POLGÁR ERNÕ

A büntetõbíró

Idegesítette az az ember. Az utóbbi hetekben mindennap ugyanabban az órában érkezett a Szent István parkba, hátratett kézzel, mindig ugyanott sétált, soha senkihez nem szólt egy mukkot sem, lehorgasztott fejjel, gondterhelten rótta köreit a virágágyások között, és minden délután pontosan délután öt órakor távozott.
    Dr. Morlay görbebotjára támaszkodva nézte a hozzá hasonlóan teljesen õsz férfit, aki egyszer csak megállt, és odament hozzá.
    - Ebben az életben utoljára látjuk egymást, bíró úr! - mondta remegõ hangon.
    Morlay megdöbbent. Föltette a szemüvegét, hogy jobban szemügyre vehesse ezt a furcsa szerzetet, de a szomorú tekintet, amely most olyan szúrósan tapadt rá, nem mondott neki semmit.
    - Ismerjük egymást? - kérdezte Morlay. Amíg élt a felesége, az ilyen helyzetekben sokszor kisegítette. A nõknek általában jobb az arcmemóriájuk, vélte a bíró.
    - Igen.
    - Honnan?
    - A bíró úr mindent tud rólam. Én pedig a bíró úrról...
    - Valóban?!
    - Tényleg nem emlékszik rám?
    - Tényleg.
    - Halálra ítélt engem! - Az idegen mélyen a bíró szemébe nézett.
    - Nem emlékszem... - Morlay ijedten körülnézett a parkban. Senki nem volt a közelükben, tõlük vagy ötven méterre, a Wallenberg-emlékmûnél ácsorogtak mindössze néhányan. Most mit csináljon? Kiáltson? Fusson el? Börtönbõl kiszabadultak számtalanszor zaklatták már... hogy bosszút álljanak! Aki ilyen fegyelmezetten sétál körbe-körbe, mint ez az ember mindig, az nemrég szabadult - gondolta Morlay, és mozdulni sem tudott.
    - Mit akar tõlem? - Ez az egy kérdés legalább eszébe jutott.
    - A tudomására hozni, hogy amikor engem halálra ítélt, tévedett.
    - Iustitia, mérleggel a kezében, bekötött szemmel tudja az igazságot. De ítélkezni Isten fog - mondta Morlay.
    - Siralomházban várakoztam, amikor elfogadták a kegyelmi kérvényemet. Életem javát rács mögött töltöttem. Nemrég szabadultam.
    - Miért ítéltem el?
    - Gyilkosságért... De még hallani fog rólam! - sziszegte az ember, sarkon fordult és elment.
    Morlay egy ideig még nézett utána, aztán õ is elindult haza. Sietett, egyre jobban szaporázta lépteit. Lihegve, kimerülten nyitotta ki lakása ajtaját, hátranézett, de az ember szerencsére nem követte. Ettõl megnyugodott.
    Bezárta az ajtót és azonnal a könyvtárszobába ment, íróasztalához ült, hosszan nézte unokája, Máté bekeretezett fényképét, majd keresgélni kezdett a régi periratok egykor hazahozott példányai között. Remegett a keze az izgalomtól. A kutyáját nemrég temette el. Most milyen biztonságban érezné magát mellette! Sóhajtozott. A kutya nyalná a kezét, õ meg beszélne hozzá. Amire a kutya vakkantana. Még az is könnyebben jutna eszébe, hogy ki lehet az az ember? Hogy hívják? Miért ítélte halálra? Kellene-e szólni a rendõrségnek?
    Szorongásai oldására Xanaxot vett be. A telefont üzenetrögzítõre állította, hogy senki se háborgassa.
    - Ha enyhítõ körülményt találtam, halálos ítéletet soha nem hoztam! - Hangosan mondta, mintha a lelkiismeretéhez szólt volna, miután megtalálta a keresett ügyiratokat, és azokat tanulmányozni kezdte. A munka, amely teljesen lefoglalta, vagy a lenyelt tabletta csillapította-e félelmét? Nem tudta.
    Cz. J. földmûves ellen szándékos emberölés bûntette miatt indult eljárás, olvasta, miután felütötte az elsõ dossziét. A vádlott a cselekmény elkövetése elõtt kertjében dolgozott, és a kerítés megjavításához szükséges gödröt ásott. Közben odament hozzá a szomszédja, akivel évtizedek óta jó barátságban volt, és kifogásolta, hogy a gödröt az õ telkén ássa, majd megfogta a vádlott karját és odébb akarta vezetni. Erre a vádlott a kezében levõ ásóval fejbevágta szomszédját, aki elesett. Ezután még három ütést mért a sértett fejére, aki a sérülések következtében röviddel a kórházba szállítás után meghalt. A vádlott a cselekmény lefolyásáról részletesen és beismerõen számolt be. Halálra ítélhette volna, de nem tette, mert a földmûves megtörten beszélt az utolsó szó jogán, és tettét erõs felindulásban követte el.
    - Ez nem õ - mondta. - Ez az ember soha nem volt földmûves! - És tovább lapozta az elsárgult iratokat.
    E. P. ellen emberölés bûntette miatt indult eljárás. Két nappal a cselekmény elkövetése elõtt a vádlott borért ment a szomszéd községbe; hazafelé a boros demizson eltört, s ez annyira felingerelte, hogy elverte a fiát. Ismét borért ment, és este nekiállt inni. Éjjel majdnem óránként volt epilepsziás nagyrohama; másnap csak feküdt, este összevissza beszélt, fel-alá járkált. A cselekmény reggelén azt vették észre, hogy kezében nyitott bicska van; amikor ezt elvették tõle, másik kést keresett és azzal, minden ok nélkül, a lakásban tartózkodó rokonát akarta megtámadni. Sikerült megfékezni. A vádlott felesége ekkor orvosért sietett. Távolléte alatt férje minden bevezetés nélkül apósára támadt, doronggal kilenc csapást mért a fejére, majd a szomszéd lakáshoz rohant, az ajtót összezúzta; onnan a szomszéd kertbe szaladt és a doronggal egy kutyát ütött agyon...
    - Az epilepszia miatt itt sem hozhattam halálos ítéletet... - Lázasan folytatta a jegyzetek áttekintését.
    Megcsörrent a telefon. Nem vette fel. Egy huszonnyolc éves orvosnak nagy feltûnést keltett bûntettéhez érkezett. Az orvost, aki vidéken praktizált, késõ éjjel öngyilkoshoz hívták. A beteget olyan súlyos koponyasérüléssel találta, hogy az pár óránál tovább nyilvánvalóan nem élhetett. A beteg környezete rendkívül izgatott és fejetlen volt. Az orvos a beteg ütõerét átvágta és a beteget elvéreztette, hogy - amint mondta - szenvedését megrövidítse, és a környezet izgalmát megszüntesse. Morlay elrendelte az orvos elmeállapotának a megvizsgálását. A vizsgálatkor teljesen rendezett állapotú orvos, aki orvosi munkáját az eset után is kifogástalanul látta el, nem tudott egyebet elõadni, minthogy az említett napon, tizennégy órai fárasztó munka után hívták ki az öngyilkoshoz. Az ügy tárgyalása elhúzódott, és a cselekmény után fél évvel az orvos beismerte, hogy tettét féltékenységbõl kialakult bosszúból követte el, mert az öngyilkosságot elkövetett férfi feleségének a szeretõje volt.
    - Õ lenne az? - kérdezte Morlay. - Az orvost halálra ítéltem. Nem, mégsem õ. Hiszen az ítéletet végrehajtották...
    Morlay folytatta a keresést. B. A. mérnök ellen gyilkosság bûntette miatt indult eljárás. A vádlott éveken át együtt dolgozott a sértettel, és kettõjük közt haragos viszony alakult ki, mert a vádlott azt állította, hogy a sértett róla rágalmazó és sértõ állításokat terjeszt. A cselekményt megelõzõen a hivatalban arról beszélt, hogy elégtételt akar szerezni és párbajra akarja hívni a sértettet. Amikor társai felhívták a figyelmét arra, hogy párbajozni már nem lehet, elhatározta, hogy más úton bosszulja meg a sérelmeket. Egyik nap tõrt vett magához és a sértett háta mögé állva a tõrrel nyakon szúrta. Az elmeorvosi vizsgálat folyamán kiderült, hogy a vádlottat skizofréniával régebben már elmegyógyintézetben kezelték.
    - Ez sem az! - mérgelõdött Morlay. A cselekmény közvetlen motívuma kóros elmemûködés volt, a vádlottat biztonsági õrizetbe kellett helyeznie.
    A következõ dossziét nyitotta ki. Az orgonaépítõ-mester ellen szándékos emberölés bûntette miatt indult eljárás. A vádlott, akinek nevét az indigóval sokszorosított példányon kibetûznie nem sikerült, önként jelentkezett a rendõrségen, és bejelentette, hogy a reggeli órákban veszekedés közben a második feleségét megfojtotta. Az utolsó reggel történetét a következõképpen mondta el. Amikor utoljára kérdezte meg a feleségétõl, vett-e az õ elsõ házasságából született gyermekeinek is karácsonyi ajándékot, az asszony nemmel felelt. Ezen vitatkozni kezdtek, a vádlott maga akart elindulni vásárolni, de a felesége azt követelte, hogy szakítsa meg minden kapcsolatát elõzõ feleségével és gyermekeivel is. "Akármit cipelsz is haza, kivágom innen!" kiabálta az asszony. A vádlott dühbe gurult, torkon ragadta az aszszonyt, hogy elhallgattassa, és addig szorongatta a nyakát, amíg megfojtotta. Amikor észrevette, hogy felesége meghalt, rádöbbent cselekményére, erõs lelkiismeret-furdalást érzett, és elrohant a rendõrségre feljelenteni magát.
    - Ezt biztosan enyhítõ körülménynek tartottam - jegyezte meg és lapozott tovább. Újra megcsörrent a telefon. Szólt, idegesítõen berregett, de végre mûködésbe lépett az üzenetrögzítõ. - De tudsz csörögni! - mérgelõdött, de már a következõ ügyet tanulmányozta.
