GYÖRE IMRE

Újévi

Kévánom kévánom
földig érjen fél lábom
ez új esztendõben
másik magast találjon
hegyen túlra ellássak
legyek más vagy még másabb
ez új esztendõben
leljek mellém jó társat
ne egyet csak párszázat
ez új esztendõben
bal kezemmel eleink
kezét fogjam jól megint
ez új esztendõben
érezzem hogy vér kering
tenyerükben s arra int
ez új esztendõben
jobbom nyújtsam társaknak
kik nincsenek s már vannak
ez új esztendõben
kiket senki nem látott
s gyúrjuk át a világot
az új esztendõkben
 

Kaleidoszkóp

Kaleidoszkóp ámulok
kinn vagyok és benn vagyok
belenézek visszanézek
hunyorogva benti fények
kápráztatnak idekinn
persze látok tükröket
mindegyikük szétrepedt
kinn és benn sincs ép keret
összefogni száz darab
tört tükröt s az arcokat
Ellenkezõn jár az óra
kinn és benn ott éjszaka
fénylik ahány csillaga
itt meg reggel volt idõben
lehet tíz centit is nõttem
legyek kinn s benn egymagas
együtt Nap-Hold sugaras
Eltört minden székem lába
elmentek a Sehovába
tükör hátsó oldalára
mehetnék tán Máshovába
idõleg de mindhiába
Sehovába visz az út

SZARKA ISTVÁN

Hódolat Willinek

Ezt meg ezt talán mégsem merheti, nem!
Belehalna az emberi nem,
a hatmilliárd termelõfogyasztó -
el se gondolom, olyigen vérfagyasztó.

Vagy vérforraló. Oson, oson az álom,
én kitalálom és megcsinálom,
örvendenék épp - ám Õ elveszi.
Törvény szerint. A törvényt Õ teszi.

Kenyéradóm Õ, és visszaforgat, hiszem.
És jótékony és mûpártoló, hiszen
fejlõdik az erkölcsi érzék szintjén
személyisége, noha ízlése szintén.

Gondoskodó. Õ ruház, Õ zabáltat,
házat-hazát, kórházat-iskolát ad
s pornócsatornán keresi kedvem (és
olykor megbombáz - mily közös
   kedvtelés!)…

Fizetnek? Õ az! Védtelen rászorúló,
feketemunkás, snassz kis professzorúr, ó,
költõ, kõmíves mind reá tekint;
nyugdíjas? kezdõ? sorvégre áll megint…

Világmodell: magamból nézve látom
az égi fényt az Igazgatótanácson,
s hogy a Huszonegy Fõmenedzserek
velneszvíkendje köztesen mint lebeg.

Itt, hol árulom magam, a vadpiacon
kirakva lám ellopott kacatom,
s mozizsebemnek nincsen feneke -
ha most kibökném, mire lel, hehehe,

rózsaujjad, ha benne kotorász,
mint vásárlói szubfebrilitás!
De csak ballábam, ez meg legelébb
csapda hitelbe fürgén belelép

s csörög-csörög már halálig a jó
gályarab-jel, a láncosgolyó
s kínján a könny-vér-verejték-tengereknek
sátánfingban Õ flottái ellebegnek…

Szátyárlom a szót. Azt is majd' kiböktem,
kicsoda Õ. Már majdnem beleköptem
az istentelen, fordított, poklos égbe,
feketelyuk pofája közepébe
,

vigyorába, mely ily végsõ törvényt teszen:
"Elektronikus pénzzé leszen
ember s világ s az ítéletnapon
lefagy!" (Nem is volt? Csak a csillagtakony?)

Ahogy tudhattam, ahogyan megsejthettem,
valameddig Õkelmét megfejtettem.
Az Õ rémséges visszatérõ álma:
párban-csapatban ballagok meg-megállva,

elgondolom, kimondom, megcselekszem;
gengjét bevárom; fölveszem a keresztem
s elmerengek, mint hazámon az ebszar:
Richárd örök? Nem. A véres kutya meghal.
 

Amerika nagy szelleméhez

Menekítsd el a szétolvadt népeket,
a jómódot, az ártatlan szépeket,
a lágy zöldeket, a sajgó kékeket,
a megfogant, leendõ léteket,

Pontiac, Whitman, Luther King örökét,
a szerelmeket, a fájó hagyaték
tiszta javát, a csapda-menedék
menekültjeit menekítsd legelébb,

hogy megtessék a látszatok rejtekén
a fõuzsorás, a fõterrorlegény,
a fõhazug, és mind fölött a Rém -

e gõgösöket kissé megalázd!
Ismerjék meg a szégyent legalább:
nyilatkozd ki az ember igazát.
 

Tokaj

Hol a Bodrogtól a Tisza naggyá leszen,
dagadó holdban tücskömmel üzengetem:
kisvitéz-tornám megvívtam. Lihegek még.
(Legyen fénymeleg, izgalmas-édes estéd.)

Logorreáját kiöõzte magából,
arca gyermeki, szunnyad az írótábor,
herélt Attila, népnemzet, sorsszabadság,
holdkór kísérti alvó aula hosszát.

Elült a szúnyog - a karcsú holdkövet meg
fölibéd küldöm, képében én követlek.
Alszik a hegy, a megtört rebellisfészek,
az isteni bor. A múltak visszatértek.

Nagy Tisza hozza a zöldárral a fodrot.
Megtorlódik most, és megfordul a Bodrog.
 

Most a világ beszél

Vörösmartynak, unokával

Míg az õrült sár istenarckodik
s lepkéznek idõk s hernyóznak terek:

tizennégy kiló emberkében itt
Kurrah, Berreh meg Duzzog sistereg,

két nõ hajkurász, vél, tüsténkedik
(a két hapsival ez négy mellékszerep),

arrébb nahátvilág: ledérmirigy -
s az Éj mi fennkölt! Mihályunk, így kerek!

A Jó elnyeri, amit majd elveszít,
elmén s megjõ a három vándorbalek,

üdlak bogozza sajgó gubancait,
ám rendezõé most a fõszerep -

mert e méteres emberkében itt
még csak Duzzogék jó vére sistereg.

KOHÁRI CSABA

A három madár háza

Kell lennie egy helynek, ahová elhúzódhat az ember a gondolataival, valami szekrény, valami barlang, egy csendes, sötét hely, csak vigyázni kell, mert lehet, hogy hirtelen nagyon sokan lesznek ott abban a toronyszobában.
    A szobába elég, ha befér egy fatüzeléses kis kályha, hogy legyen mibe rakni a fahasábokat, egy polc a falon a könyveknek s egyéb hiábavaló dolgoknak és egy asztal természetesen az ablak elõtt, hogy a fény ráessen sötétbarna lapjára. Az ablakban a cserép muskátli mellett pipa és egy szelence finomra vágott, illatos dohány, fedelén egy jókedvû cilinderes angol úrral. Kell három madár is, hogy legyen, ki szól a csöndben.
    A fény az asztal barna lapján a hegyek felõl hozza el a szabadság ígéretét a mohos törzsû, vastag fák közül meg a rétek színes virágai mellõl. S ha sokat ülünk emellett a képzeletbeli, nehéz, barna asztal mellett, a nem létezõ szobában, a sosemvolt ablak elõtt a kitalált hegyekkel, talán - mondom csak talán - megtanulunk szabadon lélegezni.

