öltött könnyek vajúdásának.

S midõn nappallá serdül a hajnal, férfi-imát mondok:
ne halljam se a nevetést se a sikolyt ne lássak mást mint ezt a szépséges várost
amelynek jövendölök
adjátok meg nekem a varázsló vad hitét
adjátok meg kezemnek a formálás hatalmát
legyen a lelkem keményebb a kardnál
nem keresek kibúvót. Formáljatok engem hajó orrává mely a vizet hasítja
formáljatok olyanná hogy apák testvérek és fiúk közt
ne az egyik legyek hanem legyek én az apa a fiú a testvér
ne férj a férjek között hanem ennek az egyetlen népnek a szeretõje.

Formáljatok engem lázadóvá minden hiúság ellen, de a néphez kezessé
amilyen az ököl, a kar csattanója!
Formáljatok vére megbízottjává
haragja letéteményesévé
formáljatok azzá aki pontot tesz a mondat végére
és a legelsõ szót kimondja
formáljatok merengõ áhítattá
de hadd legyek az elvetett mag is

hadd legyek e rangos mûvek mûvese
ideje felszedelõzködnöm nem félek az úttól -

De ha nekivágok óvjatok meg minden gyûlölettõl
ne engedjétek gyûlölnöm azt, akit nem tudok gyûlölni
mert ha elsáncolom is magam ebben az egyetlen fajban
ti azért ismeritek az én zsarnoki szerelmemet
ti tudjátok hogy nem más fajok gyûlölete késztet
felásni ennek az egyetlen fajnak a földjét
hanem az egyetemes éhség
az egyetemes szomjúság.

*

S lám, talpon vagyunk már, hazám meg én, hajunk kibomlik a szélben,
apró kezem hatalmas tenyerébe simul, s az erõ nem bennünk van, hanem felettünk, egy hangban, amely átfúrja az éjt és a hallgatást, mint egy apokaliptikus darázs fullánkja. S a hang kimondja, hogy Európa századokon át hazugságokat és mételyt diktált belénk, mert egyáltalán nem igaz, hogy az ember mûve bevégeztetett
hogy semmi dolgunk a földön
hogy elegendõ a világ nyomába szegõdnünk
hiszen az ember mûve még csak most kezdõdik
az embernek még meg kell döntenie tettvágya zugaiban a megkövült tilalmakat
és egyetlen fajnak sem elõjoga a szépség, az erõ, az értelem
és mindenkinek helye van a hódítás találkozóján s ma már tudjuk hogy
a nap földünk körül forog s csak azt a csíkját ragyogja be amelyet
akaratunk jelöl ki és bármelyik csillag lezuhan az égrõl
ha korlátlan hatalmunk alapján így parancsoljuk.

*

A sülthagyma-szagú fekete nép ráismer szétáramló vérében a szabadság fanyar
ízére

És talpraáll a fekete nép

A néger aki ült
feláll - ki várta volna -
áll a hajófenéken
áll a kabinban
áll a fedélzeten
áll a szélben
áll a napsütésben
áll a vérben
                    áll
                            és
                                  szabad
áll a fekete nép s nem szerencsétlen eszelõsként tengeri szabadsága és nélkülözései közepette kényre-kedvre sodortatva a hullámoktól
nem:
talpraállt - ki várta volna -
talpon áll a kötélzetnél
a kormánynál
az iránytûnél
a térképnél
a csillagok alatt
                    áll
                            és
                                  szabad

