MÚLTUNK

HEGEDÛS SÁNDOR

Endri

Ságvári Endre (1913-1944)

Tavaly, halálának hatvanadik évfordulóján megjelent ugyan néhány cikk és megemlékezés a fiatal, antifasiszta mártírról, de igazán illõ méltatás alig. Ságvári Endre valóban nem a mai rendszer ideálja, még akkor sem, ha tevékenységének látható terrénuma a Magyarországi Szociáldemokrata Párt volt. A független, szabad, demokratikus Magyarországért küzdött akkor és olyan körülmények között, amikor ez a fasisztoid Horthy-rezsimben halálbüntetéssel járt. A progresszív utókor kötelessége, hogy méltóan megõrizze rokonszenves, bátor alakját.

    Budapesten született, 1913. november 4-én, polgári család elsõ gyermekeként. Keresve sem találnánk proletárokat felmenõi vagy rokonai között. Apja ügyvéd volt, az elsõ világháborúban fogságba került, édesanyja tanítónõ, a nemzet napszámosának szerény fizetésébõl tartotta el két gyermekét. Az apa 1922-ben tért vissza a hadifogolytáborból (1941-ben halt meg).
    Teljes nevén Ságvári Endre Tibor a Rökk Szilárd utcai elemi iskolába járt, ahol kitûnt szorgalmával és eleven eszével. Otthon polgári nevelést kapott: nyelveket tanult (jól beszélt németül, angolul és franciául), zongorázott, vívott. 1923-ban a Trefort utcai elitiskolába, az Általános Gyakorló Gimnáziumba került, amely 1957-ben felvette Ságvári Endre nevét.* Mendelssohn, Csajkovszkij, Chopin, Beethoven mûveit játszotta, nagy kedvvel és tehetséggel. Matematikából korrepetálta gyengébb társait, és gyakran õ készítette el a lustábbak iskolai dolgozatait. Sokat olvasott, és már a középiskolában kapcsolatba került baloldali diákokkal, akik beavatták a marxizmus tanításába.
    Jelesen érettségizett, 1931-ben. Becsvágyó gyerek volt: "Író akarok lenni. Csakhogy itt nem elég az akarat, erre születni kell." Az irodalom iránti érdeklõdése mellett az orvosi pálya is vonzotta, ám a szülõk szûkös anyagi helyzete miatt errõl lemondott. Apja és a családi barátok javaslatára a jogi egyetemet választotta.
    1931-ben lett a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem jogi fakultásának a hallgatója. Ebben az idõben a nagy gazdasági válság már igencsak éreztette hatását nálunk is. Sorra zártak be az ipari üzemek, a kereskedelem és a hitelélet pangott, a mezõgazdaság mély krízisbe került. Mindennek hatására a munkabérek csökkentek, az állástalanok száma nõtt. Elégedetlenség hatalmasodott el az országban, s ezt a kormányzat a terror fokozásával igyekezett korlátok között tartani.
    A válság okozta hangulat behatolt az egyetemek falai közé is, felbolygatta a diákközösségeket. Itt és ekkor ismerkedett meg Ságvári Endre a társadalmi feszültségekbõl táplálkozó ellentétekkel. Egyeteme - politikailag - igen tagolt volt: számos irányzat, csoportosulás feszült egymásnak. Baloldali társaságok is mûködtek, amelyek öszszeütközésbe kerültek jobb, sõt szélsõjobboldali diákokkal, mindenekelõtt a hangadó fasiszta Turul Bajtársi Szövetség intranzigens keresztény-nemzeti-dzsentri tagságával. Ez utóbbiak agresszív kommunista- és zsidóellenességükkel tûntek ki, folytonos hecckampányokkal fenyegették a baloldali és a zsidó hallgatókat.
    Ebben a közegben és légkörben Ságvári nem maradhatott kívülálló. A válság által felkavart társadalom szennyese-piszka felszínre került, és valamiképpen mindenkit megérintett. A kiáltó szociális igazságtalanságok, az esélyegyenlõség bántó aránytalansága, a tõkés rend kárvallottjai iránti empátiája óhatatlanul balra sodorta.
    A marxisták 1931 karácsonyára nemzetközi konferenciát hívtak össze, ahol meghatározták céljaikat: a haladás oldalára kell vonni a szegényebb diákokat, olyan tandíjreform szükséges, amely nem alkalmaz diszkriminációt a perifériára szorított, tanulni vágyó fiatalokkal szemben, s amely kollégiumok építésével, ösztöndíjakkal könnyít helyzetükön, a végzettek számára pedig munkaalkalmat biztosít.
    1935-ben Ságvári a Magyar Izraeliták Egyetemi és Fõiskolai Hallgatók Egyesületének keretében létrehozott Haladó Diákok Pártja (HDP) egyik vezetõje lett. Kiváló szigorlatai, a közösségért végzett munkája alapján hamarosan a HDP titkárává választották. A szervezet lapjának, a Diák Szó-nak a szerkesztésébe is bevonták. Két szám kiadása után, 1936-ban, az újság megjelenését az egyetemi vezetõség megszüntette. A kommunista érzelmû hallgatók remekül együttmûködtek az ambiciózus Ságvárival.
    A kispénzû diákok, ha tehették, a tanulás mellett dolgoztak, s ezért nem jelentek meg minden elõadáson. Ezt az "áldatlan" állapotot akarta felszámolni Hóman Bálint kultuszminiszter, amikor kötelezõvé tette az egyetemi elõadások látogatását. Ságvári Endre, e szegény diákokat sújtó rendelkezés ellen cikkezett a Diák Szóban.
    A fiatalembert 1936. december 23-án avatták doktorrá. Disszertációjában a sajtótörvény és a katonai büntetõjog kérdéseivel foglalkozott.
    A sötéthajú, középtermetû, szemüveges (tipikus értelmiségi külsejû), mûvelt, jómodorú fiú hamar elnyerte eszmeiségükben rokon diáktársai szimpátiáját. Kivételes kapcsolatteremtõ képességeit késõbb sikeresen gyümölcsöztette mozgalmi munkája során.
    1936-ban befejezte egyetemi tanulmányait és családi összeköttetései révén a Városháza alkalmazottja lett. Ugyanebben az évben a Magyarországi Szociáldemokrata Párt budapesti VII. kerületi szervezetének tagjaként bekapcsolódott az ifjúsági mozgalomba. 1937. július 25-én elvette egyik harcostársát, Bars Magdát. Az aszszony jóban-rosszban végig kitartott férje mellett, elszenvedve a horthysta hatóságok brutális bánásmódját is.
    A baloldali népfrontpolitika alkalmazásának idõszaka ez. 1935-ben ugyanis a III. Internacionálé új stratégiai irányvonalat dolgozott ki, melynek lényege a fasizmus (1933-tól a hitlerizmus már komoly veszedelmet jelentett) elleni széles társadalmi összefogás megteremtése volt. Ságvári akkor vetette bele magát a harcba, amikor a magyar kommunisták már túljutottak a váltással járó vajúdáson, s az MSZDP baloldali tagjai is (legfõképpen a fiatalok) keresték a szélsõjobboldallal szembeni együttmûködés legcélravezetõbb módozatait. Ságvárinak nem voltak élményei és tapasztalatai a szektás-dogmatikus idõszak gyakorlatából, ennélfogva neki nem kellett "átállnia" az újabb stratégiai vonalra.
    Idejének jelentõs részét a mozgalomnak szentelte, ezért családja polgári szemléletével csakhamar összeütközésbe került. Ezt a konfliktust csak úgy oldhatta meg, hogy elköltözött szülei József körúti, kényelmes, négyszobás lakásából.
    Az MSZDP ösztönzésére 1929-ben létrehozták az Országos Ifjúsági Bizottságot (OIB), mely - kisebb-nagyobb - megszakításokkal 1942-ig mûködött. A szociáldemokraták 1929-es XXVI. kongresszusán Mónus Illés javasolta életre hívását, részben azért, hogy a pártvezetõség ellenõrzése alatt tarthassa a "vehemens" fiatalokat. Peyerék antibolsevista szellemben szerették volna nevelni a szocdem ifiket, de a párt és az OIB baloldali szárnya nem zárkózott el a kommunistákkal való együttmûködés elõl. A vezetés úgy akarta elfojtani a "lázadást", hogy hatalmi eszközökkel, 1935 októberében felfüggesztette az OIB tevékenységét. Ám 1936-ban (amikor a KMP átmenetileg szüneteltette szervezetei tevékenységét) a kommunisták - felnõttek és fiatalok - az MSZDP-ben folytatták harcukat. A kommunista Bakonyi Sebestyén Endre vezetésével az OIB újjáalakult. Bakonyi távozása után Kulich Gyula lett az ifik szervezetének irányítója. Mellette dolgozott, titkári minõségben Ságvári Endre, aki 1941-ben került az OIB élére. Még Kulich vezetése alatt vált kommunistává. A rendezvények felelõse lett, s mint elõadó is népszerû volt. Egyik leglelkesebb propagálója a népfrontpolitikának s az úgynevezett kétütemû koncepciónak. Általánosan elfogadott lett Leninnek az a tanítása, miszerint a párt célját, a proletárdiktatúrát megelõzi egy demokratikus szakasz, amely folyamatosan átmegy a munkáshatalomba. A demokratikus és szocialista forradalomnak ez az összekapcsolása (permanens forradalom) a nemzetközi és a hazai kommunista mozgalom korábbi elgondolásainak radikális módosítása volt.
    Ságvári Endre nem korlátozta tevékenységét a tanácsadásra, és az ideológiai-politikai felvilágosításra, hanem maga is részt vett az ifimozgalom különbözõ akcióiban. 1937-ben jelen volt a textilipari dolgozók és építõmunkások bérharcaiban. Igazi területe azonban a propagandamunka maradt. Ebbeli teljesítményét a felsõ vezetés is méltányolta, annyira, hogy tagja lett az MSZDP Országos Oktatási Bizottságának is, olyanok társaságában, mint Nagy Tamás, Braun Soma, Kasztel András, Révész Ferenc. Ezek a nevek Ságvári fajsúlyát minõsítették.
    Ebben az idõszakban, a hitlerizmus növekvõ nyomására Magyarországon is egyre inkább aktivizálódtak a nemzeti szocializmus különbözõ csoportjai. Mind gyakoribbá váltak a nyilasok támadásai a baloldali szervezetek, a kiránduló ifik ellen. 1937 nyarán, a hûvösvölgyi nagyréten majálisukat ülõ szociáldemokrata-kommunista fiatalokra törtek és hasbalõtték Bonyhádi-Litzmann Jenõt, az egyik vasas ifit. A merénylet nagy felháborodást keltett munkásberkekben, és arra az elhatározásra juttatta Ságváriékat, hogy visszavágnak. Így született meg a Tompa utcai nyilasház elleni akció gondolata.
    1937. szeptember 16-án este - amikor mintegy 80-100 nyilas az Egyesült Magyar Nemzeti Szocialista Párt szokásos heti összejövetelén Lajos Ferenc író elõadását hallgatta - megjelent a ház elõtt 200 munkásifi "Le Hitlerrel!", "Üsd a nyilasokat!" jelszavakat skandálva és kõzáport zúdítva a szélsõjobboldaliakra. Tömegverekedés tört ki, melynek a rendõrség vetett véget. Mindkét oldal súlyos sebeket szenvedett el. A karhatalom természetesen a nyilasok oldalára állt.
    A Tompa utcai akció felkavarta a magyar közvéleményt. A jobboldali sajtó magasztalta a nemzetiszocialisták "bátor helytállását" és a rendbontók szigorú megbüntetését követelte. A KMP az ifik hõsiességérõl beszélt, de bírálta az egyedi fellépéseket, és szélesebb körû cselekvésre buzdított. A Népszava is kiállt Ságváriék mellett, kijelentvén: nem a szocialista ifik, hanem a nyilasok provokáltak.
    A verekedés másnapján a rendõrség 123 baloldali fiatalt állított elõ, tizenkettõt elõzetes letartóztatásba helyezett. Ez utóbbiak között volt Ságvári is, aki tagadta, hogy jelen lett volna a verekedés színhelyén.
    A bíróság 8 hónapra ítélte, amelybõl 3 hónapot betudtak a vizsgálati fogházzal, ám ügyvédje fellebbezésének helytadva, a gyanúsítottat ideiglenesen szabadlábra helyezték. Ügyében a Budapesti Királyi Ítélõtábla 1938. október 20-án, majd a Magyar Királyi Kúria 1939. június 20-án jogerõre emelte az alsó fokon hozott 8 hónapos büntetést.
    Ságvári 1940. június 26-án bevonult a Gyûjtõfogházba, amelynek bútormûhelyében kapott munkát. Itt az elítéltek olcsó bérért dolgoztak a tõkés megrendelõknek.
    A "nyughatatlan" 7346. számú fogoly a rabok között is agitált. Szüleinek írt leveleiben beszámolt a börtönviszonyokról, és könyveket kért. Szókratészt, Platónt, Voltaire-t olvasott. Óva intette édesanyját, hogy kiszabadítása érdekében bárkitõl is protekciót kérjen. 1940. december 10-én szabadult, majd rövid hódmezõvásárhelyi katonáskodás után a Népszava alkalmazta terjesztési osztályán. Az OIB titkára lett, mely idejének jelentõs részét lekötötte. Életének nagy fordulata volt, hogy 1940 végén a Kommunisták Magyarországi Pártja soraiba fogadta.