    A ház, ahová az ember húzódott el utolsó napjaiban fenn állt egészen a málok alatt, az ottfeledett szõlõk végében, ott, ahol már a rétek, meg az erdõk kezdõdtek. Hajnalonként õzek meg vaddisznók jártak a ház körül, beleszagoltak a friss hajnali levegõbe és kapartak, túrtak is egy keveset az elrohadt füvek között a fagyott földön. A házhoz valamikor egy kis föld is tartozott szõlõvel, gyümölcsfákkal, de a kert elvadult úgy 20-25 év alatt, amíg senki sem jött ide.
    A városból autóval csak a hegy aljáig lehetett jönni, ott véget ért a múlt századi macskaköves út, aztán már csak gyalog lehetett feljutni ide a málok alá. Elõbb egy földúton, el a szántóföldek mellett, amelyet elvadult akácok tüskés ágai kerítettek körül, aztán egy mély patakvölgyön átvágva, aminek alján mindig ott kanyargott egy vékony kis ér a füvek fagyott szárai között. Némely elhagyott kertben harsogóan hideg, zamatos apró szemû alma termett, csak a beszakadt, iszalagos kerítésen kellett belépni. Az elhagyott kertek végében, ahol az ér is csordogált, a völgy másik oldalán már kinõttek a fagyos, fekete rögök közül a hegyek.
    A kis ház, töredezett piros cseréptetejével, a Közép-málon állt, néhány összeroskadt deszka társával egyetemben, s hogy itt valaha a városka lakói törték fel a málok köves talaját csak az elaggott, kopasz diófák meg egy-egy elvadult gyümölcsfa tanúskodott. No, meg a szõlõbokrok görbe, kiszáradt tönkjei, amikben el-elbotlott az ember, ha a vadak csapásain megközelítette a házat. Magas szárú, sárgavirágú réti fajok foglalták vissza pár év után a területet meg a szamárkóró, elpusztíthatatlan ragacsos bogáncsaival.
    A mál déli oldalát még mûvelték valameddig az ott lakók, de a gyümölcsösök egymás után lettek az enyészeté, s a kertek visszahúzódtak lassan a városfelõli völgyekbe, egészen le, a házak közé.
    Az ember még a nyár végén megigazgatta a szélfútta, hónyomta tetõt, mely napégette cserepeit a Mátra felõl lecsapó télvégi szelek borzoltak össze, és kicserélt néhány gerendát, ahol az elmúlt évek nagyobb havai hagyták kézjegyüket. A kerítést már nem állította fel újra, a deszkáit is elhordták már a délebbre lévõ szõlõk gazdái karónak, így a ház a táj része lett, az erdõk és a rétek virágai bejöttek a fehérre meszelt, bevakolt falakig, és az állatok is szabadon bejárhattak hajnalonként az elvadult, burjánzó kertbe.
    Már alkonyodott, amikor az ember felért a városból a földúton. Nehéz, esti ködök ereszkedtek le a hegyekbõl, végig a málok mentén, a kukoricáson, az elhagyott szõlõkön, le a Krisztuska mellett egészen a szélsõ házakig.
    Benn a házban nehéz, sûrû csönd feküdt elterpeszkedve a falak között s csak a hideg fa pattogása törte szét a némaságot, amikor az ember megrakta a kis öntöttvas Fil'ákovo-kályhát. A drótszõrû állat, aki feljött vele a városból, bevackolódott a helyére a kályha langyosodó oldala mellé, onnan szusszantott nagyokat a még hideg csendbe. Itt a házban másféle idõ vette kezdetét, egy régi, õsi idõszámítás, úgy száz-százötven évvel korábbról, amikor még kukoricacsõvel meg szárral fûtöttek be a városka szélén álló parasztházakban, még a Zsinór meg a Szentlélek utcában is.
    A tûz, ahogy erõre kapott a kályha vasrácsa mögött, vöröses fényével megvilágította a helyiség nagy részét, a sarokban az egyszerû dikót, a ládát, amelyen szalonnát lehetett enni olcsó, szikkadt kenyérrel, meg a száraz vörösbort a fonott demizsonban. Mert a demizson zöld üvegtestét hajlékony, vékony, vörös vesszõkkel fonta körül valaki annakidején, az üveg nyakára kézbesimuló kis fület font, azon megszürkült, kirojtosodott kötél lógott, hogy szögre is lehessen idõnként akasztani. Öt liter jóféle vörösbor fért el benne, pipához meg császárszalonnához való a hosszú téli, sötét estékre, amikor a hó fehér, csendes paplant terít a földekre itt fenn a hegyen.
    Öt liter sûrû, hûvös, vörös selyem.
    A polcon a dikó fölött az Olcsó Könyvtár forintos kiadásaiban Krúdy, Móricz, Mikszáth és a Lúdláb Királyné. Mellettük eldõlve feküdt gerincével a falnak támaszkodva az Isten és a részegek meg a Végzet sógora Hegedûs Gézától.
    Az ajtó mellett a felhasogatott fának támasztva egy öreg fejsze állt, simára kopott hosszú nyelével a hideg, meg az idetévedõ emberek ellen.
    A kutya már egyenletesen szuszogott a tûz mellett, az ember is meggyújtotta a bekormozódott üvegû petróleumlámpát és kiment az ajtó elé elszívni egy cigarettát. Talán egy sárga tevés, puhacsomagos talpas Camelt.
    Valahol a távolban a város felett szétterülõ ködben, füstben ott sziporkáztak sárgán az utcalámpák, a hegyek fölötti szürke ég mögött meg minden bizonnyal a csillagok, mert az nem lehet, hogy a csillagok fényes szövétneke ne ragyogjon ott fenn az égen.
    Mikor az ember visszatért a házba, régen volt nagyapja ott ült már a kockás pokróccal letakart dikón és az erdõjáró csizmáját húzta le nagy elégedettséggel a lábáról. A kályhára nagy, zománcos lavórban vizet tett oda az öreg, az melegedett a vörösen izzó platnin, míg õ a kapcát csavarta le bütykös, sokat járt lábáról.
    - Idehozod a vizet fiam? - hallotta az öregember reszelõs, fáradt, szétdohányzott hangját.
    Míg ázott a lába a meleg, lassan ringó vízben a lajbija zsebébõl egy pakli Kossuthot vett elõ, gyufát kért és rágyújtott õ is. Szürke, nehéz, jó illatú dohányfüsttel lett tele a szoba.
    - Csavard lejjebb a lámpát - mondta két slukk között. - Bántja a szememet az erõs fény.
    A hamut kérges, nagy, kapatörte tenyerébe vette, ami gyakran adott az embernek kenyeret gyerekkorában. Régen, amikor az ember még gyerekember volt, s a nap is máshogy sütött le az égbõl arra a parányi szõlõre a diófával a Kishegy tetején.