ROZSNYAI ERVIN FORDÍTÁSA

KÉPZÕMÛVÉSZET

JEAN LAUDE

Fekete-afrikai maszkok

Részlet a "Fekete-Afrika mûvészete" címû tanulmányból

A maszkokról általában
A Tasszili, Ennedi és Csád területén talált sziklarajzok tanúsága szerint maszkokat valószínûleg már az idõszámítás elõtt, de jelenleg közelebbrõl még nem meghatározott idõszakban is használtak. Napjainkban a hagyományos afrikai társadalmak többségében a maszkok használatának intézménye a mezõgazdasági, temetési és avatási szertartásokhoz kapcsolódik. A maszkok csak a földmûvelés kialakulása után, a letelepülõ népeknél jelennek meg.
    A pásztornépeknél nem ismerünk szobrászati emlékanyagot. De kijelenthetjük-e ennek alapján, hogy a maszkok csak közvetlenül a föld megmunkálásához kapcsolódva jelennek meg? Léteznek olyan földmûvelõ társadalmak, amelyek jelenleg sem ismerik a maszkok használatát: vagy mert elhagyták ezt a szokást, vagy mert a maszkok használata soha nem is volt vallási és társadalmi rendszerük alkotóeleme. A szobrászati emlékek hiányát a nomád népeknél az a törekvés magyarázza, hogy nem akartak súlyos terheket cipelni vándorlásaik során. Valószínûleg ez az oka annak is, hogy az egyébként mûvelt és erõsen kifinomult ízlésû fulbéknak sem volt szobrászata. Delange asszony szerint azonban a fulbék más etnikumok mûvészeit bízták meg azzal, hogy számukra dolgozzanak, és e mûvek megvalósításához minden utasítást megadtak. Így például a dogonok lakta területek bizonyos alkotásai, nevezetesen a féltojás alakú faragott kupák, melyek tetejét szobor díszíti, feltehetõleg fulbe ihletettségbõl születtek.
    Számos bizonyíték alapján feltételezhetjük, hogy a fulbéknak volt saját mûvészetük. Valószínûleg nekik tulajdoníthatók azok a - vulgárisan: "szarvasmarha stílusú" - sziklarajzok, amelyeket Bailloud francia archeológus tárt fel a Csád vidéken és az Ennedi hegységben. Az ábrázolt állatok horpaszán található tulajdonjegyek azonosíthatók a fulbéknál ma is használt jelölésekkel. A fulbék egyik csoportja, a bororók, akik nyájaikkal a Niger, a Csád-tó és a Szahara déli szegélye által határolt szavannákon vándorolnak, értékrendszerüket olyan esztétikára alapozták, amely az egyének viselkedésén kívül az erkölcsi és fizikai szépség megítélését is szabályozza.
    E kultúra választékosságáról tanúskodnak valóságos szerelmi törvényszékeik (ezeket ábrázolják feltehetõleg a Csádtól északra talált képek), és az európai trubadúrokéhoz hasonlítható, udvarló jellegû költészetük. A szépségükrõl egész Nyugat-Afrikában híres fulbe asszonyok rendkívül bonyolult, szinte szobrászati alkotáshoz hasonlítható hajviseletet hordanak. Mindenki nagy gonddal díszíti magát az évenként ismétlõdõ nagy ünnepre, a Gerevolra, amikor a fiatal bororo lányok az egybegyûlt törzsek legszebb fiatalemberei közül választanak párt. Arcukat befestik, és ezzel szinte maszkot készítenek, hiszen eredeti vonásaikat elrejtik és új arcot öltenek.

