DONKÓ LÁSZLÓ

www.donko.hu

(A Vallyon-telepi tanyasiaknak)

www.donko.hu - tudhatod
interneten verseimet megkapod;
van közöttük: óda szonett ballada
idéz tanyát: gyepet; tücsköt garmada;
ponciustól pilátusig tart a sor;
fasorban sincs mint versemben oly fasor;
kanális visz át a réten; s "õrnaszád"
vigyázza a keresztfater birtokát;
mint móricznál - homokfutón jár az "úr";
az ártéri dinnyeföldön vár a nyúl;
(robbannak a sárgadinnyék; forr a nyár;
forradalmár che guevara arra jár;
bokortanyák rémült népe áll mögé;
- s vélük lép sok kútágas az ösztövér...)
 

téli fatelep

megalomániásak a fák:
a topoly beleér az égbe
kaukázusi fenyõnk sunyít
csak a virágfa mondja: még ne!

a sok tuja nem hisztériáz
a mogyoróra rájár a nátha:
taknyos tavalyi hernyó-virág
hull a kidobott ócska kádra...

Tetõre kúszik a lilaakác
- operett jut eszembe róla
(mintha feketelemezrõl a
fess ajtay andor dalolna)

kertünk nagy téli fatelep:
fõnnel táncol szilva a körte
- nagyfiam láncfûrészt telepít
hogy lefejezze - a bürökre.

HÓDOS MÁTYÁS

A kis szatír születése

Ébredj már, Morpheusz rabja! Hallod? Hogy lehet ilyen mélyen aludni? Tõled aztán elvihetik a farkasok az egész nyájat!
    Nagy nehezen kinyitottam a szemem, és kinéztem a kunyhó nyílásán. Az öcskös abbahagyta a rázást, elengedte a vállamat.
    - Na, végre! Pattanj és indulunk!
    - Még alig pirkad, mi a nyavalyát akarsz? - kérdeztem álmosan.
    - Átmegyünk az öreghez! Látnom kell az egyik kecskéjét! Te meg addig szóval tartod.
    - Ugyan mirõl fog az velem ilyen hajnalok hajnalán beszélni?
    - Találj ki valamit! Mondd azt, hogy az egyik tömlõben megerjedt a tej. Kérdezd meg: mitõl és mit lehet vele csinálni? Tudod, mennyire szeret okítani. Vagy hozd szóba a tegnapi Szküllát és Karübdiszt! Na, tápászkodj már fel! Itatásra, visszaérünk. Nem bánod meg!
    Láttam, hogy az öcsköst nem lehet leállítani, meg kíváncsi is lettem, mit talált már megint ki. Kimásztam a kunyhóból, nyújtóztam egy jót. Addigra már elindult lefelé az ösvényen. Utána eredtem. A tisztás szélén, a vén diófánál értem utol. A zefírek tánca gyengéden rezegtette a fa leveleit. Artemisz szent ligete felõl gombaillatot hozott a hajnali szellõ. A keleti égen halvány piros csík jelezte Héliosz, a napisten közeledését.
    - A rózsaujjú hajnal - jutottak eszembe öcsém szavai. Gyakran talált ki ilyen meglepõ hasonlatokat, képeket.
    Az öreg cserénye talán egy futamodásnyira volt a miénktõl, lefelé a patak mentén.
    - Csakugyan, mirõl is fogok beszélni vele? - gondoltam. - A megerjedt tejrõl nem, az biztos! Nagy szégyen lenne, ha a tizenhatodik nyaramon, immár nyolcévi pásztorkodás után ez elõfordulna. Az egymás felé elmozduló, összecsapódó, a hajókat összezúzó két szikla, az igen! Az jó lesz! Szájtátva és hitetlenül hallgattam az este, amikor nála voltunk. Lesántult egy báránya, levágta és a többi szomszédos pásztorral együtt mi kettõnket is áthívott. Tüzes kövön sütöttük meg a húst, jól esett a forrásvízzel hígított hazai bor.
    Az öreg korábban kereskedõ volt, sokfelé megfordult, rengeteg történetet tud, és szívesen mesél. Már jó régen, Thrákiában jártában kirabolták, társait megölték, õt jól agyabugyálták, alig kecmergett haza. Azóta pásztorkodik. Ért a betûvetéshez. Nekünk is mutatta. Nekem ugyan nem nagyon világos, hogy a halacska formájú jel, ha oldalra néz, miért alfa, ha meg lefelé, miért gamma, és minek kell kétféle omega, de az öcskös elsõ látásra megjegyezte az összes betût. Egyébként is, ha az öreg szóra kap, a fiú valósággal két nagy füllé változik.
    Átgázoltunk a patakon. Az öcskös megállt egy pillanatra. Összehúzta a szemét, kezébõl ernyõt formált, és a messzeségbe nézett. A távoli, kopár, sziklás dombok mögött a nagy víz visszaverte a kelõ Nap sugarait.
    - Látod? - szólalt meg ájtatos hangon. - Poszeidón tengeristen szigonya fénylik.
    Átfutottunk a ritkás cserfa ligeten, és kitárult elõttünk a harmatcseppek gyémántjait szikráztató rét. A kutyák barátságos vakkantással üdvözöltek.
    Az öcskös eltûnt a cserényben, én meg beköszöntem a gazda kunyhójába.
    Éppen felkeléshez készülõdve a szénaszálakat szedegette a szakállából. Nem fogadott valami szívesen.
    - Hát neked mi kell ilyen korán?
    - Alig tudtam az este elaludni, és éjjel is a maga szikláival álmodtam - hazudtam folyékonyan. - Csak azt nem értem, hogy Szkülla és Karübdisz mindennap megindul, vagy csak akkor, ha hajó úszik be közéjük?
    - Tudja a fene! Ahogy a Párkák jónak látják eltépni az életfonalakat... Minek az neked? - kérdezte morcosan.
    - Ho már beszélt róla, szeretném érteni...
    - No, jól van! - enyhült meg. - Nem hiába mi vagyunk Pallasz Athéné népe! Ez illik egy igazi göröghöz! Nem úgy, mint azok a tompaeszû trákok! Csak a rablás meg az erõszak, hogy a nagy Zeusz villámai csapjanak beléjük! Szóval, te hogyan gondolod?
    - Amikor vihardagálykor megemelkedik a víz - feleltem lassan, elgondolkodva, szinte kérdezve -, az összehajló sziklák közé szorítja és összetöri a hajókat...
    - Így van! Biztosan így van! - helyeselt lelkesen, miközben feltápászkodott. - Ezt jól kitaláltad! Még sztratégosz is lehet belõled! Buta ember nem vezethet hadat. De ideje itatni. Mondd, mi a fene kell az öcsédnek a cserényemben? Láttam a résen keresztül, hogy az elõbb bement, most meg kiugrott... Nem tetszik az a sunyi nézése, ahogy összehúzza a szemét!
    - Nem tudom - mondtam elköszönve. - Majd megkérdezem tõle.
    A szélsõ cserfáknál értem utol a gondterhelten bandukoló öcsköst.
    Kérdésemet be sem várva bánatos pofával csak annyit mondott: - Elment...
    - Ki ment el? És hová, te félnótás?
    - Az újszülött... A kis szatír... Az erdõbe... Ott laknak...
    - Eszeden vagy te? Mi történt?
    - Megellett az öreg göndörszõrû fehér kecskéje... Én már csak egy gidát találtam alatta.
    - Mit kellett volna találnod ott, talán egy borjút?
    Végül kiszedtem belõle, hogy a mostani újhold elõtti ötödik telehold idején arra járván keserves mekegésre lett figyelmes, és meglátta az öreget, amint igen nagy buzgalommal hátulról töltötte a szûz kecskét.
    - Na, és?
    - Mit "na, és"? - utánozta a hanglejtésemet dühösen, és hosszú, fekete sörényét elcsapta a homlokából. - Te talán nem tudod, hogy a szatírok így születnek?! Félig ember, félig kecske! És teleholdkor csinálják õket. És az öreg nagyon is hasonlít rájuk. Az öthangú sípon is hogy játszik.
    - Elég a badarságokból! Láttál-e már olyan embert, aki találkozott valódi szatírral, te nagyokos?! Gyerünk itatni, fejni, aztán ha felszárad a harmat, hadd legeljenek. Közben meg szedjük ki belõlük a kullancsokat...
    - Vedd tudomásul, igenis láttam! Beszéltem is vele!
    - Kis mulya kölyöknek nézett és hazudott neked, vagy túl mohón áldozott Dionüszosz istennek, nem hígította a bort, ahogy illik...
    Az öcskös durcás arcot vágott, és egész délelõtt meg sem szólalt.
    Amikor Héliosz szekere zenitre ért, a nagy hõségben elhevert a nyáj.
    Nem tudtam megállni, célzatosan megkérdeztem: - Hát a nimfák hogyan születnek, szerinted?
    Kiérezte a szavaimban bujkáló gúnyt, mert sértõdötten válaszolt.
    - Azokat Aphrodité teremti szerelemre, még ezt sem tudod?
    - Szeretnél eggyel találkozni, mi?
    - Már találkoztam - mondta fölényesen.
    - És milyen volt? - kérdeztem, de hangomba irigység is vegyült.
    - Csodálatos! - felelte átszellemült arccal. - Félhold idején egy éjjel nagyon csíptek a bolhák. Kimentem friss diólevélért. Hát, amint lábujjhegyen, kinyújtózva szedem a leveleket, valaki hátulról átölelt és megcsiklandozott. Megfordultam és magamhoz szorítottam. Éreztem a vére lüktetését, teste domborulatait. Felemeltem és óvatosan letettem a gyepre. Éppen olyan volt minden, ahogy mindig is elképzeltem. Hajnalig ölelkeztünk. Akkor megcsókolt, felugrott és eltûnt az erdõben. Arany haja még sokáig világított a fák között...
    Kicsit hallgatott, majd hozzátette: - Hiába vagy te okos, ha ránézel, mondjuk, a kövekre, csak köveket látsz... Én meg beszélgetek a beléjük zárt erdei lényekkel, állatokkal... A lombokon átszûrõdõ napfény foltjaival régenvolt emberek, Ilion vitézei üzennek. Ha megkérem õket, elbeszélik a történetüket... A kis szatírt pedig megkeresem az erdõben...
    - Az öreg azt mondta, hogy nem tetszik neki a nézésed, mert mindig összehúzod a szemed...
    - Tudod, hogyha nem húzom össze, rosszul látok - panaszolta. - Nagyon félek, hogy örök sötétség szakad rám...