    E. J. harmincnégy éves tisztviselõ ellen emberölés bûntette miatt indult eljárás. A vádlott feleségével, gyermekével, anyósával és sógornõjével élt együtt, mégpedig - ahogy a késõbbi tanúvallomásokból kiderült - igen jól, egyetértésben. A vádbeli cselekmény elkövetésének napján, munka után egy barátjával italozott, majd mindketten, kissé italos állapotban, felmentek a vádlott lakására, ahol mindannyian békésen megvacsoráztak. Vacsora közben az egész társaság több liter bort fogyasztott el. A vendég ezután eltávozott. Hamarosan a vádlott ismét el akart menni otthonról, hogy az italozást folytassa. Felesége igyekezett visszatartani, mert látta, hogy erõsen ittas, és tapasztalatból tudta, hogy ilyenkor nagyon agresszív lesz. A vádlott pénzt követelt, majd feleségét, aki le akarta vetkõztetni, megrúgta, kis gyerekére - szokása ellenére - durván így kiáltott: "Minek nézel ide, kiszúrom a szemedet!" Ezután egy szekrénybe belerúgott, úgy, hogy annak üvege összetört. Felesége a konyhába, majd a nyitott folyosóra menekült, ahol a férfi körbekergette. Közben kisietett a sógornõ és õ is igyekezett a vádlottat visszatartani. A férfi erre hirtelen megragadta sógornõjét és a korlát fölött a második emeletrõl ledobta az udvarra. Miközben a ház lakói a haldokló asszonyt felhozták, a vádlott - teljes közömbösséggel a cselekmény iránt - egyre csak az ötszáz forintot követelte, hogy kocsmába mehessen.
    - Õ lenne az? - kérdezte.
    A rendõrorvos a tárgyaláson tanúként azt a véleményt terjesztette elõ, hogy a vádlott ugyan erõsen ittas volt, de nem volt teljesen ittas állapotban. Ugyanis arra a kérdésre, hogy hol van, meg tudta mondani, hogy rendõrorvos vizsgálja, és azt is tudta, hogy azért hozták be a rendõrségre, mert valakit ledobott az emeletrõl.
    Ezt az embert halálra kellett ítélnie. - Nem, mégsem! - Örvendezett, amikor továbblapozott. A bírósági szakértõk véleménye ugyanis az volt, hogy a vádlott a cselekmény elkövetésekor annyira ittas állapotban volt, hogy nem tudta a cselekmény veszélyességét felismerni. Az ellentétes orvosi vélemények miatt az Egészségügyi Tudományos Tanács felülvéleményezte az ügyet, és véleményében kóros ittasságot állapított meg.
    Ismét megszólalt a telefon, de a bíró most sem vette fel. Lázasan folytatta tovább a keresést. Egy harmincöt éves férfi anyagyilkosság vádjával került a bíróság elé. Az idõs anya ágyban fekvõ beteg volt, de egy este felkelt, szenet rakott a tûzhelybe és közben a szén egy részét elszórta. A vádlott, aki éppen elõzõleg hozta rendbe a lakást, szemrehányásokkal illette anyját, majd fejbe vágta, és amikor az öregasszony elõrebukott, megfojtotta. A kórrajzi adatok és a tanúvallomások szerint az öregasszony elõrehaladott érelmeszesedésben és agyi érelmeszesedés alapján kifejlõdött elbutulásban szenvedett, s betegsége olyan elõrehaladott állapotban volt, hogy testi szükségleteit sem tudta segítség nélkül elvégezni. Az ilyen beteg ápolása igen nehéz és rendkívül nagy türelmet igénylõ feladat, amelyet a hozzátartozók általában kórházra, vagy szociális otthonra szoktak bízni. Az összes tanúvallomások azt bizonyították, hogy a vádlott, aki mindig igen nagy szeretettel csüggött anyján, ezt a nehéz feladatot vállalta. Nem akarta az anyját szociális otthonba adni; napi munkája után fõzött, takarított, ellátta és tisztán tartotta anyját. A tanúvallomások szerint anyjával mindig szeretettel beszélt, több tanú emlékezett régebbi kijelentéseire is, amelyek szerint azért nem nõsült meg, mert anyját nem akarta elhagyni. Egyébként szorgalmas, pályáján elõrehaladó, csendes, zárkózott természetû ember volt. Anyjának az ápolása az utolsó években minden szabad idejét lekötötte, és anyja iránt érzett minden szeretete ellenére egyre jobban érezte, milyen sivár, mennyire más az élete, mint a barátaié, munkatársaié. Két érzés küzdött benne: az elkeseredés és az anyjához való kötöttség. Reális megoldást éppen emiatt nem tudott találni. A cselekmény elkövetésének napján a vádlott fáradt és kimerült volt, mert anyja nyugtalansága miatt több éjszaka nem aludt. Amikor az anyja az éppen rendbehozott konyhát bepiszkította, az elkeseredés indulatban tört ki, a rövidzárlatos mechanizmus mûködni kezdett, ami - átugorva a régi magatartására annyira jellemzõ türelmet, s minden reális meggondolást - a brutális cselekményhez vezetett.
    Újra csörögni kezdett a telefon.
    - Hogy némulnál el! - fortyant föl, de a telefonhívásnál is jobban idegesítette az, hogy az ügyiratból hiányzott a többi oldal. S nem emlékezett az ítéletre. - Elítéltem volna ezt a szerencsétlen anyagyilkost? - Zúgott a feje. Képtelen volt visszaemlékezni.
    De máris a következõ dossziét nyitotta fel. W. D. fiatal korában túlzott önérzetû és önbecsülésû személyiség volt, emellett rendkívül sértõdékeny. Vonatkoztatásos gondolatai, ahogy az utólag kimutatható volt, már tizennyolc éves korában megkezdõdtek, de mindvégig - a bûntényig - rejtve maradtak. Ettõl az idõtõl kezdve abban az érzésben élt, hogy fiatalkori maszturbációjáról mindenki tud és mindenki célzást tesz rá. Ez az érzés egyre fokozódott és negyven éves korában érte el a tetõfokát, amikor is úgy érezte, hogy ez az ifjúkori bûne, valamint a serdülés korában egy ízben elkövetett perverzitása az egész község elõtt ismeretes és az egész falu megveti érte. Elhatározta, hogy családjával és összes üldözõivel végez. Elõször családját irtotta ki, majd az "ellenséges" falut próbálta felgyújtani, a menekülõ lakosok közül kettõt megölt és négyet súlyosan megsebesített...
    - Nyilvánvaló téveseszmék! Nem ítélhettem halálra! - csapta össze a dossziét.
    Arcát a tenyerébe temette. Szemét dörzsölte. Belefáradt a hiábavaló kutatásba. Cigarettára gyújtott, és elindította az üzenetrögzítõt: "Apa! Csak én vagyok... Miért nem veszed fel a telefont?" "Apa! Megint én vagyok!... Akármi legyen a dolgod, holnap ebéd nálunk, el ne felejtsd! Máté mellett a helyed." "Bíró úr! Tudom, hogy otthon van! Ha nem veszi fel a kagylót, más megoldást találok!"
    Morlay megrémült. Annak az embernek a hangja volt, aki a parkban leszólította. Odakapott a telefonhoz és kikapcsolta. Ült dermedten, majd újra megnyomta a gombot. "Ezt hallgassa meg!" Morlay két pisztolylövést hallott. "Nem Isten ítélkezik!"
    Morlay megint kikapcsolta a készüléket. A fürdõszobába sietett, még egy Xanaxot vett be, de amint a gyógyszert lenyelte, émelygés fogta el, kavarogni kezdett a gyomra, s mélyeket lélegzett, hogy a hányást elkerülje.
    Visszament a könyvtárszobába, kimerülten zuhant bele a fotelba. Hátrahajtotta a fejét, becsukta a szemét, és akarata ellenére elaludt. Órák teltek el, amikor a telefon újra megszólalt.
    Morlay fölriadt, és felkapta a telefont. Férfihang szólalt meg: - Jó estét kívánok! Kovács rendõr százados vagyok... Morlay bíró úr?
    - Morlay.
    - Elnézést kérek a késõi zavarásért!... Éppen helyszínelünk egy öregek otthonában. Az egyik bentlakó fõbe lõtte magát... és egy magának címzett búcsúlevelet hagyott hátra. Felolvashatom?
    - Megkérem rá!
    - Akkor olvasom: "A bíró úr mégsem tévedett. Az életfogytiglan súlyosabb büntetés, mint a halálos ítélet. Hiba volt annak megváltoztatását kérnem!"
    - Ki volt ez az ember? - kérdezte Morlay.
    - Moravek Károly orgonaépítõ.
    - Moravek! Úristen!... - sóhajtott a büntetõbíró.
    - Zaklatta magát?
    - Egyszer találkoztam vele séta közben...
    - Akkor minden rendben van, bíró úr?
    - Igen. Köszönöm, hogy értesített.
    - Én köszönöm a türelmét, bíró úr! Jó éjszakát!
    A nyomozó letette a telefont. Morlay elsápadt, ült és csak bámult kifelé az ablakon.
    Hivatástudata mindvégig töretlenül élt benne, most mégis a fiának adott igazat, hogy inkább ügyvéd lett. A könyvtár csendes homályában, rövid töprengés után a telefonhoz ment, pszichiáter barátját hívta fel, s másnap reggelre találkozót beszélt meg vele. A nyugalmazott pszichiáter professzor volt ugyanis az az ember, aki a büntetõbíró lelkét, ha az a helyérõl némiképp kibillent, mindig vissza tudta mozdítani. De a fasori gimnáziumból az egykori padtárs talán másban is a segítségére lehet, remélte a bíró.
    Tudnia kell-e a menyének arról, hogy a kisfiára felügyelõ, idõs bébiszitter exférje kegyelmet kapott gyilkos volt? Aki a rá kirótt büntetést leülte, majd önmaga vetett véget életének...
    S az idõs asszonynak, aki fiát és lányát egyedül nevelte fel, tudnia kell-e azt, hogy exférjét annak a gyermeknek a nagyapja ítélte halálra, akinek õ már fogadott nagyanyja?
    És unokájának kell-e tudnia valamit is az egészbõl?
    Morlay visszaült a fotelba, majd egy CD-t tett fel, és Bachot hallgatott. Lelkének háborgása csillapodni kezdett, s a válaszai is megszülettek a történtek után felmerült kérdéseire. Ám azokban nem volt még biztos, és abban sem, hogy barátja a titkok megõrzését fogja-e majd javasolni. Amelyeknek a terhét - a többihez csomagolva - cipelheti magával az Úr színe elé.
    S nézte, nézte a hold fénykorongját, amint az a könyvtár ablakán észrevétlenül nyugovóra tért.