    Maszkok és rituális szertartások
    Maszkokat leggyakrabban a fölmûveléssel és a temetéssel kapcsolatos szertartásokon viseltek. A maszkok a látványosságok egész sorozatán belül jelennek meg: a zene, az ének, a mitikus költemények ritmikus deklamálása mind részei azoknak az erõsen túlfûtött, sokszínûen koreografált eseményeknek, amelyek gyakran napokon keresztül zajlanak a tánctereken. E szertartások szereplõi a már felavatottak, a nézõk pedig a falu többi lakói - hacsak valamilyen idõleges vagy állandó tilalom nem tartja õket távol. A maszkviselet általában a férfiak számára van fenntartva, és az asszonyoknak nem szabad még látni sem a maszkos férfiakat. Némely társadalomban azonban (mint a Sierra Leone-i mende törzsnél) vannak az asszonyok számára fenntartott szertartások is.
    A temetések alkalmával vagy az idõszaki munkák (a vetés, szántás és aratás) megkezdésekor és befejezésekor a maszkok mutogatásának az a célja, hogy emlékeztessen a nevezetes eseményekre, amelyek a világ és a társadalom keletkezésekor zajlottak le, és kialakulásához vezettek. De nem csupán emlékeztetni akarnak ezekre az eseményekre, hanem megismétlésükkel az állandó idõfolyamatosságot is kifejezésre óhajtják juttatni, és a mesés, õsi idõk felidézésével - amikor az isten, a szellemek segítségével a világot megteremtette - új élettel telíteni a jelent. A kurumba törzsnél a maszkos táncosok megismétlik a Jirigének nevezett kultúrhérosz és gyermekei cselekedeteit, akik maszkokba öltözötten az égbõl szálltak alá. A dogonoknál a kanaga maszkot (a kanaga szó egyik jelentése: "az isten keze") viselõ táncosok a mellkas és a fej körkörös mozgásával az istennek a teret létrehozó, kiformáló mozdulatait idézik fel.
    A maszkok funkciója az, hogy szabályos idõközönként megerõsítsék a mítoszoknak a mindennapi életben való jelenlétét és érvényességét. Másik céljuk, hogy biztosítsák a közösségi életet minden tevékenységével, egész összetettségében. A dogonok felvonultatnak idegenek (fulbék, bambarák, európaiak) maszkjait is, amelyek sajátos vonásaikkal a világ sokféleségét teszik szemléletessé. Ezek a szertartások beteljesülõ kozmogóniák, amelyek a teret és az idõt újjászülik, és ily módon kivonják az embert és az ember által képviselt értékeket az elmúlás hatalmából, amely a történelmi idõk során minden dolgot megérint. Ugyanakkor ezek a szertartások mélységesen megrendítõ hatásúak is, a rítusok során az ember tudatába vésik a világegyetemen belül elfoglalt helyét, így általuk az ember életét és halálát egy mindennek értelmet adó közösségi dráma keretén belül láttatják.
    Egészen más a maszkok rendeltetése az avatási szertartások alkalmával. A fiatalemberek a falutól távol esõ helyen gyûlnek össze, ahol fizikai és erkölcsi érettségük mérésére próbáknak vetik alá magukat, és olyan tanításban részesülnek, amely fokozatosan feltárja elõttük vallásuk titkait, és beléjük oltja társadalmuk törvényeinek tiszteletét. Néha a beavató személy maszkban jelenik meg, így testesíti meg a szellemet, aki egykor kimûvelte az embereket. Máskor a záró-szertartásokon összegyûlik a falu, álarcos táncok jelenítik meg a beavatás lényegét: az ifjú meghal, hogy felnõttként szülessék újjá. Ugyanez a gondolat irányítja egyéként a mindennapi hiedelmeket is - a kongói kultúrák szerint az ember halála után lelke még él egy ideig, és a második vagy harmadik generációban, az unokában vagy dédunokában ismét testet ölt.
    A maszkokat felhasználhatják a társadalom védelmére is, a gonosztevõkkel és a varázslókkal szemben: egyes titkos társaságok maszkok birtokában nemegyszer politikai hatalmat képviseltek. Példa erre Kongóban az anióták (a "leopárd-emberek") rettegett szövetsége. Ugyancsak Kongóban, a hadjáratokat megelõzõ táncokban is használtak maszkokat.