    Este átjött az öreg parázsért. Kialudt a tüze, a kovát meg nem találja...
    Elmenõben megkérdezte az öcsköstõl: - Mondd, te Homérosz gyerek, mi a fenét kerestél reggel a cserényemben?


 
ESNAGY JÓZSEF

Lapáttal a kezemben

Márványmerevedéssel
Végtagjaimból kiszalad a vér
Míg szürke meztelenségemmel
Állok a virágok elõtt
Bénán és esetlenül
S fõként magányosan
Ebben a szemérmetlen sokadalomban
Lapáttal a kezemben
A többre hivatottak tudatával
Mint egy más világból idecsöppent
Ûrhajós aki nem odaérkezett
Ahová célját kijelölték
Egyre árvábban s tehetetlenül
A bámészkodó tekintetek tengerében
Ahol mint fuldokló
Tiltakozva a sorsom ellen
Immár büszkén emelem fel
Jelzõlámpaként pirosló
Bozontos fejemet
 

Egy kérdés feltevése

Mondd Te gödörtõl gödörig
Csontvázzal táncoló
Széttöredezett tekintet
Te félszegen álldogáló
Megsérült indulat:
Amikor munkából hazaérkezel
Hányszor és hányszor
Érintheted meg olyan büszkén ezt a
földet
Mint az aki sok-sok éve
Hûtlenül elhagyta otthonát
És most úgy közeledik felé
Mint akinek nem kell
Szégyellnie a világ mocskától elázott
Arcát pedig Te jóban és rosszban
Mindig itthon maradtál
Sárban és mocsokban
Szertelenül átkúszva
Az idõtlennek tûnõ rendszerek
Bozótos kapuján?

BODA MAGDOLNA

éjszakák

az álmok vonalas rajzok
mint képregények
rövidek tömörek
és fekete-fehérek
az éjszakák
kockás füzetlapok
rajtuk üres
párbeszéd panelek
a polcon altatóorvosságos
recept - kiváltatlanul
 

(piros vonal)

penge a csuklómon
piros vonal
felbontom az
élettel kötött szövetséget
nevetséges -
gondolom
becsukom a szemem
fehér hóban
vérpiros lábnyomok
léket verek utoljára
egy szép szóban
van még ilyen
teatojás
diófa
fülemüle
sorolom
valaki ráteszi négy ujját
érzem
peregnek az afrikai dobok
 

(film csak)

Vettél jegyet?
Nem baj.
Majd belógunk.
És végigblicceljük
az összes
történetünket.
 

(mentatea)

Szeretek mentateát fõzni
az illata csecsemõkoromra emlékeztet
pedig a tudomány szerint nem is
lehetnének emlékeim abból az idõbõl
ráadásul soha sem adtak
mentateát csecsemõkoromban
mondta anyám
fogalmam sincs
miért utaztat meg ez az illat
tegnap azt álmodtam hogy
kisgyereket itattam
mentateával
alumíniumbögrébõl
és azt szajkóztam
csijja csicsijja szentem

az álmoskönyv szerint
rosszat jelent
a folytonos utazás
de fõként az alumíniumbögre

KÓRÓDY ISTVÁN

Mindennapi történet

Mindennap egy tükörrel ébredek,
néha csillagtöréses,
szilánkok a másik párnán,
amibe álmomban arcomat bújtatom.

Az ébredés
egy repedés a padlótól plafonig nyújtózó üvegfalon,
ahol átszivárog a foncsor mögött meghúzódó ikervilágból
az idõ.

Mint egy lassított, végtelenül lassított filmben,
végtelenül lassan hullanak, leereszkednek a tört üvegek.

Amikor rám hull a széttöredezett üvegfal,
csodálkozva nézem magam,
ahogy a befúródott, kis szabálytalan tükrökkel,
befelé hegyesedõ tüskékkel,
csillámoló sünné változom,

mint egy szétborzolt térmozaik,

mint egy szétesett kép falon tisztán maradt helyének
visszaemlékezései,

ahogy egy istent sóvárog,
aki újrakezdi a teremtést egy üres világban,
aki ismét kitalálja a színeket,
felvázolja a felharmónikusokat,
idegeket köt szorgalmasan,
látomásokat éget magába.

Lassan csak átélem, amit éltem,
lassan csak megélem, amit élek.

Mára ismét megteremtem magam.

Ennyi halál és ennyi feltámadás
kibírható?
 

Vakvágány

Most fõszereplõ:
ez a végtelenbe nyújtózó, csillogó ikrei mellett
oldalvást rozsdásodó.
Ahol felütötte fejét a mezei virág, a fû, a gyom,
ahol biztonságban kapirgálnak a bogarat keresõk,
ahol meg sem rezzenek a mellettük elzúgó robajra,
tudják, hogy itt a genetikai emlékezet óta
nincs veszély.

Itt az idõ vesztegel, s itt idõz a tér.
Innen nincs elõre, innen vissza kell vonulni,
hogy indulhassak még váltók felé.