    Nem szóltak egy darabig, csak hallgatták a pattogó fa szavát a kályhában, meg néztek bele a félhomályba. Nem is kell mindig beszélni. Tudják ezt a hegyi emberek meg a kutyák is, amikor odahúzódnak az ember tenyere alá, és csak néha vetik fel nagy hûséges, barna kutyaszemüket a gazdára.
    - Megkerültem reggelrõl a szõlõket a Lencse-málon meg a Kishegyen - kezdte az öregember a cigaretta végeztével. - Felmentem a Köves-málnak oszt visszajöttem végig a Nyikom alatt. Nem vót más, csak gomba. Hoztam néhányat - borostás állával a sarokba letett fonott hátikosár felé bökött.
    - Ett valamit, nagyapa? - kérdezte az ember s már nyúlt volna a ládába a szalonnáért, a túróért és a friss kenyérért, amit ma hozott fel magával meg a kutyával.
    - Vót nálam egy karaj kenyér, jó vastag, még anyád sütte tennap, egy kis kolbász, egy ujjnyi - a kezén mutatta mekkora. - Nagyanyád pakolt be még este. Azt ettem. Inkább innék.
    A selymes, fanyar, sûrû vörösbor Nagyrédérõl megoldotta az öreg nyelvét, hát mesélt a háborúról, a hadifogságról fenn Bretagne-ban, ahol a tengerparton lövészárkokat ástak, meg temettek be, és a tanyáról, ahová kiadták dolgozni. A fiatalasszonyról, akié a gazdaság volt, nem beszélt, talán még a nevét sem tudta. Nem mondta sosem. A kisfiáról sem beszélt, aki ott maradt Észak-Franciaországban, ahonnan csak néhány fényképet hozott haza egy angol tisztrõl meg a családjáról. Kézzel színezett, csillagformában kivágott képek voltak ezek, karmazsinpiros selyemszalaggal átkötve. Kopott gyöngyei egy másik világnak.
    - Ahogy átaljöttünk a határon, a magyar fináncok mindent elszedtek tõlünk. Levetkeztettek, elvették a téli egyenruhát, amit a fogságban kaptunk az angoloktól, a konzerveket, a két jó bakancsot, még azt a pár pakli cigarettát is. Átöltöztettek mindenféle rongyos, tetves, fódos katonagúnyába, úgy engedtek minket haza. Anyád meg nagyanyád meg sem ismert, amikor hazagyöttem, úgy el voltam vadulva. Bözsi be sem engedett a házba, nehogy bevigyem a férgeket, ott kellett az udvaron levetni mindent, oszt elégette a sok piszkos gúnyát. Kihozta a dézsát az udvarba, ott megfürösztött, megberetvált, levágta a hajam, azt is elégette, a fejemet meg bekente petróleummal. Úgy mehettem csak be a házba. Józsika azt kérdezte anyádtól: "Ki ez a bácsi?" Nagyanyád erre azt mondta neki: "Köszönj szépen édesapádnak kisfiam!" De Józsika csak sírt, oszt azt mondta: "Kezit csókolom, bácsi!"
    Az öregember elhallgatott egy pillanatra, aztán egy újabb korty után folytatta tovább. Szájáról mattfényû gyöngyként peregtek le a szavak a sötétben.
    - Csak azt a jó pár bakancsot sajnálom. Jó puhabõrû, finom tiszti bakancs volt, a talpa szeggel kiverve. Hogy elgondoltam én, milyen jó lesz abban az erdõt járni!…
    Szegény azt hitte, meghagyják aztán is erdõ- meg mezõõrnek az állami hivatalban, miután visszajött a hadifogságból. Õ úgy gondolta, nem változik egy hajszálnyit sem a világ, minden marad a régiben, az urak urak, a szegények szegények lesznek. Az ígérethez híven kap egy kis földet a határban, lesz egy kis szõleje, ami annyi bort ad csak, ami magának elég, házat épít benn a városban, s nem kell majd a családjának cselédként idegenben laknia.
    - Fajin kis ház ez - tette a falra a tenyerét -, haj, ha nekem lehetett volna ilyen legénykoromban!
    Aztán beszéltek még a hegyrõl, az életrõl és a borról. Hogy hogyan volt annak idején, meg hogy valahol a hegyben van egy nagy tó, fenyõerdõvel a partján végig, és szarvasok meg õzek isznak belõle, s hajnalonként, amikor még alig pirkad, meztelen tündérlányok fürdenek a habjaiban. Látni a lábuk nyomát a homokban…
    Csak a nõkrõl nem beszéltek sohasem. A valóságos asszonyokról.
    A tó persze, ott volt valahol túl a Bika-réten, túl a Nyikomon, a hegyek másik oldalán.
    - Olyan messze, mint amikor a Cserháton át Szandára mentem a vár alá, a hadnagy úr két lováért, hát olyan messze nem voltam soha addig. Egy éjszaka, meg egy nap mentem, mert ha a hadnagy úr azt mondta, eriggy Jóska, hozd el azt a két lovat nekem, hát akkor menni kellett. Amikor odaértem, enni adtak, aztán a lovakkal megindultam haza éccaka, a Cserháton át Pásztohára, a hadnagy úrhoz. Délceg, szép ember volt a hadnagy úr, fekete, hegyes bajusszal. Elesett õ is a fronton. Nagyon szép lovak voltak azok. Az egyiket Csillagnak hívták, a másikat a keselyt, már nem is tudom…
    Az ember kilépett az ajtó elé, és a kihûlt lábvizet belelöggyintette az éjszakába. A feje felett már ott ragyogtak a csillagok, s a Hét Vezér Koporsója felett éppen kelt fel a hold.
    Ahogy visszament a házba, a kutya felemelte a fejét a kályha mellett, õ meg bevette az asztallapra kikészített hosszúkás fehér tablettát. Újra egyedül volt. Az öreg már elment.
    - Apa miért nem szólal meg? - kérdezte Lucika egy vasárnap délelõtt.
    Anya Bazsával a szobában volt, nagy mérgesen verte fel a párnákat. A nõk mindig dühösek ágyazás közben. A pintyek is szerteszórták a kalitkájukból a magokat.
    Tíz óra felé járhatott, Bazsa a mutatóujját szopta rajzfilmnézés közben. Mindig a bal kezén.
    - Elvitte a cica a nyelvét! - mondta anya és tovább püfölte a párnákat. Ideges volt, és nem tudta, miért van, hogy elfogynak a szavak.
    - Annyi mindent szerettem volna elmondani neked! - írta le Zelenszky József egy kékkockás füzetlapra pár nappal azelõtt, hogy a gégerák végzett volna vele.
    Zelenszky József, kõmûves szakmunkás, egy barna asztalnál ült a sötét konyhában, és hosszú, fehér mûanyag csövön át szürcsölte a felvizezett gyümölcslevet. Ez a kép az ember agyába égett abban a pillanatban, és a ki nem mondott szavak jelentõségére gondolt. Az el nem mondott mondatok némaságára. Az el nem beszélt történetek üres csöndjére.
    Fájóan mély és puha csönd volt aznap a konyhában. Diszkrét kávéillat áradt a rezsó felõl, és Zelenszky Józsefnek már bárki megvette volna azt a csomag cigarettát meg a felest a Rablóban. De ekkor már õ sem kívánta.