RUDNAI GÁBOR

Afrika

Megállsz szemközt az éggel:
egyetlen napkorong.
Ebben a kohóban készült
emberi fajunk.

Fenséges, mint az oroszlán,
aljas, mint a hiéna,
egy testbe összegyúrva
a lelkek maradéka.

Ez a föld vallató is,
mint minden õshaza:
ki csalta meg, s ha elment,
kinek volt igaza?

Hazudsz, hamis nyomon jársz?
Nem védheted magad,
gyûrûbe szorulsz úgy, mint
becserkészve a vad.

Szöknél az istenekhez?
Messzi és havas a csúcs.
A Kilimandzsáróról
visszafordul az út.

Aranypénzt látunk az égen -
korong volt odaát.
Ugyanazt a napot nézzük,
s keressük Afrikát.
 

Állatvilág

Mindenütt csak éhes szájak -
fogak, csápok, tapadós nyelvek.
Ha elmégy rejtekhelyük mellett,
fölzabálnak.

Vagy belõled is kitörne az állat,
vetélytársadba is belemarsz,
amíg tartana a harc,
addig se szégyen, se utálat?

Jóllakottan eltolod a tálat,
vagy szétpukkadsz, hogy másoknak ne jusson?
Lehet-e szavad túl a kusson,
mikor a hordák összeállnak?

PROHÁSZKA LÁSZLÓ

Piet

Afrika fekete asszonyai,
karjukban csontsovány gyermekük,
az éhség vicsorgó kutyái
lemartak róluk minden húst.
Vedlõ kígyóként zizeg rajtuk
a kiszáradt bõr,
de alatta új nem nõ.
Csak a csont hivalkodó fehérsége.

Már nem sírnak, nem beszélnek!
Nem könyörögnek, szemük retináján
megtört a fény,
értetlenül a semmibe néznek.
Ember formájuk, akár a Kafka-novellában,
sötét bogárrá változik.