Itt életfogytig
a végtelenségig tölti idejét a tér,
itt a világ végéig tengeti létét az idõ.

Itt béke van.
Örökös átmenet az érkezésbõl - sehová.

Itt, mint a sínrõl a rozsda,
az idõtlenségben pereg le
a megmoccanásról a remény.

Le kell engedni az idegeket,
csukott szomorú arcomat átengedni a Napnak, az esõnek, a hónak.

Itt - tulajdonképpen - lenni: jó.

... és már a
végtelenségbe nyújtózó fényes sínek végén is
ott látom a lezáró bakot.

Isten lesz az állomásfõnök
a vakvágányokból álló pályaudvaron.

BENE ZOLTÁN

Üledék

Belényi Gabriellának

Elsõ nap
(A valóság bizonytalansága)

Asztalos Péter késõbb úgy emlékezett, másnapos volt az évnyitón, vagy beiratkozáson - vagy nevezzük inkább az elsõ napnak az egyetemen? Mindegy, hogy nevezzük, másnapos volt. És nem volt olyan ismerõse, akinek társaságában könnyebben megbirkózott volna az új helyzettel, mert õ nem a két szegedi elitgimnázium egyikében érettségizett, hanem a hajdani lánygimnáziumban, a Tömörkényben, ahonnan abban az évben senkit nem vettek fel a bölcsészkarra (meg más években se nagyon). Akadtak persze ismerõs arcok, de közeli ismeretség senkihez sem fûzte, legfeljebb egy-egy biccentés erejéig voltak ismerõsök az ismerõsök, az pedig édeskevés ilyen körülmények között. Elõször szomorú volt emiatt. Utána nem.
    Talán azért, mert egy széparcú lány mellett ült az Auditorium Maximumban, a bal oldal hatodik sorának közepe táján. Két nappal korábban összekülönbözött barátnõjével, az õzike tekintetû Kincsõvel, s úgy egyeztek meg, két hétig nem találkoznak. Ezért különösen nagy jelentõségre tett szert a kellemes szomszédság. Miközben ezen járt Asztalos Péter esze, a katedrán egymást követõen többen beszéltek, többnyire hülyeségeket.
    - Unom - sóhajtott fel magában Asztalos Péter.
    - Én is - mosolygott rá a szomszédja.
    - És egyesek még jegyzetelnek is - jegyezte meg Asztalos Péter.
    - Hülyeség! - jelentette ki a lány.
    - Asztalos Péter vagyok.
    - Kopereczky Vera. Mikor érkeztél?
    - Szegedi vagyok.
    - Én félegyházi. Tegnap jöttem. Albérletben lakom.
    - Ha vége lesz ennek, megiszol velem valamit?
    - Hogy a fenébe ne!
    Asztalos Péter boldog volt. Soha életében nem sikerült ilyen gyorsan megismerkednie és randevút egyeztetnie egy lánnyal. Ráadásul ilyen csinos lánnyal! Mert amint maga mellé pillantott, meg kellett állapítania, hogy Vera igen szép, hosszú combokkal rendelkezik, amelyeket szabadon hagy a miniszoknya. Barna bõre melegen sugárzott Asztalos Péter felé, aki egyszerre azt vette észre, szûkösen fér a nadrágjában.
    - Lehetne már vége - dünnyögte.
    - Lehetne - hagyta rá Vera. - Milyen szakos vagy?
    - Töri-francia.
    - Az remek! Én is. Biztosan csoporttársak leszünk!
    - Minden bizonnyal. Csak lenne már vége!
    - Én is mennék már nagyon!
    De még legalább egy órát kellett várakozniuk, mire elmehettek.
    - Hová? - kérdezte a lány.
    - Van itt nem messze egy remek kocsma. Olvastad a Por-t?
    - Nem. De azt mondják, jó.
    - Én olvastam. Kurva jó! Na, a Por számos epizódja játszódik abban a kocsmában, ahová most megyünk. Béke Tanszék a neve.
    Elindultak. Vera már a lépcsõn megfogta Asztalos Péter kezét.
    - A kurva életbe! - gondolta erre Asztalos Péter és megbizsergett a gerince töve.
    A Béke Tanszéken egy-egy korsó gyöngyözõ seritalt ittak. Vera gyorsabban végzett vele, mint Asztalos Péter.
    - A kurva életbe! - gondolta erre Asztalos Péter és végigbizsergett a gerincoszlopán valami meghatározhatatlan érzés.
    - Elkísérsz az albérletembe? - kérdezte a lány, ajkairól a habot törölgetve.
    - Naná! - válaszolta Asztalos Péter lelkesen.
    Vera az Alföldi utcában lakott, a harmadik emeleten. Már az ajtó elõtt, amíg a kulcsát kereste, csókolóztak. Odabenn folytatták. Vera nyelve puha volt és édes. Asztalos Péter közben a fenekére csúsztatta a kezét, majd a melleit kereste. Vera mohón csókolta, a hajába túrt, s közben zihált. Nem telt bele öt perc, meztelenül dõltek a nappaliban egy kanapéra. Három órán keresztül vadul szerelmeskedtek. Asztalos Péter a végén úgy érezte, kiszakad a tüdeje. Vagy a szíve akar kiugrani? Soha nem volt még része ilyesmiben. Hiszen alig négy órája ismerte a lányt!
    - A többiek? - kérdezte Asztalos Péter, miközben cigarettára gyújtott és lihegve szedte a levegõt.
    - Holnap jönnek csak, vagy holnapután - mondta Vera. - Félegyháziak, de felsõbb évesek. Nem sietik el.
    - Mi viszont holnap találkozunk, ugye? - cihelõdött föl Asztalos Péter, mert úgy érezte, most egy kicsit egyedül kell lennie. (Vagy csak álmodik?) - Muszáj hazamennem.
    - Holnap találkozunk - hagyta rá Vera, és megcsókolta. Aztán lehúzta maga mellé az ágyra.
    Sötét éjszaka volt, mire Asztalos Péter becsukta maga után az Alföldi utcai ház kapuját.
    Másnap kereste Verát az egyetemen. Nem találta. Délig nem aggódott. Utána gyanússá vált neki a dolog. Valami nincs rendjén, érezte. Egész délután Verát kereste. Senki nem hallott róla.
    - Mégis álmodtam?
    A harmadik nap reggelén elment az Alföldi utcába, de hiába csengetett, senki nem nyitott ajtót a harmadik emeleti lakásban. Megdühödött, a Tanulmányi Osztályra sietett, s érdeklõdött a lány felõl. Csakhogy hamarosan kiderült: Kopereczky Vera nevû hallgatója nincs és nem is volt az egyetemnek.
    - A fenébe - dörmögte Asztalos Péter. - Pedig nem álmodtam. Mi a fene van?
    Évekkel késõbb sem tudta eldönteni igazán, voltaképpen valóban nem álmodta-e azt az elsõ napot? Vajon valóban megtörtént minden? Olyan valóságosnak tûnt! Végül is azonban csak annyi bizonyos, hogy másnapos volt azon az elsõ napon, aztán sört ivott a Béke Tanszéken. Ezek tények. És az is tény, hogy a történetek néha saját magukkal sincsenek tisztában. Kiváltképpen, ha nõk is szerepelnek bennük.

