VOX HUMANA

BÖRZSÖNYI ERIKA

Múltba rohanó vonatok

Gyermekkoromban sehogyan sem tudtam eldönteni, hogy mi lennék inkább: állomásfõnök vagy vonat? Emlékeimben az állomásfõnök délcegen áll, palacsintasütõjével int - s az összes vonat neki engedelmeskedik. De míg a vonat tovarohan, õ mindig ott áll az elhagyott állomás peronján, ezért eltekintettem az állomásfõnökségtõl. Végzetem emberi sorsot rendelt nekem, ezért vonat sem lehettem.
    Ez a régi emlék elevenedett fel bennem legutóbbi pécsi utam során. Állomásfõnökök álltak a sok-sok útba esõ állomáson és én a vonat ablakán kibámulva csodáltam õket, míg velem a vonat tovavágtatott. Mindig szerettem vonattal utazni, az elsuhanó táj ezer meglepetést tartogatott számomra. Benne volt ebben az érzésben és kíváncsiságban a vágy a felnõtté válásra, a megismerés igénye és a türelmetlenség, hogy mikor kezdõdik már el végre az én életem? Talán a következõ kanyarban, a következõ település tartogatja számomra a kulcsot, a megoldást az élethez? Mindig a jövõben szerettem volna élni, arra vágytam, ami még ismeretlen volt a számomra és ki tudja, miért, gyerekfejjel ennek eszközét a vonatokban véltem felfedezni. Nemcsak egyszerû közlekedési eszközök voltak az én számomra, hanem titokzatos, szinte misztikus lények, a csoda hordozói.
    Magam elõtt láttam ezt a hajdani, végtelen vonatokról és vonatutakról ábrándozó gyereket, aki már nem lehetek soha.
    Ma már tudom, hogy a vonatok nem visznek sehova, legfeljebb temetésre, kórházba vagy rokonlátogatóba. De már akkor is, ha tehetem, távolsági busszal megyek, mert az tisztább, gyorsabb, biztonságosabb. Egy legendával szegényebb lett az életem.
    Életem jobbik felét leéltem, egyre kevesebb alkalom adódik arra, hogy vonatra üljek. Már nem rejtenek titkot az eljövendõ kanyarok és települések, a felfedezni vágyott élet elrohant mellettem.
    Szelíd nosztalgiát ébreszt bennem mégis egy ilyen vonatút, mert tudom, hogy engem a vonat a múltba is röpít, nemcsak úticélomig. Hiába viszek olvasnivalót magammal az útra, azon kapom magam, hogy a könyvet az ölembe ejtve szemlélõdöm, mint már annyiszor, megint. Magával ragad a látvány: ahogy a mozdony kibukkan az alagút után, szemem elõtt kibomlik a szépséges dunántúli táj. Nem káprázat játéka csupán, mintha ott várna rám legutóbbi utam (egy év) óta az õzcsalád; néznek a vonat után, völgyben meghúzódó, nevesincs falu határában a szabad ég alatt.
    Templomtorony, dombra felkúszó apró temetõ, a hosszú kemény tél után lassan kinyíló természet képeinek ezer színe, formája: mind pazar látvány.
    Mielõtt elandalodnék ebben a lírai hangulatban, rádöbbenek, mi változott meg végérvényesen körülöttem: nincs jóízû falatozás, beszélgetés az útitársakkal. Mint az életben máshol is: minden ember egy sziget és köztük nincs átjárás. A kocsiba lépve köszönésemet sem mindenki fogadta, de ez akkor nem is tûnt fel nekem.
    Most már fáj az is. Tizenévesen vonattal jártam középiskolába a negyven kilométerre levõ megyeszékhelyre, hajnali vonatok hosszú sora szegélyezte ifjúságomat. Hosszú fõutcánkon hányszor rohantam végig, versenyt futva a szomszéd falu felõl "szélsebesen" közelgõ mozdonnyal, mert lekésni a vonatot, azt nem lehetett. A jégvirágos ablakú, kopott vasúti kocsikban télikabátban vacogva tettük meg többnyire az utat - negyven kilométert több mint egy óra alatt! Csupa ismerõs utas, még a kalauz is jóbarát volt. Itt a kényelmes, gyors és jólfûtött vonatban, ebben a huszonegyedik századi kényelemben én mégis azt a valahai kis piszkos vonatot áhítom vissza. De az elsüllyedt, ifjúságommal együtt örökre a múltba veszett. A ma és a holnap vonatán minden harmadik utas kezében mobiltelefon: ügyintéz, igazgat, nevel, az ablakon már senki nem néz kifelé. És nem integetnek egymásnak az elhaladó vonatokból, még a gyerekek sem.
    Valami végérvényesen eltûnt, elveszett. Talán nemcsak az én érzékenységem mondatja, de a kultúránk is szegényesebb, ridegebb lett, hogy hagytuk ezeket a szokásokat kihalni. Érzem, én a múlt század gyermeke vagyok, menthetetlenül.
    Aztán megérkezik a vonat Pécsre. Mind kitódulunk a meghatóan régimódi állomásra, és ki-ki megy a maga útján. Én idõutazáson voltam, a többiek valószínûleg csak egy teljesen hétköznapi közlekedési eszközzel eljutottak egyik állomásról a másikra. Így van ez rendjén.

MEGMENTETT OLDALAK

Szerkesztõségünkbe megrendítõ levél érkezett. Idézünk belõle: "A fiunk húszéves korában tragikus körülmények között elhunyt. Az élet különös, egyben kegyetlen játékaként versírás közben érte e halál. A szomszéd lépcsõház falának tövében, fél térdre ereszkedve rótta az éppen eszébe jutó sorokat, amikor egy autós letért az útról és 90 km/órás sebességgel nekilökte az úttesttõl 20 m-re levõ ház falának."
A szerencsétlen fiatalember, Illés Gábor három versét közöljük.
 

ILLÉS GÁBOR
(1982-2002)

Halottak napjára, nagyapámnak

Fekete estében
lángok erdeje -
Te is itt fekszel valahol.
Gyertya alatt
földes a tested,
agyagot harap az ajkad.
Csak mosnád le magad még egyszer!
Emlékekbe fakult
színes egyéniséged.
Kapaszkodnék még beléd,
de olyan a világ,
hogy minden érték elveszik.
Rosszak lettünk,
mert nem tudunk szeretni.
Eltékozlunk mi itt mindent,
részeire esnek szét
örökül hagyott erkölcseid.

Szólnék hozzád,
de az ész keze
rátapad a számra.
Nem tudnék könny nélkül beszélni
és szerintük gyenge, aki sír.
Velük élek, õk vannak itt,
bár Neked panaszkodom.
Megtagadlak most?
Hova kiáltsak érted?
Nem akarom hinni, hogy
tényleg kihûlt a tested
a föld szorításában!
De a temetõ foglya kell,
hogy legyél:
különben nem hagynál egyedül
harcolni ennyi álnok
és gonosz között.
Ezért hát sírok érted,
mert nem vagy itt.
Ezen a napon se.
 

Pesten

Nem vagy egyedül végre.
Betoncsapdák árnyékában téged
bámul kétmillió idegen.
 

Közöny

Ma három boríték érkezett:
vízszámla, mint havonta, rendesen.

Esküvõ lesz,
nincs mit felvennem.

Tõled is jött levél: bocsánat, hiányzom.
Valahogy semmi se érdekel.

KÉPZÕMÛVÉSZET

NATALJA FJODOROVA

Gennagyij Rajsev világa

Gennagyij Sztyepanovics Rajsev a hatalmas, szélesen hömpölygõ Ob folyamba torkolló Szalim partján fekvõ, szibériai Szivohrap falucskában született. E terület lakói õsidõk óta a halászattal és vadászattal foglalkozó osztjákok (hantik), egy kis szibériai nép. Az Irtis vidéki hanti származású Rajsev család az orosz nemzetiségû Konyevékkel csaknem egyszerre, a polgárháború (1918-1922) idején telepedett le ezen a vidéken. E két Szibériában honos nemzetiség, a mûvész szavaival "e két folyó", egyesülése határozta meg sorsát: osztják apa és orosz anya.
    Mûveinek legélénkebben megjelenített témái gyerekkori élményeibõl táplálkoznak, azt tükrözik vissza: a végtelen kiterjedésû szibériai tájat, a vizeket, az égboltot, a falu végétõl induló mezõt, fenyvest, a családi otthon melegét, biztonságát, annak az életformának a bölcsességét, amelyben a tárgyakat és azok helyét évszázados hagyományok alakították ki, és amelyben a tárgyak számtalan tartalommal bírnak.
    A mûvész az élet legkülönfélébb megnyilvánulási formáit jeleníti meg vásznain. A szülõföldjén tett kóborlásokat megörökítõ panorámák mellett hatalmas kompozíciókat is alkot. A természeti jelenségek és az emberi alakok teljes természetességgel váltakoznak egymással, és válnak szemünk láttára mitológiai jelenségekké. S akárcsak a folyókról készített sorozatának darabjain, a festõ világa a harmónia törvényei szabta hirtelen mozgásba jön, átáramlik a kép egyik terébõl a másikba, végül valamiféle szigorú logikai rendszerre épülõ, erõteljesen plasztikus, egységes ábrázolásmódú, kiteljesedett, rajsevi mûvészi alkotást hozva létre. Az egyre inkább kiszélesedõ mûvészi tér végül már az égbolt horizontját is magába foglalja. A világ egyre színesebb és tágasabb lesz, a képek színvilága világosabbá válik, a földet az éggel összekötõ új alakzatok jelennek meg.
    Az Ugor legenda címû nagyméretû képen a Földet szimbolizáló domb alatt a visszatükrözõdõ fényben látszanak az archaikus jelekkel ábrázolt emberi alakok. Az öröktõl fogva létezõ Víz, az Ég és a Fény sorához csatlakozik a Föld, s mintha még az Idõ is a maga valóságában jelenne meg a vásznon. Ha szemügyre veszszük a figurákat, a külsõ "burok" alatt jellegzetes típusokat látunk: ma is létezõ emberek portréit, öltözékét, jellegzetes tartásukat és mozdulataikat. Ez az ábrázolásmód - a jeltõl az élõlényig - kulcsfontosságú Rajsev mûvészetében. A mûvész számos képén szinte anyagivá változtatja, materializálja a teret és az idõt, a 20. századi alkotómûvészet problematikájának meghatározó kategóriáit. Az emberek, a tárgyak, a rituális jelenetek ábrázolása az emberi életek lenyomata, azok planetáris összessége, valamiféle mindent átölelõ tér, amelyben a múlt szorosan összefügg a jelennel és a jövõvel. A mûvész ábrázolásmódja egyre nagyívûbbé, epikus stílusúvá válik: "Az emberi jellemek, és a tárgyak jellegzetességei érdekelnek, kialakulásuk, lényegük, idõbeli létezésük és térbeli szabadságuk" - vallja.
    Rajsevet különösképpen foglalkoztatja az emlékezet témája. Az egyes ember életét számos korábbi élet lenyomataként fogja fel. A népdalok, a mitológiai alakok megértését, a természet, a tárgyak szemlését az a vágy hatja át, hogy feltörjük a genetikai emlékezet kódját, azaz megismerjük az emberi természet lényegét, azt, ami újra meg újra életre kel. A népdaloknak, azok dallamvilágának, a folklorisztikus lényeknek minden kétséget kizáróan fontos szerepük van mûvészetében. A dal mozgások sorozatát indítja el, az emberi lélek rezdüléseire rímelõ aszszociációkat ébreszt, amelyekben egyszerre idézõdnek fel érzések, emlékek, emberek. Az Orosz dalokon is, az Ugor legendán is megfigyelhetõ a különbözõ korok egymásra rétegzõdése, a téma horizontálisan egymásra építkezõ, Rajsevre rendkívül jellemzõ, epikai ábrázolásmód. A rétegek egy képzeletbeli fa - a népi ábrázolás õsi képe, az Életfa - törzse mentén emelkednek feljebb és feljebb, s ez az õsi kép egybeolvad az emberi lélek kifejezõdésével - a dallal… Az égbolt ragyogása alatt hullámzik a mezõ, a dal átveszi annak ritmusát. A föld mélyében gyökerezõ és felfelé törõ fa az élet valamennyi õselemének szimbóluma.
    A mûvész szándéka, hogy a dalok melódiájából hömpölygõ szimfonikus költeményt alkosson. A három részes, horizontálisan építkezõ Ragyogó rekviem a világ folklorisztikus hangzásvilága. A három õselemet: a Vizet, a Földet és az Égboltot a Fény fogja egybe, a Fény válik e festõi szimfónia fõszereplõjévé.
    Rajsev világa harmonikus, de ez a harmónia távolról sem idill. A mûvész ezt a színek és a ritmus feszültségével juttatja érvényre. A Kakukkmadár címû mûvet - amely a festõ szándéka szerint a "világmindenség összességének" ábrázolása -, a számos más képén is megfigyelhetõ ellentétpár hatja át: a sötét és a világos - a jó és a rossz - a természeti erõket megtestesítõ valamiféle rejtett lényeg, afféle sátáni lény.
    Rajsev mûveit mindig fény ragyogja be, mintegy átszellemíti az ábrázolt világot. Késõbbi mûveiben új módon közelít a színek kidolgozásához. A világosság ereje, a "ragyogás" dalra kelti a színeket, életre kelti az anyagot, valamiféle magasztos lényeget juttatva kifejezésre. A mûvészi kifejezõeszközök közül gyakran alkalmazza a kontrasztos megoldásokat, mert véleménye szerint ez lehetõséget nyújt ahhoz, hogy mélységében ragadja meg a jelenségek mögötti lényeget, kifejezõbbé, világosabbá tehesse az ábrázolt jelenségeket. Rajsev a mûvészi általánosítás és a valós élet - az elvonatkoztatott és a létezõ világ - kölcsönhatásának kifejezõdéseként egyesíti vásznain a reálisat és az absztraktot, ezzel ragadja meg a teljes egész különbözõ aspektusait. A népi és a kortárs mûvészetnek ez a kölcsönhatása felel meg leginkább Rajsev mûvészi alkatának. Sohasem kerül a "köztes állapot" zsákutcájába, képes hangzást adni a színeknek, lelki emelkedettséget a fénynek, irányt a mozgásnak, lágyságot mûvei tónusának. A figyelmes szemlélõ számtalan érdekes megközelítési módot, szokatlan összefüggést fedezhet fel alkotásain.
    Rajsev a hanti és az orosz táj hasonlóságainak és különbségeinek, a kulturális szokások kialakulásának, a néprajzi elemeknek, népi szereplõknek a tanulmányozása nyomán alkotja meg hatalmas méretû kompozícióit. Ezeken találkozhatunk a napfényes Vízöntõvel és az erdei muzsikát költõ vidám harkállyal, a természet különféle titkaival, amelyek felett a népmesei Vlasz (Balázs) õrködik, de a tavasszal virágba boruló zelnicemeggyfa csodájával is. S az élet a színskála és a ritmus sokszínûségével megfestett vásznon csodálatosan pompázatos mozaikká áll össze.
    A mûvész a tárgyi valóságot valamiféle jellegzetes, kifejezõ dolognak fogja fel, amely képes megjeleníteni mûvei szereplõinek apró részletekig konkretizált életmódját. E szereplõk az adott vidékre jellemzõ kulturális-néprajzi közegben, jellegzetes természeti-tájbéli vonásokat tükrözõ térben mozognak. A tárgyi ábrázolás feltételességének mértéke a képek jellegétõl függõen eltérõ. Vannak, amelyeken bizonyos rejtett titokzatosságot fedezhetünk fel, más mûveken közérthetõ jelzéseket láthatunk, de vannak olyanok is, amelyeken a mûvész az absztrakciót a mágikus szimbólumig fokozza. Ezeken az alkotásokon már nem egyszerû, hétköznapi használati tárgyakat látunk. A tárgyak a sok évszázados emberi tapasztalat során kicsiszolódott, plasztikus õsi lényekhez, folklorisztikus alakokhoz válnak hasonlatossá. Ilyen például a tréfás Két halinacsizma címû festmény, egy emberpár metaforikus, jelzésszerû ábrázolása. A szellemesen, a házak körvonalainak sorával, a lovak jármaival, sapkákkal, halinacsizmákkal, korcsolyákkal labirintus módjára szerkesztett képet nézve elsõ látásra szinte alig ismerhetjük fel az alakokat - a lovat, a szaladó kisfiút, a falusiakat - mintha valamennyien bújócskát játszanának, hogy eltûnjenek szemünk elõl a hóban. A számtalan hasonló apró részletbõl álló képalkotási rendszer a mûvész számos más képére is igen jellemzõ.
    Rajsev mind osztják, mind orosz ciklusában egyéni, megismételhetetlen, s ugyanakkor mégis egyetemes stílust tudott kialakítani, mely mûvészetének folklorikus-természeti gyökereibõl táplálkozik. Ez a stílus azonban nem zárkózik be önmagába, inkább élõ, egyre fejlõdõ rendszerként fogható fel. Feltehetõen ezért olyan természetes az átjárhatóság az osztják és az orosz témaválasztás között. A mûvész ezekben tehetségének más és más oldalait juttatja kifejezésre. E két stílus ellentéte, különbözõsége teszi a nézõ számára különlegesen jellegzetessé és eredetivé ezeket az alkotásokat.
    Az osztják ciklusban a hideg kék és a harsogó zöld - az erdei természet színe - dominál, míg az orosz ciklusban a meleg színek, az aranyos-rózsaszíntõl a vörösig. E két színvilág összessége adja a klasszikus színharmóniát. Rajsev alkotásaiban azonban végsõ soron a színek összességét a fény hatja át, amely fizikai, mûvészi és lelki megjelenési formájában az élet egységes egészének szimbóluma.
    Gennagyij Rajsev alkotómûvészetének titka a rendkívül ritka ötvözõdésben rejlik: az archaikus, folklorisztikus- természeti alaphoz az orosz iskola eredményei társultak, majd mindezek a rétegek tovább gazdagodtak a kortárs európai képzõmûvészet tapasztalataival és újabb eredményeivel. Gondosan kerülve a középszerûséget Rajsev kitartóan halad mûvészetének további kiteljesítése felé.