Ez nem Michelangelo Pietja,
kétezer év spirituális öröksége
márványba vésve,
amelynek csodájára járnak
a hívõk, és más vallási ideát követõk,
vagy csak a szépség zarándokai.

Ez a XXI. század valósága,
segítõ, jószándékú, szenzációt,
sikert, pénzt hajszoló riporterek
digitális fotóinak lenyomatai.
Bulvár lapok elsõ oldalas hírei.
A globalizálódó világ Janus-arca.
Elfér rajta a jóságos atya
kezét nyújtó, együttérzõ mosolya,
és a tekintélyt, hatalmat parancsoló,
rezzenéstelen arcvonás.

KOHÁRI CSABA

Dobozba zárt idõ

Nagyanyám egy fehér, csorba, jobb idõket látott levesestálba mindenféle leszakadt rossz gombot gyûjtött, azzal, hogy majd egyszer jók lesznek valamire. S tényleg, idõnként varrt is fel belõlük nagyapám öreg kabátjaira, és bátya kék munkáskabátjára, a malterfoltok közé.
    Nagyanyám aprótermetû, tiszta, fejkendõs, fürge asszony volt, azzal a sokszínû kasmírkendõvel kerítette ezüstszínû haját, melynek hajdani szép, barna színét kiszívták már az évek.
    Napos, zöld levelû délelõttökön lisztet hintett a gyúródeszkára és csigatésztát gyúrt a levesbe délre, mert nagyapám úgy szerette.
    - Apád - mondta ilyenkor -, nem szereti a bótit.
    Igen, a kis szövetkezeti boltból csak a napi cigarettát, a két pakli Munkást vagy a talpas Kossuthot hordta nagyjárású nagyapámnak. Azt sosem értettem, miért mondja nekünk Tündivel, hogy apátok, mikor nekünk a nagyapánk volt, de hát úgy gondoltuk azokban a napfényes idõkben, nem számít az sokat.
    Délben felváltva ehettünk nagyapám aranyszínûre kopott, öreg rézvillájával a vastag falú, magas peremû, nehéz, fehér tányérokból, amelyekbe jó sok bableves meg petrezselymes krumpli fért.
    Elõször mindig a gyerekek ettek, aztán nagyanyám a hokedlin, legvégül nagyapám a dikón ülve, aki már hajnalban kinn volt a határban, s csak úgy 3-4 óra felé ballagott haza, a hátyiban zöldséggel, répával, tökkel. Nyaranta szõlõt meg gyümölcsöt is hozott.
    Akkoriban csak egyetlen híd volt arrafelé, a Kishegy úton; arra kellett kerülni mindig a Mályva utcából, az apró, szép kis házak között. Volt egy ház a híd elõtt - nagy, barna fahíd volt ez derék, nagy gerendákkal meg ácskapcsokkal, pedig a kocsik és a szekerek gázlón mentek át a patakon a másik oldalra, ahol is sudár, zöld fenyõfák álltak. Titokzatos, misztikus, varázsos helynek tûnt ez nekünk.
    Mára már kivágták azokat a fákat is, mint az évszázados tölgyeket, bükköket a Hét Vezér Koporsójáról, meg a Rákóczi-fasort Szécsény elõtt, s a falu házai is felkapaszkodtak a Kishegy oldalára, elfoglalva kertjeikkel nagyanyámék borsóföldjeit.
    Nagyanyám apró, fehér virágmintás, kék kötényben járt és mindig mosolygott ha ránk nézett. Reggelente kilenc óra felé, a Kincses Kalendárium vonalazott oldalaiba feljegyezte a napszámot az elszámolás végett, ceruzával - melyet a kések meg a kanalak mellett tartott a konyhaasztal ormótlan, nagy fiókjában - görbe, egyszerû betûkkel, lassan rajzolva a szavakat a fekete léniák közé.
    Nagyanyám sosem olvasta Jacob Bronowsky munkáját a természet logikájáról, de házat épített árva nagyapámmal, hogy ne kelljen a máséba lakniuk, felnevelt két gyereket, három unokát és olyan kapros-túrós lepényt sütött vasárnaponként, hogy még Szent Péter is megnyalta volna a tíz ujját.
    Nagyanyám hihetetlenül türelmes volt az unokáihoz, az élethez és sosem járt a városka határain túl. Az utcából sem szívesen mozdult ki, templomba, piacra nem járt, hisz a kert meg a föld, a szõlõ megtermett mindent, leimádkoznivalója nem volt, a barátnõi meg mind ott laktak a szomszédos Vadász utcában. A kapu elé sem ült ki soha.
    Nagyanyám szíve összes szeretetével szeretett minket, s én önzõ módon vettem el tõle mindent, amíg lassan már semmi sem maradt neki. Akkor beteg lett, és meghalt. Fel sem fogtam egészen.
    Egy évre rá meghalt nagyapám is, pedig egészségesnek és erõsnek tûnt kora ellenére is, de nagyanyám halála után nem ment ki többet a hegybe meg a szõlõbe, nem vetett el magokat, nem nevelt palántát és nem metszette meg a szõlejét sem. Lassan pusztult el minden.
    Csak ült naphosszat a konyhában, az üres konyhaasztalnál, a kihûlt tûzhely elõtt és savanykás borát itta valami zöld, csatos üvegbõl. Mindennap két litert. Már nem is cigarettázott. Idõvel a meleg kis konyha is kiszellõztette liszt és dohányillatát, s csak a falak ontották nagyapámra hidegüket, mígnem õ is megfagyott lassan, ott a nyikorgós, kényelmetlen, kifeküdt dikón.
    Már akkor egy éve halott volt, mert az ember nem akkor hal meg, amikor egy utolsót sóhajt. Sokkal korábban.
    Nagyanyám mellé temettük el. Újév volt, hideg, fényes, ragyogó nap. Õk ott, lenn biztosan átölelték egymást.
    Nagyanyám halálával széthullott a családunk, mert elfogyott közülünk a szeretet. Nem volt többé karácsony és húsvét sem. A kisjézus is megdermedt a jászolban.
    Keresztapám az egyik tavaszon - vagy talán az azt követõ õszön - kivágta a szõlõt a kertbõl, a lugast a nagy, zöld levelekkel, a meggyfát, amely egyedülállóan finom, nagy szemû, fekete meggyet adott, a gyümölcsfákat, hogy le ne essen róluk senki, s õ sem ültetett el többé semmit. Nemsokára meghalt, gégerákban.
    Anyám az utolsó doboz cigarettát kék, vékony csíkos öltönye zsebébe tette, a gyufa meg a jegygyûrûje mellé, és adott neki még utoljára ötven forintot, hogy odafönt ne kelljen hitelbe innia, s meghívhassa nagyapámat is.
    Lassan keresztanyám és Tündi is elköltöztek a kihalt házból, ahol még a falak és a gerendák szellemei is dideregtek.
    Kékkötényû tündérnagyanyám után széthullott a család, magunkra maradtunk mindannyian.
    Akkor, azon a borús, õszi napon amikor leeresztették õt a földbe, és részeg nagyapámat ketten tartották a sírnál, akkor gyûlöltem meg igazán a változást.
    Láttam órák alatt megöregedni embereket és tehetetlen dühöt kezdtem érezni az Idõ könyörtelensége miatt. Valahogy védekeznem kellett. Fényképezõgépet vettem elõ, mely alkalmas az Idõ s a Tér apró szeletkéinek leképzésére a síkra. Védekeztem.
    Elkezdtem dobozba zárni.