Harmadik nap
(A detoxikáló)

Asztalos Péter tudomásul vette, hogy Kopereczky Vera nem létezik többé a számára, s ha létezett is valaha, mindösszesen egy éjszakába nyúló édes, szerelmes délután erejéig létezett; fogta hát magát, és elment az elsõ csoport bulira, lévén az utolsó egyetemi évfolyam tagja, amelyben a hallgatókat még csoportokba osztották. Ezen az elsõ bulin csaknem mindenki jelen volt, a kölyökképû Bõsz László, az almamellû Felföldi Éva, a szemüveges-jófiú ábrázatú Salamon András és így tovább. És jelen volt a bor, a sör és a töményital, minden mennyiségben. Asztalos Péter kezdetben szorgosan fogyasztotta ezeket, majd egy-két óra elteltével egyszer csak felkérte az almamellû és akkorra már bizonytalan tekintetû Felföldi Évát, majd tánc közben a félhomályban akkurátusan meggyúrta alma formájú melleit. Ezt követõen hosszasan társalgott a gyermekarcú Bõsz Lászlóval és az utolsó mohikánra emlékeztetõ Ostyán Zoltánnal, mígnem az éjszaka kellõs közepén egy mondat kellõs közepén el nem szenderedett.
    A detoxikáló osztályon ébredt, egy szál gatyában, amint egy fehér köpenyes nõvérke valami istentelen ízû folyadékot próbált leerõszakolni a torkán.
    - Hagyjon! - kérte Asztalos Péter. - Semmi bajom!
    - Nyelje csak le! - biztatta a nõvér. - Jót fog tenni!
    Asztalos Péter ebben erõsen kételkedett, ám engedelmeskedett, minek következtében békén hagyták. A szobában, amelyben feküdt, idült alkoholisták tartózkodtak. Egyiket-másikat az ápolószemélyzet gondosan az ágyhoz kötözte, nehogy kárt tegyenek egymásban vagy magukban. Némelyik egész éjjel úgy szûkölt, mint egy kutya, s akadt, aki folyvást maga alá rondított. Asztalos Péter megszeppent a társaságukban, ráadásul majd megvette az Isten hidege a vékony takaró alatt. Fogvacogva aludt el ismét.
    Reggel kórházi köpenyt adtak rá, és bekísérték egy szobába, ahol egy fehér köpenyes férfiú, minden bizonnyal egy orvos várta.
    - Üljön le - mondta az orvos. - Asztalos Péter?
    - Igen.
    - Emlékszik, miként került ide?
    - Nemigen.
    - A mentõ hozta be. Rosszul érzi magát?
    - Egyáltalán nem. Csak az a lötty volt borzalmas, amit a nõvérke belém diktált. Nem vagyok másnapos, és nem ájultam el tegnap, csak elnyomott a buzgóság.
    - Van humora, Péter. Ez jó! - jegyezte meg az orvos. - Egyetemista, ugye?
    - Az vagyok.
    - Nézze, Péter, vagyunk néhányan, akik féldecivel kezdjük a napot, s napközben is megiszunk valamit. Ez nem baj. Maga mennyit ivott tegnap?
    - Két-három felest, két-három sört és bort.
    - Abból mennyit?
    - Nem keveset.
    - Máskor is elõfordult már?
    - Hogy ennyit ittam?
    - Igen. És hogy elnyomta tõle a buzgóság - somolygott az orvos.
    - Nem - hazudta ártatlan arccal Asztalos Péter.
    - Rendszeresen iszik?
    - Nem - ingatta a fejét meggyõzõen Asztalos Péter. - Korántsem!
    - Rendben - sóhajtott fel az orvos. - Idõrõl idõre kikötnek nálunk egyetemisták, s én mindig elnézõ vagyok velük. Magával is az leszek, Péter. Itt vannak a papírjai, a pénze, a lakáskulcsa. Nem mellékelek csekket, nem kell megfizetnie a detoxikálás költségeit, de ha újra találkozunk itt, akkor nem leszek ilyen vajszívû! Menjen, keresse meg Jutka nõvért, õ visszaadja a ruháit.
    - Köszönöm - motyogta Asztalos Péter, és kibotorkált a rendelõbõl.
    A folyosón kihúzta magát, kajánul elvigyorodott, s Jutka nõvér keresésére indult. A nõvérszobában azonban csak egy beteghordót talált.
    - Jutka nõvért keresem - közölte vele.
    - A folyosó végén találod - világosította fel a beteghordó. - A ruháid kellenek?
    - Igen.
    - A folyosó végén a baloldali ajtó. Ott van Jutka nõvér, az a kapitális ribanc.
    Asztalos Péter izgatottan vette tudomásul, hogy Jutka nõvér erkölcsei kétesek, s máris igen vidáman lépkedett a folyosó vége felé. Benyitott a jelzett ajtón. Egy szõkére festett hajú, harmincas nõ állt a helyiség közepén, unott arccal ruhákat válogatott.
    - Jó napot - köszönt Asztalos Péter. Bemutatkozott.
    - A gúnyámért jöttem.
    - Azonnal! - mosolygott rá Jutka nõvér, azzal nyugodt mozdulatokkal elõkotorta a fiú ruháit. - Segítsek felöltözni? - érdeklõdött, miután átnyújtotta a nadrágot, a pólót, az inget és a cipõt.
    - De elõtte zárja be az ajtót - javasolta Asztalos Péter.
    - Maga ritka pofátlan alak! - húzta fel az orrát Jutka nõvér, de késedelem nélkül az ajtóhoz lépett, hogy elfordítsa a kulcsot a zárban. Miközben visszafordult, sebesen kigombolta a köpenyét.
    Jutka nõvérnek szép teste van, állapította meg magában Asztalos Péter, és magához vonta a nõt. Fél óra múlva pedig felöltözve és elégedetten lépett ki a kórház kapuján, Jutka nõvér csillogó tekintettel követte távolodó lépteit. És ezek a távolodó léptek egyenesen az elsõ italmérésbe vezettek, ahol Asztalos Péter egy korsó sört rendelt, jókedvûen kortyolta a gyöngyözõ nedût, s közben arra gondolt, micsoda remek hely is a detox, ha Jutka nõvér van szolgálatban!

Ötödik nap
(Papa)

