KILÁTÓFél éve - József Attila születésének centenáriumára - költészeti fesztivált rendeztek Havannában. Erre az évfordulóra jelent meg Fayad Jamís (1930-1988) József Attila-fordításainak kubai kiadása is, Corazón puro (Tiszta szívvel) címmel. A havannai könyvbemutatóra írtam az alábbi esszét, spanyolul - ennek a fordítását adom most közre.
Ugyancsak Havannában hangzott el José Luis Díaz-Granados (1946) kolumbiai költõ és író fölszólalása, amelyet kézirat alapján közlünk, s amely valószínûleg itt jelenik meg elõször.
S. A.SIMOR ANDRÁS
Tisztelgés József Attila elõtt
József Attila a két világháború közti Magyarország szomorú világában élt, egy olyan Európában, melynek számtalan redõje volt, és minden redõjében gyilkosok, olyan világban, ahol megõrült a sátán, bankárok és tábornokok ingerült idejének kovácsolt hideg, villanó, kés-idejében, kirakat-üvege-idõben, ahol mint omladék, úgy álltak a gyárak, melyekben a tömörebb sötét készült, a csönd talapzata. Olyan világban, ahol a híg ég alatt a nyomor egykedvû csendje oldotta föl lassan a tömény bánatot a tûnõdõk szívén s elkeverte milliókéval, ahol az öröm - az öntudaté - kopár volt, és minden éjszaka téli éjszaka volt. Olyan világban, ahol számon tarthatták, mit, mikor, miért, kinek telefonozott a költõ, s aktákba írták, mirõl álmodozott, s azok nevét is, akik megértették õt. Mi mást tehetett volna, mintsem megkérdezte illetve kimondta:
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok,
elõkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.Nagy volt József Attila hite abban a dermesztõ pléhdoboz-idõben, amikor a jövõrõl szólt. Szerelmének téve vallomást, írja:
Észre sem veszed hogy kihúzom magam, mikor a jövõrõl
szólok,
ha akarod, hát csak ama városdaloló gyõzelem után térek
meg hozzád,
vagy majd a pékek összekötik kenyérvetõ, jó lapátjaikat,
végigfektetnek rajta engem és lehajtott lisztes fõvel
elhoznak lassan az ágyadig.Vagy amikor a tömegrõl szól:
Kapkod, nyúl, ahová ér,
csûrért, gyárért, boglyáért,
hétórai munkáért,
a Göncölért, Fiastyúkért,
bõvízû alföldi kútért --Idézzük szavait, amikor a munkásokról beszél, akik papok, katonák, polgárok után lettek végre hû meghallói a törvényeknek, s ezért minden emberi mû értelme bennük búg, mint a mélyhegedû:
viszi az idõ a ködöt, tisztán meglátni csúcsainkat
A 21. század elején megismételhetjük-e ezt? Viszi az idõ a ködöt? Tisztán meglátni csúcsainkat? A költõ érezheti azt, hogy a század pártfogón tekint rá? A paraszt, szántván, õrá gondol? Õt sejdíti a munkás teste két merev mozdulat között?
Vagy ismét a tömörebb sötét, a csönd talapzata készül?
A mi idõnk mintha eltávolodott volna egy kissé a reményektõl. Mint fatutaj a folyamon, mint méla tót a tutajon száll alá az emberi faj némán a szenvedéstõl, és nincs aki sírjon, kiáltozzon:félek a büntetéstõl.
Hol van a szép, okos lány és a bátor, értelmes fiú, aki õriz belõlünk egy foszlányt, mint nap fényébõl a Tejút, és akik jó gépen tovább szállanak a mûvelhetõ csillagokba, amikor már csak pislog a Nap?
Amikor Thomas Mann Magyarországon járt, József Attila verssel köszöntötte. 1937. január 13-án olvasta volna fel a budapesti Magyar Színházban a nagy német író elõadása alkalmából. A belügyminisztérium politikai rendõrsége, amikor a terv tudomásukra jutott, betiltotta a vers felolvasását, mert abban szörny-államokról esett szó, melyeknek iszonyata úgy rág az emberségen, mint a rák.
A költõ azt kérdezi a betiltott versben:s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még,
honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék...?Félek felelni József Attilának. Válasz helyett inkább szavait idézem újra:
Ehess, ihass, ölelhess, alhass!
A mindenséggel mérd magad!
Sziszegve se szolgálok aljas,
nyomorító hatalmakat.
Nincs alku - én hadd legyek boldog!
Másként akárki meggyaláz
s megjelölnek pirosló foltok,
elissza nedveim a láz.Amikor József Attila spanyol fordítóját, Fayad Jamíst megismertem - 1963-ban Havannában -, Hidak címû verseskönyvével ajándékozott meg, és egy levélborítékra ráírta spanyolul József Attila egyik versének kezdõszakaszát:
Nemzett József Áron,
szappanfõzõ, aki mára Nagy Óceánon
szagos füveket kaszál.Fayad Jamís fordításából a guilléni szon ritmusát hallottam ki. Mintha a Nemzett József Áron címû verset a fiatal Nicolás Guillén írta volna.
Abban az idõszakban, amikor már érezhetõvé váltak a harmincas évek gazdasági világválságának elõjelei a mandarint akasztó és a kokainnal gyilkoló Kínától Portugáliáig, Törökországig, Magyarországig, tehát Európa három olyan országáig, amelyekben nem ismerték a munkanélküli segélyt, József Attila így biztatta a magyar fõváros szegényeit:Az áruházak üvegén
a kasszáig lát a szegény.
Zizeg a szalma, menj, aludj.
A kasszáig lát a szegény.[...]
Aki majd fõz is, csókol is,
kerül majd egyszer asszony is.
Zizeg a szalma, menj, aludj,
kerül majd egyszer asszony is.A válság éveiben hangzik fel Borbély Juan alias Nicolás Guillén éneke, mint távoli üzenet, amely a tengeren át érkezik, ahol Budapest szegényei kaszáltak szagos füveket kitántorogva, ahogyan a magyar költõ írta.
Munka nélkül vacsorádat
megkeresni nem fogod,
munka nélkül vacsorádat
megkeresni nem fogod:
nem elég, ha hátad görnyed,
hajtsd a földre homlokod...[...]
Sehol nincsen nyugovásom,
nem vár asszony rám, se ház,
sehol nincsen nyugovásom,
nem vár asszony rám, se ház:
senki engem nem magáz.(Gáspár Endre fordítása)
Mindkét költõ úgy fejezi ki a városi szegények életérzését, mint saját életérzésüket, lírai Énjük szólal meg akkor, amikor az egyik felhasználva és átalakítva a magyar népköltészeti hagyományt nem a szegények nevében énekel, hanem úgy dalol, mint közülük egyvalaki, és amikor a másik Borbély Juanként - aki nem a hajdani havannai bufo-színház festõi figurája, hanem egy újgyarmatosított város munkanélkülije - eljátszik gitárján egy szont, és így lázad a rossz valóság ellen.
József Attila és Nicolás Guillén számára a proletár-téma egyúttal költõi forma is volt. A harmincas évek közepén József Attila levelet írt egy nagyon is érzékeny ízlésû kritikusnak, aki valóban igen nagy mûveltsége ellenére nem értette meg ezt az egyszerû igazságot:Én a proletárságot is formának látom, úgy a versben, mint a társadalmi életben és ilyen értelemben élek motívumaival. Pl.: nagyon sûrûn visszatérõ érzésem a sivárságé s kifejezõ szándékom, rontó-bontó alakító vágyam számára csupán "jóljön" az elhagyott telkeknek az a vidéke, amely korunkban a kapitalizmus fogalmával teszi értelmessé önnön sivár állapotát, jóllehet engem, a költõt, csak önnön sivársági érzésemnek formákba állása érdekel. Ezért - sajnos - a baloldalon sem lelem költõ létemre a helyemet - õk tartalomnak látják - s félig-meddig maga is - azt, amit én a rokontalanságban egyre nyomasztóbb öntudattal formaként vetek papírra.
Guillén költészetében az elnyomott kubai témája úgyszintén formaként jelent meg a szon-versben. Saját életérzése kifejezésére formát keresve igen hamar rátalált erre a kifejezési módra, mellyel népe örömeit és fájdalmait maradéktalanul el tudta mondani. Mindkét költõ költészetként éli át századuk valóságát, ami õket a mozi zsenijének, Charlie Chaplinnek rokonává avatja. Idézzük Balázs Béla szavait:
Chaplin nem az "eszme" felõl jön készen komponált szigorú mesével, melynek formáiba utóbb dolgozná bele az élet megfigyelt apró részleteit, mint ahogy a bronzot az eleve kész, üres formába öntik. Õ ezekbõl az apró valóságrészletekbõl indul ki. Nem formálja, csak növeszti õket. Beoltja lélekkel...
Nicolás Guillén és József Attila szegényeit Bertolt Brecht Koldusoperájának kéregetõi közé képzelhetjük. Messze van a realizmustól a nagyon valódi nyomor ironikusan költõi ábrázolása? Brecht nemmel válaszol. József Attila a nyomort olykor brechti módon ábrázolja, nem mások nyomorát, hanem a magáét, õ, aki dolgozott segédtanítóként, újságárusként, hajósinasként, kukoricacsõszként, mezei napszámosként, gyors- és gépíróként, árult újságot, bélyegeket, kereskedett kék és fehér postapénzzel, mint egy kis bankár; volt kenyeresfiú, könyvárus, újságkihordó, költõ, kritikus, hivatalnok, és a nyomorral szembeszállva az irónia játékos dölyfével gyõzte le azt nem is egyszer:
Néhány éjjelre, padra, kõre,
adjatok nékem fekhelyet.
Én nem vagyok jó gazda ökre,
se lány, se bolha, se beteg.Jusson a néniknek nagy bögre,
szeretõ mindnek, ki szeret -
áldott, mert élek én örökre,
aki egy éjre eltemet.Fayad Jamís számára József Attilát fordítani ugyanolyan volt, mintha saját verseit írta volna. A Hidak verseit olvasva megismerhetjük Párizs Robinson Crusoe-ját, a hajnal csavargóját, a koldus és kõmûves társát, aki úgy élt 1956-ban "a rettenetes, gyönyörû, nagy városban, melynek neve Párizs", ahogyan harminc évvel annak elõtte József Attila. Igen nagy a hasonlóság költõi hangvételükben is. Anarchizmus, forradalmi eszmék, szürrealizmus és expresszionizmus, Rimbaud és Apollinaire hatása, mindez szinte azonos módon jelentkezik a Nem én kiáltok József Attilájának és a Hidak Fayad Jamísának verseiben. Ezért fedezte fel Párizs Robinson Crusoe-ja franciául József Attilát, és kezdte fordítani, hogy azután magyar hispanisták segítségével folytassa ezt a munkát.
Fayad Jamís hûségesen fordította József Attilát, de - anélkül, hogy figyelmen kívül hagyta volna magyar segítõtársainak magyarázatait és tanácsait - engedte magát saját hangja által vezettetni, és nyelvének legidõszerûbb hangvételével a mûfordítások egy részét szabadversben készítette el. Számára József Attila kortárs költõ volt, mintha saját nemzedékének tagja lett volna, költõtársa, mint a salvadori Roque Dalton vagy a guatemalai Otto René Castillo, vagy a venezuelai Víctor Valera Mora. És mindenekelõtt a perui óriásnak, César Vallejónak a testvére.
A nagy forradalmi költõk kifejezik saját koruk disszonanciáját. Nem ismerik a hamis, kötelezõ optimizmust. Vallejo a lehetetlent kéri, az egész emberiség szolidaritását Spanyolország számára. A halott harcos akkor kezd újra járni, mikor a föld összes embere közös kéréssel veszi körül. A magány is lehet forradalmi. Ernesto Che Guevara Kongóról írt könyvét befejezve Vallejo szavait idézi: ... és magamat még sose láttam / egész utamon, mint ma, ily kivertnek. (Somlyó György fordítása) A bolivári forradalom költõ elõhírnöke, Víctor Valera Mora az utópisták kalapácsáról szólva így ír:A szocializmus nem létezik
mégis messzire száll messzire száll
A kapitalizmus igen
és végezni kell vele
(Simor András fordítása)Juan Gelman Jiøí Wolkert, József Attilát és saját magát ugyanarra a latin-amerikai barrikádra képzeli.
József Attila egyik jelentõs versét spanyolra fordítva Fayad Jamís átalakította az egyik verssort. A Márciusról van szó. Idézzük a második rész elsõ szakaszát:Zsoldos a férfi, a nõ szajha,
szivüket el nem érhetem.
Gonoszságuk is fel van fujva,
mégis féltem az életem.
Hisz nincs egyebem e kivül.
Számol ezzel a gondos elme.
S megbántott Föld ha kihül,
ég Flórám és szivem szerelme.A második sor tér el az eredetitõl. József Attila a fasizmus poklába merülve, mély fájdalommal felsóhajt: szivüket el nem érhetem. Az Ezért a szabadságért költõje a fájdalmat haraggá formálta át: Entre sus corazones y el mío no habrá diálogo - Szívem és szívük közt nem lesz párbeszéd. Az 1959-es esztendõ hatolt be József Attila versébe a maga forradalmi szenvedélyével. Mintha József Attila új verssorát A Playa Girón-i gyõzelem költõje írta volna, aki így szól az ellenségrõl beszélve: Életük és halottaik iszapja egyesül mindörökre/ a gyalázat iszapjában.
Fayad Jamisszal utoljára 1988-ban találkoztam. A nagybeteg költõ terveirõl beszélt, köztük arról, hogy újabb József Attila-versek spanyolra fordítására készül. Ismét szóbahoztam a Március átalakított verssorát. Nevetve felelte: "Attilának igaza volt, de érvényes igazság a fordító igaza is ebben az esetben."
A 21. század embere boldogságra vágyik. Az egész emberiség enni, inni, ölelni, aludni akar. De mérheti-e magát a mindenséggel? Képes-e arra, hogy ne kössön embertelen alkut?
Hol az új nép, másfajta raj, ki másként ejti a szót, kiknek fején másként tapad a haj? Hol a jövendõ gyõzni fogó a csillagok alatt? Mikor világosul meg gyönyörû képességünk, a rend, mellyel az elme tudomásul veszi a véges végtelent, a termelési erõket odakint és az ösztönöket idebent?
Csörömpöl az ének és elnémul. A 21. század ítéli majd meg tetteinket, szavainkat. Addig is József Attila versét ismételjük:Én mondom: Még nem nagy az ember.
De képzeli, hát szertelen.
Kisérje két szülõje szemmel:
a szellem és a szerelem.
JOSÉ LUIS DÍAZ-GRANADOSKolumbia: A zûrzavar korszakából
a harmónia korszakábaKolumbia szinte egész történelme vérrel íródott. Ez persze könnyelmû kijelentésnek vagy önkényes metaforának tûnhet. De nem az. A háború, a testvérgyilkos erõszak, a vér és a halál gyûlöletes hordalékként sodródnak nemzetünk viharos történelmének folyóján. José Martí csodálatos Jegyzetfüzeteinek egyikében újra és újra felemlegeti Új Granada elnyomóinak, az "otromba és elvadult konkvisztádorok"-nak kegyetlenkedéseit, ahogyan arra is emlékeztet, hogy a születõben lévõ Kolumbiai Köztársaság zûrzavaros történelmének idején bizonyos papok és írók miként zúdították Simón Bolívarra dühtõl és haragtól fûtött gyilkos szavaikat. "Föl Bolívar ellen - az apostol döbbenten idézi a pap Joaquín Vergara szavait - kígyószemekkel és mérges sziszegéssel!"
És a gyarmati szolgasors hagyatékának gyalázatos erkölcsei a Függetlenségi Háború után is tovább éltek, megakadályozták a Felszabadító Hadsereg patriótáinak járó földek igazságos szétosztását, ezeknek jegyében tettek kísérletet Bolívar meggyilkolására, szétoszlatták a Nagy Kolumbiához fûzõdõ nemes álmokat, egymást követõ belsõ harcokhoz vezettek, amelyeket a két évszázada tartó mocskos, hosszú éjszakában kellett országomnak elszenvednie.
És nincs fájdalmasabb, mint olyan földön elviselni ezeket a véres idõket, ahol szorgalom és alkotóképesség uralkodik, és ahol a szépség öröktõl fogva különféle formákban van jelen: hófödte csúcsokban, táncos tengerekben, a trapézforma Amazonas-medence tisztító erejében, tündöklõ síkságokban és az Andok fenséges vonulataiban.
Szerencsére, költõinktõl és elbeszélõinktõl ismerjük Kolumbia valódi történetét, sikereivel és borzalmaival együtt, szóról szóra, eseményrõl eseményre. A hatalmas lidércnyomás közepette, amiben élünk, hála a költõi nyelv mágiájának - mely hol emelkedett, hol egyszerû -, hála a villódzó allegóriákkal teli meséknek, az elbeszélõk és meseírók által újraélesztett mítoszoknak, sikerült közelebb kerülnünk leghitelesebb valóságunkhoz. Mert a költõknek nem azok mellett kell állni, akik a gyalázatos történelmet létrehozzák, hanem azok mellett, akik elszenvedik azt, és harcba szállnak ellene.
Egy olyan társadalom futóhomokjából kiszabadulva, amely két évszázad óta küszködik gyûlöletben, közönyben és feledésben, költõink nap, mint nap keresztülhatolnak az amnézia földalatti rejtekein, dacolva térrel és idõvel, napvilágra híva a feledésbe merülteket, életre keltve a láthatatlanokat, kutatva a hazát, ami elveszett, lerombolva egyszer s mindenkorra a terror véres kapuját.
Ebben gyökeredzik Gabriel García Márquez epikájának hõstette; a Száz év magányban tucatjával kelti életre az elhallgatott igazságokat, többek között az 1928-as Magdalena-beli banánültetvényen elkövetett vérengzést, ahol a háború és a halál pribékjei munkásokat mészároltak le. Az újrateremtõ erõ megnyilvánulásai is ebbõl fakadnak: a José Eustasio Rivera Örvényének zöld poklában ábrázolt kitörölhetetlen képek, a nyomor, a kínzatás, a bosszúk, a csonkítások, az Amazonas-medence és az Orinoco- síkság vértócsái; a feudalizmus kígyóinak fekélye Jorge Isaacs Maríajában, a pokol-paradicsom allegóriában; a hátborzongató, döbbenetes történetekbõl összerakott szép és búskomor mozaik José Asunción Silva Noktürn és a Keserû cseppek címû mûveiben.
Ez a szomorú idõszak, amit súlyosan megsebzett hazánk elszenved, összetéveszthetetlenül van jelen legkiválóbb költõink mûveiben éppúgy, mint a legszerényebb, névtelen vándor énekmondók dalaiban.