 
KÁLI SÁNDOR

Világnak virága

Éjjel nyíló ében virág vagy,
amikor kitárulkozol, s
izzó tüskék sebzett világa,
ha állig begombolkozol.
 

Zárlat

Párhuzamos vonalak sora ring
rácsszerkezetek szigetelt peremén.
Tíz kilovolt szabdalja az ég
mélykék rekeszét.

Fûbe hasalva fülelhetem itt,
ahogyan milliónyi parány
szökdécsel: zum-zum a térben.

Várom a fénylõ pillanatot,
amikor
verskötegekbe befont alakunk,
mint két
tovalengõ légvezeték
ki nem állva az õszi szelek viharát
egymás fele dobja magát
és összefonódik.

Ívfény-koszorú robbantja a csendet.
Égõ fémszálak közepébe repülnek
az elfojtott szerelem kötelékei most.
Égszakadás szikrái ragyognak,
olvad a fém, mialatt
jaj, Miatyánk
gyöngyház melleden át
fröccsen szét körben a láng.
Nyelvei nyaldossák
az Idõ
percekre megállt kerekét.
Nem elég. Szusszanni miképp hagynálak
a tûz kellõs közepén.
Tépd le kezem, mard szét a ruhám
ezután már nincs menedék.

Fénylõ pont cigarettám.
Ájult füstje zihál.
Fûbõl szõtt pamlagra hasalva
az izzadt cseppeken át
figyelem, ahogyan
kettõs gyönyörünk
selymébe bebújva pihegsz.

Epilógus

E porhüvelyt fedõ
felizzó bõrredõ
cáfolja meg ma itt
a táltos Bolyait.

Bár két életvonal
a végtelenbe tart.
Nem ott találkozik.

GYÖRE IMRE

Végül

Õsidõktõl teremtõdöm vagy régebbtõl s mindörökkön
hol keményebb hol reszketeg anyagokból összegyúrva
félig készen mintha gyúrma mely akárhány ujjnyomatból
alakul s még vár az Ujjra hogy majd egy vagy tíz év múlva
vagy majd száz vagy milliónyi évek múlva lesz a Holmi
díszes mit az Öregisten szakállában rejtegethet
legyen ott ha hozzá szólna vagy kérdezné errõl-arról
mert az égi angyalok istenarcú fényességtõl
félbambák és félvakok az se szép ha szárnyuk lebben
hûsítve a nagy melegben átvilágló testüket
mely átlátszó tiszta szellem atyánk kékes szelleme
szív tüdõ mért kellene bél és bélsár mért bele -
én magam meg mint a börtön rácsán által nézelõdöm
mintha nem férnék a rácsok közt ki kiskeszthelyi srácok
kerítéslécek közt által préselõdtünk szilvafával
ismerkedni szilvaággal persze kék szilvával telten -

jönnek most kiket szerettem kikkel magam megfeleztem
s nem tudtam hogy én vagyok még vagy már õk és szabadulnék
önmagamtól mire lettem ki ördögnek hiányoznék
itt vannak õk mind helyettem -
Majakovszkij Éluard-om Ady Endre mind a három
sorolhatnám ám napestig Attila is itt növekszik
velük együtt Bölöni György álmaimban alakot ölt
csakhogy ekkor Gyurka-Burka
pipájával Sándor Kálmán szivogatja szívem táján
köhögök pipája füstje most talált rá légcsövemre
Gergely Sándor gyulladt szemmel pillogat rám este-reggel
Katalinom jaj hiánya õt is álmaimban látva
Brecht naponta újult szemmel kívánja úgy nézzek vissza
ne mint tegnap de mint holnap mutassak utat a kútra
szomjazóknak azt ne higgyék elhagyattak mind magukra -

voltam Buddha álmaimban Jézus Márja Magdolnával
volt gyerekünk garmadával voltam magam keresztfája
rám szögeztek vasszögekkel oldalt latrok együtt nyögtünk
sok különbség nem volt köztünk
ám a világ megváltatlan százezernyi kisded Jézus
éhenhal épp Karácsonykor

"Föl a szívvel" szól Attila szép szívünk szemétre vetve
füstöl gumiabroncsok közt füstje száll a kék egekbe
hiány tágul félvilágnyi burka mint a marhahólyag
reccsen-zörren át nem látni
szemhéjunkra álmainkban koponyánkból csillag rebben
szemünk fölpattan csak éj van mi sem történt sóhajtásunk
elpattan egy buborékban

és a sötét csak sötétebb Nap Hold Csillag föl se kelnek
Teremtõmnek gyújtom föl önkezemmel szép szakállát
melyben tartott rejtegve égjünk most már mindörökké

ACSÁDI ROZÁLIA

Azt mondják: költõ

Azt mondják: költõ,
s úgy csörömpöl
eléd a szó,
mint bádogkannát
ha földre dobnak.
Rád mutatnak.
Kifosztanak.
Eloroznak e szótól
mindent, mi míves,
mi évezredes érték.
Szégyenkezel.
Nem érted honnan,
kitõl e biztos mérték,
amellyelnyálas félkegyelmûek
közé sorolnak,
akiknek mindegy
hányan dobnak utánuk
követ,
hantot,
vagy lábuk elé
kis száraz kenyeret.
Eleget nézték már
a semmit ahhoz
hogy megtanulják:
majd újabb nap jön,
s ki lehet bírni mindent:
ütést,
röhögést,
hátakon koppanó követ.
Azt mondják: költõ.
Szöget ver
halántékodba a hangsúly.
Körbeállnak.
Szédülsz.
Eltávolodsz magadtól,
s már kívülrõl nézed
ezt a bomlott képet:
eddig megtûrtek,
most folyatják ki véred.
És nincs már ellenérved
sem cinizmusra,
sem ostobaságra.
Bûnöd ha van:
hogy nem születtél
sem céda vétkesekhez,
sem cinkos némaságra.
Azt mondják: költõ.
S gyalázatodhoz
szép nevek tolulnak:
életek,
arcok,
századok vonulnak,
eszmék,
hittevések,
éjszakákba égõ szavak,
a költõk álmai:
fényes, fehér madarak,
és látó tekintetek,
szempárok,
villanások,
elföldelt fegyverek,
harangszó-himnuszok
és látomások,
könyörgések,
istenes-csendes fohászok,
fekete jajszók
és káromlások,
vagy döbbenetté dermedt
vallomások,
lázadások
és forradalmak:
zászlók és esküvések,
titkok,
feloldott tévedések,
megannyi bûntelenség
és megannyi bûnre látás,
és megbocsátás,
és megbocsátás,
tanítások,
példák,
intõ beszédek,
kínok,
keresztek,
szenvedések:
mind-mind egy arc,
egy kéz,
egy élet:
költõk:
homlokukon a bélyeg,
amely csak Isten
fényében látszik.
Életük parázs.
S túl azon,
csak velük játszik
az õsidõ
arany-játékokat.

ESNAGY JÓZSEF

A múló idõ számvetése

Mindig az történt,
amitõl iszonyodtam,
az, amit soha nem akartam,
hiába ha testemrõl levakartam
a szemetet, ó, Istenem,
Te láttad, milyen bamba voltam,
öntelt és hiú, mint kiáradt patak,
önmagammal, mert nem tiszteltem
eszesebbet, okosabbat,
mikor kukoricán térdepeltem elõtted
bizakodva és ostobán,
pedig gyötört százféle hazugság
a hallgatag éjben! S mert nem néztem
az elszürkült, meztelen égre,
begõzöltem sokszor jó elõre,
hiszen hagytam magamat etetni
gyerekes tanmesékkel,
hogy jön majd olyan kor,
amikor ember embert nem ítél el,
mert érteni fogja a
naivan lobogó csillogást
a rend, és úgy fogjuk egymást szeretni,
hogy nem lesz szívünkben gyûlölet.