    Maszkok és megszállottság
    A maszk megvédi viselõjét. A maszknak az a rendeltetése, hogy megragadja az emberekbõl vagy állatokból a halál pillanatában kiszabaduló életerõt. A maszk megváltoztatja a táncos testét; eleven, életteli eszközként valamely más lény, egy szellem vagy egy mesebeli, mitikus állat pillanatnyi megjelenítésére alkalmas.
    A maszk védelmet nyújt. Ha a halál pillanatában kiszabaduló életerõ kedve szerint tovább bolyongana, nyugtalanítaná az élõket, és a rémület vonásai rajzolódhatnának ki az arcokra. Egy maszkba fogva ellenõrizhetõ, mondhatni, tõkésíthetõ az életerõ, és a késõbbiekben a közösség javára újra felosztható. De a maszk megvédi a táncost is, akit a szertartás idején oltalmazni kell az általa használt eszköz ereje ellen.
    A maszkok igen különbözõ megjelenési formájúak lehetnek, ez is jelzi azt, hogy a világban szétszórt energia egészét kell összegyûjteniük. A szobrokkal ellentétben, a maszkokon néha keverednek az emberi és állati vonások, s így a különbözõ fajok jellemzõ sajátosságainak keveredésével szörnyek jelennek meg. Témájuk a lehetõ legváltozatosabb: az ötlet és a fantázia nagy szerepet játszik bennük. Olykor a jól ismert vagy rettegett állatokat ábrázolják, amelyek vagy a világ keletkezésekor, vagy a beavatás szertartásain jelennek meg: nyulakat, gazellákat, antilopokat, majmokat, madarakat, néha kígyókat, elefántokat és párducokat idéznek. Ebben az esetben a maszkmûvészet a vadásztársadalmak jellemzõ mûvészetét idézi: az állat elpusztulásakor életerejét egy képmására formált fadarabba zárják. Az emberábrázoló maszkok ezzel szemben emberi vonásokra utalnak: idealizáltak - ahogyan ezt a mpongve vagy a dan törzs maszkjain láthatjuk - avagy szatirikus ihletésûek: kacér fiatal lányokat, öregasszonyokat, dadogó férfiakat vagy idegeneket jelenítenek meg. Egyéb, összetettebb maszkok tárgyakat ábrázolnak, például a házat, ahová a beavatottak visszavonulnak, olykor meg egészen bonyolult tárgycsoportokat is (fõleg Dahomeyban és Nigériában), amelyek egyes elemei sokszor a nyugati kultúrából való kölcsönzések (például motorkerékpárok).
    Az arcfestést, amelyet a szertartás befejeztével letörölnek, bátran nevezhetjük a szélesebb értelemben vett maszk egyik fajtájának, bármi legyen is használatának célja. Miután ebben az esetben az arcot csak egy idõre festik be, a tánc idejére, meg kell különböztetnünk mindazoktól az arcon vagy testen végrehajtott beavatkozásoktól, amelyeknek célja az ember külsõ megjelenésének tartós megváltoztatása (tetoválás, hegtetoválás, fogak eltávolítása stb.). Ezeket a beavatkozásokat a kozmetika egyik ágának is tekinthetjük, hiszen nem kapcsolódnak közvetlenül a maszkokban megnyilvánuló rendszerhez. Az ilyen változtatásokkal csak az egyénnek a maga világában, a társadalomban levõ helyzetét kívánják pontosabban megszabni, és nem más lények emberi eszközökkel történõ megjelenítése a cél, mint a maszkok esetében.
    Nem veszélytelen vállalkozás a maszkot viselõ számára, hogy õ segédkezik az új lény megalkotásában. A maszk olyan ismert lényt ábrázol, amely szerepel az istenek, szellemek stb. jegyzékében, saját történettel és múlttal rendelkezik, de ugyanakkor meg kell védenie hordozóját is annak a befolyásától, akit átmenetileg magába fogadott, aki a szó szoros értelmében beleköltözött.
    A táncost semmi esetre sem szabad felismerni. Sok óvintézkedést tesznek ezért, és hogy le ne essen a maszk, rostokból készült, a fejet is beborító csuklyával egészítik ki. Máskor a maszk sisak formájú, és szíjakkal erõsítik a vállhoz. Belsejében kis bõrnyelv van, amelyet a táncos a foga közé szorít. Amennyiben a maszk mérete vagy a tánc jellege megköveteli, a táncban egy segéd is közremûködhet: a dogonoknál a ganubire táncban a nagy szirige maszkot viselõ táncos teljesen hanyatt veti magát: társai egyike ekkor elé áll, hogy elrejtse a pillantások elõl a táncos nyakát. Hiedelmeik szerint súlyos következményekkel járhat, ha a táncos arca egy pillanatra is leleplezõdik. Az óvintézkedések azonban az egész testre kiterjednek, nehogy szabaddá váljon egyetlen rész is, ahol a szellem behatolhatna. A Sierra Leonéban élõ mende törzs bundu nevû nõi titkos társaságában a maszkosok nagy gonddal ügyelnek arra, hogy ruhájukon egyes-egyedül csak a szemük számára legyen nyílás. Több más vidéken is ismeretes ugyanez a szokás.