Fél évszázaddal azután, hogy Vargas Vila lázító stílusa, Porfirio Barba-Jacob tüzes szavakkal vagdalkozó kardja, vagy Julio Flórez hamu- és csontvázgyûjteménye elénk tárta a 19. századi kolumbiai polgárháborúkat, León de Greiff világgá kürtöli "mindazt a kétségbeesést, mindazt az undort és mindazt a rémséget, amit butykosaiban gyûjtöget"; Luis Vidales pedig így kiált chilei emigrációjából az ötvenes években: "egy visszafojtott üvöltést dédelgetünk / ami erõsebb, mint törékeny lényünk.". Carlos Castro Saavedra "a gyilkosságok vérével" írt, vörös folyadékba mártotta tollát; és Jorge Zalamea A díszlépcsõ álma címû csodálatos költeményében a vég nélküli kálvária eredetére világított rá: "Elsõként a hatalom paráznasága, azután pedig a kapzsiság szülte a kegyetlenséget és táplálta a gyûlöletet. Mindkettõ azt a torzszülöttet szoptatja, amit úgy hívunk: terror. Burundún-Burundá, a Nagyúr szolgákat és urakat tart hatalmában."
Az utóbbi huszonöt évben a konfliktus szereplõi - egyesek különféle bûnszervezetekhez tartoznak, törvényen kívüliek, mások épp a törvény védelme alatt állnak - a vérengzések megfejthetetlen színhelyévé tették Kolumbiát, áldozatok ezreit követelték, fõleg ártatlanokat, gyászba borítottak egész családokat; szüntelen mészárlásokat, emberrablásokat, eltûnéseket, számûzetéseket, kitelepítéseket, munkanélküliséget, betegségeket, éhínséget okoztak, és végül könnyeket, könnyeket és újra csak könnyeket.
Hat évvel ezelõtt María Mercedes Carranza, hazánk legkitûnõbb költõnõje, megvallotta nekem a Silváról elnevezett Költészet Háza kapuja elõtt - amit 1986 óta nagyszerûen vezetett -, hogy egy olyan társadalomban, amilyen napjainkban a kolumbiai, az életnek nincs értelme. Az ország jövõjéhez fûzõdõ bármilyen optimista elképzelés ellenére megértettem, hogy kijelentése tökéletesen érthetõ. Legkedvesebb barátját a kábítószer-kereskedelem bérgyilkosai ölték meg; ez az esemény ihlette a Legyek dala címû fájdalmas költeményt; legjobb barátnõje egy labilis idegzetû kiskorú bûnözõ áldozata lett; két-három évvel késõbb gyermeke apját, a kiemelkedõ költõt, újságírót szélsõjobboldali csoportok halálosan megfenyegették, úgyhogy kénytelen volt elhagyni az országot és sorsát az emigrációra bízni; végül pedig gerillák elrabolták és meggyilkolták idõsebbik bátyját Bogotá közelében.
"Csak föld - írja María Mercedes depressziója mélypontján - föld a szemekben, / a száj és a fülek közt; / föld az összetaposott mellkason; / föld a meddõ hasban; / föld tapad a háthoz. / Szétnyílt lábakat föld borít. / Föld az otthagyott kezek között. / Föld és feledés".
Felejthetetlen, hõn szeretett María Mercedes Carranzánk 2003. július 11-e hajnalán véget vetett életének, éppen százhét évvel azután, hogy José Asunción Silva öngyilkos lett; alig két héttel korábban még harmincezer költészetszeretõ kolumbiai elõtt mondott szenvedélyes és elkeseredett záróbeszédet az általa "Lelkükben Lázadók"-nak nevezett rendezvényen.
De mi, költõk, szavaink elpusztíthatatlan erejével, szünet nélkül folytatjuk a csatát, amit a háború ellen vívunk. A béke - Gabriela Mistral szavával - "átkozott szóvá" válik, tovább harcolunk érte. Nyelvünk zeneisége - amellyel az életnek ritmust adunk és áthangszerelve újrateremtjük - olyan, mint a növényi nedv, lassan, hangtalanul kúszik a fa törzsében, amíg eléri a vérzõ virágokat.
Talán ez a küzdelem is csak olyan, mint a többi, amit a költõk vívnak: küzdelem a lehetetlennel, de biztos vagyok benne, hogy egy napon, ebben az örökkévalóságnak tûnõ idõszakban, amiben verseink és prózáink születnek, kihajt egy fa kolumbiai hazámban, az orchideák és kávéültetvények között, az egység fája, örömtõl duzzadó lombozattal, s a zûrzavar korszakából a harmónia korszakába lépünk, a szenvedés korszakából az értelemébe, és örökre megõrizzük meséink fényét, álmaink és utópiáink játékos ragyogását.SZANDTNER ANNA FORDÍTÁSA
MÉRLEGMÉSZÁROS ISTVÁN
Kortársunk, Marx - és
globalizációs koncepciójaA polgári társadalom tulajdonképpeni feladata, hogy létrehozza, legalábbis körvonalaiban, a világpiacot és egy ennek a bázisán nyugvó termelést. Minthogy a Föld kerek, Kalifornia és Ausztrália gyarmatosításával és Kína meg Japán feltárásával ez a feladat nyilván befejezõdik. A súlyos probléma számunkra ez: a kontinensen küszöbön áll a forradalom és nyomban szocialista jelleget is fog ölteni. Vajon nem fogják-e szükségszerûen eltiporni ebben a kis zugban, mikor sokkal nagyobb területen a polgári társadalom mozgása még emelkedõ irányú?
(Marx Engelshez, 1858. október 8.)11. A "romboló pusztítástól" a romboló termelésig
A tõke egyre növekvõ pusztító ereje, amelynek ma számtalan módon vagyunk alávetve - ilyen az anyagi és emberi erõforrások bûnös pazarlása, a kíméletlen bánásmód sok milliárd emberrel a "gyengén fejlett" világban, a természeti környezet pusztítása a környezetvédelmi közhelyek hangoztatása mellett, valamint az új, potenciálisan végzetes szakasz katonai kalandjai, melyeket a globális egyeduralomra törõ Egyesült Államok imperializmusa hajt végre - mindez ama sürgetõ feladat elé állít bennünket, hogy megkeressük azokat a pozitív alternatívákat, melyek a mai társadalmi változásokat irányító erõkkel szembehelyezhetõk.
A létezõ társadalmi rendszer alternatíváját éppen Marx fogalmazta meg elsõként, 1845-ben, A német ideológia általa írott fejezeteiben, s ezt utóbb Rosa Luxemburg ekképpen jellemezte: "szocializmus vagy barbárság".
Marx a következõket írja: "A termelõerõk fejlõdésükben olyan szakaszhoz érnek, amelyben olyan termelõerõk és csereeszközök jönnek létre, melyek az adott körülmények között csak bajok forrásává válhatnak, és ezek immár nem az úgynevezett termelõerõk, hanem romboló erõk. [...] Ezek a termelõerõk, amelyek a magántulajdon rendszerében csak egyoldalúan fejlõdhetnek, a többség számára romboló erõvé válnak. [...] Következésképpen a dolgok odáig fajulnak, hogy az egyéneknek a létezõ termelõerõk összességét kell kisajátítaniuk, és nem csupán azért, hogy tevékenységüket, hanem hogy puszta létüket biztosítsák."2
Ha a jelent összevetjük azzal a korral, amikor e gondolatokat papírra vetették, megállapíthatjuk, hogy a tõke termelõerõi a Marx által meghatározott, egyoldalú fejlõdésüknek betudhatóan ma sokkal fenyegetõbbek, mint akkor voltak. Ám az ideológiában még ma is lépten-nyomon ennek a fejlõdésnek az idealizálását tapasztaljuk, még olyan, a rendszerrel szemben kritikus szerzõk részérõl is, mint Schumpeter, aki a "termelõ rombolásról" elmélkedik, holott éppen ellenkezõleg, a növekvõ mértékû "romboló termelés" tendenciájának vagyunk tanúi.
S éppen, mert e nehéz idõkben elérkeztünk az "igazság pillanatához", nyilvánvalóan dõreség volna szignifikáns változásokról beszélni, amíg meg nem fogalmazzuk a társadalmi újratermelés rendszerének alapvetõ törvényeit, éspedig globálisan, úgy ahogyan Marx értelmezte, nevezetesen abból a célból, hogy adekvát magyarázatot találjunk a tõke rendszerének egyetemleges strukturális válságára, ami korántsem a "fejletlen" vagy "fejlett" kapitalizmus specifikus "kicsiny fészkeinek" válságát jelenti.
A globalizációra törekvõ tõke önmagát újratermelõ, "reproduktív" rendszerének fõbb paramétereit - száznegyvenöt évvel ezelõtt! - Marx a következõképpen jellemezte:
"A világpiac létrehozásának tendenciája közvetlenül jelen van a tõke fogalmában. Mindent határt leküzdendõ akadályként fog fel. Elõször uralma alá hajtja az árucserében nem résztvevõ használati értékek termelésének minden egyes elemét. [...] A tõke valamennyi határt béklyóként érzékel, eszmeileg leküzdi õket, de valóságosan sohasem: és minthogy e határok mindegyike ellentétes a tõke természetében rejlõ mértéktelenséggel, felbukkanásuk folytonosan túlhaladott, egyszersmind folytonosan újra létrejövõ ellentmondásokat támaszt. Ám ez még nem minden. A fáradhatatlanul egyetemességre törekvõ tõke saját természetében lel határokra, amelyek azután fejlõdésének egy bizonyos szintjén rávilágítanak arra, hogy a fent említett tendencia legfõbb béklyója õ maga, s ezzel további fejlõdését sietteti."3
A tõke kimeríthetetlen erõfeszítése hogy kivétel nélkül mindent inmanens módon, azaz "természetébõl" fakadóan uralma alá hajtson, napjainkban is folytatódik, és erõnek erejével érvényesül, még akkor is, ha eredménye világméretekben és minden vonatkozásban romboló hatású. Továbbá abban az esetben is, ha iránya nemcsak az emberiség fennmaradását, hanem egyúttal a tõke rendszerének mint olyannak a létét veszélyezteti. A tõke ugyanis kizárólag a közvetlen fogalmát képes kifejezni, mind térben (tevékenységének kerete valóságosan soha nem ésszerû és ebben az értelemben nem is tervezhetõ), mind pedig idõben (vagyis ami megvalósított akcióinak hosszabb távú következményeit illeti). Ily módon számára nem létezhet semminemû értékrend, kizárólag a természetébõl eredõ, vak birtoklás hajtja elõre, mint például a mindenáron való terjeszkedés. Mert koherens értékrend, legyen az bármiféle, csak meghatározott tér-idõ összefüggések között létezhet: ezek történelmileg meghatározottak, ugyanakkor dialektikus módon magukban foglalják valamennyi általános összetevõt. Az elmondottakból az is következik, hogy a tõke még csak megsejteni sem képes a végsõ katasztrófát, amely pedig implicite benne foglaltatik fejlõdése mikéntjében, abban a módban, ahogyan határokat meghalad, és akadályokat ledönt. S azok, akik továbbra is azt szajkózzák, miszerint "nincs alternatíva", voltaképpen nem látják, hogy az ilyesfajta vélekedéssel akarva-akaratlan elfogadják az emberiség öngyilkosságát, hiszen ez a ma uralkodó tendenciákból egyenesen levezethetõ.
A másik tényezõ, amelyet ebben az összefüggésben szükséges hangsúlyoznunk - ha arról szólunk, mennyire sürgetõ felvetnünk azt a kérdést, hogy vajon a tõke rendszer egészével szemben milyen alternatíva lehetséges -, tehát a másik tényezõ, melyet figyelembe kell vennünk, abban áll, hogy ezúttal olyan korszakváltás következett be, amelyben a változás összehasonlíthatatlanul nagyobb mérvû, mint a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet idején volt. Pontosan azért, mert az elõzõ gazdasági-társadalmi hierarchikus berendezkedés folytonossága a kapitalista rendszerben fennmaradt, noha más formában és a tõke természetével összhangban. Ma azonban - merõben újszerû módon - korunk fõ problémája abban áll, hogy az alanyi egyenlõség megvalósítása nélkül - mindenfajta hierarchikus uralmon és alávetettségen túl - a tõkerendszert nem lehet történelmileg túlhaladni, s enélkül az folytatja romboló pályáját.
Napjaink történelmi változásai közepette különösen éles fényben látjuk egyrészt a legyõzendõ tekintélyes akadályokat - mert ma már tarthatatlan az illúzió, miszerint apró kiigazításokkal lehetséges gyökeresen megreformálni a társadalmat (és ezt az elképzelést még azok a szociáldemokrata reformerek is feladták, akik egykor õszintén hitték, hogy megvalósítható), másrészt az új lehetõségek is szembeötlõek, amelyek az utóbbi évtizedekben a tõke strukturális válságának a kitörését követõen fölerõsödtek. A rendszernek ez az általános strukturális válsága, amely minõségileg különbözik a kapitalizmus múltbéli periodikus és konjunkturális válságaitól, több szempontból is súlyosbítja a helyzetet, és a tõkét egyre erõszakosabb stratégiák felvállalására sarkallja - ezek egyébként kifejezetten kalandor-stratégiák, amint azt a jelenkori globális hegemóniára törekvõ imperializmus mind evidensebb militarizmusa ékesen bizonyítja. Mindazonáltal a tény tény marad: a strukturális válság - elõször a történelemben - annak lehetõségét is megteremti, hogy a történelmi feladat megvalósítása megkezdõdhessék: nevezetesen a radikálisan új típusú társadalmi csereviszonyok feletti ellenõrzés létrehozása, amely visszaállítja a dolgok használati értékét, melyet a tõke, természetébõl szükségszerûen adódóan eltörölt.
Marx nem érte meg az imperializmus militarista robbanását, amely a II. világháborúban öltött testet, még kevésbé szerzett személyes tapasztalatokat a globális-hegemón imperializmus legújabb szakaszáról, amikor is egyetlen erõs állam gyakorolja az uralmat, és megkísérli, hogy magát a tõkerendszer abszolút vezetõ államává kiáltsa ki, s abbéli igyekezetében, hogy a többi nemzeti állam fölé kerekedjék, semmilyen eszköztõl nem riad vissza, a legpusztítóbb katonai erõszaktól sem.
Hasonlóképpen Marx korának csupán konjunkturális válságait tapasztalta közvetlenül, és nem ismerhette a tõkerendszer mindent átfogó strukturális válságának tüneteit sem. Ez a fajta strukturális válság semmi esetre sem jöhetett volna létre a Föld valamely "félreesõ, kicsiny fészkében", következésképpen nem azzal a jelenséggel állunk szemben, amelyikrõl õ írt. Mégis jó tudnunk, hogy ez a két, egymással szorosan összefüggõ tényezõ továbbra is sorsdöntõ jövõnk alakulásában: egyrészt adva van az új szakasz, nevezetesen az egyetlen nemzeti állam által a világra kényszerített globális-hegemón imperializmus szakasza, ráadásul ez az állam a jelen történelmi pillanatban az egyetlen létezõ szuperhatalom földünkön (mégha biztosra vehetõ is, hogy hegemóniája nem örök idõkre szól, hanem hasonlan hatalmas antagonista ellenfél fellépésre számíthatunk), másrészt elõttünk áll a rendszer rendkívül súlyos, belsõ szerkezeti válsága. Mindezekért parancsolóan szükséges, hogy az említett tényezõk továbbra is figyelmünk homlokterében álljanak, annak érdekében, hogy a múltbéli keserû tapasztalatok után a magunk eszközeivel hozzájárulhassunk a korszerû, valóban szocialista mozgalom használható stratégiájának kidolgozásához.2. A konjunkturális-ciklikus válságoktól a szerkezeti válságig
Ahhoz, hogy szerkezeti válságunk jellegét megérthessük, valamint azt, hogy a múltbéli konjunkturális válságoktól miben különbözik, emlékeztetnünk kell azokra az új, változást elõkészítõ tendenciákra, amelyek a tõke mûködésében a huszadik század folyamán bekövetkeztek, állandóan súlyosbodó tünetekben jutván kifejezésre, különösen az utolsó harminc vagy negyven évben. A tizenkilencedik századi "klasszikus" kapitalizmusnak a huszadik században tapasztalt hibridizálódása - amikor is az állam egyre hathatósabban (és bizonyos pontig hatásosan) avatkozott be a gazdasági folyamatokba és korrigálta a piaci anarchia következményeit - a fent idézett tendenciáknak az eredménye. A válság ily módon még inkább elmélyül, mivel a kapitalista rendszer "hibrid" változata az ellentmondások enyhítésében soha nem képes tartós javulást elérni, hanem csak az átmeneti és részleges tünetek kezelésével élhet.
A valós történelmi fejlõdés során a tõke rendszerének három alapvetõ dimenziója - a termelés, fogyasztás, forgalom-értékesítés - hosszú idõn át kölcsönösen erõsítette egymást, ösztönözte egymás terjeszkedését, ugyanakkor biztosította a dinamikus és egyre intenzívebb bõvített újratermeléshez szükséges belsõ motivációt. Következésképp kezdetben az elsõ limiteket valamennyi területen sikeresen túlhaladták, éppen az említett három dimenzió kölcsönhatásának köszönhetõen. (Például a termelést gátló közvetlen akadályt bizonyos ideig a fogyasztás bõvítésével sikerül leküzdeni, vagy fordítva.) Ilyenformán a tõke alapvetõ dimenzióinak közvetlen ellentmondásait nemcsak más területre hárítják át, hanem közvetlenül az ugródeszka szerepét tölti be, amelyet a tõke látványos, látszólag kiapadhatatlan öngerjesztõ képességének fokozásához használnak fel.
Valójában ebben az esetben a strukturális válság be sem következhet addig, amíg a tõke létfontosságú terjeszkedésének mechanizmusa mûködik (ami egyben az ellentmondások rendszeren belüli feloldását, vagyis többé-kevésbé tartós átalakítását is jelenti). Ugyanakkor kimutathatók különbözõ idõtartamú, gyakoriságú és intenzitású válságok, amelyek közvetlen csapást mérnek a három dimenzió egyikére, ám közvetett formában - egészen az akadály megsemmisítésének pillanatáig - az egész rendszerre hatással vannak, anélkül, hogy az általános struktúra végsõ határait veszély fenyegetné. Például az 1929-30-as "nagy gazdasági világválság", lényegét tekintve a tõke "értékesítési válsága" volt, valószerûtlenül alacsony termelési és fogyasztási szinten, összevetve a második világháború utáni lényegesen kedvezõbb állapotával, mind a termelés mind pedig a fogyasztás területén.