Hogy nem lesz szívünkben gyûlölet, hittem,
mégis minden úgy lett,
ahogy nem akartam,
hiszen akarva, nem akarva,
cipelt, vont magával a kor,
ez a gyilkos õrület,
mert nem állt mögöttem féltõ csõdület,
hogy vigyázzon rám,
így mindig csak én voltam az,
aki barátot s idegent szeretettel átölelt,
naiv gyerekkén, ostobán,
hogy mint bohócot kinevessenek,
hagyva álmodozni az ártatlan bolondot,
mert tudták, szép ideáimat
megvalósítani soha nem tudom.

TÚRI BERTALAN

Ingázók

Középmagas, csapott vállú, szõke ember állt a tágas udvaron, s nézelõdött a magasba. Világosszürke, hatalmas felhõt látott nyugat felé. Bizonyosan havat hoz.
    Az ökleit dörgölte egymáshoz, amikor darvak rikácsolása ütötte meg a fülét, és rájuk fordította a tekintetét. A Tisza felõl húztak keletnek. Megborzongatta a hideg, de nem kívánt bemenni a házba. Azért jött ki az imént, mert már alig tartotta féken a dühét.
    Ezekkel kéne csapnom hozzájuk - nézte kék eres, súlyos ökleit.
    A felesége, az anyósa, az apósa és a két gyereke a konyhában, a melegben diskurálnak, õ meg idekinn a rettentõ nagy hidegben ácsorog. Vasárnap délután van, õ is akar társalogni valakivel, de nem azok közül, akik odabenn vannak.
    Ökölbe szorított kézzel, gyûlölködõn nézett a bejárati ajtóra. Az ördög vinné el valamennyi zsémbes némbert - motyogta magában. S belerúgott egy fagyos rögbe. A rosseb tapasztaná be a szájukat! Hogy õneki nyár óta nyugta nincs, folyton szekírozzák. Hogy hiába gürcöl, õneki úgyse sikerül. Neki soha se fog sikerülni jól.
    Nézte a nagy házat, amiben laktak. A szeme két izzó zsarátnok. A nyavalya törte volna ki, mielõtt erre a portára belépett, a fene ette volna meg, amikor a más telkén házat építeni kezdett. Már meg eladni se lehet. Az anyóst, az apóst ki nem teheti belõle. Haszonélvezettel bírnak rajta. Azt kellene, nem gondolni semmivel, teherautóra rakni a bútort, az asszonyt, a gyerekeket, hátat fordítani a háznak, a falunak, az eddigi életének, elindulni Szolnokra, Pestre vagy annál is messzebbre, Gyõrbe, Sopronba. A cégnél megmondanák, mit hogyan csináljon, rendszeres jövedelme lenne. Az asszony nem zsörtölõdne vele. Nem lenne a közelében se az anyja, se a rokonai, se senki, akik ellene tüzelhetnék.
    Bement. Nagy darab hideget vitt be magával a konyhába. A bakancsa sarkával belökte jól az ajtót: mintha ezzel jelezné a dühét. Odabenn meleg és csend fogadta. A lány, a középiskolás, a díványon ült, hátát a falnak vetve hangtalan tanult a könyvbõl. A fiú, a kisiskolás, ceruzával rajzolt fehérpapírra az asztal mellett.
    - A franc - szólt ingerülten. - Elrontottam. - Radírozott, s rajzolt tovább.
    Ott ült az asszony is az asztalnál, a villanylámpa alatt, szemben a fiúval, babot válogatott. Egykedvû pillantást vetett a gyerekre, aztán folytatta a munkát. Az após a sparhelt nyitott ajtaja elõtt guggolt, fahasábot tolt be a nyíláson, majd riglire zárta a tûzhely ajtaját. Nehézkesen fölemelkedett, s a mögötte lévõ támlás székre ereszkedett. Kezével a térdére támaszkodva nézte a võt. Az anyós a sparhelt közelében ült sámedlin, a fekete szvetterét összehúzta magán, mint aki fázik, s némán meredt maga elé.
    - Felhõsödik - szólt az ember.
    - Esõ?
    - Inkább hó.
    - A kéne a búzavetésre. Kifagyhat.
    - Már annak, akinek van.
    Az ember rámeredt az asszonyra. Már nem bírta megállni, már újabb tût kellett szúrnia a mellébe. Állt, várt, hogy majd folytatja. Hallgatott. Nem szólt vissza. Anélkül is beszél, ha egyszer elkezdte.
    - A földre mikor kerítsz már vevõt? - kérdezte a felesége, a fejét föl sem emelve.
    Csak nézte némán. Ma már ötször vagy hatszor megemlítette különbözõ indoklással a földet. Hogy abban mi minden megteremne. Hogy azt parlagon hagyni Isten ellen való vétek. S hasonlókat.
    Az volt a földdel a helyzet, hogy harmadéve, mikor a téeszt felszámolták, tizenkét holdra tett szert. Gazdálkodásba kezdett. A kizsigerelt talajban azonban silányan termett. A második esztendõben mûtrágyával javított a föld minõségén. Ráment a pénze mind. Nagygazdákhoz járt dolgozni, hogy valamibõl megéljenek.
    - Mert az olyan ember, aki nem ért a gazdálkodáshoz, ne tartson magának földet.
    Nem szólott.
    - A felvásárló nem ütõdött, hogy a szemétért is jó árat fizessen.
    Kevéssel késõbb:
    - Hogy mért bíztam benne...
    Az anyós fészkelõdött az alacsony széken, mint kotlós a tojáson, s közben megjegyezte: - Hát bizony... parasztnak születni kell. Kértelek akkor is. Kértelek, hogy az apádra ne számíts. Öreg.
    A lány emelt a fején, s a könyv fölött jártatta a tekintetét az apján, az anyján, a nagyanyján. Megértette, hogy ezek most az apját marják. S hogy a gazdálkodás csõdjét vetik a szemére. Lejjebb engedte a könyvet, s már csak az apját nézte.
    - A tanulással foglalkozz - mondta az ember. - Neked az a dolgod.
    Az asszony felütötte a fejét. Nézte az urát, a szemében hideg fény csillogott.
    - Könnyû azt mondani - buggyant ki belõle. Majd hozzátette: - Tanítani? Mibõl? Tán annyira telik az apám nyugdíjából, azt hiszed. - Az arca mint a pipacs. Lehajtotta a fejét, s remegõ ujjakkal válogatta a babszemeket.
    Az emberbõl valami kikívánkozott, de legyûrte a mondanivalóját. Három óra volt. Arra gondolt, hogy estig még sok szurkálást kell elszenvednie. Némán. Nem szólhat, mert ha megszólal, máris lendül az ökle. Hát inkább hallgat. Egész nap, egész héten. Télen, tavasszal, nyáron.
    Meglódult a konyhaszekrény irányába. Felemelte a porcelántál fedelét, s pénzt vett ki alóla. Ötszáz forintot. Az asszony sanda tekintettel követte az ember mozdulatait. Amikor az a pénzt a pufajka zsebébe süllyesztette, a szeme éleset villant.
    - Minek az neked?! - csattant a hangja. - Presszóra?
    - Oda. Vagy máshova... Tálcán nem nyújtják nekem a munkát - tette hozzá.
    - Kapsz munkát a faluban, azt hiszed. - Az asszony válogatta a babot, s közben duruzsolta. - A környéken se. Tél van. Talán Miskolcon, Pesten vagy hol...
    - Úgy, úgy, lányom - kapott a szón az anyja. - Sok falubeli találta meg a számítását Pesten.
    - Csak maga ne szóljon! - förmedt rá az ember. - Utóbb már jó minõségû terményt gyûjthettem volna be, de maga gáncsot vetett nekem.
    Arról volt szó, hogy a szövetkezet vagyonából gépi ekével, meg pótkocsival részesült. Az eke használható állapotban, a pótkocsit fel lehet javítani. A mûködtetésükhöz traktor kellett volna. A bank a pénzt adta volna rá kölcsön, de az anyós megakadályozta a tervében. Nem járult hozzá, hogy a házra jelzáloghitelt vegyen fel. A lányát is riogatta az esetleges veszéllyel. Aztán már ketten gátolták az elgondolása megvalósításában. Ismét bérben végeztette el a gépi munkákat. Késésben volt a szántással, a vetéssel, az aratással, a kukoricatöréssel, mindennel. Az asszonyok szerint a veszteségért õ okolható. Rosszul szervezte meg a munkafolyamatot. Emlékeztetik is õt erre, valahányszor mód nyílik rá. Ezt nem lehet már kibírni.
    Megigazította a szõrmesapkát a fején, elindult a fõútra. Azon volt a presszó, a buszmegálló mellett. Ilyenkor a presszóban várakoztak a buszra azok, akik távoli településeken vállaltak munkát. Az autóbuszon az öt kilométerre levõ vasútállomásig utaznak az emberek.
    - Egy deci szilvát - mondta.