    Amikor bezárultak mögötte a börtön kapui, új helyzettel kellett szembenéznie. Magyarország készült a háborúra. A trianoni revízió vitte az országot Hitler oldalára. Az 1938-as fegyverkezési program, melyet Darányi Kálmán miniszterelnök Gyõrben hirdetett meg, fellendítette a haditermelést. Az átmeneti konjunktúra jelentõsen csökkentette a munkanélküliséget, s ez a munkásmozgalmat illetõen nem volt egyértelmûen pozitív. Vidékrõl ugyanis feláramlottak a kevésbé öntudatos, a munkásszolidaritást alig ismerõ emberek, akik a szervezettség igen alacsony fokán álltak. Felhígult a munkásosztály, s körükbõl százezrével szedte tagjait az egyre élénkebb nyilaskeresztes mozgalom. Az antiszemita, nacionalista és szociális demagógia nagy hatással volt a politikailag iskolázatlan, elmaradt tömegekre.
    Az 1938-as Anschluss, Ausztria náci bekebelezése, nemcsak földrajzilag hozta közelebb Németországot hazánkhoz, de a nácizmus eszmei befolyása is igen megerõsödött. A müncheni egyezmény felbátorította Hitlert, és a Drang nach Osten jegyében igyekezett csápjait kiterjeszteni Kelet-Európára, így Magyarországra is. A Führer és részben Szálasi nyomására sorra születtek a zsidótörvények, melyek demoralizálták a lakosság egy részét, s nem hagyták érintetlenül a munkásosztály hangulatát sem. Az elsõ bécsi döntés (1938. november) nyomán fellobbanó nacionalizmus átmenetileg elhomályosította a dolgozók osztálytudatát, jóllehet a KMP figyelmeztetett rá, hogy a Hitler kezébõl elfogadott részleges területi revízióért egyszer még nagy árat kell fizetnünk. Ennek a Kasszandra-jóslatnak akkor még kevesen adtak hitelt. Az 1939-es országgyûlési választásokon drámai módon elõretörtek a nyilasok. Több mint egymillió szavazattal, 49 mandátumot szereztek. Megnõtt agresszivitásuk, önbizalmuk.
    Ebben a súlyos helyzetben kellett az OIB munkáját irányítani. Peyer Károlyékat leszerelte a kormányzat növekvõ erõszaka, de az MSZDP baloldali erõi (a harcos szociáldemokraták és a kommunisták) fokozták aktivitásukat, s ez kedvezett tekintélyüknek és népszerûségüknek.
    A Szovjetunió megtámadása (1941. június) után az illegális KMP politikájában elõtérbe került a béke és a függetlenség kérdése. Az antifasiszta összefogásnak - a fokozódó terror ellenére - javultak az esélyei. A fáradhatatlan Ságvári tevékenyen vett részt a jelentõsebb háborúellenes megmozdulásokon. Õ szervezte meg 1941. október 6-án a Batthyány-emlékmécsesnél rendezett OIB-tiltakozást. A talapzatra helyezett koszorút a rendõrség nagy sietve eltávolította. A szervezõk között volt akkor is, amikor a KMP elhatározta, hogy november elsején, a halottak napján a Kerepesi temetõben megkoszorúzzák Kossuth Lajos és Táncsics Mihály sírját. Ez a demonstráció már jelezte, hogy tömegek igenlik a békét és a demokráciát. A népfront szellemében 5000 ember tüntetett a Hitler-Horthy-féle háborús politika ellen, s ugyanakkor figyelmeztetett e politika - Magyarország sorsára nézve - súlyos következményeire. A német gyõzelemben vakon hívõ horthysták és nyilasok a kalandorságot elvetõket tekintették hazaárulóknak, akik fellépéseikkel hátbatámadják a magyar nép honvédelmi harcát. Ságvári elszánt ügybuzgalmával a rendõrség látószögébe került. Egy 1941. május 16-ai keltezésû csendõri jelentésbõl megtudhatjuk, hogy a peyeri vezetés szellemétõl eltérõen új megvilágításba helyezte a proletariátus harcát: "... május 16-án a Conti u. 4. szám alatt [az MSZDP országos székháza, H. S.] Ságvári szemináriumi elõadásában az osztályharcot ismertette. Hangoztatta, hogy harcolni kell az elnyomás ellen és új társadalmi rendszert kell kialakítani. A cél érdekében meg kell találni a tömegekkel való kapcsolatot. Erre legjobb mód, ha a párt a szakszervezeteken keresztül harcol a magasabb munkabérért és a jobb megélhetésért." Endrénél tehát a népfrontpolitika megvalósításáért folytatott küzdelem nem mondott ellent a munkásság napi gazdasági érdekérvényesítésének.
    Ságvárinak szerepe volt a Történelmi Emlékbizottság létrehozásában, mely 1848-ra hivatkozva szervezett kerete kívánt lenni a további antifasiszta-háborúellenes rendezvényeknek, s egyik kezdeményezõje volt az 1942. március 15-én a Duna-parti Petõfi szobornál lezajlott nagy demonstrációnak. "Hozzák haza honvédeinket!", "Egyetlen magyar katonát sem Hitlernek!" - skandálta sokezer torok.
    A horthysta hatóságokat felbõszítette a tüntetõk vakmerõsége, s ezért kíméletlen retorzióra határozták el magukat. A nagy letartóztatási hullám megtizedelte a baloldalt, és átmenetileg megbénította a további munkát. A brutális vallatások, kínzások, a pusztulásra szánt büntetõszázadok kiküldése a keleti frontra átmeneti megtorpanást idézett elõ, de a lebukottak helyére újak álltak, biztosítva a mozgalom fokozatos talpraállását.
    Ságvári Endre is illegalitásba vonult. Feketelistán volt, ismerte a politikai rendõrség, tudta, milyen szerepet játszott a lezajlott tüntetések megszervezésében, és tûvé tették érte az országot. Ám Endre számára az illegalitás nem volt egyértelmû a passzivitással. 1942. második felében újra fellendült az ifjúsági mozgalom. A KMP Központi Bizottsága megbízásából egy háromtagú, rejtett ifjúsági csoport alakult, Ságvári vezetésével. Össze akarták gyûjteni a harcra kész fiatalokat, és létre akarták hozni az ifik föld alatti centrumát. Ennek nyomán széles körû szervezkedés indult meg a nagyüzemekben, az egyetemeken és a szakszervezetekben. Mindez természetesen nem maradt titokban a politikai rendõrség elõtt. Hajtóvadászat indult Ságvári ellen, õ azonban rendre kicsúszott a kezeik közül. Ismerõsei és barátai bújtatták, fedezték.
    Egy 1942-es rendõri jelentésbõl tudjuk, hogy "... a 6842/1942 pol. res. sz. ügyirathoz csatolt »Tisztelt Cím! Sorsdöntõ idõket élünk...« kezdetû és a Kommunisták Magyarországi Pártja aláírású sajtótermék szerkesztõje és terjesztõi után nyomozást folytattunk, a tettest azonban ez ideig elfogni nem sikerült. Tekintettel arra, hogy a puhatolódás során alapos gyanú merült fel, hogy az említett kommunista irányzatú sajtótermékeket az elfogott és letartóztatásban levõ Schönhertz Zoltán-féle szervezkedésben szerepet játszó Ságvári Endre, szökésben levõ kommunista állítja elõ, ezért ez ügyben kézrekerítésére a szükséges intézkedéseket megtettük." Ennek érdekében minden cselt igénybe vettek. Letartóztatták a feleségét, Magdát, de aztán kiengedték abban a reményben, hogy akaratlanul is férje nyomára vezeti a hatóságokat.
    1943 májusában a Komintern kimondta önfeloszlatását. Erre azért került sor, mert a megváltozott viszonyok között (háború, megszállás) a kommunista mozgalom olykor merev központi irányítása már nem volt összhangban gyakorlati sokszínûségével és merõben különbözõ harci feltételeivel. A háború és a fasizmus elleni küzdelem széles nemzeti együttmûködést igényelt, s a Moszkvából történõ irányítás már nem tudott differenciált direktívákat kidolgozni, sõt azt a látszatot keltette, mintha a kommunista mozgalom a nemzeti jelleg rovására abszolutizálná internacionalizmusát.
    Ez az esemény ihlette a magyar kommunista vezetõket, hogy - óvatossági megfontolásokból - kimondják a KMP feloszlatását. A párt ugyanis mély konspirációs válságba került, s ennek leküzdésére megtévesztõ manõverezésbe fogott. Elterjesztette tevékenységének beszüntetését, miközben kettõs illegalitásba vonult. Rövid szüneteltetés után a szervezet "feltámadt" Békepárt néven. Nem igaz, hogy ez likvidátorság lett volna, hiszen a párt vezetõ orgánumai és alapegységei korábbi formájukban és összetételükben fennmaradtak.
    Mindazonáltal e lépéssel Ságvári nem értett egyet, mert sejtette, hogy a hatósági terror ezután sem fog megszûnni, de a névváltozás zavart okoz majd a tagság körében. Ám jellemzõen fegyelmezettségére, elfogadta a központi határozatot. Döme Piroska visszaemlékezéseiben ezt írta: "Ságvári Endre beszámoltatott a végzett munkáról, és közölte velem, hogy a KMP feloszlott és helyette a Békepárt mûködik. Megmagyarázta, hogy a párt feloszlatására azért volt szükség, mert [...] elszigeteltsége következtében nem képes széles nemzeti, antifasiszta front kialakítására és irányítására. [...] Elmondta, hogy a Békepárt fõként háború- és fasisztaellenes jelleggel bír."
    Ságvári ezután is a régi lelkülettel, meggyõzõdéssel és lendülettel képviselte a népfrontpolitikát. Jelen volt 1943 augusztusában Balatonszárszón, ahol a Soli Deo Gloria rendezésében, a különbözõ színezetû antifasiszta és háborúellenes személyiségek eszmecserére gyûltek össze. A tanácskozás megszervezésében Ságvári is igen jelentõs munkát végzett. Széles ismeretségi köre, jó kapcsolatai a különbözõ egyetemekkel és ifjúsági szervezetekkel nagyban segítették a találkozó létrehozásában. Megfordult mindenütt, ahol politikai és szellemi rokonokkal, harcostársakkal azonos hullámhosszon volt, legalábbis a nagy célok tekintetében. Ekkoriban kapott megbízást a Központi Bizottságtól egy illegális pártnyomda felállítására. Zuglóban, Schlanger István lakásán helyezte el a nyomdagépeket. Megbízást kapott arra is, hogy hozza létre a párt lapját, amelynek szerkesztõje lett. A Béke és Szabadság elsõ számának vezércikkében (összesen két alkalommal jelent meg) ezt írta: "Tettekre akarunk serkenteni, hirdetjük a nemzetnek: a katasztrófa elhárításának egyedül alkalmas utat: Békét a Szovjetunióval. [...] Harcot a hitlerizmus magyar bérencei ellen. Harc a békéért és a kenyérért, a földért és a szabadságért." Írásaiban szabotázsra szólított fel: "Vasas! Minél több fúrót törj el, villanygépet futtass üresen..."
    Magyarország német megszállása után (1944. március 19.) - noha a kockázat egyre nagyobb lett - sem lankadt harci kedve, pedig a kopók láthatatlanul már egyre szorosabban a nyomában jártak. Ars poeticának is beillõ utolsó cikkében írta: "Nincs demokratikus Magyarország az ifjúság demokratikus nevelése nélkül. Nincs demokratikus nevelés az ifjúság politikai szabadsága nélkül. Nincs szabad nemzet szabad ifjúság nélkül."
    Még aktív szerepet játszott az ellenállás vezérkara, a Magyar Front megszervezésében, amikor élete utolsó, leghõsibb szakaszába lépett.
    1944. július 27-én Ságvári Endrének illegális találkája volt a Budakeszi úti Nagy Béla-féle cukrászdában.
    A történtekrõl így számolt be a IV. 14/29. sz. csendõri jelentés:
    "Július 27-én Palotás Ferenc törzsõrmester, Kristóf László õrmester, Cselényi Antal nyomozó, Pétervári János rendõrõrmester által vezetett személygépkocsin Budapesten egy illegális kommunista találkát nyomonkövetéssel megfigyelt. A megfigyelt két kommunista egyén az egyik budai cukrászdába tért be, ahol a fenntnevezett nyomozó közegek õrizetbe akarták õket venni. Az õrizetbevétel kijelentése során az egyik kommunista Cselényi detektívet mellbe, Pétervári János gépkocsivezetõt hasba, Kristóf László õrmestert pedig jobb combon lõtte. Közben Cselényi detektív és Palotás törzsõrmester is rálõtt a támadó kommunistára, aki összeesett."
    Ságvári (mert õ volt a támadó kommunista) kórházba szállítás közben meghalt. Szíve felett találta el a lövedék. Mindössze 31 éves volt.
    1944. július 28-án a német követ titkos táviratot küldött Berlinbe fõnökének: "Ságvári Endrét több évi körözés után ártalmatlanná tették."
    Az illegális Szabad Nép 1944 szeptemberében rövid nekrológban emlékezett meg haláláról:
    "1942 óta, a magyar Gestapo elõl bujdosva harcolt páratlan lelkesedéssel, bámulatos munkabírással a proletariátusért, Magyarország felszabadulásáért. A magyar munkásmozgalom nagyra hivatott vezetõjét, az ifjúmunkásság szeretett vezérét, a magyar szabadságharc egyik legjobb harcosát vesztette el benne. Minket pedig, munkatársait, a legodaadóbb baráttól, a leghûségesebb elvtárstól fosztott meg a gyilkosok golyója."
 