    A maszk feladata még a megszállottság elleni védelem is. Ugyanakkor azonban éppen a maszkban rejlik az életerõ, és bizonyos esetekben a megszállottság jelenségét közvetlenül a maszk, vagy valamely rá vonatkozó tilalom megszegése idézheti elõ, így "a táncöltözet valamely részének megérintése vagy megpillantása, egy táncos szoros közelsége a szertartás alatt vagy a vele való váratlan találkozás a táncosok felvonulása alkalmával" (Marcel Griaule). A maszk csapdába ejti a szellemeket, hogy bolyongásukat megakadályozza. Ezek az erõk tönkretehetik azt, aki valamilyen kapcsolatba kerül velük, de nem illeti meg az ilyen kapcsolat fenntartása. A maszk viselõje azonban jó elõre védekezik: a maszk faragása közben, illetve a beöltözést megelõzõen a táncosnak be kell tartania bizonyos tilalmi szabályokat (nevezetesen szexuális téren), meg kell tisztítania magát vagy áldozatot kell bemutatnia.
    A maszk önmagában még nem az általa ábrázolt lény, csak a csapdába ejtendõ életerõ megtévesztésére szolgáló külsõ forma. A táncos sem azonosul teljesen azzal a szellemmel, akinek a szerepét játssza. Még a megszállottak sem egyesülnek azzal a szellemmel, aki hatalmába kerítette õket, õk is csak az "isten lovai". Ebbõl következik, Marcel Griaule szerint, hogy a dogonoknál a maszkok nem valamely "lényeget, lélek-szubsztanciát" jelenítenek meg, amely titokzatos mágián keresztül nyilatkozik meg. Éppen a maszk viselése "vetíti ki a tudatot, és idézi fel a maszkviselõben azt, aki a halálon keresztül is részt vesz az élet folyamatosságában, valamint egy lényegnek csak ily módon, új jelenség formájában megvalósuló megújulásában". A táncos nem olvad össze az általa megnyilatkoztatott életerõvel, de úgy érzi, hogy hozzá van kötve. Ugyanakkor tudatában van saját erejének is, amelyet az táplál, hogy a jelenlevõ életerõ, halandó testén túl, lehetõvé teszi számára az egyetemes létbe való belépést.
    Leo Frobenius, német néprajztudós szembeállította egymással azokat a társadalmakat, amelyekben a szertartások alapja a megszállottság kultusza, és amelyek célja - ahogyan õ mondja - valamely misztikus hatás felkeltése, azokkal a társadalmakkal, amelyek a maszkok és a szobrászat intézményét ismerik ugyan, de ezeken keresztül - megint csak szerinte - mágiát ûznek. Az elsõ esetben a szellemek megváltoztathatatlan, adott, jól meghatározott énjét kell az egyén énjére átruházni. A második esetben az én a mitikus és emberi õsöktõl, a társadalom különbözõ részeitõl származó hagyomány letéteményeseként jelenik meg. Bár akadnak ma is még olyan népek, amelyek csak a megszállottság, a révület kultuszát ismerik, sok olyan is van szerte Afrikában, amelyek használják a kultikus maszkokat és ugyanakkor szobrászkodnak is: ilyenek Angolában az ovimbundu és a csokve törzsek, Dél-Kongó néhány vidékének a törzsei, Észak-Kongó egyes népei, Nyugat-Afrikában a dogonok és a baulék stb. Hermann Baumann professzor a megszállottság kultuszát szorosan a földmûvelési rítusokhoz és az anyajogú társadalmakhoz kötötte. Ez a kapcsolat önkényes, az általánosítás elsietett: a nigériai köztársaságbeli szongaik halászat vagy vadászat elõtt is megszállottsági szertartásokhoz folyamodnak. Ellentétben azzal, amit Frobenius gondolt, a megszállottságra épülõ kultuszok és a szobrászat egyazon etnikumban egymás mellett is létezhetnek. A dogonok szobrai között több olyan példányt fedeztem fel, amelyek egészen pontosan egy szellemnek valamilyen személyiség, valószínûleg egy ogun vagy totem-pap testébe való átköltözését ábrázolják. A baulék földjén pedig a maguk elõtt kupát tartó, talán majomfigurát ábrázoló szobrok, egyes feltételezések szerint szoros kapcsolatban állnak a megszállottság jelenségeivel.
    Összefoglalva, a maszk csapdába ejti a képzelet világát megjelenítõ szellemi erõket, a szellemek pedig valószínûleg felismerik a maszkot, hiszen engedik magukat kelepcébe csalni. A maszk csak a szellem képe, nem maga a szellem, nincs benne semmi mágikus, nem varázseszköz, és nem is szobor. A maszk egy mitikus balett vagy opera kelléke. Ahhoz, hogy ezt jól megértsük, a maszkot a tánc közben kell megfigyelnünk, a szertartás ritmusában, egy összetett együttes elemeként. A táncos még akkor sincs kiszakítva az együttesbõl, ha szólótáncot ad elõ. A maszkot nem lehet egyszerûen fából készült álarcnak vagy a táncos fejét elrejtõ sisaknak tekinteni, sem mozdulatlan tárgyként a falra akasztani vagy talpazatára állítani, mert ezzel a lényeget hamisítanánk meg, más tárggyá változtatnánk, mint ami, a részt egésznek fognánk fel.