Asztalos Péter már ötödik napja gyûrte a szorgalmi idõszakot, tehát péntek lehetett, amikor megismerkedett Papával. Két elõadás között a gyermekarcú Bõsz Lászlóval betértek a Béke Tanszékre, hogy az Árpád-házi királyok korát taglaló egyetemi tanári beszédet leöblítsék egy hosszúlépéssel, aztán Asztalos Péter javaslatára kivillamosoztak az alsóvárosi Tóth Vendéglõbe, attól a megrendíthetetlen elhatározástól vezérelve, hogy elfogyasztanak egy kiváló, dús bablevest.
    Papa az alsóvárosi Tóth Vendéglõ elõtti buszmegállóban üldögélt egy padon. Elhanyagolt volt, mint a hajléktalanok általában, s elcsukló hangon kérdezte Asztalos Pétert és Bõsz Lászlót, hogy adnának-e neki egy százast.
    - Meginnék valamit - tette hozzá szerényen.
    - Nincs százasom - felelte Asztalos Péter -, de ha betér velünk a vendéglõbe, meghívjuk valamire.
    - Tegezzetek nyugodtan - tápászkodott fel Papa. - Örömmel teszek eleget a meghívásnak!
    Így aztán Papa velük tartott az alsóvárosi Tóth Vendéglõbe, ám a remek bablevesbõl köszönte, nem kért (a gyomra már réges-régen nem bírja az efféle nehéz étkeket), inkább egy fél Hubertust nyelt le hamarjában, majd megfontolt kortyokban küldte utána az elsõ sört.
    - Én is jártam egyetemre - világosította fel a bablevest kanalazó fiúkat szomorú hangon. - Jogra. Négy évet végeztem el, aztán kirúgtak.
    - Miért? - érdeklõdött a gyermekarcú Bõsz László.
    - Akkoriban még üzemelt a jogi kar elõtt, a lovas szobor háta mögött egy egyetemi kocsma.
    - A ló faránál? - kíváncsiskodott Asztalos Péter, hiszen szegedi lévén tudta jól, hogy a jogi kar elõtt álló lovas szoborról az ott emelkedõ épületeket a szegedi köznyelv csak "ló fara" néven emlegeti.
    - Pontosan - törölte le a habot a bajuszáról Papa. - Úgy is hívták az ivót, hogy Lófari Kocsma. Nos, abban a kricsmiben minden hétvégén verekedés tört ki a jogászok és az orvosok között, s egyik ilyen összetûzés alkalmával én hasba szúrtam egy méla tekintetû orvostanhallgatót. Nem halt meg a szerencsétlen, de engem lecsuktak öt évre, s ugrott a lehetõségem a diplomára. Pedig válogatott birkózó voltam!
    Asztalos Péter és a gyermekarcú Bõsz László elismerõ pillantást vetettek Papára a kanaluk fölött, s ez arra bátorította a torzonborz hajléktalant, hogy tovább beszéljen.
    - Miután szabadultam, összejöttem egy tanárnõvel. Elköltöztem hozzá, Szentesre. Máig ezzel a nõvel élek. De nem bírom a kötöttségeket. Három hónapig csövezek, s mikor teljesen lerobbanok, hazamegyek Szentesre, a nejem kipofoz két-három hét alatt, s én megígérem, hogy soha többé nem megyek el. Aztán egy reggel arra ébredek, erõsen viszket a talpam, megvárom hát, míg Zsuzsa elmegy dolgozni, kimászok az ablakon, mivel az ajtót, melyhez nincs kulcsom, az asszony mindig zárja, és visszastoppolok Szegedre. Legutóbb már rácsot szereltetett az ablakra is. Ki kellett hívnom egy lakatost, hogy kijussak a lakásból.
    - Szegény Zsuzsa! - csóválta a fejét a gyermekarcú Bõsz László.
    - Szeret engem - szögezte le Papa.
    - Akkor igyál meg még egy Hubertust, s rá egy sört! - javasolta Asztalos Péter, s Papa nem ellenkezett.
    Asztalos Péter és a gyermekarcú Bõsz László is rendelt egy-egy korsó seritalt, majd fizettek és távoztak, elõtte azonban nem feledkeztek meg egy-egy százast nyomni Papa markába.
    - Szívesen maradnánk - szabadkozott Asztalos Péter -, de kezdõdik a következõ elõadás. Gólyák vagyunk, legalább az elsõ hetekben be kell járnunk. Legközelebb folytatjuk!
    Papa könnybe lábadt szemmel intett búcsút nekik és bávatagon emelte szájához a félig telt söröskorsót...

Hetedik nap
(Vasárnapi ebéd, avagy a húsleves illata)

Asztalos Péter élvezte a vasárnapot. Az ágyában feküdt és bámulta a plafont. Mellkasán, arcra borítva könyv hevert. Az ajtón túlról a családi vasárnap zajai szûrõdtek be. Húsleves illata terjengett.
    Asztalos Péter izgatottan várta a húslevest. A beleaprított fõtt marhahúst, a répát, a zöldséget, amely cérnával összekötve lebeg a lében, a krumplit, a gyökeret, a tésztát. Gyomra reszketett. Lehunyta a szemét. Szemhéjának vásznára az Auditorium Maximum képét vetítette az agya. A katedrán hórihorgas, görnyedt, nagy fülû professzor a magyar honfoglalás kérdéseit taglalja. Asztalos Péter tolla sebesen szántja a spirálfüzet lapjait, írása olvashatatlan. "A keleti frankok 892-ben megnyerték szövetségesül a magyarokat Szvatopluk morva fejedelem elleni harcukhoz." "Iszmail ibn-Ahmed horezmi uralkodó 893-ban eurázsiai méretû népvándorlást indított el azzal, hogy megtámadta a karlukokat és az úzokat, akik aztán a besenyõkre zúdultak, elûzték õket a Volgától keletre elterülõ szállásaikról és a Volga nyugati partjára kényszerítették tömegeiket. Ugyanekkor a kazárok is a besenyõkre törtek, így a besenyõk még nyugatabbra menekültek, átkeltek a Donon, s 895-ben megtámadták az etelközi magyarok szállásterületeit." "VI. (Bölcs) Leó bizánci császár 894 végén vagy a következõ év elején segítséget kért a magyaroktól Simeon bolgár cár ellen." "A bizánci zsoldban Bulgáriában harcoló magyar seregek csaknem védtelenül hagyták etelközi szállásaikat." "A besenyõk elõl menekülõ magyarok az Uzsoki-, a Vereckei-, a Tatár-, a Radnai- és a Borgói-hágót, valamint a Tölgyes- és a Békás-szorost vették igénybe a Kárpát-medencébe való behatoláskor." A nyakigláb egyetemi tanár elhivatottan ecseteli az eseményeket, Asztalos Péter bõszen jegyzetel.
    Egyszerre kipattant Asztalos Péter szeme. Orrában a húsleves illata. Elmosódott benne az Auditorium Maximum és a magyar honfoglalás. Pedig érdekelte mindkettõ, s élvezte is mindkettõt, különösen a langaléta tudós elõadásában. Mégis! Hirtelenjében olyan távolinak tûntek mindezen élvezetes dolgok, akár Makó Jeruzsálemtõl. Asztalos Péter megállapította, hogy nem ezt várta. Nem tudta volna megmondani, hogy akkor ugyan mi a fenét, de nem ezt, az egészen nyilvánvaló. Pedig a nagy fülû professzor hatalmas tudása imponált, mégis... És orrában a húsleves illata.
    Feltápászkodott, kibotorkált a konyhába, figyelte édesanyját, amint kavargatja a gõzölgõ húslevest. Majdnem szétfeszítette belülrõl a családi vasárnap. És orrában az illat, a húsleves illata. Mégis! Olyan ideiglenesnek érezte mindezt, amiképpen ideiglenesnek tûnt az Auditorium Maximumba begyûrûzõ magyar honfoglalás is. Eszébe jutott Kopereczky Vera és Jutka nõvér, eszébe jutott Pap és a dús bableves az alsóvárosi Tóth Vendéglõben. Mintha nem is vele történtek volna a dolgok, s mintha a magyar honfoglaláshoz sem volna köze, és a húsleves illata is milyen csalóka lehet! Asztalos Péter elbizonytalanodott.
    Sarkon fordult, visszaballagott a szobába, hanyatt dõlt az ágyon, mellkasán arcra borította a könyvet, és szemlélte a mennyezetet. Nem tudta, mihez fog kezdeni. Talán õrzi az ábrándképeket, járja a kijelölt ösvényeket, talán nincs más lehetõség. Ugyanakkor tudta: akármit tesz, minden elvetél és minden céltalan. Körülötte mégis gyengéden lebegett a húsleves izgató illata.

Kilencedik nap
(Kádban ébredni reggel)