A tõke szerkezeti válsága, amelyet elõször valamivel több mint harminc éve kezdtünk felismerni, nem valamiféle elvont helyzetre vonatkozik. Pusztán annyit tesz, hogy a tõke terjeszkedésének belsõ hármas dimenziójában egyre több mûködési zavar kerül felszínre, s ez nemcsak a növekedés normális folyamatának egységét veszélyezteti, hanem másfajta veszélyre is figyelmeztet, nevezetesen arra, hogy a felhalmozódott ellentmondások transzferenciája csõdöt mondott, ami pedig életfontosságú funkció volt. A három dimenzió kezdettõl fogva problémákkal teli, ellentmondásos egységet alkotott, mert valamennyi terület kényszerûen arra törekedett, hogy a másik kettõt magának alárendelje, s így mûködtesse a rendszer egészét. Amíg mind a három dimenzió bõvített újratermelése változatlanul tovább folytatódhatott - például addig, amíg egyre mélyebb gödröket áshattak, azért, hogy tartalmukkal az elõzõleg keletkezett kisebb gödröket betemethessék -, addig nem csupán az egyes, belsõ ellentmondásokkal terhelt dimenziókat lehetett egymástól függetlenül megerõsíteni, hanem amolyan "kontrapunktikus" harmóniában mindhárom terület egyszerre mûködhetett.
Mindazonáltal a helyzet gyökeresen megváltozik, amikor az egyes részterületek érdeke a többi terület érdekével már nem találkozik. Ettõl a perctõl kezdve a hibák és mûködésbeli zavarok, könnyen felhalmozódnak, ahelyett, hogy a rendszer többi része felszívná, szétszórná, diffundálná és felhígítaná õket, és így már strukturális zavarokká alakulnak át, veszélyesen leblokkolva az ellentmondások transzferenciájának bonyolult mechanizmusát. Elõttünk áll tehát valami, ami nem csupán "diszfunkcionális", hanem potenciálisan robbanásveszélyes, mivel a tõke még soha, a legcsekélyebb ellentmondását sem oldotta fel. És nemcsak azért, mert nem volt abban a helyzetben, hogy ezt megtehesse, hanem azért is, mert eddig nem volt rá szüksége, mivel természete és szövevényes belsõ felépítése szerint ellentmondásainak talaján (bizonyos határig teljes biztonsággal) prosperál. Normális esetben úgy kezeli ellentmondásait, hogy kiélezi, más szintre helyezi át, eltussolja õket; amikor ez már nem lehetséges, exportálja õket más szférába vagy újabb országba, s hogy célját elérje, a legbrutálisabb katonai eszköztõl sem riad vissza. Ez az oka annak, hogy a tõke belsõ ellentmondásainak exportja, valamint a transzferencia egyre magasabbra tornyosuló gátjai oly nagy veszélyt rejtenek magukban és napjainkban potenciális robbanással fenyegetnek - akár nukleáris méretekben is.
Nyilvánvaló, hogy ez a strukturális válság nem korlátozódik a gazdaság területére. Szem elõtt tartva a tõke "bûvös körének" megkerülhetetlen jellegzetességeit (vagyis az öntörvényû terjeszkedés újratermelõdésének valódi körkörös jellegét), a civil társadalom súlyos válsága a politikai intézmények válságában jut kifejezésre. Valóban, az egyre szûkösebb, társadalmi-gazdasági viszonyok közepette új, és a meglevõknél hathatósabb "politikai garanciákra" volna szükség, amelyeket azonban a kapitalista állam nem képes teljesíteni. A Welfare State dicstelen halála voltaképpen azt jelzi, hogy nyíltan elfogadják valamennyi politikai intézmény strukturális válságának tényét, és ami "a konszenzus politikájának" leple alatt a strukturális válság kezdetének tekinthetõ 1970-es évet megelõzõ másfél évtizedben zavartalanul növekedett. E problémákat más alkalmakkor is vizsgáltam (lásd Beyond Capital címû könyvemet, London, New York, 1955.). Itt csak annyit szükséges hangsúlyozni, hogy a szóban forgó ellentmondások korántsem oldódnak meg maguktól, nem korlátozódnak a politikai intézmények válságára, hanem éppen ellenkezõleg, eddig ismeretlen módon növelik az egész társadalom agresszivitását. Tény, hogy a tõke strukturális válsága az uralmi rendszer általános válságaként jelenik meg.
Semmi csodálni való nincsen tehát abban, hogy az elmúlt harminc évben a törvényhozásban a válságra adott válasz gyanánt a tõke tekintélyelvûségét és egyre fokozódó agresszivitását tapasztalhattuk - még olyan országokban is, amelyek "mintaszerû" demokráciájukkal kérkednek. Azon sem csodálkozhatunk (s ez a válságot, ha lehet, még inkább elmélyíti), hogy tovább romlott a hagyományos baloldali pártok amúgy is defenzív magatartása, mely folyamat egyes pártok csaknem teljes megsemmisüléséhez vezetett - olyan pártokról van szó, amelyek egykor tekintélyes szavazótáborral rendelkeztek (mint például Olaszországban és Franciaországban történt), mások pedig a fennálló rend nagyon is szófogadó pártjaivá váltak (ilyen New Labour munkáspárti alakulat Angliában).
Azok, akik nem akarják elismerni a válság súlyosságát, szívesen dugják fejüket a kapitalista fejlõdés úgynevezett "hosszú ciklusainak" eszmei homokjába. Szerintük nincs ok aggodalomra, már ami a pozitív megoldás perspektíváit illeti a kapitalista rendszer keretei között, ha annak eljön az ideje. Nézetük szerint mindaz, ami jelenleg a világban végbemegy, tökéletes összhangban van a tõke "lassú, hanyatló ciklusával", amelyet minden kétséget kizáróan, mint ahogy éjre a nappal következik, egy "hosszú felfelé ívelõ szakasz" követ majd. És persze, ettõl a ponttól kezdve a tõke rendszere örökkön-örökké folytathatja uralmát, éspedig az elméletileg kidolgozott ciklikus fejlõdés szerint.
Ez a fajta apologetikus magyarázat nem egyéb, mint annak a vágynak a kivetítése, hogy evidenciát abszolút nélkülözõ megállapításokat természetesnek tüntessenek fel. Legfeljebb valami halvány hasonlatosságot mutat a múlt egyes periódusaival, de még ez az összehasonlítás is sántít, mert e teória sematikus idõmeghatározása - amely az elmúlt harminc év súlyosbodó válságát bizonyos múltbeli "leszálló ciklussal" hasonlítja össze - teljes mértékben evidens; továbbá a meglehetõsen kétséges, mi több, zavarba ejtõ teória azt fejtegeti, hogy jó ideje (az utóbbi harmincöt év alatt!) túlléptük a múltbéli "hosszú ciklusok" idõtartamát. Egyébként a mai tendenciákban a legcsekélyebb utalás sem fedezhetõ fel arra vonatkozóan, hogy a szóbanforgó "hosszú leszálló ciklust" követõen egyszer csak beköszönt egy új "hosszú, felívelõ ciklus".
Ám ez még nem minden. Az az érvelés, amelyik a múlttal való ködös analógiák alapján a jövõbe újabb pozitív ciklusokat tervez, még a saját maga választotta logika szerint is hamis. És nemcsak a múlttal kapcsolatos analógiákat kínálnak nekünk - bár maguk is elismerik, hogy ez a múlt történelmileg túlhaladott -, hanem elismeréssel beszélnek a "globalizációról", mint a kapitalista fejlõdés gyökeresen új szakaszáról, amivel persze önmagukkal kerülnek ellentmondásba. Pontosan, mivel a globalizáció radikálisan új jelenségéhez való kritikátlan csatlakozásuk teljes mértékben hiteltelenné teszi a múlttal kapcsolatos analógiáikat is - egyébiránt a globalizáció jelenségét egyoldalú és igen erõltetett érveléssel elméleti síkon elemzik, ebben a tekintetben is apologetikus módon közelítve tárgyukhoz, lényegében azért, hogy a fennálló renddel szemben bármilyen alternatíva lehetõségét tagadhassák. Így születik meg a kettõs apologetikus érdek nyomán az önellentmondás; ezen túlmenõen a fent említett szerzõk egyfajta módszeresség látszatát is keltik, mivel a vizsgálódásokban csupán számokkal érvelnek és elkendõzik az elmélet alapvetõen ideológiai természetét; egyrészt a priori elutasítják, hogy érdemben foglalkozzanak a korunkra jellemzõ uralmi válság valóságos természetével, ami gazdasági, politikai és társadalmi síkon egyaránt radikálisan új jelenség, szöges ellentétben a múlt bizonyos visszatérõ ciklusaival, melyek valóban általánossá válhattak; másrészt tagadják a rendszerszerû strukturális alternatíva létrejöttének lehetõségét.
Mint említettük, a tõke soha nem oldotta meg egyetlen, akár legcsekélyebb ellentmondását sem. Itt csupán megismételjük azt az elõzõkben tárgyalt részletkérdést, miszerint a tõke általában olyanformán kezelte ellentmondásait, hogy kiélezte, más szintre helyezte át õket, mindaddig, amíg lehetett, eltussolta õket, és amikor ez már nem volt lehetséges, más szférába vagy újabb országba exportálta õket, s hogy célját elérje, a legbrutálisabb katonai eszközöktõl sem riadt vissza. Ma azonban, éppen ellenkezõleg, több okból kifolyólag, az általános megsemmisítés kockázatát is beleértve, melyet egy esetleges harmadik világháború kalandja eredményezne, csakis gyökeresen új módon lehetne megküzdeni az ellentmondásokkal. Mindazonáltal, tekintetbe véve a tõke mindenáron való, leküzdhetetlen terjeszkedésének imperatívuszát, megállapítható, hogy semmiféle racionális, korunk veszélyeit figyelembe vevõ ellenõrzés követelményeihez nem képes alkalmazkodni.
Ugyanakkor a szerkezeti válság a tõkefelhalmozásnak soha nem látott válsága is egyben: ez az egyetlen kérdés, amelyik némi jelentõséggel bírhat a tõke megnyilvánulási formái számára, ám csupán a szó legközvetlenebb értelmében, olyképpen, mint legyõzendõ akadály, a rendszer veszélyes határainak észlelése nélkül, amelyeket bûnös vaksággal egyszerû akadályokként fognak fel (Marx alapvetõ megkülönböztetése korunkban is érvényes). Ily módon a mindenáron terjeszkedõ tõke, amely csak a megtorpanás tényét képes felismerni, és megkísérli ennek hatásait minden lehetséges módon manipulálni, például a kamatlábak csökkentésével (2001-ben éppen az Egyesült Államokban tizenegy alkalommal), vagy alattomos és barbár bombatámadásokkal a világnak egyre több pontján, és persze mindig katonailag gyengébb országokban (ezt hívják "sebészi beavatkozásnak", eszköze a "Smart Bombs" égbõl jövõ áldása, vagy a már-már nukleáris hatású, sajátos és nem túl emberbaráti elnevezésû "Daisy Cutters" bombák, esetleg a "colateral damnage"-nek titulált, valójában a polgári lakosság irtását jelölõ akciók) -, és mivel mindezek mélyebb okait, mint mondottuk, a tõke soha nem ismeri fel, õ maga marad továbbra is a társadalmi változások ellenõrzésének alapvetõ princípiuma, ami az emberiséget megsemmisüléssel fenyegeti.3. Az új század történelmi kihívásai és a velük való harc szükségessége
Az elmondottakkal összefüggésben emlékeztetnünk kell arra, hogy a felvázolt, szélsõségesen negatív fejlõdés mögött a tõke abbéli történelmi kudarca áll, hogy rendszerét az egész világra a globális kapitalizmus formájában kiterjessze; ami nem más, mint a többletmunkának értéktöbblet formájában történõ, alapvetõen gazdasági kiaknázása; mely piaci társadalmi-gazdasági struktúrában jön létre (nevezett struktúrákat gyakorta tévesen egyszerû mechanizmusokként említik).
S hogy e történelmi kudarc valódi mértékét megérthessük, mely kudarcból, úgy tetszik, nincs kiút, ajánlatos a következõket szem elõtt tartanunk: napjainkban a Föld népességének fele (csaknem három milliárd ember) nem képes újratermelni alapvetõ életfeltételeit az értéktöbblet kapitalista hasznosításának gazdasági normái szerint, azok után, hogy a tõke három évszázadon át sikertelenül próbálta termelési módját a természetének leginkább megfelelõ formában az egész világra kiterjeszteni. A többletmunka kiaknázásának politikai szabályozása egy milliárd kínai életében meghatározó, másutt viszont, mint Indiában és Délkelet-Ázsia sok országában, valamint Afrika és Latin-Amerika számottevõ részén, a politikai szabályozás és a tradicionális formák hibrid kombinációja alakult ki, amely a from hand to mouth (azaz közvetlenül "kéztõl a szájhoz") sajátos módja lett. Igen figyelemreméltó az is, hogy a volt Szovjetunióban valamivel több mint tizenöt év alatt hiába tettek számos - politikai okokból kikényszerített - erõfeszítést a kapitalizmus restaurálására, az eredmény vajmi csekélynek mondható. Mint tudjuk, az ötvenes évek dereka óta egyetemes univerzális gyógyírként magasztalták a kapitalizmus modernizációjának elméletét, amely megoldást kínál az úgynevezett harmadik világ rendkívül súlyos problémáira. Napjainkban viszont éppen az ellenkezõjét tapasztaljuk, csakis kudarcról beszélhetünk, beleértve az említett modernizációt is; és ez a kudarc voltaképpen a "globalizáció" tõke botrányos történelmi kudarcának szerves része, annak alárendelve, mivel a tõke a világ minden táján a saját belsõ meghatározottságának leginkább megfelelõ módon szervezõdött. Mindez rendkívül fontosságú a tõke jövõjét illetõen, és a megtorpant fejlõdésnek - potenciálisan végzetes - következményeit senkinek sem volna szabad lebecsülnie.
Marx 1861-63-ban a következõket írta: "A tõke termelékenysége azon törekvésében rejlik, hogy [...] többletmunkát hozzon létre. [...] A kapitalista termelési mód megtartja az elõzõ termelési módok ebbéli törekvését, ám a termelés számára kedvezõbb formában gyakorolja."4
A tõke mindenekelõtt azért nevezhetõ a gazdasági-társadalmi újratermelés történelmileg legtermelékenyebb formájának (ebben a vonatkozásban a legfejlettebb is), mert alapvetõen gazdasági módon aknázza ki a többletmunkát, bár bizonyos kényszerítõ politikai megfontolásokról nem mondhat le teljesen, mivel ezek azok az általános garanciák, amelyeket a kapitalista állam azért biztosít, hogy a rendszer túlélését szavatolja. Ily módon, az utóbbi három vagy négy évszázadban megfigyelhetjük, miként sikerült a többletmunkát maximális mértékben - "abszolút" és "relatív" - értéktöbbletté alakítani, abban a kapitalista rendszerben, amelyik azt a kényszert hozza létre, hogy a többletmunka mind gazdaságosabb módon jöjjön létre (miközben a megelõzõ termelési módok is tovább élnek), éspedig a saját autoexpanzív természetének belsõ törvényszerûségeivel összhangban. (Marx megállapítása szerint a kapitalista fejlõdés a 17. században kezdõdik.)
Az elõzõ újratermelési rendszerekkel összehasonlítva három alapvetõ, minõségileg új jellegzetességet különböztethetünk meg:
1. növekszik a munka intenzitása, mivel egyre erõsebben érvényesül a relatív értéktöbblet hatása;
2. megvalósul a munka folyamatossága, olyan mértékben, amely azelõtt elképzelhetetlen volt, éspedig a technikai és társadalmi munkamegosztás révén: így lesz "nemzetközivé" az új típusú munka hierarchikus uralma;
3. végül a munka, ugyancsak elõbb elképzelhetetlen mértékben gazdaságossá válik, nevezetesen a szükséges munka folytonos csökkenésének köszönhetõen.
És mindez - hosszú idõn át - a termelékenység szempontjából igen kedvezõ módon nyilvánul meg; arról most nem ejtünk szót, hogy a politikai, azaz a gazdasági szférán kívüli uralom és alávetettség rendszere miféle pazarlást idéz elõ.
Korunkban ezzel szemben az eredeti tendenciák érvényesülésének vagyunk tanúi, ami a tõke nagyobb termelékenységét eredményezi, egyszersmind lényegi térnyerését mindazokban az országokban, ahol egyszer sikerült a lábát megvetnie. Noha az eredeti "gazdaságon kívüli támogatás" (Marx), amelyet az állam nyújtott a gazdaságnak - például VIII. Henrik korában - a klasszikus kapitalista fejlõdés során fokozatosan megszûnt, korunkban újra feltámadt, mikor is az állam határozottan beleszól a folyamatokba, hogy a gazdaság és természetesen magának a tõke rendszerének túlélését biztosítsa. Pillanatnyilag semmilyen "gazdaságon kívüli", politikai garanciával bíró intézkedés nem elegendõ ahhoz, hogy a rendszer mohóságát kielégítse, még akkor sem, ha csillagászati összegekre rúgó (több millió dolláros) állami támogatás kíséri. Ez a hibrid kapitalizmus, amely a huszadik században, éppen a "gazdaságon kívüli" és a többé-kevésbé leplezett gazdasági támogatásnak köszönhetõen fokozatosan általánossá vált, látszólag már nem rendelkezik határokkal, noha álnokul, sõt kifejezetten rosszhiszemû szándékkal úgy állítják elénk, mintha az "állam kivonulna a gazdasági szférából".
Egyébként a munka területén is regresszív folyamatok tapasztalhatók. Ez evidens, és nem egyedül az "abszolút értéktöbblet" újbóli - egyre zavaróbb - megjelenése utal erre (például a swatshops és egyebek formájában) a "nyugati demokráciákhoz" tartozó országokban, hogy az úgynevezett harmadik világról ne is beszéljünk, ahol ez mindig is nyilvánvaló volt. Ezen túlmenõen ugyanis a fejlett kapitalista országokban megjelentek bizonyos, már-már érthetetlen tendenciák is, azt követõen, hogy a munkaidõ csökkentése mindent a feje tetejére állított. Példaképpen három példát említünk: 1. Japánban a heti munkaidõ emelésére nemrég új törvényt hoztak, negyvennyolcról ötvenkét órára emelték; e gyakorlat abszurditása abból is kiderül, hogy a heti munkaidõ növelésével együtt gyorsuló ütemben nõ a munkanélküliség is; 2. Németországban a Volkswagen vezetõsége nemrég egyezséget kötött a szakszervezetekkel, hogy az úgynevezett "normál" munkaidõt (ezért nem jár külön fizetség) harmincöt óráról negyvenkét órára emeljék (Németországban vészesen magas a munkanélküliség, több mint négy és fél millió embernek nincs állása); 3. Olaszországban a Prodi-kormány idején tervezett "harmincöt órás" munkahét (amelyet a szakszervezetek és az akkor még egységes Partito di Rifondazione vívott ki) a munkaadók nyílt ellenkezésébe ütközött; a Confindustria vezetõje, Giorgio Fossa (kinek neve, Sírgödör, mindent megmagyaráz) kijelentette, hogy a törvény eltemetésére "nagykoalíciót" hoz létre. (A Berlusconi-féle kormányváltás után mindez köddé válhat, feltéve, ha a baloldalnak nem sikerül mozgósítania a szakszervezeteket és a politikai baloldal támogatóit, azaz a létét biztosító tömegeket, hogy ezt a meglehetõsen szerény törvényt megvédjék.)