 

KILÁTÓ

HIDASI JUDIT

Nõnek lenni Japánban

A WHO 2005-ben közzétett felmérése szerint1 a vizsgált 192 ország közül a japán és a monacói nõk számíthatnak a legmagasabb várható életkorra, azaz 85 évre. Japán vezet egyébként 82 évvel (2003-as adat) az összesített átlagosan várható életkor tekintetében is, tekintve, hogy a férfiak átlagosan 78 éves korukig élnek. Ezek az imponáló adatok arra engednek következtetni, hogy a japán lakosság "okosan" gazdálkodik a magasszintû orvosi ellátás és a minõségi táplálkozás nyújtotta elõnyökkel. De más életviteli tényezõk is közrejátszanak ebben a folyamatban: a magasfokú testi higiénia, a tudatos testsúlykontroll, a fizikai mozgás és általánosságban a magas életkorig folytatott szellemi aktivitás. Ami tehát a testi-fizikai életminõséget jelenti, a japán nõk helyzete határozottan jónak mondható.
    Az életminõség más oldalait tekintve azonban a japán nõk már egyáltalán nem ennyire elégedettek, s erre a jelenkori társadalmi válság is utal. Röviden ezekrõl számol be a jelen tanulmány. Az elsõ részben a gazdasági-társadalmi változásoknak tulajdonítható értékrendi változásokat tekinti át, a második részben pedig azokra a nemi viselkedésmintákra tér ki, amelyek szintén a válság jeleit mutatják.

A társadalmi nemi szerepek és értékek átrendezõdése
Japánban a feudalizmus korában kialakult hagyományos nemi szerepelvárások egészen az utóbbi idõkig érvényesek voltak, ezt az 1979 óta évi rendszerességgel végzett ilyen irányú közvéleménykutatások is megerõsítették. A hagyományos felfogás szerint a nõ feladata az, hogy a házasságkötés után gyereket szüljön, vezesse a háztartást és nevelje a gyerekeket. A legújabb felmérések adatai azonban a közgondolkodásban is tetten érhetõ változásról tanúskodnak. A Miniszterelnöki Hivatal 2005-ben közzétett felmérése2 elõször regisztrálta azt a változást, mely szerint a megkérdezettekbõl (3500 fõ) a többség, azaz 48,9% vélekedett úgy, hogy "nem értenek egyet azzal a szerepelvárással, hogy a férfi munkavállalása mellett az asszony dolga a háztartás vezetése", szemben a 45,2%-kal, akik helyeselték ezt a fajta hagyományos társadalmi szerepmegosztást.
    1985-ben fogadták el "a munkavállalás jogának nemek közötti egyenlõségé"-t deklaráló törvényt. Noha elfogadottá vált a nõi munkaerõ, a nõk közül kevesen jutnak vezetõ pozícióba, és a fizetésük is kevesebb, mint férfi kollégáiké. Ennek ellenére a korai házasság helyett egyre többen lépnek inkább a karrierépítés útjára. Divatossá vált a szingli életmód is, amely egy "izgalmasabb élet" és az érvényesülés vágyát tükrözi. Ugyanakkor társadalmilag "elvben" még mindig hozzátartozik a megbecsült nõ képéhez a házasság. A nõk pedig tisztában vannak vele: elképzelhetetlen, hogy egy férfi nála tanultabb vagy jobban keresõ nõt vegyen feleségül.

A mai család
A napjaink gyakorlatává vált nukleáris családmodell tömegesen a második világháború után terjedt el Japánban. Korábban megszokott volt több generáció együttélése, ahol a fiatalok gondoskodtak szüleikrõl. Az idõs szülõkrõl való gondoskodás hagyományosan a legidõsebb fiúgyermek feladata volt. Õ volt az, aki házasságkötése után a szülõi házban maradt, felesége pedig ezzel mintegy anyósa fennhatósága alá került.
    A Japánban végbemenõ változások azonban nem kerülték el a családokat sem. Az urbanizáció egyik következményeképpen kialakult lakáshelyzet is közrejátszott abban, hogy a nagycsaláddal szemben a nukleáris családtípust részesítsék elõnyben. A földszintes vagy egyemeletes családi házak helyett sokan városi bérházakba költöztek: az aránylag kis térfogatú lakások nem kedveztek sem beosztásuknál, sem zsúfoltságuknál fogva a kiterjedtebb nagycsaládok együttélésének. A városi lakásokban többnyire csak egy vagy két generáció (szülõk-gyerekek) élnek együtt.
    Divatossá vált az egykézés, a családok ma már ritkán vállalnak egynél több gyereket. Japánban a gyermekszületések száma radikálisan csökkent az utolsó két évtizedben: az egy nõre jutó szülések száma az új évezred küszöbén 1,33-ra csökkent, majd 2004-ben 1,29 alá süllyedt, ami jóval a 2,1 körüli reprodukciós szint alatt van. Ez a számadat egyébként - Szingapúrt leszámítva, ahol hasonló gondokkal küzdenek - a legalacsonyabb Ázsiában.
    Érdekes, hogy a lelki hozzáállás is deklaráltan másként jelentkezik a gyerekekkel kapcsolatban, mint más társadalmakban. Míg általában a gyermek megjelenését a családban a társadalmak többségében áldásként és örömeseményként értékelik, a japán nõk többsége - televíziós megnyilatkozások, interjúk és média-szereplések kapcsán - a gyermekvállalás terheire helyezi a hangsúlyt. A gyereknevelés anyagi, lelki és fizikai terheinek a túlértékelése, illetve a gyermekáldás pozitív oldalainak a figyelmen kívül hagyása, nem gyakorol jó hatást a szemlélet alakulására. Ebben a jelenségben a média felelõssége nem elhanyagolható.

A japán házasságmodell válsága
Hagyományosan az úgynevezett "közvetített" házasságok, azaz a miai kekkon intézménye volt az uralkodó. Ebben a rendben a házasulandó korú fiatalok felmenõi kezdeményezték a kívánatos partner kiválasztását. Régebben a konfuciánus értékrend és erkölcs tanításainak megfelelõen az engedelmes gyermek - legyen az akár fiú, akár lány - alávetette magát a szülõk akaratának és választásának. Noha semmi garancia nem volt arra, hogy érzelmileg és fizikailag kedvére való társat kap, mégis biztonságot adott az a tudat, hogy a szülõk a család társadalmi és gazdasági pozíciójának mérlegelésével nyilvánvalóan a lehetõ legalkalmasabb partnert keresik meg számára. Az idõk folyamán a házasulandóknak maguknak is fokozatosan egyre nagyobb beleszólási joguk lett ebbe a folyamatba. Nem teljesen ismeretlen fiatalokat ültettek úgynevezett ismerkedési célzattal egy asztalhoz: legalább fénykép alapján, illetve a házasságközvetítõk által beszerzett dokumentumok és a rendelkezésre bocsátott információk alapján valamelyes elõismeretekkel rendelkeztek egymásról. Kölcsönös szimpátia esetén lehetõség nyílt arra, hogy ezt követõen már önálló fordulatot vegyen a további ismerkedés menete. A jelenleg házasságban élõk többsége ilyenformán tett szert egy egész életre szóló partnerre. Ezekben a házasságokban a házasságkötés nem elsõsorban mély érzelmek és kölcsönös szerelem alapján történt, hanem jól megfontolt gazdasági és társadalmi szempontok alapján. A házasságnak ezt a társadalmi, családépítõ és megtartó funkcióját szem elõtt tartva a felek érzelmileg kevéssé elkötelezetten léptek a házastársi kapcsolatba. Szerencsés esetben az együttélés során megtanulták tisztelni és szeretni egymást, és kiegyensúlyozott családi életet élnek. A nyugati kultúrákban szokásos ismerkedési és házasságkötési mintáktól eltérõen a kapcsolat alapját nem a "szerelem", hanem a "családépítési" szándék vezérelte. Ezeknek a házasságoknak a szilárdságát nem az érzelmi kötõdés, hanem a közös, kölcsönös gazdasági, társadalmi érdek és egymásrautaltság adta.
    Egy olyan családmodellben, ahol az apa szerepe a család gazdasági biztonságának a megteremtésére, az anya szerepe pedig a családi és háztartási "üzemmenet" irányítására, valamint az otthonteremtésre koncentrálódik, az érzelmi és a szexuális élet is kevésbé válik központi kérdéssé. Ezek a házastársi kapcsolatok különösebb problémák nélkül mûködnek mindaddig, amíg a felek ezeknek a szerepeknek meg tudnak felelni: azaz, amíg az apának van munkája, ami biztos megélhetést nyújt, amíg az anyának vannak családszervezési feladatai, amelyek lekötik. Érzelmi válság, elhidegülés és a szexuális kapcsolat meglazulása vagy teljes hiánya sem veszélyeztetik a házasságot magát, hiszen eleve nem ilyen célzattal köttetett. Talán ez volt a titka a japán házasságok tartósságának.
    Napjainkban a hagyományos japán házasságmodell válságát azonban több jelenség is jelzi. Egyrészt a közvetített házasságok helyett többségbe került az úgynevezett "szerelmi házasság", a ren'ai kekkon intézménye. Egyre több fiatal dönt úgy, hogy saját maga óhajt partnert keresni, és nem igényli a közvetítést. Ezt a tendenciát erõsíti a média is: naponta hírt adnak hírességek, ünnepelt sztárok és média-személyiségek megható szerelmi történeteirõl és házasságkötéseirõl. Ez a módszer azonban nem mindig követhetõ az átlagember számára egy olyan társadalmi közegben, ahol az udvarlási szokások kialakulatlansága nem kedvez a partnerkeresésnek és a kiválasztásnak. Nagyvárosban még csak-csak adódnak lehetõségek az ismerkedésre, de kisebb közösségekben bajos elbújni a figyelõ tekintetek elõl és a környezet hamar szájára veszi az ismerkedni vágyó fiatalokat. Sokan ugyan szívük szerint próbálnának ily módon partnert találni, mikor azonban úgy érzik, hogy "kifutnak az idõbõl", akkor mégiscsak a jól bevált közvetítéshez folyamodnak. Ha ugyan egyáltalán meg akarnak házasodni! A fiatalok családalapítási korhatára kitolódott: a lányok átlagéletkora házasságkötéskor közelíti a 29 évet, míg a férfiaknál ez az adat 31 év. A lányok 55%-a nyilatkozott úgy egy 1997-es EPA3 felmérés adatai szerint, hogy nem óhajt férjhez menni. Ezek az adatok jelzésértékûek - az értékrendben egyfajta válság alakult ki, s ezt a társadalom egyelõre nem tudja eredményesen kezelni. A társadalom egy része a nõk túlképzésében látja az okot: a magas iskolázottságnak köszönhetõen a nõk gazdasági függõsége megszûnõben van.
    Azt a gazdasági biztonságot, amit korábban a nõk számára csak a házassági kapcsolat nyújthatott, egyre több nõ saját maga is elõ tudja teremteni. Ráadásul a korábban gazdasági szempontból biztos menedéknek tartott hitvestársi kapcsolat vesztett vonzóerejébõl, mivel egyre több férfit fenyeget élete derekán a munkanélküliség réme. Vagyis nincs garancia arra, hogy egy férj oldalán nem lesznek a nõnek anyagi gondjai. A házasság intézménye alól tehát kicsúszott az eddig legszilárdabb kötõanyag - a gazdasági biztonság. Sok fiatal nõ eleve nem óhajt ilyen kockázatot vállalni. Inkább odahaza marad továbbra is a szülõi házban, éli a maga életét, keresetének jó részét önmagára költheti. Míg korábban a társadalmi megítélés szankcionálta az egyedülálló nõket, manapság egyre liberálisabb a hozzáállás. Sokan vélekednek úgy, hogy ez is egyfajta életvitel, ez is egyfajta életmód. Vagyis megszûnõben van az a nõkre nehezedõ társadalmi nyomás, amely azelõtt stigmatizálta nemcsak a magányos nõket, hanem a családjukat is. Valójában ez a kényszer mûködtette a házasságközvetítés intézményét is, amelynek révén gyakorlatilag mindenkit házassági kötelékbe segítettek.
    Azáltal, hogy a nõk öntudatosabbá és önállóbbá válásának a folyamata elkezdõdött, társadalmi méretekben is érzékelhetõen megsokszorozódott a válások száma. 2003-ban 283 906 válás volt.4 Ez naponta 777 válás. Lehet, hogy ez a szám más országokhoz viszonyítva nem tûnik túl magasnak, de az elmúlt évtizedben a válások 45%-os növekedése mégiscsak jelentõs. A válási keresetek nagy részét a középkorú nõk nyújtják be. A hagyományos minta szerint megkötött házasságok egy részében az érzelmi kötõdés kisebb szerepet játszik, mint a gazdasági-társadalmi funkció. Amikor ez utóbbinak az érdemi szerepe megszûnik - a gyerekek kiröppennek és a családi költségvetés elbírja a vagyonmegosztást -, akkor szánják el magukat az önállósodásra. A gyermeknevelés kötelezettségének eleget téve szabadulni akarnak a házasság kötelékébõl, még elég fiatalon ahhoz, hogy új életet kezdhessenek.
    A válásokkal kapcsolatban megemlítendõ még egy sajátos japán jelenség, a "Narita-válás szindróma"5. Ez a jelenség onnan kapta a nevét, hogy számos fiatal pár külföldi nászútjáról hazatérve már a tokiói Narita reptéren úgy dönt, hogy azonnal elválik. Ez a jelenség társadalmilag annyiban érdekes, hogy egyrészt az elõfordulása nem megy ritkaságszámba (ezért is alakult ki erre külön kifejezés); másrészt azelõtt elképzelhetetlen volt, hogy egy fiatal pár ilyen hamar "feladja" a próbálkozást abban az irányban, hogy kölcsönös alkalmazkodással megtanuljanak egymás mellett élni. Ez egyébként szoros összefüggésben van a gyerekszám-csökkenés és a gyermeknevelés kérdésével: a mai japán fiatalok sokkal kevésbé tudnak alkalmazkodni, és a tûrõképességük is jóval alacsonyabb a korábbi nemzedékekénél. Ezenkívül a nõk sincsenek már anyagilag kiszolgáltatott helyzetben - ez az egyik oka annak, hogy nem muszáj akaratuk ellenére egy olyan kötelékben maradni, ami nem a kedvükre való. A megváltozott családmodell a népesség elöregedésének is egyik tényezõjévé vált.