Asztalos Péter egyetemi polgárságának kilencedik reggelén az uszodába trolibuszozott, hiszen a test nevelését ott kezdték meg a felsõoktatásban évtizedeket eltöltött szikár testû testnevelõ lanyha felügyelete mellett. Csodálta csoporttársnõi idomait, különösképpen Felföldi Éva alma formájú kebleit, s szilárdan elhatározta magában, hogy este, az utolsó mohikánra emlékeztetõ Ostyán Zoltánék bérleményében esedékes házibulin behatóbban fogja tanulmányozni ezen domborulatokat.
    Este az utolsó mohikánra emlékeztetõ Ostyán Zoltánék bérleményében tetõfokára hágott a hangulat. A gyermekarcú Bõsz László és a szemüveges, jófiú ábrázatú Salamon András lelkesen taglaltak valami hallatlanul fontos kérdést Verocskának, a bamba szõkeségnek, akinek ajkai mindig elnyíltak kissé, s ezáltal elõvillant hibátlan fogsora. Ostyán Zoltán a vadászkését mutogatta Hajnal Róbertnek, akinek már önéletrajzi ihletésû regénye jelent meg, és idõsebb volt valamennyiüknél, közben ujjaival marihuánás cigarettát sodort, és sûrûn bólogatott Ostyán Zoltán szavaira. Asztalos Péter Felföldi Évával Kecskemét poros utcáit idézte fel, lévén a lány kecskeméti illetõségû, Asztalos Péter pedig gyakorta járt arrafelé, nagyszülei ugyanis a Kiskunság homokhátainak lakói, ahová a hírös városon keresztül vezet az út.
    - Belevágtam a mellkasomba - mondta Ostyán Zoltán, aki az utolsó mohikánra emlékeztetett, kiváltképpen így, késsel a kezében -, hogy bírom-e a fájdalmat, s ha bírom, mennyire? Bírom-e annyira, amennyire az indiánok? De kibaszottul fájt, és nem tudtam mélyre vágni.
    - Hülyeség - vélte Hajnal Róbert, azzal mélyre szívta tüdejébe a marihuána füstjét. - Londíner koromban találkoztam egy feketelábú indiánnal. Hogy õt férfivá avatták-e, s hogy bírta-e a fájdalmat, azt nem tudom, de azt igen, hogy jeles szellentész volt, akkor fingott, amikor csak akart, s bármilyen zeneszámot eltrombitált a seggével. Egy szívószál segítségével pukkadásig telefingott egy lufit, s ha kedve kerekedett hozzá, elszellentette az égõ gyertyát, miként a Fanni és Alexanderben a nagybácsi.
    - Kecskemét, már meg ne sértõdj - magyarázta Asztalos Péter -, csak egy poros, túlméretezett falu. A belvárosa szép, s ezzel vége. Igaz, ez elmondható minden alföldi városról. Igazi városok csak a hegyekben vannak. Szeged az egyedüli kivétel, mert anno elvitte a Víz, ily módon várossá építhették újjá, s nem maradt otromba óriásfalu.
    - Azért én szeretem Kecskemétet - húzta fel az orrát Felföldi Éva.
    - Szó se róla! - tárta szét a karjait Asztalos Péter, majd átkarolta a lányt.
    Elõkerültek a borok és a sörök, nemkülönben a vodka, a rum és az illatos cseresznyepálinka, Hajnal Róbert zsebébõl kiugrott a hasispipa és a barnálló kocka, amelyet nyomban farigcsálni kezdett, hogy a forgácsokkal és apró darabkákkal betömje a pipa száját.
    A hangulat hullámai még magasabbra csaptak, a panelt szétfeszítette a duhajság és a pállottság, a levegõben szesz szaga és illatos füst lengedezett, Asztalos Péter vadul csókolózott Felföldi Évával és a gyermekarcú Bõsz László keserû irigységgel a szívében, komoran nézte. A magnóból tragikus-gyászos zene szólt (Ha elõrelátó csecsemõ lettél volna, felkötöd magad a köldökzsinórodra! De te megszülettél, és nem vagy se hülye, se vak - ha már itt vagy, ne hagyd, hogy leállítsanak!), a szomszédból idõrõl idõre átkopogtak.
    - Maradjatok magatoknak! - ordította Ostyán Zoltán és vadászkésével hadonászott, Asztalos Péter benyúlt Felföldi Éva blúza alá és kitapintotta mellének langymeleg puhaságát.
    - Kicsi, kicsiszolt kõ! Hívlak, jöjj elõ! Jöjj elõ! - hangzott a magnóból.
    Hajnal Róbert mélyeket szippantott a hasispipából, majd átnyújtotta Verocskának, a bamba szõkeségnek, aki vihogva illesztette elnyíló ajkai közé a szipkát, a gyermekarcú Bõsz László illatos cseresznyepálinkát ivott és kun törzsekrõl vitatkozott a joviális küllemû, ám merev részeg Poplacsek Zsigmonddal, a szemüveges-jófiú ábrázatú Salamon András édesdeden aludt a sarokba támasztva, mellette Módos László birkózott egy üveg borral (a dugót nyomta bele éppen).
    - Én hagyom, hogy a csajom, azt csináljon, amit akar velem, én folyton élvezek, de közben a halálomat is kitervelem! Én tudatosan vagyok ösztönös és befon a reform, ha hagyom! Itt mindent szabad, csak semmit se lehet, amit akarok, azt csinál velem a csajom! Ennyi! Ennyi! Ennyi! - dõlt a magnóból.
    Asztalos Péter kézen fogta Felföldi Évát és bevezette a fürdõszobába...

    Reggel Asztalos Péter mezítelenül ébredt egy kádban. Sokáig tartott, míg ráébredt, hogy az utolsó mohikánra emlékeztetõ Ostyán Zoltán bérleményének fürdõszobájában hever, az arcán Felföldi Éva haja, a testén Felföldi Éva mezítelen teste, az ajtóban a gyermekarcú Bõsz László és a szemüveges-jófiú ábrázatú Salamon András.
    - Hányni jöttünk - közölték. - A vécé foglalt.
    Asztalos Péter tudomásul vette a jogos igényt és térdének egy kellemetlen mozdulatával felébresztette az almamellû Felföldi Évát.
    - Húzzatok innen, Lacika! - dörzsölte ki az álmot a szemébõl a lány, s mikor a két hányásra ácsingózó ifjú zsörtölõdve eleget tett a felszólításnak, kikászálódott a kádból.
    Asztalos Péter nyújtózkodott, ropogtak a csontjai.
    - Milyen volt kádban ébredni reggel? - tette fel a kérdést az almamellû Felföldi Évának, aki csupán egyetlen szóval válaszolt:
    - Soha!

    *
Sokadik nap
(Akibõl valaki útra vált)

    I.

    Unatkozók s halálra-untak,
    Bolondosan furcsák vagyunk,
    Fájdalmasak és búcsuzók
    S milyen furcsán nézzük magunkat
    S milyen furcsán néznek most minket.
    Csalódás-kõ ránk nem zuhant
    S mégis sujtódottan, szédülten,
    Sustorgó ázott-fák a tûzben,
    Panasszal égünk, lángtalan.
    (Ady Endre: Valaki útravált belõlünk)