    A maszkok kifejezõereje
    A német költõ és kritikus, Carl Einstein a maszkot mozdulatlan önkívületnek nevezte: talán azért, mert az istent vagy a szellemet hordozza, és így az eksztázis felkeltésének eszköze. Valóban, láttuk, hogy a maszkok és a megszállottság jelenségei között van kapcsolat. A modern afrikai mûvészet német teoretikusa, Ulli Beier szerint a jorubák néhány maszkja azoknak a személyeknek az arcvonásit ábrázolja, akik eksztázisuk révén már egyesültek a Bazimuval.* Az arc domborúan kiemelkedõ részei (különösen a szemek), a kerek, kidagadó formák mintha valamilyen belsõ erõ feszítése nyomán duzzadnának, mondhatnánk, olyan feszült figyelemnek és fogékonyságnak a kifejezése ez, amely az istentiszteletben részt vevõ hívõk arcán jelenik meg, amikor az istent készülnek lelkükbe befogadni, vagy amikor az istennel való misztikus egyesülés már éppen bekövetkezett.
    De mehetünk-e még ennél is tovább? Ha a maszkokat elemezzük, kereshetjük-e bennük a szorongás, a rémület, a fájdalom, a megbékélés kifejezését vagy éppen a komikumot? Különbséget kell itt tennünk az olyan érzések között, amelyeket a maszkok mintegy tolmácsolnak, és azon érzelmek között, amelyeket a nézõkben felkeltenek. Sõt, amennyiben egyáltalán beszélhetünk a maszkok nyelvérõl, be kell látnunk, hogy ez a nyelv nem egyetemes, az érzelmi kifejezés kódja az esetek többségében kultúránként lényegesen megváltozik, még ugyanazon az etnikumon vagy csoporton belül sem szól mindenkihez egyformán. Bárminek feleljenek is meg e jelek, egy kultúrán belül a társadalmi intézmények határozzák meg az összefüggések rendszerét. Végül is a hatást nem szükségszerûen és nem csak a fából faragott álarc kelti, hanem az egész öltözék, a megjelenített alak viselkedése és a rituális balett cselekménye együttesen hat.

    VOIGT VILMOS FORDÍTÁSA