A szinglidivat
Fõleg a nagyvárosokban a fiatal egyedülállók száma egyre növekszik. Amellett ugyanis, hogy a hagyományos értékrendben szinte elképzelhetetlennek tartott házasságon kívüli párkapcsolatok is jócskán megszaporodtak, az egyedülállók száma ugrásszerûen megemelkedett. Tokióban a 30 éves férfiak 53%-a nõtlen. Elsõsorban nem a saját jószántukból: a lányok ugyanis nem sietnek férjhez menni. Az ok részben az anyagi függetlenségben keresendõ: ha egy nõnek a saját keresetébõl megfelelõ szintû életvitelt sikerül biztosítania, akkor nem adja fel a kényelmét, a nyugalmát.
    A 25-39 éves korcsoportban a szüleikkel élõ szinglik (japánul: paraszaito singuru = szingli paraziták) száma6 a férfiak esetében 2000-re 3 millió 230 ezerre (az öszszes férfi szingli mintegy fele), a nõknél pedig 2 millió 510 ezerre emelkedett: ami az összes nõi szingli mintegy 58,2%-a. A jelenséget sok közíró és szociológus is folyamatosan elemzi.
    A luxuscikkek fogyasztói piacának zömét nem a középkorúak, hanem a tizen-huszonéves fiatalok biztosítják. A középiskolás lányok zsebpénzük javát méregdrága márkás cikkekre költik - ez csakis úgy lehetséges, hogy egyéb kiadásaikat a szülõk zokszó nélkül fedezik. Az önálló keresettel rendelkezõ irodai alkalmazottak (OL = office lady) vagy az úgynevezett "carrier-woman"-ek (karriert befutott nõk) számára már kevéssé problémás a fedezet elõteremtése, hiszen keresetüket többnyire teljesen magukra költhetik. Nem csoda, hogy ezek a lányok egyre nehezebben szánják rá magukat a családi gondok vállalására.

A férfi-nõi kapcsolatok
Japánban ez is másképpen van. Talán nincs a fejlett világban még egy olyan ország, ahol a nõk és férfiak annyira szeparáltan szocializálódnának, mint ahogyan Japánban. A fiúk és a lányok egynemû társaikkal párba vagy csoportokba verõdve járnak moziba, járnak szórakozni, járnak sportolni. Ennek egyik oka a japán csoportszellemben keresendõ: bármilyen tevékenység legyen is, biztonságérzetet ad az, ha nem egyedül, hanem társakkal megtámogatva lehet részt venni benne. Csakhogy a társak a japán társadalomban elsõsorban az azonos nemû barátok. Ezt sokan azzal magyarázzák, hogy az azonos érdeklõdési kör, az azonos tevékenységi szféra kedvez az azonos nemû társakkal kialakított közösségnek. Ehhez hozzájárul az is, hogy a japán lélek nehezen birkózik meg az ismeretlen, a bizonytalan feldolgozásával - rendszerint tart a kihívásoktól, és ezért az ismerõs, a megszokott terep nagyobb biztonságot jelent a számára. Azonos nemû társak esetén nem fenyeget az esetlege megszégyenülés veszélye, ami a másnemû társakkal kialakított kapcsolatokban nagyobb valószínûséggel fordulhat elõ. Nos, ennek aztán az a velejárója, hogy az európai értelemben vett "udvarlás" gyakorlata nem alakult ki. Kettesben "randevúzni" fiatalok csak már meglehetõsen elõrehaladott - házasságkötést megelõzõ - fázisban szoktak, addig inkább a bandában való együttjárás dívik. Ez egy ördögi kör: miután a kettesben való megjelenés egyfajta komoly elkötelezett kapcsolatra utal, ezért sokan a látszat megõrzése végett pajzsként azonos nemû társaikat is bevonva jelennek meg. Ezzel azonban csökken annak az esélye, hogy érdemi férfi-nõ párkapcsolat alakuljon ki.
    Ez a fajta gyakorlat a felnõtté válással sem változik meg: férfiak és nõk szórakozásuk és kikapcsolódásuk javarészét saját nembeli társaikkal bonyolítják. Elég egy pillantást vetni egy mozipénztárnál kígyózó sorra: úgynevezett "párokat" csak elvétve látni: többnyire lányok a lányokkal, fiúk a fiúkkal mennek moziba. De ugyanez a helyzet az uszodában vagy a sportpályán is. A munkába lépéssel a helyzet még inkább rosszabbodik: a hosszú munkanap után a férfiak munkatársaikkal mennek vacsorázni vagy inni. Hétvégeken ehhez járul az obligát golfozás, teniszezés, bowlingozás - többnyire azonos nemû barátokkal vagy üzletfelekkel.
    Mindeközben a nõk ugyancsak kialakítják a maguk külön világát: a barátnõkkel járnak sportolni, kirándulni, színházba és kávéházba. Ez a fajta nem mesterségesen, hanem természetes módon kialakult elkülönülés nem kedvez a párkapcsolatok létrejöttének. Vagyis a partnerkeresés lehetõségei korlátozottak, és bizonyára ez is egyik oka a házasságkötések csökkenésének. Igaz, hogy régen még ritkábbak voltak az ismerkedési lehetõségek, de akkor erõteljesebben mûködött a házasságközvetítés intézménye. Az intézmény maga nem szûnt meg, de kiment a divatból. A mai japán fiatalok többsége szégyelli társai és fõként önmaga elõtt azt, hogy ezt vegye igénybe. Kialakult tehát egy vákuum: a házasságközvetítést már nem divat igénybe venni, helyette azonban még nem alakult ki az a fajta párkapcsolati kultúra, amely más országokban gyakorlatban van.

Nemi viselkedési zavarok
Ennek a természetes párkapcsolati kultúrának a hiánya nemcsak a házassági partnerkeresésre van hatással, hanem általában a nemi viselkedési kultúrára is.
    A külföldieket gyakran meglepi a vonatokon, metrókon mangát olvasó jólöltözött, öltönyös urak látványa. Ezeknek a mangáknak jó része pornó, amit restelkedés nélkül tanulmányoznak a zsúfolt kocsikban. Ennek persze megintcsak van egy lélektani vetülete is: a japán ember számára elválik a soto és az uchi. A soto az a saját körén kívül esõ kör és világ, amelyhez nincs köze; az uchi az a kör, ahová tartozik, amelynek a tagja. Nyilvános helyen, idegenekkel körülvéve, úgy érzi, hogy a soto térben van, vagyis miután nincs semmi köze hozzá, ezért érdektelen, hogy hogy viselkedik, vagy mit csinál.7
    Nagy médiavisszhangja volt annak az esetnek, amikor Uekusa Kazuhide, a neves Waseda egyetem doktori iskolájának professzora (44 éves), a televíziós programokból közismert közgazdasági szakértõ, véletlenül lebukott. 2004 áprilisában Tokió forgalmas Sinagava állomásán mozgólépcsõn egy középiskolai lány mögé állva kis kézitükrét a lány rakott szoknyája alá dugva próbált szemlélõdni. Egy vasúti alkalmazott fülön csípte. Nyilván más országokban is elõfordulhat ilyen eset - de feltehetõleg nem tekintélyes egyetemi professzor az elkövetõ.
    A metrók és vonatok számos vonalán a csúcsforgalmi órákban bevezették az úgynevezett "csak nõknek" kocsikat. Ezekbe a szerelvényekbe kizárólag nõk szállhatnak be. E szokatlan intézkedésre azért került sor, mert a zsúfoltságot kihasználva annyira elszaporodott a nõi utasokat tapogató és molesztáló férfiak száma, hogy a nõi utasok számára nyugalmuk és biztonságuk érdekében védett kocsikat kellett kijelölni. Nõket tapogató férfiak a világon mindenütt vannak, a különbség mégis jelentõs: itt nem arról van szó, hogy beteg emberek vagy pattanásos kamaszok teszik ezt. Az elkövetõk rendszerint tiszteletben álló, jólöltözött, családos urak, akik munkába menet így vezetik le frusztráltságukat.
    Felmerül a kérdés: miért frusztráltak? Talán többek között azért, mert mint egy eldugott felmérés8 rámutatott, a házasságban élõ japánok 32%-a, azaz nagyjából az egyharmada, nem él nemi életet. A magasabb korosztályokban az arány még kedvezõtlenebb: a 40 év fölötti japán lakosság 53%-a nem él nemi életet. Hogy miért nem, azt a szociológusok, pszichológusok és orvosok tanulmányozzák. Laikus megközelítés alapján annyi azért megkockáztatható, hogy talán azért nem, mert a férfi-nõi kapcsolatok átrendezõdésének és újraformálódásának a korszakában van a japán társadalom, és mint minden átalakulás, ez is átmeneti zavarokkal jár. A gazdasági elõretörés olyan életformaváltást idézett elõ, amelyben a férfiak idejük és energiájuk tetemes részét a munka köti le. A késõ este vagy éjjel hazajáró férjek érdemi kommunikációs és interakciós kapcsolata a családdal a minimálisra csökkent. A feszített életritmus és a fizikai-lelki kimerültség nem kedvez a házastársi kapcsolatoknak sem. A férfiak egy része ezért a szexuális szolgáltatóipart veszi igénybe - ahol elfogadható áron gyors és hatékony szolgáltatáshoz jut. Ez azonban szemmel láthatóan mégsem teljeskörû megoldás - vagy azért, mert anyagilag nem mindenki számára elérhetõ, vagy azért, mert leleplezés esetén tartanak az esetleges komplikációktól a feleség részérõl, vagy azért, mert ez a forma mégiscsak híján van a lelki tartalomnak. Így aztán akkumulálódik a feszültség, s ezt különbözõ módokon vezetik le.
    A perverz vagy aberrált viselkedésre utaló példák vég nélkül sorolhatók lennének. Ami azonban bízvást érzékelhetõ ebbõl a csekélyszámú felsorolt esetbõl is, az az, hogy a japán társadalomban a nemi viselkedési kultúra sem teremt pozitív befogadó közeget a párkapcsolatoknak. A Printemps Ginza elegáns áruház 2004-ben végzett felmérése szerint a megkérdezett nõk 82%-a nyilatkozott úgy, hogy saját maguknak vesznek úgynevezett Valentin-napi csokoládét, mivel erre aligha számíthatnak férfi ismerõseik részérõl. A marketing ipar meglovagolva ezt a trendet, a "Myself Valentine" ("Végy magadnak Valentin-ajándékot") szlogennel igyekezett - egyébként sikeresen - minél több vásárlót toborozni. De a luxuscikkek piacán is érzékelhetõ ez a tendencia. A nõk lepik meg magukat ékszerekkel, táskákkal, órákkal és márkás ruházati cikkekkel - hiszen hiába várnának arra, hogy férfiak kedveskednek nekik ilyesmivel. Ez a fajta "magad-uram" hozzáállás érvényesül a szolgáltató ipar számos területén: legyen az éttermi étkezés, utazás, kikapcsolódás vagy egyéb szórakozás. Megsokasodott a nõi közönségre szakosodott bárok és lokálok száma is: borsos árért megvásárolható az a figyelmesség és szórakozás, amit a készséges és jólápolt host-ok (az ellenkezõ elõjelû létesítmények hostess szolgáltatásaihoz hasonló módon) nyújtanak a vendégeknek. Csakhogy ezek a pénzen vett szolgáltatások nyilvánvalóan nem pótolják a valódi párkapcsolatok emberi és lelki tartalmát.

A lelki életminõség javulásának az igénye
A házasság mint intézmény megingathatatlanságába vetett hit valaha erõs és hatékony szervezõ erõ volt a japán társadalom számára. Ennek az intézménynek a kereteit is, mûködését is - más kultúrákhoz és társadalmakhoz hasonló módon - kikezdte a válság, ami számos további társadalmi problémához vezet. Szemmel láthatóan a hagyományos férfi-nõi szerepek újraelosztásának folyamata indult el. Tény, hogy ez nem hat minden tekintetben pozitívan a japán társadalmi szerkezetre, a japán családi élet alakulására, a születésszámra és a gyereknevelésre. Ez indíthatta a törvényhozókat arra, hogy az 1947-ben életbe lépett japán Alkotmány jelenleg folyamatban levõ felülvizsgálata során többek között a 24. cikkelyhez is hozzá nyúljanak. Ez a cikkely9 kimondja az egyén méltóságának és a nemek egyenlõségének a tiszteletben tartását. Sok mai törvényhozó e cikkely átfogalmazását tartja szükségesnek ahhoz, hogy nagyobb hangsúlyt kapjon a családi és a közösségi értékek szerepe. Ezzel számos képviselõ és nõmozgalmi aktivista nem ért egyet. Attól tartanak, hogy ez visszalépés lenne a háború elõtti hagyományos értékrendhez és a hagyományos nemi szerepeknek a törvényben megfogalmazott visszaállításához.
    A jelenlegi társadalmi válság kialakulásának a megítélése vegyes. Némelyek a nõk túliskolázottságában, viselkedésük megváltozásában, a nõk önállósodásukban látják minden probléma okát. De azt azért be kell látni, hogy a gazdasági-társadalmi viszonyok megváltozása mellett a nemi viselkedési anomáliák is okai a válságnak. Ez a tény sem ösztönzi a japán lányokat és nõket arra, hogy a házasságban lássák nõi szerepük kiteljesedését. Mindezeknek a kérdéseknek a rendezõdése hozzájárulna ahhoz, hogy a nõk életminõsége lelki értelemben is javuljon Japánban.
 