A fiatal Marx még joggal beszélhetett a "tõke civilizációs gyõzelmérõl", ami fõleg nagyobb termelékenységének volt köszönhetõ. Ma azonban éppen ellenkezõ a helyzet: a rendszer agresszív fejlõdése figyelhetõ meg, és az nyugtalanító pazarlásában nyilvánul meg, éspedig olyan mértékben, ahogy a tõke közeledik produktív potenciáljának végsõ határaihoz. Azokat a fejlõdési tendenciákat, amelyek a termelékenységgel pontosan ellentétes irányban hatnak, a következõképpen foglalhatjuk össze: 1. az erõforrások ellenõrizhetetlen kereslete - vagyis a tõke "erõforrásainak intenzitása" ellenállhatatlanul növekszik, bár a tõke energia éhsége csupán egy a sok összetevõ közül -,mert ez a kereslet nem ismeri fel, sõt nem is törõdik a várható következményekkel, sem a környezetben bekövetkezõ károkkal, sem pedig azokkal az emberekkel, akik a jelenlegi fejlõdési stratégiák miatt kárt szenvednek; 2. a tõke növekvõ intenzitása a termelõ folyamatokban, vagyis a tõke egyre ésszerûtlenebb koncentrációjának és centralizációjának inmanens szükségszerûsége, ami jelentõs mértékben hozzájárul a "gyengénfejlettség" kitermeléséhez, és nem csak a periférián, hanem a "központban" is, nevezetesen tömeges munkanélküliséggel és az egykor virágzó és létfontosságú ipari bázis elpusztításával (ez történt Angliában is, amikor Thatcher asszony idejében a botrányos "ipartalanítást" végrehajtották); 3. a csereérték multiplikációja fokozódik, amely azelõtt csupán elszakadt a használati értéktõl, mára viszont kifejezetten ellentétes lett vele: az emberi szükségleteket feláldozták azért, hogy a tõke érintetlenül megõrizhesse uralmát a társadalom felett; 4. a legrosszabb fajta pazarlás, többek között az emberek eltékozlása, vagy legalábbis egyfajta "felszínes népesség" kitermelése, amelyik részint a tõke produktív fejlõdésének eredményeként, részint az "értékesítési folyamat" fokozódó nehézségei közepette, már nem képes visszatérni a nyereség-termelés és a csereérték multiplikációja által biztosított szûkebb keretek közé.4. A szerkezeti válság alapvetõ sajátosságai
1. Egyetemes jellegû és nem korlátozódik bizonyos szférák válságára (például a pénzügyi, kereskedelmi vagy a termelés egyik vagy másik ágára, vagy a munka egyik vagy másik típusának válságára, amelyen meghatározott ismereteket, termelékenységi szintet értünk, stb.);
2. valóságosan is globális méretû (a szó legszorosabb szószerinti értelmében), és nem bizonyos számú országra korlátozódik (ilyen - korlátozott - volt a múlt valamennyi jelentõs válsága, beleértve az 1929-33-as "nagy világválságot" is);
3. ami idõbeli vetületét illeti, hosszan tartó, folytonos - ha úgy tetszik, permanens - és nem korlátozott idõtartamú és ciklikus, mint amilyen a kapitalizmus összes elõzõ válsága volt;
4. végül, ami a kibontakozásának módját illeti: ha találóan akarjuk jellemezni, a fondorlatos jelzõ látszik erre a legmegfelelõbbnek - ellentétben a múlt rendkívül látványos robbanásaival és összeomlásaival -, ám ezzel együtt nem zárható ki a jövõben sem akár a legpusztítóbb katasztrófák kitörése sem, amennyiben zavar támad annak a bonyolult gépezetnek a mûködésében, amelyik napjainkban a válság "menedzselésén" fáradozik, azon, hogy több-kevesebb sikerrel, átmenetileg újabb területre ûzze az élezõdõ ellentmondásokat.
A legegyszerûbb és egyben a legáltalánosabb megközelítésben a strukturális válság egy egész rendszer teljességét támadja meg, az õt alkotó valamennyi alkotórésszel együtt, mind a velük való kapcsolatok, mind pedig a más egészekkel létezõk tekintetében. Ezzel szemben a nem strukturális válság az említett egésznek csupán meghatározott részeit támadja, következésképpen - bármilyen súlyosnak is bizonyul - az általános struktúra létét nem fenyegeti. Ennek megfelelõen az ellentmondások transzferenciája csak részleges, viszonylagos és a rendszeren belül ellenõrizhetõ válság esetén lehetséges, amely átszervezéssel - ez lehet jelentõs is - magán a rendszeren belül megoldható. A strukturális válság azonban a teljes egész létét veszélyezteti, egyben napirendre tûzi azt a követelményt is, hogy a régit meghaladják és más, alternatív egésszel helyettesítsék.
Erre az ellentétre azok a határok adnak magyarázatot, amelyek egy adott egészben, adott idõszakban közvetlenül jelen vannak, ellentétben azokkal a határokkal, amelyek már nem meghaladhatók.
Következésképpen a strukturális válság már nem a közvetlen, hanem a globális struktúra végsõ határait támadja. A közvetlen határokat három különbözõ módon lehetséges áttörni: a.) az egész bizonyos részeinek módosításával; b.) a hozzájuk kapcsolódó rendszer egészének átalakításával; c.) jelentõs mértékben megváltoztatva az adott egész kapcsolatát más, rajta kívül létezõ egészekkel. Tehát minél összetettebb maga az alapvetõ struktúra és kapcsolata a többi, vele összefüggõ struktúrákkal, annál számosabbak, változatosabbak és rugalmasabbak objektív alkalmazkodási lehetõségei, valamint a túlélés valószínûsége, még nagyon súlyos válságok kirobbanása esetén is. Más erõket és tendenciákat lehet semlegesíteni, asszimilálni, eltörölni, sõt olyan erõvé alakítani, amely aktívan hozzájárul a kérdéses rendszer fennmaradásához. Ez magyarázza a reformista átalakítás, kiigazítás problematikus voltát, ami egyébként igen nagy kárt okozott a szocialista mozgalomnak, mert ahelyett, hogy gyöngítette volna - miként világosan kinyilvánította ebbéli szándékát, inkább erõsítette a tõke hadállásait.
Ezzel szemben a tõke strukturális válsága napjainkban a rendszer végsõ határait támadja. S éppen a válságnak köszönhetõen - még mielõtt túlságosan késõ lenne - radikális beavatkozásra van égetõ szükség, pontosan azért, hogy gátat vessünk a destruktív tendenciák érvényesülésének, melyek a világ valamennyi részén túlsúlyba jutottak.
A legnagyobb veszély azonban abból a tõke által feloldhatatlan ellentmondásból származik, amely a transznacionális fejlõdés két szintje, az anyagi és a szigorú uralmi hierarchiával egymásnak is alárendelt, nemzeti államokba szervezõdött politikai-társadalmi szint között feszül. Az imperializmus jelenlegi, s a történelemnek kétségkívül legveszélyesebb szakasza mindhiába kísérletezik ennek az ellentmondásnak a feloldásával, olyképpen, hogy katonailag erõszakolja rá az egész világra az Egyesült Államokat, mint a globális hegemón imperializmus vezetõ államát. Ezért módfelett meglepõ, hogy egyes, magukat baloldalinak tartó szerzõk, egy bizonyos "terület nélküli imperializmus" misztifikált képét rajzolják elénk, emellett abszurd módon dicsõítik a határozottan "területhez kötött" észak-amerikai imperializmust, majd kijelentik, hogy barbár agressziói nem egyebek, mint az "USA védjegyû alkotmányos folyamat globális expanziójának" kísérletei. (Lásd Michael Hardt & Antonio Negri: Empire, Harvard University Press, Boston 2000, 182. old., amelyet John Bellamy Foster idéz Imperialism and Empire címû írásában, Monthly Review, 2001 december, 3. old.)
A most zajló "globalizáció", mint a rendszer szerkezeti válságának megoldására létrejött kísérlet, korunk eltagadhatatlan valósága lett. Mivel a tõkének feloldhatatlanul antagonisztikus természete adott, ez a globalizációs folyamat mindenképpen az erõsek javára, végletesen diszkriminatív formában tör elõre, és ily módon nemcsak fenntartja, hanem ráadásul súlyosbítja is a múlt bénító egyenlõtlenségeit. Következésképpen, annak ellenére, hogy hamisan úgy állítja be saját természetét, mint amelyik egyetemlegesen jótékony hatással van a világra, az igazság az, hogy abszolút mértékben instabil folyamatról van szó, mert nincs semmilyen szilárd alapja: elõszeretettel hozzák összefüggésbe holmi fiktív "világkormánnyal", mely egyetemes intézményekkel rendelkezik - ilyen a Világbank, a Nemzetközi Valuta Alap vagy a Világkereskedelmi Szervezet -, amelyeket teljes mértékben az Egyesült Államok irányít (hogy ezúttal a NATO-t ne is említsük). Ezért korántsem meglepõ, hogy a globalizáló tõke szükséges instabilitása okszerûen az újkeletû kalandorkodó militarizmusban nyilvánul meg, a rendszer ugyanis a maga ellenõrizhetetlen természetét az erõszak útján igyekszik megzabolázni, és ezzel - homlokegyenest ellenkezõ hatást kifejtve - tovább gerjeszti krónikus instabilitását.
Mindezekkel a tõke ellentmondásos fejlõdését meghatározó tendenciákkal szemben, a szignifikáns változásokat kizárólag egy globális, szocialista típusú alternatíva képviselheti, mint ahogy azt Marx annakidején kidolgozta. Ám ahhoz, hogy ez az alternatíva létrejöjjön, határozottan ki kell igazítani a súlyos strukturális egyenlõtlenségeket, melyek révén a hatalmas imperialista országok továbbra is uralkodnak a világ túlnyomó többségén, s ezzel lehetetlenné teszik, hogy valóban megvalósuljon globális méretekben a fenntartható fejlõdés.
Minden bizonnyal ez lenne az a pozitív elõjelû fejlõdés, amelynek során az emberek valóban "otthon" éreznék magukat a Földön, megtalálnák hazájukat, nem a hatalmasok ellenében, hanem "a haza az emberiség" szellemében. Ez valóban napjaink korszerû eszméje lehetne, amint egy évszázaddal ezelõtt a kubai José Martí megfogalmazta.1 Marx: Levél Engelsnek, 1858. október 8. MEM, 31. kötet [vissza]
2 Marx és Engels, A német ideológia. MEM, 5. kötet [vissza]
3 Marx, A politikai gazdaságtan bírálatának alapvonalai. MEM, 46. kötet [vissza]
4 Marx: A politikai gazdaságtan bírálatához. MEM, 47. kötet [vissza]PATKÓS JUDIT FORDÍTÁSA
MÛHELYNORBERT SEITZ - HERMANN GLASER
Víziók és utópiák az
Agenda-korszakbanHermann Glaser (1928), Nürnberg város kulturális tanácsosaként, egyike volt az 1970-es években a német szociáldemokrácia kultúrpolitikai korifeusainak. Ma a berlini Technische Universität kultúraközvetítési tanszéke tiszteletbeli professzora, könyvek szerzõje és publicistaként is tevékenykedik. Glaser nemrégiben igen kritikusan nyilatkozott a német szociáldemokrácia intellektuális állapotáról. A Frankfurter Hefte fõszerkesztõ-helyettese, Norbert Seitz interjúvolta meg ez ügyben. Glaser válaszaiból elõsejlik egy baloldalibb politika óhaja, de egyúttal a mindennapok aktualitásával küszködõ szociáldemokrácia tétova elméleti bizonytalansága is a követendõ perspektívákat illetõen. (Az interjú az FH ez évi márciusi számában jelent meg.)
SEITZ Glaser professzor úr, ön 2004 nyarán beavatkozott az értelmiség problémáiról folytatott széleskörû vitába. Cikkének címe így hangzott: "Megmenthetõ-e még a Német Szociáldemokrata Párt?" Eközben a közvélemény-kutatások pedig azt mutatják, hogy a párt újra kifelé halad a hullámvölgybõl. Nem túl korán kongatta meg tavaly nyáron a vészharangot?
GLASER A közvélemény-kutatások nem befolyásolják az én véleményemet. Sõt, attól lehet tartani, hogy a pozitív médiajelzések lefékezik a problémák mélyebb átgondolását, márpedig ezt én az SPD számára nagyon is szükségesnek tartom. Fennáll a veszély, hogy az emelkedõ indexmutatók nem ösztönöznek elmélyült elemzésekre, hanem csupán reflexszerû cselekvésekre késztetnek, s ezzel vélik a mutatókat magasan tartani. Csak remélhetjük, hogy az SPD az emelkedõ görbe láttán nem feledkezik meg arról, hogy végre gondolkodni kezdjen. A jelenlegi lélegzetvételnyi szünet talán alkalmat ad arra is, hogy bizakodásban megerõsödve, ne újra egy fenyegetõ hullámvölgybõl kelljen érveket elõhalásznunk.
- A Frankfurter Allgemeine Zeitung a legislatura félidejében így vont mérleget: "Schröder magabiztosan áll a helyén." Egy magyarázkodásokkal teli kurzusban a "helytállás hõsiességével" küzd. A Berliner Zeitungban pedig arról olvasunk, hogy Schröder legveszélyesebb ellenfele nem a szétforgácsolt ellenzék, hanem õ maga, rövidlélegzetû koncepcióival.
- Én támogattam Schrödert, amikor a kancellári posztra pályázott, mert olyasvalakit láttam benne, aki képviselhet egy megújult SPD-t. Nagy várakozással tekintettem az új "Berlini Köztársaság" felé. De hát némileg csalódtam. Természetesen szükség van a politikában egy "erõs emberre", aki a nehézségeket hõsiesen leküzdõ akarattal rendelkezik, s ízlésemnek megfelelõen egy adag "populizmust" is felmutat. No jó, csakhogy egy "Macher"-nek víziókkal is kell rendelkeznie. És ez az, ami számomra hiányzik a jelenlegi politikából. Schrödernek érzékének kell lennie a Lehetséges, a Vízió iránt is. S ez hiányzik szerintem a mai politikából. Ezt jól mutatja a nyomorúságos szemantikai fogalom - az Agenda 2010, azaz a 2010-es napirend. Még jól emlékszünk a régi víziókra: "Szociális piacgazdaság", vagy Brandt "Merjünk több demokráciát" jelszavára - és most itt van ez az "Agenda 2010'. Már maga a szemantika jelzi, hogy mirõl van szó: utópia nélküli politikáról.
- Ha Ön az utópikus tudat maradványait hiányolja, akkor némi nosztalgiáról tesz tanúságot. A történeti korrektség megköveteli, hogy emlékeztessünk rá, miszerint a "Merjünk több demokráciát" formula nem csupán lelkesítõ üzenet volt, hanem mint egy beváltatlan ígéret vonult be a történelemkönyvekbe, amely a radikálisok és a terroristák elleni törvények gyakorlatában éppen az ellenkezõjébe fordult. Schröder bírálói, mint Ön is, nem arra hajlanak-e, hogy átírják a párt történetét?
- Kétségtelen, hogy a reális utópiák és víziók utáni óhajt mindig is valamelyes nosztalgia kíséri. De ha a nosztalgia fogalmát szó szerint értelmezzük, akkor az anynyit tesz: "sóvárgás az otthonra találás" után. Amikor én sok-sok évtizeddel ezelõtt beléptem a Szociáldemokrata Pártba, úgy véltem, ebben a pártban valóban otthonra találok, abban az értelemben, hogy az az "önbizonyosság" territóriuma lesz. Azt jelentette ez, hogy az ember otthon van, amely nyújt valamit, hogy az ember azonosulhat valamivel, ami különbözik a mindennapi verklitõl.
Másodszor: szeretném hozzáfûzni, hogy ha valaki az utópiát mint projektumot fogja fel, kiteszi magát annak a veszélynek, hogy azt számon kérik rajta. De ha nem ér is célhoz, ebbõl nem lehet levezetni, hogy hamis utópiát kergetett, hanem inkább azt, hogy talán kevés energiát fektetett bele a dologba vagy helytelen eszközöket használt az utópia valósággá fordításába. Ernst Bloch például azt érti a "jelenvaló utópián": messzire tekintõ gondolkodás egyrészt, kísérlet a megközelítésre, másrészt, hic et nunc (itt és most). Ily módon tudjuk a kritika léptékét is meghatározni. Azaz a nosztalgia is fontos, és a kritika is.
- Hát igen, csakhogy éppen az SPD története szolgál sok tanulsággal abban a tekintetben, hogy elvi különbség van az utópiák és a víziók között. Egy a zsidó-messianisztikus szemszögbõl szemlélt, jelenkorra orientált utópiát, azaz a szociáldemokrácia haladás fogalmát (és nemcsak a revizionistákét!) úgy ítélte meg Walter Benjamin, hogy az csupán az "egyre-jobb-lesz" "üres és homogén" frázisában merül ki. Karl Heinz Bohrer professzor odáig ment, hogy Günter Grass "csigatempó" metaforáját a haladás szempontjából par excellence "ellenutópiának" minõsítette. Honnan veszi Ön a bátorságot, hogy az SPD egykori céljait egyszerûen utópiának tartsa?
- A Szociáldemokrata Párt - tudatvilágát tekintve - természetesen par excellence utópikus és nem "ellen-utópikus" párt volt. A 19. század végén sok - szociáldemokrata érzelmû -családban azt mondották: "Gyermekeink jövõjére gondolunk. Kell, hogy nekik jobb soruk legyen." Teljesítmények születtek, aktivitás bontakozott ki, amelyekrõl az emberek azt tartották, hogy azok eredményei nem csupán egyesek javát szolgálják majd. Az SPD e patriotizmusában, vagyis hogy a hazát, mintegy gyermekkocsinak fogták fel, fejezõdik ki legszebben a szándék, hogy nem a hazát, hanem a gyermekek jobb jövõjét kell megteremteni. Meglehet, ez volt a demokratikus szocializmus, avagy a szociális demokrácia legnagyobb szabású víziója. Lehet, hogy ez nem tükrözõdött a pártprogramokban, sokkal inkább az emberek tudatában, a köztudatban. Gondoljunk csak a mûvelõdési egyletek kulturális tevékenységére. Ezekben az egyletekben a mûvelõdésbõl kizárt emberek gyûltek össze, s az a vágy hajtotta õket, hogy részesüljenek a tudásból, a klasszikus ismeretekbõl.
Politikai tanítómesterem, Waldemar von Knoeringen is ilyen utópista volt; igaz, melankólia szõtte át nézeteit, de olyasvalaki volt, aki elõtt olyan társadalom képe lebegett, amelyik más mint a hic et nunc állapota. Nem akarom elhallgatni, hogy az utópia egyúttal szomorú folyamat is, mivel a hozzá való közelkerülés esetenként kilátástalannak tetszik. Nem tudhatom, jobb lesz-e, ha másképp lesz - olvassuk Lessingnél -, de azt tudom, hogy másképp kell lennie ahhoz, hogy jobb legyen.