    Hihetetlenül éles napfény tört be az apró ablakon és megvilágította az asztal durva lapját. A fény a pipa melletti fehér ívre vetítette a kinti világ hideg, fényes képét, mint egy mágikus camera obscura, s az így olvashatóvá vált, mint egy távirat.
    Felvidéki finom õsz volt. Vörös és sárga. Meg zöld. Kinn felejtett fagyott tökök piroslottak a deres fûben, a parcellák szélére vetett kukoricaszárak mellett. A földeket már beszántották, s az erdõk felett fehér felhõpamacsokként ültek meg a reggeli fényben a szénégetõk meg más erdei emberek tüzeinek a füstje.
    Marcellus a kiváló lovas és alanyi költõ, örökölt földek és egyéb ingóságok ura, lassan málló kúriája könyvtárában ült, a mélybarna biedermeier asztalkánál, és olvasott valami kellemes románt vagy verseket Berzsenyi úrtól - ki lelki jó barátja volt neki -, és hosszúszárú cseréppipából, melyet a debreceni fuvarosok hoztak fel idáig, jó alföldi dohányt szítt némán.
    Lassan édeskés füsttel telt meg a szoba, így konzerválódtak könyvei, s így füstölõdött maga is, mint a vöröslõ sonkák a kéményben.
    Kinn, a kúria tornácán a vaskos fehér oszlopok tövében öreg vadászkutyák hevertek régi, rossz ködmönön, szorosan egymáshoz bújva, s csak idõnként emelte fel a fejét egyik és beleszimatolt a napfényben hízott levegõbe, ábrándos nagy kutyaszemében az õszi nagy kóborlások ígéretével fácánok, foglyok és egyéb apróvadak után.
    A könyv jó volt nagyon, de a dohány elhamvadásával Marcellus úr még néhányat szortyogtatott, majd a meleg pipafejet lefektette más könyvekre, melyek az asztalka lapján feküdtek némán. Nagy klasszikus volt valamennyi.
    Marcellus papírt vett elõ és levelet fogalmazott Nagy Katalinnak, Marcellinájának - lelki társának -, aki sosem vált testi társává, hiszen sem kor, sem rangbéli különbözõségeik nem tették ezt lehetõvé, s így eszményi barátságuk sem fakult meg az idõben. Igaz, elõzõ életük valamelyikében, fenn Bohemiában épp Marcellus jelenkori Nagy Katalinja tette a szépet gavallér bõrben a mai Marcellus nõi alakjának, kit akkoriban Hortenziának hívtak, s a frigy meg is köttetett. De mivel házasságuk kín, szenvedés és csúfos kudarc volt, néhány száz évvel késõbb, mint barátok, már új bõrben, új szerepben rontották meg egymás életét. Bár Nagy Katalin - valójában Felsõpetneházy Petronia Abigail báróné és bárónõ, alsó- és felsõpetneháza özvegy úrnõje (amúgy reformata gondolkodású és hitû úrasszony) - nem vetette meg a szép ifjak társaságát, így lovai mellett lovászait, s egyéb férficselédeit is figyelmében részesítette ura, a báró halála után, de ez persze, semmit sem von le az úrhölgy érdemeibõl.
    Abigail asszony birtokában, melyek a Medvés aljáig felnyúltak, a kastélyok meg a múlt idõk dicsõ romjain kívül számos erdõ és rét, föld, kaszáló tartozott, legelõin híresen szép lovakat tartott, ami is a számtalan ifjonti férficselédet számfölött megkívánta, s úgy is járt köztük, mint ama Nógrád vármegyei birtokosaszszony a XII. századi Ecseg várának úrnõje, s a várt környezõ földek ura, Borbála, ki egy-egy férfiszemély szerelmét, s teljesítményét szántó jobbágyai ekéjébõl kifogatott ökrökkel jutalmazta. Ezzel kiérdemelve az Ekebontó Borbála nevet.
    De hát ily asszonyszemély vajmi kevés terem manapság.
    Tehát Marcellus a régmúltból itt maradt romantikus úriember, aki idõnként reneszánsz szerzõk olvasása közben a napfényes Itália tájaira vágyott, s ódon csapszékek borát itta Petrarca úrral a koszos sikátorok tavernáiban egy-egy átszellemült nap után, mikor a fényt s az életet dicsõítették a várost környezõ dombokon. Vagy a nagy Machiavellit hallgatta áhítattal, ki a politika mûvészetérõl beszélt kövér, fényes, bamba uraknak egy-egy vacsorán a dúsan rakott asztalok mellett, nehéz vörösbort kortyolgatva. Délelõtt vagy reggel templomba sietett ez a hittõl elrugaszkodott, pogány poéta, hogy ájtatos szépasszonyok állaiban gyönyörködve, bûnbánó gondolatok között, rettegjen az eljövendõ világtól Savonarola úr mennydörgõ prédikációi hallatán. Aztán a szájtáti tömegben nézte, ahogy megégetik szegényt. Marcellus írt. Hosszú, cirkalmas, többsoros körmondatokat rótt az árkus papírra. Szobája csendjébe csak apró kis pintyei szóltak bele.
    Nagy Katalin - ki úgy ivott és lovagolt, mint a férfiak - egy szép, angyal arcú fiútól vette át a levelet, egy mozdulattal megsimította a fiú arcát, akit nem is tudta, miért tartott maga körül. Talán kellemes volt a látása abban a szûk, passzos kis, vörös selyemnadrágban, s Marcellus úr levelével az ablakhoz lépve lenézett a kastély gondozott kertjére. Innen az emeletrõl ellátott egészen a hegyekig. Látta a mezõn az õzeket, akik kimerészkedtek az erdõbõl, a fenyvesek felett megülõ párát a reggeli napfényben. Breton asszonyok vállán a fehér csipke.
    Egy földúton lovas poroszkált, amott a szekere mellett ballagott egy paraszt. Kissé távolabb a falu rongyos tetejû házai fölött füstként varjak kerengtek feketén, aztán levágtak a tarlóra valami ottfeledett mag után.
    A szobában, ahol Abigail hált - nem egyedül - még a tegnap éjféli gyertya illata lengett. A nõ egy pillanatra az ágyon heverõ nagydarab, szõrös hímre nézett, de az még aludt.
    - János! - szólt élesen. - János!
    A férfi megrezzent, öntudatra ébredt, álmosan felült, majd jó Jánosként, szó nélkül nadrágja, inge után nyúlt a földre. Abigail nézte a széles barna hát rõt szõrzetét, aztán visszafordult a fényhez és olvasni kezdett. A betûk szavakká, majd bonyolult cirkalmas mondatokká álltak össze, valami meghívásfélévé, vacsorával, borral, muzsikával.
    A nõ pár perc múlva már a nagy velencei tükör elõtt ült, s míg a mór arcú fiú lobogóan vörös haját fésülte, a választ fogalmazta magában. Aztán eldöntötte, nem ír.