    Asztalos Péter úgy határozott, abból indul ki, hogy létezéséhez ugyanolyan mértékben nélkülözhetetlen az emlékezete, amiként az oxigén, a víz vagy egy sor kémiai reakció; sõt, egészen odáig merészkedett, hogy a "létezésem" és az "emlékezetem" szavakat - saját használatra - szinonimáknak nyilvánította.
    Ettõl megnyugodott. Így már nem tûnt olyan haszontalannak önmaga elõtt, miközben éppen arra emlékezett, ahogy a cigarettavég felparázslik, belesercint a csöndbe, és rést üt a sötétségen. Ezután azt figyelte, ahogy a világosság hasítékát befoltozza a sötétség teste. Micsoda gnosztikus gondolat, s közben a tüdõdben gonosz indulatú nikotinrészecskék kalandoznak. A szájpadlásodhoz tapad a nyelved, enyhén émelyegsz; ha leltárt készítenél, nem is akadna más, mint ez az élettelen, száraz nyelv az érdes száj-odúban, az émelygés, a cigaretta és a tompaság, olykor-olykor odakintrõl a távoli hajnal megszûrt zajai, és persze maga a sötétség és a parázs, a lángtalan fény, amelynek izzó teste van. A szomszéd szobában alszanak (a gyermekarcú Bõsz László és Verocska, a bamba szõkeség) - a szuszogásuk milyen békés és barátságos lehet, gondolod. Vágyódsz az ilyen béke után, a szuszogások békéje után. Jó volna õket meglesni álmukban! Micsoda perverz gondolat!
    De miért is volna perverz? Vagyis: perverz egyáltalán? A fene tudja, lehet, hogy csak unatkozol, lehet, hogy nem is fáj már semmi, egész egyszerûen csak unatkozol, mert immár nincs mivel lekötnöd magad, nincs, amivel foglalkozhatsz huszonnégy órákon keresztül. Ez lehet a bajod, ilyen profán és szánni való. Baszhatod.
    Asztalos Péter úgy emlékezett, hogy akkor, a békebeli szuszogások esedékességének idején, pontosan három hete volt annak, hogy szakított Kincsõ nevû barátnõjével, akivel két évvel korábban egy szalagavató bálon (a sajátján) ismerkedett meg közelebbrõl, s aki miatt néha úgy érezte, eszét veszti - hol a boldogságtól, hol a boldogtalanságtól, hol egyéb különleges eseményektõl.
    Megszámlálhatatlanul sok év telt el azóta, hogy kapcsolatuknak vége szakadt, õ mégsem az utolsó pillanatra emlékszik, hanem egy három héttel azutáni eseményre. (Szép, mondhatod!) Arra, ahogy ül egy hetedik emeleti lakás konyhájában az Anna presszó fölött, szívja a cigarettáját, s éppen azt szögezi le magában, hogy nem is fáj már semmi, egész egyszerûen csak unatkozik, mert immár nincs mivel lekötnie magát, és nincs, amivel foglalkozhat huszonnégy órákon keresztül, ez a baja, ilyen profán és szánni való. És hogy immáron tulajdonképpen baszhatja.
    Hogy legalább a fájdalmat pótolja (vagy a valamilyenséget, jelen esetben a fájdalom valamilyenségét), lefelé fordította a cigarettát és lassú, kéjes mozdulattal elnyomta az alkarján.
    Felszisszent, aztán elmosolyodott. A bõrén keletkezett lyuk szélei enyhén gõzölögtek, maga a lyuk pedig vörös volt, telepöttyözve szürkével és feketével. A csikket ne a testén nyomjátok el, dúdolta magában Asztalos Péter, õ érzékeny, vele vigyázni kell! Ne menjetek át rajta tízen, megszakad érte a szívem! Szakad a fenét, dehogy szakad meg, senkiért se szakad meg - hát épp ez az az alattomos csapda, amibe belesétáltál! Baszhatod.

    II.

    Mint elárvult pipere-asztal,
    Mint falnak forditott tükör,
    Olyan a lelkünk, kér, marasztal
    Valakit, ki már nincs velünk,
    Ki után ájult búval nézünk.
    Egy régi, kényes, édes dámát,
    Kegyetlen szépet siratunk,
    Bennünksarjadtat: asszony-részünk.
    Valakit, kiért hiúk voltunk,
    Apródok s cifra dalnokok
    S kit udvarunkban udvaroltunk.
    (Ady Endre: Valaki útravált belõlünk)

    Asztalos Péter folyosókra is emlékezett. Folyosókra, amelyek végül labirintussá álltak össze az emlékeiben, akár egy díszes, nagy gonddal ápolt angolkertben, vagy Kréta hajdani városában. Kincsõt például elõször középiskolai diákként, egy neves íróról elnevezett gimnázium tanári szobája elõtt húzódó folyosón pillantotta meg. A lány kopott farmert viselt és egy kissé elnyúlt, sejthetõen pihe-puha anyagból készült, szürke színû pulóvert. Hosszú, barna haja és barna szeme egybõl feltûnt Asztalos Péternek, és egybõl oldalba is bökte mellette lézengõ barátját, Szécsényi Ignácot, hogy nicsak! Kincsõ talált valamit egy padban, azt adta le éppen az illetékeseknek, s alig észrevehetõ, annál inkább imádnivaló pöszeséggel ecsetelte, hogy merrefelé is lelte a szóban forgó tárgyat. Közben fogalma sem volt arról, hogy Asztalos Péter parttalanul bámulja.
    És egy másik folyosó helyzete is könnyedén meghatározható Asztalos Péter emlékezetében (és egyáltalán). Tudniillik ez a másik nem lehet más, mint a Tisza Szálló egyik folyosója, amelyet magába szippantott egy szalagavató bál. A folyosó apró kockaköveit megannyi ember tiporja éppen, köztük Asztalos Péter és egy kurvaarcú lány: Gigi (aki, mint ekkorra kiderül, Kincsõ osztálytársa). Gigi hirtelen elhatározástól vezérelve lesmárolja Asztalos Pétert, aki viszont ennek nem örül annyira, mint az többnyire elvárható ilyen helyzetekben, és ezt meg kell talán magyarázni. Íme: Gigi Asztalos Péter barátnõje volt ugyan, de csupán félig-meddig. Ugyanis. Annyiban semmiképpen nem állítható, hogy Gigi Asztalos Péter teljes jogú barátnõje lett volna, amennyiben Asztalos Péter tisztán körvonalazódó, kifejezetten visszásnak nevezhetõ érzésekkel rendelkezett vele kapcsolatban; annyiban azonban állítható, hogy Gigi mégiscsak Asztalos Péter barátnõje lehetett, amennyiben a szalagavató bál folyamán hosszú tíz-húszpercekig, végenincs félórákig szorongatták egymás kezét, mi több: csókolóztak is (mint arról fentebb szó esett). Mindenesetre általában úgy tûnt a jelenlévõknek, hogy Asztalos Péternek nagyon is sok köze van a kurvaarcú lányhoz, akit Giginek hívnak, ugyanakkor az is része az igazságnak, hogy Asztalos Pétert ez tagadhatatlanul feszélyezte, ennélfogva meglehetõs zavar támadt benne a csók következében.
    Egészen addig, míg észre nem vette Kincsõt néhány lépéssel odébb. S ha már észrevette, nem tétovázott: odalépett a láthatóan egymagában, s kissé tétován ácsorgó lányhoz, és bár Gigi húzta volna másfelé, elõször bemutatkozott, aztán afelõl érdeklõdött, nem volna-e kedve Kincsõnek ahhoz, hogy velük tartson, mivelhogy õ és a barátai úgy határoztak, itt hagyják a bált, s átvonulnak a Galéria nevû kávéházba, ahol meghitt a hangulat, lehet beszélgetni, s hallani is lehet a kiejtett hangokat, szavakat, mondatokat, ez pedig nem elhanyagolható elõnye a szalagavató bál morajával kitöltött Tisza Szállóval szemben. Azt is hozzátette, hogy mint Gigi barátnõjének, de legalábbis osztálytársának, kenyeres pajtásának, sorstársának és kolleginájának egyenesen kötelessége, hogy ne hagyja egyedül Gigit huzamosabb ideig vadidegen férfiemberekkel, kiszolgáltatva az otromba hímek kényének-kedvének.
    Kincsõ erre elmosolyodott (olyankor még inkább látszott, mennyivel kedvesebb az arca Gigi fizimiskájánál), s kicsit pöszén (ettõl Asztalos Péter ismét majd' kiugrott a bõrébõl) azt felelte: Dehogynem. Nagyon szívesen veletek tartok!
    És Asztalos Péter arra is emlékezett, hogy hajnal felé már egészen bizonyos volt abban, hogy mély vonzalmat érez Kincsõ iránt. Úgy érezte, nagyon szeretné megölelni, megcsókolni, szeretné a kezét a kezében tartani, s úgy figyelni az arcának rezdüléseit. Lesni, csodálni barna, nagy, mély õzikeszemeit, az orra vonalát, a fülei ívét, a homlokát, a nyakát, az álla hegyét, a halántékán húzódó finom eret, a szemöldökét, a szempilláit, szemhéja rezdüléseit, elõ-elõvillanó fogait. Arra nem nagyon emlékszel, Gigivel mi is történt, de nem is érdekel. Hiszen már Kincsõ sincs veled, csak a cigaretta parázslik a sötétben, csak a szomszéd szobában szuszognak, csak a nikotinrészecskék hancúroznak a tüdõdben, csak a távoli hajnal zajai szûrõdnek feléd, és a szájpadlásodhoz tapad a nyelved, enyhén émelyegsz, és lehet, hogy csak unatkozol, lehet, hogy nem is fáj már semmi, egész egyszerûen csak unatkozol, mert immár nincs mivel lekötnöd magad, nincs, amivel foglalkozhatsz huszonnégy órákon keresztül. Ez lehet a bajod, ilyen profán és szánni való. Baszhatod.