TUDÓSPORTRÉK

ALEXANDER EMED

A tuberkolózis egyik legyõzõje

(Böszörményi Miklós, 1914-2002)

Böszörményi Miklós 1914. január 29-én született, Budapesten. Szülei, akik zsidók voltak, kikeresztelkedtek, és fiukat is - az elemi iskola elvégzése után - katolikus szellemben akarták neveltetni, s ezért a pesti piarista gimnáziumba küldték. Miután jeles eredménnyel maturált, Böszörményi Miklós a szerzetesi pályát választotta volna (szülei ebbe bele is egyeztek, csak azt kérték, hogy a Zeneakadémiára is iratkozzon be, mivel kétségtelen zenei tehetsége volt), csakhogy ebbeli elhatározásában éppen a piarista rendfõnök ingatta meg, aki azt tanácsolta neki, hogy inkább világi pap legyen, mivel a rendet egyre többen támadják feltûnõen sok zsidó származású papja miatt. Valószínûleg ez a tanács okozhatott jóvátehetetlen törést a fiatalember életében, mert bár 1931-ben beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem hittudományi karára, egyetlen szemeszter elvégzése után megszakította teológiai tanulmányait, és átjelentkezett az egyetem orvosi fakultására testvérbátyja választását követve - miközben a Zenemûvészeti Fõiskola hallgatója volt.
    1937-ben nyerte el a zongoratanári diplomát, 1938-ban pedig az orvosit. Ezután kötelezõ katonai szolgálatra vonult be, s 1939 májusában szerelt le. Akkor már érvényben volt a második zsidótörvény, amely megtiltotta, hogy - a katolizálástól függetlenül - zsidó származású szellemi dolgozók állami intézményben helyezkedjenek el. Böszörményi Miklós számára csupán gyakornok-helyettesi állás maradt a budakeszi Erzsébet Királyné Szanatóriumban. 1940-ben orvos testvére súlyos tuberkulózissal került be ebbe a szanatóriumba, ahol másfél év után meghalt. "A szanatórium kis kápolnájában minden reggel imádkoztam az életéért - emlékezett késõbb egy vallomásában -, és halála után végleg elvesztettem vallásos hitemet."
    1941-ben munkaszolgálatra hívták be. Bár kikeresztelkedett zsidó lévén nem sárga, hanem fehér karszalagot viselt, semmiféle elõnyben vagy kedvezményben nem részesült, zsidó karszalagos bajtársaival szemben. 1943 õszén a szerbiai Bor lágerébe került, ahol a "muszosok" - különösen kegyetlen körülmények között - rézbányában dolgoztak. (Mint tudjuk, köztük volt Radnóti Miklós is.)
    Böszörményi 1944. október 15-én - a Borból Ostmarkba (Ausztriába) tartó "halálúton" - megszökött menetoszlopából, és Budapesten bujkált a felszabadulásig.
    Megrázó hitvesztése és rengeteg szenvedése után aligha meglepõ, hogy Böszörményi Miklós meggyõzõdéses marxista lett. És marxista elkötelezettségét soha - a rendszerváltás után sem - tagadta meg. Egy 2001-ben vele készült interjúban így beszélt errõl: "Egy fiatal értelmiséginek, aki végigélte a Horthy-korszakot, beleértve a háború és a fasizmus éveit, nem esett különösebben nehezére, hogy rokonszenvezzen a kommunistákkal, akik életüket kockáztatták a fasizmus elleni illegális harcban. Hozzá kell tennem még azt is, hogy a felszabadulás utáni években a magyar kommunisták rendkívül rokonszenves oldalukban mutatkoztak."
    1945-ben Böszörményi visszatért egykori munkahelyére, s ott kezdetben alorvos, majd 1948-ban osztályvezetõ fõorvos lett. Ebben a korszakában kizárólag tébécés betegek gyógyításával foglalkozott. 1952-ben a Központi Állami Kórház tüdõgyógyász-konzuliáriusává nevezték ki - s e tisztét 1992-ig megtartotta.
    1954-ben a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba küldték, és ott a legendás hírûvé vált magyar orvoscsoport vezetõ pulmonológusa lett. Rendkívül sikeresen kezelte a Koreában igen elterjedt tébécét.
    Böszörményi Miklós életében és pályáján 1957-ben következett el a döntõ fordulat, amikor Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet igazgató fõorvosává nevezik ki. Tizenhárom évig vezette az intézetet, s betegei közvetlen gyógyítása mellett õ irányította az egész országra kiterjedõ tébécé elleni küzdelmet. A régi Magyarországon valóságos katasztrófát jelentõ tuberkulózis (nem véletlenül nevezték "morbus hungaricusnak"), amely másfél millió embert sújtott, e pontosan megszervezett és hatékony küzdelem során rohamosan visszaszorult, de úgyannyira, hogy az 1960-as évek derekán már alig fordultak elõ új esetek. Vagyis egy kevéssé látványos orvosi szakágban Böszörményi és társai valóban látványos eredményt értek el. Ebben kétségtelenül segítségükre volt az, hogy a tuberkulózis elleni harc alapelveit miniszteri rendelet szabta meg. A 42/1960. eü. min. rend. szerint (1) Magyarországon kötelezõ az újszülöttek BCG oltása és 3 évenkénti revakcinációja; (2) kötelezõ a 14 éven felüli lakosság kétévenkénti, majd évenkénti szûrése; (3) a betegek korszerû gyógykezelése; (4) a gyógyultak rehabilitációja; (5) az állam részérõl történõ sokoldalú szociális intézkedés. Ezek közé tartozott, hogy az állam ingyenesen adta az antituberkulotikumokat, hogy valamennyi kötelezõ intézkedést az állam fizette, így például a szûrõállomás felkereséséhez az utazási költséget.
    1964-ben a tébécé epidemológiai helyzete annyira kedvezõen alakult, hogy a tébécés betegek gyógyítására szánt ágyak jórészét más célra használhatták, és a tuberkulózis elleni küzdelem hálózata új feladatokat kapott: átvette a nem tébécés eredetû krónikus tüdõbetegségek kezelését. 1969-ben pedig a 9/1969. eü. min. rendelet értelmében már e hálózat feladata lett a tüdõgyulladás sarjadzási betegségeinek, továbbá az asztmának, a krónikus hörghurutnak és a tüdõtágulásnak a gyógyítása is. Böszörményi Miklós és a vezetése alatt álló lelkes és igen nagy tudású orvoscsoport munkásságának köszönhetõen a gyermekek tuberkulózisa gyakorlatilag megszûnt Magyarországon.
    1964-ben az Orvostovábbképzõ Intézet tüdõgyógyászati tanszéket alapított Böszörményi professzor számára, amelyet kerek húsz éven át irányított. Évente öt tanfolyamot szervezett orvosok számára, s ezek a tanfolyamok valósággal legendásak lettek. Õ maga többszáz elõadást tartott az esztendõk folyamán, miközben gazdag szakirodalmi tevékenységet fejtett ki: több mint 200 publikációt tett közzé magyarul, németül, angolul és franciául, valamint öt - a szakmában máig alapvetõnek számító - könyv társszerzõje volt.
    1968-ban az orvostudományok doktora lett, 1970-ben Állami díj-ban részesült, 1998-ban Budapest díszpolgára címével tüntették ki.
    Nyolcvannyolc éves korában, 2002-ben halt meg, Budapesten.

MORFONDÍROZÁS

SZERDAHELYI ISTVÁN

Hermann István
és a broadcasting-webcasting
pszichonarratívájának fala

Most lenne nyolcvan éves. Halála óta - hiszen azok közé tartozott, akik legközelebb álltak hozzám - sokat írtam arról, milyen volt, ameddig élt. Ezúttal arra hívnám fel a figyelmet: mivé lett a halála után. S nem bennem, hiszen számomra nem változott semmit azóta, hogy nagy vidáman megvacsoráztunk a Kispipában, s reggelre meghalt. A világban mivé lett, amely azóta oly sokat változott.
    Nagyon megváltozott. Nemrégiben olvastam egy György Péter nevû, önmagát makacsul esztétának kinevezõ ember dolgozatát arról, hogy a továbbiakban milyennek kell lennie a Magyar Rádió "pszichonarratívájának". Merthogy tarthatatlanná vált az a kultúrafelfogás, amelyik "értelmiségi éthosszal rendelkezett, amely hol a nemzeti identitás, a magas kultúra fenntartásának és terjesztésének összefüggésrendszerében definiálta önmagát, hol (rosszabb esetben) a kommunizmus eszméinek propagálását vállalta". Igen, a kommunisták és nacionalisták abban egyformák voltak, hogy "mindkét esetben a piac feletti értékrendszerrõl volt szó". Holott nem lehet "elkötelezetlennek" lenni "az adott jelentõl, a piaci viszonyoktól", s ezért "nélkülözhetetlen az eddig ismeretlen minõségben való állandó és domináns jelenlét a technokulturális kontextusban, azaz azonnal meg kell felelni a broadcasting-webcasting kettõsség elvárásának". Hát, szegény Hermann István barátomnak ezek szerint nem sok keresnivalója van ebben a világban.
    Vagy mégis?
    Merthogy a világ nem állt meg annál a Hermann után következõ generációnál, amelyik oly gyorsan át tudott vedleni broadcastingossá-webcastingossá. Utánuk is jönnek a fiatalabbak. Akik közül Horváth Gizellánál azt olvasom: napjainkra "a kulturális hanyatlás [...] új dimenziókat nyitott a humanista gondolkodás minden irányzata elõtt. Hiszen ma már nem elegendõ csupán a tömegkultúra átalakulásáról beszélni. Létrejött a mi régiónkban is az a kulturális közeg, amelynek lényegét Hermann István a nyugati kapitalista tömegkultúra elemzése során már a 70-es években oly világosan rekapitulálta: a giccset kiszorította a kendõzetlen kulturális szenny, az erõszak kultúrája, amely fõképpen az amerikai reklámkultúra exportja révén honosodott meg. Nos, ez a fordulat mára elérte a társadalomtudományokat, az elmélet területét is. Magyarországon a történettudomány, a közgazdaságtudomány, a politológia terén is megjelentek a Lagzi Lajcsik".
    Nesze neked broadcasting-webcasting!
    Kiss Viktor baloldaliság-monográfiájában pedig ilyen bekezdésekre bukkanok: "miközben a hetvenes-nyolcvanas évek »eredményei« ma már nem használhatók egyértelmû iránytûként, »közelségük« okán talán szemléltethetik, a teleológia történelmi szemléletének marxi intencióihoz való »következetes« ragaszkodás hogyan vezethet el az elmélet valóságra vonatkoztatásához - s egyben a ma oly nagyon hiányzó »alázatához és önkorlátozásához«. Éppen ezen az úton halad elõre Hermann István elemzése is sokat idézett könyvében, amikor is kifejti, hogy adott körülmények között mi lehet [...] egy tõkés társadalomban mûködõ marxista mozgalom taktikai lehetõsége. [...] Kiemeli, hogy éppen a polgári világ szerkezetébõl kiindulva abszurditás annak követelése, hogy minden taktikai, tehát gyakorlati cselekedet közvetlenül a »szocialista végcél« megteremtésére irányuljon. [...] »Van azonban egy elvi és valóságos létezõ, amely a legemberibb, amely legközvetlenebbül az ember autonómiájához kötõdik, amelynek a tartalma az emberi sokoldalúság, az emberi szenvedélyek sokoldalúsága, amely nem amortizálódik - ez pedig az emberi tudás. [...] A tudás elvileg egyenrangú hatalommá válhat a tõkével.« [...] Ha ugyanis a tudás rendelkezik azzal a potenciállal, hogy a világot feltárva valóban az emberi cselekvés vezérfonalává váljék, akkor - amennyiben a tõke uralma alól kiszabadul, vagy legalábbis megindul ennek az emancipációnak az útján - valóban alkalmassá válik arra, hogy bizonyos körülmények között rést üssön a polgári társadalom falán".
    Hermann, amikor fiatalok voltunk és az állásainkból kirúgottan nagyon elnyomottak, ott állt velem a Luxor eszpresszó sarkán, és a fennálló rendszer, valamint a "szocialista végcél" ellentmondásaira gondolva dühödt-vidáman fütyültük a Bicska Maxi dallamát. Sose hittem volna, hogy halála után olyan tudás lesz belõle, amely rést üt a broadcasting-webcasting pszichonarratívájának falán.