    - Szólj a lovásznak, édesem, nyergelje fel a szürkét, amelyikkel a múltkor a majorban voltam. Átmegyek ide a szomszédba. Ebédre - tette még hozzá, mert ezek a serdülõ fiúcskák olyan meggondolatlanok tudnak lenni.
    A fiú tudta, asszonya Marcellus urat értette ezen, aki atyjától csak megtisztelõ címeit örökölte, mert a vagyon már Bécsben, Prágában és Pesten hevert különbözõ városi urak kezén, csak a romos kastély maradt meg az aprócska uradalom szélén romos falakkal, beszakadt tetõvel, lakhatatlanul, meg az ódon kúria a birtoktest közepén, egy elvadult, erdõbe forduló kerttel.
    Nagy Katalin lóháton érkezett a koradélutáni órákban, s Marcellus úrral tettek egy sétát az elvadult, gondozatlan õserdõvé váló park öreg fái alatt. A kert fenyõi ilyenkor három óra felé már oldalról kapták a fényt és mély, hosszú, fekete árnyékot festettek a lehullott, megbarnult tûlevélszõnyegre, mely a csatos bársony cipellõk alá simult. Az elhagyott kerti utakat póklábú halvány füvecskék meg sötétzöld mohapárnák nõtték be, s õk ezeken a regényes ösvényeken sétáltak a park végéig, ahol már a mezõk kezdõdtek, fagyott földútjaikkal. A mezõkön nyaranta rengeteg színes, egyszerû virág nyílt, így Marcellus úr kedvére hódolhatott botanikai szenvedélyének.
    - Estebédre, marad? - kérdezte a hölgyet.
    Az özvegy lovaglópálcáját lóbálta játékosan a vörösen lebukó nap fényében és az elmúlt idõre gondolt. - Ha meghív…
    Vacsora után a zeneszobában egy öreg, lehangolódott zongorán az asszony mélabús futamokat játszott, míg az úr bodor, illatos füstfellegeket eregetett a gyertyák fényében.
    - Már egészen õsz - mondta az asszony lágyan, és öreg gavallérja valamikori barna és göndör fürtjeire nézett. Míg beszélt, valami Chopin futott ki az ujjai közül. - Most már bátran teheti a szépet a kassai meg a losonci kisasszonyoknak a megyebálokon.
    Marcellus úr nagy tisztelõje volt a nõi nemnek, így illatos vállakkal és mélytüzû szemekkel álmodott idõnként, olyan szemekkel, amelyek pávatoll legyezõk mögül bukkannak fel a bálokon, és a gavallérnak bele kell zuhannia azokba, mint valami mohos, sötét kútba. S ki Szindbádként utazta be a Monarchiát, felbillentette a jó prágai pipa sárga rézkupakját, s beletömködte a még izzó dohányszálacskákat. Finom, élvezeti, aromás dohány volt ez, még Bécsbõl hozta neki e ritka gyarmatárut az özvegy, mikor a császárvárosban járt a szezon kezdetén. Kottákat, könyveket meg dohányt szállított néki az asszony, nagy, lapos fémdobozokban, apró színes madarakkal a dobozok fedelén. Tengerentúli, misztikus virágok szirmait keverték bele a virginiai szõke szálai közé a dohánymesterek, s a bodor, illatos füstfellegekben a trópusi hajnal elevenedett meg az úri szalonok sötét olajfestményei és nehéz bútorai között. Nagycombú, barna mulatt nõ lépkedett át a lassan hömpölygõ folyó kerek kövein a túlsó partra, lágyan ringó, széles csípejéhez ruhákkal teli kosarát szorította, úgy ment. A szemközti part buja párában fürdött, s a nõ göndör haja kibomlott a színes turbán alól. Balzsamos, édes illatok úsztak a levegõben. A fényben színpompás papagájok repültek.
    A zeneszobában levõ gyertyák apró lángjai meglebbentek a félhomályban és kinn, a zöldrámás ablak elõtt már leereszkedett az este a falakra.
    - Tudja - folytatta az asszony -, hogy születése szerint a sarkcsillag a csillaga, ami a kisgöncöl csillagképen van rajta. Az enyém az Aldebaran nevû csillag, ami a Bika csillagképben, a bika bal szemén fekszik.
    A kert fái közt lidércek lopóztak a fenyvesekbõl és nagy kerek szemükkel, révülten nézték az ablakokból kiáradó világosságot. Valahol harangoztak.
    Pár héttel ezelõtt még miukovichi és urosicai Piukovichy Andreas, horvát nemesember ült a székben. Az urak némán dohányoztak, s csak a pipák parazsa vöröslött az alkonyatban. Vörösbort ittak a tornácon a vastag, fehér oszlopok árnyékában. Még langyosak voltak az esték és a kutyák foltos bundáján nyugtatták az átvadászott nap után meztelen talpukat. Fölöttük a falon, egy nádkalitkában a három apró, zebrapinty gubbasztott némán.
    Piukovichy uram a gyertya lángjához emelte sûrû, nehéz vörösborral telt, szépen metszett kristálypoharát, s azon keresztül nézte a lángot.
    - Tud élni kegyelmed. Irigylem ezt a békés, vidéki magányt - mondta Andreas úr, aki természetesen Pesten élt, de vidéki házat jött nézni a megyébe. Vágyott borzasztóan a hegyek, a gyantás illatú zöld fenyvesek, a hegyi réteken való kóborlás, egy másik létforma után. - Jó ez a bor - tette még hozzá. - Finom, zamatos, pezsdíti a lelket és a szellemet, mégha a törõdött test el is aggott már.
    Marcellus úr lábujjait a korlát szélének feszítette és a losonci kisasszonyok bódító, fûszeres illatára gondolt. - Mély, mint egy mohos kút, selymes, mint az úriasszonyok válla, s finom. Kihozza a dohány ízét.
    Aztán az urak könyvekrõl, lovakról, meg a nõkrõl beszéltek.
    Reggelre elpusztult a három zebrapinty is. Ott hevertek a kalitka alján, egymás mellett összebújva, mintha aludnának.
    Hûvös volt a kis hegyi házban, hát az ember kinyitotta a kályha öntöttvas ajtaját, mert a szemeken keresztül látta, hogy vöröslik még a parázs a tûztérben. Egy gallyal fölpiszkálta a tüzet és néhány száraz fahasábot meg újságpapírt tömködött bele. A kutya kiszaladt a levegõre, futott egyet a deres mezõn a reggeli fényben.
    Az ember benn a házban, a vörös fejû kínai pipájára gyújtott, s élvezettel figyelte, ahogy az illatos dohányba mar a gyufa lángja. A szoba hamarosan megtelt finom, kék füsttel és õ elõvette Ovidiust, mert most annak volt itt az ideje. Az ódákból néha felpillantott a kinti valóság, a kályha vöröslõ szemeire, a három izzó lyukra a fekete vasajtón. Az ablak elõtt a hideg elõl a verébkék a diófa melletti tujára gallyaztak fel, várták a napot, hogy az átmelegítse didergõ kis testüket.