    III.

    Ingunk s mint rossz tornyok, bedõlünk,
    Nagy termeink üresen kongnak,
    Kölykösen úszók szemeink:
    Valaki útravált belõlünk
    S nem veszi észre senki más,
    Milyen magános férfi-porta
    Lett a szemünk, lett a szivünk,
    Szemünknek és szivünknek sorsa,
    Mert asszony-részünk elhagyott.
    (Ady Endre: Valaki útravált belõlünk)

    Asztalos Péter azon kapta magát, hogy még mindig arra emlékezik, ahogy a cigarettavég felparázslik, belesercint a csöndbe, és rést üt a sötétségen. Emlékezik arra is közben, hogy egyedül van.
    Furcsa egyedüllét, mosolyodik el, a szomszédban szuszogások álmos békessége, a távolban a közelítõ hajnal.
    Egyedül, barátok közt. Egyedül, szerelmek közt.
    Asztalos Péter csócsálja a szavakat: barátok, szerelmek. Csócsálja a szavakat aztán maga elé köpi az asztalra mind a kettõt, a szerelmek szót és a barátok szót egyaránt, s figyeli, ahogy, mint valamiféle nyálkás, zsíros trópusi férgek, izegnek és mozognak, vergõdnek a szeme elõtt. Ha barátok, akkor férfiak, ha szerelmek, akkor nõk, fújja ki a füstöt Asztalos Péter. A barátok szót figyeli. Férfiembereket jelent tehát, megegyezhetünk ebben. Hiszel ugyan a férfiak és nõk közötti igaz barátságban is, arról azonban úgy vélekedtél világéletedben, hogy - ha valóban barátság, amelybe nem keveredik semmiféle szexualitás - sokkal közelebb áll a férfibarátsághoz, mint a nõ és nõ között kialakuló barátnõ-kapcsolathoz, sõt: egynemûnek tekinthetõ azzal.
    A szerelmek szóra téved a tekintete. Ha szerelmek, akkor egészen pontosan Kincsõ, mormogod, újfent kifújva a füstöt. Volt, toldod meg. Mondhatod, hogy volt, így, múlt idõben. Próbálkoztál, igyekeztél, ennyi tellett: immár múlt idõ. S amiért múlt idõ, éppen azért más a nõ és nõ közötti barátnõ-kapcsolat is, mint a férfibarátság. Egy nõ (majdnem) mindig erõs és rendíthetetlen elvárásokkal lép bele egy (bármilyen) kapcsolatba, ennélfogva a másik, aki belekeveredik ugyanabba a kapcsolatba, meg kell, hogy feleljen ezeknek az elvárásoknak.
    És ha az a másik történetesen szintén nõ, akkor kialakul egy patthelyzet: mindkét fél azt várja, hogy a másik idomul hozzá, s mivel ez nem történik meg, a kapcsolat megszûnik, vagy felületes marad.
    Más a helyzet, ha a két nõ szerelmes egymásba, bölcselkedik Asztalos Péter, elvégre akkor valamelyik inkább férfi, mint nõ (szerepe szerint mindenképpen); végül, más okokból, de a férfibarátsággal is más a helyzet. Ott efféle fentebb vázolt mechanizmusról nem beszélhetünk, vagy legalábbis nem ilyen hangsúlyosan. És ha már ennyi szó esett a barátságról, essék szó már a szerelemrõl is, melyben megint elsõsorban a nõ igényei a nyomatékosak, azoknak kell megfelelni, mert egy nõ úgysem lenne hajlandó megfelelni soha egy férfi elvárásainak, illetve (vérig sértetten) ekképp viszonyulna azokhoz: vagy így szeretsz, ahogy vagyok, vagy ha nem így, akkor nem is szeretsz igazán. Ezzel szemben, ha egy férfi reagálna ilyenformán a nõ elképzeléseire, annak beláthatatlan következményei volnának.
    Így aztán egy férfi ritkán reagál ilyen módon, ha szerelmes. Ha nem szerelmes, akkor másról van szó. Úgy tûnik hát, hogy a férfi vagy nõi eszközöket használ, vagy nem lesz szerelmes.
    Te képtelen vagy mindkettõre, úgyhogy baszhatod.
    De a sok filozofálgatás, a szavak elemezgetése, az emberi természet vizsgálgatása, a férfiak összehasonlítgatása a nõkkel - ez az egész kínlódás, talán még maga az emlékezés is haszontalan. Baszhatod.

    IV.

    Nem tudjuk szeretni magunkat
    És nem hisszük el, hogy szeretnek,
    Ákombákomos szépeket
    Idegen, váró embereknek
    A régi tussal nem irunk,
    Mert mi csak magunknak bókoltunk,
    Asszony-énünkért, szertelen,
    Érte voltunk jók, ha jók voltunk
    És kacérok és hûtlenek
    És most sírva megözvegyedtünk.
    (Ady Endre: Valaki útravált belõlünk)

    Asztalos Péter tehát arra emlékezett, ahogy ül egy régi, hajnalhoz közelítõ éjszakában és cigarettázás közepette emlékezik korábbi idõkre. Micsoda hülyeség, gondolod. Valóban: micsoda hülyeség!
    Csakhogy az imént határoztál úgy, hogy abból indulsz ki, hogy létezésedhez ugyanolyan mértékben nélkülözhetetlen az emlékezeted, amiként az oxigén, a víz vagy egy sor kémiai reakció; sõt, egészen odáig merészkedtél, hogy a "létezésem" és az "emlékezetem" szavakat - saját használatra - szinonimáknak nyilvánítottad, és ettõl az elõbb határozottan megnyugodtál, hiszen így már nem tûntél olyan haszontalannak önmagad elõtt!
    Emlékszel? Akkor mégsem hülyeség.
    De azért baszhatod, az a biztos.
    Emlékszel arra, hogy akkor sem hitted, hogy szerethet téged bárki is, s ez nem változott az eltelt több millió esztendõ alatt sem. A lényeg mindig változatlan, csak közben útra vált belõled valaki. Baszhatod.

    V.

    Ezer óh, jaj, baj, ejnye, nyûg
    Siránkozik pityergõ szánkon
    S omladozó, árva szivünk
    Ezer fájást talál, hogy fájjon
    S ezeregy fájás fáj nekünk.
    Kopott az arcunk, kopott minden,
    Kopott a világ s a szivünk
    S minden világ a szemeinkben:
    Mi hírért, sikerért szalasszon,
    Ösztönzõnk, igazi valónk,
    Kiszakadt belõlünk, az asszony.
    (Ady Endre: Valaki útravált belõlünk)

    Belõlem valaki útra vált, dúdolja Asztalos Péter, útra jobbik részem. Kiment belõlem, itt hagyott, csak úgy, észrevétlen. Félre se néztem, annyi volt, csak annyi volt, egy szót se szólt, elment belõlem, itt hagyott... valaki útra vált: a jobbik részem. Az én jobbik részem. S még hozzáteszi: baszhatod, mivel más nem jut az eszébe.
    Legjobb volna leírni: belõlem valaki útra vált. Ezek azonban idegen tollak. Õ már leírni sem tudja, csak kölcsönzött szavakkal, mert saját szavai nincsenek. Semmije sincs. Nyomorék vagy. Kiírni sem tudod magadból! Baszhatod...