- Heinz Bude szociológus arról ír, hogy a szociáldemokráciának búcsút kell vennie a 21. században mindent átfogó globalizáció fogalmának pozitív víziójától. El kellene utasítani azt a fecsegést, hogy alkalmazkodnunk kell mindahhoz, ami Hollandiában, Svédországban vagy egyebütt végbement. Bude azt mondja, hogy ezt a jelenséget nem lehet mint egy egyszerû világgazdasági változást vagy kényszert tudomásul vennünk, hanem ezzel szemben ismét egy bizonyos "Németország-modellt" kell kialakítani, amely azt üzeni, biztosítsuk az embereket afelõl: senkirõl sem kívánunk lemondani. Ez annyit jelent, hogy mindenki számít. A 21. század modelljének ennek megfelelõen az embernek a globalizációban bekövetkezhetõ leírás ellen kell irányulnia. Mennyire tartja reálisnak ezt a víziót?
- Mindez nagyon jól hangzik. Más oldalról szemlélve viszont, azt kell mondanunk: vak a realitással szemben az, aki a globalizáció tényét csak a vagy-vagy választásában tudja elgondolni. Azt azonban, hogy a globalizációról szóló elmélkedés egy össz-diskurzussá szélesedjék, nagyon is szükségesnek tartom. Jelenleg ugyanis a globalizáció fogalma fõleg negatív színezetben jelenik meg - mint a tõke, a konszernek és a tõzsde világuralma. A globalizációval némileg magányosan áll szemben az ATTAC s más kapcsolódó szervezetek, amelyek a globalizáció veszteseit képviselik. Ha a globalizációt egészében vizsgáljuk, vagyis komplexitásában akarjuk megragadni, akkor ezzel a mumussal szemben úgy léphetünk fel, hogy a szolidaritás alternatív modelljeit keressük és regionális, illetve nemzeti erõket fejlesztünk ki. Az eszmecserének errõl kellene folynia, ahelyett hogy egyoldalú interpretációkat fogadunk el.
- Ön az SPD-t illetõ kritikájában a kultúrpolitikát is érintette. Miközben a kultúráért és médiáért felelõs államminiszter "kulturális hajnalhasadásról" beszél, a szociáldemokraták körében az figyelhetõ meg, hogy elhalványul annak tudata és szükségessége, miszerint egy szociális és demokratikus kultúrpolitikáért jóval többet kellene tenniük. Miképpen értékeli ezt az ellentmondást?
- Ezt az ellentmondást tulajdonképpen nem tudom megmagyarázni, de megpróbálom megérteni. Természetesen üdvözlendõnek tartom, hogy a kormányasztalnál a kultúra képviselõje is ott ül, és a kultúra ügyeit, annyi más probléma közepette, a legmagasabb szinten tárgyalják. Nagyra becsülöm az államminiszter asszony erõfeszítéseit, pl. a filmpolitika és az alapítványi ügyek érdekében. Csalódottságomnak mégis az a magyarázata, hogy az alapelvek koncepcióját - és itt rejlik az ellentmondás - sem a korábbi, sem a jelenlegi államminiszter nem dolgozta ki. A 2002. évi választási program a kultúrát illetõen lapos frázisok gyûjteménye, és arról tanúskodik, hogy szerzõinek fogalmuk sincs arról a nagyszabású eszmecserérõl, amely évtizedeken át folyt e kérdéskörben a Szövetségi Köztársaságban. A választási program e tekintetben még azt a színvonalat sem üti meg, amely elvárható lenne egy középiskolástól.
Csalódottságom egy további oka szimbolikus dolgokkal függ össze. Egy olyan felhatalmazott a kultúra területén, aki a kabinetben ül, kellett volna, hogy azonnal helyreigazítsa az elõzõ év kezdetén az "elit" vagy "elitegyetemek" témájában olvasható dilettáns és rövidlátó megnyilatkozásokat. A hallgatás ebben az ügyben megbocsáthatatlan. Itt még mindig komoly elégtelenséget látok, amely talán abban áll, hogy a kultúra hangját a kabinetben egyszerûen nem veszik komolyan, vagy a kérdés képviselete nem áll a helyzet magaslatán. Az eredménytelenség abban mutatkozik meg, hogy a kultúra jelentõségének növekedését sokan megértették, de kezelése mindaddig hatástalan marad, amíg a politika nem reagál a megnyilatkozó impulzusokra.
- Mit hiányol az eddigi mérlegkészítésben?
- Hiányzik a célképzetek világos artikulálása. A kultúra lényege ugyanis az, hogy mindenfajta dogmák mellõzésével meg tudjuk-e válaszolni az alábbi kérdéseket: Mit teszünk és miért? Honnan jövünk és hová tartunk? Ezek persze a filozófiának is kérdései, de a kultúra és a politika lényegét is érintik. Az a kulturális szemlélet, amely csak ügyes-bajos napi dolgokkal szorgoskodik, és azokon nem képes túltekinteni, szükségszerûen elveszíti orientáló képességét. Az a kommunális kultúrpolitika, amelynek irányításában évtizedeken át részt vettem, szintén egy koncepcióból bomlott ki. A marxizmus egyik tévedése volt, hogy a társadalmi lét csupán a felépítményt határozza meg. Ennek éppen az ellenkezõje igaz. Kanttal szólván, a gyakorlat gyakran azért oly silány, mert hiányzik elõtte az elmélet. Semmit sem lehet fejérõl a talpára állítani, ha a fejben üresség tátong. Úgy vélem, ez az egyik komoly hiányossága a "Berlini Köztársaságnak".
- A szellem és a hatalom kapcsolatának szétzilált viszonyai tornyosultak fel Kohl-érájának vége felé; ezt Schröder idején mindenesetre egy platonikus-szenvedélymentes viszonnyá sikerült csillapítani. Miként jellemzi Ön ma ezt az összefüggést?
- Valóban így van: a viszony szenvedélymentes. Ez igaznak tetszik, mivel mifelénk nyilvánvalóan mindent mûvészetnek tartanak, amit mûvészek létrehoznak, akkor is, ha bármiféle szenvedély vagy etikai pozíció nélkül. Ezt a szenvedélymentességet különösen a Flick-kollekció bemutatása körüli botrányban lehetett tapasztalni. A kancellár ad nemesi levelet egy olyan gyûjteménynek, amelyet a köztársaság legszennyesebb pénzébõl hoztak létre. Weiss miniszter asszonnyal folytatott többszöri levélváltásom során igyekeztem vele megértetni, hogy engem nem a családi felmenõk viselt dolgai érdekelnek az ügy értékelése kapcsán, mivel Flick elhatárolta magát náci nagyapja múltjától. Felõlem foglalkozzon ám õ mûtárgygyûjtéssel; számomra az a kérdés: miért kell olyan reprezentatív állami fõméltóságnak, mint a szövetségi kancellár (akinek egyébként igen kevés ideje jut a kultúrára), részt vennie e beárnyékolt múlt nyilvános szanálásában? Ez érthetetlen számomra. Itt nem pusztán valamiféle ízléstelenségrõl van szó, hanem az etikai-politikai érzék hiányáról. Egy "Macher", aki még a szimbolikus övezetekben sem tudja meghúzni a kontúrokat, az én szememben már a megalapozott gyanakvás határait súrolja.
- Nem túlzott-e ez a bírálat? Eckhard Fuhr azt írta a Die Welt-ben, hogy a Flick-gyûjtemény megnyitóján tartott Schröder-beszéd egyféle történetpolitikai jelzés volt: Németország számára már eljött az az idõ, amikor már kiléphet "a múlt szorongató bûvöletébõl". Miért ne tehetné meg ezt egy kancellár, aki a múltra emlékezés, a múlttal elszámolás mélyreható önvizsgálatának kultúrájára támaszkodhat?
- Senki sem akarja a mûélvezõk elõl elzárni ezt a gyûjteményt. De miért kell a kollekciónak, amely mögött ilyen hektikus történelmi háttér húzódik meg, éppen az állam legfõbb reprezentánsa kezébõl megkapnia a nemesi oklevelet? Bizonyos, hogy a mûvészeti eseményekben szûkölködõ berlinieknek kell ez a gyûjtemény, mivel profitálhatnak belõle. De nem egy újabb esete-e ez annak, hogy a gazdasági szemlélet betör a politikai etikába?
- Az Ön felfogása szerint a vörös-zöld koalíció egy további hiányossága, hogy lemondani látszik a kommunális igények teljesítésérõl. Halkan megkérdezem: az SPD vajon még mindig a nagyvárosok pártja?
- Hogy a párt újra teret nyer-e a jövõben a nagyvárosokban, azt én ma nem tudom s nem merem prognosztizálni. De nem fog teret nyerni, ha nem érti meg újra azt, amit 1945 után megértett, hogy tudniillik a kommunális szféra a demokrácia gyökérzete, még a politikusok pályafutása is innen indul. Aki leírja, vagy a háttérbe tolja a kommunális övezeteket, az nagy hibát követ el. Hogy a zöldek gyakran lényegesen sikeresebbek, mint az SPD, az ennek a pártnak a tradícióival magyarázható. Volt idõ, amikor õk képviselték az új középrétegek érdekeit, miközben a nagy pártok még hezitáltak. De ma úgy látom, a zöldek eróziója is fokozódik, mert kényszerûen belebonyolódtak kényes és népszerûtlen politikai döntéshelyzetekbe. Ami pedig a kulturális programokat illeti, úgy az, amit a zöldek a 2002. évi parlamenti választások elõtt felmutattak, semmivel sem volt tartalmasabb, mint az SPD, vagy a CDU/CSU szegényes kínálata.
A döntõ azonban ez: a párt ma abban a helyzetben van-e, hogy egy értelmes jövõbe vezetõ utat rajzoljon fel; ne elszigetelt mozzanatokat, hanem egy szervesen öszszefüggõ rendszert, s ezzel impulzust adjon ahhoz, amit Habermas diszkurzív etikának nevez. Az ifjúságnak roppant nagy igénye van ilyen jövõképre, mert ma csupán rövidtávú célokat jelölnek meg számára. Nem valamiféle ezoterikus gurukra van szükségük, hanem arra, hogy ismét tartalmat kapjanak az eszmecserék.
Ma újra elvekkel kellene átitatni a gyakorlatot. E mennyei magasságokban lebegõ elveket úgy hívják: kommunikáció, információ, felvilágosítás egy olyan korban, amelyben minden individualitás ellenére a szolidaritásnak kellene érvényesülnie. Ezek a társadalmunk számára olyannyira szükséges dolgok a digitális forradalom idején, a kereskedelmi televíziók, a média kulturális lezüllése folytán egyre mindinkább kimosódnak az emberi tudatból.
Gondoljon csak a nyilvános jogi intézmények, mint a tulajdonképpeni általános magasztos eszmeiségû és érvényû közérdek õrhelyeinek tekintélyvesztésére. A karlsruhei alkotmánybíróság határozataiban ismételten figyelmeztette a politikai tényezõket arra, hogy mit kell érteniük a nyilvános jog kodifikációkon. Mindeközben a politika tartózkodik attól, hogy fellépjen a kultúrának a médiában lezajló vészes kommercializálódása ellen. Ha manapság azt hallom némely illetékestõl: "de hát, mi ezt nem így akartuk", akkor kénytelen vagyok cinikusan felkacagni. Most ellenmodelleket kellene kidolgozni, megerõsíteni az iskolai nevelést, fokozottan támogatni kellene a városi kultúrpolitikában a mûvészeti tanintézményeket és a könyvtárakat éppen azért, hogy az ifjúság érdeklõdését nemesebb dolgok felé orientáljuk, olyasmire, amit nem a piac szabályoz.
- Oly módon tehát, ahogy Ön Nürnberben évtizedeken át tette?
- Valóban, akkor és ott a "szociális kultúra" modelljét az ifjúsági igényekre méreteztük. Emlékezzen csak a "Jöjj hozzánk"-kezdeményezésre; ez valóságos, önigazgató bázis, demokratikus mûvelõdési centrum volt. Ma is találkozom nem egy fiatalemberrel, aki fontos pozícióban dolgozik, például a médiában, s aki amiatt panaszkodik, hogy korábban semmilyen demokratikus szellemû, gyakorlati elõképzésben nem részesült, csak elméleti tézisekkel tömték a fejét. Csak ott nem érzik az emberek kiábrándultnak magukat, ahol komolyan megkísérlik, hogy összhangba hozzák az elméletet a gyakorlattal - és ez fõleg a kommunális politikában fontos.
- Beszéljünk még a jövõnek egy másik aspektusáról is, mégpedig a vörös-zöld koalíció emlékezés-stratégiájáról. Ma sokat beszélnek a "baloldali patriotizmusról", amely annak az eredménye, hogy a konzervatívak ellenállása és tudatos ignoranciája ellenében a baloldal fájdalmas kísérletek során megkísérli feldolgozni a múltat, a nácizmus korszakát. Gyakran olvasunk arról, hogy Németország a jelenlegi kormányzat és a mostani generáció idõszakában lépett ki végleg Hitler árnyékából. Vajon tényleg elértünk-e valamilyen normális állapotot e tekintetben?
- A jövõnek szüksége van a múltra. Ez az eredet össze van kötve feltárása fájdalmas munkájával. Németország ezt nagyon is szükségesnek látta, míg más országok nem. Gondoljunk csak Törökországra, ahol még mindig nem néztek szembe az örmény nép genocidiumával. A "normális állapot" kifejezést azonban fatálisnak érzem, mivel az emberiség elleni bûncselekményeket nem lehet "normalizálni". Egy bizonyos normális állapot azáltal áll elõ, ha arra törekszünk, hogy az soha többé ne történhessen meg.
- De hiszen a mi emlékezés-kultúránk éppen erre irányul, a legintenzívebben azóta, hogy Richard von Weizsäcker elnök emlékezetes május 8-ai beszédét megtartotta, s nyomában egy évvel késõbb lezajlott a nevezetes "történész-vita".
- Igen, ezt a normalitást üdvözölnünk kell. Az én felfogásom szerint nincs más válasz, csak az, hogy a múlttal való folyamatos elszámolás része a jelenlegi és a jövõbeli fejlõdésnek. De ez nemcsak a "gyászos munkából" (Trauerarbeit) áll, hanem abból is, hogy egyúttal büszkék legyünk egy másféle tradícióra. A német történelem olyan nemes hagyományokat is fel tud mutatni, amelyekhez kapcsolódni lehet, ahogy azt a néhai Gustav Heinemann államelnök megragadó módon emlegette. A német szellem nagyszerû teljesítményeit a kultúrák világkoncertjében mindig a "gyászos munka" pendantjaként kell értelmeznünk. Gazdag örökségre tekinthetünk vissza, akár a filmre, az irodalomra, a mûvészetekre, a színházra vagy más mûfajokra gondolunk. Ezt tartom kiegyensúlyozott kultúrpolitikának.
- Tavalyi filippikájában Ön a jelenlegi kormányzó generációt is célkeresztbe fogta. Az ilyen általánosító ítéleteknek mindig van egy olyan mellékíze, hogy a mindent jobban tudó politikus öregek csak a halottakat vagy a tetszhalottakat dicsérik, és gondosan ügyelnek arra, hogy kinyilvánítsák: õutánuk már semmi jó nem jöhet. Milyen tanácsot adna a Schröder-Fischer-nemzedék után következõknek?
- Nemcsak a kormányzatról beszéltem. Kész vagyok magamra venni a "besser-wisserei" gyakran egyáltalán nem alaptalan vádját, és ennek tudatában azt várom a következõ politikai generációtól, hogy a jelenlegi, messzemenõen vízió nélkülivé vált politikát újra több szenvedéllyel vezesse a condition humaine alapvetõ megjavításában. Bizakodó vagyok, mert gyakran találkozom ifjú emberekkel, akik arra szomjaznak, hogy más példaképekkel és más elképzelésekkel lépjenek a politika mezejére, mint a mostani "Macherek". Ezek elõtt a fiatalok elõtt kell egyengetni az utat. Sok jó kezdeményezést látok, ezért nem veszítettem el optimizmusomat, bár sok részterületet illetõen pesszimista vagyok. De hiszen Ön is ismeri a szállóigét: "Aki nem védi magát, védtelenné válik."
ILLÉS LÁSZLÓ FORDÍTÁSA
NAPJAINKNAGY DOROTTYA
Sziget 2005,
avagy: Kóstolók a tizenharmadik év ínyencségeibõl
Az összkomfortos buli receptje idén sem változott:
Végy egy nagy hátizsákot, tömd meg egy hadseregnyi váltópólóval és fehérnemûvel, elemlámpával, kispárnával, hálózsákkal, továbbá hozz egy jó vaskos pénztárcát, programfüzetet, egy sebajhaakukábanlandol márkájú igen hasznos és kényelmes lábbelit, és végül, de nem utolsósorban, ha netán húsz másodperc alatt nem találnád meg az elsõsegélysátrat, akkor dedalon, bilagit, széntabletta, sebtapasz szükségeltetik, ízlés szerinti mennyiségben. Ha mindezeket sikerült összepakolnod és az összeesés veszélye nélkül fel tudod venni a hátizsákot, akkor már csak egy nagy adag lelkesedést és csipetnyi izzadásgátlót kell hozzátenned a dejóhogyötszörkellátszállnileszakadavállam típusú eufórikus hangulatodhoz.
Amikor megérkeztél, és a bejutásnál való sorban állás kezdené próbára tenni az idegrendszeredet, próbálj a hátizsákkal erõteljesen jobbra, majd balra lengeni, igyekezvén megtalálni azt a tolakodási határértéket, ami a tömegverekedés kitörését még nem idézi elõ.
A bejutás után már csupán fel kell verni a sátrat, és máris indulhat a nagyüzem.A második hatalmas lépés a programok és helyszínek rendkívül jól kidolgozott labirintusában való, már-már Nobel-díjat igénylõ eligazodás. Miután az ember megvívja kis harcait saját magával, és végre eldönti, hogy hová menjen elsõként, rá kell döbbennie, hogy a baráti többség már döntött a sorsa felõl.
A döntés nem könnyû, hiszen a programok listájának puszta áttekintése is annyi idõt vesz igénybe, mintha egy rövidebb orosz regényt akarnánk elolvasni, ráadásul a programok száma mintha évrõl évre növekedne. El kell dönteni, hogy testi, lelki, szellemi, kreatív, kíváncsi, vakmerõ, mindegyik egyszerre, vagy ki tudja még melyik énünket akarjuk foglalkoztatni.
Viccet félretéve tényleg fontos, hogy ne vánszorogjuk végig a Szigetet anélkül, hogy a koncerteken kívül másra is elmennénk, hanem próbáljunk meg egy laza és kedvezõ, ámde tartalmas és hasznos programlistát összeállítani.