    A diófa alatt a ház mellett némán rohadtak a levelek. Az idõ megállt aznap délelõtt egy régi, német imakönyv lapozgatása közben. A dohányfüstbe csak a fahasábok pattogása hallatszott és kinn el kezdett esni a hó is, puhán, lágyan, fehéren.
    Az ember az asztalnál ült és a beesõ fényben az öreg imakönyv megelevenedõ alakjait nézte. A barna alakok testet öltöttek, kiemelkedtek a síkból és a foltos szélû, durva felületû papíron rá-rálépve az anyagba mélyülõ cirkalmas, gót betûkre, játszani kezdtek, és hangtalanul pöröltek egymással.
    A kályha tüzének fényénél megjöttek a három királyok és megszületett a kisjézus. Mária sírt. Bamba állatok szagolgatták, és néha haraptak a jászol szalmájából. Leheletük látszott a levegõben. A diófára kinn az ablak elõtt egy cinege ült és a kirakott szalonnabõrt csipegette. A csillag lassan keresztülúszott a Kolibri aromás, sûrû, kék füstjén és eltûnt a sarkok félhomályában.
    Délfelé valaki megzörgette a ház tölgyfaajtaját. Balázs jött meg a kutyával és egy apró fenyõfát is hozott a vállán.
    - Belebotlottam felfelé az úton - mondta nevetve, aztán megölelték egymást. - Szervusz, barátom!
    Az ember bort bontott és egy lábosba paprikás krumplit tett oda a kályhára. Száraz, gyulai csípõs kolbászt vágott bele.
    - Füstölt szalonnán futtattad? - kérdezte Balázs, míg a fenyõt igazgatta be a sarokba. A kutya nézte, és nem értette a dolgot, de érdeklõdött.
    - Természetesen - vágta rá az ember, míg az erõs paprikát vágta rá a krumplira. - Micsoda kérdés!? - el sem fordult a tûzhelytõl.
    Délután a ház alá vájt apró, földszagú, nyirkos pincében áthúztak némi vörösbort a kiszikkadt töklopóval karcsú, hosszúnyakú üvegekbe a matyó Tibi borából, hogy a karácsony a kisjézust ne találja bor nélkül.
    - Haj, de jó volt hajnalonként átmenni a férfiszobába és a gyertyafénynél Kosztolányit olvasni meg Pázmány Pétert! A nagy, erezett fejû angol pipát tömtem meg az alkalmakra, finomra vágott Sunday Fantasyval vagy Golden Ambrosiával. A kutyák elvackolták magukat a kanapén és a szentképen a kisjézus a hat ujjával csendesen mosolygott.
    - Emlékszel - kezdte Balázs a bor folyását figyelve -, amikor Zolikáéknál Mikebudán törkölyt ittunk a pincében?
    - És vajon futtatott õzpörköltet ettünk puha maszek kenyérrel - fejezte be a mondatot az ember, és nem is tudta már, hogy kétszáz éve vagy csak a múlt nyáron történt ez az egész.
    A házba visszatérve Balázs egy finom albán dohányból készült, zárjegy nélküli Diamondra gyújtott; mióta leszokott a dohányzásról, csak ezt az ínyencséget vette idõnként magához.
    - Mert kérlek, a dohányzás intellektuális folyamat az élvezetek hosszú sorában. Az ember nem elszíjja a cigarettát, hanem gondolkodás közben belélegzi az illatos, száraz füstöt és kiélvezi a dohányszálak égésének minden pillanatát. Alkotás közben, ha lehet, mindig rágyújtottam, grafikák szaladtak fel a fehér papírra és nagyítások születtek a vörös fényben.
    - Emlékszem a budai reggelekre - folytatta hanyatt dõlve a dikón elégedetten a cigaretta füstjétõl, meg a kolbászos krumplira leküldött selymes bortól -, amikor a friss levegõn a fényt próbáltuk dobozba zárni a Vár gótikus házainak belsõ, zárt udvarán, vagy csak ültünk a kapualjak gótikus ülõfülkéiben, s a mûvészetrõl beszélgettünk nagy hévvel és átéléssel, mintha bármi közünk is lett volna az egészhez.
    Akkoriban az ember meg a barátja, múzeumokba és kiállításokra jártak, ahol elbûvölték õket a felvidék gótikus szobrai meg a szárnyas oltárok egyszerû, széparcú Máriái. A középkor végén még Heves, Pest, és jó Nógrád megyében is voltak ilyen kihajtható, festett csodái a hitnek a török után megmaradt, rongyos tetejû templomokban, ahol esetenként a felszabadítást gyakorló vallon zsoldosok erõszakolták meg a híveket az oltárokon meg a szertehányt padok közt, de a töredezett cserepek közt behulló víz vagy a meggyalázott lánykák könnye lemosta ezeket is a falak festett szentjeivel egyetemben.
    A templomok új freskókat kaptak a Habsburg-udvar építészeinek mintarajzai alapján, és mindent sárgára festettek, hogy az aranyozott oltárok pufók angyalkái, akik rózsaszínûen és elégedetten lebegtek a mennyezet pörkölt gerendái alatt, elfeledtessék azt a régi idõt, amikor a Mária olyan szépen mosolygott le a kisjézusra meg az emberekre a faragott szárnyas oltárok deszkáiról.
    Másnapra megenyhült az idõ, kellemes, halványkék hajnal kúszott le a málokon a hegygerinc felõl köddel, meg finom lengõ áttetszõ párával és a közelgõ tavasz ígéretével.
    Az ember még kiállt a diófa alá, hogy egy tömés dohánnyal üdvözölje a hajnalt, aztán felcihelõdtek és elindultak lefelé a málok alól, hogy köszöntsék a kisjézust, aki ma születik.
    Vállukon a kifakult hátizsákban a bor, a dohány meg a könyvek mellett egy csenevész fenyõvel a hegy tiszta levegõjét vitték be a városba. A Lencse-málon túl a Krisztuskánál, ahol a nehéz, fehérre festett kõfeszületet öreg, kopasz fák veszik körül, s ahol a két földút ipszilon formában találkozik, hogy aztán eggyé forrva vigye le az úton járó embert a szélsõ házakig, megálltak egy pillanatra és letették a vállukról a fát.
    A szántóföldek fekete-fehér, fagyott göröngyei fölött éhes, fekete varjak keringtek, kavarogtak az édes, friss levegõn.
    Miután kifújták magukat, újra a vállukra vették a fát. Az alsó úton, a patakon túl, a felszántott földek oldalában három ember igyekezett némán a város felé. Hátukon rongyos, nagy batyuk, kezükben bot és a ruhájuk is elég viseltes volt.
    A szélsõ házaknál nagy, fehér kutyák ugattak. Gondolták, ha elébük kerülnek, megkínálják õket borral. De azok gyorsabban haladhattak, mert mire leértek a körtefákhoz, már nem voltak sehol.