OLVASÓLÁMPA

BERETI GÁBOR

A nyitott seb

Varga Rudolf: Farkasvadászat

Aki figyelemmel kísérte Varga Rudolf elmúlt évtizedbeli irodalmi munkásságát, lenyûgözõ termékenység tanúja lehetett. S ha ma valaki kézbe veszi Farkasvadászat címû legújabb regényét tapasztalhatja, hogy az imponáló számban sorjázó mûvek közül ez a legkiemelkedõbb. A Farkasvadászat Varga prózamûvészetének a krédója. Feltételezésünket mintegy igazolandó, Vargának a stílus és a textus meghökkentõ koegzisztenciájával a fõhõs, Rózsa személyében sikerült egy olyan - az erodáló környezettel szemben is immunis - figurát teremtenie, aki az irányadó újdonság élményével lepi meg az olvasót. De mirõl is szól ez a metaforikus beszédmódban megkomponált, már-már egy új világot anticipáló mainstream regény?
    Egy napon a határ menti kõfejtõ lepusztult körletébe egy fiatal nõ, mondjuk úgy, betéved. Bekéredzkedik, majd néhány hónapra takarítónõi-mindenesi minõségben ott ragad. Sorsa mintegy a regény háromnegyed részén át, egészen a robbantómester váratlanul bekövetkezõ halálos balesetéig, egy lesz e kopár helyen lélekölõ munkát végzõ melósok sorsával. A balesetet követõen azonban az események túlcsapnak a kõbánya kerítésén, a történet - egyben a narratíva lehetõségeit is kitágítva - új fordulatot vesz; az addig jelzésszerûen, inkább csak allegorikus történéseken keresztül érzékeltetett külvilág magába szippantja, s újra értelmezi a bánya zárt világában történteket.
    "A bánya nyílt seb a vadon testén" - olvashatjuk a nyitó fejezet egyik kulcsmondatát. És hajlunk is rá, hogy szemben a külvilággal a kõfejtõben történteket ne csak egy zárt, hanem egyben egy eltorzult világ eseményeinek is érezzük. Éltetve magunkban a reményt, hogy a kopár kövek között zajló és olykor nem csak egyszerûnek, de primitívnek és nyomasztónak is bemutatott élet csak itt ilyen, itt, a kerítésen belül, ebben a sebnyi purgatóriumban, ahová, hogy elõteremtsék valódi éltük paradicsomi feltételeit, csupán dolgozni járnak, s odakint, ahová munka után a melósok megtérnek, egy szabad, nyitott, emberi világ ölelheti õket körül. Mondjuk, a vadon humanizált paradicsoma.
    De mert a Farkasvadászat a mesteri allúziók regénye, hamarosan láthatjuk, hogy ez nem így van. Varga egy darabig engedi, hagyja, hogy illúziókba ringassuk magunkat, de csak azért, hogy aztán szembesítsen bennünket a valóság viszonyaival - terroristaként üldözik a lányt -, hogy rádöbbentsen, hogy is gondolhattuk, hogy ez a mi mai világunk, melyet erõvel különítenek két részre, a munka és a gazdagodás ellentétes érdekû részeire, normálisan mûködhet. Az a rész, amelyben csak dolgoznak, és amelyben gyakran még munkát is alig találhat a rászoruló, figyelmeztet a szerzõ, nem is lehet más, csak egy seb; mint ahogy a munka szükségleteit nem ismerõ, de annál vadabbul burjánzó külvilág, a vadon sem lehet más, csak antihumánus.
    Így aztán, miután a balesetet követõen a tágabb környezet betör a bánya kerítései mögé, s nyomozók jelennek meg a robbantómester halálának körülményeit tisztázandó, már azt láthatjuk, hogy a való világban Rózsának nem marad hely. Eltûnik, lelép, elmenekül, vagy éppen menekülni kényszerül. Mi több, a Nemzeti Nyomozó Iroda terrorelhárító szolgálatának, vagy a rendõrség valamelyik hasonló hivatalának az emberei is megjelennek, hogy õk immár csak Rózsa, feltételezésük szerint szörnyen veszedelmes dolgai után érdeklõdjenek. De mi történik itt? Azok után fõleg, hogy a zárt világ végre maga is szabaddá válva feloldódhatott, ahogy gondolhattuk volna, a való világ egészében. Hiszen amíg Rózsa a melósok életének részese, addig õ maga is egy mindezzel, s most éppen õ, aki eddig a munka világának üdvöskéje volt, kényszerül menekülni. Netán arról lenne szó, hogy a világ rendje csak akkor lehet önmagával azonos, ha erõvel elválasztott két része közül a vadul zöldellõ rész nem sérti éltetõ forrásának, a munka a priori világának a rendjét, ha annak érdekeivel nem fordul szembe? Varga a Farkasvadászatban az allúziók sorozatán át mutatja be korunk viszonyait, s építi fel hõsét, Rózsát szimbolikus alakká.
    Rózsa talányos lény. A kõfejtõbe sem a saját nevén érkezik. Útközben egy temetõ kõlapján olvassa: "Bazsa Rózsa, élt..." A kõbányában ezért ismeri mindenki Rózsának.
    Rózsa talányos lény, mert a kõfejtõ zárt közegében a maga másnemû voltában is (egy finom allúzió, amellyel a szerzõ mesterien él) a melósok kemény világának természetes, egyenrangú részese. S az marad mindaddig, amíg a balesetet okozó robbanás a kerítésen túli világot rá nem szabadítja a kõbányára.
    Hogy aztán a magát szabadnak hirdetõ világból a munka angyala menekülni kényszerüljön. Mert ez a világ nem teljessé lészen azáltal, hogy a munkán túli részeivel kiegészül és gazdagodik, hanem virtuálissá. Éspedig azért, mert az uralmon lévõk a munka értékrendjével ellentétes érdekeltségûek.
    Rózsa talányos lény, mert az önmagát jelentõ világban a melósoknak hol vacsorát, hol ebédet fõz, mos rájuk, kitakarítja a mocskos helyiségeiket, talán még viszonyba is keveredik egyikkel másikkal, azaz így vagy úgy, de valamilyen módon mindegyikõjükhöz köze lesz. Még ahhoz a bánya körül õgyelgõ farkashoz is, amelyik Rózsa révén a bánya ételhulladékainak kosztosává válik és akit a kinti világ pribékjei, mint veszedelmes vadállatot szisztematikusan üldöznek, s végül levadásznak. És talányos, mert ebben a világban még a bányatulajdonos Furmann úr is, akit pedig a bánya lerablásán kívül semmi más nem érdekel, elfogadja õt (egy újabb mesteri allúzió).
    És talányos lény, mert profi módon bánik az élet kioltására is alkalmas rúgós késsel, mert egy korábbi "baleset" következtében forradást visel a bal melle felett, mert ágy híján éjszakáit végig egy asztallapon töltve férfiakat megszégyenítõ módon éli a táborra kényszerített sivár, nomád életet, mert ért a robbanóanyagokhoz, kiválóan motorozik, stb. Fel is ötlik többekben, hogy ez a nõ nem akárki, ez a nõ egy vérbeli profi. És mert a végén sietve, de szakavatott módszerességgel tüntet el minden nyomot maga után. Rózsa így, ezekkel a nem köznapi tulajdonságaival a kõfejtõ világának a lelke. Ennek a szubkulturális közeggé degradált közösségnek egyfajta szubsztanciális, metafizikus õrangyala. S egy újabb allúzió: a melósok világa csak a lány professzionális öntudatával kiegészülve lehet egész, lehet immunis.
    A regény allegorikus jelentéstartalmának felvillantása után érdemes a szöveg metaforikus, stiláris minõségét is szemügyre venni. Itt felvetõdik: az alkalmazott nyelv híven és mindvégig egyenletesen szolgálja-e az allegorikus közeg megjelenítését? Számos érv szólhat a szerzõ által már korábban kimunkált, s már-már az igénytelenségig visszafogott nyelvhasználat mellett: a kopár helyszín, a dimenziótlan, proletár miliõ, az élet alapszintjén zajló eseménysor, vagy éppen a zártság és a külvilág olykor frivol, máskor meg triviális különbözõségének bemutatása, stb. A köznapi, gyakran durva, az argó és a tájnyelv keverékébõl adódó beszédmód, a koiné, jól szolgálja ugyan a karakterizáló szándékot, de e szimplifikált nyelvhez való túlzott, olykor mechanikus ragaszkodás nemegyszer elhalványítja a megjelenítendõ közeg színeit, és a didaktikusság érzetét kelti. Pl. amikor böhömnagy markológéprõl olvasunk (igaz, ez a sor közvetlenül a lényeget imponáló líraisággal megjelenítõ "A bánya nyílt seb a vadon testén" mondat után következik). Vagy például - egy egyszerûsített szövegrészlettel illusztrálva a didaktikus dialógus ritmusfékezõ hatását -, amikor a lány után nyomozó rendõrök munkájuk eredménytelenségén így keseregnek: "És tudod mit csinált a jósnõ? Mit? Elõvett egy tükröt. Tükröt? Na és mit láttál benne? Miben? A tükörben. Magamat."
    Az ilyen apró fegyelmetlenségektõl eltekintve ugyanakkor a végig feszes textust gyakran invenciózus szövegrészek emelik szimbolikus magasságokba. Így akkor is, amikor társuk temetése után a melósok ismét felveszik a munkát, s érzõdik, hogy a bányában számukra megint minden ott folytatódik, ahol abbamaradt. Varga ezt egyetlen, telitalálat értékû mondattal fejezi ki: miközben a melósok munkába állnak, "A fehéren vakító kövek között folyik a levegõ". Több ilyen turbulens mondat érzékletesebb textust eredményezhetett volna. A szerzõ érzi ezt, s imitt amott él is az adódó alkalommal. Biztatjuk erre, hiszen a klip szerkezetû, lemeztelenített szövegtestet egy-egy pontosan elhelyezett gyöngyházfényû intarzia-mondatmozaikkal sejtelmes fényekbe öltöztetheti.
    A regényben Rózsa a sors megszemélyesítõje. A történetvezetés egészét tekintve Varga e konceptuális követelmény érdekében mindvégig biztos kézzel fogja öszsze a szálakat. Szükség is van erre, mert konstrukciójában a valóságot nem a stílusa, nem a mágikus realizmusa - hogy egy korábbi recenzensét, Szerdahelyi Istvánt idézzem - teremti meg, hanem a valóság a stiláris realizmus mögött sejlik fel. Mégpedig úgy, hogy minden, ami a regényben történik, Rózsa személyére vonatkoztatva nyer értelmet. Rózsa alakja a regény - hol rejtezkedõ, hol menekülõ, hol tudatosságával demonstráló - mozgó célpontja, dramaturgiai kilátópontja, ahonnan az egész struktúra, úgy is mint egy esztétikai totalitás és úgy is mint egy érzékletes társadalmi pannó belátható. Egy ízben a mûvészi szándék András és Rózsa egyik dialógusában, Vargánál szokatlanul - aki csak kérdez, jelez, sejtet, de sohasem definiál (ezt az olvasóra bízza) - már-már tapintható közelségbe kerül: "Nem tudom mire vár. Abban biztos vagyok, hogy nem egy ócska dikóra. - Talán arra, hogy forduljon a kocka - erõlteti a könnyed csevegést Rózsa. - Kocka? Hát maga szerencsejátékos? - Nem. Inkább szerencsétlen - kacag a lány. - Mindegy. Nem faggatom. Maga más. Maga szabad. Szabadnak született. - Vagy legalábbis jó volna azt hinni. - komolyodik el Rózsa. - Talán arra várok, hogy megtörténjen a lehetetlen."
    Rózsa, aki szabadnak született, most mégis elemi jussát, a lehetetlent, a szabadságát kénytelen visszakövetelni. Egy olyan világban, amelynek a rendjéért felelõs titkosszolgálati fogdmegek õt ezért életre-halálra üldözik. Végül a regény utolsó negyedében a saját természetes közösségétõl megfosztott lány, a fõhõs odüsszeiájának lehetünk tanúi. Látszólag csak a háttér, a díszletek változtak, de érezzük, a tét lett más: esetünkben itt tehát már nem a kizsákmányoltság, a megalázottság foka a kérdés, hanem maga az élet. A menekülõ lány - úgy tûnik - kibújik üldözõi markából, de mintha nem találna vissza az övéihez. Márpedig a Rózsa által szimbolikusan képviselt profizmus, szervezettség és tudatosság híján, a szociális létfeltételeiktõl megfosztott százmilliók (átmenetileg se veszítsük szem elõl e remek allúziót) aligha számíthatnak sikerre. Ez korunk globalizálódó világának par excellence kérdése.
    A regény rétegei, mint egy különleges héjszerkezet, mint egy szirmaival önmagára boruló virág épülnek egymásra. Az olvasó szemében a kõfejtõ eseményei gyors, ritmizált ütemben változó történés-szirmok, melyek cselekmény és környezet konstituáló - de nem determináló - módon hatnak egymásra, s amelyek az önreflexió gesztusaival utalnak Rózsára, mint önmaguk láthatóvá exponált idoljára. A kõfejtõ hõsei, elesettjei úgy élik meg mindennapi létük esendõségeit, hogy annak sors elõlegzõ lényegét, Rózsát, mint önmaguk létmeghatározó móduszát tematizálják. Miközben a kõfejtõ köznapi és a külvilág frivol és barbár éthoszát naivan líraizáló metaforizáció fõ jellegzetességként mindvégig megmarad, számos klip, úgy is, mint egy-egy önálló diskurzusfejezet, õsi történetekkel rokonítható, s új narratívát ígér; ezek részleteiben Rózsa pedig már egy új befogadást, már egy új világot kondicionáló módosulást elõlegez.
    A Farkasvadászat lehetne akár krimi, thriller, posztmodern tudatregény, titkokkal terhes latin-amerikai mágikus realizmus vagy mindez együtt, de nem, egyik sem: a Farkasvadászat az epopeia Varga által kikísérletezett formájának és önmaga letisztult stílusának együttes hozadéka, egy merõben új irányzat, az identitásregény egyik prototípusa.
    Mûfajok szintézise, amely itteni alakjában még a polifónia jegyeivel gazdagodhat, de amely már mostani formájában is az új valóság magnetikus lenyomata. Rózsa a szöveg konstellációjában a meghatározatlan tárgyiasság körvonalazódó alakja, egy idol, aki egy eljövendõ kiteljesedés ígéretét hordozva lép elõ a múlt homályából, s vonul végig a regényen a lehetetlent megkísértendõ, a végzet, a mindent elszakító robbanás határáig; a Farkasvadászatban Rózsa az allúziók sorozatán keresztül láthatóvá tett, megszemélyesített küzdelem, az emancipáció globális létstruktúrájának, az új identitásnak az egyszerre személyes és általános morfogenezise. (SALUTON KIADÓ)

BISTEY ANDRÁS

Sem itt, sem ott

Benke László: Veszteség

Két évvel ezelõtt Benke László már jelentkezett válogatott verseinek kötetével (A kihalt játszótér), most pedig ismét megjelentetett egy válogatást. Az összegzésnek, a "betakarításnak" a vágya nem ritka a költõknél és a kispróza mûvelõinél a hatvanadik év tájékán. Ilyenkor a költõk-írók rendszerint számvetést készítenek, talán nem is annyira az olvasók, mint önmaguk számára: mit értek el, hová jutottak a kezdetektõl, milyen változások érzékelhetõk munkáikban?
    Ezek az összegzések általában le is zárnak egy korszakot. Sokan próbálkoznak ezután valami mással, új utakon indulnak el, és gyakran munkásságuk felívelõ szakasza alapul az életmû addigi rendszerezett, számbavett teljesítményein. Példaként talán elég Déry öregkori prózájának felvirágzására, vagy még inkább az Örkényére utalni. Az utóbbinál éppenséggel az életmû legmaradandóbb része született egy korábban lezárt korszakot követõ újrakezdésben.
    Benke László Veszteség címen kiadott versválogatása nagyjából követi a korábbi verseskötetek sorrendjét, egyes ciklusok is egykori kötetei címét viselik: Csordítok nyírvizet, Változás, Kihalt játszótér.
    A válogatás szerencsésen rajzolja meg a költõ pályaívét, olyan verseket gyûjt össze, amelyek egy-egy korszakában a legjellemzõbb vonásait tárják az olvasók elé.
    Az elsõ ciklusnak, a Csordítok nyírvizet versein alapul, a gyermekkor és az ifjúság a legfõbb témái, fontos eleme az elszakadás a falutól, a biztonságot adó szülõi háztól. Benkénél ebben a korszakban gyakran bukkan föl az anya alakja (Örökség, Ünnep, Elvágyódás...). A fiatalember azonban, ha fáj is az elválás, kitör gyermekkora körébõl.