    Belekóstolt a pálinkába, megcsípte a nyelvét, a gégéjét megmarta. Újabb kortyot nem vett belõle. Oldalazva állt, az egyik könyökével a pultra támaszkodott. A tekintetével pásztázott a helyiségben. Két ismerõse a szemközti falnál. Cimborák a téesz-bõl. Az egyik intett neki a kezével. Jakab, akivel együtt volt a gépcsoportban. Seressel ült egy asztalnál, a növénytermesztés volt brigádvezetõjével. A téesz megszûnése után földeket vásárolgatott, családi vállalkozásba kezdett. Szatyrok, utazótáskák a lábaknál - ezek utaznak.
    Elrugaszkodott a pulttól, elindult feléjük az asztalok között andalogva. Ne sejtsék meg, hogy fontos neki meg sietõs a dolog. Kezelt velük.
    - Jó meleg van itt - mondta, és leült a székre. A poharát az asztalra tette.
    Ezek már régtõl itt tartózkodhatnak, elõttük egy-egy pálinkás pohár, meg sörösüvegek. A poharak üresen, sör is csak az üvegek alján. Jakab fölemelte az üvegét.
    - Isten, isten - mondta, és kiitta a maradék italt. Seres is a szájához emelte az üvegét.
    Õ meg csak nézte az asztaltársait töprenkedõen, de nem jutott az eszébe semmi, amivel közelíthetne a dologhoz. Seres fölállt. Megijedt, hogy ezek menni készülnek.
    - Egy sört? - fordult feléje Seres.
    Megnyugodott, hogy mégis maradnak.
    - Nem, köszönöm - hárította el az ajánlatot. Ismerte a szokást. Ha elfogadja az italt, õneki is fizetnie kell egy kört. Annyi pénz meg nincs nála. Hát inkább azt mondta:
    - Épp elég ez a gyomromnak - és közelebb húzta a pálinkáspoharat.
    Amikor Seres, kezében két tele sörösüveggel, visszatért a pulttól, megjegyezte neki: - Látom, a te gyomrod jól bírja még az italt.
    - Nem is fukarkodom vele, telik rá - büszkélkedett Seres, miközben az egyik üveget Jakab elé tette. - Meg sok egyébre az idén.
    - Akkor miért utazol? - nézett rá kétkedõen.
    - Józsi - szólította meg Jakab -, a faluban úgy hírlik, hogy árulod a földed.
    Csendesen bólintott.
    - Feladod? - kérdezte Seres, miközben helyet foglalt. - Hát te is?... A szövetkezetben traktoros voltál. Szántottál, vetettél, részt vettél a betakarításban. Megismerted a gazdálkodás fortélyait...
    Józsi lehajtotta a fejét, és arra gondolt, azt kéne válaszolni: ha irányítják a munkát, vagy ha az ember már csak magára hagyatkozhat, a kettõ nem ugyanaz. De valamiért ódzkodott ezt a tudomására hozni. Inkább hallgatott.
    - Gyere hozzánk - szólott Jakab. - A cégünk most vesz fel nehézgépkezelõket. A nagyberuházáshoz.
    - Az jól jönne - vetette oda szórakozottan, mert a figyelmét elvonta két másik falubeli beszélgetése a szomszéd asztalnál.
    Odasandított a szeme sarkából. Azoknál is csomagok: szatyrok, sporttáskák. Két borosüveg az asztalukon. Az egyik már üresen, a másik még félig tele. A két férfi be volt már borozva, nyelvük meg-megbicsaklott. Arról beszéltek, hogy a munkáltató nem becsüli meg a jó munkaerõt. Ha a termékre kevesebb a megrendelés, máris csökkenti a létszámot. A tulaj nem törõdik azzal, hogy a munkás meg a családja mibõl él meg azután. Ez demokrácia? A fenét!
    - Mi szegte a kedved? - kérdezte Seres.
    Józsi ráemelte a szemét, s közönyösen felelt: - Nincs kereslet se a búzára, se a kukoricára, se semmire.
    - Figyelemmel kéne kísérned a piacviszonyokat.
    - Mások is efféléket termeltek a faluban.
    - Gondolkozz másban. Mi évtizedeken keresztül gazdálkodtunk a közösben. Amikor végre magunknak termelhetnénk, a kezdeti nehézségektõl megriadunk, s hátat fordítunk a földnek. Akkor kiktõl várjuk, hogy azon értõ gonddal gazdálkodnak tovább?
    - Én akartam - motyogta Józsi.
    - Kutasd fel, mire van inkább szüksége a kereskedelemnek, az iparnak.
    - Szerinted?
    Seres enyhén elmosolyodott. Józsi egy ideig rajta függesztette a szemét.
    - Értem - mondta restelkedve.
    Maga elé nézett, s az járt az eszében, ha rátalál a kelendõ terményre, annak a vetõmagja, meg hozzá a vegyszer sokba van. A munkákhoz új gépek is kellenének. Ezekhez banki kölcsönre lenne szüksége. Ez pedig szóba se jöhet... El kell adni a földet. A családi békességért. De hát elmondja ennek?
    - Mennyit keresnék meg nálatok havonta? - kérdezte Jakabot.
    - Legalább százezret.
    - Hûha - és csóvált a fején a csodálkozástól.
    - A hétvégi túlórákkal százhúsz-százharminc ezer forint is megvan.
    - És nincs kockázat?
    - Aha - kapta rá a szemét Seres. - A kockázattól félsz!
    Józsi feléje fordult. Bosszantotta, hogy beleavatkozik, õ mibõl éljen meg. Ingerülten válaszolt: - A téesz kockáztatott eleget. És mivé lett?
    - Hagyjuk a téeszt.
    - Pedig a vezetõség szakemberekbõl állt.
    - Hagyjuk a vezetõséget. Tervszerûen romboltak.
    - Ez rágalom - hördült fel Jakab. - A vezetõség megtett mindent, hogy elkerüljék a csõdöt.
    Seres szemernyi gúnnyal a szemében nézte Jakabot.
    - A vezérkar szemet vetett a gazdaság vagyonára - mondta higgadtan. - Szándékosan olyan termékekkel foglalkozott, amelyeknek a mi talajviszonyaink nem jók.
    - Végigszenvedte a piachangulatokat, az átalakulás borzalmait...
    - Látszólag. Valójában siettették az összeomlást.
    Ezen tovább vitatkoztak, Józsi meg csak hallgatta. Beleszólhatott volna, mert hallott egyet-mást a dologról, s az volt a véleménye, hogy Seresnek van inkább igaza, de hát csak nem áll oda megvédeni. Éppen most haragítsa magára Jakabot? Más foglalta el.
    - Két év alatt én már a harmadik városban dolgozok - hallotta az egyik ember hangját a szomszéd asztaltól. - Mindig újra kezdeni. Albérletben hálni. Egész héten nem eszek egy rendes levest. Élet ez?!...
    - A hét végén éppen csak hazaértem - így a másik -, a feleségem máris panaszkodott, hogy így a pulyák, meg úgy a pulyák. A vásottságukkal mennyire megnehezítik az életét. Akármivel fenyíti meg õket, csak azért is újabb csínyt eszelnek ki a bosszantására. Erre én eltángáltam a nagyot. Elindult az orra vére... A másik kettõ majd okul az esetbõl.
    - Az én gazdaságomat meg lehet nézni, mivé fejlesztettem két éven keresztül - mondta Seres a sikeres ember fennkölt érzésével. - Jó minõségû termést arattam szójából, repcébõl. Egy szem mag nem maradt rám. Törleszthetem az adósságom a banknál.
    - Eladtam a földem - szólt az egyik ember a másikhoz a szomszéd asztalnál. - Nyolc holdat. Másutt majd jobban megélek a családommal. Azt hittem... Miféle rendszer ez? Már csak az urak élhetnek meg ember módra?
    - Részegek - legyintett megvetõen Jakab.
    Józsi nem szólt. Össze volt zavarva. Forrt a harag benne. Hiszen az se jobb! Hallgatott, aztán csak felugrott, odakiáltott a szomszéd asztalnál ülõkhöz.
    - Elég legyen a zagyvaságból! Nem kényszerített titeket senki arra, hogy más irányt vegyetek.
    - Hogy? - meresztette rá a szemét az egyik.
    - Panaszkodtok. Szidjátok a rendszert, azt okoljátok a helytelen döntésetekért. Elõbb gondoltátok volna meg a dolgot.
    A düh vörösre festette az arcát, a maradék pálinkát kihörpintette a pohárból. A rosseb essen bele, az se jobb, de ez se jó így, másra lenne szükség! Nem vándormadár az ember, hogy kószáljon egyik helyrõl a másikra, mikor hol akad munka. Bizonytalanságba a családdal. Albérletbõl albérletbe. Új otthon? Mikor? Mibõl? Egyik se jó, sehogy se jó. Változtatni kell valamin. Még csak ötven éves leszek. Tizenkét hold földem van. Apámnak csak tíz volt, mégis nagy családot tartott fenn belõle. Telt élelemre, ruhára mindenik gyerekének. Szálka lett az akkori rendszer szemében, kuláklistára tették. De nem adta fel. Hát én alábbvaló vagyok? Megfutamíthat néhány fecsegõ asszony? Tán semmi ember vagyok én? Kész õrület...
    Mozdult, s görbedt háttal, súlyos léptekkel elindult az ajtó irányába, új harcok, új veszekedések, a kilátástalanság felé.