 
OLÁH ANDRÁS

kik vigyáznak

akik meghaltak
eltévedtek mind

mondd
miféle körforgás
az örökkévaló
ha az elferdített tegnapok
hazajárnak

szomjazunk
- szavakkal hûsítem álmodat

bennem fészkel a jó
benned a rettenet
kicserélõdünk
- halott lelkemre mondd
holnap kik vigyáznak
 

Fekete álmok

tekinteted
kiszáradt medrében
a halálra ismerek

köd állja utunkat

hátra arcot vezényel
a csüggedt kiszolgáltatottság

mögöttünk a jövõ:
álnok álmok
puffadt teste sodródik
az idõ Csele-patakjába fúlva
 

skandináv õsz

szabálytalan csúnya õsz ez…
Osby utcái gesztenyelevélbe
csomagolják emlékeinket
sebezhetõk vagyunk és magányosak
a szõke északi lányok
alvajáróként vonulnak át a téren
itt franciául tanulnak a fák
egymásba hajlik méla zsongásuk
- csak a megcsonkolt platánok hallgatnak
szívükben valami idegen érzéssel

MAGYAR LÁSZLÓ ANDRÁS

Irodalom

Éppoly fakó volt, mint a fal mögötte,
görnyedten állt, fülelt, a húgya csorgott,
semmit nem értett, lüktetett a vére.

Még körbenézett. Tudta, nincs menekvés.
Egy csattanás, és égõ kín-sötét
söpörte félre, csapta semmivé.

Most dõljünk hátra, kortyoljunk teát,
és könnyebbüljünk meg, hisz nem volt mienk
a szenvedés, mit játékból koholtunk.

Milyen kegyetlen minden elbeszélés,
az õ, az õk hazugság-mágiája,
hol más halála mûélvezhetõ!

Pedig nincs más, csak prima singularis,
praesentis imperfecti, passivo,
meg én, ki épp most pusztulok belé.
 

A számkivetett

Verset nem írtam évek óta már,
nemlétezõ tekercsek titkait
kutattam némán, kedvetlen szigorral.

Lámpásom füstje tógám átitatta,
szentélyszagom lett, gyorsan õszülök.
Mi lett belõlem? Szellemek heréltje.

Borzadva ízlelt tébolyom köré
sötét betûkbõl raktam védfalat.
A császár sem néz birtokom felé.

Reggelre kelve átrendezve látom
szobám. Nem sejtem néha, hol vagyok.
Csodálkozom, de azt is kábulatban:

Szívem markolja csontos félelem,
pedig talán magától értetõdõ,
kibírható, így élni, széttaposva.

A nap ha nyugszik, odvam elhagyom,
kutyám elõttem fut, körém simúl
az illatos, nyüszít alkonyat.