STRIKER JUDIT FORDÍTÁSA

MÛHELY

KUN TIBOR

Lélek és költészet
Léopold Sédar Senghor
gondolatvilágában

Senghor és az afrikai lélek
Sorbonne-oklevél, tanári pálya Franciaországban, miniszterelnökség és államelnöki tisztség hazájában, Szenegálban, kormánytisztségek Franciaországban és hazájában, külföldi egyetemi díszdoktori címek - vajon hogyan fér meg mindez az afrikai lélekkel, egy szorongó ember pszichéjével?
    A probléma, persze, nem újkeletû. A világtörténelemben mások is töltöttek be felelõs köztisztségeket és mellette kiváló szónokok, esetenként írók, költõk voltak. Ismerünk ilyeneket a görög, a római történelembõl, vagy akár a középkor és újkor európai történelmébõl. Ami Senghor esetében alapvetõen új, az afrikai származása, "négersége", és az, ahogyan ez ötvözõdött az európai kultúrával, azon belül elsõdlegesen a franciával. Olyan emberrel ismerkedhetünk meg benne, aki - lelki mûködése megnyilvánulásainak tekintett költészete, és - kisebb mértékben prózai írásai - alapján, gyakran kemény belsõ lelki csaták árán igyekezett és tudott egyensúlyt tartani személyisége és a külvilág között. Ezeket a belsõ, lelki konfliktusokat kívánjuk itt és most vázolni, elemezni.
    L. S. Senghor (1906-2001) számos jelentõs tanulmányt szentelt a humán tudományok különbözõ kérdéseinek - azaz nem elégedett meg a politikával és az azt kísérõ gazdasági, államirányítási problémák vizsgálatával. A négritude teoretikusaként több helyütt megállt a néger léleknél, hogy azt a lehetõ legjobban megismerje és megismertesse az afrikai kultúrák iránt érdeklõdõkkel. Nézzük meg most, hogyan látja õ ezt a speciális néger lelket, amely az õ elképzelésében homlokegyenest más, mint az európai fehér ember lelke. Számára a néger lélek a néger

    "világnézete, amibõl a vallási élet és a társadalmi élet ered... A mûvészetek, [amelyek] ezek alapján szervezõdnek". (K. T.)*

Nem sokkal késõbb megerõsíti:

    "Ez a lélek magyarázza azután a vallást és a társadalmat." (K. T.)

Érdekes, hogy számára a lélek és a test - a néger esetében - nem választható szét. Mindkettõre jellemzõ, hogy

    "a látszólag érzékelhetetlen ritmusokat, a világ minden ingerét befogadja, nem csak a kozmoszból érkezõket". (K. T.)

Közöttük azonban nem egymás mellé, hanem egymás fölé rendeltség viszonya áll fönn:

    "a lélek hozza mozgásba a testet". (K. T.)

a lélek fölött - elõtt? - pedig ott van még egy elem: az életlehelet,

    "ami a fizikai élet princípiuma. Különlegesen finom anyag, olyan, mint a belélegzett levegõ". (K. T.)

Továbbmenve, Senghor lebontja a lélekrõl az "élettelen dolgok"-at, az "életlehelet"-et és a test egészét, marad csak a LÉLEK, és megállapítja:

    "mindezek nélkül a lélek szabadabb és erõsebb". (K. T.)

Ez érvényes - logikusan! - a

    "Halottak lelkére is, amelyet többé nem köt a test burka". (K. T.)

Az embert az állattal összehasonlítva, azt mondja:

    "Szerintünk a lélek az inkább, mint az intellektus, ami az állat fölé emel bennünket." (K. T.)

Milyen a néger-afrikai kontaktusa a környezõ világgal? Hogyan illeszkedik a néger-afrikai lélek a külsõ világhoz, illetve, hogyan asszimilálja azt? Nos, itt is a léleké a döntõ szerep:

    "A Néger számára a materiális és érzékelhetõ külsõ alatt ott van egy lélek-világ. Mi a lélek? Azt mondhatom, szellemi erõ, intellektuális és morális életelv, ami minden lényt, minden növényt, minden, saját jellemvonással bíró dolgot - hegységet, barlangot, sziklát, tavat - mozgat." (K. T.)

Az Ember kivetíti magát, lelkét, a világba, a természetbe, ami így

"a szó etimológiai és mai értelmében véve átemberiesül. Nem csak az állatok és a természeti jelenségek - esõ, szél, mennydörgés, hegyek, folyók, de a fa és a kavics is - emberek, melyek megõrzik eredeti fizikai jellegzetességeiket mint személyes lelkületük eszközeit és jeleit. Ez a néger lélek legmélyebb és örökkévaló vonása". (K. T.)

A fehér ember tudománya - a vallástudomány - animizmust emleget, Senghor "anthropopszichizmus"-t mond.
    Ennyit a néger lélek kivetítõdésérõl a külvilágra. S a külvilág asszociálása a Néger által?
    Ismertek, már-már közhelyszerûen hatnak Senghor következõ meghatározásai:

  "Az emóció - néger; A Néger - misztikus lény; A Néger érzékenysége, emocionális ereje; A Néger - a természet embere… szenzuális lény." (K. T.)

Mit takarnak ezek a jelzõk? Nos, azt, hogy teljes átéléssel, "ráhagyatkozással" veszi be a külvilágból érkezõ ingereket. Elsõdleges az, hogy

     "inkább érez, mint lát; képes átélni az érzelmi hatásokat". (K. T.)

Nem a tárgyak külsõ aspektusa hat rá, hanem azok realitása,

    "jobban mondva szürrealitása, nem annyira a jel, mint annak értelme." (K. T.)

Szívesen - és természetesen igen gyakran! - hasonlítja össze az európai fehér embert és az afrikai néger embert: szerinte az elsõre jellemzõ, hogy

    "célirányosan analitikus, értelme a "diszkurzív értelem", míg "a néger értelem résztvevõen intuitív", érintõ értelem, szimpatikus értelem, amely inkább a logoszból, mint a ratióból ered. Mindez pedig "a ráhagyatkozás, az asszimilálás magatartása, nem az uralkodásé: a szeretet magatartása". (K. T.)

    A külsõ világ érzékelése, asszimilálása révén pedig ami a

    "Néger-afrikai lelke elõtt megjelenik, az a világ, az élet egysége." (K. T.)

Talán fölösleges hangsúlyoznunk, hogy mindaz, amit Senghor a néger-afrikai lélekrõl elmond, az a hagyományos néger-afrikai társadalomban élõ négert jellemezte. A 20. századi afrikai társadalom óriási mértékben eltávolodott ettõl az életformától, életmódtól, társadalmi berendezkedéstõl, ezért már nem érvényesek az elmondottak.
    Egyébként maga Senghor is - fõleg saját emberi, szakmai, költõi tapasztalata alapján - rájött arra, hogy ez a néger lélek, néger Ember, mennyire megváltozott a külvilág behatásai következtében. Lehangoló képet fest a mai négerekrõl, életmódjukról, lelkükrõl:

    "Természetesen fejlõdtek (a Négerek): vége az udvarlásnak, a tornaversenyeknek. Már nem éltetik õket a tam-tamok és a balafonok ritmusai, a korák hangja, a Kedves dicsérõ dala. Íme, a ma költõje, szürke arccal ül télen egy szürke hotelszobában. Hogyan is ne gondolna vissza a Gyermekkori Paradicsomkertre, a Jövõ Ígéret Földjére a jelenkor ürességében? Miért is ne énekelné a "talpra állt Négerséget"? És mivel elkobozták hangszereit, hadd helyettesítse azokat dohánnyal, kávéval és négyzetrácsos papírral! Íme a Költõ, erõfeszítése végéhez ért, szeretõ és barát egyszemélyben, nyála folyik, itt fekszik, de nem szomorú, ó, dehogy! - gyõztes, könnyed, izmai lazák, s Gyermekét simogatja, a költeményt." (K. T.)

    Senghornak a néger-afrikai lélekrõl kifejtett elméletének elemzése után nézzük meg magukat a senghori költeményeket, s vizsgáljuk meg azokat egy elsõ lépésben a költõ adott lelkiállapotában, azaz: melyek azok a tünetek, tünetcsoportok, amelyek a költõ pszichéjét, az abban végbemenõ konfliktusokat megjelenítik. Egyik francia kritikusa, aki verseit elemezve próbálta a költõt megközelíteni, kiemelt fontosságot tulajdonít Senghor szorongásainak. Senghor a "nagyon gyötrõdõ emberek" közé tartozik, mondja. Mûveinek elemzése során azonban talán nem fordítunk elég figyelmet gyötrõdéseire és gyötrõdései eredetére:

    "Költeményein végigvonul, közvetlenül vagy szimbólumokon keresztül, az ember szorongása, az egyszerû szomorúságtól a csak nagyon nagy nehézségek árán leküzdött kétségbeeséséig." (K. T.)

    Most ezt a szorongást, kétségbeesést, a hozzájuk csatlakozó halálfélelmeket szeretnénk megragadni. E két alapmotívummal kezdünk - azaz a szorongással és a halál érzetével, a halálfélelemmel -, ugyanis ezek az érzések, mint alapmotívumok végigkísérik Senghor egész költészetét.

Félelem és szorongás ("peur" - "angoisse"). Okok. Mi miatt szorong, mitõl fél?
A várakozás; a "férfikor"; a "város mocskos köde"; egyedüllét az éjszakában; halálfélelem; elhagyja a kedvese; magány; "kõarcú embertársai"; bolyongás Európában; a levélhullás; az európai éj; az éjszaka…

Hol fél, hol, mikor szorong?
Vasárnap; a párizsi lakásán; éjjel; Európa útjain; ágyában; New Yorkban a felhõkarcolók között; szülõföldjén; az alkonyat közeledtével; könyvei között; "út mentén zokogva"; sötétben; az esõs évszakban…

Szorongásos tünetek
Változatos, ugyanakkor - legalábbis az esetek többségében - pontosan meghatározott és leírt tünetek, tünetcsoportok jelzik a költõ szorongását, félelmeit; gyakorlatilag tiszta klinikai képet kapunk az aktuális neurózisról, vagy mai elnevezéssel a pszichoszomatikus bántalmakról:
    fõfájások; halálfélelmek; verítékezés
; álmatlanság; hideg borzongás; zsibbadtság; hörgések; remegés; "kapkodó lélegzetvétel"; izzadás; torokszárazság; menekülési kényszer; félelem; "fojtogató szorongás"; mellkasi nyilallások; "beteg álmaim"; szúró fájdalmak; "holt álmok"; fulladások; delíriumok; szaglási zavarok; lidérces látomások…

A Halál
A szorongás mellett Senghor költészetének másik alapmotívuma. Ki, kik, sõt - mi, mik, a halál elszenvedõi?
    Természetesen legelõször magát a költõt kell megemlítenünk. Majd a következõk: halottakhoz írt elégiái az Élégies majeures címû kötetbõl: Élégie pour Jean-Marie, Élégie pour Philippe-Maguilon Senghor (a fiuk), Élégie pour Martin Luther King, Élégie de Carthage (elégia a halott magrebi hõsökhöz), Élégie pour Georges Pompidou.
    Igen gyakran szerepelnek a senghori költeményekben az európai csatatereken az I. és a II. világháborúban meghalt afrikai harcosok, valamint fehér európai - francia - bajtársaik, az egyszerû, de büszke katonák, akik a vérzivatarban, az embertelenségben sem voltak képesek emberségükrõl lemondani; egyik versének a Gyilkosságok címet adta - a téma itt is a néger katonák Európáért hozott véráldozata.
    Egyik legmegdöbbentõbb képe a háború áldozataivá vált gyermekek iszonytató halálát festi le:

    "Sorba sorolt tíz hadihajó bombázta Almeríát
    S a fekete falakon mint gránátok
    Loccsant szétrobbant gyermekfejek vörös vére agyveleje." (K. T.)

    S meghalnak nemcsak az emberek - Európában, a Csendes-óceánon, nemcsak afrikaiak, európaiak, de - s ez Senghor civilizációt-féltõ, barbarizmust elítélõ állásfoglalásának csodálatos lírai megjelenése - a halottnak látott-hitt épületek, az emberalkotta civilizáció megtestesülései-megtestesítõi; s mindemellett ismét az Ember, a Néger és a Fehér Ember vére mint a fizikai és a szellemi borzalmak újfent csak emberi áldozatokban megnyilvánuló képe:

    "És fehér testvéreim vére zubog az utcákon a Nílus vizénél
    vörösebben - Istennek miféle haragja hevíti?
    És fekete testvéreim a Szenegáli Lövészek vére…" (P. J.)

    És még mindig a katonaságnál, a háborúnál maradva, szeretnénk hosszan idézni Senghor Egy szabad önkéntes kétségbeesése címû költeményébõl, amely tulajdonképpen egy öngyilkosság - a címben jelzett önkéntes öngyilkosságának - szinte filmszerûen felvett jelenetsorát rögzíti. Az öngyilkosság pszichés indítékait, annak kivitelezését szinte klinikai pontossággal adja meg a költõ (a halálösztön-törekvés irodalmi illusztrálása!), ehhez párosul a mûvészi "kivitelezés" megkapó szépsége, a költõnek a megfigyelt áldozat gondolataival való szinte azonosulása:

    "Kihajol, nézi a lent tátongó udvart és maga
    alatt a négy sor ablakot.
    Kihajol, és az apokaliptikus síkságot lövészárkok szabdalják,
    hol a halottak mint terméketlen magvak
    rothadnak
    Kihajol, s alatta magasan tornyosul a magány
    Lábujjhegyre ágaskodik kihajol,
    felméri a horizontot - reménytelenségét,
    Csak a halottakat látja, és a magasan tornyosuló tetemek
    eltakarják, ott messze, az arany- és csillagsötétben
    zöldellõ réteket - gyökerüket vér
    És jól táplált zsíros hullák öntözik.
    Vajon látja-e a varázslatos idõ horizontja mögött
    Az elveszett paradicsomot?
    Kihajol. Vonzza üres ûr és tág tér
    Nincs már remény, azt mondanád
    Nincs fa sem az ágyúk árnyékában
    Semmi, csak ez a szag, csak ez az üres kábulat
    a fejében, ott benn, a fejében.
    Halál szédítõ bársonya ó! s nincs már remény, nincs már
    szenvedés.
    S a test lassan átbukik - micsoda báj, a táncos ott, a ruganyos
    légben.
    Brutális bukás, szédítõ báj!
    Ó gyönge, gyönge gyermek, ily híven elárulni
    sugárzó léted!" (K. T.)

    A Halál mint megszemélyesítés is gyakran fölbukkan; egyik versének címe: A halálhoz.
    A Párizsba - tágabb földrajzi vonatkozásban Európába - jött és itt letelepedett afrikaiak, így Senghor számára is, a hó szomorúságot, a halált jelentette sokáig.
    Halál-fantazmáiban a költõ igen sokszor saját maga is jelen van, saját magáról, haláláról, vagy az õ halottairól-halottaihoz beszél.
    Úgy tûnik, a halálösztön még egy olyan, egyébként egészséges, "normális" pszichéjû személyiséget is magukba keríthet átmenetileg, mint Senghor!
    Kétségtelen, a szorongások és a halálképzetek, a pszichoszomatikus bántalmak és a halálösztön bármilyen gyakran kerít is hatalmukba a költõt, az Embert, nem uralkodnak el személyiségén: nem tartoznak ösztön-énjéhez. Egyrészt tudatosan igyekszik úrrá lenni rajtuk - az örömelv így valósul meg, de oldja szorongását még:

    "Hajad árnyékában világosodik szorongásom" (K. T.)

    "Csak te s jelenléted éltethetitek bennem a reményt" (K. T.)

    "A kétségbeesés ellen egyetlen mentségem - a Gyermekkori Birodalom." (K. T.)

    Ha a halálösztön tagadhatatlanul jelen van is Senghor költeményeiben - és életében -, maga a Halál nem marad meg csak a megsemmisülés, a pusztulás, a nyomtalan elmúlás, a semmivé válás stádiumaként. Gondoljunk csak - többek között - azokra a sorokra, amelyekben a költõ halottaihoz beszél, s védelmet kér tõlük azok számára, akik Európában befogadták - a franciák - és saját maga számára. Itt jelenik meg az afrikai hagyományok senghori felelevenítése is: az Õsök, akik ugyan már meghaltak, tulajdonképpen itt vannak közöttünk, vigyázzák a Jelent, az evilági életet.
    Nem hiábavaló az európai csatatereken európaiak ügyéért harcban elesett afrikaiak halála sem:
    A legyõzhetetlen életösztön és örömelv hangja szólal meg azokban a sorokban, amelyekben a költõ az Életet - szerelmével, kedvesével együtt választja a Halál fölött, a Halál helyett.
    Élet és Halál nemcsak mint egymással szemben álló és/vagy egymást kizáró princípiumok jelennek meg ebben a költészetben, hanem ahogyan egyik legszebb versében mondja:

    "Már nem tudom, mely korban volt, mindig összetévesztem
    a gyermekkort és az Édent
    Mint ahogyan összekeverem a Halált és az Életet -
    puha-csönd híd köti össze õket" (K. T.)

hanem a Halál az Élet, az új Élet hordozója, az újjászületésé; több helyütt is felfedezhetjük Senghor költészetében, gondolkodásában ezt a motívumot, amely a Halál - Élet dualizmusának eltüntetése - vagy inkább kibékítése? -, az örök körforgás kifejezõdése.
    A beavatási szertartást követõ ünnepség idézése A körülmetéltek elégiája címû költeményben -

    "Füzérbe fûzve kart karba öltve meghalunk és táncolunk" (K. T.)

    újfent a hagyományos afrikai gondolkodásmódot illusztrálja, amely azt tartja, hogy a beavatás során meghal a régi személyiség, s újjászületik egy magasabb fokon, megújult lélekben és tudással, amit csak a beavatás adhat meg.
    Szorong-e, fél-e Senghor a haláltól? Igaz, különbözõ formáit írta le, de úgy tûnik, sem a csatatereken látott öldöklés, sem az általunk is hosszan idézett "szabad önkéntes" öngyilkossága igazán nem rettenti meg. Nem tekinti a Halált különösebben ijesztõnek, szinte logikusnak tûnik számára, természetesnek, a megfigyelés tárgyának. Ugyanakkor egyik írásában különbséget tesz fizikai és nem-fizikai Halál között, és így mondhatja azután, tapasztalataira hivatkozva:

    "Nem a fizikai haláltól irtózom, hanem a Semmi gondolatától: attól, hogy már nem leszek. Mert az öntudat nem-léte a poklok legborzalmasabbika lenne. S ettõl néha éjszakánként kiver a hideg veríték." (K. T.)

    Senghornak ez az érzése, ez az "állásfoglalása" a Halállal szemben teljesen természetesen következik - élettapasztalatain kívül - lelki berendezkedésébõl, szellemiségébõl, neveltetésébõl, mély vallásosságából - hívõ katolikus -, ami egyébirányú, pragmatikus gondolkodást követelõ tevékenysége mellett mindvégig megmarad, végigkíséri egész életét.

A senghori szorongások és félelmek lehetséges okai
Próbáljunk behatolni a senghori pszichébe, és feltárni azokat az okokat, amelyek a szorongásos tüneteket elõidézik és fönntartják.
    A szorongásos rohamok elsõsorban este, éjjel törnek a költõre, egyedüllétében, magányában, tehát nyugalmi állapotban. Ez beleillik a szorongásos tünetek kórleírásába. Maguk a tünetek is az ehhez a szorongásos lelkiállapothoz fûzõdõ klaszszikus tünetek. De mik lehetnek-lehettek azok a traumák, amelyek okai mindennek.
    Nos, ezt a költeményekben manifesztálódott fantazmák (emlékek, nappali álmok, vágyak) segítségével igyekszünk megvilágítani.
    Freud a szexuális feszültségek felhalmozódásával, elégtelen vagy nem megfelelõ feldolgozásával magyarázza a szorongásos neurózist. Hogyan jelenik meg a szexualitás Senghor fantáziájában, utalnak-e ezek a fantáziaképek a szexuális feszültségek elégtelen vagy nem megfelelõ feldolgozására?
    Azt látjuk, költészete - következésképpen pszichéje - nem kis mértékben áll a szexualitás hatása alatt: rengeteg kép idézi a Nõt, a nõi testet, annak erogén részeit.
    A nemi aktusra is találunk utalást, méghozzá érdekes módon: a Kongó-folyóval kapcsolatban: a furcsa képzetû nemi aktus a költõ Afrikához való ragaszkodását, szeretetét, az afrikaiak ügyével való azonosulást, a termékenyítõ szellemi-lelki kapcsolatot jelképezi.
    A Nõ az ihletet, a lélek és a test megnyugvását, békéjét jelképezi Senghor számára.
    A kérdés: beszélhetünk-e itt feldolgozatlan vagy nem megfelelõen feldolgozott szexuális feszültségrõl?
    Meggyõzõdésünk, hogy nem: a szexualitás idézése, fantáziákban való megjelenése pozitív, serkentõ, inkább kellemes affektusokat éleszt a költõben, s nem valamiféle elfojtást eredményez vagy kényszerít rá, legalábbis nem olyan tartósan, hogy az traumatizáló lehetne, s szorongásos tüneteket idézhetne elõ. De ismert életrajzi adatok sem állnak rendelkezésünkre, arra vonatkozólag, hogy - akár szülõföldjén, akár idegenben - szexuális zavarai lettek volna.