Délelõttönként és kora délután érdemes ellátogatni a Civil Faluba, ahol idén 100 szervezet várja a széles látókörû, és azt még szélesebbé tenni kívánó, az idõt nem holmi délelõtti alvásra pocsékoló látogatókat. Van itt Uniós Sátortól kezdve a Jogász-, Cserkész-, Rádiós-, Roma-, Zsidó-, Krisna Sátrakon át a munkanélküli-, meleg-, menekültügyi-, oktatási-, drogprevenciós-, egészségügyi-, ifjúsági szervezetekig minden. A lényeg, hogy a tesztek kitöltéséért járó apró ajándékokkal motiválnak, a járókelõk pedig kellemes légkörben kaphatnak reális képet az adott témáról, emellett segítséget és információt is.
Az idén az egyik kedvenc helyem lett az Afrika Falu az Afro-Latin Színpaddal együtt. Ezen a helyen elég sok idõt töltöttünk, többek között különleges ghánai gyöngyökbõl és kristályokból készítettünk láncokat, batikoltunk, megnéztük az afrikai törzsi táncok tanítását (Makkosa, Awilo, Zouk), de mint mindig, idén is volt a hastánc-showtól a szambáig minden. Nem maradt el a nélkülözhetetlen jamaikai reggae és a kirakodóvásár sem. A mûvelõdést a ghánai, marokkói, kongói, és eritreai kulturális, kézmûves, ruha, és életmód bemutatók szolgálták. Sokak örömére a vízipipákat sem felejtették otthon.
Apropó, mûvelõdés! Az Octopus Összmûvészeti helyszín és a Színház- és Táncsátor programjai ezúttal is kihagyhatatlannak bizonyultak. Mindennap volt komolyzenei maraton, irodalmi folyóiratok bemutatkozása (Prae, Café Bábel, Lettre), kiállítások, installációk, animációs filmek, vizsgafilmek. Természetesen József Attila is nagy kanállal volt adagolva, A Kortársam József Attila elõadáson, többek között, Parti Nagy Lajos, László Noémi és Térey János olvastak fel, DJ Suefo és Jutasi pedig mixelt verzióban prezentálták a verseket. Arról, hogy szabad-e J. A. verseket ennyire modern köntösbe bújtatni, lehetne vitatkozni, mindenesetre érdekes volt. Ami meglepett még, az az Utó-pia elõadás volt, mely az alkohol és az irodalom kapcsolatáról szólt.
A Színház- és Táncsátorban fellépett Frenák Pál társulata, Bozsik Yvette a Holtodiglan címû balettdarabjával, a Színház- és Filmmûvészeti Egyetem számos hallgatója és olyan világhírû társulat is, mint amilyen az ausztrál Descendance tánccsoport, emellett az indiai és az izraeli táncest is elkápráztatott. A produkciók állandóan teltházzal büszkélkedhettek, ebben a színvonal mellett a látvány- és mozgáseffektek túlsúlya is közrejátszott.
A Szabadiskola sátorban különösen a Petõfi Irodalmi Múzeum programjai voltak megnyerõek, kiemelném közülük Klaniczay Gábor történész Tömegkultúra és underground, és Fenyõ D. György József Attila és a mai költészet címû elõadását. Sajnos, az irodalmi programok áthajlottak az estébe is, ezért rendszerint kevés érdeklõdõt vonzottak. Addigra ugyanis mindenki elment a koncertekre, illetve - nyár lévén - kevesebb odafigyelést igénylõ programokat választott, mint ahogyan mi is tettük.
Idén sem feledkeztünk el a Pöttyös Parkról, ahol túrórudis papírért ugrálhattunk a trambulinon, de ha kedvünk tartja, hatalmas szivacsruhába öltözve szumózást imitálhattunk volna, de nekünk elég szórakozást jelentett a puszta látvány is, ahogyan a felek, piros szivacsruhájukban, egymás minél elõbbi agyonnyomásán fáradoztak.
A park után egy óra várakozást követõen végre bejutottunk a Lumináriumba is. Ez egy hatalmas felfújt építmény volt, színes, keleties kupolákkal, a belsejében különbözõ fény-árny játékokkal, színes neonvilágítással. Egyszer mindenképpen érdemes megnézni, de nem hiszem, hogy többször is érdemes lenne, bent nagyon nagy a forróság és a pára, a fényekben nincs semmi különös, egy diszkóban is ugyanilyen jól mutatnának.
Végül és elsõsorban nem árt szót ejteni a délutáni és esti fergeteges koncertekrõl, ahol mindenki kellõképpen kiugrálhatta magát. Legemlékezetesebb koncertjeink a hazai Tankcsapda, a baszk Ska-P, a Skinny Puppy "vérfürdõvel" egybekötött sója és a kubai Buena Vista Social Club produkciója voltak.Ha igazán tartalmasan eltöltötte az idõt, egy hét az embernek éppen elég az idei Szigetbõl is. A búcsúnapra mindenki holtfáradt és rettentõen mocskos volt, a táj pedig leginkább egy szeméttelepre hasonlított. Ráadásul hajnalban hatalmas zivatar ébresztette a szigetlakókat, így a sátor összeszedése is igen remekül sikerült: fél órán belül derékig vizesek és térdig sárosak voltunk. Erre hatványozódtak még a közlekedés élményei. De a hazaérkezés és a többi emberszabásútól való távolság biztos tudata elmondhatatlanul boldogító volt.
TUDÓSPORTRÉKKARDOS ISTVÁN
Keserû gondolatok Konstanzban
Schwarz Dávid (1850-1897)
Már többször is utaztam a gyönyörû Bodeni-tó melletti helységekbe és mindig igyekeztem legalább egy napot Konstanzban tölteni. A város történelmi levegõje, a gyönyörû villasorok, no meg a történelmi emlékek: a pápától gyalázatosan tõrbe csak prágai magiszter, Husz János utolsó, végzetes útját megörökítõ várbörtön-múzeum (Gottlieben), ahol fogolyként õrizték, végül a baljós épület, ahol a nagy vallásújító-forradalmár sorsát megpecsételték és kijelölték a máglyához vezetõ utat, mindig megújuló élmény számomra. Gyakran elgondolkoztatott azonban a Bodeni-tó felett naponta lebegõ, ezüst színû léghajó, melyet az ott lakók és mindenütt a világon Ferdinand Zeppelin nevét õrzõ, máig is használatos mûszaki csodaként ismernek.
A gróf szülõháza ma már szálloda, mégis nemzeti emlékhelynek számít, melyet sokan látogatnak. A konstanzi mólón pedig egy rá emlékeztetõ különös nõi alak szobra áll. Egyik kezében egy császár, másikban egy pápát jelképezõ figurát tart, emlékeztetve a császárság és pápaság közötti hatalmi harcra. A csábosan kivágott szoknyájú nõ szobra állandó forgásban van, egy óra alatt teljes fordulatot tesz. Ez is Zeppelin gróf személyére emlékeztet. Állítólag az õ ötlete alapján készült. Ez a sok Zeppelin-emlék egy zseniális magyar feltaláló méltatlan sorsát juttatta eszembe.
A Zeppelinrõl elnevezett léghajó nem egyértelmûen a gróf találmánya, õ inkább csak a megvásárlója volt. Sajátos magyar történet ez, nem az egyetlen, csak egy a sok közül. Az igazi feltaláló neve Schwarz Dávid, a keszthelyi, fafeldolgozással foglalkozó technikus, vagy talán mérnök, aki elõször fogalmazta meg a léghajó építésének mûszaki feltételeit, szerkezeti normáit. Már korán felismerte, hogy az "égi bálnát" nem gumival impregnált ballonszövetbõl, hanem fémbõl, vagyis ellenállóbb anyagból kell készítenie. A léghajó, mint köztudott, egy kabint hordozó hidrogéngázzal töltött, szivarhoz hasonló alakú ballon.
Schwarz Dávid felismerte egy ilyen égi jármûnek katonai jelentõségét, ezért a bécsi hadügyminisztériumhoz fordult a kész tervekkel. Az újszerû gondolatok gyakran találnak elismerésre, de anyagi támogatásra már sokkal kevésbé. A feltalálónak udvariasan tudomására hozták, hogy gondolatai kétségtelenül újszerûek, de az osztrák szakértõk szerint megvalósíthatatlanok. Így nem nyert anyagi támogatást.
Európában akkor, az 1880-as években még béke volt. Ezért történhetett meg a késõbb már elképzelhetetlen: a feltaláló a bécsi honvédelmi miniszter ajánlásával és a külügyi attasé meghívására kétéves meghívást kapott Szentpétervárra. Ott elkészítette léghajóját, de azt még nem lehetett megtölteni hidrogéngázzal. Az orosz kormány ezután nem látta értelmét a további anyagi támogatásnak.
Új támogatók keresésére Berlinbe utazott. Megismerkedett Karl Berggel, akinek alumínium-feldolgozó üzeme volt. Schwarz egy alumínium szerkezetû léghajó építéséért minden vagyonát, zágrábi fafeldolgozóját feláldozta, eladta.
1896. október 9-én tartották volna az elsõ próbarepülést, de ez a rossz minõségû hidrogén miatt nem sikerült. A gáznak ugyanis nem volt elég felhajtóereje. A kívánt minõséget csak 1897 novemberére sikerült elõállítani. Schwarz Dávid a megerõltetõ munkába, az izgalmakba belebetekedett és 1897. január 13-án Bécsben meghalt.
1897. november 3-án a ballon sikeresen magasba emelkedett, de már csak az özvegy jelenlétében. Az elszegényedett özvegy végül kénytelen volt eladnia a terveket Zeppelin grófnak. Az adás-vételi szerzõdés feltételeinek megtartásával kapcsolatosan évekig tartó perek következtek, amelyekbõl a gróf került ki gyõztesen.
A Schwarz féle léghajót, amely 47.5 méter hosszú és 13.5 méter átmérõjû volt, a szakértõk abszolút alkalmasnak találták. A léghajót 0.2 mm vastagságú alumíniumlemez borította. Térfogata 3605 köbméter volt.
Az elsõ világháborúban bevetésre került, felderítési feladatokat látott el. A harmincas években nagy szenzáció volt a léghajó budapesti látogatása. Édesapám a világháborúban technikusként egy ilyen zeppelinen teljesített szolgálatot. Az errõl készített képeket, amelyeket máig is õrzök, büszkén mutogatta nekem. Ma a zeppelin rendszeres körútjain már csak meteorológiai vagy turisztikai feladatokat lát el. És ma már csak kevesen gondolnak arra a küzdelmes életû emberre, aki éppen kudarcos erõfeszítéseibe halt bele. Élete eredményes volt, mégis sikertelen.
Szomorú történet Schwarz Dávidé. A magyar utókornak tisztelettel illik emlékezni reá.
MORFONDÍROZÁSSZERDAHELYI ISTVÁN
Mi lett volna, ha?
A napfény egyre gyengébb, a diófámról már potyognak a nagy, hosszúkás, sötétbarna levelek. Azokat majd meg-megállva, nyögdécselve, derekamat tapogatva öszsze kell gereblyéznem, mert állítólag megmérgezik a gyepet. Utálom a kerti munkát. Ám egyrészt - ugyancsak állítólag - ennyi testmozgásra okvetlenül szüksége van az embernek. Ezt kétlem ugyan, hiszen az életemet úgy éltem le, hogy - a rossznyelvek szerint - még a vécére is taxin jártam. Egyszerûbb azonban utálkozva gereblyézni valamelyest, mint családi vitákba bonyolódni. Másrészt pedig nincsen senki, aki megcsinálná. Persze, ha 1989-90-ben, miként mások, rávetettem volna magam valami jó kis privatizációra, ahelyett hogy a haza megmentésén hiábavalóskodom, most lenne egy kertészem is. Ez azonban a "mi lett volna, ha" esete, amirõl azt mondják a teoretikusok, hogy meddõ töprengeni fölötte.
Addig, amíg ki leszek vezényelve a gyengülõ napfénybe diófa-leveleket gereblyézni, két barátom vitáját olvasom egy folyóirat tavalyelõtti és tavalyi számaiban. Jókora késéssel, de mindegy, mert akkor se történt volna velem meg a világgal semmi másképp, ha frissiben olvasom õket. Az egyik barátom szigorú kritikával illeti a másik tanulmányát, amiért abban az úgynevezett államszocializmusnak a nyolcvanas évek második felére kibontakozó válságával szemben felsejlik egy másik, a közvetlen demokráciára és az önigazgatásra épülõ szocializmusmodell elméleti lehetõsége mint a szovjet modellre épülõ szocializmus valóságos politikai és gazdasági alternatívája. A kritizáló barátom szerint mai szemmel már nem nehéz belátni: ez az alternatíva nem létezett, noha elméletileg szívósan él tovább, csak nem szabad összetéveszteni a létezõ alternatívákkal.. S ebben teljesen igaza van, utólag belátható, hogy a nemzetközi és belpolitikai erõk ezt a lehetõséget kizárták.
Ám, ha azon is eltöprengek, e szívósan tovább élõ elmélet reálisan létezõ alternatíva lehet-e holnap vagy holnapután, nem lennék ilyen bizonyos a tagadó válasz jogosultságában. Úgy látom ugyanis, hogy a jövõbeli esélyeket a józan észre támaszkodva lehetetlen kiszámítani. 1987-ben még mindenki számára abszurd ötletnek tûnt volna az 1990-es rendszerváltás képzete, sõt, 1989 tavaszán is kizárhatónak látszott az a szerep, amelyet e folyamatban az MSZMP betöltött. Az elmélet "szívós továbbélése" maga is ténylegesen létezõ, történelemformáló erõként mûködik a lehetõség kialakulásában, hogy valami ilyesmi reális lehetõséggé váljék. Kritikus barátom, aki briliáns tollú ember, azt írja, a létezõnek mindig van egy elõnye az utópiával szemben, az, hogy létezik. Csakhogy az emberiségnek még nagyobb elõnye a létezõvel szemben, hogy a rossz létezõt nem létezõvé tudja tenni, az utópiát pedig létezõvé. Az utóbbiak merev elutasítása nem mindig célszerû. "Az a bolondos ötlet - írta A. W. Bickerton professzor 1926-ban -, hogy a Holdra lõjünk, példája ama képtelenségeknek, amelybe a káros specializálódás ragadja a gondolatmentesen lezárt fülkékben dolgozó tudósokat." Tételét cáfolhatatlan tényekkel is alátámasztotta, amelyeknek egyetlen hibájuk volt, az, hogy aznapiak voltak, s nem másnapiak vagy az utániak.
S ha ebben az õszi napfényben elmerengek azokon a nyolcvanas évekbeli esélyeken, magam is úgy látom, hogy a közvetlen demokráciára és az önigazgatásra épülõ rendszer bevezetése önmagában se az adósságcsapdából nem rántott volna ki bennünket, se a gazdaságunkat nem tette volna versenyképesebbé. Az viszont lehetséges, hogy ha a pártállami kontraszelekció helyére a dolgozói-lakossági önkormányzatok kiválasztási mechanizmusai léptek volna, ezek kirostálják félmûvelt és politikai erkölcsük tekintetében is erõsen ingatag vezetõ kádereinket, s a tehetséges és mûvelt emberfõket juttatják irányítói szerephez, így pedig valóban nyílik kivezetõ út. Ebben reménykedett egykor Hegedüs András is, amikor az Új Fórum hasábjain azt írta: ha "a különbözõ bürokratikus apparátusok [...] népi ellenõrzés alá kerülnek", akkor "nem valamely új vagy régi párthoz tartozás lesz a szakmai vezetõ testületekbe való bekerülés kritériuma, hanem az alkalmasság az adott funkcióra".
De hát hol van már Hegedüs András, és hol az az Új Fórum? Erre az egész "mi lett volna ha" kérdésre a népszáj azt válaszolja, "ha a nagynéném trolibusz lett volna, csengetett volna". Jut eszembe, ami abból az egész "létezõ szocializmusból" máig létezik, éppenséggel nem más, mint a budapesti trolibusz, amit Sztálin születésnapjára kaptunk. S az bizony nem csapkodta árammal az embereket, mint ahogy a mai.
No, de hagyjuk. Ideje gereblyézni, s aztán a derekamat tapogatni.
SÁNTHA BALÁZSLehull a lepel a Pál utcai fiúkról
A napi híreket olvasva vagy hallgatva manapság már semmin sem lepõdünk meg. Legkevésbé a szenzációsnál szenzációsabb történelmi leleplezéseken.
Én például teljesen közömbösen fogadtam, hogy utólag kiderült a teljes igazság a Pál utcai fiúk és a vörösingesek közötti konfliktusról.
Mindnyájan emlékezünk még a két Pásztor fiú állítólagos gaztettérõl, amikor eleinstandolták Nemecsektõl a golyókat. Azt azonban kevesen tudják, hogy azok a golyók eredetileg a két Pásztor tulajdonai voltak, melyeket az õket egyedül nevelõ anyukájuktól kaptak karácsonyra. Arról nem beszél a könyv, hogy a múzeumkerti esemény elõtt, Nemecsek fondorlattal kicsalta a két jóhiszemû Pásztortól a golyókat, majd elszaladt zsákmányával és a két testvér ezután csak a jogos tulajdonát szerezte vissza. Arról is hallgat mindenki, hogy a grund egy városfejlesztéssel foglalkozó, becsületes vállalkozóé volt, ahová egy militáris beállítottságú huligán banda csak úgy betolakodott. Vajon akkor is olyan toleránsan állnánk Bokához, Csónakoshoz meg a többi huligánhoz, ha a mi kertünkben vertek volna tanyát? Arról sem szól a könyv, hogy a telek õrzésével megbízott Tót János nevû biztonsági õrt életveszélyesen megfenyegették, és kényszerítették, hogy hunyjon szemet az illetéktelen behatolásért, melyet, mint láthattuk, folytatólagosan követtek el. Mint utólag kiderült, a bûnbanda egyik legnagyobb hangadója maga Nemecsek Ernõ volt, aki bár kis termetû, (mint Hitler meg Napóleon), de annál elvetemültebb volt. Rendszeresen lopta például a szegényes kerületi gimnázium ablakaiból a gittet, amit egy üveges orgazda ismerõsének szállított le és az így befolyt összegbõl tudta beszerezni és ellátni a többi bandatagot jó minõségû marihuanával. A megmaradt és el nem paszszolt gittet pedig LSD-vel itatta át, mely rágás következtében folyamatosan szívódik fel a nyálkahártyán keresztül, így tartva bódulatban az amúgy is állandóan hallucináló, részeges militáns bandát. Mint kiderült, titokban figyeltette a banda különbözõ tagjait, mint például Gerébet is és ezen tevékenységéhez egyszer egy lopott csónakot is igénybe vett a Füvészkertben. Mindezt a személyi testõréül fogadott, Boka nevezetû kétes személy védelme alatt végezte, aki rettegésben tartotta társait és még csak hírbõl sem ismerte a tréfát. Ezt még a regény sem cáfolja, hisz azt írja: "A hangja mély volt, és komoly."
Nemecsek Ernõ bandában betöltött szerepét és felelõsségét késõbb azzal próbálták enyhíteni, hogy elõtérbe helyezték közlegényi rendfokozatát. (Azt kevesen tudják, hogy ez a diktátorok kedvelt trükkje. Mint tudjuk, Hitler például egészen haláláig szakaszvezetõi rendfokozatban végezte az egész német hadigépezet irányítását.) Megfigyelhetõ azonban, hogy késõbb, a regény vége felé, egy tollvonással, minden más rendfokozat kihagyásával kapitánnyá neveztette ki magát az ezzel megbízott Boka által.