BENE ZOLTÁN

Felvétel

Báró, a személyzetis kíváncsian fürkészi az elõtte álló jelentkezõt. Elesettnek tûnik, igen, ez a helyes kifejezés: elesettnek. És olyan szaga van, mint a termálvíznek. Báró hosszú évek alatt megszokta, hogy a munkáért folyamodó embereknek kellemetlenebbnél kellemetlenebb szaguk van, így ez a szag sem zavarja, pusztán tényként állapítja meg, hogy ennek itt éppen ilyen a kipárolgása. Termálvíz szagú. Megigazítja orrán a szemüvegét, újra s újra végigpillant az elõtte álló fiatalemberen. Huszonöt, legfeljebb harminc éves, hanyagul borotvált, szöghajú. Az arca szögletes, beesett, a szemei mélyen ülnek. Laposakat pislant, mintha álmos volna. Kitaposott cipõ, nadrág és ing a kínai boltból, olcsó karóra. A nadrágzsebet vizslatja: nem domborodik - úgy tûnik, nincs nála cigaretta. Aki dohányzik, az óránként legalább öt percet lazsál. Ha erõs dohányos, többet.
    - Miért éppen nálunk szeretne dolgozni? - kérdezi.
    - Nem is tudom - feleli bizonytalanul a jelentkezõ. - Biztonságos.
    - Úgy érti, biztonságot tudunk nyújtani? Hosszú távon? - segít Báró pajkos mosollyal simára borotvált arcán.
    - Igen, igen. Pontosan! - hadarja hálásan a másik.
    Báró megigazítja a nyakkendõjét.
    - Üljön le! - veti oda a fiatalembernek, azzal belemélyed az elõtte heverõ önéletrajzba. Csak félig figyel a papírra. Figyelmének másik felével a jelentkezõre összpontosít. Az feszeng a székben. Húzgálja az ingét. Báró biccent. Az ing arra való, hogy a nadrágba tûrjék. - Miért jött el az elõzõ helyérõl?
    - Alig voltam otthon. Nem a munkával volt bajom, azt bírtam, hanem a sok üresjárattal.
    - Jól kijött a sofõrrel?
    - Jól. Elégedett volt velem. Csak alig tartózkodtam otthon.
    - Egy kocsikísérõ biztosan erõs ember.
    - Nem az erõ a lényeg - legyint a jelentkezõ. Báró észreveszi, hogy most elõször tudja leküzdeni a zavarát. - Meg kell tanulni a módját. Ha az ember fogást talál az árun, onnan kezdve nincs baj.
    - Nálunk is sokszor kellene fogást találnia! - viccelõdik Báró.
    - Az menni fog - mosolyog félénken a fiatalember.
    - Targoncakezelõ papírja is van - állapítja meg a személyzetis.
    - Igen. A munkaügyin keresztül szereztem.
    - Nem tudott elhelyezkedni a szakmájában?
    - Nem kell ma már senkinek sem kovács.
    - Miért választotta? Annak idején.
    - Az apám is az volt, a nagyapám is. Még a dédapám is.
    - Maguk ilyen hûséges fajták?
    - Azt hiszem, igen.
    Báró elégedetten bólint. Érzi, hogy a másikban oldódik a feszültség. Most kell megszorítani. - Dohányzik?
    - Nem.
    - Alkohollal nem volt sosem gondja?
    - Nem.
    - Egyáltalán nem iszik? - Báró mélyen a jelentkezõ szemébe néz. Most ugrik ki a nyuszi a bokorból! Aki absztinens, az többnyire gyanús. Az absztinensek jelentõs hányada azért nem iszik, mert már túl sokat ivott. S ki tudja, meddig bírja?
    - Alkalmakkor - feleli nyugodtan a fiatalember.
    - Ünnepek, családi események?
    - Igen.
    Nem hazudik, gondolja Báró. Eddig remek. - Család?
    - Elváltam.
    - Igen? - vonja föl a szemöldökét a személyzetis. Belepillant az önéletrajzba: benne van. - Igen - szögezi le. - És miért?
    - Túl keveset voltam otthon - motyogja a kérdezett. - Nem jó az.
    - Jött egy harmadik? - teszi fel a kíméletlen kérdést Báró. A fiatalember lesunyja a fejét, nem válaszol.
    - Elõfordul az mással is! - vigasztalja Báró fölényes hangsúllyal. - De hozzánk õszintének kell lennie! Mi egy nagy család vagyunk! A raktáros, az eladók, a pénztárosok, az irodai személyzet, mind-mind összetartozunk, mint a testvérek! Ezért õszinték vagyunk egymáshoz.
    A jelentkezõ a cipõje orrát nézi. Kicsit sápadt, ideges. Már nem laposakat, lassan, hanem nagyon is gyorsan, sûrûs pislog.
    - Nem így gondolja? - érdeklõdött Báró. Az arca csupa odaadás, csupa szeretet, csupa figyelem.
    - Nem tudom - nyögi ki végre a jelentkezõ.
    - Ha idekerül, majd meglátja! Így fogja érezni maga is.
    - Biztosan így fogom érezni - emeli fel a tekintetét félénken a fiatalember.
    - Látja! - Báró hangja magabiztos, vidám. - No, hogy is volt az a dolog? A feleségével, tudja!
    A jelentkezõ újra lehajtja a fejét, de azért válaszol. Halkan, szégyenkezve mondja: - Talált jobbat. Aki többet van vele, akinek több a pénze.
    - Nos, igen - sóhajt a személyzetis. - Sajnos, manapság rengeteg család megy tönkre! De hozzám mindig bizalommal fordulhat! És a munkatársaihoz is, majd meglátja! Ha hozzánk kerül.
    - Köszönöm.
    - Többet szeretne otthon lenni, mint említette. Ez mit jelent?
    - A teherautóval elmentünk hajnalban és késõ éjjel értünk haza. Sokszor. Majdnem mindig. Néha két-három napot is távol voltunk.
    - De az ellen nincs kifogása, ha néha hétvégén is dolgoznia kell?
    - Nincs. Az ellen nincs. Ha nem kell mindig.
    - Arról szó sincs! És, természetesen, ha hétvégén dolgozik, külön juttatásban részesül. Kiemelt juttatásban!
    - Az jó…
    - Látja?! Tehát nem volt baja a sofõrrel. A fõnökeivel sem? A korábbi munkahelyén?
    - Ott sem. Bár ott leginkább egyedül voltam.
    - Mi is volt pontosan? - Báró szeme ide-oda cikázik: keresgél a papíron.
    - Udvaros. Jobbára egyedül dolgoztam.
    - Aha. Az udvaron tett-vett. Söprögetett, ilyesmi.
    - Igen.
    - Zavarta, ha figyelik?
    - Nem.
    - Nálunk zavarná, ha figyelné valaki, miközben dolgozik?
    - Nem. Nem hiszem.
    - Beleegyezne abba is, hogy kamerával felszerelt helyiségben dolgozzon?
    A jelentkezõ megütközve néz Báróra. - Bekamerázzák a raktárt?
    Báró megvonja a vállát. - Hogyne! Ahogyan az eladóteret és az öltözõket! De a tusolót nem. Az személyiségi jogot sértene. Úgyhogy azt nem... De nem válaszolt!
    - Nem zavar, ha figyelnek.
    - A kamerák sem?
    - Megszoknám.
    - Alá is írná? Hogy beleegyezik, hogy nem bánja?
    - Ha kell - adja meg magát a fiatalember. Nagycsalád? - cikkan át az agyán, és a szája kiszárad. Eszébe nem jutna, hogy az anyját, a testvérét… Keserû ízt érez, a gyomra és a keze egyaránt remeg. Pár pillanatig eltart, mire erõt vesz felindulásán. Báró figyelmét nem kerüli el a hirtelen indulat, de az sem, hogy milyen gyorsan csillapodik a berzenkedés.
    - Helyes! - a személyzetis arca egyetlen széles mosoly. Bal kezét végighúzza selyem nyakkendõjén, jobb kezével dobol az asztalon. Nem hagyott ki semmit. Talán nem hagyott ki semmit. Reméli, hogy nem hagyott ki semmit!
    - Értesíteni fogjuk! - villantja fogait a jelentkezõre.
    - Mikor? - csúszik ki a fiatalember száján.
    - Hamarosan, hamarosan! - emelkedik fel Báró.
    A fiatalember is feláll. A személyzetis a kezét nyújtja. Kezet ráznak.
    - Bocsásson meg, de a következõ jelentkezõ mindjárt itt van! - mentegetõzik Báró, s szinte tuszkolja kifelé a fiatalembert. A viszontlátásra!
    - Viszontlátásra! - köszön amaz, s miután kilép, gondosan, halkan behúzza maga mögött az ajtót.
    Báró felsóhajt, visszaül az íróasztala mögé. Megcsörren a telefon.
    - Igen, személyzeti iroda - mondja a kagylóba.
    - Lehet róla szó - hallja a vonal végérõl. - Errõl a fickóról lehet szó. Második körbe vele! - Azzal kattan a vonal.
    Az ajtón bátortalanul kopogtatnak.
    - Tessék! - szól nyájasan Báró, miközben lerakja a kagylót.
    Egy alak lép be. Egy újabb jelentkezõ. Határozottan elesettnek látszik ez is, igen, ez a helyes kifejezés: elesettnek. Ezek mind ilyenek? És valami édeskés szaga van. Mint a rohadó krumplinak. Megmondja a nevét, a jelentkezõ is bemutatkozik.
    - Miért éppen nálunk szeretne dolgozni? - kérdezi Báró.

JUHÁSZ MAXIM

Most mégse kérdezz

Szabályt dünnyög, ki tébolyt vedlett.
Kit hatalmon tart a rettegés.
Kit pezsgõ s bûne joga illet,
sohase a büntetés,

se vád, mely riad, ugrál bennünk.
Szende morzsát ûzünk kénytelen,
mint suhanc, hogyha bére eltûnt
falat száraz kenyeren.

Most mégse kérdezz, mindez elfér,
mert benned gyûlik, mintha lennél,
mintha tudnád hirtelen…

A téboly vége ott van, mondják,
hol elejti zord féltett rangját
s megmarad az értelem.

DONKÓ LÁSZLÓ

tiszai thriller

a folyóba ömlõ kanálisok
látványát mind felõrli némi sokk;
buzog, átömlik gally - törmelék,
de nem indul tova, jár körbe még;
úszik egy lábnélküli félcipõ,
holt - összeölelkezett férfi s nõ;
thriller a javából, úgy képzelem
(valami filmbõl csentem), félelem
nem zakatolja szét öreg szivem,
ami történik, azt én elhiszem;
aztán meglódul a folyó, sodor
kristály-vizet a két partoldalon;
s csodálom - petõfi nézhette úgy -,
zúdulj, kevés jövõnk s tengernyi múlt…
 

szobor ott is

felirat egy jászszentandrási szoborra

szobor, kisfaludi stroblé,
rajta gerleguanó s lé;
abacsákóján kõvirág,
- s talapzaton valami rág:
egy buta, vaksi vakond túr;
katonát rajzol a kontúr,
szuronya hegyén zsírpapír,
nem üres, rá a zápor ír;
megkopott mészkõ-bakancsa,
ült rá sok jóska, sok ancsa,
ölelkezett s csókolt talán,
fönt lomb: gesztenye (s nem banán);

tér, nem déli, szürke alföldi tér,
hol mártír s költõ szobra térdig ér.