Álmok, álmodozás, vágyak
Milyen gondolatok, vágyak jelennek meg a fantáziamûködés többi képzõdményében, az álmodozásokban, a költõ nappali álmaiban? Egyáltalán, mikor, hol álmodozik, mikor képzõdnek nappali álmai?: este, azután "egy délután", "csiripelõ hajnal"-on; a "tavasz kék bársonyán", "az erdõ sötétjében"; "világos-puha tavaszban"; "Ile-de-France-ban"; "a ngasobili templomban"…
    Az álmodozásokban, a nappali álmokban az álmodó személy saját magát szokta beálmodni, mint fõszereplõt, legalábbis az esetek többségében, s kivétel az, amikor valaki saját magát - más személy álmodozásába képzeli-helyezi be. Senghornál erre is találunk példát:

    "És az a trombitacsiga a távolban, álmaidban én voltam." (K. T.)

    Egyik "óriáselégiájá"-ban álmában régi barátja, volt iskolatársa, a Francia Köztársaság akkori elnöke, Georges Pompidou jelenik meg, aki akkor már valóban nagyon beteg volt: egy képsor idézi álmában - álom, amely, a költõ bevallása szerint is, vágyat - barátja emléke, személye felidézésének vágyát - fejezi ki.
    Más képek - személyek, emlékek, stb… amelyek még fölidézõdnek - Pompidou-n kívül - Senghor álmaiban: egy elveszett ország; királyok és a holtak; dyilori esték; fivérei és nõvérei; fiatal lányok; pálmánál nyugodtabb kezek; az ifjúság álmai; fehér hajók; távoli szigetek; a gyönyörû Baltikum; pillangó-virágok; oboa-madarak…
    Az álmodozásokkal, a nappali álmokkal rögtön áttérünk egy újabb témára, amely szorosan kapcsolódik az elõbbiekhez, gyakorlatilag ugyanúgy felhasználható a tárgyalt szorongások és halálfélelmek magyarázatára.

Emlékezés - emlékképek
Fantáziájában Senghor gyakran idéz föl gyermekkori emlékeket: vajon bennük találhatóak-e gyermekkori traumára utaló események? Ezek az emlékek is fõleg magányában, egyedüllétében bukkannak föl, amikor életében nehéz perceket, órákat vagy hosszabb idõszakokat él meg.
    Gyermekkorát következetesen Édenkertnek, Gyermekkori Birodalomnak, Paradicsomnak nevezi. Emlékezik emberekre, akik megédesítették életét, gyermekkorát; szülõfalujára, a vidékre, ahol gyermekként társaival játszott, az õt körülvett személyekre, a szokásokra, ünnepekre, vallási szertartásokra, a szertartásokban résztvevõkre, szûkebb családjára; természetesen, e szûkebb családon belül kiemelt helyet kapnak a költõ emlékezetében szülei.
    Úgy tûnik, a családban a szülõi szerepek megfelelõen voltak elosztva, a testvéri imago mellett az anyai és az apai imago is harmonikusan illeszkedik Senghor személyiségfejlõdésébe. A nehéz idõkben anyjához fordul gondolatban megértésért, vigaszért; a szülõi házat elhagyott költõ öreg édesanyjára gondolva lelkiismeretfurdalást érez anyjától való eltávolodása miatt.
    Apja a biztonságot, tekintélyt sugárzó ember, akire láthatóan büszke a költõ, mind fizikai megjelenésére, mind a korabeli helyi társadalomban elfoglalt helyzetére.
    De emlékezik a volt bajtársra, tanulótársra, a martinique-i költõtársra, Aimé Césaire-re is: ez az emlék a megújulást, a vigaszt jelenti számára:
    Úgy tûnik, önmagában az emlékeiben felidézett gyermekkor sem hordozhatott traumatizáló eseményeket Senghor számára; ezt megerõsíteni látszanak az életrajzi adatok is, amelyeket itt-ott felfedezhetünk a róla szóló mûvekben. Így pl. tudott dolog, hogy apja tehetõs kereskedõ volt, a gyermek Senghor nem szenvedett szükséget semmiben, nem ismerte meg a nyomasztó szegénységet, mint tengerentúli barátja, Césaire.
    Ami felnõttkori szorongásait illeti, azoknak okai éppen abban a jólétben, kiegyensúlyozott lelki közegben eltöltött gyermekkori éveiben keresendõk, amelyeket - elvesztett azzal, hogy kiszakadt belõle, s számára idegen, kegyetlen, a hagyományoktól teljesen eltérõ világba - földrajzilag, történelmileg, erkölcsileg, emberileg, politikailag eltérõ világba - került, ahol már sem a felidézett emberek, sem a táj, sem a szokások nem voltak körülötte, nem óvták, nem védelmezték, nem vigasztalták, helyette Párizsban - Európában - a magány, egyedüllét, a beilleszkedési nehézségek várták: ez plauzibilis magyarázatnak tûnhet egy szorongásos állapotra, amelyben a tünetek, mint kompromisszumos képzõdmények szerepelnek.
    Ez azonban még most sem elég számunkra. Hiszen tudott, hogy a szorongás pszichés konfliktus eredménye, amelyben alapvetõ mozgatóerõként jelenik meg az ambivalencia.
    A költõvel készített interjúban Armand Guibert mutat rá Senghornak erre a lelki beállítottságára:

    "Egy igazi belelátással megáldott tehetséges grafológusnõ az Ön írásából - megjegyzendõ, anélkül, hogy az író személyazonosságát ismerte volna - egész sor drámai konfliktust olvasott ki az érzékelhetõ formák szépségébe szerelmes mûvész, a magányos alkotás szükségszerûségét hirdetõ individualista ember és a felelõsségeket magára vállaló közember között: az Õsök által reá kifejtett hatás és az importált értékek iránti engedelmesség között. Megoldottnak tekinti ezeket a konfliktusokat, avagy az egyensúlyt, amelyet Önben csodálunk, állandó tanulás árán szerezte meg?" (K. T.)

    Válaszában Senghor egyértelmûen igazat ad a kérdezõnek, s elismeri a két erkölcsnek, a két értékrendnek életében betöltött konfliktusgerjesztõ létezését:

    "Belsõ életem nagyon korán kettészakadt, az Õsök hívása és Európa hívása között, a néger-afrikai kultúra és a modern világ támasztotta követelmények között. Ezek a konfliktusok gyakran kifejezõdnek költeményeimben is; ezek alkotják a csomópontjukat. Ugyanakkor mindig igyekeztem, hogy »békítõ egyezség«-gel megoldjam õket… Ez az egyensúly bizonytalan, s nehéz fönntartani… Ez az egyensúly állandóan fölborul… De nem panaszkodom emiatt. Hiszen nap, mint nap ezek a törések és ezek az erõfeszítések visznek elõbbre lépésrõl lépésre, és adják az ember nagyságát." (K. T.)

    Költeményeiben megkapó õszinteséggel tárja olvasói elé ambivalens érzéseit a hagyományos néger-afrikai és az európai értékrend összeütközésével kapcsolatban, s ezzel együtt azt a belsõ, tudatos, de kínzó harcot, önmarcangolást is, amelyet a két, egymásnak homlokegyenest ellentmondó világ kibékítésére irányuló erõfeszítései során - tudatosan! - kifejt. Különösen kegyetlen belsõ harcról tanúskodik, amikor Franciaországról, a francia kultúráról van szó. A 20. század egyik legszebb, legõszintébb, de pszichés konfliktusoktól egyik legsúlyosabb költeményét szentelte Senghor a volt gyarmatos nemzetnek, amely - a költõ bevallása szerint is - borzalmas áldozatokat követelt a négerektõl, honfitársaitól, akár a több évszázados rabszolgakereskedelemrõl, akár a két világháborúról légyen is szó! S valóban, milyen erõvel, mindent elsöprõ tudatos lelki erõfeszítéssel igyekszik öszszebékíteni saját magában és - ami talán még nehezebb, s még nagyobb pszichés energiafelvételt igényel részérõl - az afrikaiak lelkében, tudatában, Afrikát és Európát, ez utóbbin belül természetesen Franciaországot. A Békeimádság orgonaszóra címû megdöbbentõ erejû és szépségû versre gondolunk itt.

    Párizs Senghor számára:

    "Nagyon kell Montsouris májusi mormogása
    A Tuilériák tündöklése Nyárutón
    Vagy egyszerûen csak a bozótok és liánok alatt hogy
    megtaláljam obeliszkemet, a Concorde homlokzatának tiszta
    kiszögellését" (K. T.)

    "Észak gyásza az én gyászom is. Szememet az éjnek ajánlottam,
    hogy Párizs éljen." (K. T.)

    S mindezek mellett, milyen elkeseredetten nyilatkozik ugyane - európai, francia - civilizáció ellen:

    "S ne engedjék védõszellemeim, hogy vérem
    megfakuljon, mint egy asszimilálódotté,
    mint egy civilizálté!" (K. T.)

    és:

    "Sokáig alszom Joal békéjében
    Mígnem a Hajnal-Angyal visszaad fényednek
    Kíméletlen s oly kegyetlen valóságodnak
    Civilizáció!" (K. T.)

    Senghor tehát egy olyan civilizáció, az európai, francia civilizáció imágójával kíván - tudattalanul-tudatosan (igen, még ebben is ambivalens a viselkedése!) azonosulni, amellyel pszichéje képtelen gyakran megbarátkozni - azonosulni -, s ez súlyos kompromisszumképzõdményeket - szorongásos tüneteket - vált ki benne. S ezen valóban csak tudatos - önmaga elõtt tudatosító -, koncentrált tanulással, erõfeszítéssel tudja magát túltenni, illetve egyfajta nárcizmussal, melyben hinnie kell, hogy küldetését - itt elsõsorban politikai-civilizátori küldetésrõl van szó! - meg tudja valósítani. Hiszen saját magáról is megvan a pszichéjében létrehozott képe: "Kaya-Magan vagyok! Az elsõ személy"; "A Hold királya vagyok"; "Észak Dél a felkelõ Nap a lenyugvó Nap hercege vagyok"; "Én vagyok az öröm forrása"; "Az ajtó két szárnya vagyok"; "A Jövõ Afrikájának ereje", s végsõ soron:

    "Küldetésem, hogy legeltessem a nyájakat
    Revansot vegyek és a sivatagot a termékenység Istenének
    alávessem." (K. T.)

    Összefoglalva: Senghor ambivalens érzelmei - a Gyermekkori Birodalom, Édenkert, Paradicsom elvesztése mellett - azok a tényezõk, amelyek szorongását, halálfélelmeit elõidézhették és fenntartották. De vajon megérte-e számára mindez ezt a helyzetet, amelybe került?
    Meggyõzõdésünk, hogy - igen. Ne feledjük, Senghor elõtt mindvégig egyrészt az európai - francia - civilizációval való azonosulás képzete, vágya lebegett (óriási elégtételt jelenthetett számára - egyebek mellett - az, hogy beválasztották a Francia Akadémia halhatatlanjai közé mint elsõ afrikait!), másrészt a Világegyetemesség Civilizációjának ("Civilisation de l'Universel") létrehozásán fáradozott, amelybe a volt gyarmati - színesbõrû - népek is egyenrangú felekként, saját kulturális gazdagságukkal léphettek volna be. (Hogy ez a vágy még a mai napig is csak vágy, utópia maradt, azt hisszük, fölösleges bizonygatni!). Vajon e vágyának, álmának meg nem valósulása - a frusztráció - hogyan is mondta egyik versében, amelyet Párizsban írt a 30-as években, igaz, a közeledõ háború elõkészületeinek láttán -, de talán érvényes más álmaira is:

    "Luxembourg - már nem találom ifjúságomat,
    a pázsit-frissességû éveket.
    Reménytelenül elbuktak álmaim - lehet ez,
    barátaim? Levelekként hullanak a levelekkel
    Öregen, halálra sebzetten sárba taposva
    vértõl véresen" (K. T.)

    - nos, nem lehetett-e szintén feszültség- és szorongáskeltõ faktor a számára?
    De igen: tagadhatatlanul igen.
 

    FELHASZNÁLT IRODALOM

    GUIBERT, Armand: Léopold Sédar Senghor. Párizs, Présence africaine, 1962;
    MERCIER, Roger - BATTESTINI, M. et S.: Léopold Sédar Senghor. Párizs, Nathan, 1964;
    SENGHOR, Léopold Sédar: Liberté 1. Négritude et humanisme. Párizs, Le Seuil, 1964.
    BALÁSSY László - CSANÁD Béla: Haldokló bilincsek. Budapest, Ecclesia, 1968;
    GUIBERT, Armand: Léopold Sédar Senghor. Párizs, Seghers, 1969;
    HALÁSZ László (szerk.): Mûvészetpszichológia. Budapest, Gondolat, 1973;
    DE LEUSSE, Hubert: Des "Poèmes" aux "Lettres d'hivernage" - Senghor. Párizs, Hatier, 1975;
    SENGHOR, Léopold Sédar: Liberté 3. Négritude et civilisation de l'Universel. Párizs, Le Seuil,
    1977;
    SENGHOR, Léopold Sédar: Elégia a vízhez. Válogatta, fordította és az utószót írta: Pór Judit.
    Budapest, Európa, 1982;
    SUD c. folyóirat különszáma: Léopold Sédar Senghor. Marseille, 1986;
    DEMOUGIN, Jacques (szerk.): Dictionnaire des littératures, 2. k. Párizs, Larousse, 1986;
    PIAGET, Jean - MOUNOUD, Pierre - BRONCKART, Jean-Paul (szerk.): Psychologie. Párizs,
    Gallimard, 1987;
    SENGHOR, Léopold Sédar: Œuvre poétique. Párizs, Le Seuil, 1990;
    DORON, Roland - PAROT, Françoise (szerk.): Dictionnaire de psychologie. Párizs, PUF., 1991;
    SENGHOR, Léopold Sédar: Liberté 5. Le dialogue des cultures. Párizs, Le Seuil, 1993;
    LAPLANCHE, J. - PONTALIS, J.-B. (szerk.): A pszichoanalízis szótára. Budapest, Akadémiai
    Kiadó, 1994;
    DIDIER, Béatrice (szerk.): Dictionnaire universel des littératures, 3. k. Párizs, PUF, 1994.

MÉRLEG

KICSI SÁNDOR ANDRÁS

Létezik-e moraszámláló verselés?

Egy Roman Jakobson (1923) által felállított és Lotz János (1976: 230-3), valamint némiképp módosított formában Szepes Erika és Szerdahelyi István (1981: 16, 1988: 40-41, Szerdahelyi 1987: 81-82) által képviselt metrum-tipológia szerint a beszéd négy jellemzõjének - (1) idõtartam, (2) hangmagasság, (3) hangsúly és (4) hangszín-szótagolhatóság - megfelelõen négy versrendszer létezik: (1) idõmértékes, (2) szótaghanglejtéses vagy tonális, (3) hangsúlyos és (4) szótagszámláló.
    Az idõmértékes verselésben a hang három prozódiai (vagy szupraszegmentális) tulajdonsága (1-3) közül az idõtartam játszik kizárólagos vagy uralkodó szerepet, hasonló a hangsúly szerepe a hangsúlyos verselésben és a szótaghanglejtésé a tonálisban. A szótagszámláló verselésben a ritmust a szünetek, rímek határjelzéseivel tagolt, meghatározott szótagszámú szövegegységek váltakozása adja. Szepes és Szerdahelyi - Jakobsontól, illetve Lotztól eltérõen - a cseh, illetve a magyar nemzeti versidomot nem szótagszámlálónak, hanem hangsúlyosnak, mégpedig ütemhangsúlyosnak tekintette. Szepes és Szerdahelyi további újítása indiai és japán példákból egy úgynevezett (5) moraszámláló verselés feltételezése, amelynek folytatásaképpen Dezsõ László a szótagszámlálóként is kielégítõen értelmezhetõ szuahéli verselést is moraszámlálónak minõsítette (2001). Az alábbiakban e versrendszer elhagyása mellett érvelnék.
    Klasszikus meghatározása szerint a mora (latinul eredetileg ('osztályrész') a görög-latin típusú idõmértékes verselés idõegysége; egy rövid szótag idõértéke. A hosszú szótagok két mora értékûeknek számítanak. Ezek az értékek merõben konvencionálisak, a tényleges ejtési idõtartamokhoz semmi közük nincsen. (A mora megfelelõje megtalálható mind az indiai, mind a japán metrikai szakirodalomban.)
    A Szepes és Szerdahelyi által feltételezett moraszámláló verselés az idõmértékes verseléssel rokon versrendszer. Ritmusa az idõmértékes vers moraértékeit veszi alapul, de azzal a különbséggel, hogy itt nem az eltérõ idõértékû szótagok szabályozott váltakozása, hanem az azonos moraszámú ritmusegységek sorozatossága áll elénk.
    A moraszámláló versrendszerek egyike a szanszkrit költészet úgynevezett klasszikus korszakában (4-5. század) virágzó verselési módok közül a ganavritta ('csoportmetrum') verselés, amelyet az újind irodalmak egy része is átvett. Ennek alapszabálya az, hogy képleteiben a sorok ütemszáma és az ütemeken belül a morák száma elõírt, de ezt a moraszámot a hosszú és rövid szótagok tetszõleges kombinációjával ki lehet tölteni. A késõi szanszkrit költészetben rímes válfaja is elterjedt. A ganavritta moraszámláló minõsítése ellen szól az a tény, hogy az indiai verstanok egy része a verssorokban - némi licenciát engedélyezve - mind megadja a kötelezõen hosszú vagy rövid helyet, míg más része ugyanezeknek a verssoroknak csak az elsõ felére ad kötelezõ képletet.
    A ganavritta nálunk Dzsajadéva belsõ rímekkel ékített, sodró ritmusú Gitagóvindája révén keltett figyelmet, Weöres Sándor fordításában. A moraszámláló verselés metrumait Weöres saját verseiben is alkalmazta (Falusi hangverseny, Robogó szekerek, a Magyar etûdök számos darabja stb.), s azóta hasonló ritmusok más költõink verseiben is fel-felbukkannak.
    A moraszámláló verselés másik nevezetes rendszere a klasszikus japán költészeté. Kötöttsége csupán a verssorok (a mi idõmértékes szótagértékeinkhez hasonló, de ezekkel nem mindenben azonos mértékû) moraértéke; más ritmustényezõt (rímet, alliterációt stb.) nem alkalmaz. A magyar mûfordítók és a - világszerte elterjedt - japán versformákat (haiku, tanka) saját verseikben alkalmazó költõk e sorokat nem mora-, hanem szótagszámláló alakban adják vissza. Az újabb hazai verstani elmélkedések egyik leghálásabb témája a haiku külföldi példáinak és hazai adaptációinak bemutatása (Szepes 1996, 1: 208-218, 2003: 317-353).
    A japán moraszámláló verselés léte a legújabb szakirodalomban is problematikus (Napoli 1996: 141-2). Jakobson kortársa, a japán stúdiumokban szinte megfellebbezhetetlen tekintélynek számító J. D. Polivanov egy hátrahagyott írásában három versrendszert említett: a metrikusat (idõmértékeset), a szillabikusat (szótagszámlálót, erre példái a japán, a rjúkjúi és - Lotzhoz hasonlóan - az erza-mordvin) és a tonikusat (hangsúlyosat) (1963: 106, Leont'jev 1983: 49). Ez azért érdekes, mert a japán verselést egyértelmûen szótagszámlálónak minõsítette. (A szótaghanglejtéses vagy tonális verset viszont nem tekintette ösnálló versrendszernek.)
    A hagyományos japán verset nem kell tehát okvetlenül a feltételezett moraszámláló versrendszerbe sorolni, mivel eredetileg nyilvánvalóan szótagszámláló volt, s nyelvtörténeti szempontból archaizálva folytatták a hagyományt. Szepes jó érzékkel mutatott rá a haiku kettõs arculatára: versformaként 5-7-5 morás (a japán korábbi nyelvállapotra visszavezetve: szótagos) sorokból álló rövid költemény, mûfajként azonban fontos tartalmi kritériumokat is ki kell elégítenie (2003: 323), s a 20. század végi magyar haikuk jelentõs része aligha felel meg az eredeti követelményeknek.
    A ganavritta és a japán formák mellett harmadikként a görög és a latin versbõl moraszámlálóként esetleg az anapesztikus versek egy része értelmezhetõ, mégpedig a helyettesítõ lábak szabadsága révén. Ennek elvei azonban nem épültek ki önálló versrendszerré, s a magyar anapesztikus vers e helyettesítési szabadságokat már nem is vette át.
 