Jellemzõ Nemecsek rafináltságára, hogy még abból is elõnyt kovácsolt magának, hogy egyszer bódult társai véletlenül kis betûvel írták le a nevét. Késõbb emiatt elérte, hogy társai sajnálják õt, sõt, késõbb a valóságot eltorzító regény olvasóinak szimpátiáját is megnyerte ezzel.
Most vessünk pár pillantást a gazembereknek beállított vörösingesekre! Kezdeném azzal, hogy a Füvészkert, ahová idõnként eljártak levegõzni és beszélgetni ezek a derék fiatalok, közterület, így õk senkinek a magántulajdonát nem sértették. Õk egyébként a helyi polgárõrség tagjai voltak, akik az elkeseredett és jogaiban korlátozott, kiszolgáltatott építési vállalkozó védelmében próbálták jobb belátásra bírni a grundra már teljesen befészkelõdött fiatalkorú bûnözõkbõl álló Pál utcai bandát. Vezetõjük, Ács Ferenc egykor jeles tanuló volt, és békés, becsületes, de hõsies jellemét még a tényeket erõsen elferdítõ író sem merte propagandaregényében kétségbe vonni. Ács egyszer még azért is rosszallásának adott hangot, amiért a két Pásztor visszaszerezte a Nemecsek által ellopott golyókat. Ez a fegyelmezett önkéntes egység többször kérte és figyelmeztette a Pál utcaiakat, hogy hagyják el a jogtalanul birtokba vett ingatlant. Hiába.
A Nemecsek vezette bûnbanda talán egyetlen jellemes tagja Geréb volt, aki lelkiismereti okokból próbált megváltozni és próbált átállni a jó oldalra. Késõbb persze mégis engedett a rossznak és Nemecsek füvészkerti burkolt fenyegetésének hatására visszatért a bûnbandához, de legalább gesztusként értékelni lehet benne a hajlandóságot a megváltozásra.
A történet végén lezajlott, a "jog és törvénytelenség közötti harcnak" nevezhetõ küzdelem azonban a túlerõben levõ és harcedzettebb Pál utcaiak javára dõlt el, akik alantas eszközök bevetésével (például egy Hektor nevû harci kutya) meggátolták a velük szemben intézkedõs vörösingeseket. Gyõzött a nyers erõszak.
A grund, talán még ma is az oda telepedett agresszív huligánok búvóhelye maradt volna, ha végül a vezetõjük, a már többször említett Nemecsek Ernõ, kábítószer-túladagolásban otthon meg nem hal. Ezt a halálokot bizonyítják Nemecsek Ernõ halála elõtt, a hallucinációiról készült lejegyzések is: "... már hörögve beszélt, és a tekintete valahol a semmiben révedezett: - Trará! Trará! Bombázzatok, erõdök! Hahá! Vigyázz, Janó! Te is kapitány leszel, Janó! Trará! Trará!"
Szomorú, hogy ez az üres földterület, végül egy, a kialakult erõszakhullámért felelõs fiatalkorú bûnözõ halála árán kerülhetett csak vissza jogos tulajdonosához, és ezután kezdõdhetett csak meg a hosszú huza-vona után, a számos családnak azóta is otthont adó ház építése.
Most csodálkoznak? Minden csak nézõpont kérdése.
SIMOR ANDRÁS"Ultima editio" és "ultima manus"
Szerencsések a költõk, akik az "ultima editio"-t követõ "ultima manus" javításaikat egy újabb, véglegesnek szánt kiadásban saját maguk ellenõrizhetik. József Attila nem tartozott e szerencsések közé. Pedig szinte véget nem érõen javította verseit, olykor minden újra gépelésnél sorokat változtatott. Stoll Béla írja az idén megjelent javított és bõvített kritikai kiadás gazdag jegyzetanyagában a Nyár címû versrõl: "Valahányszor elõvette, mindig változtatott rajta valamennyit a költõ. Ha az a véleményünk, hogy akár egyetlen szó kicserélése is új verset eredményez, akkor nem kevesebb, mint hét önálló, teljes értékû változata van a versnek." Az új kritikai kiadás a hétbõl kettõt közöl: a Döntsd a tõkét és a Medvetánc kötetekben megjelenteket.
Úgy gondolom, hogy ebbõl a két változatból egy nyolcadik variánst is összeállíthatunk, és - mi tagadás, errõl is meg vagyok gyõzõdve - talán József Attila is ezt a változatot tekintené véglegesnek. A sokat elemzett befejezésrõl, az "elvtársaim: a kaszaél" utolsó sorról ezúttal nem kívánok írni, többször megtettem már, hitelességéhez és mûvészi véglegességéhez nem férhet kétség. De a Medvetáncban két másik változtatás is található: a 4. és 14. sorban. Mindkettõ mûvészi és nem cenzurális okokból végzett javítás. Az elsõt hangzásbeli okok, a másodikat a költõi kép tökéletesítése és a verslogika József Attila-i igénye alakította ki. Ha ehhez hozzáveszszük a 2. sor ékezési problémáját, a könnyûségü rét - az ég hímrímet, amelyet a költõ a hosszú û kedvéért nyilvánvalóan nem akarhatott elrontani, elõttünk is van a nyolcadik változat, amely így hangzik:Aranyló lapály, gólyahír,
áramló könnyûségü rét.
Ezüst derûvel ráz a nyír
egy szellõcskét és leng az ég.Jön a darázs, jön, megszagol,
dörmög s a vadrózsára száll.
A mérges rózsa meghajol -
vörös, de karcsú még a nyár.Ám egyre több lágy buggyanás.
Vérbõ eper a homokon,
bóbiskol, zizzen a kalász.
Vihar gubbaszt a lombokon.Ily gyorsan betelik nyaram!
Ördögszekéren hord a szél -
csattan a menny és megvillan
elvtársaim: a kaszaél.A 13. sor végén a Döntsd a tõkét változatának felkiáltójelét írtam, hiszen ha az ördögszekér a költõt magát hordja (Vörösmarty és Ady versére is emlékezhetett e javításkor), akkor még inkább véglegesnek vélhetõ a felkiáltójel.
Az Ars poetica utolsó elõtti szakasza a legújabb (példásan gondos!) kritikai kiadásban így hangzik:S hol táborokba gyûlt bitangok
verseim rendjét üldözik,
fölindulnak testvéri tankok
megoltalmazni rímeit.A megoltalmazni szó az "ultima manus" elve alapján került az ismert szertedübögni ige helyére. A Szép Szó fennmaradt kefelevonatában a költõ ceruzával a verset erre javította vissza, de a javítást nem hajtották végre. A lírai azonosításon alapuló József Attila-i költõ kép egyik meghatározó jellegzetessége a fõnevek, jelzõk, igék realista egyedítése. Az új kritikai kiadás közli az Ars poetica kézirat alapján rekonstruált másik változatát is. Ebben az idézett szakasz így hangzik:
S ha táborokba gyûlt bitangok
versed híveit üldözik,
van anyaföld is, ahol tankok
erõsitik föl rímeit!....Az erõsitik föl a szertedübögni igében találta meg a testvéri tankokhoz illõ, végleges szóhasználatot. A megoltalmazni-ra való visszajavítás József Attila pillanatnyi tévedése volt, vezércikkbe illõ szófordulat. Ezúttal az "ultima editio" elvénél kellene maradnunk.
OLVASÓLÁMPABISTEY ANDRÁS
Két verseskötetrõl
Parázs a felejtés hamuja alatt
Ladányi Mihály: Ének a Jóistenhez
A cím nem a saját leleményem, Moldova György írta a következõ szép mondatot Ladányi Mihály Ének a Jóistenhez címû kötetének elõszavában: "Mégis sokan érezzük, hogy a felejtés hamuja alatt változatlanul ott parázslik a rebellis szíve, és senki sem olthatja ki a tüzét."
Pedig sokan buzgólkodnak kioltani ezt a tüzet. Ami József Attilával szemben köznevetségbe fulladt, tudniillik, hogy kétségbe vonják életmûvének értékét, az úgy látszik, Ladányival szemben egyelõre még mûködik, bár a módszer más. József Attilát méltatlan támadások érték magukat irodalmi-kritikai folyóiratoknak álcázó antikommunista propagandakiadványok részérõl, Ladányival szemben viszont az elhallgatást tartják célravezetõbb módszernek. József Attilát azért támadták, mert elhallgatni már nem lehetett, Ladányival szemben még bíznak a feledés-feledtetésben, abban, hogy ez a nagyszerû költõi életmû nem kerül be a köztudatba.
A szándék azonban kudarcra van ítélve. Ladányi költészete sokkal jelentõsebb annál, hogy belepje a feledés pora, legföljebb késleltetni lehet, hogy József Attila, Nagy Lajos és mások mellett elfoglalja méltó helyét a magyar irodalmi köztudatban.
Ebben segít az Urbis Könyvkiadó elegáns kötete, amely Ladányi Mihály válogatott verseinek közreadásával hozzájárul a költõ életmûve körüli csend oszlatásához. Simor András körülbelül egy évtizede már szerkesztett egy kötetet Ladányi szerelmes verseibõl (Könyörgés szerelem ellen), amelyet a Zrínyi Kiadó jelentetett meg, ez a mostani könyv azonban, szintén Simor András válogatásában, teljességre törekszik abban az értelemben, hogy Ladányi valamennyi korszakából és valamennyi témakörébõl emel be költeményeket a kötetbe, így a teljes költõi életmû keresztmetszetét nyújtja, a korlátozott terjedelem ellenére. A "teljesség" jelzõ érvényes arra is, hogy Ladányi valamennyi emlékezetes nagy verse olvasható a könyvben, például a kötet-címadók, az Öklök és tenyerek, az Élhettem volna gyönyörûen, az Utánad kószálok, a Dobszóló, a Kedvesebb hazát vagy a nem kötetcímadók közül a Lenin, a Parlando-ciklus és mások.
Az Ének a Jóistenhez nagyjából idõrendben rendezi ciklusokba Ladányi verseit, így ennek a nagyszerû életmûnek az alakulása, érlelõdése is nyomon követhetõ benne. Alakulásról, változásról azonban csak a költõi mesterséggel, a kifejezésmód árnyaltabbá válásával kapcsolatban beszélhetünk. Ladányi kész, kiforrott, következetes világnézettel érkezett az irodalomba, és haláláig megõrizte azt. Ezt bizonyítja a korai Polgár és proletár címû verse:Ez ájtatos csordát jól ismered.
Már olyan sokszor vállonveregettek
a nagyzoló, züllött kis istenek,
édesnek mondták verejtékedet
de rühellték mészfoltos tenyered.Csak a hangja változott, keserûbb, ironikusabb lett, látva fiatalkori illúzióinak szétfoszlását, de világnézetét, harcos baloldaliságát mindvégig megõrizte.
A fiatalember nagyrahivatottsága és a valóság szürkesége közötti ellentétet írja a Bánat címû versben, némileg már ironikusan, de még nem keserûen: "... Nekem a holnap / megmaradt - vigaszul - ígéretesnek."
Ladányit ebben a korszakában bántotta elkésettsége, hogy kimaradt a világot felforgató nagy vállalkozásokból. Nem lehetett Indiákat fölfedezõ tengerész, sem "a szabad mezõkért" elesettek egyike. "Nem erre vágytam / Valami tisztességes hõstettet szerettem volna véghez- / vinni, erõt öntve az emberekbe!" (Bánat)
E sorokat olvasva lehetetlen nem gondolni Petõfi hasonló életérzést kifejezõ versére:Sors nyiss nekem tért, hadd tehessek
Az emberiségért valamit!A "tér" hiánya Ladányit is nyomasztotta. A világ kisszerûsége különösen groteszk ellentétben állt a forradalmi frazeológiával, ez Ladányit nemegyszer gyilkos iróniára késztette.
A Majakovszkijéhoz hasonló indulattal és gúnnyal figurázza ki a nagy társadalmi átalakulásról tudomást nem vevõ, csak saját fájdalmukat, örömüket gõgicsélõ költõtársakat, a magyar "merengõ Mitrejkák, kerengõ Kudrejkák" világát.Mert mialatt az új társadalom
szûkölt vajúdva és
a polgári elit ismét megrohamozta
a teraszokat,
a mûvészeteket,
s az elõkelõ munkahelyeket,
a költõk biztosan érezték, mi a lényeg,
hogy most vitázni kell,
s most el kell dönteni,
az interpunkciók sorsát érvényesen!
(Napló)Ladányi költészetének egyik alapmotívuma a proletárok, a kisemberek iránti tisztelet. Költészete nagyrészt róluk, értük, nekik szól. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy kritikátlanul elfogult lenne irántuk, csak a szépet látná bennük. Látja gyakori kisszerûségüket, kispolgárisággal fertõzött gondolkodásmódjukat, könnyen félrevezethetõ naivitásukat, bizonytalan öntudatukat.
Aki legyint s legénykedik,
de szédül, hogyha szédítik,
s lehúz rá néhány féldecit:az Osztály -
Ki izmait mutatja és
mint közömbös esztergakés
forgácsolja a küszködés:az Osztály -
[...]
Érte legyen a vers komor,
érte legyen a vers hegyes,
õt sebezze, neki talánmég fáj!
József Attila óta nem született ilyen vers a munkásosztályról. Ha értük emel szót, nem népbarátságból teszi, nem lehajol hozzájuk, mint sok, talán jó szándékú, de a valóságos viszonyokat tévesen értelmezõ entellektüel, hanem egy közülük és velük. Bár a sorsa más irányt vett, mint az övék, azt fogalmazza meg, amit õk éreznek.
Az idõ múltával Ladányi költészete egyre baljóslatúbbá vált, egyre jobban érzékelte a magát szocialistának nevezõ rendszer kiüresedõ, hazug voltát, és a sokszor a nevében egyre gátlástalanabbul tevékenykedõ ellenfeleinek sokasodását. Nem minden irónia nélkül ez ügyben az Istenhez fohászkodik:Te, aki olyan nagy vagy, hogy megcsináltad a polgárt,
és gerinc helyett is könyököt adsz neki,
jólmenõ üzletet, sikerült sefteket,
nézd, szegényeidet az irigység eszi."
(Te, aki nagy vagy)Pedig az igazi nagy sefteket Ladányi nem is érhette meg. Érdekes gondolatkísérlet elképzelni, milyen verset írna ma, akit az akkori kis seftek is fölháborítottak. Ma, amikor a nagy seftelõkéhez képest az akkoriak tettei legföljebb kisdobosok csínytevéseinek számítnának.
... A munkásosztály
itt áll
nyugdíjazás elõtt,
és olyan jól jönne
egy kis magántulajdon már neki!Sok olyan vers van Ladányi életmûvében, amelyben szinte vátesznek mutatkozik. Kasszandra-jóslatai alig néhány évvel a halála után valóra váltak. A munkásosztály, mint osztály nyugdíjba ment, de hiába remélt, az "egy kis magántulajdon", amelylyel cinikus csalók hitegették, szép új világunkban is elérhetetlen maradt számára.
Ladányi tragikus sorsának az volt az egyik oka, hogy eretnek volt az akkori hatalom számára, s mint ilyen kényelmetlenebb, sõt veszélyesebb a nyílt ellenségnél, hiszen belülrõl látta és mutatta meg a rendszer kétarcúságát. Moldova György a kötet elõszavában ezt nagyon pontosan és szemléletesen megfogalmazza: "Az igazi ellenségnek mindig is az eretnekeket tekintették, akik megõrizték és tisztán mutatták fel azokat az ideákat, melyek nevében a hatalom a maga romantikus, kezdeti idõszakában elindult, de késõbb már az elsõ kakasszóra elárulta azokat. Így változott életében és halálában elsõ számú céltáblává Ladányi Mihály, a lázadó poéta is."
Egyetlen hatalom sem szereti, ha elveit szembesítik tevékenységének hétköznapi gyakorlatával. Nem szerette a magát szocialistának nevezõ hatalom sem, ezért büntetéssel, szilenciummal, a hallgatás falának építésével igyekezett lehetetlenné tenni, hogy a szembesítés eredménye eljusson azokhoz, akiknek a költõ szánta. S ehhez - s talán ebben az ügyben ez a legnagyobb szégyen - igénybe vette azoknak a liberális és egyéb jobboldali tollforgatóknak a szolgálatait, akik a létére törtek. Jobban tartott Ladányitól, mint saját szorgos sírásóitól.
A költõ lényegében a rendszer legitimitását vonta kétségbe. Nem a polgári demokrácia normái alapján, hanem mert megtagadta saját hirdetett forradalmi elveit. Nem szavakban természetesen, hanem tetteiben.
Ennek groteszk jele a Seregek között címû vers mottójának a Petõfi Forradalom címû versébõl vett két sornak a sorsa. Az Ének a Jóistenhez kötetben a mottó két sor:Haloványul a gyáva szavamra, dalom
Viharodnak elõjele, Forradalom!Ugyanennek a mottónak a második sora az 1967-es, Dobszóló címû kötetben ki van pontozva.
Ladányi Mihály költészete sokkal többrétûbb annál, hogy minden vonulatát számbavehetnénk, ám egy elemére még föltétlenül utalni kell, hiszen az Ének a Jóistenhez kötetben is igen hangsúlyosan jelen van. Ez pedig Ladányi magánya, szeretetéhsége, esendõsége.
Õ, aki arról álmodozott, hogy kubai ültetvényeken vonul dalolva és puskával a vállán, vagy Guevarával együtt harcol a bolíviai õserdõben, aki nem fáradt bele, hogy gyilkos iróniával vagy éppen a bibliai próféták haragjával ostorozza a forradalmat kisszerû bulikká züllesztõ árulókat, a sorsukon változtatni nem tudó, és nem is akaró, becsapott naiv szegényeket, sokszor megalázott, szegény és szeretetre éhes ember volt.
Szerelmes verseiben több a szerelemben menedéket keresõ ember szorongása, mint a boldog beteljesülés öröme. Több a szomorúság, mint a derû. Versek sorát lehetne idézni bizonyítékul, mint például a Kés címût.Mint öngyilkos
kezébõl kiütött kés,
elém zuhansz és
fényed veri át
szememben a halált.Talán már nem is kell szerelem a magány legmélyebb bugyrában, elég érezni, megtapintani a másikat, így ûzni el a dermesztõ egyedüllétet.
Nem szerettük soha,
csak megöleltük egymást.
Jó volt egymást ölelni,
melegítettük egymást.