SZALONTAI IMRE

Csak addig

Csak addig volt érdekes,
míg Haydn is Eszterházán lakott.
Amint elûzték õt, s csak a család
maradt, meg a kastély, a lovak, a pár
százezer hold és az inasok -
a varázs szertefoszlott.
Valami hiányzott. A mester?
A kották? A varázs?
Az ólomkristály-csillárokat, az
ezüstnemûket,
az udvari légyottok negédes hangulatát
aztán ellepte lassan a por,
a pókháló és az idõ.
 

Affér

A biztonsági õr kifelé mutatott
ujjával az áruházból, ahol afférom
támadt az eladóval harminckét forint
miatt,
s én rámosolyogtam.
Ezt kellett tennem.
Mégiscsak színt kellett vinnem,
valami emberit egy olyan világba,
mely idegen, hatalmasan magasló
fölöttünk, és oly nagyon
embertelen.
 

Ahogy öregszem

Ahogy öregszem
elhalnak mellõlem bûneim ismerõi

Halálom napján tiszta leszek
mint mikor megszülettem
 
 


LUZSICZA ISTVÁN

Megtisztulás

Szállingózik a hó, és betemet
minden egyes nyomot utánam.
Öt perc és a makulátlan terep
el nem árulja, hogy itt jártam.
Világít a tetõ, ragyog az út,
tündököl vakítva, fehérben,
minthogyha az addigi minden múlt
eltûnt volna, úgy, mint a léptem,
és mind már, ami eddig volt, vége:
mindörökre eltöröltetett.
Hó hull és idõ hull. Egy a lépte.
Maga alá gyûr. Befed. Temet.
Ám legyen. Ha így kell, én nem
bánom.
Ha én jártam itt, ha bárki más,
ne maradjon fenn utánunk lábnyom,
nyelje hó s mossa el olvadás.
S amikor majd az új léptek jönnek,
ne emlékeztessen semmi ránk,
a hó elõttit õrizzék csöndek,
s feledje az új, még szûz világ.
 
 


GYÁRFÁS ENDRE

Kultúra, etika

Van, ki kultúrán nevelõdik, épül,
van, ki szubkultúra csecsén növekszik,
s van, ki nem nõ fel, hiszen életében
 szub csak a tápja.

Van, ki hisz még jobb, etikus jövõben,
van, ki vágynék esztetikus világba,
s van, ki arról álmodik: eljut egyszer
 kozmetikushoz.


DONKÓ LÁSZLÓ

állj fel haver

a hajléktalanoknak

atka bolha mindenütt
a nyomor nõ terem
"BIRODALOM VISSZAÜT"
nem néha - szüntelen

a híd alatt dudva nõ
a híd fölött Turul
utcasarkon kurva-nõ
- mindig ártatlanul

aluljárón jár alul
s posztol a félelem
torkokon a bor gurul
- s kín minden méteren

nézem és hogy gyûlölöm
ki ájul horkol és
dühödten odább lököm
ki gyáván égre néz

onnan TÕLE vár jelet
nincs jel nincs idill
döbbenet van döbbenet
s kurvanagy nihil

állj fel haver vár a Nap
alagút vége vár
ha nem hagyod el magad
- vagy Tél s a fagyhalál!
 

a költõ úgy jár át

tériszonyom van: gerendákon
pallókon járok; óceánok
fölött; vad cetjeit lenn látom;
s tán a bermudáknál megállok.

gyors atom-tengeralattjárók
kerge radarja fog be távol;
himbáltat a palló s én várok
s célt lopok a golf áramából...

a költõ úgy jár át VILÁGOKAT;
segíti hidrogén s oxigén;
full-áramlatok közt válogat

s ha nem jut át - balek rossz a gén
apja nem volt hajós föld alatt;
s õ maga szárazföldi görény!
 

pontos vers a szerelemrõl

pontos vers az alkonyatról
vagy az még csak a délután
ki tudja mi van este hatkor
egy szeretkezés után

percnyi öröm hosszú bánat
félalkonyatnyi sötét
égrõl vörös szél dudálgat
sejteti az éj az ölét...

szépbabám asztalra dõlve
ájultan sóhajt szuszog
rohanó szürke idõre
ébresztik okker buszok

szoknyát igazít majd a függönyt
ne lássák õszi csillagok
kis titkait mindenütt-fönt
s mit combjából kinn hagyott