IRODALOM

Dezsõ László: "Nyelvi és metrikai típusok a régi magyar népdal verselésének és dallamának jellemzésében." Magyar Nyelvõr 125(2001)2: 202-225.
    Jakobson, Roman: O ešskom stixe prejimušestvenno v sopostavleniji s russkim. Berlin-Moszkva 1923. Reprinted in Brown University Press Slavic Reprint VI. Providence, N. J.: Brown University Press 1969. - In: Roman Jakobson: Selected Writings V. On Verse, Its Masters and Explorers, prepared for publication by Stephen Rudy and Martha Taylor. The Hague: Mouton 1979: 3-130. - Német fordítása: Über den tschechischen Vers. Unter besonderer Berücksichtigung des russischen Verses. Postilla Bohemica 8-10. Bremen, 1974. - Részleges francia fordítása: Principes de la versification. In: Roman Jakobson: Questions de poétique. Paris: Seuil 1973: 40-55. - Cseh átdolgozása: Základy eského verse. Praha 1926.
    - : Hang-Jel-Vers. Fordította Barczán Endre & al. Bp.: Gondolat 1972.
    Leont'jev, A. A.: Jevgenij Dmitrijevi Polivanov i jego vklad v obšeje jazykoznanije. Moskva: Nauka 1983.
    Lotz János: Szonettkoszorú a nyelvrõl. Bp.: Gondolat 1976.
    Napoli, Donna Jo: Linguistics. An Introduction. New York & Oxford: Oxford University Press 1996.
    Polivanov, J. D.: "Obšij fonetieskij princip vs'akoj poetieskoj texniki." Voprosy Jazikoznanija 1963, 1: 99-112.
    Szepes Erika: Magyar költõ - magyar vers. A mai magyar költészet verstani kisenciklopédiája. Gyoma: Tevan 1990.
    - : A mai magyar vers 1-2. Bp. & Gyoma: Intera-Tevan 1996.
    Szepes Erika & Szerdahelyi István: Verstan: Bp.: Gondolat 1981.
    - & : A múzsák tánca. Verstani kisenciklopédia. Bp.: Akadémiai 1988.
    - : Olvassuk együtt! III. Szerep és személyesség. Bp.: Nemzeti Tankönyvkiadó 2003.
    Szerdahelyi István: Verstan mindenkinek. Bp.: Nemzeti Tankönyvkiadó 1994.
    - : Irodalomelméleti enciklopédia. Bp.: Eötvös József Könykiadó 1995.
 
 

MÚLTUNK

BENCE LÁSZLÓ

Tegnapelõtt II.

Háborús hétköznapok

    "Gyötrött és tépett magamat
    Régi hiteiben fürösztve
    Vérbõl, jajból és lángból
    Szedegetem össze
    S elteszem, mint életes holtat.

    Kell még Tegnapról hív tanu
    S kell talán az én hadi-sarcom,
    Hogy drága mementóként
    Fölemeljem arcom
    Egy új emberû új világra."
    (Ady Endre)

    Írásom nem a megélt élmény közvetlen - 60 éves - emlékezete. Amit elmondok, a múlt régen leírt emléke. Kopott fényképek. Megsárgultak, de nem hamisak. A háború egyes elszigetelt eseményeinek hangulata, egy katona emlékezetében. Nem a harcok, hanem egy ember története, a hátramaradt töredékek alapján.
    Barátom, F. L. nem volt hivatásos katona. Õróla emlékezem.
    B. L.

Üllõi út
Az inasévek után üvegcsiszoló segédként dolgoztam. 1938-ban Budapestre kerültem. A haza szolgálatára és a "férfivá válás" céljából, 1940 decemberében behívtak kétéves tényleges katonai szolgálatra. Hideg tél volt, de mégsem a kiképzés kemény követelményei voltak a legnehezebbek. A belépõm más vonatkozásban volt sikertelen. A bakancsomat szapora köpködés mellett tükörfényesre suvickoltam. Kitüntetésként a jó munkáért én lettem a szobaparancsnok õrvezetõ úr legjobb bakancspucolója. Ezt tetéztem még azzal is, hogy a krumplihámozásnál én vágtam le a legvékonyabbra a krumpli héját. Kioktattak: "Te barom, mivel fogja a fõtörzsõrmester úr öt hízó disznójának korpáját felerõsíteni az ivósban?" Ebbõl már kezdtem megtanulni, nem kiválni kell itt, hanem elvegyülni.
    Ez sem segített rajtam, mert pár nap múlva M., jutasi szakaszvezetõ úr kéjes mosolya és Béla, a kókai cigánygyerek ronda fintorai közepette - a "Hõs Rákóczi népe, kurucok elõre" hangjai mellett, hegedûszóra - hason csúszva, kezünkben a fogkefénkkel kapartuk az embertelenül bûzös emberi piszkot a vécé deszkájáról. Nyilvánvaló volt, hogy a szakaszvezetõ úr ezt a mocskos játékot nem most rendezni elõször. Prolongált elõadás lehetett.
    Most már azt is megtanultam, hogy az üveggyári kolónia erkölcsi követelményei nem általános érvényûek.
    A kiképzés után, a délvidéki bevonulással véletlenül egybeesõ betegség folytán, nem a megszállókhoz, hanem a Visszamaradó Különítményhez kerültem. Ott is maradtam. További, fontos tapasztalatokkal gazdagodtam.
    Egy hentesre volt szükség, ukrajnai alakulatunkhoz. Behívtunk kiválasztva hármat. A fõtörzsõrmester úr egyenként fogadta õket. Kettõ fizetett, hogy már aznap este együtt alhasson kövér feleségével, de a harmadik, valószínûleg az eleve kiválasztott, az utánpótlás többi tagjával utazott Ukrajnába, a hazát szolgálni.
    1943-ban leszereltem, és egy Dob utcai kis pincemûhelyben ólomkristály dísztárgyakat csiszoltam. Már tényleges katonai szolgálatom idején találkoztam a szaléziánusoknál megismert gyermekkori barátommal.
    Szabadidõmben jártunk a szociáldemokrata párt ifjúsági szervezetébe, látogattuk a vasas székházat, Szabó Dezsõnek, a húsosoknál tartott elõadásait, a Károlyi-kert koncertjeit (a kerítésen kívül), olvastuk Németh László Tanú-ját, könyveit, a népi írókat, a magyar költõket Balassitól Illyés Gyuláig, de leginkább József Attilát és Móricz Zsigmondot, akinek temetésén - a laktanya kerítésén át kiszökve - barátaimmal együtt részt vettünk. Örömmel láttam ott egy lampaszos öreg tábornokot, így a legénység mellett a tisztikar is képviselve volt. Megismerkedtem Nietzschével és a marxizmus magyarul olvasható mûveivel, ismertetéseivel. Sokat olvastunk: A tömegek lázadását Ortegától, Freudot, Kassákot és sok mást: Thomas Mannt, Roger Martin du Gard-t, és oroszokat, angolokat, franciákat.
    Részt vettünk az 1942. március 15-ei tüntetésen a Petõfi-szobornál. Barátaim között volt egy idõsebb papírgyári munkás. Szép növésû, kisportolt ember, nyílt, nagy szemmel, markáns arccal. Õ fogadott be, amikor Pestre kerültem és nem volt lakásom. Sokáig nem találkoztunk. Már szakaszvezetõ voltam, amikor öszszefutottunk a 6-os villamoson. Megcsókoltuk egymást. Ribillió támadt. "Szakaszvezetõ zsidóval csókolódzik, ezért veszítjük el a háborút!" Valóságos lincshangulat keletkezett. Menekülésre fogtuk a dolgot. Lehet, hogy rossz villamosra szálltunk, de én nagyon szégyelltem magam.
    1944 tavaszán tartalékosként ismét behívtak katonának. A frontra kerültem.

Szvoboda Rungurszka
Június volt. Irgalmatlan meleg, nyomott volt a levegõ, mint esõ elõtt, amikor leszáll a füst. Egy völgyben voltunk, Szvoboda Rungurszkában, a Kárpátok északi lejtõjén. Egy szalmafedeles, ócska házban szálltam meg egyedül. A kenyérhez margarint adtak vacsorára. A völgyben irgalmatlanul büdös volt. Szétvertek ott elõttünk egy hegyivadász alakulatot. Katonák haltak meg, lovak pusztultak el. A halottak kint voltak a vonalban,még nem szedték össze õket, mire mi odaértünk, a lovakat eltemették, de alig raktak rájuk földet. Rohadt és bûzlött ott minden, ember és állat. De hát, enni kellett. Ott volt a margarin, és arra gondoltam, hogyha sül a margarin, annak szaga van, és talán elnyomja a hullaszagot. Nyár volt, meleg, de raktam egy kis tüzet, égetni kezdtem a margarint a csajkában, beledobáltam a kenyeret és összekeveredett a hullabûz és a margarin szaga.
    Azután elkezdtem enni, addigra teljesen besötétedett. Egy kis, fatornyos templom állt a ház mellett, ahol megszálltam. Hegyoldal volt, fenyõkkel, szép sudár fenyõkkel. A templom mellett temetõ. Nem tudtam elaludni, fojtogatott a hullaszag. Lefeküdtem. Azt hallottam, hogy valami tompán, monoton egyhangúsággal nyikorog. Azután abba hagyja. Pár perc múlva újra nyikorgás. Majdnem azt mondtam, hogy felöltöztem, holott nem voltam levetkõzve. A katonák ruhában alszanak. Kimentem, szekerek csikorogtak. Egy-egy szekéren tíz-tizenkét halott. Némelyiknek a keze oldalt kilógott, olyan színe volt a kezüknek, mint a föld. A temetõben egy csoport ember gödröket ásott, mész is volt valahonnan, dobálták bele az oszlásnak indult hullákat. Zsidók, munkaszolgálatosok ásták a gödröket, és hordták a halottakat. Egyet nem tudtam eldönteni: kit sajnáljak jobban, a halottakat, vagy a sírásókat?
    Volt egy barátom, B. Micu. Kiderült róla, hogy annál a hegyivadász alakulatnál szolgált, akiket ott temettek. Találkoztunk, mielõtt még ismertük volna egymást. Mi mentünk kifelé a frontra, õk jöttek visszafelé, útban voltak nekünk, már legalább is a parancsnokainknak, mert mi aztán nem siettünk.
    Lökdösték le õket lovastul, szekerestül az árokba. Az életben maradt lovaik háta gennyes volt, csurgott róluk a genny. Az emberek sárosak voltak, zavaros a szemük, rogyadozott a térdük, de valahogy mégis õk látszottak boldogabbnak. Mi viszont mentünk lefelé a völgybe, lelökdösve a szétverteket.

Mikulicin
Szvoboda Rungurszkát elhagyva a Tatár-hágó felé hátráltunk. A törzs Mikulicinba települt. Én az ezred anyagi törzstisztjének írnoka voltam. Minket, az ezredtörzs szabóit, cipészeit, szakácsait, kocsisait és írnokait, tisztjeinkkel együtt sokan "lógósoknak" tekintettek. Talán ez is és C. szakaszvezetõ barátom hiánya - aki az ezredparancsnokkal a harcállásponton tartózkodott, mint írnok - arra csábított, hogy egy szép napos reggelen - nyikorgó deszkahídon a békésen áramló Prut fölött átkelve - a lõszerutánpótlás problémáit megismerendõ, elinduljak az elsõ vonal irányába. Az erdõs terepen egyre hangosabb géppuska- és aknatûz hallatszott. Az egyik zászlóalj gulyáságyúit elérve szakács barátaim - az erõs tûz miatt - nem akartak tovább engedni az ezred harcálláspontjára. Inkább ijedtségbõl - néha lefekve, mégis kitaláltam. Onnan azonban a bunkerben folytatott rövid beszélgetés közben, az ezredes visszaparancsolt a törzshöz. Õ volt az, aki most féltõ emberségrõl tett tanúbizonyságot, pedig Szvoboda Rungurszkában, a törzs szálláshelyén azzal fenyegetett meg minket, hogy "aktatáskában fogom hazavinni magukat". Itt azonban õ is a veszteséglista fehér lapjai közelében tartózkodott.
    A törzshöz visszatérve nagy felfordulás fogadott. Egy "Mari néni"-nek becézett szovjet felderítõgép nem is túl nagy bombája telibe találta a cipészek, szabók, szíjgyártók mûhelyeit. Az épület körüli nyüzsgés hívhatta fel figyelmét a házra, amelyet fontos célpontnak tekinthetett. Százalékos arányban ezzel a véletlen támadással nagyobb veszteség érte a "lógósokat", mint a harcoló ezredet.
    A kiterített holttestek körül a sértetlen, mindig emberséges tábori lelkész szorgoskodott. Mellette volt néhány tiszt és a fõtörzsõrmester, akit néhány nap múlva egy német Faust páncélgránát ölt meg, miközben az életben maradt "lógósokat" önszorgalomból annak sikeres használatára akarta kioktatni.
    Július végén a Rokiettáról - ahol az ezred harcálláspontja volt - egyre rosszabb hírek érkeztek. Állítólag a hadosztályparancsnok is megsebesült.
    "Az oroszok oldalról támadnak" - mondták a hegyrõl lejövõ katonák. Elindultam C. szakaszvezetõ barátomhoz, a hegyre. A hegy lábánál nagy nyüzsgés, felfordulás fogadott. Az aknavetõ század jött lefele - fegyelmezetlenül (a lõszeres ládák szétdobálva) - hangoskodás, zûrzavar.
    Közelemben egy sötét színû sebesültszállító kocsi állt meg. Egy tiszt szállt ki belõle - vezérkarinak látszott -, egyenesen felém tartott. "Mit csinál itt, szakaszvezetõ?" Nem jót sejtve nem tudtam eldönteni, a három csillag századosi, vagy ezredesi jelölés-e? Megkerültem. "Alázatosan jelentem, az anyagi törzstiszt parancsára összeszedtem a szétdobált 81 mm-es aknavetõ gránátokat!" "Folytassa" - mondta mogorván. Mintha csalódott lett volna. Továbbment.
    Délután - szóban terjedõ hír szerint - egy sima derékszíjjal felsorakozott ezred katonái, pécsiek jelentek meg. Háttal a hegynek századok egymás mellett, fegyver nélkül. Tisztek oldalfegyverrel. Az alakulat jobb szárnyára kisebb, zárt egység érkezett. A szemben levõ hegyoldal fái közül nem láttuk jól az érthetetlen mozgást. Nem sokkal késõbb sortûz dördült. Egy katona futott bukdácsolva a felsorakozott ezred elõtt. "Jaj a gyerekeim! Kisezüst vitézségi érmem van!"
    A tisztek oldalfegyvereikkel tüzeltek a szerencsétlenre. Felbukott. A sortûz után életben maradt katona volt. Késõbb szemlére raktak hét holttestet az árok partjára. A lõszeres ládák elszállítása közben megnéztem õket. Jelentettem V. századosnak az esetet. "Nagy szerencséd van fiam!"
    V. százados káromkodott, az ezredlelkész írásban tiltakozott. A fiúk a fogukat csikorgatták. Az ezred katonailag és erkölcsileg nagyon sokat vesztett értékébõl. A Tatár-hágón átkelve Kõrösmezõn gyülekeztünk. 1944 augusztusa volt. Útközben hallottunk Románia kapitulációjáról. Irigyeltük és gyûlöltük õket. A kettõ arányát embere válogatta.
    Én tanácstalan voltam, s ebben nem voltam egyedül. Feltöltve, újraszervezve bevagoníroztunk, és irány: Zilah.
    Nem a "gonosz", de az úri gõg, vagy ettõl függetlenül a felsõbbrendûség hamis önigazoló tudata, a külvárosok rongya, a lövészárkok tetvei, a gyûlölet törvénytelen sortüzei, a lélektelenné lett "civilizáció", azok a tágas mezõk, amelyek megtermik az aranykor, a boldog mennyország, a profán utópiák színes virágait, a vak hitet és a bamba depressziót. Elhagyott kúriák szétszórt könyvei között kotorászva csatlakozott hozzám Hans Castorp, Madame Chauchat, Andrej herceg és Mario, a varázsló, Natasa és Bovaryné, Klim Szamgin, Julien Sorel, Raszkolnyikov, A puszták népe, A néma forradalom, A viharsarok és A barbárok parasztjai, juhászok és uradalmi cselédek népes serege.
    Mindez egy zöldre festett, szekérderékba simuló tiszti láda tartalmaként egy "ojmû"-nek nevezett kétlovas szekéren. Velem voltak és vannak azóta is, mint hû társaim, tanúim, ismerõi az emberi élet szépségeinek és elviselhetetlennek tetszõ, mégis elviselt szörnyûségeinek. Körbevesznek épületek is A Buddenbrook-ház, A fekete kolostor, a Sziriat oszlopai, kifosztott kastélyok, puszták, külvárosi sikátorok, zsúfolt gyári kolóniák…