    Innen el nem mehetsz,
    ide köt a kert sírása.
    Hallgatnod kell,
    karóhoz kötözött virágok énekét.

    A teljes egészében idézett Hûség címû verset a kötetben a Jó utat követi.

    Kitakaróztál a sárból
    anyád fájdalmából,
    elmehetsz...

    Ám ebben az elválásban nyoma sincs a világ meghódítására törõ ifjú lelkes önbizalmának. A Jó utat utolsó néhány sora azt bizonyítja, hogy oly sok fiatalemberrel ellentétben a költõnek már az induláskor sincsenek illúziói.

    [...]
    a tûznek
    benned is korma lesz...

    A folytatásban sem változik a hang. Az ismeretlen város taszítja. Nem meghódítani akarja, mint sok kortársa, hanem bizalmatlanul, szinte ellenségesen méregeti.

    Két öklöm: külvárosi kõdarab.
    - Mit kezdjek vele?
    Nézegetem a fényes kirakatokat.
    - A magamét törném össze vele?
    (Séta a Váci utcán)

    Ezeket az érzelmeket és gondolatokat foglalja össze egyetlen nagy összegzõ versben az Isten likas kötényében címû költemény.
    Benke költészete már kezdetben is sok pesszimista vonást hordozott. Szinte alig van olyan verse, amelyben az öröm hangja szólalna meg. Mindig beúszik a költeménybe valami elégedetlenség, valami komor árnyék, olykor csak elõérzet, amely megakadályozza, hogy meglássa az õt körülvevõ világban a szépséget. A Piros barackfa szirma "vércsepp", a szerelemben "Egy ostobácska / elõregyártott vallomással / mit is kezdhetnék..."
    Szinte természetes, hogy az ilyen lelki alkatú ember másoknál hamarabb észreveszi az idõ múlását, az öregedés elsõ jeleit (Arcom magasában, Idõm múlása), és folyamatosan kínozza a bizonytalanság érzése, a kétely önmagában és a világban.

    Hát ennyire futotta?
    Lassan kikészülsz, te koszorús köszörûs?
    Vaspor volt a szikra-ív, szétfoszló indulat,
    a hûtõvizet akartad fölgyújtani vele?
    (Te vitéz!)

    A rosszkedv és elégedetlenség okaira ad némi magyarázatot Az átmeneti állapot címû vers:

    Uraim,
    unom a hurrászalvétás harmóniát,
    a késsel-villával cseresznyézést,
    paprikáskrumplitól a puncstortáig
    vezetõ perspektívát,
    a kirakati próbababák
    kupleráji mozdulatát...

    A világ, amelyben élnie adatott, taszítja és rosszkedvet kelt benne, de legalább annyira alkati kérdés is ez, nem lehet tudni, melyik az ok és melyik az okozat. Egy kissé elõreszaladva az idõben, itt érdemes megjegyezni, hogy A kihalt játszótér ciklusban van egy 1987-89-re datált nagy ívû, az Isten likas kötényében-hez hasonló jelentõségû vers, A félretaposott cipõsök, amelyben megcsillan a világ jobbításának illúziója.

    Ébresztõ van,
    gyerekek,
    reggeledik,
    indulás!

    Ám nagyon hamar le is számol az illúzióval, s jobb híján, mivel mástól nem remélhet meghallgatást, Istennel perel.

    [...]
    Mit ér az újra elosztott hatalom
    és szabadság annak, akinek jut majd
    belõle egy-egy Uram-segélj?!
    [...]
    Azért döngetted a falakat,
    hogy a pénz láthatatlan függönyén
    fáradt légyként fennakadj?
    [...]
    Uram, ha megint csak nyúzzák -
    mit ér a felséges nép?
    [...]
     (Ezredvégi játékok)

    Ugyanerrõl szól a Gödörben címû vers, ez a modern De profundis, amelyben a keserû kiábrándulás Isten elleni szemrehányásra készteti.

    Te is becsaptál, Uram!
    Prédára került életem,
    elvették a munkám, kenyerem...

    Benke költészete, különösen késõbbi, érettebb szakaszában elmélyült gondolati költészet, amelynek fõ témái az ember és a világ viszonya, a világba vetett ember magánya és reménytelensége, illúziótlan, néha kegyetlenül õszinte szembenézés önmagával is. Az ilyen költészet nem viseli el a stílusbravúrokat, a csillogást. Nem mintha szürkék lennének ezek a költemények, csak épp nem bírják a formák kötöttségét. Különösen a kötet korai versei szinte kivétel nélkül szabadversek, amelyekben a gondolat széttöri a forma bilincsét.
    Ahogy a gondolatok összetettebbek a versek érettebbek lesznek, úgy szaporodik a könyvben a kötött forma, a rím (Panelmagány, Irgalom, Kiszakadt sorok...)
    Nem könnyed olvasmány Benke László kötete, nem andalít el a versek ritmusával és rímeivel, inkább nyugtalanít, számvetésre, gondolkodásra késztet. (Orpheusz Kiadó - Hét Krajcár Kiadó)

KARDOS ISTVÁN

Versciklus a háború végnapjairól

Sárközi Sándor: Budán, 1944-1945

Feledésbe merültek volna múltunk talán kisebbnek mondható epizódjai, a nagy történelmi drámák mellett? A fasiszta szemlélet mindenesetre még mindig számon tartja Budapest ostromának olyan eseményeit, mint például a "kitörés napja". Közvéleményünk ugyan - bár igencsak lanyhán - elítéli ezt az értelmetlen áldozatokat követelõ, egykori kalandot, de mintha egyre kevésbé emlékezne azokra, akik menteni akarták a magyarság becsületét, és a budapesti harcokban életüket adták a város felszabadításáért.
    A Budai Önkéntes Ezred katonáiról van szó, akik nem csupán jelképesen, de kemény küzdelmekben juttatták kifejezésre, hogy a magyar nép nem azonosult a hitleristákat támogató uralkodó osztállyal és bérenceivel. Az önkéntesek tevõlegesen részt vettek a Déli pályaudvar, a Gellért-hegy és a budai vár ostromában.
    Miért kötelességünk emlékezni rájuk, hiszen a háború sorsát nem õk döntötték el, s a várost sem õk szabadították fel? Az ókor bölcsei, mint például Dionüszosz, azt vallották: "A történelem bölcselet, mely példákkal tanít."
    E meggondolás késztette Sárközi Sándor nyugállományú altábornagyot (egyébként Radnóti Miklós-díjas írót és költõt) arra, hogy Budán, 1944-45 címmel - úgy is mint a felszabadulás utáni demokratikus magyar hadsereg egyik alapítója - versciklusban örökítse meg a Budai Önkéntes Ezred máig sem igazán ismert és méltányolt harci cselekményeit.
    A kétezer-négyszáz önkéntesbõl hatszázan hõsi halált haltak, és ma már csak alig néhányan élnek a békét megértekbõl is. Nemcsak a felszabadító harcokból vették ki bátran a részüket, hanem vállalták a felszabadulás utáni élet megindításának és az újjáépítésnek nehéz, történelmi léptékû feladatát is. Csukás István, a költõ, okkal-joggal írta róluk: "Szívdobbanásaid voltak õk, hazám, / a harcot önként vállalók."
    E sorok írója csak kortársuk, és nem az irodalom avatott ítésze, de így is szívbõl ajánlja - fõleg az évtizedekkel késõbb születetteknek - Sárközi Sándor verseskönyvét. (A MEASZ kiadása)