(Nem szerettük soha)Ladányi költészete ma még csak parázslik a feledés hamuja alatt, de ez a parázs nem hamvad el. Az Ének a Jóistenhez, a korábban megjelent Könyörgés szerelem ellen címû kötet, a visszaemlékezések, méltatások, a hivatkozások, a szavalóversenyek lassanként áttörik a feledés ma még erõsnek látszó falát. Az érték elõbb-utóbb kivívja a maga megbecsülését, ám nem mindegy, hogy mennyi idõ alatt, és milyen áron. Az Ének a Jóistenhez nagy lépés ezen az úton. (Urbis Könykiadó)
*
Egy sajátos kultúra vonzásában
Yolanda Ulloa: Silbo del alma - Lélekfütty
A Magyar-Kubai Baráti Társaság támogatásával megjelent szokatlan címû, vékony kötet kétnyelvû válogatás egy kubai színésznõ, költõ és regényíró verseibõl. Yolanda Ulloa számára nem ismeretlen Magyarország, de õ eddig jószerével ismeretlen volt Magyarország számára. Csak azok ismerték, fõleg, mint tehetséges színésznõt, akik találkoztak vele Budapesten, amikor ahogy Simor András elõszavából megtudhatjuk, szakmai továbbképzésen, a Színmûvészeti Fõiskolán tanult korhû jelmezekkel összehangolt színpadi mozgástechnikát.
Verseiben feltûnnek magyarországi motívumok, így József Attila alakja az Attila címû költeményben:A balatoni
vasúti sín
elõtt
lehullt, mint egy levél
ágak,
gyökérzet nélkül.
[...]
Teste színekkel volt teli,
és nyitott szemében
a haza lassú vize
a tájat tükrözte vissza.Magyarországi hangulatok ihlették Népzene címû versét is.
[...]
Miközben a cigányzenészek játsszák
a csárdást s a hegedû örök életre kel
az esõtõl könnyezõ színes üvegablakok mögött
a tûz táncos madarai körülrepülik
ünnepelve az estét
[...]József Attila megidézése korántsem csak tisztelgés a magyar kultúra elõtt, nem is csak a zseniális költõtárs iránti hódolat kifejezése. Ennél jóval többrõl, olyan lelki rokonságról van szó, amely Ulloa verseiben egyértelmûen kifejezõdik. Az Egy mosónõ rövid életrajza olvasásakor lehetetlen nem gondolni a Mamára.
Emilia
a látóhatár felé kiteregette
zsinórján a fehér ruhákat,
és nõtt a hab
nyomtalanul kezei között.Emilia
háta meggörnyedt,
mint virág
a déli melegben.
Ráérõsen
a ruhák közé lépett,
és azután kilobbant.Yolanda Ulloa verseiben elõszeretettel ír az úgynevezett egyszerû emberekrõl, akik - és erre éppen a vers a bizonyosság - korántsem egyszerûek, ugyanolyan gazdag és összetett személyiségek, mint bárki más. Verseiben gyakran jelennek meg látszólag gyenge, szánnivaló emberek, akikrõl azonban bebizonyosodik, hogy lélekben erõsek, s ha elbuknak, olykor korántsem hõsi módon, akkor is megmutatkozik a nagyságuk. Erre legjobb példa a Benjamín címû, balladaszerû vers, amely Che Guevara gerillacsapatának egyik tagjáról és elsõ halottjáról szól. Benjamín, mint azt Guevara naplójából tudjuk, fizikailag gyenge, de lélekben, akaratban erõs fiatalember volt, aki a menetelés során a kimerültségtõl megbotlott, belezuhant a Río Grande gyors sodrású vizébe, és társai nem tudták kimenteni.
[...]
Gyönge fiú volt,
de erõs ama napok
próbái közt,
gyõzni tudó akarattal
halványságát, fáradtságát
lebírta.
[...]A költõnõ gyakori témája kanári-szigeti õsei Kubába vándorlása, beilleszkedésük egy másféle világba. Ezt idézi a kötet címadó verse is, a Lélekfütty.
[...]
fájó kezeim között anyám most újjászületik
tûz és hegycsúcs
a kanári-szigetiek nyomora
(csontok kupaca csontokon)
kék fénnyé válik
(lenyugvóban a nap)
fehér de kék fénnyé
(eltûnõben a hold)
belém harap
kutya és villám
[...]A kanári-szigeti bevándorlók és a környezetükben élõ kubaiak kultúrájának keveredésébõl sajátos, új kultúra született. Yolanda Ulloa térben távol került ettõl, megismerkedett más kultúrákkal, de az a világ beépült a személyiségébe, annak meghatározó részévé vált.
Több vers is idézi ezt a sajátos világot, amelyben valóság és képzelet, babona és vallás, igaz történet és legenda összevegyül. A Ráma ünnepe, A cédrusok éneke, a Szent Iván ünnepe, a Boszorkányok tunikái és még több költemény szól ezekrõl a számunkra talán csak folklorisztikus dísznek látszó elemekrõl, amelyek azonban Ulloa dédszüleinek és nagyszüleinek a világát jelentik, s számára is fontos érzelmi jelentõségük van.
Yolanda Ulloa éppen a fentiekkel összhangban szívesen ír balladaszerû költeményeket, vagy talán írhatnék egyszerûen balladákat is, ha a magyar balladaköltészeten is nevelkedett irodalmi ízlésen a balladákhoz nem kötné a szigorúan kötött formákat. Teodoro Álvarezt, a legendás banditát 1935-ben megölték a csendõrök. Története máig él a nép száján. Ulloa szaggatott, homályos mondatokban idézi föl az alakját és történetét a Cañambrú címû versben.
Vannak nehezen megfejthetõ, inkább csak hangulatokat idézõ költemények a kötetben. Ezekben a költõ nem a szavak ritmusával, hanem a hangulatokkal kelt zenei hatásokat. A kötet minden darabja szabadvers, de Ulloának különleges tehetsége van ahhoz, hogy a szöveg ritmusát helyettesítse a gondolatok és az érzelmek ritmusával.
Sokan úgy vélhetik, hogy szabadverset könnyebb fordítani, és vannak költõk, akiknek a verseire ez érvényes is, azokéra, akiknek a költészete elsõsorban gondolati költészet. Yolanda Ulloa versei általában nem tartoznak ide, aki az õ verseit fordítja, az kénytelen a szöveg ritmusának segítsége nélkül visszaadni a költemények bonyolult zeneiségét. A kötet két fordítójának, Dobos Évának és Simor Andrásnak ez szinte mindenhol sikerült, amennyire csak a spanyol és a magyar nyelv szerkezetének különbözése ezt lehetõvé tette. Mindezt úgy oldották meg, hogy eredményesen törekedtek a spanyol szöveg jelentésének pontos átmentésére. (Z-könyvek)
GYIMESI LÁSZLÓKristályzár a kráteren
Sárközi László: Dedikáció az örökkévalóságnak
Nagy merészség, ha egy fiatal költõ egyenesen az örökkévalóságnak ajánlja új (immáron második) kötetét! Vizsgálhatjuk a gesztust, a szándékot, méricskélhetjük a nekibuzdulás és az eredmény arányait, de minek?
Elég, ha a mûvet magát (a versáradatot egységes alkotásként is szemlélve) elemezzük. Sõt, ne is elemezzük! Fogadjuk el, fogadjuk be - mert váratlan kincshez, értékhez jutottunk. Profitál-e belõle az örökkévalóság? Majdnem mellékes. Mi lettünk itt, prózai kortársak, gazdagabbá.
Sárközi László elsõ kötete (Belsõ világ, 2001.) ígéret volt. A második: eredmény. Két kultúra határán billegõ alig tétova mû-egész. A sokszoros poklokat megjárt költõ igazi névjegye. A hazai magyar és roma kultúra máshoz nem hasonlítható, egyszeri ikerkristálya, az esztétikum magasához emelt fa, cincér, kígyó és kova, érti, akinek értenie kell.
Mert jelentõs költészet forralódik össze abban a vulkánban, amelyet Sárközi egyelõre zárva tart. Fortyog a magma, pöfög a lefojtott düh és a felszentelt erõ, készülõdik világra-jövetelre, világ-felperzselésre, világ-teremtésre.
A poklok mélyérõl jövõ költõ áradó düheit elfogadnánk, elfogadtuk nem egyszer. Hiszen olyan másik valóságot ismer, amely számunkra egzotikus, idegen, már-már hihetetlenül másvilági. A rend - a költészet belsõ rendje - iránti igényt azonban nehezen kötjük a fortyogó lávát útra bocsátó költõ obligát képéhez. Áradjon a harag, perzseljen a vád! Legyen partokat nem ismerõ tûzfolyam a visszavonhatatlan szó!
De Sárközi László nem engedi maga fölé, mindannyiunk fölé magasodni a tûztajtékokat. Uralkodik a vulkán dühein, a szó-lávát a konzervatív költészet százszor szabályozott medrébe tereli.
Hihetetlen többszörös feszültséget hoz így létre! Fenekedik egymásra a szociologikus pontossággal felmért, legalább is felzaklató tartalom és a konszolidált forma; ugyanakkor egymásnak feszül a tartalom két rétege is: a leképzett hagyományos, öröklött roma és a szabadon választott, követni kívánt magyar kulturális mintaegyüttes. De feszültség támad a fegyelmezett forma alkalmazásában is: a míves szonettek, szonett-koszorúk egyre-másra törik szét mind a petrarcai, mind a shakespeare-i hagyományt, elõre- és hátra vetõdnek a tercinák, át- meg átrendezõdnek a rímképletek.
Aprólékos mûgonddal formált (többféle szabályhoz igazodó) haikuk váltakoznak szándékosan átritmizált, "elrontott", személyhez igazított haikukkal, s az indiai rubái manapság ritkán magyarított szigorú rendje is csak azt szolgálja, hogy a felfeslõ szövedékek hasítékaiból a saját, sárközis költészet indái bújhassanak ki, burjánozhassanak szét, mindnyájunk örömére.
A kötött formák kristályzára jól zárja a vulkáni kürtõt. Láttatja az erõt, utat enged a kipöffenõ gázok dühének, de nem engedi a lávát robbanásig feszülni, tûzpatakokká szelídítve a költõ által jól megépített partok közé kényszeríti. Így teszi egyszerre könnyebbé a befogadást, s kötelezõvé az elfogadást.
Nem hibátlan persze a kötet, miért is lenne az. De a túlbeszélés itt-ott felbukkanó bocsánatos bûnei, a formai szabályok mindenáron történõ kielégítésének igényébõl született töltelék-szótagok, ütemek, fél- és egész verslábak feledhetõek. A mû-egész kiveti õket magából, a salak a partra sodródik - nem állja útját a diadalmas tûzpataknak, nem szennyezi míves medrét.
Sárközi László kötetének megjelenése egyszerre eseménye a hazai roma költészetnek és az egész magyar kultúrának. Felelõsségteremtõ eseménye. Mert a befogadó közösségnek meg kell teremtenie a költõ helyét a magyar irodalomban, ha nem is puha bölcsõjét, de személyre szabott sziklaágyát. S a költõnek úgy kell uralkodnia szabályozott tûzhányóján, hogy a kristályzárak ragyogása sohse feledtethesse a fortyogó magma világformáló erejét.
A kötet kivitele is igényes, megformált. Gyõrffy Sándor fedélterve, a versekkel egyenrangú grafikái részévé válnak a mû-egésznek. A köszönetnyilvánítások hoszszú sorából kiviláglik, számos neves irodalmár és más mecénás bábáskodott a könyv világrajövetele körül. Talán tudták, nem akármi születik. (Muravidék)
KRISTÓ NAGY ISTVÁNElvhû férfiak
Öt könyvrõl
József Attila-év van. Ebbõl az alkalomból újra kiadták Illyés Gyuláné emlékezését József Attila utolsó hónapjai címmel, amit eredetileg leányának írt 1962-ben, de csak a költõ halálának ötvenedik évében hozott nyilvánosságra. 1937 februárjában ismerkedtek össze, s József Attila pár nap múlva már feleségül kérte a gyógypedagógus nõt, a világviszonylatban számottevõ pszichiáter, Szondi Lipót kiváló tanítványát. Kozmutza Flóra nem szánalomból, nem szakmai hivatásérzetbõl, hanem õszinte együttérzésbõl, ha nem is szerelembõl hajlandó is lett volna hozzámenni, de nemcsak azért, mert a költõ azt mondta, ha ez a házasság nem jön létre: belehal. Végül is ez lett a kilenc hónapos ismeretség vége, bár József Attila nem emiatt lett öngyilkos: súlyos idegbeteg volt, s állapotán a lélekgyógyászat nemhogy segített volna, inkább rontott. A gyógyításra "az akkori pszichoterápiás eszközök és szemlélet nem voltak alkalmasak" - mint késõbb szakemberek írták róla. József Attila menthetetlen volt, hiszen nem ez volt az elsõ öngyilkossági kísérlete. Rettenetesen fájt neki, hogy régi barátaitól - a Nyugat körétõl, a népi íróktól - úgy elszakadt: szíve szerint hozzájuk tartozik. [...] Csalódott a K. P.-ban is, ahol szövetségeseket, barátokat remélt [...] eszméi megvalósulását várva. [...] És az ország, a nép, minden reménytelen, múltban, jelenben; nem hisz a jövõben sem." Ahogy ezt elmondotta "összefüggõ volt, világos és értelmes". Mint ahogy költeményeiben is. És sajnos, igaza volt. Flóra évekkel József Attila halála után ment hozzá Illyés Gyulához. Megrendítõ és sok tekintetben perdöntõ ez a kis kötet, fõként a költõ itt közzétett levelei okán. (Sziget Kiadó)
Egy másik, szintén beteljesületlen szerelemrõl szól Márai Sándor most megint kiadott, alighanem legjobb regénye, a Vendégjáték Bolzanóban. Itt azonban egy "hivatásos csábító", Casanova mond le a legnagyobb szerelemrõl, nem azért mert a grófné idõs férje - ami szándékában lenne - megvásárolja, hanem mert maga is öregszik, és tán életében elõször nem akar felelõtlen lenni. Nosztalgia és szóbûvészet tölti ki a könyvet, bizony a szóból több is a kelleténél. No de, ez a Márai "irálya" - ahogy õ maga él e kifejezéssel. Húsz-harminc oldalas monológok, s akinek ez kell, nyilván élvezni is tudja. Mint ahogy annakidején magam is élveztem, míg most csak átlapozni tudtam. Az is soknak bizonyult. (Helikon Kiadó)
Sikeres csábításról szól viszont egy megintcsak új kiadásban közzétett remekmû, Theodor Fontane regénye, az Effi Briest. Thomas Mann szerint egy a világirodalom tíz legszebb regénye közül (vagy csak a német irodalomból?), szerényen hallgatva saját teljesítményérõl. Varázsosan megírt, részletezõ realista mû, Vas Istvánnak az eredetihez méltó fordításában. Ez a fajta realizmus a nemiséget tekintve éppenséggel túlzottan is tartózkodó, akkor, amikor Zola errõl már sokkal nyersebben ír. A címszereplõ az elsõ fejezet elején még ipiapacsot játszik barátnõivel, de a fejezet végén már menyasszonya édesanyja volt udvarlójának, aki persze sokkal idõsebb, érett férfi. Érett, sõt túlérett, akinek "elvei" vannak, porosz úri elvek, s mikor a túl fiatal asszonyka megcsalja, a "hivatásos csábítót" párbajban minden további nélkül lelövi, hogy maga tovább emelkedjék a hivatali ranglétrán, felesége pedig kitaszítottan, szülei házánál vidéken hal meg... Bizony, nehézkesen indul a regény, de aztán igencsak megkedvelteti magát, a majd 80 éves Fontane minden bölcsessége, emberismerete és társadalomkritikája végül is megragad bennünket. Akárhogyan is: a Goethénél elakadt német próza ezzel a halkszavú regénnyel ért el újból világirodalmi szintet. (Új Palatinus Könyvesház)
Nem porosz, hanem sokkal mélyebb, humánus katolikus elvei vannak az új pápának, Joseph Ratzingernek, akirõl évtizedek óta tudom, hogy fontos személyiség. Annakidején meg is vettem egy 1990-ben magyarul is megjelent interjúgyûjteményét (Vittorio Messori: Beszélgetés a hitrõl). Kiderül belõle, hogy az ekkor még "csak" bíboros mennyire meg nem alkuvóan ragaszkodik az egyház megannyi törvényéhez, melynek nemcsak õre, de alakítója is, mint az egykori inkvizíció, a Szent Officium (e mû közzétételekor már Hittani Kongregáció) prefektusa. Nagy egyéniség, aki azonban elzárkózik minden "modernizmustól", s bár az elidegenedést meg az egyház válságát jól látja s elismeri, a megoldást (akárcsak százötven évvel ezelõtt Kierkegaard - legutóbb írtam is róla) csak a feltétlen istenhitben s a vallási-egyházi dogmák elfogadásában látja. Még az evolúcióval (telhiardizmus) kapcsolatban is fenntartásai vannak. Mindez azért lehet fontos, mert most, pápává történt megválasztását követõleg sokakban illúziók keletkezhetnek XVI. Benedek valamelyes "liberalizmusáról", holott õ épp a liberalizmussal, a racionalizmussal és a materializmussal nem tud és nem is akar megbékélni. Így szó sincs köznapi értelemben vett nõi egyenjogúságról: a nõ "természetadta" nemi különbségénél fogva csak meghatározott szerepben létezhet. No de, a pápa realizmusa, humanizmusa, békevágya így is megérdemli megbecsülésünket. (Vigilia)
Molnár Géza önéletírásának második, az elsõnek mûvészi tekintetben is méltó folytatása, a Csúcsok - szakadékok. Ebben az író külszolgálati tevékenységérõl számol be s közben arról, hogy ez mennyiben akadályozza írói munkásságát. De szépírói alkotás is. A párizsi évekrõl szóló beszámoló elbûvölõen szép - szinte honvágyat ébreszt az olvasóban, aki (mint e sorok írója is) bánhatja, hogy nem töltött éveket maga is ebben a csodálatos városban, noha tehette volna: nyelvtudás híján visszariadt ettõl. Molnár épp francia nyelvtudását szinte természetesnek veszi, holott az egy munkásifjú részérõl korántsem magától értetõdõ. De a párizsi tapasztalatok mögött nem marad el, mert megrázó, amit a bombázott Vietnamban megtapasztal, ott, ahol a kistermetû lakosság számára megfelelõ, ám neki csak derekáig érõ egyszemélyes óvóhelyen kell átélnie a légitámadást... Meghökkentõ a "kulturális forradalom" Kínájának ábrázolása is. Az írói konferenciák érdektelenek, míg szívesen olvastunk volna többet az Írószövetség körüli küzdelmekrõl (akkor), a baloldali írók kiléptetésérõl, de így is fontos adalék, amit a betegen helytálló Darvasról és Dobozyról leír. Elengedtem volna az írói megbecsülés hiányával foglalkozó sóhajokat, hogy pl. nem kapott Kossuth-díjat. Sokan nem kaptak még. No és? Molnárnak ez a könyve is felér egy irodalmi díjjal. Hát még ha tisztességesen szerkesztették és korrigálták volna! Akadnak ugyanis fölösleges ismétlések és megbocsáthatatlan sajtóhibák. (Hét Krajcár Kiadó)