Kolozsbós
Az ezred Tordánál harcolt. A törzs Kolozsbóson települt, Torda közelében. Egy pópa családjának kamraszerû mellékhelyiségében volt a szálláshelyem. Esténként beszélgettünk Vioricával, a pópa lányával és a feleségével. Viorica édesanyja tudott egy kicsit magyarul. Elmondta, hogy a férje távol volt, amikor a front ideért. A túloldalon rekedt. Tudta - tekintetével el is árulta -, hogy én is tudom, ez nem a teljes igazság. Barátok lettünk. Nem kerestük, mert tudtuk az igazságot. Nem dúskáltak az élelemben. Inkább én kínáltam õket. Este a diófa alatt üldögéltünk. Diót törtünk. Én kockacukrot hoztam. Petõfirõl és Eminescuról beszélgettünk. A Négyökrös szekér tetszett neki a legjobban. A hatalmas diófa csendesen zizegõ lombjai között - az enyhe szélben - mintha nem a levelek, hanem a nyári este ragyogó csillagai táncoltak volna. Torda felõl távoli géppuskatûz hallatszott. Tudtam, hogy barátságunk emléke örök, valóságos élete nagyon rövid lesz. Világos volt számomra - s az õ számukra is -, hogy Torda sokáig nem tartható.
    Ahogy a föld és az ég a távoli horizont elhaló fényében egy múló pillanatra egybe fonódnak, mielõtt átadják magukat az éj ismeretlen titkainak és a hajnal biztos tudatának, kezünk öntudatlan összeért. Egyszer - talán már nem velünk - ez a kézfogás egy szép hajnal derengésében a két nép között megismétlõdik.
    Október 15-e a visszavonulás közben ért. Nagy zavar támadt. Az ezredparancsnok körül nagy jövés-menés. Csend. Senki nem nyilatkozott. Szétesett német csapat vonult át - rendezetlenül - rajtunk. Mondogattuk nekik: "Kamerád, kaput". Közömbös arccal, némán mentek tovább.
    A Beregffy hívogatása után még nagyobb csend lett. Az ezred letette az esküt Szálasira, én egy bokorcsoportban rejtõztem el ezredpostás barátommal. "Távol tartózkodtunk az ezredtõl." Véletlenül.
    Új ezredparancsnokot kaptunk és mentünk tovább a Tisza felé. Egyre közömbösebb lettem - nem a háború elvesztése miatt. Abban néhány emberséges tiszttel és a barátaimmal egy percig sem kételkedtünk - a kilátástalanság, a nyilas õrjöngés keserített el. Kállósemjénben betört az ezredkörletbe egy harcfelderítõ páncéloscsoportosulás. Néhány szekeret és lovat széttiportak. Nagy pánikot keltve visszavonultak aztán.
    Jövõnk teljesen bizonytalanná vált. Ez már nem visszavonulás, ez már futás volt. A Tiszán átkelve Polgár után szûnt meg a közvetlen üldözésünk. Nemesbikk, Gyöngyöspata, Pásztó, Szécsény, Õrhalom, Drégelypalánk, Esztergom útvonalon át jutottunk el Mórra.
    Nyilvánvalóan nem tudtak velünk mit kezdeni, ahogy magukkal sem.

Õrhalom
Õrhalmon egy özvegyasszony és a vele együtt élõ menye (a férje a fronton szolgált) házába szállásoltak be. A két nõvel és egy gyerekkel egy szobában aludtam a földre terített szalmában. Nem volt több szobájuk.
    Boriska szemébõl némi megértést véltem kiolvasni, de éjszakai gyámoltalan ajánlkozásaim nem jártak sikerrel. A faluból való távozáskor tudtam meg, hogy anyósától való érthetõ rettegése erõsebb volt felhevült érzelmeinél is. Szemrehányást tettem neki közömbösségéért, mire õ azt felelte: "Mit gondolt, miért mentem föl csütörtökön a szénapadlásra, amikor az anyósom elment krumplit árulni?"
    A szénapadlás kakukkfûvel kevert sárgászöld szénájának zizegésével így csak álmaimban ismerkedhettem meg, testem kesernyés illatú párájának érzékelésével együtt. Jobb lett volna a kakukkfû illatát élvezni.

Mór
A törzs hosszú vándorlás után rövid idõre Móron települt.
    Móri tartózkodásunk alatt elõször vált érzékelhetõvé a bukás tudata. Feketeruhás nyilasok, mint pókok a falon, össze-vissza szaladgáltak. Érdeklõdtek a háború kimenetele felõl, pedig eddig mindenütt õk igyekeztek tájékoztatni minket. A parkban (nem láttam) szökevényeket akasztottak. A németek fegyelmezetlenül ittak. Többen a szétlõtt hordók között, a pincében kiömlött, térdig érõ borban fulladtak meg. Egyikük gyomrában a pálinka gyulladt meg.
    Nekem két együtt élõ vénlány ijedtében felajánlotta több hordó borát. Ingyen. V. százados engedélyével elfogadtam. Öt decis adagokban, több napon át az ezred elfogyasztotta. Fegyelmezetten.

Tapolca
Mórról az ezredet Tapolcára helyezték át.
    Érezhetõ volt, hogy bevetésre készülünk. Tartalékainkat feltöltöttük, emberek is érkeztek. Jelei voltak a fegyelem megszilárdítására való törekvésnek. A városba német propagandacsoport érkezett, filmvetítésre való felszereléssel. Egy nagy hodályban készültek a vetítésre. Délután az ezredet felvezették az óriás terembe. A Jud Süss címû filmet vetítették. Utána egy német tiszt, magyar fordítással, lelkesen gyûlölködõ antiszemita elõadást tartott. Véleményünket kérte a látottakról. Nem volt vélemény, a termet a leghatározottabban és gyorsan kiürítettük.
    Szállásom egy gabonakereskedõ kamrájában (a fõúton) volt. Itt ismerkedtem meg Máriával, a kereskedõ cselédjével, aki a hombár egy elkülönített kamrájában lakott. A hombárt este vele együtt becsukták. Az ablakon keresztül közlekedtünk. Több estét, a karácsonyt is együtt töltöttük. Ilyenkor dús szõke hajfonatait mindig kibontotta. Lassan jöttem rá, hogy ez jelbeszéd. A szerelem szabadságának megfejthetõ hieroglifája. Mohósága nem volt ellenemre, de félelme, "világvége"-hangulata annál inkább riasztott.
    Tapolcáról Balatonfüreden át 1944 Szilveszterén indultunk Enyingre. Mária rémült arccal integetett a nagy pelyhekben zuhogó, vizes hótól fehér mikulások seregének látszó katonák után.
    A balatoni csata után láttam viszont, amikor egy rideg téli éjszakán indultam el meglátogatni õt. A ház fedett kapualjában farakásszerû - egymásra keresztbe fektetett - négyes sorokba rakott hullahegy egyik oldalán gyönyörû, de vérrel áztatott, aranyszínû hajfonat - mint díszes koszorú - hullt alá a félelmetes éjszakában.
    Elemlámpámat a megalvadt fekete vértócsába ejtettem. A szánalmas vonyítássá torzult, visszafojtott sírás hangjától megdermedve, csendes zokogássá halkult gyász kíséretében - a bombázástól soha nem felejthetõ, kísértetvárossá torzult Tapolca utcáin lámpa nélkül botorkáltam vissza Sümeg felé.

Haaslach
A német vagy nyilas hadvezetés nem nagyon bízhatott az ezredben, mert inkább lefegyverzésünkrõl, semmint bevetésünkrõl lehetett kósza híreket hallani.
    A balatoni harcok után, lassan nyugat felé tartottunk és végül Ausztriában egy Haaslach nevû falucskában szállásoltunk el. Késõbb itt kapituláltunk. Ezt megelõzõen K. ezredes hadosztályparancsnokot egy kardvívó olimpiai bajnokkal cserélték fel. Ez biztos jele volt a háború közeli befejezésének. K. ezredes egy szûk kísérettel tovább indult nyugat felé, de elfoghatták, mert késõbb Focºani-ban láttam piszkos alsónadrágban sétálni. Az új ezredparancsnok egyik napiparancsában arról tájékoztatott, hogy "a gráci országúton szovjet csapatok tûntek fel. Fegyelmezett hadsereg benyomását keltik". Ezek túlmentek rajtunk, és túlment a jugoszláv Petõfi partizánbrigád is.
    Végül bolgár alakulat elõtt tettük le a fegyvert. Én csak a könyveimet sajnáltam. A fegyvereket, lõszert, szekereket, lovakat és minden tartalékanyagot átvettek. Pár nap múlva szovjet alakulat érkezett és leszerelésünket - óráinkat ponyvából készült vödrökbe gyûjtve - befejezte. Egy ausztriai lágerbe kísértek, átestünk a fertõtlenítésen, tetvetlenítésen, minden szõrzetünktõl megfosztattunk, kaptunk egy kulacs vizet és a rekkenõ hõségben Jánosháza felé indultunk.
    A kapituláció elõtt V. százados parancsára egy ojmü fegyver- és lõszerrakományt vittem a falu határában levõ erdõbe. A rakományt - távollétemben - ismeretlen civilek vették át. A parancs szerint, a kijelölt helyen a kifogott lovainkkal, látótávolságon kívül, két órát várakoztunk a fogat kocsisával.

Jánosháza
Jánosházán a keletre szállításunk elõtti átmeneti lágerben megismertük a mindennapi zsírtalan, sótlan burizs ízét, a tizenkét dekagrammos kenyéradagot. Ettõl mindenki szakáccsá változott. Egész nap fõztünk. Leggyakrabban szilvás gombócot, párolgó, marhalábszárból készült gulyáslevest, palacsintát sütöttünk, amelyet mindenki saját ízlése szerint töltött meg túróval, lekvárral, kakaóval.
    A kapitulációkor a véletlenül kenyérzsákomban maradt Sziriat oszlopai folyamatos cseréje segítségével kiolvastam a láger minden detektív- és ponyvaregényét, a Courths-Mahlereket, és a feltûnõen sok meséskönyvet. A költõk közül Petõfivel lehetett találkozni. Ráakadtam a Bibliára is, voltak indiántörténetek, Az utolsó mohikán, a Bõrharisnya. Megismerkedtem Old Shatterhanddel és Buffalo Bill-lel is.

Focºani
Néhány heti jánosházai tartózkodás után, körülbelül negyvenesével zárt vagonokba tuszkoltak bennünket, és elindultunk kelet felé. Ha lefeküdtünk, izzadságunk - a forró nyárban - egymásra folyt, levegõt is alig kaptunk. Nem tudom, hogy mindez meddig tartott. Nem csodálatos, hogy felmerült a vagon aljának kifúrása, a szökés megkísérlése. A mi vagonunkban ez nem történt meg, mert többen is elleneztük. Mások megfúrták a vagon alját. Egy hajnalon egyes lövésekre és géppuskatûzre ébredtünk. A szerelvény megállt. Nagy hangoskodás közepette felöltözött foglyokat kísértek az út mellett álló akácfa csoport felé. Sorba állították õket és percek alatt végzett velük egy rövid sortûz. Akit nem uniformisban, hanem civil ruhában találtak a megfúrt vagonokban, azt mind kivégezték. A holttesteket hátrahagyva, a szerelvény újra útnak indult.
    A szerelvény parancsnoka valószínûleg nem tudott elszámolni a szökött és kivégzett foglyok miatt a rábízott rakománnyal, ezért kerülhettünk a focºani tífuszkaranténba. A szerelvényünkön nem volt tífuszmegbetegedés.
    Focºani-ban a burizs még ízetlenebb, a kenyér még komiszabb és kisebb lett. Viszont kaptunk szárított, sózott heringet. Ez jó só- és fehérjepótlásnak bizonyult. A foszfor is látható hasznunkra vált. Gyakori volt a hasmenés és a legyengült katonák latrinába szédülése. Ez majdnem mindig a halált jelentette. A németek gyakrabban estek áldozatául, mint mi. Én torokgyulladást kaptam. Láttam a barátaim szemén, amikor a magas lázzal a gyengélkedõre kísértek - tífusz gyanújával -, hogy nem sok reményt fûznek visszatérésemhez. Hála a gyors ultraszeptil kúrának, visszatértem.
    Augusztus végén - valószínûleg a közelgõ választások miatt - most már nyitott ajtókkal utaztunk Szeged felé, egyenesen az éppen lejárt tífuszkaranténból.

Szeged
Szegedre értünk. A vonatról - immár fegyveres kíséret nélkül - indultunk el csajkáinkkal a jó szagú, gyantás fenyõfüstbe és a csábító gulyás, paprika illatú gõzébe burkolódzó kondérok felé. A kondérok füstös gõzében fehér köpenyben, fityulában, középkorú, telt testû angyalok lebegtek, amint éppen leszálltak a mi fogadásunkra. Piros színû zsírkarikákkal borított levest öntöttek, hatalmas merítõkanalakkal elõre nyújtott, horpadt csajkáinkba.
    Üzenet volt ez, ami minden díszes fogadásnál többet ért. Megalázott, de emberségében megtartott szülõföldünk nagyszerû üdvözlete. Parancsszó nélkül sorba álltunk és fegyelmezetten tisztelgõ alakulatként viszonoztuk fehér köpenyben lebegõ hús-vér angyalainknak kedvességét.
    Éhesek voltunk, már hónapok óta, de mégsem zabáltunk. Ettünk, hang nélkül. Kanalaink, mint nyüzsgõ verébcsapat, a csendet kihasználva fecsegtek. Nyelvünk elhalt ízlelõ sejtjei, lassan életre keltek és a tüzes paprika jólesõ ízlelése, nemcsak emésztõ szerveinket, de lelkünket is új életre keltette. Egyesek szeme fátyolossá lett a leves gõzétõl vagy a gondolattól, hogy a jó barát, a velünk szenvedett pajtás soha nem fogja ezt a levest megkóstolni. Visszatérve a szerelvényre, a vonat északi irányt vett. A kerekek a sokszáz kilométeres úton megunt egyhangú kattogása négyes ütemû csengéssé változott. "Megy a vonat, megy a vonat, Kanizsára, kanizsai, kanizsai, állomásra…"
    A csillagfényes langyos nyári éjszakában almáskertek eltévedt illata áradt közénk a vagon nyitott ajtaján.
    Gyerekké változtunk. Valaki énekelni kezdett. "Bújj-bújj, zöld ág, zöld levelecske…"
    Elszomorodtam - nem tudom, miért -, és nem énekeltem.