GRABÓCZ GÁBOR

Fotók - keretben

Gera Mihály: Százszorkép - Az én fotógalériám

Van az Univerzum, benne a naprendszer. Központi csillaga, a Nap energiája, fénye élteti a Földet, rajta az embert is. A vadászösztöne hajtotta értelmes lény nem oly rég rájött, hogyan ejtheti csapdába a véges kiterjedésû, de határtalan téridõben mindennél sebesebben száguldó fényt. Masinája sötétkamrájában rögzíti a földi testekrõl visszaverõdõ fényt, és így a múlt és jövõ közötti pillanatözönbõl múlttá merevíti a látható valóság általa kiszemelt részletét. Ha a fényképezõgépet a láthatatlan valóságot is meglátni, megragadni tudó ember kezeli, mûvészi fotó születhet.
    Ilyen fotókból nyitott könyvgalériát Gera Mihály, "a kortárs magyar fotográfia szolgálója", amint szerényen magát nevezi.
    Gera - miként a bevezetõben írja - újságíróként tanítómestere, Radics Vilmos ösztönzésére kezdte el nemcsak nézni, hanem látni is a fényképeket. Megtanulta, hogy a fotónak természete van, mint az embernek, és rájött, hogyan lehet olvasni a fényképet, akár a könyvet. Megszerette a fotókat egy életre. Egyszer elkezdte leírni, ami a fényképeket nézve eszébe jut. Az így született írások 1978 és 2002 közt különbözõ lapokban jelentek meg. Ezeket a képszövegeket gyûjti csokorba a Százszorkép.
    A szerzõ hatalmas anyagból olyan fekete-fehér fotókat válogatott össze, melyek megszólítják õt. Így, vélhetõleg a hazai témák és fotómûvészek iránti vonzódása miatt, zömmel magyar szerzõk mûvei kerültek a kötetbe. Nem könnyû mûfajt választott s végül teremtett Gera Mihály; kis terjedelemben írni fényképek keltette gondolatokról úgy, hogy a szöveg ne tolakodjon a kép elé, s mellette az is érdekes, szép legyen - írót próbáló feladat. Gera Mihály kiállta a próbát.
    Gerát megszólítja a fotó, az pedig válaszol neki. Az ismerkedés után Gera tesz fel kérdéseket a képnek, s az lassan megnyílik elõtte. Az elvárásmentes, õszinte érdeklõdést vagy épp a tréfás élcelõdést a mû úgy hálálja meg, hogy olykor még intimitásokat is elárul magáról. S a titkot kedvesen kicsaló író végül mintegy odakacsint az olvasónak: "Egy kis incselkedés ugyebár nem árt?" Egy 1910 körül készült fotón például úri hölgyek állnak puskával a kézben, háttal a kamerának, "hosszú, méla lesben". Gera így fejezi be történelmet is megidézõ színes szövegét: "S körben a táj zsongítóan és megejtõen szép. Hölgyeim, nem kár alpári durrogtatással és büdös lõporfüsttel megtörni e varázst? Fõleg, ha elárulom, Fenségteknek csupáncsak négy esztendõcskét kell várniuk, és póriasan szólva: lõttek a nyugalomnak." Ez a Gerára jellemzõ szellemes irónia igencsak illik a fénykép mûfajához. Az "örökre láthatóvá tett pillanat" (G. M.), a fotó ugyanis incselkedik a végtelen idõvel, s bár az folyvást maga alá gyûri, a játék, a packázás öröme az övé.
    Inkey Tiborról, "a magyar fotográfia idõs mesterérõl" így ír: "Erénye az elõzékenység: nem tolakszik a látvány elé, a nézõ orrát nem üti minduntalan bele a tanulságba, hanem engedi, hogy mindenki maga alakíthassa ki a véleményét arról, amit lát." Ugyanez igaz a fotógalériájában tárlatvezetõ Gerára is. Bölcsen jegyzi meg: "Végtére is a fénykép értelméhez mindenki a maga útján juthat el. Oda nem vezet tömegközlekedés." Ezért szövegei még véletlenül sem szájbarágóak. Példának Vámos László Ember és táj címû fotójához fûzött gondolataiból idézek. Ez az 1941-ben készült kép hegytetõn térdeplõ férfit és hozzábújó kislányt ábrázol. A férfi tompkalapja, a lányka kendõje a távoli hegyvonulatok dudoraiba simul, azok ritmusát követi. Ám ezt így nem mondja ki Gera, nem közli, mit kell látnunk. Csupáncsak: "Ritkán érzékelhetõ ilyen tisztán, mint ezen a ma már klasszikus felvételen, hogy az ember nemcsak része lehet a tájnak, hanem annál sokkal több is: alkotóeleme. [...] A kapcsolat ember és táj között valamikor szilárd volt, egészséges és gyümölcsözõ."
    Tehát hagyja élni a fotót. Amit mond róla, az inkább kultúrtörténeti kapcsolódás, tudálékoskodás nélkül, vagy néhány támpont a fényképen való eligazodáshoz. Képszövegei olvastán elõtûnik Gera Mihály emberi, írói alkata, világlátása is. Írásai elárulják (pl. Miskolc..., Kunszállás..., Ötször egy címû fotókhoz), hogy Gerának a mai világ a hiányok világa; hiány emberségben, megértésben, összetartásban, természettiszteletben s megannyi másban. Nem volna e fájó hiányérzete, ha nem az ember érdekelné õt mindenekelõtt még a fotográfiában is. Ezt meg is fogalmazza, igaz, nem önmagáról, hanem az Öregember szamárhám ingben kép készítõjérõl, Kóris Kálmánról, "... aki tudta, hogy az ing érdekes, de a fontos mégis az, aki hordja". Walter Péter Tanyán II. fotójához írt szövege úgyszintén mutatja, hogy a tárgyak mögött is az embert látja: "Nézzük csak meg az eresz alá barkácsolt galambdúcot, a kopott vályogfalakat, a kicsiny ablakot, azon a függönyt, annak mintázatát, a tornác lõrésszerû nyiladékát, az ott hervadozó cserepes növényt, aztán a kezdetlegesen elkerített kertecskét, valamint a házilagos járdát, s mintha már ismernénk is a tanya egyszerû, dolgos lakóit."
    Gera szövegei azt is elárulják, hogy írójuk szeret a háttérben maradni, szerény, mely jellemvonás fõként a széles látókörû, a kultúrát alapértéknek tekintõ, vívódó ember sajátja. Errõl tanúskodnak az 1931-ben, a bécsi Práterben készült Mischko fotóhoz írott sorai. E kép bensõséges, családi vonatkozását ugyanis csak a figyelmes olvasó sejtheti, vagy az, aki látta a Fényképtár 2001-ben Gera Mihály tiszteletére kiadott számát s abban az ünnepelt életrajzát. Így kezdi e fotóhoz fûzött gondolatait: "Mischko. Tudom, nem túl érdekes, meg nem is illendõ magánügyekkel elõhozakodnom, mégis elmondom: ez volt életemben az elsõ fénykép, amit láttam. Láttam? Bámultam. Csodáltam tátott szájjal."
    Mindnyájunkat foglalkoztat az idõ, fõleg a múlása. Gera Mihály számára az idõ mûvészeti alapkérdés is lett azzal, hogy a fotográfia belépett az életébe. És talán épp azért lépett be, azért lett kedves, izgalmas számára a fotó, a "tûnve megálló pillanat" (ahogy Thomas Mannt idézi), mert segítségével idõutazást tehet mindenekelõtt a múltba, de a jövõbe is. Fantáziája segítségével fityiszt mutathat a fizika konok entrópia törvényének, melybõl következõen világunkban az idõ csakis egyetlen irányba, múltból a jövõbe haladhat. Gazdagon él is szövegeiben a fricskalehetõséggel. Képzeletjátékára talán legszebb példa az, amit egy kedvencéhez, Nagygyörgy Sándor Ködben címû fotójához írt. A kép téli, ködös erdõ tisztásán két muflon szembetalálkozását rögzíti: "Szerencsére éppen a történet izgalmas közepébe csöppentünk. Eddig a cselekmény két szálon futott (vagy bandukolt) meglehetõsen érdektelenül (táplálék keresése meg ilyesmi), ám most az események drámai fordulatot vesznek: az engesztelhetetlen vetélytársak útja keresztezõdik. [...] Mindenki várja: most mi történik. Én is (már több mint egy évtizede). Megvívnak? Kikerülik egymást? Vagy tán az egyik megfutamodik, s évekig viseli gyávaságának szégyenbélyegét? Ezt, sajnos, soha nem tudom meg, mivel ebbe az erdei moziba ritkán járok. Ha most valaki azzal pirít rám, hogy ezen a fényképen két muflont lát és semmi többet, csak azt válaszolhatom: igaza van, de nem annyira, mint hiszi." - Hát így varázsolja, ha akarja, mozgóképpé a fotót Gera Mihály.
    Bár lehet képzeletjáték tárgya is a fotó, azért legfõképpen a valóság egy rögzített pillanata, azaz: tény. S ez a kétségbevonhatatlan, körüljárható valóság fontos lehet Gerának. Szövegeibõl ugyanis az érzõdik, hogy örök kételkedõ õ, akit nyomaszt az élet esetlegessége, kiszámíthatatlansága, s nem ritkán talán gyötrõdik is attól, hogy lényeges dolgokba semmi beleszólása sincs. Számára a fénykép olyan fantáziaterep, melyen legalább a kiindulópont biztos. Ezt az egymást kiegészítõ kettõsséget jól érzékelteti két Gera-idézet: "Mindenesetre nem árt jobban figyelni a fotográfiára, amelynek vonzó és egyben önveszélyes tulajdonsága, hogy csak az fényképezhetõ, ami van, létezik." (Zaránd Gyula Gyerekek az utcán fotójához.) De olvasható ez is Fenyõ János Moszkva tér képe mellett: "Ezért aztán hiába verekszem át magam naponta rossz arcú emberek tömegén, hiába kerülgetem a zugárusok hadát, hiába a mindent ellepõ kosz, a padokon horkoló ittas emberek látványa, mióta ismerem Fenyõ János fényképét, úgy gondolom, ez csak káprázat. Az igazi Moszkva tér az, amit õ megörökített. Csoda, ha egyre inkább hajlok azt gondolni, a fényképezés nem technika, hanem boszorkányság?"
    Ehhez az idézethez illik egy másik gondolata: "A fénykép élete mi vagyunk, nézõk és egyben bírálók, akik bekapcsolódunk sorsába, s ítéletünkkel el is döntjük azt: megõrizzük emlékezetünkben vagy elfeledjük azonnal." (Schiller Kata Testvérek címû fotójához.)
    Balla Demeterrõl, "a kortárs magyar fotográfia egyik kiemelkedõ (ha nem a legkiemelkedõbb) alakjáról [...], aki nem kapja meg azt az elismerést, amit minden kétséget kizáróan megérdemelne" rövid, de lényegi pályaképet rajzol Banán címû fényképe kapcsán, miközben e szürkévé aszott banánhéj látványát elemzõ gondolatokkal járja körül. Gera Mihály ezt 2000-ben írta. Jól ítélte meg Balla Demeter munkásságát: a mûvészt azóta Kossuth-díjjal tüntették ki.
    Ugyancsak szép emléket állít írásával a 19. században élt Rosti Pálnak, "a magyar fotográfia méltatlanul ritkán emlegetett, tüneményes tehetségének".
    Korniss Péter Hajnali ködben címû lírai fotóját s a hozzá kapcsolódó nem kevésbé lírai szöveget nézve jut eszembe, hogy szót ejtsek Gera Mihály stílusáról. Mondatai szépek, mert ugyanilyen gondolatokból táplálkoznak. Nem ritkán súlyos, sötét tónusú véleménye könnyed, áttetszõ mondatokban ölt testet. Ez az ellentét az egyik forrása a Gerára jellemzõ kesernyés humornak. Szövegei tömörek, lényegretörõek, s nem csupán azért, mert a terjedelmük szûkre szabott. Az olvasó úgy érzi, mintha mondataiból az adott kép köré hozzá illõ keret épülne, mely a látvány mögöttes tartalmát kiemeli ugyan, de magát a konkrét képet nem nyomja el. Ezt a kerethatást finom szerkezetû mondatok teremtik meg, melyek hol ráközelítenek a tárgyra, hol pedig eltávolodnak tõle, akár a fényképezõgép lencséje ügyes fotós kezében. Példának íme egy szövegrészlet, mely Hemzõ Károly Õserõ címû fényképéhez íródott. A fotó egy kerítés rácskarmaiba belenõtt fatörzset ábrázol. "Hemzõ Károly józan természetszemlélete kellett ahhoz, hogy a köznapi valóság e jelkép erejû mozzanatával szembesüljünk. Utcai verekedés zajlik a szemünk elõtt. A fa és a vaskerítés valamikor hajba kapott, és azóta vívja ádáz küzdelmét. Két erõ - õserõ - feszül itt egymás ellen, és nem kétséges: az egyiknek pusztulnia kell a végén. És mi a kívülálló magabiztos kíváncsiságával, értetlenségével állunk a látvány elõtt."
    A Százszorkép külsõre is gyön
yörû, Molnár István tervezõ munkájának köszönhetõen.
    E mûfajában ritka és becses mû eddig alig kerülhetett az olvasók kezébe, mert bolti árusítása megszakadt kiadójának halála miatt. Ez a fotógaléria pedig megérdemelné, hogy sorsot teremtsen neki a közönség. Ezért a mûvészi, szellemi idõutazásra vágyók a szakavatott vezetõnél, Gera Mihálynál kereshetik a Százszorszépet. Aki hozzájut e fekete-fehéren is sokszínû albumhoz, akár százszor képes lesz kézbe venni azt. (Interart Stúdió Kft.)

KRISTÓ NAGY ISTVÁN

A betegségipar futószalagján

Dr. Lenkei Gábor: Cenzúrázott egészség

Akinek sok a pénze, megfizetheti a divatos orvosokat s a divatos, méregdrága gyógyszereket. "Méregdrága" - milyen kitûnõ kifejezés! A legtöbb gyógyszer nagyobb mennyiségben ugyanis méreg, de kicsiben is az, ha drága és mégsem használ. Épp errõl szeretnék írni egy nemrég megjelent könyv dr. Lenkei Gábor könyve kapcsán (Cenzúrázott egészség).
    Az 1961-ben született szerzõ eredetileg orvos volt, de aztán pályát változtatott. Jó lenne tudni, most mit csinál - mindenesetre megírta ezt a cenzúrázatlan könyvet, amelyben leleplezi a multinacionális mamutvállalatok, gyógyszergyárak, hatalmas konzorciumok embertelen, emberellenes tevékenységét, amelynek során kíméletlenül kihasználják az emberi jóhiszemûséget, az egészség utáni vágyat és méregdrága mérgekkel kezelik a milliókat. Ennek akaratlanul is cinkosaivá, eszközeikké lesznek a kutatók, az orvosok, a gyógyszerészek. Mivel magam is évtizedeket töltöttem az utóbbi pályán, igazolhatom, hogy a gyógyszerekkel kapcsolatban világszerte "cenzúrázott" közleményekkel mit sem törõdve, Lenkei szörnyû valóságot tár fel: azért élünk rövidebb ideig, mint lehetne, mert mérgezzük magunkat, illetve, mérgeznek bennünket. A könyv persze alkalmas arra is, hogy egy általános gyógyszerellenes hangulatot keltsen, s a "méregtelenítés" ürügyén a valóban hasznos orvosságoktól való tartózkodásra késztessen, ez egyébként egybevág az ún. "természetgyógyászattal".
    Nos, mint gyógyszerész, 1939-ben egyetemi szinten sikeresnek ítélt tanulmányt írtam a gyógynövényeknek egy dunántúli faluban való "népi" használatáról, s ebben, mint gyógyszerészi praxisom során is, hitet tehettem a gyógynövények hasznáról, de semmi esetre sem kizárólagosságáról. A százéves aspirint semmiképpen nem lenne szabad idézõjelben említett "gyógyszerként" szerepeltetni, mint Lenkei teszi, hiszen újabban még az is kiderült, hogy a szívinfarktus megelõzésében is fegyvertársunk lehet. A disznóság az, hogy az ára ugyanannyi, mint 1921-ben volt, holott a fillérekbe kerülõ hatóanyagon már épp eleget keresett a Bayer cég, meg elõdje, a hírhedt I. G. Farbenindustrie. Errõl Lenkei bátran megállapítja: "ez a vállalatbirodalom játszotta a legfontosabb szerepet abban, hogy Hitler hatalomra került [...] a második világháború olyan jellegû támadó háború volt, amelyet az I. G. Farben tervezõasztala mellõl terveltek ki, indítottak meg és vezettek". A nürnbergi törvényszék felszámolta ezt a kartellt, de utódvállalatai (amerikai támogatással, sõt tulajdonnal) már réges-rég túlnõttek rajta.
    Nyilvánvaló, hogy nemcsak "felesleges" mérgeket gyártanak, hanem életmentõ gyógyszereket is a szérumoktól az inzulinon, a kemoterápia szerein át a penicillinig. Más kérdés, hogy a versenyképes magyar gyógyszeripart felvásárolták, a hazai kutatást gyakorlatilag megszüntették s nem gyárakat vettek, hanem piacot. Nem újság ez, hiszen az I. G. Farben már a Hitler-Horhty korszakban betört Magyarországra, s cégének szemérmetlenül a Magyar Pharma nevet adta. Ám sem az aspirin, sem a penicillin nem nélkülözhetõ, éppúgy, mint száz más gyógyszer. Száz és alig több, ezeket "természetgyógyászattal" nem lehet s nem is szabad helyettesíteni. Illúzió, hogy pl. a magas vérnyomást vagy prosztata-megnagyobbodást gyári gyógyszer nélkül le lehet szerelni, mint ahogyan az is csacskaság, hogy "a rák hatékony gyógymódját elsüllyesztették". Nincs egyetlen gyógymódja.
    Dr. Lenkei túlzásai ellenére sem felelõtlen, és hiteles (fõként amerikai) forrásokkal él. Magam is olvastam hasonló szellemû amerikai cikkeket, de nem helyeselhetem, hogy a homeopátiát "nagyon eredményes módszernek" nevezi, mint azt sem, hogy az akupunktúra "varázslatosan mûködik". Nem, az orvostudomány és a lépésrõl lépésre való kutatás-haladás mellõzhetetlen. Ám, hogy a vitaminok és nyomelemek szerepének sokkal nagyobbnak kellene lennie a gyógyításban - az kétségtelen. Ez a könyv lényege és megfontolandó üzenete.
    Egyetérthetek azzal, amit Szent-Györgyi Albert javasolt: a C-vitamint úgy kellene gyártani, árulni, felhasználni, mint a konyhasót. Lenkei doktor könyvét tehát mindenkinek ajánlom - kritikai olvasásra.
    Legközelebb pedig az áltudományokról s parajelenségekrõl szóló, valóban tudományos értékû könyvet ismertetek majd. (Free Choise kiadás)