FÓKUSZ

PETÕ GÁBOR PÁL

Kalandozás a relativitáselmélet
(és Einstein) körül

Rapszodikus esszé

Száz évvel ezelõtt, 1905-ben, több olyan cikk jelent meg a kor egyik legtekintélyesebb tudományos folyóiratában, az Annalen der Physik-ben, amelyekre felfigyelt a tudományos világ, jóllehet szerzõjük egy alig ismert, huszonhat éves fizikus, a berni szabadalmi hivatal tisztviselõje volt, aki még le sem doktorált. A neve: Albert Einstein.
    A cikkek közül az egyik annak a kutatásnak az alapja volt, amelyért 1922-ben neki ítélték az elõzõ évrõl "tartalékolt" fizikai Nobel-díjat, a másik cikk pedig, amely a nem sokat mondó Mozgó testek elektrodinamikájáról címet viselte, a 20. század egyik legforradalmibb fizikai elméletének, a relativitáselméletnek az alapja, a speciális relativitáselmélet volt.
    Ennek az elméletnek a jelentõségét mi, nem fizikusok fel sem tudjuk fogni. Sõt, már a nevét sem értjük, illetve félreértjük, sokszor félremagyarázzuk. A "relativitáselmélet" nevet egyébként nem megalkotója adta neki, hanem Max Planck, a berlini egyetem Nobel-díjas professzora; maga Einstein jobbnak tartotta volna az "invariancia elmélete" nevet: "A »relativitáselmélet« elnevezésrõl belátom, hogy szerencsétlen és alkalmat adott filozófiai félreértelmezésekre" - írta õ maga, már 1921-ben, egy levelében.1 "Félreértelmezésekre?" Még ennél is rosszabbra: "értelmezésekre", amelyek rossz viccek alapjául szolgálhattak. Emlékszem, hogy gyermekkoromban, vagyis még a második világháború elõtt egy újságban ezt a "viccet" olvastam: "Maga tudja, mi a relativitáselmélet?" - kérdi a barátjától valaki. "Hát persze. Azt jelenti, hogy minden relatív, viszonylagos. Például: három hajszál egy fejen kevés, de egy levesben sok." Mire a kérdezõ: "És ezért a hülye viccért kapott Einstein Nobel-díjat?"
    Tetejébe Einstein nem is a relativitáselmélet megalkotásáért kapta meg a Nobel-díjat (akkor, amikor egy kísérlet - 1919-ben egy teljes napfogyatkozás megfigyelése során - már bizonyítékot is szolgáltatott rá!), hanem a stockholmi bizottság indokolása szerint elsõsorban a fotoelektromos hatás értelmezéséért. Ami csak egyik bizonyítéka annak, hogy a Nobel-díjakat odaítélõ bizottságok (nemcsak a fizikai!) gyakran nem ismerték föl még azoknak az eredményeknek a jelentõségét sem, amelyért odaítélték a díjat. Napjainkban, immár 105 év díjazásait mérlegelve, tucatszám találunk égbekiáltó baklövéseket; vastag könyvet töltene meg ezeknek az ismertetése. Legtöbb baklövés természetesen az ún. békedíj odaítélésében fedezhetõ fel, amiben politikai értetlenség és elfogultság játszhat szerepet, de az irodalmi Nobel-díjak kiosztásában is - érthetõ, ízlésbeli különbségek miatt csakúgy, mint politikai elfogultságból - szintén rengeteg a tévedés, akár azoknak a névsorát nézzük, akik megkapták a Nobel-díjat, akár azokét, akik nem kapták meg, holott legalább annyira megérdemelték, mint a díjazottak, sõt, sokszor még jobban is.
    Ebben az évben, talán a relativitáselmélet megszületésének századik évfordulója (mellesleg Einstein halálának ötvenedik évfordulója) tiszteletére az UNESCO által a Fizika Évének nyilvánított esztendõben, már eddig is sok megemlékezés jelent meg, amelyek a sok évtizedes oktató és felvilágosító munka ellenére hemzsegtek a - sokszor nevetséges, ismerethiányból vagy felületességbõl eredõ - hibáktól. Egy máskülönben - még tudományos kérdésekben is - az átlagosnál jobban tájékozott magyar napilap pl. "Száz éve minden relatív" címmel jelentetett meg összeállítást - ami szellemesnek hangzik, de igazából ostobaság. A relativitáselmélet nem jelenti azt, hogy minden - vagy bármi is - relatív. Hogy mit jelent? Azt természetesen - nem lévén fizikus - én sem értem, ami ma már nem mentség, de tény, hogy az elméletet megszületése után, lévén matematikailag eléggé bonyolult, sokan nem értették, és persze sokan nem is akarták megérteni, nem kevesen érthetetlennek, sõt ostobaságnak tartották. Ez utóbbi nézet zászlóhordozója egy magyarországi születésû Nobel-díjas német fizikus, bizonyos Philipp von Lenard volt, aki már csak azért is ellensége volt Einsteinnek, minden megnyilatkozásának, szellemi alkotásának, mert Einstein zsidó volt, von Lenard pedig az elmebaj határáig gyûlölködõ antiszemita. Õ alapította meg a "Deutsche Physik", a "német fizika" nevû iskolát, irányzatot. Mellesleg politikailag von Lenard hitlerista volt, mégpedig a kezdetektõl: amikor Hitler Adolfot a müncheni ún. "sörházi puccs" után 1924-ben börtönbüntetésre ítélték, von Lenard egy másik, úgyszintén Nobel-díjas német fizikussal együtt aláírt újságcikkben nyíltan kiállt mellette.2
    Ami azonban a relativitáselmélet megértését illeti, eleinte valóban kevés híve akadt. Einstein ugyan cáfolta azt a neki tulajdonított gõgös kijelentést, miszerint elméletét csak 12 ember érti a világon, de az tény, hogy Sir Arthur Eddington angol csillagász és matematikus egy elõadása után - alighanem tréfából - azt mondta valakinek, aki gratulált neki az elõadásához, mondván: "Ön egyike a három embernek, aki érti ezt" - "Ki a harmadik?" (Vagyis nyilván magára Einsteinre utalt.)
    Mára minden harmadéves fizikushallgató érti a relativitáselméletet - legalábbis ezt mondta nekem egy fizikaprofesszor. Azok körében, akik nem tanulták és nem értik a relativitáselméletet, széles körben nemcsak értetlenség uralkodik, de nyíltan ellenségesek is (azzal, amit nem is értenek!): lépten-nyomon hallani tõlük, hogy ez az elmélet "ellentmond a józan észnek", és ezért elvetendõ. Igaz, hogy a relativitáselméletbõl adódnak olyan - tudományosan kifogástalan - következtetések, amelyek érthetetlenek azoknak, akik tudásuknál (?) fogva nem is érthetik meg. Ilyen például az óra- vagy az ikerparadoxon, amelynek lényege, hogy egy, a fény sebességét megközelítõ testben (mondjuk, egy órán vagy egy ilyen - ma persze nem létezõ - ûrhajóban utazó iker életében) az idõ másképp múlik és a visszaérkezõ iker nem olyan idõs, mint testvére.
    Einstein élete regényesnek is mondható, mindenesetre cikcakkos. Németországban, Ulmban született, de 17 éves korában, 1896-ban, amikor már a svájci Aargauban tanult, lemondott német állampolgárságáról a porosz militarista közszellem feletti undorában és ellene való tiltakozásul. Öt év múlva svájci állampolgár lett, és a zürichi mûszaki egyetemen (Eidgenossicche Technische Hochschule) szerzett diplomát. Megnõsülve (egyetemi évfolyamtársnõjét, a szerb Milena Mariot vette feleségül) Bernben telepedett le, és a Szabadalmi Hivatalban kapott állást. Már 1900-ban megjelent egy tudományos dolgozata - miközben doktori munkáját csak 1905-ben adta be a zürichi egyetemen -, és ugyanabban az évben megjelentek korszakalkotó dolgozatai. 1909-ben kinevezték a zürichi egyetemen az elméleti fizika rendkívüli professzorává (miután még a Szabadalmi Hivatalban dolgozva elõzõ évben a berni egyetemen magántanár lett), s már 1909-ben a genfi egyetem díszdoktorává fogadta. Szédületes karrier indult ezzel: 1911-ben a prágai egyetem elméleti-fizikai tanszékének professzora lett, de az Osztrák-Magyar Monarchiában széles körben terjedõ antiszemitizmus miatt csakhamar visszatért Zürichbe. 1913-ban a berlini Porosz tudományos Akadémia tagjává választotta, a következõ évben pedig meghívták a berlini egyetemre, tanítási kötelezettség nélküli professzornak, és azzal az ígérettel, hogy az akkor alapítandó Kaiser Wilhelm Institut für Physik igazgatójává is kinevezik. A császár nevét viselõ intézethálózat (ma Max Planck Intézetek) nem állami létesítmény volt, hanem független. Így nem érte retorzió "csak" sok gyalázkodó támadás -, amikor a világháború kitörésekor tiltakozott a háború ellen, és aláírt egy manifesztumot.
    Berlin jelentõs stáció Einstein életében - és a relativitáselmélet fejlõdésében. Ott dolgozta ki elméletét részletesen (ún. "általános relativitáselmélet"), ott vált el feleségétõl, két fia (és - talán meghalt - kislánya) anyjától, és újranõsült. A háború után történt a nevezetes kísérlet, amely igazolta elméletét, és ez világhírûvé tette. Ettõl fogva sokat dolgozott és utazott - így Japánban érte a hír is, hogy neki ítélték a Nobel-díjat, amelyet mellesleg elvált feleségének adott: erre már az 1919. februári váláskor írásban kötelezte magát, s talán kissé mulatságos, hogy ennyire bizonyos volt abban, hogy elõbb-utóbb megkapja a Nobel-díjat.
    Einstein intenzív társadalmi munkásságot folyatott: cikkeket írt, nyilatkozatokat, támogatta a cionista mozgalmat is - így telt el a század második évtizede. A harmadik azonban Hitler hatalomrajutásával kezdõdött. Einstein tiltakozásul lemondott professzori és akadémikusi tisztségeirõl, sõt - újból - német állampolgárságáról is (megmaradt svájci állampolgárnak). Freuddal együtt pacifista, háborúellenes könyvet írt. 1935-ben költözött az Egyesült Államokba, Princetonba, ahol az Institute for Advanced Studyban kapott kutatói állást. Addigra már talán õ maga sem tudta, hány akadémia tiszteleti tagja és hány egyetem díszdoktora volt - világszerte ismert jelenség (jellegzetes külsejével is). Még húsz éve volt hátra életébõl - és ez alatt történt az az eset is, amelyrõl rengeteget (sok téveset is) írtak össze. Megírta híres levelét F. D. Roosevelt elnöknek. Mivel aggasztó híreket kapott Németországból, azt javasolta, hogy az Egyesült Államok jelentõs tudományos erõit összpontosítva állítson elõ egy nagy hatású fegyvert - ez az, amit némileg leegyszerûsítve atombombának nevezünk.
    Mielõtt azonban ebbe a jövõbe ugranánk, kanyarodjunk vissza egy régi "történethez". Számtalanszor megírták, hogy Einstein középiskolában gyenge tanuló volt és megbukott matematikából (az évforduló alkalmából egyik lapunk fizika bukásáról írt). Ebbõl semmi sem igaz. Persze, mint a legtöbb zseni, õ sem minden tárgyból volt egyformán jó, de a bukás egy ma már talán kinyomozhatatlan eredetû félreértésnek tulajdonítható alaptalan híresztelés. (No és ha megbukott volna? Késõbb egészen jó volt!) A történet magva az, hogy amikor a müncheni Luitpold gimnáziumba járt, megváltoztatták az osztályozási rendszert: ami az egyik évben a legjobb jegy (talán az ötös, talán az egyes - ki tudja?), a következõ tanévben a legrosszabb jegy lett: bukás. Így Einstein bizonyítványában is feltûnt egy olyan jegy, amely bukás lett volna egy évvel korábban…
    Az Egyesült Államokban Einstein tudományos munkássága távolról sem volt olyan sikeres, mint korábbi, európai korszakában, de sokakra volt nagy hatással és intenzíven részt vett mind a tudományos életben, mind a közéletben. 1940-ben amerikai állampolgár lett (de haláláig megtartotta svájci állampolgárságát is). Ám ezt pár hónappal megelõzõen történt meg az, hogy "beavatkozott" az amerikai politikába, de bátran mondhatjuk, hogy a világtörténelembe is. Õ adta meg a kezdõlökést az atombomba-kutatásnak, amelyben azonban õ nem vett részt: nem az õ tudományos területe volt.
    A "beavatkozás", amelyre céloztam, az úgynevezett Einstein-levél volt. Errõl - pontosabban ennek keletkezésérõl - hetet-havat összeírtak, egymásnak ellentmondó és egymást kizáró dolgokat.3 Engedtessék meg itt ennyi szubjektivitás, hogy elmondjam: ezek az ellentmondások keltették fel az érdeklõdésemet a levél keletkezéstörténete iránt, amivel azután évekig foglalkoztam: nyomoztam, mondhatnám: olvastam, leveleztem, vitáztam. Végül (azt hiszem, ennyit szerénytelenség nélkül állíthatok) sikerült 99 százalékig tisztáznom a dolgot, amit talán bizonyít, hogy összefoglaló cikkemet a Magyar Tudomány, az Akadémia folyóirata közlésre méltatta.4
    A Roosevelt elnökhöz írott levél számunkra azért is érdekes, mert magyaroknak meghatározó szerepük volt megszületésében. A kezdeményezés a zseniális (Nobel-díj nélkül maradt), sokoldalú emigráns magyar tudós, Szilárd Leó agyában született meg. Õ kezdeményezte, hogy forduljanak - az általa még Berlinbõl jól ismert - Einsteinhez. Ez 1939 nyarán történt, amikor Einstein az Atlanti-óceán partján levõ Peconic Bay halászfaluban horgászott. Szilárd érezte, hogy a dolog sürgõs - nem ez volt az elsõ "megérzése". Belinben már Hitler hatalomra kerülése elõtt becsomagolva volt két bõröndje, és a Reichstag felgyújtásának estéjén felszállt a Bécsbe induló vonatra és meg is érkezett oda, míg másnap a határon már Hitler rendõre és SA-legényei igazoltatták és zaklatták a nyilvánvalóan menekülõ utazókat.
    Késõbb Londonban azt mondta: egy évvel a háború kitörése elõtt fog elutazni az Egyesült Államokba - és valóban, 1939-ben átkelt az óceánon. "Elég csak egy nappal okosabbnak lenni a többieknél" - szokta volt mondani. Szilárd - mint számos kortársa, köztük a legnagyobbak is mondták - mindent tudott, de volt valami, amit soha nem tanult meg: autót vezetni. Ezért kollégája, késõbbi Nobel-díjas magyar kollégája, Wigner Jenõ vitte el autón Einsteinhez. Nem kellett sokáig magyarázni neki a német tudósok elõrehaladott kutatásait az atomkutatás terén, Einstein vállalta egy levél megírását. Elõször Erzsébet belga királynénak akartak írni, akit Einstein a zene révén ismert, kérve, hogy Belgium ne szállítson uránt Németországnak. De rájöttek, hogy nem fordulhatnak egy külföldi személyiséghez - tetejébe akkor nem csak Einstein, hanem Szilárd sem volt amerikai állampolgár (Szilárd német volt), így született meg a gondolat: az Elnöknek írnak. Einstein lediktált egy fogalmazványt Wignernek, németül, mert angol tudása haláláig hagyott hátra kívánnivalót, majd ezzel Szilárd visszament New Yorkba. A levelet Wigner lefordíttatta angolra, majd Szilárd ennek alapján kétféle - egy rövidebb és egy hosszabb - fogalmazványt készített. Ezt azután Einstein aláírta és egy ismerõs, a tudományok iránt érdeklõdõ bankár, Roosevelt tanácsadója révén eljuttatták a Fehér Házba.
    A részletekkel itt nem terhelem az olvasót (Magyar Tudomány-beli cikkemben megtalálja, ha érdekli), csak egy dologra térnék még ki. Most, az évforduló alkalmából, de már korábban is többször megjelent a sajtóban egy kép, amelyen Einstein és Szilárd ül egymás mellett, kezükben toll, elõttük papír, és azt sugallják, hogy itt és most írják alá a levelet.
    Errõl azonban szó sincs! Szilárdnak a levél angol fordításával még egyszer ki kellett mennie Einstein horgásztanyájára - ekkor, mivel Wigner elutazott, egy másik magyar lett Szilárd "sofõrje": az akkor alig 31 éves Teller Ede, aki a washingtoni egyetemen tanított fizikát. Késõbb õ nagyon benne volt az atombomba-kutatásban, sõt, az úgynevezett hidrogénbomba (fúziós bomba) ötlete az õ agyában fogamzott meg (akkor már nem Hitler ellen). Teller késõbb jónéhányszor elsütötte a poént, hogy "elsõ atomfizikai kutatási feladata" az volt, hogy Szilárd "sofõrje" legyen…
    A nevezetes levél azonban még ekkor sem volt kész, és mivel fényképész sem az elsõ látogatáskor, sem a második alkalmával nem volt jelen (elvégre eléggé titkos dologban ügyködtek), ez a fénykép nem készülhetett akkor. Talán sem Szilárd, sem Einstein nem volt egészen tudatában annak, micsoda hatása lesz kezdeményezésüknek - de késõbb, talán egy év múlva mégis leültek újra Peconic Bayban és megcsinálták a képet. Amely azért sem lehet eredeti, mert amikor Einstein aláírta a levelet (a rövidebb változatot; a hosszabb változat megmaradt Szilárd iratai között és egy, özvegye és egy munkatársa által szerkesztett posztumusz kötetében meg is jelent), szóval az aláíráskor Szilárd nem is volt jelen.
    Egyébként Einstein késõbb nagyon bánta, hogy aláírta azt a levelet (holott nagy jót tett vele, annak ellenére, hogy a német tudósok, akik tényleg - Szilárd megérzése jó volt! - szintén dolgoztak egy hasadóanyag bomba elõállításán, kudarcot vallottak, tehát az antifasiszta szövetséget nem fenyegette Hitler atombombája). "Egy hibát követtem el életemben - írta Linus Pauling kémiai és béke-Nobel-díjas barátjának -, amikor aláírtam azt a levelet Roosevelt elnök úrhoz, támogatva, hogy az atombombát meg kell csinálni. De talán meg lehet ezt bocsátani nekem, hiszen mindannyian éreztük, hogy a németek nagy valószínûséggel ezen a problémán dolgoznak, sikerülhet nekik és felhasználhatják az atombombát, hogy õk legyenek a felsõrendû faj."6
    Nem írok, nem írhatok itt, már csak terjedelmi okokból sem Einstein (és Szilárd) egyéb, érdekes munkáiról, pedig akad közte mulatságos is: hûtõszekrényt terveztek más, az akkor használtnál kevésbé veszélyes munkaanyaggal, de ezek általában nem valósultak meg. Bár azért érdekes volt azt olvasni a magyar szabadalmi értesítõben, hogy "feltalálók Einstein Albert tanár (sic!) és Szilárd Leó, Berlin".
    Einstein és más fizikusok is bûnösnek érezték magukat az atombomba bevetéséért Hirosima és Nagaszaki ellen - de ez nem az õ bûnük volt. Az atombomba Németország fegyverletétele után készült el. Szilárd akkor aláírásokat gyûjtött egy, az elnökhöz intézendõ kérvényre,7 hogy ne dobják le élõ emberi célpontra a bombákat (összesen két darab volt belõlük!) - õk tudták, milyen szörnyû hatás várható, és akkor már okafogyottnak ítélték a bomba bevetését. Az emberiség tragédiájára azonban Roosevelt elnök váratlanul meghalt és alelnöke, Harry S. Truman lépett a helyébe, egy szûk látókörû, erõszakos ember, õ pedig parancsot adott a bombák bevetésére. Késõbb Teller, aki megtagadta az említett kérvény aláírását, késõbb elismerte, hogy rosszul tette. De hát nem az õ aláírásán múlt.
    Azt még el kell mondanunk, hogy Einstein szabadgondolkodó volt, de zsidónak vallotta magát, és támogatta Izrael állam létrejöttét, habár a cionizmust nacionalista szemléletnek tartotta. Egyébként komolyan felvetõdött, hogy õ legyen Izrael Állam elsõ elnöke. Híve volt a szocializmusnak is - de nem a szovjet változatának.

JEGYZETEK

1 Calaprice, Alice (szerk.): Idézetek Einsteintõl. Alexandra, Pécs, é. n. (Az eredeti 1996-ban jelent meg a jeruzsálemi Héber Egyetem kiadásában.) 170. old.
2 L. cikkemet: Lénárd Fülöp vagy Philipp von Lenard? Technikatörténeti Szemle. XXI. 1994-95. 116-127. old. - Lenardnak Hitlerrõl szóló cikke teljes terjedelmében (természetesen magyar fordításban) ebben a cikkben 123-124. old.
3 Ezeket idéztem az Albert Einstein emlékére c. kötetben (szerk.: Abonyi Iván és Staar Gyula), a TIT budapesti szervezetének kiadása 1979-1980. 31-33. old.
4 Magyar Tudomány 1995. 8. 998-1002. old.
5 Késõbb azt híresztelték, hogy nem akarták megcsinálni Hitlernek, de ez szerecsenmosdatás: lásd. Leslie R. Groves: Az atombomba születése (Kossuth Könyvkiadó, 1966) 280-285. old.
6 Calaprice, Alice: id. mû 131. old.
7 Lanouette, William: Szilárd Leó (Magyar Világ Kiadó, Budapest 1997.) 239.
 
 

TUDÓSPORTRÉK

KARDOS ISTVÁN

A matematika nagyasszonya

Péter Rózsa (1905-1977)

Nem hiszem, hogy lett volna nála rendhagyóbb alkatú alakja a magyar tudomány matematikai zsenikkel gazdag (sõt, tobzódóan gazdag!) világában. Gyûlölte a divatokat, a közhelyeket, a talmi külsõségeket. Eszerint élt, viselkedett, s aki történetesen nem ismerte értékeit, bensõ énjét és mélységes humanizmusát, aligha tartozott feltétlen hívei közé.
    Errõl személyesen is tanúskodhatom. Amikor elolvastam híres könyvét, a Játék a végtelennel címû munkáját, mely bámulattal töltött el, mindenáron televíziós interjút akartam készíteni vele. Csakhogy Péter Rózsával kapcsolatot teremteni… nos, ez bizony bajos dolog volt! Ezért egy régi, kedves tanítványát, akkor már a Fazekas Mihály Általános Gimnázium igazgatóját, Genzwein Ferencet kértem fel közvetítésre, sõt: a riporteri teendõk ellátására.
    Amikor aztán ez az egyszerûen öltözött, csendes és végtelenül tartózkodó aszszony beszélni kezdett, egy párját ritkítóan ragyogó elme tágas világa nyûgözte le mind a forgatást végzõ stábot, mind a televízió nézõit.
    A tudósasszony életútja sikeres és nehéz esztendõkkel vegyesen alakult. Budapesten született, 1905. február 7-én, és a fõvárosban végezte elemi iskolai és gimnáziumi tanulmányait. A Pázmány Péter Tudományegyetemen szerezte meg, 1927-ben, matematika-fizika tanári diplomáját. Kivételes tehetsége igen korán megnyilvánult. 1931-ben, alig 26 éves korában, már maradandót alkotott a Gödel-féle rekurzív függvények elméletében és annak - késõbb - számítógépekre való alkalmazásában. Ezzel a szakmai berkekben világszerte felhívta magára a figyelmet. Ennek tudható be, hogy 1927-ben felkérték a két legtekintélyesebb korabeli szaklap (The Journal of Symbolic Logic és a Zeitschrift für matematische Logik und Grundlagen der Mathematic) szerkesztõbizottsági tagságára. Péter Rózsa a matematikai logika nemzetközileg elismert mûvelõje lett. Mintegy ötven publikációja jelent meg a témában, több világnyelven.
    1943-ban pedig megírta pompás, matematikát népszerûsítõ könyvét, amely a Játék a végtelennel címet kapta. Hatalmas könyvsiker volt - és az máig is. Megjelenése óta eddig hat magyar kiadást és tizenhat nyelven huszonnyolc kiadást ért meg. "A könyv - írta Péter Rózsa elõszavában - a nem-matematikus érdeklõdésû, intellektuális embernek szól: az irodalom, a mûvészet, a humánum emberének. Sok szépet kaptam arról az oldalról, most viszonzásul átnyújtom a matematikát. Hadd lássák meg: nem vagyunk olyan messze egymástól!"
    És a "humánértelmiség" megértette a szándékot, s lelkesen üdvözölte. "Soha el nem képzeltem volna - áradozott, az áradozásra egyébként szinte képtelen Füst Milán -, hogy az absztrakciók absztrakciója, hogy éppen a matematika ilyen egész embert képes legyen tükrözni. Micsoda csillagászati messzeségben van ez a könyv mindattól, ami eddig matematikai tankönyv formájában gyötrelmünkre volt!" Hegedûs Géza pedig ezt írta: "Péter Rózsa vállalkozott arra, hogy a matematika egész problematikáját elmesélje azoknak, akiknek még csak érzékük sincs a számok tündérvilágához. És ez az eleve reménytelennek látszó feladat sikerült. Íme, a vakok látnak!" A német Die Weltbühne (már az 1960-as években) több oldalas méltatását így summázta: "Remekmû! Még a matematikusok is rengeteget profitálhatnak belõle."
    A háború alatt el kellett hallgatnia Péter Rózsának. A felszabadulás után középiskolában tanított, majd 1947-tõl 1955-ig a budapesti Pedagógiai Fõiskola tanszékvezetõ tanára volt. Sok ifjú matematikus-tehetség képzésében, pályára segítésében bábáskodott, miközben oly sok szeretettel patronált középiskolája a nagyhírû Fazekas Mihály Gimnázium sok-sok matematikai diákolimpiai gyõztesét támogatta, készítette fel. És ez érett pedagógusi tapasztalatainak volt köszönhetõ. Elévülhetetlen érdemeket szerzett az alsófokú és a középiskolai matematikaoktatás korszerûsítésében éppúgy, mint a matematika-szakos tanárképzés színvonalának világstandardra emelésében. Az a tény, hogy a magyar matematikaoktatás abban a korszakban a legelsõk közé emelkedett - Péter Rózsa és tanítványai óriási szerepet játszottak.
    1951-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, ugyanabban az évben elnyerte A Matematikai Tudományok Doktora címet is. 1955-tõl 1976-ig (nyugdíjazásáig) az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezetõ professzora volt. Közben 1970-ben Állami-díjat kapott, és a Magyar Tudományos Akadémia levelezõ tagjává választotta (1973).
    A magyar tudományos életben aktívan részt vett, minden matematikával kapcsolatos vitában, fõleg az oktatási módszereket illetõen. Sohasem változtatott a reá annyira jellemzõ külsõségeken. Újító szelleme és - bár meggyõzõdéses marxista volt - konzervativizmusa sajátos szimbiózisban élt benne. Szinte dühödten ostorozta a nõk egészségét károsító öltözködési szokásokat. Ahol csak tehette, kifejezte rosszallását a gerincet károsító, magas sarkú nõi cipõkkel szemben.
    Egyedül, de nem társaság nélkül élte le életét. Nagyon szerette és minden módon támogatta a fiatal matematikusokat, kutatókat és tanárokat egyaránt. Nem szeretett egyedül ebédelni és ezért mindig ültek vendégek az asztalánál. E sorok írója is tanúsíthatja, hogy páratlan háziasszony volt, csodálatosan fõzött. Egyedül, függetlenül, de nem magányosan - ez volt az életelve.
    Pályatársai, kollégái és tanítványai tiszteletétõl s szeretetétõl övezve, 1977. február 17-én halt meg, Budapesten.

MORFONDÍROZÁS

SZERDAHELYI ISTVÁN

Ontikusan

Az igazság az, hogy az irodalomtudományi tanulmányok szövegei kezdenek jobban mulattatni, mint a Heti Hetes szórakoztató ipari tévészemélyiségeinek egyre haloványabb viccelõdései. Úgyhogy komoly megfontolás tárgyává teszem, nem kellene-e elõfizetnem az effajta tudományos értekezéseket közrebocsátó folyóiratokra. A minap is jó negyedórányi derûs merengés élményében részesített egy irodalmár akadémikus tanszékvezetõ egyetemi professzor dolgozata, melyben az a megállapítás olvasható, hogy "ami József Attila mûveként megszólít bennünket, ontikusan nincs jelen, hanem mindig csak állandó újraértelmezés formájában találkozik a mi kérdéseinkkel".
    Mert ugye, mit állít ez a félmondatocska? Hát mindenekelõtt azt, hogy József Attila mûve megszólít bennünket. Úgy vélhetnénk, ez valamiféle átvitt, költõi értelemben értendõ, hiszen a József Attila összes mûvei címû, háromkötetes, szürke vászonkötéses kiadványról nem feltételezhetõ, hogy amikor elmegyek a könyvespolc mellett, egyszer csak megszólal, és azt mondja:
    - Hejh, burzsoá, hejh proletár! - én, József Attila, itt vagyok!
    Ha töprengeni kezdünk, miféle mögöttes értelmet kell tulajdonítanunk ennek az állításnak, s hozzáolvassuk, hogy az, ami megszólít bennünket, "ontikusan nincs jelen", megerõsödhet bennünk a költõi értelmezés feltételezése. Nem a hagyományos poétika formakincsére vonatkozóan ugyan, mert abban nem volt szokás az "ontikusan"-hoz hasonló szavak használata, de egy neodadaista-posztmodern-hangköltészeti alkotás nemcsak teljesen ismeretlen szakkifejezésekkel tûzdelheti tele szövegeit, hanem akár az "értelmen túli nyelv" nem létezõ szavaival is. Igaz, az "ontikusan" költõi leleményként való értékelésébõl levon valamennyit, hogy van értelme. A filozófia szakos egyetemi hallgatóktól elvárható, hogy tudják, magyarul azt jelenti: "lételméletileg", "lételméleti értelemben". A mondat kezdete tehát e mûfordítási mûvelet elvégzése esetén így hangzik: "ami József Attila mûveként megszólít bennünket, lételméleti értelemben nincs jelen".
    A fõ probléma ezzel az állítással az, hogy az ontológia, azaz lételmélet, jóllehet filozófiai tudományágként az ókor óta mûvelik - kezdeteit a görög Parmenidészhez szokás visszavezetni -, máig sem fejlõdött olyasféle tudománnyá, amilyen pl. a matematika, ahol bízvást megengedhetjük magunknak, hogy azt mondjuk: a tízes számrendszerben kétszer kettõ négy. Az ontológiában ezzel szemben különféle elgondolások élnek egymás mellett, a kétszer kettõ négyhez hasonló alapkérdésekben is mást mond Heidegger, Quine, Nicolai Hartmann vagy Lukács György. A mûvészeti alkotások lételméleti kérdéseire ezen túl is a legkülönfélébb válaszokat adják a szakírók, Ingardentõl Mukaøovskýn át Gadamerig, Bloomig vagy Derridáig. A filozófia vagy esztétika szakos egyetemi hallgatóknak ezt is tudniuk kell (vagy kellene, ha nálunk az egyetemeken nemcsak esztétika tanszékek léteznének, hanem esztétika-oktatás is lenne).
    Ebbõl viszont az is következik, hogy az "ontikusan"-t nem kell komolyan vennünk, hiszen egy olyan axiómára - azaz külön bizonyítás nélkül elfogadott alapfeltevésre - hivatkozik, amely (nem "ontikusan", hanem a szó leghétköznapibb értelmében) nem létezik. Magyarán: üres blöff, semmiben nem különbözik az olyan megnyilvánulásoktól, amikor valaki egy nem létezõ házingatlanra vesz fel bankkölcsönt.
    Felfoghatjuk azonban viccnek is, olyan állításnak, amelynek célzata nem az, hogy ténylegesen megtörtént eseményt vagy tudományos igazságot közöljön velünk, hanem az, hogy megnevettessen bennünket. S valóban: az "ami József Attila mûveként megszólít bennünket, ontikusan nincs jelen, hanem mindig csak állandó újraértelmezés formájában találkozik a mi kérdéseinkkel" kijelentés igen mulatságos. Megyek kifelé a konyhába ebédelni, s a József Attila összes mûvei címû, három kötetes, szürke vászonkötéses kiadvány egyszer csak megszólít:
    - Hejh, burzsoá, hejh proletár! - én, József Attila, itt vagyok!
    Ezt pediglen úgy teszi, hogy lételméleti értelemben nincsen is jelen, hanem mindig csak állandó újraértelmezés formájában találkozik az én kérdéseimmel. Az ügy itt már nagyon zavaros, hiszen én nem kérdeztem e kiadványtól semmit, mert nem szokásom jelen nem levõ kiadványoktól kérdezõsködni, még akkor sem, ha kifejezetten megszólítanak. Tegyük fel azonban, hogy mégis megteszem ezt, és megkérdezem e kötetektõl:
    - Hogy a fenébe tudsz megszólítani, ha ontikusan nem is vagy jelen?
    Mire az elsõ kötet azt válaszolja:
    - Csak ami nincs, annak van bokra, csak ami lesz, az a virág, ami van, széthull darabokra.
    Ez a válasz azonban nem így találkozik az én kérdésemmel, hanem mindig csak állandó újraértelmezés formájában. Azaz, ha március 15-ikén találkozik, akkor az értelme az, hogy
    - Talpra magyar, hí a haza!
    Ha viszont halottak napján, akkor így értelmezendõ:
    - Én a Halál rokona vagyok, szeretem a tûnõ szerelmet, szeretem megcsókolni azt, aki elmegy.
    Nos, mindez ellenállhatatlanul kiváltja az emberbõl a röhögést, olyan elementáris erõvel, amelyhez képest a Heti Hetes szereplõinek humorkeltõ próbálkozásai kismiskák. Ideje lenne az irodalmár akadémikus tanszékvezetõ egyetemi profeszszorok tudományos konferenciáit sugározni a kabarémûsorokban.

OLVASÓLÁMPA

BISTEY ANDRÁS

Novellákból épített regény

Tabák András: Az ezüst vitézségi

Tabák András könyve, Az ezüst vitézségi nem csupán jó novellák gyûjteménye, az írások együttesébõl egy regény bontakozik ki, amely valamikor a második világháború közepe táján kezdõdik, és a felszabadulás utáni elsõ május elseje eufórikus hangulatában ér véget.
    Egészen az utolsóig egyetlen fõ téma köré épülnek a novellák, és ez a téma a lappangó félelem. Az utolsó novella, a Demokratikus tej elsöprõ örömét és megkönnyebbülését éppen a félelem megszûnése adja. Elõtte azonban, néhol egészen nyilvánvalóan, máshol csak áttételesen, de az élet minden pillanatában nyomasztja hõsünket. Valósággal beleeszi magát a lelkébe, akkor sem tud megszabadulni tõle, amikor egy-egy pillanatra, ha nem is boldognak, de legalább elégedettnek érzi magát. Az állandó félelem úgy szegõdik a társául, hogy néha már megszokásból(?) maga sem veszi észre, csak önkéntelen reakcióiból érzékeli az olvasó, hogy nem tud szabadulni tõle.
    A drámai hatást erõsíti, hogy a félelem ketrecébe zárt hõsünk gyermek, akinek legfogékonyabb éveit õrli föl ez az érzés. A munkaszolgálatra behívott, de távollétében is a kisfiú gondolataiban szinte állandóan jelen levõ apa és a személyében is fenyegetett gyerek, a valóságot gyakran sikertelenül leplezni kívánó család állandó feszültségében a világ érthetetlenné válik. A félelem forrása nem is valami konkrétum, hiszen a kisfiú nem tudja, hogy milyen veszélyben van. Sokkal inkább a megszokott világ felfordulása a félelem alapja, az, hogy a felnõttek nem a megszokott és a józan ész szerinti viselkedésre kényszerülnek, de nem mondhatják meg, hogy mi az oka az irracionális viselkedésnek.
    A kisfiú szemével láttatott világot felnõtt olvasó érti, de drámaivá színezi a képet, hogy látnia kell: a gyermek, a józan ész egyetlen képviselõje ebben a történetben, nem igazodhat el benne, éppen azért, mert õ a józan észnek, és csak annak a szempontjából nézi az eseményeket.
    Egyébként az író Tabák András mértéktartását dicséri, hogy önmagukban nem sok rendkívüli van a novellákban. Egy alig iskoláskorú fiú hétköznapjai elevenednek meg, drámaiságukat fõleg az adja, hogy hol erõsebb, hol gyengébb jelzésekkel állandóan érzékelteti az író a látszólagos béke és eseménytelenség törékeny voltát, azt, hogy ez, a körülményekhez képest már-már idillinek látszó nyugalom bármikor a legbrutálisabb erõszakba fordulhat.
    A történet gyermek fõhõse ezt nem tudja, de a körülötte élõ felnõttek viselkedésébõl, elhallgatásaiból, kegyes csalásaiból, mint amilyen A rózsaszínû levélpapír címû novellában történik, érzékeli, hogy valami nincs rendben, hogy "kizökkent az idõ".
    A címadó novella ennél tovább megy: a félelem a gyerekcsapatban reális alakot ölt, megmutatkozik, hogy a gyávaság és a csapatszellem, a "tömeghez" tartozás vágya hogyan rombolja szét a tisztesség gátjait. Az olvasó tudja, hogy a gyerekek és a felnõttek világa között ebben nincs különbség, illetve csak annyi, hogy ugyanezért a felnõttek sokkal pokolibb bûnökre is képesek.
    A hét novellából álló "regényben" olvasható történetek mintegy negyven év alatt születtek, stílusuk, hangvételük azonban meglepõen egységes, ezért is keltik regény képzetét. A novellák így együtt más hangsúlyokat kapnak, összefüggéseik felragyogtatják egymás olyan elemeit, amellyel önmagukban talán más színezetet kapnának.
    Szerepel Tabák András több novelláskötetében, és regényeiben is vissza-viszszatér a háborús évek félelemmel teli világa: az 1965-ös, emlékezetes sikerû Sargasso tengerben, az annak átdolgozásával született A sötét ablakban, és az Átmeneti emberekben. E sorozat legfrissebb darabja az Ezredvég 2004. évi decemberi számában napvilágot látott 1944. december címû kisregény méretû novella, amelynek föltétlenül helye lett volna a kötetben. Valószínûleg terjedelmi okokból maradt ki ez a szívszorító írás a könyvbõl, amelynek fülszövege arról tudósít, hogy ez a kötet egy 400 oldalas, Tabák novelláinak legjavát tartalmazó nagy válogatás elsõ ciklusa. A "kóstoló" bárki étvágyát fölkeltheti. (Z-füzetek/111)

---

MARIK ÁLMOS

Egy Junior Parnasszus-díjas
költõ kötete

Székely Szabolcs: Kilenc másodperc reggelente

"Igen fiatalon jelentkezett s most is fiatal, de már saját hangja van, mesterien uralja a versformákat, biztos hallással muzsikál, meghökkentõ képekkel, hasonlatokkal jeleníti meg a hétköznapi látomásokat. Mert az is nagy erénye, hogy a földrõl rugaszkodik el, egy óbudai utcáról, egy dunai hídról, egy álmos ébredésbõl; mert ez az igazi repülés! Fanyar és ironikus a mesterséggel szemben, szinte már koraéretten." - Csukás István írja ezt ajánlójában Székely Szabolcs kötetérõl. S a Kilenc másodperc reggelente versei bizonyítják: csöppet sem túlzóak e dicsérõ szavak, a Junior Parnasszus-díjas költõ könyve valóban kitûnõ.
    Székely oly biztos kézzel építi fel a hétköznapok apró morzsáiból saját világának mítoszát, mint hajdan az édesség árusok vegyítették a különbözõ sütemény- és gyümölcsmaradványokat finom diákcsemegévé. S hogy miként is épül fel a magánmítosz, erre a kérdésre a kötet nyitó verse, az egyetlen cikluson kívüli darab ad választ.
    A Metrószélben versvilág a metró mélyébõl indulva a mozgólépcsõn emelkedve felfelé érkezik az aluljárók világába. Bár mindkét színtér ugyanúgy a felszín alatt helyezkedik el, és mindkettõben egyformán rohannak egymástól elidegenedve a tömegben az emberek, mégis amíg az egyikbõl a másikba elérkezünk, mitikus utazáson veszünk részt, akár az életfán utazó táltosok. Ez út alatt tárul elénk a sok parányi, ám annál fontosabb részlet: "a mozgólépcsõk egykedvû vasredõi" vagy "a látványpékségek illata" - a hétköznapok mikrorészecskéi, melyek képesek arra, hogy egy mítosz építõköveivé váljanak. De ezek az építõkövek pusztán elrugaszkodási, kiindulási pontjai a szemlélõdésnek, az elgondolkodásnak. S ez az elgondolkodás az a szellemi út, amely a mítosz gerincét adja.
    E versének jelentõségét Székely is érzi, hiszen több ponton is hangsúlyozza: ez a nyitó vers és ez az egyetlen cikluson kívüli mû, s még a kötet címét is ebbõl az alkotásból választotta (a vers talán leginkább központi utolsó strófájából: "kilenc másodperc reggelente"), illetve ehhez fûzõdõen a könyv címlapján szereplõ kép is e szöveg világát idézi.
    A kötet három ciklusa ennek a kezdõ versnek a mítosz-teremtését folytatja, fejti- és teljesíti ki. Mindegyik ciklus kicsit más szemszögbõl vizsgálva a dolgokat, kicsit mindig másra helyezve a hangsúlyt - például: van, ahol a természet és város kölcsönhatása jelenik meg erõsebben, van, ahol a költészethez való viszony fogalmazódik meg határozottabban.
    Mindezt Székely úgy viszi véghez, hogy közben az olvasónak nem maradhat kétsége afelõl, hogy a szerzõ mestere a verstani formáknak a haikutól a hexameteren át a szonettig. Ebbõl, valamint az írásokon átszûrõdõ nagyfokú irodalmi mûveltségbõl adódik az a - szinte koraérett - viszonya a költészethez, amirõl Csukás István írt ajánlójában.
    Ezeknek a tükrében bátran állítható: Székely Szabolcs olyan kötetet adott ki keze közül, mely nemcsak mérnöki pontossággal épít fel egy világot (s az azt mozgató mítoszt), hanem magával ragad a meghökkentõ erejû képeivel is. (Parnaszszus Könyvek)

---

FRIDECZKY FRIGYES

Egy fontos mû - százéves késéssel

Georg Simmel: A pénz filozófiája

Georg Simmel (1858-1918) német filozófus, szociológus, egyetemi tanár, aki több mint 25 könyvet és többszáz szociológiai, szociálpszichológiai, filozófiai, szociálpolitikai stb. tanulmányt publikált, a szociológiát a társadalomtudományok alapjává igyekezett tenni. 1884-1914 között filozófiát tanított a Berlini Egyetemen. Kiváló tanítványai között volt Lukács György és Balázs Béla is. Már 1890-ben megjelentette A társadalmi különbözõségrõl, majd 1892-ben a Bevezetés az erkölcsrõl szóló tudományba címû könyvét.
    A pénz filozófiája (1900) címû, alapvetõ jelentõségû mûvében - mely több mint százéves késéssel, Berényi Gábor avatott fordításában, most magyarul is megjelent - rámutatott a pénznek a gazdaságban játszott szerepére, arra, hogy a pénz konkretizálja a társadalmi tevékenységet, s elszemélyteleníti az egyéni és a társadalmi kapcsolatokat. Azt tartotta, hogy a megismerés az ember alkalmazkodása a környezethez; a kijelentések igazságát a használhatóságuk határozza meg. Az etikát is pszichológiai és szociológiai alapokra kell helyezni, és leíró moráltudománnyá fejleszteni. A megismerést a megismerõ szubjektum alkotói teljesítményeként fogta fel. A szociológia önállóságának megteremtésére, illetve feladatának és tárgykörének meghatározására törekedett. A csoportszemlélet egyik kezdeményezõje volt, a szociológia feladatát a társadalmi interakciók tiszta formáinak vizsgálatában látta. E nézõpontból elemezte a pénzgazdaság hatását a személyiségre és az emberi kapcsolatokra; a nagyvárosi élet, az alá- és fölérendeltség; a hatalom és az engedelmesség stb. jelenségeit.
    A mából nézve utolérhetetlen erénye a filozófiai, történelmi, pszichológiai, szociológiai, közgazdaságtani stb. szempontok magától értetõdõ összefüggésének vizsgálata. A szociológia valamennyi fontos ágának alapvetése megtalálható mûvében, a rétegzõdéselmélettõl a kultúra- és tudományszociológiáig. Simmel legjelentõsebb szociológiai mûvérõl van szó, amelyben kísérletet tett arra, hogy megalkossa a marxi gazdaságtan-kritika kognitív és pszichológiai alapjait.
    Az ANALITIKUS és a SZINTETIKUS (nagyjából azonos terjedelmû) RÉSZ három-három fejezete közül, különösen az ötödikkel érdemes részletesebben foglalkozni. Itt csupán egy-egy címszóra hívnám fel az olvasó figyelmét: A személyes értékek pénzbeli egyenértéke. Az értékpénz. A vásárolt házasság és a nõ értéke. A nemek közötti munkamegosztás és a hozomány. A pénz és a prostitúció közötti tipikus kapcsolat. Az érdekházasság. A vesztegetés. Az elõkelõségeszmény és a pénz. Sajátos tartalmú jogok átalakulása pénzbeli követelésekké. Dologi értékek átalakulása pénzértékké. A személyes teljesítmény és a pénzbeli egyenérték közötti értékkülönbség (!). A munkapénz és annak megindoklása. A szellem ingyenes teljesítménye. Az izommunka mint munkaegység. A munkák közötti hasznossági különbségek mint ellenérv a munkapénzzel szemben.
    Simmel szellemi tevékenységének leszûkített meghatározása, hogy õ volt a mikroszociológia egyik megalapítója. Úgy tartotta, hogy a szociológiának a társadalomtudományok geometriájává kell válnia. A társadalmi lét tartalmi és formai mozzanatokra válik szét munkásságában. A csoportélet és a csoportszimbólumok közti összefüggések vizsgálatakor kimutatta, hogy az elõbbi tartósságát erõsítheti is a csoportszimbólumok elvesztése. A csoportos magánélet a szabadság és személyiség igazi színtere. Minél kisebb létszámú a csoport, annál nagyobb a valószínûsége annak, hogy tagjai személyiségüknek egyre több oldalát élik ki benne. A despotikus vezetés korlátozott azokban a csoportokban, ahol a személyiség sokoldalúan él. Makroszinten nagyobb esélyei vannak a despotizmusnak, mint mikroszinten. Az egyén és társadalom tradicionális szembeállítását elutasította. A személyiség szabadsága központi helyet kap tanításában. Az emberi sors alakulása a kötöttség és oldódás szakadatlan változását feltételezi. Amit szabadságnak érzünk, az gyakran csak a kötelezettség változása. A morálfilozófia területén az erkölcsi szabadság a kötelezettségekkel azonosítható, amelyeket valamely eszmei vagy társadalmi imperativusz vagy énünk ró ránk. Az emberiség javait szolgáló értékek (erkölcsiség, boldogság, megismerés) mennyisége megváltoztathatatlan, csupán az érték formái és hordozói változnak. Az ember és az állat között az a különbség, hogy az elõbbi politizáló, szerszámkészítõ, célokat kitûzõ, hierarchikus, nagyravágyó, cserélõ, objektív lény. Egyre több élettartalom objektiválódik egyénfeletti alakban, s minél több dologi feltételtõl függ az emberek cselekvése és léte, õk maguk szükségszerûen annál több személytõl függenek. A személy személyiséggé válik, a személyiség pedig egységet jelent, a funkciók összességét. A modern kultúremberhez képest a régi gazdasághoz tartozó ember minimálisan függ a többiektõl. Társadalmi értelemben a szabadság csakúgy, mint a szabadság hiánya, emberek közötti viszony.
    Simmel szerint a 17-18-19. század sajátos, párhuzamos mozgását így látjuk: egyrészt egyre világosabban és pontosabb kerül elõtérbe a természeti törvényszerûség, a dolgok rendje, a történés objektív szükségszerûsége, másrészt a független egyéniség, a személyes szabadság, a magáértvalóság hangsúlyozása minden külsõvel és természeti erõvel szemben egyre élesebbé és erõteljesebbé válik. A racionalista világfelfogás az újkori önzés és az egyéniség könyörtelen érvényesítésének iskolája. A létért és a birtoklásért folytatott harcban általában az dönt, milyen mértékû okosságot tanúsít az egyén. A mûvelõdési anyaghoz nem mindenki jut egyformán hozzá, a mûveltség támadhatatlan arisztokráciát teremt. Az emberi lét értelme, hogy "többletet" hoz létre, az emberi élet produktív folyamat, amelynek során az emberi lényeg természeti állapota fölé emelkedik. A kulturális eszmények lényege, hogy megszûnik az esztétikai, tudományos, erkölcsi, vallási teljesítmények önértéke, s mindezek a "több-létet" teremtõ folyamat részévé válnak. Simmel mûveibõl a kultúrfilozófus, az életfilozófus, a mûvészetfilozófus, az egzisztencializmusra ható gondolkodó egyaránt szól az olvasóhoz. (Osiris)

---

KRISTÓ NAGY ISTVÁN

Hatalom, hülyeség és álszemérem ellen

Hat könyvrõl

A 20. század legnagyobb filozófusai közé tartozott Bertrand Russell, aki - más jogcím nem lévén - irodalmi Nobel-díjat is kapott. Amit már csak azért is megérdemelt, mert valamennyi könyve jó olvasmány, bár fõ tevékenysége, a matematikai logika az átlagolvasó számára nehezen befogadható. A magam részérõl 1936 óta csodálom ezt a páratlan elmét, és csak sajnálhatom, hogy sok mûve még nem jelent meg (netán újra?) magyarul. (Pl. a Kína.) A most végre olvasható 1938-as A hatalom (Power) mégis némi csalódást okozott nekem, mert noha "a társadalom újszerû elemzése", egy késõbbi, magyarul elõbb megjelent mûve: A hatalom és az egyén a most kiadotthoz képest továbblépve, frissebb történelmi-szociológiai következtetésekkel él. Elsõsorban tehát annak elolvasását ajánlom, de ha valaki nem jut hozzá, vagy már olvasta, ne féljen elolvasni a most megjelent, Ádám András fordította mûvet is.
    Azon persze el lehet vitatkozni, amit a baloldali (mert az elnyomottakkal, kizsákmányoltakkal, szegényekkel együttérzõ) szerzõ nem a szocializmus eszméjével, hanem a marxizmussal vitatkozva mond, miszerint a társadalom életének fõ mozgatója a hatalom, míg az osztályok léte s harca ennek csak egy válfaja, következménye. Hiszen rögtön a mû elején maga mondja: "az emberi faj jókora hányada oly keményen kénytelen dolgozni a legszükségesebbnek megszerzéséért, hogy kevés energiája marad más célokra" - nos ez a proletariátus, a munkásság jórésze, a "harmadik világ", a volt gyarmatok népe. Russel mindenféle totális államot elutasít, hiszen már ekkor eleget tud a sztálini Szovjetunió megannyi (legyek finom!) ellentmondásáról. Ám következetes antifasizmusa, végiggondolt racionalizmusa akkor is rokonszenves, ha nem mindenben érthetünk vele egyet. Bár sok ilyen vitakönyv akadna, mint az 1960-ban kis füzet alakjában is megjelent Miért nem vagyok keresztény? - amelyet szintén érdemes lenne újból kiadni. És nem 15 ezer példányban, mint akkor, hanem százezerben. (Typotex kiadás)
    A sajtószabadság jegyében minden évben megjelenik legalább száz ártalmas hülyeség, amely az akupunktúrától a zombikig mindenfélével foglalkozik, s alig akad, aki szembeszállna velük. Miért ártalmasak? Mert hülyítenek, tévhitet terjesztenek, fatalizmusra vagy éppenséggel öngyógyításra késztetnek. Van aztán, ami nem ártalmas, csak elgondolkoztató, mint amelyrõl legutóbb írtam, dr. Lenkei könyve. És végre itt egy mû, amelyet nem akárki, hanem kiváló szaktudós, akadémikus írt - elvonva magát még a kutatómunkától is, hogy felvértezzen az ártalmas tévhitek ellen. Beck Mihály professzor teszi ezt ízlésesen, tárgyilagosan, olykor nem is tagadva, csak megkérdõjelezve a "para"-tudományosságot. Másszor alig észrevehetõ finom iróniával kezeli - ó nem a dialektikus materializmus, hanem a hiteles természettudomány szellemében.
    Rögtön a könyv elején tisztázza, hogy mi a tudomány (science) lényege: lehetõség szerint matematikailag is végigvihetõ pontosság, kísérletileg ellenõrizhetõség (tehát egy-egy megfigyelés ismételhetõsége). Aztán sorra veszi az egyes "tudományágakat", a parapszichológiát, spiritizmust, a jóslásokat (beleértve a tudományos elõrejelzést), az örökmozgókat, az alkímiát, a földsugárzást, az ufókat, az alternatív gyógyászatot, a megérzéseket, a csalásokat és az öncsalásokat. Mindezt hatalmas, mai külföldi forrásanyagot is felvonultatva. Szinte megható, hogy a ritka sokoldalú tudós egyhelyütt megjegyzi: "Sajnos elméleti felkészültségem nem teszi lehetõvé a Mills-elmélet érdemi megítélését." Ez az egyetlen állítása, amit nem hittem el a könyvbõl. Melyben az is fontos, hogy rámutat: a negatív eredmény is eredmény, mert megmutatja, hogy merre nem lehet haladni (hidegfúzió?). Hézagpótló, bátor, okos könyv dr. Beck Mihály mûve, a Parajelenségek és paratudományok. Kár, hogy máris alig kapható. (Vince kiadó)
    Mindkét eddig ismertetett könyv kapcsán szó esett a matematikáról, de se Russel, se Beck professzor nem marxista, úgy tudom nem is tekinti magát annak, s ez vonatkozik Dobszay Károlyra is, aki éppenséggel a Népi Írók Baráti Társaságának vezetõje. Mégis, mind a hárman szinte kiegészítik a marxizmus tanításait. Dobszay idézi is Marxot, többek között ezt: "Valamely tudomány csak akkor igazán fejlett, ha elérkezett odáig, hogy fel tudja használni a matematikát." Továbbá a válságokat "lefelé és felfelé menõ görbéig, mint a válságok fõ törvényszerûségeit matematikai úton" szándékozott ábrázolni. Végre most jutott el odáig a matematika, hogy a társadalmi-történeti összefüggéseket (megint csak Marxot idézve:) "a matematikai absztrakciók a folyamatot tisztán és hamisítatlanul ábrázolják". Ez Dobszaynak sikerül, mégpedig a modern informatika-eszköztár - számítógépes konfigurációk, alkalmazói szoftverek - felhasználásával. (A társadalomfejlõdés matematikai modellrendszerei.)
    Négy nagy modellrendszerrel foglalkozik: a.) Az anyagi világ halmazrendszere; b.) A népesség és termésnövekedés modellrendszerei; c.) A társadalomtagozódási modellrendszerek; d.) A politikai forradalmak modellrendszerei. Itt a matematikai jelölés egyfajta nyelv, amely a társadalmi-történeti absztrakciókat látványnyá alakítja, a szó legszorosabb értelmében "áttekinthetõvé". Ez lehetõvé teszi, hogy az eddig szó és írás információival kifejezett "puha" társadalomtudomány egyszerre vizualizált "kemény"-egzakt tudománnyá váljék! Ebbõl is kiderül, hogy "az emberiség történelme a társadalom anyagi-termelési eredménye".
    A vizualizált tudásanyag kevesebb tanulási idõvel is elsajátítható. Magam is csodálattal néztem s próbáltam megérteni a színes diagrammokat, de a matematikai megalapozás - sajna - számomra magas. Viszont a francia forradalom és elõzményei 12 oldalnyi leírása és ábrázolása frappáns és meggyõzõ. Ez a jövõ útja, ezért bámulatos ez a hetven oldalas füzet, melynek hallgatói hozzászólásai (fõként facsimilében) fölöslegesnek is tûnnek. (Nap Alapítvány kiadása)
    Fenyvesi Félix Lajos a legtehetségesebb hódmezõvásárhelyi költõ, aki eddig egyáltalán megjelent. Mert lehet hogy Pákozdy Ferenc jó költõ volt, ámde mindig túlírta a verseit. Fenyvesi Félix is túlméretezve, körülményesen fejezi ki magát, de azért a tehetség dominál - nem véletlen, hogy Vas István fedezte fel. Most az emlékév vége felé József Attila-énekek címmel adott közre egy kötetet, melyben nemcsak szép versek vannak, hanem interjúk és tanulmányok is. A cím Tornai Józsefnek Veres Péter-énekek ciklusára utal vissza, s lezárása lehetne a százéves évfordulónak. Nekem különösen tetszett a szellemes Születésnapodra, néhány Négysoros, a vásárhelyi vonatkozású A Tiszánál, a Mártélyi hajnal, a Tanyasirató, mint ahogy az egész kötet József Attilának hódmezõvásárhelyi tartózkodására-munkásságára épül. Nagy vers és a "nagy" nemcsak dicséret, terjedelmi meghatározás is: a Tavaszhimnusz. Általában korszerû szellemû szabadversek ezek, ritka, ámde akkor pontos rímekkel. Más kérdés, hogy József Attilát nehéz ötvenhattal vagy a bármily kiváló, ámde hozzá nem kapcsolódó Salamovval összehozni. A József Attilával kapcsolatos interjúk közül kiemelkedik a Beney Zsuzsáé, aki az alkotó költészetének ontológiai jellegére mutat rá. Az ezt követõ Fenyvesi Félix-féle esszében is sok figyelemre méltó észrevétel van, fõként az Eszmélet elemzése, de nem egy felháborító ostobaság is, mint például: "A kommunista ideológusok lelkét nem fájdította a nyomor", vagy "a vérbajnál is rosszabb a marxizmus". (Kiadó nincs feltüntetve)
    Szóval vidéken is érdekes dolgok történnek. Ilyen egy ceglédi újságíró-költõnõ, Zimonyi Zita szép kiállítású kötete, amelyre Baranyi Ferenc hívta fel a figyelmemet: Az utolsó szerelem hisztériája. Tornai Józsefnek volt egy érdekes észrevétele a Hitel októberi számában, ahol is, többek között, a következõket írta: "Magyarországon, egy-két kivétellel olyan illedelmesen beszélünk a szexuális vágyainkról…" Kivételként említi Weörest és Bellát, de említhetné önmagát is. Szóval férfi kivételek akadnak, külföldiek meg Henry Miller óta szép számmal. De a nõi nemiségrõl még alig olvastam olyat, mint ez a "vidéki" könyv, mely egy - nyilván képzeletbeli - halott hölgy állítólagos naplója, jó szabadversekben.
    Az alaphangot rögtön az elsõ oldalon megadja: "ültem veled szemben felcsúszott szoknyában / bugyi nélkül…" Ennél tovább alig megy, de a nõi szexualitásnak valóságos kisenciklopédiájával szolgál. A "sztori" nehezen, de kibogozható, egy kívülálló vénasszony a hõsnõt "tüzelõ szukának" nevezi, azután: "neked a / zûrös pasas kell, / aki hallgat, óvatosan mérlegel, / mert neked nem / a pasas kell, / csak a kihívás…" "mindig azt akarod, aki nem akar, / mindig az akar, akit nem akarsz". Ebben minden benne van: jó pozícióban levõ, botránytól félõ nõs férfit választ, akivel aztán szeretkezik, de mindig "aggályosan". Közben idõnként jól összefekszik a férjével is, de az sem elégíti ki. Végül is csakugyan hisztériába fordul az egész történet, itt-ott már egészen szürrealista asszociációkba és képözönbe, a tragikomikus szamárságoktól (szõrzetének gyertyalánggal való "kezelése"), gyalázkodásokon át ("balfasznak" nevezi szeretõjét), a (transzcendenciával kacérkodó) halálhangulatig. Érdekes, bátor, bár kissé túlírt költemény ez, ami a szerzõ kétségtelen tehetségérõl tanúskodik. (Pegita kiadás)
    Baranyi Ferenc költészetére a folytonosság és megújulás jellemzõ. Legújabb kötete: A hiány kalodája (Hungarovox) épp e megújulás jegyében mutat fel új mûveket. Mintha Baranyit megihletnék az általa fordított modern olasz költõk (Montale, Cajani) haladottabb formakészletû versei, nála is feltûnik a rím, és "elõírt" ritmus elhagyása, amely kétségtelen emelkedés. Persze, ha konkrét társadalmi mondanivalója van, okkal ragaszkodik a régihez, mint pl. a megdöbbentõ Elvtársi kérés-ben, mely afféle "elbocsátó szép üzenet" a baloldaliságot kisajátító (illetve eljátszó) politikus kortársak felé. Fontos jelzés, és jó, hogy "közérthetõ" - bár azok is elértenék, akikhez íródott! Nekem persze mûvészi tekintetben rokonszenvesebb pl. a nagyszerû mûvészbarát (Czinke Ferenc) halálára írt Tarjánig Urbinón át vagy a Két akárki… Ez a most járható út. Ha valaki a költõi "mesterséget" annyira ismeri, mint Baranyi, annak épp az a dolga, hogy (ezt felhasználva) megszabaduljon tõle. Ez persze, nem rekesztené ki a mitológiai hagyomány vagy konkrét történetiség megéneklését. Szóval ez nem (egy ciklus címét idézve:) Zsákutca, hiszen nem igaz, hogy "végét járja minden, / amiért érdemes volt verset írni!" Érdemes még a múltról is, ahogy a tizenkilences ellenforradalom áldozatainak emlékére írt megrendítõ Halálkastély vagy a Dantéra visszautaló Selva selvaggia teszi. Aki pedig a kor szavát kimondja, azt "csak nézzék levegõnek, hisz az volt: oxigén volt!"
 
 

Lapzártakor értesültünk arról, hogy Mészáros István, marxista gondolkodó, a Sussexi Egyetem professzor emeritusa Lukács György-díjat kapott. Kitüntetéséhez szeretettel gratulálunk, annál is inkább, mivel az utóbbi évek folyamán több kiváló tanulmányt, cikket, esszérészletet publikált lapunkban.